Folytatom a gondolatmenetet.

A virtuális világban élő lény nem tud kilépni belőle. A teremtés és a teremtő viszonya ugyanaz, mint a mi világunké és egy számítógépes játék virtuális világé. A mi világunk szempontjából nemlétező, kitalált a számítógépes virtualitás.

A virtuális világ filozófusa lehet sokféle. Mondhatja, hogy minden tűz, arra utalva, hogy az áramörökök teremtik a világot. Lehet materialista, azt állítva, nincs felsőbb erő - és ez is igaz, hiszen a virtuális világ értelmében valóban nem "létezik" felsőbb erő. De lehet az ellenkező végleten is, lásd Parmenidész, hogy a létezés egy (a külső erő), s minden más látszat. Lehet püthagoriánus is, hogy minden szám, hiszen valóban mindent a nullák és egyesek sorozata hoz létre. Még egy helyén kezelt panteizmus is betekintést képes adni, bár ez jellemzően félrevezető utakra vihet. A legjobban persze nyilván a virtuális Platón írja le a helyzetet: az ideák világa, mely minden kívül áll, de minden belső belőle van, arra utalva, hogy kívül van meg az alap, s minden megvan ott előzetesen, s így is van, hisz a programozó és programja valóban mindenben előzetes. S persze modern alakban Heidegger mint aki a létezés és a létező különbözőségét tárja fel, s rámutat az értelem központi szerepére.

S a keresztény misztikusok érzik meg leginkább a kapcsolat mibenlétet a bent és s kint között. A "kint" annyira más, hogy nem felfogható a "bent" fogalmaival. Viszont vagy egy közös elem, a szellem: a "bent" értelmes lényei egyfajta csökkentett formában részesei az abszolút értelemnek, így az igazi létezésnek.

S az igazi cél mindig figyelemben tartani ezt, a felső célt.

Amit Szakács Árpád tesz, az rendkívül fontos. A narratíva harca nem a gazdaságban és a politikában indul, hanem sokkal mélyebben: a kultúrában.

A liberálisok azért tudnak győzni, mert a viták kerete, a szakszavak máig liberálisak. A liberális trükk: a liberális eszmét semlegességként eladni. Így az ellenvélemény is liberális keretben jelenik meg, ami mindenképpen liberális győzelemhez vezet.

Szóval az irány helyes.

Egyetlen veszély van: semlegességként valami mást hirdetni. Ez hatalmas hiba lenni, nem az ellenkező végletbe kell elmenni, hanem a normalitásba, a normalitás pedig az, hogy semlegesség nem létezik, mert többféle nézőpont lehetséges.

Adott ez a Reichert János nevű művelt, okos alak. Talán a legértelmesebb pofa az egész kiábrándultfideszes táborban, mert még képes önállóan gondolkodni, esetleg akár szembe is menni a ballib kánonokkal. Szóval nem az a Szél Berni, Hatházi Mákos típus, akik egyetlen dologra képesek: 100 %-osan pontosan hirdetni az éppen aktuális ballib ukázt, remélve, megbocsátja nekik a ballib agytröszt, hogy egykor szófogadatlan ballibellenesek voltak.

De sajnos a kór megkéri a magáét. Nem lehet sokáig együtt lenni a disznókkal a sárban és nem bepiszkolódni. Ezt a Kötöttfogás legújabb adásában észleltem. Immár Reichert is eljutott oda, hogy a Fidesz titka, hogy lop, s azért lop, mert lop, s mindenki lopni akar, a csúnya magyar nép meg tolvaj mucsai banda, ezért nem zavarja a lopás. Plusz képtelen megérteni a nyilvánvalót, hogy miért akarja Kelet-Európa megreformálni az EU-t.

Vigyázz, János, még 1 év butulás, s képviselőjelölt leszel a DK listáján!

Alapvetően a nők elvárt öltözködésével kapcsolatban a keresztény kultúrkörben az a 2 fő álláspont, hogy egyrészt a női hivalkodás bűnre ad alapot, másrészt a női szépség Istent dicséri.

A szélsőséges álláspont, mely csak az előbbire összpontosít viszonylag ritka. Ezek egyes újprotestáns, s újprotestáns alapon kialakult marginális csoportok, melyek a nőiességet alapból valamiféle bűnnek kezelik. Itt szigorú dresszkód van, gyakorlatilag a nő köteles nem nőnek kinézni. Nincs se smink, se más kozmetika, s a nőknek kötelező rondán öltözködni. Talán a legextrémebb példa erre a fundamentalista mormonizmus, mely a XIX. századi amerikai puritán divatot a végletekig vitte.

Szemben velük a fősodrú mormonok követik az amerikai protestáns divatot, mely ma jelenleg kb. amolyan hivatalos vagy félhivatalos irodai öltözetnek felel meg. A nem hivalkodó ékszerezés és smink nemhogy nem tiltott, de kifejezetten jó szemmel nézik.

Ami érdekes, hogy az egyébként mindenbe belepofázó jehovisták kifejezetten engedékenyek az öltözködést illetően. Az egyetlen szabály, hogy nő nem viselhet nadrágot, vagy más hozzá hasonlót (pl. cicanadrágot), ennek oka, hogy "a nadrág férfi viselet". A jehovisták emellett nem követelik meg az irodai stílust, ennek oka ideológiai is: a jehovizmus elutasítja a hivatalosságot, azt sátáninak véli, s valószínűleg ez hat ki arra, hogy a jehvista nőknek engedett nőiesen öltözködni, nagyobb mértékben, mint a jehovizmus hazájában, az USA-ban ez megszokott keresztény körökben.

Személyes élményem tavalyelőtt: egyszerre benyomul a metróba kb. 30-40 nő, mind láthatóan kiöltözve, mindenki sminkkel, ékszerrel, párnak még a hajában is dísz. Először azt hittem, valami modern táncos találkozó, aztán vettem észre pár nőn a névtáblát, hogy "Jehova Tanúi", szóval nem táncest volt, hanem valamilyen misszonáriusképző összejövetel.

Ami az ortodox kereszténységet illeti, az a nagy helyzet, hogy nincs egységes dresszkód a templomban. Nincs, mivel ez nem egyházi szabály, egyházi szabály csak egyházi személyek öltözékére van, nem világiakra.

Nagyjából 3 részre osztható kulturális szempontból az ortodoxia: nem-balkáni szláv (az egyszerűség kedvéért "orosznak" nevezem), balkáni, arab-etióp-indiai (az egyszerűség kedvéért: "arab").

Ami közös bennük az pár tilalom: rövid szoknya, rövidnadrág, meztelen vállak, átlátszó öltözék, túlságosan testhezálló ruha. A kihívó öltözék tilos, de kultúrkörfüggő mi számít annak.

Íme néhány sajátosság:

• smink: az araboknál az erős smink is jónak számít, ez ugyanis annak jele, hogy a nő ünnepélyesen öltözött, tisztelve a templomot ezzel, máshol a túl erős sminkre kicsit ferdén néznek, de sminkellenesség sehol sincs, ami viszont követelmény: az ikont megcsókoló hívő nő ne hagyjon semmiképpen rúzsnyomot, azaz vagy olyan rúzst használjon, mely nyomtalan, vagy ikoncsókolás előtt törölje le diszkréten a rúzst, majd utánna ismét tegye fel magára,
• magassarkú cipő: az oroszoknál ez normál viselet, bár hivatalosan ott is harcolnak ellene, míg a többiben a túl magas sarok nem számít megfelelőnek templomban,
• fejkendő: az oroszoknál ez gyakorlatilag kötelező, míg a másik két kultúrkörben csak idősebb nőknél általános, az araboknál egyenesen demonstratív fejkendőellenesség is van, ezt ott sokan egyfajta "nem vagyok muszlim" üzenetnek szánják,
• vállkendő, sál: az oroszoknál nagy divat, a többiben ez jellemzően csak akkor használatos, ha célja az alatta lévő szabályellenes ruha takarása (jellemzűen rövid ujj eltakarása),
• nadrág: a balkáni területen teljesen normálisnak számít, az araboknál nem kedvelt, mert a szoknya éppenhogy a "nem-muszlimság" jele, így az preferált, az oroszok csak akkor fogadják el, ha nem túl szűk és része nadrágkosztümnek,
• cicanadrág: az araboknál azért se szokás, mert túl "muszlimnak" számít, ahogy mondtam, az arab keresztényeknél abszolút szoknya és női ruha uralom van, ez az, ami a leginkább eltér az arab muszlim női viselettől, az oroszoknál ferdén néznek rá (egyes kolostorokba be se engedik így a látogatót), a Balkánon elfogadott viselet, ha a vele együtt viselt felső ruha fenék alattig ér,
• puritán viselet: apácáknál kötelező, de világiaknál ez tilos, ez egyrészt hivalkodásnak számít, lásd "bűntelen nő vagyok", másrészt idegen, protestáns hatásnak, az alapszabály az, hogy az istentisztelet ünnep, így ünnepi módon kell öltözni hozzá, ami persze nem szabad, hogy hivalkodóan szexis legyen, de az ellenkező véglet, a szürkeség még nagyobb hivalkodásnak, lelki hivalkodásnak számít.

A ballibant újbeszél egyik gyakori új szava a "karaktergyilkosság" szó.

Jelentése: valaki kritizálja egy ballib politikus, megmondóember, neves személyiség életét, működését, tevékenységét.

A ballib eszme szerint ugyanis ballibet nem szabad kritizálni. Ez ugyanis nem "európai" magatartás. Eleve a ballib megmondóember per definitionem "szakértő", így kritizálása bunkóság.

Vigyázat: ha egy ballib kritizál egy nem-ballibet, az nem karaktergyilkosság!

Azt hiszem, ez a szó bele is fog kerülni a Rövid ballib értelmező szótár új kiadásába.

Kifejezetten vártam Will Ferrell filmjét az Eurovízióról. Nekem Ferrell szimpatikus, nemcsak mert velem egyidős, hanem mert jó színész. Persze nem kiváló színész, gyakorlatilag mindig egyetlen szerepet játszik, de azt elég jól csinálja.

A film azonban teljes csőd. Még a legkisebb mértékben sem parodizálja az Eurovíziós Dalfesztivált. S itt nem is számítottam arra, hogy ezt politikusan tegye, pl. utaljon arra, hogy a fesztivál a homoklobbi foglya évek óta.

De itt még a teljesen nem politikamentes ügyekben sincs parodizálás. Tulajdonképpen a legnagyobb paródia az "izlandi" dal, de nem az amit a fesztiválon adnak elő, hanem amit a résztvevő páros korábban készített.

Maga a film romantikus giccs. Az egyetlen paródia is csak az oroszellenes elem, lásd a homokos orosz énekes, aki rejti homokosságát. Minden más vagy unalmas, vagy egyszerűen erőltetett és szánalmas.

Két hete folyamatosak a tüntetések Bulgáriában, elsősorban a fővárosban. Jellemzően 2-5 ezer ember vesz részt rajtuk.

A háttér: mára szinte polgárháborússá vált viszony a köztársasági elnök és a miniszterelnök között.

A bolgár köztársasági elnök szerepe a magyaréhoz hasonló, azaz nem ő az ország vezetője, hanem a miniszterelnök.

A magyar köztársasági elnök szerepe persze extra gyenge, hozzá képest a bolgár kollégájának valamivel több jogosítváya van, pl. állampolgárságot ad, attól megfoszt, kegyelmet gyakorol, kitüntetéseket ad, ezekhez Magyarországon kormánydöntés kell, míg Bulgáriában az elnök önmaga is jogosult rá.

Ami viszont a magyar köztársasági elnökhöz képest jelentős többlet hatalom az egyes kinevezések terén van, így pl. alkotmánybíróság tagjainak harmadát az elnök nevezi ki, saját hatáskörben, nem kell hozzá se a parlament, se a kormány hozzájárulása. Szintén a magyar TEK-nek nagyjából megfelelő bolgár szerv vezetése is a köztársasági elnök hatásköre (a magyar TEK a kormány alatt áll).

Ennél is fontosabb azonban az úgynevezett "ügyvivő kormány" intézmény. Ez a bolgár alkotmányjog egyik kiemelten bizarr intézménye, melyet valami beteg elme talált ki még a 90-es évek elején, s azóta is megmaradt, mert most már nehéz lenne változtatni rajta. Elmagyarázom. Magyarországon ha egy kormány lemond, s nem sikerül új kormányt választania a parlamentnek - ilyen még sose volt 1990 óta -, akkor új választás következik, s az új választási eredmény utáni kormányalakításig egyszerűen marad a lemondott kormány hatalmon. Ezzel szemben Bulgáriában ilyen esetben a kormány mandátuma azonnal megszűnik, s helyére a köztársasági elnök saját hatáskörben, parlamenti döntés szükségessége nélkül ügyvivő kormányt nevez ki, mely hatalmon van 3-4 hónapig, míg megszervezésre kerül az új választás, majd azután nem kerül megválasztásra a parlament által új kormány.

A bolgár elnök hatalmának fő oka persze az, hogy a nép választja meg közvetlenül. De ez az ügyvivő kormány intézmény azt is jelenti, hogy az elnök komoly hatalomhoz képes jutni, amikor egy kormány megbukik. Tulajdonképpen az elnök csak ebben az esetben tud tényleges hatalomhoz jutni, ezért érdeke, hogy a kormány bukjon, különösen ha az politikailag nem az ő ízlése szerinti. Ráadásul ügyvívő kormány működése során nincs parlamenti kontroll a kormány felett! A kormány ilyenkor csak az elnök előtt felelős, ő pedig immunitással rendelkezik.

Persze ez az egész egy hatalmas marhaság, mert "fékek és ellensúlyok" címszó alatt beépít a rendszerbe egy jelentős instabilitást. Hogy ez kinek jó, nem világos, az országnak biztosan nem jó.

Az első szabad választás óta öt alkalommal volt ügyvívő kormány (1994-1995, 1997, 2013, 2014, 2017).

A helyzet kiinduló pontja 2016 vége, amikor az elnökválasztáson a kormánypárt jelöltje vereséget szenvedett a fő ellenzéki párt, a szocialisták pártonkívüli jelöltjével szemben. Így ellenzéki lett a köztársasági elnök.

Azonban ez az elnök nem csupán ellenzéki (ez eddig is megesett), hanem pártfüggetlen is, magyar szóval "civil", azaz szemben minden eddigi köztársasági elnökkel nem politizált aktívan megválasztása előtt. (Minden más eddigi köztársasági elnök volt pártvezér, de legalábbi volt pártvezetőségi tag volt.)

A politikában teljesen tapasztalatlan Radev azonban erős személyiség. Nem is csoda ez, hiszen az egyik bolgár sztárpilóta volt aktív korában, szakmája katona.

Úgy tűnik, lekapcsolta magáról az őt elnökké kampányoló szocialistákat, s nagyjából 1 éve teljesen autonóm személyiség, aki immár senkire se hallgat. Egyre futcsább nyilatkozatokat kezdett tenni, kezdve azzal, hogy megvonja a bizalmat a kormánytól (ezzel a gond az, hogy a bolgár alkotmány szerint a kormány teljesen független az államelnöktől, s nem kell, hogy bírja a bizalmát), majd a főügyésztől is megvonta a bizalmat (akit ő maga nevezett ki, de a kinevezésre köteles az alkotmány szerint), most már személyes sértéseket is hangoztatva a kormánygfő ellen ("maffiózó").

A kormánypárt természetesen a szocialistákat hibáztatja. A valóságban ez kizárt, azaz nem a szocialisták utasítják az elnököt, sőt inkább fordítva: a szocialisták szinte kényszerből támogatják az elnököt, hiszen az ő jelöltjük volt, így nem hátralhatnak ki mögüle, de érezhető, hogy az elnök céljai pont nem egyeznek a szocialista párt belviszályban lévő 2 fő frakciójának egyikével se.

A tüntetések szervezői tipikusan nem szocialisták, hanem a bolgár jobboldal parlamenten kívüli része, mely most ürügyet látott az eseményekben. A bolgár jobboldal most éppen 3 fő részből áll:

• a jelenlegi kormánypártból, mely egy névleg kereszténydemokrata párt, a valóságban egyetlen ember, a miniszterelnök személyes klubja, heterogén nézetekkel, azt mondanám, valahol középúton a magyar Fidesz és a német CDU között, azaz a nyugati középjobb pártokhoz képest nyugatszkeptikus, de messze nem olyan mértékben, mint a cseh, a lengyel, vagy a magyar kormánypárt,
• a nacionalistákból, ez most 3 parlamenti párt, közülük 2 a kormánykoalíció része,
• a leginkább nyugatpárti középjobb, ezek most parlamenten kívüli törpepártok.

A tüntetések aktív magja ezen utóbbi típusú jobboldalról jön. Látványosan így van, magam voltam tanúja, hogy a tüntetőhöz odamenő újságírónak nem hajlandó nyilatkozni a tüntető, mivel az újságíró a szocialista tv-csatornának dolgozik! (Ez is bolgár sajátosság, vannak pártirányítású tv-csatornák: 1 szocialista, s 3 nacionalista.)

Szóval igencsak furcsa szerveződés van az egész mögött: a szocialisták színében megválasztott köztársasági elnök, mögötte kullogva a szocialisták, a szocialistákat mélyen gyűlölő középjobb, s kiábrándult nacionalisták, elsősorban tipikus focihulligánok személyében, több Soros által aktívan pénzelt civil szervezettel együtt, s még egy éppen az Egyesült Arab Emirátusokba menekült bolgár oligarcha is.

Alapvető hozzállásom ilyen esetekben: a kormány oldalára állni. Ugyanis abszurdnak tartom, hogy egy demokratikusan megválasztott kormánynak le kellene mondania, csak mert valaki képes összeszedni pár ezer tüntetőt napokon keresztül. S ezt Budapesten is így láttam 2006-ban. Mint ahogy most se szavaztam erre a kormányfőre, szóval nem emiatt védem őt.

Amit látok: egy sértődött oligarcha, akinek az állam elvette az üzletét, egy alkalmatlan köztársasági elnök (akire sajnos én is szavaztam), akit személyes bosszúvágy vezérel, plusz pár jobboldali törpepárt, akik reményekednek, most majd valahogy bekerülnek a parlamentbe.

Itt a konkrét esetben ráadásul az is látszik: a tünbtetések mögött állók nem rendelkeznek semmilyen akarattal, leszámítva a rombolási szándékot. A tüntetések jelszavai mind ezt jelzik, lásd "rendszerváltást", "korupciómentes államot", "nem a pártokra", "új alkotmányt", ezek semmitmondó szavak. Plusz abszurd törökellenes jelszavak, pedig a jelen helyzetnek semmi köze ehhez.

Kifejezetten jónak tartom, hogy ezúttal a kormányzat nem reagált, nem mondott le, a tüntetések kifáradására játszik. Pedig Boriszov miniszterelnök módszere nem ez: hasonló esetben 2013-ben és 2017-ben simán lemondott, majd a következő választást megnyerve visszaszerezte a hatalmat, szóval sajátos módszere éppen ez. Most viszont megmakacsolta magát, eleve értelmetlenség lenne a lemondás, a parlament mandátuma úgy is lejár jövő tavasszal.

S az a menete az eseményeknek, hogy a két oldal egymást "kompromátokkal" bombázza. Magyar szemmel nagyon szokatlan, de Bulgáriában simán nyilvánosságra hoznak titkosszolgálati eszközökkel szerzett adatokat is, ha ezt a politika éppen megkívánja.

Bulgáriában van 2 nagyon rossz hagyomány:

• tüntetés címszó alatt bármit lehet tenni, pl. 20 ember lezárhatja bejelentés nélkül a forgalmat több ezer közlekedő előtt, a rendőrség meg kimegy "biztosítani", azaz védi a 20 embert, nehogy valaki csúnyán reagálhasson rájuk,
• egy rakás idegen álcivil alapítvány (nem csak Sorosé) minden kontroll nélkül garazdálkodhat, nagyon kevesen mernek ez ellen felszólalni.

Drukkolok a kormánynak. Nem mert annyira jó. Hanem mert az ellenfél annyira rossz. Meg a legfontosabb: nem szeretem a tisztességtelenséget. Viszont sajnos a jelek arra mutatnak, hogy a kormány le fog mondani, úgy tűnik, a Török Áramlat gázvezeték miatt Washingtonban megharagudtak a kormányfőre. A kormányfő pedig olyan ember, hogy hajlamos megadni magát, ha túl erős ellenféllel találja magát szemben.

Úgy tűnik, a ballibaizmus nem csak ideológia, hanem betegség is. Mindegy, hogy a ballib eredetileg is ballib, vagy ex-kommunista, esetleg ex-nyilas, vagy kiábrándult ex-fideszes, az eredmény ugyanaz: 30 éves marhaságok papagájkodása.

Erre jutottam a Magyar Hang utazó cirkuszi sója új adásának megnézése közben, mely most több hónapos kihagyás után került megrendezésre. A több hónap ellenére pont ugyanazt ismételgetik, mint amit korábban is.

Lássuk az alapvető mítoszokat, ez nagyjából 5 pont.

Első. Van a jó, nyugati kapitalizmus, s vele szemben Zorbán rettenetes feudális álkapitalizmusa. Nyugaton minden "piaci" alapon megy, tisztességesen, ezért magas az életszínvonal, Magyarország meg azért szegény, mert "oligarchák" lopnak.

Mi a valóság? A magyar rendszer kapitalizmus, annak félperiférikus verziója, melynek lényege, hogy a helyi nagytőke gyenge, alá van rendelve a nyugati nagytőkének, s képtelen konkurrálni vele. Ahol az utóbbi mondjuk 50 évben sikerül felzárkózni a magállamokhoz, ott ez mindenhol masszív állami bevatkozással történt a "szabad" piacba. Magyarország csapdahelyzetben van, mert az EU-s szabályok miatt nem képes ezt az állami beavatkozást kellő módon végrehajtani.

Természetesen a nyugati kapitalizmus is "haveri", hiszen minden létező szakkönyv elismeri, a humán tőkénél, az kapcsolati hálónál nincs fontosabb. S természetesen nyugaton nem ezért van jólét, hanem egyetlen okból: a nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi rendszer szabályai úgy vannak kialakítva, hogy azok nekik kedvezzenek.

Második. A hatalmas EU-s források, melyeket jól kellene felhasználni, s nem összeszerelő üzemet csinálni az országból. Bezzeg Észtország, Szlovákia, Románia jól használják fel a segélyeket, ezért elhúztak mellettünk.

Mi a valóság? Egyrészt az EU-s segély kevesebb, mint amennyi az országból kimegy az EU-ba, nagyjából minden 1 Ft EU-segélyért az ország 4 Ft-.ot fizet.

Másrészt az összes többi régiós állam is "összeszerelő üzem", sehol se jöttek létre Samsung és Huawei jellegű világmárkák. Eleve a régió nem azért lett bevéve az EU-ba, hogy konkurráljon vele, hanem hogy le legyen szerelve, a cél a biztos piac megadása.

Az életszínvonalbeli eltérések pedig szinte hibahatáron belüliek a régióban.

Ami persze külön demagógia: éppenhogy az volt a korabeli ballib szöveg a 90-es években, hogy jó dolog összeszerelő üzemnek lenni. Akkor ezt úgy nevezték, a nagy nyugati cégek bedolgozói láncában részt venni, ez majd felhúzza az egész gazdaságot.

Harmadik. Most majd a járvány miatt hatalmas válság lesz, s bukik Zorbán.

Mi a valóság? Egyrészt egész Kelet-Európa jobban teljesít járványügyben. Másrészt, a papagájemberek nem veszik itt észre, hogy ellentmondanak saját maguknak. Hiszen ha a nyugatnak haszna van az "összeszerelőüzem" országból -- s nyilván van, ezt ők se tagadják - válság idején biztosan nem a biztos hasznot hozó összeszerelést fogják leállítani. Szóval ez éppenhogy azt fogja eredményezni, hogy a gazdasági válság kisebb lesz a félepriférián, mint a centrumban.

Negyedik. A 2 milliós Fidesz egy kisebbség, csak a maradék 6 millió képtelen magát megszervezni.

A valóság persze az, hogy ha valóban 6 millió ember lenne a Fidesz ellen, akkor jóval nagyobb lenne a választási részvétel, s az elégedetlen tömegek bárkire szavaznának, csak bukjon a Fidesz. Éppen az a tény, hogy ez nem történik meg, mutatja azt, hogy a többség elégedett, de legalábbis nincs olyan elégedetlenség, mely bármi áron kormányváltást akarna.

Ötödik. S persze az unicverzális magyarázat, hogy ha egyszer minden ennyire világos, s ennyire biztos Zorbán bukása, akkor ezt miért nem veszi észre az országra. Ekkor jön, hogy az emberek nagy része elől el vannak zárva az ellenzéki médiák, csak sose derül ki, hogyan tudta ezt elérni Zorbán, továbbá hogyan sikerült az internet szűrése oly módon, hogy a szűrőn Budapest határain kívül csak fideszes tartalmak tudnak átmenni.

Sokat elmond a műsorról, annak aktualitásáról, hogy benne a legérdekesebb rész Havas Henrik 40 évvel ezelőtti emlékei.

Vicces írásra készülök, régóta szeretném megírni a bolgár rendszerváltozás utáni történelmet magyarul, szó szerint magyarul, azaz magyar személyekkel, magyar pártokkal. Igyekszem nem adni erőltetett párhuzamokat, azt hiszem, ez sikerült is nagyrészt.

*

Az első szabad választáson 1990-ben csak 3 erő képes bejutni a parlamentbe:

• abszolút többséget, 55 %-ot szerez az MSZP, melynek legfelsőbb 5-tagú vezetősége a következőkből áll: Németh Miklós, Nyers Rezső, Pozsgay Imre, Horn Gyula, Thürmer Gyula,
• második, 35 %-kal a tucatnyi ellenzéki párt laza koalíciója, a Demokratikus Erők Szövetsége, tagja az MDF, az SZDSZ, a Fidesz, a KDNP, a Kisgazdapárt,
• harmadik a 10 %-os Cigányok Pártja.

Megalakul a Németh-kormány, azaz újjáalakul, de immár demokratikus parlamenti felhatalmazás alapján. Gesztusként a vesztes ellenzék felé, az MSZP Antall Józsefet választja meg a jelképes köztársasági elnöki posztra.

A hatalmas gazdasági válság, 500 %-os infláció, drasztikus munkanélküliség, valamint a bűnözés növekedése miatt a kormány már 1991-ben kénytelen lemondani. Az új választásokon a Demokratikus Erők Szövetsége nyer, de alig 1 %-kal kap többet, mint a szocialisták, így koalícióra kényszerül a cigányokkal, a miniszterelnök a radikálisan nyugatpárti Pető Iván.

A Demokratikus Erők Szövetségén belül erősödik a már korábban megkezdődött belharc, a radikálisok és a mérsékeltek között, közben nő a feszültség a két kormánypárt között is. Emellett Antall köztársasági elnök nyíltan a miniszterelnök ellen fordul. 1992 végén a Cigánypárt kilép a kormánykoalícióból.

A parlamenti többség megakadályozza új választások kiírását, "szakértői" kormány alakul, a köztársasági elnök, a szocialisták, a cigányok, s a szétesett demokraták mérsékeltjeinek háttértámogatásával.

1994-ben a választáson a szocialisták abszolút töbséget szereznek, a miniszterelnök Pozsgay Imre, a szocialisták népi szárnyának vezetője, aki leállítja az ország NATO-hoz való közeledését, helyette semlegességet szeretne. Másfél évvel később ismeretlenek meggyilkolják Németh Miklóst, aki a szocialisták nyugatpárti szárnyának volt a fő személyisége.

1996 végére, 1997 elejére gazdasági katasztrófa köszönt be. Az infláció immár 700 %-os. A nyugati befektetők kivonnak minden pénzt a bankrendszerből, az eredmény a teljes összeomlás.

Pozsgay kivonul a politikából, pártja az MSZP pedig történelmi vereséget szenved, a korábbi 55 %-ról 22 %-ra esik vissza. Az MSZP új elnöke Horn Gyula, aki lemond a semlegesség programról, immár kiáll a nyugati integráció mellett.

A parlamenti választáson a demokraták radikálisai nyernek, abszolút többséget szerezni, az elnökválasztást is ők nyerik (időközben módosítva lett az alkotmány, a továbbra is jelképes köztársasági elnököt immár a nép választja). Az új kormányfő Kuncze Gábor.

A Kuncze-kormány stabilizálja a helyzetet, az infláció 700 %-ról lemegy 15 %-ra. Közben azonban gyakorlatilag minden mozdíthatót privatizál, sokszor nevetségesen alacsony áron, a Malévet pl. félmillió dollárért adják el. Közben a bevezetett költségvetési szigor miatt az átlag havi nyugdíj immár egy hétre se elég, a egészségügyi ellátást is magánkézbe adják, az állam csak egy részt fizet a betegek helyett.

Az elégedetlenség azonban nem ingatja meg a kormányt, mert a fő ellenfél, a szocialisták kormányzási kudarca is még friss emlék. Ebben a légüres térben lép fel a korábban a politikától tartózkodó, de rendkívül népszerű Habsburg György. Új pártja, a Habsburg Mozgalom a 2001-es választásokon majdnem egyedül megszerzi az abszolút többséget. A szocialisták és a demokraták immár azonos súlyúak, 20-20 % mandátumot szereznek.

A Habsburg Mozgalom jelenléte és győzelme különösen a demokratákra jelent hatalmas csapást. A várakozások ellenére ugyanis a habsburgisták nem a demokratákkal alkotnak koalíciót, hanem a cigányokkal, s erősen támogatja őket az időközben köztársasági elnökké választott Horn Gyula is (aki a második fordulóban pár szavazattal győzi le ellenfelét, elsősorban a cigány szavazatoknak köszönhetően). A demokraták arra számítanak, hogy a hagyományosan republikánus érzelmű szocialisták konfliktusba fognak kerülni a származása miatt nem éppen ideálisan republikánus Habsburg Györggyel, de ennek pont az ellenkezője történik: a szocialisták egyre közelebb kerülnek a habsburgistákhoz. A 2005-ös választások során immár nyílt habsburgista-szocialista-cigány koalíció alakul. Maga Habsburg György háttérbe vonul, helyére Mesterházy Attila kerül.

A demokraták képtelenek kihasználni a 8 évnyi habsburgista-szocialista-cigány kormányzás negatívumait, egyre több részre esnek szét, egymást "kommunistabérencnek", "cigány ügynöknek", "oroszpártinak" bélyegezve.

Egy korábban politikusként jelentéktelen személyiség jelenik meg a színtéren. A korábban csak a sportrajongók által ifjúsági birkózó bajnokként ismert Németh Szilárd alapít pártot. Németh korábban aktivista volt a demokratáknál, sose töltve be komoly pozíciót, majd átállva a habsburgistákhoz miniszterhelyettes lett a Belügyminisztériumban. Itt bizonyos sikereket ért el a szervezett bűnözős ellen, majd kilépve a habsburgistáktól sikeresen megnyerte az önkormányzati választást Budapesten. Mint budapesti főpolgármester pártot alapított, mely mindenkitől elhatárolódva lett népszerű mint "a demokrata- szocialista-cigány maffiakormányzás ellenzéke", segítette őt az is, hogy a közben teljesen eljelentéktelenedett habsburgisták megmaradt tábora is mellé állt.

Németh immár 2009 óta szinte folyamatosan hatalmon van. Egyedül 2013-ban sikerült megbuktatni, amikor a szocialisták és a cigányok koalíciót alakítottak, s megnyerték hozzá az ex-demokrata Vona Gábor új cigányellenes, ultranacionalista pártjának támogatását is. De ez a koalíció már 2014-ben szétesett, s Németh még nagyobb támogatottsággal tért vissza a hatalomba.

Jelenleg nagyban segíti Némethet az is, hogy a legnagyobb ellenzéki párt, a szocialisták belharcot vívnak, Mesterházy Attila hívei és Szili Katalin hívei közt ádáz harc zajlik a párton belül.

Szinte biztos, hogy a jövő tavaszi választásokon Németh fog nyerni, a kérdés csak az, kivel fog majd koalícióra lépni.

A neves magyar keresztényellenes aktivista újabb cikket adott közzé.

Érzelemmentes elemzés következik, a nevezett cikk csak ürügy a témához. A cikk lényege egyébként a CitizenGo nevű keresztény lobbista szervezet elleni támadás. A CitizenGo azon kevés civil szervezetek egyike, melyet én is támogatok.

A hamis logika több részből áll.

Hamis dilemma érvelési hiba alkalmazása, lásd a gyerekét elhagyó heteroszexuális ember szemben a gyereket örökbefogadó, jó szülő homoszexuális emberrel. A gond az, mint minden hamis dilemmával, hogy teljesen irreleváns, a "vagy-vagy" kapcsolat nem létezik a valóságban.

A másik érvelési hiba a szalmabáb érv. Lásd a hazáját szerető homoszexuális esete. Na most, senki se állítja, hogy a homoszexualitás ellentétes lenne a hazaszerettel. Azonban ebből sehogy se következik, hogy a haza jelképe összemosható lenne a homoszexualitással. Attól, hogy én pl. vegetáriánus vagyok és kommunista (nem vagyok egyik se, ez csak egy abszurd példa), még nem következik sehogy se, hogy a vörös csillagot jogom lenne a vegetarianizmus jelképeként használni. Ahogy a magyar Szent Korona se használható homoklobbista jelképként, még akkor se, ha esetleg van olyan ember, aki egyszerre magyar hazafi és büszke homokos.

S persze a legnagyobb gond a "meleg és keresztény" érv. Na, ezt válasszuk alaposan ketté.

Nyilván lehet olyan, hogy valaki homoszexuális, gyilkos, pedofil, szadista, tolvaj, szexuális erőszaktevő, rabló, sikkasztó, pornókedvelő, stb. és ezzel együtt keresztény. Hiszen a keresztény nem egy tökéletes ember, hanem olyan ember, aki elfogadta Jézust, a kereszténység üzenetét,azzal egyetért, s tisztában van saját tökéletlenségével, igyekszik azt meghaladni, úgy hogy jól tudja, sose lesz ebben teljesen sikeres. Szóval lehet valaki olyan ember, akinek nemi orientációja az, hogy az azonos neműeket kedveli, s ezzel együtt keresztény. Az ilyen ember egyszerűen nem éli ki azon vágyait, melyek ellentétesek a keresztény tanítással.

De az ember gyenge. Az is lehet, hogy valaki keresztény, s időnként kiéli kereszténységgel össze nem egyeztethető vágyait. Ez olyan, mint bármely más bűn. Amíg azonban az ember úgy bűnözik, hogy ezt rossz lelkiismerettel teszi, addig semmi gond.

A gond akkor van, ha a keresztény ember bebeszéli magának, hogy semmi baj azzal, amit tesz, sőt Isten egyenesen tapsol neki. Ilyenkor Isten helyett a mérce az ember fantáziája lesz, s az ilyen ember nem keresztény.

Fokozott bűn, ha az ilyen álkeresztény még el si várja, mindenki más értsen vele egyet, sőt fenyeget mindenkit. Lásd: "Fogunk találkozni. Mert én és mi nem maradunk láthatatlanok, és csöndben. Ott leszünk a templomban melletted, a hittanos szülőin, a gyereked lehet, hogy az én gyerekemmel fog egy közösségbe, hittanra járni, és nem fogom szó nélkül hagyni, hogy neki olyat mondjon (mert otthon azt hallja), ami aláássa a biztonságát. Szemünkbe kell néznetek! A számotokra idegeneknek. Vajon hogyan fogtok tudni majd ennek a helyzetnek keresztény (=krisztusi) módon megfelelni?". Gusztustalan sátánizmus ez.

Én csak egy dolgot mondhatok. A szemetekbe nézve mondjuk: nem fogjuk tűrni, hogy gyerekek háta mögé bújva gyalázzátok Istent és romboljátok a normalitást. Pont.

A kis magyar pedofilbotrány. Magyar diplomata pedofilnek bizonyult, bár ő maga nem akciózott, csak tiltott képanyagokat gyűjtött, részt véve a sok pedofil önsegélyező hálózat valamelyikében.

Aki ismer pedofil embereket, az jól tudja, a pedofilek nagy többsége saját magát betegnek tekinti, ezért sose jutna eszébe vágyait kiélni. S bár sajnos ma már létezik pedofil lobbi is, az százszor kisebb nagyságú pl. a homokos lobbinál.

A vágyait kiélő pedók nagy többsége meg csak úgy teszi, ahogy ez volt magyar diplomata, passzívan, azaz képeket, videókat gyűjt.

A törvény - helyesen - büntetni rendeli ezt a passzív kiélést is. Ugyanaz a logika, mint a kábítószer megítélése: maga a birtoklás is bűncselekmény.

S persze mindkét oldal marhaságokat mond. Pedig a téma teljesen alkalmatlan politikai harcra.

S ismétlem amit sokszor mondtam: a pedofilvadászat korunk boszorkányüldözése. A valóságban minden ezredik ember pedofil, azok 90 %-a nem aktív, s mégis a liberális médiák úgy tesznek, mintha minden sarkon átlag 3-4 pedofil állna.

Most még olyan emberek is beleálltak a divatba, akik egyébként igyekeznek nem együtt haladni a mindenkori hisztériával, lásd erre Puzsér rendkívül demagóg szövegét. Gyakorlatilag felesége marhaságát követi. Kb. azt mondja ez a divat: a pedofília legyen bűncselekmény, s minden pedót akasszunk fel, de legalábbis kasztráljuk őket, persze altatás és fájdalomcsillapítás nélkül. S nem veszik észre, hogy mindez egy abszurd boszorkányüldözés.

Pogátsa Zoltán egyik hobbija időnként megtrollkodni az ATV-t, s általában Bombera Krisztina a célpont, az ATV kiemelten buta szőke libája (nem mert minden ATV-s szőke liba buta, pl. Krug Emília egyáltalán nem buta).

A módszer: az általános orbánozós légkörben Pogátsa hirtelen bedobja, hogy "ebben igaza van Orbánnak", majd cáfolja valamelyik ballib tabut. Ilyenkor Krisztina szemei kiszélesednek, néz össze-vissza, majd szinte könyörög, tessék orbánozni megint, mert ezzel a szöveggel nem tud mit kezdeni. Ilyenkor az 50-hez közelítő Krisztina gyámoltalan kislánnyá válik, mint aki épp rendesen játszik szép ruhájában a játszótéren, majd megjelenik egy bajkeverő kisfiú, aki elkezd csúnyán beszélni: a szüleit nem akarja hívni, mert ezzel még jobban megalázná magát, de alig bírja visszatartani a sírást a "szabálytalan" viselkedés miatt.

Nem is írtam volna erről, de a napokban ismét megismétlődött.

Ez 2 és fél éve volt. De most júliusban megint bejött, immár halmozottan. Hatalmas élvezeti érték, figyelem!

Itt Krisztina többször is igyekszik visszatéríteni Pogátsát a normál, szabványos orbánozás medrébe, de az nem hagyja magát, mindig visszatér a saját "szabálytalan" mondandójához. A vége felé már azt hittem: Krisztina mindjárt zokogva kirohan a stúdióból.

Gondolom Gulyás évadzáró humoros számnak szánta ezt a beszélgetést, engem egy Monty Python számra emlékeztetett. Párszor úgy tűnt, Gulyás nehezen fogja vissza a röhögési ingerét.

Szóval adott pár szélsőbalos ember, akik szeretnék megismételni kb. Lenint, azért csak "kb.", mert láthatólag abban sincs egyetértés, hogy akkor Bakunyint kellene követni, Lenint, vagy Lenint ugyan, de annak trockista továbbgondolásában, esetleg valami mást, lásd Rosa Luxemburgot (ti. ő elvetette az anarchizmust, de a leninizmust is, csak időben ölték meg, nem volt ideje sokat beszélni Leninék elen, így aztán a leninisták ki tudták kiáltani saját hősüknek, leplezve az ellentéteket). Amiben egyetértés van: Amerikában kommunista forradalmi hangulat van, s ez majd kiterjed Magyarországra is, ennek elősegítése a "harcosok" feladata. Aztán majd lesz valami, ami egyszerre zöld, közösségi, forradalmi, anarchista és nem-anarchista, szóval nagyszerű lesz. A részletek nem számítanak, de ez nem furcsa: már Marx is azt vallotta, majd lesz valahogy, s minden önmagától rendbe jön (szó szerint "elégtelen és tarthatatlan rendszabályok, melyek azonban a mozgalom folyamán túlhajtanak önmagukon").

Egy pozitív dolgot azért el kell mondani a srácokról: teljesen őszinték. Pl. elmondják, hogy teljes támogatói táboruk százas nagyságrendű, aktív hívük "pár tucat" van, s még ezek is harcolnak egymás ellen időnként, gyakori emiatt a döntésképtelenség és viszály. Továbbá az "akciócsoport" fő tevékenysége, hogy egymás cikkeit elolvassák, majd megvitatják szobákban ki az igazibb baloldali.

Direkt el is olvastam pluszban az egyik interjúalany aktivista egyik, a műsor által ajánlott cikkét. Jókat lehet rajta nevetni, amolyan bizseregtető, de jóhiszemű butaság lengi be az egészet. A valósággal való kapcsolat kb. nulla szintű, pl. a szerző erős gyári munkásságot hallucinál. De majd lemennek az aktivisták a munkásság közé, s fellobban valami, majd jön a proletárdiktatúra.

Egy pillanatra azért elképzeltem, mi lenne ha a könyvesbolti eladó kinézetű "akciócsoport"-tagok tényleg találkoznának pár valódi munkással. Valószínűleg csak azért nem lenne verés a vége, mert a munkások akkorát röhögnének, hogy nem maradna erejük ütni.

Meg is ismételném, itt is a teljes őszinteség a fő jellemző, ami mégiscsak valami. Pl. az aktivista maga is elismeri, mindannyian középosztálybeliek, egy szál munkás nincs köztük, s se vezetőik, s támogatóik nincsenek.

Egyébként semmi gond mindezzel, legalább addig se drogoznak a srácok, míg "akcióznak".

Egy pozitívum: a szerző elhatárolódik a liberalizmustól, a ballib eszmeiségtől, bár odáig nem jut el, hogy nem szabadna egy baloldalinak a ballibekkel szövetkeznie, de mindenesetre határvonalat von a kettő közé.

Az mondja a Mérce, hogy "A roppant hatalmú, társadalmi folyamatokat, választásokat is befolyásoló cég néhány másik cég döntése alapján határozza meg, hogy mit tol felhasználók milliárdjainak az arcába, úgy, hogy az érintett cégek vezetőit, vagy a tulajdonosokat, akiknek érdekében cselekednek, senki sem választotta meg.". S teljesen igaza is van a szerzőnek.

De valami kimaradt, nem véletlenül persze.

A nagytőke befolyásolási módszerének csak egyik eleme a "piaci" dikátum. Van másik mód is, ahol senki által meg nem választott emberek dirigálnak. Ez az egész álcivil világ, azaz amikor hatalmas vagyonú emberek, intézmények létrehoznak civil álarc alatt lobbistákat, akik a nekik tetsző érdekeket képviselik. Itt a civilség természetesen álarc, hiszen az igazi civil nem embere senkinek.

Nem furcsa, hogy a Mérce ezt kihagyta? Persze, nem az, ez csak álnaív kérdés volt. Hiszen mégse akarták Soros gazdát sértegetni...

Spanyolország szövetségi állam, a gyakorlatban. Jogilag egységes állam azonban autonóm közösségekkel. Mivel azonban az ország egész területe valamely autonóm közösség része, így a jogi és a gyakorlati helyzet nem egyezik.

A közigazgatási felosztás: 19 autonóm terület, közülük 17 autonóm közösség és 2 autonóm város.

Szerintem a legérdekesebb térkép a hivatalos nyelvet jelzi. Egyetlen szövetségi szintű hivatalos nyelv a spanyol, s a spanyol kötelezően hivatalos nyelv minden autonóm területen is. Azonban minden autonóm területnek joga van egyéb nyelvet is hivatalosnak nyilvánítani.

Sárga: ahol az egyetlen hivatalos nyelv a spanyol, zöld: ahol van más hivatalos nyelv is.

Galícia a legnyugatibb kontinentális spanyol autonómia - hivatalos nyelv a galíciai és a spanyol. A galíciai közelebb áll a portugálhoz, mint a spanyolhoz, egyesek szerint egyenesen egy portugál nyelvjárás.

A lakosság többsége ananyelvként beszéli a galíciait, de gyakorlatilag nem létezik olyan ember, akinek ne lenne anyanyelve a spanyol is. A galíciai nyelv használata az életkortól és a lakóhelytől is függ, minél idősebb valaki és minél kisebb településen lakik, annál gyakoribb a galíciai használata.

A galíciai identitás hagyományosan a spanyolon belüli regionális identitás, a spanyollal ellentétes galíciai identitás (galíciai nacionalizmus) új fejlemény és máig csak egy kisebbség támogatja. A spanyol történelem sajátosságai miatt a spanyolországi kisebbségi nacionalizmus szinte mindig baloldali irányzatú, sokszor egyenesen szélsőbalos.

A spanyol nemzetiségi politikáról el kell mondani, a Franco-kor szélsőségéből eljutott az ellenkező szélsőségbe. Míg Franco alatt a kisebbségi kultúrát egyfajta gyanús, rendszerellenes, spanyolellenes tevékenységként látták, utána lassan az ellenkezője lett: a spanyol nyelvet mesterségesen igyekeznek visszaszorítani, a kisebbségi nyelveket akkor is erőltetni, ha nincs rájuk valós igény.

Szóval amikor a helyi autonóm közösség kormánya baloldali, akkor pl. jellemzően növelik a helyi nyelv kötelező jellegét a helyi oktatásban, míg amikor a kormány jobboldali, akkor inkább szabad választási jog van a spanyol és a helyi nyelv között.

Az egyik oldal arra hivatkozik: történelmi okokból eleve hátrányos helyzetben vannak a kisebbségi nyelvek, ezért indokolt a pozitív diszkrimináció, s az állami nyomás, míg a másik oldal a szabad nyelvválasztás jogának hiányát sérelmezi.

Valencia - a legdélibb kontinentális autonómia - helyzete más. Itt eleve a lakosság egy része kizárólag spanyolul beszél: nagyjából elmondható, hogy a tengerparti részeken spanyol-valenciai kétnyelvűség van (kivéve a 2 legnagyobb várost, ahol a spanyol dominál), míg a belsőbb területeken csak a spanyol van használatban.

A valenciai nyelv de facto egy katalán nyelvjárás, csak politikai oka van, hogy külön kezelik. Ez az ok a katalán nacionalizmushoz való viszony. A valenciaiak nagyobb része spanyol identitású, nem osztja a katalán nacionalizmust.

A Baleári-szk. szintén nyelvileg spanyol-katalán kétnyelvű, a spanyol súlya nagyobb azonban.

A katalán nacionalizmus által megálmodott Nagy-Katalóniának egyébként része Katalónián és Valencián kívül a Baleári-szk. is., sőt Murcia és Aragón egy része is, továbbá Franciaország délnyughati határvidéke és Andorra.

Végül a két legerősebb spanyolországi kisebbségi nacionalizmus: a katalán és a baszk. Továbbá ez a 2

Katalónia függetlenségének a fő akadálya, hogy a lakosság kb. fele nem támogatja. Katalónia lakosságának jelentős része nem katalán identitású, mert Spanyolország más részéről betelepülők utódai. S míg a katalán identitásúak kivétel nélkül beszélnek spanyolul, addig a spanyol identitásúak közül csak 60 % képes magas szinten használni a katalánt. Továbbá egész Spanyolországon belül Katalóniában van a legtöbb külföldi betelepülő, a lakosság 10 %-a bevándorló (a 2 fő idegen nemzetiség az arab és a román!), akik jellemzően csak spanyolul tanulnak meg.

A helyzetet a politika is jelzi, a katalán parlamentben fele-fele arányt képviselnek a függetlenségpártiak és a regionalisták (= függetlenségellenesek), a jelenlegi mandátumarány 70:69.. Ez az egyetlen spanyol autonómia, ahol van jobboldali kisebbségi nacionalizmus is. A jelenlegi katalán kormány egy függetlenségpárti baloldali és egy függetlenségpárti jobboldali párt koalíciója.

A katalán nyelv jóval fejlettebb, mint a valenciai vagy a galíciai. Irodalmi története hosszabb, elterjedése is az élet minden terén megvan, azaz nem szimplán "falusi" nyelv, mint az említett másik kettő. S míg a galíciai és a valenciai esetében a nyelv folyamatosan teret veszít, addig a katalán esetében enyhe növekedés van. A katalán messzebb áll a spanyoltól, mint a galíciai. Szubjektíven mondva, én mint aki csak spanyolul tudok a spanyolországi nyelvek közül nekem a katalán úgy hangzik, mintha franciák rosszul beszélnének spanyolul, míg a galíciai meg úgy, mintha portugálok beszélnének rosszul spanyolul, s utóbbiból többet értek.

A legkülönösebb nyelv persze a baszk, mely senkivel se áll rokonságban. Viszont jelentős benne a spanyol hatás, egyrészt spanyol jövevényszavak, másrészt a kiejtés. Hallomásra a baszk olyan, mintha egy spanyol ember időnként, úgy 20 másodpercenként spanyol szavakat mondana, bizarr végződésekkel, majd közben spanyol kiejtéssel és hanglejtéssel halandzsázna.

A baszk hivatalos nyelv Navarrában, ahol a lakosság kb. 20 %-a beszéli, s természetesen Baszkföldön. Baszkföldön kb. fele-fele az aránya a baszkul tudók és nem tudók aránya. S itt a nem tudás valóban totális nem tudást jelent, hiszen míg a nyelvi közelség miatt egy spanyol anyanyelvű ember képes nagyjából megérteni, ha katalánul/galíciaiul beszélnek, addig a baszk esetében ez képtelenség.

Baszkföld esetében is elmondható, hogy a nyelv nem gyengül, sőt erősödik. A gyerekek körében többen tudnak baszkul, mint a felnőttek körében. Ennek oka, hogy még egyes spanyol nyelvű szülők is baszk tannyelvű iskolába íratják be a gyerekeiket. Az alsó- és a középfokú oktatásban Baszkföldön jelenleg a tanulók 60 %-a baszk tannyelvű iskolába jár (azaz ahol csak a spanyol nyelv és irodalom óra van spanyolul), s alig 15 % jár spanyol tannyelvű iskolába (azaz ahol a baszk nyelv és irodalom órán kívül minden spanyolul van), a többi 25 % kevert tannyelvűbe jár.

A konfliktus persze itt is jelen van. Minden hasonló esetben még politikamentesen is jelen van két kibékíthetetlen ellentétes álláspont (ez egyébként Oroszországban is látható az ottani kisebbségi oktatás kapcsán), a felek kb. ezt mondják:

• miért nem tanulják meg a helyi nyelvet azok, akik idegenek és azok akik helyi származásúak, de a nyelvet elfelejtették, az állam kötelessége lenne mindent bevetni, hogy a helyi nyelv terjedjen,
• miért akar bárki is mást kényszeríteni egy olyan nyelv megtanulására, mely teljesen haszontalan a helyi közösségen kívül, ez csak időt vesz el sokkal fontosabb dolgoktól (lásd a jellemző érv: baszk helyett a gyerek tanuljon inkább angolul, annak van haszna is).

Érdekes, hogy bár korábban a Baszkföld volt a legerősebben függetlenségpárti régió, ma ez jóval enyhébb, mint Katalóniában. A baszkföldi pártok zöme regionalista, azaz nem akar kiszakadni Spanyolországból, esetleg csak az autonómia jogainak növelését akarja, tegyökm hozzá, ez az autonómia hatalmas fokú (az adók jelentős része helyben marad, még saját rendőrség is van), az egyetlen nagy elméleti vitakérdés, hogy a baszkok "nemzet" vagy nem, a spanyol alkotmány szerint egyetlen nemzet van Spanyolországban, a spanyol, ennek megváltoztatását próbálták a katalánok, a baszkok is, mindvégig sikertelenül.

A mostani felmérések szerint a baszkföldi lakosság 20 %-a függetlenségpárti, ez azt jelenti, hogy a baszk identásúak között is csak 40 % támogatja.

Az utóbbi idők legsikeresebb spanyol közéleti humoros műsora a baszk köztévé Vaya Semanita című, spanyol nyelvű adása, mely több mint 10 éven keresztül ment, végül országos népszerűségre téve szert. Gyakorlatilag minden témával viccelődnek, az érzékeny ügyekkel is, beleértve a spanyol királyi családot és a baszk függetlenséget.

Kb. száz adást néztem végig, tényleg nagyon jók. Megértésükhöz kell tudni spanyolul, meg kicsit legalább ismerni a spanyol politikát. A különböző spanyol politikusok utánzása is abszolút élethű. A humor pedig sose erőltetett. Több adás is nagyon tetszett, de talán a Lagun, el perro de la ETA (Lagun, az ETA kutyája) az, amit vissza is tudok adni, fordítással.

A videó szövege kb. ez, kicsit rövidítve:

• (Állatok szaladgálnak) Amit minket baszkokat megkülönböztet az többek között az állatok szeretete is, melyek völgyeinkben és hegyeinkben élnek, pl. a szarvasok, a kecskék, a kacsák.
• (Ember eszik) Na, megvolt a kacsa, a szarvas, s a kecske. Mennyire szeretjük mi baszkok az állatokat!
• (Házaspár ül a nappaliban) De mégis a legjobban a kutyák szórakoztatnak minket. Mint pl. Iñaki és Idoia esete.
• (Férj) Nagyjából két éve elmentünk a menhelyre, s hazahoztuk Lagunt.
• (Feleség) Kis fekete labda volt, kedves kis állat, de idővel valahogy furcsa dolgokat tapasztaltunk nála.
• (Férj) Furcsa? Kimondom nyíltan: ez az ETA kutyája.
• (Férj pizsomában) Egyre több lett a furcsa egybeesés.
• (Kutya újságot hoz) Az El Correo (liberális-konzervatív regionalista baszk lap) helyett a Garát (baloldali függetlenségpárti baszk lap) hozta. Rossz kutya, rossz kutya!
• (Házaspár tévét néz) S nem ez volt a egyetlen, amit csinált. Nézd, nézd!
• (Spanyol király a tévében) Látod, amint a király megjelenik a tévében, ugat. S se csonttal, de gumijátékokkal nem lehetett lenyugtatni.
• (Férj) Ez itt a spanyol alkotmány, kapd el!
• (Feleség) Annyi példányt vásároltunk a könyvesboltban a spanyol alkotmányból, hogy már furcsán néztek ránk. Azt hihették, Basagoiti (a spanyol Néppárt baszkföldi elnöke, a jobbközép Néppárt a legkevésbé autonómiapárti erő Baszkföldön) rokonai vagyunk.
• (Parkban) A séta a parkban is kaland volt. Már megint alagutat ás!
• (Nappaliban, a tévé az ETA önfeloszlatásáról szóló nyilatkozatot adja) De minden megváltozott, amikor a nyilatkozatot megnézte. Nyugalom lett.
• (Séta) Néha ugyan lepisil pár francia rendszámú kocsit, de semmi egyéb. (Francia Baszkföldön nincs elismerve a baszk kisebbség.)
• (Férj) Pedig dehogyis értek véget a problémák. Kiderült, a kutya céljai sose voltak annyira világosak, mint korábban.
• (Parkban) Most meg el fog szökni! Nem, jön vissza, s van valami a szájában. (Kutya szájában a baszk zászló "függetlenség" szöveggel)

A sok félreértés miatt rövid tájékoztató hogyan kell baszkul olvasni a neveket, spanyol és magyar szemszögből (a spanyol kiejtésről lásd ezt a cikkemet):

• magánhangzók és kettőshangzók: a spanyollal azonosan,
• b, d, g: a spanyollal azonosan, azonban a magyartól eltérően, azaz kizárólag szavak elején, valamint m, n és ñ  után (a d esetében: l után is) ejtendő úgy ahogy a magyarban (zárhangokként), minden más esetben közelítőhang (magyar szemszögből: mintha valaki "lusta" lenne "rendesen" kimondani ezeket a hangokat),
• dd (vagy az id kapcsolatban a d): magyar gy,
• h: általában mint a spanyol h, néha mint a magyar h,
• j: általában spanyol y, néha spanyol j,
• ll (vagy az il kapcsolatban az l): az észak-spanyol ll ejtésével azonosan (ly palóc ejtése),
• ñ (vagy az in kapcsolatban az n): spanyol ñ (magyar ny),
• r/rr: ahogy a spanyolban, a baszkban is külön fonéma a legyintőhang r és a pergőhang r, míg a magyarban egyéni ízlés kérdése mi az ejtés (tapasztalatom szerint a magyarok egyre inkább hagyják el a pergőhangot, s akik ejtik is, kevesebbszer pergetnek, mint mondjuk 3 évtized volt szokás),
• s: spanyol s ahogy a kasztíliai nyelvjárásban ejtik (nagyjából selypített sz),
• ts: selypített magyar c,
• tt (vagy az it kapcsolatban a t): magyar ty,
• tx: spanyol ch (magyar cs),
• tz: magyar c,
• x (vagy az is kapcsolatban az s): magyar s,
• z: normál magyar sz.

A c, q, v, w, y betűk csak idegen szavakban fordulnak elő, ejtésük a spanyol szokás szerint, azaz c = k/sz, q = k, v = b, w = b/u, y = j.

A liberális konszenzus szerint az erőszakért mindenki felelős, az erőszaktevő környezete, a rokonsága, a szomszédok, az egész város, meg mindenki aki létezik a bolygón, egyetlen ember nem felelős: maga az erőszaktevő. Ő ugyanis áldozat, tehát az erőszaktevő által megvert emberrel azonos módon kezelendő.

Tévedés. Az erőszak csak elfajul, ha nem fojtjuk el. S elfojtani csak egy módon lehet: nagyobb erőszakkal. Magyarul: a kis erőszakos szaros diákot meg kell verni, ebből megérti, hogy az erőszak nem jó, mert esetleg lesz nála erősebb is, aki őt veri meg, s az pedig már nem akkora élvezet. Ezt megszokja, s normális ember lesz belőle.

Az pedig, hogy kell-e iskolarendőrség másodlagos kérdés. Kádár alatt se volt iskolarendőrség, mégis kezelni tudták az akkor is létező iskolai erőszakot. Mert iskolán belüli erőszak mindig volt, a kommunizmusban is, csak akkor keményen felléptek ellene.

Személyes emlékem másodikos koromból. Egyik osztálytársamat 1974-ben . nagyon gyorsan zárt intézménybe küldték, miután harmadszor is zaklatta osztálytársait. Ma hónapokig hagynák az ilyet tombolni. Pszichológusok jönnének, simogatnák, becézgetnék az erőszaktevőt, s hibáztatnák az áldozatot.

Akkor a rendőr jött, pedig az egy 8 éves gyerek volt, nem egy kemény kamasz. Se előtte még az igazgató is a gyerek pofájába öklözött párat, hogy folyt a vére. Kizárták az iskolából, egy évre javító-nevelőbe került, s aztán se jött vissza a mi iskolánkba. Nem tudom mi lett vele, sose láttam többet, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a rendszer működött, nem hagyta az erőszaktevőket szabadon garázdálkodni, s az áldozat kapott védelmet a rendszertől.

Az iskolai erőszak egyetlen ellenszere a nagyobb erőszak. Erős állam kell, gyors és kemény fellépés. Ez az erőszakoskodó hajlamú gyerekeket észre téríti. S akin meg ez se segít, az úgyis bűnöző lett aztán, rájuk meg vár a börtön. Probléma megoldva.

Feltöttem régi cikkeket, melyek itt nem voltak meg.

2012-2014 közti cikkek, s 2012 előttiek is.

Utálom a Facebook cenzorságát, de most kiállok mellette. Hiszen most azért áll a Facebook koordinált támadás alatt, mert nem cenzúráz elég erősen.

A liberális demokrácia fő elve, hogy a hatalom független a néptől, mert a választott politikusok mandátuma erősen korlátozott, sose mehetnek szembe a teljes hatalmat gyakorló, senki által meg nem választott elit ennek. Erre még büszkék is a liberálisok, ezt úgy adják elő, hogy "a piac irányít, az állam ebbe nem szólhat bele".

Nos, itt most láthatjuk mit is jelent a piaci irányítás. A Facebook legnagyobb hirdetői egyszerűen megfenyegették a céget, hogy ha nem követi akaratukat mindenben, akkor nem lesz több hirdetés. Erre a liberálisok azt mondják, ezzel semmi gond, hiszen ez "piaci eszköz", bár a valóságban ez semmivel sem különb annál, mint amikor a minisztériumnál szólnak le a szerkesztőségbe, ha nem viselkednek rendesen, akkor meg lesznek téve a szükséges "lépések".

Pedig a Facebook évek óta nagyon igyekszik. Van egy egész sor tabutéma, melyben csak az egyik álláspont fejthető ki, a másik nem, az ugyanis gyűlöletbeszédnek minősül.

De a Facebook vezetősége azt gondolja, a tabutémák sora nem növelendő, s hiba lenne eleve minden, a tabukon kívüli, a liberális elvek szerint téves álláspont tiltása. Valószínűleg azért gondolja így, mert ez a Facebook elsorvadásához vezetne hosszú távon. Orosz és kínai cégek csak arra várnak, hogy köszöntsön be a teljes liberális cenzúra nyugaton, s elindíthatják saját projektjeiket. Mert a jelenlegi orosz és kínai szociális hálók jellemzően nem vesznek részt a külföldi piacon, s ha igen, akkor is csak specifikus módon (a nyugaton legsikeresebb kínai szociális háló a Tik-Tok, de ez jelenleg nem vetélytársa a Facebooknak).

Egyébként nem gondolom, hogy egy szociális hálónak kötelessége lenne a teljes szólásszabadság biztosítása. A cenzúra lehet indokolt is: pl. kiskorúakra veszélyes tartalmak, pornográfia, öncélú erőszak, állatkínzás, stb. esetében. Még azt is el tudom fogadni, hogy a nyílt erőszakra való politikai felhívást is törli egy honlap. Vannak nyilván még határesetek is, pl. a rasszizmus, ahol szerintem ha nincs erőszakosság, ezt simán engedni kellene. Ami viszont biztos: az, amit akarnak a Facebooktól a bojkottálok, hogy alapból tiltandó legyen az antiliberalizmus az teljesen abszurd.

A ballib 24.hu lerombol egy gondosan épített balos narratívát egyik múlt heti cikkükben. A legkeményebb ballib tábor szerint ugyanis a Fidesz sikerének a titka a következő, a Fideszre a következők szavaznak:

• magyarul nem is beszélő határontúliak, hálából a nyugdíjért,
• gettócigányok, mert kaptak 2 kiló krumplit,
• rasszisták, nácik, antiszemiták,
• fanatikus keresztények, akiket a fideszes pap utasít,
• oligarchák, valamint az oligarchák alvállalkozói, anyagi érdekből,
• analfabéta alkoholisták, agyatlan focihuligánok.

Mit is a fő állítás ebben a cikkben azonban? Azt, hogy a leggazdagabb tized körében a legnépszerűtlenebb a Fidesz. Na most ez hogy is lehet? Valami nagyon nem stimmel, mert ezek szerint:

• az "oligarchák" zöme ballib,
• a Fidesz nem a leggazdagabbakat támogatja,
• nem az anyagi tényező a döntő,

vagy mi is ez az egész?

Pedig mi is a valóság? Minél szegényebb valaki, annál inkább baloldalibb. Miért? Mert a jobboldal saját alapeszméje miatt - azaz nem valamiféle gonoszságból - azt vallja, a gazdagok támogatásán keresztül lehet a legjobban segíteni a szegényeket. Lásd "ne halat adj neki, hanem tanítsd meg halászni" című liberális demagógia.

A magyar "baloldal" hagyományosan jobboldali, míg a magyar "jobboldal" hagyományosan baloldali. A legautentikusabb magyar álbaloldali a SZDSZ-szagú "szocialista" milliomos, akik a vállalkozásokról szónokol. A legautentikusabb magyar áljobboldali pedig a harmadikutas, antikapitalista népies értelmiségi. Ez mind a mai napig így van.

S nem kell a mai Fideszt nézni, mely ma már nagy részben újjobbos, hanem elég akár a középső Fideszt nézni, mely még bőven benne volt a középjobb konzervatív-liberális konszenzusban, mondjuk az első Orbán-kormányt 1998-2002 között. Az a kormány tényleg csak keveset tett a kisemberekért, de már ez a kevés tettet is röhögéssel és tombolással reagálta le a mértékadó ballib értelmiség. Lásd a minimálbér drasztikus emelését 2001-ben, melyet az összes létező liberális szakértő mint a teljes gazdasági csődhöz vezető egyenes utat értékelte.

A Fideszt pedig majd akkor fogja valaki legyőzni, ha akad egy ténylegesen baloldali ellenzéki párt. Jelenleg ennek az esélye kb. nulla, mert a különféle ellenzéki balos pártcsírákat vagy a liberálisok azonnal leszalámizzák, vagy ha nem megy, marginalizálják, vagy pedig maga a balos pártcsíra lesz önként öngyilkos, mikor "összefog" a liberálisokkal.

Életem egy szakaszában, 1984-1985 között kommunista voltam.

Akkor is rendszerellenes módon persze, pl. a KISZ-nek sose voltam tagja. Direkt nem léptem be.

Tulajdonképpen egyetlen ember hatására lettem kommunista, az ember neve George Orwell. Az Orwellt felületesen ismerők azt hiszik róla, ő valamiféle radikális antikommunista liberális volt, pedig ennek az ellenkezője igaz: Orwell szovjetellenes volt, de nem antikommunista, s sose volt persze liberális.

Engem lenyűgözött Orwell személyisége, 1983-1985 között teljes életművét elolvastam.

A fő okom: egyszerre rettentett el a létező kommunizmus ostobasága és a létező kapitalizmus lelki sivársága. Azt gondoltam, Orwell a harmadik út.

Másfél év alatt elillant kommunistaságom, egyszerűen rájöttem, Sztálin nem valamiféle elferdítése a marxizmusnak, hanem megvalósítása, sőt a lehető legjobb megvalósítása (hozzá kell tenni, Orwell már Leninnel se értett egyet sok mindenben). Viszont maga az alapötlet téves, így nem lehet onnan kiindulva eljutni a megoldáshoz.

Sajnos akkor egyszerűen visszamentem liberálisnak, ami még nagyobb hiba volt, mint marxistának lenne. De ez külön sztori.

Ma már reálisan értékelem Marxtt, úgy utasítom el, hogy elismerem logikáját, s pozitívumait.

Nem fogok beszélni a magyar ballibekről, ők ugyanis nem baloldaliak. Számukra a "baloldal" szó egyszerűen a liberalizmus szinonímája. Ami persze marhaság, mert a liberalizmus a legteljesebben jobboldali eszme.

A bal-jobb jelentése a modernitásban gazdaságfilozófiai kérdés. Jobboldali az, aki a tőke oldalán áll, abban hisz, hogy a tőke érdekeit kell nézni, mert csak a tőke termel gazdagságot, s csak a megtermelt gazdagságból lehet jólét, ami úgy lesz általános a társadalomban, hogy a jólét úgymond lecsorog a tőkétől a társadalom többségére. Ezzel szemben a baloldal a munka oldalán áll, azt mondja, a tőke csakis a munka által képes gazdagságot termelni, így eleve igazságtalan, ha a megtermelt gazdagságot teljes egészében a tőkének adjuk, továbbá nem bízhatjuk a tőkére annak eldöntését, milyen módon jut jóléthez a társadalom.

A konzervatív-progresszív vita egy egészen más ügy. Baloldali lehet konzervatív vagy progresszív, ahogy jobboldali is lehet konzervatív vagy progresszív. A félreértés onnan ered, hogy sokszor nevezik a konzervatívot jobbosnak, a progresszívet meg balosnak, de ez kulturális értelmű jobb-bal, ami nem azonos a gazdaságfilozófiai értelemmel.

A mai modern baloldalon belül a vita arról szól, hogy mi a fontosabb. Mert abban egyetértés van, hogy baloldalinak kell lenni (gazdaságpolitikai értelemben) és progresszívank is kell lenni. (Ez eltérés a klasszikus baloldallal szemben, ahol nem kötelező progresszívnak is lenni.)

Az egyik oldal azt mondja - ez kb. Schiffer álláspontja -, hogy a baloldaliság a fontosabb, s a progresszívizmus csak következmény, ezért nem szabad szövetkezni a jobboldali, azaz liberális progresszívokkal, ez ugyanis éppen a legfontosabb értékeket semmisíti meg. Hiszen ez esélyt ad a jobboldalnak arra, hogy progresszív értékeket hirdetve megsemmisítse a baloldalt.

A gyakorlatban ez a korai LMP politikája: nem összefogni a ballibekkel, akik a valóságban jobbos progresszívek.

A másik oldal viszont azt mondja, a közös konzervatív ellenség legyőzése a legfontosabb, ezért igenis szövetkezni kell a liberális progresszívekkel, majd valahogy "belülről" kell a jobbosokat balra tolni.

Én persze személyesen kívülálló vagyok, bár nyilván közelebb áll hozzám a baloldali és a konzervatív oldal.

Sokszor írtam már Kubáról, ahová 12 évesen kerültem ki, s pár nappal 19 éves születésnapom után távoztam, összesen valamivel több mint 6 évet élve le ott. (Közben minden nyarat Magyarországon töltöttem.)

A mostani liberális-progresszív kultúracenzúra módszere Kubában már akkor, a 80-as években megvolt. Innen jutott eszembe Kuba.

A hagyományos szovjet és Kádár-kori magyar cenzúra módszere az volt, hogy egyes könyveket, filmeket egyszerűen nem engedett be az országba, s kész. Másokat beengedett, de részeket kivágva belőlük. Szóval igazi, kőkemény cenzúra, amiről pl. Lendvai Ildikó sokat mesélhetne, ha őszinte lenne.

A kubai kommunizmus sok dolgot nem vett át a szovjet elvtársaktól, ennek fő oka persze az, hogy a kubai kommunizmus önerőből jutott hatalomra, Castróék mindig egyenlő partnerekként viselkedtek a Szovjetúnióval, sose helytartóként, bábként.

A sok eltérés listája hosszú: pl. a hadsereg szerepe, a magánélet rendezése, a felsőoktatás, talán ez a 3 leglátványosabb eltérés. Hogy ne csigázzam a kedélyeket, röviden ez a 3 eltérés:

• a hadsereg Kubában a hatalom egyik egyenrangú pillére, nem a Párt alárendeltje,
• a kubai állam nem akarta nevelni az embereket a politikát nem érintő magánéletüket illetően, míg a szovjet rendszer pl. rossz szemmel nézte a szexuális szabadosságot,
• a felsőoktatás Kubában meglepően szabad, az egyetlen követelmény a rendszer iránti hűség, de ennek nem kell magában foglalnia pl. a hivatalos marxista eszmével való egyetértést is.

De most egy más eltérésről, a kulturális cenzúráról. Kubában beengedtek gyakorlatilag mindent, kifejezetten antikommunista alkotásokat is akár, ha azok nem irányultak direkt módon a kubai rendszer ellen. Amit kifejezetten tiltottak az csak 2 műfaj volt: a kemény pornó és a durva horror, utóbbit állítólag azért, mert Fidel utálta ezt a műfajt.

Az ideológiai, politikai szempontból legrizikósabb filmeket azonban csak fő állami csatornán mutatták be egy Tanda del Domingo (Vasárnapi műsor) nevű vasárnap délutáni műsorban, jellemzően egymás után 2-2 filmet minden vasárnap.

Vicces mellékes körülmény: a 80-as években a kubai tv-nek két csatornája volt: a Canal 6 (magyarul: 6-os Csatorna) és a Tele Rebelde (magyarul: Lázadó Tévé). S sokáig csak az előbbi volt, s az volt aztán is a fő adás. A magyarázat arra, hogy miért van 6-os csatorna, mikor nincs 1-es, 2-es, stb. az, hogy a többit megszüntették a forradalom győzelme után, de a nevet meghagyták.

Ez a Tanda del Domingo úgy zajlott, hogy megjelent a képernyőn egy 60 éves körüli bácsi, neves őskommunista elvtárs (már akkor kommunista volt, amikor még Fidel Castro se volt az), hivatalosan pedig a Havannai Egyetem egyik művészettörténet professzora, név szerint Mario Rodríguez Alemán, gúnyneve szerint Mario Rodríguez Alemán Democrático (Alemán = Német, Alemán Democrático = Német Demokratikus). Az emberke imádott beszélni, így nem ritkán képes volt minden film előtt akár 30-40 perces előadást is tartani, mintha az egyetemen lenne. Hosszasan, bonyolultan, de mindig eljutott oda, hogy a fehér az fekete, a fekete meg fehér, s minden ami van kódoltan a "forradalmat" igazolja.

Akkorákat lehetett néha ezen röhögni,, hogy sokszor a magyarázkodás jobb szórakozást nyújtott magánál filmnél. A kubai rendszer becsületére egyébként: sose vágtak ki semmit a filmekből.

Viszont azért a kubai rendszer se gondolta, hogy mindent magyarázni kellene. A mai liberális-progresszívek szintet léptek, ők a legkisebb "probléma" esetében is tiltanak, cenzúráznak.

Annak idején az Index úgy indult, hogy az Internettó szerkesztőségének egy része fellázadt a cég külföldi tulajdonosa ellen, s kiszakadva onnan új honlapot hoztak létre. Azért lázadtak fel, mert nem akarták követni a tulajdonos irányvonalát.

Az Index sose volt független, ezt húzzuk alá. Szeretném hozzátenni: semmi probléma azzal, ha egy média nem független, sőt eleve képtelenség, hogy egy média független legyen, ez ugyanis azt jelentené: nincs se irányvonala, se szerkesztősége, ami abszurd lenne.

Magyarországon a baj az, hogy a balliberális mitológia egyik pillére a független médiákról való fantáziális. A gyakorlatban persze mindig kiderül, a ballibek "független" alatt azt értik "ballib irányzatú".

Szóval az Index mindigis egyértelműen ballib volt, stílusa pedig bulváros közéleti publicisztika. Abban az értelemben nyilván független volt, hogy nem állt egyetlen ballib párt irányítása alatt se, s mivel pénzügyileg sikeres volt, nem állt Sorosék hatalma alatt se, hiszen az "adományok" nem játszottak szerepet a média életében.

Szóval az Index egy önálló, más szervezettől nem függő, de erősen részrehajló média volt. Ezzel semmi gond. A sajtószabadság lényege az, hogy létezhessenek egyszerre lehető legkülönbözőbb irányzatú, más-más módon részrehajló médiák. Ez az ideális helyzet, az olvasó így sokféle narratívát, értelmezést láthat, hallgathat, olvashat, majd maga dönti el, neki melyik a legszimpatikusabb.

Tehát ismétlem: nem az a sajtószabadság, amit manapság a liberális megmondóemberek hajtogatnak, hogy van az "igazat" író, "független" újságíró, aki részrehajlás nélkül tájékoztat, s mellette meg vannak az "álhíreket" gyártó "propagandisták", akik hazudnak, s félrevezetnek, ezért ezeket valahogy el kell lehetetleníteni "közérdekből".

Akkoriban, a 90-es évek végén, majd az ezredforduló után közvetlenül a magyar médiák 90+ %-a ballib volt. Az írott sajtóban talán a Népszabadság volt a legjobb, mert legalább néha beszámolt más véleményekről is, sőt az is megesett, hogy "ellenséges" cikket jelentetett meg. Emlékszem, amikor 1999-ben megjelentette a Népszabadság az egyébként általam sose kedvelt Lovas István egy cikkét, hetekig tartott a tombolás a ballib értelmiség köreiben, "sajtóetikai", sőt bírósági eljárást követelve, külön hecckampánnyal az "áruló" Eötvös Pál, a Népszabadság akkori főszerkesztője ellen, aki a végén még azzal is meg lett vádolva, hogy ő a hibás egy korabeli neves ballib megmondóember öngyilkosságáért! (A korabeli legenda szerint a megmondóember hölgy annyira elkeseredett az "antiszemita" Lovas "zsidógyalázó" cikke láttán a Népszabadságban, hogy emiatt saját életére tört.)

Az internetes médiák között az Index volt hasonló. Azaz meg volt adva időnként a lehetőség ellentétes vélemény kifejezésére is. Sőt, néha maga a szerkesztőség írt a ballib fősodorral szembemenő cikket. Lásd a 2009-ben közzétett Hány halálos áldozatuk lesz a Fidesz-lágereknek? című szerkesztőségi cikket, mely szintén hatalmas felháborodást váltott ki a ballib megmondóemberek körében.

Szóval az igazságnak meg kell adni a neki járót: az Index nem hagyományos ballib korszakában volt a legrosszabb. Valójában az Index akkor kezdett igazán lezülleni, amikor egy bosszúéhes milliárdos, Simicska fegyvert készített belőle Orbán ellen, ez 3 év, 2015-2018 között. Míg, mint igazoltan, a korábbi időszakban még az is megesett - persze nem gyakran, de azért előfordult -, hogy pl. kiemeltek a címlapra nem ballib blogokat is, 2015-től ez teljesen megszűnt.

Simicska elment a fenébe tavalyelőtt, de szellemisége maradt. Ma már az Index a FB-profiljáról is tömegesen tilt le minden "ellenséges" kommentelőt.

Lassan, de biztosan az Index süllyed le a 444 szintjére, s ha így megy tovább, még mélyebbre zuhan, valahová a Nyugati Fény szintjére. (Persze a Nyugati Fény legalább őszinte, nem mondja magát függetlennek.)

Az Index pedig jelentős potenciállal rendelkezik ma is, fő erőssége a blog.hu-val való integráció. Egyszerű lenne a megoldás: különböző irányzatú blogcikkek felhelyezése a címlapra.

Most viszont nincs már más megoldás mint az utcára söpörni a jelenlegi szerkesztőséget.

Néhány közérdekű infó, amit a nem tapasztalt felhasználók nem tudhatnak.

A három legnagyobb liberális internet cégcsoport cenzúrázási technikája más és más.

Azért kell így írni, hogy "legnagyobb liberális", mert ma már - hála Istennek - a kínai cégek is bekerültek a legnagyobb netes cégek közé.

A valóságban a három legnagyobb ilyen cég az Amazon, a Google és a Facebook.

Az Amazon érdektelen a mi szempontunkból, ők csak az egyes termékekhez adott véleményeket cenzúrázzák, aminek a közéleti jelentősége kb. nulla. Marad hát a Google és a Facebook.

A Facebook nyílt sisakkal cenzúráz, egyszerűen jön a tiltás és kész, üzenetet is küldenek erről, s van lehetőség fellebezésre, ami azt jelenti, egy élő ember megnézi újra az esetet. A Facebook gyakorlatilag fenntartja a jogot bárminek a törlésére, ami nem tetszik nekik.

A Google sokkal rafináltabb. Igazi tiltást kapni tőlük nehéz, gyakorlatilag csak szerzői jogsértéssel, nyílt gyűlöletkeltéssel, tiltott pornóval lehet ezt elérni, s akkor is csak egy adott platformra vonatkozik a tiltás, lásd ha pl. letiltják valakinek a YT-profilját, attól még marad pl. a Blogger vagy a Gmail profilja.

Viszont a kommenteknél a Google nagyon érdekes. Egyrészt robotok törölnek kommenteket kulcsszavak alapján, pl. a magyar "zsidó", "holokauszt", "néger" szavak leírása szinte mindig törlést eredményez, fellebezni nem lehet, s nem küldenek üzenetet a törlésről. Másrészt az egyes YT-csatornák tulajai által letiltott kommentelők továbbra is kommentelhetnek az adott csatornán, de kommentjük csak a csatorna tulajdonosa és a kommentelő számára látható. A tapasztalatlan kommentelő nem is veszi tehát észre, hogy kommentje nem látható senki más számára. A módszer neve angolul "shadow ban". Szerintem a lehető legszemetebb megoldás: úgy tiltanak valakit, hogy arról nem is szólnak neki.

Mivel a nyugati, modern világban élek, én is a nagy nyugati cégek szolgáltatásait használom. Pl. a Google keresőjében keresek, s csak akkor keresek valamit a cenzúramentes Yandex keresőben, ha a keresett téma érzékeny és feltételezhető, hogy a Google cenzúrázza a találati listát.

Hogyan buliztunk a 80-as években? Az akkori későkamasz és fiatalfelnőtt nemzedék, nagyjából 16-25. de inkább 18-22 között

Előrebocsátom: sose voltam egy nagy bulizós ember, azaz valószínűleg az én visszaemlékezéseim nem tipikusak.

A bulizás célja alapvetően valaminek a megünneplése, esetleg - ha nincs semmi ürügy - a szimpla szórakozás.

Milyen emberek jártak buliba? Az egyes archetípusokat érdemes felsorolni:

• az olcsó ember,
• a bálozós,
• a filozófus,
• a szexmániás.
• a networkos.

Az olcsó ember: ő enni, inni járt buliba, minden más mellékes, viszont a kor bulijainak jellegzetessége volt, hogy ital mindig volt, de étel sokszor nem, vagy csak jelképes mennyiség, szóval az enni akarók gyakran nem találták meg számításukat. Az inni akarók viszont sose csalódtak.

Örök emlékem 18 éves koromból egy olyan születésnapi buli, ahol a születésnapi torta nem került felvágásra, mert mire erre sor került volna, már a fele társaság hazament, a másik fele pedig részeg volt. Akkor is érzékeny lélek voltam, így a végén szóltam a házigazda lánynak, szomorú, hogy a torta ott maradt a fal mellett egy dobozban. Ő meg furcsán nézett rám, először azt hitte, valami hátsó szándékom van, de amikor rájött, komolyan beszélek, megnyugtatott: nem fogja kidobni, megeszi ebédre, majd levágott belőle egy darabot, betette egy kisebb dobozba, s odaadta nekem, segítsek otthon én is a torta elfogyasztásában.

A bálozós ember elsősorban lány. A buli azért kell neki, hogy bemutassa új ruháját, ékszerét, frizuráját. Akkoriban nehéz volt azonban kitűnni a kinézettel, az a csillogás kora volt (lásd diszkó kor), minden lány igyekezett nagyon jól kinézni. Bevallom: én is nagyon szerettem lesni a lányokat, sőt máig nagyon vonzanak a csillogó nők. Különösen az én korosztályomat értékelem, mert aki ebben az életkorban is képes csillogni, az tényleg tud valamit, míg fiatalon csillogni az mégiscsak kisebb teljesítmény.

Vannak azért bálozós fiúk is, ők azért jöttek, hogy bemutassák új barátnőjüket.

A filozófus típus mindig férfi. Női verzióban sose láttam még. Ő az, aki nem kommunikál a társasággal, csak kiválaszt 1-2 embert, akiknek magyarázni kezd hosszasan. Ebben az is segíti, hogy előzetesen már elfogyasztott komolyabb mennyiségű alkoholt, A téma jellemzően olyasmi, aminek semmi köze az eseményhez. Az elméleti típus szeret pl. a világegyetem rejtelmeiről értekezni. A gyakorlatibb típus valamely magánéleti baját magyarázza el, általános következtetéseket levonva, pl. elhagyta őt a barátnője, amiből következik, hogy "minden nő kurva".

A szexmániás, mint neve is mutatja, ismerkedni akar, lehetőleg azonnali szex lehetőséggel. Elsősorban férfi, de nőben is láttam már ilyet. Ez a téma engem személyesen nemigen érintett, azokon a bulikon, melyeken részt vettem életemben az esetek 95 %-ában barátnővel, később feleséggel voltam.

Egyszer megesett velem, hogy egy ilyen csaj nagyon kedveskedett velem. Ki érti miért, mindigis igencsak távol álltam az ideális férfi kinézettől (bár azt hiszem, minden típus tetszik valakinek), de a barátnőm szemfüles volt, s gyorsan leszerelte a csajt.

Volt egy kedves haverom - máig tartom vele néha-néha a kapcsolatot -, aki minden egyes buli előtt elmondta, hogy most akkor ő szexelni fog. Majd minden buli után kiderült: már megint nem jött össze semmi.

A 90-es évek elején volt egy angol humoros tv-sorozat (Bottom), ahol az egyik főhős, az azóta meghalt kiváló angol színész Rik Mayall egy hasonló figurát játszott: egyfolytában szexről beszél, de sose sikerül semmi. A haverom még fizikailag is hasonlított Rik Mayallra, csak persze 10 évvel fiatalabb volt nála. Magyarországon Rik Mayall leginkább a magyar tv-ben is sugárzott Új politikus - The New Statesman - című sorozatból ismert.

Meg kell mondanom, én különösebb vadságot sose tapasztaltam bulin. Pl. kábítószerezést sose láttam. Ahogy orgiát se láttam soha. Olyan persze volt többször is, hogy szex zajlott 2 ember között, de ez diszkréten volt, egyetlen egyszer láttam meg ilyesmit akaratlanul, rossz helyre nyitottam be.

Persze mindenki mesélt vad bulikról, de ez mindig úgy volt, hogy a "haverom mesélte", olyannal sose beszéltem, aki személyesen volt ilyenen. Szóval ezek akár legendák is lehettek simán. Engem a kábítószer sose érdekelt, a saját agyam olyat anyagot termel, mely felér a legkeményebb kábítószerrel, szoktam mondani. Ami pedig az orgiát illeti, bevallom, azonnal szakítottam volna olyan nővel, aki mással akar szexet "orgia" fedőnév alatt.

A legnagyobb vadság ami megesett az akkori bulikon az az általános szofterotika hangulata volt, ami abban az időszakban jellemző volt. A 60-as évek végétől nyugaton egészen a 80-as évek elejéig a szexuális forradalom kemény része volt jelent, felfutott a pornóipar és annak mellékjellemzői. De ez a 80-as évek közepére lecsengett - kivéve azokat az országokat, lásd Spanyolország és Portugália, ahová ez a hullám nem volt időben beengedve -, s eleve ezt hozzánk Kelet-Európába be se engedte a hatalom. Szóval ránk már a későbbi, megenyhült verzió hatott, mely valamilyen módon a diszkó kultúrával is összhangban volt.

Ez pont egy átmeneti kor volt nyugaton szexuális szemszögből. A kemény pornó már marginális lett, elfoglalta helyét szubkultúraként, de kiment a fősodorból, viszont még a feminista hullám nem jött meg. Ebben a résben helyett kapott a játékos, sokszor kifejezetten bugyuta erotika. Ma már bármilyen ilyen szofterotika hatalmas tiltakozást váltana ki nyugaton mint "nők megalázása"

Vicces, hogy ezt ma magyarázni kell, meg talán nevetséges is mai szemmel. Aki nem élte ezt meg, annak egyes korabeli filmek és tv-műsorok megnézése segíthet. Az olasz Colpo grosso nevű tv-vetélkedőt ajánlhatom példának, ahol a műsor lényege, hogy táncosnők sztriptízt mutatnak be, s a két játékos pontokat gyűjt kérdésekre adott válaszokkal, bizonyos számú hibás válasz esetében pedig vetkőzniük kell (de teljes meztelenség kizárt, a versenyzőnő mindenképpen bugyiban marad), de jelentős nyeremény volt (ha jól emlékszem, a német verzióban több ezer márkát nyerhettek, s ez a 90-es évek eleje volt). Ennek a vetélkedőnek aztán született számtalan helyi verziója: spanyol, német, s még svéd is (a mai feminista Svédországban persze ez elképzelhetetlen lenne, de az a 90-es évek eleje volt), Magyarországon a német verzió - Tutti Frutti - volt ismert, mert a kábelhálózatokon jellemzően megvoltak a fő német tv-csatornák.

Emellett számtalan más tv-sóműsornak voltak hasonló elemei. Volt egy szintén olasz vetélkedő, ahol házaspárok versenyeztek, s a feleség egyes ruháit "elvesztette" (nem emlékszem a címére). A másik az indiai eredetű - valójában az ókori Egyiptomban is ismert - erotika behozatala, ahol meztelenség nélkül, csak mozdulatokkal és vízzel lett elérve a hatás.

Ez volt tehát a korszellem.

S végül, a legmodernebb típusú bulizó a networkos, azaz hálózatépítő. Ő abban hitt, hogy az ismeretség a legfőbb tőke, s a fiatal kor ennek felhalmozására a legjobb időszak. Ez a típus a lehető legtöbb buliba eljárt. Onnan lehetett megismerni, hogy mindig visszafogott volt, nem ivott különösebben, s nem használta ki az alkalmat nők szerzésére se, viszont ezzel együtt minden lánynak udvarolt alapszinten.

Bulin utoljára egyébként valamikor 1994-ban voltam. Azóta mik a szokások nem tudom, ill. csak másodkézből vannak infóim.