Kamaszként nagy lehetőség volt számomra a kommunizmussal annak legtisztább, orosz formában megismerkedni.

Hozzá képest a magyar verzió már erősen fékezett habzásúbb volt, de még az általam szintén jól ismert bolgár és kubai verzió is elmaradt az eredetitől. Az orosz volt az igazi! S jól megismerhettem, mert szovjet-orosz iskolába jártam 5 éven keresztül, ott is érettségiztem.

A három legviccesebb dolog akkoriban, amit megtapasztaltam: a szómágia, a teljes tudás képzete, s dramatizáltság.

A szómágia a legegyszerűbb dolog. Egyes szavakat betiltani, másoknak teljesen új értelmet adni. A szótiltás persze az én időmben - a 80-es évek eleje - már sose volt durva, nem büntettek senkit a megszegésért, de éreztették vele: illetlenséget követett el, kb. mintha fingott volna a villamoson. Jó módszer, hatásosabb is a közvetlen tiltásnál: a tiltás ellen lázadoznak az emberek, de a jó illem ellen nem nagyon. A jó illem tulajdonképpen a szabályrendszer interiorizálása, azaz magunk is elhisszük, hogy amit teszünk vagy nem teszünk, azt nem azért tesszük vagy nem tesszük, mert valaki ezt nekünk megparancsolta, hanem mély meggyőződésből, hogy ez egyszerűen így helyes.

Ezért is sokkal nehezebb az ilyesmi ellen küzdeni. Ha az ember fel is ismeri egy-egy illemszabály abszurditását, nehezen képes áthágni. Valahogy kényelmetlen, kellemetlen ezt megtenni.

A szómásítás is érdekes dolog. A kedvenc szovjet példám a "demokrata" szó (oroszul: gyemokrát демократ). A szovjet propaganda ezt eredetileg a kapitalizmus és a szocializmus közti állapot megnevezésére találta ki, azaz ahol még nincs "szocializmus" - értsd: nem a kommunista párt gyakorolja a teljhatalmat -, de az adott ország vezetése szimpatizál a szovjet táborral, amolyan baráti állam. A II. vh. után szívesen alkalmazták ezt azokra az országokra, ahol már szovjet befolyás volt, de még nem lett bevezetve a kommunista pártállamiság, mondjuk Magyarországra 1945-1949 között. Érdekes, hogy a szovjet hétköznapi nyelvben viszont a szó rögzült, a hivatalostól eltérő jelentésben, egészen a kommunizmus kelet-európai bukásáig az szovjet köznyelv "demokrata" alatt a csatlós államok polgárait értette, lásd a "demokraták" azok a csehszlovákok, magyarok, lengyelek, stb. együtt.

Ez sokkal jellemzőbb a liberálisokra egyébként ma már, lásd "tolerancia", "meleg", "gender", "homofób", s még tucatnyi szó ilyen szó. Mindig kérdés ilyenkor mi a teendő:

• harcoljunk az adott szó eredeti jelentéséért, ezzel mindig hosszas magyarázatra kényszerülni,
• fogadjuk el, hogy a szó az ellenségé, s mondjunk más szót helyette;

kiváló példa a "homofób" szó erre: teljesen azonos nézeteket valló rendszerkritikusok két táborra oszlanak, a "nem vagyok homofób, de" táborra és a "homofób vagyok, na és?" táborra.

A dramatizáltság könnyű téma. A filmművészetben érthető a legkönnyebben: minél egyszerűbb a műfaj, annál látványosabb ez, egy tipikus szappanoperában már maga a zenei aláfestés jelzi melyik szereplő jó és melyik rossz, de a magasabb szintű filmekben is alapvető a zene, mi lenne mondjuk a Star Warsból John Williams nélkül?

1997-1998-ban a múzsám úgy tanult magyarul, hogy a La usurpadora című mexikói szappanoperát nézte magyar szinkronnal (magyarul a címe: Paula és Paulina). A sorozat rendkívül primitív, ezért nyelvtanulásra kiváló: kb. 2 ezer szó a teljes szókincs, mindig tőmondatokban beszélnek, minden iszonyú lassú, ráadásul a helyzetből érthetőek a szavak szinte mindig. Magam is kénytelen voltam pár részt végigszenvedni. (Legalább az egyik mellékszereplőt, az egyik gonosz nőt alakító színésznő rendkívül szép nő volt. Általában nem szeretem a szőkéket, de ő tetszett.) Itt tökélyre volt víve a zenei aláfestés.

Engem diákként a teljes tudás képzete zavart azonban a legjobban. A séma az volt: nem tudtunk semmit, de az okosok rájöttek, majd átadták a tudást, azóta nekünk csak hallgatni kell rájuk. S amint bármi lyuk támadt a rendszeren, az utólagosan belemagyarázták, mintha azt is tudták volna.

A modern liberalizmus egyre jobban halad ezen az úton. Nap mint nap látom. Jó jel, ez a vég jele ugyanis.

Természetesen van külön cikkem Lupitáról: íme.

A nyelvek életerősségére van egy 13-fokú skála, ezt érdemes használni, röviden a skála fokozatai:

• A – az illető nyelv életerős, nincs veszélyben, terjedése biztosított:
  • 0 – a nyelvet széles körben használják a nemzetközi életben,
  • 1 – a nyelvet országos szinten használják, az élet minden területén,
  • 2 – a nyelvet regionális szinten használják, az élet minden területén,
  • 3 – a nyelvet széles körben használják, az élet minden területén, a hivatalos állami használat kivételével;
• B – az illető nyelv állapota sérülékeny, azaz terjedése biztosított, de a nyelvhasználat nem általános:
  • 4 – létezik az adott nyelven széleskörű oktatás, irodalom, a nyelvnek van sztendertizált változata,
  • 5 – létezik sztendertizált nyelvváltozat, de elterjedése csak részleges, viszont nyelvfejlesztési politika van,
  • 6a – a nyelvet széles körben használják, de csak személyes célokra;
• C – veszélyeztetett nyelv, átadása csökkenőben:
  • 6b – a nyelvet széles körben használják, de csak személyes célokra, s beszélők aránya az életkorral csökken,
  • 7 – a gyerekek még megtanulják a nyelvet szüleiktől, de már nem adják át azt saját gyerekeiknek;
• D – erősen veszélyeztetett nyelv:
  • 8a – csak az idősebb nemzedék használja a nyelvet,
  • 8b – csak az idősebb nemzedék használja a nyelvet, s csak egymás közt;
• E – kihalt nyelv:
  • 9 – a nyelv tudata van csak meg a közösségben, azt csak mint identitásuk elemekét használják néha, de a nyelv már senkinek se az anyanyelve,
  • 10 – teljes kihalás állapota.

Nagyon nehéz megmondani hány nyelv van a világon, mert nem világos mi nyelv és mi nyelvjárás, sok esetben ez politikai kérdés is. De az általánosan elfogadott szám 7 ezer.

Ebből 1500 nyelv 1000 fő alatt anyanyelvi beszélővel rendelkezik, még 2 ezer nyelv pedig 1-10 ezer közti anyanyelvi beszélővel rendelkezik. Ez a 3500 nyelv szinte mind legalább C kategóriájú, egyszerűen a közösség túl kicsi. Csak nagyon extrém esetekben életképesek az ilyen nyelvek: pl. őskori körülmények között élő elszigetelt törzsek, melyek tudatosan nem illeszkednek be országukba, melynek elvileg részei. Lásd szentineléz nyelv Indiában, a szentinelézek egyszerűen megölnek mindenkit, aki a szigetükre próbál lépni.

A másik végleten van a 8 nyelv 100 millió feletti anyanyelvi beszélővel (sorrendben: kínai, spanyol, hindusztáni, angol, portugál, bengáli, orosz, japán), 75 nyelv, melyet 10-100 millió közti ember beszél (köztük a magyar), s 320 nyelv 1-10 millió közti anyanyelvi beszélővel.

A maradék 3000 nyelv a kettő között van: 1000 nyelv 100 ezer és 1 millió közti beszélővel, 2000 pedig 10-100 ezer köztivel.

Bár általában igaz, hogy a kis nyelvek veszélyeztettek, a nagyok meg nem, ez nem mindig igaz. Létznek 1 millió alatti nyelvek, melyek abszolút A kategóriások, pl. az izlandi és a máltai. S az ellepélda a belarusz 5 millió anyanyelvi beszélővel, mely azonban csak B kategóriás.

Alapvetően ha a beszélők száma 1 millió, még inkább, ha 100 ezer fő alatti, akkor az a nyelv kihalásra ítélt középtávon. Csak akkor nincs így, ha az adott közösség elzárt valamilyen okból, homogén, s kevés a kommunikáció a külvilággal.

A hivatalos státusz önmagában persze nem jelent sokat. Sok esetben egy nyelvnek csak jelképesen van hivatalos státusza, lásd belarusz és ír. Írországban egyenesen vicceket csinálnak az ír nyelv nemtudásából:

Jelenleg a 7 ezer nyelv kb. 10 %-a A-kategóriás.

Viszont a hivatalos státusz hiánya ellenható tényező. Akkor is, ha a státusz A. A talán legsajátosabb eset 2 indonéziai nyelv: a jávai és a szundai, az előbbit 80 millióan, az utóbbit 40 millión beszélik anyanyelvként. Viszont az indonéz nemzetépítési politika az, hogy mindenki legyen indonéz tudatú és nyelvű, minden más nyelv csak kulturális örökség, de nem szolgálja a modern államiságot. Mára sikerült is elérni: szinte mindenki kétnyelvű, s teljesen elfogadott lett, hogy minden "fontosabb" tevékenység indonézül van. Jávai nyelvű oktatás az iskolákban csak alsó tagozaton van, magasabb szinten az oktatás indonéz nyelvű.

A magyar nyelv stabil, nincs veszélyeztetve, ennek megváltozása se várható.

A ballib miszterológia szerint a krími tatárok a Krím jogszerű urai, s Sztálin semmisítette meg őket. Számtalan helyen olvastam ez a marhaságot.

Először is furcsa ballib szájból történelmi jogokról hallani, mikor ilyeneket minden más esetben kinevetnek.

Másrészt tényszerűen se igaz az egész narratíva.

A krími tatárok mint nemzeti identitás a késő középkorban jöttek létre a terület mongol uralma idején. Alapjuk a terület kun lakossága, melyhez azonban más népek is csatlakoztak. A mongol uralom sajátossága volt, hogy türk nyelvet használtak mindenhol, a mongol nyelvet sose terjesztették a mongol őshazán kívül.

A mongol uralom vége felé a krími tatárok már autonómiát élveztek, ez volt a Krími Kánság. A mongol uralom megszűnése idején rövid ideig ez független állam volt, majd az Oszmán Birodalom autonóm része lett.

A VI. orosz-török háborúban, 1774-ben a Krími Kánság elszakad az oszmánoktól, ez 1783-ig tart, amikor Oroszország csatolja magához a területet. A krími tatárok nagy többsége helyben marad, de a lakosság gyér, szervezett betelepítés indul meg: orosz és ukrán parasztok költöznek be tömegesen.

Az etnikai arányok ekkor kezdenek változni. A korábbi majdnem 100 %-os krími tatár többség a XIX. sz. 60-as éveire 50 % lesz. 1900-ra a krími tatárok már csak 35 %, az orosz és ukrán lakosság együtt 50 %. Ez a szovjet korban tovább nő, a II. vh. kezdetekor már 50 % az orosz, 20 % az ukrán, s a krími tatár arány alig 20 %.

1944-ben a szovjet hatóságok 8 nemzetiséget kollektív bűnösnek neveztek meg mint náci kolaboránst: ezek a balkárok, a csecsenek, az ingusok, a kalmükök, a karacsajok, a krími tatárok, a törökök, a volgai németek (csak őket, a nem volgai németeket nem érintette ez). A volgai németek sose lettek mentesítve a kollektív büntetés alól, a krími tatárok és a törökök csak Gorbacsov alatt, a többi 5 nép már Sztálin halála után az 50-es években.

A 80-as évek végén megkezdődik a krími tatárok visszatérése a Krímbe. A krími tatárok kb. fele azonban maradt ott, ahová Sztálin alatt lettek deportálva, ez a mai Üzbegisztán.

Ma a Krímben a krími tatár arány kb. 10 %.

E héten megülte Washington apraja és nagyja Amerika látványos bukását 34 éve Pekingben.

1989. június 4-én történt a CIA és a Soros Alapítvány által szervezett pekingi Tienanmen téri "diáklázadás" felszámolása. Az amerikai irányítók akciójának célja az volt, hogy elvéve Kína szuverenitását legyen az ország újgyarmatosítva, majd felosztva kisebb liberális bábállamokra.

Még áprilisban kezdődött a "felkelés", hetekig henteregtek fizetett és átvert kínai diákok drogfelhőben amerikai zászlókat lengetve, szidva a kínai népet. Sokáig a kínai vezetés tágyalt a diákvezetőkkel. Amint azonban világossá vált, hogy a diákok célja nem követeléseik teljesítése, hanem Kína megszüntetése, a kínai vezetés átgondolta további lépéseit.

Szerencsére a kínai vezetés józan maradt. Deng Xiaoping felismerte, hogy határozott, kemény kéz kell pár napig, mimimalizálni lehet így az elkerülhetetlen halálos áldozatokat, s aztán a nyugat beletőrödik akciójának bukásába, így a kínai állam megmarad, a kínai népnek megmarad saját független államisága. Igaza lett.

Washington számára ez máig gyásznap.

Mivel nem sikerült a Bush-Soros kormányzat pokoli terve 1989-ben, mára Kína gazdasági nagyhatalom lett és – hihetetlen fejlemény – az USA fő hitelezője. Nincs messze az idő, amikor katonailag is nagyhatalom lesz Kína. Teljesen érthető tehát a hisztérikus tombolás Washingtonban.

Mindig örülök, ha valakinek megváltozik a véleménye pozitív irányban.

Persze a negatív irány se gond. Az ember gondolkozik, változik a világ, változik az ember maga is. Azt csak a legfanatikusabb ballibek hirdetik, hogy pl. Orbán mekkora gazember, mert 1989-ben éljenezte Sorost, most meg ellene beszél.

Szóval jó dolog, hogy a fideszes médiaértelmiség keménymagja nem koszovázik már. Ugyanezek az emberek ugyanis 1999-ben versenyt koszováztak, értsd: az addig magyarul csak Koszovó vagy Rigómező néven ismert területet hirtelen elkezdték “Koszova” alakban emlegetni, csak mert a terület albán neve ez (Kosova).

Persze a háttérok érthető: a revízió. Hiszen ha lehet albán revízió, akkor lehet majd magyar is, ez volt a háttérben rejlő motiváció. Azaz ha Koszovó elszakadhat Szerbiától minden nemzetközi jogi elv ellenére, s ezt egyenesen a nagyhatalmak csinálják, akkor majd visszatér Erdély egy része is, a Székelyföld biztosan, meg legalább Kárpátalja déli sávja, esetleg Szabadka és Zenta környéke, stb.

Annak idején tulajdonképpen ezért szakítottam a MIÉP-pel. Az 1999 március-június közti Szerbia ellen NATO-agresszió során döbbenve tapasztaltam, szinte minden MIÉP-es ismerősöm nagyban kiáll a NATO mellett, annak ellenére, hogy a Magyarország NATO-csatlakozásáról szóló népszavazáson még a csatlakozás ellen voltak.

Próbáltam elmagyarázni miért kell Szerbia mellett állnunk és a NATO ellen, de csak egybites válaszokat kaptam, hogy "szemét szerbek, megérdemlik, vesszen Trianon", s hasonlókat. Amikor elmondtam, hogy Amerika célja nem a történelmi igazságszolgáltatás, hanem egyszerűen így akarják megbuktatni Milosevicset, aki ki mert állni Amerika ellen, csak legyintést kaptam. Hiába mondtam: ha Milosevics nyugatpárti lenne, most akkor Amerika a szerb erőkkel vállvetve küzdene az albán iszlámfundamentalista-nacionalista-narkókereskedő-vegyifegyvertrejtegető terroristák ellen, azaz az albánok csak egy ürügy, semmi egyéb. (Egyébként a hivatalos amerikai szövegek se beszéltek soha albánokról ott, ki lett találva a sose létezett "koszovár" nemzetiség.)

S az akkori fideszes médiamegmondók is mind ezt hangoztatták. A fideszes körökben máig érdemtelenül éljenzett Lovas István volt a legmocskosabb euroatlantista megmondóember. Lovas persze elmebeteg, mentségére mondva, abba őrült bele, hogy képtelen volt saját zsidó nemzetiségét feldolgozni, ami miatt éjjel-nappal mindenről a zsidók jutottak az eszébe. Akkori neves mondása az volt a NATO-agresszió kapcsán, hogy "égő szerb házak - csodás látvány". (Hozzáteszem, amikor megkérdeztem Bencsiket magánúton, szerinte ez normális szöveg-e, azt mondta nekem, ő nem ért egyet ebben Lovassal, sőt részben osztja azt, amit én mondok.)

Örömteli, hogy az azóta eltelt események sokakat más gondolatokra késztetnek immár.

Egyébként nem vagyok én jogfanatikus legitimista, se albánellenes. A koszovói albánok láttak akkor egy megnyílt politikai lehetőséget, éltek vele, pont: nincs ezzel semmi gond. Nem is velük van baj, hanem a mérhetetlen demagógiával az események körül.

Lásd: sérthetetlen nemzetközi jog, kivéve amikor "mi" azt mondjuk meg lehet sérteni, de ezt utánozni másnak akkor is szigorúan tilos, meg az ENSZ csak akkor számít, amikor "nekünk" tetszően dönt. Egyébként akkor azt is megmondtam: lesz ennek utóélete. Én akkor Kínára tippeltem, hogy majd Tajvant visszacsatolja a következő években, az 1999-es Oroszország akkor még egy gyenge, liberális, nyugati gyarmat volt, nem gondoltam, hogy meg tud erősödni. A történelem másképp alakult: nekem meg másképp ugyan, de igazam lett - Oroszország alig 8 év alatt visszaszerezte szuverenitását, s onnantól nem vette figyelembe a nyugat szabályait, s ennek lett az eredménye a Krím visszacsatolása ia 2014-ben, teljesen a koszovói precedens alapján.

Világraszóló ballib győzelem!

Ilyen utoljára 2017-ben volt, amikor az andorrai foci válogatott legyőzte a magyart. Akkor örömtüzek lángoltak fel a belpesti európai érzelmű értelmiség köreiben, hogy az európai andorraiak legyőzték a zorbánisztáni fasiszta csapatot.

Most ismét hasonló esemény zajlott: Sandu moldovai elnök elhárította Zorbán kézcsókját, azt kézfogássá redukálva!

Egyébként ez a kézcsók dolog abszolút idegen tőlem. De ez más kérdés.

Bottoni Stefano ugyan magyar identitású (mármint az is), de nem Magyarországon nőtt fel, nem ért dolgokat, melyek Magyarországon nyilvánvalóak. Kicsit olyan, mint én a bolgárokkal: persze sok mindent tudtam eleve az országról, meg a szokásokról, de nem éltem bennük aktívan, így amikor 19 évesen Bulgáriába mentem életemben először, tartós tartózkodásra, bizony nem kevés dolog akadt, amin megdöbbentem, s nem tudtam mi a helyes reakció - hiába minden kötődés, néha bizony "hülye turista" viselkedést prezentáltam. Plusz olyan dolgokat nem tudtam, melyeket mindenki tud, aki az országban nőtt fel. (Pár éve el is kezdtem pl. a bolgár irodalom alaposabb megismerését, mert zavart, hogy nem vagy alig ismerek olyan dolgokat, melyeket a helyben felnőtt művelt ember alapból tud.)

Valószínűleg hasonló tájékozatlanság az oka, hogy Bottoni bátran beszél arról, amiről nem szabad szólni. Tulajdonképpen ez a pár perc a beszélgetés egyetlen érdekes része. Ez pedig a zsidókérdés és az SZDSZ.

Gulyás csak néz maga elá a sok tabuellenes mondaton, de Bottoni rendületlenül mondja a magáét. Igyekszem átfogalmazva elmondani, mit mondott, de érdemes őt megnézni egyébként. Elmondja, természetesen nem faji kérdés ez, nem etnikai se, még csak nem is igazán kisebbségi. Hanem egyszerűen egy jól meghatárolt csoport sajátos szemlélete, melynek oka, hogy ez a csoport vagy személyesen vagy felmenőin keresztül olyat élt át, amit más nem, s mindez annyira meghatározta gondolkodásmódját, hogy szektásodott. Magyarul: aki áldozata volt a zsidóellenességnek, vagy áldozat leszármazottja, az nem képes a történelmet nem ezen keresztül nézni, s emiatt minden más szemléletet automatikusan támadásként él meg. Mivel pedig a magyar nép többsége nem úgy élte át mindezt, mint ez a csoport, az egész magyar nép valamiféle veszélyfaktorként tűnik a csoport számára. Az eredmény pedig az elszigetelődés a társadalomtól. S hozzá kell tenni: nem zsidókérdés ez a szó igazi értelemben, hiszen a csoport egyrészt gond nélkül befogadja a nem-zsidókat, ha azok hajlandók a csoportnarratívát átvenni, másrészt kiközösíti a másként gondolkozó színzsidókat. Szóval az SZDSZ lassan a zsidó áldozati narratíva pártja lett, s ezzel természetesen marginalizálódott, az SZDSZ először megpróbálta szektanarratíváját nemzeti eszmévé emelni, ez persze nem sikerülhetett, viszont ezzel a liberalizmus eszméje is lezuhant, hiszen mindenki összekötötte már a két témát - kb. ez a végkövetkeztetés.

Egyébként amit Bottoni elmond, ugyanazt írta le Csoóri Sándor 1990-ben a Hitelben Nappali hold című cikksorozata egyik részében - abból akkor többhónapos botrány lett. Az akkori totálisan ballib dominancia gyakorlatilag élete végéig - 26 éven keresztül - ellehetetlenítette Csoórit. A cikk után már csak az akkori marginális szélsőjobb tekintette sajátjának őt, saját pártja - az MDF, melynek egyik alapítója volt - nem védte meg. Mindenhol máshol szalonképtelen alaknak számított. Csak 2006 után, az immár lassan ismét ideológiát váltott Fidesznek köszönhetően tudott ettől kicsit megszabadulni.

Maga a beszélgetés egyébként nem túl érdekes: semmi újat nem mond a srác. A ballib keménymag pedig utálni fogja heves Gyurcsány-ellenessége miatt, plusz még azt is bevallja, hogy 2015-ig Fidesz-szavazó volt.

A téma bolgár, de teljesen érvényes más viszonyokra is, akár Magyarországon is.

Az amerikai kormányzat súlyos problémát észlelt Bulgáriában: terjed az ellenséges propaganda az országban, melynek célja az ország euroatlanti orientációjának aláásása! S ez nem minden: a bolgár iskolarendszer és a bolgár közbeszéd nem fordít elegendő figyelmet arra, hogy a bolgárok képesek legyenek elvetni minden olyan dolgot, mely ellentétes a nyugati értékrenddel!

Persze akadnak emberek, akik ezt felismerték, de ők se képesek hatékonyan fellépni e csúnya jelenség ellen, a hatalmas korrupció, forráshiány, az intézményi háttér nemlétezése miatt. Így sajnos egyre hatásosabb az ellenséges propaganda, ami miatt ma már nincs is semmilyen összehangolt politikai fellépés mindez ellen.

A helyzet tehát veszélyes és tűrhetetlen. Szerencsére Amerika egy jóságos és önzetlen ország, ezért segít a buta balkánmucsaiaknak! A bőkezű Amerika tehát hajlandó 878 ezer dollárt ajándékozni annak, aki képes javítani a fent leírt borzalmon: hogy emberek csak úgy képesek híreket olvasni és azokat nem úgy értelmezni ahogy azt Blinky bácsi és haverjai szerint kellene!

Egyedül a hatékonyság számít: jelentkezhet akár olyan személy/szervezet is, akinek nulla saját forrása van, azaz a teljes költség mehet kizárólag amerikai pénzből.

Alapvetően ez a liberális gondolkodású "okosak és szépek" fő problémája: tényleg meg vannak győződve róla, hogy csak tudás és műveltség, kellő tájékozottság kérdése, s mindenki "szabadelvűvé" válik. Valójában ennek az ellenkezője történik: minél több infó, annál kevesebb a liberális. Saját tapasztalatom az oroszokkal a kommunizmus idején és a kommunizmus után. A kommunizmus idején az orosz ismerőseim 90+%-a szilárdan meg volt győződve arról, hogy nyugaton minden nagyszerű, nincs gond, az emberek szabadok és jómódban élnek. Mivel 1992 óta az oroszok szabadon utazhatnak nyugatra, s hozzáférhetnek bármilyen nyugati információhoz, ez az arány drámaian csökkent. 2020-ban már valahol 10% körül volt csak.

Ismertem bolgár embert, aki ilyenből épített magának új házat. Az illető egy teljesen ideológiamentes csaló volt, de kifejezetten a rokonszenves típusból, azaz kisembert sose csapott be. Azt mondta viccesen, ő egy félig Robin Hood - Robin Hood ugyanis elvett a gazdagoktól és a szegényeknek adta, míg ő szintén elvesz a gazdagoktól, de megtartja magának. Szóval ő is az volt, amit a bolgár népnyelv elnevezett az újbolgár грантаджия (grantadzsija) szóval, mely az angol "grant" (adomány) és a török eredetű "cı" (foglalkozást jelölő rag) bolgárosított verziójából jön, magyarra nehéz lefordítani, talán "adomány-élősködő", de ez se adja vissza igazán, mert az "élősködő" negatív konnotációjú, s elmarad így a foglalkozásszerűséget jelölés.

Kérdeztem tőle: nem veszélyes ez? Azt mondta: egyáltalán nem, ha az ember okos és nem mohó. Szóval teljesíteni kell valamit mindenképpen, de abszurd módon drágán, s minden guruló centet jól meg kell fogni. Nyilván kell egy alapítvány, ennek kell elnök, aki persze ő maga, szép fizetés jár, ez nem is gond, Amerika se várja el, hogy ingyen dolgozzon bárki is, aztán kell legalább egy adminisztrátor: hát van alkalmasabb a feleségénél?! S tudni kell tárgyalni mindig. Hiszen kellenek vállalkozók az egyes részfeladatokra. Mondjuk kiadunk egy könyvet. A szerző eleve legyen a haverunk, fizessünk neki a piaci ár többszörösén, fontos a megbízható baráti kör, aztán ha a havernak lesz alapítványa, ő majd viszonozza. Majd jön a nyomda. Odamegyünk a nyomda tulajdonosához, megkérdezzük mennyiért vállalja - ha azt mondja, hogy 10 ezer, akkor mondjuk azt "mit szólnál inkább 20 ezerhez, de tudnál adni számlát 40 ezerről?", még nem akadt élő ember aki ne mondott volna igent.

S mi lesz a könyvvel, hiszen a kutya se veszi meg? Nem is kell, hogy megvegye! Ingyen szétküldjük iskoláknak, könyvtáraknak, azok meg beteszik valahová porosodni, pont ugyanoda ahová 50 éve betették Todor Zsivkov elvtárs műveit, majd 10 év múlva leselejtezik, a cigány gyerekek meg leadják papírhulladéknak, ezzel még a szociálisan hátrányos kisebbségek megsegítése is be lett ikszelve! Eleve hol itt a csalás? Mindenki jól jár, a washingtoni bürökratától az Isten háta mögötti cigánygyerekig mindenki boldog!

Azért megkérdeztem tőle: - Neked hogy sikerült mindezt a széles tudást elsajátítanod? - A kommunizmusnak köszönhetek mindent, - mondta, majd elmagyarázta részletesen - 1984-ben végeztem Leningrádban ifjúsági vezető szakon, akkor ott képezték a Komszomol jövendő alkalmazottait. Én is dolgoztam pár évig a Komszomol apparátusában, persze a legalacsonyabb posztokon. Nem mondom, az is jó volt, de ingyen nyaraláson, pár ingyen vacsorán kívül más nem esett le. A komcsik nagyon fukarok voltak. De el kell ismerni, a képzésük kiváló volt, máig abból élek, amit akkor tanultam. Amikor a rendszernek vége lett, azt hittem, bajban leszek, de nem, kiderült, az új gazdák bőkezűbbek is és ostobábbak is - fejezte be sikertörténetét.

A legviccesebb: egymást másolják ezek a "civilek". Valaki pl. biztos kemény pénzt akaszthatott le tavalyelőtt, amikor Budapesten BLM-tüntetést szervezett kb. 25 fő jelenlétével. A grantot kiutaló szervezet meg boldog volt: íme Budapesten is van BLM végre. Az meg tök mindegy, hogy Magyarországon nem volt soha néger rabszolgaság, eleve négerek sincsenek, csak párezer friss bevándorló, mind külföldi, elnyomatás nélkül. A másik ilyen a 2000-es belgrádi diáklázadás Milosevics ellen, ahol teljesen abszurd módon megjelent egy fehér zongora a téren - gondolom, többszörösen leszámlázva a zongora. Aztán lett fehér zongora minden második "spontán" tüntetésen világszerte, legutoljára a 2021-es minszki "forradalom" idején.

A kedvenc vitám: amikor az erősen cenzúrázott fórumon összekap egymással a válogatott ballib közönség.

Persze emberileg érthető: mivel ellenség nincs - hiszen minden akár a leghalványabban is fideszesgyanús ki van tiltva -, s egy idő után dögunalmas a diktatúrázás és orbánozás, kell valami igazi vérpezsdítő akció.

Szóval kutatják a válogatott ballib kommentelők egymás hozzászólásait, minden szótagot elemeznek, az esetleg nem lehet-e burkolt fideszes propaganda.

Múltkor is vicces helyzet a Böjte-hecckampány egyik őrült cikke alatti ádáz vita. (Nem, nem adok linket.) Persze nem maga a téma a vita, abban nyilván mindenki egyetért, hogy a román Böjte pedofil fideszes gazember milliárdos álpap, akit halálra kellene ítélni emberiség elleni bűntettei miatt.

De jön egy felvetés: a román hatóságok miért nem lépnek fel, hiszen eleve nem szeretik a magyarokat, tehát érthetetlen, hogy a román kormányzat, ügyészség, rendőrség miért nem él a lehetőséggel! Vajon Zorbán cinkosai a korrupciómentes európai jóléti Románia hatóságai? De miért?

Na, ki is tör a vihar! Egy kis rész azt mondja, mert a románok csak örülnek, hogy Böjte irtja a magyar gyerekeket, hiszen így kevesebb magyar marad ott. A nagyobb rész viszont hörögni kezd.

Hiszen mindez a logika Zorbán narratívája! Hiszen magyar az, aki Magyarországon született, ott él és adózik, meg még a nyugatra az országból a diktatúra elől elmenekültek. Romániában románok élnek, pont. Persze ezek egy kis része beszél magyarul, de attól még nem magyar, ahogy az emberi hangot utánzó papagáj se ember! Szóval Böjte román, a tettestársai is, a gyerekek is!

Még azt az erősen elmebeteggyanús kommentelőt is megróják "nacionalizmusa" miatt, aki "Európa legutolsója a magyar mindenben" és "Böjte egy határon túli moslékmagyar" típusú szövegeket nyom, ezt még ebben az alakban se szabad, mert így is segíti bújtatott módon Zorbánt!

Szóval nagyon ébernek kell lenni. Lehet az ember fanatikus ballib, mégis seperc alatt fideszes alvó ügynökké válhat, ha nem figyel oda!

Kevés a bolgár hír a magyar médiákban, szóval íme a fejlemények a bolgár szappanoperából.

Szóval május 15-én megkapta a kormányalakítási megbízást a legnagyobb bolgár párt, a GERB (Bojko Boriszov pártja). A bolgár szabályok szerint 3-szor ad a köztársasági elnök kormányalakítási megbízást, mindegyikre 7 nap van, s ha egyik se sikeres, a parlament feloszlik, új választás lesz, a parlament feloszlása napján pedig - ez az egyik abszurd bolgár szabály - a kormány mandátuma is megszűnik, helyére ideiglenes, ügyvívő kormányt nevez ki az elnök. (Az utóbbi időben ez viccesen alakult, mert eleve ideiglenes, ügyvívő kormány van, s ennek mandátuma szűnik meg, helyére kerül új ideiglenes, ügyvívő kormány, sokszor formálisan: a múltkor az elnök ugyanazt a kormányt nevezte ki ismét, egyetlen minisztert lecserélve.)

A GERB Marija Gabriel volt EU-biztost nevezte meg kormányfőjelölnek. El is kezdődtek tárgyalások. Egyrészt a kisebb pártokkal (kivéve a koalícióképtelen Újjászületés Pártot, mely nyíltan anti-euroatlantista párt, így nyilván alkalmatlan partner), másrészt a másik nagy párttal, a PP-DB-vel.

A GERB végig a PP-DB-t preferálta koalíciós partnernek, mert csak ez biztosított volna stabil többséget. A PP-DB viszont eleve azért alakult, hogy a GERB ne legyen hatalmon, így számára öngyilkosság lenne a koalíció. Pár hete valaki Magyarországon kérdezett a bolgár helyzetról, olyan akinek semmi fogalma nincs az egészről, neki azt mondtam a PP-DB helyzetéről: "képzeld el, holnap Orbán fejajánlja a DK-nak, lépjen be a kormányba" - persze nem teljes a párhuzam, de azért érzékelteti az egészet.

A PP-DB tehát harapófogóban van, egyrészt nem léphet koalícióra a GERB-bel, mert elvesztené identitását, másrészt nem mondhatja azt se, hogy új választást akar, mert azon még kevesebb szavazata lesz, mint ami most van. Az ilyen csodát ígérő pártokkal mindig ez van: gyorsan lesznek népszerűek, de még gyorsabban zuhannak le. A PP-DB pedig csodát ígért: a GERB teljes kiiktatását a politikából, a "korrupció" gyökeres megszüntetését, s "normális, európai" viszonyokat.

Szóval mentek a tárgyalások. A GERB mindenben engedett, ezt simán megtehette: míg a PP-DB-nek árt minden együttműködés a GERB-bel, addig a GERB-et csak tovább erősíti az, hogy engedményeket tesz, ez csak erősíti az "egyetlen komoly erős párt" imidzset.

Péntekre a GERB mindent elfogadott: legyen közös kormány másfél évre, a kormányfő ne Gabriel legyen, hanem a PP-DB jelöltje, s az összes miniszter is legyen a PP-DB embere, a GERB csak vétójogot kap, azaz megmondhatja, kit nem fogad el, helyett a PP-DB új embert nevez meg. A GERB egyetlen képviselője a kormányban Gabriel mint miniszterelnök-helyettes. A csavar: 9 hónap eltelte után Gabriel lesz a kormányfő, a kormányfőből meg helyettes lesz, de a többi kormánytag marad.

Tulajdonképpen koalíció, de a PP-DB mondhatja azt, ez mégse igazi koalíció, hiszen a GERB-nak csak 1 embere van a kormányban, ő is olyan ember, aki sose vett részt a bolgár belpolitikában.

Május 22-én tehát Gabriel vissza is adta a kormányalakítási megbízást.

Az előző napon, a PP vezető testülete (a PP-DB egy koalíció, ennek fele a PP) összeült, megtárgyalni a másfél éves de facto koalíció tervét. Később kiderült: a vezetőség egyik rebellis tagja, aki árulásnak tekinti a GERB-bel való koalíciót még ebben a lágy formában is, rögzítette az egész megbeszélést, elejétől végéig, 5 óra hosszban.

Aztán 26-án közzétette az egész felvételt az interneten. Persze a botrány hatalmas lett. Elhangzanak abszolút kompromitáló dolgok benne, többek közt, kicsit kiszínezve, de lényegileg, a nekem legviccesebb 8 elem:

• a PP minden elvileg független állami vezetőt az erőszakszervezetek, hírszerzés, kémelhárítás, stb. terén le fog cserélni a "mi embereinkre", kis sajnálkozással: "lehet, hogy a katonai elhárításnál nem fog menni",
• a fontos kinevezéseket egyeztettük az amerikai követséggel,
• kénytelenek vagyunk koalícióra lépni a GERB-bel, de azt fogjuk hazudni, ez nem koalíció, egyébként meg a GERB hülyékből áll, majd átverjük őket,
• plusz "kimossuk" Boriszovot, értsd: meggátolunk minden ellene folyó eljárást,
• nemcsak a többi párt, de még a saját belső partner (DB) nem komolyan vétele,
• őszinte vallomás: a valóságban a nép 7-8 %-a támogat minket, ez csak rosszabb lesz, legközelebb a harmadik, negyedik párt leszünk, szóval ez az utolsó esély, hogy kormányozzunk,
• a települések 90 %-ában semmilyen pozíciónk nincs, esélytelenek vagyunk az önkormányzati választáson,
• nemzetközi politikusok bizalmas infóinak nyílt közzététele, pl. "az Ursula azt mondta, a Schengen-tagságot el tudja intézni, de az euróövezeti tagsághoz még trükközni kell, ahhoz nincs hatalma".

29-én megkapta a PP-DB jelöltje a kormányalakítási megbízást, de most már - ez teljesen szokatlan - a köztársasági elnök is úgy adta át a megbízást, hogy megjegyezte: nem tenné ezt, ha nem kötelezné őt az alkotmány.

Június 5-ig van ideje a PP-DB-nek kormányt alakítani. A GERB most már nem akarja tartani az eredeti megállapodást, az új adatok ismeretében. A GERB egyelőre 2 új feltételt szabott:

• legyen először Gabriel a kormányfő, majd 9 hónap múlva a PP-DB jelöltje,
• minden miniszter legyen "szakértő", azaz egyetlen ismert pártpolitikus se lehessen a kormányban a kormányfőt és helyettesét leszámítva,

A kérdés: mi lesz a reakció. Még lehet kormány akár, de esélyesebb, hogy nem lesz. Ami biztos: a PP-DB zuhanása ma már megállíthatatlan. Ma már az se biztos, amire 1 hónapja még joggal számíthattak: hogy megszerzik Szófia és pár nagyváros vezetését az őszi önkormányzati választáson.

Tegnap óta viszont az a hivatalos hír, hogy lesz kormány. Ami rossz hír. Megvan ugyanis az a veszélye, hogy ezt az amerikai követség intézte el, ami pedig azt jelenti, Bulgária keményen el fog köteleződni az ukrán fronton. Sorosék tehát kierőszakolták a NATO és Oroszország közti nyílt háborút. Mi kisemberek annyit tehetünk, hogy jogilag hazaárulók leszünk, azaz mindent megteszünk a NATO veresége érdekében. Ez keresztény kötelezettség ugyanis.

A Partizán új műsora a Vétó. Amolyan politikai mélyelemző műsornak van szánva, melyben nem aktuális témákról van szó.

Látva ki a főember az ötlet mögött - Ruff Bálint, neves veterán ballib kommunikációs szakember -, arra számítottam, a szokásos süketelés lesz, unalomig ismételt marhaságokkal, orbánozással, európázással.

Szóval meglepődtem erősen: ezek tényleg elemeznek! Persze nyilván a szellemiség ballib, de látványosan nem törödnek a legszentebb ballib elvárásokkal se.

Az első adásban azt elemzik, hogyan lett a Fidesz hatalmas 2010-es győzelme, azaz 1990-2010 története ebből a szempontból. Érdemes megnézni, mert sok dolog hangzik el, de talán a kedvenc megállapításaim:

• az MSZP és az SZDSZ sose folytattak baloldali politikát, mindent egyes politikusaik egyéni megélhetésének rendeltek alá, emellett az elemi politizáláshoz se volt elegendő tudásuk,
• a ballib szellemiség alapja a technokrata pragmatizmus, erre azonban már nincs széles szavazóréteg,
• a baloldaliság és a liberalizmus összeférhetetlenségének kimondása,
• a populizmus szó rehabilitálása, szembemenve a liberalizmus "demagógia" értelmezésével,
• s még a ballib szentet, Bajnai Gordont is merik negatív értékeléssel emlegetni!

Meggyőződésem, hogy az ilyen dolgok azok, melyektől hosszú távon félnie kell a Fidesznek. Persze egyelőre nincs miért aggódnia Orbánnak, mert a ballib keménymag már az első adás után szidni kezdte a műsort, a kedvenc kommentem "a Partizán beállt a kártékony és fogalmatlan ellenzékfikázók körébe, ahol Hontok, Konokok, Schifferek, Puzsérok, Czeglédik, Vonák tanyáznak" vagy valami hasonló.

A ballib érvelés szerint ha rossz a helyzet egy országban, akkor ott bukik a hatalom a választáson. Ha nem bukik, az érthetetlen helyzet.

Ez egyrészt a liberális gondolkodás csapdája. Mindent materialista alapon néz, azaz valamiféle adásvételnek tekinti a szavazást, tehát ha a hatalom ad, akkor a szavazó rá szavaz, míg ha a hatalom nem tudott sikeresen kormányozni, azaz nem adott, akkor a szavazó az ellenzékre szavaz.

Miközben ez még a legmaterialistább nyugati államokban sincs így. Vannak mindig emberek, akik elkötelezettek valamilyen irányban, s akkor is az adott ideológiát képviselő pártra szavaznak, ha az nem tudott sikeresen kormányozni. Nem fognak ideológiát váltani csak mert a kedvenc ideológiát képviselő párt éppen rosszul teljesít.

Továbbá létezik ezen kívül még identitásszellem is. Mint egy focicsapat rajongói. A csapat lelkes hívei akkor se állnak át az ellenfélhez drukkolni, ha a saját csapat éppen nagyon rosszul áll.

Szóval a szavazás nem csak érdek, hanem eszmei és/vagy identitásbeli elköteleződés is.

Másrészt pedig még a materialista szavazó esetében sincs automatizmus. A kormánypárti szavazó első lépésben passzív lesz, s ahhoz hogy átálljon kell a következő 3 feltétel valamelyikének megléte is:

• a jelenlegi helyzet legyen annyira rossz, hogy alakuljon ki egy "bármi jobb ennél" érzés,
• ha a helyzet annyira azért nem rossz, csak mérsékelten rossz, akkor az ellenzéknek olyannak kell lennie, hogy a szavazó elhiggye róla a kormányzási képességet,
• ha a kormány és az ellenzék között nincs jelentős eltérés ideológiai értelemben, s mindkettő kormányképesnek tűnik, akkor a legegyszerűbb a helyzet: ilyenkor a szavazó hajlamos a legkönnyebben tábort váltani amolyan "adjunk esélyt az ellenzéknek" alapon.

Szerintem Magyarországon ilyen "bármi jobb ennél" érzés kétszer alakult ki: 1994-ben és 2010-ben.

1994-ben az emberek a nem teljesült csodavárás miatt azt érezték, ez az egész nem jó. Az ellenzék meg ügyesen épített erre, elhitette, hogy minden baj oka a szakértelem nélküli kormány, ezért végre szakértői kormány kell, amit az ellenzék képes biztosítani.

2010 meg ismert eset: Gyurcsány és Bajnai szerencsétlenkedése megágyazott a Fidesznek. Maga a hatalom érte el, szinte nulla ellenzéki kampány mellett, hogy az emberek váltsanak tábort. Sose láttam olyat, ami akkor volt: hatalmas számban álltak át akkor MSZP- és SZDSZ-szavazók a Fideszhez - különösen feltünő volt, mert én akkor nem szavaztam a Fideszre.

Véget ért a török választás: vesztett az a jelölt, akinek nyernie kellett volna a ballib keménymag szerint.

Így legalább minden világos: Törökországban diktatúra van!

Hiszen a ballib dogmatika szerint diktatúra nem váltható le választáson. Azaz ha nem bukik meg, akkor diktatúra. Ha meg megbukik, akkor nem volt diktatúra. Holtbiztos axióma ez tehát, sose lehet cáfolni, hiszen nincs tény, mely ellent tudna mondani neki. Erről mondta Popper - akinek zavaros politikai elméletei mellett volt valós teljesítménye is -, hogy tudománytalan, hiszen nem falszifikálható.

Lásd még a klasszikus példát Carl Sagantől: van egy sárkány a garázsomban, láthatatlan, sőt semmilyen eszközzel se mutatható ki jelenléte, mivel nincs anyagi teste. Ő persze ezt a vallás ellen használta, csak épp ez a vallás szemszögéből nem probléma, hiszen a vallás nem állítja magáról, hogy tudományos lenne.

Ezért is a liberális buborék a világ legkeményebbe. Nincs belőle kibújás. Még egy kemény keresztény hívőben is felmerül ritkán "mi van, ha tévedek, s mégsincs Isten?", de a liberálisban nem merül fel soha kétely. Hiszen saját eszméjét nem eszmének tételezi, hanem a tiszta racionalitás és logika egyenes következményének.

A magyar hegymászó halála olyan vitákat okozott, mintha a kérdés politikai lenne.

Az egyik tábor szerint meghalt a világhírű hős, aki utat mutat az emberiség számára. A másik szerint egy felelőtlen gazember megérdemelten megkapta, amit keresett.

Persze mind a kettő marhaság. Nyilván nem hősi tett húszezredikként megmászni egy hegyet. Mert ha igen, akkor én vagyok az új Kolumbusz, hiszen már jártam hajóval Európa és Amerika között.

S nyilván nem gazemberség a hegymászás hobbi.

Viszont a hobbik közt vannak veszélytelenek és veszélyesek. Bélyeggyűjtésbe nehéz belehalni, hegymászásba viszonylag könnyebb. Ennyi az egész.

A 3 ateista alapérv egyikén alapszik ez az elavulás tézis.

Emlékeztetőül a 3 ateista alapérv a vallás ellen:

• a vallás oka a hatalom: azért találták ki, hogy könnyebben tudja a hatalom engedelmességre bírni a tömegeket,
• a vallás oka a csalás: okos, de erkölcstelen emberek tudásukkal átverték a tudatlan tömegeket,
• a vallás oka a tudatlanság: az ősember keveset tudott, így mindenre természetfeletti választ adott, viszont azóta ahogy növekszik a tudás, a tudomány egyre jobban szorítja ki a vallást, hisz egyre kevesebb kérdésre nem tudunk tudományos választ adni.

Itt a legutóbbi releváns. A cikk szerint:

"A XXI-ik században vagyunk, ahol a tudomány soha nem látott szintre fejlődött, egyetemben az orvoslással. Ma már nem kell imádkoznia annak, aki megbetegedett, és nem kell Istenhez könyörögnie, ha a családtagjai betegek. Ma az orvosok kezében van, és sokszor nekik, vagy az elmúlt évszázadokban kifejlesztett gyógyszereknek köszönheti az életét. Nem az imának és a könyörgésnek, hanem az emberi elme által megalkotott eszközöknek. Ha mindenki csak imádkozott és könyörgött volna ahelyett, hogy bizonyos gyógyszerek és módszerek kidolgozásán fáradozik, akkor még talán ma is rettegnénk a fekete haláltól, vagy a tífusztól, de voltak olyanok, akik a tudományban hittek, nem pedig egy, a mennyben lebegő szakállas férfiban. Véleményem szerint előbbieknek többet köszönhet az emberiség, de vitatkozni nyilván lehet."

A cikkíró pondró túl fiatal, nem élt felnőttként a kommunizmusban, nem tudhatja, ez a szöveg már a későkádári tankkönyvekben se volt menő. S nem taktikából, hanem mert kőkemény butaság.

Persze gyakori ateista módszer az árnyékboxolás, azaz először kitalálni mit állít a vallás, majd azt hevesen cáfolni. Na, ez pontosan ez az eset. Röviden: ez a tudomány-vallás ellentét csak az ateista tudatlan agyakban létezik.

Ráadásul a hagyomány elvetése ezeknél a liberális emberszabásúaknál mindig szelektív: egyes hagyományokat sose akarnak elvetni.

Szürreális beszélgetés a CEU-n.

Akkora butaságok hangzanak el, hogy még az egyébként fanatikus ateista Para-Kovács műsorvezetőnek is túl sok, láthatóan viccelődik, néha egyenesen gyúnyolódik a résztvevőkkel. Felveti pl.: szabad-e a szülőnek anyanyelvet kényszeríteni a gyerekére, vagy válasszon a gyerek magának nyelvet nagykorúsága elérésekor?

A valóságtól teljesen elszakadt Békés és Waldmann meg sorozatban nyomják a baromságokat. Persze Szent Perinta bősz bólogatása közepette.

Megtudjuk, jelenleg a magyar ateista mozgalom lázas tevékenységet folytat: harcol az ellen, hogy az egyházak nem törlik tagjaik közül azokat a náluk megkeresztelteket, akik később kinyilvánítják kilépési szándékukat. Para-Kovács ezt is megtrollkodja: megjegyzi, hogy miért érdekelne bárkit, hogy egy általa nem elismert szervezet nyilvántartása mit tartalmaz.

A minta egyébként 30 éves, egy francia ateista akkor perelte be a francia katolikus egyházat, mert nem volt hajlandó törölni őt a nyilvántartásból, ahová úgy került be, hogy szülei csecsemőként megkereszteltették katolikus templomban. S persze elvesztette a pert, pedig Franciaországnál szekulárisabb ország nemigen van a világon.

Az érvek pedig ezek voltak, röviden:

• a szekuláris francia állam elismeri a vallások autonómiáját, azaz ezek hozhatnak bármilyen belső szabályt, ezek megváltoztatása állami eszközzel ellentmondana a szekuláris elveknek,
• mivel ugyanez fordítva is igaz, azaz egyetlen vallás se kényszerítheti ki állami eszközzel bármely belső szabálya érvényesítését, így egyetlen vallási belső szabály se képes sérelmet okozna egyetlen állampolgárnak se,
• a katolikus belső szabály szerint a tagság megszerzésének egyetlen módja a keresztelés,
• a katolikus belső szabály szerint nincs eljárás a keresztelés utolólagos visszacsinálására.

Mivel már írtam programozási tanulmányaimról, íme a fejlemények.

Rájöttem, eddig azért nem értem el eredményt, mert siettem. Túl gyors eredményt akartam. Ez pedig azzal jár, hogy az ember elveszti a fonalat.

Fontos tapasztalat: a programnyelv tanulása olyan, mint egy emberi nyelv tanulása. Komoly gyakorlás nélkül semmit se ér. Ugyanis hiába tud az ember dolgokat elméletben, ha azokat nem képes használni hatékonyan.

Szóval egyszerre 4 helyen tanulom az anyagot: az említett tankönyv mellett beiratkoztam 3 internetes tanfolyamra. Ill. van egy negyedik is, de az pénzes, ott csak a magyarázó videóikat nézegetem, nem lehet fizetés nélkül feladatot megoldani, de a magyarázatok jók. Ezek új dolgok. S ami jó: szinte mind ingyenes. Mármint ha az ember akarna hivatalos igazolást az elvégzésről, akkor nem ingyenes, de nekem az nem kell, viszont a feladatokat így is be lehet küldeni, azok ellenőrzésre kerülnek.

A több helyen való tanulás előnye, hogy egymást kiegészítik.

S ami jó hír: eddig a feladatok 99 %-át egyedül megoldottam, csak az 1 % esetében kellett a megoldáshoz segítséget keresnem, de ott is csak részben.

Az internetnek köszönhetően a téma könnyedén tanulható, csak akarni kell. Pont mint az emberi idegen nyelv tanulása: tele van a net ingyenes anyagokkal.

Szóval most lassú vagyok, ez sikeresebb taktika.

A kitekert ballib logika szerint: aki nem perel, ha rágalmazzák, az elismeri a rágalmazást, de legalábbis "retteg".

Az Amerika Népszava blog spermás cikke kapcsán jutott eszembe. A cikk persze nevetséges tartalmát illetően: tessék elképzelni, hogy valaki szex után évekig őrzi a spermával szennyezett ruhadarabot!

Az igazán értelmes az a hamis kiforgatása a dolgoknak, hogy az ember szent kötelessége minden marhaságra reagálni, sőt hivatalosan reagálni, mert különben elismeri az adott marhaságot.

Pedig ősi bölcsesség: a legjobb legyinteni. Ahogy a távol-keletiek is mondják: csatában a legjobb védelem nem részt venni benne. Reagálni akkor kell, ha a nemreagálás nagyobb kárt okozna.

A mai modern viszonyok közt pedig ez méginkább igaz: maga a reagálás csak segít a rágalmazónak, nagyobb hírértéket ad.

A patkányt is csak akkor likvidáljuk, ha közvetlenül veszélyeztet minket. Egyébként meg csak hadd dühöngjenek a patkányok.

Pogátsáék műsort készítettek a kanadai pszichológus és közíró Jordan Petersonról.

Előre szólok: nem érdemes megnézni, baromi felületes anyag, ami egyébként nem jellemző Pogátsára, de most teljesen befeküdt a ballib főáramba.

Tulajdonképpen csak egy dologban van igaza a kritikának: Peterson rendszeresen úgy nyilatkozik dolgok ellen, hogy azokat nem ismeri eléggé. Jó példa a Peterson-Žižek vita pár éve: Peterson elképzelt magának a vita előtt egy kommunistát, majd amikor kiderült, hogy Žižek nem felel meg nagyrészt ennek az ideálmodelnek, szó nélkül maradt, nem tudott már adekvátan reagálni, így aztán az egész vita baromi unalmas is lett. A sokkal okosabb Žižek pedig udvarias ember, nem használta ki szellemi fölényét, s direkt nem győzte le ellenfelét - a külsőleg agresszív alakok gyakran ilyenek, a lelkük mélyén udvariasak és békülékenyek. Így aztán a vitából nemvita lett.

Peterson olyan számomra, mint a reformkommunisták voltak a kommunizmus uralma alatt az antikommunisták számára. Vagy ahogy a hatalomra még csak törekedő Lenin tekintett a kapitalizmus nem-kommunista ellenfeleire: "hasznos idióták".

Peterson abba az áramlatba tartozik, ami rendkívül népszerű Észak-Amerikában a rendszer nem-balos kritikusai között. Tulajdonképpen Trump is ennek a hullámnak a terméke.

Szóval nyilván igaza van abban Petersonnak, amiről híres lett: a polkorrektség, a genderizmus, a feminizmus, a klímahisztéria, a BLM elutasítása.

De az alapokban abszolút téves amit képvisel. Peterson valójában ultraliberális, persze ha a "liberális" szót annak eredeti értelmében használjuk. Ez abszolút jellemző szinte az egész amerikai "szélsőjobbra" - mert ma már így szokás nevezni őket.

Az alap az abszolutizált emberi szabadság, ezt Istennek tulajdonítják, de teljesen szekuláris módon. S ahogy levezetik a természetes rendből a heteroszexualitást, úgy a kapitalizmust is, sőt - a mozgalom szélén - a szociáldarvinizmust és a rasszizmust is. Ebben a sajátos üdvtörténetben a felvilágosodás szinte Isten terve. Azt hiszem az ok a protestáns szellemiség, mely végsősoron megalapította az USA-t.

Szóval ők megjavítani akarják a rendszert, mégpedig a rendszer alapjaihoz való visszatéréssel, miközben maga a rendszer a probléma téves alapjai miatt.

Nyilván támogatjuk őket, hiszen hasznosak a rendszer hitelességének szétverésében, de közben sose szabad elfelejteni: alapeszméjük azonos a rendszerével. Mint ahogy annak idején megtapsolták az antikommunisták Gorbacsovot, hiszen kinevették Gorbacsov naív kommunista hitét, de javító szándéka jó volt a rendszer rombolására.

Ma van Bulgáriában az írásbeliség napja. A hagyomány szerint Cirill és Metód napja május 11., ez azonban átszámolva az új naptárra május 24.

A legviccesebb dolog persze az, hogy a cirill ábécé nem Cirill és Metód találmánya. Ők egy másik ábécét találtak ki, a glagolita ábécét, de az nem terjedt el soha. Viszont a balkáni szlávok mindenképpen saját írást akartak, szabadulni akartak a görög írástól. Ennek fő oka: nyelvészeti, de politikai is.

A görög ábécének 24 betűje van. Ez abszolút megfelelt az ógörög nyelvnek, ott majdnem teljes betű=fonéma egység volt, de még a későbbi görögnek is nagyban megfelel. A mai modern görög esetében már vannak persze egyes problémák:

• egyes betűk feleslegesek, hiszen a mai görögben nincsenek rövid és hosszú magánhangzók, tövábbá nincs "ü" hang se, ahogy nyílt és zár "e" megkülönböztetés sincs, márpedig mindezekre van betű az ábécében, hiszen ezek a hangok léteztek az ógörögben - ezeket a betűket mind a mai napig használja a mai görög nyelv, ezért is nagyon nehéz az újgörög helyesírás, kiejtés alapján nem tudható az írott alak, az az kb. mint a magyar j/ly esete, csak sokszorosan,
• másrészt pedig az ejtés változott, ill. új hangok jelentek meg az ógörög kor óta, így ma vannak olyan hangok a görögben, melyekre nincs saját betű, pl. "b","d", "g", "c", "dz" - ezeket a mai görög írás több betű kombinációjával jelzi.

A szláv esetében a helyzet ennél is bonyolultabb volt, a szlávban sokkal több hang volt, mint a görögben, így a görög betűk egyszerűen nem voltak elegek. Márpedig a kezdetben görög betűkkel próbáltak szlávul írni.

A nyilvánvaló megoldás egy teljesen új ábécé volt. Ezt alkották meg Cirill és Metód. Viszont a betűk nagyon szokatlanok voltak. Máig vitás, hogy a glagolita betűk hogyan lettek. A fő vélemény szerint Cirill és Metód önálló találmányai, de talán az örmény és a grúz betűk - melyeket jól ismertek - hatottak rájuk.

A másik megoldás a görög írás meghagyása lett volna, egyszerűen a görög betűkhöz mellékjelek rendelése. Ez viszont zavarónak tűnt.

A cirill ábécé tulajdonképpen a két elképzelés közti kompromisszum eredménye. Cirill és Metód tanítványai eldöntötték:

• ahol lehet, átvenni a görög betűt, annak hangértékében,
• minimálisra csökkenteni a mellékjeleket,
• a görög betűket, ahol lehet, kissé átformálni, de jól megkülönböztethető módon, közeli hangok jelölésére,
• új betűalakokat csak ott kitalálni, ahol végképp nem lehet megoldani a helyzetet.

Az eredeti cirill ábécében 45 betű volt, ebből 40 alapbetű és 5 csak görög szavak átírására, ez utóbbiak természetesen az adott betűkkel azonosak.

A 40 alapbetű:

• a betűk több mint fele a görög betűvel azonos, azonos hangértékben (természetesen a bizánci ejtés, nem az ógörög ejtés szerint), néhol kissé leegyszerűsített rajzzal: lásd pl. Л, ami a görög Λ apró módosítása, de máig látható cirillban az eredeti alak is, sőt kézírásban ez a gyakoribb, ezek amolyan írásmódbeli alternatívák,
• pár betű kissé módosítva lett eltérő hangérték miatt: erre jó példa a Б betű "b" hangértékben, mely a "v" hangértékű В görög betű módosítása - a В ejtése az ógörögben még "b" volt (lásd, a betű hagyományos magyar neve ezért "béta"), de ez már a korabizánci korban "v" lett, a szlávban viszont volt "v" és "b" külön fonémaként, így az előbbire maradt a В, utóbira meg ennek módosítása, a Б,
• a "jés" szláv jelöléshez egyszerűen az adott betűhöz balról hozzá lett kapcsolva az I betű egy vonallal, pl. Ꙗ, ami jésített A - a késő középkorban ez egyszerűsítve lett Я alakra, egykor szinte minden magánghangzónak volt ilyen alakja, mára ezek nagyobb része kihalt okafogyottság miatt,
• a görögből teljesen hiányzó mássalhangzókhoz át lett véve az eredeti Cirill-Metód ábécé megoldása, ezek: Ж, Ш, Ц, Ꙉ, Ч,
• a szláv magánhangzók száma a göröghöz képest dupla volt, így itt is sok új betű lett: Ѧ, Ѫ, Ъ, Ꙑ, Ь, Ѣ - mind az eredeti Cirill-Metód ábécéből

Néha egyenesen szolgai másolás történt a görögből, erre jó példa az eredeti cirill "u" betű, mely kettősbetűként indult, a görög ΟΥ alapján ОУ lett. Ennek oka, hogy az ógörögben nem volt "u" hang, az ΟΥ eredetileg hosszú zárt o hangot jelölt, de már a klasszikus kor végére "u" lett (az ógörög tanításában az "u" ejtés a bevett), s ezt vette át a szláv is, csak a késő középkorban lett belőle szimplán У, de az egyházi szláv könyvekben, feliratokban máig sokszor ОУ van.

Természetesen az eredeti cirill sokat fejlődött. Több betű esetében történtek változások. Továbbá az egyes szláv nyelvekben az ejtés nem feltétlenül azonos.

Jelenleg a szláv nyelvek közül kizárólagosan cirill írású az orosz, az ukrán, a belarusz, a ruszin, a bolgár (ideértve a macedónt is). A bosnyák-horvát-montenegrói-szerb nyelv esetében a kérdés alapvetően politikai:

• a horvát hivatalosan csak a latin ábécét fogadja el,
• a bosnyák elfogadja a cirillt és a latint is, de a latin aránya 90+ %,
• a montenegrói elfogadja a cirillt és a latint is, hivatalosan a latint preferálják, de a cirill használata elterjedt, bár a latin ma jóval erősebb,
• a szerb elfogadja a cirillt és a latint is, hivatalosan a cirillt preferálják, de a latin használata széleskörű a hétköznapokban, viszont a cirill számít a "hazafiasabbnak".

A szovjet múlt maradványaként több ex-szovjet nyelv nem-szláv nyelv máig cirillbetűs, a legfontosabbak: a mongol és a tadzsik. Ezeken kívül a kazahnak és a kirgiznek van cirill és latin írása is, a cirill jelenleg sokkal elterjedtebb, de hivatalos terv a latin kizárólagos használata.

A Szovjetunióban kötelező volt a cirill ábécé használata minden kisebbségi nyelv számára. Kivételt csak azok a nyelvek kaptak, melyeket az állam elismert mint hosszú írásbeli hagyománnyal rendelkező nyelveket. Így kapott mentességet az észt, a grúz, a lett, a litván, az örmény.

Ha egy bolgár embert idegesíteni akarunk, meg kell kérdezni tőle: "ti miért az orosz ábécét használjátok?", fokozott alakban: "véget ért már 30 éve a kommunizmus, s ti még mindig az orosz ábécét használjátok???". Ugyanis éppen az oroszok vették át a bolgároktól a cirill ábécét, s nem fordítva. S persze minden bolgár tisztában van vele, hogy a cirill ábécét a világ 99 %-a orosz ábécének hiszi, s hogy ez ellen nem lehet semmit se tenni, viszont ez csak növeli az idegességet.

Hosszú évekkel ezelőtt volt egy bírósági ügyem, ill. több is volt, de ez nem magánjellegű volt.

Említettem részben már miről volt szó részben, de pontos adatokat most se szeretnék megadni, mert az ügy nem csak engem érintett, meg eleve érzékeny téma még ma is. Plusz az egykori fő ellenfelem azóta meghalt, nem lenne szép így utólag belerúgni.

A lényeg az volt: a korábbi egyházügyi törvény (ez az 1990-ben teljes konszenzussal elfogadott egyházügyi törvény volt) olyan liberálissá lett megírva, hogy az alapvető jogbiztonságot is veszélyeztette.

A törvény alapvető hibái közismertek, gyakorlatilag bármit be lehetett jegyezni egyházként, nevetséges feltételekkel. Az eredmény az lett: Magyarországon lett egész Európában a legtöbb elismert egyház, egy időben 400 felett volt már a számuk.

Tulajdonképpen mindennek az oka a rossz lelkiismeret volt: Kádár alatt képtelenség volt egyházat bejegyezni, az Állami Egyházügyi Hivatal engedélye kellett mindenhez. Így aztán 1990-ben sikerült átesni a ló túlsó oldalára. Az akkori alkotmány "A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik." bekezdése kitágított értelemben lett felfogva, ami azt jelentette: az állami hatóságok még magát a bejegyzést se vizsgálták érdemben. Az a gyakorlat alakult ki a bíróságokon, hogy bármit elfogadtak bármely egyház nevében.

Büszke vagyok, hogy a helyzet megoldásában magam is részt vettem. Az első Fidesz-kormány idejében sikerült megértetni Semjén Zsolt akkori helyettes államtitkárral - aki akkor még csak harmadrangú politikus volt, azaz nem rendelkezett mai hatalmával -, majd a Fidesz 2002-es bukása után sikerült megtalálni - Semjén segítségével - a később miniszterré lett és ma református főember Balog Zoltánt, aki akkor még ismeretlen ember volt, ő volt Mádl Ferenc köztársasági elnök civilügyi tanácsadója. Balog azt is elintézte, hogy fogadjon engem fél órára a köztársasági elnök személyesen. Egyébként a kérdésnek politikai vonzata nem volt, Semjén ballib elődje (Szalay István) és ballib utódja (Gulyás Kálmán) is teljesen egyetértettek velünk, hogy a törvény abszurd, s a vele kapcsolatos bírósági gyakorlat még abszurdabb. (Szalay ráadásul még hívő is volt, így még segítőkészebb volt, bár az ateista Gulyásról se tudok rosszat mondani.)

A mostani egyházügyi törvény (ez 2011-es) nagyrészt meg is oldotta a problémát, de amiről én írok, az 2001-2005 közötti időszakban zajlott.

Szóval sokat segített Mádl nem-hivatalos közbenjárása. Mint államfő persze hivatalosan nem tehetett semmit, hiszen a köztársasági elnöknek semmi köze a "független bírósághoz", dehát a valóság azért nem ez. Mádl nemzetközi jogász szaktekintély volt, plusz gyakorlatilag ismerte az összes létező magyar bírósági vezetőt személyesen, s pár néhányperces magánbeszélgetéssel többet tudott elintézni, mint bármely hivatalos út.

De a nem várt második legfontosabb segítség az ellenféltől jött. Volt egy pap, aki megpróbálta kijátszani a helyzetet, pontosabban azt hiszem, nem is a pap volt az igazi bűnös, hanem a fia. Olyan hisztérikus lépéseket tett a srác minden létező fórumon, hogy már az is az én oldalamra állt (mert én voltam a "mi" oldalunk fő ügyintézője, gyakorlatilag én mozgattam a dolgokat, pl. a levelek 95 %-át én írtam egyedül), aki addig nem is kedvelt engem. Az abszurd vagdalkozás, marhaságok terjesztése oda vezetett, hogy immár azt se hitték el neki, amiben véletlenül igaza volt. (Az egyik marhaságot leírom: eszerint én és két társam elajándékoztuk a templomot kenőpénzért.)

Nem is tudom miért, de olvasva az Amerikai Népszava blogot, bevillant agyamba a hülyegyerek. Baromira emlékeztet a munkanélküli blogger Bartusra!

A lényeg: ki lett találva a Böjte-ügy. De nem megy sehogy. Még az átlag ballib szavazó se hiszi el a pedofil narratívát. Szóval dühöngenek a legkeményebb ballibek, s nyomják, nyomják az ügyet. Bartus a ballib dzsungelharcos, aki szerint még Gyurcsány se eléggé ellenzéki, élre áll tehát, s fújja a marhaságot.

Szerintem nagyon fog növekedni Böjte tábora.

A veszélytelen tüntetések ellen több módszer is létezik a nemzetközi gyakorlatban.

Veszélytelen alatt az értendő: sikere esetében se történik semmi lényeges.

A leggyakoribb 3 módszer:

egy - Provokátorok beszervezése a tüntetők közé. A provokátor durván törvényt sért, ezzel világos lehetőséget adva a rendőrség ellenlépésére. - Ez a módszer gyors megoldást hoz, de hosszútávon nem kifizetődő a hatalom számára, hiszen végül mindig a rendőri erőszakos reakció marad meg a köztudatban, akkor is, ha az teljesen törvényes volt;

kettő - Kifárasztás. Lásd "megunják és hazamennek". - Minimális erőszak, de kitartás kell hozzá. A rendőrség nem lép fel erősen, csak nem engedi a tüntetést célba érni. Órák múltán kifullad az egész. A hátránya: a rendőrség tehetetlennek látszik, a hatalom hívei elégedetlenek lesznek emiatt;

három - Hagyni a tüntetőket "győzni". Azaz a rendőrség látszatból véd csak, a valóságban hagyja magát elsöpörni. Lásd, a tüntetők be akarnak jutni valahová, a rendőrség nem engedi, majd a tüntetők győznek, s bejutnak. - Ez a módszer a leghatásosabb, Gyurcsányék is sikeresen alkalmazták 2006-ban. Az eredmény szinte mindig a hatalmat segíti. Ugyanis bármennyire is jól megszervezett egy tüntetés, a győzelem pillanatának érzése megszünteti a tüntetők egységét, egy rész elkezd vandálkodni, más rész csak néz maga elé, megint mások meg rádöbbenek: valójában nem történt semmi.

A bolgár politikai káosznak napokban volt a 2. évfordulója: 2021. május 12-én szűnt meg az utolsó stabil kormányzat, Bojko Boriszov kormányának mandátuma. Azóta folyamatosan vagy ideiglenes kormány van, vagy a megválasztott kormány megbukik pár hónap után.

A jelenség oka csak részben a szinte teljesen arányos választási rendszer.

Ugyanis arányos választási rendszer mellett is el lehet kerülni azt, hogy ne működjön a parlament és ne legyen választott kormány.

Azonban az 1991-es bolgár alkotmányt olyan emberek írták, akiknek csak könyvekből volt tudásuk az alkotmányozásról.

Eleve elkövették a legsúlyosabb jogászi hibát: ideális körülményekre tervezték a törvényt. Márpedig minden jó jogász feladata éppen az ellenkezője: a lehető legrosszabb eshetőségekre kell tervezni. Lásd, egy szerződés akkor van jól megírva, ha képes kezelni a szerződő felek minden lehetséges problémáját, s nem akkor, ha arra alapoz, hogy a szerződő felek jogszerűek és együttműködőek lesznek. Ilyen a törvény is: a lehetséges problémákat kell előre látni, s nem arra alapozni, hogy nem lesz probléma.

Szóval 1990-1991 között a bolgár jogászok mindent beleadtak. Beleírtak számtalan értelmetlen dolgot az alkotmányba, gyakorlatilag szemezgettek innen-onnan. A talán legviccesebb dolog: az alelnöki intézmény, ezzel Bulgária a világ egyetlen parlamentáris rendszerű országa, ahol van alelnök, miközben még az elnöki és félelnöki rendszerű országok nagyobb részében se létezik alelnök.

Szóval az egész alkotmányos rendszer belsőleg inkoherens. Ideális, tökéletes viselkedést remél, s erre alkotott szabályokat, jellemzően a lehető legszigorúbbakat. S azzal nem foglalkozik azzal, mi van, ha a körülmények nem tökéletesek.

Ilyenkor az eredmény mindig az: tömeges szabálysértés zajlik, hiszen mindenki tudja, a szabály rossz. Aminek eredménye meg az, hogy még a jó szabályt se tartják be tömegesen.

Magyarországon is akad ilyesmi, csak alacsonyabb szinten. Jó példa a lakcímbejelentés. Az eredeti cél: mindenki azt a lakcímet jelentse be, ahol ténylegesen van. Aztán ez a rendszerváltozás után összeomlott, számtalan okból. Ma már egy csomó ember nem a lakcímén él. Olyanok is, akik ténylegesen külföldön élnek. A jogszabály erre is vonatkozott: 30 napon túli külföldi tartózkodás esetében ezt be kell jelenteni. A szabály teljesen életszerűtlen, a legtöbben nem is tudnak erről, de akik tudják, azok se teljesítik. Pár éve a szabályt meg is szüntették.

Bulgáriában ez viszont alkotmányos szint. Az alkotmány még a kormányalakítási megbeszélés időtartamát is maximalizálja 7 napban, ilyen sehol a világon nincs. Mára ezért az a módszer alakult ki, hogy az államfő nem ad kormányalakítási megbízást, hanem vár. A jelenlegi bolgár parlament első ülése április 12-én volt, a frakciók megalakultak 19-én, az alkotmány szellemében már kormányalakítási megbízást kellett volna adni a legnagyobb fakciónak. De ha ez megtörténik, akkor ketyegni kezd a 7 nap! Így az államfő "megbeszéléseket tart a pártokkal" - ilyesmi eleve nincs az alkotmányban, hiszen nincs mit megbeszélni, a legnagyobb frakciónak jár a megbízatás -, s csak ezen a héten lett átadva a kormányalakítási megbízás. A cél semmi egyéb, mint trükk: az alkotmány kijátszása, miközben formális betartása, hogy legyen több idő a tárgyalásokra.

Hasonló az ideiglenes (ügyvívő) kormány intézménye. Máshol ez az intézmény szinte sehol se létezik. De ahol létezik is, ott se van minden olyan esetben, amikor Bulgáriában.

Még egy ilyen a bizalmatlansági szavazás. Ez korlátlan. Emiatt szokás lett: a mindenkori ellenzék rendszeresen bizalmatlansági szavazást kezdeményez "hátha összejön" alapon. Ha összejön, nem kell kormányt alakítani, csak bukik az addigi kormány, s helyére jön az ideiglenes.

S természetesen a politika alkalmazkodik az abszurd szabályokhoz. Mivel ha valaki nem alakít kormányt, akkor az ellenfele se fog tudni - ez a jellemző -, így a rendszer jutalmazza a nem-kormányzást. Hiszen legfeljebb ideiglenes ügyvivő kormány lesz, mely a bolgár szabályok szerint független a parlamenttől, nem felelős előtte, sőt megválasztásakor megszűnik a parlament mandátuma, új választást kell tartani.

Hogyan is lett ez a bolgár alkotmány? A kommunizmus bukása utáni kerekasztaltágyalásokon az antikommunista ellenzék elővezette azt az elképzelést, hogy nem lehet házat építeni nem az alapoktól kezdve, azaz a legelső feladat új alkotmány létrehozása. Egyes ex-kommunista vezetők elmondták - s ebben történetesen igazuk volt -, hogy ez hibás elképzelés, mert egy instabil helyzetben hiba lenne bebetonozni az alkotmányt, ráadásul nincs meg a kellő tapasztalat egy új alkotmányhoz. Az ellenzék ezt az érvet sikeresen lesöpörte, kb. azzal, hogy "a komcsik nem hajlandók lemondani a komcsi alkotmányról".

Ráadásul létezett egy hatalmas alkotmány-fetisizmus is a népben. Népszerű nézet volt, hogy a kommunizmus előtti alkotmány tökéletes volt. Azt persze nem lehetett visszahozni, mert mások a körülmények, de mindenképpen az volt kikiáltva tökéletes mintának. Miközben még azzal is számtalan gond volt: 1881-1883 között, majd 1923-1931 között, majd 1934-től az első kommunista alkotmány bevezetéséig - 1947-ben - fel volt függesztve.

Most tehát az a helyzet, hogy van egy rosszul megírt alkotmány, mely egyenesen segíti a káoszt. Ma már ezt minden jogász és politikus is tudja, de változtatni nehéz: egyszrészt az alkotmányváltoztatás szabályai is be lettek ugyanis betonozva, plusz mindez politikai kérdés, s nem érdeke a pártoknak a megállapodás.

A lényeg: amikor nincs egy domináns párt a parlamentben Bolgár alkotmányozás, a rendszer nem működik.

Idén csak huszenöt percet néztem az Eurovíziós Dalfesztiválból.

Szinte homofóbnak tűnt. Az ukrán zászlók száma felülmúlta a szivárványos zászlókét. Még a fények is kék-sárgán villogtak. Szerencsére a gyerekkúrók se lettek teljesen elfeledve, a közönség nagy része e büszke közösség tagjának nézett ki, ahogy az előadók része is.

Még viszonylag nagy a tolerancia a fesztiválon, nem lettek teljesen kitiltva a nőnek kinéző nők. Persze a nyugati szereplők többnyira torzonborz transzok, vagy ezeknek öltözött elmebetegek.

Új dolog: ma már a politikai szövegek sincsenek tiltva, persze csak ha egyeznek a háttérhatalmista direktívákkal.

Elnézve az egészet, különösen a nagyképeket, azonnal eszembe villant, jó lenne egy habparti. Van egyes elitebb diszkókban, éjszakai klubokban habparti, amikor lefújják a résztvevőket habbal. Bár személyesen ilyenben nem volt részem, de egyszer láttam közelről: szinte hihetetlen, de ez a hab nem hagy nyomokat, s nagyon gyorsan szárad, azaz ez nem fürdőhab, hanem sajátos száraz hab. Itt most olyan hab lenne ideális, mely halált okoz, persze teljesen fájdalommentesen, humanista módon. Az egész esemény pont akalmasnak látszott patkányirtáshoz.

Ősi maffiamódszer a védelmi pénz szedése.

Bulgáriában a 90-es években személyesen is láthattam a működését. A kommunizmus alatt túlfejleszett sportipar mellékterméke volt a jelenség kezdete.

A kommunizmusban állami presztízs volt a sport. Így hihetetlen mennyiségben voltak sportolók. Persze a kor szokása szerint álamatőrökként, azaz - nem ahogy nyugaton - nem voltak hivtalosan profik, hanem volt kamu civil munkahelyük, de a valóságban csak sportolással foglalkoztak. Mindez ment Magyarországon is, de Bulgáriában sokkal nagyobb mértékben.

A rendszer végével hirtelen lett tehát pár tízezer profi sportoló, aki immár nem tudott megélni. A legfelső, legtehetségesebb réteg persze megoldotta: a kapitalizmusban nyíltan profik lettek. De mindenki más számára ez az esély nem létezett.

Mivel az átlag sportoló semmihez se értett, hiszen gyerekkora óta csak sportjával foglalkozott, nehéz volt a munkakeresés. Aki jó volt a sportban, de profinak nem tudott elmenni, s a sportja valamilyen erősport volt, annak még volt kiútja. Tolmácsoltam párszor egy újgazdag bolgár millliomosnak, akinek a testőre olimpiai érmes birkózó volt!

De a nagy többségnek ez a lehetóség se létezett. Így aztán alakultak különféle sportegyletek, ezekből lettek őrző-védő cégek, az üzletileg jobban hozzáértő ex-sportolók vezetése alatt, s ezek aztán lassan felszívták a munkanélküli volt sportolókat.

Persze ezek a cégek végeztek valódi munkát is, lásd objektumok őrzését és személyvédelmet, de az igazi tevékenység a maffiszerű működés volt. Felosztották egymás közt az országot, s az adott területen elkezdtek "védelmet" ajánlani minden megjelenő vállalkozásnak, a legkisebbnek és a legnagyobbnak is. A csúcson - ez nagyjából 1992-1995 - még a virágárusok is ügyfelei voltak ezeknek a cégeknek.

Ha valamelyik vállalkozó nem szerződött le velük, annak boltját kirabolták, a berendezést tönkretették, sőt ha kell, meg is verték az illetőt. Így lassan minden vállalkozó beleszámolta költségeibe, hogy szerződnie kell. Tulajdonképpen a védelmet azok adták az adott vállalkozónak, akiktől félnie kellett.

Ahogy a klasszikus verzió: "fizess, különben tönkreteszünk".

Innentől egyébként korrekt volt a sztori: aki fizetett, azt nem bántották, sőt ha valami független tolvaj lopni merészelt a fizető vállalkozótól, az őrző-védők a rendőrségnél nagyobb hatákonysággal derítették ki a tettes személyét.

Az autóknál is így volt. Aki leszerződött náluk, s ellopták a kocsiját, nagy eséllyel megtalálták. Persze, hiszen kiválóan ismerték az egész autólopás iparágat. Egy időben bizonyos őrző-védő cégek matricája a kocsin teljes biztonságot jelentett a lopás ellen, ugyanis ha az autótolvajok nem mertek az ilyen kocsikhoz nyúlni.

A nagy veszély az volt, ha az üzlet túl jól ment. Ilyenkor ugyanis az örző-védők emelték az "előfizetés" díját is. Hallottam eseteket, hogy már a haszon harmadát szedték be néha az "őrzők".

A sztori vége egyébként az lett, hogy az örző-védők túl erősek lettek, s elhozta végzetüket. A 90-es évek közepére már olyan gazdagságot halmoztak fel egyes őrző-védő cégvezérek, hogy azt nem lehetett elkölteni a hagyományos módon: azaz luxusvillák, versenyautók, luxusélet költségeire, kasiznók és bordélyházak működtetésére. Olyan összegek gyűltek össze, hogy azokat már be kellett fektetni valami hagyományos üzletbe. A maffia örök problémája ez: a pénzt ki kell mosni, majd be kell helyezni valamilyen nem-maffia típusú üzletbe.

Persze volt aki nemzetközi szintre ment, beszállt a kábítószerkereskedelembe és a nőforgalmazásba. De ez tényleg csak a nagyok játéka, s veszélyes is. Az átlag bolgár újgazdag ex-sportoló nem mert ezekkel a nemzetközi keményfiúkkal tárgyalni: a leggazdagabb is kisfiúnak tűnt egy kolumbiai, mexikói, orosz, stb. "kollégához" képest. Szóval maradt a legális üzletbe való beszállás.

Azonban ilyenkor jön a baj: ezekben a hagyományos üzletekben már vannak erős emberek, akiket nem lehet zsarolgatni, sőt tárgyalni se nagyon lehetséges velük. Ehhez azért hiányzott az ex-sportolók tehetsége.

Az okosabb őrző-védők ezt megértették, így maradtak őrző-védőnek, nem merészkedték át idegen területre, egyszerűen elkezdtek tényleg csak őrzés-védéssel foglalkozni. (Mellesleg az egyik ilyen cég a volt miniszterelnök Bojko Boriszov cége volt.) Aki át is ment máshová, az is csak a hagyományos maffia-szerű dolgokba, lásd szerencsejáték. Egészen 2020-ig Bulgária leggazdagabb embere egy ilyen személy volt, ő szerencsejátékkal és ingatlanokkal foglalkozott: sokáig jó viszonyban volt Boriszovval, de valamiért összevesztek, így 2020-ban kénytelen volt elköltözni az Egyesült Arab Emirátusokba, azóta kb. 50 büntetőeljárés folyik ellene Bulgáriában.

De a leggazdagabbak mohónak bizonyultak. S átmentek a biztosítási és banki üzletágba. Csakhát ott már ott voltak az ex-kommunista nomenklatúra emberei, volt állambiztonságisok, ráadásul már komoly nyugati kapcsolatokkal. Szóval 1995-től kezdve az összes mohó őrző-védő vezér le lett vadászva, szó szerint, jellemzően fényes nappal a város központjában végezték ki őket profik, azaz direkt figyelmeztetésként minden még élőnek - Oroszországban akkor teljes káosz volt éppen, s a volt szovjet terroristaellenes egységek volt tagjainak egy része így talált "munkát": bérgyilkosságokat vállalt bárhol a világon, a korabeli hírek szerint 100 ezer dollárért bárkit képes megölni az ilyen "profi", kivéve poszton lévő állami vezetőket. A legjobban keresett szakemberek az Afganisztánban harcolt szovjet kommandósok volt, ők számítottak a szakma csúcsának, állítólag ők voltak az egyetlenek a világon, akiktől még az izraeli és amerikai csúcskommandósok is tartottak. Tehát pár év alatt minden túl nagyra nőtt őrző-védő vezért fizikailag megsemmisítettek, mára egyetlen ilyen cég se működik.

Az utolsó kivégzés 2005-ben volt, amikor az utolsó ilyen őrző-védő hátterű bankárt megölték, megint fényes nappal, a város központjában. Kiváló szervezés volt. Mesterségesen lassítva lett a forgalom, így a bankár dzsipje lassítani kényszerült. Közben a lámpa zöld lett, elindultak a gyalogosok. Az egyik "gyalogos" a dzsikijéből előhúzott egy kisméretű Uzit (ezt jobban kedvelik a bérgyilkosok, mint az egyébként gyorsabb Kalasnyikovot, mert kisebb, így jól rejthető), majd 30 centiről lőni kezdett. A dzsipen valami védelem volt, normál pisztolyok ellen, de nem ilyen támadás ellen. A bankár a helyszínen meghalt. Az utólagos vizsgálat igazolta: abszolút profi volt az elkövető, a forgalmas utcán senki se sérült meg a bankáron és testőrén kívül (s a testőr is csak megsérült, nem halt meg), 12 lövést adott le, ebből 9-et a bankár testébe, a másik 3-mal lyukat csinált a kocsi jobboldali ablakán.

Itt már az is felmerült, hogy nem csak a bolgár pénzügyi elit fizette a fizikai gyilkost, hanem az amerikai követség is benne volt, ugyanis a megölt ember már Amerikában is terjszkedni próbált.

Láthatóan örült mindenki az esetnek. A nyomozás is parodisztikus volt. Olyan képet adtak ki a gyilkos körözéséhez, hpgy az alapján szinte mindenkit le lehetne tartóztatni. Persze soha nem találták meg, ezen a szinten már sose találnak meg senkit. S ha mégis megtalálnák, akkor se lehet soha eljutni a megbízóig.

De miért mondom ezt el? Mert éppen nemrég fejeztem be a védemi pénz fizetését. Felmondtam a Google-előfizetésemet. Amit főleg azért létesítettem, hogy ne kelljen reklámokat néznem a YouTube-on.

Közben rádöbbentem: azért fizetek, hogy ne zaklassanak - annak, aki zaklat. Teljesen abszurd.

Most jönnek a reklámok, idegesítőek persze, de az még inkább az lenne, ha fizetnék.

Amikor persze nem sürgős, egyszerűen letöltöm a videókat. Ezt a YouTube gátolja, tiltja, de nem nehéz megoldani.