Van ez a közhely arról, hogy már I. István is a nyugatot választotta a kelet helyett. Különösen ma szoktak rá léptek-nyomon  hivatkozni, minden kontextusból kivéve az egész ügyet.

Nem akarom a témát mélyében elemezni, bár érdemes lenne valamikor ezt megtenni, most csak pár gondolat.

Először is: az egész kérdés álkérdés volt a X. sz. végén. A harmadik – azaz a nagy – egyházszakadás 1054-ben volt, amikor István már régóta halott volt. Azaz István és édesapja, Géza idejében a kérdés nem ugyanazt jelentette, mint 1054 után, amikor ez már két külön, egymást kiátkozó egyház közti választást jelentett.

De mit is jelentett akkor a nyugati és a keleti egyházrész közti választás? Egyházilag csupán a szertartásrendet és az enyhén eltérő adminisztrációt. Akkoriban a nyugati egyházrész a latin szertartásrendet jelentette (a mai katolicizmus ma már nem 100 %-ban azonos vele, de ma is 95 %-ban a latin szertartásrendet jelenti), a keleti egyházrész meg a bizánci szertartásrendet  jelentette. A kettő között akkor a fő eltérés a nyelv volt, míg a latin rend kötött volt a latin nyelvhez, addig a bizánci rend akkor 3 nyelvet jelentett: görög, grúz, szláv, s új nyelvek is lehettek. (Ma már a latin rend is lehetséges számtalan nyelven, de ez már  modern fejlemény.)

Felhívom a figyelmet: a közhiedelem ellenére akkor még a cölibátus se volt eltérő jellemző, a nyugaton csak a XI. sz. végén let  bevezetve a minden papra kiterjedő kötelező nőtlenség.

A két egyházrész között a legnagyobb eltérés a hierarchiában volt, míg a latin rend esetében volt egy egyértelmű központ: a  római pápa, addig a bizánci rendben ilyen nem létezett: a konstantinápolyi pátriárka csak első volt az egyenlők között, de hatalma nem terjedt túl saját részegyházán túl. Azaz központosított egyház nyugaton, s nemzeti egyházak szövetsége keleten. De ez csak elmélet. Ugyanis a XI. sz. 70-es évei előtt az elmélet és a gyakorlat erősen eltért: a római pápa hatalma formális volt, a gyakorlatban az egyes országokban a helyi uralkodó nevezte ki a helyi főpapságot, mely neki volt lekötelezve.

Azaz István idejében ez a szempont fel se merülhetett. Ha a keletet választotta volna, lett volna egy formálisan is önálló Magyar  egyház, de a nyugatot választva is neki alárendelt lett a gyakorlatban a magyar egyház, a Rómában székelő pápa hatalma nem  volt több jelképesnél abban a korban. Ezt alátámasztandó emlékeztetnék Istvánék határozott egyházjogi harcára: a Dunántúlon  már jóval a magyarok előtt is létezett egyház, ezek ugyan megszűntek később, de a jogutódlás a későbbi salzburgi érsekségre  száll, így a kereszténység Géza általi felvétele idején jelentkezett is a salzburgi érsek, hogy akkor a megszervezendő új Magyar  egyháznak hozzá kell tartoznia (különösen, hogy a IX. sz. során létezettek pannóniai szláv fejedelemség még egyházjogilag
Salzburghoz tartozott!), mire azonban Géza és István ezt elutasítva, a közvetlenül Rómának alárendelt esztergomi érsekséget  szervezték meg, amit Salzburg kénytelen volt elismerni.

Mit látok esetleg relevánsnak? A nyelvet. Egy bizánci magyar egyház a magyart használta volna egyházi nyelvként, s abban a  korban a magyar jobban kötődhetett az Istvánt ellenző párthoz. Míg a latin nyelv – melyet a lakosság 99 %-a nem értett – nem jelentett veszélyt István hatalmára. Továbbá, a politikai szempont. Szerintem ez lehetett a fő tényező. A nyugati kereszténység fő támasza a korban a Német Birodalom volt, a keleti kereszténység fő támasz pedig a Római Birodalom (népszerű nevén: Bizánc). Mindkét állam éppen felmenő szakaszában volt. A kérdés az lehetett: melyik a nagyobb veszély a magyar független államiságra, hiszen akkor érdemesebb a másikkal szövetkezni. Akkoriban egyértelműen Konstantinápoly volt gazdaságilag az erősebb, s éppen második legnagyobb csúcsát érte el: a X. sz. 80-as éveiben magához csatolta Szerbiát (a tartomány székhelye a mai Vajdaság területén volt), majd Horvátország is bizánci függő állam lett. István uralkodásának második felében Magyarország déli határán mindenhol a Római Birodalom lett a szomszédos állam.

Esetleg kulturált nyugat és elmaradott kelet között választott? Nos, István idejében a nyugat elmaradottabb volt a keletnél, a nyugat ezt a XII. sz. elején kezdi behozni.

Szóval dehogy civilizációs választás, meg nyugat-kelet harca! Szimpla reálpolitika.

Szókratészt egy hang szólította egy útja során. Kliniasz volt az társaival együtt. Kliniasz elmondja, apja, Axiokhosz élete végén van, kéri Szókratészt jöjjön el megvigasztalni őt.

Aksziokhoszt jajveszékelve találja meg. Mi ennek az viselkedésnek az oka, kérdezi őt Szókratész, hová tűnt a múltbéli dicsekvése és az erények fitogtatása? Mint egy harcos, aki kiváló volt a kiképzés során, de elesett magában a csatában. Hiszen eddig azt mondta Axiokhosz, hogy az élet csak egy szakasz, melyen túl kell jutni, most pedig ily nehezen viseli sorsát! Axiokhosz elmondja: most, hogy a pillanat elérkezett, hirtelen eltűnt minden korábbi bölcs gondolata, s csak a rettegés maradt meg benne.
Szókratész szerint ez abszurd érzés, hiszen aki meghal, azzal nem történik más, mint ami születése előtt volt vele: átmegy az egyik állapotból a másikba. Abba kell hagyni ezeket a téves gondolatokat, hiszen a lélek halhatatlan, s a test csak börtöne. A halál csak azt jelenti, hogy a lélek elválik a rossztól, haladva a jó felé.

Axiokhosz viszontválasza: ha Szókratész tényleg ilyen biztosan hisz abban, hogy az élet csak egy betegség, akkor miért folytatja életét és miért csinál bármit is. Szókratész elmondja: amióta mindezt megértette, szinte vágyik a halálra. Hiszen maga az élet az elejétől a végélig teli van szenvedésekkel. A sors a jobb embereket gyorsabban megszabadítja az élettől.

Ezek után Szókratész részletes példákat hoz az élet nehézségeire.

Axiokhosz elmondja, az élet jó dolgait sajnálja. Mire Szókratész válasza: ezek értelmetlen érzések, a rossz dolgok érzése nem mond ellent a jó dolgoktól való megfosztásnak. A megfosztást nem érezhető az által, aki nem létezik. Hogyan lehet olyasmit sajnálni, ami nem ad tudást arról, ami fájdalmat okoz?

Axiokhosz érvelése tehát alaptalan, hiszen ha a halállal megszűnnek érzései, akkor azt se fogja érezni, hogy nincsenek érzései. Viszont lelke nem fog megszűnni, azaz ez képtelenség. Egyik esetben sincs miért gyászolnia.

A halhatatlan lelket az is bizonyítja, amit az emberek tesznek életük során. Hiszen ki tenné meg azokat a nagyszerű dolgokat, pl. államok alapítását és a tudományok művelését, ha a lélek meghalna?. A halállal nem hogy nem veszítjük el a jót, hanem növeljük azt magunkban, sőt olyan gyönyöröket fogunk átélni, melyek a testünk miatt az életünk során fájdalmakkal kevertek.
Akinek az élete gonosz módon telt el, arra örök büntetés vár. Aki viszont igaz módon élt, az boldog lesz mindenképpen.

Axiokhosz végszavai: szégyelli magát korábbi félelméért, már szinte kívánja a halált. Már lenézi az életet, mivel egy jobb hely vár rá. Megbékélt magával, s várja a pillanatot.

A Vatikánt ideiglenes megszállás alatt tartó argentín celeb-parafenomén és neves ateista és keresztényellenes aktivista, Francisco Conchita Buziglio Borgia Wurst ismét produkálta magát.

Sikerült a katolikus Pünkösd napot kiválasztani a Szentlélek leokádására.

Nem értem: a katolikus hívők miért nem üldözik el vasvillával ezt a gazembert?

Sokszor beszéltem arról, hogy Magyarországon 1990-2010 között ugyanaz a rendszer volt hatalmon, sőt ehhez hozzávehető a rendszerváltozás kezdetei - 1988 - és az 1990 közti kb. 2 év is.

Arról is sokat szóltam, hogy e rendszer támogatottsága hatalmas volt, gyakorlatilag a politikailag aktív lakosság 90+ %-a kiállt mellette. A politikai szereplők közül pedig csak a kommunisták (a szó eredeti értelmében, azaz Grószék, majd Thürmerék), majd kicsit később a MIÉP ellenezte.

Csak azt fogom leírni, amiben nem volt vita, íme:

1. Az elmaradottság mítosz. Bár az ország nem tartozott a világ legfejlettebb osrzágai közé, elmaradott egyáltalán nem volt, A valóságban - ha a világot felosztjuk 5 egyenlő részre fejlettség szempontjából - az ország a második csoport közepe táján volt. Ahol egyébként MA is van, nem furcsa?

Magyarország túl volt 3 erős modernizációs szakaszon már: a kiegyezés után, főleg a Tisza-kor, a Horthy-kor, azon belül leginkább Bethlenék tevékenysége, s - bár ma már szeretnék sokan ezt elfelejteni - a kommunista modernizáció, ezen belül leginkább Káderék politikája a 60-as évek végétől.

Hasonlattal élve: mint egy megkopott, de kényelmes és stabil ház lett volna az ország, amelyet aztán felújítás helyett inkább leromboltak, arra fel, hogy reménytelenül elavult, s inkább romboljuk le, majd építsünk új házat.

2. Ragaszkodás a jogfolytonossághoz foggal-körömmel. A jelszó "legyen béke, csak vér ne folyjon". Ennek keretében elmaradt minden történelmi igazságszolgáltatás, ki lett vonva minden erkölcs a jogból, s még a tisztán gazdasági ügyekben is ragaszkodás volt a folytonossághoz. Ez utóbbiban Magyarország még a többi kelet-európai ország közül is kitünt azzal, hogy direkt nem kért soha semmilyen részleges adósságelengedést, sőt mindenki marha büszke volt, hogy mi bezzeg minden adósságot fizetünk, mert úriemberek vagyunk.

3. A tőkeszegénység fantáziája. Kis ország, tőkeszegény ország, s a többi marhaság. A valóságban Magyarország egy közepes méretű álam, közepes gazdasági lehetőségekkel. E káros mítosz következménye lett a spontán privatizáció szabad engedése, majd a rablóprivatizáció, miközben pont ezek megtörténte bizonyíotta a mítosz abszudritását: hiszen ha valóban olyan tőkszegény lett volna az ország, nem lett volna mit ellopni.

4. A magántulajdon fetisizálása. Annyira rossz minden közösségi tulajdon, hogy mindent magánkézbe kell adni, mert ez akkora veszély, hogy még az ellopott érték is jobb magánkézben, mint a közösségi tulajdon. A magántulajdonos olyan hasznos, jóságos személy, hogy mindent rá kell bízni.

Az eredmény akkora magántulajdon arány lett, mely a legliberálisabb nyugati államok arányait is felülmúlja. Az állam ezzel minden lehetőséget elvesztett a folyamatok befolyásolására.

5. A nyugat majmolása. Másolni kell őket, mindenben. Itt a "baloldal" és a "jobboldal" között az az eltérés volt, hogy a "balosok" kulturális értelemben is nyugatmajmolók voltak, míg a "jobbosok" legalább ebben a józan eszet választották a nyugat helyett. De a gazdaságpolitikában és eleve a rendszerkérdésekben ugyanazt mindta a két oldal. Mindkét oldal valamiféle "szociális piacgazdaságról" fantáziált, amire az országban semmilyen
feltétel nem létezett, s mely rendszer nyugaton is csak egyes államokban létezett.

A legröhejesebb a skandinávmodellezők voltak, ők gyakorlatilag elmebeteggyanús egyének voltak. A skandináv modell mai magyar hívei legalább felismerték, az alapfeltétel ehhez az erős állam és az erős hazai tulajdon.

6. A kisember lenézése. Jobbról azért, mert ezt valamiféle kádárista csökevénynek nézték, míg balról azért, mert ez afféle nem-piacpárti kérdésnek állították be.

Az eredmény: megfelelni akarás mindenkinek, kivéve az egyszerű állampolgároknak. Az egyszerű emberek csak fogaskerekek a hatalmas tervekben, melyek célja valamiféle absztrakt, makrogazdasági célszámok elérése, sőt örüljenek az emberek, hogy magasztos fogaskerekek lehetnek ezen fontos ügyekben.

Vanak a vállalkozók, akik "fantáziát látnak", s ezért jogosultak milliárdokra, hiszen értékes emberek, míg a kisember igénye szerény fizetésemelésre szörnyű istenkáromlás, mert ő csak egy bunkó, s benne legalábbis Sztálin szelleme van a háttérben.

Máig ezért is szitokszó a "populizmus", még a mai "jobboldal" nagy részében is.

7. A semlegesség mint szörnyűség. Ha nem vagyunk NATO-tagok, azonnal meg fog minket támadni az összes szomszéd állam. Meg kis ország vagyunk.

Az eredmény: az országot az elitje bűntárssá tette a nyugat terjeszkedésében, miközben még pluszban ezen nyugati agressziókra azt se lehet mondani, hogy bármi gazdasági hasznot hoztak volna.

Egyébként meg történelmi igazság: aki nem védi meg magát, az idegen kezekbe kerül, s idegen érdekekért fog harcolni.

8. Liberális varázsszavak komolyan vétele. A 3 kedvencem: "a tőke idegesen reagál", "a termelékenység nem növekszik", s "a hitelértékelők rontottak besorolásunkon". Mindhárom közös tulajdonsága, hogy a valósághoz a közük nagyjából nulla.

A tőke reakciója és a hitelértkelők tevékenysége egyetlen dolgot jelez: a legmagasabb pénzügyi tőkéseknek mi éppen az érdekük. A termelékenység meg bűvésszó, hiszen a termelékenység egyedül a bérszinttől függ, s nem fordítva. A nyugati dolgozó pl. csak azért "termelékenyebb" a keletinél, mert magasabb bért kap. Szóval bátran használjuk a "magasabb termelékenységű" szó helyett a "több a fizetése" szót.

Azt hiszem, ez a 8 pont kifejezi alapjában mindazt, ami a szerencsére már elmúlt rend alapjait. Sajnos egyes pontok, legalábbis részben ma istovábbélnek, ezt tegyük hozzá.

A Kettős Mérce nevű álbaloldali, ultraliberális médiában cikksorozat jelent meg a populizmusról.

A két fő álláspont e témában jellemzően:

• a hagyományos liberális álláspont: a populizmus hazugság és szélsőség,
• a kisebbségi álbalos liberális álláspont: van jó és rossz populizmus, a jó az, mely valójában, valami rejtélyes módon a liberalizmust erősíti.

Eddig semmi újdonság, csak a megszokott hülye szöveg. De most megjelent egy érdekesebb, bár demagógia szempontjából nem kevésbé fertőzött cikk, melyet érdemes alaposabban is megvizsgálni.

Az alaphazugság a megszokott: azaz a liberalizmus és a baloldal azonosítása, ami totális abszurdum, mert a liberalizmus valójában a legtisztább jobboldal. Emlékeztetnék: a bal és a jobb csakis a modernitáson belül értelmezhetők, s így viszont mindigis csakis az egyén és a közösség közti ellentét kérdésen alapult az elválasztás. A jobboldali az aki szerint az egyén az alapelem, s a közösség az egyének összessége, míg a baloldali szerint a közöség több mint az azt alkotó egyének összessége. Az, hogy ma sok magát baloldalinak és jobboldaliank nevező nem ezt vallja, csak a fogalmak elhasználódását és - legalábbis részben - hazug módon való használatát jelzi.

Amiben a szerzőnek igaza van, hogy a populizmus és demokrácia elválaszthatatlan egységet alkotnak, hiszen mindkettő alapja a népszuverenitás teljessége. Éppen ezért is a liberalizmus nem demokráciát akart sose, hanem liberális demokráciát, ahol a "liberális" fosztóképző jellegű. Már a korai liberalizmus is két ponton antidemokratikus volt:

• korlátozta a népszuverenitást a vagyonosokra, azzal az érvvel, hogy a vagyontalan ember képtelen felelősségteljesen dönteni, ez ma már nem igaz, a modern liberális demokráciákra a cenzusmentes általános választójog jellemző,
• a gazdasági hatalmat kivette a demokratikus kontroll alól, ez máig is így van, sőt erre a liberalizmus kifejezetten büszke.

A cikk csúsztat a nacionalizmust illetően, ez valójában a liberalizmus találmánya ugyanis. A jobboldalinak nevezett populizmus nem feltétlenül nacionalista, ezek egybemosásuk indololatlan. Ebben az értelem a jobb és bal nem más, mint hagyományőrző és progresszív, de nincs semmilyen gazdaságpolitikai jelentése, azaz kár bűvészkedni itt a bal/jobb többes lehetséges értelmezésével.

Ahogy a baloldali populizmus, úgy a jobboldali populozmus is demokrácia-párti, s nem áldozza fel semmilyen módon a jogállamiságot. A jobboldali populizmus esetleges nacionalizmusa csupán a hagyományőrzés része. Azaz a közösségi identitás része. A szerző szerint jó a közösségi identitás, azt írja ez szükséges mind szubnacionális, mind szupranacionális szinten, csak nacionális szinten káros: vicces elképzelés ez, s indoklás nincs.

A megszokott liberális demagóg frázisokról nem szólnék, csak azt az manapságban egyre terjedő álbalos liberális hazugságra térnák ki,  mely szerint a jobboldali populizmus a "neoliberalizmus" része, a globális kapitalizmus eszköze. Az igazi baloldaliság természetesen az antikapitalizmus, ezt a szerző is elismeri, dehát vajon miért lenne nagyobb rossz a nemzeti tőkésosztályt szemben a globális tőkévek, s miért lenne bármilyen szempontból helyes a "globális verseny", s miért lenne gonoszság az attól való védelem? S hogy  a fenében lesz a nemzeti tőkét támogató populista a globális kapitalizmus része, miközben a globális tőkét támogató populista meg a globális kapitalizmus ellenfele lesz? Ennek az égvilágon semmi értelme.

A szavak mögötti elgondolás persze átlátszó: az álbalos liberálisok a globális tőke segélyezettjei, az egész világon ez így van, de különösen Kelet-Európában. Innen az a fura kelet-európai "antikapitalizmus", mely kígyót-békát okád a helyi nagytőkére, de közben a globális tőkének valamiféle haladó és támogatandó szerepet láttat. Ennek talán leglátványosabb jele volt az Uber contra helyi taxisok vita, melyben minden haladó, állítólag balos liberális két kézzel szavazott az Uberre, mely a valóságban egy ofsór, adót nem fizető spekulatív vállalkozás, mely nagyjából nulla hasznot hoz a közösségnek.

Szóval maradjunk annyiban: a szerző színliberális, csak újabb, értelmesebb módon igyekszik immár baloldali populizmusnak hazudni a liberalizmust. Ezen az se változtat, hogy ő ma is leírja: "a baloldal túl sokáig álmodta a neoliberális kapitalizmus és liberális demokrácia álmát és ideje abból felébredni". A szerző se ébredt fel...

Mi a valóság? A csatatér egyik oldalán vannak a liberálisok (azok minden balos és jobbos verziójában, lásd "középbal", "középjobb", "szocdemek", "kerdemek", stb.),  a másik oldalon pedig a néptömegek érdekei, amiknek kifejeződése a populizmus annak mind jobbos, azaz hagyományőrző, mind balos, azaz progresszív verziójában. Minden más erő - a valódi nacionalisták az egyik oldalon, s a kommunisták a másikon - marginális.

Soros zsebipapagája abbahagyta a drogozást, így rájött, hogy eddig hülyeségeket gágogott. Szerintem ez a valós ok.

Már írtam róla. 

Van ez a jamaikai vicc a reggae zenéről:

Egy nap mindenki abbahagyja a fövezést Jamaikában. Másnap az emberek elkezdik kérdezgetni egymástól "mi ez a szar zene?".

Valami ilyesmi történhetett itt is.

Pedig másfél hónapja még egymaga akart forradalmat indítani, ha a bunkó nép nem szavaz arra aki neki szimpatikus...

Egyébként meg sok sikert neki, egy kamaszgyerek joga a hülyeség, a többségük ki is nővi.

Drukkoljunk neki is!

Érdekes tapasztalat volt megnézni a neten a május 8-i budapesti, parlamentkörüli tüntetéseket. Alaposan megnéztem több média segítségével is.

Amikor a ballib megmondóemberek és Soros nem avatkoznak be egy ballib eseménybe, az még jobban elfajul. Most is ezt láthattuk a május 8-i, valóban spontán tüntetés alkalmából. Lehet szidni okkal Sorost, de azért az ő hivatásos bértüntizői ilyen szintre sose süllyednek. Most tehát láthattuk milyen a valódi és spontán ballib ultra jellem. Akasztani akartak, betörni a Parlamentbe, szidták a rendőröket, kurvaanyáztak minden politikust és meghívott parlamenti díszvendéget, majd bónuszként megköpködtek pár református főpapot. Persze ismerjük ezeket az emberek a netről, pont ugyanilyen stílusban kommentelnek, de most láthattuk őket az utcán is. A jó hír: alig 150-es keménymag volt ez, ennél még egy focicsapat is képes bármikor sokkal népesebb bandát kiállítani randalírozási céllal.

Majd jött a ballib megmondóemberek rágalomhadjárata Kásler Miklós új miniszter ellen, aki bátran, nyílt sisakkal vallotta meg hitét. A szekulárateista megmondóembersereg tombolva szembesült Kásler azon kijelentésével, hogy minden betegség alapja a Tízparancsolat be nem tartása.

Erről egy emlék villan be, még a Kádár-rendszerből, azaz nem valamiféle középkori, klerikális államból. Amikor az 1986-1987-es tanévben pszichológia szakra próbáltam járni (a valóságban pár hónap után felmondtam, máshol már leírt okokból), az egyik első előadáson a tanár azzal kezdte, hogy a lábtörést leszámítva minden betegség oka lelki, de bizonyos szempontból, áttételesen még a lábtörésnek is lelki az oka. Gyakorlatilag ez ugyanaz, mint amit Kásler mond, csak persze 1986-ban egy magyar egyetemen nem volt ajánlott szó szerint említeni a Bibliát.

A lélek mindenképpen a test vezérlő ereje. S ehhez, ennek elfogadásához még hívőnek se kell lenni. Lehet hinni valamiféle felsőbb erőben kifejezett istenhit nélkül is. De lehet akár materialistának is lenni, s abban hinni, hogy a szellemi erő a testi világ sajátos formája. Bárhogy is: mindenképpen az első a lélek, akár platóni módon (a lélek az alap, a test a lélek börténe), akár arisztotelészi módön (a lélek a test formája, s együtt alkotják a személyiséget), akár a korai hedonisták alapján (az anyag kisugárzása a lélek), s bármely modern verzió szerint: a test oka a
szellemi tér.

Szóval a ballib megmondóemberek artikulálatlan hörgése Kásler ellen nem csak keresztényellenes, de tudománytalan is.

Remélem, hogy Orbán ezt nem gondolja komolyan, azaz a "kereszténydemokrácia" csak egy üres jelszó.

Ha ugyanis valamire határozottan nincs szükségünk, akkor az a kereszténydemokrácia. A kereszténydemokrácia ugyanis nem más mint a hagyományos, bukott liberális-konzervatív középjobb egyik kódneve.

Egy komolyan vett kereszténydemokrácia nem jelentene mást, mint visszatérést az 1990-2010 közti liberális görénykurzushoz.

Dehát ki akarna visszatérni egy csődbe ment, garantáltan rossz irányhoz?

Emlékeztetnék mindket, az 1990-2010 közti liberális görénykurzust mindegyik kormány vitte 1990-2010 között, sőt már az MSZMP-kormányzatok is az 1988-ben elkezdett átmenet után. Nem is volt igazi választási lehetőség Magyaországon 1990-2010 között: gyakorlatilag mindenki a liberó vonalat
vitte, csak marginális pártok voltak hozzá képest ellenzékben (a Thürmer-féle Munkáspárt és a Csurka-féle MIÉP).

Egyébként csak kulturális ügyekben volt eltérés a "jobb" és "bal" között, lásd:

• koronás címer vagy Kossuth-címer,
• magyar hagyományok vagy inkább az idegen szépsége,
• a székelyeket istenítsük vagy a zsidókat,
• Trianon vagy a zsidó holokauszt a nagyobb tragédia,
• jó vagy rossz ember volt-e Horthy,
• vallás vagy ateizmus,
• nagycsaládok vagy homokosok,
  stb.

Nyilván ezekről a kérdésekről is lehet, sőt kell is vitázni, de az ország jólétét mégis más alapozza meg: az általános gazdaságpolitikai
eszmerendszer, s ebben teljes volt akkor a konszenzus "bal" és "jobb" között: azaz éljen a nyugat, az állam mindent adjon el, nem fontos a magyar
tulajdon, stb.

Most más idők járnak. A kapitalizmus és a liberális demokrácia visszafordíthatatlan válságban vannak. Óriási bűn lenne nem kihasználni a nyugat
gyengeségét. A lényeg tehát most kihasználni a kinyílt ablakot, s erősödni, harcolni, nem megpróbálni az utolsó pillanatban egy vesztes, ráadásul
erkölcstelen rend részévé válni.

A magyar politikában ehhez minden adott. Nem csak a Fidesz áll ezen elvek mögött, hanem ide sorolható a Jobbik és az LMP is, akkor is ez utóbbinál merültek fel erős kétségek az utóbbi időszakban.

Mi a tanácsadás?

A tanácsadás valami olyasmi, amikor az ember részben tud valamit, részben nem tud. De hogyan lehet tanácsod adni, melynek célja az, hogy előnyhez jutassuk azt, akinek tanácsot adunk, ha nem ismerjük teljesen azt a dolgot, amiről tanácsot adunk? Lehet, mert pl. amikor valakit keresünk, tudjuk, kit keresünk, de nem tudjuk hol van. Ez viszont nem érv, hiszen aki keres valakit, csak azt akarja, amit nem tud, azaz hol van az illető, nem azt amit tud, azaz ki az illető. Tehát mindig csak abban kell tanács nekünk, amit nem tudunk. Azaz a tanácsadónak éppen azt kell tudnia, amit a másik nem tud.

Aki nem tud valamit, az hogyan cselekszik a leghelyesebb módon? Ha tanul, olyanoktól, akik tudják az illető dolgot. Pontosan tudás kell, nem sejtés vagy zavaros jóslás. Hogyan lehet eleve jósolni? Mi az alap annak megállapításában, hogy ki helyesen és ki helytelenül mond meg valamit? Amikor pl. íjászokat hasonlítunk össze, nem tudnánk megállapítani, ki a jobb, ha nem céltáblára lőnének, hanem mindenki csak vaktában, ahová akar. A jövő nem létezik, még nincs, azaz ez ugyanaz: nincs alap, nincs mérce. Akkor pedig hogyan tudjuk, ki jó tanácsadó és ki rossz tanácsadó?

A végkövetkeztetés ezek szerint: csak arról lehet tanácskozni, amit tudunk, s az nem lehet jövőbeli dolog.

Vannak ezek a diplomagyártó elitkifosztó iskolák.

A sokat összeharácsolt paraziták debil gyerekeinek lettek kitalálva.

Ilyen még itt is van, a sötét Balkánon. S személyes élmények is vannak, a saját feleségem egy ilyenben spanyolt tanított 2 éven keresztül.

Mesélte: negyedannyi munka, háromszoros bér, központilag tilos rossz jegyet adni, meg nem mosolyogni a debil gyerekekre, mert a gazdag szülő megsértődik és átviszi a gyereket a másik hasonló iskolába, s akkor ugrik a csillagászati összegű tandíj.

Ezen iskoláknak egyetlen valós értelmük van: a sok hülyegyerek összeismerkedik egymással, így amikor majd megöröklik szüleik lopott vagyonát, könnyebben tudnak a hasonszőrűekkel üzletelni, hiszen volt iskolatársak.

Az idei tavasz kedcenc itala!

Ez a Balliba Gágogás Extra Zéró üdítő.

A Soros Művek terméke, Brüsszelisztánban gyártják. A termék alapja: libák bal lábának szőrzetéből készült extraktum, az keverve marihuánás csapvízzel és vadgágoginnal, Soros-ürömmel ízesítve, romkocsma szaggal dúsítva.

A történelmi választási vereségüket kiheverni nem képes balliba ultrák kedvenc itala. Gágogin tartalma gátolja az agy gondolkodási folyamatát, így elkerülhető, hogy a fogyasztó esetleg felismerje, hogy szabad és demokratikus választások zajlottak, vagy, ne adj Isten, fasizálódjon, azaz bármit elolvasson, ami nem ballib média. Továbbá a Soros-üröm - ez egy eredeti magyar találmány, Dr. Balliberó Emese okleveles műköröm- és tömeghisztéria-szakértő találta fel - pedig lezárja a béltraktust, így a fogyasztó sokásig képes tüntizni, vécéremenés szükséglete nélkül. Ez a komnbináció erőt ad, így sokáig lehet bírni a gágogást.

A termék marihuána tartalma is rendkívül előnyös. Többek között délibábokat láttat a termék fogyasztóival, pl. 800-fős tüntit népforradalomnak, ill. választási csalásokat hallucinál bárhol, ahová néz.

Egyetlen előnytelen mellékhatása van: egyes fiatalabb fogyasztóknál tapasztalható jelenség, hogy ott is zorbánista ügynököt lát, ahol nincs, a legsúlyosabb esetekben a diák saját tükörképét is zorbánistának látja, ami idegrohamot okoz. Szerencsére a mellékhatás nem tartós, a rohamot kapott diákfogyasztóra elég rágágogni, majd a zsebébe dugni egy húszezres bankjegyet, s rendbe is jön.

Milyen a magyar életszínvonal? Nem a ballib nedves álmokban, hanem a valóságban.

A világ 85 %-ához képest jól élünk, s 60 %-hoz képest meg egyenesen nagyon jól.

Ezek szimpla tények.

Persze lehet azon sajnálkozni, hogy rosszabbul élünk, mint a világ 10 %-a.

Mert ez is tény.

S van még egy tény: az 1990-2010 közti liberális görénykurzus egy centivel se vitt minket közelebb ehhez a 10 %-hoz, sőt távolabb kerültünk.

A 2010 óta folytatott korrekció csak jót hozhat. S tény: az életszínvonal nem romlott 2010 óta.

Magyarország életszínvonala a legmagasabb a hetvenes évek közepén volt, s ezt újra 2012 körül értük el.

Ez is egy tény.

Hacsak nem lesz csoda, az LMP-nek vége lett.

Az eredeti LMP 3 fő részből lett:

• a sötétzöld, balos keménymag - amolyan félig marxista, félig zöld, de mindenképpen antiliberális csoport, ez volt a fő csoport, s maga Schiffer is innen volt,
• a hajléktalanná vált SZDSZ-esek, akik utálták Gyurcsányt, ezért nem mentek el a DK-ba - ezek hamar kiestek, már a PM megalakulásakor kivált nagy részük, ma viszont ez ismét megjelent a Hadházy-féle szárnyban, s sajnos egyre erősödnek,
• mindenféle zavaros, eszmeileg heterogén tömeg, aki utálta mind a Fideszt, mind a ballibeket, s csak egy alternatívát keresett - ezek mind el fognak távozni, ha tovább ballibásodik a párt.

Schiffer távozása erősíteni fogja a Hadházy-féle beépített ballib lobbit. Széll alkalmatlan embernek bizonyult, képtelen volt megvédeni magát a ballib támadásoktól, S pont emiatt hagyta ott a pártot Schiffer is most. Tényleg az abszurdomok abszurdumja, hogy egy baloldali és zöld párt befogadja a frakciójába a Wall Street és Soros eszméinek leghűbb szervezete, az Együtt képviselőjét! Az Együtt a magyar ballib palettán belül is szélsőségesen liberális.

Már a Schiffer utáni vezetés is tett sok abszurd, furcsa dolgot, de ez most mindennek a teteje.

Ahol bajnaisták és hadházysták diriginálnak, ott valóban nincs helye rendes embernek.

Nekem személyesen persze mindegy, sose volt számomra az LMP több, mint a ballibek helyére esetleg benyomuló kisebb rossz. Egy ballib LMP-nek viszont semmi értelme, nyugodtan csak tessék belépni a DK-ba, ott egyesülni az MSZP-vel...

Az eheti keddi tüntin ismét felmerült a "nem létezik Magyarosrzág" és "a korábbi alkotmány van hatályban" című baromság, s mivel felmerültek új érvek, ezeket most cáfolnám.

Kiválasztottam a legjellemzőbbeket.

 "A "lex posterior derogat legi priori" jogelv egyáltalán nem értetődik magától. Azaz az Alaptörvény nem helyezte hatályon kívül az Alkotmányt."

Dehogynem, ez római jogi alaptétel. Továbbá: a külön jogszabályban elfogadott Átmeneti rendelkezések kifejezetten hatályon kívül is helyezte az Alkotmányt, lásd 31. cikk (3). Lásd egyébként az Alaptörvény EREDETI szövegét.

"Az Alkotmány 19. § (3) a) pontja nem adott felhatalmazást az Alkotmány hatályon kívül helyezésére."

Alkotmányozásra adott felhatalmazást, ami magában foglalja a hatályos alkotmány hatályon kívül helyezését is. Ha ez nem így lenne, az azt jelentené, egyszerre több alkotmány is párhuzamosan hatályban lehetne.

"Az Átmeneti rendelkezéseket az Alkotmánybíróság megsemmisítette."

Nem az egészet semmisítette meg az AB, lásd: 45/2012. számú AB határozat. Az 31. cikk (3) nincs a megsemmisített rendelkezések között, s ez mondja ki a korábbi alkotmány hatályon kívül helyezését.

"Az AB kimondta, hogy az Átmeneti rendelkezések nem részei az Alkotmánynak, sem az Alaptörvénynek."

Ezért lett a 4. Alaptörvény-módosítás, mely inkorporálta az Átmeneti rendekezéseket az új alkotmányszövegbe.

"Az Alkotmányban meghatározott egyes döntések meghozatala nem jelenti új Alkotmány megalkotását."

De igen, mivel maga az alkotmányozás joga is az alkotmányban szerepel.

"Az Alaptörvény nem volt része az Alkotmánynak."

Így igaz, nem része, mert ő maga az alkotmány. Az "Alaptörvény" a hatályos alkotmány neve. Ahogy a korábbi alkotmány neve meg "1949. évi XX. tv." volt.

A téma természetesen az igazságosság.

Az igazságosságot nem tudjuk meghatározni fogalomként, próbáljuk meg eszközként meghatározni tehát.

A bírák megmondják beszéd útján mi igazságos és mi igazságtalan. Aki igazságtalanságot követ el, az miért teszi ezt, talán mert gonosz? Nem, ez nem lehetséges, senki se direkt gonosz.

Hazudni és kárt okozni igazságtalan. De vajon az, ha az ellenségünkkel tesszük ezt? Az eredmény: ugyanaz egyszer igazságos, másszor igazságtalan.

Úgy tűnik, akkor igazságos valami, ha azt a megfelelő helyen és időben tesszük, míg az ellenkező esetben ugyanaz igazságtalan. Ahogy az orvos által ejtett vágás helyes, mert tudja, hogyan kell elvégeznie.

Az igazságosság alapja tehát a tudás, míg az igazságtalanság alapja a butaság. A tudatlanságot senki se akarja saját magának, azaz senki se akarattal buta. Aki igazságtalanságot okoz, az tehát buta.

Megláttam tegnapelőtt azt a képet, ami kiválóan jelképezi a ballib hazugságot.

Íme ez:

Nos, nem kell Che Guevarát se kedvelni, se utálni ahhoz, hogy az ember értelmezze ezt a helyzetet.

Che Guevara kommunista volt, azon belül is radikális, kb. Pol Pot későbbi vonala.

Jól ismerve a latin-amerikai helyzetet, el tudom azt is mondani, amit sokan Magyarországon nem tudnak.

A latin-amerikai baloldal sokban más az európainál manapság. A fő eltérő jellemző, hogy nem vallásellenes. A második: nacionalista. A harmadik: gazdaságpolitikiailag sokkal kevésbé fertőzött a liberális eszme által. Ami azonos az európai baloldallal, hogy az előbbiek mellett kulturálisan is balos, ez viszonylag új fejlemény, de ma már általános tény. A vallásosság és a kulturális balosság között persze ellentét feszül, ezt az egyes latin-amerikai balosok más-más módon oldják meg, a fősodrot jellemzendő elmondható, hogy a 2 legnagyobb etikai kérdésben általános, hogy a homoszexualitást illetően a latin-amerikai balosok inkább a megengedő, míg az abortuszt illetően inkább a tiltó álláspontot támogatják.

A párhuzam kicsit sántít talán, de ami Latin-Amerikában baloldal az magyar szemmel sokkal inkább LMP - az eredeti, schifferi - mint az, amit Magyarországon baloldalnak  szokás mondani. Latin-amerikai szemmel a Momentum, az MSZP, a DK, az Együtt tipikus liberális jobboldal.

A latin-amerikai kommunizmus ma már gyenge. Helyét átvette a populista újbal, mely csak részben merít a marxizmusból. Még a térség egyetlen
kommunista diktatúrája, Kuba is igyekszik módosítani a hivatalos politikán, bár nagyon óvatosan.

Miért is mondtam el ezt most? Mert egy argentín kommunistától hallottam, amikor a korábbi balos-populista Kirchner-féle korméányzatról mesélve azt mondta "nem az, hogy annyira jó lenne, de az ellenzéke annyira szemét, hogy nem tudom nem támogatni az elnököt". Egy mai Che Guevara hívő mondta ezt. S nem abban az értelemben Che-hívő, ahogy sok latin-amerikai szimplán nacionalista - értsd: USA-ellenes - hőst lát benne, nem beszélva a Che-pólós debilekről, hanem abban az értelemben, ahogy ezt olyan valaki mondja, aki egyetért a Che-féle radikális marxizmussal.

Szóval egy dolog biztos: ha ma élne Che és Magyarországon tüntetne, soha az életben nem állna ki a magyar ballibek oldalán. A mai latin-amerikai balos azt mondaná: a Fidesz a kisebb rossz, mert szemben próbál állni a nyugati erőközpontokkal és igyekszik nemzeti tőkét létrehozni a nemzetkőzi tőkével szemben.

Műbotrány, ezuttal a Fidesz oldaláról.

Egyetlen dologban van igaza a fideszes tiltakozóknak a brüsszeli hivatalos EU-megemlékezés kapcsán, de ott se pontosak.

Ez az egy dolog: vicces, amikor liberálisok éljenzik Marxot, miközben Marx éppen a liberalizmus ELLENÉBEN működött. De ugyanolyan vicces, amikor "jobboldaliak" komolyan elhiszik, hogy lenne bármilyen kapocs a baloldal és a liberalizmus között. Mert nincs ilyen kapocs. Az ugyanis nem kapocs, hogy ex-marxisták liberálisok lettek. Ne adjuk már a lovat az álbalos liberálisok hazugságai alá, ha lehet...

Nem kell ennek felismeréséhez marxistának lenni, én se vagyok az. Azonban Marx demonizálása hazug érvekkel abszurdum.

Sokszor elmondtam már: a liberális eszménél nincs gyilkosabb eszme, a liberalizmus megvalósítása során sokkal több ember halt meg, mint a létező kommunizmus összes áldozata. Ezen az alapon akkor démonizálni kellene a liberális eszme megalkotóit?

Szóval tessék bátran kritizálni a marxizmust, de értelmesen, s ne hisztivel.

Egyébként meg van olyasmi a marxizmusban, ami máig maradandó. S ez a maradandó éppen olyasmi, ami a liberális rend ellen szól.

Az önvédelem alapvető, elidegeníthetetlen jog.

Alapelve az arányosság.

Mind az egyén, mind a közösség jogosult rá. Ez az emberi büntetőjog alapja.

Aki bár ember, de nem emberi módon viselkedik, az morálisan nem ember. Morálisan megérdemli a halált. Nem embert ölünk meg, hanem emberszabású kártékony lényt.

A halálbüntetés ellen egyetlen érvényes érvet ismerek: a bíróság tévedhet, így ártatlan ember hal meg. Azonban jobban belemélyedve, ez az érv hamis, hiszen ezen az alapon a börtönbüntetés se alkalmazható, mert az is lehet tévedés. S - minden ellenkező híreszteléssel ellentétben - a börtönbüntetés sem csinálható vissza. Hiába minden esetleges későbbi kártérítés, az csak enyhítheti a kárt. Sokkal súlyosabb traumát lehet valakinek okozni egy igaztalan, hosszú börtönbüntetéssel, mint kivégzésével.

Azaz a jól megindokolt halálbüntetés morális alapon semmiképpen se vethető el.

Ami nem igazolható morálisan az a kegyetlenség, az embertelenség. A halálra érdemes embert akkor se szabad kegyetlen módon megfosztani életétől, ha az kegyetlenül viselkedett. Miért? Mert a kegyetlen bánásmóddal saját lelkünket romboljuk. Mi csak tisztítjuk a teret, de nem leljük örömünket az ölésben, hiszen nem olyan vagyunk, mint ő, aki megérdemelte a halált. 

Ahogy mondtam, a kártékony ember likvidálása egyfajta természetes önvédelem. Ahogy mérget teszük a patkányok ellen. A patkányokra nem haragszunk egyébként, csak szeretnénk őket távol tartani, nem akarunk ellenük véres bosszút se állni. Ahogy a patkányt se kínozzuk meg megölése előtt, úgy az emberpatkányt se. Vagy ahogy az elfogyasztandó állatot is szimplán levágjuk, de nem kínozzuk meg. Ha megkínozzuk őt, azzal magunkról bizonyítjuk, hogy valami nincs rendben velünk.

Halál nem csak emberölésért jár, s nem minden emberölésért jár halál. A modern világban sokkal nagyobb kár okozható formális emberölés nélkül, mint ami egy emberélet kioltását eredményező, de nem aljas bűncselekménnyel. Egy drogdíler pl. halált érdemel, míg egy embert halálra gázoló sofőr nem feltétlenül.

Halált osztani jogosult az állam első helyen. Második helyen maga a közösség, ha az állam tehetetlen közvetlen vagy közvetett okból. S harmadik helyen maga az egyén is jogosult kezébe venni a pallost és lesújtani vele.

Az egyik legrosszabb magyar kulturális hagyomány a filmek terén a szinkron mellett a filmcímek elrondítása.

Szinte minden külföldi filmet Magyarországon idióta címmel forgalmaznak. 

Minden alkotásnak része annak címe. A cím pontos lefordítása kötelező. Ez természetesen valóba nem jelent minden esetben szószerinti fordítást, néha ez alkalmatlan módszer.

A fordításelmélet szerint ha a szószerinti fordítás nem jó, mehetünk magasabb szintre, ez a szókapcsolat, kifejezés szintű fordítás, végső esetben a szituatív fordítás. Pl. az angol "no smoking" helyes fordítása a "dohányozni tilos", s nem a szószerinti "nem dohányozni".

A szokásos ellenérv a címrondítók részéről, hogy "a mi címünk kifejezőbb". Nos, ha egy fordítás kifejezőbb az eredetinél, az rossz fordítás. A fordítás azonos szinten kifejezőnek kell lennie, mint az eredetinek. 

A filmcím célja: elmondja mit akart a szerző, s nem az, milyen fantasztikus ötletei vannak a fordítónak.

Az ide kitett plakát elrettentő példa a magyar címferdető lobbi hülyeségére és bunkóságára.

A desztálinizáció (= elfordulás Marxtól) hozta létre a leválthatatlan kommunista nomenklatúrát. Már hiába hibázott az elvtárs, nem kellett félnie se kivégzéstől, se börtönből, de még csak életszínvonal csökkenéstől sem. A kommunista nomenklatúra egyfajta marxista nemességgé változott, örökletes jogokkal.

Ez az új nemesi osztály lassan észlelte: hiába minden előjoga, nem él jobban a nyugati alsó középosztálynál, s még a legfelső vezető réteg is alig éri el egy átlagos nyugati banki felsővezető életszínvonalát. Közben kifejlődött az új nemesi réteg értelmisége is, mely már átlátta: a marxizmus egy zagyvaság és megbukott minden szinten.

E réteg vezetője volt Gorbacsov, aki eldöntötte, megdönti a rendszert, visszaállítja a kapitalizmust. S ha már kapitalizmus lesz, mindenki igyekezzen abban a tőkésosztály részévé válni. A legtöbb esetben ez azonban csak arra volt elég, hogy mindenki leszerződjön a nyugati nagytőke helyi emberévé.

Oroszországban az újgazdagokat végül Putyin tette a helyükre. Mindenki választhatott: vagy hajlandó a de facto lopott vagyonból egy részt visszaadni és ezentúl orosz érdekeket szolgálni, vagy ha nem, akkor bíróság előtt bizonyíthatja, nem lopott. Mivel mindenki lopott, ez utóbbi nem volt realisztikus opció. Aki azt hitte, hogy nyugati hátszéllel majd ellen tud állni (Hodorkovszkij), az ráfázott.

A kelet-európai kis kommunista államokban hasonló folyamat zajlott, kicsiben, csak nem lett helyi Putyin, aki meg tudta volna védeni az állam érdekeit később.

Alapvetően minden kommunista állam Sztálin utáni propagandájának szerves része volt az a hazug szöveg, hogy "mi mások vagyunk, nem olyan, mint a többi szocialista állam".

S ezt mindenhol bevette a nagy többség. A sutogó propaganda nagy eszköz volt, s a kommunista állampártok értettek hozzá profiszinten.

Romániában a nemzeti érzelmekkel és a független külpolitikával játszottak, Lengyelországban a vallásszabadsággal és az utazási szabadsággak, Magyarországon a nyugati áruk meglétével.

A magyar sajátosság az volt, hogy Magyarországon az átlagember még azt is elhitte, hogy a fővezér "jót akar", de nem tehet jót, mert a "rohadék ruszkik" megkötik a kezét. Na, ezt egyetlen másik szovjet csatlósállamban sem vette be senki.

Erről a jelenségről hallottam egy viccet a 80-as években. De egyszer csak, mert - jellemző módon - nem terjedt el. A többség nem értette meg.

A vicc:
Megkérdezik a községben a tanácselnököt miért nem épül meg végre a járda a fő utcában.
- Mi megépítenénk, de - itt lehalkítja a hangát - az oroszok nem engedik.

2019 április eseményekről számolunk be.

Többhetes tiltakozások hatására lemondott Orbán Viktor.

A tüntetések egy hónapja kezdődtek, de az utóbbi héten már másfélmillió ember tüntetett éjjel-nappal a Parlament körül. Az utóbbi 4 napban a rendőrség is csatlakozott a tüntetéshez, sőt tegnapelőtt a hadsereg is támogatásáról biztosította a tüntetőket.

Orbán végül ma reggel lemondott, az ideiglenes kormány vezetését Kövér László vette át. A tüntetők követelik, hogy a parlament válassza meg Gyurcsány Ferencet kormányfőnek, de ezt a parlament Fidesz-frakciója elutasította. A Fidesz ehelyett előrehozott választásokat javasol. Erre válaszul Gyurcsány ultimátumot adott: ha nem választják meg őt a hét végéig, az egész országot blokád alá veszik a töntetők. Az USA, az ENSZ, a Soros Alapítvány és más szervezetek, valamint Fischer Iván karmester is követelik, hogy a magyar parlament ne próbáljon demagóg módon demokratikus választásokra hivatkozni, hanem most azonnal engedjen a nép akaratának.

Ez persze így fantázia, de tulajdonképpen ez zajlott/zajlik mostanában Örményországban.

Egyébként a nyugat megint nem ért valamit. Örményországban lehet, hogy megunta a nép a jelenlegi vezetést, de hogy az ország sose fog oroszellenes támaszponttá változni, az teljesen bizonyos. Mind gyakorlati, mind eszmei okokból. A gyakorlati ok: Oroszország a biztosíték, hogy az azeri-örmény viszályban az azeriek sose tudjanak nyerni. Egy nyugatpárti Örményországot Oroszország nem fogja megvédeni, s a nyugat se fog védelmet adni az örményeknek az azeriekkel szemben. Az eszmei ok pedig kulturális: az örmények oroszbarátsága független minden politikai rendszertől.

Khairophón kérdezi Szókratészt, mi volt az a csodálatos hang, melyet hallottak a strandon.

Szókratész elmondja, az egy halküón, ami egy tengeri madárfajta.

Utána néztem a szótárban, a magyar neve halkapó. Bevallom, sose hallottam róla.

Szókratész elmondja a rá vonatkozó mítoszt. Volt egyszer egy nő, Aiolousz lánya, aki meghalt férjét, Kéuxot siratta. Az istenek a nőt madárrá változtatták, s ez a madár máig a tengereket járja, keresve és siratja férjét. Mindezt azért kapta az istenektől, mert azok meghatódtak hatalmas szerelme miatt.

Amikor ezek a madarak fészkelnek, azokat nevezzük halküón napoknak, ezek a tél közepén vannak, ilyenkor az idő kivételesen kellemes: a tenger sima az ég pedig világos.

Khairophón kérdése: hogyan hihetünk az ilyen mesékben? A válasz: emberi értelmünk korlátozott, nem lehetünk biztosak mi lehetséges és mi nem, képtelenek vagyunk felérni az istenekhez, hogy meg tudjuk ítélni mi lehet és mi nem. Lám, az erős viharból hirtelen nyugodt idő lehet. Az istenek hatalma mérhetetlenül nagyobb, mint a miénk, elképzelhető tehát, hogy a legképtelenebb dolgok és könnyűek számukra. A természet hihetetlen dolgokra képes! Mi emberek képtelenek vagyok ezekről az erőkről bármilyen hiteles ítéletet mondani.

Az ügyintézés idegek harca.

A legfontosabb: érkezz a helyszínre enyhén mérgesen, majd bent tegyél negatív megjegyzéséket, panaszkodj. De mindig udvarias hangnemben.

Fontos: éreztesd, hogy te vagy az úr. Ha nem teszed meg, az alkalmazott érezteti ezt veled.

Alapvető: ne köszönj, s szakítsd félbe az ügyintézőt.

Ezzel az ügyintézőnek is segítesz, ő is csak egy elnyomott kisember. Hidd el: ő is utálja, hogy ott kell ülnie, ahol ül. Ha megszakítod, örül, mert nem kell végig mondania a szabványmondatokat.

Amit ne tegyél soha: ne alázd meg az ügyintézőt, ezzel ugyanis őt a munkahelyével szolidárissá teszed. A káromkodás sose segít, kemény szavakkal lehet beszélni, de a felesleges durvaság kontraproduktív.

A cél az ellenkező: legyen az ügyintéző munkahelye ellensége, ahogy te is az vagy, így együtt megoldást találtok. Ebben az esetben az ügyintéző örül, hogy segíthet neked, mert ezzel is bosszút áll munkahelye ellen.

A felforgató kézikönyveknek hinni csak ésszel szabad. Nem minden módszer működik mindig. S ugyanaz a módszer sose működik századszorra.

A magyar ballibek ultra tagozata viszont mindezt nem fogadja el.

Valahogy tenni kell a demokratikus és szabad választás eredménye ellen. Nem érdekli őket, hogy a ballib pártok elfogadták vereségüket, a ballib médiák is értelmetlennek minősítik az eredmények elleni harcot, sőt immár Soros gazda se küld pénzt felesleges célokra, ők azért próbálkoznak.

Szóval kimennek összesen heten, provokálni a Városliget fejlesztését végző munkásokat, majd fetrengenek, műeséseket produkálnak, aztán az egyik, láthatóan drogos állapotú nő kamusérülést szenved.

Ez régi módszer: ha az ügy népszerűtlen, nem az ügyért kell tüntizni, hanem sérülést kell szenvedni az ügyért, majd már a sérülés miatt kell tüntizni. A legjobb, ha a sérült kisgyerek, vézna nő, fizikailag gyenge férfi. Ideális esetben jó, ha a sérült bele is hal, de legalábbis vérző sebet szerez. Sajnos ez nem jött össze ezúttal, a valóságban semmilyen sérülés nem történt, dehát tüntizni csak kell.

Újságírókkal együtt 70 főt sikerült összecsődíteni a második tüntire, ami 10-szeres létszám az előzőhöz képest, csakhát ez édeskevés. A ballib megmondóemberek eleve szabotálták az eseményt, csak a Kettős Mérce című álbaloldali, ultraliberális blog volt aktív.

Ismét egy pofáraesés, de ebből se fognak tanulni.

2 éve személyesen is meglátogattam a ligetdogozók táborát