Civil csak az lehet, aki független.

Vigyázat: a függetlenség nem jelent semlegességet. Sőt az igazi civil nem semleges, hanem erősen részrehajló, hiszen kiáll valami mellett. Ez nem gond. A gond csak az, ha valakinek a léte attól függ, amit támogat. Ha ez a helyzet, az az ember nem civil.

Aki más pénzén civil, az nem civil, ez nyilvánvaló. Az ilyen ember neve lobbista, szép szóval, vagy pedig csúnyább szóval: befolyási ügynök.

A magyar ballib “civilek” 95 %-ban nem civilek. Nem civil sem a 800 bérgágogó és bérretegő, sem Pumukli és elől kockás, hátul soros álpedagógusai, sem az éhségmenetelő ballib milliomosok, mint ahogy nem az sem a Fekete Nővér, sem a Fehér Nővér, sem a Nővér A Szürke 50 Árnyalatában.

Soros és a Norvégiai Köztársaság fizetett lobbistái nem civilek. Pont.

Itt közbeszólnak sokan: nem lehet pénz nélkül civilkedni. Csak ez nem igaz, mert lehet. Lehet adományokat szedni, természetesen korlátozott értékhatárral sok embertől, s – igen, ez a megdöbbentő lehetőség is fennáll! – lehet dolgozni is, ami mellett szabadidőben civilkedni.

A múlt hónapban a multi munkahelyemen látogatást tett a cég legfelsőbb tanácsa elnökségének elnöke (mai nyelven: CEO).

Ez ritka dolog, hiszen a tengerentúli nagyembernek nincs ideje állandóan látogatni a cége egyes részegységeit. Kedvenc magyar könyvem nyomán, a CEO olyan ritkán jár nálunk, mint ahogy a fülbetik bilevezik. Szóval nagyon ritkán, így ez hatalmas ünnep.

Már napokkal előtte érezhető volt az idegesség, mármint nem az egyszerű szürke alkalmazottak között, mert ők leszarták az egészet, hanem a helyi vezetőség tagjai között.

Mivel mindennek ismerem a kommunista verzióját, nem számítottam semmire. Már régóta  rádöbbentem: nincs semmilyen lényegi különbség a kommunista diktatúra és a kapitalista demokrácia között, annak emberi és propagandabeli elemeit illetően. S a kisember reakciója is ugyanaz: mindkettőre bólogat, de egyiket se veszi komolyan. Mert a kisembert az “előre a kommunizmus építésének útján” szöveg ugyanúgy hidegen hagyja, mint a “növeljük 2018 végéig a cég profitját 200 %-kal” szöveg – mindkettő tömény butaság és egyiknek sincs semmi köze a kisember életéhez.

Az alkalmazottak kérdéseket is tehettek fel a főmuftinak. Az egyik kérdés az volt “tisztelt főtitkár elvtárs, Ön milyen munka/magánélet egyensúlyt tart fent?”, mire a neves ember elmondta, hogy a kérdés értelmezhetetlen, mert egy olyan rendes, lelkes, kötelességtudó ember számára, mint ami ő is, nem létezik munka/magánélet egyensúly kérdés, ugyanis neki a munka része a magánéletének, sőt annak fő értelme.

Egyébként a nagyember, akit most láttam először élőben, kifejezetten jó benyomást tett rám így élőben: az eddigi közvetett ismeretség alapján nagyon rosszra számítottam. De kiderült: ő is csak egy ember, ő is csak egy alkalmazott (bár nálam pont 80-szorosan magasabb fizetéssel), s ő is a kényszerűség ketrecében él. Elmondta a kötelező bugyutaságokat, de szövege kb. 10 %-ában saját magát adta és őszinte volt. Ez az oka, hogy abba is hagytam a vele való viccelődést, amit gyakran csináltam kollégák előtt eddig.

A mai bolgár ábécé kialakulásáról már volt szó, lássuk most a többi szláv cirill ábécét.

A macedónról már volt szó, a bolgár kapcsán, a montenegrói saját cirill ábécé pedig csak tervezet, így marad 5 ábécé: orosz, ukrán, belarusz, ruszin, szerb.

Az eredeti cirill ábécé 45 betűből állt. Közülük 19 jelölt magánhangzót (sárgával jelölve), 25 mássalhangzót, 1 betű pedig (a Ҁ betű) nem jelölt hangot (pirossal jelölve), csak számot. (Minden betűnek volt szám jelentése is, a számként való használat a késő középkorban megszűnt.)

Fonológiailag az óbolgár nyelvben (erre lett létrehozva a cirill ábécé) 11 magánhangzó hang létezett. Miért volt tehát 19 magánhangzó betű? A magyarázat kettős:

• Mivel a cirill ábécé alapja legnagyobb részben a görög ábécé, valamint az ábécé fő célja a görög nyelvű egyházi szövegek bolgárra fordítása volt, így több olyan görög betű is bekerült a cirill ábécébe, mely bolgár szempontból felesleges volt. Két betű – a Ѡ és a Ѵ – kizárólag a görög Ω és Υ betűk átadására szolgált, olyan jövevényszavakban, melyekben az eredeti görögben ezek a betűk áltak. Bolgárban az Ѡ ejtése teljesen azonos volt az О ejtésével, az a Ѵ ejtése pedig az И ejtésével.
• Az óbolgárban – a mai bolgárhoz képest – több mássalhangzó volt: 7 mássalhangzó (a táblázatban zölddel jelöltek) mindig lágy volt, ezen kívül létezett további 15 kemény és 15 lágy mássalhangzó, melyeket azonban “páronként” csak 1-1 betű jelzett, azaz összesen 15 betű (kékkel jelölve). Írásban a lágy mássalhangzókat a következő módon lehetett megkülönböztetni az ugyanazon betűvel jelzett kemény mássalhangzóktól:
  • ha a lágy mássalhangzó után mássalhangzó következett, a lágy mássalhangzót jelző betűre aposztróf – ` – került, bár ezt a jelölést nem alkalmazták teljeskörűen, az aposztrófot sok esetben egyszerűen elhagyták, amikor egyértelmű volt, hogy melyik hangról van szó,
  • ha a lágy mássalhangzó után magánhangzó következett, a lágyságát a magánhangzó jelezte, mégpedig a következő módon:
    • lágy mássalgangzó utáni А, Е, Ѹ, Ѧ, Ѫ esetében a magánhangzó írása megváltozott és Я, Ѥ, Ю, Ѩ, Ѭ lett (ugyanezek a betűk jelezték a j+hang kapcsolatot is szó elején és magánhangzó után),
    • И, I, Ь, Ѣ magánhangzó kizárólag lágy mássalhangzó után következett, így ezeknél nem volt szükség a lágyság jelölésére, ugyanúgy, ahogy Ъ és Ы pedig mindig csak kemény mássalhangzó után jött (az И és az I ejtése azonos volt, ejtésük magánhangzó és lágy mássalhangzó után /ji/ volt, kivéve az И kötőszót, ahol ejtése /i/ volt.

A fentiekből látható, hogy az óbolgár magánhangzórendszere kiterjedtebb volt a mai bolgárénál. Míg a mai bolgárban 6 magánhangzó fonéma van (А, Е, И, О, У, Ъ), addig az óbolgárban e 6 mellett volt még további 5: Ѧ, Ѫ, Ы, Ь, Ѣ. Az Ѧ és az Ѫ orrhangú E és O, a szláv nyelvekből ez a két hang kihalt azóta, csak a lengyelben maradt meg, a mai lengyel helyesírás Ę és Ą betűkkel jelöli őket. Az Ы azonos a mai orosz Ы-vel, a bolgárból eltűnt ez a hang még a középkorban. Az Ь minden szláv nyelvből kihalt fonámaként, a mai oroszban előfordul allofónként. Az Ѣ – /æ/ – a mai bolgárban csak egyes déli nyelvjárásokban fordul elő, az irodalmi nyelvből hiányzik.

Látható, hogy minden hangnak – a lágy mássalhangzókat leszámítva – saját betűje volt, azonban van még egy kivétel, a /j/ hang, melyet az И betű jelzett, amely egyúttal a /ji/ kapcsolatot és az /i/ mássalhangzót is jelezte. Ennek kényelmetlensége felismerésre került már a XV. században, azóta került használatba a cirill betűs szláv nyelvekben az Й betű, a /j/ mássalhangzó jelölésére, míg az И maradt csak az /i/ magánghangzó jelölésére. (A szerb cirill ábécében a Й betű helyett a J betű használatos ugyanerre.)

Az Ѹ betűről szintén elmondható: ez görög hatás. A görögben az ΟΥ betűkapcsolattal lett jelölve az /u/ hang, ezt vette át a eredeti cirill írás, azonban – mivel ennek nem volt sok értelme a bolgárban – hamarosan az írás У betűt kezdett használni helyette, s az eredeti Ѹ a XIV. századtól már nem fordul elő.

A  táblázatban lilával jelölve van 3 darab “felesleges” mássalhangzó betű. Ezek oka ismét a görög. Ezek olyan jövevényszavakban voltak használatban, melyekben az eredeti görögben ezek a betűk áltak. A Ѯ, Ѱ, Ѳ betűk a görög Χ, Ψ, Θ betűket jelölték. A görög Θ hang eleve hiányzik a bolgárból, így a bolgárok számára a Θ azonos volt a Т-vel. Ez a három betű hivatalosan csak a XIX. sz. végén lett törölve a bolgár ábécéből.

E bevezetés után lássuk az egyes cirillbetűs szláv nyelveket!

orosz

Az oroszban jelenleg 33 betű van. A táblázatban pirossal jelölt betűk spontán módon kerültek ki a használatból. A zölddel jelölt betűket I. Péter cár írásreformja törölte, ezek az oroszban már nem létező és görög hangokat jelöltek. A 3 kékkel jelölt betű pedig Lenin írásreformjával szűnt meg, egyik sem jelölt önálló hangot. A XV. században került használatba a cirill betűs szláv nyelvekben az Й betű, a /j/ mássalhangzó jelölésére. Az Ё speciális orosz találmány a XVII. sz. végéről, az eredeti szláv ábécében hiányzó j+o ill. lágyság+o jelölésére, kötelezően használandó betűként csak a kommunista időszakban lett bevezetve, ma azonban használata ismét visszaesőben van: elfogadottnak számít E-ként való írása is.

Az orosz nyelv sajátossága, hogy az Е és Ѥ betűk szerepe megcserélődött: míg az Е volt az eredeti ábécében a “kemény e”, addig az oroszban ez lett a “lágy e”, viszont az Ѥ alapján lett kialakítva az orosz Э а “kemény e” jelölésére. Ez szintén I. Péter reformjának része volt. Ugyanekkor lett hivatalosan bevezetve az У betű is az az eredeti Ѹ helyére.

Szintén orosz sajátosság, hogy az eredetileg magánhangzót jelölő  Ъ és Ь betűkből keménységjel és lágyságjel lett.

Az oroszban mindig kemény a Г, К, Х, Ц,  s mindig lágy a Й, Ч, Щ. Az összes többi mássalhangzó betű – Б, В, Д, Ж, З, Л, М, Н, П, Р, С, Т, Ф, Ш – jelölhet kemény és lágy mássalhangzót is: a lágyság jelölése a betű utáni lágyító magángangzóval vagy lágyságjellel történik. Ha lágyító magánhnagzó magánhangzó másik magánhnagzó után vagy mindig kemény mássalhangzó után áll, akkor jelentése /j/ + az illető magánhangzó.

Fontos tudni: az oroszban erős magánhangzó-redukció van (azaz a hangsúlytalan magánhangzók ejtése jelentősen eltér ugyanezen magánhangzók hangsúly alatti ejtésétől), ezt azonban az írás nem jelöli. De ennek elemzése meghaladná e cikk kereteit.

ukrán

Az ukránt érdemes az oroszhoz hasonlítva vizsgálni. Az ukrán írásból ugyanúgy kihullottak a megszűnt és görög hangokat jelölő betűk. Ugyanúgy У lett az eredeti Ѹ helyett. Az eredetileg magánhangzót jelölő Ь betűből ugyanúgy lágyságjel lett. S szintén kialakult az Й betű, a /j/ mássalhangzó jelölésére. Megszűnt betűk: zöld, új betűk: sárga.

Lássuk most a különbségeket az ukrán ábécében az oroszhoz képest!

Az ukránban nincs Ъ – helyette, az orosszal azonos szerepben, aposztróf – ` – használatos.

Míg az orosz nyelvben az Е és Ѥ betűk szerepe megcserélődött, addig az ukránban nem: az Е maradt “kemény e”, a “lágy e” jelölésére pedig az Ѥ alapján ki lett kialakítva az Є.

Az eredi szláv ábécében az I jelentése /ji/, ezt a mai ukránban külön betű, az Ї jelöli – ez a betű már a korai bolgár ábécében kialakult, de ott kihalt, az ukrán ábécében a XIX. században lett visszaállítva. Az /i/ magánhangzót az ukránban pedig az I jelöli.

Az И betű az ukránban külön hang, ezt a nyugat-ukrán nyelvjárásokban /ɪ/ formában ejtik, a többi nyelvjárásban pedig [ɨ] formában, azaz azonosan az orosz Ы-vel. Személyes tapasztalatom, hogy – bár az irodalmi nyelvben az [ɨ] szabálytalannak számít – 10 ukránból 9 pontosan így ejti mégis.

Fontos: míg az I csak lágy mássalhangzó mögött állhat, addig az И mindig kemény mássalhangzó után.

Speciális ukrán betű a Ґ, ez a /g/ hangot jelöli, ellentétben a Г betűvel, mely pedig a /h/ vagy a /ɦ/ hangot. A Ґ betűnek egy időben politikai jelentősége is volt: a Szovjetúnión kívül élő ukránok használtak, míg Ukrajnában tiltva volt, “szovjetellenes” betűnek számított. Hivatalosan csak Gorbacsov idejében lett bevezetve Ukrajnában is.

Az ukránban mindig kemény a Б, В, Г, Ґ, К, Ж, М, П, Ф, Х, Ч, Ш, Щ, s mindig lágy az Й. Az összes többi mássalhangzó betű – Д, З, Л, Н, Р, С, Т, Ц – jelölhet kemény és lágy mássalhangzót is: a lágyság jelölése a betű utáni lágyító magángangzóval vagy lágyságjellel történik. Ha lágyító magánhangzó magánhangzó másik magánhangzó után vagy mindig kemény mássalhangzó után áll, akkor jelentése /j/ + az illető magánhangzó. Ehhez hozzá kell tenni, hogy mindez csak az irodalmi nyelvben és a nyugat-ukrán nyelvjárásokban érvényesül, mivel a kelet-ukrán nyelvjárásokban a Б, В, Ж, М, П, Ф, Ч, Ш, Щ is lehet lágy.

Fontos tudni: az ukránban – ahogy az oroszban – erős magánhangzó-redukció van (azaz a hangsúlytalan magánhangzók ejtése jelentősen eltér ugyanezen magánhangzók hangsúly alatti ejtésétől), ezt azonban az írás nem jelöli.

belarusz

A belaruszt érdemes szintén az oroszhoz hasonlítva vizsgálni. A belarusz írásból ugyanúgy kihullottak a megszűnt és görög hangokat jelölő betűk. Ugyanúgy У lett az eredeti Ѹ helyett. Az eredetileg magánhangzót jelölő Ь betűből ugyanúgy lágyságjel lett. S szintén kialakult az Й betű, a /j/ mássalhangzó jelölésére. Megszűnt betűk: zöld, új betűk: sárga.

Az ukránhoz hasonlóan, a belaruszban nincs Ъ – helyette, az orosszal azonos szerepben, aposztróf – ` – használatos.

A belaruszban nincs И, helyette I van.

Az orosszal azonos módon az Е és Ѥ betűk szerepe megcserélődött: míg az Е volt az eredeti ábécében a “kemény e”, addig a belaruszban ez lett a “lágy e”, viszont az Ѥ alapján lett kialakítva a belarusz Э а “kemény e” jelölésére.

Speciális belarusz betű a Ў, ez a /w/ hangot jelöli, mely az oroszból hiányzik, de az ukránban is megvan, viszont az ukránban nincs külön jele, az ukrán В egyaránt jelölhet /v/ és /w/ hangot.

A belaruszban mindig kemény a Д, Ж, Р, Т, Ў, Ч, Ш, s mindig lágy az Й. Az összes többi mássalhangzó betű – Б, В, Г, З, К, Л, М, Н, П, С, Ф, Х, Ц – jelölhet kemény és lágy mássalhangzót is: a lágyság jelölése a betű utáni lágyító magánhangzóval vagy lágyságjellel történik. Ha lágyító magánhangzó másik magánhangzó után vagy mindig kemény mássalhangzó után áll, akkor jelentése /j/ + az illető magánhangzó.

A belarusz helyesírás sajátossága, hogy egyedül a keleti-szláv nyelvek közül, jelöli a magánhangzó-redukciót. Talán ennek érzékeltetésére a legjobb az ország neve: Беларусь – ami oroszosan Белорусь lenne, miközben a kiejtés a két nyelvben azonos: /b^jɛləˈruːs^j/.

Magyar médiákban folyamatosan gondot okoz, mikor lesz az orosz/ukrán/belarusz nevekben a d/n/t-ből gy/ny/ty, íme hát egy összehasonlítás. A három nyelv “problémás” betűinek megfelelése.

ruszin

A legkisebb keleti-szláv nyelv a ruszin. Megszűnt betűk: zöld, új betűk: sárga.

A ruszin ábácét érdemes az ukránhoz hasonlítani. Az összes ukránban is meglévő ruszin betű jelentése azonos az illető ukrán betűkével. Egyetlen eltérés: az И betű mindig /ɪ/-t jelöl.

Ezen túl viszont a ruszin viszont rendelkezik 3 betűvel, melyek az ukránból hiányoznak: ezek a Ё, Ъ, Ы – mind a három az orosszal azonos jelentéssel.

A kövekező:  Д, З, Л, Н, Р, С, Т, Ц mássalhangzó betűk jelölhetnek kemény és lágy mássalhangzót is: a lágyság jelölése a betű utáni lágyító magángangzóval vagy lágyságjellel történik. Ha lágyító magánhangzó magánhangzó másik magánhangzó után vagy mindig kemény mássalhangzó után áll, akkor jelentése /j/ + az illető magánhangzó.

szerb

Megszűnt betűk: zöld, új betűk: sárga.

A szerb cirill ábécé az egyetlen teljesen fonetikus szláv cirill ábécé: minden betű egy hang, s minden hang egy betű. A XIX. sz. elején lett kialakítva. A szerb nyelvben 4 darab lágy mássalhangzó van: a lágy cs, a lágy dzs, a lágy l és a lágy n. Mind a négyre külön betű lett kialakítva, ezek: ђ, љ, њ, ћ. Úgyszintén külön betű lett megalkotva a kemény dzs hangra: џ.

Elmebetegség ez. Egy ország lakosa saját országa ellen drukkol sportban.

Nem arról van szó, hogy valaki nem drukkol – ez természetes, hiszen sokakat nem érdekel egy adott sport. Itt kifejezetten csak az ellendrukkerségről van szó, azaz az idegen ellenfélnek való drukkolásról.

Két esetben tapasztaltam ilyet eddig: a Szovjetúnióban és Izraelben. Szovjet észtek intenzíven drukkoltak a szovjet csapat mindenkori ellenfelének, bárki is legyen az. S a másik eset: az izraeli arabok ellendrukkersége.

Dehát mind a két eset érthető: az illetők ezzel is azt fejezték ki, nekik nem hazájuk az az ország, melynek állampolgárai, ők kényszerből részei ennek az országnak, de az országnak ők ellenségei, mert egy másik, saját országot szeretnének ennek az országnak a kárára.

De olyat, hogy valaki nem ellensége országának, s csakis azért ellendrukker, mert nem tetszik neki az éppen hatalmon lévő kormány – nos, ilyet csak Magyarországon tapasztaltam…

Az osztrákok kedden csak egy meccset vesztettek, amivel semmi gond. A magyarok előtt is ez áll, a csoportból továbbjutnak, de szinte biztosan vesztenek a nyolcaddöntőben. Nincs esélye a magyar csapatnak a legjobbak ellen, ez nyilvánvaló. De mindegy is ez: ez csak sport. De viszont a nagy csatát a ballibák vesztették el, akik komoly kampányt építettek fel a magyar csapat rossz játékára. S most mindez okafogyott le.

Mint az internetadó esetében 2 éve: amikor Orbán visszavonta, a ballibek tombolni kezdtek és nagyon megsértődték: elvették jól kidolgozott tervüket.

A cirill ábécé Bulgáriában lett megalkotva, 893-ban. A megalkotó: Kliment Ohridszki.

Аz eredeti ábécében 45 betű volt. Ez ebben a formában változatlan is maradt Bulgária török uralom alá kerüléséig.

A török uralom alatt több spontán változás zajlott az ábécében, egyes betűk használata abbamaradt, s megjelentek új betűk is, s egyes betűk ejtése megváltozott. A Temesközbe vándorolt bolgárok teljesen el is hagyták a cirill ábécét, áttérve a szerb-horvát latin ábécére (ma is azt használják).

Azonban egységes szabály nem tudott kialakulni, hiszen nem volt ehhez meg az önálló államiság, ill. olyan szervezet, mely ki tudott volna alakítani egy mindenki által elfogadott egységes írást.

Ez csak 1869-ben történik meg, amikor még emigrációban (Romániában) megalakul a későbbi Bolgár Tudományos Akadémia elődje, melynek egyik első lépése volt a bolgár ábécé meghatározása.

Ki lettek hivatalosan dobva az ábécéből azok a betűk, melyek eleve csakis görög nevek átírására voltak használatosak (zöld színnel). Továbbá törölve lettek a nyelvben már régóta nem létező hangokat jelölő és az ugyanazok hangokat duplán jelölő betűk (piros színnel). Egy betű egyszerűsítve lett (kék szín), s egy új betű pedig hozzá lett adva az ábécéhoz (barna szín). Sajnos egy létező hangot jelölő betű is meg lett szűntetve (lila szín). Így az ábécé 32 betűs lett.

Az ábécé etimológiai elven alapult, ennek keretében maradt meg az a szabály, hogy a mássalhangzóra végződő szavak végén kötelező maradt a Ъ vagy a Ь magánhangzó írása, annak ellenére, hogy a szóvégi Ъ és Ь betű nem volt kiejtendő. А Ь magánhangzó eredetileg lágy mássalhangó utáni Ъ hangot jelentett, a bolgárban azonban már a középkorban megszűnt ez a jelentése, akkortól egyszerűen Й hangot jelöl, szó végén pedig nem volt ejtve. A Ъ betű eredeti ejtése a bolgárban megmaradt mind a mai napig, de már a középkorban nem volt ejtve a szavak végén.

1899-ben a bolgár közoktatási miniszter írásreformot hajt végre. Ennek lényege teljesen indokolatlan: egy önálló hangot nem jelölő betű visszakerül az ábécébe (zöld színnel) és egy létező hangot jelölő betű pedig megszűnik (piros színnel). Ez utóbbi lépés miatt a bolgár írás máig logikátlan a névelők és az igeragok esetében: akkortól érvényes az a szabály, hogy a rövid névelőkben és az igeragokban szereplő Й+Ъ hang Я betűvel írandó, így az írás alapján nem tudható, hogy a Я mikor jelöli eredeti hangértékét és mikor Й+Ъ hangot. (Iskolázatlan bolgárok egyik jellemzője, hogy keverik a kettőt, ez kb. olyasmi, mint a magyarban a j/ly keverése, csak a különbség az, hogy míg a magyarban ez természetes nyelvfejlődés eredménye, addig a bolgárban ez egy átgondolatlan írásreform miatt van így.)

A posztkommunista Bulgáriában a kommunista írásreformot volt szokás szidni, pedig a valóságban az 1899-es reform sokkal abszurdabb volt.

1921-ben a baloldali kormányzat ismét írásreformot fogad el: törölnek 3 betűt. Ezzel a szóvégi, nem ejtett Ъ és Ь betű használata is megszűnik – ugyanez történik egyébként az 1918-as orosz írásreform esetében is. Hozzá kell tenni, hogy – ellentétben a bolgárral – az oroszban a kora középkor óta nem létezik az Ъ és Ь magánhangzóként.

1923-ben a baloldali kormányzat elleni puccs után visszaállításra kerül az 1899-es szabályzat.

A kommunista hatalom 1945-ben csinálja az utolsó írásreformot, ez a máig hatályos norma.

A reform részben indokoltnak mondható: az 1921-es reformmal azonos módon a szóvégi, nem ejtett Ъ és Ь betű használata megszűnik. Más részről viszont  a reform folytatja az 1899-es írásreform abszurditását, most már a rövid névelőkben és az igeragokban szereplő Ъ hang is А betűvel írandó, így az írás alapján nem tudható most már az sem, hogy a А mikor jelöli eredeti hangértékét és mikor Ъ hangot. Megszűnik 2 betű (piros színnel), ezzel a betűk száma 30 lesz. Ezek közül a Ѣ betű megszűnése pedig – bár ez nem jelöl önálló hangot a legtöbb bolgár nyelvjárásban – megszűnteti az egyes bolgár nyelvjárésok írásbeli egységét. A Ѣ ejtése eredetileg erősen nyitott “e” hang – mint az angol “man” szóban -, de ez az ejtés csak egyes déli bolgár nyelvjárosokban maradt meg, a keleti nyelvjárásokban “Я” lett, míg a nyugatiakban “Е”. Az 1945-es reform bonyolult szabályokat eszelt ki, hogy a Ѣ mikor írandó Е és mikor Я alakban, azaz semmiféle egyszerűsődés nem következett ebből.

A mai bolgár helyesírás tehát alapvetően szóelemző alapú, a következő sajátosságokkal:

• egy betű “felesleges”, nem jelöl önálló hangot, hanem két hang kapcsolatát jelöli a Щ betű valójában teljesen ugyanaz, mint a ШТ,
• két bolgár hangnak, a “ДЗ” és a “ДЖ” hangoknak nincs saját betűjük, a “ДЗ” hangnak eredetileg volt, 1869-ban szűnt meg, míg a ДЖ-nek sosem volt,
• az А és a Я betű bizonyos esetekben A/Я, bizonyos esetekben viszont Ъ/ЙЪ jelentésű,
• olyan szavakban, ahol az Е és a Я váltakozik egymással, a helyesírás az irodalmi normán alapszik, melyet gyakorlatilag senki sem beszél, mivel a bolgár irodalmi norma egyik nyelvjáráson sem alapszik, hanem egyfajta nyelvjárásfeletti keverék.

Érdekes megnézni, hogy mi  a helyzet a macedón nyelvvel. A macedón irodalmi nyelv 1945-ben került létrehozásra a bolgár nyelv délnyugati nyelvjárásai alapján. A macedón ábécé eltérései az 1869-es bolgár íráshoz képest, íme:

Lényege:

• visszahozza az S betűt (sárga),
• a ДЖ hang jelölésére átveszi a szerb ábécéből a Џ betűt (zöld),
• az Й betű helyére – szerb hatásra – a J betűt teszi (zöld),
• töröl 7 betűt (lila), bár ezek közül a Ъ törlése indokolatlannak tekinthető,
• behoz két betűt szerb hatásra (zöld),
• létrehoz két teljesen egyedi betűt (kék).

Ballib mítosz, hogy a külföldön élő állampolgárok szavazása valamiféle abnormalitás.

E mítosz szerint a szavazási jog valamiféle misztikus kapcsolatban áll az adózással.

Lássuk mi  a valóság az EU országaiban!

Jelenleg a 28 EU-tagállamból egy van mely teljesen kizárja a külföldön élők szavazását (ez Görögország), s további 7 ország korlátozza a külföldön élők szavazati jogát, ezek közül Magyarország az egyik, mivel  ahatályos magyar választási jog az állandóan külföldön élő magyaroknak csak listás szavazási jogot ad.

További megdöbbentő tény lehet  a magyar ballibek számára, hogy maga az EU hivatalos kiáll az EU-állampolgárok szavazati joga mellett, legalábbis azokat illetően, akik másik EU-tagállamban élnek: az EU hivatalos javaslata minden korlátozás megszüntetését javasolja.

A napokban az Index főoldalán megjelent egy erősen manipulatív térkép a régió életszínvonaláról.

Lássuk most a valóságot!

Én pártfüggetlen vagyok, azaz velem nem fogja tudni senki se megetetni se a fideszes, se a ballib kamut. Minden GDP-esés a Fidesz alatt ballib kamuzáshoz vezet, mint ahogy ez fordítva is volt a ballib kormány alatt. De egyik se igaz!

Ez a leszakadás, azaz Magyarország leszakadása a régión belül az ezredforduló óta tart, azóta 8 évig a ballibek, 7 évig meg a Fidesz kormányzott. S kapaszkodjon meg mindenki: se a ballib, se a fideszes kormányzás alatt nem volt egyértelmű fejlődés vagy zuhanás. Ami van az ezredforduló óta, az gyakorlatilag lassú stagnálás, s közben ugyanez a helyzet a egész régióban.

Tudod mi történt? Magyarország a 90-es években erősen kiemelkedett, ezzel került az elsők közé, majd ez az előny lassan elpárolgott, s visszaállt a természetes helyzet: Magyarország a II. vh. előtt is kicsivel szegényebb volt, mint az akkori Csehszlovákia, Legyelország és a 3 balti állam.

Ennyi az egész. Az a tény pedig, hogy nincs komoly fejlődés se a ballibek, se a Fidesz alatt egyetlen dolgot jelent: az egész FÜGGETLEN a magyar kormányzattól. Az okok külsők, elsősorban a hatalmas méretű profitkiporszívózás az országból a brüsszeliták által.

A Fidesz most pedzegeti már ezt az okot, de eszközük nekik sincs a folyamat megállítására. Az ugyanis, hogy felvonulunk délután a brüsszeli megszállás ellen sajnos nullát változtat a helyzeten. Ide évek munkája kell, komoly építkezés, de a jelenlegi geopolitikai helyzet Orbán ellen hat: senki sem fogja neki megengedni, hogy komolyan harcoljon. Mert egy dolog az ország megszabadítása a buziktól és más ballib perverzióktól, a szellemi építkezés, a keleti kapcsolatok építése, valamint a keményebb kiállás a nemzetközi porondon – mindezt a háttérhatalom morogva, de eltűri, de ha Orbán rászánja magát keményebb lépésekre, másnap bombázva lesz Budapest.

Úgy tűnik, ezt Orbán is érti, ezért is összpontosít manapság leginkább a brüsszeliták közti érdekellentétek kihasználására és a geopolitikai szituáció rombolására. De lesz-e siker, nem tudom.

Orbán nyilvánvalóan kénytelen lesz érezhető eredményeket is felmutatni, mert ellenkező esetben meg fog bukni. Az “a ballibek rossszabbak nálam” érv 2018-ban még működni fog, de 2022-ben már nem. Az emberek érezni is akarják a helyzet javulását, nem elég a tudat, hogy Orbán bátran harcol. S Orbán nem lesz képes érezhető eredményeket produkálni. Ezért is fontos addigra kialakítani olyan Orbán elleni ellenzéket, mely nem ballib irányultságú. Ez az ország érdeke. Ha ismét Soros csicskásai veszik át a hatalmat 2022-ben, az tragédia lenne.

Orbán helyzete hasonló most Horthyéhoz. Horthy is ezt próbálta: valahogy szabadulni a nemzetközi háttérhatalomtól, mely akkor leginkább Hitlert jelentette Magyarország számára. De Horthy elbukta a harcot. Orbán profibb Horthynál, ez tény, s persze előtte van a történelmi tapasztalat is.

Szóval hatalmas a harc, s borotvaélen táncolunk, miközben a profit- és hataloméhes hiénák üvöltve várják mikor lépünk félre.

S most lássunk egy korrekt térképet a kelet-európai országok életszínvonaláról!

sárga: mélyszegény (a világátlag harmada vagy alatta)

narancssárga: nagyon szegény (a világátlag fele körül)

világoszöld: szegény (a világátlag háromnegyede körül)

sötétzöld: átlagos (a világátlag körül)

rózsaszín: szerényen gazdag (a világátlag másfele körül)

piros: gazdag (a világátlag kétszerese körül)

A ballibák intenzíven gágognak Orbán volt Soros-ösztöndíjasi státusza miatt. 

Mi is a valóság?

Orbánnak ki lett szemelve a 80-as évek végén, mert az egyik legtehetségesebb politikusnak tartotta őt a háttérhatalom. Hát fogták, simogatták, pénzelték, pici pártját sikeresen benyomták a parlamentbe.

Aztán mi lett: a láncos kutya elkezdett gondolkodni, s arra jutott: felülvizsgálja az összes addigi tant és átáll a nép oldalára.

A háttérhatalom meg dühöng, nincs egyszerűen jelenleg más magyar politikus, akit képes lenne kiállítani Orbán ellen. Talán csak Gyurcsánynak van meg a szükséges szellemi képessége, de ő - bár támogatja a háttérhatalmi elnyomást - szintén túl önfejű alak, akit nem lehet alakítani. Meg már túl öreg is ehhez.

Így Sorosék most kétségbeesetten keresnek valaki újat, aki kiállhatna érdekeik kérlelhetetlen képviseletére. De jellemzően minden kiszemelt alak hipergyorsan bukik, lásd esztergomi polgármester, éhségmenetelő milliárdosok csicskása, Pumukli, Fekete és Fehér Növér, Nővér a szürke 50 árnyalatában, stb.

Ezért fontos addigra kialakítani olyan Orbán elleni ellenzéket, mely nem ballib irányultságú. Ez az ország érdeke.

Ha ismét Soros csicskásai veszik át a hatalmat, az tragédia lenne.

Vesztett Ausztriában az újjobbos jelölt, nyert az újbalos.

Ausztriában most a "szélsőjobb" jelölt ellen az egész mainstream elit kénytelen volt egy rendszeridegen jelölt mögé beállni. Mert bárhogy is hazudnak és csúsztatnak most a liberális médiák, a valóság egy: most itt két rendszerkritikus ember küzdött meg egymással. Ez pedig nem más, mint a rendszer vége.

A magyar ballibek öröme vicces, ki érti, hogy a rendszerhű, konformista magyar ballibek miért éljenzik saját vereségüket. Persze értem: pártérdekből igyekeznek csúsztatni, e csúsztatás fő ereje a Kettő Mérce blog, melynek alapvető módszere az újbalos értékek összemosása a liberális értékekkel.

Nem a józan liberalizmus nyert Ausztriában, hanem a liberálisok voltak kénytelen fogcsikorgatni beállni a számukra kisebbik rossznak tűnő rendszerkritikus jelölt mögé. Az átlag kisember teljesen józanul nem akar ballibeket, azaz nem akar se Tony Blairt, se Cameront, se Merkelt, se Hollande-ot, se hasonló ultraliberálisokat.

A liberális pártok - legyenek azok "jobboldaaiak" vagy "baloldaliak" - folyamatosan veszítik el a saját törzsszavazóikat. Ami természetes, mivel ezek a pártok ma már ultrajobbos liberálisok. A baloldalt ma a "populisták" képviselik, legyen az balos, vagy jobbos verzió.

Előbb-utóbb a balos és a jobbos "populisták" egyesülnek. Ez Görögországban már tény: ott koalícióban kormányoznak együtt.

Gyurcsány egyébként talán az egyetlen ma élő ballib politikus, aki valóban profi.

De 2006-ban mégis hatalmas öngólt rúgott saját magának.

Az alapgondolata természetesen helyes volt, de elfelejtette, hogy a kommunizmus és a demokrácia körülményei egészen mások, ugyanazok a módszerek nem működnek. A kommunizmusban bevált módszer volt ugyanis a hivatalos kiszivárogtatás. Csak hát ott a legrosszabb reakció sem lehetett több, mint intenzív morgás. A demokráciában viszont a szabad véleménynyilvánítás mellett súlyos következmények is lettek.

Tehát Gyurcsány tartott egy színpadias, direkt túlzó beszédet, majd azt kiszivárogtatta. A cél az volt, hogy megszerezze a teljhatalmat az MSZP-ben, s a pártból egy teljes mértékben jobboldali, liberális szervezetet alakítson, ugyanis még mindig voltak az MSZP-ban hangok, akik ezt ellenezték.

Az eredmény ismert: Gyurcsány csúnyán megbukott, s Orbánnak kétharmadja lett.

Régi tervem Magyarország és Bulgária életszínvonalának összehasonlítása az utóbbi 30 évre visszamenőleg.

Nincs jobb adat, mint a havi nettó átlagbér.

Bár ez önmagában is fontos adat, érdemes korrigálni ezt a pénz vásárlóértékével. Mit jelent ez? Azt, hogy egy adott összeg nem feltétlenül azonos értéket képvisel mindenhol. Ezt mindenki tudja, aki járt Magyarországon, valamint nála szegényebb és gazdagabb országban. Ezer forint kevesebbet ér Angliában, mint Magyarországon, de viszont többet ér Ukrajnában, mint Magyarországon.

Az egyes értékeket átváltottam euróra. A felhasznált árfolyam az év középértéke. Bulgária esetében 1991-től a mindenkori hivatalos árfolyamot használtam, mivel ez megegyezett azóta a piaci árfolyammal. 1980-1990 között Bulgária esetében a feketeárfolyamot használtam, mivel a hivatalos árfolyan jócskán elmaradt a valóságtól. Magyarország esetében 1982-tól a mindenkori hivatalos árfolyamot használtam, mivel ez megegyezett a piaci árfolyammal. 1980-1981 között Magyarország esetében az úgynevezett turistaárfolyamot használtam, mivel a normál hivatalos árfolyam jócskán elmaradt a valóságtól.

Az euró előtti időszakra német márkát használtam, megszorozva a márka/euró árfolyammal, melyen az euró bevezetésre került Németországban.

kék vonal – Magyarország, zöld vonal – Bulgária

Egy fontos megjegyzés: ezek az adatok csak a két ország összehasonlítására alkalmasak egy adott pillanatban, de nem az országokon belüli életszínvonal változásának mérésére. Miért? Mert ezek folyó értékek. Az életszínvonal változását egy külön cikkben fogom elemezni, ott rögzített értékeket fogok figyelembe venni. Hozzáteszem: a vásárlóértéken számított adatsor már ad valamiféle elképzelést életszínvonal változásáról, de még így sem alkalmas annak pontos meghatározására.

Jól látható: közel azonos volt a két ország szintje a 80-as évek elején. 1982-ben Bulgária meg is előzte kicsit Magyarországot, ez a magyar adósságválság ideje, mely Bulgáriát nem érintette: a hasonlóan nehéz helyzetben lévő Bulgária ugyanis hatalmas pénzügyi segélyt kapott a Szovjetúniótól, míg Magyarország nem, Magyarország kénytelen volt az IMF-hez fordulni.

Az adósságválság leküzdése után azonban Magyarország ismét beérte Bulgáriát, majd mindig feljebb volt Bulgáriához képest,

A rendszerváltást megelőző években mindkét ország hatalmasat esik, majd a rendszerváltás sokkal negatívabban éri Bulgáriát. Az első bolgár pénzügyi válság1990-1991 között volt.

A rendszerváltás utáni stabilizációt követően Magyarországon meredeken emelkedik egészen 2002-ig, míg Bulgária – bár 1994-ben beéri Magyarországot – sokkal lassabban növekedik, sőt 1997-ben ismét esik, ez a második bolgár pénzügyi válság ideje, miközben Magyarországon nem volt ebben az időszakban pénzügyi válság.

2002-től mindkét ország esik, közel azonos arányban, azaz a különbség köztük nem változik: Bulgária a magyar szint kb, 60-70 %-án áll ebben az időszakban.

2012-2015 között viszont Bulgária növekedése megmaradt, míg Magyarország csökkent, így csökkent a különség is: elérve a 80-90 %-os szintet.

A kelet-európai közösség tanulmányozása Kubában a 80-as években érdekes tapasztalat volt. Mint magam is a közösség része azonban csak később tudtam teljesen meglátni a nagy képet.

Mind a 9 kelet-európai ország képviselve volt Kubában.

Méret alapján a legkisebb közösség az albán, a jugoszláv és a román volt, a legnagyobb meg természetesen a szovjet. Míg a legkisebbek pár – 10-nél kevesebb! – kiküldöttet jelentettek, a szovjet közösség 25-30 ezer embert számlált. Az albánok esetében a kiküldöttek család nélkül voltak kint, hasonló lett a románoknál is, bár itt az ok pénzügyi volt inkább.

Jugoszlávia teljesen önálló világ volt, semmiben sem közösködtek a többiekkel. Ők de facto nyugatiak voltak, mind pénzügyileg (csak dollárban kaptak fizetést), mind életvitelben: pl. a jugoszláv gyerekek a havannai "nyugati" iskolába jártak.

A szovjet közösség volt az egyetlen, mely Havannán kívül is jelentős volt. Szintén a szovjet közösség volt az, mely a legheterogénebb volt: itt volt a legjelentősebb a magánszemélyek száma is, azaz Kubába házasodott szovjet állampolgárok, s ezek jellemzően kevert nemzetiségű gyerekei.

Az albánok és a románok szintén külön világ voltak, alig érintkeztek másokkal, meg hát – mint írtam már – nagyon kevesen is voltak.

Akkoriban egy kubai átlagember havi átlagfizetése 150 peso volt, ez akkor 2000 forintnak felelt meg, ami jóval kisebb volt az akkor magyar átlagkeresethez képest (ez a 80-as évek első felében 5000 forint körül mozgott), minden összeg egyszerre bruttó és nettó, hiszen akkoriban se Kubában, se Magyarországon nem létezett jövedelemadó vagy más állami elvonás.

Érdekességképpen: azóta a különbség sokkal nagyobbá vált, a jelenlegi magyar átlagbér nettó 140 ezer Ft körül van, míg a kubai 800 peso, ami kb. 9000 Ft, azaz a korábbi 2,5-szeres különbség mára 15,5-szeres lett. Hozzátenném: az életszínvonalbeli különbség ennél jóval kisebb, kb. 5-szörös lehet, ennek oka az, hogy míg Magyarországon az árszint kevéssé marad el a nyugatitól, addig Kubában az áram, a víz, a tömegközlekedés, az oktatás, az orvosi ellátás gyakorlatilag ingyenes, a kultúra – könyvek, mozi, színház – pedig annyira dotált, hogy az árak a magyar árak huszadát teszik ki átlagban. (Egy átlag kubai család rezsiköltsége egy hónapra nem éri el az ezer forintot, ami Magyarországon vicces összegnek tűnik.)

Lássuk most a kelet-európaik életszintjét Kubában, vegyük alapul azt az előbb megadott számot, hogy egy átlag kubai havi jövedelem 150 peso volt.

A kelet-európaiak a fizetésüket 3-féle pénznemben kapták, így az összehasonlítás nem egyszerű! A három pénznem:

• konvertibiis valuta (magyarul: USA-dollár): hivatalosan 0,90 pesót ért, de a feketepiacon 5 pesót, viszont nem feltétlenül volt érdemes átváltani, mert a “normál” pesóért nemigen lehetett kapni semmit, azaz aki dollárban kapott fizetést, az kénytelen volt ezen a hivatalos 0,90-es árfolyamon elkölteni azt a diplomataboltokban, ahol eleve nem is fogadtak el “normál” kubai pesót, azaz a csak dollár jövedelemmel rendelkezők kifejezetten magas árakon vásároltak,
• KGST-konvertibiis peso (magyarul: transzferábilis rubel): ezzel csak KGST-külföldiek rendelkezhettek, használható volt a diplomataboltokban (leszámítva az áruk egy kisebb részét, melyekért a diplomataboltokban is csak dollárt fogadtak el), emiatt ez a peso a valóságban a normál peso 3-szorosát érte,
• normál kubai peso: nem lehetett vele fizetni a diplomataboltokban, de egyes – csak kelet-euróiaknak fenntartott - üzletekben igen, s természetesen az utcán is.

A nem-KGST kelet-európaiak természetesen csak dollárban kaptak fizetést. A többiek között kifejezetten kasztrendszer működött.

A felső réteg kapott dollárt és KGST-konvertibilis pesót is.

A középső réteg KGST-konvertibilis pesót és normál pesót kapott.

Az alsó réteg csakis normál pesót kapott. De, mint említettem, ezzel jogosultság járt egyes, csak külföldieknek fenntartott boltokban való vásárlásra, azaz ez a réteg is privilegizált volt az átlag kubaiakhoz képest. Ezekben a boltokban is szerény volt a kínálat, Kádár-kori magyar szemmel nézve is, de a szinte teljesen üres átlag kubai boltokhoz képest komoly választék volt mégis. Csak érzékeltetésnek: az átlag kubai boltokban akkoriban kenyér, joghurt, pár magyar és bolgár konzerv, lengyel alma, sárgarépa, s még 4-5 zöldség, gyümölcs, kubai üdítő (Sprite- és Coca-Cola-másolat), stb. volt, míg ezekben a speciális külföldi boltokban akadt tej, lekvár, sajt, szovjet csokoládé, keksz, halkonzerv, gyümölcslé, tejpor, stb. is. Folytatva a párhuzamot, a diplomataüzletekben KGST-pesóért minden élelmiszer kapható volt és egyes más termékek is, dollárral csak egyes exportcikkekért (pl. televízió, magnetofon, Coca-Cola, svájci kakaó és csokoládé, márkás alkohol, amerikai cigaretta, stb.) és pár kiemelt minőségű kubai termékért (elsőosztályú kávé, jobb márkájú szivarok) kellett fizetni.

A „csatlósállamok” – NDK, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária – jellegzetessége az volt, hogy egyetlen kiküldött sem tartozott az alsó réteghez, azaz csak normál pesót kapók nem léteztek.

Ezzel szemben a szovjet kiküldöttek nagyobb része ide tartozott: jellemzően ezek voltak a nem-vezető beosztású szovjet szakértők és az egyszerű, tiszti rang alatti katonák. Mivel nagyon sok szovjet haverom volt (szovjet iskolába jártam), jól ismertem a szovjet kiküldöttek helyzetét: az alsó rétegük alig élt jobban, mint egy akkori moszkvai átlagember  - a Szovjetúnióban a legmagasabb életszínvonal akkoriban a három balti köztársaságban, Leningrádban és Moszkvában volt, mindegyik bőven az akkori magyar átlagszint alatt egyébként. Ez a réteg jellemzően úgy tudott életszintjén javítani, hogy csencselt: ami jellemzően azt jelentette, hogy a speciális boltban vett kaja egy részét eladta kubaiaknak 3-szoros áron, majd a többletpénzből aranyékszert vett lllegálisan. Teljesen megszokott látvány volt az extra módon felékszerezett háztartásbeli szovjet hölgy, akinek férje egyszerű szakértőként dolgozott, havi 400-500 peso fizetéssel.

A románok sajátossága az volt, hogy náluk pedig felső réteg nem létezett, azaz dollárt senki se kapott. Ez pont az a kor volt, amikor a román vezetés célul tűzte ki az ország teljes külső adósságának visszafizetését, így minden dollár meg lett spórolva.

A szovjet felső réteg – a legmagasabb rangúak – kapták dollárt is, de messze ők voltak a legrossszabban fizetettek a KGST-kiküldöttek között. Kb. ezt úgy kell elképzelni, hogy a szovjet nagykövet fizetésének dolláros része kb. annyi volt, mint egy alacsonyrangú magyar diplomatáé, nagyjából 300 dollár körül.

Ami a KGST-pesós fizetéseket illeti, a magyarok álltak a legjobban 800 peso átlaggal, alul a szovjetek 300 körüli átlaggal. Egy ellenzéki érzelmű orosz barátom meg is jegyezte: úgy tűnik, a Szovjetúnió az emberi történelem első gyarmati hatalma, ahol a gyarmattartó rosszabbul él, mint a leigázott.

Érdemes megnézni az ATV-n ezt a műsort.

Aki nem érti, miért lenne katasztrófa Magyarországra nézve egy ismételt ballib irányítás, az megtudhatja ebből a videóból. S nem a nyíltan perverz Lakner Zoltánnal van a gond itt, az ő szövege kifejezetten mértéktartó, mérsékelt: liberális szöveg, de amit mond azt őszintén, nyugodtan fejti ki, amivel gond nincs, akkor se, ha az ember nem ért egyet nézeteivel. A baj a gonosz tekintetű Lengyel László, az ember aki immár 30 év óta a hatalmasok csicskásaként éli életét. Lengyel az a típus, aki akkor is ellenszenves számomra, amikor éppen véletlenül igazat mond: ez az ember egyszerűen hiteltelen, gusztustalan féreg, nem emberi lény.Most már idősebben képtelen türtőztetni magát, teljesen ki is kelt magából.

Nem mondom el amit mond, tessék megnézni, mert érdemes. A lényeg az a lelki, aljas toporzékolás, mellyel likvidálna bárkit, aki más gondol, mint ő. Ha Lengyel a 40-es években lett volna fiatal. elsők között követelte volna Hitler bevonulását, 1956-ban meg a szovjet tankokat vezényelte volna. Gondolatainak lényege: el kell törölni a demokráciát Magyarországon, mert ez veszélyezteti a liberális nyugat hatalmát. Lengyel követeli: az USA döntse meg a magyar kormányzatot bármi áron.

A korrupcióellenes harc nem más, mint a háttérhatalom eszköze a szófogadatlanok elhallgattatására.

Két ország, ugyanaz a példa.

Romániában a Washingtonból vezérelt Korrupcióellenes Különleges Ügyészség olyan teljhatalommal rendelkezik, amit Robespierre és Sztálin is kissé eltúlzottnak mondanának. Akire rámutat ez a hivatal, annak vége. Bíróság, bizonyítás nem szükséges, elég a hivatal szava.

A cél egyetlen: az USA ilyen módon igyekszik elérni, hogy Románia szófogadó terep legyen az Oroszország elleni harcban. Ma már amerikai agresszív támaszpont is épül az országban.

A másik példa Brazília. A demokratikusan megválasztott baloldali elnököt éppen a napokban távolították el hivatalából, korrupciós vádakkal. Washington keze ismét ott dereng, a kampányt több, Washington által támogatott brazil politikus vezényelte le.

Az üzenet egyértelmű: lophatsz, ha szót fogad nekünk, de ha nem fogadsz szót, akkor hiába nem vagy korrupt, akkor is rád fogjuk.

Ha manapság korrupt politikusról hallok a médiákból bárhol a világon, első gondolatom: vajon milyen amerikai érdekeket sérthetett meg az illető politikus?

Gyakori ballib érv, hogy a Fidesz manipulálta a választókerületeket 2010 után, ezzel segítette elő saját 2014-es győzelmét.

Ahhoz, hogy értelme legyen a választókerületelet manipulálni, van egy nagyon fontos feltétel azonban: szükséges, hogy legyenek politikailag stabil választókerületek. Ha ilyenek nincsenek, semmi értelme manipulálni (változtatni a választókerületek határait), hiszen az eredmény megjósolhatatlan.

Mivel 1990-2010 között az egyéni választókerületek száma azonos volt és területük sem változott, könnyű a dolgunk. Nézzük meg, hogy a 1990-2010 között létezett 176 választókerület közül hány politikailag stabil van, azaz olyan, mely mindig ugyanarra az irányzatra szavazott.

A 176 választókerületből 110 teljesen instabil, azaz nem állapítható meg stabil politikai szavazás bennük - mindig másra szavaztak. Nincs mit manipulálni Fidesz szempontból.

9 választókerület masszívan nem ballib, ezekben a ballibek sosem tudtak nyerni.  Itt sincs mit manipulálni Fidesz szempontból.

43 választókerület erősen nem ballib, ezekben a ballibek csak 1994-ben, csúcspontjukon tudtak nyerni, minden más alkalommal nem ballib erők nyertek.  Itt sincs mit manipulálni Fidesz szempontból.

Eddig összesen 162 választókerületnél tartunk, ahol a Fidesz "manipulátorainak" semmi dolguk.

Marad tehát 14 választókerület, ahol érdemes lenne manipulálni. Ezek azok a választókerületek, melyek masszívan vagy erősen ballibek.

2 választókerület van, ahol mindig  a ballibek nyertek, ezek a budapesti 19. és 20. választókerület (ezek a XIII. ker. egy részét ölelik fel). Továbbá van 12 olyan választókerület, ahol a Fidesz csak népszerűsége csúcsán, 2010-ben tudott nyerni, minden más alkalommal ballib jelölt nyert. Ezek:

Baranya 3. - Pécs 3. - a jelenlegi 1. evk. és a 4. vk. egy része, az egyikben a ballib jelölt 5 %-kal, a másikban 17 %-kal maradt le,
Borsod-Abaúj-Zemplén 11. - Szerencs - a jelenlegi 6. egy része, a ballib jelölt 17 %-kal maradt le, harmadik lett,
Budapest 6. - IV. ker. 2., XV. ker. 1. - 2014-ben ballib győzelem született, lásd lentebb,
Budapest 22. - XIV. ker. 2. - 2014-ben ballib győzelem született, lásd lentebb,
Budapest 23. - XV. ker. 2. - a jelenlegi 12. evk. egy része, a ballib jelölt kevesebb mint 1 %-kal maradt le,
Budapest 31. - XXI. ker. 2. - 2014-ben ballib győzelem született, lásd lentebb,
Heves 4. - Hatvan - a jelenlegi 3. evk. egy része, a ballib jelölt 20 %-kal maradt le,
Jász-Nagykun-Szolnok 1. - Jászberény - a jelenlegi 2. egy része, a ballib jelölt 22 %-kal maradt le, harmadik lett,
Komárom-Esztergom 1. - Tatabánya - a jelenlegi 1. evk. egy része, a ballib jelölt 11 %-kal maradt le,
Komárom-Esztergom 3. - Kisbér - a jelenlegi 3. evk. egy része, a ballib jelölt 23 %-kal maradt le,
Pest 12. - Szigetszentmiklós - a jelenlegi 8. evk. és a 11. evk. egy része, a ballib jelölt 8 %-kal maradt le,
Somogy 1. - Kaposvár 1. - a jelenlegi 1. evk. egy része, a ballib jelölt 12 %-kal maradt le,

Tételezzük fel, hogy a választókerületek 176-ról 106-ra csökkentése során (ez 2011-ben zajlott, a 2014-es választások már az új rendszerben történtek) az összes ilyen választókerület határa úgy lett módosítva, hogy az a Fidesznek kedvezzen valamilyen módon.

Ahol a ballib jelölt 15 %-nál kevesebbet maradt le, tételezzük fel, hogy nyerhetett volna a régi rendszerben. Lássuk hány ilyen körzet van. A fentiekből látható: 5 darab! 5 a 106-ból.

A 2014-es választásokon ballib győzelem 10 választókerületben született, ezek:

Borsod-Abaúj-Zemplén 2. evk. - ez a korábbi 2 evk. és 4. evk., valamint a 3. egy része, mind a három ingadozó volt, most  ballib győzelem születt,

Budapest 5. evk. - ez a korábbi 6 . és 7. evk,, instabil politikailag, most éppen ballib nyereség születt,

Budapest 7. evk. - ez a korábbi 19 . és 20. evk, nagyobb része, mindig ballib volt (ez az a két választókerület, ahol csak ballibek nyertek, minden választáson), s most is éppen ballib győzelem születt,

Budapest 8. evk. - ez a korábbi 21. evk. és a korábbi 22. evk, nagyobb része, az előbbi instabil volt politikailag, míg a másik erősen ballib volt, most ballib győzelem születt,

Budapest 9. evk. - ez a korábbi 14. evk. és a korábbi 28. evk, nagyobb része, mindkettő instabil volt politikailag, most  ballib győzelem születt,

Budapest 10.evk. - ez a korábbi 3. evk. és a korábbi 4. evk, része, mindkettő instabil volt politikailag, most  ballib győzelem születt,

Budapest 11. evk. - ez a korábbi 5. evk. és a korábbi 20. evk, nagyobb része, az előbbi erősen ballib volt politikailag, míg mindig ballib volt, most ballib győzelem születt,

Budapest 16. evk. - ez a korábbi 13. evk. és a korábbi 28. evk, nagyobb része, mindkettő instabil volt politikailag, most  ballib győzelem születt,

Budapest 17. evk. -  ez a korábbi 29. evk. egy része, valami a korábbo 30. és 31. evk, volt, ezek közül a 31. erősen ballib volt, a másik kettő ingadozó, most  ballib győzelem születt,

Csongrád 1. evk. - ez a korábbi 1 evk. és a 3. egy része, mindkettő ingadozó volt, most  ballib győzelem születt.

Azaz megállapítható: a ballibek az új rendszerben ugyanúgy nyertek ott, ahol korábban is nagyon erősek voltak. Azoknak a választókerületeknek a száma pedig, ahol a választókerület határainak más módon való megállapítása esetén a ballib jelölt esetleg nyerésre esélyes lehetett volna összesen 5.

Azaz a parlamentáris választások eredményen mindez nem változtatott volna, egyszerűen a fideszes és ballib egyéni képviselők közti arány nem a jelenlegi 96:10 lett volna, hanem 91:15. S tegyük hozzá: már ez is csak egy feltételezés.

Ellenzed, hogy Gyurcsányból és más hozzá hasonló volt kommunista nomenklaturistákból milliárdos lett? Azt gondolod, ez igazságtalan? Bezzeg nyugaton nem ilyen ócska, gazember, hazug alakok a milliárdosok, hanem józan, okos, ügyes emberek, akik a munkájukkal, ötleteikkel emelkedtek fel?

Ki kell ábrándítsalak két pontban is.

A leggazdagabb magyar milliárdos is csak egy apró halacska a világelit óceánjában. S Gyurcsány még a magyarok között sincs az élvonalban. Igen, gazdag ember, de messze van az elittől. Megszerzett vagyonának hozama tulajdonképpen csak arra elég neki, hogy egész családja munka nélkül bőségesen megélhessen, s ő pedig bátran politizálhasson, nem aggódva a jövőért.

A másik pont fontosabb. Nyugaton valójában a nagy vagyonok eredete pontosan ugyanaz, mint keleten. A nyugati elit semmivel sem tisztességesebb az ex-kommunista elitnél. Nagyon-nagyon ritka dolog, hogy valaki gazemberség nélkül milliárdos lesz.

Szóval ne hidd el a hollywoodi meséket!

Pár éve - pontosabban 2012-ben - fedeztem fel magamnak Immanuel Wallerstein amerikai szociológus munkásságát. Mivel talán nem mindenki hallott róla, íme számomra legfontosabb eszméinek ismertetése.

Wallerstein a kizsákmányolást egészen másképp határozza meg, mint Marx. Engem a marxizmusban mindig zavart sok alapvető dolog, köztük éppen az alapok alapja, az értéktöbblet-elmélet, s az ezen keresztül meghatározott kizsákmányolás. Mivel nyilvánvaló, hogy ez így teljesen hamis, sosem vettem komolyan a marxizmust, azaz csak egyszer 16-17 éves koromban volt egy olyan időszakom, amikor megpróbáltam marxista lenni.

Wallerstein számára a kizsákmányolás nem matematikai kérdés, hanem tisztán egy hatalmi helyzet: amikor valaki a hatalma alatt tart más valakit anyagi haszonszerzés céljával, az kizsákmányolás, teljesen függetlenül attól, hogy megtörténik-e ténylegesen az anyagi haszonszerzés. Ezzel meg is oldódik a marxizmus alapjának abszurditása: pl. az, hogy a marxi alapot elfogadva a következtetés az, hogy a veszteséges tőkés nem zsákmányolja ki a munkását, sőt esetleg ő van kizsákmányolva munkásai által.

Mi a kapitalizmus Wallerstein szerint? Nem, nem a kizsákmányolás, hiszen az más társadalmakban is létezik. A kapitalizmus alapja az a csak rá jellemző sajátosság, hogy a rendszer alapcélja a tőke felhalmazása a további tőkfelhalmozás céljából, azaz végtelen a tőkefelhalmozás ciklusa.

Wallerstein fontos állítása: mítosz, hogy a tőke és a szabad piac barátok. Sőt, a tőkének nem érdeke a szabad piac, mert ha a piac valóban szabad lenne, ami azt jelenti, hogy minden piaci szereplő tökéletesen informált és akadálymentesen cselekvőképes, ez azt eredményezné, hogy a piac vásárlói oldal képes lenne az árakat olyan alacsony szintre lenyomni, melyen a nyereség műr olyan alacsony lenne, hogy a tőke immár nem lenne érdekelt a termelésben.

A tőke érdeke tehát a nem-szabad piac, az állami kontroll, melyben az állam a tőke érdekeit előtérbe helyezve szabályozza a piacot. A tőkének a legkedvezőbb a kvázi-monopolisztikus piac.

Wallerstein szintén állítja: nem igaz, hogy a globalizmus végcélja, a Világállam kialakítása a tőke érdeke lenne. Sőt, ellenkezőleg, a tőkének a globalizmus kizárólag annyiban érdeke, amennyiben ez a tőke szabad áramlását jelenti. Politikailag a globalizmus káros lenne a tőkére, hiszen ez egységes állami kereteket hozna, ami elenegedhetetlenül oda vezetne, hogy a tőke egyik mai fontos eszköze, az állami ellentétek kihasználása eltűnne.

A tőke fő barátja tehát az állam, de államból mindenképpen több kell, nem csak az előbb leírt ok miatt, hanem azért is, mert egy Világállam túl erős lenne, s vele szemben a tőke nem lenne képesen hatékonyan harcolni.

Az állami szabályozás fontos, nem csak mert képes kedvező feltételeket teremteni a tőke számára. Az állami szabályozás által meghatározott terheket a nagyobb tőke képes tűrni, míg a kisebbek csődbe mennek, azaz a nagytőkének ez érdeke még a komkurrencia kiküszöbölése miatt is.

A tőkekoncentráció elengedhetetlen, viszont nem vezet oda, ahová Marx szerint vezetni kellett volna, nem csökken végletesen a profit, azaz a rendszer nem vezet el saját pusztulásáig. Wallerstein szerint ugyan cégek mérete folyamatosan nő, de ciklikus felfelé ívelő modellben zajlik ez, azaz a szereplők cserélődnek.

Wallerstein első számú meglátása azonban a világ három részre osztottságának elmélete: magállamok, perfiféria, a közbenső állapot, a félperiféria.

A vagyon és a profit megy a magállamokba a világ többi részének kizsákmányolása révén. Ennek első foka a nyílt fosztogatás, lásd a klasszikus gyarmatosítást.

Mint ahogy sikeresebb a folyamatos haszon az egyszeri nagy csapásnál, úgy hatásosabb a folyamatos vagyonporszívózás is a nyílt fosztogatásnál. Ennek mechanizmusa az erős tőkés elveszi a gyenge tőkés profitját, s mivel a periféria tőkése a priori gyengébb a magállami tőkésnél, így ez a periféria által megtermelt profit folyamatos áramlását eredményezi a magállamokba.

A magállami tőkésnek azonban hasznos a periféria befektetésre is: azt a tevékenységét, melyben a verseny túl nagy, ami miatt a profitráta is alacsony előbb-utóbb kitelepítik a perifériára. Ennek következménye az is, hogy így a magállami proletáriátusra is képes hatni, hiszen ez munkanélküliséget eredmányez a centrumban.

Wallerstein meglátása: a periférián és a félperiférián szabadabb a piac, aminek az az eredménye, hogy gyengébb az ottani tőke érdekérvényesítő képessége, mint a magállamokban, ami miatt ezek az államok is gyengébbek.

Vége az idei eurovíziós dalfesztiválnak. Persze a fesztivál csak nevében zenei.

Az idei verseny azonban létfontosságú politikai következtetések levonására ad alkalmat.

Oroszország álláspontja messze a legnépszerűbb, az orosz résztvevő fölényesen első helyet ért el a közönségszavazáson. A pánikba esett háttérhatalom csak a zsűriszavazatok intenzív manipulálásával tudta megakadályozni az orosz győzelmet.

Az összes nyíltan homokos szám csúnyán leszerepelt, elsősorban a izraeli perverz srác. Európa nép nem akar homoszexuális lenni!

Az ukrán számmal a háttérhatalom valamiféle oroszellenes hisztériát igyekezett kelteni, ez azonban csúnya félreértés. A grúz Sztálin által 1944-ben deportált krími tatárok ügye nem Oroszország sara, az mindenki számára nyilvánvaló.

Érdekes volt az ATV pénteki Szabad Szemmel adása.

Régi észrevételem, hogy a legvadabb liberálisok KOMOLYAN hisznek a legvadabb antiszemita összeeskövéselméletekben. Ezt bizonyította most Szigetvári Viktor, az egyik marginális ballib törpepárt elnöke.

Emberi sajátosság: felhevült lelkiállapotban, fokozott idegi terhelés mellett az ember spontán kimondja amit gondol, olyat is kimond ilyenkor, amit egyébként normál lelkiállapotban bölcsen elhallgatna.

Érdemes az elejétől megnézni az adást. Amikor Németh Szilárd kőkemény érvei miatt Szigetvári lassan dühbe gurul, gyakorlatilag a következőket mondja ki:

• a magyar ballibek zsidó érdekeket képviselnek,
• a magyar ballibek támogatják a terrorizmust.

Ezek az emberek nem csak tévednek és hülyék, ők TÉNYLEG elmebetegek!

A demagóg propaganda fő baja annak alattomos és hazug jellege.

Mint a kommunizmusban élt ember akkoriban figyeltem fel erre a jelenségre. Először ösztönösen, még 8-9 éves koromban, majd pedig 16-17 évesen már tudatosan is.

Kamaszkoromat Kubában töltöttem, gyakorlatilag ott szocializálódtam. Itt egyszerre hármas hatás ért:

• egyrészt a kubai valóság hatása,
• másrészt a szovjet iskolám hatása,
• harmadrészt a magyar valóság hatása, hiszen apám magyar kiküldöttként volt Kubában.

Mind a három marxista állam volt (Kuba ma is az), de különbségek is voltak. Most csak a propagandát illető módszerek közti különbségekre térnék ki.

A szovjet propaganda volt a leginkább hagyományos. Ennek lényege: a mi igazságunk tudományos alapú, ezért aki másképp látja a dolgokat, az egyszerűen nem eléggé képzett, művelt ember. Ennek következménye: a más vélemény szimplán egy alacsonyabb szintű, fejletlen, elmaradott vélemény, melyet tudományos eszköztárunkkal könnyedén le lehet győzni.

A magyar propaganda inkább az összekacsintós aljasságon alapult. Azaz „mi is tudjuk, hogy hülyeséget mondunk, de ezt így kell csinálni”. Aki ezt a szabályrendszert nem fogadja el, az egyszerűen szalonképtelen alak, mint az, aki fürdőgatyában és papucsban megy az operába. Mivel sok hivatalos magyar személyt láttam, s sok beszélgetést volt lehetőségem meghallgatni, mindig megdöbbentett a magyarok határtalan cinizmusa.

Személyes tapasztalataim szerint a magyar hivatalos emberek 70 %-a ehhez a típushoz tartozott: azaz semmiben se hitt, de borzasztóan haragudott mindenkire, aki a dolgokat másképp látta. Ez a típus volt számomra a legutálatosabb: ők utálták egyébként mind a két másik csoport tagjait, melyekről most fogok írni.

Az egyik az őszinte hívők csoportja volt. Ők tényleg marxisták voltak, hittek komolyan a rendszerben és annak elveiben. Amikor kritizálták a rendszert, azt is ilyen elvi alapról tették, azaz a hittel, hogy ők a rendszer negatív, az eszmétől idegen elemei ellen harcolnak. Fontos megjegyzés: ez a csoport nem volt eszmeileg egyébként egységes, mert egyformán volt köztük – akkori szóval - „balos”, azaz ortodox, „sztálinista” marxista, s – szinté akkori szóval – eurokommunista. Ennek a csoportnak az aránya kb. 10 %-ra saccolnám.

S végül volt az antimarxisták csoportja. Látszólag furcsa, hogy lehettek hivatalos pozícióban antimarxisták egy marxista diktatúrában, de a késő-kádári korban ez lehetséges volt. Komoly csoport volt, minden ötödik hivatalos személy ilyen volt a 80-as években! Egyébként ez a csoport se volt egységes, mert ugyanúgy voltak benne nacionalisták, mind liberálisok.

A magyar rendszer propagandája az összes fenti jellemző miatt romlott volt, undorító.

Nála csak a kubai volt demagógabb. Az egyszerűen azt hazudta, hogy az egész világ kommunista! A módszer: kommunistának volt beállítva szinte minden álláspont, mely valamilyen szempotból egyezett a kommunizmuséval, akkor is, ha ugyanaz az álláspont sokkal több dologban viszont ellentétes volt a  kommunizmuséval. Ügyes, nem?

A marxizmus világméretű bukása után a liberalizmus vette át a terepet.

A mai üzleti élet magatartása a semmiben sem hívők magatartásához hasonló: nem hiszik el a liberális dogmákat, de kiközösítik azt, aki azokat nyíltan kritizálja.

A liberális hangadók korábbi módszere a szovjet volt: azaz egyszerűen megpróbálták marginalizálni az ellenvéleményt, azt elmaradottnak, tudtlanságnak beállítva.

Mivel ez csúnyán bukott, ma a kubai módszer a divat: mindent liberálisnak beállítani. Így lehet például egyszerre liberális az ultrajobbos kapitalizmuspárti és a szélsőbalos kapitalizmusellenes, egyszerre a kettő!

Ugyanez a módszer a divatosság képzetének erőltetése. A liberalizmusnak kedves ügye valamiféle kedves, jópofa, divatos dolgok. Lásd pl. a homoszexualizmust. Az nem annak van beállítva ami, hanem jópofa, kedves, derék, fiatalos ügynek.

Semmi kifogásom a nekem nem tetsző eszmék propagálása ellen, de ne tessék hazudni a propagandában. Csak ezt kérem!

Ma is vezetnek minden komolyabb munkahelyen az alkalmazottakról személyi dossziét. A kommunizmusban azonban ennek politikai része is volt. Manapság ilyesmit kevés emberről vezetnek, míg a kommunizmusban szinte mindenkiről volt ilyen.

1990-ben ki lehetett kérni az addig titkos személyi dossziét. Apám ezt meg is tette saját magáról. Most kezembe került ez az anyag: kb, 100 (száz) oldalas, vastag dosszié, ahol az első bejegyzés még apám gimnáziumi éveiből van, az utolsó pedig 1989-ből. Kifejezetten vicces, de érdekes olvasmány is ez.

A dossziéban minden benne van, még egy apám ellen írt levél is. 1980-ban apám eladta kocsiját (ok: készültünk már kubai kiküldetésbe), majd a vevő beperelte őt a kocsi állitólagos rejtett hibái miatt. Az illető ezek után képes volt levelet írni apám munkahelye pártszervezetének a perindítás mellett. Hozzáteszem: a pártszervezet korrekten járt el (a dossziéban benne van a pártszervezet válaszlevele is!), leírták egymondatos válaszukban a panaszosnak “nem foglalkozunk tagjaink polgári peres ügyeivel”.

A belügyesek is emberek, különböző képességekkel. Vannak jellemzések, melyek tökéletesen leírják apámat, s vannak, melyek erősen tévednek.

A dossziéban benne van apám összes önéletrajza is. A legviccesebb itt az idők szava, azaz ahogy apám alkalmazkodott a mindenkori hivatalos elvárásokhoz. Nagyapámnak volt egy saját péksége Miskolcon a 40-es években, egészen 1947-ig, amikor elvették tőle. Kis pékség volt, de volt 7-8 alkalmazott is, szóval inkább közepesnek volt mondható. Nos, nagyapám jellemzése apám önéletrajzában az 50-és és a 60-as években “apám sütőipari segéd-. majd szakmunkás volt”, ami persze igaz, csak nem a teljes igazság. Az önéletrajzokon érezhető  a kádári egyhülés, a 70-es és 80-as évekbeli életrajzokban már a “apám sütőipari kisiparos volt” mondat szerepel – ekkor már ki lehetett ezt mondani. Persze, az óvatosság érthető volt: annak idején apámat első körben “rossz származása” miatt nem vették fel az egyetemre az első körben.”

A számomra legkedvesebb dokumentum mégis egy teljesen politakamentes tartalmú:

A magyázat: ez akkor volt, amikor már léteztem meg nem született emberként, s a késés oka én voltam: anyán gyakran rosszul lett terhesen, s leszállt a buszról, apám meg nem hagyta őt egyedül, így ez néha késéssé fajult.

Majdnem egy évet dolgoztam egy amerikai-bolgár cégnél, mely táplálákkiegészítők importjával és forgalmazásával foglalkozott.  Ez a cég az iparág messze legnagyobbja Bulgáriában, de a román és a görög piacon is az egyik piacvezető. A cégnek nemcsak onlájn üzletei vannak, de léteznek offlájn is, azaz üzlethelyiségeik is vannak.

Mondanom sem kell, az ilyen helyen a legtöbb alkalmazott maga is az iparág szerelmese, azaz elsősorban fanatikus sportolók, testépítők. Olyan típus, aki Szilveszteszkor sem hajlandó meginni egy pohár perzsgőt, mert az alkohol hátráltatja az izomfejlesztést, munkanapokon meg munka előtt és után megy edzeni 1-1 órát, s legnagyobb panasza, hogy nincs a közelben edzőterem, mert akkor ebédiőben is edzene még 1 órát.

Ennek az embertípusnak egyik mellékvonása: hogy is mondjam, nem kedvenc területük a művelődés és a gondolkodás. Ezt maguk is mondják saját magukról, az egyik kedvenc vicces mondásuk az volt, hogy a gondolkodás fejleszti az egysejteket, ami energiapocsékolás, mert ez az erő felhasználható lenne hasznosabban is, az izmok fejlesztésére.

Persze nem én voltam a cég egyetlen kakukktojása, mert volt még ott marketing és művészi részleg is, ahol többnyire szintén sportolást csak évente egyszer, tévéből látó alakok dolgoztak. De mind korommal, mind kinézetemmel (akkoriban 46 éves voltam és 120 kg) én voltam mindenképpen a legfurcsább alak. A kollégák leginkább azon voltak meglepődve, hogy egész nap ültem a képernyő előtt, s ha éppen nem volt hivatali feladatom, olvastam valamit állandóan (blogokat olvastam leginkább és kommenteltem) – míg ők hasonló esetben kimentek súlyzózni meg beszedni a legújabb energianövelő tablettákat, porokat,  stb. (voltak ingyenes minták a legtöbb termékből a dolgozóknak, meg lehetett venni normál kiszerelések is, jelentős munkavállalói kedvezménnyel) vagy – a marketingesek és a művészek – kiálltak az iroda elé dohányozni. Ha nem kellett volna a cégnek egy angolul, bolgárul és magyarul egyaránt tudó ember, soha az életben nem is alkalmaztak volna engem, ez halálbiztos.

A hiererchia legalján az őr állt. 35 év körüli emberke, olyan ki nézettel, hogy Schwarzenegger is utat adna neki, ha éjszaka találkoznának. Nem az a szimpla ajtonálló őr volt, a cég mint alapvetően internetes vállalkozás technológiailag magas szinten állt, azaz a megfigyelés is a neten keresztül ment. Azaz az őr nem állt, hanem ült és nézte 3-4 képernyőnkeresztül  a kamerákat.

Erősek az előítéleteim az izompacsirták felé, bevallom. Aztán megszólalt az őr telefonja, a csengőhang a Hattyúk tava főtémája. Hát, ezen nagyon meglepődtem, bevallom. Számítottam csengőhangként valami artikulálatlan hörgésre, vagy a valami „megbasználak éjjel-nappal holdfényes éjszakán” típusú slágerre, esetleg a gumimacik címdalára, a legjobb esetben valamilyen filmbeli dalra, de erre nem.

Amióta a liberalizmus legvadabb áramlata, a homoklobbi vette át totálisan az Eurovíziós Dalfesztivált, a színvonal évről évre csökken. Nem csoda, hiszen amikor egy érdekcsoport kisajátít mindent, ez még akkor is jellemzően rossz eredményekhez vezet, amikor ez a csoport jó célokért küzd – hát mi várható, ha rosszak a célok?

Kevesen ismerik pl.  a fesztivál álságos „politikamentességét”, s ennek részeként zászlópolitikáját . A politikamentesség azt jelenti: politikai téma csak olyan lehet, mely tetszik a liberális agytrösztnek. Ennek része a zászlópolitika: csakis a résztvevő államok és az EU zászlója vihető be a nézőtérre, minden más tiltott, még az egyes résztvevő államok regionális zászlói is (azaz nem illegális, szeperatista mozgalmak zászlói, hanem HIVATALOS zászlók is!) – egyetlen kivétel van: a homoklobbi szivárványos zászlaja, azt lehet vinni, sőt manapság már ez a leggyakoribb zászló a fesztiválon!

Hozzátenném: a homoklobbi zászlaja egyébként lopás, ez az ősi inka zászló, melynek természetesen semmi köze a perverzióhoz. Ahogy Hitler lopta a horogkeresztet Indiából, ugyanúgy lopta a homoklobbi a szivárványos zászlót Dél-Amerikából.

Csodálkoztam is, hogy a két műsorvezető egyike se volt homokos, ez mindenképpen eredmény  a bécsi szörnyszülőtt szakállas álnőhöz képest, bár sikerült azt azért elérni, hogy az egyik műsorvezető egy erősen maszkulin típusú, 210 centiméter körüli nő volt: de – utánanéztem – legalább egy normális, heteroszexuális nő mégiscsak, ami megnyugtató hír.

Idén az előadók két nagy csoportra voltak oszthatók: az énekelni nem tudó, tehetségtelenek csoportja, s a szánalmasak csoportja. Az énekelni nem tudó, tehetségtelenek csoportja volt a népesebb.

Az énekelni tudó versenyzők  – pl. San Marino és Oroszország képviselője – is fokozottan szánalmas produkciót mutattak be.

Összesen egy résztvevőt fedeztem fel az elődöntőn, aki énekelni is tudott, de szánalmas se volt: az osztrák résztvevőt. Ő csak szimplán unalmas volt, de ez most ebben a mezőnyben nem is számít.

A magyar versenyző nagyot alakított: sikerült mindkét csoportba bekerülnie: a magyar énekes nemcsak énekelni nem tud, de sikerült röhejessé is tennie magát. Érezhető volt a produkción a homoklobbi keze is: miközben egy elmeháborodott sámánhasonmás ok nélkül egy hatalmas dobot ütögetett, a három darab háttérénekes srác vetkőzni készülő mozdulatokkal vonaglott, valószínűleg az egész koreográfia egy homokos bárból lett ellesve.

Valójában az Eurovízió manapság a haldokló, álkonzervatív, Merkel-Cameron féle agymenés zenei aláfestése. Ez talán a legjobb kifejezés az egészre.

Eljutottunk oda, hogy pár eredetileg is paródiának szánt “eurovíziós” szám dallamosabb, mint bármelyik valódi szereplő…

Az eddigi adatok Aczél igazságát sejtetik.

Le a kalappal Aczél előtt, hogy a totális médiaterror ellenére ki mert állni nyílt sisakkal.

Bár Aczél politikailag ballib, azaz nem az én eszméimet osztja, el kell róla mondani: mindigis a gondolkozó ballibek közé tartozott, aki a saját véleményét mondta, s nem a ballib agytröszt éppen aktuális álláspontját papagájkodta.

Íme egy példa: az emberi hitelesség fontosabb, mint a politikai vélemény tartalma.

El a kezekkel Aczéltől!

Nem állandóra, csak egy napra.

Az ok: gyűlöletbeszéd. Nem szabad ugyanis gyűlölködni többek között emberek ellen, azok "nemi orientációja" alapján.

Ezt a gonosztettet azzal valósítottam meg, hogy feltettem oldalam profiljára egy hivatkozást egy cikkemre.

Mint látható cikkemből, abban egy szál gyűlölködés sincs. Egyszerűen leírtam álláspontomat, mely szerint az egynemű párkapcsolat nem család. Ez kb. olyan tény, mint az, hogy nyáron hosszabbak a napok - közismert adat. De manapság ez már gyűlöletbeszédnek számít.

Egyébként nem haragszom a Facebookra: megértem, hogy üzleti érdekük nem ujjat húzni a rettegett amerikai homoklobbival.

A többi általam használt szolgáltató - Google Plus, Twitter, Tumblr - nem tiltotta le ugyanazt. Ki érti ezeket???