Június 4-én döntött Brüsszel: 2026. január 1-től euró lesz Bulgáriában. (Hivatalosan a döntés csak július 8-án lesz, de a mostani előzetes döntés után szinte kizárt ellentétes döntés júliusban.)

A magyar médiákban sok dilettantizmus jelent meg ezzel kapcsolatban. Pl. hogy ezentúl lesz az euró-bankjegyeken cirillbetűs szöveg is: a valóságban van már 2013 óta van, amióta kijött a legújabb, ma is használt dizájn.

Ez egyébként vad vitákon ment keresztül. Az nyilvánvaló volt, hogy a cirillbetűs szöveg a bolgár cirill ábécé szerint kell, hogy legyen, lévén Bulgária az egyetlen EU-tag, melyben a hivatalos nyelv cirillbetűs. Ugyanis az egyes cirill ábécék nem azonosak, ukránul pl. az euró neve євро, s nem евро, mint bolgárul.

Szóval az eredeti EU-s álláspont az volt, hogy nem kell kiírni a bankjegyekre a pénz nevét az egyes nyelveken, kivéve ha azoknak az írásrendszere eltérő. Azaz a latinbetűs nyelvek esetében csak EURO szöveg lehet, s nem annak helyi verziója - ezért nem szabad kiírni a magyar EURÓ verziót se -, viszont van 3 tagállam, ahol a más írásrendszer van: Bulgária, Ciprus, Görögország.

A többi 4 latinbetűs nyelv, ahol a név nem "euro":

• lett: eiro,
• liván: euras,
• máltai: ewro,
• szlovén: evro.

A görög szöveg esetében is komoly vita volt. Az eredeti terv szerint ΕΥΡΟ kellett volna, hogy legyen. Azonban gyorsan felhívták a nyelvészek a figyelmet három "apróságra":

• az Υ betű ejtése sose volt "u", ez az ógörögben "ü", vagy - ha kettőshangzó része - redukált "u", a mostani görögben meg vagy "i" vagy - ha kettőshangzó része - "v",
• másrészt maga az "Európa" szó görög eredetű, s az eredetiben nem Ο, hanem Ω van, hiszen ΕΥΡΏΠΗ, így nincs ok, hogy ne Ω legyen,
• azokon a nyelveken, ahol EURO a leírt alak, a kiejtés sokféle: lásd olaszul kb. úgy mondják, mint magyarul, de franciául "öró", németül meg "ojro", stb., szóval nincs ok a görög esetében másképp eljárni, eleve nincs is mihez viszonyítani, hiszen nincs közös kiejtés.

Szóval a görög verzió így ΕΥΡΩ lett - ha kisbetűkkel írjuk, akkor ΕΥΡΏ lenne, ilyenkor kötelező kiírni a hangsúlyjelet is -, azaz ahogy ez van a görög helyesírás és ejtés szerint, nagyjából "évró" alakban ejtik a görögök.

Erre hivatkozva harcolta ki a bolgár fél, hogy akkor a szöveg cirill verziója se ЕУРО legyen, hanem ЕВРО, ahogy ez bolgárul szokásos. Hiszen az összes többi "eu"-t tartalmazó görög jövevényszó esetében is "ev" a bolgár írás és ejtés, ahogy mellesleg a modern görögben is van.

Van aki siet, a helyi Lidl-üzletek elkezdték az árakat kiírni duplán, pedig csak a jövő hónaptól kötelező:

Vicces botrány. Idős nyugdíjas nénik, ezeket a feliratokat tömegesen úgy értelmezték, hogy jelentős akció van, 50 %-os árengedmény, az € jel biztos valami engedményt jelent, így a pénztárnál az eurós árat akarták kifizetni levában. Aztán fel voltak háborodva, hogy az árak nem estek a korábbi felére.

A bolgár társadalom a kérdést illetően két radikális csoportra oszlik:

• az egyik szerint kb. a "gazdagok klubjában" leszünk, s itt a paradicsom,
• a másik szerint kb. ezentúl Brüsszel államosítja mindenkinek a bankszámláját, s a pénz el lesz küldve az ukránoknak.

Szerintem meg semmi különös nem fog történni. Pozitív hatása az eurónak biztosan nem lesz. De negatív se igazán: a bolgár gazdaság régóta alig működik, ezen rontani már úgyse lehet. Enyhe negatív hatásra számítok, mint ami Szlovákiában volt.

Személyesen engem az egész nem érdekel magánemberként. Nem számítok semmi jóra a jelenlegi uralkodó európai rendben, s bár vannak halvány remény gondolataim, racionálisan inkább a rosszra számítok, aki pedig a rosszra számít, az nem képes csalódni. Túléljük, kibírjuk, igyekszünk a lehető legkevesebbet érintkezni a renddel - ez életelvem.

Mint a 60-as évekbeli orosz viccben:

• Nézted a pártkongresszust? Bemondták, hogy jólét lesz.
• Átéltük Sztálint, átéltük a háborút, majd csak túléljük a jólétet is...

Egyébként a bolgár leva 1881-ben lett bevezetve. 1928-ig aranyalapú volt. Az infláció miatt 1952-ben be lett vezetve az új leva. A bevezetése akkor gazdagadó is volt, azaz készpénzben nem lehetett bármennyi régi levát beváltani, viszont bankszámlákon annál kisebb volt az árfolyam, minél több a pénz a számlán. Normál esetben 100 régi leváért 1 újat adtak. Viszont az áraknál 1:25 volt a váltás, azaz minden ár a 4-szerese lett hirtelen. 1962-ben le lett vágva 1 nulla a levából, lett még újabb leva, itt már nem volt kifosztó típusú átváltás. S végül a negyedik leva 1999-től van, ez a mai, ez a korábbiból lett 3 nulla levágásával.

Mi mint unatkozó bölcsészemberek az eurót szanszkritül szólítjuk: यवनरूप्य - ejtve: "javanarúpja" - szó szerint "nyugati ezüst", az ókori indiaiak nem tekintették Európát önálló kontinensnek, hanem egyszerűen Ázsia nyugati végének könyvelték el, így a "nyugat" szó jelentette Európát, az "ezüst" meg általános pénznem-elnevezés, szanszkritül "rúpja", magyarosan "rúpia", ma is így nevezik több dél-ázsiai ország pénznemét. Szóval "nyugati rúpia" - szebben hangzik.

Ilyen eset is akad: valaminek nem szabadna örülni, de mégis örül neki az ember. Az irracionalitás győz a racionalitás felett.

A Nomentum felszámolja önmagát!

Racionálisan nézve ez rossz hír, hiszen az ideális az lenne, ha maradnának és indulnának a jövő évi választásokon, mert ott sikeresen szereznének 2 %-ot és 0 mandátumot.

Viszont az ember mégis képtelen uralkodni felhőtlen spontán örömén: nagyszerű dolog, hogy az SZDSZ kettes számú verziója is véget ért.

Ritkán szoktam közéleti esemény miatt szomorú lenne, de a 2019-es EP-választás estején az voltam kissé, s ennek egyetlen oka a Nomentum 10 %-os eredménye és 2 mandátuma volt. Nagyon rossz volt látni az ünneplő kisebb drogos-szivárványos tömeget, meg az előtte vigyorgó megválasztott két ostoba magyarellenes libát. Napokig bennem maradt ez a kép.

Most valahogy ez egyfajta megkönnyebbülés. Igaz, hosszú késéssel.

A Nomentum búcsúképe ez, nem vicc, tényleg ez, legalább van a lelkük mélyén önkritikájuk, hogy így látják saját magukat:

Csodás cikk. Betekintést enged a marxista elefántcsonttorony buborékába.

A szerző szerint a fő baj, ami miatt a baloldal elvesztette a fejlett világban jelentőségét az, hogy átállt a marxi osztálymeghatározásról a jobboldali kulturális alapú meghatározásra. A marxi szerint ugyanis a munkásosztály tagja az, akinek egyetlen jövedelemforrása saját munkaereje. Míg a kulturális definíció szerint munkás az, aki ténylegesen dolgozik, fizikai jellegű munkát, azt személyesen végzi, s ezzel nem keres az átlag felett.

Jól látható, hogy a marxista definíció téves. Hiszen munkásnak tekinti a munkanélkülit és a nagy cég magasan fizetett nem-tulajdonos ügyvezetőjét is. Miközben a kisvállalkozó meg tőkés.

Mi a valóság? Az, hogy erős baloldal azért nincs a fejlett világban, mert munkásosztály is alig van. A fizikai munkák nagy része ki lett víve a harmadik világba, nincsenek óriásgyárak. Az pedig, hogy valaki a saját munkaerejéből él nem képez identitást.

Nem az történt, hogy a baloldal összeeskdött és tévútra tért, hanem egyszerűen reagált a megváltozott helyzetre. Így lett a modern baloldal a munkások helyett a társadalom marginális elemeinek a képviselője: illegális migránsoké, narkósoké, alkoholistáké, szexuális devianciák áldozataié, munkanélkülieké.

Olyan baloldal, amit a szerző akar, valószínűleg Kínában és Indiában lehetséges, de nem Európában.

Megfigyelések arról, hogy a bolgár anyanyelvűek mit nem tanulnak meg magyarul, s fordítva.

Természetesen minden idegen nyelvben a legnehezebb a kiejtés. Anyanyelvi kiejtést ugyanis 5-7 éves kor után megtanulni nagyon nehéz, ez az emberek 99 %-ának nem is sikerül.

Idegen nyelvben a legkönnyebb rész a szókincs, ez gyakorlatilag mindenkinek megy. S középen van a nyelvtan: ha a tanult nyelv nyelvtani rendszere nagyon más az anyanyelvéhez képest, akkor az sok erőfeszítést igényel, de messze nem a megtanulhatatlan kategória, mint a kiejtés.

Nem fogok nyelvészeti fogalmakat használni az érthetőség kedvéért.

A magyar hangrendszer tipikusan uráli-altáji, a bolgár meg indoeurópai, az eltérés hatalmas.

A mássalhangzókkal még szerencsénk van: a regionális hatások miatt nagy a hasonlóság.

Bolgár szemszögből sajátos magyar mássalhangzók: "gy", "h", "l", "ny", "ty". Azonban egy se jelent leküzdhetetlen nehézséget, bár az átlag bolgár jellemzően sose tanulja meg a "h" és az "l" magyaros ejtését, mégis ez nem kirívó: a magyar anyanyelvűek nem azonosítják idegen akcentusként, inkább csak sajátos ejtésként.

Fordítva a gond nagyobb: magyar szemszögből sajátos bolgár mássalhangzó a "h" és az "l". De míg a "h" nem leküzdhetetlen akadály - a bolgár "h" erősebb a magyarnál -, az "l" jellemzően örök hiba.

Az "l" normál magyar ejtése során a nyelv lazán érinti a fogsort hátulról, míg bolgár ejtése során a nyelv hátrább érinti a szájpadlást, s közben a nyelv meg is feszül hátrafelé - ennek eredménye egy sokkal erőteljesebb "l" hang. Bolgár füllel a magyar ejtés egyszerűen vicces.

Amikor egy bolgár humorista parodizálni akar idegen akcentust, mindig az első dolog: nem bolgárosan ejteni az "l" hangot. Egyébként van más nyelv is, ahol "bolgárosan" ejtik az "l"-t: pl. az angolban egyes esetekben így kell ejteni az "l"-t - úgynevezett "dark l" -, de oroszul is így van: a "kemény l" tipikus ejtése ez. A legsajátosabb: olyan nyelvek, ahol egyszerre van jelen a "magyaros" és a "bolgár" "l", s ezek külön fonémák, lásd albán nyelv: a "magyaros" írása "l", míg a bolgáros meg "ll". (Eredetileg a lengyelben is így volt, ennek maradványa a két külön betű - l és ł -, de az utóbbit ma már nem l-nek ejtik a lengyel köznyelvben.)

Saját tapasztalat: a bolgárt tanuló magyarok 90 %-a nem képes rendes bolgár "l"-t ejteni.

A magánhangzók esete persze sokkal bonyolultabb, alig van közös a két nyelvben. Tulajdonképpen csak 3 hang közös: i, o, u, minden más hang vagy nincs vagy kicsit máshol van - ezeket nem részletezem. De az igazi nehézség maga a rendszer logikája:

• a magyarban nincs kapcsolat hangsúly és magánhangzó-hosszúság között, míg a bolgárban a hangsúlyos magánhangzó kicsit hosszabb és minden hangsúlytalan meg rövid - a magyart tanuló bolgárok sokszor évekig küzdenek azzal, hogy a hangsúlyos magánhangzó rövid, a hangsúlytalan meg hosszú, lásd pl. az "alvás" szót,
• eleve a hosszú magyar magánhangzók túl hosszúak bolgár szemmel nézve, ez is nehézség,
• a magyarban minden szótag egyenlően ejtendő, a hangsúlytalan szótag is tisztán hallatszik, a szép magyar beszéd ilyen, míg ugyanez bolgár szemmel "mekegésnek" hat és rendkívül vicces - bolgárul pont fordítva van: a szép bolgár beszédben a hangsúlytalan szótagok kissé rövidülnek, sőt egyes magánhangzók ejtése is eltolódik: a hangsúlytalan bolgár "а" (rövid "á") és "ъ" (a magyarban ilyen nincs, kb. "a" és "ö" között, de nincs ajakkerekítés) hangok egymás felé mozdulnak, ugyanez igaz az "о" ("o") és "у" ("u") hangokra - se a magyarok nem tudják jól elsajátítani a bolgár ejtést, se fordítva.

Ami a nyelvtant illeti: valójában igazi nehézség csak 1-1 van.

A bolgárok számára a magyar igekötők elhelyezkedése megoldhatatlan probléma. Maguk az igekötők nem, a bolgárban is rengeteg igekötő van, de a helyes elhelyezés probléma, lásd "nem megyek be", "nem bemegyek", "be akarok menni", s társai, azaz a igekötő elől van, a "normál" helyen, vagy az ige után, vagy az ige előtt, különválva.

A magyart tanuló bolgár akkor szokott tágra nyitott szemmel megdöbbenni, amikor ilyen típusú szövegeket lát először, hogy "bejössz?" - "be" - ekkor szembesül azzal, hogy egy igekötőt le lehet választani az igéről, sőt használni lehet az "igen" szó helyett.

Én ismerek elég sok bolgárt, aki szinte anyanyelvi szinten megtanulta a magyart, az összes kiejtési problémát is leküzdve, de még ők is hibáztak időnként az igekötők elhelyezésével! Persze, mert erre a magyarban nincs 100 %-os szabály.

Más nincs. A közhiedelemmel ellentétben az alanyi-tárgyas ragozás nem ilyen. Bár ez teljesen idegen a bolgártól, mégis pontos szabályai vannak, azaz megtanulható, megérthető, s onnantól csak gyakorlás kell.

Fordítva ugyanez: a bolgár igeragozás. Odáig még működik a dolog, hogy a magyar 3 (valójában 2) igeidő helyett a bolgárban kijelentő módban van 9 igeidő, s mindegyik aktív használatban van, mert ezek gyakorlással megérthetők:

• a jelen és az egyszerű jövő azonos a magyarral,
• a befejezett múlt, a befejezetlen múlt, s a régmúlt gyorsan felfogható,
• a határozatlan múlt, az előzetes jövő, a múltbeli jövő, s a múltbeli előzetes jövő már egy kicsit több gondolkodást igényel, de működik ez is.

Azonban amint kiderül, hogy van elbeszélő mód is, ott is 5 idő, ez már nem szokott menni. Pedig ezek keverése nagy hibának számít. Pl. bolgár füllel nagyon vicces, ha valaki régen elmúlt eseményről kijelentő módban múlt időben beszél, ez ugyanis azt jelenti: jelen volt az eseménynél.

A bolgár egyrészt megtartotta az ősszláv igeidőket - más szláv nyelvekben ezek egyszerűsödtek -, másrészt átvette a dél-balkáni elbeszélő módot (eredete vitás, de tény, hogy az albánban és a törökben is létezik).

Kerestem videót a bolgár ábécéről, 80 % dilettáns anyag, ez elég jó:

A pályaválasztás a modern kor problémája.

Korábban ilyen nem létezett, akkor az emberek 99+ %-a folytatta szülei munkáját, s pont.

Alapvetően 2 szempont szokott előjönni választáskor, ideális esetben, amikor nyitott minden a fiatal számára:

• azt csináljam-e, amit szeretek csinálni,
• azt csináljam-e, amit megfizet a társadalom.

Alapvetően az emberek 90+ %-a mindenképpen csalódik, bármelyiket is választja.

Mert ha azt nézi, mi az, amit szeret csinálni, akkor a legjellemzőbb vég az, hogy nem tud megélni belőle, majd mégis valami másra kényszerül, így az amit csinálni szeret a hobbijává válik.

Ha meg a társadalmi hasznosulást nézni, akkor még több a baj.

Egyrészt, sose lehet kiszámolni a jövőt. Ami pl. ma jól eladható szakmának tűnik, az lehet, hogy holnap nem ér semmit. Másrészt meg, ha az ember csak azért csinál valamit, mert az eladható, de valójában nem szereti azt csinálni, az súlyos lelki zavarokhoz vezet.

Furcsa módon, a modernitás adta szabad pályaválasztás oda vezet, hogy több a munkája miatt boldogtalan ember, mint a premodern korban, amikor az átlagembernek eszébe se jutott pályát választani, mert csinálta azt, amit ősei.

A modern liberális értékrend egyik alapja, hogy mindenkinek joga van önmagának lennie. Fogadd el önmagad, légy önmagad!

Mert - így szól az érvelés - ha valaki nem lehet szabadon önmaga, az belső feszültséget okoz, ami miatt az illető meghasonul önmagával, majd megbetegszik, de akár öngyilkos is lehet.

Persze ők se gondolják komolyan. Ha pl. valakinek a belsője azt diktálja, hogy ne fogadja el valamelyik liberális alapértéket, akkor az ilyen ember semmiképp se legyen önmaga, hanem változzon meg és legyen belőle jó, liberális ember, s majd csak ezután fogadja el önmagát. Addig nem szabad!

Miközben a "légy önmagad" kultusz nem más mint a sátánizmus legrövidebb megfogalmazása. A keresztény erkölcs alapja, hogy ne legyünk önmagunk, de a zsidó, iszlám, buddhista, stb. erkölcs is ugyanezt mondja. A cél: igyekezzünk a természetes jóhoz hasonlítani, ne önmagunk téves elképzeléseihez.

Íme ilyen világot akarnak a nyomorultak:

Teljesen szokatlan javaslat: a kormányfői mandátum korlátozása 2 ciklusra.

A nemzetközi gyakorlatban szinte ismeretlen.

A világ 201 ma létező országából kormányfő mint tisztség jelenleg van 153 országban. Azonban ezek közül alig 70 országban az ország tényleges vezetője a kormányfő.

Hol van jelenleg korlátozva a kormányfő mandátuma? Ez 4 ország: Kína, Kuba, Laosz, Thaiföld.

Ezek közül az első 3 esetben a kormányfő nem az ország vezetője, hanem alárendelt személy, a hagyományos kommunista berendezkedés alapján, ahogy ez Magyarországon is volt a rendszerváltozás előtt: a mindenkori kormányfő alá volt rendelve az Elnöki Tanácsnak és a Párt PB-nek is.

Thaiföld esetében viszont a kormányfő a tényleges hatalom birtokosa, a király csak ünnepélyes szerepet tölt be, nincs hatalma a kormányzásra.

Tehát a világ egyetlen országa Thaiföld, ahol nem lehet korlátlan ideig kormányfőnek lenni, s ez az ország vezető pozíciója.

Miért kellene Magyarországon bevezetni a thai rendszert?

Az az ötlet, hogy parlamenti képviselő ne lehessen senki korlátlan ideig szintén szokatlan ötlet. Ilyen jelenleg 2 országban létezik: a Fülöp-szigeteken és Mexikóban, az utóbbi esetben csak a felsőházi képviselők esetében.

Télinapforduló Geri(nctelen) őszinte.

Immár minden elveszett, karrierje lezárult, minden erőt összpontosítani kell Brüsszel Péterért.

Dehát legalább valamihez ragaszkodni kell. Valami érték csak van, amiről nem mondhat el.

Megvan mi ez? A gyerekek megrontásának jogáért való összeurópai küzdelem!

A háttérhatalom nem tűri tovább a szuverén Magyarországot. A öntés megszületett.

Az ideális megoldás: kétharmados többséget kap a liberális Tisza Párt.

Ennél rosszabb, de még mindig jó: feles többség. Bár nehéz lesz, mert ebben az esetben marad a fideszes alkotmány, s nem lehet leváltani egyes fideszes állami tisztviselőket.

Még rosszabb: a Fidesz nyer! Azonban mivel ennek oka csakis csalás lehet, így ebben az esetben jön a permanens színes forradalom: a liberális néptömegek az utcára vonulnak és megbénítják az állam működését.

Jó dolog bizarr ballib csatornákat követni, rendkívül hasznos megismerni a nagyhatalmú háttéremberek őszinte szavait:

Hont András említi az esetet:

- akkora a pánik a ballib Szalonban, hogy már azt is megbocsátják Brüsszel Péternek, aminek a negyedét se másnak.

Jól emlékszem, 20-25 éve még a Padányinál jóval mérsékeltebb Wass Albert említése is hatalmas botrányt okozott.

Szerintem egyébként Wass egy tehetségtelen bulváríró, sose értettem miért kellett belőle hatalmas hőst faragni. Alapvetően a korai Jobbik fedezte fel őt annak idején. Az egész célja az volt, hogy találjanak új példaképet a MIÉP által reklámozott Szabó Dezső helyett.

Persze hülyeség, Szabó Dezső valóban egy nagy író, míg Wass nem az.

De nem ez az érdekes, hanem a Szalon kétségbeesése, hogy immár semmiért se merik kritizálni a Brüsszel Petit. Mert nehogy csökkenjen az esélye a Zorbán leváltásának ezzel.

Bátor, őszinte cikk a Mércén: sajátos, de egy kommunista bevallja, hogy elmebetegség kommunistának lenni.

Egyrészt elemzi, mikor és miért bukott meg a szovjet kommunizmus. Régi téma ez. Mind téved, mert abból indul ki, hogy valami elvileg jó volt, majd valahogy megromlott. Pedig nem, elvileg se volt jó, Marx elmélete egyszerűen egy hatalmas tévedés. Ezt tulajdonképpen maga a szerző is elismeri, ami mindenképpen dicséretes.

De végülis megvan a megoldás: "A kommunizmus azért jelent kihívást, azért tolakodó, erőszakos kérdés máig, mert a személyiségtől konstans lemondást követel minden tárgyiságformáról, legyen elvont vagy dologi, amit a polgári gondolkodás állandónak állít be és jogilag a személyhez vél rendelhetni (a tulajdontól a családi kötelékeken át magáig a rögzített személyiségig), amihez ki kell szakítani a gondolkodást bevett sémáiból, a társadalmilag támogatott kategóriarendszeréből, és – igen egyszerűen – deviáns módon kell viselkedni." - egyébként ez is népszerű baromság. Röviden: az ember a hibás, mert nem elég fejlett!

Sőt, a józan ész tulajdonképpen deviancia!

Pedig ha valahogy el tudnánk érni, hogy az ember "más" - azaz nem emberi - lenne, akkor meg is lehetne valósítani a földi paradicsomot, hiszen ez az új fejlett ember szakítana mindennel: családdal, tulajdonnal, saját személyiségével, s ezzel elhárulna minden akadály a tökéletes társadalom megvalósítása előtt.

A 80-as évekbeli orosz vicc jutott eszembe:

• Lesz a kommunizmusban KGB?
• Nem lesz, mert addigra már olyan magas szintre fog fejlődni az emberek öntudata, hogy mindenki saját magát fogja letartóztatni.

A sátánizmus egyik alapjellemzője, hogy tökéletes társadalmat akar megvalósítani. S bár a kommunizmus a liberalizmus ellenzékeként jött létre, ebben hűen követi a liberális eszmét.

Rendkívül tanulságos műsor, most kifejezetten ajánlom az egész megnézését:

Az alaptéma: siránkozás miért bukott el az elnökválasztáson a lengyel baloldal.

A vendég meg tényleg szakértő, azaz nem csak a buta sablonokat mondja el, hogy a nyugdíjas analfabéták, az orosz hekkerek, az érettségi nélküli segédmunkások, a focihulligánok a hibásak, hanem elmond valós okokat is. Még odáig is elmegy, hogy elmondja a baloldali elnökjelölt durva hibáit.

Szóval érdekes, mert szokatlan a HVG-nél a nem teljesen beszűkült liberális elemzés. De a lényeg persze nem ez, hanem az eszmei alapkérdés. Ezért érdemes leginkább megnézni/meghallgatni.

Kiderül többek között, a hatalmi ágak szétválasztása csak akkor jó, ha az segíti a liberálisokat. Azaz azért kellenek egyes a kormánytól független és a kormány által leválthatatlan állami tisztviselők, mert ezek ellensúlyt képeznek a kormánnyal szemben. Igenám, de mi van, ha a kormány liberális, míg a független tisztviselő nem az? Nos, ilyen esetben ez "visszaélés" a függetlenséggel és a hatalommegosztással!

Lengyelországban konkrétan kiderült: a volt jobboldali kormány - élve alkotmányos jogaival - megreformálta a bíróságokat. Így amire a baloldal 2023 decemberében hatalomra került, kiderült: a bírósági rendszer tele van vele ellenséges emberrel. S ezért kellett volna nyernie a baloldali elnökjelöltnek, hogy esély legyen ennek megfordítására, azaz a bíróság baloldaliakkal feltöltésére! Akkor megint "független" lenne az igazságszolgáltatás! S most káosz van, a kormány immár elvesztette minden esélyét a neki tetsző változásra.

De ugyanez más dolgokban is. Nem tud a baloldali lengyel kormányzat lépni egyes ügyekben, mert nincs meg hozzá a szükséges törvényi felhatalmazása. Viszont kormányozni akar, megvalósítva akaratát.

Lassan kiderül a modern polgári-liberális eszme a lényege: meg kell venni az emberek szavazatát, ha nem megy, akkor manipulálni kell őket. S ha ez se működik, akkor le kell mondani a jogállami eszközökről, persze arra hivatkozva, hogy ez szükséges ideiglenesen a jogállamisághoz.

S közben, az ideiglenes nem-jogállam alatt: be kell betonozni a liberálisoknak tetsző rendet. S aztán ahhoz már tilos hozzányúlni! Mert csak.

Ez a magyar ballib szalon álma. Csak működésképtelen. Ugyanis ha ideiglenesen bárki félredobhatja a törvényességet, akkor ez onnantól bárki más is mondhatja. Minden kormányváltáskor ezek után jönne a "jogállamiság visszaállítása".

S persze mindez végkép nem megy, mert hiányzik a társadalmi támogatottság. Lengyelországban is pont ezt bizonyította a mostani választási eredmény.

Olyan ez, mint a sajtószabadság. Amíg a liberálisok be tudták biztosítani, hogy ők legyenek a médiák urai, nagy harcosai voltak a sajtószabadságnak. Amint viszont kiderült - elsősorban az internet miatt -, hogy más is képes élni a sajtószabadsággal, megkezdődött a küzdelem az "álhírek" ellen.

A kedvenc ballib érvem: "demokratikusan nem lehet diktatúrákat eltakarítani". Abszolút önellentmondás. Hiszen ha diktatúra van, akkor aki ennek ellenére választáson vesz rész, az a diktatúra cinkosa. Ezen kívül: ha nem lehet választáson nyerni, akkor felkelést kell szervezni választási részvétel helyett.

Marxnak ebben se volt igaza: nem az alap határozza meg a felépítményt.

Íme, a gazdag cégek sokkal inkább alkalmazkodnak, mintsem hogy harcoljanak bármiért is, ami nem a közvetlen gazdasági érdekük. Ha a tőkés gazdagodhat, elfogadja, hogy nem irányíthatja a politikát.

Azaz a következtetés sokadszorra előjön: nem a gazdasági alapot kell megteremteni - persze bizonyos szintig az is kell, hiszen pénz nélkül nem lehet semmit elérni -, hanem a társadalmit, az ugyanis képes lesz a gazdaságot maga alá rendelni.

Kína sikeres modellje is ezt igazolja: egy jó politika képes maga alá gyűrni a gazdaságot, így az nem lesz független tényező.

Ugyanis nincs rosszabb a polgári demokráciánál, ahol a gazdaság képes diktálni a politikának. Ez természetesen teljesen antidemokratikus is, így meg kell akadályozni.

Durvul a ballib kampány.

A lényege: embereket azért támadni, mert van sok pénzük. Meg drága tulajdonukkal előhozakodni.

Egyébként az utóbbit én is utálom, nagyon nem szeretem a hivalkodást, jellemzően butaságot rejt, de tény: egy bizonyos szint felett szinte kötelező.

Apám mesélte a 90-es években: sok esetben érezte a rosszalló tekinteteket, mert nem volt semmilyen márkás ruhája, drága tolla, aranyórája - pedig az átlaghoz képest sokat költött, az akkor magyar átlagember számára nehezen megfizethető, ma már nem létező Marks and Spencer Váci utcai boltjából vásárolta a ruháit, de ez mégse az a szint volt, ami elvárt a bankárelitben, ahol szabónál kell öltönyt rendelni, s Gucci, Ermenegildo Zegna, Dior, stb. márka az elvárás, nem pórnépi konfekció, legyen az akár azon belül a felsőkategóriás Marks and Spencer. Meg aztán volt ugyan Rolex karórája, csak a legegyszerűbb acél modell, nem arany. Toll esetében meg teljesen proli volt: eldobhatókat használt, sose vett semmilyen márkásat.

Szóval van bizonyos társadalmi nyomás egy adott szint felett, de a tárgyfetisizmus nevetséges.

Mégis, én emlékszem mi volt a ballib médiák és megmondóemberek viszonya a ballib milliomosok iránt. Egyrészt ki volt mondva, a "dolgokban fantáziát látó" vállalkozók az valami speciális emberfaj, mely igenis megérdemli azt, amije van, mert nagyon sokat dolgoznak és munkát adnak az ostoba mucsaiaknak, akik éhen pusztulnának a vállalkozók nélkül. Másrészt sárga irigység más zsebében turkálni. Harmadrészt mindez kódolt antiszemitizmus, hiszen aki a tisztességes gazdagok ellen beszél, az nyilván a zsidók ellen akar beszélni, de ezt nem meri nyíltan kimondani.

Szóval nevetséges kettős mérce. S masszív demagógia.

Persze kimagyarázzák, hogy a baloldali milliomos a piacról él, hatalmas értéket állítva elő, míg a jobboldali meg közpénzt lop és nem tesz semmit, de ezt a mesét csak a ballib keménymag belső, betonkemény része hiszi el komolyan.

Mindenki tudja valójában: tök ugyanaz az eset mindkét oldalon. Én egyszer álltam kapcsolatban az egyik fideszes főgazdag emberrel - nem Mészáros, de az első tíz tagja -, nem voltam alkalmazott, de munkát végeztem részére eseti megbízással (tolmácsolás), s bizony ki kell mondanom: gusztustalan alak, akivel az ember nem szívesen közösködik. Mégis: ha ő nem lenne, helyette egy teljesen ugyanolyan gusztustalan alak lenne a másik oldalról. Csak az egyik legalább nemzeti érdekeket szolgál ki részben.

Ez van: a kapitalizmus nem érzelmi kérdés.

A Tízparancsolat 5. pontja kimondja "tiszteld szüleidet".

A Tízparancsolat felépítése viszont hierarchikus, azaz szabályütközés esetében a magasabb rendű parancsolat előnyt élvez. Tehát pl. ha ütközik az ölés és a lopás, akkor jobb lopni, mint ölni - hiszen az ölést a 6. parancsolat tiltja, míg a lopást csak a 8.

Itt a helyzet ugyanez: a szülő tisztelete nagyon fontos, lásd, az ölés tilalmánál is fontosabb. Viszont az első 4 parancsnál nem fontosabb.

Az első 4 parancs Isten ügyeiről szól - "ne legyen más istened", "ne csinálj idolokat", "ne mondd ki hiába Isten nevét", "üld meg a szombatot" -, azaz ha a szülő sátánista eszköz lett, akkor indokolt ellene fordulni, nem tisztelni.

Sajátos jelenség Oroszországban: zsidók, akik keresztények lesznek.

Persze mindig volt ilyen folyamat, végülis a kereszténység megalapítói mind zsidók voltak. De a dolog azért érdekes, mert a zsidó nemzetfogalom vallásilag zárt. Azaz a zsidó nemzetnek az lehet a része, aki vagy zsidó vallású vagy vallástalan, de ki van zárva mindenki, aki önként más vallás híve lett. Ez manapság is így van: azonnali izraeli állampolgárságra nem jogosult az, aki önként felvett idegen vallást, az ilyen ember ugyanis idegennek, azaz nem-zsidónak számít, akkor is, ha származásilag 100 %-ban zsidó.

A dolog rendkívül szigorú. Ráadásul Izraelben a családjog vallási alapú, azaz ott az egyes rabbinátusok döntenek, s ezek még szigorúbbak. Így az is megesik, hogy valaki az állam szerint zsidó, míg a rabbik szerint nem az. Azaz bevándorolhat, kap állampolgárságot, de aztán a családi jogban idegennek számít.

A lényeg: aki zsidó, az nem lehet semmiképpen keresztény hívő, ezzel kizárja magát a nemzetből.

Mégis akadtak ilyen emberek. Ehhez persze az is kellett, hogy létezzen állami nyilvántartás a nemzetiségekről, az állam pedig nem vallási hatóságok alapján dönt, hanem leszármazási alapon. Mint amilyen a cári orosz és a szovjet rendszer volt. A mai orosz rendszerben már nincs hivatalosan nyilvántartott nemzetiség, de a szovjet időben volt és ez benne volt minden személyi okmányban. Amikor szovjet iskolába jártam 1980-1985 között, az osztálynaplóban is benne volt ez, de minden diák ellenőrzőjében is szerepelt a "nemzetiség" rovat.

A gyakorlatban ez úgy ment, hogy a gyerek örökölte szülei nemzetiséget, s ha a szülők különböző nemzetiségűek voltak, akkor meg választani lehetett a két nemzetiség közül.

A gorbacsovi időszak ismét lehetőséget adott a kereszténység nyílt terjesztésére. Ekkor lett ismert egy Alekszandr Meny nevű pap, aki nemzetiségileg 100 %-ban zsidó. 1935-ben született Moszkvában, az édesanyja érdeklődni kezdett a kereszténység iránt, így 1941-ben titokban megkeresztelkedett, s magával együtt a gyerekét is megkereszteltette. Az érdeklődés a gyerekben is meglett, így papi pályára ment. A gorbacsovi idők előtt keresztény szamizdattal is foglalkozott, majd 1985-től országosan ismert lett. Részt vett az Orosz Bibliai Tanács működésének felújításában 1990-ban, s egy teljesen új szervezet, a Szent András Teológiai Intézet megalapításában, ennek ma már elismert egyetem státusza van. De munkásságának alapján született meg az "Örökség Intézet" is, ahol bárki tanulhat vallást, s vonatkozó tárgyakat, ez teljesen ingyenes, azaz a tanulóktól elvárt pénzügyi támogatás, de mindenkire rá van bízva, mennyit engedhet meg magának.

S ráadásul a legtöbb előadást felveszik, majd felteszik az internetre.

Persze itt is azonnal szembe ötlik az orosz megalománia, persze ez itt pozitívum. Ahogy az orosz tv-sorozatok több tucat részből állnak, a tv-viták 3 órásak, itt is ez van. Csak egy példa: pl. az egyik kurzus csak Mózes 1. könyvével foglalkozik, s 75 órás az egész: szinte szavanként elemzik, sokszor még összevetve az eredeti szöveget a fordításokkal.

Ahhoz, hogy az ember végig hallgasson minden anyagot kb. 5 év kellene, napi 2,5 órás hallgatást figyelembe véve, szóval reménytelen program. Én kb. az anyagaik 15 %-át hallgattam meg eddig, s rendkívül sokat tanultam belőlük.

Az "Örökség Intézet" előadói között is több zsidó van, egyesek éltek Izraelben is, mint tudósok persze - hiszen a vallási ok miatt ők nem vándorolhatnak be -, ennek az az előnye, hogy az egyes szavak jelentését jobban ismerik, mint aki csak a könyvtárban tanulta a hébert, ahogy ez egy átlag pap vagy teológus esetében szokott lenni.

Meny atya esetében egyébként a viszonyulás hozzá nem egyértelmű Oroszországban. Rengeteg híve van, de sokaknak nem tetszik mégse. A kritika ellene, hogy - bár csak a kereszténységet, s nyilván annak ortodox változatát, tekinti az igazság letéteményésének - részben igaznak tekinti a zsidó vallást, más keresztény felekezeteket, sőt más vallásokat is, azaz egyfajta ökumenista. Szerintem ez a dolog teljes félreértése. Ökumenizmus ugyanis van kétféle:

• modernista: mely szerint senki se tudhat semmit biztosan, azaz mindenkinek lényegében igaza van, felesleges eleve a kérdéssel foglalkozni, mindenki higgyen amit akar,
• tradicionalista: minden vallásban kell, hogy legyen egy közös igazság mag, hiszen az ember lelki élete azonos mindenhol, a vallás pedig ezt elégíti ki;

s természetesen Meny követői az előbbit határozottan elvetik, míg az utóbbit hirdetik.

A hivatalos orosz egyházi vezetés - maga Kirill pátriárka is - pozitívan értékeli Meny munkásságát, az is felvetődött, nem lenne-e időszerű a szentté avatás.

Nekem személyesen ez a kör sokat adott. A másik ember, akit nagyra értékelek e területen az az amerikai Seraphim Rose atya (eredeti nevén: Eugene Dennis Rose, eredetileg protestáns homoszexuális, aki megtért 18 évesen), bár Seraphim esetében néha érzem a túlzott agresszívitást, ami persze érthető korábbi élete miatt: aki nagyon mélyből jön, az hajlamos saját előélete miatt nagyon mérges lenni arra, aminek maga is részese volt.

Én máig majdnem minden nap hallgatok valamennyit az előadásokból - s szinte mindig megtudok valami újat, amire nem gondoltam korábban. Hogy érzékeltessem a mennyiséget: csak az összetömörített hanganyag kb. 100 GB nálam.

Új orosz jelenség a Sztálin-kultusz.

A felmérések szerint az orosz lakosság alig 20 %-a tartja egyértelműen negatív történelmi alaknak Sztálint. Ezzel szemben a lakosság 40 %-a pozitív szereplőnek tekinti, míg 40 % vegyes értékű alaknak, aki jót és rosszat is tett ugyan, de büszke lehetünk rá pozitívumai miatt.

A fő ok természetesen az, hogy "rend volt" és "megnyerte a háborút". Meg sokan azt vallják, ő amolyan javulás volt Leninhez képest, ami persze igaz tény, de ettől még nem pozitív személy Sztálin.

Sajnos ez egy problémás jelenség. De érthető.

Sajátos, de még a keresztény hívők között is akad, aki a "jót és rosszat is tett ugyan, de büszke lehetünk rá pozitívumai miatt" álláspontot védi.

A kedvenc ballib mítosz:

- azaz az átlag európai ember gyűlöli Orbánt.

Elég csak külföldi lapok kommentjeit nézni, pont az ellenkezője igaz.

Az utca emberének véleményét közvetlenül ismerem két országból: Spanyolország és Bulgária. Spanyolországban az emberek zöme azt se tudja ki az az Orbán, legfeljebb annyit, hogy valamilyen keleti országban, valahol Finnország és Görögország között, valami elnökféleség. Aki viszont hallott róla, ott a vélemény többségében egyértelműen pozitív.

Bulgáriában még inkább így van. Ráadásul Bulgáriában mindenki tudja ki az Orbán, ez persze érthető, hiszen az átlag bolgárt jobban érdekli Kelet-Európa, mint az átlag spanyolt. S aki ismeri, annak az esetek 80-90 %-ában a véleménye pozitív.

Nemrég esett meg, hogy közjegyzőnél jártam, ügyet intézni, feleségemmel és nagyobbik fiammal. Én és a nagyobbik fiam mindig csak magyarul beszélünk egymással - annak idején csecsemőkorában így tanítottam meg neki a nyelvet, s így szokott rá, emiatt máig tartjuk a szokást, hogy csak így kommunikálunk egymással -, az intelligens közjegyző persze azonnal felismerte a nyelvet, s megkérdezte miért beszélünk magyarul. Amikor elmondtam miért, áradozni kezdett Orbánról, meg hogy "miért nincs nekünk bolgár Orbánunk?", dupla annyi időt vett igénybe az ügyintézés a sok Orbán-dicséret miatt. Aztán a fiam röhögött is utána - fiam nem igazán érdeklődik a politika iránt, de inkább ballib a szimpátiája, mint fideszes -, hogy "fideszes bolgár közjegyzőnél jártunk".

Egy ismerősöm könyvtár-média szakon végzett.

Nehezen talált munkát. Végül arra jutott, alább kell adni a várakozásokat, szóval el kell menni dolgozni valamilyen alacsonyabb szintű állásba. Talált is hirdetést "csinos lányokat keresünk felszolgálónak éjszakai klubba, nem szükséges előzetes tapasztalat". Ő ennek pont megfelelt, jó kinézetű lány volt, ráadásul éppen eldöntötte, elmegy PhD-képzésre, szóval pont jónak tűnt az éjszakai munkaidő.

Az interjún kiderült, tulajdonképpen ez egy egyszerű pincér munka, hiszen főleg isznak a vendégek, nem kell bonyolult tányérokat és tálcákat kihordani. Az egyetlen: szexis ruhát viselnek a pincérlányok. Semmi gond, mondta a lány, hiszen nem kell se "szexmunkát" végezni, se erotikus számot előadni.

El is indult a munka. Aztán a második hónapban jött a tulaj, s szólt, nem jók a számok, így az a döntés született, hogy a klubban lesz sztriptíz is, de ezt a pincérlányok fogják előadni egymást váltogatva, egy műszak alatt mindenki 3-szor vetkőzik.

Ismerős persze nem vállalta ezt, szóval vége lett a próbaidőnek aznap. A tulaj egyébként korrekt volt: minden addigi munkát rendesen kifizetett, megértette, hogy nem mindenki akar sztriptíztáncosnő lenni.

Nekem ez jutott eszembe az ex-KDNP-s kamingautjával kapcsán...

Lám, Lukácsi is vetkőzni volt kénytelen a Facebookon, nem tudott csak a pártból való kilépésből megélni.

Szóval kevés lesz ez, Gerike... persze gondolom, egy meggyőződéses liberálisnak nem lesz gond a sztriptíz munka egy homokklubban.

Rendkívül befogadó a ballib szalon.

Mindenkinek megbocsát. Ehhez elég letenni a hűségesküt, majd ahhoz ragaszkodni: azaz mindenben egyetérteni a ballib eszmével.

Aki van elég idős, hogy személyes emlékei legyenek, az emlékezhet, a 90-es évek elején a ballib nyilvánosságban Jeszenszky az 5 legutáltabb ember egyike volt. A miniszterek közül talán csak Horváth Balázs volt nála többet támadva.

Jeszenszkyt jellemzően személyében is támadták. Az egyik népszerű szöveg ellene az volt, hogy nem ért semmihez, mindent az Antallhoz fűződő rokonságának köszönhet (Jeszenszky felesége Antall unokahúga). Pedig ebből semmi se volt igaz, Jeszenszky nemzetközileg elismert politika-történész volt. Szóval az lehet, hogy a politikusi szakmához nem értett, de hogy semmihez nem értett az szimpla baromság.

Szokatlan szakálla miatt - ez fiatalabb korában látványosabb volt - kecskézték is. Szóval ő volt az ostoba, ókonzervatív, horthysta-barokk, kódoltan antiszemita bakkecske.

Amióta, 70 éves kora körül, megtért, immár mindez stornó. Most már ő a tiszteletreméltó, polgári, européer úriember.

A magát baloldalinak és nincstelennek hallucináló ultraliberális középosztálybeli Jámbor András - az 50-tagú Szikra Párt vezére - nagy bűnt követett el!

Levelet írt az olasz bűnözőnek, Ilaria Salisnak, hogy ne jöjjön el a budapesti "prájdra" felvonulni, mert ezzel a Zorbánt erősíti csak, s árt a legfontosabb ügynek: Brüsszel Péter győzelmének jövőre.

S persze nyilván igaza van Jámbinak, valóban sokat segítene a Fidesznek Salis részvétele bármilyen magyar ellenzéki eseményen. Szóval teljesen racionálisan gondolkodik, s igaza is van teljes mértékben, hogy ezt megírta nyílt levélben.

Jámbi azonban valamit benézett: az progresszíveknél tilos a racionalitás és eleve bármilyen gondolkodás.

Nem csoda, hogy a reakciók nagyjából 80 %-a negatív, azaz szidják szegény Jambit. Kiválasztottam pár Oszkár-díjas kommentet:

Furcsa társaság ezek a lengyel libbantak. Nyámnyila alakok.

Hiszen pl. elismerik az ellenfél győzelmet, sőt még az alkotmányt is be akarják tartani.

Csodálkozom, miért nem hívták meg szakértőnek a Bárándy-Fleck-Róna-Vörös alkotmányszag-értő csapatot! Ők elmagyarázták volna, hogy a lengyel kormány felhatalmazást kapott a választóktól a kormányzásra, így a kormányprogram megvalósításának akadályozása törvénytelen, azaz a parlamenti többségnek egyszerűen csak egy feles többségű határozatot kell hoznia, mely kimondja: minden törvénytelen, ami nekik nem tetszik, s minden törvényes, ami tetszik nekik.

Annak idején, még a 80-as évek első felében volt a Newsweekben - rendszeresen hozzá tudtam jutni, apám révén, bár akkor még nem tudtam folyékonyan olvasni angolul - volt egy nagyszerű karikatúra.

Le volt rajzolva az összes amerikai elnök 1959 óta, felettük pedig a felirat: "Nemsokára megbukik Castro!".

Valami ilyesmi jutott eszembe, amikor egy ismerősöm elküldött egy képet egy 24 évvel ezelőtti neves liberális lap cikkéről.

Szóval a szakértő megállapítja 2001 májusában, hogy Oroszországnak vége van:

A "szakértők" szerencsére azóta se lustálkodnak, megszakértik ugyanazt, átlag 2-szer havonta:

Rákerestem a neten a karikatúrára. Az eredeti nincs sehol, de egy későbbi verzió megvan, az is nagyon jó:

Jó hír: a ballibek jelképemberei egyre nagyobb számban állnak be a Tiszához.

Íme Pankotai Liliput is ezt tette.

Szerencsére viszi magával a szokásos ballib módszert, melynek lényege, hogy a magyarok átkozott mucsaiak. Miközben ez teljesen távol áll Brüsszel Péter taktikájától.

Idézem: "Mi magunk vagyunk Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc, ezért nincs radikális változás a magyar politikában – véli Pankotai Lili youtuber, aktivista. Szerinte nincs igény a magyar társadalomban az oktatás, az egészségügy jobbítására. Ha lett volna, a társadalom már megteremtette volna, de a választók és a politikusok gondolkodása is a pénz körül forog. – Nem látok radikális változást a gondolkodásban az elmúlt egy évben sem. Csak elegük van az embereknek, mert rosszabbul élnek. A rendszer konszolidálódhat egy kormányváltással, de ettől még Orbán Viktorok és Gyurcsány Ferencek lesznek hatalmon – véli. A Hadházy Ákos-féle hídfoglalós tüntetésekről azt mondta, azok nem érik meg. „Több mozgalmat láttam megszületni, felívelni, elhalni. Ugyanazokat az eszközöket használták, amelyek nem működnek: petíciók, tüntetések. Nekem az az érzésem, hogy ezek a hídfoglalós tüntetések már csak arról szólnak, hogy most már gáz lenne abbahagyni, hiszen megmondták az elején, hogy nem hagyják abba” – fogalmazott.".

Csak így tovább! A sok lelkes ex-ballib tiszás még nagy fejfájást fog okozni Péternek.

Angliában nagyon nehezen ment a "munkásmozgalom" ügye, legalábbis kommunista szemmel nézve. Kétségbe is volt esve Lenin elvtárs emiatt.

Pedig Marx elvtárs ott dolgozott, s az angol kapitalizmus volt a legfejlettebb a világon, szóval a marxi jóslatok szerint ott mindenképpen jönnie kellett volna a proletárforradalomnak. De az csak nem jött.

Még az se ment simán, hogy megalakuljon a kommunista párt. A kommunisták sokáig a Munkáspártban voltak, annak balszárnyán, s nem akartak onnan elszakadni. Pedig a párt nagy többsége szociéldemokrata volt, elutasítva a kommunista nézeteket. Eleve a brit Munkáspárt nagy akadályt jelentett a kommunisták számára, mert a szakszervezeti mozgalomból nőtt ki, annak kezdete Angliában pedig még a marxizmus előttre nyúlt vissza.

Ez később se változott. Ellentétben más nyugat-európai kommunista pártokkal, a brit kommunisták sose tudtak komoly választási eredményt elérni, a legjobb eredményük 0,5 % körül volt. Egyedül az 1945-ös választáson tudott mandátumot nyerni egyszerre 2 kommunista - a brit választási rendszer kizárólag egyéni körzeteken alapul, 650 körzet van - a háború utáni eufóriában, mert akkor Sztálin elvtárs jó embernek számított a brit közvéleményben. Minden más alkalommal jellemzően egyetlen körzetet tudtak megnyerni a brit kommunisták vagy annyit se, 1950 után soha nem nyert kommunista jelölt körzetet Angliában.

De ez a kezdetekben is hasonló volt. 1920-ban, Lenin elvtárs unszolására, a kommunista frakció végre elszakadt a Munkáspárttól, s lett önálló brit kommunista párt.

A párt be is kapcsolódott gyorsan az I. világháború utáni erős sztrájkmozgalomba. Lenin elvtárs örült, végre valami beindul.

Aztán pár hét múlva Lenin elvtárs majdnem kapott még egy agyvérzést. Eljutott ugyanis hozzá a hír, hogy egy kommunisták által szervezett gyári sztrájkban a sztrájkolók és a rendőrök focimeccset játszottak egymás közt! Volt ugyanis ilyesmi Angliában: úriemberi megállapodás a felek között, hogy bizonyos időre szünet van, azaz se a rendőrök nem próbálnak behatolni a gyárba, s a sztrájkolók nem jönnek onnan ki a rendőrök megdobálásának céljával. S így is lett: egy délutánra megállapodtak, majd barátságos focimeccset tartottak a felek. Lenin elvtárs magán kívül volt: de hiszen az osztályharc nem állhat meg, nem lehet szünet, az meg végképp abszurdum, hogy barátságosan fociznak egymással az osztályellenségek!

Azt hiszem, Hatházi Mákos erről nem tud. Így biztosan nem lesz européer forradalom, hogy rendőrökkel haverkodik.

Csak nehogy agyvérzést kapjon Mákos főnöke New Yorkban.