Várható volt: az USA nem lesz a továbbiakban aktív az ukrajnai konfliktus ügyében.
Trump nem tudott olyan ajánlatot tenni Putyinnak, ami miatt érdemes lenne a háborút befejezni.
Az amerikai terv eredetileg az lehetett, hogy Oroszország szakítson Kínával. Ez azonban túl magas ár, még egész Ukrajnáért se érné meg. S nem mintha Oroszország és Kína közeli haverok lennének, mert sose voltak azok. Amit Putyin ad az természetes: egy esetleges amerikai-kínai konfliktus esetében Oroszország semleges lesz, nem fog beavatkozni Kína oldalán - ugyanaz, amit Kína is tett Ukrajna esetében, sose lépett fel Oroszország oldalán. Tulajdonképpen ez meg is felel Amerikának.
Amerika terve pedig a saját régió biztosítása lehet, ehhez nem szükséges Ukrajna, sőt csak teher.
Az egyetlen terület, melyet Amerika mindenképpen meg fog védeni saját régióján kívül: Izrael. Ennek elsősorban ideológiai okai vannak, az amerikai Republikánus Pártban minden trumpizmus ellenére máig erős tényező a keresztény-cionizmus. S ennek az eszmének valószínűleg a híve maga Trump is.
Izrael háborút akar Irán ellen, ezt viszont Trump nem akarja. Valószínűleg az a terv, hogy Oroszország hasson Iránra, hogy az ne jelentsen veszélyt Izraelre a közeljövőben.
A rossz hír: az ukrajnai háború még eltart pár hónapig. A jó: világháború nem lesz.
Európa persze nagyon háborúzni akar, de szerencsére ennek a perverz koszfészeknek nincs meg az ereje ehhez.
A kereszténység történetének dilemmája volt ez mindig.
Az igaz tanítás védelme az egyik oldalon, míg a másikon a jó keresése.
Az előbbi világos: Isten megmondta mi a helyes, így azt védeni kell bármi áron. Ha a világ nem vevő a tanításra, akkor az a világ baja.
Az utóbbi meg az ellenkezője: a dolgok nem fekete-fehérek. Mivel nincs abszolút rossz, így mindenben meg kell találni a jót.
Az előbbi eltúlzása oda vezet, hogy zárt szekta leszünk a gonosz világban. Az utóbbi eltúlzása meg oda, hogy végül semmiben se hiszünk, saját magunkban se, csak egy amolyan "legyünk jók" érzés marad.
A nyugat-európai eredetű liberális eszme eredetileg is kétféle módon viszonyult a nem-nyugateurópai emberekhez:
ők fejletlen korcsok, de taníthatók, szóval mi fejlett jóemberek odamegyünk és felemeljük őket,
ők a romlatlan természetes ember, tanulnunk kell tőlünk.
Ez még a XX. századi hollywoodi filmeben is látszik, ott kétféle indián van:
a sárban fetrengő, ostoba alak, emberhúst eszik, a vécében alszik: még szerencse, hogy odamegy az angolszász hős és oktatja őket, így a mocskos indiánok megmosakodnak, rendes ruhát vesznek, elkezdenek fura nyelveken gagyogás helyett a haladó emberiség nyelvén, angolul beszélni,
csodalény, kapcsolatban áll a Világegyetem Szellemével, nincsenek anyagi szükségletei: szóval oda kell mennünk, s tanulnunk kell tőlük.
Lassan kiderült azonban: bármennyit is oktatják a nyugati felvilágosítók a "vadembereket", azok ragaszkodnak saját értékeikhez, melyek mindig közelebb állnak a normalitáshoz, mint a nyugati liberális értékvilág.
S máig tény: ha bármi perverz vagy abnormális dolog jelenik meg a világban, annak esélye, hogy mögötte fehér ember áll, a nyugati kultúrkörből - olyan 99 %.
Óvatlan volt Perinta, kicsúszott a száján: Erdő Péterrel az a baj, hogy haverjai mindenféle négerek, akik igencsak messze állnak az européer perverzitástól. Vicces.
Nagy hiba éles vonalat húzni a diktatúra és a demokrácia, a kommunizmus és a liberalizmus közé. Persze elviekben az eltérés hatalmas, de a gyakorlatban szinte semmi. Az emberek ugyanis ugyanolyanok az őskor óta, a viselkedésminták nem változnak. Az meg szinte mindegy, hogy milyen a társadalom.
Gyerekkorom vicces jelensége volt az ifjúsági vezető. Ez azt jelentette: a KISZ-ben karriert építeni akaró embereket megbízták mindenféle feladatokkal. S akinek nem akadt jó pártfogója, azt bizony a legszarabb feladatokkal bízták meg. A lehető legkellemetlenebb munka a pártfogóság volt, ez azt jelentette, hogy a KISZ-karrieristát elküldték úttörőkhöz (ez a 10-18 év közti korosztályt jelentette), hogy segítse őket, pl. az úttörőtevékenység szervezésében, az úttörők ideológiai felkészítésében, stb.
Én de facto úttörő csak 3 évet voltam: 1977-1980 között, ez alatt több ilyen pártfogó ifjúsági vezetővel volt dolgom. Ez az esetek zömében semmilyen problémát nem okozott: jellemzően jött egy 20-25 éves srác/csaj, aki leült az úttörőgyűlésen, mondott 3 mondatot, majd leült és mindenkit hagyott, csináljon amit akar. Szóval a teljes formalitás, ahogy ez szokás volt a Kádár-rendszerben.
Egyszer azonban nagy meglepetés történt: jött egy lelkes fiatal lány, aki láthatóan tényleg hitt a KISZ-eszmében és az ideológiai foglalkozáson megpróbált ideológiai foglalkozást tartani. Az osztály - hatodikosok voltunk - ezen mélyen felháborodott, hiszen mindenki megszokta, az úttörőgyűlés azt jelenti, szabad játék van, csak csendben kell lenni.
Az osztály tehát passzív ellenállást tanúsított, nem kollaborált a pártfogóval. Ráadásul az osztály mókamestere - ilyen minden osztályban van, nálunk ezt a szerepet egy elálló fülű, vörös hajú osztálytárs töltötte be, szóval már a kinézete is vicces volt - elkezdte provokálni a csajt hülyeségekkel.
A pártfogó kezdetben próbálta magát nyugtatni, többször is beszélni próbált a hős nicaraguai forradalmárokról, de egyre idegesebb lett, mikor észlelte, senki se figyel rá. A végén elvesztette türelmét, tombolni kezdett.
Ezzel az osztály is elérte a célját: többet sose jött az a lány hozzánk. Minden későbbi pártfogónk a megszokott típus volt: azaz nem csinált semmit.
Ő - ez a lány - jutott eszembe pár éve, amikor a Coca-Cola dolgozója voltam. Megtaláltam ugyanis az embertípusa liberális verzióját.
Egy nap, álmos délelőtt volt, egy középkorú nő, olyan kifőnöki státuszban berobbant a terembe, ahol mi ügyintézők ültünk, nagyjából 80 fő, majd kezében egy üres kólásüveggel sírós hangon megszólalt:
Ezt találtam a szemetesben. Nem értem. Pedig annyi oktatásunk volt az üvegek újrafelhasználásáról. S még az itt dolgozók se értették meg. Hát hogyan fogja akkor az emberiség megérteni a zöld eszme fontosságát? Ki dobta ki a szemétbe az üveget?
Persze senki se jelentkezett. Mire a nő tombolni kezdett:
Szomorú, nagyon szomorú! Hibázni emberi dolog. De hibát nem beismerni bűn. Kezdem elveszteni hitemet az emberiségben.
Aztán kiment. A fiatalabb kollégák riadtan néztek körbe. A kicsit idősebbeken meg látszott, nehezen tartják vissza röhögésüket.
Ami ugyanis a magyaroknál természetes, az nem feltétlenül van így más népeknél.
Egy magyar számára természetes alapigazság, hogy az ember nem lehet magyar, ha nem magyar az anyanyelve, de legalábbis nem tud magyarul magas szinten. Egyszerűen a két dolog szervesen kapcsolódik. Ha valaki nem tud magyarul, de közben magát magyarnak mondja az mindenképpen viccesen hat.
Míg vannak népek, ahol ez egyáltalán nincs így. Simán lehet pl. zsidónak, kínainak, örménynek lenni az adott nyelv ismerete nélkül. Sőt, egyes népeknél, a nyelvtudás hiánya az alapjellemző: pl. az írek 75-80 %-a egy szót se tud írül, s alig 4-5 % beszél anyanyelvi szinten írül.
Az ukrán eset is teljesen egyedi. Történelmileg úgy alakult, hogy az ukránoknak 2 nyelvük van: az orosz és az ukrán. S, szintén történelmileg, úgy alakult, hogy az identitás folyékony az egész orosz-ukrán határvidéken: amikor a hatalom ukrán, akkor több az ukrán, amikor meg orosz, akkor több az orosz, miközben a személyes identitás ugyanaz.
A nyelvi identitás és a nemzeti identitás nem is egyezik. Magyar szemmel felfoghatatlan, de simán lehet valaki egyszerre orosz anyanyelvű és ukrán nacionalista, ahogy ukránul beszélő és orosz identitású is.
Ez ismert a világ más részein is. Spanyolországban is megesik ez egyes régiókban.
Az meg nem valamiféle elnyomás eredménye, hogy az elitnyelv az orosz Ukrajnában. Így alakult: orosz nagyvárosok, a körülöttük ukrán falvak. S ezen 30+ év ukránosítás se tudott változtatni.
ma már ilyet nem szabad csinálni, ez még egy 2014 előtti nyelvi térkép a településszintű fő beszélt nyelvről
A cikkben is említett szurzsik egy orosz-ukrán keveréknyelv: a nyelvtan és a szókincs inkább ukrán, míg a kiejtés és a kifejezések inkább orosz jellegűek. Persze hozzá kell tenni, az orosz és az ukrán nyelv a XV. századtól kezdtek egymástól elválni, a szókincs 70 %-a máig azonos - ez kb. olyan közelség, mint a spanyol-portugál esetében.
A fiatal ballib Pottyanti (ex-Puzsérné) előadja azt, ami a legvadabb fanatikusokra jellemző:
Ebből bizony hatalmas bukás lesz. Csak nem úgy, ahogy Pottantiék hiszik: nem az Zorbán fog bukni, hanem ők.
A magyar nép egyik jellemzője, hogy utálja a fanatizmust. S a fanatikusok a legjobban akkor képesek lerontani saját helyzetüket, ha nem alkalmazkodnak ehhez, nem mérséklik magukat, hanem addig hergelik magukat, hogy komolyan elhiszik: a nép zöme ezt akarja.
Ez ballib betegség. Úgy tűnik, a fiatal ballib nemzedék nem tanult szüleik hibáiból.
Szerintem eleve nem mészárolt senki: az egész egy orkrán PR-akció.
Azaz a normál háborús halottak "preparálva" lettek utólag, mintha civil áldozatok lennének, hogy ez hasznos legyen az orkrán háborús propaganda számára.
Bevett módszer ez háborúban, amikor hírverésre van szükség.
Van ugyanis a világon kb. 10-15 ország, melynek állampolgárságát kb. képtelenség megkapni, ha az ember nem született állampolgárnak. S ezek egyike az Egyesült Arab Emirátusok.
Alapvetően vannak országok, melyek nehezen adnak idegeneknek állampolgárságot. Ezek fő oka: meg akarják őrizni a helyi kultúrát. Egyes országoknál plusz ok: az állampolgárok olyan kedvezményeket kapnak, melyekre csak úgy van pénz, hogy az állampolgárok száma nem nő drasztikusan.
Európában pl. ilyen ország Liechtenstein és Monaco.
Egyes gazdag muszlim államokban még ezekhez képest is nehezebb ügy az állampolgárság, ezek: Bahrein, Brunei, Katar, Kuvait, Omán, s az Egyesült Arab Emirátusok. Itt a kérelem beadásához is 30 év várakozás és helyben tartózkodás kell, a kérelmek 99+ %-ára a válasz így is "nem". Kivételt csak olyan nőkkel tesznek, akik helyi állampolgárhoz feleségül mennek és gyereket szülnek, nekik csak 7 évet kell várniuk. Miután levizsgáztak arab nyelvből és persze muszlim vallásúak. S még kedvezményes az állampolgárság a katariak és a bahreiniek számára - ezek amolyan "majdnem belföldiek" ott: amikor az Egyesült Arab Emirátusok megalakult, az eredeti tervek szerint ez 9 sejkség szövetsége lett volna, de végül csak 7 sejk csatlakozott, ketten - a bahreini és a katari - inkább kívül maradtak.
Persze kivétel mindenhol van. Az Egyesült Arab Emirátusok 7 sejkje jogosult egyéni alapon bárkinek állampolgárságot adni különleges érdemei alapján. Évente ez megesik kb. 10-15 esetben. A legutóbbi híres eset az orosz Pavel Durové volt - a VK és a Telegram alapítója -, aki ezt azzal érdemelte ki, hogy kb. 10 milliárd dolláros vagyonát Dubaiba vitte és ő maga is oda költözött.
Nem tudom mennyi Tiborcz vagyona, de még ha a legmerészebb ballib adatokat is veszem, az az összeg olyan, amin egy rendes sejk csak nagyot nevet, hogy miféle koldusok akarnak tőle állampolgárságot kunyerálni.
2021: a dubai sejk állampolgárságot adományoz Durovnak
Remekmű cikkre leltem. Ha megkérném az AI-t írjon egy paródiát a korlátolt ateista világnézetről, valami ilyet írna:
A Kolozsszaros Blogot levettem 1 éve rendszeres médialistámról, mert dögunalmas, de most kivételesen feljött nekem ez a cikk.
A szerző persze egy közismerten ostoba, rögeszmés heveny magyarellenességben szenvedő hülyegyerek. De ez itt csak emel az egész cikk hatásán: jobban lehet nevetni rajta.
Összefoglalom a mondanivalót 12 pontban:
Ferenc nem volt liberális, de liberálisabb volt,
nem várható el tőle, hogy lemondjon vallása alapjairól, ez a homokosok és a nők jogfosztása, de legalább enyhített ezeken,
az embereknek egy kevésbé tetszik a kereszténység, ennek fő oka a pedofília,
sok országban az egyház segít a nép elnyomásában,
az egyház kínhalállal büntetné azokat, akik gondolkodnak, de ez ma már nehezen megy,
az emberek nem vevők az elavult keresztény tanításokra,
az egyháznak el kellene gondolkodnia, vajon ne haladjon-e a korral,
sajnos azonban még a picit liberálisabb Ferencet se fogadta el sok hívő,
rossz idők jönnek: konzervatív utódja lesz Ferencnek,
az új római pápa azokat fogja képviselni, akik állandóan misére járnak, misék között pedig megverik, majd megcsalják feleségüket, mert ők a múltban rekedtek, nem hajlandóak jó útra térni,
Ferenc sikertelen volt, de még mindig jobb, mint az olyan szörnyetegek mint II. János Pál vagy XVI. Benedek,
sajnos ilyen a világunk: a hatalmas bűnöket elkövetett katolikus egyház milliók életet befolyásolja!
A haladó bolgár értelmiség a volt római pápa halála óta folyamatosan napirendben tartja a témát, órákig értekeznek a volt római pápa nagyságáról, csodás tetteiről, hatalmas haladár szellemiségéről. Nagy a felháborodás, hogy a bolgár ortodox vezetés összesen kb. 2 mondatban emlékezett meg a volt római pápáról, kb. "részvétünk a katolikus közösségnek, Isten bocsássa meg az elhunytat" stílusban.
Már akkor morgás volt az ortodox vezetés ellen, amikor a római pápa pár éve Bulgáriába látogatott. Az ortodox vezetés ugyanis aláhúzta, ez nem egyházi, hanem állami esemény, s a római pápát a bolgár pátriárka csak magánszemélyként fogadta, kifejezetten "udvariassági" alapon, közben a római pápa ünnepélyes állami fogadtatásán Szófia központjában, ahol katolikus mise is zajlott, a bolgár egyházi vezetés nem vett részt.
Egyébként Bulgáriában a katolikusok aránya alig 1 % (pontos számmal: 0,96 %). S az országban egyetlen terület van, ahol a katolikusok többségben vannak, ez Plovdiv megyében Rakovszki járás, az egyetlen járás Bulgáriában, ahol a többségi vallás a katolicizmus (ott se érik el az 50 %-ot, de relatív többségben vannak).
A kevés katolikus hívő miatt nincs is teljes kiépített egyházszervezet. Valójában 3 egység van:
az észak-bulgáriai latin rítusú egyházmegye Rusze központtal, vezetője püspöki rangú,
a dél-bulgáriai latin rítusú egyházmegye Plovdiv központtal, vezetője szintén püspöki rangú,
a kettőnek nincs közös vezetése, mindkettő közvetlenül alá van rendelve a római pápának, ez így szokás, amikor egy adott területen nincs jelentős katolikus lakosság;
az egész Bulgáriát magában foglaló bizánci rítusú Bolgár Görögkatolikus Egyház Szófia központtal, püspöki rangú vezetővel (egyébként itt van a kevesebb hívő, a bolgár katolikusok 60-70 %-a latin rítusú), ez egy keleti-katolikus fél-autonóm egyház, nagyrészt a XIX. sz. végén a katolicizmusba áttért ortodoxok leszármazottaiból áll a tagság.
Természetesen a bolgár européer értelmiség se a katolicizmust ünnepli, az neki ugyanolyan ellenszenves, mint az ortodoxia. Számára egyedül az elhunyt római pápa haladársága az, ami lázba hozza őket. Különösen homoklobbista "toleranciája" az ami felizgatja képzeletüket.
a szófiai katolikus katedrális - 1880-ban épült, a II. vh-ban a brit-amerikai légierő lebombázta és földig rombolta, csak 2006-ban épült újra (latin rítusú)
Az még nem biztos, hogy lesz jövő januártól bolgár euró, de az érmek már készen állnak.
Sajátos döntéseket sikerült hozni ebben a kérdésben.
Az euró-érmékről tudni kell: az érmek hátsó oldala sokféle. Jelenleg 24-féle hátsó oldal van (Bulgáriával 25-féle lesz), azaz minden hivatalos és társult eurózóna-tagállam jogosult saját hátsó oldalt csinálni, ez nem befolyásolja az érmék elfogadását, azaz minden érme elfogadott fizetőeszköz mindenhol.
A bolgár hatóságok azt a döntést hozták, hogy nem döntenek, azaz a 2-euróson a mostani 2-levás érme képe lesz, az 1-euróson a mostani 1-levás képe, az 50-centesen meg természetesen a mostani 50-sztotinkás képe.
2-levás érme és 2-eurós érme: Paiszij Hilendarszki XVIII. századi szerzetes, az első modern bolgár történelemkönyv szerzője (bár még nem bolgárul írta, hanem egyházi szlávul)
1-levás érme és 1-eurós érme - Ivan Rilszki a legismertebb bolgár szent (IX-X. század)
50-sztotinkás érme és 50-centes érme - a madarai lovas sziklarajz (kora vitatott, általában a VIII. századra datálják)
Na most, el lehet képzelni, a rosszul látó idős nénik azonnal össze fogják ezeket keverni, az előoldalon azonos szám, hátul szinte azonos kép.
S a gond: az érték kb. a fele. 1 euró = 1,95 leva.
Szerintem tömegesek lesznek a "2 euró helyett 2 levát kaptam vissza" típusú panaszok.
Ráadásul még az a sajátos döntés született, hogy a cent érmék hátoldalán ne a "cent", hanem a "sztotinka" szó szerepeljen. Azon az alapon, hogy két szó ugyanazt jelenti - "század" -, ami tény, de ez még jobban segíti az összekeverést.
Mivel az érmek hátoldala nemzeti hatáskör, bármit lehet rájuk írni, nem kötelező a "cent" szöveg. Ezzel egyébként eddig egyedül Görögország élt, a görög euró-érméken nem "cent" van, hanem "lepta" (magyarul: fillér):
A középkori viták még egy népszerű problémája: a fogalmak milyensége. Ez más, mint amit az előző cikkben leírtam.
A kérdés: hogyan, milyen fogalmakkal írható le Isten. Alapvetően 3 elmélet született, időbeli sorrendben: hasonlóság, kétértelműség, egyértelműség.
A hasonlóság elmélet azt mondja: Istenről elmondható mindaz, ami a teremtett világról, de figyelembe kell venni, hogy ezek más fogalmak, viszont hasonlók. Azaz pl. "az Isten jó" és "az ember jó" mondatban a két "jó" egymáshoz hasonló, de nem azonos. Nyilván az emberi "jó" az isteni "jó" tükröződése, hiszen Isten a teremtő, de nem lehet azonos a két dolog, mivel a teremtetlen Isten se azonos a teremtett világgal. Az hogy mi az azonosság tartalma nem fogalmazható meg racionális módon: racionálisan csak közelíteni tudunk a megoldáshoz, de csakis hit által fogható fel milyen Isten.
A kétértelműség elmélet azt mondja: Istenről nem mondható el semmi, hiszen emberi ésszel nem érhető fel. Fogalmaink emberi fogalmak, így csak a teremtett világra használhatók. Azaz pl. "az Isten jó" egy hibás mondat, hiszen a "jó" a teremtett világra lehet igaz, helyesen: "Isten nem jó és nem rossz". Valójában Isten se nem jó, se nem rossz, felette áll a fogalmaknak. Isten megismerése csakis hit által lehetséges.
Az egyértelműség elmélet pont az ellenkezőjét mondja: Istenről minden elmondható, mivel fogalmaink is Istentől vannak. Azaz pl. "az Isten jó" és "az ember jó" mondat is helyes, s a két "jó" azonos. Mivel persze a teremtetlen Isten nem azonos a teremtett világgal, a két "jó" nem egyenlő, de az eltérés mennyiségi: az isteni "jó" végtelen, az emberi pedig véges. Racionálisan csak közelíteni tudunk Isten megismeréséhez, csakis hit által fogható fel teljesen Isten, hiszen nem vagyunk képesek az isteni végtelenség felfogására racionálisan.
Alapvetően egyik se hivatalos keresztény tanítás. Mivel ez nem befolyásolja az üdvözülést, nincs erről dogma. Azonban elmondható, a nyugati kereszténységben a hasonlóság a legelterjedtebb, míg keleten a kétértelműség, de mindkettőben előfordul mind a 3.
A fő ellenérvek:
a hasonlóság ellen: végülis nem ad választ semmire,
a kétértelműség ellen: kizárja az észt, miközben az ész Isten adománya,
az egyértelműség ellen: elfedi a határt teremtő és teremtett közé.
A kérdést én már könnyedén magyarázom, a modern technika kiváló példát ad ugyanis. Ha Istent egy számítógépes játék programozójának tekintjük, a teremtett világot pedig a játéknak, akkor vajon mi a helyzet? Amikor a játékon belül a játék szereplője csinál valamit az vajon ugyanaz, mint amit a programozó csinál? Vajon:
a két cselekvés más, de mégis hasonló,
a két cselekvés egész más: hiszen a programozó a valóságban él, míg a játék szereplője meg egy programozott algoritmus a játék virtuális világában,
a két cselekvés azonos, persze a programozóé igazabb, hiszen a valóságban zajlik, míg a másik csak annak halvány mása.
A bolgár kertészből a magyarban "bolgárkertész" lett, azaz sajátos típusú kertészet.
A szó eredete kb. a következő.
Természetesen valamilyen migráció mindig volt Bulgáriából Magyarországra, de tömegesen csak két alkalommal: a XVII. sz. végén és a XIX. sz. 90-es éveitől a XX. sz. 30-as éveig.
Az előbbi egy sikertelen felkelés miatt volt. 1688-ban felkelés tört ki Bulgária egyes északnyugati területein a török uralom ellen.
A felkelés alapja az, hogy 1683-ben a törökök csatát vesztenek Bécsnél, majd a Habsburgok elkezdik a törököket egyre délebbre szorítani. 1686-ban több más ország, még Oroszország is csatlakozik a törökellenes szövetséghez. A törökellenes koalíció komoly sikereket ér el, 1688-ban Belgrádot is elvesztik a törökök.
Ezekből az eseményekből arra következtetnek egyes bolgár aktivisták, hogy hamarosan az egész Balkánon meg fog szűnni a török uralom. Ez tévedés volt. A törökellenes koalíciónak erre nem volt ereje, így végül békeszerződés született új határokkal (karlócai béke). Maradt Bulgária török, s jött a bosszú.
A habsburgok azonban, mivel bíztatták a bolgár felkelést, erkölcsileg úgy érezték, le vannak kötelezve, így politikai menedékjogot adtak minden bolgár aktív fegyveres felkelőnek, s jogot, hogy együttesen letelepedjenek a Birodalom területen. Ezzel a joggal élt kb. 2000 ember. Végül Temesvár környékén lettek letelepítve. Utódaik a "bánáti bolgárok", ma kb. 10-15 ezer fő, 80 %-ban a mai Romániában, a többi Szerbiában.
Ezzel szemben a második migrációs hullám teljesen gazdasági okok miatt volt.
Miután Bulgária 1878-ban ismét önálló állam lett, a gazdaság nagyrészt összeomlott, hiszen elveszett az addigi hatalmas oszmán piac. A mezőgazdaság helyzetét külön rontotta, hogy szinte teljesen kisbirtokosok és földtelenek voltak az emberek, alig volt életképes méretű gazdaság.
A bolgár zöldségtermesztés egyik központja a Jantra folyó völgye volt. Ez a Duna egyik mellékfolyója. Itt kiváló a termőföld, majd amikor a a XVI. század elején megérkezett a paradicsom és a paprika Amerikából, ez bizonyult a paradicsom- és paprikatermesztésre leginkább alkalmas területnek a régióban.
Bulgária sematikus vízrajzi térképe a folyónevekkel: az északabbi fekete pont Rusze, a délebbi Veliko Tarnovo
Azonban egyre nehezebb lett megélni ebből az új viszonyok között. Így elindult a tömeges kivándorlás. Az egész világba, de persze leginkább Európába, s a kedvelt célpont Ausztria-Magyarország volt. Hiszen közel van. S még közelebb lett a modern közlekedéssel. Meg jogi akadály se volt: Ausztria-Magyarország nem korlátozta a bevándorlást.
Gyakorlatilag a kivándorlók 100 %-a kertész volt, s 80 %-uk ebből a térségből jött, a Jantra völgyéből.
Akkor bolgár szemmel Ausztria-Magyarország kb. "Kalifornia" volt: gazdag hely, van munka, könnyű oda menni, nincsenek problémák. Ma Bulgária gazdasági erőben a magyar szint kb. 70 %-án van, életszínvonalban meg kb. a 90 %-án, ez azonban a XIX. sz. végén, a XX. sz. elején abszolút nem így volt, akkor ez 2 szám nagyjából 25 % és 40 % körül lehetett. Szóval érdemes volt kitántorogni oda.
Gyorsan eljutni Bulgáriából Magyarországra a XIX. sz. 80-as éveinek végétől lehetett, ekkor nyílt meg - pontosan 1888-ban - az Isztanbul-Bécs vasúti vonal, mely Szófián, Belgrádon, Budapesten keresztül haladt. Korábban volt az országúti megoldás, ami az autóközlekedés feltalálása előtt 2-3 hét utazást jelentett. Gyorsabb a hajó volt, Rusze-Budapest az kb. 5 nap volt.
Ausztria-Magyarországon belül persze nem csak a mostani Magyarországra mentek emberek, hanem más részekre is. Nekem is vannak rokonaim, akik ma Csehországban élnek. De a fő célpont a mai Magyarország területe volt a hasonló természeti körülmények miatt, ez elsősorban 3 régiót jelentett: Budapest, Miskolc, Pécs, s ezek környéke. Budapest esetében ez a környék elsősorban a mai pesti agglomeráció, a legnagyobb részben a Csepel-sziget, Miskolc esetében pedig a városnak mind keleti (Alsó- és Felső-Zsolca), mind a nyugati (Diósgyőr, Tapolca, Ózd) agglomerációja
Mint minden hasonló esetben, a migránsok zöme egyedülálló fiatal férfi, sőt kamasz fiú volt. Alapvetően csak dolgozni érkeztek, nem letelepedési szándékkal. A korabeli szokás szerint Demeter-napon - október 26. - hazamentek Bulgáriába, majd Trifon-napon - február 14. - megint vissza, hiszen a 2 dátum között nem volt szükség mezőgazdasági idénymunkásra. Jellemzően gazdagabb bolgár kertészek alkalmazták őket amolyan segédmunkásként, egyes esetekben szerb gazdálkodókhoz is mentek dolgozni, hiszen ott a magyar nyelv nem ismerete nem okozott problémát.
Télen csak az maradt, aki vagy sikeresen meggazdagodott, tehát önálló kertész tudott lenni, vagy megházasodott.
A sikeresen megtelepültek jobbmódú része egyenesen saját vállalkozást indított, azaz földet vett, sőt megszervezte a termékek eladását is, zöldségkereskedő is lett, nem csak termelő. A középrétegben meg közös vállalkozások alakultak, ezek jellemzően bérelt földön termeltek.
A közös vállakozások bolgár neve "tajfa", ami a bolgárban török jövevényszó, a mai bolgárban meg már csak szleng (a bolgár felszabadulás után mozgalom volt a török jövevényszavak ellen, nagy részük el is tűnt, egy kisebb rész megmaradt, de ezek egy része szlenggé vált). Maga a szó persze nem török, hanem arab (nagyon sok arab szó került a törökbe a vallás miatt), eredeti jelentése "nemzetség" vagy "uradalom", a bolgár szlengben már csak "csapat" vagy "banda". Magyarul a szó azok számára ismert, akik foglalkoztak spanyol történelemmel: amikor a Kalifátus hatalma időnként meggyengült, sőt megszűnt a mai Spanyolország területén, helyén kisebb muszlim "hercegségek" alakultak, ezeket a spanyolországi muszlimok "tajfák" néven emlegették.
A siker jelentős volt, mert az alkalmazott módszerek ismeretlenek voltak Magyarországon. Egyrészt palántákat ültettek - ezeket lefóliázott területeken keltették ki a tél végén -, másrészt vegyesen ültettek, egymás mellé többféle zöldséget, harmadrészt az öntézéshez az úgynevezett elárasztásos módszert alkalmazták. Mindez oda vezetett, hogy sokkal több hasznot eredményezett egy adott földterület, mint a megszokott magyar módszerrel. Lassan a magyar gazdák is átvették a módszereket, ekkor nevezték el mindezt "bolgárkertészetnek".
Mivel a vallás akkoriban fontosabb volt a nemzetiségnél, így gyakori volt a beházasodás szerb családokba, ennek eredménye, hogy sok magyarországi szerbnek bolgár gyökerei vannak. A másik megoldás az volt, hogy az október-február közti téli szünet alatt otthon Bulgáriában találtak feleséget maguknak. Később, amikor már volt elég megtelepedett család, a helyi bolgár feleség is megoldás lett. A II. vh. előtti időkben ritkaság volt idegen vallásúval házasodni.
Nagyon sokan így éltek egészen 1947-ig, azaz folyamatosan ingáztak a 2 ország között. Ennek a kommunizmus vetett véget, ekkor dönteni kellett, vagy itt vagy ott, utazgatni nem lehet, s pont. Kb. kétharmad arányban Magyarország mellett döntöttek az emberek ekkor.
Persze korábban is akadt, aki elment Magyarországra, szeretett volna meggazdagodni, ez nem sikerült, így pár év múlva inkább hazament. Ruszében és Veliko Tarnovóban élő rokonaim mind ilyen emberek leszármazottai.
Viszont a nagy többség csak bolgár állampolgár volt. Se a Monarchia, se a Horthy-rendszer nem engedélyezte a többes állampolgárságot, majd a kommunista rendszer is ezt folytatta. A bolgárok zöme inkább nem mondott le a bolgár állampolgárságról, érzelmi okokból. (Az én saját nagymamám 1995-ben lett magyar állampolgár, amikor már ehhez nem kellett lemondani a bolgárról. 1990-tól megszűnt mindkét országban a többes állampolgárság tilalma.)
A hagyományos kertészeti tevékenységet szinte teljesen megszüntette a tsz-esítés. Ez nagy csapás lett. Bár máig létezik kis számban bolgár kertész és pár zöldségkereskedő is van, de már messze az a helyzet, amikor a budapesti piacokon az árusok harmada bolgár volt. Aztán jött a bolgár iskolák megszüntetése: a pécsi és a miskolci egyszerűen be lett zárva 1950-ben, a budapesti megmaradt, átadva, a budapesti bolgár követség alá rendelve. A Bolgár Egyesület megmaradt, sikerült alkalmazkodni az új viszonyokhoz, így immár a két "szocialista nép" barátságának jele lett, azaz maradhatott.
A kis létszám meg eleve a bolgárok könnyű beilleszkedése miatt erős kisebbség sose lehetett. S a II. vh. után már megindult a vallás háttérbe szorulása, ez is hatott, plusz az, hogy ennek mellékhatásaként sok lett a vegyes házasság, melyből aztán a gyerekek szinte mindig színmagyarok lettek.
De így is máig létezik. Személyes megfigyelésem: a legkésőbb kihaló nemzeti jellegzetesség az étkezési szokás. Még teljesen elmagyarosodott, a bolgár nyelvet egyáltalán nem beszélő embereknél is tapasztaltam, hogy a "magyaros étel" kifejezés náluk "rossz étel" jelentéssel bír, lásd valami zsíros, pörköltszerű, szaftos valami tésztával, míg a finom étel az valami roston sült húsféle sok zöldséggel.
Egyszer egy gyűlésen pár embernek elmondtam, nekem személyesen mind a két konyha tetszik, pl. szerintem jó dolog a paprikás csirke nokedlivel, mire többen furcsán néztek rám, hogy én most biztosan csak viccelek, hiszen nyilvánvaló, hogy a nokedlis csirkepaprikás az sehol sincs a sült paprikával és paradicsomkrémmel felszolgált roston sült fasírhoz képest.
Meg hasonló eset. Kellett egy fürdőkád-szakember. Kihívtam egyet a telefonkönyv alapján, teljesen ismeretlenül. Aztán amikor jön, bemutatkozott, kiderült, ugyanaz a neve, mint nekem. Kiderült: szinte nulla a kapcsolata a bolgárokkal, annyi maradt, hogy a Húsvétot kétszer ünnepli, egyszer nyugati, másszor keleti naptár szerint, mert gyerekként ortodoxnak keresztelte a nagymamája, de nem tud többet 10 szónál. Aztán egyszer csak mesél, hogy volt nyaralni Bulgáriában, s "bezzeg ott mennyivel jobb ételek vannak".
bolgár ünnepség Miskolcon 1939-ben - az első ülő sorban balról a harmadik, a nyakkendős ember a nagyapám, a negyedik, mellette, a fehér nyakláncos nő a nagymamám, ekkor pár hónapja házasok
Egyrészt megerősítik az adatot: aki Magyarországról kivándorol Izraelbe, azok több mint fele hazatelepül idővel. Mert ott csak egy a sok közül, itt meg az elit része.
Másrészt: amiről sokáig nem volt szabad beszélni, hogy a magyar zsidó Magyarországon baloldali, míg ugyanaz az ember Izraelben jobboldali.
Pedig ez mindig mindenhol így van és volt. Jugoszlávia szétesése után írták le a jelenséget: a vajdasági horvátok tömegesen megkapták a horvát állampolgárságot, s ez ott azonnal szavazati jogot is jelentett, s kiderült - a szerb választásokon ugyanaz az ember a legkevésbé nacionalista szerb pártokra szavaz, míg a horvát választásokon a legkeményebb nacionalistákra.
Egyébként Izraelben is ezt csinálja az arab kisebbség (melynek egy része izraeli állampolgár, azaz szavazhat): egyszerre támogatja a legbékepártibb zsidó pártokat és a legharciasabb arab pártokat.
Tulajdonképpen ez természetes. Önvédelem.
Az abszurd az, ami a magyar ballib eszme: egyáltalán nem zsidók is komolyan hangoztatták hosszú éveken keresztül, hogy a magyar nacionalizmus az fasizmus, míg a zsidó nacionalizmus pedig a haladó eszmék kötelező eleme.
Eljutottunk oda, hogy udvariasan ugyan, de azért már a ballib médiák is röhögnek a Nomentumon és Hatházin.
Ma már csak pár agresszív homoklobbista megy ki az utcára felszólításukra:
Pedig Hatházi nemrég még a ballib messiás volt, a Szent Árpi Bácsi reinkarnációja!
A Zorbán rendőrsége meg csak nem teszi meg azt a szívességet az egész csődületnek, hogy agresszívan lép fel. Ilyenkor van a baj, a Nagykönyvben ugyanis az van megírva: provokálni kell, majd amikor a hatalom visszacsap, akkor a "rendőri brutalitás" ellen újra tüntetni - dehát a Zorbán olvasta a könyvet.
Így most ott tartunk, hogy az az "iszonyú brutalitás" zajlott csak, hogy az egyik szivárványosnak leesett a szemüvege, amire aztán rálépett egy rendőr. Hát ez kevés:
Valójában az egész lényege: legyen meg jövőre a Nomentumnak az 1 %, így marad az állami támogatás, s akkor a vezetőség 4-5 tagja sikeresen kívül tud maradni a munka világán.
Hatházin meg látható volt: talán valami titokzatos szer hatása alatt lehet, vagy rendkívül tehetséges színész, ezt az alakítást utoljára a Rainmanben láttam Dustin Hoffmantól. Pedig Mákos nem autista, ezt biztosan mondhatom, én mint autista felismerem a többi autistát.
Én már 2 éve megjósoltam, s tényleg: "kripto-fideszes" lett.
Az egykori fanatikus ballib előbb elkezdett gondolkodni, majd megnézett más forrásokat is. Ezzel rádöbbent: a szektának nincs mindig igaza.
S tovább gondolkozott. Lassan így "Zorbán által kilóra megvett" ember lett belőle a ballib keménymag számára.
Én örülök ennek, bár ballib korában engem 1 azaz egy komment után azonnal kitiltott profiljáról. Teljesen. Azaz most csak azért tudom őt olvasni, mert van titkos többletprofilom is, amit nem használok semmire, csak passzívan.
S nem, nem lett fideszes. Most is a Fidesz ellensége, de immár nem szektatagként. Ami nem gond.
De jó dolog, hogy akad még ember, aki képes rájönni mekkora agysorvasztó mocsár a ballib szalon.
Persze a hagyomány azt jelenti, ránk hagyták. S minden hagyománynak tere és ideje van, az univerzális és örök hagyomány ritkaság. A kereszténységben is ezért van különbség téve Istentől jött szent hagyomány és egyházi hagyomány között, az előbbi örök, az utóbbi ideiglenes.
S semmi gond ez utóbbit nem követni. Viszont harcolni ellene egyetlen módon lehet: nem csinálva.
Csehszlovák Kattinka itt mit is csinál? Először is lelocsoltatja magát, majd előadja: micsoda csúnya dolog a locsolás. Kb. mintha a dohányzás elleni kampányban egy dohányzó ember értekezne a dohányzás káros hatásairól.
Persze minden nőben ott pislákol az exhibicionizmus, ennek mély gyökerei vannak, alapja - igyekszem most kerülni a pornográf elemelet, de nehéz lesz - az a biológiai tény, hogy a nemi közösülésben a hímnemű másképp vesz részt, mint a nőnemű: a nő bármikor képes szexre, míg a férfi csak meghatározott érzelmi-lelki-fizikai állapotban, s ennek a szükséges állapotnak az elérését erősen segíti a nő külseje és viselkedése. Ez kódolva van a nőkbe: hogy külsejük és viselkedésük alkalmas legyen.
A szavakban feminista Csehszlovák Kattinka itt bizonyítja, valójában ő se gondolja komolyan az egészet: éppenhogy az ellenkezőjét teszi, mint amit a feminista eszme megkövetel, azaz igyekszik kihívóan viselkedni, tetszeni akar a férfiaknak. Semmi gond ezzel persze, ez azt bizonyítja, hogy Kattinka a lelke mélyén normális, ami mindenképpen jó hír.
Én speciel kifejezettem imádom a vizes nőket, lányokat - erre kamaszkoromban döbbentem rá -, ez amolyan fetisizmus. De aki ebben nem "szenved", annak is megakad a szeme Kattinkán, amint rátapad a ruha. Különösen bájos, hogy közben vizesen arról szónokol milyen csúnya dolog a szegény nőket így "megalázni".
Nagyon rosszak lehetnek a számítások a Nomentum főhadiszállásán, ha már a jelképembereik is kénytelenek bevetni az erotikát. Gondolom, a következő lépés Lukácsi Kattinka ateista hitoktató meghívása lesz, mutasson be sztriptízt a hídon a Zorbán elleni tiltakozás jegyében.
Az egész vámemelés amerikai részről nem több mint tárgyalási taktika.
Ugyanis elsősorban az USA-t döntené be egy tartósan magas vámszint.
A helyzet ugyanis az most, mint ami mindig volt a történelem során. Ha egy ország olyan erőpozícióba kerül, mely által a többieket képes gazdaságilag és pénzügyileg lenyomni, akkor ez előbb-utóbb az erőset is függővé teszi, amit aztán előbb-utóbb a gyengék ügyesebbje ki is tud használni. Éppen ez zajlik most.
A XIX. sz. végén a fejlett kapitalizmus úgy oldotta meg válságát, hogy egyszerűen kihelyezte problémáit a világ fejletlen régióiba. Így a társadalmi elégedetlenség a gazdag országokban lecsökkent, a társadalom nagy része egyszerűen érdekelt lett a rendszer sikeres működésében. Nőttek a bérek, emelkedett az életszínvonal, a nyomor eltűnt, egyre jobban élt az alsó osztály is, ráadásul még a legkellemetlenebb, szennyező tevékenységek is el lettek víve máshová.
Kialakult az a helyzet a XX. sz. 70-es éveire - ez volt a csúcspont -, hogy egy nyugat-európai egyszerű munkás 50-szer többet keresett, mint egy harmadik világbeli. S közben ez nem került semmibe a nyugat-európai tőkéseknek, mindezt biztosított a harmadik világ kifosztásából bejövő pénz.
Ennek azonban van egy sajátos mellékhatása: amin nincs akkora haszon, azt mind elvitték máshová. A fejlett világban a legnagyobb hasznot hozó tevékenység maradt: a szolgáltatások. Viszont csak azt lehet szolgáltatni ami van, a semmit nem lehet eladni. Azaz a fejlett világ egyszerűen nem tud létezni már a harmadik világ termelése nélkül.
Viszont ez a rendszer csak addig működik, míg a harmadik világ kontroll alatt van, s szót fogad. S mivel Kína eldöntötte évekkel ezelőtt, nem fogadja el a játékszabályokat, így az egész képlet lassan összedől.
Kína olyan mint egy céges alkalmazott, aki nagyon sok hasznot hozott a munkáltatójának, az ma már nem képes működni nélküle, így egy nap az alkalmazott bemegy az igazgató irodájába és azt mondja: vagy nekem adod a cég felét vagy felmondok.
Trump is jól tudja, nem vihető vissza az USA-ba a termelés. Ugyanis ez csak 2 módon lehetne megoldható:
a bérek drasztikus csökkentésével (jelenleg az átlag amerikai gyári munkás órabére 16 dollár, ugyanez Mexikóban 3 dollár, Kínában pedig 2 dollár), mert a jelenlegi amerikai bérszint mellett nem lehetséges versenyképesen gyártani az USA-ban - dehát ez forradalomhoz vezetne az USA-ban,
háborúban le kellene győzni az "engedetleneket", térjenek vissza a korábbi megállapodáshoz - dehát ez se működik, Kína atomhatalom és támadás esetén nem vacillálna használni is fegyvereit.
Szóval itt az egész arról szól: igen, lesz új jogrend, de a pontos tartalma még vita tárgya.
De akkorát röhögtem rajta, hogy nem mulaszthatom el megírni.
A római pápa halála kapcsán rögtönzött műsor a Partizánon.
Rossz érzésem volt a műsorral kapcsán, mert azt hittem Perinta lesz a díszvendég. Aztán fellélegeztem Gégény István blogger lett meghívva, aki persze ultraliberális, de Perintához képest nagyjából fasiszta. Gégény alattomos alak, de legalább ért a témához.
A szöveg persze közhelyek halmaza, érdektelen.
De a gyöngyszem: "Jézus liberális volt, mert szombaton kalászt szedett!".
Átnézve a különböző híreket idén először van tényleg esélyes magyar szereplő. Szinte mindenhol benne van a Erdő Péter az esélyes 3 jelölt között.
Alapvetően a következő kép alakult ki bennem.
A progresszív, ferencista irányzat kedvence a 67 éves Luis Antonio Gokim Tagle, a Fülöp-szigeti volt egyházi vezető, az elhunyt Ferenc közeli barátja, pár éve a vatikáni apparátus egyik fontos személyisége.
Az ellenoldal, aki szeretné visszafordítani az irányt egyértelműen a ghánai Peter Turkson mögött él. Ő 76 éves, s ő lenne az első néger római pápa (afrikai római pápa volt korábban is, de berber nemzetiségűek).
Erdőt alapvetően a harmadik helyen tartják számon. Előnye lehet, hogy bár az antiferencista táborhoz tartozik, óvatosabban fogalmaz, mint Turkson.
Persze van még 4-5 név, aki szinte fel van sorolva. A frakciók harca még vezethet bármihez.
A péterek hátránya a nevük, mert van az a régi késő-középkori jóslat, hogy II. Péter lesz az utolsó római pápa. Persze minden megválasztott egyházfő szabadon választhat magának új nevet.
"ne ítélkezzetek, hogy ne ítéltessetek!" - ami nem jelenti azt, hogy csendben tűrjük a rosszat, sőt tapsoljunk neki,
"nemi identitásától és szexuális orientációjától függetlenül egyénenként minden embert megáldhatunk" - ami nem jelenti azt, hogy megáldjuk nemi identitását és szexuális orientációját is, ez az adott ember megáldása,
"az egyház mindenki számára nyitott, beleértve az LMBTQ+ közösség tagjait is" - ami nem jelenti azt, hogy az adott emberek téves szexualitása számára is nyitott az egyház.
Íme kicsit átírva:
"A keresztény értékrenddel összhangban a szeretet minden formáját támogatjuk, míg a gyűlöletnek és a kirekesztésnek minden formáját elutasítjuk. A kereszténység álláspontja a pedofil személyek kapcsán korántsem olyan elutasító, mint azt Magyarország új gyermekvédelmi stratégiája sugallhatja. Nemi identitásától és szexuális orientációjától függetlenül egyénenként minden embert megáldhatunk. Ez tehát a keresztény tanítással egybehangzó gyakorlat, amely szerint minden ember egyenlő. A legfontosabb a kölcsönös tisztelet és elfogadás, minden pedofil élethelyzetben élő testvérünket kísérjük szeretettel és tisztelettel, segítve őket Isten akaratának mélyebb megértésére a Krisztus evangéliuma szerinti élet útján. - Figyel Szarella, Baszód Maki, Sátán Mágnes”
A PPKE három ateista oktatója küzd a homoklobbi mellett.
Remélhetőleg a PPKE hamarosan megszünteti a keresztényellenes aktivisták munkaviszonyát. Erre minden jogi lehetőség megvan: a PPKE dolgozóinak munkaszerződésében ugyanis szerepel a katolikus értékek tudomásul vétele és tiszteletben tartása.
A Majtényi nevű hétpróbás libbant azt mondja, az ő unokái nem ijednek meg, ha azonos neműeket látnak csókolózni.
Dehát pont ez a baj!
A gyerek szocializációja arról szól, hogy megszokja a környezetét, annak értékrendjét, szokásait. Így illeszkedik be a társadalomba. Aztán kevés ember gondolkodik el azon, vajon helyes-e mindaz, amire ránevelték - a legtöbben egyszerűen elfogadják azt ami van.
A jó szocializáció jóra szoktat, a rossz meg rosszra. S bár az embernek van lelkiismerete, mégis kevesen jönnek rá, hogy rosszra lettek szoktatva.
A homoklobbi célja világos: saját értékrendjét elterjeszteni, különösen a gyerekek között, hogy az az értékrend számítson megszokottnak.
A keresztények célja pedig ezt megakadályozni, legalábbis szabotálni.
Törökország 1983 óta folyamatosan próbálja elismertetni Észak-Ciprust független államként, mindvégig sikertelenül: ez sose lett több, mint félhivatalos elismerés.
Észak-Ciprus mint önálló állam de facto 1974 óta létezik, amikor a török hadsereg megtámadta Ciprust és területének egy részét elfoglalta. Hivatalosan azonban csak 1983-ban kiáltotta ki a függetlenséget, ezt azonban eddig senki nem ismerte el hivatalosan Törökországon kívül.
Azóta tehát az a helyzet, hogy Törökországon kívül senki se ismeri el Észak-Ciprust, viszont a gyakorlatban sok ország kapcsolatot tart fenn vele. Olyan módon, ahogy Tajvannak van kapcsolata Magyarországgal: azaz pl. Budapesten van tajvani képviselet, aminek személyzetét a tajvani Külügy nevezi ki, de az nem élvez semmilyen diplomáciai mentességet, s hivatalosan nem "nagykövetség" a felirat, hanem "képviseleti iroda", közben Magyarország egyébként Kína részének tekinti Tajvant.
Egyébként is sok a furcsaság arrafelé. Amióta Ciprus EU-tag, fel lett adva a korábbi politika, mely szerint bűncselekmény átlépni Észak-Ciprusról Ciprusra, ha előtte az utas nem Ciprusról ment Észak-Ciprusra. Most tulajdonképpen szabad az átjárás a 8 határátkelőn (ezek közül kettő a brit terület és Észak-Ciprus között van).
zöld – a ciprusi kormány tényleges ellenőrzése alatti terület, barna – észak-ciprusi ellenőrzésű terület, piros- brit terület, fekete - határátkelők (a zöld és a piros terület között nincs határátkelő, mert szabad az átjárás)
Ami a piros részt illeti, itt a szabad mozgás miatt (a szabad mozgás csak a ciprusi kormány által ellenőrzött területek felé igaz, Észak-Ciprus felé nem) sokan azt hiszik, ez a terület Ciprus része, csak idegen katonai támaszpont. Pedig nem, amikor Ciprus 1960-ban független állam lett, két területet Anglia megtartott magának, azaz ezek nem bérelt támaszpontok, hanem normál brit területek.
Az csak a baráti viszony eredménye, hogy a gyakorlatban ez a terület mintha ciprusi lenne, azaz Anglia nem folytat semmilyen nem-katonai tevékenységet, nem tart fenn saját közigazgatást, s nem ad állampolgárságot az ott született személyeknek, kivéve ha azok legalább egyik szülője brit állampolgár. S a baráti viszony része az is, hogy nincs semmilyen korlátozás a határokon, a határ csak onnan látható, hogy kint van egy tábla, de nincs ellenőrzés. Nincs saját pénznem se, s nem az angol fontot használják, hanem a ciprusi valutát (tehát jelenleg az eurót). Még saját telefonhálózat sincs.
a keleti brit terület (Dhekelia) jelzése az úton
Amikor Anglia kilépett az EU-ból, a kilépési okmányban külön pont rendezte ez a területet, hogy az angol kilépés ellenére megmaradjon a korábbi állapot.
Tulajdonképpen az egész gyakorlati jelentősége csak annyi, hogy Angliának van ott két katonai támaszpontja, ezeket szabadon használhatja, s a ciprusi kormánynak nincs beleszólása ebbe.
De mi most az áttörés? A török diplomácia - előzetes hírek szerint - elérte, hogy idén 3 ország - Kazahsztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán - hivatalosan elismeri Észak-Ciprust.
ami nekem nem sikerült az másnak igen: a "fényképezni tilos" övezetben fényképezni - átmenet északról délre a fővárosban (ami szintén két részre oszlik)
