Pár ismert és kevéssé ismert területről szeretnék rövid összefoglalót írni.
Befagyasztott nemzetközi konfliktusok esetében megesik, hogy senkiföldjét jelölnek ki a harcoló felek között.
A legrégibb ilyen európai övezet Cipruson van. Miután 1974-ben Törökország megtámadta Ciprust, kialakult a nemzetközileg nem elismert független észak-ciprusi állam. Az ENSZ a két terület – a Ciprusi Köztársaság és az Észak-Ciprusi Török Köztársaság – határán alakította ki a ciprusi ütközőzónát, melynek összterülete 364 km2. Az ütközőövezet néhol – Ciprus fővárosában – alig pár méter széles, míg máshol több kilométer szélességű.
Nemzetközi jogilag az egész terület a Ciprusi Köztársasághoz tartozik, azonban az ország hatóságainak szuverenitásgyakorlása fel van függesztve.
A fenti térképen az ütközőövezet mindenhol ott van jelen, ahol a zöld és a narancssárga rész érintkezik egymással: a zöld szín az Észak-Ciprusi Török Köztársaságot jelzi, a naracssárga szín a Ciprusi Köztársaságot. A piros szín a ciprusi brit területet jelzi, a brit és a török terület között természetesen nincs ütközőövezet.
A ciprusi ütközőövezet sajátossága, hogy nem lakatlan, a területen 4 település van, összesen kb. 10 ezer lakossal.
Az ütközőövezet északi oldalán határkerítés van, ezeket az Észak-Ciprusi Török Köztársaság építette, míg délről nincs fizikai határ, így de facto az ütközőövezetben a Ciprusi Köztársaság jogrendje van hatályban.
*
A világ legrégibb, jelenleg is működő ütközőövezete a koreai, 1953-tól létezik. A két Korea határán van, területe kb. 1000 km2. Lakott terület mindkét oldalon, az északi oldalon egyetlen település van, míg délen több is. Nemzetközi jogilag a terület egyik országhoz sem tartozik, a valóságban mindkét Korea szuverenitást gyakorol a terület saját felén, egyes jogok átadásával az ENSZ számára. Északon a területre való belépéshez engedély kell, déle nem. Délen a terület részben adómentes: az ott lakók nem fizetnek bizonyos adókat.
*
1967-től létezik egy hasonló övezet Izrael és Szíria között. A Golán-fennsík nemzetközi jogilag Szíria részének számít, azonban 1967-ben Izrael megszállta, majd annektálta. E terület és Szíria között található 235 km2 nagyságban az ütközőzóna. Nemzetközi jogilag a terület egésze szír, a gyakorlatban izraeli, de az izraeli hadsereg nem léphet be a területre. A lakosság szinte teljes egészben drúz nemzetiségű, ezek egy része izraeli állampolgár, a többség szír állampolgár vagy hontalan.
*
Néha megesik, hogy két ország megegyezik abban, hogy semleges övezetet alakít ki határán. Jelenleg egyetlen ilyen övezet sincs, de Szaúd-Arábia két ilyen övezetet is fenntartott határán:
- a szaúdi-iraki semleges övezet 1922-1981 között létezett, területe 7000 km2 volt
- a szaúdi-kuvaiti semleges övezet 1922-1970 között létezett, területe 5800 km2 volt.
*
Egyes esetekben vitás területekből megpróbálnak független államot létrehozni.
Saarföld zászlajai, időrendi sorrendben, utolsó helyen a mai szövetségi állam zászlaja
Ilyen volt pl. Saarföld – jelenleg Németország egyik szövetségi állama – mely 1920-1935 között brit-francia igazgatás alatti védnökség volt, majd ugyanez megismétlődött a II. vh. után: 1957-ig a terület francia gyámság volt. Mindkét eset közös jellemzője: nem sikerült az új államnak saját identitást adni, így az végül mindkét esetben visszatért Németországhoz.
Rheineland zászlaja
Részben hasonló eset a Rajna-vidék (Rheineland), mely azonban nem lett jogilag elszakítva Németországtól, de francia katonai igazgatás alatt állt 1918-1925 között.
Memel zászlaja
Németországhoz kapcsolódó eset még Memel – a terület lakosságának fele német, negyede litván nemzetiségű volt. Az első világháború után francia gyámság lett, azonban Litvánia 1923-ban a területet elfoglalta, amit végül Franciaország és a többi hatalom elfogadott. Németország 1939-ban a területet visszafoglalta és annektálta. 1945-ban Memel szovjet lett, a teljes német lakosság deportálva lett, így lett a terület liván többségű. 1991-től a terület Litvánia része.
Danzig zászlaja, jelenleg ugyanezt a zászlót használja Gdańsk
Szintén Németországhoz kapcsolódik Danzig esete. A 95 %-ban német többségű Danzig az I. vh. után lett elszakítva Németországból, új státusza független terület lett Lengyelország gyámsága alatt. 1939-ben lett visszahódítva Németország által. 1945 után a teljes német lakosság deportálva lett, így lett a terület lengyel többségű, azóta Lengyelország része (Gdańsk).
*
Trieszt Szabadállam zászlaja, egyezik a mai városi zászlóval
A kevert olasz-szlovén-horvát lakosságú Trieszt független állam 1947-1954 között létezett. 1954-ben fel lett osztva Olaszország és Jugoszlávia között. A volt jugoszláv rész ma kb. fele-fele arányban oszlik meg Szlovénia és Horvátország között.
Fiume zászalaja
Hasonló eset a volt magyar Fiume, mely 1920-1924 között független államként működött, majd Olaszországé lett, a II. vh. után pedig Jugoszláviáé. Jelenleg Horvátország része. Magyar vonatkozása: ez Kádár János szülőhelye.
*
Tangier zászlaja
A jelenleg Marokkóhoz tartozó Tangier 1923-1956 között nemzetközi város volt.
Marokkó függetlensége 1912-ben megszűnt, ekkor az ország fel lett osztva egy francia és egy spanyol gyámsági övezetté. A spanyol övezet Marokkó északi és déli sávján volt, a francia középen. Ezen kívül a mai marokkói területen Ifni városa már 1860-tól spanyol gyarmat volt. (Nyugat-Szahara úgyszintén spanyol gyarmat volt 1884-től, ez a terület is Marokkóé ma, bár ez nincs nemzetközileg elismerve.)
Tangier a legfontosabb kereskedelmi város volt Marokkóban, így az európai gyarmatosítók – elkelürendő a viszályt – a városnak nemzetközi státuszt adtak, a város három kezdeti gyámja az Egyesült Királyság, Franciaország és Spanyolország volt, ehhez később csatlakoztak más európai államok is, majd 1945 után az USA és a Szovjetúnió is. A területet a II. vh. alatt Spanyolország megszállta, de a nemzetközi státuszt a spanyolok nem változtatták meg, majd 1945-ben Spanyolország visszavonta egyedüli fennhatóságát, visszaállítva a többi állam jogát.
1956-ban a gyámságot gyakorló államok megyeztek a gyámság megszüntetéséről, s visszaadták a várost Marokkónak.
*
A Krakkói Szabad Város zászlaja, azonos Krakkó jelenlegi városi zászlajával
Krakkó esete hasonló az előbbihez. Az 1815-ös bécsi kongresszus a várost nemzetközi várossá nyilvánította Ausztria, Oroszország és Poroszország védnöksége alatt. A város lakossága 80 %-ban lengyel volt. A nemzetközi státusz 1846-ben lett eltörölve, ekkor a terület Ausztria része lett.
Az I. vh. után a helyreállított Lengyelország része lett a város. 1939-1945 között Krakkó a Főkormányzóság fővárosa. A Főkormányzóság a két vh. közti azon terület volt, mely nem lett csatolva se Németországhoz, se a Szovjetúnióhoz, hanem német irányítás alatti gyámsággá lett kikiáltva.
*
Nyugat-Berlin zászlaja, azonos a mai egyesített Berlin zászlajával
A legismertebb eset Nyugat-Berlin. Sajátossága, hogy sosem lett tisztázva teljesen a státusza, pedig 1945-1991 között létezett ténylegesen. De végül megszűnt, mielőtt státusza teljesen tisztázva lett, pedig 46 évig állt fenn.
A II. vh.-ban győztes hatalmak felosztották a várost négy szektorra: amerikai, brit. francia és szovjet szektorra. Miután megalakult 1949-ben az NDK és az NSZK, a szovjet hatóságok megszüntették saját berlini szektorukat, Kelet-Berlin jogilag az NDK része és fővárosa lett. A három nyugati hatalom ezt a lépést nem ismerte el, saját berlini szektoraikban fenntartották hatalmukat, bár abba beleegyeztek, hogy a három nyugati szektor gyakorlati értelemben kerüljön az NSZK irányítása alá – azaz a lakosok nyugatnémet állampolgárok lettek, s képviseletet kaptak a nyugatnémet szövetségi szervekben. Miután 1961-ben a keletnémet hatóságok falat építettek a három nyugati szektor köré, Nyugat-Berlin fizikailag is le lett választva a könyező területekről.
A 4 győztes hatalom 1971-ban megkötötte a Berlini Egyezményt, de Berlin jogi státuszát ez sem rendezte, az egyezmény csupán rögzítette a tényleges helyzetet. Berlint illetően a két ellentétes tábor továbbra is másképp látta a jogi helyzetet:
- a Szovjetúnió szerint Kelet-Berlin az NDK része, Nyugat-Berlin pedig speciális terület, a 3 nyugati hatalom igazgatása alatt, melyet gyakorlati kérdésekben jogosult az NSZK képviselni.
- a három nyugati hatalom szerint az egész Berlin speciális terület, a 4 győztes hatalom igazgatása alatt, a terület nyugati részét gyakorlati kérdésekben jogosult az NSZK képviselni, míg keleti részét pedig az NDK.
Hozzá kell tenni érdekességképpen:
- a szovjet álláspont nem volt koherens, mert bár saját megszállási övezetüket még 1949-ben megszüntették, ennek ellenére továbbra is elismerték mind a 4 győztes hatalom jogait egész Berlinre, azaz a nyugati hatalmak hivatalos képvislesői 1949-1990 között szabadon mozoghattak Kelet-Berlinben, s a szovjet képviselők is mindvégig éltek ezzel a jogukkal Nyugat-Berlint illetően,
- az NSZK hivatalosan nem ismerte el a 3 nyugati hatalom álláspontját, azaz mindvégig saját egyik szövetségi államának tekintette Nyugat-Berlint.
- az NDK is sajátos értelmezést fejlesztett ki, mely nem egyezett teljesen a szovjet állásponttal: Nyugat-Berlint gyakorlatilag egy független államnak tekintették, melynek semmi köze az NSZK-hoz.
Mindebből sok vicces és furcsa helyzet keletkezett, például:
- Nyugat-Berlin és Kelet-Berlin határán a nyugati részről nem volt határellenőrzés, mivel nem volt elismerve, hogy ott határ lenne,
- a Kelet-Berlinben lévő nyugati képviseletek magukat “képviselet az NDK-ban és Kelet-Berlinben” kifejezéssel illették, ezzel aláhúzva, hogy Kelet-Berlin nem része az NDK-nak.
Az NDK hatóságai szintén minden lehetőséget megragadtak saját álláspontjuk igazolására. A 80-as évek közepén a keletnémet vezér Honecker eldöntötte, hogy bevezeti mindenki számára a határellenőrzést, azaz egyoldalúan hatályon kívül helyezi a négy győztes hatalom megállapodását a szabad mozgásról a 4 hatalom hivatalos képviselői számára. A szovjet vezetéssel nem is konzultak ez ügyben, ez a Brezsnyev halála és Gorbacsov vezetővé válása közti interregnum idején volt, amikor a Szovjetúnió élén félig halott személyek álltak. Honeckerék tehát döntöttek: a félhülye szovjet vénembereket nem kérdezzük, mi függetlenek vagyunk, s kész helyzetet csinálunk, aztán meg majd csak beletőrödik mindenki.
Az új rend első napján persze az amerikaik rögtön le is tesztelték azt. Pár amerikai diplomata elment a szektorhatárra, ott bemutatták diplomata igazolványukat. Mivel egyéb okmányt is kértek tőlük a keleti határőrök, vita alakult ki, s nem engedték át az amerikaikat. Ők gyorsan vissza is mentek a követségükre, telefon Washingtonba, hogy az NDK nem ismeri el az USA korlátlan mozgási szabadságát a szektorokon keresztül. Fehér Házból meg telefon a Kremlbe, hogy “tessék mondani, mi a Szovjetúnió hivatalos álláspontja, tartja-e magát a Szovjetúnió a négyhatalmi egyezményhez”, mire onnan persze döbbenten válaszoltak, hogy “természetesen, igen” és nem értették miért kérdeznek ilyet tőlük Washingtonból.
Ekkor az amerikaik kicsit megnyugodtak, hogy akkor ez mégsem egy új szovjet berlini blokád, mint 1949-ben és 1961-ben, hanem valami más, s vázolták a helyzetet, hogy az NDK hatóságai, úgy tűnik, nem ismerik el a 4 hatalom szuverén felségjogait Berlin területén, ezért az USA kéri a Szovjetúnió vezetését, hogy vesse be befolyását az NDK kormányánál a “félreértés” tisztázására. Igencsak jó lenne, ha a szovjet bevatkozás sikeres lenne mondjuk 24 órán belül, mert ellenkező esetben az USA kénytelen lesz az ügyet komolyan venni és kiadni a parancsot a Nyugat-Berlinben állomásozó amerikai csapatok főparancsnokának, hogy egy tankot indítson meg a szektorhatár felé, majd erőszakkal nyisson utat Berlin keleti szektora és nyugati szektorok között, s ott létesítsen átkelőhelyet, ezzel megszüntetve a a jogellenes állapotot. Az amerikaiak hozzátették, hogy természetesen e harci cselekmény során nem kívánják megsérteni a Szovjetúnió jogait a szovjet megszállási övezetre vonatkozóan semmilyen formában, azaz természetesen az új átkelőhelyet azonnal 4-hatalmi ellenőrzés alá fogják helyezni.
Moszkvából leordították Honeckerek fejét 5 percen belül, “meg vagytok bolondulva? háborúzni akartok az amerikaiakkal? s minket is bele akartok keverni? azt hiszik, hogy mi találtuk ki az egészet!”. Szóval végülis fél óra múlva tájékoztatta az NDK kormánya az amerikai követséget, hogy “félreértés történt, a határpont parancsnoka hibát követett el, félreértette az új szabályzatot, ezért megrovásban lett részesítve, természetesen semmilyen változás nem állt be a 4 hatalom státuszában berlini jogaikat illetően”.
a szerző – hátulról, táskával a hátán – éppen belépni készül Nyugat-Berlinbe 1985-ben, elől a híres 4-nyelvű tábla (“Ön belép az amerikai szektorba”), jobbra az amerikai-brit-francia katonai őrposzt
jelenleg így néz ki a hely (Google Street View), a táblát ott hagyták dísznek
A jogi helyzet végül csak 1990-ben lett rendezve, amikor a 4 győztes hatalom megállapodott: megszüntetik minden jogukat Németországot illetően, aminek eredményeképpen Berlin egyesítve lett, valamint az NDK megszűnt és teljes területe az NSZK része lett.
