A liberális demokrácia, a polgári társadalom egyik legutálatosabb jellemzője a folytonos sietés.

Folyton futni kell. A reklám is azt mondja "nincs idő a fájdalomra". Más reklámokban az emberek futnak egész nap. Sőt büszkének kell lenni arra, ha az ember egész nap futkározik, aki nem így tesz az egyenesen "lusta disznó".

Liberális erény keveset aludni, este későig dolgozni, korán kelni, éppen csak bekapni egy falatot, s rohanni tömegközlekedéssel vagy saját kocsival a munkába. Persze csak ha az ember nem tartozik az elithez. Az elit ugyanis 24-emeletes jachtokon utazza a világot, közben a hajófedélzeteket topmanökenek mossák fel drága pezsgővel, majd amikor a hajótulaj már megunta a drogozást és a csoportszexet, kaviárt dobál a vízbe. S még ezek a paraziták is munkának hazudják semmittevésüket, ezt a szent tabut ők se merik megsérteni.

A protestantizmus átkozott szellemének egyik találmánya ez: munka a munkáért. A reformátorok szerint az ember van a munkáért, s nem a munka az emberért.

Pedig mindez egyszerű ügy: egyszerűen csak az elnyomók egyre gyorsabban akarják növelni profitjukat, így folyton sürgetik a népet, a kisembereket, termeljenek gyorsabban és hatékonyabban.

Innen a türelmetlenség, mely átragadt a kisemberre is.

A megoldás persze a liberális, polgári rend agyagba döngölése. De addig is, míg kénytelenek vagyunk a liberális iga alatt szenvedve egzisztálni, apró lépéseket tehetünk.

Amikor észreveszem magamon, hogy sietősen haladok vagy valamit gyorsan akarok befejezni, tudatosan magamra szólok "ne légy liberális!". Ebből látható: még én, aki látom a dolog elméleti oldalát, is sokszor tudatlanul beleesem az agyatlan rohanás örvényébe.

Korábban néha megesett, hogy hetente 4-5 alkalommal mentem moziba. De a legrosszabb esetben is mentem moziba heti 2 alkalommal.

Továbbá rengeteg filmet néztem tévében.

A változás 2007 körül állt be. Immár szinte minden letölthető a netről. Az utóbbi 13 évben összesen kevesebb mint 10-szer jártam moziban, s mondjuk összesen láttam talán 20 filmet tévében.

Amit így elkerülök az sok minden: mozireklámok, utazás, szinkronizálás, reklámmegszakítások, kivágások filmekből. Ráadásul pénzt takarítok meg.

Az index.hu volt szerkesztője tiltakozik. Művészi módon persze: szerepel egy szar zenekar szar klipjében.

Le is fordítom az üzenetet:

• libbant luxusújságíró elveszti munkáját, mert Soros gazda felszólítja, mondjon fel,
• elkeseredik, hogy ezután már tényleg dolgoznia kell, így kidobja a laptopját egy szemetesbe,
• végső bánatában felszáll egy közlekedési eszközre, s életében először meglátja a Budapest belvárosán kívüli világot,
• a döbbentő, sokkoló természetet igyekszik otthonosítani marihuána ültetéssel,
• de ez se segít, dönt: véget vet életének,
• ehhez pincérnek öltözik, majd vízbe fullad ünnepélyesen.

Már írtam arról a vad kommunista - bár nem csak kommunista - szokásról, mely szerint a térképeknek a vágyálmokat kell tükrözniük, nem a tényeket. Lásd, amikor az ukrán kormányzat manapság hisztizik, ha valahol olyan térképet mutatnak be, mely a Krímet Oroszország részeként ábrázolja, pedig ez a valós tény: a Krím Oroszország része, s akkor is az, ha valaki ellenzi a Krím csatlakozását Oroszországhoz, azt törvénytelennek tekinti.

Mindez a mágikus gondolkodás maradványa: ha a világot álmainknak megfelelően ábrázoljuk, akkor az álom valósággá válik. Népszerű ez manapság sok agyatlan személyiségfejlesztő áltanfolyamon is: csak akarni kell és megkapod, gondolkozz pozitívan, stb. Egyesek még nem átalják Jézust is kiforgatni, az "a hit hegyeket mozgat" mondásával, pedig az egészen mást jelent. ("Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha ... akkora hitetek lesz ... s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.")

Szóval röviden: a kommunista térképek nem voltak hajlandóan ábrázolni azt, ami nem tetszett a hivatalos vonalnak. De míg a legtöbb esetben valamilyen jelzéssel legalább mutatták a valóságot is, volt egy eset, ahol minden apró jelzés is meg volt tagadva. Ez a Dél-Afrika által a saját területéből kialakított 4 állam, melyek 1976 és 1981 között lettek létrehozva. Népszerű nevükön: bantusztánok.

A bantusztánok létrehozásának fő célja az volt, hogy miután a bantusztánok területe "külfölddé" válik, növekedjen a fehér lakosság aránya a maradék Dél-Afrikában. A fehér lakosság aránya Dél-Afrikában az első bantusztán függetlenségének kinyilvánítása előtti évben már alig 18 % volt, ez 4 százalékpontos esés az 50 évvel korábbi állapothoz képest. A négy függetlenné nyilvánított bantusztán létrehozásával sikerült a fehér arányt feltornázni 23 %-ra.

Jelenleg a fehérek aránya Dél-Afrikában 9 %, ennek oka felerészben az, hogy az apartheid végeztétevel kb. a fehérek negyede elhagyta az országot, felerészben pedig a jóval kisebb természetes szaporulat, a fehéreknél az átlag szaproulat alig fele, mint a néger és más dél-afrikaiaknál.

Az eredeti tervek szerint további 6 független bantusztán lett volna létrehozva, de ennek kivitelezésére már nem került sor, közbeszólt az apartheid rendszer agóniája, majd megszűnése. Egyébként ha mind a 10 bantusztán független állammá lett volna nyilvánítva, akkor is kisebbség maradt volna a fehér lakosság Dél-Afrikában, egyszerűen csak aránya felment volna kb. 40-45 %-ra.

Gyakorlatilag az amerikai indián rezervátumok voltak a minta, de azzel megtoldva, hogy a bantusztánok egyenesen megszűntek az ország részei lenni.

Ennek előnye dél-afrikai szemszögből sokféle volt az említett etnikai arányjavításon kívül:

• a nemkívánatos néger lakosság jelentős része külföldi lett, hiszen a bantusztáni állampolgárság megszerzésével elvesztették dél-afrikai állampolgárságukat,
• az immár külföldivé lett néger lakosság ezután már munkavállalási engedélyre szorult a dél-afrikai munkához,
• Dél-Afrika remélte, hogy a független államok léte egyfajta új hazafiságot teremt az érintett lakosság körében, továbbá az egyes bantusztánok érdekellentétei majd meggátoljuk, hogy közösen lépjenek fel, szövetségben egymással.

A legkisebb független bantusztán Venda volt, 7 ezer km² területtel, a legnagyobb Bophuthatswana 44 ezer km² területtel.

A fő akadálya a tervnek nem csak a széleskörű ellenzés volt. A független bantusztánokat hivatalosan csak Dél-Afrika ismerte el, még nem-hivatalos kapcsolataik a világgal is erősen szűkösek voltak, gyakorlatilag csak pár szomszédos afrikai állammal és az apartheid-rendszerrel baráti kapcsolatot ápoló Izraellel voltak valamilyen kapcsolatok. S természetesen a dél-afrikai néger és apartheid ellenes mozgalom ellenezte a leghatározottabban a bantusztánokat.

Az igazi probléma kétféle volt: a gazdasági életképtelenség és a politikai instabilitás.

Egyrészt a bantusztánok területe úgy volt megállapítva, hogy afő közlkedési vonalak Dél-Afrikában maradjanak, így az egyes bantusztánok belül a közlekedés sokszor csak Dél-Afrika területén keresztül volt lehetséges. Továbbá egyedül Ciskei területe állt egyetlen darabból, az ellenkező véglet Bophuthatswana volt, melynek területe 7 különálló részből állt.

Maga az országméret nem lett volna probléma, hiszen kisebb országok is léteznek a világon. A 2 nagyobb bantisztán pl. területileg nagyobb volt Szváziföldnél és Lesothónál is.

Ezen kívül minden bantusztán gazdaságilag olyan alacsony szinten volt, hogy még a saját kormányzati apparátusukat is a valóságban a dél-afrikai kormány fizette. A lakosság zöme úgy tudott megélni, hogy naponta átjárt a közeli dél-afrikai városokba dolgozni. Az egyetlen kivétel Bophuthatswana volt, a gazdaságilag legerősebb a 4 bantusztán közül, melyben a máig létező Sun City kaszinókomplexum működött.

A politika is igencsak sajátos volt. 13-18 éves független létezésük alatt egyik bantusztán se volt képes politikailag stabil kormányzást létrehozni, mindegyikben legalább egy, de van ahol több katonai puccs is lezajlott ez idő alatt.

Bár a bantusztánok úgy voltak megállapítva, hogy egyes népek "nemzetállama" legyen, a projektek gyakorlatilag sikertelenek maradtak. Sok esetben a bantusztánok lakosságának egy része a saját "hazája" helyett inkább a Dél-Afrikába szökést választotta.

Cisket és Transkei a xhosa nép hazája kellett volna, hogy legyen. A xhosák ma Dél-Afrika második legnagyobb etnikuma, 16 % aránnyal. (A legismertebb xhosa Nelson Mandela, egyébként az egyik xhosa királyi dinasztia leszármazottja.) Venda a venda nép hazája lett volna, a vendák ma Dél-Afrikában a lakosság kb. 3 %-a. Bophuthatswana pedig a tswana nép otthona (ma a lakosság 8 %-a).

Amikor 1994-ben a független bantusztánok meg lettek szüntetve, azaz vissza lettek csatolva Dél-Afrikához, az egyedüli mely komolyabb ellenállást mutatott Bophuthatswana volt. A viosszacsatolást nagyban elősegítette, hogy a volt bantusztánok kormányzati alkalmazottait (s elsősorban a rendőröket és katonákat) automatikusan átvette a dél-afrikai kormány, mivel a kormányzati alkalmazottak voltak szinte az egyetlenek, akik érdekeltek voltak a független államiság fennmaradásában.

A liberális narratíva két mágikus szava: a tolerancia és az elfogadás. A liberálisok okos emberek, igyekeznek a nyelvi terroron keresztül győzni. Ennek lényege: a szavaknak olyan tartalmat adni, mely eltér az eredetitől, s új értelmében mindenképpen a liberális narratívát erősíti.

A toleranciáról már írtam. Valós jelentőse: eltűrni azt, amit nem szeretünk. Azaz nem azt jelenti, hogy valamivel egyetértünk, sőt ha egyetértés van, akkor kizárt a tolerancia. Kötelező fogalmi elem az ellenzés! Pl. tolerálom, hogy egyes nők miniszoknyát viselnek, mert nekem abszolút nem tetszik a miniszoknya, de eltűröm ez: elfogadom, hogy másnak az tetszik, ami szerintem nem áll jól senkinek. A cicanadrágot viszont már nem tudom sehogy se tolerálni, hiszen szerintem nőies viselet, azaz nekem tetszenek az így öltözködő nők, ezek után abszurd lenne a "tolerancia" szó használata.

Ahhoz, hogy valaki pl. tolerálja a homokosokat - mert a liberálisoknál a "tolerancia" szó jellemzően szinte mindig a homokosokkal kapcsolódik össze -, az embernek homofóbnak, de legalábbis a kérdés iránt semlegesnek kell lennie. Ha liberális lennék és támogatnám a homokosokat, nem tudnám tolerálni őket.

Jelenleg viszont tolerálom a homokosokat, hiszen homofób vagyok, s ellenzem a homokosok elleni agresszívitást, nem támogatom, hogy bárki is beavatkozzon magánéletükbe, ha az a négy fal közt zajlik. S ezzel együtt ellenzem a homoklobbi tevékenységét, igyekezetét, hogy a társadalmi rendet a maga képére és ízlésére deformálja.

De lássuk az elfogadást! Az elfogadás nem pozitív érték. Még a legvadabb liberálisok se mondják, hogy mindent el kellene fogadni. Ha más nem, hát a "fasizmust" egy liberális se akarja elfogadni.

Tehát elfogadni azt kell, ami érdemes elfogadásra. Az elfogadás valójában szűkebb fogalom a tolerálásnál, hiszen nála jóval erősebb a pozitív elem. Elfogadni jellemzően azt szoktuk, amivel legalábbis részben egyetértünk.

Dehát ki mondja meg mit érdemes elfogadni és mit nem? Hát ki más, a liberálisok!

Na, s pont ez az, amit tagadunk. Nem fogadjuk el se a liberális szóértelmezési monopópliumot, s még kevésbé az értékek meghatározásának monopóliumát.

Lássuk a legnépszerűbb liberális érveket a homokosság mellett!

"A homokosság normális állapot." - Ezen az alapon normális állapot minden létező más betegség is. Pl. a pedofília, a cukorbetegség, hiszen megesik az emberiség bizonyos százalékánál. Végülis mi a pedofília? Hát az, hogy a pedók vonzódásának tárgyai történetesen a serdületlen gyerekek. Nem kellene tolerálni, elfogadni a vele szembeni "gyűlöletbeszéd" helyett?

"A homokosok senkit se provokálnak." - Amikor a négy fal között ügyködnek, akkor valóban ne,. De amikor nyíltan vállalják magukat melldöngetve, sőt követelik az "egyenlőséget" az hatalmas provokáció.

"A homokosok nem rontanak meg gyerekeket, senki se lesz homokos attól, hogy homokosokat lát." - A nézéstől valóban nem lesz senki, ahogy attól se kezd pornószínész lenni a gyerek, ha pornót néz, s lám mégis tiltják a pornót gyerekeknek. Miért? Mert mindez megzavarja a gyerek egészséges fejlődését. A homokpropagandával bombázott gyerek pl. esetleg abban a tévhitben fog felnőni, hogy a homokosság normális valami. Továbbá az a veszély is fennáll, hogy egy nem homokos kamasz divatból, a propaganda hatáásra, bebeszéli magának, hogy homokos, hiszen a mai liberális bulvármédiákban a homokosság mint valami rendkívül menő (kúl) dolog szerepel, hogy az embernek szinte hiányérzete van, ha mégis az ellenkező neműeket kedveli.

"A homoszexualitásra való hajlam megvan mindenkiben." - Tudománytalan marhaság. A homokosság az emberiség 2-5 %-ában van meg,s esetleg még lehet ugyanenyi biszex ember. Az emberek 90+ %-ában nincs semmilyen homokos hajlam.

"A homofóbia elleni harc erkölcsös." - A homofóbia elleni harc perverzió eleve, hiszen a normális, egészséges állapot a homofóbia. A homofóbia elleni harc kb. olyan, mint az onkológia elleni harc.

"A szex magánügy." - Az, míg ezt valaki a 4 fal közt csinálja. Amint azonban kimegy vele kérkedni az utcára, "jogokat" követelve, már közügy. S aki nem normális nemi identitáső, azt minden egészséges társadalom köteles kirekeszteni.

Sajnos Magyarországon már most túl sok jogai vannak a homokosoknak. A következő évek feladata: ezeket a jogokat megnyírbálni, helyükre tenni az izgága homokbetegeket.

A belaruszi események kapcsán ismét sokakban felmerült egy megoldhatatlannak tűnő rejtély a belarusz nyelvvel kapcsolatban. A "rejtély" lényege röviden: miért egyszer Lukasenko, másszor meg Lukasenka.

A belarusz nyelv nagyon hasonlít az orosz nyelvhez, hangásra a belarusz kb. olyan, mintha oroszok lengyel szavakat keverve mondandójukba beszélnének. De csak kiejtésben látványos a hasonlóság, írásban a belarusz nagyon más, mint az orosz. S ennek fő oka a helyesírás különbözősége: míg az orosz - a magyarhoz hasonlóan - szóelemző-történelmi helyesírást alkalmaz, azaz az egyes szóelemeket megtartja eredeti alakjukban, tekintet nélkül a konkrét ejtésre, addig a belarusz messzenően fonetikus helyesírású, tehát az írás szinte teljesen fedi az ejtést.

Nem mennék be a mélyebb részletekbe, csak a lényeget írom le, ami megmagyarázza a "furcsaságot".

Ahol az orosz és a belarusz betűk eltérnek egymástól: az orosz Ъ helyett a belaruszban aposztróf – ` – használatos. Továbbá a belaruszban az orosz И helyett I van, teljesen azonos szerepben.

Ami fontos eltérés még az egyes magánhangzó betűk használata. Az orosz ezeket sok esetben nem használja következetesen, míg a belarusz mindig ezt teszi. Erre a 2 fő eset.

Az oroszban a Ё betű szabadon helyettesíthető Е betűvel. Egyszerűen "tudni kell" a szövegkörnyezetből mikor melyik az ejtés. A belaruszban ez súlyos hiba, mindig Ё írandó, ha /jo/ vagy lágyság + /o/ az ejtés.

Az oroszban az Э ("kemény" e) ritka betű, nagyon sok esetben helyettesítve van Е betűvel (ami "lágy" e). A mindig kemény  Ж, Ц, Ш betűk után pl. az orosz írás Е betűt ír, s egyszerűen "tudni kell", hogy itt ez valójában Э. Ezzel szemben a belarusz teljesen következetesen használja az Э és az Е betűt.

Több szláv nyelv jellemzője a magánhangzó-redukció, azaz a hangsúly alatti és hangsúlytalan magánhagzók ejtése erősen eltér. Az orosz és a belarusz egyik ilyen típusú közös jellemzője az úgynevezett "akanyje". Ez az oroszban gyengébb, azt jelzi, hogy az О-ból hangsúlytalan helyzetben А-hoz közeli hang lesz: /ɐ/ - nagyjából mint a brit ejtésben a "not" szóban (ez az orosz irodalmi nyelvi ejtés, mely azonos a közép-orosz nyelvjárásokéval). Ezzel szemben a belaruszban a redukció teljes, azaz az О-ból hangsúlytalan helyzetben ténylegesen А lesz.

Ami viszont a két nyelv helyesírásának eltérése, hogy az orosz sosem jelöli a redukciót, míg a belarusz igen. Többek között az -enko végződés esetében, bár az ejtés inkább -enka, az orosz -enko alakban írja, mert a szóelemző elvet alkalmazza, míg a belarusz a kiejtés szerint ír.

ЛУКАШЕНКО / ЛУКАШЭНКА - tehát a két eltérés a belarusz elnök orosz és belarusz nevében. Az Ш mindig kemény mind az oroszban, mind a belaruszban, de itt az orosz írés engedi mégis - történelmi okokból - a lágy e betűt, míg a belarusz nem, ezért az orosz Е helyett a belarusz Э-t ír. Az oroszban az utolsó betű О, a belaruszban meg А, az előbb említett redukció kétféle helyesírásmódja miatt.

A magyar átírás pedig mind a két nyelv esetében a leírt betűket követi. Így lesz magyarul egyszer Lukasenko, egyszer Lukasenka, annak függvényében, hogy a név orosz vagy belarusz verziója az alap.

Megszületett a teljes ballib összefogás elvi terve. Lássuk a résztvevőket.

A részt vevő pártok közül ez az LMP és a Jobbik számára a teljes megsemmisülés önként vállalását jelenti.

A Jobbik kifejezetten azért jött létre annak idején, mert alapítói a Fidesznél határozottabb ballibellenes alternatívát akartak felmutatni. Ehbez képest most betagozódtak a ballib vezetés alá. Vicces dolog.

Persze az egyes pártok változnak az idők során, minden magyar párt változott, de ehhez jellemzően tartozik valamilyen, legalábbis részben hihető, magyarázó narratíva. A Jobbik esetében viszont a változás olyan, mint egy latin-amerikai szappanoperában: a jó hős hirtelen gonosz lesz, a rossz ember meg pillanatok alatt a jóakarat megtestesülésévé válik.

Én személyesen a Jobbikot minden egyes pillanatában utáltam. Korai, újnyilas szakaszukban szimplán marhaságokat halandzsáztak. Gyalázták a kereszténységet, zsidóztak, cigányoztak, magyar sovinizmust hirdettek. Aztán középső szakaszukban ugyanazt kezdték mondani, mint a Fidesz, dehát minek ugyanarra még egy párt? Majd mostani, utolsó szakaszukban pedig ugyanazt mondják, mint Gyurcsány, dehát ismét: minek egy második pót-Gyurcsány, ha már van egy igazi is?

Ami az LMP-t illeti - az egyetlen párt az összefogdosásból, melyre szavaztam valaha - Schiffer távozása után elvesztette minden mértékét és perspektíváját. S lassan ment tovább a semmi útján. Az LMP eredeti célja az volt, hogy nem a ballib értelemben vett baloldali alternatívát mutasson. Kb. azt akarta az LMP a ballibekhez képest amit a Jobbik a Fideszhez képest.

Persze az LMP ma már nem létezik a valóságban, szóval végülis mindegy mit tesz. Az összefogás, a betagozódás a ballibekhez majd pozíciót tud esetleg adni pár LMP-snek, bár ma már az ex-LMP-s Hadházy és Széll jobb pozíciókkal rendelkeznek a ballib döntéshozó körökben, mint az egész LMP.

Az MSZP határeset. Valószínűleg még képes lenne egymagában megugrani az 5 %-ot, de az egész párt szét van esve, nincs semmilyen programja. S mára kapituláltak a DK előtt. Ultraliberális hatalmi párt volt mindig az MSZP, mely ellenzékben működésképtelen. Az utolsó esélyüket, a 2017-es nyitási kísérletüket balra is sikeresen elrontották.

A DK viszont sikertörténet. Gyurcsány az egyetlen ballib politikus, aki képes messzebb látni saját orránál. Ő régóta tudja, a magyar urbánus - mely határozottan nem baloldali - szavazótábornak nem kell se harmadikutas antikapitalizmus LMP módra, se szociáldemokrácia MSZP-s próbálkozásként (lásd Botka esetét 2017-ben), hanem egyedül a liberális-progresszív SZDSZ-es vonalra vevő. Gyurcsány ezt meg is építette: megcsinálta az SZDSZ-t, csak immár "idegesítő" mindentudó, mindenbe belepofázó SZDSZ-es bölcsészek és más "szakértők" nélkül. Az új SZDSZ-ben a képlet rém egyszerű: az van, amit Gyurcsány mond, s aki mégis mást mond, az Zorbán alvó ügynöke, a szakértők szerepe pedig immár Gyurcsány mindenkori ötleteinek igazolása.

A Momentum érdekes eset. Bár szembemegy eredeti tervével, hogy ők egyszerre vannak Orbán és Gyurcsány ellen, mégis ők vesztették el legkevésbé hitelességüket. Kicsit olyan az egész, mint annak idején, a 90-es évek elején az SZDSZ-Fidesz viszony: a Momentum lassan a DK ifjúsági szervezetévé vált. Hozzáteszem: ideológiai váltás nem történt náluk, mindigis ugyanazt vallották mint az idősebb testvéreik, csak nemzedékváltásban gondolkodtak. Most megértették: a fiúknak ki kell várniuk apáikat, nem előzhetnek, cserébe az apák kedvesek és bőkezűek lesznek, segíteni fogjaik a gyerekek bukdácsolását a liberalizmus rögös létráján.

Én úgy vélem, pozitívum, hogy az összes ballib összeállt. Világosabb lett a kép. 2022-ban majd nagyot fognak bukni, esetleg persze javítva 2018-hoz képest, de a választást el fogják veszteni. S akkor talán végre megindul a ballibaizmus teljes megsemmisülése.

Az egyik nagy internetes ballib fotel- és sátorhős, Tuareg már megint csúnyán elbukott.

Kamu indokkal - Zorbán mindjárt betiltja a Facebookot, mely egyébként Tuareg fő csatamezője - forradalmi menetet és sátortábort szervezett a múlt hét végére, azzal a potenciális kimenettel, hogy ebből puccs lehet és Zorbán bukása.

Persze Tuareg nem teljesen hülye, a valóságot azért ritkán még érzékeli, így ő maga is kikötötte, ezer résztvevő alatt a tünti csak nevetségessé tenné magát.

Végül nagy nehezen sikerült elérni a 100 résztvevőt, azt kicsit meg is haladni. Nem valódi résztvevőt persze, hanem olyan embert, aki a Facebookon ígéri a részvételt.

Pedig állítólag csak a tuaregisták több ezren vannak, legalábbis a saját adataik szerint. Ezekről a számokról mindig az 1990-es választási kampány jut eszembe, különösen egy vitaműsor, melyen Krassó György (Magyar Október Párt) is résztvett, aki amikor megkérdezték, hány tagjuk van, azt mondta "830 ezer", mire a meglepődött műsorvezető visszakérdezett, jól hallotta-e, amire viszont Krassó komoly arccal azt válaszolta: "alaposan meghallgattam minden más résztvevőt, akik nyilatkoztak tagjaik létszámáról, kiszámoltam ez alapján, hogy a valóság és a bemondott adat között a átlag szorzó 1000, így mivel nekünk 830 valós tagunk van, mi 830 ezret mondunk be".

Egyébként Tuareget érdemes követni a Facebookon, jobb mint egy humorista. Elég annyit mondani róla: annyira ballib, hogy hozzá képest még Gyurcsány is fideszes. Időnként beszédet intéz "több ezres" tagságához, ezek nagy élmények.

Az elsősorban humoros fideszes média, a TutiBlog nemrég igen fontos, komoly cikket közölt.

Egyes megállapításokkal nem tudok persze egyetérteni. Pl. a felvilágosodás biztosan nem 1793-ban indult, hanem jóval korábban. Azt hiszem, a szerző azt akarta mondani, ezek voltak a felvilágosodás első káros jelei. Persze én ezzel se értek egyet. Lásd erről egy korábbi cikkemet.

De röviden vázolom azért. A felvilágosodás elválaszthatatlan két ikertestvérétől, a reformációtól és a liberalizmustól.

Nyilván a reformáció a legkorábbi, gyökerei a XII. századi Nyugat-Európában vannak (de legkorábbi előzményei kelet-európaiak, még a X. századból), s közismert, hogy a XVI. században lett belőle önálló, romboló, tomboló erő.

A győztes reformáció megteremtette a maga politikai filozófiáját, ez a liberalizmus. A liberalizmus a kizsákmányolás, a kapzsiság, az elnyomás tanítása.

Majd ez a kettő létrehozta a kulturális-szellemi burkot, ez a felvilágosodás. Immár ez a gonoszság nyílt tombolása.

Számtalanszor elmondtam, nem lehet azt tenni, amit sokan tesznek, akik kritizálják a mai, modern liberalizmust a klasszikus liberalizmus nevében. Ez kb. olyan, mint a viccben a tizedikről lezuhanó ember, aki azt állítja, semmi gond nincs az eséssel, csak a földhöz csapódás problémás.

A két problémás ügy, amit a magyar jobboldali közönség képtelen elfogadni (jobboldali - a szó magyar értelmében), ez a reformáció és a nacionalizmus. A reformáció a magyar nemzeti lélek számára valami igazi magyar kereszténység, népszellem, s aki kritizálja, azt nem fogadják be. Tény persze, hogy a reformáció segítette Magyarországon a magyar nyelv erősödését, csakhát ez nem több mellékhatásnál. Ugyanez a helyzet a nacionalizmussal, amit a magyar jobboldalon kötelező pozitívan értékelni, pedig talán egyik legnegatívabb modern eszme.

Pedig van egy magyar ember, aki mindezt világosan látta: Hamvas Béla. A gond, hogy követői máig nem értik őt. Gondolok itt László Andrásra elsősorban, aki - sok pozitív cselekedete mellett - az antinacionalizmusból bizarr legitimizmust csinált, a szakralitásból pedig valamiféle műezoterizmust.

Zöldi László magát médiaszakértőnek hallucináló blogger cikket írt rólunk.

Pedig már elmagyaráztam Zöldinek személyesen, az ő "Zöldi László" neve ugyanúgy "álnév", mint az én "maxval bircaman" nevem. Valójában egyik se álnév, a szó szoros értelmében, hiszen mindkét nikknév mögött tudni lehet ki van, se Zöldi, se én nem titkoljuk kik vagyunk. Ennek ellenére Zöldi ragaszkodik ahhoz, hogy "álneves szerző" vagyok. Pedig ő az, aki letiltott minden kommentelést blogjában, nem én, nálam - minden verziómban -kommentelhető vagyok. Mire fel ez a rettegés? Nem derül ki az se, hogyan kellene az embernek "vállalnia a nevét"? Zöldi gondolom mélyen elítéli George Orwellt is, hiszen nem "vállalta nevét", mivel ez a "gerinctelen" alak, nem igazi nevén mint Eric Arthur Blair írt cikkeket, sőt a rohadék még a regényeit se igazi nevén adta ki. De mindegy, ez Zöldi rögeszméje. Lássuk a többit.

Azt mondja Zöldi, hogy "A Bircahang című blog gazdája alighanem a Magyar Hang online kiadását olvasta, márpedig a digitális változatot nem szabad azonosítani a gazdagabb, sokrétűbb, papír alapú kiadással. Ez olyan, mint amikor valaki áll a kirakat előtt, de nem megy be az áruházba, és így írja meg a „vásárlói” tapasztalatait." - hát, abszurd hasonlat. Érvelési hiba ez jócskán: csak akkor lehet valamiről véleményt mondani, ha annak minden apró részletét ismerjük. Természetesen nem igaz, különösen nem a konkrét esetben, ahol a Magyar Hang ingyenes verziója nem egyfajta mutató a fizetős verzióhoz képest, hanem teljesértékű termék. Nem ugyanaz az eset, mint pl. a HVG esetáben a fizetős HVG360 szolgáltatás, melynek cikkei fizetés hiányában csak részben olvashatók. Zöldi logikája szerint csak az írhat véleményt a HVG bármely ingyenesen elérhető cikkéről, aki előfizetett a HVG360-ra is. Vagy, maradva az áruháznál, csak az véleményezheti egy áruház szolgáltatását, aki annak minden osztályán, részlegén járt, vásárolt, ott találkozott az áruház összes alkalmazottával.

Ami pedig a közíróságot illeti, sajnos ki kell ábrándítanom Zöldit, a közíró nem az, aki neki tetszik, hanem mindenki aki nem szépirodalmi műfajban alkot, közéleti tematikában.

A monarchia eredeti szerepe, hogy egy közösségnek legyen felelős, egyszemélyi vezetője és/vagy legyen aki gondot visel a közösség szakrális életéről.

Az alkotmányos monarchia ennek modern változata: a király immár a hatalom egy részét viseli csak és szakralitás helyett a hagyományokat őrzi. (Vigyázat az alkotmányos monarchia nem azonos a parlamentáris monarchiával. Anglia pl. parlamentáris monarchia, nem alkotmányos monarchia.)

A parlamentáris monarchia a valóságban immár köztársaság, ahol a király egyáltalán nem rendelkezik politikai hatalommal. De e rendszer hívei azt mondják, mégis szükséges a király továbbra is, hiszen biztosítja a hagyományokat.

A spanyol példa jól mutatja, az intézmény indokolatlan és felesleges. A jelenlegi spanyol "király" havi negyedmillió eurós fizetést kap, plusz havi 5 millió eurót költségekre, melyekkel nem kell elszámolnia. A gyakorlatban a negyedmillió euró a zsebpénze, az 5 millóból pedig megél. Cserébe nem csinál semmit egész nap, időnként megjelenik ok nélkül különböző helyeken és ott sablonbeszédeket mond el, meg mosolyog.

Jó esetben van valami hülye hobbija, a jelenlegi parazita, VI. Felipe pl. egészen rendes srác, minden idejét vitorlázásnak szenteli. Nem különösen pénzéhes, nem is kurvázik, drogozik, sikeresen beosztja a havi 5 millió euróját, s örül, hogy még sose életében nem kellett dolgoznia egy percet se, s ha mázlija van, nem is kell már soha élete végéig.

Az édesapja, a volt "király" már durvább: ő vitorlázás helyett a kurvákat szereti és a harácsolást. Ráadásul ő tisztában van vele, nem minden királyság tart örökké, lám, az ő saját édesapja sose tudott király lenni és lógni korlátlanul az állami költségvetésen, így a biztonság kedvéért összelopott magának 1-2 milliárd eurót, hátha egyszer vége szakad az édes életnek, s menekülni kell a népharag elől.

Ezek a mai liberális "királykák" olyanok, mint a Kádár-rendszerben rendkívül népszerű bólogató díszkutyák a kocsik hátsó ablakában vagy a műszerfalon: hülye ruhákba öltözve, azt megtűzdelve megérdemetlen kitüntetésekkel felállnak, majd tisztelegnek gazdáiknak, az igazi uraknak. Hagyományt nem őriznek, hanem minden ellentmondás nélkül besimulnak a modern perverzitásba.

Amikor a jelenlegi mormon elnök-próféta megkezdte mandátumát 2 éve, megvalósította egyik régi álmát: a "mormon" szó be lett tiltva. Pedig - már a szó eredetileg gúnyszóként indul - a "mormon" népszerű szó, a mormonok tömegesen használták magukra, mind hétköznapilag, mind hivatalosan.

Egyébként érdekes: Russell M. Nelsont - ő a jelenlegi mormon főember - személyesen is ismerem. Persze ez annyit takar, egyszer, kb. 30 éve, kezet fogtunk, s azt mondtuk egymásnak "jó napot!", de akkor is, ő az első mormon elnök, akit személyesen is láttam közelről.

A folyamat érdekes. A mormonizmus legfrissebb jelensége, hogy egyre jobban igyekszik a protestantizmus része lenni. Ami furcsa, hiszen annak idején, alapításakor - 1830 - éppen a protestantizmus ellenében jött létre az egész. De az amerikai szellemiség - márpedig az amerikai mormonizmus kiemelten hazafias - és az egész körmyzet kényszeríti ezt a bizarr mozgalmat az alkalmazkodásra.

Hozzá kell tenni, se a hagyományos, se az újabb protestantizmus részéről nincsenek hasonló érzelmek, nincs viszonzás: ők a mormonizmust máig nem-keresztény vallásnak tekintik.

Belarusz az egyetlen kelet-európai ország, mely elkerülte a gyarmatosítást. Igen, még Oroszország se tudta elkerülni ezt a sorsot, a 90-es években Oroszország kőkemény liberális irányítás alatt áll és a nyugat csicskaállamaként funkcionált. Ez ma már múlt, azóta Putyin sikeresen visszaszerezte Oroszország függetlenségét és szuverenitását. Belarusz viszont sose került ebben a szomorú sorscsapásba.

Hogyan is? 1991-ben Belarusz kilépett a Szovjetúnióból, kinyilvánítva függetlenségét (a gyakorlatban ez 1992-ben lépett hatályba). Az orosz vezetésnél jóval óvatosabb belarusz vezetés már a kezdetben várakozó álláspontot foglalt el, látva milyen gazdasági katasztrófát okoznak Oroszországban a nyugat által követelt "reformok". Már a kezdetben a 2 fő politikai erő szuverenista volt, s a nyugatmajmoló erők kispártnál sose tudtak nagyobbra nőni.

Az orosz és az ukrán zuhanás hatására azonban Belarusz 1994-ben teljes fordulatot hajtott végre, a nyugatnak tetsző reformok helyett a nép érdekeit helyezte első helyre a belarusz vezetés. Ezt megerősítette jelképeiben is az 1995-ös népszavazás, mely a függetlenségkori zászló helyére visszaemelte a szovjetkori belarusz zászló új verzióját (ez a szovjetkori zászló kommunista jelképek nélkül).

Azóta Belaruszban "diktatúra" van, értsd: a vezetés nem azt teszi, ami jó a nyugatnak, hanem azt, ami jó a belarusz népnek.

Persze emiatt számtalan alkalommal igekeznek a belaruszellenes külső és belső erők destabilizálni az országot. Jellemzőn százfős, de milliárdokkal finanszírozott csoportok igekeznek "forradalmat" kirobbantani. A jól ismert receptek alapján, lásd Saul Alinsky.

Jelenleg, 2020 májusa óta kétségtelenül az eddigi legsikeresebb provokáció zajlik, a koronavírus helyzetet kihasználva sikerült átverni sok embert, így most a belaruszellenes liberális erők képesek immár akár 15-20 ezer fős tüntetéseket is szervezni, ami hatalmas eredmény, korábban az 1 ezer főt se voltak képesek elérni.

A mozgató kéz persze ugyanaz. Az mely Szerbiában akarja megdönteni a demokratikus kormányt, ugyanaz, mely Hongkongban hazaárulókat cukkol. A világ urai nehezen tűrik, hogy Belarusz népe ellenáll a gyarmatosításnak.

Nagyon fontos esemény: valaki a fideszes körből - ha nem is a politikacsináló belső körből - ki meri jelenti nyíltan, amit évek óta mondok.

Bogár László az az ember, akit messze a legnagyobb mértékben tisztelek a Fideszből.

S mivel régóta kívül áll a hivatalos politikán, szabadon beszélhet. Számtalan esetben simán szembe megy a hivatalos fideszes propagandával is, a fideszes átlagszavazók hiedelmeivel is.

Ebben a videóban nagyon fontos dolgot mond el: azt, hogy az EU segélyei a valóságban semmilyen segélyeknek nem tekinthetők, mert csupán a kilopott pénz visszaadott része. Még arányaiban is ugyanúgy saccol, ahogy én tettem évek óta: azt mondja, kb. 1:5 az arány.

S persze azt is ki meri mondani Bogár: a Fidesz ugyanúgy kiszolgálja a nyugatot, mint a ballibek, csupán az arány más. Orbán egyszerűen képes volt a nyugatnak fizetendő robot mértéket kicsit lealkudni.

Egyébként is ajánlom Bogár videócsatornáját, adásai érdekesek, bár néha elkalandozik a szerző figyelme, de ez csak azt mutatja, szerkesztetlen, spontán tartalomról van szó.

Az istanbuli Szent Bölcsesség Templom (ógörög: Hagia Szophia, újgörög: Ajia Szofia) lenne ma a világ legnagyobb ortodox temploma, ha ma is templom lenne.

Alapvetően mégis műbotránynak tartom a mostani felháborodásokat.

Ezt a templomot 1453-ban veszítettük el, nem most. S tulajdonképpen csak szerencsénk van, hogy 1453-ban és utána az épület új, török tulajdnosai értékelték a templom kulturális értékét, így nem szedték le róla az összes keresztény jelképet, hanem sokban megőrizve a keresztény kinézetét változtatták mecsetté. Ha úgy tettek volna, mint sok más keresztény templommal, azaz leverték volna a festményeket, s mindent az iszlám jognak megfelelővé alakítottak volna át, ma csak a történészek tudnák mi volt ez az épület korábban.

Érdemes tisztázni egy liberális mítoszt. Újságírói szabadság valójában nincs, állampolgári szólásszabadság van.

Az újságírói szabadság azt jelentené: az ember írhat, amit akar, kivéve ha ezzel kifejezetten nem sért jogszabályt. A valóságban azonban minden újságíró alkalmazott valamely médiánál, vagy ha szabadúszó, akkor is egy adott média vagy közzéteszi cikkét vagy nem. (Az egyszerűség kedvéért a rádiós, tévés újságírókról nem írok, helyzetük hasonló.)

Természetesen lehetséges önálló újságíró is, aki saját maga teszi közzé a cikkeit. Ez manapság fokozottan lehetséges az internet miatt. Ez gyakorlatilag blogger tevékenység. Bloggerségből viszont egyrészt képtelenség megélni, azaz ez csupán hobbi, másrészt egy személyes blog nagyságrendekkel kevesebb embert ér el, mint egy szervezett média.

A sajtószabadság tehát sokkal inkább az egyes médiák szabadságát jelenti, nem az újságírókét. Azt, hogy lehessen sokféle média, mely mind a maga szubjektív véleményét hangoztatja.

Az újságírói szabadság kimerül abban, hogy kiválasztja melyik média alkalmazottja legyen, nyilván azé, melynek álláspontja a lehető legközelebb áll az övéhez.

S ha már itt tartunk, lássuk a másik liberális mítoszt, az objektívitást. Természetesen ilyesmi nem létezik, hiszen az újságíró szubjektum, így az újságírókból álló szerkesztőség is az, s természetesen a médiatulajdonos is az. Minden gondolkodó ember rendelkezik adott nézetekkel, s a világon ezen keresztül szemléli.

Még egy hagyományos újságíró, aki egyszerűen beszámol, hírt ad, is saját szűrőjén keresztül nézi az eseményeket, azaz nem objektív. S még inkább egy publicista, aki eleve véleményt ír.

Objektív médiák nincsenek, sőt nem is kellenek. S ha lennének, senki se olvasná őket, hiszen robotszerű beszámolókat tartalmaznának a világról.

30 napig nem tudtuk frissíteni Facebook-oldalunkat tiltás miatt.

Ráadásul most a Facebook bekeményített: immár nemcsak engem mint magánszemélyt tiltanak le, hanem velem együtt minden olyan személyt is, aki admin jogosultsággal rendelkezik a profilon.

Szóval aki nem iratkozott fel médiánk közvetlen követésére, csak a Facebookon néz minket, annak javasoljuk a következő 3 közösségi elérhetőségünket is, ezeken minden új cikk esetében automatikus értesítés keletkezik:

• Twitter: https://twitter.com/BircaHang
• Tumblr: https://bircahang.tumblr.com
• VK: https://vk.com/public197047298

A Twitter és a Tumblr a magyar nyelvű anyagokat sokkal kevésbé cenzúrázzak, mint a Facebook, a VK pedig egyáltalán nem alkalmaz cenzúrát.

Már írtam a bulgáriai tüntetéshullámról. A tüntetések állandóak, július 8-tól minden nap zajlanak, jellemzően délutántól éjfélig, hétvégén és egyes napokon már reggeltől. Szófiában a hatalom fő épületei egymástól nagyon közel vannak, így könnyű egyszerre ott lenni mindegyik előtt. S mivel a terület viszonylag szűk, kis tömeg is képes nagynak látszani.

Szófia központjában van egy kb. 1 km hosszú utca, neve Цар Освободител (= Felszabadító Cár), ami II. Alekszandr orosz cárra (1855-1881) utal, a cár halálakor lett elnevezve ez az utca így, korábbi neve még a török uralomból eredt: Istanbul. Már a török időben itt volt a szófiai vezetés székhelye.

Miért olyan fontos II. Alekszandr orosz cár bolgár szemszögből? Mert az ő urakodása alatt támadta meg Oroszország Törökországot 1877-ben (X. Orosz-Török Háború 1877-1878), melynek eredményeképpen Bulgária közel 5 évszázad után ismét önálló állam lett. Egyébként a Felszabadító melléknév nem azt jelenti, hogy felszabította Bulgáriát, bár még a művelt bolgárok nagy része is ezt hiszi, ez a melléknév Oroszországból ered, s azt jelenti, az ő ideje alatt lett vége a jobbágyságnak Oroszországban.

A mai Bulgária területe a török időkben 3 - később 2 - török tartomány része volt, az egyik tartomány Rumélia volt. Egy időben a tartományi székhely Szófia volt. De amikor nem, akkor is ruméliai járások egyikének a székhelye Szófia volt.

Még török időkben épül fel itt a tartományi adminisztráció. Bulgária felszabadulása után ez lett 1879-től a bolgár fejedelem (később: cár) palotája. A monarchia megszüntetése (1946) óta az épületben múzeumok működnek. A kommunista hatalom is értette a jelképes politizálást, így a volt cári palotával szemben lett felépítve Georgi Dimitrov mauzóleuma 1949-ben, mely 1999-ig fennállt (akkor fel lett robbantva, helyén jelenleg park van, az eleve a mauzóleum mögött létező park ki lett szélesítve).

Vicces mellékes körülmény mi volt az utca nevével a kommunizmus alatt. A bolgár kommunista vezetés nehéz helyzetben volt, hiszen egyrészt nyilván nem lehet retrográd "monarchista" utcanév a központban, ráadásul pont Dimitrov sírjánál, másrészt viszont Alekszandr cár tényleg véget vetett a török uralomnak, amit nehéz negatív fényben átértékelni, továbbá még orosz is volt, s hát oroszok elleni meg nem rendes dolog beszélni, mert ez meg antikommunista szagú szöveg (ez a 40-es évek vége). Szóval az utca neve a kommunista időszakban Руски (= Orosz) volt. Az utca egyik végére tettek egy Lenin-szobrot is, ezzel kompenzálandó, hogy a központi részén ott áll II. Alekszandr nyilván lebonthatatlan szobra (éppen szemben a parlamenttel).

Szóval a tüntetések itt zajlanak A-B-C között, majd időnként elsétálnak D-ig, aztán elkezdenek még a környéken is menetelni. Ez utóbbi neve "polgári engedetlenség" Bulgáriában. Bár a polgári engedetlenség eredeti jelentése az, hogy az államhatalomnak ellen állunk passzív módon, Bulgáriában a kifejezés jelentése: zavarjuk a békés polgárokat, akik nem tüntetnek, pl. elálljuk a kereszteződést. Általában egy 2-3 ezres kemény mag tüntet állandóan, de időnként hozzájuk csapódik egy lazábbb kör is, így néha 7-8 ezer ember is összejön.

Alapvetően a következő csoportok vesznek részt, igyekszem létszám szerint sorba venni:

• unatkozó külföldi diákok - bolgár diákok, akik nyugaton tanulnak, s a koronavírus miatt most ideiglenesen hazatértek, jellemzően semmiről semmit nem tudnak, s abszurd követeléseket fogalmaznak meg,
• focihulligánok - jönnek, mert nincsenek meccsek a vírusjárvány miatt, itt viszont kiüvöltik magukat,
• marginális exisztenciák - többnyire narkósok és más antiszociális elemek, akik olyan kormányt akarnak, mely ingyen adja majd a szert,
• a kormányt nem kedvelő oligarchák által fizetett bértüntizők - beleérve a kényszertüntetőket, nemrég kiderült, van olyan munkahely, ahol a tulaj elbocsátás fenyegetéssel küldi tüntetni az alkalmazottait,
• esálytelen politikai szereplők és aktvisták, akik azt hiszi, utolsó esélyük a tüntetőket valahogy egyesíteni saját maguk alatt - képtelen vállalkozás, egyrészt mert a tüntetők csak a kormányellenességben értenek egyet, másrészt pedig mert egyszerre több politikai szereplő csinálja ugyanezt,
• szimpla gyakorló elmebetegek.

Az egész tüntetéssorozat mélyen abszurd. A kormányzat taktikája eddig a következő volt, nagy vonalakban:

• ellentüntetést szervezni - rossz megoldás, mert aktivizáló erővel hat,
• tárgyaláskészséget hangoztatni - megint rossz megoldás, hiszen nincs miről és kivel tárgyalni, így ezt az ellenfél csak a gyengeség jelének értékeli,
• nemreagálás - ez a legújabb taktika, s jónak tűnik, mert elveszi a kedvet a tüntetőktől, a vezéralakokat pedig őrületbe kergeti, ami folyamatos hibák elkövetéséhez vezet.

Bulgáriától egyébként nem idegen a hosszú tüntetéssorozat. Megesett már, hogy egy évnél is hosszabb ideig ment egy tüntetés.

Dévényi István nagyon durci, mert a legnagyobb ballibbant hírportál immár nem fog hazudni, ezért ő könnyeit alig visszatartva hűségesküt tesz Soroséknak.

A kiábrándulfideszizmus kórban szenvedő ultraliberális médiaceleb ünnepélyesen ígéri, ezentúl szóba se fog állna olyan emberrel, akinek véleménye eltér a háttérhatalmasokétól.

Utolsó esélyt kér Soros gazdától, s ígéri, ezentúl még keményebben cenzúráz majd a Soros Magyar Hangján. S szóba se áll olyanokkal, akik nem viselik a gazda szivárványliberális kényszerzubbonyát.

Komolyan: ezek az emberek ennyire nem veszik észre magukat?

Soros Magyar Hangját nem olvasom napi rendszerességgel, de most a bolgár tematikájú cikküket megnéztem. Mégiscsak tudnom kellene milyen a profi, szakmailag alátámasztott, független újságírás, nem?

Nincs erőm a cikk összes marhaságát és primitívségét sorra venni, ezért csak a legfontosabbak. De így is lesz idézet minden bekezdésből.

"Ráadásul ma már nemcsak a korrupt politikus-oligarchák fejét követeli a tömeg, hanem az egész kormány távozását" - A valóság: eleve a kormány és a főügyész távozását követeli a tüntetéssorozat, a kezdetektől.

"A mostani eseménysorozat közvetlen előzménye egy incidens volt, amely egy nyilvános strandon történt még július elején. Bulgáriában a tengerpart és az ahhoz tartozó földsáv köztulajdonban van, azt senki nem zárhatja le vagy sajátíthatja ki magának. Ám a török kisebbséget képviselő Mozgalom a Jogokért és a Szabadságért (MRF) egykori elnöke, a mostanra dúsgazdaggá vált Ahmed Dogan ezt máshogy gondolta, így trükkösen úgy alakította ki tengerparti luxusotthonának környezetét, hogy azt csak magánterületeken keresztül lehessen elérni." - A valóság: a tüntetés első napja arra volt reakció, hogy a főügyész házkutatást tartott a köztársasági elnök két alkalmazottjának irodájában.

"Hriszto Ivanov, az ellenzéki Demokrata Párt vezetője" - A valóság: a Demokrata Párt egy jogilag még létező, a valóságban nem működő párt. Hriszto Ivanov pártjának neve: Igen Bulgária Mozgalom, parlamenten kívüli liberális-konzervatív kispárt, a legutóbbi parlamenti választáson 3 %-ot szerzett, így nem tudott bejutni a parlamentbe, ez egy alapvetően szófiai párt, vidéken alig vannak szavazóik, viszont a 24 szófiai kerületből 8-ban ez a párt nyerte a kerületi polgármesterválasztást.

"Rumen Radev államfő azt követelte Boriszovtól, hogy rendelje vissza a jelenleg semmiféle állami megbízatással nem rendelkező Dogant védő kormányőröket." - A valóság: semmi ilyesmit nem követelt Radev. Eleve nem is tehette volna, mivel a Kormányőrség az ő, azaz a köztársasági elnök ellenőrzése alatt van.

"nem is beszélve Dogan pártjáról, amelynek elemi érdeke, hogy maradjon minden a régiben" - A valóság: Dogan pártja megszavazta a szocialisták által indítványozott bizalmatlanságot a kormány ellen. A 240-fős bolgár parlamentben 102 képviselő szavazta meg az indítványt: az összes - 77 - szocialista és az összes török - 24 - képviselő, valamint 1 független képviselő, egy az oligarchikus kapcsolatai miatt előző héten a szocialista frakcióból kizárt képviselő. Ellene szavazott az összes - 94 - GERB (a miniszterelnök pártja) képviselő, valamint az összes - 21 - képviselő a 2 kisebbik nacionalista kormánypárt közös frakciójából (Egyesült Hazafiak). Ellene szavazott még 1 képviselő az Akarat pártból, s 8 független képviselő (6 ex-Egyesült Hazafiak, 1 ex-szoci, 1 ex-török). Tartózkodott 11 Akarat-képviselő.

"ma a tömeg már nemcsak a főügyész, hanem a kormány távozását követeli" - A valóság: sose volt olyan pillanat atüntetéssorozatban, hogy ne követelték volna a kormány távozását.

"nem sok jót ígér Boriszovnak a tavasszal tartandó parlamenti választásokon, ahol már egy korántsem széthúzó, hanem egyre inkább összetartó ellenzékkel kell majd felvennie a versenyt" - Ez meg már szín hazugság, gondolom Soros Magyar Hangjának irodájában a hangszóró egész nap az "összefogdodás, összefogdosás!" dallamot játssza, ennek hatása alatt áll a szerző. A bolgár ellenzék sose volt annyiar szétesve, mint most, s a tüntetések ezt csak erősítették.

Csak kb. leírom kik lesznek a fő ellenzéki erők a jövő évi tavaszi választáson:

• a mostani parlamenti ellenzékből:
  • a szocialisták,
  • a török párt,
  • a nacionalista Támadás párt (ex-Egyesült Hazafiak, jelenleg képviselői függetlenek) - valószínűleg nem fogja elérni a 3 %-ot, s kizárt, hogy az Egyesült Hazafiakkal közösködne, a pártelnök erősen elmebeteggyanús,
  • Akarat párt;
• a mostani parlamenten kívüli ellenzékből:
  • alternatív török párt (a fő pártból szakadt ki pár éve, radikálisabb),
  • az említett Igen Bulgária liberális-konzervatív párt,
  • Demokraták Erős Bulgáriáért - egy másik liberális-konzervatív párt, mely azonban gyűlöli az Igen Bulgáriát, bár tavaly az önkormányzati választásra végül összeálltak és Szófiában majdnem 15 %-ot szereztek, szóval ha esetleg összeállnak a parlamenti választásra is, országosan esélyesek 5-8 %-ra,
  • egy a múltkor 1 %-ot elért nacionalista, radikálisan nyugatellenes párt, mely most nagyon kiáll a tüntetések mellett;
• s persze - ez a bolgár politikai élet nagy sajátossága - az új messiások, akik "minden párt ellen", "mindent újra", "nem kellenek pártok", "angol típusú választási rendszert" szövegekkel jönnek:
  • egy volt szocialista képviselő, aki a tavalyi szófiai polgármesterválasztáson függetlenként indult és második helyezést ért el,
  • az egyik legismertebb bolgár televízós személyiség (a 90-es évek elején egy humoros műsorban kezdte pályafutását, majd amolyan magyar Fábry Sándor bolgár verziója lett, ma már multimilliomos médiavállalkozó, saját tv-csatornát üzemeltet, ahol ő maga vezeti a főműsort minden este).

S mivel a bolgár választási rendszer arányos (csak a 4 %-os küszöb hoz aránytalansági elemet belé), így eleve nincs előzetes koalíciós kényszer. Plusz a legtöbb esetben kizárt az együttműködés ideológiai vagy személyi okokból.

Ami a forrást illeti, kb. mint ha én most írnék egy cikket a namíbiai belpolitikáról, fél órás "kutatás", értsd 2 darab namíbiai netes cikk elolvasása után. Bár valószínűleg én kicsit informatívabb cikket írtam volna, mert legalább a Wikipédia "Namíbia" szócikkét megnéztem volna. Dehát én nem nem vagyok profi, magasan képzett, független szakújságíró...

Hatalmas mozgások a pszichoellenzékben a múlt hónapban. A "hatalmas" szó persze az egyes csoportok méretéhez képest értendő.

Pszichoellenzéknek azokat az ellenzéki törpeszervezeteket nevezem, melyek a valóságban gyakorlatilag nem is léteznek, de rendkívül hangosak a neten, így azt a képzetet adják magukról, mintha sokezres tömeg lennének, pedig a valóságban pár száz ember, s még valami: az egész szervezet valamilyen teljesen elmebeteg ötlet köré épült fel (sőt, néha maguk a főemberek is erősen elmebajos-gyanúsak).

Már mindegyikről írtam többször is. Gyorsan el is sorolom.

Söpredék Zoli korábban tüntetéseket szervezett, meg alternatív parlamentet (ahol csak ő és haverjai jelentek meg), most állapota enyhült: már tüntikézés helyett piramisjátékot és csirkeosztást javasol, a csirkeólokba pedig milliós számítógépeket akar telepíteni. Ettől megváltozik ugyanis a társadalom hangulata, aztán Zorbán bukik.

A NyomtassTeIs Mozgalom - melynek törzsgárdája egyezik a Kolozsváros blogéval - abban hisz, hogy ki kell nyomtatni az internetet - ugyanis Zorbán betiltotta a netet vidéken -, majd azt be kell dobálni vidéki postaládákba, s akkor majd kinyílik az agymosott utolsó szemét mucsai bunkók csipes szeme, rájönnek, hogy minden, amiben hittek marhaság, s csatarendbe állva leszavaznak Soros embereire, támogatni kezdve a homokos “házasságot” és a határkerítés lebontását is.

A legismertebb persze az Amerikai Népszava blog közel száz fős rajongótábora. Ők két dologban hisznek: egy - Bartus mester a messiás, kettő - bojkottálni kell mindent ami mozog.

A kiábrándult ex-fideszes Tuareg - fanatikus fideszesből fanatikus ballibává lett, majd tovább ment: immár a ballibeket is hazaárulóknak tekinti, csak Gyurcsány iránt mutat valami enyhe szimpátiát.

S az Alkotmányos Ellenállás. A legjobban ismert számomra, mert már csírájában ismertem a mozgalmat. Az egész kezdete: egy Geri Tibor nevű, magát alkotmányjogásznak képzelő emberke kitalálta 2011-ban, hogy az új alkotmány érvénytelen. Érvei persze marhaságok, személyesen neki is cáfoltam minden indoklását. Geri kezdetben a ballibeknél próbálkozott, de onnan gyorsan kirúgták (a ballibeknél elég sok a valódi alkotmányjogász, egy ilyennek pedig kb. 10 perc kell, hogy lássa: Geri tézisei hibás alapon fekszenek). Ettől Geri megsértődött, egyre jobbra tolódott, a végén már keresztényellenes, pogány elmebetegekkel kezdett összejárni, akik szerint a magyar Szent Korona többezer éves és valóságos személy, akit ki kell nevezni államfővé, kormányfővé, miniszterré. Lassan a kb. száz fős mozgalma annyira radikális lett, hogy magát Gerit is kirúgták mint hazaárulót: gondolom, valamilyen "alkotmányjogi" tézis már neki is túl sok lett.

Na, most jön a lényeg. Tuareg mozgalma, a Kossuth Tériek és az Alkotmányos Ellenállás kezdtek összejárni. Bár ideológiájuk nagyon más - a Kossuth Tériek fanatikus nyugatpártiak, az "alkotmányosok" meg kb. Attila államát akarják "visszaállítani" - mégis összekötötte őket három dolog: az orbánozás, az a hit, hogy a jelenlegi alkotmány nem érvényes, valamint az a furcsa hobbi, hogy időnként sátrat vernek közterületen, majd ott heverésznek pár napig, néha összekötve ezt rövid fogyókúrával is.

Mivel azonban az alkotmányosok rendkívül agresszívek - ami nagy szó, Tuaregnél nem könnyű agresszívebbnek lenni -, lassan kezdték átvenni a vezetést a tuaregisták felett. Július közepén Tuareg visszaütött. A két szervezet gyorsan kiderítette egymásról, hogy "fideszes kamuellenzék", s Zorbán ukázait követik.

Szóval már éppen rettegett Zorbán, hogy 100-150 bátor ellenálló sátortáborozni fog a Kossuth téren, mire ez a hatalmas forradalmi tömeg most kettészakadt. Szegény pszichoellenzék...

Mindig jó hír, amikor az ellenség pánikolva tombol.

HaFr, megbízott blogger a nemzet totális lepolgárosítására és liberálissá züllesztésére őszinte cikket írt: maga is belátja, hogy tervei esélytelenek.

A szerző következtetései helyesek. Egyrészt a hatalom egyre gyengébb és bizonytalanabb. A brüsszeli csúcsoligarchia képtelen akaratát rákényszeríteni saját féleprifériájára, a kényszerpolgárosodás elmaradt, hiába igáznak le minket immár 30 éve.

A kétsebességes Európa pedig csak varázsszó: a központi elnyomó hatalom tehetetlenségét jelzi. Valódi jelentése: nem képesek immár annyi forrást elvenni a magállamok a félperifériától, azaz az eredeti EU-ötlet elbukott.

A kimenet két dolog lehet: ahogy a szerző írja, kizárják a félperifériát, de ennek sok értelme nem lenne, mert ezzel még jobban csökkenne a nyugati lopási potenciálja, tehát a valószínűbb, hogy - s ezt is írja a szerző - a magállami elitek utolsó próbálkozást tesznek a kelet-európai komprádor-liberális helyi elit visszasegítésére a hatalomba.

Trump esetleges veresége valóban segítené ezt. Ezért is kell mindent megtennünk győzelméért, akkor is, ha sok dologban nem értünk egyet vele. De természetesen Trump veresége se adna akkora erőt adni a brüsszeli oligarchiának, hogy képes legyen a helyzeten radikálisan változtatni. Ez esetben egyszerűen a harc keményebb és hosszabb lesz.

A legegészségesebb szervezetben is előfordul, hogy gennyes pattanás alakul ki.

A gennyes pattanások élete jellemzően 3 fő irányban szokott alakulni.

Az első esetben a pattanás kicsi marad, nem tud jelentősen fejlődni. Aztán lassan alkalmazkodik a környező egészséges sejtekhez, bár még sokáig érezhető, hogy a pattanás helye kissé más a környezethez képes.

Aztán az is megesik, hogy a pattanás burjánzani kezd, egyre nagyobb területet foglal el. Ilyenkor a szervezet tulajdonosa orvoshoz fordul, aki helyi érzéstelenítéssel kivágja a pattanást, szépen megtisztítja helyét, majd gyógyszert ír fel.

A harmadik esetben viszont a pattanás burjánzik ugyan, de a szervezet immunrendszere sikeresen gátolja terjedését, így a pattanásnak egyetlen útja marad: kifelé növekszik, magyarul egyre rondább lesz. A gennyes sejtek persze ilyenkor hőbörögnek az immunrendszer diktatúrája ellen, ha van netes hozzáférésük ki is írják, hogy "függetlenségünk veszélyben!".

Aztán a hőbörgés egyre hangosabb, végül a pattanás felszakad, majd pár óra vagy nap alatt (a pattanás nagyságától függően) minden genny kiömlik, a seb lezárul, s a szervezet lassan átveszi az uralmat a volt pattanás helyén.

A genny meg még esetleg tart egy kis tüntikézést, ordít, vakkantgat-gágog, de immár vége: a genny képtelen a gazdaszervezettől függetlenül megélni. A friss szél, a tiszta eső, s a szikrázó napsugarak kipusztítják teljesen a gennyt.

Az ember jókat mulat a nemrégi, de még folytatódó J. K. Rowling botrány kapcsán.

Én egyébként nem olvastam egy sort se J. K. Rowling irodalmi tevékenységéből. Immunis vagyok az agyatlan álmesék ellen. Főműve első részét viszont, beismerem, láttam moziban, csak azt tudom mentségemre felhozni, hogy a 25. perc környékén elaludtam, s csak a végső feliratoknál ébredtem.

Szóval a botrány lényege kb. az, hogy Rowling szerint minden nő szent joga az abortusz, tapsolni kell minden perverz betegnek, mindenki jogosult megrontani a gyerekeket, valamint a néger rasszizmus nem rasszizmus, míg ellenfelei szerint minden nő szent joga az abortusz, tapsolni kell minden perverz betegnek, mindenki jogosult megrontani a gyerekeket, a néger rasszizmus nem rasszizmus, valamint minden férfi joga, hogy magát nőnek nevezze. Nos itt van az ellentmondás: Rowling szerint nem létezik a férfiak joga, hogy nőnek nevezzék magukat. Rowling tehát fasiszta és rasszista, meg nem igazi genderprogresszív ellenfelei szerint.

A progresszív liberális megmondóemberek persze kötelezően fel is háborodnak az égbekiáltó Rowling-féle kirekesztés miatt, hiszen minden igazi proglib tudja, nem szabad kirekeszteni senkit (kivéve persze a fasisztákat, őket ugyanis ki kell rekeszteni).

40 éve volt egy orosz vicc. A bolondokházába bizottság érkezik, az intézmény vezetője büszkén mutatja eredményeit, tübbet között kihallgatja a betegeket, akik a "mennyi 2+2?" kérdésre egyhangúan azt mondják "4 és fél". A bizottság elnöke meglepődve megjegyzi "dehát 2+2 az 4!", mire az intézmény vezetője "rendben van, kolléga, de ezt csak mi tudjuk, a betegeknél a másik opció az 5, s ismerje el, azért mégiscsak jobb a 4 és fél".

Valahogy így van a libbant közélet is. Mindenki marhaságokat beszél, s néha összekapnak egymással a "betegek", mert egyesek keveslik mások marhaságát.

Általában - bár alapállását nem osztom - egyet szoktam érteni Puzsér következtetéseivel (úgy az esetek 80 %-ában), ezúttal azonban teljes tévedésben van.

Kezdjük azzal, hogy "A hazai baloldalnak minél előbb vissza kellene találnia a nincstelenek és az elesettek védelméhez, a munkavállalók képviseletéhez, a szakszervezetek támogatásához, a nagytőke elleni küzdelemhez és a szociáldemokrata értékekhez." - abszurd állítás, a magyar baloldal mindigis a nagytőke képviselete, a nyugati gyarmatosítás kliense, a felső 10-20 % pártja volt, azaz nincs mihez "visszatalálni". A magyar baloldal annyira távol áll a kisemberektől, hogy még a nyugati, liberálissá züllött szocdemekhez képest is jobboldali.

Arról nem is beszélve, hogy a szocdem értékek látványosan elbuktak. Alapjuk ugyanis az, hogy a magállamok elnyomottjai részt kapnak a világ kizsákmányolásából, így rendkívül magas bérszintet élvezhetnek.

Puzsér megtámadja Pogátsát, mert az egyetért azzal, hogy a szegények jobboldaliak. Pedig ez csupán egy tény. S nem magyar, hanem nemzetközi tény, ez csak azokban az országokban nem jelenik meg, ahol a "jobboldal" szónak erősen negatív érzelmi töltete van történelmi okokból (lásd Spanyolország).

Továbbá Pogátsa éppen azon kevés magyar baloldaliak egyike, aki azt vallja: a progresszívizmus nem baloldal. Ezért ez a támadás értelmetlen.