A mai napon a ballib agytröszt nyílt levélben tette közzé álláspontját a vasárnapi üzletbezárással kapcsolatban. Íme a nyilatkozat szövege:

Igen nem tisztán csúnya, cigány Orbán diktátor úr!

Követeljük a vasárnapi boltbezárás folytatását, sőt kiterjesztését. Értse meg, mindent erre a lapra tettünk fel, erre kaptunk pénzt Soros úrtol és Pedo Buzikson úrtól, a Norvégiai Köztársaság elnökétől. Az, hogy Ön most vissza akarja vonja a boltbezárást nem-európai, súlyosan diktatórikus lépés. Követeljük, legyenek a boltok szombaton is bezárva!

Ha nem teljesíti követelésünket, 800-fős gágogó felvonulást rendezünk a hétvégén!

*

Te mit mond a kedves Birca minderről?

De lássuk most mi is történt. A Fidesz megijedt és visszahátrált egy jó, kőkemény baloldali intézkedéstől - ha ezt nézzük, vesztett a Fidesz valóban. De a propagandaháborút megnyerte kőkeményen.

Mi egyébként a Fidesz helyében nem így léptünk volna, többet nyerhettek volna bátrabb hozzáállással. De ez a lényegen nem változtat: a Fidesz a kisebb kockázatot választotta és nyert. Ha minket hallgattak volna meg, nagyobb kockázattal ugyan, de nagyobb nyereség lett volna az eredmény.

Fontos aláhúzni: a Fideszben megbízni botorság. Lehet támogatni egyik vagy másik intézkedésüket, de megbízni bennük általánosan óriási hiba lenne.

Nyugaton a baloldal a munkavállalók védelméért harcol, ennek része a hétvégi munkavégzés erős korlátozása. A magyar ballibek természetesen ultrajobbosok, így a bolttulajok érdekeiért harcolnak, de ebben nincs is semmi különös. A vasárnapi nyitvatartás lényege az ember elállatosítása és a profit növelése. A dolgozóra pofájára ver a kulák és vesz magának aztán még egy jachtot Monacóban. Ennyi az egész. A ballibek természetesen a monacóiak oldalán állsz, de ez így koherens viselkedés. A furcsa az lenne, ha egy ballib a kisember oldalára állna.

Áll a Monte Carlo-i kikőtőben Gyurcsány, Bajnai, Vágó István és a többi balliba gyászhuszár és pezsgős kaviárt zabálnak a jachtjukon, örömmel konstatálva: ismét sikerült a magyar kisemberre ütni egyet. De egyszer majd a kulákok pofájára fagy a vigyor, amikor a nép felkel és lesöpri őket jachtostul a földgömbről!

Az elmúlt 10 év alatt összes munkahelyem – egyet leszámítva – nagy nemzetközi cég volt. Teljesen politikamentesen most az ilyen helyeken dolgozó nők osztályozása következik. Ugyanis megfigyeltem: az ilyen munkahelyeken vannak erős közös tendenciák.

Négy típust tudtam eddig megfigyelni, íme ezek:

A titkárnő típus.

Üzletasszonynak öltözik, ami azt jelenti jellemzően: magassarkú cipő, kiskosztüm, sőt esetenként estélyi ruha, de lehet elegáns nadrág is rajta. Smink, mindig megcsinált frizura, állandó mosolygás, intenzív szociális kapcsolatépítés. Ez a típus nagyon akar karriert építeni, a lehető leggyorsabban. Ha ez a típus a főnököd, akkor jellemzően bajban vagy: ő ugyanis nem fogadja el, hogy valakinek nem élete központi eleme a munkahely. Ha ő veled egyenrangú munkatárs, érdemes barátkozni vele, ellenkező esetben bajban leszel.

A szürke veréb típus.

Ő szakértőnek öltözik. Hétköznapi öltözék, jellemzően farmer, egyszerű blúz. Nem sminkel vagy csak nagyon enyhén teszi. Kommunikációja átlagos, se nem zárkózott, se nem hálózatépítő típus. Karriert épít, úgy véle ehhez az a megfelelő, ha kihangsúlyozza: ő szakértő, nem nő, így egyszerű öltözéke mögött az rejlik, hogy annyira elfoglalja őt munkája, hogy nincs ideje nőnek lenni. Főnökként pozitív: ha a beosztott elvégzi a munkát, az neki abszolút elég, semmi mást nem akar. Ha ő veled egyenrangú munkatárs, bajban leszel, ha azt gondolja rólad: te is karriert akarsz.

A hanyag bölcsész típus.

Éhes proletár típus. Kihangsúlyozza: ő csak dolgozik, neki a munka nem az élete. Két verziója van: az egyik a kócos, sminkeletlen, férfiasan öltözködő típus,  a másik igyekszik nőies lenni, de van benne mindig valami furcsa: pl. jól látható bizarr tetoválás vagy valamilyen furcsa típusú smink. Ő nem akar sosem karriert, a lényeg neki: a munkaidő lejártakor azonnal hazamenni. Ha véletlenül főnök lesz, jellemzően kellemes főnök, mert mástól se követel meg mást, mint amit maga képzel a munkáról, viszont ha bajba kerül beosztottja, nem védi meg azt sosem. Ha ő veled egyenrangú munkatárs, semmi problémád nem lesz vele soha.

A fotómodell típus.

Ő elsősorban nő, nem alkalmazott. Mindig nagyon rendezett kinézetű, mint a titkárnő típus, de öltözéke egészen más: imádja a csillogást, az extravagáns ékszereket, kedvence a sztreccs nadrág és a cicanadrág (leggings). Ha nincs párja, munkaideje nagy része párkereséssel zajlik. Ha már van párja, akkor sok a munkahelyen a barátnője. Legjobb barátnője szinte mindig egy nagyon előnytelen kinézetű kolléganő, így az ő tökéletessége még jobban látszik mindenki számára. Dolgozni nagyon nem szeret, de ha kell, megcsinál mindent a szabályok szerint, de sosem tesz semmi többet a kötelezőnél. Ritkán lesz főnök, de ha ez megtörténik főnökként pozitív, de viszont ha baj van, képtelen lesz a helyzetet kezelni. Egyenrangú munkatársként teljesen problémamentes, az a ritka típus, aki mind férfiakkal, mind nőkkel képes együttműködni. Ő meg van győződve róla, hogy a legtökéletesebb, így nem lát senkiben ellenfelet.

(Az illusztrációk divatlapok honlapjairól vannak.)

Bár régóta kifejezem azt a véleményemet, hogy az, ami Magyarországon baloldalnak nevezi magát nem áll semmilyen kapcsolatban a baloldallal, az ember néha mégis meglepődik.

Mint az ATV csatorna gyakori nézője, tegnap ismét ilyen megdöbbenés ért.

Ez az érzés az Egyenés Beszéd egyik adásának nézese közben ért. Érdemes végignézni. Az ízig-vérig jobboldali hisztérikus minidiktátor Vágó Isván, aki magát ki tudja miért baloldalinak véli semmi gondot nem lát abban, hogy a munkavállalók ki vannak szolgáltatva munkaadóiknak, és minden ezt csökkentő próbálkozást demagógiának vél.

Röhejesek vagytok, ballib véglények... Csak az ilyen vágók ne kerülhessenek többé hatalomra, mert kő kövön nem fog maradni.

Ismét egy ateista, aki nem ismeri azt, amit kritizál.

Az egyik magyar ateista szervezet aktivistája próbál cáfolatot mondani az Újszövetségről, miközben nem is ismeri kellően a témát.

A videót végigszenvedtem – a stílusa bántóan ignoráns és arrogáns -, íme ellencáfolatom, pontokba szedve:

• Nem igaz, hogy minden keresztény hite a Biblián alapszik. Ez csak a protestánsokra igaz, akiknek az egyetlen forrásuk a Biblia. Az apostoli keresztények számára a Szent Hagyomány a forrás, melynek része – de csak része! – a Biblia.
• Csak egyes marginális keresztény csoportok vallják, hogy az Ószövetség nem része a kereszténységnek. Azaz amikor ezt “cáfolod”, valójában árnyékbokszolsz, ugyanis az általad cáfolt állítást NEM vallja a kereszténység.
• Valójában a kereszténység egyes áramlatai között a vita csak az, hogy mi a viszony a Ó- és az Újszövetség között. A vita azonban a lényeget nem érinti: minden áramlat szerint az Ószövetség Jézus előtörténete, az ő várása. S szinte minden keresztény áramlat egyetért abban, hogy az Ószövetség szabályai nem érvényesek Jézus óta. Azok is egyetértenek ebben, akik szerint Istennek jelenleg két párhuzamosan működő szövetsége van hatályban: teológiailag ezt úgy mondják, diszpenszaciolizmus és szuperszesszionizmus, az előbbi szerint – ezt vallják egyes újprotestánsok – Istennek ma is érvényes a szövetsége a zsidókkal, s ezek kívül van egy másik szövetsége is, Jézuson keresztül, míg az utóbbi szerint – ezt vallják az apostoli egyházak és a hagyományos protestánsok – Isten zsidókkal kötött szövetsége megszűnt Jézus óta. Viszont mindkét csoport elkülöníti egymástól az Ószövetség erkölcsi és egyéb szabályait, s csak az erkölcsieket tartja hatályosnak. Ez alól csak egyes nagyon marginális újprotestánsok képeznek kivételt.
• Az Ószövetség nem hagyagolható el, viszont valóban nem az a lényeg. A lényeg Isten (Jézus), s Jézus közvetlen működése az Újszövetségben van, ezért is ez a legfontosabb.
• Máté, Márk, János és Péter annyira találkoztak Jézussal, hogy az apostolai voltak, pontosabban Márk nem volt apostol, de Jézus egyik követője volt. Azaz ismerték személyesen Jézust. A többi újszövetségi szerző közül Júdás és Jakab Jézus unokatestvérei voltak, azaz nemcsak ismerték Jézust, de rokonai is voltak. Lukács és Pál valóban nem ismerték Jézust, ők Jézus mennybemenetele után lettek csak keresztények. Hozzáteszem: nincs jelentősége annak, hogy ki ismerte személyesen Jézust.
• Plagizálás. Ez nem plagizálás. Az egyezések oka: a szerzők ugyanazt a forrást alkalmazták, ugyanazt az eseményt írták le. Ha te és én elmegyünk megnézni a Csillagok Háborúja VII. részét és írunk róla, biztosan lesznek egyezések a két cikkben. Ez azt jelenti, egymásról plagizáltunk? Vicces, hogy egyszer az a bajod, hogy eltérések vannak az egyes biblia szerzők között, majd meg az, miért nincs elég eltérés köztük…
• Hiteles történelmi bizonyíték. A Biblia nem hiteles történelmi bizonyíték, hanem hitbuzgalmi írás. Ez az egyetlen célja: tudatosítani Istenről, a megváltásról. A Biblia azonban se nem történelemkönyv, se nem enciklopédia, de még teológiai szakkönyv se.
• Igen, vannak elletmondások a Bibliában. Ennek oka: nem egy ember írta az egészet. Ha többen beszámolnak ugyanarról, mindig lesznek eltérések. Ezt megláthatod magad is: elmész a haverjaiddal, családoddal valahová (buliba, kirándulni, színházba, mindegy), majd megkérsz mindenkit, írjon az eseményről. Meg fogod látni: lesznek komoly eltérések a leírásokban. Miért? Mert így működik az emberi agy: mindenki mást tart fontosnak, ami miatt egyesek pontatlanul emlékeznek majd.
• Az Újszövetség – és az egész Biblia – tökéletes, de ez nem azt jelenti, hogy hibátlan. Tökéletes arra, amire íródott, de másra nem.
• Kevered az egyes írások megírásának idejét (ez minden esetben az I. sz. közepe és vége, talán legkésőbb a II. sz. eleje) és a Bibliába való bekerülésük idejével. A Biblia mai alakját hivatalosan csak a IV. sz. végén nyerte el, a hippói zsinat hozott erről döntést 393-ban. A gyakorlatban azonban már a II. sz. végén egyetértés volt az Egyházban, hogy mely újszövetségi iratok tekintendők a Biblia részeként.
• Jézus egyes tanításai valóban nem újak, a kereszténység nem vadonatúj. Viszont ebben a formában a keresztény tanítás igenis új, senki más nem foglalta ezt az egészet pont így egybe. Logikád alapján a paprikás csirke nem új étel, mert már korábban is létezett rántott csirke és töltött paprika, azaz a paprikás csirke “lopás” – nem, nem igaz, a paprikás csirke új étel, annak ellenére, hogy egyetlen összetevője se új. Ami pedig a kereszténységet illeti, a helyzet még egyértelműbb: igenis vannak olyan elemei, melyek annak idején, az első században igenis nagyon szokatlannak számítottak, teljesen újnak.
• Csak szellemi lényként Jézust csak egyes eretnekek képzelték. A keresztény tanítás szerint Jézus egyszerre Isten és ember, s ez az egyik legalapvetőbb dogma. Azaz nem igaz, hogy sokféle elképzelés volt Jézusról.
• Jézus mint zsidó rabbi, aki nem Isten – ezt csak egyes eretnekek mondták, a zsidó-keresztények, akik egy I. sz. eretnekség voltak. A keresztény tanítás ezt mindig elvetette. Természetesen zsidó rabbi is volt (hiszen tanított, s a tanítókat rabbinak mondták), de nem csak ez.
• Az Újszövetség nem él meg az Ószövetség nélkül – így igaz, ezt mondja a kereszténység is…

Most, hogy a ballibek látszólag győztek a népszavazás kérdésében, a téma aktuális lett ismét.

Alapként megjegyezném: szükséges a népszavazás nagyobb szerepe, s ennek érdekében többek között el kellene törölni a népszavazás intézményét jelenleg korlátozó elemeket, melyekből három a legfontosabb:

• a népszavazás a magyar jogrendben csak másodlagos, ez abszurdum, egyenlővé kellene tenni a közvetett népszuverenitás-gyakorlással,
• eltörlendő az az elv, hogy népszavazás nem lehetséges olyan kérdésben, melyet az alkotmány vagy nemzetközi szerződés rendez,
• s végül eltörlendő az az elv, hogy nem lehet ugyanabban a témában egyszerre több népszavazási kedvezményezés.

Érdekes viszont a ballib tehetetlenség a konkrét ügyben. Hisztérikusan igyekeznek bosszút állni a Fidesz 2008-as népszavazásán, amikor Orbán egy teljesen kamu, látszólag politikamentes kérdés kapcsán hatalmas ütést mért Gyurcsányra. Azonban a ballibek ismét mohók, ami képtelenné teszi őket a racionális, logikus gondolkozásra.

Pedig át kellene csak nézni a különbségeket a két helyzet között!

2008-ban egy nagyon népszerűtlen kormány volt hatalmon. A kormány népszerűtlensége 2006-tól kezdődött, s kezdő lökése maga a miniszterelnök Gyurcsány rosszul kiszámított taktikázása volt. Gyurcsány megpróbálta átvenni a teljhatalmat saját pártjában, elsöpörve minden pártbeli hatalmi tényezőt, s ehhez azt a módszert választotta, hogy nyilvánosságra hozatta saját titkos, direkt szenzációhajhász beszédét. A számítás azonban rosszul jött be: nem a pártban nőtt meg Gyurcsány hatalma, hanem sosem látott módon süllyedt le az egész párt Gyurcsányustul.

Ebben a helyzetben a Fidesz mint fő ellenzék feladata csak az volt: folyamatosan támadni minden fronton a kormányt, hiszen tudta, bármilyen ügyből politikai propaganda kovácsolható.

Ezzel szemben jelenleg a kormány népszerű, de legalábbis ma a kormány fő ellenzéke népszerűtlenebb a Fidesznél. Azaz nem kovácsolható általános politikai propaganda még egy népszerű konkrét ügyből sem.

S itt van még egy másik fontos elem is: míg 2008-ban nem volt nyilvánvaló harmadik erő (mert az ezt a szerepet betölteni akaró MDF ehhez túl gyenge volt, a Jobbik pedig nem volt relevánsan megkülönböztethető a Fidesztől), most itt van a szerény, de biztos parlamenti bejutással kecsegtető népszerűségű LMP, valamint – és ez még fontosabb – a Jobbik, mely azonnal rácsapott a hatalmas lehetőségre, hogy magát meg tudja végre különböztetni a Fidesztől. Mi ennek a következménye? Hiába is vesztene a 2016-os népszavazáson a Fidesz, a győzelem nem legitimálná a ballibeket.

A ballib agytröszt ezt képtelen megérteni, pedig ez alapvető stratégiai elv: felesleges totális győzelemre törekedni, ha az a győzelem nem lesz egyértelműen a mi hasznunkra. Másnak megnyerni egy csatát szimplán butaság. Pedig ez a helyzet: a ballib győzelmi mámornak a fő eredménye a Jobbik megerősődése lesz. Ez csak akkor lehet jó a ballibeknek, ha már titokban készítik elő a Jobbik-ballib együttműködést… szerintem nem  ez az ok, hanem csak szimpla ostobaság.

Mit tennék én, ha a ballibek egyik politikai tanácsadója lennék? Aláhúznám először is, hogy a népszavazás nem parlamenti választás, hanem pár konkrét dologról szól csupán. Kijelenteném, hogy nem a Fidesz leváltása a cél, hanem a Fidesz rákényszerítése, hogy lemondjon egyes rossz. népszerűtlen politikáiról. Így a Fidesz zsákutcába kerülne a boltbezárási kérdés kapcsán: ha vissza is vonná a rendelkezést a népszavazás előtt, akkor is a ballibeknek hozna ez pluszpontot.

Én csak egy egyszerű szürke aktatologató vagyok egy multinál, nem egy többmilliós bérű hivatásos politikai PR-szakértő, mégis: én megértem ezt. Tényleg annyira hülyék, hogy ők ezt nem értik meg?!

Egy vicces, de igaz és tanulságos történetet fogok most leírni röviden.

Részt vettem pár hónapig egy nyelvészeti témájú FB-vitacsoportban.

A múlt héten egy résztvevő felvetette: létező jelenség-e, hogy valaki azért nem akar tanulni egy adott nyelvet, mert az a nyelv egy negatív jelenséggel kapcsolódik össze. Az ő példája az volt, hogy ő mint homoszexuális negatív érzelmekkel viseltetik az orosz nyelv iránt, mivel Oroszország homofób ország.

A vita közben én megjegyeztem, hogy a homofóbia eleve egy pozitív érdek, azaz bizony erősen szubjektív álláspont alapból rossznak minősíteni.

Erre beindult ellenem a támadás. Leírom a támadás fokozatait:

1. Felvetődött nem viccelek-e, hiszen a homofóbiát védeni NYILVÁNVALÓAN hibás álláspont. Kiderült: nem viccelek.
2. Meg lett kérdezve, miért gyűlölködöm, miért utálom embertársaimat. Kiderült: nem utálok senkit, nem a homokosokat ellenzem, hanem a homoszexualizmust.
3. Jöttek az ezerszer megunt vallási álérvek: a Biblia nem is ellenzi a homoszexualizmust, ill. ellenzi valóban, de mást is ellenez. El lett magyarázva a keresztény tanítás, az ellenfél vesztett.
4. Elindultak a személyeskedések: az enyhe sértésektől a durva, trágár szövegeik. Miután nem reagáltam hasonló módon, az ellenfél csúnyán vesztett.
5. Jött a felszólítás a csoport moderárorához, miért nem tesz lépéseket a „gyűlöletbeszéd” leállítására. A moderátor nem reagált: ő támogatja a véleményszabadságot.
6. Ment a levél a FB ügyfélszolgálatához. Most már meglett az eredmény: törölve lett a véleményem.

Egyébként a FB ügyfélszolgálatára nem haragszom: tudom, hogy ha a FB nem úgy táncol, ahogy a homoklobbi muzsikál, akkor annak súlyos üzleti következményei lehetnek számukra, s ezt nem mernék felvállalni a véleményszabadság miatt. Ha dönteni kell üzleti érdek és elvont elvek között, MINDEN nagy cég az előbbit választja – s ez valahol természetes is, hiszen minden cég célja a profit, ezt nem írhatja felül semmi. Jelenlegi munkahelyem pl. az USA-ban a homoklobbi egyik támogatója, míg Oroszországban - UGYANAZ A CÉG! - erősen hallgat e tekintetben, nem véletlenül teszi ezt: mindkét országban bojkott érhetné a céget, ha másképp cselekedne - s mivel Amerikában a cégnek elsősorban a homoklobbitól kell félnie, Oroszországban meg a keresztény lobbitól, hát a cég ennek megfelelően választja meg helyi stratégiáját.

A lényeg viszont marad: a toleranciát követelők mindig úgy értelmezik a toleranciát, hogy az azt jelenti, hogy mindenkinek jogában áll egyetérteni velük. Ha valaki mégse ért egyet és ezt fel is meri nyíltan vállalni, akkor jön az eltaposás.

Még egy ok, hogy ne engedjünk semmiben a homoklobbinak. Olyanok ők, mint annak idején a nácik: amint hatalom kerül a kezükben,  azzal azonnal vissza is élnek.

A panami offshore botrány sok ismert és kevésbe ismert nevet hozott nyilvánosságra. Gyakorlatilag azonban az összes név jelentéktelen: hiszen kit is érdekelne cégvezetők, államfők, kormányfők, vezető politikusok, nemzetközi szervezetek és alapítványok vezetői, valamint ezek közeli rokonainak érintettsége? Valljuk be: mindez teljesen érdektelen és unalmas információ.

Viszont van pár szenzációs név is a listában. Nem csoda, hogy minden vezető nyugati média ezeket emlegeti napok óta. Például a listában szerepel Putyin általános iskolai osztálytársa szomszédjának a sógora, valamint – és ez már tényleg igazi botrány! – Putyin 25 évvel ezelőtti kollégájának a testvére!

Le vagy leplezve, Putyin, mondj le azonnal!

Sosem értettem, miért kellett ezt az embert utálni.

Azt hiszem, a magát jobboldalnak nevező magyar politikai áramlat fő hibája az etnocentrizmus, erről már írtam máskor is. S a hagyományos magyar nacionalizmus hagyományos antiszemita eleme egy teljesen értelmetlen, mára erősen kontraproduktívvá vált jelenség. S bár az utóbbi 2 évben érzem az antiszemitizmus csökkenését olyan magyaroknál, akiknél ez alaptéma volt korábban, a jelenség még ma is túl erős.

Kertész egyetlen könyvét se olvastam Nobel-díja előtt, csak a Nobel-díja késztetett arra, hogy kezembe vegyem írásait. S azonnal pozitív meglepetést okozott számomra. Elfogultan azt hittem, a Sorstalanság valamiféle századik, régesrég megunt, dögunalmas zsidó holokauszt-jajjgatás lesz, amiből az ember ma már ösztönösen elalszik. S nem, a könyvről 10 oldal után rádöbbentem: nem, ez nem az, ez tényleg értékes, s általánosan fontos írás.

Ha van valaki, aki zsidóként felszólalt a holokausztkultusz ellen, az pont Kertész. S ha van valaki, aki nem áll ki a zsidó holokauszt bántóan rasszista egyediségtana mellett, az is pont Kertész.

Kertész gondolkodó ember volt, utálta az igazságtalanságot és a demagógiát, s képes volt saját magát is felülbírálni. Ez utóbbi az oka annak, hogy utolsó éveiben a ballib agytrösz már erősen fanyalogva emlegette Kertész nevét. A ballibek Kertésze ma már nem az Imre, hanem az Ákos nevű szerencsétlen véglényke...

Az meg, hogy amolyan Szentmihályi Szabó Péter - nyugodjon persze ő is békében - féle tehetségtelen ősbunkók gyalázták Kertészt teljesen lényegtelen kérdés.

Az utóbbi 6 évben történt kormányellenes tiltakozások nagyjából 3 csoportra voltak oszthatók.

Voltak spontán, politikamentes tiltakozások egy konkrét téma ügyében. Ezekre senki se tudott rászállni politikailag, hiszen maga a tiltakozás nem is akart más kormányt. Lásd az internetadó elleni tiltakozást, melynek résztvevői többségükben a kormány támogatói voltak. Amint jött a ballib rászállási próba, pillanatok alatt el is halt az egész.

A legtöbb tiltakozás eleve kamutiltakozás volt. Ezeket a ballib agytröszt szervezte mindig, idegen segítséggel (Soros vagy  a Norvégiai Köztársaság jellemzően) vagy nélküle. Ezeken rendre meg is jelent mind a 800 ballib bérttüntető, s kész. Az ilyemiken maguk a ballibek is röhögnek valójában, amikor a négy fal között magukban gondolkodnak. Példának jó az úgynevezett Éhségmenet, melyen luxusvillában élő meghízott ballib milliomosok is meneteltek, bizonyára fogyókúrás céllal.

A ballibek tanultak hibáikból, így immár szakmai alapú kamutiltakozásokkal próbálkoznak, melyek nem rögtön követelik a valódi célt: a demokratikusan megválasztott kormány menjen azonnal, s helyére kerüljön választás nélkül a „szakértő” Gyurcsány, Bajnai, vagy más háttérhatalmista komprádor burzsoá. Persz itt is hamar kilóg a lóláb, s jó nagyot bukik az egész. Lásd a Pumukli féle elől kockás, hátul soros mintás kamuakciót.

A Sándor Mária féle kezdeményezés mindehhez képest teljesen új volt. Nem lehetett ballib háttérrel vádolni, ez tény, s politikai követelések sem voltak. Így nem is kapott támogatást az egész a ballibektől. Részben a Jobbik állt mögé, de ez se volt komoly támogatás.

Aztán maga a szervező ölte meg saját akcióját: elment a soros-pumuklikhoz szónokolni.

Pont.

Gyakori ballib érv, hogy a Fidesz többségének az oka a Fidesz által kialakított választási rendszer.

Ez alapból hamis érv a 2010-es választásokkal kapcsolatban. Magyarországon az országgyűlési választások 1990-2010 között az 1989-es kerekasztal-tárgyalásokon kialakított modell alapján történtek, nagyon apró változtatásokkal.

Az 1989-ben kialakított modell lényegében átvette az akkori nyugatnémet modellt, azonban egy fontos ponton változtatott azon: kivette a német rendszerben meglévő arányosítási elemet. A német parlamenti választási rendszer ugyanis - hasonlóan a magyarhoz - azon alapszik, hogy minden szavazásra jogosult két szavazattal rendelkezik, az egyikkel egyéni képviselőre szavaz, míg a másikkal egy adott pártlistára. Az 1989-es kerekasztal-megállapodások 4 fő pontban tértek el a német választási rendszertől:

• 5 %-os küszöb helyett 4 %-osat állapítottak meg (aztán a 90-es évek elején ez fel lett víve a magyar rendszerben is 5 %-ra) - ennek oka az volt, hogy a magyar rendszerváltók nem szerették volna teljesen elvenni az esélyt a kisebb pártoktól, végül ez nem működött, egyetlen párt sem akadt, mely az 5 % helyetti 4 %-os küszöb miatt jutott be, viszont két párt is akadt, mely bejutott volna a parlamentbe, ha a küszöb csak 3 %-os lett volna (a Munkáspárt és az MSZDP),
• lehetetlenné lett téve a külföldön élő magyar állampolgárok szavazása (ez a 90-es évek végén lett enyhítve a magyar rendszerben, majd 2010-ben teljesen megszüntetve) - ennek oka az, volt, hogy az MSZMP/MSZP félt attól, hogy magyar emigránsok tömegesen fognak szavazni, s közülük senki sem az MSZMP/MSZP-re, ez gyakorlatilag alaptalan félelem volt, a magyar emigránsok ma sem szavaznak tömegesen, pedig most már ennek semmi akadálya sincs,
• a német egyéni választókerületekben lévő egyetlen forduló helyett a magyar választási rendszerben két forduló lett (a magyar rendszerben ez 2010-ben lett megszüntetve, azóta a magyar rendszer is egyfordulós) - a magyar rendszerben ennek oka, hogy így igyekezett a rendszer kivédeni a Németországra jellemző domináns kétpárti rendszer kialakulását, valamint szerette volna növelni a koalíciós lehetőségeket,
• s a legfontosabb: a német rendszerben az egy adott párt által megszerzett egyéni képviselői helyeket levonják az illető párt listás mandátumaiból, így a rendszer szinte teljesen arányos lesz! - a magyar rendszerből pont ez az elem lett kivéve 1989-ben, a cél: a kormányzati többség legyen stabil.

A pontosság kedvéért hozzátenném: míg a kerekasztal-tárgyalások 362-fős parlamentetet írtak elő, melybe 210 fő került volna be listás alapon és 152 fő egyéni alapon, a parlament 1989-ben ezen változtatott - gyakorlatilag az MSZMP által 1985-ben kijelölt képviselők fellázadtak saját pártjuk ellen - és az egyéni képviselői mandátumok száma így 176 lett, azaz a parlament összesen 386-fős lett.

Azaz a kerakasztal-tárgyalások egy eleve erősen aránytalan választási rendszert alakítottak ki, a nagyobb stabilitás céljából. S az aránytalanságot még növelte is picit a parlamenti 1989-es változtatás.

Az 1990-2010 magyar választási rendszer lényege tehát: lehetővé tenni, hogy aki megnyer sok egyéni képviselői mandátumot, annak a parlamenti többség jóval nagyobb legyen, mint ami az országos támogatottsága! S így is lett:

• az MDF 1990-ben 25 %-os támogatottsággal megszerezte a parlamenti mandátumok 43 %-át
• az MSZP 1994-ben 31 %-os támogatottsággal megszerezte a parlamenti mandátumok 54 %-át
• az MSZP 2002-ben 42 %-os támogatottsággal megszerezte a parlamenti mandátumok 46 %-át
• az MSZP 2006-ban 43 %-os támogatottsággal megszerezte a parlamenti mandátumok 49 %-át
• a Fidesz 2010-ben 53 %-os támogatottsággal megszerezte a parlamenti mandátumok 68 %-át.

S a legérdekesebb eset 1998-ban történt: a 32 %-os támogatottságú MSZP megszerezte a mandátumok 35 %-át, míg a 28 %-os támogatottságú Fidesz a mandátumok 38 %-át, s ezzel a népszerűségben első párt elvesztette a választásokat.

Az aránytalanság oka az összes esetben: az egyéni mandátumok megszerzése egy adott párt által, olyan arányban, mely meghaladta az illető párt országos népszerűségét. Ezt erősíti az a magyar sajátosság is, hogy Magyarországon nemigen léteznek hagyományos pártszinezetű vidékek. Az emberek pártprefenciája nagyon gyakran változik: így lett lehetséges az, hogy míg 1994-ben a 176 egyéni választókerületből az MSZP 150-et megnyert, míg 2010-ben a Fidesz még ezt is túlszárnyalta, amikor a 176 egyéni választókerületből 173-at nyert meg.  Alig pár választókerület van az országban, melynek nem változott jelentősen a pártpreferenciája az utóbbi években.

Lássuk most azt az állítást, hogy ha 2014-ben a korábbi választási rendszer lett volna, a Fidesz nem nyert volna!

A választási reform lecsökkentette az egyéni választókerületek számát 176-ról 106-ra, ebből a Fidesz megnyert 96-ot. Ez kb. az, mintha a korábbi 176-ból megnyert volna 155-öt, azaz rosszabb eredmény, mint a 2010-es, de jobb, mint az MSZP eredménye 1994-ben. A Fidesz ezt az eredményt 45 %-os országos támogatottsággal érte el, míg a második helyezett - a ballib választási koalíció - eredménye 26 % lett. Ez hatalmas 19 % különbség, amit - az előző választások tapasztalata szerint - képtelenség behozni.

Nem igaz az a ballib érv se tehát, mely szerint az egyfordulós választás segített a Fidesznek. Valójában az egyfordulós rendszer a ballibeknek segített, nélküle esetleg nem lett volna meg az a 10 körzetük se. Miért? Két okból:

• a ballibeknek nem volt egyetlen koalíciós parnerük se a két forduló közti megállapodásokhoz, sem az LMP, sem a Jobbik nem asszisztált volna ehhez,
• a Jobbik-szavazók szinte biztosan a Fideszre szavaztak volna a "kisebbik rossz" elve alapján azokban a körzetekben, ahol a ballib választási koalíció jól állt az első forduló után, csak egyetlen egy választókerület volt - Budapest XIII. ker. -, ahol a ballib jelölt fölényesen verte meg a fideszes jelöltet.

Már említettem: alig pár választókerület van az országban, melynek nem változott jelentősen a pártpreferenciája az utóbbi években. Azaz hamis az a ballib érv is, hogy a Fidesz által megállapított körzethatárok segítették a Fidesz győzelmét.

Összegezve, hogy mi lett volna a 2014-es választás eredménye, ha azt a korábbi szabályok alapján tartják meg:

• a Fidesz abszolút többsége meglett volna, az eredményük aligha esett volna 60 % alá,
• ami a kétharmados többséget illeti, valószínűbb, hogy az nem lett volna meg (a fő ok a töredékszavazatok számítási módszerében a változtatás), de az sem kizárt, hogy ez meglett volna így is a plusz egyéni mandátumok miatt.

Azzal a gyerekes érvvel pedig, hogy az ellenzéket a polgárok 72 %-a támogatja, mert a szavazásra jogosultak alig 28 %-a szavazott a Fideszre nem foglalkoznék, hiszen ez nyilvánvalóan abszurdum.

Az Örülök Vincent blog azon kevés magyar politikai blogok egyike, melyet nem olvasok rendszeresen: felesleges, mert minden cikk ugyanarról szól: miért nem hajlandó a rohadék és genetikailag silány magyar nép 90 %-os többséggel hatalomba emelni még ezen a hétvégén a ballibeket. De most a napokban egyik cikkük megjelent az Index címlapján, így végigolvastam. 

A cikket a blog hiszteroliberális főmuftija, Jótündér nick írta: ez már eleve biztosíték, hogy a cikken jót lehet majd röhögni.

Maga a cikk konkrét aprópója nem érdekes: a Jobbikról ír. Magam nem vagyok híve a Jobbiknak: valójában egyetlen pártnak se vagyok a híve, de a Jobbik irányvonalát kifejezetten totális zsákutcának tekintem, mely hosszú távon csak a ballibeket segíti. Hozzáteszem: elismerem, hogy a Jobbik sokat javult az utóbbi pár évben, a legidegesítőbb ökörségeiket – keresztényellenes pogánymánia, őstörténeti magyarkodások, krónikus zsidófixáció - már levetette, de még most sem ért el arra a szintre, hogy az ember hajlandó legyen tiszta lelkiismerettel rájuk szavazni.

A Jobbik-téma mögött azonban maga a cikk szimptomatikus: gyakorlatilag az egész egy hatalmas segélykiáltás a ballib agytröszt részéről. Panaszkodás az egész: vajon miért van az, hogy még a fiatalok sem liberálisok, sőt ők még kevésbé azok. (Tény: Magyarország korosztályilag legliberálisabb rétege a nyugdíjasok!) Szívszaggatóan jajjveszékel a cikkíró: hogyan lehetséges, hogy a nyugat 25 év alatt sem volt képes saját értékrendjét ráerőszakolni az  országra.

A valóság: nem Magyarország a kivételes hely, mely disszonáns módon másként gondolkozó, hanem az egész térség ilyen. Az ok: a kelet-európai embernek még megvan a természetes értékrendje, melyet nem képes a liberális agymosás se megváltoztatni. Sőt, van egy rossz hírem a ballibeknek: a nyugat-európai emberek is ébrednek. Hosszú távon ugyanis a rossz sosem képes győzni.

S igen, populisták vagyunk, s büszkék vagyunk erre! A populista szó nem más, mint a háttérhatalom szitokszava, amikor valakire nem sikerül ráilleszteni a náci vagy fasiszta jelzőt. De mit is jelent populistának lenni valójában: az elnyomás ellen harcolni, a liberális kizsákmányolást ellenezni, a népet védeni, a kisember oldalán állni – ki ne akarna ezek után büszkén populista lenni?

Meghalt Biszku Béla, s ismét előjött a vita az elvhűségről, gerinctelenségről, meg hasonlókról.

S megint előjöttek az abszurdabbnál abszurdabb álláspontok.

Szóval tisztázzuk az alapokat!

Az elvhűség NEM azt jelenti, hogy valaki nekünk tetsző véleményt hangoztat, hanem csupán azt, hogy az illető önmagával koherens. Az iszlamista terroristákkal szinte semmiben se értek egyet, de nem merném kétségbe vonni egy pillanatra se elvhűségüket: hiszen ez akkora mértékű, hogy saját életüket is készek feláldozni elveikért, ez pedig hatalmas bátorság mindenképpen.

A gerinctelenség pedig NEM azt jelenti, hogy valakinek nem változik a véleménye, hanem csak azt: véleményváltozásának oka nem valamely vélt vagy valós érdek.

TGM, a neves álbaloldali liberális megmondóember polgári engedetlenségről hallucinál.

Persze érthető, hogy TGM tombol: az általa is támogatott liberális puccs csődöt mondott.

Azt állítja, a polgári engedetlenséghez elsősorban polgár kell, s ez szerinte nincs az országban. Természetesen igaza van, ha polgár alatt elhülyült liberálist ért, aki mindig készen áll a hatalom éljenzésére és a kisember eltiprására. De persze egy ilyen polgár definíció abszurd, kirekesztő, fájóan demagóg és mélyen hazug.

Nem, TGM, a polgári engedetlenséghez elsősorban nem polgár kell, hanem pozitív cél. A polgári engedetlenség mindig az elnyomottak, az alul lévők fegyvere. Sehol a világon nem volt még polgári engedetlenség, mely az oligarchia és a háttérhatalom érdekében jött volna létre. Miért pont Magyarországon lenne ilyesmi?

Az egyetlen útja a civilségnek a gazdagság. Aki mást állít, az hazudik.

Nézzük meg milyen egy civil helyzete!

A civil is ember, így meg kell élnie valamiből. Na most, erre összesen 3 lehetőség van:

• eleve van neki bőven pénze, azaz gazdag,
• dolgozik valamit, s abból van jövedelme,
• fizetett civil, azaz valaki fizet neki azért, hogy civil lehessen.

Lássuk a fentieket részletesebben is!

Az eleve gazdag helyzet nyilvánvaló, nem kell vele foglalkozni.

A dolgozó civil helyzete kétféle lehet: az illető alkalmazott valahol, fizetést kap, vagy vállalkozó és tőkejövedelme van. Mindkét esetben a gond: nincs elég ideje civilkednie, mert az idő legnagyobb részéből kénytelen dolgozni vagy vállakozásával foglalkozni. S van egy ennél nagyobb gond is: az érdekellentét. Bármilyen is a véleménye a civilnek, ez mindenképpen ütközik valaki másnak a véleményével. Látszólag ez a probléma nagyobb a munkavállaló esetében (hiszen a munkaadó ki fogja rúgni, ha annak álláspontja teljesen más, mint a civilkedő alkalmazotté), valójában azonban a probléma egy vállalkozónál még nagyobb is lehet, hiszen az ellenérdekelt fél könnyedén bojkotthoz nyúlhat vállalkozása ellen, ha a tőkés tulajdonos civilként kifejtett tevékenysége zavarja őt.

Ha pedig valakit fizetnek azért, hogy civil legyen, az nyilvánvalóan nem civil, hiszen köteles képviselni eltartója érdekeit. Pont ez az oka annak, hogy a legtöbb ballib civil valójában nem civil a szó igazi értelmében, mert jellemzően különböző alapítványok segélyeiből élnek meg. Én még sosem hallottam olyan alapítványról, mely bárkinek adna pénzt: jellemzően csak annak adnak, akik az alapítvány képviselte értékrend alapján állnak. Hozzáteszem: semmi bajom azzal, hogy valaki pénzért képvisel valamit, de az ilyenre a PR-munkatárs a helyes szó, nem a civil.

Egy gond van a tréfával: nem tréfa, hanem komoly.

A nem-személyes profilok kezelését totálisan megváltoztatta a Facebook. A folyamat még tavaly kezdődött el, most sajnos elért Kelet-Európába.

A “nagyszerű” újítások egyik eleme, hogy immár nem lehet a nem-személyes profilokkal (azaz az üzleti profilokkal, bár ide nem csak az üzletiek tartoznak, hanem minden más is) belépni, hanem egy új eszközt, a Business Managert kell használni. Önmagában ez nem is lenne akkora hatalmas baj, ha továbbra is lehetne látni a hírfolyamot. De nem lehet: egyes profiloknél NINCS hírfolyam.

Van egy humoros profilom, ott látható a hírfolyam, íme:

A hírfolyamon csak a BircaHang posztjai láthatóak, de ennek oka: csak ezt az oldalt lájkoltam a humoros profilom nevében.

Viszont a BircaHang Média profilján NINCS többé hírfolyam, s sehogy se tudom visszahozni, íme mi látható, csak egy üres oldal:

Pedig több EZER lájkolt oldalam van itt, de most egyiket se látom.

A probléma nem egyedi, tele van a témával egy rakás fórum, de általános megoldás sehol. Ha valakinek lenne ötlete, várom azt.

A személyes oldalamon minden a régi, de azzal csak saját két oldalamat lájkoltam, ill. itt vannak még egyes vitacsoportok (oda nem lehet nem-személyes profillal jelentkezni) és személyes ismerősök:

Nagy lehet a baj nyugaton. A rendszer agóniája hatalmas lehet, ha már ekkor erőfeszítéssel harcol Soros Magyarország ellen.

Egy minimális támogatottságú álszakmai tiltakozásból már-már össznépi forradalmat hallucinálnak a ballib „független” civilek és tartóik.

Szánalmas, ahogy a ballibák egymást hergelik. Pár százalékot ők négyötödes többségnek éreznek. Pedig mi is a helyzet? A ballibek jelenlegi támogatottsága 15 % körüli, míg a komprádor pumuklik háttérhatalmista akcióját alig 5 % támogatta. Azaz Gyurcsány, Bajnai és társaik nemhogy növelni tudták táborukat, hanem még meglévő táboruknak is alig az egyharmadát voltak képesek mozgosítani.

A magyar nép egyszerűen kiröhögte ismét a nyugati nagytőke láncos ebeinek sokadszor elismételt szánalmas próbálkozását.

Tombolnak a ballibák, Orbán kifogta még azt a kevés szelet is a kockás-soros tiltakozásból, ami benne volt.

Pedig mindent szépen eltervezett Soros és brüsszelita bűntársai. Egy látszólag politikamentes, szakmai tiltakozás, mely mögött a sötétben meg tudják kaparítani a hatalmat a ballibek és átadni az országot ismét a nagytőkének, közben minimálbért és tőkeadót csökkentve.

Ez van: a ballibek álmok ismét szertefoszlottak. Nem lesz Gyurcsány és Bajnai miniszterelnök, nem zúg ismét a ljberalizmus debil hangja a közmédiákból, nem vonulnak fel a budapesti kisiskolások kockás-soros egyenruhában a nyári homokság perverz menetén.

Mi a valóság? Az, hogy a nagy többség nem akar se ballib országrontást, se Soros-Pumuklikat, se nyugati gyarmatosítást. Ez van...

Az egyközpontú világnak immár hivatalosan is vége.

A Szovjetúnió legyőzése utáni évtizedben úgy tűnt mindenki számára: itt az Amerika-központú világ hosszú időre. Amerika maga is elhitte ezt, így nem tett semmit helyzete bebiztosítására.

Hála Istennek, ez nem maradt így.

Kína gazdasági nagyhatalom lett, ami magával hozta politikai-katonai erősödését. Ez már a 90-es évek kezdetén elindult, miután a kínai nép sikeresen leverte a Tienmen-téri puccsot, melynek célja az ország feldarabolása és a nyugati nagytőkének való kiárusítása volt.

Váratlanul a nyugat számára, a totálisan legyőzött és csúnyán megalázott Oroszországnak alig 10 év kellett, hogy feltámadjon hamvaiból. Elvesztette ugyan az ország területének 23 %-át, mégis képes volt magát újraépíteni. Az orosz nép a szemétdombra küldte a liberalizmust: a 90-es évek orosz liberalizmusa sok szenvedést és gyötrelmet hozott a népnek. Aztán az új, oroszpárti orosz vezetés lassan megvalósította a legfontosabb célokat: felmondta a nyugat kiszolgálását, független irányt vett fel, letörte a szegénységet és a nyugatpárti, liberális oligarchákat, s nem utolsósorban erős fegyverkezési programot indított, hogy minden elért célt meg is tudjon védeni.

A kezdet Putyin hatalomra kerülése, a fordulópont az oszétiai háború volt, amikor a nyugat ráuszította a liberális Grúziát, kövessen el agressziót az orosz szövetséges Dél-Oszétia ellen: a nyugati bábmesterek célja ezzel Oroszország fejlődésének megállítása volt. Az eredmény azonban pont az ellenkező lett: Oroszország egyesült egyetlen közös akaratban és 3 nap alatt visszaverte a grúz agressziót, majd a szánalmas szankciókat szimplán kinevette.

A végső pont pedig most a szíriai polgárháború, melyet Oroszország megnyert. A nyugat ma már kénytelen ismét elismerni: Oroszország független nemzetközi tényező, mely nélkül nem oldható meg a világ egyetlen konfliktusa sem.

A XXI. sz. 20-as éveinek legfontosabb eseménye az EU megszűnése lesz.

Az EU mint olyan nem tartható fenn belső feszültségei miatt. A két fő oka ennek: a pénzkiszívás a keleti tagállamokból a nyugati tagállamokba és a közös értékrend hiánya. Ezt erősítik az amerikai és az orosz érdekek is. Mindkét érdeknek csak akkor felel meg az EU, ha az az ő szövetségese, viszont mivel ez nem tudható a jövőre nézve, a kisebbik bajt egy nemlétező vagy széttagolt EU tudja biztosítani.

Mikor kiderült, hogy a centrum nem hajlandó pénzt áldozni a perifériára, világossá vált: vége az egésznek. Sőt, az euróövezet még rosszabbított is a helyzeten: egyes gyengébb centrumállamok is vissza lettek parancsolva a félperifériára, lásd Portugália, Görögország, Spanyolország. Az euróövezet elszegényíti az övezet szegényebb tagjait, onnan pénzt porszívóz át a centrumba, így a szegények ki fognak lépni. A porszívóhatást csak közös gazdaságpolitikával lehetne kivédeni, de ezt meg a centrumállamok nem akarják.
Anglia népszavazása az első lépés lesz idén. S teljesen mindegy a népszavazás eredménye: az mindenképpen gyengíteni fogja az EU-t. Sőt, elmondható, hogy ha Angliában nyer az igen, azaz az EU-ban való bentmaradás, az JOBBAN fogja gyengíteni az EU-t, mint az esetleges nem válasz. Miért? Azért mert az igen ára egy rakás Angliának biztosított kedvezmény lesz, ami csupán precedenst fog adni mindenki másnak hasonló engedmények kikövetelésére. Míg az angol nem tisztább helyzetet tudna eredményezni: hiszen ezzel ki lenne vágva a EU beteg szervezetévől a rákos daganat, a legnagyobb központrontó tényező. Az angol nem adna még pár plusz évet a betegnek, pont ahogy egy sikeres rákműtét is szokta ezt tenni.

Bárhogy is lesz, Németország súlya növekedni fog. S bár Németország mind a mai napig megszállt ország (a II. világháborút lezáró titkos szerződések szerint az USA-nak véjoga van a német kül- és hadügyi politikában), gazdaságilag ma ez egy vezető hatalom, melynek európai hatalmát semmi sem gátolja.  Az EU-mag az angol kilépés vagy kvázi-kilépés miatt átváltozik Hitler megálmodott német birodalmává. Ez gond lesz elsősorban Franciaországnak, mely nem fogja vállalni a német csicskás szerepét. A franciák nem fogják sokáig tűrni ezt, így a brit kilépés után jön 10 évvel a francia kilépés is. Franciaország az angol példa alapján kivételeket fog akarni saját maga számára a német  túlhatalom ellensúlyozására. Különösen ha sikeresen hatalomra jut a francia antiliberális baloldal - a Nemzeti Front -, de egy hagyományos, liberális kormányzat sem fog másképp cselekedni, legfeljebb csak lassabban teszi ezt majd.

Maradni fog Németország, Ausztria, Hollandia, Luxemburg, s a balti államok, melyek az Oroszország-elleneségük miatt bármit támogatnak, ami nem orosz. Formailag marad még Dánia és Svédország, melyek azonban most sem teljesértékű tagok (szaboltálják az euróövezetbe belépést).

Kelet-Európa - és benne Magyarország - a liberalizmus diktátumjának megszűnésében érdekelt mindenképpen. Ha az EU liberális marad, akkor meg kell szüntetni. Ha remény van viszont az EU népi, antiliberális alapon való átalakítására, akkor igyekezni kell fenntartani, bár valószínűleg ez lehetetlen vállalkozás.

A gazdasági közösség eleve adottság, ez maradni fog EU nélkül is, mert az EU előtt is létezett de facto. Akinek baja van az EU-val, annak sosem ezzel van baja. Ami valószínű:

• az eurót sok ország ki fogja vezetni, mert nem fogja megérni neki, s az euróból de facto márka lesz, melyet csak egyes Németországhoz erősebben kötődő államok fognak megtartani,
• a politikai intézmények át fognak alakulni laza, államközi fórumokká.

Azaz látványos "holnap vége az EU-nak" dolog nem lesz, hanem ez egy lassú agónia lesz inkább elhúzódva 20-25 éven keresztül. Ez a legvalószínűbb eseménysorozat, de a 20-as években lesz meg az a pont, amikor ez az agónia látványosan és hivatalosan is megindul.

A ballib agytröszt képtelen megérteni, mi az oka a Fidesz hatalmas népszerűségének.

Valós elemzés helyett álmagyarázatokkal jönnek elő. Lásd: a Fidesz megvett egy réteget, a többi szavazó pedig vallásos hittel fideszes.

Aztán vannak a vicces elemek is, melyek "kiszámolják", hogy a többség az országban ellenzéki, mert pl. csak a szavazásra jogosultak 27 %-a szavazott a Fideszre, azaz az ország 73 %-a ellenzéki. (Ez persze demagóg számítás, ily módon számolva az eddigi összes magyar kormány illegitím volt.) Be is írtam régebben egy ballib fórumra:

a ballibek a szavazásra jogosultak 16 %-ának támogatásával a hátuk mögött azt állítják, ők legitímebbek, mint a szavazásra jogosultak 27 %-ának támogatását bíró Fidesz - vicces...

választ persze sosem kaptam erre a hozzászólásra.

Mi a valóság?

Orbán szinte mindent megtehet, míg az ellenfelei a nyugatnyaló ballibák. Ez az igazság. Ki az ideális politikai ellenfél bárki számára? Az, aki egy biztos rosszat kínál alternatívaként, Így nyugodtan alhat az illető politikus, hiszen ellenfele előre megnyer neki és helyette minden csatát.

A Fidesz NEM a keménymagja miatt nyer választást, hanem a pártfüggetlen többség miatt, akik a Fideszt tekintik a kisebbik rossznak a ballibekhez képest. A keménymag sosem volt senkinek se elég. A ballibek sem nyertek volna sose választást, ha csak a keménymagjuk szavazott volna rájuk. Ha csak a fideszes keménymag szavazna a Fidesz, ma a Fidesz egy kicsi ellenzéki párt lenne.

Európa liberális fűrere, Satana Mertkell is rádöbbent: nem költözhet Pakisztán, Afganisztán, Irak, Szíria és Líbia teljes lakossága Nyugat-Európába. Igaz, ehhez kellett 2 millió álmenekült beáramlása, de jobb későn. mint soha.

Orbán eközben európai hírű, népszerű politikussá emelkedett, aki immár az egész kontinens kisembereinek tisztelét bírja. Pedig Orbán nem tett valójában semmi rendkívülit: csupán a nyilvánvaló butaság és a nyilvánvaló igazság között nem a liberális dogmák által megkövetelt módon választott, azaz nem a butaságot választotta, hanem az igazságot. Apró cselekedet ez, de liberális mércével még ez is óriási lépésnek tűnik.

A magyar ballibekkel pedig a padló fel lett mosva - ismét. A balga magyar ballib agytröszt komolyan hitte: csak ki kell állni a hatalmasok mellett és a siker magától jön. Nem, ez már nem így zajlik: amikor a tények ennyire nyomasztóan a liberalizmus ellen szólnak, a puszta hatalom már nem elég.

Pedig  a háttérhatalom mindent bevetett Magyarország ellen. Az összes ballib és a nyugati média KÖVETELTE, hogy Orbán mindenkit engedjen be és át. Amikor pl. minden nagy nyugati tévécsatorna a Keleti pu. elől átkozta Orbánt és éljenezte a "szegény, szerencsétlen" iszlamista terroristákat. Hatalmas provokáció volt, részletesen megszervezve Soros és más hasonlók által. Orbán sokszor hibázik, de ebben a csatában minden próbát kiállva csillagos ötösre vizsgázott: nem engedett egyik szélsőségnek sem, s udvariasan, de kőkeményen legyőzte a provokátorokat.

A röszkei csata pedig - amikor állig felfegyverkezett iszlamisták ostromolták meg Magyarország területét - bele fog kerülni a jövő történelemkönyveibe.

Egyszerre három operációs rendszert használok három különböző eszközömön.

A normál számítógépemen Windows 10 fut, a tabletemen Android, a telefonomon pedig Windows Phone 8.1. Ez nem okoz gondot, mert mind a három eszközt más-más dolgokra használom.

A 90-es évek Windows-korának volt jellemzője a shareware típusú alkalmazás. A fiatalok talán nem is tudják, mi ez. Ez azt jelentette: az illető alkalmazás se nem fizetős, se nem ingyen használható (freeware). A módszer jellemzően az volt: az ember használja a programot, de annak van valamilyen plusz eleme, ami csak akkor nyílik meg, ha az ember fizet. Pl. emlékszem olyan mp3-tag rippelőre és szerkesztőre, mely ingyenesen csak 20 számot engedett lerippelni egy cd-ről – ahhoz, hogy 20-nál többet tudjunk leszedni, vagy újra kellett indítani a programot vagy kifizetni az árát, amivel megszűnt a 20-as korlát,

Ma az Android- és a WP-alkalmazások terén látok hasonlókat: és a hibák ugyanazok. Az ingyenes verzió sokszor annyira lebutított, hogy használhatatlan. Vagy olyan elemek nem működnek benne ingyen, melyek nélkül értelmetlen a program használata.

S ott van az ellenkező véglet is. amikor teljesen ingyenes az alkalmazás, viszont meg lett tömve felesleges elemekkel.

Nekem egy egyszerű lejátszó kellett, mely képes mp3-on kívül flac-okat is lejátszani, s nem kér ezért semmit, de csak ennyit tesz és mást semmit. Mert nekem pl. semmi szükségem arra, hogy az alkalmazás elkezdje keresni a dalok szövegét (az általam hallgatott zene 90 %-a eleve XVIII. századi zene énekhang nélkül, azaz ez nekem abszolút felesleges is lenne).

A Windows Phone-nak nincs saját zenelejátszója, illetve ami van, az használhatatlan, mert:

• csak mp3-fájlokat játszik le,
• lejátszási listákat (playlist) akar csinálni, nem képes szimplán csak lejátszani egy adott mappát.

Nekem az igényem az volt: ne kelljen listákat csinálni (ez eleve egy elavult technológia a múlt század végéről), hanem egy adott mappát játsszon le, minden egyéb felesleges elem nélkül.

A lényeg: 10 alkalmazásnál többet kellett átnéznem, míg találok valamit, ami működik… S még most sem találtam olyat, ami teljesen megfelelne.

Megtörtént, amire számítottam.

Amikor tavaly meghalt Göncz volt köztársasági elnök, két fő esemény zajlott a hozzászólók között:

• abszurd személyi kultusz,
• patkányozás.

Az előbbi csoport bármilyen megjegyzést Göncz-cel kapcsolatban, ami nem szuperlatívuszokban reagálta le életét az elhunytnak heves gágogással, trágárkodással és műfelháborodással reagálta le. Amikor leírtam: Göncz ötödrangú politikus volt, megkaptam minden fanatikus ballibtől, hogy ezzel tisztességtelen ember lettem, ugyanis halottgyalázást követtem el.

Pedig mióta halottgyalázás egy közszereplő halálakor az illető pályájának kritikus elemzése?

A patkányozás is butaság, bebizonyítatlan – és szinte biztosan hamis – vádak sorolása egy halottról valóban nem helyes dolog – sosem az, de különösen nem pont elhunyta pillanatában. Nekem volt egy közös ismerősöm Göncz-cel, így én történetesen biztosan is tudom, hogy a Göncz besúgóságáról szóló mítoszok NEM igazak. Ezzel együtt Göncz sosem tetszett nekem, még liberális koromban sem tetszett, s ennek fő oka az a mértéktelen személyi kultusz, melyet a ballib megmondóemberek kreáltak köré.

De most meghalt a “másik oldal” embere – Pozsgay.

Érdekes módon most a ballib kommentelők elemeznek is, patkányoznak is – most ez nem halottgyalázás?

Pozsgay valóban elsőrangú politikus volt, a rendszerváltás egyik fő személyisége. Én nem szerettem, s akkor sem szerettem, amikor érdemein felül ünnepelt ember volt a rendszerváltozás előtti 1-2 évben – egyszerűen nem szeretem a személyi kultuszt. De el kell ismerni: az események egyik főszereplője volt akkoriban,

Most a legfőbb vád ellene, hogy gerinctelen volt. Persze tudjuk, ballib nyelven a “gerinctelen” szó mindenkit jelent, aki nem ballib, s Pozsgay sosem volt ballib, így ebből a szempontból tényleg nagyon gerinctelen ember volt. De a szó eredeti, igazi értelmében Pozsgay sosem volt az: ha az lett volna, meghúzódott volna a háttérben vagy egyenesen az MSZP reformereinek biztos győztes csapatához csatlakozott volna, s akkor ő lehetett volna a liberálissá vált MSZP egyik főembere a 90-es években. Ő azonban nem így tett, hanem elveinek megfelelően cselekedve inkább marginalizálta magát a politikában. Abszolút elvhű ember volt, sosem volt köpönyegforgató.

Nyugodjon békében!

Mohamed álpróféta utasításait követve, az iszlám ismét robbantott és megölt egy rakás embert.

Aztán ismét megismétlődött ugyanaz, mint ami eddig mindig hasonló alkalommal: az Európát vezető liberális debiltengely és annak vezetői elszavalták hányingert keltő szózataikat a béke vallásáról és arról, hogy nem kell semmin sem változtatni. Satana Mertkell, a debilek hitlere ismét derekasan szerepet vállalt az emberellenesség terjesztésében.

Satana Mertkell legjobb argentín barátja pedig, az eretnek Francisco Buziglio, Róma ellenpápája igyekszik segíteni a debilitás terjesztésében: Krisztust meggyalázva a katolikus Nagypénteken iszlamisták lábát mossa és csókolgatja. Valószínűleg ez – az iszlámláb-fetisizmus – egy újfajta szexuális orientáció, de felkérnénk Francisco Conchita Buziglio Borgia Wurst urat, ha lehet, a négy fal között, otthon éljen e szokásának, ne közterületen.

Eközben Hágában abszurd ítéletet kap a szerb hős, Radovan Karadžić, aki az elsők között vette fel a harcot az iszlamizmus ellen, még a 90-es évek elején, s így megakadályozta sikereseniszlám kalifátus kialakítását Boszniában. Ha nem lett volna az ő által vezetett fegyveres harc, ma Bosznia lenne Koszovó helyett az iszlám európai központja.  A háttérhatalom ezt nem tűrhette, így – ahogy ez a másik szerb hőssel, Slobodan Miloševićcsel is történt – biztos halállal végződő börtön lett a válasz.

Ilyen ez a debil Európa: aki igyekszik megvédeni őt az iszlamizmus ellen, annak börtön jár, míg a terroristáknak meg lábmosás és közös szelfi a jutalom.

A normalitás és a humanizmus nevében nemet kell mondani a debiltengelynek. Célünk: a kontinens visszahódítása!

az eretnek imát mond Mohamed álprófétáért

Sokáig magam is védtem az iszlámot. Nem mert szimpatikus volt – sosem volt az -, hanem mert úgy éreztem, az ateizmus és az iszlám harcában köteles vagyok az iszlám oldalán állni. Arra építettem: ha nem állunk ki az iszlámellenes ateista intézkedések (pl. bevatkozás az öltözködésbe) ellen, előbb-utóbb az ateista hatalom a keresztény szokásokba is bele fog avatkozni. Most azonban ezt a szolidaritást felmondjuk!

Célunk: az iszlám TELJES kiszorítása a kontinensről, az összes muszlim vallású deportálása. Kivétel nélkül. Mindegy ki hol született, teljes pogrom lesz. A spanyol állam által a XV. sz. végén és a XVI. sz. elején alkalmazott megoldás a példánk.

igen, ő is menni fog

A vallásszabadságot is felmondjuk. Kimondjuk: az iszlámot nem illeti ez meg a kontinensen.

Reális célok ezek? Most, ebben a pillanatban semmiképpen sem azok. Tudjuk: ehhez hosszú évek kellenek. De ha ki is tűzzük a célokat, akkor semmiképpen se tudjuk elérni őket.

Március 25. az Örömhír ünnepe, ezen a napon tudta meg Szűz Mária egy angyaltól, hogy terhes lesz Jézus Krisztussal. Ez a nap számvetésre is okot ad.

Nagyon régi internetes szereplő vagyok. Már a világháló megjelenése előtt is neteztem, ezt kevesen mondhatják el magukról. S már az első időkben megláttam az internetben rejlő hatalmas potenciált a demokráciára. Mára ez teljesen igaz lett: az eddig a hatalom kezében lévő médiákról átterelődött a hangsúly a személyes médiákra, legyenek ezek blogok, fórumok, kommentrovatok, bármi egyéb. A liberálisok kapkodnak is pánikba esve, hogy kicsúszott kezük közül a médiakontroll!

Az utóbbi években egyes neves magyar fórumok aktív hozzászólója lettem – elsősorban a blog.hu-n és az idén a liberálisok által szégyenletes módon megfojtott nolblog.hu-n -, ami egy érdekes tapasztalat volt. Azonban most kénytelen vagyok levonni a következtetést: nem éri meg folytatni ezt.
Annyi mocsok ömlött rám, hogy egyszerűen meguntam. S nem csak meguntam, de ráeszméltem, hogy lassan magam is mocskos leszek. Mivel nem vagyok saját magam ellensége, abbahagyom.

Szomorú tapasztalatom a magyar liberálisok viselkedése. Bár én magam 2008 óta elindultam az antiliberálissá válás útján, valahogy mindig volt egy olyan gondolat bennem, hogy a liberálisok műveltebbek és emberibbek, mint más eszmék hívei. A tapasztalat megcáfolt. Amikor liberális voltam, a liberalizmus ellenfelei nagyjából harmadannnyi mocskot szórtak rám, mint később, amikor már a liberálisok kezdtek támadni engem antiliberalizmusom miatt.

Tisztelet a kivételnek (mert mindig volt liberális vitapartnereim, akik képesek voltak emberi módon viselkedni) a magyar liberálisok egy fékevesztett, tomboló, gonosz, rosszhiszemű, műveletlen, tudatlan, primitív, gondolkodni képtelen csürhe, melyet a legjobb lenne likvidálni az emberiség érdekében.

Visszavonulásom a kommenteléstől kizárólag a közéleti, politikai témára vonatkozik. S ez a visszavonulás is csakis az idegen cikkek kommentelésére vonatkozik, a saját médiám él tovább, sőt valószínűleg aktívabb is lesz: a kommentírással felszabadult időmet fel fogom tudni használni médiám fejlesztésére.