Az elsősorban humoros fideszes média, a TutiBlog nemrég igen fontos, komoly cikket közölt.

Egyes megállapításokkal nem tudok persze egyetérteni. Pl. a felvilágosodás biztosan nem 1793-ban indult, hanem jóval korábban. Azt hiszem, a szerző azt akarta mondani, ezek voltak a felvilágosodás első káros jelei. Persze én ezzel se értek egyet. Lásd erről egy korábbi cikkemet.

De röviden vázolom azért. A felvilágosodás elválaszthatatlan két ikertestvérétől, a reformációtól és a liberalizmustól.

Nyilván a reformáció a legkorábbi, gyökerei a XII. századi Nyugat-Európában vannak (de legkorábbi előzményei kelet-európaiak, még a X. századból), s közismert, hogy a XVI. században lett belőle önálló, romboló, tomboló erő.

A győztes reformáció megteremtette a maga politikai filozófiáját, ez a liberalizmus. A liberalizmus a kizsákmányolás, a kapzsiság, az elnyomás tanítása.

Majd ez a kettő létrehozta a kulturális-szellemi burkot, ez a felvilágosodás. Immár ez a gonoszság nyílt tombolása.

Számtalanszor elmondtam, nem lehet azt tenni, amit sokan tesznek, akik kritizálják a mai, modern liberalizmust a klasszikus liberalizmus nevében. Ez kb. olyan, mint a viccben a tizedikről lezuhanó ember, aki azt állítja, semmi gond nincs az eséssel, csak a földhöz csapódás problémás.

A két problémás ügy, amit a magyar jobboldali közönség képtelen elfogadni (jobboldali - a szó magyar értelmében), ez a reformáció és a nacionalizmus. A reformáció a magyar nemzeti lélek számára valami igazi magyar kereszténység, népszellem, s aki kritizálja, azt nem fogadják be. Tény persze, hogy a reformáció segítette Magyarországon a magyar nyelv erősödését, csakhát ez nem több mellékhatásnál. Ugyanez a helyzet a nacionalizmussal, amit a magyar jobboldalon kötelező pozitívan értékelni, pedig talán egyik legnegatívabb modern eszme.

Pedig van egy magyar ember, aki mindezt világosan látta: Hamvas Béla. A gond, hogy követői máig nem értik őt. Gondolok itt László Andrásra elsősorban, aki - sok pozitív cselekedete mellett - az antinacionalizmusból bizarr legitimizmust csinált, a szakralitásból pedig valamiféle műezoterizmust.

Zöldi László magát médiaszakértőnek hallucináló blogger cikket írt rólunk.

Pedig már elmagyaráztam Zöldinek személyesen, az ő "Zöldi László" neve ugyanúgy "álnév", mint az én "maxval bircaman" nevem. Valójában egyik se álnév, a szó szoros értelmében, hiszen mindkét nikknév mögött tudni lehet ki van, se Zöldi, se én nem titkoljuk kik vagyunk. Ennek ellenére Zöldi ragaszkodik ahhoz, hogy "álneves szerző" vagyok. Pedig ő az, aki letiltott minden kommentelést blogjában, nem én, nálam - minden verziómban -kommentelhető vagyok. Mire fel ez a rettegés? Nem derül ki az se, hogyan kellene az embernek "vállalnia a nevét"? Zöldi gondolom mélyen elítéli George Orwellt is, hiszen nem "vállalta nevét", mivel ez a "gerinctelen" alak, nem igazi nevén mint Eric Arthur Blair írt cikkeket, sőt a rohadék még a regényeit se igazi nevén adta ki. De mindegy, ez Zöldi rögeszméje. Lássuk a többit.

Azt mondja Zöldi, hogy "A Bircahang című blog gazdája alighanem a Magyar Hang online kiadását olvasta, márpedig a digitális változatot nem szabad azonosítani a gazdagabb, sokrétűbb, papír alapú kiadással. Ez olyan, mint amikor valaki áll a kirakat előtt, de nem megy be az áruházba, és így írja meg a „vásárlói” tapasztalatait." - hát, abszurd hasonlat. Érvelési hiba ez jócskán: csak akkor lehet valamiről véleményt mondani, ha annak minden apró részletét ismerjük. Természetesen nem igaz, különösen nem a konkrét esetben, ahol a Magyar Hang ingyenes verziója nem egyfajta mutató a fizetős verzióhoz képest, hanem teljesértékű termék. Nem ugyanaz az eset, mint pl. a HVG esetáben a fizetős HVG360 szolgáltatás, melynek cikkei fizetés hiányában csak részben olvashatók. Zöldi logikája szerint csak az írhat véleményt a HVG bármely ingyenesen elérhető cikkéről, aki előfizetett a HVG360-ra is. Vagy, maradva az áruháznál, csak az véleményezheti egy áruház szolgáltatását, aki annak minden osztályán, részlegén járt, vásárolt, ott találkozott az áruház összes alkalmazottával.

Ami pedig a közíróságot illeti, sajnos ki kell ábrándítanom Zöldit, a közíró nem az, aki neki tetszik, hanem mindenki aki nem szépirodalmi műfajban alkot, közéleti tematikában.

A monarchia eredeti szerepe, hogy egy közösségnek legyen felelős, egyszemélyi vezetője és/vagy legyen aki gondot visel a közösség szakrális életéről.

Az alkotmányos monarchia ennek modern változata: a király immár a hatalom egy részét viseli csak és szakralitás helyett a hagyományokat őrzi. (Vigyázat az alkotmányos monarchia nem azonos a parlamentáris monarchiával. Anglia pl. parlamentáris monarchia, nem alkotmányos monarchia.)

A parlamentáris monarchia a valóságban immár köztársaság, ahol a király egyáltalán nem rendelkezik politikai hatalommal. De e rendszer hívei azt mondják, mégis szükséges a király továbbra is, hiszen biztosítja a hagyományokat.

A spanyol példa jól mutatja, az intézmény indokolatlan és felesleges. A jelenlegi spanyol "király" havi negyedmillió eurós fizetést kap, plusz havi 5 millió eurót költségekre, melyekkel nem kell elszámolnia. A gyakorlatban a negyedmillió euró a zsebpénze, az 5 millóból pedig megél. Cserébe nem csinál semmit egész nap, időnként megjelenik ok nélkül különböző helyeken és ott sablonbeszédeket mond el, meg mosolyog.

Jó esetben van valami hülye hobbija, a jelenlegi parazita, VI. Felipe pl. egészen rendes srác, minden idejét vitorlázásnak szenteli. Nem különösen pénzéhes, nem is kurvázik, drogozik, sikeresen beosztja a havi 5 millió euróját, s örül, hogy még sose életében nem kellett dolgoznia egy percet se, s ha mázlija van, nem is kell már soha élete végéig.

Az édesapja, a volt "király" már durvább: ő vitorlázás helyett a kurvákat szereti és a harácsolást. Ráadásul ő tisztában van vele, nem minden királyság tart örökké, lám, az ő saját édesapja sose tudott király lenni és lógni korlátlanul az állami költségvetésen, így a biztonság kedvéért összelopott magának 1-2 milliárd eurót, hátha egyszer vége szakad az édes életnek, s menekülni kell a népharag elől.

Ezek a mai liberális "királykák" olyanok, mint a Kádár-rendszerben rendkívül népszerű bólogató díszkutyák a kocsik hátsó ablakában vagy a műszerfalon: hülye ruhákba öltözve, azt megtűzdelve megérdemetlen kitüntetésekkel felállnak, majd tisztelegnek gazdáiknak, az igazi uraknak. Hagyományt nem őriznek, hanem minden ellentmondás nélkül besimulnak a modern perverzitásba.

Amikor a jelenlegi mormon elnök-próféta megkezdte mandátumát 2 éve, megvalósította egyik régi álmát: a "mormon" szó be lett tiltva. Pedig - már a szó eredetileg gúnyszóként indul - a "mormon" népszerű szó, a mormonok tömegesen használták magukra, mind hétköznapilag, mind hivatalosan.

Egyébként érdekes: Russell M. Nelsont - ő a jelenlegi mormon főember - személyesen is ismerem. Persze ez annyit takar, egyszer, kb. 30 éve, kezet fogtunk, s azt mondtuk egymásnak "jó napot!", de akkor is, ő az első mormon elnök, akit személyesen is láttam közelről.

A folyamat érdekes. A mormonizmus legfrissebb jelensége, hogy egyre jobban igyekszik a protestantizmus része lenni. Ami furcsa, hiszen annak idején, alapításakor - 1830 - éppen a protestantizmus ellenében jött létre az egész. De az amerikai szellemiség - márpedig az amerikai mormonizmus kiemelten hazafias - és az egész körmyzet kényszeríti ezt a bizarr mozgalmat az alkalmazkodásra.

Hozzá kell tenni, se a hagyományos, se az újabb protestantizmus részéről nincsenek hasonló érzelmek, nincs viszonzás: ők a mormonizmust máig nem-keresztény vallásnak tekintik.

Belarusz az egyetlen kelet-európai ország, mely elkerülte a gyarmatosítást. Igen, még Oroszország se tudta elkerülni ezt a sorsot, a 90-es években Oroszország kőkemény liberális irányítás alatt áll és a nyugat csicskaállamaként funkcionált. Ez ma már múlt, azóta Putyin sikeresen visszaszerezte Oroszország függetlenségét és szuverenitását. Belarusz viszont sose került ebben a szomorú sorscsapásba.

Hogyan is? 1991-ben Belarusz kilépett a Szovjetúnióból, kinyilvánítva függetlenségét (a gyakorlatban ez 1992-ben lépett hatályba). Az orosz vezetésnél jóval óvatosabb belarusz vezetés már a kezdetben várakozó álláspontot foglalt el, látva milyen gazdasági katasztrófát okoznak Oroszországban a nyugat által követelt "reformok". Már a kezdetben a 2 fő politikai erő szuverenista volt, s a nyugatmajmoló erők kispártnál sose tudtak nagyobbra nőni.

Az orosz és az ukrán zuhanás hatására azonban Belarusz 1994-ben teljes fordulatot hajtott végre, a nyugatnak tetsző reformok helyett a nép érdekeit helyezte első helyre a belarusz vezetés. Ezt megerősítette jelképeiben is az 1995-ös népszavazás, mely a függetlenségkori zászló helyére visszaemelte a szovjetkori belarusz zászló új verzióját (ez a szovjetkori zászló kommunista jelképek nélkül).

Azóta Belaruszban "diktatúra" van, értsd: a vezetés nem azt teszi, ami jó a nyugatnak, hanem azt, ami jó a belarusz népnek.

Persze emiatt számtalan alkalommal igekeznek a belaruszellenes külső és belső erők destabilizálni az országot. Jellemzőn százfős, de milliárdokkal finanszírozott csoportok igekeznek "forradalmat" kirobbantani. A jól ismert receptek alapján, lásd Saul Alinsky.

Jelenleg, 2020 májusa óta kétségtelenül az eddigi legsikeresebb provokáció zajlik, a koronavírus helyzetet kihasználva sikerült átverni sok embert, így most a belaruszellenes liberális erők képesek immár akár 15-20 ezer fős tüntetéseket is szervezni, ami hatalmas eredmény, korábban az 1 ezer főt se voltak képesek elérni.

A mozgató kéz persze ugyanaz. Az mely Szerbiában akarja megdönteni a demokratikus kormányt, ugyanaz, mely Hongkongban hazaárulókat cukkol. A világ urai nehezen tűrik, hogy Belarusz népe ellenáll a gyarmatosításnak.

Nagyon fontos esemény: valaki a fideszes körből - ha nem is a politikacsináló belső körből - ki meri jelenti nyíltan, amit évek óta mondok.

Bogár László az az ember, akit messze a legnagyobb mértékben tisztelek a Fideszből.

S mivel régóta kívül áll a hivatalos politikán, szabadon beszélhet. Számtalan esetben simán szembe megy a hivatalos fideszes propagandával is, a fideszes átlagszavazók hiedelmeivel is.

Ebben a videóban nagyon fontos dolgot mond el: azt, hogy az EU segélyei a valóságban semmilyen segélyeknek nem tekinthetők, mert csupán a kilopott pénz visszaadott része. Még arányaiban is ugyanúgy saccol, ahogy én tettem évek óta: azt mondja, kb. 1:5 az arány.

S persze azt is ki meri mondani Bogár: a Fidesz ugyanúgy kiszolgálja a nyugatot, mint a ballibek, csupán az arány más. Orbán egyszerűen képes volt a nyugatnak fizetendő robot mértéket kicsit lealkudni.

Egyébként is ajánlom Bogár videócsatornáját, adásai érdekesek, bár néha elkalandozik a szerző figyelme, de ez csak azt mutatja, szerkesztetlen, spontán tartalomról van szó.

Az istanbuli Szent Bölcsesség Templom (ógörög: Hagia Szophia, újgörög: Ajia Szofia) lenne ma a világ legnagyobb ortodox temploma, ha ma is templom lenne.

Alapvetően mégis műbotránynak tartom a mostani felháborodásokat.

Ezt a templomot 1453-ban veszítettük el, nem most. S tulajdonképpen csak szerencsénk van, hogy 1453-ban és utána az épület új, török tulajdnosai értékelték a templom kulturális értékét, így nem szedték le róla az összes keresztény jelképet, hanem sokban megőrizve a keresztény kinézetét változtatták mecsetté. Ha úgy tettek volna, mint sok más keresztény templommal, azaz leverték volna a festményeket, s mindent az iszlám jognak megfelelővé alakítottak volna át, ma csak a történészek tudnák mi volt ez az épület korábban.

Érdemes tisztázni egy liberális mítoszt. Újságírói szabadság valójában nincs, állampolgári szólásszabadság van.

Az újságírói szabadság azt jelentené: az ember írhat, amit akar, kivéve ha ezzel kifejezetten nem sért jogszabályt. A valóságban azonban minden újságíró alkalmazott valamely médiánál, vagy ha szabadúszó, akkor is egy adott média vagy közzéteszi cikkét vagy nem. (Az egyszerűség kedvéért a rádiós, tévés újságírókról nem írok, helyzetük hasonló.)

Természetesen lehetséges önálló újságíró is, aki saját maga teszi közzé a cikkeit. Ez manapság fokozottan lehetséges az internet miatt. Ez gyakorlatilag blogger tevékenység. Bloggerségből viszont egyrészt képtelenség megélni, azaz ez csupán hobbi, másrészt egy személyes blog nagyságrendekkel kevesebb embert ér el, mint egy szervezett média.

A sajtószabadság tehát sokkal inkább az egyes médiák szabadságát jelenti, nem az újságírókét. Azt, hogy lehessen sokféle média, mely mind a maga szubjektív véleményét hangoztatja.

Az újságírói szabadság kimerül abban, hogy kiválasztja melyik média alkalmazottja legyen, nyilván azé, melynek álláspontja a lehető legközelebb áll az övéhez.

S ha már itt tartunk, lássuk a másik liberális mítoszt, az objektívitást. Természetesen ilyesmi nem létezik, hiszen az újságíró szubjektum, így az újságírókból álló szerkesztőség is az, s természetesen a médiatulajdonos is az. Minden gondolkodó ember rendelkezik adott nézetekkel, s a világon ezen keresztül szemléli.

Még egy hagyományos újságíró, aki egyszerűen beszámol, hírt ad, is saját szűrőjén keresztül nézi az eseményeket, azaz nem objektív. S még inkább egy publicista, aki eleve véleményt ír.

Objektív médiák nincsenek, sőt nem is kellenek. S ha lennének, senki se olvasná őket, hiszen robotszerű beszámolókat tartalmaznának a világról.

30 napig nem tudtuk frissíteni Facebook-oldalunkat tiltás miatt.

Ráadásul most a Facebook bekeményített: immár nemcsak engem mint magánszemélyt tiltanak le, hanem velem együtt minden olyan személyt is, aki admin jogosultsággal rendelkezik a profilon.

Szóval aki nem iratkozott fel médiánk közvetlen követésére, csak a Facebookon néz minket, annak javasoljuk a következő 3 közösségi elérhetőségünket is, ezeken minden új cikk esetében automatikus értesítés keletkezik:

• Twitter: https://twitter.com/BircaHang
• Tumblr: https://bircahang.tumblr.com
• VK: https://vk.com/public197047298

A Twitter és a Tumblr a magyar nyelvű anyagokat sokkal kevésbé cenzúrázzak, mint a Facebook, a VK pedig egyáltalán nem alkalmaz cenzúrát.

Már írtam a bulgáriai tüntetéshullámról. A tüntetések állandóak, július 8-tól minden nap zajlanak, jellemzően délutántól éjfélig, hétvégén és egyes napokon már reggeltől. Szófiában a hatalom fő épületei egymástól nagyon közel vannak, így könnyű egyszerre ott lenni mindegyik előtt. S mivel a terület viszonylag szűk, kis tömeg is képes nagynak látszani.

Szófia központjában van egy kb. 1 km hosszú utca, neve Цар Освободител (= Felszabadító Cár), ami II. Alekszandr orosz cárra (1855-1881) utal, a cár halálakor lett elnevezve ez az utca így, korábbi neve még a török uralomból eredt: Istanbul. Már a török időben itt volt a szófiai vezetés székhelye.

Miért olyan fontos II. Alekszandr orosz cár bolgár szemszögből? Mert az ő urakodása alatt támadta meg Oroszország Törökországot 1877-ben (X. Orosz-Török Háború 1877-1878), melynek eredményeképpen Bulgária közel 5 évszázad után ismét önálló állam lett. Egyébként a Felszabadító melléknév nem azt jelenti, hogy felszabította Bulgáriát, bár még a művelt bolgárok nagy része is ezt hiszi, ez a melléknév Oroszországból ered, s azt jelenti, az ő ideje alatt lett vége a jobbágyságnak Oroszországban.

A mai Bulgária területe a török időkben 3 - később 2 - török tartomány része volt, az egyik tartomány Rumélia volt. Egy időben a tartományi székhely Szófia volt. De amikor nem, akkor is ruméliai járások egyikének a székhelye Szófia volt.

Még török időkben épül fel itt a tartományi adminisztráció. Bulgária felszabadulása után ez lett 1879-től a bolgár fejedelem (később: cár) palotája. A monarchia megszüntetése (1946) óta az épületben múzeumok működnek. A kommunista hatalom is értette a jelképes politizálást, így a volt cári palotával szemben lett felépítve Georgi Dimitrov mauzóleuma 1949-ben, mely 1999-ig fennállt (akkor fel lett robbantva, helyén jelenleg park van, az eleve a mauzóleum mögött létező park ki lett szélesítve).

Vicces mellékes körülmény mi volt az utca nevével a kommunizmus alatt. A bolgár kommunista vezetés nehéz helyzetben volt, hiszen egyrészt nyilván nem lehet retrográd "monarchista" utcanév a központban, ráadásul pont Dimitrov sírjánál, másrészt viszont Alekszandr cár tényleg véget vetett a török uralomnak, amit nehéz negatív fényben átértékelni, továbbá még orosz is volt, s hát oroszok elleni meg nem rendes dolog beszélni, mert ez meg antikommunista szagú szöveg (ez a 40-es évek vége). Szóval az utca neve a kommunista időszakban Руски (= Orosz) volt. Az utca egyik végére tettek egy Lenin-szobrot is, ezzel kompenzálandó, hogy a központi részén ott áll II. Alekszandr nyilván lebonthatatlan szobra (éppen szemben a parlamenttel).

Szóval a tüntetések itt zajlanak A-B-C között, majd időnként elsétálnak D-ig, aztán elkezdenek még a környéken is menetelni. Ez utóbbi neve "polgári engedetlenség" Bulgáriában. Bár a polgári engedetlenség eredeti jelentése az, hogy az államhatalomnak ellen állunk passzív módon, Bulgáriában a kifejezés jelentése: zavarjuk a békés polgárokat, akik nem tüntetnek, pl. elálljuk a kereszteződést. Általában egy 2-3 ezres kemény mag tüntet állandóan, de időnként hozzájuk csapódik egy lazábbb kör is, így néha 7-8 ezer ember is összejön.

Alapvetően a következő csoportok vesznek részt, igyekszem létszám szerint sorba venni:

• unatkozó külföldi diákok - bolgár diákok, akik nyugaton tanulnak, s a koronavírus miatt most ideiglenesen hazatértek, jellemzően semmiről semmit nem tudnak, s abszurd követeléseket fogalmaznak meg,
• focihulligánok - jönnek, mert nincsenek meccsek a vírusjárvány miatt, itt viszont kiüvöltik magukat,
• marginális exisztenciák - többnyire narkósok és más antiszociális elemek, akik olyan kormányt akarnak, mely ingyen adja majd a szert,
• a kormányt nem kedvelő oligarchák által fizetett bértüntizők - beleérve a kényszertüntetőket, nemrég kiderült, van olyan munkahely, ahol a tulaj elbocsátás fenyegetéssel küldi tüntetni az alkalmazottait,
• esálytelen politikai szereplők és aktvisták, akik azt hiszi, utolsó esélyük a tüntetőket valahogy egyesíteni saját maguk alatt - képtelen vállalkozás, egyrészt mert a tüntetők csak a kormányellenességben értenek egyet, másrészt pedig mert egyszerre több politikai szereplő csinálja ugyanezt,
• szimpla gyakorló elmebetegek.

Az egész tüntetéssorozat mélyen abszurd. A kormányzat taktikája eddig a következő volt, nagy vonalakban:

• ellentüntetést szervezni - rossz megoldás, mert aktivizáló erővel hat,
• tárgyaláskészséget hangoztatni - megint rossz megoldás, hiszen nincs miről és kivel tárgyalni, így ezt az ellenfél csak a gyengeség jelének értékeli,
• nemreagálás - ez a legújabb taktika, s jónak tűnik, mert elveszi a kedvet a tüntetőktől, a vezéralakokat pedig őrületbe kergeti, ami folyamatos hibák elkövetéséhez vezet.

Bulgáriától egyébként nem idegen a hosszú tüntetéssorozat. Megesett már, hogy egy évnél is hosszabb ideig ment egy tüntetés.

Dévényi István nagyon durci, mert a legnagyobb ballibbant hírportál immár nem fog hazudni, ezért ő könnyeit alig visszatartva hűségesküt tesz Soroséknak.

A kiábrándulfideszizmus kórban szenvedő ultraliberális médiaceleb ünnepélyesen ígéri, ezentúl szóba se fog állna olyan emberrel, akinek véleménye eltér a háttérhatalmasokétól.

Utolsó esélyt kér Soros gazdától, s ígéri, ezentúl még keményebben cenzúráz majd a Soros Magyar Hangján. S szóba se áll olyanokkal, akik nem viselik a gazda szivárványliberális kényszerzubbonyát.

Komolyan: ezek az emberek ennyire nem veszik észre magukat?

Soros Magyar Hangját nem olvasom napi rendszerességgel, de most a bolgár tematikájú cikküket megnéztem. Mégiscsak tudnom kellene milyen a profi, szakmailag alátámasztott, független újságírás, nem?

Nincs erőm a cikk összes marhaságát és primitívségét sorra venni, ezért csak a legfontosabbak. De így is lesz idézet minden bekezdésből.

"Ráadásul ma már nemcsak a korrupt politikus-oligarchák fejét követeli a tömeg, hanem az egész kormány távozását" - A valóság: eleve a kormány és a főügyész távozását követeli a tüntetéssorozat, a kezdetektől.

"A mostani eseménysorozat közvetlen előzménye egy incidens volt, amely egy nyilvános strandon történt még július elején. Bulgáriában a tengerpart és az ahhoz tartozó földsáv köztulajdonban van, azt senki nem zárhatja le vagy sajátíthatja ki magának. Ám a török kisebbséget képviselő Mozgalom a Jogokért és a Szabadságért (MRF) egykori elnöke, a mostanra dúsgazdaggá vált Ahmed Dogan ezt máshogy gondolta, így trükkösen úgy alakította ki tengerparti luxusotthonának környezetét, hogy azt csak magánterületeken keresztül lehessen elérni." - A valóság: a tüntetés első napja arra volt reakció, hogy a főügyész házkutatást tartott a köztársasági elnök két alkalmazottjának irodájában.

"Hriszto Ivanov, az ellenzéki Demokrata Párt vezetője" - A valóság: a Demokrata Párt egy jogilag még létező, a valóságban nem működő párt. Hriszto Ivanov pártjának neve: Igen Bulgária Mozgalom, parlamenten kívüli liberális-konzervatív kispárt, a legutóbbi parlamenti választáson 3 %-ot szerzett, így nem tudott bejutni a parlamentbe, ez egy alapvetően szófiai párt, vidéken alig vannak szavazóik, viszont a 24 szófiai kerületből 8-ban ez a párt nyerte a kerületi polgármesterválasztást.

"Rumen Radev államfő azt követelte Boriszovtól, hogy rendelje vissza a jelenleg semmiféle állami megbízatással nem rendelkező Dogant védő kormányőröket." - A valóság: semmi ilyesmit nem követelt Radev. Eleve nem is tehette volna, mivel a Kormányőrség az ő, azaz a köztársasági elnök ellenőrzése alatt van.

"nem is beszélve Dogan pártjáról, amelynek elemi érdeke, hogy maradjon minden a régiben" - A valóság: Dogan pártja megszavazta a szocialisták által indítványozott bizalmatlanságot a kormány ellen. A 240-fős bolgár parlamentben 102 képviselő szavazta meg az indítványt: az összes - 77 - szocialista és az összes török - 24 - képviselő, valamint 1 független képviselő, egy az oligarchikus kapcsolatai miatt előző héten a szocialista frakcióból kizárt képviselő. Ellene szavazott az összes - 94 - GERB (a miniszterelnök pártja) képviselő, valamint az összes - 21 - képviselő a 2 kisebbik nacionalista kormánypárt közös frakciójából (Egyesült Hazafiak). Ellene szavazott még 1 képviselő az Akarat pártból, s 8 független képviselő (6 ex-Egyesült Hazafiak, 1 ex-szoci, 1 ex-török). Tartózkodott 11 Akarat-képviselő.

"ma a tömeg már nemcsak a főügyész, hanem a kormány távozását követeli" - A valóság: sose volt olyan pillanat atüntetéssorozatban, hogy ne követelték volna a kormány távozását.

"nem sok jót ígér Boriszovnak a tavasszal tartandó parlamenti választásokon, ahol már egy korántsem széthúzó, hanem egyre inkább összetartó ellenzékkel kell majd felvennie a versenyt" - Ez meg már szín hazugság, gondolom Soros Magyar Hangjának irodájában a hangszóró egész nap az "összefogdodás, összefogdosás!" dallamot játssza, ennek hatása alatt áll a szerző. A bolgár ellenzék sose volt annyiar szétesve, mint most, s a tüntetések ezt csak erősítették.

Csak kb. leírom kik lesznek a fő ellenzéki erők a jövő évi tavaszi választáson:

• a mostani parlamenti ellenzékből:
  • a szocialisták,
  • a török párt,
  • a nacionalista Támadás párt (ex-Egyesült Hazafiak, jelenleg képviselői függetlenek) - valószínűleg nem fogja elérni a 3 %-ot, s kizárt, hogy az Egyesült Hazafiakkal közösködne, a pártelnök erősen elmebeteggyanús,
  • Akarat párt;
• a mostani parlamenten kívüli ellenzékből:
  • alternatív török párt (a fő pártból szakadt ki pár éve, radikálisabb),
  • az említett Igen Bulgária liberális-konzervatív párt,
  • Demokraták Erős Bulgáriáért - egy másik liberális-konzervatív párt, mely azonban gyűlöli az Igen Bulgáriát, bár tavaly az önkormányzati választásra végül összeálltak és Szófiában majdnem 15 %-ot szereztek, szóval ha esetleg összeállnak a parlamenti választásra is, országosan esélyesek 5-8 %-ra,
  • egy a múltkor 1 %-ot elért nacionalista, radikálisan nyugatellenes párt, mely most nagyon kiáll a tüntetések mellett;
• s persze - ez a bolgár politikai élet nagy sajátossága - az új messiások, akik "minden párt ellen", "mindent újra", "nem kellenek pártok", "angol típusú választási rendszert" szövegekkel jönnek:
  • egy volt szocialista képviselő, aki a tavalyi szófiai polgármesterválasztáson függetlenként indult és második helyezést ért el,
  • az egyik legismertebb bolgár televízós személyiség (a 90-es évek elején egy humoros műsorban kezdte pályafutását, majd amolyan magyar Fábry Sándor bolgár verziója lett, ma már multimilliomos médiavállalkozó, saját tv-csatornát üzemeltet, ahol ő maga vezeti a főműsort minden este).

S mivel a bolgár választási rendszer arányos (csak a 4 %-os küszöb hoz aránytalansági elemet belé), így eleve nincs előzetes koalíciós kényszer. Plusz a legtöbb esetben kizárt az együttműködés ideológiai vagy személyi okokból.

Ami a forrást illeti, kb. mint ha én most írnék egy cikket a namíbiai belpolitikáról, fél órás "kutatás", értsd 2 darab namíbiai netes cikk elolvasása után. Bár valószínűleg én kicsit informatívabb cikket írtam volna, mert legalább a Wikipédia "Namíbia" szócikkét megnéztem volna. Dehát én nem nem vagyok profi, magasan képzett, független szakújságíró...

Hatalmas mozgások a pszichoellenzékben a múlt hónapban. A "hatalmas" szó persze az egyes csoportok méretéhez képest értendő.

Pszichoellenzéknek azokat az ellenzéki törpeszervezeteket nevezem, melyek a valóságban gyakorlatilag nem is léteznek, de rendkívül hangosak a neten, így azt a képzetet adják magukról, mintha sokezres tömeg lennének, pedig a valóságban pár száz ember, s még valami: az egész szervezet valamilyen teljesen elmebeteg ötlet köré épült fel (sőt, néha maguk a főemberek is erősen elmebajos-gyanúsak).

Már mindegyikről írtam többször is. Gyorsan el is sorolom.

Söpredék Zoli korábban tüntetéseket szervezett, meg alternatív parlamentet (ahol csak ő és haverjai jelentek meg), most állapota enyhült: már tüntikézés helyett piramisjátékot és csirkeosztást javasol, a csirkeólokba pedig milliós számítógépeket akar telepíteni. Ettől megváltozik ugyanis a társadalom hangulata, aztán Zorbán bukik.

A NyomtassTeIs Mozgalom - melynek törzsgárdája egyezik a Kolozsváros blogéval - abban hisz, hogy ki kell nyomtatni az internetet - ugyanis Zorbán betiltotta a netet vidéken -, majd azt be kell dobálni vidéki postaládákba, s akkor majd kinyílik az agymosott utolsó szemét mucsai bunkók csipes szeme, rájönnek, hogy minden, amiben hittek marhaság, s csatarendbe állva leszavaznak Soros embereire, támogatni kezdve a homokos “házasságot” és a határkerítés lebontását is.

A legismertebb persze az Amerikai Népszava blog közel száz fős rajongótábora. Ők két dologban hisznek: egy - Bartus mester a messiás, kettő - bojkottálni kell mindent ami mozog.

A kiábrándult ex-fideszes Tuareg - fanatikus fideszesből fanatikus ballibává lett, majd tovább ment: immár a ballibeket is hazaárulóknak tekinti, csak Gyurcsány iránt mutat valami enyhe szimpátiát.

S az Alkotmányos Ellenállás. A legjobban ismert számomra, mert már csírájában ismertem a mozgalmat. Az egész kezdete: egy Geri Tibor nevű, magát alkotmányjogásznak képzelő emberke kitalálta 2011-ban, hogy az új alkotmány érvénytelen. Érvei persze marhaságok, személyesen neki is cáfoltam minden indoklását. Geri kezdetben a ballibeknél próbálkozott, de onnan gyorsan kirúgták (a ballibeknél elég sok a valódi alkotmányjogász, egy ilyennek pedig kb. 10 perc kell, hogy lássa: Geri tézisei hibás alapon fekszenek). Ettől Geri megsértődött, egyre jobbra tolódott, a végén már keresztényellenes, pogány elmebetegekkel kezdett összejárni, akik szerint a magyar Szent Korona többezer éves és valóságos személy, akit ki kell nevezni államfővé, kormányfővé, miniszterré. Lassan a kb. száz fős mozgalma annyira radikális lett, hogy magát Gerit is kirúgták mint hazaárulót: gondolom, valamilyen "alkotmányjogi" tézis már neki is túl sok lett.

Na, most jön a lényeg. Tuareg mozgalma, a Kossuth Tériek és az Alkotmányos Ellenállás kezdtek összejárni. Bár ideológiájuk nagyon más - a Kossuth Tériek fanatikus nyugatpártiak, az "alkotmányosok" meg kb. Attila államát akarják "visszaállítani" - mégis összekötötte őket három dolog: az orbánozás, az a hit, hogy a jelenlegi alkotmány nem érvényes, valamint az a furcsa hobbi, hogy időnként sátrat vernek közterületen, majd ott heverésznek pár napig, néha összekötve ezt rövid fogyókúrával is.

Mivel azonban az alkotmányosok rendkívül agresszívek - ami nagy szó, Tuaregnél nem könnyű agresszívebbnek lenni -, lassan kezdték átvenni a vezetést a tuaregisták felett. Július közepén Tuareg visszaütött. A két szervezet gyorsan kiderítette egymásról, hogy "fideszes kamuellenzék", s Zorbán ukázait követik.

Szóval már éppen rettegett Zorbán, hogy 100-150 bátor ellenálló sátortáborozni fog a Kossuth téren, mire ez a hatalmas forradalmi tömeg most kettészakadt. Szegény pszichoellenzék...

Mindig jó hír, amikor az ellenség pánikolva tombol.

HaFr, megbízott blogger a nemzet totális lepolgárosítására és liberálissá züllesztésére őszinte cikket írt: maga is belátja, hogy tervei esélytelenek.

A szerző következtetései helyesek. Egyrészt a hatalom egyre gyengébb és bizonytalanabb. A brüsszeli csúcsoligarchia képtelen akaratát rákényszeríteni saját féleprifériájára, a kényszerpolgárosodás elmaradt, hiába igáznak le minket immár 30 éve.

A kétsebességes Európa pedig csak varázsszó: a központi elnyomó hatalom tehetetlenségét jelzi. Valódi jelentése: nem képesek immár annyi forrást elvenni a magállamok a félperifériától, azaz az eredeti EU-ötlet elbukott.

A kimenet két dolog lehet: ahogy a szerző írja, kizárják a félperifériát, de ennek sok értelme nem lenne, mert ezzel még jobban csökkenne a nyugati lopási potenciálja, tehát a valószínűbb, hogy - s ezt is írja a szerző - a magállami elitek utolsó próbálkozást tesznek a kelet-európai komprádor-liberális helyi elit visszasegítésére a hatalomba.

Trump esetleges veresége valóban segítené ezt. Ezért is kell mindent megtennünk győzelméért, akkor is, ha sok dologban nem értünk egyet vele. De természetesen Trump veresége se adna akkora erőt adni a brüsszeli oligarchiának, hogy képes legyen a helyzeten radikálisan változtatni. Ez esetben egyszerűen a harc keményebb és hosszabb lesz.

A legegészségesebb szervezetben is előfordul, hogy gennyes pattanás alakul ki.

A gennyes pattanások élete jellemzően 3 fő irányban szokott alakulni.

Az első esetben a pattanás kicsi marad, nem tud jelentősen fejlődni. Aztán lassan alkalmazkodik a környező egészséges sejtekhez, bár még sokáig érezhető, hogy a pattanás helye kissé más a környezethez képes.

Aztán az is megesik, hogy a pattanás burjánzani kezd, egyre nagyobb területet foglal el. Ilyenkor a szervezet tulajdonosa orvoshoz fordul, aki helyi érzéstelenítéssel kivágja a pattanást, szépen megtisztítja helyét, majd gyógyszert ír fel.

A harmadik esetben viszont a pattanás burjánzik ugyan, de a szervezet immunrendszere sikeresen gátolja terjedését, így a pattanásnak egyetlen útja marad: kifelé növekszik, magyarul egyre rondább lesz. A gennyes sejtek persze ilyenkor hőbörögnek az immunrendszer diktatúrája ellen, ha van netes hozzáférésük ki is írják, hogy "függetlenségünk veszélyben!".

Aztán a hőbörgés egyre hangosabb, végül a pattanás felszakad, majd pár óra vagy nap alatt (a pattanás nagyságától függően) minden genny kiömlik, a seb lezárul, s a szervezet lassan átveszi az uralmat a volt pattanás helyén.

A genny meg még esetleg tart egy kis tüntikézést, ordít, vakkantgat-gágog, de immár vége: a genny képtelen a gazdaszervezettől függetlenül megélni. A friss szél, a tiszta eső, s a szikrázó napsugarak kipusztítják teljesen a gennyt.

Az ember jókat mulat a nemrégi, de még folytatódó J. K. Rowling botrány kapcsán.

Én egyébként nem olvastam egy sort se J. K. Rowling irodalmi tevékenységéből. Immunis vagyok az agyatlan álmesék ellen. Főműve első részét viszont, beismerem, láttam moziban, csak azt tudom mentségemre felhozni, hogy a 25. perc környékén elaludtam, s csak a végső feliratoknál ébredtem.

Szóval a botrány lényege kb. az, hogy Rowling szerint minden nő szent joga az abortusz, tapsolni kell minden perverz betegnek, mindenki jogosult megrontani a gyerekeket, valamint a néger rasszizmus nem rasszizmus, míg ellenfelei szerint minden nő szent joga az abortusz, tapsolni kell minden perverz betegnek, mindenki jogosult megrontani a gyerekeket, a néger rasszizmus nem rasszizmus, valamint minden férfi joga, hogy magát nőnek nevezze. Nos itt van az ellentmondás: Rowling szerint nem létezik a férfiak joga, hogy nőnek nevezzék magukat. Rowling tehát fasiszta és rasszista, meg nem igazi genderprogresszív ellenfelei szerint.

A progresszív liberális megmondóemberek persze kötelezően fel is háborodnak az égbekiáltó Rowling-féle kirekesztés miatt, hiszen minden igazi proglib tudja, nem szabad kirekeszteni senkit (kivéve persze a fasisztákat, őket ugyanis ki kell rekeszteni).

40 éve volt egy orosz vicc. A bolondokházába bizottság érkezik, az intézmény vezetője büszkén mutatja eredményeit, tübbet között kihallgatja a betegeket, akik a "mennyi 2+2?" kérdésre egyhangúan azt mondják "4 és fél". A bizottság elnöke meglepődve megjegyzi "dehát 2+2 az 4!", mire az intézmény vezetője "rendben van, kolléga, de ezt csak mi tudjuk, a betegeknél a másik opció az 5, s ismerje el, azért mégiscsak jobb a 4 és fél".

Valahogy így van a libbant közélet is. Mindenki marhaságokat beszél, s néha összekapnak egymással a "betegek", mert egyesek keveslik mások marhaságát.

Általában - bár alapállását nem osztom - egyet szoktam érteni Puzsér következtetéseivel (úgy az esetek 80 %-ában), ezúttal azonban teljes tévedésben van.

Kezdjük azzal, hogy "A hazai baloldalnak minél előbb vissza kellene találnia a nincstelenek és az elesettek védelméhez, a munkavállalók képviseletéhez, a szakszervezetek támogatásához, a nagytőke elleni küzdelemhez és a szociáldemokrata értékekhez." - abszurd állítás, a magyar baloldal mindigis a nagytőke képviselete, a nyugati gyarmatosítás kliense, a felső 10-20 % pártja volt, azaz nincs mihez "visszatalálni". A magyar baloldal annyira távol áll a kisemberektől, hogy még a nyugati, liberálissá züllött szocdemekhez képest is jobboldali.

Arról nem is beszélve, hogy a szocdem értékek látványosan elbuktak. Alapjuk ugyanis az, hogy a magállamok elnyomottjai részt kapnak a világ kizsákmányolásából, így rendkívül magas bérszintet élvezhetnek.

Puzsér megtámadja Pogátsát, mert az egyetért azzal, hogy a szegények jobboldaliak. Pedig ez csupán egy tény. S nem magyar, hanem nemzetközi tény, ez csak azokban az országokban nem jelenik meg, ahol a "jobboldal" szónak erősen negatív érzelmi töltete van történelmi okokból (lásd Spanyolország).

Továbbá Pogátsa éppen azon kevés magyar baloldaliak egyike, aki azt vallja: a progresszívizmus nem baloldal. Ezért ez a támadás értelmetlen.

A liberalizmus a gondolkodás fősodra lett 200-300 éve. A legtöbb ember hajlandó alapból, gondolkodás nélkül elfogadni, bele se mélyedve. Még az ellenzők is többnyire úgy ellenzők, hogy a liberalizmus kereteit fenntartják.

Nagyon nagyon kevés a valós rendszerellenzék, ők természetesen szélsőségnek számítanak, különösen ha kimondják, hogy pl. nem akarnak se piacgazdaságot, se versenyt, se liberális demokráciát.

Pedig mindez csak a normalitás kijelentése. A piacgazdaság gonoszság, hiszen a piacot teszi meg döntőbíróvá. Ha egy társadalom piaci alapú, az azt jelenti, az emberek között harc zajlik, s az erősebb eltapossa a gyengét. A verseny hasznos lehet persze korlátozott területeken, de egy normális társadalom alapja az együttműködés kell hogy legyen, nem a folyamatos versengés.

A liberális demokrácia pedig azt jelenti: a választott hatalom korlátozott hatalmú, képtelen ellátni emiatt feladatait, sőt egy sor fontos feladat eleve ki van véve hatásköréből. A meglepő, hogy ezt a legtöbb ember ma természetesnek veszi, s el se gondolkodik azon, hogyan egyeztethető össze a demokrácia koncepciójával az, hogy a pénzügyi-gazdasági hatalom "független", s kinek jó ez a néptől való függetlenség. Ráadásul még a korlátozott jogosoltságű választott hatalmat is "felosztják ágakra", "fékezik", "ellensúlyozzák", nehogy véletlenül képes legyen szembeszegülni a senki által meg nem választott, korlátlan háttérhatalommal.

Nem mondom, hogy a liberálisok gonoszok. Mert egyrészt a legtöbb ember azért liberális, mert elhiszi, a liberalizmus az alap, olyan mint a levegő, adottság. Másrészt pedig sokan át se gondolják a fentieket.

A legrosszabb diktatúra nem az, ahol nyílt erőszak és kényszer utalkodik. Ott ugyanis szimpla túlélés kérdése minden, nemigen ítélhető el az átlagember, ha szimplán alkalmazkodik a szabályokhoz.

Erkölcsileg az enyhe, lágy diktatúra a legrosszabb, ott ugyanis nem az ember életéről van szó, hanem "csak" pl. ekzisztenciájáról, itt pedig már nehéz meghúzni a vonalat mit szabad elfogadni és mit nem.

Ezért is volt nehezebb Kádár rendszere, mint Rákosié. Ha Rákosi alatt valaki "pofázott", komoly baja eshetett, míg Kádár alatt ez - a legdrasztikusabb eseteket leszámítva - csak fekete pontot jelentett a személyi aktában, fokozattabb esetben munkahelyről vagy oktatási intézményből való kirúgást. Legalább a Kádár-kor kései időszakában ez volt a helyzet.

Az utolsó olyan akció Kádár alatt, amikor a rendszer nyíltan bekeményített a Nemzeti Színház ügye volt. Miután 1965-ben le lett bontva a Nemzeti Színház addigi épülete, a rendszer megígérte a színház új helyen való felállítását, ez azonban folyamatosan halasztódott. A legutolsó hullám a 80-as években volt, amikor országos gyűjtés indult az építkezés költságeire. Ez volt az az eset, amikor mindenkinek meg volt mondva: önkéntes, de ha nem adsz, pórul jársz.

Ezt az esetet leszámítva a kései Kádár-rendszer nem akart nyílt hatalommelletti tapsolást, elegendő volt nyíltan nem szólni a rendszer tabutémai ellen.

A nyugati fejlett liberális demokráciák eddig későkádári típusú diktatúrák voltak, pár tabutémát leszámítva nem okozott problémát az ellenzéki magatartás. (Ne tessék abba belekötni, hogy pártok harcoltak egymással, mert ennek semmi tétje nem volt, hiszen az alapkérdésekben minden párt ugyanazt mondta: egyik se volt a rendszer ellen.)

Az új fejlemény az emberek magánéletében való fokozott bevatkozás. A tabutémák száma egyre növekszik, s szólásszabadság, sőt a véleményszabadság egyre vékonyabb.

A nagy nyugati cégeknél pl. a kihirdetett politikai célokkal való nem egyetértés (akár passzívan) a céggel való illojalitásként van értékelve. Pl. tessék azt mondani a Coca-Colánál, hogy a dolgozóként nem támogatjuk a homoklobbista tevékenységet, ez súlyos vétségnek fog minősülni. De elegendő egy kisebb cégnél is ellentmondani. Ha maga a cégtulaj még egyet is ért az alkalmazottal, kénytelen a túl "problémás" alkalmazottat elbocsátani, hiszen miatta esetleg bojkottot kockáztat a cég ellen.

Érdekesség: ugyanaz a cég egész másképp viselkedik a magállamokon kívül. Pl. a nyugaton szivárványos Coca-Cola Kelet-Európában nem követel meg semmilyen aktivitást - személyesen tudom ezt, ott dolgoztam 2 évet.

Mi lehet a magyarázat? Természetesen az adott társadalom immunereje. A nyugati társadalmak elrohadtak, s normálisok nem mernek emiatt fellépni, így az egész narratívát az abnormalitás vezényli. Míg nálunk, keleten, az abnormálisok máig törpe kisebbség.

A kulcs tehát: egészségesnek maradni, nem alkudni a beteges eszmékkel. Az alapelv itt a zérótolerancia. Ha elkezdünk ugyanis alkudni a rosszal, hosszú távon a rossz győz.

A magyar közvélemény kezdi magát az őrületbe hiszterizálni a pedofil téma kapcsán.

A józan hangok egyre halkabbak.

Az már megszokott, hogy akasztást akar a nép képnézegetésért. De megjöttek a kamuszakértők is, válogatott marhaságokkal. Lássunk párat.

Állítólag a képnézegetők az okai a pedópornó iparágnak. A valóságban a pedópornó iparág fő része - ahogy a normál pornó esetében is - az önkéntes, amatőr, ingyenes anyag. Én magam nagyon utálok minden pornót, mert lealacsonyítónak tartom, durvának, megalázónak, de nyilván láttam már pornót. (Miközben nem vagyok puritán, mert a normál szoft erotikát szeretem.) Szóval elegendő a legnagyobb pornó honlapok bármelyikére ellátogatni, hogy az ember lássa, az anyagok nagy része nem azért készül, mert van rá kereslet.

A másik abszurd tézis szerint a pedó iránti érdeklődés gyakori. S ezt jellemzően azzal igazolják, hogy az átlag férfi szereti a fiatal lányokat. Ami igaz is, de ezzel van egy hatalmas gond: az, hogy pl. egy 45 éves férfinak tetszik szexuálisan egy 15 éves lány az semmilyen kapcsolatban mincs a pedofíliával. Tessék megjegyezni: egy igazi pedót nem érdeklik 15 éves lányok, őt csakis a serdületlen gyerekek érdeklik, márpedig egy átlag 15 éves lány minden, csak nem serdületlen. (Hozzáteszem: Európában, közte Magyarországon, eleve nem bűncselekmény a beleegyezéses szex 14 éven felettivel.)

A legviccesebb tézis szerint a pedóság a hatalom jele. Az elitnek megvan már mindene, így már csak ez hiányzik neki. Abszurd tézis, mert a pedofília nem döntés kérdés, senki se dönt úgy, hogy "meguntam a felnőtteket, holnap reggeltől pedó leszek". A férfiak 99,9 %-a nem pedofil, s ha hatalmas a hatalma, akkor se lesz az. S mivel nem az, semmi kielégülést nem fog ebben a témában találni. Aki milliárdos és jólétében képtelen már kielégülni, az számtalan dolgot tehet: 32-emeletes jachtot rendel, versenyautókat gyűjt, vesz még egy repülőgépet, épít még pár kasztélyt, stb., de biztosan nem lesz pedofil csak mert sok a pénze.

Érdekes módon, az egyébként jellemzően baromságokat író HVG-s Hontalan Andris írt talán a legjózanabbul erről a témáról. Persze meghurcolták érte még a hívei is...

Hont ezt írja: "Amennyiben az alapesetet szigorítják, úgy az a, mondjuk, 17 éves lány, akinek van egy 16 és fél éves fiúja (történetesen osztálytársak), és együtt járnak, és már szexuális viszonyt is folytatnak egymással (senkinek semmi köze hozzá: 14 év a beleegyezési korhatár), ezt pedig rögzítik, akkor Kaleta miatt szigorított jogszabály fog lesújtani rájuk. (A fiatalkorúakra vonatkozó általános szabályok figyelembevételével). Az sem megoldás, ha bekerül egy 18 éven felüli elkövetőkre vonatkozó kitétel, hiszen az előbbi példánál maradva, a pár marad együtt, a lány pedig időközben betölti a 18. életévét, és ezt követően további fél évet várniuk kell szokásaik folyatására, különben a lány aljas bűnelkövetővé válik. (Természetesen a példa lehetne 18 éves sráccal és 16 éves lánnyal is, ez esetben két évet kéne várniuk, és amennyiben ezt a tizennyolc éves szabályt a nemi érintkezésre is kiterjesztenék - ahogy néhány újkeletű purifikátor érvelni szokott -, úgy magával a szexszel is várniuk kéne, ami igen ifjúságbarát intézkedés volna. Nem árt tehát gondolkodni a szigorítások előtt.)"

Továbbá: "A pedofilok nagy része - a becslések szerint háromnegyede - úgynevezett ego-disztóniás pedofil, ami azt jelenti, hogy morálisan saját maga is elfogadhatatlannak tartja a pedofíliát, és vágyait a külső valóságban soha nem éli ki." S ez utóbbi a lényeg: a kevés pedofil nemi orientációjú ember zöme saját vágyait betegesnek tekinti, így azokat igyekszik magában elrejteni.

A csúcs: ősbuta celebek leveszik gyerekeik képeit mindenhonnan. Az őrület felső foka: egy kisgyerek kép, ami az emberek 99,9 % számára nem tartalmaz semmilyen erotikus, pornográf elemet hirtelen beteg agyakon keresztül nézendő. Alkalmazkodjunk tehát a 0,1 %-os pedofil értékrendhez és felejtsük el a normalitást. Tipikus liberális őrület. Ezzel világos is lesz, a pedofil hisztizés mögött ugyanaz a családellenesség van valójában, mint ami a homoklobbi, a feminizmus, a genderizmus tapsolása mögött, pedig látszólag az egyiket üldözik, míg a másikat kötelezően bevezetendőnek tekintik a liberrant harcosok.

Szeretem a ballib médiákat figyelemmel követni, általában azokat, melyekben van értelem is. De néha kikapcsolódásképpen megnézek egy-egy ballib bulvármédiát is, kedvenceim az Amerikai Népszava blog és a Kolozsváros blog, nemrég azonban az egyik náluk is alacsonyabb színvonalú médiába, az Ellenszélbe olvastam bele. Ezt a médiát pár elmebeteggyanús gyurcsányista civil üzemelteti, de radikálisabbak magánál Gyurcsánynál is, legalábbis az orbánozásban.

A főcikk: Juszt László leleplezi Zorbán "gerinctelenségét". Egyébként nem tudom, Juszt tett-e leleplezést, az eredetit nem találtam, szóval lehet akár kamu is a Jusztra utalás. Mindegy.

Orbán azt találta mondani, hogy "az idegengyűlölet nagy mesterét Karl Marxnak hívták" - ez persze nem igaz, de most ezt hagyjuk, azért van cak erre szükség, mert ez a cikk kiindulópontja.

Juszt logikája szerint aki ellenzi Marxot, az nem koszorúzhatja meg se Heydar Aliyev volt azeri elnök, se a Tiananmen téri hősi emlékművet.

Na most, a Tiananmen téri emlékmű semmi köze az 1989-es ottani eseményekhez, szóval még az is bátran koszorúzhat, aki az 1989-es puccskísérlet oldalán állna. Heydar Aliyev pedig a azeri állam megalapítója, s teljesen irreleváns, hogy korábban a szovjet legfelsőbb vezetés tagja volt (sőt, Brezsnyev utóda is lehetett volna, ha nem lett volna muszlim és türk, a szovjet rendszer íratlan szabályai kizárták, hogy ennyire kisebbségi legyen a nagyfőnök, különösen az egyetlen nem-szláv vezér, Sztálin után). Mindkét emlékmű olyan, mint nálunk a Hősök téri Hősök Emlékköve vagy a mögötte lévő Milleneumi Emlékmű. Ezeket rendszeresen megkoszorúzzák idegen állam- és kormányfők, ez a diplomáciai protokol része.

Nem megkoszorúzni Tiananmen téri emlékművet külföldi állami vezető által kb. olyan, mint nem megkoszorúzni a budapesti Hősök Emlékkövét arra hivatkozva, hogy ellenezzük Nagy Imre kommunista múltját, márpedig ott zajlott Nagy újratemetése 31 éve.

Magyarul: ostoba demagógia. De persze eleve csak a ballib keménymag legbutább részének szánt a cikk.

Amikor keresni kezdtem Istent, természetesen nem tudtam nem találkozni Jehova Tanúival.

Magyarországon a 3 legaktívabb misszoniáriusi tevékenységet folytató csoport a 80-as évek végén és a 90-es évek elején két amerikai felekezet, a jevisták és a mormonok, valamint egy magyar felekezet, a Hit Gyülekezete volt.

A mormonok elbukták magyar missziójukat. 30 év aktív missziós tevékenység után is alig 5 ezer tagjuk van, ezek nagyobb része is inaktív. Egyszerűen a mormonság nagyon nem illeszkedik a magyar mentalitáshoz, a mormonok a szektát keresők számára túl egyháziasak, míg az igaz egyházat keresők számára túl szektásak.

Tegyük hozzá: a mormonizmus nagyon naív, nagyon amerikai ízű, Európában gyakorlatilag sehol se tudtak a "kis amerikai bizarr szekta" képből kilépni, az egyetlen kivétel Portugália, ahol - számomra megmagyarázhatatlan okokból - a mormonok relatív sikert értek el, ma a lakosság kb. fél százaléka mormon.

A Hit Gyülekezete és jehovisták viszont máig rendkívül sikeresek Magyarországon. A Hit Gyülekezetének a titka, hogy az egyébként szintén amerikai eredetű pünkösdizmust megtisztítva annak amerikai stílusától, magyarra lokalizálva adja elő. Taglétszámuk 80 ezer körül van, s ha még ehhez hozzá is tesszük, hogy valószínűleg csak 40 ezer az aktív tag, ez is nagyságrenddel a mormonok felett van.

Engem személyesen a pünkösdizmus mindig taszított, így eleve sose kerültem közeli kapcsolatba a Hit Gyülekez

A jehovisták viszont régi, harcedzett szekta Magyarországon. Nagyon kemények, nagyon radikálisak, s erre mindig van kereslet. Magyarországon a XIX. sz. 90-es éveiben jelentek meg, s azóta folyamatos a jelenlétük, pedig a rendszerváltozás előtt minden létező rendszerben tiltották őket (a Monarchia alatt, Horthy alatt, a köztársaság alatt, Rákos alatt, Kádár alatt is). Jelenleg létszámuk kb. 50 ezer fő, amivel a katolikusok, reformátusok, evengélikusok, zsidók, ortodoxok, Hit Gyülekezete után a 7. helyen állnak, de valószínűleg megelőzik a hitgyüliseket, sőt az ortodoxokat is, ha csak az aktív tagságot nézzük.

Szóval 1987 elején tartós kapcsolatba kerültem a Jehova Tanúival. Persze már korábban, 1984-ben is találkoztam velük, de az egyszeri alkalom volt. Szóval 1987-ben eljártam hozzájuk tanfolyamra. A jehovistáknál ugyanis nem úgy van, hogy az ember hirtelen belép, hanem több hónapos tanfolytam van, majd gondolkodási idő, "vizsgáztatás" a vezetőség részéről, s csak akkor lehet az ember tag. (S ugyanennek az ellenkezője kilépéskor: napok alatt kirúgják azt, aki "eretnek", hiába tag esetleg évek óta.)

Szóval az oktató kezdte velem végig venni az új tagjelöltek tankönyvét, akkor ez az Örökké élhetsz paradicsomban a földön című kiadvány volt. De ez nem úgy ment, hogy átvettük, majd mentünk tovább, hanem minden fejezet végén el kellett mondani, egyetértek-e vele, meg alkalmazom-e ill. tervezem-e alkalmazni ezentúl az elmondottakat. Amíg nem jutottunk egyezségre, nem mentünk tovább. Szóval lassan ment.

Nagyjából a kör harmadánál abba is maradt okításom. Akkora derült ki alkalmatlanságom. Már előtte is voltak problémák velem, lásd Jézus nem Isten, meg miért nem kereszt, hanem cölöp, de erre mindig olyan választ kaptam, hogy ez a helyes fordítás, mert minden más félrefordítás, amire nemigen tudtam mit reagálni, lévén egy szót se tudtam akkoriban görögül. Aztán az se nagyon tetszett, hogy amikor nehéz kérdést tettem fel, a válasz kb. az volt, hogy ez nem fontos, ezt elég a vezetőségnek tudnia. Egyre gyakrabban jött a hivatkozás a brooklyni mindentudó vezetőségre (akkoriban ott volt a világközpont).

De végülis a szakítás ott jött el, hogy én nem tartom be a "tiszteld szüleidet" parancsolatot, mivel szüleim akarata ellenére házasodtam (akkor épp 5-hónapos házas voltam), ezért most bocsánatot kell tőlük kérnem. Megkérdeztem, vajon ha valaki Jehova Tanúja akar lenne, s szülei ellenzik, akkor lehet-e tag? Az oktató erre hebegett-habogott, hiszen volt annyira intelligens, hogy felismerje a csapdát, s tudta azt mégse mondhatja "az más". Szóval mérges lett az oktató. Aztán lenyugodva azt mondta, majd szóljak, ha elfogadom aszülői tiszteletről szóló tanítást, mert addig nem tudunk tovább lépni.

Ebben maradtunk. Ez 33 éve volt.

Persze aztán még sokat elmélkedtem a jehovizmuson, mert - nem akarom tagadni - hatott rám bizonyos szempontból. Kellett még fél év, hogy rájöjjek, életem egyik helyes döntése volt a velük való szakítás. Aztán még 1993-ig kutattam őket, szükségem volt arra, hogy képes legyen cáfolni alapvető tanaikat.

Vicces volt követni a lengyel elnökválasztás magyar reakcióit.

A két forduló között magabiztosság.

A második forduló estéjén a mimimális eltérést jelző előrejelzések hallatán örömujjongás, majd belekapaszkodás a külföldi szavazatokba. Arra nem gondolnak, hogy ugyanazek az emberek Magyarországon átkozzák a külföldi szavazatokat.

Aztán jön az eredmény: a liberális jelölt bukik. S tegyük hozzá: ez a lengyel liberális jelölt a magyar ballibantakhoz képest fényévnyivel normálisabb alak.

Csend, majd gyorsan jönnek a magyarázatok:

• csalás volt,
• megvan a "kétharmad" (a valóságban nem a kétharmad van meg, hanem a 100 % egyébként, hiszen a vesztes nem kap semmit),
• miféle választási rendszer ez? (persze ha ők nyertek volna, nem lenne gond),
• az okosak, a fiatalok, a műveltek kevesebben vannak, mint a buták, az öregek, s a bunkók.

A ballib meg sose tanul... a valóság nem izgatja őket.

Ráadásul ezt az embert nehéz támadni. Azzal ugyanis támadni, hogy a hagyományos család híve, keresztény, s homofób nemigen lehet, hiszen ezek Kelet-Európában pozitív értékek. Itt lehetne még oroszpártiságról és antiszemitizmusról hadoválni, de pont egyik se működik: a zsidó feleséggel 25 éve házas és oroszellenes Duda esetében ez vicc lenne.

Puzsér bátran kimondja a ballibaizmus egyik apostoláról, hogy kamu. S teljesen igaza is van, az igazi művész a művészetén keresztül politizál, s nem helyette.

Az nem művészet, hogy jelszavakat ordítok színpadról. Ahogy az nem irodalom, amikor az író jelszavakat sorol művében. Az igazi író lehet politikailag motivált, ebben az esetben érezteti mondanivalóját, arra rávezeti az olvasót.

Két példa rossz íróra: Antoine de Saint-Exupéry és Ayn Rand. Az előbbi sajnos egy rendkívül népszerű író, Kis Herceg című fércműve miatt, már írtam róla részletesen, nem ismétlem meg. Az utóbbi sajnos egy időben nekem is kedvencem volt, liberális-konzervatív koromban imádtam őt politikai tartalma miatt, pedig ő csak egy politikai filozófus, aki megpróbálta eszméjét pár rossz regényben előadni.

De mondanék még egy nem művészt, szintén ballib apostolt, Iványi Gábort, aki kamupap - ő a vallásán keresztül politizál, direktben. S számtalan híveinek 99 %-a nem vallása miatt imádja őt, hanem kizárólag politikai alapon. A valóságban ő egy ballib megmondóember, nem pap, de úgy döntött: papi álcában fog politizálni.

Folytatom a gondolatmenetet.

A virtuális világban élő lény nem tud kilépni belőle. A teremtés és a teremtő viszonya ugyanaz, mint a mi világunké és egy számítógépes játék virtuális világé. A mi világunk szempontjából nemlétező, kitalált a számítógépes virtualitás.

A virtuális világ filozófusa lehet sokféle. Mondhatja, hogy minden tűz, arra utalva, hogy az áramörökök teremtik a világot. Lehet materialista, azt állítva, nincs felsőbb erő - és ez is igaz, hiszen a virtuális világ értelmében valóban nem "létezik" felsőbb erő. De lehet az ellenkező végleten is, lásd Parmenidész, hogy a létezés egy (a külső erő), s minden más látszat. Lehet püthagoriánus is, hogy minden szám, hiszen valóban mindent a nullák és egyesek sorozata hoz létre. Még egy helyén kezelt panteizmus is betekintést képes adni, bár ez jellemzően félrevezető utakra vihet. A legjobban persze nyilván a virtuális Platón írja le a helyzetet: az ideák világa, mely minden kívül áll, de minden belső belőle van, arra utalva, hogy kívül van meg az alap, s minden megvan ott előzetesen, s így is van, hisz a programozó és programja valóban mindenben előzetes. S persze modern alakban Heidegger mint aki a létezés és a létező különbözőségét tárja fel, s rámutat az értelem központi szerepére.

S a keresztény misztikusok érzik meg leginkább a kapcsolat mibenlétet a bent és s kint között. A "kint" annyira más, hogy nem felfogható a "bent" fogalmaival. Viszont vagy egy közös elem, a szellem: a "bent" értelmes lényei egyfajta csökkentett formában részesei az abszolút értelemnek, így az igazi létezésnek.

S az igazi cél mindig figyelemben tartani ezt, a felső célt.