Minden euróövezeti tag jogosult ünnepi 2-eurós érmét kibocsátani. Ez azt jelenti: a 2-eurós érmén nem a normál tagállami kép és szöveg van ilyenkor a "nemzeti" oldalon, hanem valami más.

Viszont ahogy a normál érméknél, itt is konszenzus-kötelezettség van, azaz ha egyetlen állam nem fogadja el a dizájnt, akkor az illető érme nem bocsátható ki.

Bulgária rögtön az első jubileumi érméjére vétót kapott, azaz nem lesz ilyen érme:

A vétózás részletei titkosak, de szinte biztos, hogy a kiszivárgott infók alapján a tettes Szlovákia, a szlovák kormányzat vétózta meg a tervet, mégpedig azon az alapon, hogy a cirill ábécé nem "bolgár", hanem "szláv".

A vicces az egészben: a szlovákok és felvállalt elődeik - a morvák - sose használták a cirill ábécét. Hozzájuk Cirill és Metód glagolita ábécéje jutott csak el, majd azt is gyorsan felváltotta a latin ábécé. A cirill ábécé ezzel szemben Cirill és Metód tanítványainak alkotása, s sokkal korlátozottabban terjedt el: csak a Kelet-Balkánon és Oroszország (Rusz) felé északkeletre. A glagolita ábécé viszont gyorsan eltűnt, bár nyoma maradt sokáig a szlovákoknál, s még inkább a horvátoknál,

A glagolita ábécé teljesen új alkotás, pontos, de túl bonyolult írással, ezért se tudott elterjedni, míg a cirill tulajdonképpen egyfajta "reformált" görög írás.

A glagolita ábécé első 5 betűje:

Ⰰ, Ⰱ, Ⰲ, Ⰳ, Ⰴ,

ugyanennek a cirill megfelelői:

А, Б, В, Г, Д,

a görög megfelelők:

Α, Β, Β, Γ, Δ.

(A görögben a "Β" ejtése a klasszikus kor végéig "b", onnantól "v". Az eredeti "b" ejtést a "v" megjelenésétől mint "MΒ" írták, most is ez a helyes írás. A cirillben az eredeti "B" maradt "v"-nek, míg annak kicsit módosított alakja a "b"-nek.)

Természetesen csakis Bulgáriában nevezik a cirillt bolgár ábécének, mindenhol máshol "szláv ábécé" a neve (ill. egyetlen kivétel van, Macedónia, ahol a neve "macedón ábécé"). Történetileg mindegyik elnevezés helyes:

• az ábécé Bulgáriában lett megalkotva, s először Bulgáriában lett bevezetve,
• az első szláv irodalmi nyelv a Thesszaloniki környéki bolgár nyelvjárás alapján lett megalkotva, s Thesszaloniki az ókori Macedónia egyik központja volt,
• az ábécé jelentősége összláv: a bolgáron (és macedónon) kívül használja még a szerb, a montenegrói, az orosz, az ukrán, a belarusz, s a ruszin nyelv is a szláv nyelvcsaládban.

Az elnevezés-vita persze régi. Az első szláv irodalmi nyelv elnevezése is hasonló kényes kérdés: neve minden "ószláv", kivéve Bulgáriát és Macedóniát, ahol "óbolgár", ill. "ómacedón". Itt is könnyű téveszteni, mert van "ősbolgár" és "ősmacedón" is, így nevezik:

• a Balkánra a VII. században benyomuló bolgárok eredeti nyelvét, mely egyesek szerint türk nyelv volt, mások szerint kelet-iráni nyelv,
• az ókori macedónok eredeti nyelvét elgörögösödésük előtt.

Macedóniában most nagy a tapsvihar, hogy Szlovákia megvétózta a bolgár "soviniszta" érmét.

Nagy cikk az egyik vezető macedón médiában:

Közben új hírek érkeztek: a szlovákok meglepődtek, hogy ők lettek megnevezve vétózó félként, így kijelentették, hogy ők nem vétóztak. Végülis Görögország magára vállalta a vétózást, az indoklás: nekik semmi bajuk az "a bolgár ábécé" szöveggel, de mindez rossz precedens teremt, mert amikor majd a jövőben Észak-Macedónia euróövezet tag lesz, akkor ők is hasonló érmét fognak akarni, "a macedón ábécé" szöveggel, ami viszont elfogadhatatlan.

Magyar Péter próbál óvatoskodni homokügyben, azaz népszavazást akar.

Csak hát nem lehet ilyen könnyedén átverni a homoklobbit:

Azaz ki kell venni a témát az eldöntendő ügyek köréből, mert itt "egyetlen helyes" döntés van csak. Hiszen azt se szavazás dönti el mennyi 2+2, nem?

Amerikában is a bíróság vezette be a homokházasságot, nem szavazás.

Ha ugyanis valami alapjog, akkor nincs helye vitának.

A demagógok mindenből alapjogot csinálnak. Lásd Magyarországon Sólyom László alkotmánybíróságát, mely így szüntette be a halálbüntetést. Pedig lenne érv a halálbüntetés ellen bőven, de magát a vitát kellett megtiltani.

A folyamat jól látható, minél erősebb, fejlettebb a polgári állam, a liberális demokrácia, annál több az "alapjog", azaz minél erősebb a demokrácia, annál kevesebb dologban van szükség demokratikus döntésre. A végső, ideális polgári demokráciában eleve megszűnik a demokrácia, hiszen immár minden "alapjog", nincs tehát miről vitázgatni és demokratikusan dönteni. Immár mindent a "szakértők", a "szakma", a "független szakemberek" döntenek el.

Érdekes, hogy a polgári államot ellenző marxi eszme is itt végződött: a marxizmus tudományos, a tudományban pedig nem demokratikus viták zajlanak, hanem szakértő tudósok megállapítják a tudományos elvek alapján, hogy mi hogyan van, s aki meg nem fogadja el álláspontjukat, az elmeintézetbe való bolond.

Itt is ez az út: aki nem akar liberális rendet, az nyilván elmebeteg, hiszen a liberális demokrácia objektíve jó.

A másik olvasat meg még abszurdabb, azaz az, hogy az érintettek döntsenek magukról.

Alapvetően fontos az EU számára, hogy egyik alapvető elve, a homokizmus legyen beintegrálva az uniós alapjogi kódexbe.

Viszont ennek nem szabad úgy történnie, hogy valamely radikális erő harcolja ki a politikában. Nem szabad ugyanis a témának megosztónak lennie.

Ennek következménye: amikor csak lehetséges, nem a helyi balközép erő vezeti be az azonosneműek házasodási jogát, hanem a helyi jobbközép. Ahol ez mégse sikerült - pl. Spanyolországban - ott is minden meg lett téve, hogy a helyi fő jobboldali erő idővel beletörődjön az új jogelvbe.

Mindennek alapján most látható: Magyarország be fogja vezetni az azonosneműek házasodási jogát, még a jelenlegi kormányzati ciklusban. Erre a körülmények ideálisak, hiszen magát középjobbnak tekintő párt van kormányon, alkotmányozó többséggel.

Megzavarodott emberek süketelése:

Pedig a lényeg egy: mérsékelt, polgári jobboldalra nincs szükség. Miért? Mert amit Magyarországon mérsékelt jobboldalnak neveznek, az tulajdonképpen mindenben azonos a ballib oldallal.

A nagy cél itt: megszüntetni minden eltérést a nyugati rend támogatása és ellenzése között. Mert ez ma az európai baloldal és jobboldal: tíz kérdésből 9-ben egyetértenek, a tizedikben - a legkevésbé lényegesben - pedig enyhén eltér véleményük.

Az én kérdésem: mi értelme van arra törekedni, hogy Magyarországon ugyanez legyen?

Egymás után néztem meg 2 videót, melyek - véletlenül - ugyanarról szólnak:

Örömteli, hogy immár a fideszes holdudvar se a nyugat részének tekinti az iszlamizációt, hanem az ellenállás részének. Mert van egy hagyományos nyugati-rendszerkritikus nézetvilág, mely a nyugat identitása rombolásának részének kategorizálja az iszlám nyomulást is, azaz ezt is egyfajta globalista nyomulásnak tekinti. Én meg - bár sose voltam iszlámpárti - hálás vagyok, hogy ebbe a hibába sose estem: a nyugat tönkretétele teljesen belső folyamat, ezt a nyugat saját elitje csinálta, az iszlám csupán kihasználja a megüresedő teret és igyekszik oda benyomulni. Nem kell persze ennek örülni, de szolidárisnak lenni a globalistákkal nagyobb hiba lenne.

S persze a másik oldalnak is igaza: az új magyar liberális kormányzat lényege, hogy az ország visszasorol a nyugati fősodorba. A Tisza nyerésének kulcsa pedig az, hogy sikeresen meggyőzték a többséget, a Zorbán a hibás amiért a magyar életszínvonal elmarad a nyugati átlagtól. Tulajdonképpen a Tisza győzelme ugyanaz, mint az 1957. május 1-jei budapesti felvonulás, melyen az emberek kiálltak Kádár János mellett.

Tulajdonképpen sikerült nagy erőbedobással elérni a szakadékba haladó vonatot, majd felugrani rá.

Egy hete várok, de semmi. A munkahelyi ímél fiókomban semmi jele a "prájd" hónapjának.

Pedig megszoktam 2007 óta, amióta különböző nagy multis kólcenterekben dolgozom, hogy a cég mindig megbombázza a dolgozókat a homoklobbi eseményeivel. Persze mi Kelet-Európa vagyunk, szóval a bombázás jellemzően csak jelképes, kb. olyan szint, mint a késő Kádár-rendszerben volt mondjuk november 7. megünneplése: mindenki utálta és így maga a vezetőség is igyekezett az egészet a lehető leggyorsabb módon letudni.

A jelenlegi a 7. munkahelyem 2007 óta (nettó csak a 6., mert egyik munkahelyen kétszer is voltam). Az eddigi legdurvább az volt, hogy június 1-jén szívecskékkel és szivárványzászlókkal teletűzött ímélt kaptunk, hogy hatalmas a lelkesedés cégünk minden menedzserének és alkalmazottjának a lelkében, hogy íme elindult a "prájd hónap". Aztán persze semmi nem történt nálunk, egyszer jött még egy mél, hogy a kaliforniai irodánkban a lelkes dolgozók egy napra "beöltöztek" buzinak, s ez mekkora öröm. Aztán ennek az eseménynek a képeit a mi HR osztályunk kitűzte cégünk egyik hirdetőfalára. Majd semmi egyéb: "lelkes ünneplésünk" ebben ki is merült.

A többi helyen is hasonló szintű "ünneplés" zajlott. De jelképesen valami azért mindig volt.

Most viszont Trump-korszak van: ennek hatására a mostani munkahelyen semmi - abszolút semmi! - nem történt "prájd" témában. Én meglepődtem: kezdem úgy érezni magamat, mintha minden normális lenne, ez sajátos érzés.

Hiába minden, a szabad piac láthatatlan keze nem akar ballibbant napilapot:

Milyen sokszor hallottuk ezt az ellenoldalra vonatkozóan: azért nem kapnak a jobboldali médiák hirdetéseket, mert a szabad piac nem akar náluk hirdetni. Ha viszont ez fordított, akkor ez a Zorbán kései bosszúja lehet csak. Mert a Zorbán szólt: ha egyszer ő megbukott, akkor bukjon vele együtt a Népszava is.

Én egyébként ezt a Batkát sajnálom. Mert egy valamit nagyon érdemes értékelni nála: nem kamuzik, hanem nyíltan beszél. Azt a szentségtörő gondolatot is ki meri mondani, hogy ő nem ballib, hanem baloldali szeretne lenni, ugyanis a ballibaizmus a baloldali gondolat sírja. Bár se baloldali, se ballib nem vagyok évtizedek óta, ebben teljesen igaza van.

Én egyébként minden nap olvasom a netes verziójukat.

Íme, megtudtuk: a jogállamiság csak akkor kötelező, ha a liberális rendet erősíti. Míg ha a jogállamiatlanság segíti a liberalizmust, akkor semmi gond vele.

Hogy mennyi vita volt erről 1989-1990-ben! S akkor minden magára valamit adó ballib szakértő és megmondóember éjjel-nappal hagsúlyozta: teljesen kizárt jogállamiatlan módon jogállamiságot teremteni. Pedig akkor egy tényleges diktatúrából ment az átmenet.

Akkoriban nem múlt el nap, hogy ezt ne hangsúlyozta volna pl. Drága Bolgár Úr is a betelefonálós műsorában, aki most - sajátos módon - immár az ellentétes oldalt erősíti.

Hiába minden, felnőttek új, immár európai szellemiségű nemzedékek,

A legijesztőbb adat: az emberek 68 %-a támogatja az azonos neműek házasságát.

Sajnos ez egy visszafordíthatatlan folyamat. Amint a társadalomben eluralkodik a természetes jó figyelmen kívül hagyása, ez lavinaszerű folyamattá erősödik. A lavina a végén mindenkit betemet, s a végső állapot a skandináv helyzet, ahol a lakosság 95+ %-a támogatja a homoklobbit és annak értékrendjét.

A végén az alapvető normalitásból egzotikus, apró kisebbség lesz. Akkor pedig nincs már megoldás, egyedül a társadalom önfelszámolása az út. A perverzitásba süllyedt társadalom ilyenkor megsemmisíti magát, s helyet ad egy idegen, új elemnek.

Liberális szokás, hogy a hatalmi ágak szétválasztása csak akkor számít, ha nem ők vannak kormányon.

Sulyok lemondatásának az első mintája 1994 és Bod Péter Ákos esete.

Bod Péternek még 3 éve volt hátra a mandátumából mint MNB-elnöknek, de az 1994-es választásokon győztes MSZP-SZDSZ saját embert akart erre a posztra, így "felkérték" Bodot, hogy mondjon le, ami be is következett.

A mostani liberális kormányzat ezt ismétli meg.

A nagy - sőt talán legnagyobb - jelképe a modern európaiságnak a homokbüszkeség, hivatalos nevén a prájd.

Ahol ez az esemény állami ünnep, vagy szinte az, egyfajta általános össznépi buli, ott az az adott társadalom már elvesztette önmagát, s formátlan liberális csőcselékké züllött.

Ahol viszont ez az esemény csak egy törpe kisebbség magánünnepe, ott még van remény.

Kiderül lassan mi a választott jövője a magyar társadalomnak. Nekem rosszak a sejtéseim...

A Magyar-kormányzat eddigi működéséből kilátható egy érdekes jelenség: a centrizmus vágya.

Magukat így akarják pozícionálni, mint ahogy ez a Fidesz terve is volt minden időszakában, talán a legújabb időszakot leszámítva. Azaz mintha ők lennének a közép a baloldali szélsőség és a jobboldali szélsőség között.

Ami most nagyon nehéz, mert tulajdonképpen semmilyen baloldal nincs a parlamentben, se ténylegesen, se jelképesen. Mégis, a tiszások nagyon vigyáznak, ne emeljenek pozícióba ismert ballib személyiségeket, helyettük inkább ismeretleneket neveznek ki.

De a nyilatkozatokban, a jelképes politikában is ez látható. A szélsőballib blog Amerikai Magyar Népszava itt pl. őrjöng, az ok az, hogy nem lett törölve a kereszténység az alkotmány preambulumából:

Kérdés: ezt mennyi ideig fogja tűrni a ballib szalon? Most hallgatnak, hiszen a fő cél, a Zorbán megbuktatása megtörtént, nem tiltakozhatnak. De vajon mennyi ideig tart a kegyelmi állapot, hogy a bivalyerős ballib szalon - szokatlan módon - mélyen hallgat? Előbb-utóbb be fogják nyújtani a számlát, s akkor lesz a helyzet igencsak érdekes.

Liberális tiszákos rongálás:

Nem tudta kivárni, míg a brüsszelita Magyar Péter kormányzata eltörli a "vármegye" megnevezést.

Még szerencse, hogy a demokrata nem tud horvátul. Valószínűleg agyvérzést kapott volna, ha tudna, mert a horvát szöveg - Baranjska županija - szó szerinti magyar fordítása "Baranyai ispánság".

Sokan kérdezik: miért lobbizott Balog Zoltán a kegyelmi ügyben?

Szerintem a válasz: egyszerűen ilyen típusú ember, szeret segíteni. S ezt a saját ügyemmel tudom bizonyítani.

Az én ügyem legalább annyira jelentéktelen volt, mint Kónya Endréé ugyanis.

Miről van szó? Nos, 2001-2005 között én voltam a Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház de facto diktátora. Ez furcsán hangzik, de ez volt a helyzet. Persze mindez a rendkívüli körülmények miatt. Az Egyházban súlyos vita zajlott, hogy ki képviseli az Egyházat, ennek alapja az volt, hogy a korábbi pap helyére új pap jött Szófiából, de a korábbi pap ezt nem akarta tudomásul venni, különösen a pap fia volt nagyon aktív a szarkeverésben. S mivel az Egyház - mármint a magyarországi - vezetősége becsületes, rendes, de a joghoz semmilyen szinten nem értő emberekből állt, így a helyzet abszurddá vált: az ügyvédet felfogadott papfiú minden pert megnyert az Egyház ellen. Ennek eredménye: ténylegesen az új pap szolgált a templomban, ő lakott feleségestül a paplakban, de jogilag a volt pap volt a hivatalos képviselő minden szerv előtt, így csak idő kérdése volt, mikor veszi át ténylegesen is a hatalmat a templomban és az ahhoz tartozó kis házban.

A lényeg: a vezetőség elhitte nekem, hogy én értek az ügyhöz, így gyakorlatilag én lettem a "vezetőség" egy személyben, gyakorlatilag minden kontroll nélkül. Ez persze jelképes volt, hiszen hivatalosan a volt pap volt bejegyezve a bíróságon mint törvényes képviselő. Szóval végülis én nemlétező hatalmat kaptam a kezembe, de a lényeg: mögöttem állt a tényleges vezetőség és az egyházi felsővonal is, a Bolgár Egyház közép- és nyugateurópai érseke.

Én meg munkába kezdtem, az egész ügyet személyes ügyként kezelni. S pár hónap alatt sikerült először is saját magamat bejegyeztetni az egyház elnökeként, majd elérni, hogy ezt a felsőbb bíróságok se másítsák meg. Lépéseim egyházjogilag se voltak helyesek - pl. az egyházelnök mindig pap, sose civil személy -, de mindez a speciális helyzet miatt el lett fogadva hallgatólagosan.

Az alapprobléma az akkori magyar alkotmány „A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik.” elv értelmezése. Az a gyakorlat alakult ki a magyar bíróságokon - ez a Fővárosi Bíróság, ez volt akkor illetékes minden egyházi kérdésben -, hogy bármit elfogadtak bármely egyház nevében, azaz az alkotmány kitágított értelemben lett felfogva, ami azt jelentette: az állami hatóságok még magát az adott bejegyzést se vizsgálták érdemben, amit ez vagy az az egyház tett. Tehát hétfőn bejelentett X egyház, hogy a képviselője XY, majd kedden, hogy immár ZX, s mindkettőt elfogadta a bíróság vizsgálat nélkül.

Ez persze teljes jogbizonytalanságot okozhatott, de ténylegesen problémát csak a Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház esetében okozott.

Először is sikerült megértetni az illetékessel - Semjén Zsolt volt az, még csak államtitkár volt akkoriban -, mi is ez az abszurd helyzet: a bíróság nem vizsgálja, hogy egy egyház mit nyújt be, az megfelel-e alapszabályának, hanem minden jognyilatkozatot automatikusan elfogad. Aztán éppen megbukott az Orbán-kormány - ez 2002 -, de eleve maga Semjén is mondta, ő nem tud ebbe nyíltan bevatkozni, túl durva lenne, hogy egy államtitkár a bíróságot próbálja utasítani.

Egyébként pont szerencsénk is volt. Ebben az ügyben az új Medgyessy-kormány egyházügyi államtitkára - Gulyás Kálmán, MSZP - teljesen egyetértett Semjénnel, hogy ami velünk zajlik az abszurd helyzet. De Gulyás is elmondta: ő szimpatizál velünk, de nem tud ráhatni a bíróságra, ezt botrányos lenne akár csak megpróbálni is.

Végül Semjén elintézte: fogadjon minket a köztársasági elnök - akkor: Mádl Ferenc -, s ez meg is történt. Mádl egyházügyi tanácsadója az akkor még a politikában ismeretlen Balog Zoltán volt, vele együtt fogadott minket Mádl. Mádl meghallgatta a lényeget, majd azt mondta, a részleket akkor adjam le Balognak, ő majd tanulmányozza a kérdést és jelentést készít belőle neki.

Mint államfő persze hivatalosan Mádl se tehetett semmit, hiszen a köztársasági elnöknek semmi köze a „független bírósághoz”, dehát a valóság azért nem ez. Mádl nemzetközi jogász szaktekintély volt, plusz gyakorlatilag ismerte az összes létező magyar bírósági vezetőt személyesen, így pár néhányperces magánbeszélgetéssel többet tudott elintézni, mint bármely hivatalos út.

S meg is történt ez. Balog előkészítette az ügy lényegét, s ezt azóta alkalmazza a Bíróság: azaz immár nem gondolja a bíróság, hogy az „A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik.” elv azt jelentené, a bíróságnak csak egyfajta bejegyzői szerepe lenne.

A lényeg a mi szempontunkból: az Egyház azé lett jogilag is, aki mögött ott álltak a hívek és a felsővezetés is. A volt pap onnantól hiába támadott.

Az ügy vicces vonatkozása: olvastam a témáról cikket, benne egy "Iván atyáról". Kiderült: az én vagyok, a szerző tudta, hogy az elnök mindig pap, így levonta a következtetést, hogy én nyilván pap vagyok.

2005-ben lemondtam tisztségemről, azóta is minden normálisan működik az Egyházban. Viták persze akadtak aztán is, de immár nem olyanok, melyek veszélyeztették volna az intézmény létezését.

Ilyen névvel, hogy "orosz" nyilván nem lehet a nyugatos, liberális, zeuropéer kormány tagja.

A téma korrekt megbeszélése:

Elkésve nagyon, de megjött a fideszes holdudvarból az egész kegyelmi botrány helyes elemzése. Gyakorlatilag azt mondják el, amit én is. A tanulság a legfontosabb: nehéz helyzetben küzdeni kell, nem elmenekülni, mert utóbbi esetben a helyzet üldözőbe veszi a menekülőt.

Valaki készítette ezt a felvételt Szófiában, üzletsor:

- egy üzletsort ábrázol, s igen találó a véletlen elrendezés.

Jelképezi az ömagát elvesztő kisember életét:

• dühös a kis jövedelme miatt, így szerencsejátékkal próbálkozik,
• mivel a szerencsejáték nem hozza a várt eredményt, elzálogosítja értéktárgyait,
• ez a pénz is lassan elfogy, gyógyszeres nyugtatók kellenek immár,
• pénz megint nincs, marad a gyorshitel, hogy ennivalóra legyen legalább,
• eszik,
• a feszített életmenet vége a halál.

Ehhez hasonlót Magyarországon is láttam sokat. Elsősorban a jelzáloghitel - személyi hitel - gyorshitel körben:

• felveszi a jelzáloghitelt,
• annak részlete megemelkedik,
• nem tudja fizetni, így személyi hitelt vesz fel a részlet fizetésére,
• azt se tudja fizetni, jön a gyorshitel,
• azt se tudja fizetni, vagy elkezd inni vagy kitántorog.

Nekem az a szerencsém, hogy dolgoztam a szerencsejáték iparágban 4 és fél évet, azaz ismerem a játék ellentétes oldalát, így az nem csábít el. Hiszen tudom, az egyetlen nem egészségromboló szerencsejáték a lottózás/totózás/sportfogadás, persze az is csak, ha a ráköltés mérsékelt. Így eleve nem teszem meg az első lépést se.

Mik az euró bevezetésének tapasztalatai, miután eltelt 5 hónap?

Mindkét tábornak csődöt mondott az elmélete, mert sose látott gazdaságélénkülés nem lett, se nemzeti összeomlás.

Mi történt? A kicsi árak nagyon megnőttek, nem kerekítés történt, hanem durva felfelé "kerekítés", azaz bújtatott áremelés. Pl. a fodrász, akihez járni szoktam, tavaly 25 leva volt, most meg 15 euró, pedig az eredeti ár 12,82 euró lenne átszámítva. A legdurvább áremelést az egyik önkiszolgáló autómosónál láttam, hogy egyszerűen minden ami 1 leva volt, az 1 euró lett.

A nagy árak viszont nem változtak. Ott máig a tavaly decemberi árak vannak, pontosan átszámolva.

Ugyanígy, a nagy cégek sem változtattak árakat, mindent átszámoltak fillérre pontosan. Pl. a McDonald`s árai.

Nem akarom saját elemzésemet dicsérni, de egy valami tény: én megmondtam, megírtam 2024. februárjában, hogy az elnök és az igazságügyminiszter lemondatása Orbán politikai hibája.

Sokan már elfelejtik, pedig tény: Magyar Péter és az egész Tisza-jelenség nem a kegyelmi botrány következménye, hanem annak következménye, hogy az igazságügyminiszter le lett mondatva.

A Fidesz-frakció viszont most se érti:

A legbiztosabb útja a felesleges pénzszórásnak pontosan ez: nem használni a bevett eszközöket, hanem újakat bevezetni.

Ismerjük ezt a volt ellenpápa, Patagóniai Francisco esetéből, aki nem volt hajlandó beköltözni a normál vatikáni pápai rezidenciába, hanem helyette új hely kialakítását követelte ki magának.

Mi ugyanis a baj? A hivatalos rezidencia már fel van szerelve minden szükségessel, így aki arról lemond, az azt is mondja, legyen felszerelve egy új hely is. Láttuk ezt Medgyessy Péter esetéből, aki 2002-ben nem költözött be a kormányfői rezidenciára, hanem saját házában maradt, aminek eredménye: az állam százmilliós költséggel kialakította Medgyessy házának védelmét.

Mi legyen a Karmelitából? - kérdezi a HVG.

Csodálkozom, igazi européer válaszlehetőség nincs.

Az én zeuropéer válaszom: legyen cigány származású mozgássérült homoszexuális magyar gyerekek árvaháza!

Az őszinte ateizmussal semmi gond, az egy világnézet (sőt, erős alakjában valójában egy vallás).

A baj azokkal van, aki az adott vallás hívének mondva magukat kritizálnak.

Tipikus: aki előbb "reformokat" akart a kereszténységben, most már nyíltan ellentmond a keresztény elveknek.

Íme, itt immár homoklobbista elvű Biblia-"elemzést" tart:

Ez a bibliai rész - a Római levél 1. fejezete - nagy szálka hosszú ideje az ateisták szemében. Itt a szerző előveszi a szöveg teljes félreértését.

Pedig a szöveg világos. Azzal kezd, hogy elmondja a pogányokról: "Isten haragja eléri az égből az embereknek minden istentelenségét és gonoszságát, akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal.", majd felsorolja milyen bűnöket követnek el ezek az emberek, s ezek között felsorolja, hogy "Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot.".

Mit is mond az átkozott szélsőliberális ex-pap? Megkérdezi: "mit is mond valójában a Róma 1? Tényleg a homoszexuális életmódot ítéli el?" - a válasz persze egyértelműen "igen", mint ez látható az előző bekezdésben. De ő egy oda nem illő focis hasonlatot hoz: ha egyes foci ultrák rombolnak-tombolnak, akkor vajon minden ultra hibás? Nyilván nem az, de a hasonlat itt a rombolás-tombolásra vonatkozik, nem az ultraságra. Valójában itt úgy kellene értelmezni az ő logikája mentén, hogy nem szabad minden pogányt elítélni, csak azokat akik homoszex cselekményeket követnek el! Azaz a hasonlata pont fordított! Csak ezt a felületes olvasó észre se veszi, nem látja át a logikai bakugrást!

Nem számítottam erre, de kifejezetten jó az elemzés:

Ami a leginkább figyelemreméltó: kimondják, hogy a NER sose volt "maffiaállam". Ez nagy mondás ballib körökben, persze Zárug sose volt ballib, ő a MIÉP-ből érkezett, Török meg a Fidesz környékéről.

Én azt szoktam mondani: három féle politikus van. Van aki hatalmat akar, van aki pénzt, s van aki alkotni akar. Mind a két fő kiemelkedő rendszerváltó politikus - Gyurcsány és Orbán - tipikusan az alkotni vágyó típus.

Erősen csökkenni látszik az általános színvonal az országban.

Néztem az 1. napi parlamenti közvetítést, nem az egészet, de nagyjából a felét igen. Humoros volt, hogy az eskütételt zenés-táncos ünnepséggé változtatta az új hatalom. Bevallom, nekem már a székely himnusz is felesleges elem, ehhez képest a többi plusz dalolgatás meg teljesen indokolhatatlan. Brüsszel Péter szerint viszont felháborító, ha valaki nem akarja végigünnepelni az egészet ebben a formában.

De a kommentelők alsó rendje ehhez képest is csúcsot teljesített. Valaki kitalálta, hogy a választói akarat el nem ismerése a kormányfő meg nem szavazása, s ez az elmélet terjedni kezdett:

Nem hallottak arról, hogy a parlamentáris köztársaságokban éppen az jelzi, hogy ki ellenzéki, hogy ki szavaz nemmel a kormányra/kormányfőre!

Hozzáteszem: a tiszákos tábor értelmiségi része is szembement a "szarházi Fidesz, mert nemmel szavazott" narratíva ellen.

Ami az EU-himnusz bojkottját illeti, nincs erős álláspontom. Egyrészt én is utálom - a IX. szimfóniát mindig a negyedik része nélkül hallgatom, ahol "dalra fakad" a zene, ezt eleve disszonánsnak érzem az egész műhöz képest. Másrészt nem tudom mikor illetlenség nem felállni alatta. Szerencsére sose kerültem olyan helyzetbe, ahol ezt élőben tesztelnem kellett volna.

Nekem a mű Mr. Bean felé verziója tetszik a legjobban:

Navracsics halandzsázik egy szép nagyot.

A Fidesz éppenhogy nem nézte le a polgárokat, hanem nekik sokat adott. S pont ebben hibázott: a kisembereket nézte le.

Csak egy látványos példa: a behajtási cégek körüli helyzet. Tipikusan olyasmi, ami a polgárságot nem érinti, hiszen a polgárok nem szoktak elmaradni számláik fizetésével, ez sokkal jellemzőbben kisember-probléma. Viszont semmi se lett téve az egész behajtási rend ellen, ahol a behajtó cégek 100-200 %-okat tesznek rá a tartozásra. Sőt, megesik, hogy 50 ezer Ft-os tartozásból fél év alatta a tízszerese lesz. Mindez teljesen legálisan, az állam ez ellen semmit se lép.

Ugyanez a bankoknak kedvezés a hitelezésnél. Magyarországon a bankhitelek minden hátránya a tartozó félre hárul, a bankok viszont szabadon garázdálkodhatnak. Lásd, ingatlan elárverezése nyomott áron, majd további követelések a tartozó féllel szemben.

Ezek mind tipikusan olyan problémák, melyek a polgárokat nem érintik, de a lakosság nagy részét igen.

Itt kellett volna lépni. S kezdetben voltak is ilyen lépések, lásd rezsicsökkentés, de ezt nem folytatták.