A világ legtöbb országában az a hivatalos nyelv, mely a lakosság többségének anyanyelve. De megesik ritkán, hogy a lakosság többségének anyanyelve nem hivatalos nyelve egy adott országban. Na, ezek a valóban érdekes esetek.

Hivatalos nyelvként a következőt veszem figyelembe:

• az illető ország jogrendje szerinti hivatalos nyelvet,
• ha az illető ország jogrendje nem állapít meg hivatalos nyelvet, akkor azt a nyelvet, melyet az állam ténylegesen használ.

Az amerikai kontinensen egyetlen ilyen eset sincs, míg Európában egy van, egy sajátos eset.

A brit tengerentúli terület Akrotíri és Dekélia egyetlen hivatalos nyelve az angol, miközben a lakosság legnagyobb részének anyanyelve a görög. De ez a helyzet sajátos, a görög anyanyelvű lakosság ugyanis ciprusi állampolgár, a brit hatóság pedig nem végez valódi polgári kormányzati funkciókat. Akrotíri és Dekélia úgy működik mint egy katonai támaszpont, azzal a sajátossággal, hogy a terület jogilag nem része Ciprusnak.

Ázsiában 3 olyan ország van, ahol a többségi nyelv nem hivatalos nyelv: Bhután, Indonézia, Pakisztán.

Bhutánban a hivatalos bhutáni nyelv csak a lakosság 25 %-ának az anyanyelve, a legnagyobb helyi nyelv a nepáli, ami viszont “külföldi” nyelvnek minősül a helyi hagyományok szerint. Ezt erősíti az is, hogy a nem-bhutáni anyanyelvűek zöme is bhutáánival közeli rokonnyelvet beszél.

Indonéziában az egyetlen hivatalos nyelv az indonéz (ez a maláj nyelv helyi sztendertje), azonban ez csak az ország második legnagyobb nyelve, a lakosság kb. 17 %-ának az anyanyelve. Az ország legnagyobb nyelve a jávai, mely a lakosság 34 %-ának az anyanyelve.

Az ok a holland gyarmati státuszból 1945-ben függetlenné vált Indonézia tudatos politikája. Többnyelvű ország helyett szeretettek volna egyetlen nyelvet kiemelni, így kialakítva az addig valójában nemigen létezett indonéz nemzeti identitást. A lakosság többszáz nyelven beszél az országban, ezek közül 20 nyelv 1 millión felüli anyanyelvi közösséggel rendelkezik! Kellett egy közös állami nyelv, az indonéz vezetés pedig el akarta kerülni azt a helyzetet, hogy a közös nyelv a volt gyarmatosítók nyelve (a holland) legyen. A választás azért esett a malájra, mert ez hagyományosan a térség fő közvetítő nyelve évszázadok óta.

Az indonézesítő program maximálisan sikeres lett, ma Indonézia lakosságának 79 %-a beszél indonézül, közülük 17 % anyanyelvként, 62 % pedig anyanyelve mellett második nyelvként. Ennek mellékterméke persze az, hogy a többi nyelv szerepe vissza lett szorítva, az oktatás nyelve kizárólag az indonéz (a helyi nyelvek csak tantárgyak az alapfokú iskolákban), a médiák is szinte teljesen indonéz nyelvűek.

Pakisztán esete kicsit hasonló. Pakisztánban hivatalos nyelv az urdu és az angol (az angol hivatalos státuszának megszüntetése hivatalos terv), miközben az urdu csak a lakosság alig 11 %-ának az anyanyelve. Az urdu a hindusztáni nyelv egyik sztendertje – a másik sztendert a hindi, a két nyelv valójában ugyanaz a nyelv tehát, az eltérés kulturális alapja elsősorban vallási: az urdu a muszlimok nyelve, a hindi pedig a hinduké. A különbség talán összehasonlítható a szerb-horvát különbséggel. Az urdut arab betűkkel írják, s sok perzsa és arab jövevényszó van benne, míg a hindi ragaszkodóbb a szankszkrit eredethez és indiai írással (devanagari) írják. Már a brit gyarmatosítás idején (amikor a mai Banglades, India és Pakisztán egy ország voltak még) a helyi muszlimok egymás közti fő közvetítőnyelve az urdu volt, s ezt a hagyományt vitte tovább a független Pakisztán.

Óceániában 3 ország van, ahol szintén nem a fő anyanyelv a hivatalos nyelv: Mikronézia, Pápua Új-Guinea, Salamon-szigetek.

Mikronézia egy 4 államból álló szövetségi állam, Az ország területe alig 700 km², ez viszont 4 szigetcsoportot jelent (ez a 4 állam), melyek közti távolság majdnem eléri a 3 ezer km-t. Minden államnak saját nyelve van, az ottani lakosság fő nyelve. Szövetségi szinten viszont – az amerikai gyarmati idők hagyományaként – az angol az egyetlen hivatalos nyelv, melynek anyanyelvi beszélői szinte egyáltalán nincsenek, sőt a lakosság 95 %-a nem tud angolul egyáltalán.

Pápua Új-Guinea a világ nyelvészeti csúcsa. A Magyarországnál kb. 5-ször nagyobb ország arról híres, hogy ott beszélik a világ legtöbb nyelvét. A világ kb. 7 ezer nyelvéből kb. minden nyolcadik nyelv pápua-új-guineai! Emellett sajátosság, hogy a legnagyobb helyi nyelvet is alig 200 ezren beszélik, ez kb. a teljes lakosság 3 %-a. Azaz Pápua Új-Guineában egyszerűen nincsenek  a szó igazi értelmében vett többségi nyelvek: nagy számú 1-3 %-os arányú nyelv van, s még sokkal több 1 % alatti.

Az ország hivatalos nyelve az angol, valamint 2 kreol nyelv: a tok pisin és  a hiri motu. A két kreol nyelv anyanyelvi beszélőinek száma együttesen a lakosság 3 %-a, viszont ezeket a nyelveket a lakosság nagy része beszéli idegen nyelvként. Az adatok szerint a lakosság 60 %-a beszéli a tok pisint, s kb. 5 %-a pedig a hiri motut. A hiri motu maláj alapú kreol. a tok pisin pedig angol alapú kreol.

A kreol nyelvek a pidzsin nyelvek “fejlődési” foka. A pidzsin olyan nyelvet jelent, mely egy létező nyelv egyszerűsített alakja, amit idegen anyanyelvűek használnak egymás közti kommunikációra. Amint egy pidzsin nyelv egy adott csoport anyanyelvévé vélik, ezt a pidzsin kreolosodásának nevezzük. Ez a jeleneség leginkább az amerikai kontinensen figyelhető meg, ahol a behurcolt néger rabszolgák – mivel külöböző afrikai népekből származván nem volt közös nyelvük – kialakítottak egy saját közös nyelvet, jellemzően a gazdáik nyelvének (jellemzően angol vagy francia) egyszerűsített verzióját, mely lassan a következő nemzedékek anyanyelvévé vált. A karibi térségben szinte minden volt angol gyarmaton van ilyen nyelv, viszont ott az a sajátosság van, hogy a lakosság jellemzően kétnyelvű, azaz a kreolon kívül beszéli az kreol alapjául szolgáló európai nyelvet is. Pl. Jamaikában szinte mindenki beszéli a jamakai kreolt és a szabványos angolt is anyanyelvként: a jamaikai kreolt csak egymás közt használják informális helyzetben, míg hivatalos helyzetben vagy idegenekkel áttérnek a szabványos angolra.

Pápua-Új Guineában a helyzet csak annyiban más, hogy a tok pisin anyanyelvűek nem kétnyelvűek, azaz csak tok pisinül beszélnek, angolul nem tudnak. A tok pisin nyelv neve egyébként az angol “talk Pidgin” kifejezést takarja. A nyelv fő szerepe szóban van, írásban a használata jóval ritkább. A helyi elit is ezt a nyelvet használja, de csakis szóban és kevésbé hivatalos helyzetben, azaz pl. a parlamentben a vita tok pisinül megy, majd a hivatalos nyilatkozatok angolul történnek, s a kiadott jogszabályok meg kizárólag csak angolul. Az elithez tartozás jele az, hogy valaki tud angolul… ennek fő oka az, hogy az angol az oktatás nyelve, tehát aki járt iskolába, az angolul is beszél.

A tok pisin hangzása olyan, mintha valaki direkt hibásan beszélne angolul. íme az egyik pápua-új-guineai tv-csatorna tok pisin nyelvű hírműsora:

A Salamon-szigetek helyzete részben hasonló. A kb. 600 ezres lakosságú országban 70 nyelvet beszélnek, egyik se emelkedik ki a többi közül. A legelterjedtebb nyelv a pijin – mely kölcsönösen érthető a tok pisinnel -, ami szintén egy angol alapú kreol nyelv, de ez is csak a lakosság 4-5 %-ának az anyanyelve. Viszont idegen nyelvként a salamon-szigetiek 70 %-a beszél pijinül, ez az ország fő nyelve tehát.

Az eltérés Pápua Új-Guineához képest, hogy a Salamon-szigeteken csakis az angol a hivatalos nyelv, bár anyanyelvi beszélői gyakorlatilag nincsenek.

Végül jöjjön Afrika, az a földrész, ahol az országok többségében a legnagyobb helyi nyelv nem hivatalos nyelv.

Afrikában többféle ok van erre.

A legfőbb ok: az egyes országok etnikai sokfélesége. A mai határok – nagyon kevés kivétellel – a gyarmati határok eredményei, melyeket földrajzi alapon húztak meg a gyarmattartó államok, figyelembe se véve az etnikai elvet. Azaz még a legnagyobb afrikai népek is jellemzően több ország között vannak felosztva.

A másik ok, hogy az egyes helyi nyelvek együttéltek a gyarmatosítók nyelvével, a helyi nyelveket visszaszorítva amolyan családi nyelv szintjére, miközben minden “fontosabb” dolog európai nyelven zajlott. Ez az illető államok függetlensége után is megmaradt. Így a mai helyzet az, hogy – az arab Észak-Afrikát és Etiópiát leszámítva – nem létezik olyan afrikai ország, ahol csak valamely a helyi nyelv lenne hivatalos.

Ennek alapján az afrikai országokat – ismét az egészen más helyzetű arab Észak-Afrikát és Etiópiát leszámítva – fel lehet osztani a következő részekre:

1. Olyan országok, ahol a helyiek nagy része teljesen átvette a gyarmatosítók nyelvét, azaz a lakosság nagy része egy anyanyelvű, s ez a nyelv valamelyik európai nyelv. Erre talán a legjobb példa Angola. Az ország gyarmatosítása a portugálok által még a XV. sz. végen elkezdődött, s a portugál gyarmatosítási politika sajátossága volt a lakosság egyfajta integrálási terve, melynek fő eleme a portugál nyelv terjesztése volt, elsősorban a “gyenge erőszak” módszerével (pl. jobb állást kaphatott az, aki tudott portugálul, az ilyen ember státusza privlegizált lett az egyszerű “bennszülöttéhez” képest).  Ez a következetes politika szinte teljes sikert ért el Angola tengermenti részein, ott a lakosság a XX. sz. elejére már csak portugál nyelvű lett. Ehhez járult a városok hatása a XX. sz. folyamán, a városokba migráló vidékiek második nemzedéke már portugál nyelvű lett. Ezzel szemben Angola belső részein a portugál mindvégig idegen nyelv maradt, a helyi eredeti nyelvek maradtak a fő nyelvek. Valójában Angolában ez az ellentét volt sokáig a fő választóvonal: a portugál anyanyelvű angolaiak és a nem-portugál anyanyelvű angolaiak között. Az Angola függetlenné válása (1975) utáni 27-éves polgárháborúban is szerepet játszott ez: a látszólag tisztán ideológiai harc – a szovjet-kubai támogatású kommunista MPLA és az amerikai-brit-délafrikai támogatású nyugatpárti UNITA között – részben azt is jelentette, hogy a portugál anyanyelvű, valamint a portugált második nyelvként is beszélő angolaiak álltak a “kommunista” oldalon, míg a portugált csak idegen nyelvként tudók vagy azt egyáltalán nem beszélők az “antikommunista” oldalon. Ma, bár Angola lakosságának alig 2-3 %-a etnikailag portugál vagy kevert angolai-portugál, a lakosság 25 %-ának a portugál az egyetlen anyanyelve, valamint további 40 % kettős anyanyelvű, melyből egyik a portugál.
2. Olyan országok, melyek etnikailag szinte teljesen egyszínűek, mégis a helyi többségi nyelv valamely európai nyelvvel együttesen hivatalos.Jó pl. erre Burundi, ahol a lakosság 99 %-a kirundi anyanyelvű. mégis a kirundi az angollal és a franciával együtt hivatalos nyelv, s bizony, nem a kirundi van első helyen tényleges használatban, hanem a francia – aki nem hiszi, nézegessen burundi hivatalos honlapokat.
3. Olyan országok, ahol van egy erős helyi többségi nyelv, mégis csak a volt gyarmatosítók nyelve hivatalos. Például Malawi, ahol a legnagyobb helyi nyelv a lakosság 60 %-ának az anyanyelve, mégis az angol a egyetlen hivatalos nyelv.
4. Erősen multietnikus államok, ahol eleve képtelenség lenne kiválasztani egy hivatalos nyelvet. Ahol ezt megteszik (pl. Dél-Afrikában, ahol 11 nyelv rendelkezik hivatalos státusszal!) ott is az a tényleges helyzet, hogy az európai nyelv abszolút elsőbbséget élvez.

Fentiek alól egyedül Kelet-Afrika egyes részein mutatkozott kitörési lehetőség, de a folyamatok ott sem fejeződtek még be. A szomáli nyelv és a szuahéli nyelv erős jelenléttel büszkélkedhetnek, de még ezek nyelvterületén sem ez a két nyelv az egyetlen hivatalos nyelv. Fekete-Afrikában mindenesetre a szuahéli az egyetlen sikeres példa, hogy egy helyi nyelv sikeresen használható minden lehetséges célra.

Országok, ahol van egy erős többségi (50 % feletti) nyelv, mégsem az a hivatalos nyelv: Botswana, Egyenlítői Guinea, Ghána, Lesotho, Malawi, Mauritius, Namíbia, Niger, Togo, Zöld-foki-szigetek.

Erősen multietnikus államok (a legnagyobb nyelv aránya is 50 % alatt van), ahol csak valamelyik európai nyelv hivatalos: Benin, Bissau-Guinea, Burkina Faso, Dél-Szudán, Elefántcsontpart, Gabon, Gambia, Guinea, Kamerun, a két Kongó, Mali, Nigéria, Sierra Leone, Szenegál. Zambia.

Közép-Afrika speciális eset, a francia mellett hivatalos nyelv a helyi sango nyelv is, mely nem a többségi nyelv, de az ország hagyományos közvetítő nyelve. Hasonló eset Kenya, Tanzánia és Uganda, ahol az angol és szuahéli a hivatalos nyelv, bár ez utóbbi nem a legnagyobb helyi anyanyelv egyik országban sem.

Van, ahol az arab játszik szerepet, bár nem az arab a legnagyobb helyi anyanyelv: ez a helyzet Dzsibutiban, ahol az arab és a francia a hivatalos nyelv, Mauritániában, ahol csak az arab a hivatalos nyelv, bár csak a lakosság kb. harmadának az anyanyelve, s Csádban, ahol az arab és a francia a hivatalos nyelv.

Végül Etiópia, ahol az egyetlen hivatalos nyelv az amhara, mely létszámban csak az ország második nyelve, anyanyelvi beszélőinek aránya 30 %. Ennek oka történelmi, az amhara hagyományosan az etióp identitás nyelve, míg a többi nyelv “kisebbséginek” számít.

Az egyes keleti-szláv nyelvekről a legfontosabb adatok. Nem adatokat szeretnék azonban megismételni, ezek bárhol megtalálhatók, hanem olyat is hozzátenni, ami sokaknak új lehet.

A szláv nyelvek 3 ága: keleti, nyugati, déli.

A 3 ág szétválása a VI. században kezdődött és a XI. században ért véget. Ennek talán legnagyobb bizonyítéka az a tény, hogy amikor Cirill és Metód létrehozza a IX. században az első szláv sztendert nyelvet, ezt a Thesszaloniki környéki szláv nyelvjárások alapján teszi, azaz bolgár alapon, viszont a nyelv tökéletesen érthető a nyugati-szláv Moráviában is, majd pedig a X, sz. végétől az ezen a nyelven írott egyházi könyvek a mai Ukrajna és Oroszország területén, azaz a keleti szlávoknál is elterjednek és használatba kerülnek.

*

A keleti ághoz 4 nyelv tartozik, nagyságrendben: orosz, ukrán, belarusz, ruszin. Eredeti neve a közös elődnek: rutén nyelv, de ezt a mai oroszok óorosznak hívják, ugyanígy az ukránok óukránnak, stb. - mindegyik elnevezés valójában megfelel a valóságnak, hiszen rutén = óorosz = óukrán = óbelarusz = óruszin. Az eredeti "rutén" név csak a mai ruszinoknál maradt meg, hiszen rutén = ruszin.

A 4 nyelv egymástól politikai okokból kezdett szétválni, amikor Litvánia meghódított jelentős keleti szláv lakosságú területeket a XV. sz. elején. Ezzel párhuzamosan lassan kialakult az egységes új orosz állam Moszkva központtal. Így lassan kialakult a nyugatrutén és a keletrutén nyelv, az előbbiből lett a mai belarusz, ruszin, ukrán, utóbbiból a mai orosz.

A 4 keleti-szláv nyelv írásbeliségének közös jellemzője, hogy mind a cirill ábécét használja. Az orosz és az ukrán ábécében 33, a belaruszban 32, a ruszinban 36 betű van. Az egyes ábécékről már írtam itt részletesebben.

A legrégibb fennmaradt kelet-szláv nyelvemlék Nyestor Повѣсть времяньныхъ лѣтъ (Elmúlt idők elbeszélése) című műve, mely a XII. sz. elején keletkezett, egyházi szláv nyelven íródott, de keleti-szláv sajátosságokkal.

Hangtani közös jellemzők. Kevés magánhangzó fonéma, nincs hosszúság szerinti eltérés, viszont jellemző egyes hangsúlytalan magánhangzók redukciója. A mássalhangzóknál sok a fonéma, aminek fő oka a kemény-lágy "párok" jelenléte. Az egyes nyelvek között több eltérés is van. A belaruszban hiányzik a kemény-lágy pár a d, r és t hangokból, a lágy d és t lágy dz és c hanggá változik, pl. a "nap" szó oroszul день, míg belaruszul дзень. Viszont csak a belaruszban van kemény-lágy fonéma pár a k és /x/ hangokból. A kemény-lágy dz és c viszont az oroszból hiányzik, de jelen van a három másik nyelvben. A kemény-lágy b, f, m, p, v hiányzik a sztendert ukránból és a ruszinból, míg a belaruszban és az oroszban jelen vannak, azonban ezeket a fonémákat ejti - a sztendert szerint "hibásan" - az ukránok nagy része is.

Az oroszból és a ruszinból hiányzik a /w/ fonéma, a másik két nyelvben jelen van: az ukránban a в betű ejtése időnként ez, míg a belaruszban külön betű jelöli: a ў. Az orosz jellemzője, hogy csak veláris h hang van benne (mint a magyar "technika" szóba), írása х, míg az ukránban és a ruszinban van veláris h és gégehang h is (ez utóbbi mint a "magyar" lehet szóban), az előbbi jelölése х, az utóbbié г. Az oroszban csak nyelvjárási szinten és allofónként jelenlévő /ɣ/ a belaruszban önálló fonéma, a г betű jelöli.

A magánhangzókat illetően a ruszinban 7, a többi három nyelvben 6 magánhangzó fonéma van. Az írásban eltérések vannak. Az orosz és belarusz Е betű az ukránban és a ruszinban a Є betűnek felel, míg az orosz és belarusz Э betű ukrán és a ruszin megfelelője az Е betű. Csak az oroszban, a belaruszban és a ruszinban van Ё betű, az ukrán helyette két betű kombinációját használja: ЙО vagy ЬО. Az orosz И a másik három nyelvben I. Az orosz, belarusz és ruszin ábécében szerepel az Ы, ilyen betű az ukránban nincs, az И felel meg, bár ehhez hozzá kell tenni, hogy a sztendert ukránban az И ejtése nem azonos az orosz Ы ejtésével, annál ugyanis nyitottabb és előrébb ejtett hang, viszont - az orosz hatására - a legtöbb ukrán az orosz Ы-vel azonos hangot ejt az ukrán И helyén, csak a nyugat-ukrán nyelvjárásokban jellemző a határozott nem Ы-ejtés. A ruszinban pedig létezik mindkét hang: azaz a sztenderd ukrán ejtésű И és a orosszal azonos ejtésű Ы is.

Ami ebből következik: az ukrán és a ruszin И és Е betű nem "lágyít"!

Fontos tudnivaló, hogy mind 4 nyelvben működik a magánhangzó-redukció (szabályait nem írnám most le), azaz a fenti ejtés csak hangsúly alatti magánhangzókra igaz maradéktalanul.

Míg az orosz, az ukrán és a ruszin szóelemző írású, a belarusz helyesírás erősen fonetikus jellegű, azaz az írás maximálisan tükrözi a kiejtést. Innen származik az a rejtély, hogy miért írják át magyarul a belarusz elnök nevét egyszer Lukasenko, egyszer meg Lukasenka alakban -  egyszerűen az előbbi az orosz, utóbbi meg a belarusz változat átírása (Лукашенко és Лукашэнка).

Közös nyelvtani jellemzők. Kiterjedt névszóragozás (az oroszban és a belaruszban 6 eset, az ukránban és a ruszinban 7, a hívóeset a plusz). Az igéknél befejezett és befejezetlen szemlélet megkülönböztetése, a befejezett szemléletű igéknél múlt idő és jelen idő, a befejezetlen szemléletűeknél múlt, jelen, jövő (kivéve a belaruszt, ahol régmúlt is van).

*

Az orosz a legnagyobb szláv nyelv. Anyanyelvi beszélőinek száma kb. 180 millió.

Hivatalos nyelv a következő országokban (zárójelben: a lakosság hány százalékának anyanyelve az orosz): Abházia (10 %), Belarusz (69 %), Dél-Oszétia (1 %), Izrael (14 %), Kazahsztán (26 %), Kirgizsztán (14 %), Oroszország (93 %), Tadzsikisztán (2 %), Transznisztria (62 %), Türkmenisztán (12 %), Üzbegisztán (14 %).

Nem hivatalos nyelv, de a lakosság jelentő része orosz anyanyelvű a következő országokban: Észtország (a lakosság 24 %-a orosz anyanyelvű), Lettország (34 %), Litvánia (7 %), Moldova (11 %), Ukrajna (43 %).

Azerbajdzsánban, Grúziában, Karabahban és Örményországban az orosz anyanyelvű lakosság aránya minimális, de a lakosság jelentős része beszél oroszul idegen nyelvként. Az egész volt Szovjetúnióban a nem orosz anyanyelvűek által beszélt idegen nyelvek között ma is messze az orosz van az első helyen, ez alól egyedül Azerbajdzsán a kivétel. ahol a legbeszéltebb idegen nyelv a török, azonban külön kérdés, hogy tekinthető-e egyáltalán külön nyelvnek az azeri és a török, e kettő között a tényleges különbség kb. annyi, mint a brit angol és az amerikai angol között.

Oroszországban a lakosság 93 %-a orosz anyanyelvű, azonban csak 85 % a kizárólag orosz anyanyelvű, a maradék 8 % kettős anyanyelvű, azaz az orosz mellett van más anyanyelve is. (Oroszország lakosságának 81 %-a mondta magát orosz nemzetiségűnek a legutóbbi népszámláláson.)

A mai orosz sztendert nyelv a XVIII, században alakult ki, a közép-orosz nyelvjárások alapján. Аz ok politikai: az orosz államiság két lehetséges központja a kezdetekben Novgorod és Moszlva volt, a harcot Moszkva nyerte meg a XV. sz. végén. Az orosz nyelv 3 fő nyelvjáráscsoportja: az északi, a középső, s a déli. A sztendert nyelvet beszélők beszédében is mind a mai napig megérezhető, hogy az illető északi vagy déli.

Az orosz nyelv bemutatására egy időjárásjelentés:

*

Az ukrán anyanyelvi beszélőinek száma kb. 33 millió.

Hivatalos nyelv a következő országokban (zárójelben: a lakosság hány százalékának anyanyelve az orosz): Transznisztria (16 %), Ukrajna (68 %).

Összehasonlítva az orosz és ukrán adatokat, látható, hogy az összadat 100 % felett van, ez azonban nem elírás, ennek oka, hogy az ukrán anyanyelvűek egy jelentős kisebbsége egyben orosz anyanyelvű is. Ugyanez még inkább igaz Transznisztriára, ahol gyakorlatilag a teljes ukrán anyanyelvű lakosság egyben orosz anyanyelvű is.

Bár 2014 óta az orosz már nem hivatalos nyelv Ukrajnában, a valóságban ma is az orosz az ország leginkább használt nyelve szinte minden téren. Jellemző, hogy sokan, akik egyébként magukat nem határozzák meg orosz anyanyelvűként is szívesebben használják az oroszt. Ez még inkább igaz Ukrajna keleti és középső részére, míg a nyugati részen a helyzet ellentétes: ott az orosz csak második helyet tölt be az ukrán után.

Az orosz nyelv dominanciája nem áll kapcsolatban a politikával, azaz pl. a legtöbb nyugatpárti, oroszellenes ukrán is inkább oroszul beszél.

Az orosz nyelv dominanciájanak oka többrétű. Először is, a két nyelv nagyon közeli egymáshoz, középszinten kölcsönösen érthetők, eleve ez a két nyelv csak a XVI. századtól vált el egymástól.

A másik fő ok politikai. Az ukrán többségű területeken az állami hatalom a lengyel nyelvet akarta meghonosítani a XVIII. sz. kezdetétől (ez a lengyel-litván állam ideje), az ukrán ekkor családi nyelv szintjére süllyedt. A lengyel-litván állam megszűnése után pedig - amikor annak területét egymás közt felosztotta Ausztria, Oroszország és Poroszország - az osztrák részen folytatódott a lengyel erős hatása, míg az orosz részen pedig az orosz lett bevezetve mint egyedüli államnyelv. A XIX. század kezdedétől az osztrák részen az állam támogatni kezdte az ukránt, annak szerepe megnőtt, az orosz részen viszont az ellenkező folyamat kezdődött: az orosz hatóságok igyekeztek az ukrán nyelv szerepét visszaszorítani, ez a politika egészen az 1905-ös forradalomig tartott: 1863-1905 között tilos volt az ukrán nyelv használata a közéletben és az iskolai tanítása is. Érdekes, hogy ennek ellenére mégis az orosz részen alakult ki a mai modern ukrán nyelv, annak alapjait a XIX. sz. első felében tették le, a legnagyobb alak Tarasz Sevcsenko író, aki egyébként maga is többet írt oroszul, mint ukránul. Maga az "ukrán" szó is az orosz részen alakult ki, az osztrák területen a "rutén" szó volt sokáig a népszerűbb. Ma azonban a "rutén" elnevezés csak a ruszinoknál maradt meg.

Az első világháború után az ukrán többségű területek keleti része lengyel uralom alá került, ismét megkezdődött a lengyel nyelv terjesztése az ukrán rovására, A szovjet területen ennek fordítottja zajlott: a kommunista kormányzat az ukránt kifejezetten támogatta az orosszal szemben! Ez a politika azonban a 30-as évek közepén véget ért, amikor ismét az oroszosítás lett a hivatalos irány. Sztálin halála után az oroszítást leállították, majd - különösen az egyébként ukrán nemzetiségű Hruscsov alatt - az ukrán szerepe megnőtt. A 70-es évek elejétől mindez ismét megfordult: újra az oroszítás lett a hivatalos politika, egészen Gorbacsov idéig tartott ez. A gorbacsovi idők - s különösen Ukrajna függetlensége - óta az ukrán nyelv szerepe folyamatosan növekszik, de - minden politikai irány ellenére - az ország ma is kétnyelvű, orosz-ukrán a gyakorlatban.

Egy példa, ez egy népszerű politikai vitaműsor az egyik ukrán tv-csatornán (a régió szokásai szerint iszonyúan hosszú, TÖBB MINT NÉGY órás műsor), az összes felirat ukránul van, de a beszélgetés 70-80 %-ban oroszul megy, a műsorvezető csak oroszul beszél, az ukránul beszélőket is oroszul kérdezi, a résztvevők is, miközben a számítógépes monitorokon ukrán nyelven van felírva minden, érdekes kettős nyelvű viták iz zajlanak, az orosz-ukrán arány a beszédben a műsor során kb. 70:30:

A sztenderd ukrán nyelv alapja a mai közép-ukrajnai nyelvjárás, azaz nem a nyugat-ukrán, ennek okát az előbb már vázoltam. Nyelvjárási szinten az ukrán nyelv folytonos a belarusszal és az orosszal, azaz északi irányban a ukrán nyelvjárások lassan a belarusz nyelvbe mennek át, míg keleten és délen ugyanaz történik az oroszt illetően. Az orosz hatása óriási, azaz az ukránok nagy része nem úgy beszél ukránul. ahogy azt "kellene" az ukrán nyelvvédők szerint, ez látható pl. a hangtanban: az ukránban a lágy mássalhangzó fonémák száma "hivatalosan" kisebb, mint az oroszban, mégis az átlagember lágy fonémákat használ azokban az esetben, amikor oroszul lágy fonéma lenne az adott szóban, de erről már írtam a bevezető részben.

*

A belarusz ukrán anyanyelvi beszélőinek száma kb. 7 millió.

Hivatalos nyelv egyetlen országban: Belarusz (lakosság 58 %-ának anyanyelve).

Összehasonlítva az orosz és belarusz adatokat, látható, hogy az összadat 100 % felett van, ez azonban nem elírás, ennek oka, hogy a belarusz anyanyelvűek többsége egyben orosz anyanyelvű is.

Amit leírtam az ukránról érvényes a belaruszra is, azaz lengyel és orosz hatás a XVIII. sz. kezdetétől. Az ukránokkal ellentétben azonban a belaruszok ezt természetesen fogadták, a belarusz nyelv visszaszorult lassan a falvakba, míg a városok lengyel vagy orosz nyelvűek lettek. A belarusz nemzeti ébredés is később, az ukrán után fél évszázaddal, csak a XIX. sz. végén kezdődött.

A szovjet kezdeti idők történései is azonosak: míg a lengyel uralom alá került belarusz terüleken kifejezetten erőszakos lengyelesítés indult, a szovjet területen az új, kommunista kormányzat fejleszteni kivánta a belaruszt minden szinten. Ennek sikeres azonban jóval kisebb volt, mint Ukrajnában: a belaruszok zöme kétnyelvű volt, sőt egy jelentős része csak orosznyelvű, s alapvetően meg voltak elégedve a belarusz nyelv tényleges "családi nyelv" státuszával.

Ez történt a függetlenség elnyerése után is: a lakosság zöme ellenezte a nyugatpárti kormányzat azon igyekezetét, hogy visszaszorítsa az orosz nyelv szerepét az országban. Az 1994-ben hatalomra került Aljakszandr Lukesanka egyik kampányígérete éppen az volt, hogy visszaállítja az országban az orosz nyelv hivatalos státuszát, Lukasenka népszavazást hirdetett a kérdésről 1995-ben, ezen a szavazók 83 %-a az orosz nyelv visszállítására szavazott. Ma az országnak hivatalos nyelve mind az orosz, mind a belarusz, azonban a gyakorlatban két nyelv súlya kb. 10 az 1-hez. A belarusz nyelv szerepe kissé jelképes, azaz a hivatalos feliratok megvannak mind belaruszul, mind oroszul, de az élet 90 %-ban oroszul folyik minden szinten.

Belarusz nyelvű műsor az egyik belarusz tv-csatornán, a csatorna műsorainak 90+ %-a egyébként orosz nyelvű, a műsorban szereplő interjú is már oroszul van:

Ritka dolog: állami eseményen belarusz nyelv használata, Lukasenka elnök belaruszul mond ünnepi beszédet a világháborús belarusz veteránok gyűlésén:

Szokták a belarusz nyelv helyzetét az ír nyelv helyzetéhez hasonlítani, de ez erős túlzás. A belaroszok nagy többsége legalább ért belaruszul, ha a nyelvet nem is használja a hétköznapi életben. Szóval messze nincs "nyelvhalál" helyzet.

Egy érdekes videó. Belarusz újságítónő belaruszul kérdezi a járókelőket Minkszben "miért nem beszélnek az emberek Belaruszban belaruszul?" - az emberek 90 %-a oroszul válaszol,  a válaszok jellemzően: "mert nincs eléggé elterjedve", "nem értek jól belaruszul", "könnyebben tudom magamat kifejezni oroszul". "mert a szüleim is oroszul beszélnek", "nem tudok eléggé szépen, irodalmi stílusban beszélni belaruszul, ezért feszültséget okoz belaruszul beszélni", az egyetlen belaruszul válaszoló ember válasza: "mert a rokonságomban senki sem szokott belaruszul beszélni".

*

A ruszin a legkisebb keleti-szláv nyelv, anyanyelvi beszélőinek száma kb. 80 ezer. A ruszinra jellemző, hogy gyakorlatilag ma már nem léteznek egynyelvű anyanyelvi beszélői.

Sehol se hivatalos nyelv, egyetlen országban sem.

Történetileg a ruszin az a nyelv, mely a magyar uralom alá került keleti szlávok nyelvéből lett. Az ukránok nem is tekintik azt önálló nyelvnek, hanem az ukrán kárpátontúli nyelvjárásának.

Nemzetiségként ma a ruszinok lehetnek kb. másfélmillióan, szétszórodva több országban, valamint van jelentős emigráns közösség Észak-Amerikában is. Az ukrajnai ruszinok nagy része ma már orosz - azaz nem ukrán - anyanyelvű. Ha az ember nézeget ruszin forrásokat, szembeötlő jelenség, hogy az orosz használata szinte demonstratív, azaz ukránellenes éllel szerepel.

A ruszinnak nincs sztendertizált változata, azaz az egyes nyelvjárásai külön-külön sztendertet alkotnak.

A ruszin mára amolyan foklórnyelvvé lett sajnos. Ha az ember ruszin nyelvű beszédet akar bemutatni, szinte csak népművészeti előadásokat tud előhozni. A kevés kivétel egyik az Újvidéki Televízió ruszin adása, íme onnan egy időjárásjelentés ruszin nyelven:

A kutyákkal kapcsolatban sok a tévhit a nem-kutyások körében.

Az egyik ősi tévhit, hogy a kutya szenved, ha kis lakásban, kert nélkül él.

Nem: a kutyának elsősorban gazda kell, minden más másodlagos. A kutya minden mást képes megszokni.

Azt állítani, hogy a kutya szenved a kis, emeleti lakásban kb. ugyanaz, mint abban hinni, hogy az ember szenved, ha nem úszómedencés, tengerparti villában él, évi egymillió eurós jövedelemmel.

Nyilván az ideális a kutyának (ahogy az embernek is) a lehető legjobb viszonyok fennállása, de semmiképpen sem szenved, ha nem ezt kapja.

Nem akarok Fidel Castróról megemlékezést írni. Nem érdemli meg. De eszembe jutott 1981, amikor az 55. születésnapja volt.

Tehát 1981-ben, Fidel Castro 55. születésnapján, Kádár ajándékot akart küldeni a szakállasnak.

Nos, a Párközpontban ekkor a Kádár-titkárság pánikba esett, mert kiderült a Külügyminisztérium augusztusban nem küld futárokat sehová. Szerencsére akadt egy okos ember ott, aki kitalálta: szólni kell a külügy, a külker, meg a honvédelmi minisztereknek, ellenőrizzék nem megy-e véletlen akkor Kubába valamilyen hivatalos kiküldött, hiszen az is képes lesz elvinni Kádár ajándékát, nem kell ehhez diplomáciai futár.

Megnézték: kiderült, a kereskedelmi tanácsos éppen utazni készül Havannába. Aki az apám volt akkor. Szóval hivatták, rábízták.

Mivel így az ajándék miatt az utazás kiemelt fontosságúvá vált, VIP-elbánásban részesültünk. Ez volt életem egyetlen alkalma, amikor Ferihegyen a VIP-termen keresztül utaztam.

A különbség mellbevágó volt, pl. nem volt semmilyen vámvizsgálat, ss az útlevélvizsgálat se úgy zajlott, hogy sorba álltunk egy üvegablak előtt, ahol egy zord ember köszönés nélkül alaposan megnézte az okmányainkat, hanem úgy, hogy megjelent italokat kínálva egy hosztessz és udvariasan elkérte az okmányainkat, majd azokat visszahozta 1 perccel később lepecsételve. S persze a csomagfeladás se a szokásos módon ment, azaz verekedés még 100 emberrel egy hosszú sorban, hanem úgy, hogy megjelent egy testőr kinézetű ember és megkérdezte mely csomagok lesznek feladva, majd elvitte azokat.

Aztán leszálláskor észleltük: az összes bőröndre rá lett ragasztva egy VIP-matrica. Ez vicces volt.

S persze beszálláskor minden más utas előtt egy fegyveres sofőr vezette kisbusz szállított ki minket a géphez, ahol a pilóta személyesen tisztelgett is nekünk.

S persze a normál üzleti osztályű repülőjegyeinket első osztályúra cseréltek. Csak Madridig. A Madrid-Havanna járaton maradt nekünk a turistaosztály, akkoriban a szabály az volt, hogy a hivatalos kiküldötteknek csak Malév gépen jár az üzleti osztály. S az már nem jutott eszébe senkinek, hogy Kádár elvtárs ajándéka nem utazhat Madrid és Havannak között szimpla turistaosztályon.

Szóval ez volt életem egyetlen VIP-utazása.

Kádár elvtárs ajándéka egyébként egy népművészeti motívumokkal díszitett üres bőrtáska volt, pont elfért benne két üveg ital. Az már a havannai magyar nagykövet feladat volt, hogy tegyen bele 2 üveg tokaji bort.

A szovjet filmművészetet nem kedveltem, bár akkor is volt pár figyelemreméltó alkotás.

A kedvenc filmem pl. éppen egy szovjet sci-fi film, a Kin Dza Dza, melyet mindenkinek meg kell néznie! S a Moszkva nem hisz a könnyeknek is benne van kedvenc 10 filmem között.

De ezek kivételek. Az akkori cenzúra és totális kontroll nem tette lehetővé igazán jó filmek megalkotását.

a Kin Dza Dza angol reklámja

Az akkori sorozatok azonban rövidek is voltak. Amióta nincs Oroszországban cenzúra, ömleni kezdtek a jobbnál jobb filmek, köztük a filmsorozatok. A legtöbb iszonyatosan hosszú, viszont ezek mégsem latin-amerikai típusú lassú történetek, hanem dinamikusak, ami miatt nem unalmasak.

Pár kedvencet mutatnék be.

А Hóhér című sorozat a német megszállás alatt 1500 embert kivégzett orosz kolaboracionista Antonyina Makarova történetét mutatja be, akit csak 1979-ben lepleztek le a hatóságok. (Ugyanabban az évben halálra is ítélték és kivégezték.) Rendkívül fordulatos filmsorozat, annak is, aki ismeri a történelmi személy sorsát.

Viktorija Tolsztoganova, orosz színésznő, aki a tömeggyilkos szerepét játssza a sorozatban

A Magyarország is híressé vált Élet a Marson című angol sci-fi krimi sorozatnak megszületett a helyi verziója több országban is. Az egyik az orosz változat, melynek címe: A Hold túlsó oldala. Bár az eredeti angol sorozat se rossz, az orosz jobb nála - ritka eset, hogy az utóverzió jobb az eredetinél.

A történet teljesen ugyanaz, mint az angol eredetiben: azaz egy bünűgyi rendőr balesetet szenved, aminek következtében visszarepül az időben 35 évet. Az orosz változatban persze külön elem a politikai: hiszen a rendőrtiszt a mai Oroszországból a szovjet valóságba kerül vissza.

Pavel Gyerevjanko orosz színész Mihail Szolovjov százados szerepében a moszkvai bűnűgyi rendőrségtől

Sajnos az orosz sorozatnak született második évadja is, mely viszont borzalmas. A második évad alternatív történelem, a történet alapja: az első évadban a főhős ténykedése megváltoztatta a múltat, aminek következtében a Szovjetúnió ma is létezik. Persze vannak  a második részben is vicces elemek, pl. a Szovjetúnió embert küldött a Marsra, ami miatt mindenhol "A Mars a miénk!"jelszavak láthatók az utcákon - nyilvánvalőan a túlzásba vitt "Miénk a Krím!" feliratok paródiája, Alaszka csatlakozott a Szovjetúnóhoz Alaszkai Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság néven, vicces kinézetű szovjet gyártású mobltelefonok, stb., de egészében a második évad szégyenletes butaság a zseniális első évadhoz képest.

Miénk a Mars!

szovjet mobiltelefon, 2012-es gyártmány

A Vereség című sorozat Berija bukását mutatja be, Berija szempontjából elmesélve.

a filmbéli Berija és Hruscsov

A Népek atyjának fia Vaszilij Sztalin, Sztálin második fiának törtenetét meséli el, mintha maga Vaszilij mesélné el azt. A gyerekorában kezdődik a történet, majd bemutatja Vaszilij katonai pályáját, majd súlyos alkoholizzusát, végül apja halála utáni száműzetését.

a filmbéli Sztálin és fia

A Szovjetúnió összeomlása előtti események mutatja be a szovjet titkosszolgákatok történetén keresztül mutatja be a Hol kezdődik a haza című sorozat. Nagyrészben a filmsorozat megtörtént, valós események alapszik. Gorgyijevszkij és Poljakov nyugati ügynökök története is érintve van a filmben.

Amiben a ballibeknek igazuk van: az októberi népszavazás kérdése értelmetlen.

Igen, az. De csak közvetlen, szószerinti értelmében az.

A mögöttes tartalmát illetően a kérdés nagyon is értelmes.

A ballibek tévednek, amikor az állítják, hogy a népszavazás célja belpolitikai harc. Nem, nem az. Nincs miért egy olyan ügyben belpolitikai harcot folytatni, amiben a kormány esküdt ellenségeinek nagy többsége is a kormány álláspontját osztja.

A cél egyedül külpolitikai. Napjainkban alakulgat az EU-ne belül egy erős antiliberális tömb, melynek célja a magártól túlságosan megfeledkezett Brüsszel szarvainak kicsi visszanyesése. Ennek magyar eleme az október antibrüsszelita népszavazás.

Maga a téma pedig pofonegyszerű. Az önvédelem alapvető emberi ösztön. Az, hogy a ballibák direkt kikapcsolják, de legalábbis úgy tesznek, mintha kikapcsolnák magukban ezt a ösztönt az meg szimpla pszichiátriai kérdés. Ha viszont egy pszichátriai beteg másoknak akar dirigálni, azt le kell fogni. Ma Brüsszel egy ilyen elmebeteg. Le kell fogni, mert bajt okoz. Pont.

A magyar ballibekről sokkal jobb a véleményen: biztos vagyok benne, hogy 99 %-uk a lelke mélyén egyetért az iszlamista migráció kérdésben Orbánnal.

Nem célom a spanyol hangrendszer teljes bemutatása, csupán a magyarok számára problémás pontokat szeretném vázolni.

A spanyol nyelv írásrendszere maximálisan egyszerű, a magyarnál jóval fonetikusabb elvű.

A magyarhoz hasonlóan a spanyol helyesírás is szóelemző elvű, azaz nem a tényleges ejtést jelöli, hanem az egyes szóelemek ejtését, azonban a szabályok világosabbak, mint a magyarban.

A spanyolban 5 magánhangzó van - a, e, i, o, u -, melyek ejtése nem különbözik jelentősen annak függvényében, hogy a magánhangzó hangsúlyos vagy nem, a következő pontosításokkal:

• hangsúly alatt a magánhangzók hosszabbak, de sosem olyan hosszúak, mint a magyar magánhnagzók,
• az o és az e kissé zártabban ejtődik hangsúly alatt, mint hangsúlytalanul.

Magyar szempontból az i, a hangsúlytalan o és az u ejtése teljesen azonos az illető magyar hangokéval. Ami az a-t illető, azaz ajakkerekítés nélkül ejtett magyar a hangot jelöl. Az e ejtése hangsúlytalanul a magyar e és röviden ejtett é közé esik, míg a hangsúlyos e röviden ejtett magyar é. A hangsúlyos o pedig röviden ejtett magyar ó-hoz hasonló.

A sztendert magyarral ellentétben a spanyolban sok a kettőshangzó is. A spanyol kettőshangzók elemei azonban nem redukálódnak, ejtésük azonos az önálló magánhangzókéval, csupán az egyes elemek nem alkotnak külön szótagot.

A nyelvkönyvek iszonyúan bonyolultan magyarázzák a spanyol kettőshangzókat. Ennek oka az, hogy a spanyol nyelvészet hagyományosan minden magánhangzótorlódást kettőshangzóként ír le, ami azonban nem felel meg a valóságnak.

A hagyományos spanyol nyelvészet megkülönböztet "erős" és "gyenge" magánhangzókat: előbbiek az a, az e, s az o, utóbbiak pedig az i és az u. A szabály szerint ha egymás mellé esik két erős magánhnagzó, azok sosem alkotnak kettőshangzót, míg minden más kombináció kettős-, ill. hármashangót eredményez.

Ezzel szemben a valóság azonban az, hogy a kettőshangzónak nevezett hangok nagy része a valóságban egy magánhangzó és egy mássalhangzó kapcsolata, ez teljes mértékben igaz az összes olyan esetben, amikor "gyenge" magánhangzó van elől, azaz:

ia = /ja/, ie = /jE/, io = /jσ/, iu = /ju/, ua = /wa/, ue = /wE/, ui = /wi/ vagy /uj/, uo = /wσ/,

ugyanaz igaz azokra az esetekre is, amikor a második hang az i:

ai = /aj/, ei = /Ej/, oi = /oj/.

Igazi kettőshangzókat csak ott találunk, ahol a második hang az u, azonban itt is gyakori a mássalhangzós ejtés:

au = általában /au/, de előfordul az /aw/ is,

eu = általában /Eu/, de előfordul az /Ew/ is,

ou = általában /ou/, de előfordul az /ow/ is.

Megjegyzések: a = magyar a ajakkerítés nélkül ejtve. σ = röviden ejtett magyar ó, e = röviden ejtett magyar é, E = magyar e és röviden ejtett é közti hang.

Ugyanez igaz a hármashangzókra is, azok egyszerűen két mássalhangzó és 1 magánhangzó.

Viszont ott, ahol a hagyományos szabály szerint nem lehetne kettőshangzó, azaz két "erős" magánhangzó találkozásakor, a hétköznapi ejtésben gyakran mégis kettőshangzó ejtődik. Hozzáteszem: ez a művelt beszédben ma hibának számít.

Térjünk át a hangsúlyra! A spanyol helyesírás mindig jelzi a hangsúly helyét. A szabályok pofonegyszerűek, s a következőek:

• ha valamelyik magánhangzón hangsúlyjel (ékezet) van, az a hangsúlyos szótag,
• ha egyik magánhangzón sincs ékezet, s a szó magánhangzóra, n-re vagy s-re végződik, akkor a hangsúly az utolsó előtti szótagon van,
• ha egyik magánhangzón sincs ékezet, s a szó NEM magánhangzóra, n-re vagy s-re végződik, akkor a hangsúly az utolsó szótagon van.

A spanyol írás tartja a latin anyanyelv hagyományait, emiatt egyes hangokat többféleképpen jelöl:

• a /k/ hangot (egyezik a magyar k-val) jelölheti a c és a q, sőt - nagyon ritkán - a k betű is: e és i előtt q jelöli (mindig u-val együtt, azaz qu = /k/, tehát u nem ejtendő), mindenhol máshol pedig c, a k betű csak egyes idegen szavakban fordul elő,
• az /s/ hang (a magyar sz-szel egyezik) csak az amerikai spanyol ejtésben létezik - melyet /ș/-nek ejtenek Spanyolországban, ez kb. olyan, mintha a magyar sz-t kissé lágyabban, selypítve mondanánk - mindig az s betű jelzi, azonban m, n és r előtt zöngésedik, ejtése /z/ (mint a magyar z) - Spanyolországban /z̦/ ("selypített" z) - lesz, tehát a z hang a spanyolban csak allofón, önálló fonémaként nem létezik és csakis m, n, r előtt fordulhat elő, máshol sosem, tehát tessék elfelejteni a z-t: magyarok hajlamosak z-ket ejteni spanyolban - egy sor nyelvjárásban a szóvégi és mássalhangzó előtti s-eket nem is ejtik,
• a /θ/ hang (ez a fogak között ejtett sz hang nagyjából) csak Spanyolországban létezik - az amerikai spanyolban helyette /s/ van -, azonban ezt jelölheti a c és a z betű is (c természetesen csak e és i előtt, hiszen más esetben a c ejtése /k/ - ebből következik, hogy az amerikai spanyolban az /s/ hangot három betű is jelölheti: a c, az s, s a z, a latin-amerikai kisgyerekek nagy problémája az általános iskolában megtanulni, hogy melyik szóban melyiket kell írni a 3 közül,
• a g betű e és i előtt ugyanazt a hangot jelöli, mint a j betű - lásd lejjebb ejtésüket -, azaz ge = je és gi = ji, s csakis a helyesírástól függ, hogy mi a helyes leírás egy adott szó esetében, emiatt ha g + e vagy g + i hangkapcsolatot akarunk leírni, azt gue és gui alakban kell írni, ahol az u nem jelöl semmilyen hangot, az u ez esetben csak azt jelzi, ebben az esetben itt nem "j" értékben szerepel a "g" - tehát a tévesen rögződött magyar szokásokkal ellentétben pl. a Miguel név magyarul kiejtve sosem lesz "miguel", hanem csakis "migel". Felmerülhet jogosan a kérdés, hogyan lenne képes a spanyol írás leírni, ha tényleg "miguel" lenne a kiejtés: ez esetben az írás Migüel lenne, a u-n lévő két pont jelzi, hogy ebben az esetben az u betű nem néma - ilyen szó egyébként nagyon kevés van, nekem most hirtelen csak Camagüey kubai város neve jut eszembe.

További fontos megjegyzések magyar szempontból:

• a j betű ejtése teljesen nyelvjárásfüggő: lehet /x/ - mint a magyar technika szóban - és lehet /ɦ/ is (mint a magyar lehet szóban), ez előbbi a kasztília és a mexikói, valamint az andoki spanyolban, az összes többiben az utóbbi,
• a y betű ejtése szintén teljesen nyelvjárásfüggő: lehet /j/ (magyar j), ez csak a mexikói nyelvjárásban fordul elő, lehet /ʝ/ (ez mint a magyar j hang, de nem közelítőhang, hanem réshang, azaz a magyar j-nél jóval erősebben ejtett j), ez a leggyakoribb ejtés, de lehet - csak az argentín-uruguayi nyelvjárásban - /ʒ/ is, ez a magyar zs-nek felel meg (figyelem: történemi okokból az "és" kötősző spanyolul y formában írandó, ejtése azonban i),
• a ll betű ejtése szinte az összes nyelvjárásban azonos a y betű ejtésével, kivéve az észak-spanyolországi és az andoki nyelvjárást, ahol megmaradt az ll eredeti /ʎ/ ejtése, ez azonos a magyar ly eredeti ejtésével, mely ma már csak a palóc nyelvjárásban maradt meg,
• a magyar r betű ejthető többféleképpen: jellemzően vagy perhőhangként (azaz a nyelv többszörő pergetésével) vagy legyintőhangként (a hangképzőszerv egyszeri gyenge ériintésével képezve) szokás ejteni - ezzel szemben  a spanyolban a két hang önálló fonéma, ami miatt a megkülönböztetés rendkívül fontos: a spanyol helyesírás r-rel jelzi a legyintőhang r-t, s rr-rel a pergőhang r-t, kivéve ha az r hang szó elején áll, ebben az esetben mindig r írandó, de úgy ejtendő, mintha rr lenne írva,
• s most a legnagyobb tipikus magyar tévedés a spanyolban: a magyar v hang ejtése ott ahol v betű van a spanyolban - nos, ez fatális tévedés, a spanyolban v hang nem létezik, a b és v betű mindig ugyanazt a hangot jelzik, csak szóeredet kérdése, hogy melyik szóban melyiket kell írni,
• és végül az, ami igazán nehéz a magyarok számára: a spanyol b (= v), d, g betűk - a magyarban a b, a d, a g minden esetben zárhangok, míg a spanyolban kizárólag szavak elején, valamint m, n és ñ  után (a d esetében: l után is) ejtendők zárhangokként. A zárhang olyan mássalhangzó, melynél a hangképzés  a légáram teljes lezárásával képződik: mondjuk ki ezen hangok bármelyikét magyarul,  s érezni fogjuk, egy pillanatra a hangképző szervek teljesen egymáshoz érődnek, a levegőt lezárják, majd szinte felpattannak. Ez az ejtést jelöljük fonetikailag /b/, /d/, /g/ formában. A spanyolban tehát ez az ejtés csak m, n és ñ  után (a d esetében: l után is) fordul elő, valamint szabályszerűen szó elején is, bár ez utóbbi a hétköznapi gyors beszédre nem igaz. Minden más esetben /b/ helyett az ejtés /β/, /d/ helyett /ð/, /g/ helyett pedig /ɣ/. A /β/ és a /ð/ magyar szempontból úgy magyarázható, mint közelítőhangként ejtett b és d, azaz a hangképző szervek csak megközelítik egymást, de nem érintkeznek, s természetesen a légáram sem záródik le. A /ɣ/ pedig réshangként ejtett g, azaz a hangképző szervek teljesen egymáshoz érődnek ugyan, de a légáramot nem zárják le teljesen. A legfontosabb ismérv: egyik esetben sincs a zárhangókra jellemző "felpattanó" elem.

Végül egy mexikói szám, csak úgy, énekel a  70-as és 80-as évek mexikói szupersztára:

Ugyannek ez eredeti változata:

Szöveg: 

Amor, se me agotó la fantasía,
No sé cómo ganar tu corazón,
Te soy fiel, te doy los gustos,
Y tú eres tan injusto,
Que hasta un beso te molesta...

¿Por qué cuando pregunto si me quieres,
Me cambias siempre de conversación?
¿Es que hay otra, o es hastío?
Yo en ti ya no confío,
Y por mi tú no te mueres.

Ni guerra, ni paz, no quiero verte más,
Me convencí que no te haré feliz,
Ni guerra, ni paz, que poco tú me das,
Perdóname si ya me enamoré...

¿Porqué me encapriché contigo un día?
Si algo me decía mejor no,
Déjalo pasar de largo que otra tonta se haga cargo,
Pero tú me seducías.

Pensé que poco a poco me querrías,
Que no podrías vivir lejos de mí,
Pero no tiene remedio,
Nunca me tomaste en serio,
Haz tu vida, y yo la mía.

Ni guerra, ni paz, no quiero verte más,
Me convencí que no te haré feliz,
Ni guerra, ni paz, que poco tú me das,
Perdóname si yo me enamoré...

Ni guerra, ni paz, no quiero verte más,
Me convencí que no te haré feliz,
Ni guerra, ni paz, que poco tú me das,
Perdóname si yo me enamoré...

Fordítás:

Szerelmem, elfogyott a képzelőerőm,
Nem tudom, hogyan nyerjem el szívedet,
Hűséges vagyok hozzád, megadom a kellemest,
Te meg annyira igazságtalan vagy,
Hogy még egy csók is zavar...

Miért van az, hogy amikor megkérdezem szeretsz-e,
Te mindig témát váltasz?
Van egy másikod, vagy unalom?
Már nem bízom meg benned,
S te sem halsz meg értem.

Se háború, se béke, nem akarlak többet látni,
Meggyőződtem, hogy nem teszlek boldoggá,
Se háború, se béke, olyan keveset adsz nekem,
Bocsáss meg, hogy már szerelmes lettem...

Miért habarodtam egyszer beléd?
Ha valami azt súgta, jobb, ha nem teszem,
Hagyd csak, majd egy másik ostoba folytatja,
De te elcsábítottál.

Azt hittem, lassan megszeretsz,
Hogy nem tudsz majd tőlem távol élni,
De nincs megoldás,
Soha vettél komolyan,
Éld az életedet, én meg az enyémet.

Se háború, se béke, nem akarlak többet látni,
Meggyőződtem, hogy nem teszlek boldoggá,
Se háború, se béke, keveset adsz nekem,
Bocsáss meg, hogy szerelmes lettem...

Se háború, se béke, nem akarlak többet látni,
Meggyőződtem, hogy nem teszlek boldoggá,
Se háború, se béke, keveset adsz nekem,
Bocsáss meg, hogy szerelmes lettem...

(maxval szószerinti fordítása)

Lupita az eredeti előadásban mond pár szót is a dal előtt: "Esta es una canción... Primero, buenas noches, a toda la gente, a todo... a todo mi país, y a toda la gente que está aquí en el estudio. Esta es una canción paro todos los que estén enamorados... Y cuando una pareja de alguna manera tiene que terminar, habiendo mucho amor, que en muchas ocasiones... pasa. Lo más importante es que no quede eso, que queda a veces en la piel adentro, ¿no? Esta tema es de Miguel Tottis, esto que se llama Ni guerra, ni paz." -  "Ez egy dal... Először jó estét, mindenkinek, az egész.. egész országomnak, és mindenkinek aki itt van a stúdióban. Ez egy dal azok számára, akik szerelmesek... S amikor egy párnak valamilyen módon be kell fejeznie, miközben sok a szerelem, mely időnként... elmúlik. A legfontosabb hogy ne maradjon meg az, ami néha megmaradt a bőrben, belül, nem? A szöveg Miguel Tottisé, ennek a címe Se háború, se béke." (fordítás: maxval)

A dal fonetikai átírása, figyelem azonban: több szóban is az énekesnő nem úgy hangsúlyoz, ahogy ezt normál beszédben tenné, ennek oka a ritmus:

[am`oɾ se me aɣσ`to la fanta`sia
no se kσm`o gan`aɾ tu kσɾa`son
te soj fjel te doj los g`ustσs
y tu `eɾEs tan iŋ`xustσ
ke `asta uɱ `besσ te mσ`lesta

poɾ ke `kwanðσ pɾEɣ`untσ si me `kjeɾEs
me `kambjas `sjempɾE de kσmbEɾsa`sjon
es ke aʝ `otɾa o es as`tiσ
ʝo en ti ʝa no kσɱ`fiσ
i poɾ mi tu no te `mweɾEs

ni `gera ni pas no `kjeɾσ `βeɾtE mas
me kσmbEn`si ke no te a`ɾe fE`lis
ni `gEra ni pas ke `pokσ tu me das
pEɾð`onamE si ʝo me Enamσ`ɾe

poɾ ke me Eŋkapɾi`ʧe kσn`tiɣσ un dia
si `alɣσ me dE`sia mE`xoɾ no
dExa`lo pa`saɾ de `laɾɣσ ke `otɾa `tonta se `aɣa `kaɾɣσ
`peɾσ tu me sEðu`sias

pEn`se ke `pokσ a `pokσ me ke`rias
ke no pσð`ɾias βi`βiɾ lE`xos de mi
`peɾσ no `tjenE rE`meðiσ
`nuŋka mE tσ`mastE En `sEɾjσ
as tu `βiða i ʝo la `mia

ni `gera ni pas no `kjeɾσ `βEɾtE mas
me kσmbEn`si ke no te a`ɾe `felis
ni `gera ni pas ke `pokσ tu me das
pEɾ`ðonamE si ʝo mE Enamσ`ɾe

ni `gera ni pas no `kjeɾσ `βEɾtE mas
me kσmbEn`si ke no te a`ɾe `felis
ni `gera ni pas ke `pokσ tu me das
pEɾ`ðonamE si ʝo mE Enamσ`ɾe]

Ritkán szoktam cikket írni más cikkéről, mert ilyenkor a legjobb az eredetit kommentelni. De most kivételt teszek.

Az MSZP blogja írt egy teljesen vicces cikket.

A cikk 3 legfontosabb megállapítása egyszerűen választ kíván külön cikk formájában is.

Íme az első megjegyzés:

tévedtek azok az előrejelzések, amely azt jósolták, az internet-email-Facebook-twitter és az online lapok világában már nem lehet propagandát folytatni, mert a befogadó nem passzív, van lehetősége ellenőrizni az információt, és több forrást is megvizsgálni

Azaz ezek az emberek - a liberálisok - tényleg azt hiszik, hogy a nyílt tájékoztatás, a szabad információáramlás őket segíti? Pedig észrevehették volna, hogy pl. az internet az ő hatalmas kudarcuk. A szabad hozzáférés révén az embereknek éppenhogy kinyílt a szemük, ami pont a liberális propaganda ellen hat. A liberalizmus nagy ereje eddig éppen abban rejlett, hogy médiát fenntartani iszonyú drága mulatság volt, ami miatt csak a "helyes" vélemények kaptak teret. Az internet rendkívül olcsóvá tettte a médiatartalom-gyártást, ma már - a legszegényebb országokat leszámítva - az átlagember is megengedheti magának, hogy saját médiát tartson fenn.

A következő megállapítás:

egyfelől milliók vannak ma Magyarországon, akik csak az állami médiából, bulvárhíradókból, helyi lapokból és rádiókból, tévé- és rádiószpotokból, óriásplakátokról tudnak tájékozódni

Azaz az átlagember birca, s mindent elhisz. Ha igaz lenne, sose tudott volna Orbán hatalomra jutni, hiszen előtte a médiák 90 %-a liberális kézben volt.

S végül:

Másfelől tele a net a olyan emberekkel, akiknek ugyan meglenne a lehetőségük többféle forrást összevetni és hozzáférni alternatív információkhoz, de hiányzik belőlük a kritikus gondolkodás képessége, és csak a végtelenül egyszerű világképükhöz illeszkedő adatokat veszik észre. Ők olvassák a Hihetetlen magazint, és hörögnek a kommentekben.

Azaz jajj de csúnya dolog a sajtószabadság, ha az átlagember nem liberális következetetéseket von le a szabad információáramlásból.

Hihetetlen, de a magyar ballibek a legnagyobb összeesküvéselmélet-hívők. Szerintük Orbánék hatalmon lételének egyetlen oka, hogy valamiféle pokoli ügy van a háttérben, mely nélkül ma a ballibek lennének hatalmon.

Az argentín sómen római pápa a katolicizmus számára olyan, mint a kommunizmus számára volt Gorbacsov.
Azonban én azt hiszem, hogy míg Gorbacsov legalább kétségtelenül jóhiszeműen rombolt, azaz azt hitte, jobb lesz az általa is védett ideológia számára a reformok után, addig Ferencről ez a naivítás nehezen hihető el.

Az eredmény Gorbacsovnál: a kommunizmus megbukott a Szovjetúnióval együtt. Ez persze öröm minden antikommunista és szovjetellenes számára.

Ferenc célja ugyanez: a katolicizmus és a Vatikán lerombolása. S persze ennek is örül minden ateista és keresztényellenes. Én nem vagyok katolikus, de ennek nem örülök.

Hosszú idő óta van kapcsolatom bolgárul beszélő magyar anyanyelvűekkel és magyarul beszélő bolgár anyanyelvűekkel. Terveztem sok idő óta a két akcentus jellemzőinek rövid felsorolását. Íme tehát!

Természetesen  a mássalhangzókat illetően a legkisebbek a problémák.

A sztenterd bolgárban hiányoznak a magyar palatális zárhangok - gy, ny, ty -, viszont ezek a hangok előfordulnak allofónként egy sor bolgár nyelvjárásban bizonyos magánhangzók előtt.  Emiatt ezek a hangok könnyedén kiejthetők a legtöbb bolgár számára. Gondot akkor szoktak okozni, ha ezek a hangok szó végén vagy mássalhangzó előtt állnak, ez esetben a közepes szintű nyelvbeszélők gy, ny, ty helyett d+j, n+j, t+j hangkapcsolatot mondanak.

Ugyannek a fordítottja is gond lehet. A magyarok hajlamosak a bolgár д, т, н + я, ьо, ю (d. n, t + ja, jo, ju) kapcsolatokat magyar gy, ny, ty alakban mondani, sőt esetenként i előtt is. ez a sztenterd bolgárban hibás, bár egyes nyelvjárásokban előfordul, míg i előtt valóban csak pár nyelvjárásban létezik. A magyar ejtés bolgár fülnek nyelvjáriasnak, esetleg "oroszosnak" tűnik. Természetesen a sztenderd bolgár ejtés elsajátítása nem probléma a magyarok számára, hiszen a hibás "sztotyinka" helyett minden magyar képes "sztotinka" változatot ejteni.

A szóvégi obsztruens zöngés mássalhangzók a bolgárban zöngétlenednek, így a bolgárok számára nagyon furcsa, hogy a magyarban ez nem így van. A közepes szintű nyelvbeszélők jellemzően - helytelenül - zöngétlenítik a magyar szóvégi zöngés mássalhangzókat. Ugyanez az oka a magyarok akcentusának is a bolgárban. A magyarban a szóvégi zöngés mássalhangzók nem zöngétlenednek, így a magyarok számára nagyon furcsa, hogy a bolgárban ez történik. Így a magyarok számára külön feladat megtanulni, hogy a bolgár szavak végén nem lehetnek obsztruens zöngés mássalhangzók. s azokat helyettesíteni kell az illető hangok zöngétlen párját. Két példa: a magyar "Balázs" név bolgár fül számára természetellenes, hogy a végső zs nem s-nek ejtődik, ilyen a bolgárban nem lehetséges, a bolgár nyelvtanulónak külön meg kell tanulnia, hogy ez a "zs" nem lesz "s". Ugyanez fordítva: a bolgár vezetéknevek kb. 85 %-a -ов/-ев (-ov/-ev) végződásű, az utolsó "v" bolgárul mindig "f", ezt a magyaroknak külön meg kell tanulniuk.

További két mássalhagzó van, mely gondot szokott okozni: a h és az l.

A magyar "h" hang valójában 4 különböző hang lehet:

• posztpalatális réshang, ha szótag végén, mély magánhangzó után áll,
• proveláris réshang, szótag végén, magas magánhangzó után áll,
• magánhangzók között: zöngés gége-közelítőhang
• s minden más esetben pedig: zöngétlen gégehang közelítáhang.

E négy közül a második egyezik a bolgár х (h) hanggal, a bolgárok jellemzően ezt ejtik minden más esetben is. Mivel azonban a magyar nyelvben a négyféle h nem önálló fonéma, a magyar fül ezt az akcentust jellemzően nem érzékeli, azt nem tekinti durva eltérésnek. Fordítva a helyzet ugyanez. A bolgár h mindig proveláris réshang, lehet zöngétlen és nagyon ritkán zöngés. A hibás magyar ejtés nem feltűnő, esetleg akkor tűnik furcsának, ha a hang a szó elején áll, ez esetben a magyar gégehang ejtés a bolgár fül számára kissé furcsa, de ismétlem: nem tűnik durva eltérésnek.

A legproblémásabb mássalhangzó a l! A magyar l minden esetben - kivéve gy, ny, ty előtt - alveoláris oldalhang. Ilyen hang a bolgárban nem létezik. A "normál" bolgár л (l) hátrább ejtett, mint a magyar, s bár a két ejtés egymáshoz közeli, a bolgár fül ezeket egyértelműen megkülönbözteti. Ha egy bolgár parodizálni akarná a magyar akcentust, biztosan éppen az l hibás ejtése lenne az első ötlete. A bolgár л (l) hangnak létezik egy palatális oldalhang allofónja is egyes nyelvjárásokban, a bolgár fül - tévesen - ezzel a hanggal azonosítja a magyar ejtést.

A bolgárok egy része a bolgár л (l) hangot a sztenterd ejtéstől eltárően veláris közelítőhangként ejti, ez különösen a fiatalabbak között terjedt el. Azonban ez is teljesen hiányzik a magyarból.

Az eredmény: a bolgárok jellemzően képesek a helyes magyar l-ejtésre, s ha helytelenül is ejtik az, ez a magyar fül számára nem tűnik durva eltérésnek, kivéve ha egy bolgár veláris közelítőhangként próbálja ejteni a magyar l-t. Fordítva viszont a hibás magyar ejtés maximálisan sérti a bolgár fült.

Tapasztalatom: a bolgár л (l) ejtése a legnehezebb az összes bolgár mássalhangzó közül a magyarok számára. S a legtöbb magyar sosem sajátítja el ennek a hangnak a helyes ejtését.

Térjünk át a magánhangzókra! A legnagyobb problémák itt vannak.A két nyelv magánhangzó-rendszere között kevés a közös elem. Lássuk először az általános problémákat:

• a magyarban  a hangsúly rögzített, a bolgárban bármelyik szótagon lehet: hozzáteszem, ez mindkét nyelv anyanyelvi beszélői számára viszonylag gyorsan elsajátítható (a pontosság kedvéért: a magyar hangsúly is lehet máshol, ez megesik kérdő mondatokban, ill. hosszabb szavakban lehet két hangsúly is),
• a magyarban a hangsúlytalan szótagok ugyanúgy ejtendők, mint a hangsúlyosok,  a hangsúly csupán egy kis pluszt ad, ezzel szemben a bolgárban a legtöbb magánhangzó ejtése eltérő hangsúly alatt és hangsúlytalan helyzetben: a bolgárok számára a magyar beszéd "mekegés", nagyon nehéz megtanulniuk, hogy a hangsúlytalan magánhangzók ejtése azonos a hangsúlyosokéval, a bolgár beszéd pedig a magyarok számára időnként "elharapós", nagyon nehéz megtanulniuk, hogy a bolgár hangsúlytalan szótagok mások, mint a hangsúlyosak, hozzáteszem, hogy itt a magyarok dolga a nehezebb, a bolgárok haladó szinten képesek a magyar "mekegés" elsajátítására,
• a magyarban vannak rövid és hosszú magánhangzók, a bolgárban minden magánhangzó rövid, kivéve hangsúlyos helyzetben, amikor enyhén hosszabb az ejtés, de akkor sem olyan hosszú, mint egy magyar hosszú magánhangzó: a bolgárok számára abszurd jelenség, hogy egy hangsúlytalan magánhangzó hosszú lehet és egy hangsúlyos magánhangzó pedig rövid lehet, márpedig mindkét eset nagyon gyakori a magyarban, a magyarok helyzete ebben az esetben könnyebb, a magyarok hibája jellemzően csak az, hogy a bolgár hangsúlyos magánhangzókat túl hosszan ejtik.

Lássuk most magukat a hangokat. A sztenderd magyarban 14 magánhangzó van, míg a sztenderd bolgárban 6 magánhangzó lehet hangsúlyos helyzetben, melyek közül csak 2 fordulhat el hangsúlytalan helyzetben is, a többi 4-ből hangúlytalan helyzetben 2 magánhangzó lesz.

A 14 magyar magánhangzó: a , á, e, é, i, í, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű.

A hosszú magánhangzók alapból nehezek a bolgárok számára, különösen azok a hosszú magánhangzók, melyek nem a szó első szótagjában állnak: ez teljesen természetellenes a bolgár nyelv számára. Alapból a hosszúság is gond, a bolgár magánhangzók hosszabbak hangsúly alatt, de nem olyan hosszúak, mint a magyar hosszú magánhangzók.

A rövid magyar magánghangzók közül nem gond a bolgárok számára az i. Emellett kisebb gondot okoz csak az e, az o, és az u. A bolgárok az e hangot kicsit zártabban ejtik, de az eltérés nem jelentős. Az o és az u esetében a bolgárok ejtése tökéletes, ha ezek a hangok a szó elején állnak, más esetben azonban hajlamosan a két hangot egyformán ejteni, a magyar füllel valamiféle o és u közti hangot mondva.

Legnagyobb gondot az a, az ö, és az ü jelenti a bolgárok számára. Mindegyik teljesen hiányzik  a bolgárből, hozzá közeli hang sincs. Kevés bolgár képes az a helyes ejtését elsajátítani, helyette jellemzően egy a és o közti hangot ejtenek. Az ö és az ü elsajátítása már könnyebben megy, de itt jellemzően a legtöbb bolgár keveri ezt a két hangot.

Ami a magyarokat illeti a bolgár magánhangzókat illetően, a dolog szintén erősen problémás. A legnagyobb gondot a magyarban ismeretlen magánhangzó-redukció jelenti: a 6 bolgár magánhangzó - а, е, и, о, у, ъ - közül a sztendert nyelvben 4 másképp ejtendő, ha hangsúlytalan szótagban áll: az а és az ъ /ɐ/-ra redukálódik, míg az о és az у pedig /ʊ/-ra. A magyaroknak külön meg kell tanulniuk ezt - jellemzően  alegtöbb magyar képtelen ezt hibátlanul elsajátítani, így a magyar nem-redukció a bolgár fül számára vicces géphangnak tűnik.

A bolgár a a magyarban hiányzik fonémaként, de nem gond elsátítása, hiszen allofónként előfordul a magyarban is. Csak azt nem tudja elsajátítani, aki nagyon nem akarja.  A bolgár е már nehezebb a magyarok számára, ez a röviden ejtett magyar é és a magyar e közé esik. A legnehezebb természetesen a bolgár ъ, ezt a magyar igyekeznek ö-vel helyettesíteni, pedig a két hangnak egymáshoz nagyon kevés köze van. Az ъ ejtése magyar hangokkal kb. ez: magyar ö hang, de hátrébb ejtve, s ajakkerekítés nélkül, vagy magyar röviden ejtett é, de egészen hátul ejtve.

Amikor az embernek születésnapja van, számot vet az eltelt évről.

Ha kínai lennék, nagyon szerencsés ember lennék. Kínában a legszerencsésebb számnak a 8-as számít. Sok szülő igyekszik november elejére betervezni  a gyereknemzést, hogy a jövevény augusztusban születhessen. Augusztus 8-án születni pedig maga a csúcs. Hát, én meg pont akkor születtem: augusztus 8-án...

Szóval számomra az elmúlt év meghatározó eseménye apám halála volt.

Bár az utóbbi években nagyon gyér volt a kapcsolatunk, az ember szülőjének halála kiemelkedő esemény mindenkinek az életében, leszámítva talán csak azokat, akiknek rossz volt kapcsolatuk szüleikkel.

Azon gondolkoztam el, mi a legfontosabb amit apámtól tanultam. A legfontosabb egy dolog.

Ez a következő: nem szabad soha túl magasra igyekezni, mert ez olyan kompromisszumokra kényszeríti az embert, melyeket később sajnálni fog.

Apám felnőtt és aktív életéből 10 évet töltött el a kapitalista rendben, 32 évet pedig a kommunista rendszerben. (2000-től nyugdíjas.) A fentieket azonban mindig betartotta. Hozzáteszem: én magam sem értettem meg akkor, miért viselkedik így. Csak 40 éves koromban kezdtem érteni, míg ő, úgy tűnik, ugyanezt már huszonévesen felismerte.

A kommunista diktatúrában tudta apám, hogy ha ellenzéki lesz, azzal magát marginalizálja, aminek semmi értelme. De azt is tudta, az ellenkezője ugyanolyan hiba. Mindig csodálkoztam akkor: miért menekül a nagy karrierlehetőségektől, miközben mégiscsak épített karriert. Ez akkor úgy tűnt, mint az ember, aki szeretne nyerni egy kis pénzt a lottón, de retteg a dzsekpottól.

Amikor be akarták szervezni informátornak a belügyi szervek, nemet mondott. Természetesen sosem mondott nemet nyíltan, alapvetően konformista természetétől idegen lett volna a nyílt ellenkezés: mindig kamuokokkal mondott nemet, lásd "szeretnék segíteni, de képtelen vagyok titkokat tartani, azaz alkalmatlan vagyok" és hasonló halandzsázások.

Aztán 1982-ben felfigyeltek rá magas helyről - Marjai József miniszterelnökhelyettes, akkoriban a magyar külkereskedelem egyszemélyi ura figyelt fel rá -, rettegett, s mindent megtett, hogy legyen elfelejtve. Ha élt volna lehetőségekkel, lehetett volna miniszterhelyettes, vagy akár magasabb rangú is, kb. Párt KB osztályvezető-helyettesig vihette volna.

Aztán, amikor a 80-as évek végén a magyar kommunisták is elkezdték készíteni az ország kiárusítását új, nyugati gazdáiknak, jött a második lehetőség. Ha apám kihasznált volna mindent, lehetett volna banki felsővezető, akár bankelnök is.

Akkor azután, rendszerváltozás után pedig ott volt a harmadik lehetőség: a rablóprivatizáció. Könnyedén milliomos lehetett volna apám, megvoltak mind a kapcsolatai, mind a szükséges ismeretei.

A konszolidálódott új magyar kapitalizmusban szintén lettek volna karrierlehetőségek. A mai magyar társadalomban vannak olyan közismert személyek, akik apám kollégai voltak, egykor vele azonos pozícióban, sőt nála alacsonyabb rangú helyzetben. Ők ma gazdagok, hatalmasak.

S közben apám sosem volt ellenzéki, sőt kifejezetten konformista volt: számára minden rendszer létező adottság volt, melyet el kell fogadni és élni benne. De mindegyik rendszerben fékezte saját karrierjét, direkt nem használta ki azokat a lehetőségeket, melyek magasra vitték volna.

Ez tehát a legfontosabb tapasztalat, amit kaptam tőle.

Sokszor kapom a kérdést: mi az a balliba? Bár már írtam erről, íme egy új összefoglaló, kis nemzetközi kitekintéssel.

A politikai nézeteket alapvetően 2 tengelyen lehet megállapítani: gazdasági és ideológiai. Az előbbi lehet bal és jobb, az utóbbi lehet konzervatív és liberális.

A gazdasági tengely szélsőbaltól szélsőjobbig mehet, a szélsőbal kb. az anarchokommunizmus, a szélsőjobb a klasszikus liberalizmus. Azaz itt kizárólag a gazdaságpolitika számít. Az van szélsőbalon, aki teljesen ellenzi a magántulajdonon alapuló gazdaságot. s az van a szélsőjobbon aki a teljesen szabad magántulajdonon alapuló gazdaságot tekinti ideálisnak.

Az ideológiai tengely pedig megy ultrakonzervatívtól ultraliberálisig. Ennek semmi köze a gazdaságpolitikához, itt társadalmi értékkválasztásról van szó. A konzervatív szerint léteznek állandó értékek, s ezek megvédése fontos, ezeknek kötelező alapelveknek kell lenniük, míg a liberális szerint a társadalmi értékek esetlegesek, ezeket a mindenkori többségi konszenzus kell hogy meghatározza.mi.

Na most, a ballib az olyan ember, aki gazdaságilag ultrajobbos, s eszmeileg meg ultraliberális, s mindezt "baloldal" néven adja elő. Kicsit leegyszerűsítve "éljen a nagytőke és a homokházasság!".

Kelet-Európában a ballibizmus fontos eleme továbbá a "nyugat" lehető leghűségesebb kiszolgálása.

Kelet-Európában mindez a ballibaizmus csak 2 országban jellemző: Magyarországon és Lengyelországban. Máshol a jelenség szinte ismeretlen.

A volt Jugoszláviában pl. ezek a figurák jellemzően liberálisoknak hívják magukat, nem baloldaliaknak. Az ottani baloldal jellemzően nacionalista és nem imádja a nyugatot, különösen Szerbiában. Mondjuk egy szerb homokbüszkeség meneten nem fogunk látni egy szál baloldalit se, csak liberálist: ha mégis elmegy egy baloldali, az ELLENtüntetéshez fog csatlakozni.

Csehországban és Szlovákiában az ottani baloldal nyugatellenesebb, mint az ottani jobboldal. Ott a jobboldal a liberális, nem  a baloldal.

Bulgáriában hasonló: a nyugatról pénzelt álcivil álaktivizmus kizárólag a JOBBOLDAL egy részére jellemző. A bolgár baloldal nagy részén Soros neve szitokszónak számít.

Azaz a ballibaizmus (azaz az, hogy ultraliberálisok magukat baloldaliaknak hazudják) szinte csak Magyarországon és Lengyelországban divat.

Magyarország esetében az ok történelmi. A magyar jobboldal hagyományosan nem nyugatpárti és nem kapitalizmuspárti, hanem inkább nacionalista és harmadikutas. A magyar baloldal pedig hagyományosan nyugatimádó (nyilván a szovjetpárti komcsikat leszámítva, de már Nagy Imrével megjelentek a szovjetellenes kommunisták!) és liberális. A II. vh. után pl. nem véletlen, hogy a jobboldali antikommunisták számára sokkal elfogadhatóbb volt a kommunista gazdasági eszme, mint a liberális antikommunisták számára. A közös nevező: a kapitalizmus elvetése, de legalábbis nemszeretése.

A magyar rendszerváltozás után ráadásul a megmaradt kommunista párt zöme liberális lett (a Pozsgay-féle "népi kommunista", nagyimreista rész gyorsan marginális lett, maga Pozsgay már 1991-ben kilépett). Észrevehető, hogy mind a magyar, mind a lengyel komunista utódpártból gyorsan liberális pártok lettek - ezek a pártok névleg persze szocdemek, de Európán belül annyira a szocdem hagyomány jobbszélén vannak, hogy nem is igazán tartoznak oda. Nyugaton is lezajlott persze a középbal liberálissá züllése, de messze nem akkora mértékben, mint Magyarországon és Lengyelországban.

Spanyol ismerősöm nemrég kérdezte, milyen pártok vannak Magyarországon. Elmondtam a 4 fő irányzatot. Ismerős következtetése: a ballibek "liberális ultrajobbosok", a Fidesz meg "nacionalista baloldal". S igaza is van, ez így is van nyugati szavakkal. Csak - ismétlem, történelmi okok miatt - a magyar bal/jobb mást jelent, mint nyugaton.

Érdekesek a liberálisok nézetei a demokráciáról.

A szavazás csak addig számít, míg azon "helyes" eredmény születik. Ha nem, akkor baj van.

Aki "rosszul" szavaz, az 50-es IQ-jú ostoba paraszt, s a legjobb lenne elvenni tőle a szavazati jogot. Esetleg minden szavazójelölt járuljon először a Ballib Agytröszt elé, s csak annak legyen szavazati joga, akit ez a tiszteletreméltó, független, pártatlan,civil szervezet jóvá hagy. Így lesz igazi felelős demokrácia.

A valóság viszont az, hogy ha a lakosság 10 %-a szerint a a lakosság 90 %-a idióta, akkor szinte mindig az a valóság, hogy csak ez a 10 % az igazi idióta. Olyan ez mint a pókerversenyen, van erről egy mondás pókeres körökben. Minden pókerasztalon van legalább 1 balek. Ha azt hiszed, hogy mindenki az rajtad kívül, akkor te vagy az.

Most a törökországi puccs kapcsán is azonnal megjelent az az álláspont liberális körökben, hogy nem számít, hogy a törökök zöme Erdoğant támogatja, mert a "demokrácia" nem az ő oldalán van.

Úgy tűnik, a modern liberális eszme kezdi felvenni  a marxizmus egyik alaptételét, mely szerint létezik egy tudományosan igazolt igazság, ami miatt nem szükséges az embereket semmiről se megkérdezni, hiszen nyilvánvaló, hogy tudományos igazságokról felesleges szavazást rendezni.

Az nyugatihoz képeset alacsony magyar bérek egyetlen oka: a profitot kisíbolja a nyugat. De lássuk, mennyit is vesz el minden magyar embertől a nyugati kizsákmányolás?

Természetesen nem szabad a magyar béreket a legfejlettebb nyugati államokéhoz hasonlítani. Abszurdum azon panaszkodni, hogy a magyar átlagbér nem német szintű, azaz nem 700 ezer Ft nettó összeg körül van. Ez valóban gazdaságilag irreális, hiszen a német gazdaság tényszerűen jóval fejlettebb a magyarnál.

Hagyjuk azokat a ballib gágogásokat, melyek szerint Orbán lenne a hibás a bérekért. Nyilvánvaló mindenki számára - a legvadabb ballib fanatikusokat leszámítva -, hogy ez bugyutaság, hiszen ha ez igaz lenne, akkor például Gyurcsány magasak lettek volna a fizetések.

Tehát a gazdasági fejlettség valós tényező. Ezért nincs Magyarországon német bérszint. Mi a reális szint azonban? A magyar gazdaság fejlettségi szintje kb. annyi, mint az EU legszegényebb nyugati államaié. Azaz az indokolt bérszint ezen országokéval azonos kellene, hogy legyen. Mennyi ez számszerűen? Ha a bérszintbeli elmaradás csak annyi lenne, amennyit a gazdaság indokol, ma a magyar átlagfizetés nettó 130 ezer HELYETT nagyjából 300 ezer forint lenne! Ez lenne reális gazdasági okok miatt.

Viszont valóság a gazdaságilag indokolt bér 40 azaz NEGYVEN %-a, s ennek oka egyedül politikai, pontosabban geopolitikai.

Azaz a nyugat kisíbol a magyar dolgozók zsebéből folyamatosan 60 %-ot. Miért? Mert megteheti erőfölénye miatt.

Bevallom, nem vagyok  Erdoğan török elnök híve.

Az iszlamizmus taszít, még az Erdoğan-féle mérsékelt verzióban is.

Az viszont módfelett érdekes, hogy nem akkor történik puccs ellene, amikor mindenben szót fogadva a nyugatnak eszkalálta a szíriai helyzetet.

Érdekes módon puccs akkor történik, amikor a török vezetés mérsékli agresszív külpolitikáját, kibékül Izraellel, Oroszországtól pedig hivatalosan bocsánatot kér, majd szóba kerül az orosz-török gázvezeték tervének újraindítása.

Úgy tűnik, valakik nagyon idegesek lettek Washingtonban és Brüsszelben…

A magyar- és népellenesek erők belakapaszkodnak minden fűszálba.

Nincs építkezés likvidálás nélkül. A lényeg, hogy utóbbi minimális legyen.

Ha megszépül a liget, a ballibák átkozódni fognak. Dehát ez egy plusz érték: látni a dühöngve gágogó ballibák hisztijét.

Olyan ez, mint a metró. Amikor Demszky ígérte, de sosem csinálta meg, a balibák telegágogták a világot, hogy ez a világegyetem legfontosabb dolga. Aztán miután Demszky csúnyán elbukott, metrót 20 év alatt sem tudott építeni, s a tehetséges független Tarlós megcsinálta rekordidő alatt, most már húzzák a szájukat a ballibák, hogy "kihasználatlan a vonal", meg hasonló bugyutaságokat gágognak.

Ez van. A nép nem akar balib országrontást. Az ország pedig épül, szépül. Lesz szebb Liget, lesz olcsón termelő Paks, lesz minden egyéb - hiába hisztizik Soros.

S még valami: nem érvényesülhet 50 ember akarata szemben az egész városéval.

Ugyanezt mondták a ballibek is 2006-ban, hogy pár ezer tüntető nem teheti érvénytelenné milliók szavazását. Most mi változott?

Az, hogy pár embernek nem tetszik egy építkezés, egy parkszépítás rendben van. Tüntessenek bátran. De ha megpróbálják erőszakkal megakadályozna azt, akkor itt jön képbe a rendőrség.

Manipulált közvéleménykutatást könnyű csinálni. Megkérdezem, hogy például: "A csúnya, cigány Orbán ki akarja irtani a Városliget teljes élővilágát, s le akarja betonozni még az liget feletti égboltot is, Ön egyetért ezzel a pokoli tervvel?".

Ez így olyan, mind a zsidó viccben:

A rabbiképzőben a hallgatóknak dohányozni támad kedvük, s azon tanakodnak, vajon helyénvalló-e egyidőben tanulmányozni a Szentírást és dohányozni, ezért megkérdezik a rabbit:
- Rabbi, szabad a Szentírás tanulmányozása közben dohányozni?
- Természetesen szigorúan tilos - mondja a rabbi.
A hallgatók szomorúan hallják a választ, mikor az egyikük megszólal:
- Rosszul tettük fel a kérdést - majd odamegy a rabbihoz és ismét megkérdezi - Rabbi, szabad dohányzás közben a Szentírást tanulmányozni?
- Természetesen szabad, a Szentírás tanulmányozása minden körülmények között derék cselekedet - mondja a rabbi.

Egyébként az építkezés környékét pont kiválóan ismerem. 2006-2007 között szinte minden nap ott sétáltam a kutyáimmal, de gyerekkoromban is a környéken laktam 7 éven keresztül, 1973-1980 között.

А nép érdeke a jelenlegi hatalomgyakorlás folytatása, annak minden hibája ellenére.​

Az alternatíva a gyarmati iga folytatása, hatalmas elnyomással.

A téma egyébként biztos győzelmet hoz. Van három olyan téma van, amiben még a legvadabb ballib szavazók is egyetértenek Orbánnal:

• az álmenekültek kezelése,
• az egyneműek "házasságának" tiltása,
• a keleti kapcsolatok fejlesztése.

Nem a módszerek számítanak most, hanem a célok. A csúnya módszerek is megbocsáthatók, ha a célok jók.

Két álláspont van manapság a magyar politikában:

• a magyar ballibek szerint nem lehet magyar álláspont, hanem meg kell várni mit mondanak a hatalmasok, majd bólogatni kell,
• Orbánék szerint pedig kell magyar álláspont, s azért harcolni kell esetleg.

Az egyik debil politizálás, a másik értelmes.

Ha valóban közös érdekek mentén való együttműködésről lenne szó, ahogy ezt a ballibek állítják, akkor a ballibek időnként esetleg nem pont 100 %-ban ugyanazt mondanák, mint amit Brüsszel akar éppen. A valódi együttgondolkodás olyan, hogy vitázunk, de mivel értékrendünk hasonló, majd kompromisszumhoz jutunk. A ballib módszer más: mindig egyetérteni a nyugattal, mindegy mit mond.

Ez egy háború, meg kell nyerni.

A jelenlegi magyar politikában két út van:

• folytassuk a rendszerváltáskor elkezdett, mára tévesnek bizonyult irányt,
• csináljunk mást.

Orbánék az utóbbi mellett állnak pár éve. Ez bennük a pozitívum. A ballibek meg az első verzió mellett állnak, ezért nem engedi őket a magyar nép ismét hatalomba.

Összegyűltek Varsóban a háború uszítók.

Az agonizáló nyugat nem fogja feladni a harcot, ők nem olyanok, mint a Szovjetúnió, mely annak idején feladta a vesztes csatát, háború nélkül. A nyugat ennél sokkal agresszívabb.

A kezdeti pont a Közel-Kelet újragyarmatosítása volt, ez volt az “Arab Tavasz” nevű kémművelet. De a keleti élettér még ennél is fontosabb a liberális háttérhatalomnak. Lásd Soros nyilatkozatait Ukrajna fontosságáról!

Nagyon fontos, hogy mit lép Európa. Az európai népek érdeke, hogy szabotálják ezt a háborús hisztériát. Orbánék szerepe kulcsfontosságú: ravasz trükkökkel képesek lehetnek a NATO belső rombolására, ami fontos békepárti lépés lehet. A csehek és a szlovákok pedig talán még Orbánnál is fontosabb szerepetjátszhatnak ebben.

Szerencsére ma már nyugaton is növekszik a populizmus, a népek felkelése. Ma már a nyugat nem lehet biztos egy sor nyugati országban sem, lásd UK, Franciaország, Ausztria.

A nyugati propaganda által szajkózott “fenyegetettség” csak a vérre éhes nyugati nagytőke és csicskásaik nedves álmaiban létezik. A NATO háborús uszító politikájának véget kell vetni. Ennek ugyanis háború lesz a vége. Kinek érdeke a háború? A népek érdeke a béke.

Reméljük, az USA-ban a populista Trump nyeri a választásokat, ez esetben esélyes, hogy lassú rothadásnak indul az agresszív imperialista fegyverkezési tömb. Az ultrajobbos Clinton nyeresége erőt adna a háborúpárti lobbinak. 

Ez most ugyanaz a helyzet, mint ami Európában már volt a XX. sz. 30-as éveiben. Itt az ideje, hogy a magyar vezetés, a mostani okosabb legyen az akkorinál.

Rendkívül fontos ezért a magyar népszavazás pozitív kimenetele őssszel, valamint az osztrák elnökválasztás megismételt 2. fordulója – fontos, hogy ezeket a választásokat a nép nyerje meg. Reménykedjünk a jó eredményekben!

Ha a NATO erős, a natoiták véres háborút fognak kiprovokálni a világ népei ellen. Ezt el kell kerülni.

Kedves Homokos Embertársunk!

Megértjük problémádat, hiszen sokszor valóban könnyebb az embernek a homokba dugnia a fejét, mintsem szembesülni a nehéz igazsággal. De ehhez jogod van, Isten által adott szabad akaratoddal élhetsz ahogy akarsz. Viszont kérünk ne akarj mindenkit megtéríteni bűnöd elfogadására, mi sem tesszük ezt saját bűneinket illetően. Továbbá kérünk: legyél toleráns és fogadd el, hogy a normális többség nem hajlandó normálisnak elismerni a bűnön alapuló életviteledet. Ha akarod, bűnözz, de lehetőleg 4 fal között, s légy szíves, hagyd békén társadalmi rendünket, ne uszíts ellene.

Köszönjük megértésedet, minden jót kívánva:

keresztények egy csoportja

Az okosok, a szépek, a szakmájukban sikeresek, a fiatalok, a jóságos, modern emberek, a felszabadult lelkűek Anglia EU-tagságára szavaztak, míg az ostobák, a csúnyák, a lumpenek, a vének, a gonosz, múltban rekedt emberek, a téveszmékben élők pedig arra, hogy Anglia lépjen ki az EU-ból.

Legalábbis ez hangzik el manapság világszerte a hisztériás rohamba esett liberális megmondóemberek szájából és médiáiktól.

Hát igen, szomorú dolog ez a demokrácia nevű izé, hogy felelőtlen állampolgárok csak úgy szabadon szavazgathatnak, nem véve figyelembe a mindig igazat mondó, jövőbelátó bölcsek tanácsait, ahelyett, hogy a mindig okos liberális elitemberek irányíthatnának szabadon, hiszen övék a tökéletes igazság ismerete.

Hol hallottuk már mindezt? Tessék megkapaszkodni: a liberálisok legnagyobb ellenségeitől, a kommunistáktól! Ott egész elmélet lett kiépítve arra, hogy a nép képtelen felismerni saját érdekeit, mert tudata hamis, így kell egy bivalyerős Párt, mely acélkézzel vezeti a népet, természetesen a nép érdekében.

Mi a valódi helyzet? Az angol nép egyszerűen megunta, hogy brüsszelita idióták packáznak az országukkal. Anglia elég erős az EU nélkül is, így az angolok az EU megreformálása helyett inkább kiléptek a problémából.

S meg is jöttek a legfantasztikusabb liberális vészjóslatok: az Egyesült Királyságból kiválik Észak-Írország és Skócia, Gibraltár pedig csatlakozik Spanyolországhoz, sőt London független állam lesz! Ezekből egyedül Skócia kiválásnak van meg a valós esélye. Észak-Írországban hiába szavazott 56 % az EU-tagságra, a lakosság háromnegyede ellenzi az Írországgal való egyesülést. Ugyanez igaz Gibraltárra is: bár ott 96 % szavazott az EU-tagságra, kb. ugyanennyien szavaznának a Spanyolországhoz csatlakozás ellen. Londonban pedig hiába szavazott 60 % az EU-tagságra, London nem rendelkezik önrendelkezési joggal a brit alkotmány szerint.

Kitérnék arra is, amiről kérdést kaptam: miért szavaztak az emberek Gibraltáron, s miért nem szavaztak sehol a többi brit külbirtokon. A válasz: a 16 brit külbirtok közül csak 2 EU-tag: Akrotíri-Dekélia és Gibraltár, ezért a többin nem is lehetett népszavazás. Akrotíri-Dekéliában pedig azért nem volt népszavazás, mert ez az egyetlen brit külbirtok, melynek nincs polgári irányítása és nincs állandó, saját lakossága sem: ott mindenki vagy külföldi állampolgár vagy a brit hadsereg alkalmazottja,

A lényeg: az angol nép sikeresen megvívta függetlenségi harcát. S velük együtt hatalmasat buktak a magyar ballibák is. Azaz csupa jó hír.

Magyarország – és a többi keleti tagállam – érdeke jelenleg azonban más, mint az angol népé: ez az EU megváltoztatása. S csak ha ez nem megy, jön a kilépés.

Öt évet adunk a brüsszelitáknak, hogy távozzanak és adja át az EU-t az európaiaknak! Ha nem megy, leromboljuk az EU-t.

Kőkemény ballib mítosz, hogy a kitántorgók az ő híveik.

A szavazatok azonban ezt számokkal cáfolják.

Normál parlamenti szavazás esetében nem tudható, hogy hogyan szavaztak a külképviseleteken szavazók, ugyanis a szavazatokat nem számolják meg helyben, azokat hazaküldik.

Viszont szerencsénk van: az EP-választásokon a helyzet más, hiszen itt a szavazás tisztán listás, ami miatt a külképviseleti szavazatokat is külön összesítik. Még nagyobb szerencsénk van: 2014-ben volt magyar parlamenti és EP- választás is, így az adatok ugyanarra az időszakra vonatkoznak!

Lássuk hány százalékot kaptak az egyes pártlisták összesen és csak a külképviseleteken leadott szavazáson!

Látható: két pártlista van, mely külföldön jelentősen több szavazatot kapott, az Együtt-PM és az LMP. Az előbbi két és félszer, az utóbbi háromszor népszerűbb volt külföldön, mint összeségében. A ballib tábor két pártja - a DK és az MSZP - viszont külföldön feleannyi szavazatot kapott, mint összességében.

Összesítve a 3 ballib pártlista eredményét, arra a - ballibek számára mellbevágó - eredményre jutunk, hogy míg összességében megszerezték a szavazatok 27,90 %-át, a külképviseleti szavazatoknál arányuk csak 26,39 %, azaz külföldön még valamivel kevesebb is az elért eredményük. A kitántorgók nem rájuk szavaznak...

Tény tehát: a Fidesz népszerűsége alacsonyabb volt a külképviseleti szavazáson, mint összességében: 51,48 % helyett csak 45,36 %, de így is a Fidesz nyert fölényesen a külképviseleti szavazáson, ráadásul a Fidesz mínusz 6 %-a nem a ballibekhez ment, hanem az LMP-hez! A ballibek népszerűsége pedig hibahatáron belül azonos belföldön és a kitántorgók között.

A spanyol nyelv elterjedése és nyelvjárásai.

A spanyol a világ harmadik legnagyobb nyelve, anyanyelvi beszélőinek számát tekintve.

Európa:

Afrika:

Amerika:

a spanyol nyelv státusza:

sötétzöld – hivatalos nyelv és a lakosság 90-100 %-a anyanyelvi beszélő (Argentína, Costa Rica, Chile, Domikai Közt., Honduras, Kolumbia, Kuba, Mexikó, Nicaragua, Panama, Puerto Rico, Salvador, Uruguay, Venezuela)

világoszöld – hivatalos nyelv és a lakosság 75-90 %-a anyanyelvi beszélő (Ecuador, Peru, Spanyolország)

narancssárga – hivatalos nyelv és a lakosság 50-75 %-a anyanyelvi beszélő (Bolívia, Guatemala, Paraguay)

citromsárga – hivatalos nyelv és a lakosság kevesebb mint 10 %-a anyanyelvi beszélő (Egyenlítői Guinea)

barna –  nem hivatalos nyelv, a lakosság legalább 10 %-a anyanyelvi beszélő (Amerikai Virgin-szk., Andorra, Belize, Gibraltár, USA)

A nyelvjárásokat illetően 10 fő nyelvjárás határozható meg, ezek közül 4 spanyolországi, 6 pedig amerikai:

• közép-spanyolországi: Kasztília La Mancha és Madrid tartományok,
• dél-spanyolországi: Andalúzia, Extramadura, Murcia tartományok, Ceuta és Melilla városok, valamint Gibraltár,
• észak-spanyolországi: a többi spanyolországi tartomány, valamint Andorra,
• kanári: Kanári-szigetek,
• karibi: a karibi szigetek, Mexikó karibi partvidéke, Panama, valamint Kolumbia és Venezuela karibi partvidéke, s Belize,
• mexikói: Mexikó, a karibi partvidék nélkül, valamint ez a legelterjedtebb az USA-ban,
• közép-amerikai: a középamerikai államok, Mexikó és Panama kivételével,
• andoki: Ecuador, Peru, Bolívia nyugati része, valamint Kolumbia és Venezuela andoki része,
• argentín-uruguayi: Argentína, Paraguay, Uruguay, valamint Bolívia keleti része,
• chilei: Chile.

A spanyol – hatalmas kiterjedése ellenére – rendkívül egységes nyelv, sosem volt próbálkozás saját helyi szabvány létrehozására. Manapság pedig a könnyű és gyors kommunikáció még inkább erősítik a nyelv egységét.

Az egyes nyelvjárások között a legnagyobb különbségek a szóhasználatban vannak, a különböző szavak jellemzően egymás szinonímái.

A kiejtés meglepően egységes. A helyi sajátosságok párt pontban foglalhatók össze:

• az s és a d szóvégeken és mássalhangzók előtt gyakran eltűnik egyes esetekben, míg másokban nem,
• az ll és a y ejtése egyes régiókban ugyanaz, másokban eltérő – eredetileg az előbbi ejtése a magyar ly eredeti ejtésével volt azonos, míg az utóbbi a mássalhangzó utáni szóvégi vagy mássalhangzók közti magyar j-nek felelt meg: érdekes, hogy a két hang a magyarban is egyesült (a palóc nyelvjárást leszámítva),
• a y ejtése régiónként változó: az előbbi pontban leírtól a magyar zs-hangig terjedően,
• a j ejtése kétféle lehet: akár lehet olyan, mint a magyar h ejtése magánhangzók között, akár olyan, mint a ch a magyar technika szóban,
• nagyon jellemző, hogy a z és az s ejtése (valamint az e vagy i előtti e ejtése) azonos-e vagy sem,
• végül talán a legjellemzőbb: az s ejtése, azaz a magyar sz-szel egyező ejtése, vagy a magyar selypített sz-ként való ejtés.

Íme ezekről egy táblázat:

Ami érdekesség még, hogy a spanyol anyanyelvű átlagember hogyan érzékeli az egyes nyelvváltozatokat.

A /θ/ hang Spanylországon kívül nem fordul elő, a latin-amerikaik számára kifejezetten vicces ez a hang.

A d és s hangokat nem elharapó nyelvjárások beszélői számára a d és s hangokat elharapása “parasztosnak”, azaz műveletlen ejtésnek tűnik.

A tú személyes névmás (te) helyettesítése a vos névmással Dél-Amerikán és Közép-Amerika egy részén kívül ismeretlen, ennek használata így azonnal elárulja a beszélő eredetét. Fordítva ugyanez igaz a vosotros személyes névmásra (ti), ennek használata Spanyolországon kívül teljesen hiányzik, azaz aki ezt használja, az azonnal elárulja magáról, hogy ő spanyol. Ugyanez igaz a többes számú második személyű igaragozásra is: ennek használata teljesen hiányzik Latin-Amerikában, ez latin-amerikai füllel sznob beszédnek tűnik.

Az s ejtése annak selypítős változatában Spanyolországon kívül csak Chilében fordul elő, ez a hang a “normál magyar” sz-t ejtők számára kifejezetten komikus, míg fordítva meg a “normál magyar” sz ejtése “parasztos”.

Kerestem direkt pár videót, az egyes nyelvjárások bemutatására. Élő beszédet igyekeztem keresni, nem nyelvi tanítóanyagokat, mivel szerintem az előbbiek jobban kifejezik a nyelvet. A 4 legtipikusabb nyelvjárásra kerestem példát.

a spanyol államfő tavalyi karácsonyi beszéde – tipikus közép-spanyolországi nyelvjárás: /θ/ és selypített sz, a d-k és s-ek ejtése, erős /x/, nincs zs hang

a volt argentín elnök 2010-es újévi beszéde – argentín-uruguayi nyelvjárás: nincs se /θ/, se selypített sz, a d-k és s-ek laza ejtése, gyakori kihagyása, gyenge /ɦ/, zs hang

a mexikói elnök tavaly újévi beszéde: mexikói nyelvjárás: nincs se /θ/, se selypített sz, a d-k és s-ek pontos ejtése, erős /x/, nincs zs hang

a kubai vezető beszéde: karibi nyelvjárás: nincs se /θ/, se selypített sz, a d-k és s-ek laza ejtése, gyenge /ɦ/, nincs zs hang

Civil csak az lehet, aki független.

Vigyázat: a függetlenség nem jelent semlegességet. Sőt az igazi civil nem semleges, hanem erősen részrehajló, hiszen kiáll valami mellett. Ez nem gond. A gond csak az, ha valakinek a léte attól függ, amit támogat. Ha ez a helyzet, az az ember nem civil.

Aki más pénzén civil, az nem civil, ez nyilvánvaló. Az ilyen ember neve lobbista, szép szóval, vagy pedig csúnyább szóval: befolyási ügynök.

A magyar ballib “civilek” 95 %-ban nem civilek. Nem civil sem a 800 bérgágogó és bérretegő, sem Pumukli és elől kockás, hátul soros álpedagógusai, sem az éhségmenetelő ballib milliomosok, mint ahogy nem az sem a Fekete Nővér, sem a Fehér Nővér, sem a Nővér A Szürke 50 Árnyalatában.

Soros és a Norvégiai Köztársaság fizetett lobbistái nem civilek. Pont.

Itt közbeszólnak sokan: nem lehet pénz nélkül civilkedni. Csak ez nem igaz, mert lehet. Lehet adományokat szedni, természetesen korlátozott értékhatárral sok embertől, s – igen, ez a megdöbbentő lehetőség is fennáll! – lehet dolgozni is, ami mellett szabadidőben civilkedni.