Ma már semmi akadálya VIP-utasnak lenni repülőtéren. Csak pénz kérdése. Ill. egyes hosszabb repülőjáratokon az elsőosztályú jegyhez automatikusan jár a VIP-státusz.
A VIP-státusz előnye: az egész jegy- és csomagintézést személyzet csinálja, nem kell sorbaállni, mindenki előtt be lehet szállni a repülőgépbe, a VIP-teremben pedig van jellemzően mindenképpen ingyenes ital, sokszor étel is.
A Kádár-rendszerben is volt Ferihegyen VIP-terem, de akkor a használata nem volt megvehető, ott csak a bizonyos rang feletti utazó emberek mehettek át. Ha jól emlékszem, csak miniszterhelyettestől felfelé és az ennek megfelelő párttisztség (KB osztályvezető-helyettes) szinttől járt ez. Állandó kiküldöttek esetében kizárólag a nagyköveteknek járt ez, az nagyjából miniszterhelyettesi szintnek számított.
Persze ha VIP-jogosult személy delegációval utazott, akkor a delegáció tagjai is a VIP-termen keresztül utaztak.
E körön kívül egyedi alapon járhatott a VIP-utas státusz.
Mivel szüleim nem voltak a jogosult csoport tagjai, mi mindig a normál módon utaztunk, Ferihegy akkor egyetlen terminálján keresztül. Az akkor - a 80-as évek elején - már egy erősen lerobbant buszpályaudvarra emlékeztetett, tömeg volt, szűk folyosók, kevés jegy- és csomagellenőrző pont, mindig hosszasan kellett várakozni. (Csak 1985-ben kezdődött el a teljes felújítás, amikor megnyílt a kettes számú terminál Vecsés határában.)
Az egyetlen VIP-élményen 1981 augusztusi.
Az akkori szokások szerint a fontos külföldi főemberek köszöntése a nagyköveteken keresztül zajlott, a protokollajándékokat pedig a normál diplomáciai futárok vitték. A diplomáciai futárok maguk is diplomata sztátuszúak voltak, így mentesültek minden biztonsági előírás alól, ennek persze sok jelentősége nem volt, hiszen az ajándékok nem sértettek semmilyen biztonsági előírást, de mégis rangot adott, hogy ezek nem vizsgálhatók át biztonsági okokra hivatkozva se.
A konkrét esetben azonban éppen nem volt diplomáciai futár, mert júliusban-augusztusban holtszezon van e téren. Ilyenkor a megszokott megoldás, ha mégis küldeni kell valamit: megnézni van-e éppen oda utazó hivatalos kiküldött, aztén neki adni egyszeri futár megbízást.
A lényeg: apám ideiglenes futár lett. Éppen ő ment Havannába, s ő vitte Kádár elvtárs ajándékát Fidel Castrónak, utóbbi születésnapjára (augusztus 13.). Én meg vele utaztam. Kádár elvtárs ajándéka egyébként egy népművészeti motívumokkal díszitett bortartó bőrtáska volt, 2 üveg kiemelt minőségű tokaji borral, mellette írógéppel egy spanyol nyelvű egymondatos születésnapi köszöntés, alatta Kádár sajátkezű aláírása.
Az egész esemény rendkívül mókás volt. Először is szirénázó belügyes kocsi hozta az ajándékot a repülőtérre, olyan titkossággal mintha legalább atomrakétákat indító táskáról lenne szó. Aztán azt valami civilruhás belügyes átadta egy egyenruhásnak, majd az nekünk.
A kor jellemzője, hogy már mennyire keveredtek a hivatalos megszólítások. A komor hivatalos személyek, akik a táskát hozták a Pártközpontból még "elvtársnak" szólították apámat, de a bent intézkedő ember - szintén állambiztonságis, de nyilván alacsonyabbrangú - már "úrnak".
Az intézkedő ember a normál üzleti osztályű repülőjegyeinket első osztályúra cserélte - akkor még volt ilyen a Maléven, később megszűnt -, aminek a fő előnye, hogy kicsit nagyobb a hely, kényelmesebbek az ülések emiatt.
De ez csak Madridig tartott. A Párközpont nyilván úgy ítélte meg, nem kell teljes útra első osztály és VIP, így a Madrid-Havanna járaton már VIP-mentesek és normál üzleti osztályú utasok voltunk.
Kicsit kényelmetlen volt. Az ugyanis szigorúan ki volt adva: az ajándék nem adható fel külön csomagként, azaz apám köteles kézicsomagként vinni magával teljes utazása alatt.
Gondolom, máig ott van a bőrtáska valamelyik kubai múzeumban. A kubai vezérnek adott ajándékok jellemzően aztán szét lettek osztva különböző kubai múzeumoknak. A bort meg biztosan megihatta valaki a munkatársai közül, ő maga csak viszkit és rumot ivott.
Közismert: Fidel a Macallan márkájú skót viszkit szerette és a Havana Club Máximo kubai rumot. Ez utóbbi ugyanaz, mint a Bacardí Superior, de a Bacardí-család beperelte a kubai államot a 70-es években jogsértés, névbitorlás miatt, így a havannai Bacardí-gyár termékei azóta a "Havana Club" nevet viselik, s csak a Bacardí-család új, a kubai forradalom után csinált, puertoricói gyárának termékei viselhetik a "Bacardí" nevet (én nem vagyok rumszakértő, de aki ért hozzá, az szerint egyébként egymástól nem lehet megkülönböztetni a két gyár termékeit, azonos a recept).
már kapható Magyarországon is, bár "kicsit" drágának tűnik, még jó, hogy nem iszom alkoholt, ezzel sokat spórolok
A pap persze próbálja menteni a menthetőt: "Az érdi templomban 2024. augusztus 4-én elmondott prédikációmból sajátos módon kiemeltek részleteket, amelyeket úgy lehetett értelmezni, mintha a holokauszt a Jézus korabeli zsidó vezetők megnyilatkozása miatt Isten büntetése lett volna. Ettől az értelmezéstől elhatárolódom. A holokauszt relativizálásának minden formáját elutasítom. Ha bárkit megbántottam, így zsidó testvéreimtől és minden jóérzésű embertől bocsánatot kérek." - azaz azt mondja, ő sose mondott ilyet.
De ha ezt állítja, akkor miért kér bocsánatot? Ezen az alapon: utazom a villamoson, majd bocsánatot kérek a mellettem álló nőtől, aki meglepődik, mire elmagyarázom neki "az előbb majdnem a lábadra léptem, bocs" - valószínűleg elkönyvelne súlyos elmebetegnek az illető, vagy azt gondolná, biztos ez egy trükk, így akarok ismerkedni vele.
Labossa esetében a helyes a következő lett volna:
nem kérek bocsánatot, mert nem követtem el semmit,
aki kiemelte szövegkörnyezetéből mondataimat, az szégyellje magát és kérjen bocsánatot,
aki pedig direkt féleemagyarázta mondandómat, az csináljon önvizsgálatot miért vannak titkolt antiszemita nézetei.
Van erről egy 20 évvel ezelőtti kubai vicc (persze nem eredeti, van ennek ősrégi szovjet változata is):
Havanna központjában egy részeg ember üvöltözik (egyébként ez ritkaság, a részegség nagyon ritka Kubában):
Tudom miért ekkora a nyomor! Tudom ki a hibás, hogy ilyen szegénységben élünk!
Jön egy rendőrautó, gyorsan le is kapcsolják a részeget, viszik a rendőrörsre. Már a kocsiban, a részeg megint kiabálni kezd:
Tudom miért ekkora a nyomor! Tudom ki a hibás, hogy ilyen szegénységben élünk! Az amerikai bojkott miatt van mindez, Bush elnök a hibás!
A rendőrautó megáll, kiteszik a részeget, de az még az autó után kiabál:
S azt is tudom, maguk kire gondoltak!
A baj ezzel a magatartással, amit a pap is előad, az a baj, hogy biztatja a keresztényellenes erőket, hadd folytassák kampányukat.
Az ultraliberális média álkérdése: "Mit mond a korunkról, ha a dalaikból mindent tudunk Taylor Swift szakításáról vagy Ed Sheeran depressziójáról?".
Nos, a probléma nem létezik.
Én pl, egyik ügyről se tudok semmit, sőt a nevezett személyeket se ismerem. Annyit tudok róluk, hogy Taylor Swift egy amerikai énekesnő, Ed Sheeran meg egy ír énekes - most utána néztem, s még ezt se tudtam jól, Ed Sheeran nem ír, hanem olvas, pontosabban angol(na) -, de sose hallottam őket énekelni. Ed Sheerant fel se ismerném, nem sokszor ütköztem bele a képébe. Taylor Swiftet sajnos felismerném, mert túl sokszor láttam lapokban, de pl. nem tudom biztosan, hogy a Dua Lipa az az ő másik neve vagy külön személy - mondanom se kell, Dua Lipát se hallottam soha énekelni -, mindenesetre nehezen tudnám őket megkülönböztetni.
Ez az internetes kor hatalmas előnye: a felesleges és kéretlen információk sokkal nehezebben pofátlankodnak be az ember agyába. A korábbi korban ez nehéz volt: amikor az ember bekapcsolt, megnézett egy szerkesztett médiát, ömlött rá minden, ami ott volt. Most meg könnyedén lehet válogatni: még egy világsztár esetében is lehetséges, hogy nem tudunk róla semmit.
Egyébként semmi bajom se Taylor Swifttel, se Ed Sheerannel, fogalmam sincs mit csinálnak és hogyan, s még azt se zárom ki, hogy esetleg tehetséges művészek. Egyszerűen a téma nem érdekel még azon a szinten se, hogy leellenőrizzem tehetségüket.
A ballibek nagyon jól csinálják ezt: ha nem vesztenek éppen, kreálnak maguknak vesztes ügyet.
A képmutatás magasiskolája egyébként ez az ügy: mindenki tudja miről van szó, de egyesek - politikai okokból - úgy tesznek mintha nem értenék mi van.
Pedig elég lenne, ha a legtöbb ember visszaemlékezne saját diákkorára.
Az iskola lényege, amióta létezik ez az intézmény, a kényszer: azaz a társadalom által fontosnak gondolt ismeretek kényszerű átadása a gyerekeknek, hogy aztán azok integrálódni tudjanak, felnőtt korukat elérve, a társadalomba.
Mivel kényszer az egész, így a természetesen szabadságvágyó gyerek igyekszik kibújni alóla. Az iskola pedig ez ellen hat, erre van az egész iskolai rend, az alárendeltség a tanárnak, s minden egyéb hasonló eszköz.
Az ellenzők mindezt nem veszik tudomásul, s úgy tesznek mintha az iskola azt jelentené, hogy hatalmas tudásvágyú gyerekek alig várják a tanítást, s feszülten figyelik tanáraik szavait, mert életcéljuk a tanulás. Persze akad ilyen diák, de egyrészt ők egy törpe kisebbség, másrészt az ilyen erősen tudásvágyó gyerek se rendelkezik univerzális tudniakarással: akit pl. nagyon érdekel a fizika, azt jelemzően nem érdekli az irodalom. Plusz probléma: a nagyon tudásvágyó gyerekek hajlamosak függetlenül az iskolától tanulni, sokszor többet tudnak a tananyagnál, így egyszerűen unalmas nekik az óra.
Az az érv, hogy "az eszközök tiltása helyett integrálni kéne őket" tehát teljesen hazug. Mintha az órán mobilozó gyerek arra használná a telefonját, hogy éppen utána néz az éppen tanult témának, s nem arra, hogy játsszon és cseteljen tanulás helyett.
A hazugság fokozása is jelen van e témában ballib vitaműsorokban. Ott hazudós megmondóemberek előadják: a Zorbán informatikai analfabétákat akar csinálni a gyerekekből ezzel a tiltással. Mintha úgy lenne bárkiből informatikailag művelt ember, hogy órán tanulás helyett mobilozik!
Természetesen a liberálisok tiltakoznak. Ez azt jelenti: az új szabályozás jó.
A globális liberalizmus régi célja az oktatás lerohasztása. Primitív tantervekkel, áltudományos elméletekkel (pl. "ne magoljon, hanem tanuljon gondolkodni"), nyíltan sátánista rituálékkal (lásd Waldorf és társai). A cél világos: írni-olvasni éppen csak tudó, könnyen irányítható tömeg létrehozása.
A ballibbant szellemiség egyik főbűne a szakértőség mítosza.
Természetesen olyan területekre igaz ez, ahol valójában elméletek versenyeznek egymással, s nincs egyetlen "szakmai" igazság. Mert a természettudományos szférákban jellemzően tényleg van szakértőség, azaz létezik valami általánosan elfogadott eszme arról mi helyes és mi nem az.
Viszont a társadalomtudományok nem ilyenek. Ott nem az van, hogy van az igazság és minden más tévedés, hanem egymással versengő igazságok vannak.
Honnan is ez a magyar ballib magatartás, amit kedvencem, Kériné is képvisel? Egyrészt nyugati hatás: ma már a nyugat is ilyen, azaz kimond "igazságokat", melyeket aztán nem szabad kritizálni. Másrészt helyi jelenség: a magyar ballib elit marxista gyökerű, s a marxizmus tipikusan ilyen: Marx komolyan hitte, hogy a társadalomtudomány ugyanolyan tudomány, mint a természettudomány, lásd meg lehet állapítani a történelem "törvényeit", s akkor tévedhetetlenül tudjuk mi volt, mi van, mi lesz.
A ballib elit természetesen nem marxista, hanem ultraliberális, de ez a marxista modell az egyetlen igazságról meghatározza gondolkodását.
Kériné azért jó ebben, mert ő olyan nőies kecsességgel adja ezt elő, immár 35 éve folyamatosan. Egyrészt kőkemény diktárorkodós, lenézős stílusban, de ezt játékosan-nőiesen prezentálva.
35 éve tudjuk tőle minden egyes pillanatban, hogy mit kellene éppen tenni a gazdaságban, s hogy mi mihez vezet és honnan jön. Az is mindig kiderül, hogy a mindenkori baloldali döntéshozók mindent helyesen tesznek, s ha aprókat tévednek is, azok nem is igazi tévedések, s ugyanígy, a mindenkori jobboldali döntéshozók meg mindenben tévednek, s ha véletlenül valamit jól csinálnak, az se menti meg a rosszat, amit tesznek. Kériné képes ugyanazt a gazdasági adatot biztató növekedésnek és katasztrofális zuhanásnak is elemezni, attól függően, hogy a kormány politikailag az övéiből áll vagy nem.
Az alapeszme itt: a jók azért jók, mert szakértők, azaz az egyetlen igaz tant követik, míg a rosszak nem egyszerűen rosszak, hanem nem értenek hozzá.
Ez a gondolkodás hatalmas sikert hozott az MSZP-nek 1994-nek, akkor sikerült az országgal tényleg ellhitetniük, hogy az MSZP a "szakértők pátrtja", míg Antallék meg nem azért nem hozták el az osztrák életszínvonalat, mert rossz emberek, hanem mert nem szakemberek!
Azóta persze sok idő eltelt. A "szakértők" hitelét erősen csökkentette az a tény, hogy amikor hatalmon voltak, akkor se lett osztrák életszínvonal. De a ballib szavazótábor máig hiszi a szakértőséget, s a siker hiányát valami megmagyarázhatatlan külső tényezőknek teszi meg.
Emlékszem, pár éve, amikor a ballib keménymag még hajlandó volt vitázni is, volt egy ilyen vitám, akkor a kőkemény ballib blogger-kommentelő teljes komolysággal levezette nekem, azért volt sikertelen a baloldal 2002-2010-es kormányzása - mert szerinte is az volt! -, mert egyrészt szörnyű, száz éve nem látott nemzetközi válság lett, másrészt a gonosz Zorbán folyamatosan "elrántotta" a kormányt.
Valójában mindaz, amit Kériné is képvisel az a minden eltörölni akaró, totalitárius, elitista gondolkodás. Reméljük, hosszú lesz még az élete Kérinének és aktív is lesz, mert amíg az ő fajtája uralja a ballib holdudvart, addig biztos Zorbán győzelme minden választáson.
a család: a férjjel nincs bajom, ő számtalanszor képes volt elmondani magáról: "tévedtem", "nem jól láttam", "másképp gondolom most"
Hiába bolgár az ember származás szerint fele arányban, ha nem nőtt fel ilyen környezetben. Ennek több jele is van nálam, az egyik a ritmikus gimnasztika nevű sport (bolgárul "művészi gimnasztika" a neve) iránti viszonyom.
Számomra érthetetlen okból ez az egyik legnépszerűbb sportág Bulgáriában.
Én kezdetben próbáltam nézni, de olyan lett ez, mint amikor Kubába költözve, megpróbálva alkalmazkodni a kubai környzethez, megpróbáltam megérteni az egyes számú kubai sportot. Ez a bézból egyértelműen, Kubában ez nem csak első sport, de mindent legyőzve első, abszolút első. A kubai gyerekek, amikor az utcán játszanak, nem kosárlabdáznak vagy fociznak, hanem bézbólt gyakorolnak.
Valójában Kubában a bézból fontosabb, mint az USA-ban. Az USA-ban a bézból csak a 3. helyen van, megelőzi őt az amerikai futball és a kosáslabda. Kubában még politikai jelentősége is van, a spanyol gyarmati uralom elleni harcban a XIX. sz. végén egyenesen jelkép lett, hogy a kubai nacionalista nem focizik, mint a spanyolok, hanem bézbólozik.
Aztán a független Kubában minden rendszer támogatta a bézbólt, abszolút nemzeti sport.
Gondoltam, megismerkedem vele, de pár hét után feladtam: a játék egyrészt baromi lassú, folyamatosan szünetek vannak, másrészt a szabályainak megértése a latin nyelvtanéval vetekszik.
A ritmikus gimnasztika sokkal egyszerűbb, ez tulajdonképpen egyfajta sportosított balett, de egyrészt dögunalmas, másrészt teljesen szubjektív: a bírák pontoznak valami teljesen átláthatatlan rendszer szerint és folyamatosan viták vannak, most éppen jól pontoztak-e. Én már a balettet se szeretem (csak a balett zenét, de zavar ha közben emberek ugrándoznak), szóval a ritmikus gimnasztikát is így fogom el, ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy fiatal csajok zenére ugrándoznak tárgyakat dobálva.
A ritmikus gimnasztikát egyébként Franciaországban találták ki. De igazi robbanása a Szovjetunióban lett, a XX. sz. 60-as éveiben a szovjet sportdiplomácia sikeresen elérte, hogy elismert sport legyen.
Úgy alakult a helyzet, hogy a 60-as évek végére a két nagyhatalom a ritmikus gimnasztikában a Szovjetunió és Bulgária lettek.
A legtöbb helyre ilyen hatás alatt került. Pl. Izrael akkor lett erős a ritmikus gimnasztikában, amikor pár zsidó nemzetiségű ex-szovjet ritmikus gimnasztikai szakember kivándorolt óta.
Ma már sok országban van, de a legtöbbször van valami ex-szovjet vagy bolgár kapocs. A kommunizmus összeomlásával sok ember szerte szét ment a világban, a német ritmikus gimnasztikát de facto máig oroszok csinálják, mind játékosi, mind edzői szinten. De pl. az olasz ritmikus gimnasztika meg bolgár edzők munkája.
Amikor szétesett a Szovjetunió, pánik is lett emiatt Bulgáriában. Hogy az eddigi egyetlen komoly ellenfél - a szovjetek - helyett lett egy rakás "szovjet" ellenfél: orosz, ukrán, belarusz, kazah, azeri, stb.
Persze a bolgár ritmikus gimnasztika ettől független is összeomlott. A kommunista rendszer vége után nem maradtak szponzorok. Míg Oroszországban nem így lett, ott gyorsan újraszervezték a finanszírozást, szóval egy időben teljes orosz és ex-szovjet dominancia lett a sportágban.
Az utóbbi 10 évben kezd újjáéledni a bolgár ritmikus gimnasztika is. A mostani olimpián egyéniben az ezüstöt egy bolgár kapta. Viszont nemzeti csapás is történt: a csapatok szintjén Bulgária csak 4. lett, éppen lemaradva az éremről.
Én persze örülök az érmeknek, de azt továbbra se értem: mi a jó a ritmikus gimnasztikában...
a mostani olimpiai aranyérmes német versenyző: az edzője a volt belarusz bajnoknő, ő maga Oroszországban született, ott kezdte egész karrierjét, de miután igazolta anyai nagyapja német származását, gyorsított eljárásban német állampolgár lett
A film érdekes, bár nem tudom miért került fel az ilyen "világ 10 legjobb filmje" listákra, annyira azért nem kiemelkedó.
Egy mellékes elem, ami azonban felvidított. Van egy elég általános nézet, hogy a nő akkor szexis, szép, nőies, ha női ruhát, szoknyát, stb. visel, a nadrágos nő jellemzően nem számít általánosan elfogadottnak. A film szerzője viszont velem azonos véleményen van: a női főszereplő esetében elhangzik, hogy kihívóan öltözködik, mert nadrágot hord.
A férfi főszereplő figyelmezteti is a női főszereplőt, legközelebb öltözzön szolídabban, vegyen fel szoknyát:
A ballib szigetlakók felfedezték a Zorbán újabb szörnyű bűnét: öröklés nélkül szinte lehetetlen saját ingatlant vásárolni!
A valóság persze nem zavar senkit: ez a helyzet az egész világon.
Ami a relatív lakásárakat illeti, ezek gyakorlatilag az egész világ borzasztó drágák. Ennek oka: ahol nominálisan olcsóak a lakások, ott jellemzően a munkabérek is alacsonyak, s fordítva. Lásd: Addisz-Abebában hiába kerül fele annyiba egy lakás, mint Budapesten, az etióp bérszint a magyar 15 %-a.
Nem véletlen, hogy a legmagasabb relatív lakásárak nem valamelyik népszerű idegenforgalmi helyen vagy felkapott pénzügyi-kereskedelmi központban vannak, hanem nagyon szegény országokban. Addisz-Abeba a világ relatíve legdrágább városa ingatlanszempontból: ott egy átlag házaspár 55 évi munkabérébe kerül egy átlagos lakás. Míg olyan kínai pénzügyi központokban, mint Sanghaj, Hongkong, Peking ez "csak" 28-30 év, pedig nominálisan Kínában az ingatlanok jóval drágábbak (ezekben a kínai városokban a budapesti árszint 8-10-szerese van az ingatlanárakban).
A budapesti adat: 14 év. Ami teljes átlagos Európában. Persze tény: sok nyugati városban ez a szám alacsonyabb, inkább 9-12 között van. Ami szintén az "öröklés nélkül szinte lehetetlen saját ingatlant vásárolni" kategória.
Nem véletlen, hogy nyugaton az átlagembernek nincs saját lakása, egész életében bérlakásban él.
A dollarizáció azt jelenti: egy adott ország lakossága nem veszi komolyan országa hivatalos pénznemét.
Fokozott esete: eleve más pénznemet használnak. Enyhébb esete: a hivatalos pénznemet használják, de mindent idegen valutában számolnak, folyamatosan átváltva az aktuális árfolyam szerint.
Általában a magas infláció hatása ez, de nem minden magas infláció okoz ilyet. Ha a magas infláció időben lassan bontakozik ki, nem lesz dollarizáció.
Magyarországon sose volt dollarizáció, legalábbis soha a forint 1946-os bevezetése óta. Magyarországon hiperinfláció se volt 1946 óta. A legmagasabb magyar infláció azóta 1991-ben volt: 35 %.
Bulgáriában a rendszerváltozás óta kétszer is volt hiperinfláció: 1991-ben 473 % volt az éves infláció, 1996-ban pedig 489 %. De 1990-1997 között minden egyes évben a bolgár infláció jóval magasabb volt a magyarnál, s egyedül két évben nem volt hiperinfláció, 1994-ben és 1995-ben, amikor 25-30 % körüli volt az éves infláció. Normál mértékű - 10 % alatti - infláció Bulgáriában csak 1999 óta van, egyedül 2022-ben ment ismét kicsit 10 % fölé az egész világon jelentkező háborús infláció hatásaként (amit a ballib közgazdászok és pénzügyi zsenik - lásd Kériné - szerint a Zorbán talált ki).
Mégis: dollarizáció csak a második bolgár hiperinfláció alatt lett, mely az 1995/1996-os tél végén kezdődött és 1997 júliusáig tartott, kb. 15 hónap volt. Emlékezetes pillanat: a piacon almát áruló nénike dollárban számolt, majd a napi árfolyamon váltott levára, s így mondta az árat - a kor sajátossága: mindenkinél volt számológép (még nem voltak elterjedve a mobiltelefonok).
De pl. Szerbiában a helyzet teljesen hasonló volt évekig, csak ott nem dollárban, hanem német márkában számoltak mindent. (A szerb hiperinfláció sokkal nagyobb volt, mint a bolgár, a csúcspontján 25 ezer % volt éves szintre számolva.)
Kuba most hasonló helyzetben kezd lenni. Ott egyszer volt a 90-es évek hatalmas sokkja, 1991-2000 között, amikor a Szovjetunió és a KGST összeomlása miatt a kubai gazdaság teljesen szétesett. Az elmaradt szovjet segélyek katasztrófát okoztak. Az átlagos infláció 100 % körüli lett éves szinten, s csak azért nem több, mert nem volt az országban kapitalista rendszer, így az állam mindent képes volt a kezében tartani. Ezután jött egyfajta stabilizáció, majd lett a 2021-es nagy pénzügyi reform.
Ez a reform totálisan megbukott. Eredeti célja az volt, hogy a hármas valutarendszer ("normál" peso, konvertibilis peso, dollár) megszűnjön, s az egész gazdaság átálljon az egységes pesóra. Az ideológiai okokból erőltetett 1:1 árfolyam is fel lett adva, helyette 1:25 lett, de ez se segített, ma már a Kubai Nemzeti Bank hivatalosan is 110 pesót ad 1 dollárért, a 1:25 csak a kártyával fizető külföldi turisták lehúzására maradt hatályban.
De a helyzet így se rendeződött. Újra be lett vezetve a konvertibilis peso, csak immár nem bankjegy, hanem elektronikus pénz alakjában. Közben elszállt a peso teljesen, párszor 1:500 is volt az árfolyam (a mai 1:335). A kormányzat igyekszik valahogy lejjebb vinni a piaci árfolyamot, sikere is volt, a korábbi 400 körüli helyett ma inkább 300 körüli.
Azonban kiderült: hiába az árfolyam viszonylagos stabilizálása a 300-350 közti szinten, az árak a dollárhoz igazodnak, abban számol mind eladó, mind vevő. S mivel nincs bizalom a saját pénznemben, a kereskedők beleszámolnak mindenbe egy kockázati jutalékot. Hiszen most már van magánszektor Kubában, annak áraira nem tud hatni az állam. Így az árak immár dollárban nőnek meg.
Tulajdonképpen az alakult ki ami 1996-1997-ben Bulgáriában: már mindegy mi az árfolyam, dollárban megy a számolás.
A gond Kubában csak az, hogy az átlag kubai sokszorosan szegényebb egy 1996-1997 közti bolgárnál, s ma már Kuba "sikeresen" elérte a 89 %-os szegénységi arányt: a lakosság 89 %-a képtelen alapvető szükségeleteit kielégíteni jövedelméből.
S persze ehhez jön a "propaganda". Az idősebb kubaiak még mesélnek milyen volt a forradalom előtti Kuba. Persze Kuba akkor se volt az USA szintjén, de akkor egy átlag kubai annyit pénzt kesredett 1 hónap alatt, mint egy átlag amerikai 10 nap alatt, azaz 1:3 körüli volt az eltérés az életszínvonalban, míg most az arány inkább 1:30 - egy átlag kubai annyit pénzt keres 1 hónap alatt, mint egy átlag amerikai 1 nap alatt.
Kubai közgazdászok komolyan felvetették: a legkisebb rossz a valóság elfogadása lenne, azaz megszüntetni minden kubai pénzt, s bevezetni az amerikai dollárt. Egyébként ennek van precedense Latin-Amerikában, 3 országban - Ecuador, Panama, Salvador - az USA-dollár a hivatalos pénznem.
Ideológiai probléma esetében, csak hogy ne pont az USA-dollár legyen a pénznem, megoldható lenne másképp is: a kanadai dollár vagy az euró bevezetésével.
Persze az emberek ettől még nem lennének kevésbé szegények, s az ország vezetése is elvesztene minden kontrollt a pénzpolitika felett, de legalább megkezdődhetne egy normális gazdasági folyamat, hogy az emberek a pénzükben megbíznak.
Érdekesek ezek a Ballib Szigeten drogozó fiatal nyugatiak. Rendkívül műveltek, tájékozottak.
Itt pl. az angol - legalábbis kiejtése alapján angol - csaj fel van dúlva, hogyan lehet Zorbán 14 éve miniszterelnök, mivel demokráciákban korlátozott a mandátum.
Van egy kis gond ezzel: Angliában se korlátozott a mandátum! Ezek szerint Anglia nem demokrácia?
Tulajdonképpen Nyugat-Európában egyetlen ország van, ahol a politikai vezető mandátuma korlátozott: ez Franciaország, ahol az elnök legfeljebb kétszer választható meg. Egész Nyugat-Európa diktatúra?
Dehát ez van, az européer fiatalok a világ csúcsai így is. Butaságban, drogozásban és perverzióban mindenképpen.
6:40-től érdemes nézni
Aztán kiderül: a csaj nem angol, hanem dél-afrikai - a dél-afrikai angol ejtés nagyon hasonlít a britre -, szóval nem européer, hanem afrikéer, de ez a lényegen nem változtat.
A világban sokféle kormányzati rendszer létezik, de ahol van külön államfő és kormányfő, s a kormányfő az ország vezetője, ott nincs korlátja a kormányfői mandátumnak, ez alól egyetlen kivétel van: Thaiföld. Azaz teljesen téves erre hivatkozni.
A Klub Rádió "szakértőinek" sikerült elsütniük a napokban megint azt az árfolyamos marhaságot, melyet az általános iskola alsó tagozata felett mindenki ért, hogy baromság.
Ülnek körben a "szakemberek" és szörnyülködnek: Magyarország zuhan, a régió meg felzárkózik.
Egyre jobban szörnyülködnek, különösen, hogy magyar nép nem ébred fel. Mire egyikük megjegyzi és elmondja, nemrég Bulgáriában járt, s "tessék elképzelni: a bolgár leva, a lenézett bolgár leva 200-szor erősebb a forintnál!".
Persze valóban az:
Csak hát akkor meg 100 gramm búza 10-szer nehezebb, mint 10 deka sonka. Hiszen az egyik 100, a másik meg csak 10.
Arról nem is beszélve, hogy történelmileg se igaz, folyamatként se. A 80-as évek végi KGST árfolyam 1 leva = 13 forint volt, ez meg is felelt a valós piaci viszonyoknak kb. 1988-ig. Míg a mostani árfolyam pedig 1 leva = 0,2 Ft. A szakértőnek valahogy kimaradt, hogy a bolgár levából le lett vágva 3 nulla 1999-ben, azaz a mai 1 leva az valójában 1000 régi leva.
Szóval a leva a forinthoz képest 1988 óta 65-ször értéktelenebb lett. Azaz nem dollárhoz képest, hanem a szintén sokat gyengült forinthoz képest!
Hiába, ballib szakemberek...
50000 levás 1999 előtti bankjegy és annak új 1999 utáni 50 levás verziója a három nulla levágása után (direkt egész más képekkel lettek az újak, hogy ne legyen keveredés)
A Zorbán dolga rendkívül egyszerű: minden egyes pillanatban tudja, hogy ellenségei mire hogyan fognak reagálni.
Ha bármely pillanatban a magyar ellenzék talál esetleg valamilyen témát, amiben kissé megszoríthatná a kormányzatot, azonnal akad "gumicsont". Sokszor nem is kell dobni, mert megjelenik valamely különösen ostoba ellenzéki, aki önként bedobja.
Kedvenc ilyen esetem: amikor pár éve sikerült az ellenzéknek összetrombitálnia 10 ezer embert a túlóra-rendelkezések ellen, azonnal megjelent Hatházi Mákos, aki a tömeget elvezette az MTV székházáig, ahol aztán olyan mókás jelenetek zajlottak, melyeken máig mindenki röhög: Mákos megmutatta a lyukas zokniját emeletmászás közben, az idős ballib képviselő verekedni akart nála 40 évvel fiatalabb őrökkel, a nyugdíjas tanárnőnek öltözött fiatal szoci csaj ajtónak futott, társa pedig kamuképek hamisítását tervezte el nyíltan, élő adásba bemondva - azonnal vége is lett minden tiltakozásnak a túlóra-rendelkezések változtatása ellen.
A ballib szent ember, Iványi Mikulás mindig bedobható gumicsont.
Mert a ballibság egyik tesztje: az Iványi-imádat. Aki nem imádja, a fasiszta vagy lefizette őt a Zorbán.
A múltkor az ATV egyik műsorában - nem jegyeztem fel, az Emília volt a műsorvezető, erre emlékszem - az egyik ballib újságírónő, ha jól emlékszem Ónody-Molnár Dóra megpedzegette: ez az egész Iványi-ügy esetleg nem egy gumicsont, különösen ez a Donáth-szál, hiszen nyilvánvaló, sose lesz börtönre ítélve Annácska. Hát, megfagyott a légkör a stúdióban, a többi ballib résztvevő úgy nézett a Dórára, mintha személyesen a Zorbán testesült volna meg.
Dóra csendben is maradt az adás végéig, a többi résztvevő pedig levegőt alig véve bizonygatta: igenis nagyon komoly a baj, Annácskától retteg a Zorbán, ezért akarja ablaktalan várbörtönre ítélni.
A ballibek kedvenc választási szakértője ismét nagyot halandzsázik.
Persze közismert, Tóth Zoltán nem ért a választási rendszerekhez. Valójában a vágyait vetíti ki.
A következő baromságokat mondja el, kiválasztottam a 8 legnagyobb csúsztatást:
egy - A választójog tágítása az ugyanolyan bűn, mint a szűkítése. Azaz valahogy Zorbán ugyanazt csinálta, mint Rákosi 1947-ben, aki kizárta a választói névjegyzékből a németeket és a fasisztákat. Zorbán ezt azzal követte el, hogy választójogot adott belföldi lakcím nélkülieknek és adót nem fizetőknek.
Természetesen magyarázat nincs, hogy miért kellene belföldi lakcím vagy adófizetés a választáshoz. De ez már egy megrögzült ballib axióma, amit a ballib tábor keménymagja hisz, a műsor meg nekik szól.
kettő - Következetesen el van hallgatva egy fontos adat: a magyar választásokon az egyéni képviselői helyek döntenek el mindent, ez így volt mind 2012 előtt, mind a 2012-es választási reform után. Persze azért van ez elhallgatva, mert eleve lerontaná az egész álérvelést.
három - Egy szó se arról, hogy a levélszavazás csökkentett szavazati jog, Hiszen akinek nincs belföldi lakcíme, az csak listára szavazhat levélben, azaz éppenhogy ott nem számít a szavazata, ahol ez igazán fontos lenne.
A magyar választásokon egyszer megesett, hogy a listán nyertes párt elvesztette a választást, éppen az egyéni képviselői mandátumok miatt:
1998: az MSZP nyert, 33 % listán, a Fidesz második lett 30 %-kal, de a 176 egyéni mandátumból a Fidesz 90-et nyert, míg az MSZP csak 54-et.
négy - Szintén következetesen el van hallgatva az egyfordulós-kétfordulós témában, hogy a "szakértő" által majdnemhogy egyedül demokratikusnak kikiáltott kétfordulós rendszer a valóságban rendkívül ritka parlamentáris választásokon. Európában jelenleg alig 3 ország van, ahol van kétfordulós parlamenti választási rendszer:
Csehország - itt csak a felsőház esetében van egyéni, kétfordulós választás,
Franciaország - itt az alsóházban minden képviselő egyéni, s kétfordulós választás van,
Litvánia - a képviselők felét egyéni, kétfordulós választáson választják.
öt - Direkt keveri a "töredékszavazat" és a "nemlétező szavazat" fogalmát. Persze nyilván a töredékszavazat bizonyos értelemben tényleg nem létezik, de akkor ezen az alapon minden csalás minden választási rendszer, ahol bármilyen technikai elem van, lásd ahol pl. parlamenti küszöb van.
hat -Megint elhangzik, kb. százezredszer, hogy a külföldre dolgozni kiment liberális magyar nem szavazhat levélben, hanem ezer km-t kell utaznia a magyar követségig, bezzeg a jöttment határontúli mucsai levélben szavazhat.
Természetesen ez egy aljas hazugság. Akinek nincs belföldi lakcíme, az szavazhat levélben. Akkor is ha Magyarországon született, mindig magyar állampolgár volt, s csak kiment külföldre dolgozni. Egyetlen teendő van: elmenni az okmányirodába/kormányablakba és bejelenteni a belföldi lakcím megszünését. Ez kb. 15 perces procedúra, s semmit nem von maga után.
hét - A fiktív lakcím idekeverése. Rendben tartott, pontos, valós lakcímnyilvántartáshoz rendőrállam kell. Mivel 1990 óta nincs rendőrállam, az egész lakcímrend felborult, több módon is:
akik elmentek tartósan külföldre, ezt tömegesen nem jelentették be, pedig erre szabály kötelezte őket (ezt a szabályt végül Orbánék semmisítették meg, ha jól emlékszem 2014-ben),
tömeges lett a belső vándorlás, melynek során sokan szimpla érzelmi okokból megtartották eredeti címüket,
tömegesen elterjedt egy tévhit a lakáskiadók között, hogy "ha bejelentem a bérlőt, akkor nem fogom tudni kitenni", így a lakáskiadók nagy része egyszerűen meg se engedi a bérlőnek, hogy a bérlakást bejelentse címeként.
Ahhoz, hogy ezt a helyzetet sikeresen fel lehessen használni választásokon, olyan szervezés kellene, amire még a Fidesz se lenne képes. Valójában csak kisebb településeken, önkormányzati választáson lehet ezzel manipulálni sikerre számítva.
nyolc - Az arányos/aránytalan kérdés ködösítése. Ballib téveszme: az 1989-es választási rendszert a Fidesz aránytalanná tette. Valójában eleve aránytalannak lett tervezve már 1989-ben a választási rendszer, mégpedig direkt: hogy legyen biztos parlamenti többség, ne legyen folyamatos kormányválság. Az persze tény, hogy a Fidesz valamivel növelte az aráytalanságot.
Nehéz lehet a Szikra Forradalmi Kommunista Mozgalom élete.
Előbb le kellett szervezni 25 fő közönséget a forradalmi eseményre, azaz a Szikra Táborra. Szerencsére pár liberális eljött önként is. De aztán még 5 fő ellentüntetőt is biztosítani kellett. Hiszen akkora korszakalkotó egy ilyen Szikra Tábor, hogy nyilván minden náci mérges miatta, ezért helybe jön ellentüntetni.
Szerencsére a Nyílt Társadalom Alapítvány biztosított pénzt a görögtűzre.
Tulajdonképpen Gyurcsánynak egyetlen mondata igaz: "nem Isten teremtette a kereszténydemokráciát". Valóban nem: a kereszténydemokrácia egy XIX. századi liberális-konzervatív politikai eszme.
Ez egy "érdekes" vitamódszer egyébként: megcáfolni azt, amit senki se állított. Pl. én cáfolom, hogy Gyurcsány pedofil lenne, teljesen határozottan cáfolom ezt! Az meg tök mindegy, hogy senki se állította, hogy az lenne, csak én most az előbb, óvatosan tagadásba burkolva hintettem el a gondolatot.
Innentől persze abszurd arról értekezni, hogy Jézus kit engedett volna és kit nem a kereszténydemokrácia közelébe, hiszen a kérdés értelmetlen. Ezzel az erővel azt is kérdezhetnénk "vajon engedné-e Jézus, hogy a szomszéd sonkás-sajtot szendvicset egyen?" vagy "engedné-e Jézus, hogy Gyurcsányné legyen a DK-s árnyékkormány feje 2022-2024 között?".
Gyurcsány szerint Semjén azért nem lehet a KDNP elnöke, mert ő "juhnak öltözött farkas". Viszont ez is problémás, több okból is:
a kereszténység nem tartalmaz előírást arról ki lehet a KDNP elnöke, ezt a párt illetékes szervei döntik el teljesen szabadon,
a Biblia nem tiltja a juhnak öltözést farkasok számára,
Jézus nem volt soha farkasfób.
Gyurcsány azt mondja, ő azért támadja Semjént, mert így akarja védeni a kereszténységet. A baj ezzel: Gyurcsány láthatóan nem ismeri a keresztény tanítást. Így pedig hogyan képes megállapítani, hogy Semjén rossz keresztény.
Eleve még egy teológiailag képzett keresztény se tudja megállapítani egy másik emberről, hogy az rossz keresztény, ez ugyanis Isten feladata.
Azt is mondja Gyurcsány, hogy alapvető jog az egyházat kritizálni. Igen, így van, persze ilyen esetben is érdemes ismerni a kritizálónak azt amit kritizál. Pl. a "Jézus nem akart egyházat alapítani" állítás súlyos tévedés. Ez eleve a népszerű konteók sorozatába tartozik.
Ez egy különösen vicces ballib divat, érdemes külön megállni rajta. A lényeg: valahogy belekeverni a zsidó/antiszemita kártyát a sztoriba. Az nem baj, hogy a konteó nem koherens, hiszen eleve olyanoknak lett szánva, akik nem ismerik a keresztény tanítást. Szóval valahogy így megy a ballib "zsidó Jézus" konteó:
Jézus egy egyszerű rabbi volt,
az Egyházat nem ő, hanem Pál alapította (fokozott verzióban: Konsztantinosz császár a IV. században),
az Egyház meghamisította és megtagadta Jézust, fokozott alakban egyenesen antiszemita lett.
Érdekes, hogy itt a kettes pontban egyezik a ballib-ateista és a nyilas-pogány álláspont. Évekkel ezelőtt sokat vitáztam még a klasszikus Jobbik híveivel ebben. Ott akkor többségi volt a keresztényellenesség, annak is 2 verziójában:
az eredeti verzió, ezt annak idején Hitler is vallotta, ennek magyarosítása volt a jobbikos elmélet: eleve az egész kereszténység egy zsidó trükk, az igazi az ősmagyarok vallása volt,
a mérsékelt verzió: a kereszténység jó dolog, de csak az eredeti verzió, melyet a pártus-magyar herceg Jézus vallott, míg a mai verzió, az zsidó Pál hamisítása.
Sokszor elmagyaráztam annak idején is: még ha fel is tételezünk ellentétet az "eredeti jézusi" tanítás,melyet állítólag Péter apostol képviselt, és a páli állítólagos "újítás" között, akkor is éppen a zsidó Pál távolította el a kereszténységet a judaizmustól. Viszont a páli reformokat elfogadta mindenki, s így lett a keresztény teológia.
Azaz másképp, de mind a két nézet téves:
a nyilas-pogány elmélet problémája, hogy nem magyarázza, miért volt az állítólagos eredeti tanítás zsidósabb a páli "hamisításnál",
a ballib-ateista elmélet problémája meg az, hogy az "eredeti tan" képviselői miért fogadták el az "újítást".
Meg mondjuk érdemes lenne zsidó kereszténység-kritikákat olvasgatni, ahol logilkusan levezetik miért volt Jézus hamis messiás zsidó szemszögből, így miért nem lehetett egyszerű zsidó rabbi, kb. ezek a fő pontok:
Istennek nem lehet fia, ez istenkáromlás, Isten transzcendens,
a Szentháromság zavaros elmélet, bújtatott többistenhit,
Jézus messiás se lehetett, hiszen nem teljesített több messiásra vonatkozó követelményt,
Jézus nem tartotta be, sőt megváltoztatta a Törvényt, így még próféta se lehetett, nemhogy messiás.
Szóval a zsidó elképzelés Jézusról az, hogy egy szimpla csaló volt, ill. ennek udvariasabb alakjában: egy korabeli mozgalmár volt, aki mondott persze jókat is, pl. egyes erkölcsi kérdésekben, de alapvetően tanításainak vallási része idegen a judaizmustól.
De ha már konteó, vannak jobbak is. Pl. lehetne ilyenek olvasgatnia Gyurcsánynak, s akkor legközelebb írhatna hasonlókat, de érdekesebbeket, pl.:
Jézus leszármazottjai máig élnek Tibetben,
a Bibliát átírta Nagy Konstantin császár,
a Vatikán elégetett több bibliai könyvet,
Jézus földönkívüli volt, szabadidejében meg buddhista,
Jézus nem zsidó volt, hanem macedón/palesztín/pártus/piréz,
a világ leggazdagabb bankja a Vatikáni Bank, 500 kvintillió dollár van a széfjeiben,
a katolikus inkvizíció kiirtotta az indiánokat,
a Vatikán szervezte Hitlerrel együttműködve a zsidó holokausztot,
a katolikus inkvizíció máglyán égetett meg 5/10/20/50/100/200/500/stb. millió embert.
Valójában az egész szöveg tipikus ballib álkereszténység. Ősi liberális módszer: kitalálni egy hamis mércét arról mit jelent kereszténynek lenni, majd ezzel szembesíteni mindenkit, közben pedig elavultnak, gyűlöletkeltőnek minősíteni minden valós keresztény mércét. Ők megmondják ki az igazi és a hamis keresztény, de azt rajtuk kívül senkinek nincs joga megmondani, hogy egy adott állítás keresztény-e vagy sem.
Gyurcsány persze hozzátesz abszurd filozófiai gondolatokat is, lásd pl. "Minden emberi kultúrának megvan a maga Istene. (...) Isten tehát mindenképpen van és létezése hat ránk, ha hiszünk benne, ha nem." - teljes zagyvaság, kb. mintha azt állítánk "Minden konyhában van Sárgarépa. Tehát Sárgarrépa van, akkor is, ha nincs.".
Aztán még egy rész, mely az alapvető keresztény üzenet meg nem értését példázza: "Ezen a ponton jegyezzük meg, hogy fentebb hivatkozott férfi a hitbéli tökéletlenség reprezentációjának iskolapéldája, mert hitét saját alávalóságának, kisszerűségének, romlottságának fedőtörténeteként használja, tettei az istentelenséget példázzák, azok hamis hitvallásának tanui." - azaz aki nem tökéletes, az istentlen, miközben korábban ő mondta, hogy "A hit lehet-e tökéletes? Természetesen nem, mert a hitnek az ember az alanya. E tekintetben érdektelen, hogy a hit tárgya a feltételezett tökéletesség kizárólagos birtokosa, az Isten, mert a hit nem tőle és általa, hanem az embertől való." - végülis az derül ki, hogy Isten nincs, legalábbis semmi szerepe a világban.
A rajongói persze orgazmust kaptak a cikktől. Nekem legjobban Debtreczeni József igazikeresztény és igazijobboldali kommentelő hozzászólása tetszik:
- a pondrószabású nem talál szavakat, le van nyűgözve. (Direkt megnéztem, nem névrokon-e, de nem: ez AZ a Debreczeni.)
Egyébként én örülök az ilyeneknek. Mindez ugyanis csak minket erősít. A hasonló dolgok miatt aggódni szoktak egyes hívők, én viszont azt mondom nekik mindig: "Akkor kezdj aggódni, ha ezek megdicsérnek. Amíg szidnak és álkerezténynek neveznek, biztos lehetsz benne, hogy helyesen cselekszel.".
Az alapszabály: semmiképpen se szabad megfelelni a liberális modernista keresztényeszménynek.
Szóval Semjén Zsolt joggal örülhet: Gyurcsány is visszaigazolta, hogy helyesen, jól, keresztény módra politizál. Kicsit irigylem is a Zsoltot.
Spanyolországban nem mindenki lett boldog a spanyol foci válogatott győzelmétől az EB-n.
Az egyik spanyolországi baszk szélsőbalos nacionalista szervezet kampánya:
"Nem a spanyol válogatott elfogadására! A mi válogatottunk a baszk" - alatta kézzel: "Merino Oyarzabal árulók" - az áthúzott horogkeresztet nem kell magyarázni
Ugyanis történetesen éppen két baszk focista miatt jutott tovább a spanyol csapat. A negyeddöntőben Merino góljával nyert Spanyolország a németek ellen, a döntőben meg Anglia ellen Oyarzabal góljával.
Jó dolog az ismeretterjesztés, akár egyszerűsítetten is. A hamis ismeretterjesztés azonban rosszabb a semminél.
Íme egy példája ennek:
Az "ismeretterjesztő" úgy sorol fel és nevez megoldatlannak, sőt megoldhatatlannak paradoxonokat, hogy meg se említi, hogy ezeket már az ókorban megoldották.
Persze az megtehető, hogy valaki egy megoldást nem fogad el. Érvel, hogy miért nem jó. De az teljesen abszurd, hogy úgy tesz mintha a kérdés máig rejtély lenne.
Lássuk mindegyiket!
egy - "Minden krétai hazudik" - mondta egy krétai.
Nos, ez a legegyszerűbb: a megoldás az, hogy ez a konkrét krétai hazudik.
Ugyanis ha ez a krétai hazudik, akkor azt hazudja, hogy "minden krétai hazudik".
Itt a felületes szemlélő azért lát ellentmondást, mert - tévesen - a "mindenki" ellentétjének a "senki" fogalmát gondolja, pedig a "mindenki" ellentétje nem a "senki", hanem a "nem mindenki". (A "senki" valójában a "valaki" ellentétje.)
A krétai álparadoxon az i. e. VI. századból származik. 300 évvel később Arisztotelész részletesen - teljesesen kimerítően - leírta a kategórikus állítások rendszerét, Első Analitika című művében. Itt levezeti többek között: az általános igenlő állítás ellentéte a részleges tagadó állítás. Azaz a "minden krétai hazudik" ellentétje az "egyes krétaiak nem hazudnak".
Ez könnyedén belátható:
vegyünk 10 krétait (tételezzük fel: a krétaiak összlétszáma 10), közülük egy legyen a konkrét krétai, aki állítja a mondatot,
mikor igaz az az állítás, hogy "minden krétai hazudik"?,
ha mind a 10 krétai hazudik, mert ha akár 1 is igazat mond, akkor az állítás már nem igaz,
azaz nem mondhat igazat a konkrét krétai, hiszen ez önellentmondáshoz vezetne,
ellenőrizzük ezt le: tényleg hazudik ez a konkrét krétai?,
ha hazudik, akkor nem igaz az állítása, hogy "minden krétai hazudik",
ez tökéletesen teljesül ha legalább 1, legfeljebb 9 krétai nem hazudik,
azaz biztosan tudhatjuk: a 10 krétai közül legalább 1, legfeljebb 9 nem hazudik, s ezek között nem lehet a konkrét krétai.
Tehát nincs paradoxon itt, egyszerűen az állítás következtetése: ez az egy krétai mindenképpen hazudik, azt hazudja, hogy minden krétai hazudik, pedig valójában egyes krétaiak nem hazudnak. S íme nincs immár semmilyen ellentmondás, azaz nincs paradoxon.
kettő - A nagypapa paradoxon
Azaz az időutazó visszamegy a múltba, megöli saját nagyapját, mielőtt annak gyereke született volna, így viszont maga az időutazó se születhetett meg, azaz nem mehetett vissza megölni a nagyapját.
A megoldás a multiverzum. Azaz új "idővonal" alakul ki a múltba való beavatkozással, pont ahogy a jelenben is folyamatos elágazások képződnek.
Pontosan ezért nem lehet nyerni a lottón a lottósorsolás utánra utazva, megnézve az eredményt, majd visszamenve a múltba megjátszani a nyertes számokat. Hiszen az eredeti idővonalon - ahonnan visszament az időutazó - továbbra se lesz lottónyertes az időutazó. Ő egy másik idővonalon lesz lottónyertes, de ehhez nem kell időutazni, hiszen a sok milliárd idővonal közül egyen időutazás nélkül is ő a nyertes.
három - Kártya-/Pinokkió-paradoxon
Röviden: a kártya A oldala azt mondja: "a másik oldal állítása hamis", míg a B oldala azt mondja: "a másik oldal állítása igaz".
Ez valójában a krétai paradoxon átfogalmazása nehezebb verzióra. Itt a körkörös érvelés alesete áll fenn. A körkörös érvelés lényege: a következtetés már benne van az alapállításban, azaz nincs mit következtetni. Itt meg az van, hogy eleve ellentmondás van az állításokban.
A körkörös érvelés pedig érvelési hiba, azaz a megoldás az, hogy rámutatunk "ez érvelési hiba".
Hiszen a példában:
A: "a másik oldal állítása hamis" - azaz hamis a B-állítás, mely szerint "a másik oldal állítása igaz",
mikor hamis a B-állítás? - akkor ha "a másik oldal állítása nem igaz",
ha ez így van, akkor viszont nem igaz az A-állítás, hogy "a másik oldal állítása hamis",
tehát a B-állítás nem hamis,
azaz egymásnak ellentmondó kijelentéseket tartalmaz a feladat, ez körkörös érvelési hiba.
Tulajdonképpen mintha azt mondaná a feladat "ez egy kártyalap és ez nem egy kártyalap, tehát ez kártyalap vagy nem az?". A feladat hibás, ez nem paradoxon tehát.
négy - A toleranciaparadoxon
Azaz ha mindent tolerálunk, akkor a végső állapot: hatalomra kerül az az erő, mely aztán nem fog tolerálni semmit, s megszünteti a toleranciát.
Nem paradoxon, mert ez így van. Nem véletlen: nem is létezik olyan politikai/vallási eszme, mely a végtelen toleranciát hirdetné.
A liberalizmust szokták tolerancia-eszmének hirdetni. Valójában se a klasszikus liberalizmus, se a modern liberalizmus soha ilyet nem mondott. A klasszikus liberalizmus egyenesen kivánatosnak tartotta olyan hatalom létezését, mely biztosítja a szabadságjogokat azzal, hogy senki se képes ellene fellépni. A modern liberalizmus még inkább, Soros gazda mesterének, Karl Poppernek a főműve éppen erről szól.
A liberalizmust ellenzők elterjedt tévhite: a liberálisokat azzal vádolni, hogy nem "igazi liberálisok", hiszen nem tolerálnak mindent. Teljesen hamis érv. A liberálisok sose mondták, hogy mindent tolerálni kellene. Popper kifejezetten levezeti: a "nyílt társadalom" ellenségei ellen fel kell lépni, akár erőszakkal is.
Ahogy a kereszténység se hirdet abszolút erőszakmentességet.
öt - A 22-es csapdája
Csak azt lehet leszerelni a hadseregből, aki őrült és kéri emiatt a leszerelését. De aki beadja a kérelmet a leszerelésre, az nem őrült, hiszen belátja, hogy le kell szerelnie. Szóval senkit se lehet leszerelni.
Ez nem ókori. S valójában egy vicc. Tulajdonképpen vicc a bürokráciáról.
A kommunista rendszerben volt ilyen: az A okmány megkapásához be kell adni a B okmányt, az viszont csak a C okmány beadása után kapható meg, de a C okmányhoz meg A okmány kell.
Velem személyesen is megtörtént ilyen eset 1987-ben. Ahhoz, hogy felvegyenek magyar állampolgárként hallgatónak bolgár egyetemre, be kellett mutatnom a bolgár oktatási minisztérium igazolását, hogy fel vagyok véve. A bolgár oktatási minisztérium akkor vett fel, ha bemutattam igazolást, hogy magyar egyetem hallgatója vagyok és a magyar oktatási minisztérium adott igazolást önköltséges hallgatói státuszomról. A magyar oktatási minisztérium viszont akkor adott igazolást önköltséges hallgatói státuszomról, ha bemutattam a bolgár oktatási minisztérium előfelvételi igazolását. A bolgár oktatási minisztérium viszont előfelvételi igazolását csak akkor adott, ha volt a magyar oktatási minisztériumtól igazolásom önköltséges hallgatói státuszomról.
hat - A mindenhatósági paradoxon
Az ateisták egyik kedvence, pedig valójában egyszerűbb, mint a krétai.
A lényege: tud-e Isten olyan sziklát teremteni, melyet nem tud felemelni? Ha igen, akkor nem mindenható, hiszen nem tudja felemelni a sziklát. Ha nem, akkor nem mindenható, hiszen nem tud ilyet teremteni. Azaz nem lehetséges mindenhatóság. Tehát Isten létezése logikai képtelenség.
Ez szimpla hibás megfogalmazás. A mindenhatóság ugyanis nem jelenti az ellentmondásra való képességet.
Tulajdonképpen a paradoxon azt állítja: a mindenhatóság magában kell, hogy tartalmazza a mindenhatóság hiányát is, hiszen aki mindenható az arra is képes kell, hogy legyen, hogy ne legyen mindenható. Ez azonban logikai hiba, s teljesen értelmetlen.
Szent Ágoston szépen leírta ezt 1700 éve.
Szeretném hozzátenni: mindezt - az összes fentit - nem én találtam ki, ezeket a cáfolatokat már többnyira az ókorban megalkották. Én csak igyekeztem őket érthetően leírni.
Olyan ez, mint a sajtó- és szólássszabadság: addig fontos nekik, míg ők vannak alul, majd amint felülre kerülnek, már korlátozni akarják mások sajtó- és szólássszabadságát. Itt is így van: legyen békés mindenki, akinél fegyver van, kivéve ha a fegyver náluk van, mert akkor kiméletlen harcos magatartás szükséges immár.
A fanatikus ballib Buttani - Nagyonbuttani - Pista itt a nyílt hazugságtól se riad vissza:
Szerinte a semlegesség és a híd szerep rossz, mert az ilyet mindkét oldal támadja, állítja a libbant szakértőcske. A gond az, hogy ezt egy tény se igazolja. A semleges álláspont rendszerint kevesebb bajt okoz, s nemhogy mindenki támadja, hanem sokkal inkább mindenki elismeri, hiszen hasznos.
Valójában a magyar példa az ellenkezőjét igazolja: az ország akkor járt a legrosszabbul, amikor egy tábor, tömb lelkes és hű tagja volt.
Feljelentettek egy evangélikus papot a Btk. 333. § alapján. Jól ismerem a nevezett jogszabályt, mert engem is jelentettek már fel ugyanennek a törvényszövegnek az alapján.
Persze maga a törvényszöveg teljesen abszurd gumiszabály - "Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás vagy más, emberiesség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, vagy azokat igazolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." -, hiszen gyakorlatilag minden véleményt, elemzést tilt.
Az egész abszurd törvényszöveg teljesen politikai alapú. Akkor éppen az MSZP és a Fidesz azon küzdöttek egymással ki a nagyobb anti-antiszemita, így egymással versengve akarták tiltani a holokauszttagadást.
Végül, a 2010-es kétharmados győzelem után a Fidesz, félve, hogy a ballib ellenzék fel fogja használni ellene a nemzetközi zsidó lobbit, egy végletesen szigorú holokauszt-rendelkezést fogadott el, ez lett a Btk. 333. § (pontosabban ez a számozás csak 2012 óta van, mert akkor a Fidesz új Btk-t hozott, de a 333. § szövege ugyanaz, mint a korábbi Btk-ban volt, csak ott még más volt a száma).
Persze politikai értelemben a Fidesz nagyot nyert ezzel, azóta nehéz feladat lett az antiszemita kártya alkalmazása Orbánék ellen, de ettől még jogilag az egész egy abszurdum.
A helyzet csak azért nem durva a valós életben, mert a magyar ügyészi és bírói gyakorlat az, hogy rendkívül szűken értelmezik a Btk. 333. §-t, azaz csak a nyílt és egyenes tagadás esetében büntetés az eljárás vége.
Így persze az evangélikus papnak sincs félnivalója: már az ügyészi szakaszban el fog halni az ügy, s ha mégse, akkor sem lesz elítélve, ugyanis se nem tagadta a zsidó holokausztot, se nem vonta kétsége - sőt, éppenhogy állította megtörténtét -, jelentéktelennek se mondta, sőt kiemeltnek mondta, az pedig nagyon nehezen vehető "igazolásnak", hogy "a választott nép elutasítja Jézust, Jézus elmondja a próféciát, megtörténik a nép életében, ott, Jézus keresztje alatt azt mondják, hogy "vére rajtunk és gyermekeinken", ami azt jelenti, hogy mi felvállaljuk Jézusnak a halálát és annak minden következményét az utánunk következők, évszázadok és évezredek generációjára vonatkozóan is felvállaljuk ennek a következményét" - ez ugyanis idézet a Bibliából, s ez egy magyarázat, nem igazolás.
S ez nem csak keresztény teológia. A zsidó teológiában abszolút benne van ez az eszme, hogy "nem voltunk hűek Istenhez, ezért engedi, hogy mások elbánjanak velünk". Tele van az Ószövetség ilyen gondolatokkal, csak sajnos ma kevesen olvassák ezeket.
A Dies Irae (Harag Napja) keresztény fogalom ugyanis a zsidó יֹום אֲדֹנָי (Jóm Adónáj = Úr Napja) továbbfejlesztése, melynek lényege: a zsidóság elpusztul, az ok: az általános erkölcsi romlottság és idegen vallások követése, de ez kiterjed más népekre is, s a megmaradt kevesekből lesz Isten új népe, azaz a nem-zsidók közül is megtérnek Istenhez. Isten ugyanis csak akkor hagyja el a népét, ha az szembe fordul vele. Ajánlott irodalom - Szofóniás könyve:
"Közel van már az Úr napja, közel bizony, hamarosan elérkezik. Mily szörnyű kiáltozás az Úr napján! Mintha harcos hallatna csatakiáltást. Az a nap a haragnak a napja, a szorongatásnak és a gyötrelemnek a napja, a pusztításnak és a fosztogatásnak a napja, a sötétségnek és a homálynak a napja, a felhőknek és a komor fellegeknek a napja. Olyan nap, amelyen harsog a kürt és felhangzik a csatakiáltás a megerősített városok és a magas bástyák ellen. Veszedelmet hozok az emberekre, botorkálnak majd, mint a vakok, [mert vétkeztek az Úr ellen]. Vérük kiloccsan, mintha por volna, holttestük, mintha szemét. Ezüstjük, aranyuk nem mentheti meg őket. Az Úr haragjának napján, féltékenysége tüzében elpusztul az egész föld, mert megsemmisíti, kiirtja a föld minden lakóját."
"Szállj magadba, térj magadba, ó, szeretetre méltatlan nemzet! Mielőtt elűznének benneteket, s eltűnnétek, mint a pelyva; mielőtt rátok zúdulna az Úr izzó haragja, [mielőtt elérkezne hozzátok az Úr haragjának napja]: keressétek az Urat ti, szegényei a földnek, akik teljesítitek parancsait. Keressétek az igazságot, keressétek az alázatot, talán menedéket találtok az Úr haragjának napján."
"Jaj a lázadó és tisztátalan városnak, a hatalmaskodónak! Nem hallgatott a szóra, nem fogadta el a figyelmeztetést. Nem bízott az Úrban, Istenéhez nem közeledett! A főemberek olyanok ott, mint az ordító oroszlánok. Bírái, mint az esti farkas: reggel nincs min rágódniuk. Prófétái fennhéjázók és gonosztevők, papjai megszentségtelenítik, ami szent, és megszegik a törvényt. Csak az Úr igaz ott, aki nem művel semmi gonoszat: minden reggel kihirdeti törvényét, egyetlen hajnalban sem mulasztja el, és a gonoszságot nem ismeri." (a "tisztátalan város" itt Jeruzsálem)
"Igen, akkor majd tiszta ajkat adok a népeknek, hogy mindannyian segítségül hívhassák az Úr nevét, és egy szívvel szolgáljanak neki. Etiópia folyóin túlról is hoznak majd nekem áldozatot az én híveim. Azon a napon nem kell majd szégyenkezned a tetteid miatt, amelyeket ellenem elkövettél. Mert akkor majd eltávolítom körödből, akik gőgösek s hivalkodnak. Nem fogsz többé kérkedni szent hegyemen. Nem hagyok meg belőled, csak egy szerény kis népet, amely az Úr nevében reménykedik: Izrael maradékát. Nem művelnek többé gonoszságot, nem beszélnek hazugságot, nem lelsz majd csalfa nyelvet a szájukban. Legelnek, letanyáznak, és senki sem zavarja meg őket."
Nekem azonban inkább a lelkész egy másik mondata volt érdekes. Mert az ismételt holokauszt-műbotrány vidám lesz, megint nevetségessé fogják tenni magukat a ballibbantak. Az elsők között természetesen Perinta Messiás műfelháborodott:
Ami nekem igazán érdekes az a következő mondat a paptól: "Nem akarok túlzottan mélyen belemenni, de annak, hogy az ember felvilágosodott, annak érezzük a következményeit.Bekapcsoljuk az olimpiát, a közvetítést, és láthatjuk a negatív következményeket. A felvilágosodás gyümölcsét láthatjuk.". Kétségtelenül sajátos, hogy pont egy lutheránus pap támadja a felvilágosodást, aminek fő előkészítője éppen Luther volt. Dehát megesik az ilyesmi: elég sok antikommunista is kommunistaként kezdte.
Orbán lattéről beszélt. Ez ebben az alakban hibás jelkép.
Ugyanaz a hiba, mint amikor a liberálisok azt hiszik, egyes nyugati eszközök terjesztik a nyugati eszmét is. Pedig nem, nem terjesztik. Ebben hinni kb. olyan, mint azt hinni, hogy mivel szovjet tudósok találták ki a műholdat, így a műholdak marxizmust sugároznak.
Természeseten nem sugároznak. Ahogy a nyugati eszközök se sugároznak nyugatiságot.
Persze értem, hogy Zorbán jelképesen értette, nem szószerint.
Mára mind az internet, mind a mobiltelefon, mind a szociális hálók fontos eszközei a nyugat elleni harcnak, pedig eredetileg a nyugati propaganda eszközeiként lettek kitalálva.
Nem más a különböző nyugati globálételek és italok esete.
Én szeretem szinte az össze nyugati gyorsételt, a kólát, s legtöbb divatot is, pl. különböző kávétermékek, növényi tejek, s társai. Miközben a nyugti eszmét elutasítom. Egyedül a vegán szubkultúrát nem kedvelem, de azt is inkább azért, mert nehezen tudnék lemondani az állati eredetű termékekről. A húsról még képes lennék lemondani, de a tejtermékekről nagy fájdalom lenne.
S ebben semmi ellentmondás.
Természetesen tudom, hogyan sokan nem azért esznek, isznak ilyet, mert szeretik az adott terméket, hanem divatból. S eleve sok ilyen termék túl van árazva a divat miatt. Ami baj azok számára, akik azért veszik a terméket, mert a termék ízét szeretik.
Néha teljesen abszurd árak vannak. Ahol dolgozom, Szófiában, az irodaház alagsorában van több ilyen ételeladó vállalkozás is. Az egyik ilyen hely egy mini Starbucks, azaz nem lehet leülni, csak elvitel van, s nem minden Starbucks-termék van, csak a legnépszerűbbek. Én ritkán járok dolgozni, mert az idő 95 %-ában home office-ban vagyok, de amikor megyek, mindig veszek reggel egy darab fél literes cukormentes tejeskávét - hivatalos nevén: latte macchiato -, járna hozzá tejszínhab is, de én nélküle kérem, lévén cukorbeteg. Valójában a legjobb minőségű tejeskávé a piacon, amit lehet kapni - ezt kénytelen vagyok elismerni, pedig az egész Starbucks-kultúra teljesen távol áll tőlem.
Amikor rendszeresen jártam irodába dolgozni, igyekeztem spórolni. Azaz az irodában tartottam a szekrényemben prémium minőségű tejport, instant kávét, meg egy egyliteres hatalmas bögrét, s minden reggel csináltam magamnak italt (az ivóvízadó gépek tudnak csinálni forróvizet is). De így hogy csak ritkán megyek be, nem spórolok, ennyit megengedhetek magamnak.
Mert tényleg csillagászati az ár: a legutoljára 8,70 leva volt, ez nagyjából 1800 Ft, szerintem a reális ár 3-4-szerese.
mindig titkolom hol dolgozom éppen, de itt nem töröltem ki a cég nevét: azért mert nem a látható cégnél dolgozom: ez a Concentrix szófiai központja - a Concentrix egy amerikai cég, a világ 4. legnagyobbja az ssc szektorban -, de a cég csak 6 emeletet használ a 8 emelet közül (nyitottak még egy irodát, Plovdivban, s oda is tettek bizonyos részlegeket), a többi kettőt kiadták bérbe más cégeknek, én az egyik ilyen cégnél dolgozom, ami szintén ssc cég, de valamivel kisebb, a 10.-20. helyen van világranglistán
Persze a legjobb sehová se menni reggel, hanem otthon maradni. Amióta nagy a meleg, kutyát sétáltatok ilyenkor (délben már túl meleg van a kutyáknak). Sokkal kellemesebb dolog, mint beutazni valami életidegen irodai környezetbe. Mert életidegen, akkor is ha a szerencsések között vagyok: nincs se problémás kolléga, se problémás főnök, s a munkateher alacsony.
A 0808 napon érdemes kissé absztrakt témát elővetni.
Sok nyelv eleve szükségesnek tartja a jövőbeli múltat külön kategóriaként kezelni.
A magyar nyelvi logikától ez teljesen idegen. Amikor még voltak magyar igedidők, azaz nem csak a mostani 2 vagy 3 igeidő volt (azért írom így, mert a magyar jövő idő kérdése vitás), hanem volt egy sokkal "fejlettebb" rendszer 7 igeidővel (befejezetlen jelen, befejezett jelen, befejezett múlt, befejezetlen múlt, határozatlan múlt, régmúlt, jövő - ezekből mára maradt a két jelen, a befejezett jelenből lett a mai múlt idő), akkor se volt jövőbeli múlt.
Míg pl. a latinban ez egy alapvető idő (futurum perfectum) volt, ahogy a mai angolban is az (future perfect), de eleve minden indoeurópai nyelvben ez létezik, csak egyesekben kihalt (pl. a szláv nyelvekből kihalt, egyedül a bolgárban maradt meg).
A magyar nyelvi logika szempontjából ez lényegtelen: ami még nincs, az nincs, s nem számít, hogy lesz a jövőben, nem akarja a magyar külön kifejezni, hogy az múlt lesz a jövőhöz képest. A magyar ezt egyszerűen kifejezi a szövegkörnyezettel, s kész.
Lásd a Biblia hivatalos latin foirdításában azt a Jézus-mondást, hogy "aki kardot ragad, az kard által vész el" - ez magyarul két darab jelen idő, semmi gond. Miközben az eredetiben - mármint a latin verzióban, nem akarok görög eredetivel különcködni, az végképp senki se érti - az áll, hogy "qui acceperint gladium gladio peribunt" - a pereo ige (magyarul: elpusztul, megsemmisül, elvész) folyamatos jövő idő, hiszen egy jövőbeli esemény - "el fog pusztulni" -, de az accipio ige (magyarul: megkap, megfogad, elfogad, elvesz, megragad) már befejezett jövő idő, mert azt jelzi, ez az esemény megelőzi a másikat. Szóval aki a jövőben kardot ragad, ahhoz képest egy jövőbeli időpontban fog elvészni, ezért kell a "ragad" szót befejezett jövőbe tenni.
Persze mondható az, hogy ez felesleges. De végülis minden felesleges. A kínaiban pl. még többes szám sincs, a kínai nyelvi logika azt mondja: úgyis tudni lehet a szövegkörnyezetből, hogy valami egy vagy több (persze ha valaki nagyon akarja, tud többesszámot mondani kínaiul is egyes esetekben, de nem alapvető része ez a rendszernek, kb. mint ahogy a magyarban nincsenek nemek, de lehet ezt is kifejezni egyes esetekben, ha az ember odatesz nőre utaló szót egyes szavak mögé, de attól még, hogy van "tanárnő" szó, nincs a magyarban nyelvtani nem).
Amikor nagyon ki kell fejezni ezt a jövőbeli múltat, a magyar kifejezi, valamilyen kötőszóval jellemzően, lásd "addig" "amire", s társai.
Míg a latinban pl. rendkívül fontos volt ezt nyelvtanilag kifejezni, ma ez a modern nyelvekben sokkal kevésbé van. Ahol van is ilyen igeidő, ott is jóval korlátozattabb a használata. Az általam rendes szinten ismert nyelvek közül ilyen igeidő angolul, spanyolul, bolgárul van. Az említett Jézus-mondás spanyolul azonban nem használja ezt az igeidőt, a "ragad" szó szimplán kötőmódban van, az "elvész" van csak jövő időben. Angolul a helyzet hasonló, csak ott kötőmód sincs. Bolgárul is ez van. Konkrétan a mai angolban, bolgárban, spanyolban a befejezett jövő idő szintre csak az ilyen "addigra" típusú mondatokban használatos.
Pedig maga a fogalom rendkívül fontos. Itt az előrelátás egy sajátos verziójával van dolgunk. Arról van szó, hogy az alapján ítélünk, hogy a mai cselekvést/történést a jövőbe helyezzük képzeletben, de úgy hogy a jövőben múlt legyen, s megnézzük az eredményét. Könnyebb, mint az egyszerű jövőbelátás, mert itt csak egyetlen dolgot nézünk meg.
De honnan jutott eszembe mindez? Természetesen a politikából. A napokban néztem Lendvai Ildikó kommunista cenzor szakember, majd sikeres ballib politikus életinterjúját a Soros Magyar Hangja csatornáján:
Azonnal szembetűnő: az ex-politikus intelligens, okos, de teljesen hiányzik belőle a jövőlátás képessége. Ahogy előadja saját tevékenységét, különösen azt a részét, amikor már hatása is volt az eseményekre, abból teljesen látszik az ami a magyar politikában szabvány szinte: a sodródás az eseményekkel, a pillanat kezelése, s minden stratégiai gondolkodás teljes hiánya.
Még olyan vélemény is kialakult a magyar közéletben, hogy ilyen a modern politika, kormányozni kell és nem tervezgetni, sőt: akinek víziói vannak, az beteg.
Pedig nem, hiába él a polgári-liberális gondolkodás folyamatosan a jelenben, kizárva jövőt és immár múltat is, ez egy teljesen haszontalan politizálás. Ahogy az ember elzüllik, ha napról napra él, nincsenek tervei, álmai, úgy a társadalom is.
Tulajdonképpen ez a Zorbán titka. Ellenségei túl gyengék. A hagyományos ballibek teljesen azok, ők eleve rettegtek, nehogy valaki megvádolja őket stratégiával, mert ez a marxizmusban is megvolt, így menekültek ettől. De a mostani talpramagyarok is ezt teszik, valamiféle "ne legyen semmilyen oldal, legyen józan ész" típusú hamis koncepció alapján. Ezért van ennyire könnyű dolga a Zorbánnak.
Miközben írtam ezt, persze utána néztem más mit ír erről, mármint a nyelvtani részt illetően. Meglepetés: a magyar Wikipédia engem is megemlít. Esküszöm, nem én tettem be, nem is tehettem be, ki vagyok tiltva onnan 10+ éve.
- s még rendben is van, az egyetlen "az amerikai neoliberalizmus vs. az európai jóléti piacgazdaság" című marhaságot leszámítva, ahol előadja, hogy van gonosz "neoliberális" kapitalizmus és jóságos "jóléti" kapitalizmus. De ez közismert nála, ebben hisz vallásként. Polgári babona. Minden más helyénvaló.
A nagy baj nála, az előadásában: hogy az egész téma a valóságban nem létezik.
Ugyanis valamiféle negatív, romboló erőket feltételez az egész jelenségben. Persze, mert ő maga sose dolgozott. Egyszer elmondta, összes munkatapasztalata egy biztosító cég ügyfészolgálatán 2 vagy 3 nap munka.
Nos, én megjártam az utóbbi 17 év alatt kb. 50-60 hasonló tréninget. S egy valamit biztosan állítok: nem láttam embert, akire mindez károsan hatott volna. Mégpedig azért nem, mert nem láttam embert, aki komolyan vette volna az egészet.
A tréningeknek a dolgozók jellemzően örülnek, hiszen jelentésük "addig se kell dolgozni". Plusz az egész annyira primitív, hogy általában oda se kell figyelni.
Néha meg annyira szürreális az egész, hogy érdemes figyelni. Amikor a Coca-Cola alkalmazottja voltam 2015-2017 között, volt életem legőrültebb tréningje.
Egy nyugdíjas, karrierben sikereket sose elért angol operaénekes tartotta, akinek halvány fogalma se volt mit csinál a cég. Mégis tanácsokat adott a munkával kapcsolatban. Pl. azt hitte, mindnyájan a behajtási osztályon dolgozunk, pedig a tréningcsoport 90 %-a bejövő fizetések osztályáról jött, csak ő - ami teljesen érthető egy kívülállónál - azt hitte, hogy az Account Receivable és a Collections az ugyanaz, pedig nem, ez két külön dolog. Majd elkezdett abszurd tanácsokat adni, amiből látható volt, nem érti a témát. Az egyikre máig emlékszem: ha valaki nem tud fizetni banki utalással, ajánljuk fel neki a PayPal rendszerét! Ezzel csak egy "kis" gond volt: a Coca-Cola nem dolgozott a PayPal-lel, meg eleve Kelet-Európában a PayPal nemigen van elterjedve, szinte csak onlájn magánrendelésekre használatos, arra se túlzottan.
De az igazi csúcs a kétnapos (!) tréning második napján jött: ekkor került elő a személyiségfejlesztés, a haragkezelés, a stresszmegelőzés, s a többi modern baromság. Rögtön bele is kezdett a legelején a lehető legelemibb módon: felállt, felkapta a székét, majd valami morgó hangot kiadva magából azt meglóbálta a levegőben - aztán elmagyarázta, ez a legjobb módszer, ha valaki mérges, s szeretné, hogy mérgessége gyorsan múljon. Mindezt faarccal előadva. Ekkor már nézni kezdtem: ez az ember egy humorista, láthatóan valami paródiát ad elő a motivációs előadásokról.
S tényleg: a nap végéig még párszor elhangzottak válogatott baromságok. Olyan stílusban, mint ahogy Peter Sellers angol színész beszél a filmjeiben: azaz teljesen mosolymentesen, faarccal hülyeségek és közhelyek mondása.
Persze az egésznek az égvilágon semmi köze nem volt a munkához, de jól szórakoztunk. S akinek nem tetszett az előadás, az is örült, hogy addig se dolgozik.
Aztán meg is kerestem a nyugdíjas operaénekest a FB-on és barátnak jelöltem.
Néha persze - sőt a legtöbbször - nincs vidámság. A tréningen hülyeségek halmaza hangzik el, de nincs humor. A legmodernebb: az onlájn tréning. Beosztják a dolgozókat 4-órás időtartamra, amiből 3 óra maga a tréning, jellemzően valami rajzfilmszerű előadás, aztán van a vizsga. Jellemzően a vizsgkérdések olyanok, hogy vagy ki lett találni a válaszokat vagy többször lehet próbálkozni a válaszadással.
Néha van szigorú vizsga is, azaz egyszer lehet próbálkozni, aztán ismételni csak új időpontban lehet. Ilyenkor jellemzően ímélben elküldik előre a helyes válaszokat! Egyszer egy főnökömmel haveri kapcsolatba kerültem, kiderült, vannak közös érdeklődési pontjaink, így megkérdezhettem tőle nyíltan: mi értelme van az olyan tesztnek, aminek a válaszait előre megadják? Azt mondta: egyrészt ez a szokás, másrészt, ha túl magas a hibaszázalék, akkor Amerikában a nagyfőnökök dühösek, így a helyi vezetés arra jutott, "optimalizálni" kell a folyamatot, s azóta mindenki elégedett.
A nálam kb. 15 évvel fiatalabb srácnak mondtam "ugye tudod, hogy a kommunizmus pontosan ilyen volt? csupa látszat valós tartalom nélkül", mire ő "nem tudtam, óvodás voltam akkor, de elhiszem neked".
