Nehezen talált munkát. Végül arra jutott, alább kell adni a várakozásokat, szóval el kell menni dolgozni valamilyen alacsonyabb szintű állásba. Talált is hirdetést "csinos lányokat keresünk felszolgálónak éjszakai klubba, nem szükséges előzetes tapasztalat". Ő ennek pont megfelelt, jó kinézetű lány volt, ráadásul éppen eldöntötte, elmegy PhD-képzésre, szóval pont jónak tűnt az éjszakai munkaidő.
Az interjún kiderült, tulajdonképpen ez egy egyszerű pincér munka, hiszen főleg isznak a vendégek, nem kell bonyolult tányérokat és tálcákat kihordani. Az egyetlen: szexis ruhát viselnek a pincérlányok. Semmi gond, mondta a lány, hiszen nem kell se "szexmunkát" végezni, se erotikus számot előadni.
El is indult a munka. Aztán a második hónapban jött a tulaj, s szólt, nem jók a számok, így az a döntés született, hogy a klubban lesz sztriptíz is, de ezt a pincérlányok fogják előadni egymást váltogatva, egy műszak alatt mindenki 3-szor vetkőzik.
Ismerős persze nem vállalta ezt, szóval vége lett a próbaidőnek aznap. A tulaj egyébként korrekt volt: minden addigi munkát rendesen kifizetett, megértette, hogy nem mindenki akar sztriptíztáncosnő lenni.
Nekem ez jutott eszembe az ex-KDNP-s kamingautjával kapcsán...
Lám, Lukácsi is vetkőzni volt kénytelen a Facebookon, nem tudott csak a pártból való kilépésből megélni.
Szóval kevés lesz ez, Gerike... persze gondolom, egy meggyőződéses liberálisnak nem lesz gond a sztriptíz munka egy homokklubban.
Mindenkinek megbocsát. Ehhez elég letenni a hűségesküt, majd ahhoz ragaszkodni: azaz mindenben egyetérteni a ballib eszmével.
Aki van elég idős, hogy személyes emlékei legyenek, az emlékezhet, a 90-es évek elején a ballib nyilvánosságban Jeszenszky az 5 legutáltabb ember egyike volt. A miniszterek közül talán csak Horváth Balázs volt nála többet támadva.
Jeszenszkyt jellemzően személyében is támadták. Az egyik népszerű szöveg ellene az volt, hogy nem ért semmihez, mindent az Antallhoz fűződő rokonságának köszönhet (Jeszenszky felesége Antall unokahúga). Pedig ebből semmi se volt igaz, Jeszenszky nemzetközileg elismert politika-történész volt. Szóval az lehet, hogy a politikusi szakmához nem értett, de hogy semmihez nem értett az szimpla baromság.
Szokatlan szakálla miatt - ez fiatalabb korában látványosabb volt - kecskézték is. Szóval ő volt az ostoba, ókonzervatív, horthysta-barokk, kódoltan antiszemita bakkecske.
Amióta, 70 éves kora körül, megtért, immár mindez stornó. Most már ő a tiszteletreméltó, polgári, européer úriember.
A magát baloldalinak és nincstelennek hallucináló ultraliberális középosztálybeli Jámbor András - az 50-tagú Szikra Párt vezére - nagy bűnt követett el!
Levelet írt az olasz bűnözőnek, Ilaria Salisnak, hogy ne jöjjön el a budapesti "prájdra" felvonulni, mert ezzel a Zorbánt erősíti csak, s árt a legfontosabb ügynek: Brüsszel Péter győzelmének jövőre.
S persze nyilván igaza van Jámbinak, valóban sokat segítene a Fidesznek Salis részvétele bármilyen magyar ellenzéki eseményen. Szóval teljesen racionálisan gondolkodik, s igaza is van teljes mértékben, hogy ezt megírta nyílt levélben.
Jámbi azonban valamit benézett: az progresszíveknél tilos a racionalitás és eleve bármilyen gondolkodás.
Nem csoda, hogy a reakciók nagyjából 80 %-a negatív, azaz szidják szegény Jambit. Kiválasztottam pár Oszkár-díjas kommentet:
Furcsa társaság ezek a lengyel libbantak. Nyámnyila alakok.
Hiszen pl. elismerik az ellenfél győzelmet, sőt még az alkotmányt is be akarják tartani.
Csodálkozom, miért nem hívták meg szakértőnek a Bárándy-Fleck-Róna-Vörös alkotmányszag-értő csapatot! Ők elmagyarázták volna, hogy a lengyel kormány felhatalmazást kapott a választóktól a kormányzásra, így a kormányprogram megvalósításának akadályozása törvénytelen, azaz a parlamenti többségnek egyszerűen csak egy feles többségű határozatot kell hoznia, mely kimondja: minden törvénytelen, ami nekik nem tetszik, s minden törvényes, ami tetszik nekik.
Annak idején, még a 80-as évek első felében volt a Newsweekben - rendszeresen hozzá tudtam jutni, apám révén, bár akkor még nem tudtam folyékonyan olvasni angolul - volt egy nagyszerű karikatúra.
Le volt rajzolva az összes amerikai elnök 1959 óta, felettük pedig a felirat: "Nemsokára megbukik Castro!".
Valami ilyesmi jutott eszembe, amikor egy ismerősöm elküldött egy képet egy 24 évvel ezelőtti neves liberális lap cikkéről.
Szóval a szakértő megállapítja 2001 májusában, hogy Oroszországnak vége van:
A "szakértők" szerencsére azóta se lustálkodnak, megszakértik ugyanazt, átlag 2-szer havonta:
a "neves" "szakértő" persze kissé óvatos, szerinte csak "kezd vesztésre állni" - lehet, hogy Putyin lefizette őt pár zsák krumplival??? - konzultálnia kellett volna Bíró Zoltán vagy Rácz András "szakértőkkel", ők felvilágosították volna: még pár nap és szivárványos-ukrán zászló leng a Kremlen
Rákerestem a neten a karikatúrára. Az eredeti nincs sehol, de egy későbbi verzió megvan, az is nagyon jó:
Jó hír: a ballibek jelképemberei egyre nagyobb számban állnak be a Tiszához.
Íme Pankotai Liliput is ezt tette.
Szerencsére viszi magával a szokásos ballib módszert, melynek lényege, hogy a magyarok átkozott mucsaiak. Miközben ez teljesen távol áll Brüsszel Péter taktikájától.
Idézem: "Mi magunk vagyunk Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc, ezért nincs radikális változás a magyar politikában – véli Pankotai Lili youtuber, aktivista. Szerinte nincs igény a magyar társadalomban az oktatás, az egészségügy jobbítására. Ha lett volna, a társadalom már megteremtette volna, de a választók és a politikusok gondolkodása is a pénz körül forog. – Nem látok radikális változást a gondolkodásban az elmúlt egy évben sem. Csak elegük van az embereknek, mert rosszabbul élnek. A rendszer konszolidálódhat egy kormányváltással, de ettől még Orbán Viktorok és Gyurcsány Ferencek lesznek hatalmon – véli. A Hadházy Ákos-féle hídfoglalós tüntetésekről azt mondta, azok nem érik meg. „Több mozgalmat láttam megszületni, felívelni, elhalni. Ugyanazokat az eszközöket használták, amelyek nem működnek: petíciók, tüntetések. Nekem az az érzésem, hogy ezek a hídfoglalós tüntetések már csak arról szólnak, hogy most már gáz lenne abbahagyni, hiszen megmondták az elején, hogy nem hagyják abba” – fogalmazott.".
Csak így tovább! A sok lelkes ex-ballib tiszás még nagy fejfájást fog okozni Péternek.
Angliában nagyon nehezen ment a "munkásmozgalom" ügye, legalábbis kommunista szemmel nézve. Kétségbe is volt esve Lenin elvtárs emiatt.
Pedig Marx elvtárs ott dolgozott, s az angol kapitalizmus volt a legfejlettebb a világon, szóval a marxi jóslatok szerint ott mindenképpen jönnie kellett volna a proletárforradalomnak. De az csak nem jött.
Még az se ment simán, hogy megalakuljon a kommunista párt. A kommunisták sokáig a Munkáspártban voltak, annak balszárnyán, s nem akartak onnan elszakadni. Pedig a párt nagy többsége szociéldemokrata volt, elutasítva a kommunista nézeteket. Eleve a brit Munkáspárt nagy akadályt jelentett a kommunisták számára, mert a szakszervezeti mozgalomból nőtt ki, annak kezdete Angliában pedig még a marxizmus előttre nyúlt vissza.
Ez később se változott. Ellentétben más nyugat-európai kommunista pártokkal, a brit kommunisták sose tudtak komoly választási eredményt elérni, a legjobb eredményük 0,5 % körül volt. Egyedül az 1945-ös választáson tudott mandátumot nyerni egyszerre 2 kommunista - a brit választási rendszer kizárólag egyéni körzeteken alapul, 650 körzet van - a háború utáni eufóriában, mert akkor Sztálin elvtárs jó embernek számított a brit közvéleményben. Minden más alkalommal jellemzően egyetlen körzetet tudtak megnyerni a brit kommunisták vagy annyit se, 1950 után soha nem nyert kommunista jelölt körzetet Angliában.
De ez a kezdetekben is hasonló volt. 1920-ban, Lenin elvtárs unszolására, a kommunista frakció végre elszakadt a Munkáspárttól, s lett önálló brit kommunista párt.
A párt be is kapcsolódott gyorsan az I. világháború utáni erős sztrájkmozgalomba. Lenin elvtárs örült, végre valami beindul.
Aztán pár hét múlva Lenin elvtárs majdnem kapott még egy agyvérzést. Eljutott ugyanis hozzá a hír, hogy egy kommunisták által szervezett gyári sztrájkban a sztrájkolók és a rendőrök focimeccset játszottak egymás közt! Volt ugyanis ilyesmi Angliában: úriemberi megállapodás a felek között, hogy bizonyos időre szünet van, azaz se a rendőrök nem próbálnak behatolni a gyárba, s a sztrájkolók nem jönnek onnan ki a rendőrök megdobálásának céljával. S így is lett: egy délutánra megállapodtak, majd barátságos focimeccset tartottak a felek. Lenin elvtárs magán kívül volt: de hiszen az osztályharc nem állhat meg, nem lehet szünet, az meg végképp abszurdum, hogy barátságosan fociznak egymással az osztályellenségek!
Azt hiszem, Hatházi Mákos erről nem tud. Így biztosan nem lesz européer forradalom, hogy rendőrökkel haverkodik.
Csak nehogy agyvérzést kapjon Mákos főnöke New Yorkban.
Ilyen helyzet: nem az esemény önmaga jó, hanem az ellentétes esemény elmaradása.
Teljesen mindegy ugyanis az, hogy ki az, aki megnyerte a tegnapi lengyel elnökválasztást. Az egyetlen lényeg: elvesztette a háttérhatalmista, européer, liberális, ateista jelölt.
Ha a liberális jelölt nyert volna, az kihatott volna negatívan az egész régióra. Hiszen Lengyelország messze a legnagyobb kelet-európai EU-tagállam.
Lehetett volna jó hír Romániából is. Ha a hazafias erők nem olyan embert indítanak, aki könnyedén támadható és eleve nem egy szimpatikus alak. De ezt én megmondtam 2 hónapja, lásd: A román nacionalisták öngyilkossága.
Ki gondolta volna, hogy egy román nacionalistának több esze van, mint fél Európának?
Én még emlékszem a kelet-európai nacionalizmus kezdeteire a rendszerváltozás után. Jellemzően operettszerű marhaság volt, valamiféle jelképekkel való hülyéskedés, kb. nulla gondolkodással.
Vicces élményem a 90-es évek középéről: a neten valami magyar ultranacionalista csoport - követtem akkor sok ilyen dolgot - komolyan elhitte, hogy a horvátok a barátaink, s a horvát nacionalisták legnagyobb vágya visszatérni az "anyaországba", Szent István koronájához. Annyire belelovalták ebbe magukat, hogy valaki tényleg felvette a kapcsolatot valami hasonló internetes horvát társasággal. Nagy volt a meglepetés: a horvát hazafiak nemhogy bármi szimpátiát mutattak volna a magyar nacionalista lázálmok iránt, de még olyanokat is kijelentettek, hogy a fél Dunántúl valójában ősi horvát föld, amit az Ázsiából jött "tatár-magyarok" törvénytelenül megszálltak. Szóval a magyar lázálomra azonos szintű horvát lázálommal reagáltak.
Én személyesen próbáltam egy időben magyarázni, hogy nem lehet semmit se elérni, ha egymás ellen küzdenek a régió antiglobalistái, de kb. senki se értett meg. Az utolsó csepp számomra az 1999-es Szerbia elleni NATO-bombázás volt, amikor a magyar szélsőjobbosok 95 %-a lelkesen beállt tapsolni a NATO-nak. Ekkor szakítottam is az egésszel, annyira hogy visszamentem liberális-konzervatívnak, mert eldöntöttem: ez az egész társaság menthetetlen.
Különösen sajátos volt, hogy mindig azt hallottam, én mindezt azért nem értem, mert nem vagyok teljesen magyar.
Ami azóta történt, az számomra teljesen váratlan: a különböző szuverenista erők hívei elkezdtek gondolkodni, s a valóságot elemezni. Ennek része az is, amit ez a román mond:
Hacsak nem történik valami mesterséges bevatkozás, minden nyelv előbb-utóbb érthetetlenné válik saját beszélői számára valamely későbbi időpontban.
Egy mai olasz vagy spanyol anyanyelvű ember nem ért meg semmilyen klasszikus latin szöveget, mert eltelt 2000 év: persze egyes szavakat felismer, s ez alapján sokszor tud találgatni, de az egész sokkal inkább rejtvényfejtés, nem nyelvértés. Más nyelvek esetében az eltérés még nagyobb, egy mai hindi/urdu anyanyelvű kb. 5 %-ot ért szankszkritből, mert az eltelt idő még nagyobb.
Ahol jobb az értési szint, ott ez azért van, mert a nyelv ragaszkodott valamilyen régi mintához. Az átlag orosz megérti kb. 25-30 %-ban az egyházi szlávot, s általában ki tudja tippelni a maradék esetekben is miről van szó, néha persze hibásan. A görögök is nagyjából értik - 40-50 %-ban - a Bibliát. Mert mindkét esetben a vallás hatott oda, hogy a vallási nyelv alapnak számítson. A görög esetében tudatos nyelvújítás is a török uralom után.
Ahol ennél nagyobb az értés, ott ez tudatos beavatkozás eredménye. Az arabok nagy része egyszerűen kétnyelvű: saját anyanyelvüket "nyelvjárásnak" tekintik, s mindenki ismeri rajta kívül a "fuszha" nevű közös arabot is, mely a klasszikus arab modernizált verziója. Csak a teljesen iskolázatlan emberek nem beszélik, de még ők is ismerik hallomásból, passzívan. De mindenki úgy tekinti: a fuszha az "igazi", "rendes" nyelv. Írásban pl. szinte csak a fuszhát használják. A másik tényező az iszlám vallású araboknál a Korán: azt sose fordítják le modern nyelvjárásokra, eredeti nyelvén olvassák: így még az iskolázatlan, de hívő arabok is ismerik a klasszikus arabot.
Rendkívül érdekes eset a héber. Itt az értés nagyon magas fokú: aki beszéli a modern hébert, az simán olvassa a Bibliát (Ószövetséget), pedig az kb. 2600 éve íródott. Itt azonban van egy hatalmas "trükk".
A zsidók kb. 2600 éve nyelvet váltottak, áttértek az arámi nyelvre, ez lezárult az I. sz. körül. Az eredmény: a héber csak istentiszteleti nyelv maradt, senki se beszélte normál helyzetben. Majd a zsidók széttelepülése során, mindenhol átvették a helyi nyelvet, annak zsidósított változatát alakítva ki:
askenázik: jiddis, ami egy német nyelvjárás,
szefárdik: ladino, mi egy spanyol nyelvjárás,
mizrahik: judeo-arab, ez pedig mint neve is mutatja, arab.
Amikor a XIX. sz. végén a cionista mozgalom elhatározta - egyébként hatalmas ellenállás között -, hogy újraéleszti a hébert, s az lesz a tervezett zsidó állam nyelve, tulajdonképpen 2000-2500 év lyuk után történt ez. Így nem kellett a közben beállt változásokkal törődni, hiszen a nyelvet senki se beszélte a rabbikon kívül, s ők is csak istentiszteleti célokra.
Persze az istentiszteleti célú hébernek is lett 3 féle ejtése. Az eredetihez a legközelebb persze a mizrahik ejtése maradt, hiszen az arab hangkészlet közel van az eredeti héberéhez. Az eredeti tervek szerint ennek kellett volna lennie a hivatalos ejtésnek. Azonban mivel Izraelt elsősorban askenázik csinálták, akik germán vagy szláv anyanyelvűek voltak, így a mizrahi/arab mássalhangzók megoldhatatlan problémát jelentettek.
Így a gyakorlatban az askenázi ejtés nyert, a jiddis alapján.
Aminek sajátos következménye, hogy lettek felesleges betűk. Hiszen eredetileg különböző hangokat jelölő betűk azonosan lettek ejtve. Viszont az eredeti íráshoz ragaszkodni kellett a hagyomány és a nyelv folytonossága miatt. Így a modern héberben lett több magyar j-ly típusú eset, azaz a kiejtésből nem tudható mikor melyiket kell írni.
A 22 héber betűből lett:
két nem ejtendő, eredetileg két torokban ejtett zárhang - א és ע -,az egyik előrébb, a másik hátrább, az arabban máig léteznek, a modern héberben viszont nem ejtendők, de tudni kell mikor kell írni őket,
megszűnt a "w" hangértékű ו, egyesült a "v"-vel, ami ב - itt az arab esetében a fordítottja a helyzet: az arabban csak "w" van, de nincs "v",
megszűnt minden, az arabban ma is létező torokban ejtett hang: "k", "t", "h", viszont megmaradt a betűjük - ק és ט és ח -, így nem tudható az ejtés alapján mikor írandó az eredeti betű ás mikor az előrébb ejtett "változatukat" jelölő betű: azaz כ és ת és כ,
eredetileg volt kétféle "sz" is, ez az arabban is megszűnt, a héberben a betűk maradtak: ס és ש.
Így 5 eset van, amikor a magyar j-ly helyzethez hasonló áll fenn. Az izraeli gyerekeknek tehát sokat kell tanulniuk a helyesírást.
Ezzel szemben az arab esetében a helyzet könnyebb lett: az ábécé betűi kevésnek bizonyultak az eredetihez képest (a héber és az arab ábécé gyökerei azonosak), így nincs ez a helyesírási probléma, sőt 6 új betűt kellett alkotniuk az araboknak. Ezek mindegyike valamely meglévő betűhöz mellékjel hozzáadása: ث és خ és ذ és ﺽ és ظ és غ.
Persze egyes további hangok is erősen megváltoztak. Az én kedvencem az "r" betű izraeli ejtése, ez eredetileg a magyar "r" hanghoz hasonló lehetett, mint a mai arabban. Viszont jiddis hatásra ezt ma teljesen németesen ejtik az izraeliek, torokban görgetett "r" az ejtés:
amerikaiaknak magyarázva: nekik különösen nehéz
További probléma, hogy 7 betű esetében létezik írásverzió úgynevezett dagessel - ez egy pont a betűben -, de ennek írása csak a mellékjeles írásban van meg, a normál modern héber írás nem használ mellékjeleket. Itt az olvasás csak a nyelvet tanulók számára gond. A 7 betű esetéből ejtési eltérés mára csak 4 esetben maradt:
ב = v / בּ = b,
כ = h / כּ = k,
פ = f / פּ = p,
שׁ = s / שׂ = sz.
Fontos szöveg esetében kötelező a mellékjeles írás, a Biblia mindig mellékjeles írással van nyomtatva. Itt a magánhangzók is egyértelműen jelölve vannak további mellékjelekkel. Ez is nagyon egyszerű lett a modern héberben, az ókori héberben volt összesen 19 magánhangzó, ma meg van 5.
A héber betűk gyönyörűek, az arabok még szebbek, persze alkalmatlanok európai nyelvekre, a teljes lista látható itt.
Tehát ez a rejtély oka, hogyan tudnak a mai hébert beszélők ókori szövegeket olvasni. Azt mondják, olyan érzés az olvasás, mint egy mai magyarnak XVIII. századi magyar szöveget olvasni: furcsa a hangzású, egyes szavak nem érthetők, a nyelvtan elavult, de alapjában minden elég jól érthető.
*
Szerkesztőségi üzenet: júniustól úgy néz ki csak napi egy cikk lesz feltéve - idő függvényében persze lehet a szokásos kettő is kivételesen.
Ismerőssel történt, aki egy Volvo-autószalonban dolgozott.
Egy nap beállít a szalonba egy ember, olyan 40 éves körüli. Bemegy, kiválasztja a legdrágább modellt, elkezd róla tárgyalni, rendel extrákat. Elmondja azt is, most nincs pénze, de lesz 2 hét múlva, mert ő a nemrég meghalt nagymamája egyetlen örököse, s értékes lakását éppen eladja, pár napon belül komoly összeghez jut. S hogy eldöntötte, a pénz felét kocsira költi, s ez a kedvenc modellje évek óta, de eddig esélye se volt rá, mert eddig kispénzű átlagember volt.
Elbeszélgettek egy órán át, mindent egyeztettek.
S meglepetés: az ember eltűnt, sose jelentkezett. Keresték telefonon, kiderült: a telefonszám hamis.
Persze sokat az üggyel nem foglalkoztak, hiszen az illető semmilyen kárt nem okozott az autószalonnak. Csak egy óra felesleges beszélgetést.
Én se értettem mi lehet ez. Az illető nem tűnt elmebetegnek, az ismerős elmondása alapján. Mi lehet a megoldás?
Aztán mások elmondták.
Kiderült: a 90-es években nagyon népszerű mlm-piramisjáték cégek egyik módszere volt ez. A bepalizott tagjaiknak sok marhaságot mondtak, ez volt az egyik: hogy el kell járni drága árucikkek boltjába, drága ingatlanokat és kocsikat nézni! Miért? Mert ha beképzeljük magunkat a gazdag sikerember bőrébe, akkor ezzel lelkileg "ráhangolódunk" a gazdagságra, ami segíteni fog, hogy hatalmas sikerünk legyünk az mlm-tevékenységben. Amolyan kifordított keresztény "a hit hegyeket mozgat" elv.
*
Szerkesztőségi üzenet: júniustól úgy néz ki csak napi egy cikk lesz feltéve - idő függvényében persze lehet a szokásos kettő is kivételesen.
Most volt nemrég május 24., ez egy fontos bolgár ünnep, az egyetlen, mely se nem politikai, se nem vallási. Ez a cirill ábécé napja.
Kívülről nézve hihetetlennek tűnik, de a magyar alternatív - jellemzően dilettáns - történelemtudomány minden országban, tehát Bulgáriában is létező verziójának a 3 fő mániája:
a szlávok nemlétezésének hangoztatása,
ebből következően a "szláv nyelv" kifejezés elleni harc,
a "cirill ábécé" név elleni küzdelem.
Ez utóbbi rendkívül vicces. Pont a legfontosabb bolgár eredményt tagadja, mert a cirill ábécé a X. sz. első felében Bulgáriában lett megalkotva. Az alternatív bolgár történészek szerint viszont a "cirill" név bolgárellenes, mert a helyes név "bolgár ábécé".
A szlávoknak volt írásuk korábban is, valamiféle viking alapú - mások szerint: türk alapú - rovásírás lehetett, majd a szlávok Balkánra migrálása után jellemzően görög betűkkel kezdtek írni.
Viszont a görög nyelv hangrendszere nagyon más, mint a szláv, így egyszerűen túl bonyolult volt így írni. Megszületett az igény, hogy legyen új írásrendszer.
Ez meg is történt: a IX. sz. végén két görög testvér, Cirill és Metód (eredetiben: Kürillosz/Kirillosz és Methodiosz), egyes verziók szerint anyai ágon szlávok voltak, így anyanyelvi szinten beszéltek szlávul. Igyekeztek nyelvészetileg egy megfelelő ábécét létrehozni. Ez lett a glagolita ábécé.
Azonban a szláv papok túl bonyolultnak találtak a betűket, alakjuk is szokatlan volt a görög íráshoz szokott papok számára. Így a következő nemzedékben Cirill és Metód egyik tanítványa, Kliment, új ábécét alkotott, tulajdonképpen átvette a görög ábécét, s csak a görögből hiányzó hangokra talált ki új betűket, de azokat is igyekezett a görög betűalakokhoz hasonlóvá tenni.
Így lett 45 cirill betű az eredeti görög 24 betűhöz képest, de a görög eredet ma is jól látható, példaként az első 5 görög betű esetében szinte teljes az azonosság:
görög Α - cirill: А - ugyanez a glagolita ábécében: Ⰰ,
görög Β - cirill: Б vagy В a kiejtéstől függően - ugyanez a glagolita ábécében: Ⰱ vagy Ⰲ a kiejtéstől függően,
görög Γ - cirill: Г - ugyanez a glagolita ábécében: Ⰳ,
görög Δ - cirill: Д - ugyanez a glagolita ábécében: Ⰴ,
görög Ε - cirill: Е vagy Є vagy Э - ugyanez a glagolita ábécében: Ⰵ.
Viszont az ábécét tanára tiszteletére "cirillnek" nevezte el. Ezen kívül cél volt az ábécé terjesztése más szlávok között is, ezért nem nevezték soha "bolgár ábécének", hiszen így ellenkezést váltott volna ki esetleg más népeknél, míg a "cirill ábécé" az egy politikailag semleges elnevezés: kinek lenne problémája egy szerzetes nevével.
Persze aztán az egyes nemzeti szláv ábécék sokat változtak, de az alap máig azonos, bár egyes esetekben nem egyezik a kiejtés. A mostani ukrajnai helyzet kapcsán sokan megtanulták, hogy pl.:
ukrán і = orosz и,
ukrán и = orosz ы,
ukrán є = orosz е,
ukrán е = orosz э.
Az érdekesség: minden cirillbetűs nyelv csak a saját betűit használja, s a más cirillbetűs nyelvek neveit mindig átírja saját cirillbetűs ábécéjére. Tehát az ukránok az orosz neveket az ukrán írás szerint írják le, s fordítva. Nincs az, mint egyes latinbetűs nyelvek esetében, hogy az idegen betűket is használják nevek leírásánál. Lásd ukránul Putyin az nem Путин, hanem Путін.
A lényeg: teljesen abszurd ezt a "bolgár ábécé" nevet erőltetni. Szerencsére Bulgáriában is csak kevesen mondják így: a "bolgár ábécé" a bolgárok 95 %-a számára a cirill ábécé bolgár verziója.
Ami érdekes még: az írás alkotói nem csináltak külön betűket az egyes kemény és lágy mássalhangzóknak, a lágy mássalhangzókat a hasonló kemény mássalhangzó jelzi, oly módon, hogy utánuk olyan magánhangzó van, mely vagy eleve csak lágy mássalhangzó után lehet vagy lágyságot is tartalmazó magánhangzó jel következik:
csak kemény mássalhangzó után lehet: ъ, ꙑ, o,
csak lágy mássalhangzó után lehet: ь, и/і,
két-változatos magánhangzó betűk: а és ꙗ, є/е és ѥ, ѧ és ѩ, ѫ és ѭ, у és ю,
az egyetlen, mely esetében ingadozás lehetett: ѣ - egyes kutatók szerint csak kemény mássalhangzó után lehetett, de ez vitás.
Jó, hogy így tettek. Ellenkező esetben teljes káosz lett volna a későbbiekben, hiszen a keménység/lágyság csak a keleti-szláv nyelvekben maradt meg következetesen, rajtuk kívül még a lengyelben maradt meg jelentősen, dehát a lengyel sose használt cirill írást.
A lengyel egyébként is kivételes, hangrendszere olyan elemeket is megtartott, melyek minden más szláv nyelvből eltűntek. Egyedül a lengyelben vannak meg máig az ősszláv orr-magánhangzók: a ѧ és a ѫ, ezeket a lengyel ábécé ę és ą betűkkel jelöli.
A két még érintett szláv cirill ábécé, ahol ez a keménység/lágyság kérdés releváns lett, hiszen a hangrendszer drasztikusan megváltozott, a bolgár és a szerb ábécé. A bolgárból gyakorlatilag teljesen kimúlt a lágyság, míg a szerb esetében 4 mássalhangzó esetében maradt meg (de mára ez gyakorlatilag 2, a legtöbb szerb-horvát-bosnyák-montenegrói anyanyelvű ember csak 2 esetben ejt kemény/lágy párokat, az "l" és az "n" esetében, míg a "dzs" és különösen a "cs" esetében lassan eltűnőben van a kemény és a lágy megkülönböztetés).
A szerb megoldás a XIX. századi nyelvújítás alatt: eltűntetni minden lágy magánhangzót, s a 4 lágy mássalhangzónak külön betűt készíteni, így lett a lágy l, n, dzs, cs szerb cirill írással љ, њ, ђ, ћ - ugyanezek a horvát latin írásban: lj, nj, đ, ć.
A bolgár megoldás pedig az, hogy a lágyság jelölése maradt, csak kiejtése változott, azaz szimpla "j" hang hozzáadása lett belőle. Nyelvjárásfüggő persze, egyes bolgár nyelvjárásokban lágyan beszélnek máig, de ez régóta nem fonema-szintű, hanem csupán ejtésváltozat. Egyes nyugat-bolgár nyelvjárásokban máig megvan viszont fonéma szinten is 4 mássalhangzó lágysága, ezek azonosak a 4 szerb lágy mássalhangzóval.
Ez természetesen politikai kérdés lett. Amikor a II. vh. után meg lett alkotva a macedón irodalmi nyelv, ott természetesen külön betűk lettek alkotva a 4 hangnak, szerb mintára, ezek: љ, њ, ѓ, ќ - az utóbbi 2 ejtése nagyon változó, az archaikus szerb "lágy dzs" és "lágy cs" ejtéstől egészen a "kemény dzs" és "kemény cs" ejtésig, de a "lágy g" vagy magyar "gy" és "lágy k" vagy magyar "ty" ejtés is megesik.
az "odafigyelős" beszédben - tv-bemondás - az archaikus szerb kiejtést utánozzák
Horn pedzegeti, de ő se érti (vagy értik, csak nem akarja kimondani):
Azt elmondja: a tiszások semmiben se értenek egyet egymással azon kívül, hogy ne legyen hatalmon a Zorbán.
A népfront jellegű pártok eleve ilyenek: nem valamiért, hanem valami ellen szervezkednek. S hiába lehetnek sikeresek céljuk elérésében, ez ritkán tartós.
Mikor lehet tartós egy népfrontos győzelem? Alapvetően csak 3 esetben:
megsemmisítő győzelmet aratnak, azaz az ellenség, aki ellen szerződtek, egyszerűen megszűnik,
maga az ellenség se akar már hatalmon maradni, megelégszik a lassú eltűnéssel, a szabadon eltávozás jogával, majd marginalizálódik és megszűnik,
a népfrontot összeköti valami más is az eredeti célon kívül, így képes - legalábbis nagyrészben - együtt maradni.
Na most, ha feltételezünk egy 2026-os Tisza-győzelmet, mi lehet?
Az első eset kizárt, a Fidesz nem fog megszűnni. Eleve kizárt egy elsöprő Tisza-győzelem.
A második eset se lehetséges, a Fidesz nem akarja feladni a harcot, s még kevésbé fogja ezt akarni, ha elveszti a választást kicsivel.
A harmadik eset még kevésbé lehet, ezt maga Horn is vázolja.
Valójában itt a tiszás keménymag egy álomban él. Azt hiszik, hogy forradalom van, pedig nincs. Eleve, ha forradalom lenne, akkor nem is kellene választást nyerni. Vagy - jobb híján - azt hiszik, éppen esik szét a Fidesz, pedig nem, nem esik szét sehogy, sőt összetartóbb, mint valaha.
Csodára várnak, pedig nem lesz csoda. Minta azt hinnék, hogy csak egyszer kell nyerniük és az örökkévaló lesz.
Nyáron eldől, hogy az Európai Unió sokszáz kamubizottságának egyike mit nem fog csinálni a következő hét évben - magyarázza a Kata.
Szerencsére azonban már nyár előtt eldőlt: lett biztos állása a Katának 2029-ig. Ujhelyi István női verziója gyorsan észbe kapott: pártja mindjárt megszűnik, s az DK-hoz átállni se érdemes már, mert ott se mennek jól a dolgok, kevés pénz fog maradni a jövő évtől, abból nem telik 10-12 embernél többnek, ő pedig esélytelen, hogy bekerüljön abba a VIP-körbe, melynek mindenképpen járnak a milliók.
Annyi kapcsolata szerencsére még maradt, hogy kapjon egy kamuállást Brüsszelben. Valami semmivel se foglalkozó bizottság fizetett vezető alkalmazottja.
Általános iskolás koromban adtunk magunknak viccből ilyen címeket. Meg manapság az mlm-piramiscégeknél szokás az abszurd címek osztogatás: pl. drótszőrű dupla volfrám regionális főkonzul.
Ezek valójában a világ legjobb állásai. Hozzá hasonló még: Unicef, Unesco, WHO, ENSZ, Nemzetközi Valutalap, s még 20-25 hasonló sóhivatal.
Annak idején - ez még a kommunizmusban volt - apám egyik haverja, aki magyar létére megcsípett egy FAO-állást (a FAO is az ENSZ egyik szakügynöksége) magyarázta el: nagyon nehéz ilyen állást megszerezni, ha az ember nem skandináv. El is mondta: a skandináv országok nagyon sok pénzt adományoznak az ENSZ különböző szervezeteinek, ezért cserébe hallgatólagos megállapodás van, hogy a skandináv kormányok és ellenzéki pártok mondhatják meg kik "dolgozhassanak" ezekben a szervezetekben - jellemzően a bukott, levitézlett politikusok, a picit alacsonyabb rangúak, mert különben ezek biztos jövedelem nélkül maradnának. Pl. Olaf Buzikson svéd képviselő már nem kell, fiatalítás van a pártjában, de nincs hová tenni, rendes szakmája meg nincs, szóval kell neki egy jól fizető kamuállás nyugdíjig. Tehát Svédország bőségesen adományoz pl. a Unicefnek, cserébe tele van svédekkel az Unicef apparátusa, eleve az Unicef költségvetésének 95 %-a az apparátus fenntartására megy el. Szóval Buziksont kinevezik, pl. az Unicef dél-madagaszkári ügyeinek kommunikációs részlegére humanitárius főtanácsadónak. A hivatalos célra marad 5 %, dehát ez kit érdekel? - s pontosan emiatt teljesen haszontalanok ezek a nagy segélyprogramok.
Az állások rendkívül jók: az átlag munkaidó havi 5-6 óra, pl. minden szerdán be kell menni egy-másfél órára az irodába. A fizetés viszont jó: sokezer dollár havonta + bőséges költségtérítés, pl. nem kell lakásbérletre, utazásra és étkezésre költeni a fizetésből, ezt mind el lehet számolni hivatalos kiadásként.
Csak néha készíteni kell jelentéseket, melyekben szerepel kötelezően az "Európa", "jogállam", "igazságosság", "fenntarthatóság", "környezetvédelem", "szociális érzékenység", "polgári értékrend", s "liberalizmus" szó. Meg kell még említeni azt is, hogy "in varietate concordia", azaz "sokféleség egységben", ez azt jelenti européerről magyarra fordítva: mindenki köteles tök ugyanazt papagájkodni, mert különben fasiszta. Ezeket a dokumentumokat ma már megírja az AI percek alatt, meg eleve úgy se olvassa el őket soha senki.
Személyesen persze nem ítélem el a Katát. Ha engem megkínálnának ilyen állással, valószínűleg nem lenne bennem elegendő lelkierő, hogy nemet mondjak. De aztán utálnám magamat, hogy nem bírtam nemet mondani. Lehet, hogy a Kata is így van ezzel, ezért egyre feszültebb az arckifejezése.
A birodalmi fővarázsló, a liberális Friedrich Merz szerint nem megengedhető, hogy az EU döntései attól függjenek, hogy a tagok mit döntenek.
Hiszen végülis tényleg felháborító, hogy csak úgy szavazgatnak a tagok, menve saját fejük után, nem úgy szavazva, ahogy az meg van mondva nekik.
Két vicces dolog jut eszembe.
Az egyik egy személyes történet. A magyar országgyűlési választás 1985-ben. Sajnos én nem szavazhattam rajta, mert pont 2 hónappal 18. születésnapom előtt zajlott. De akkori legjobb haverom nálam 1 évvel idősebb volt, s elmentem vele szavazni. Itt egy vicces jelenet zajlott le. De megértéséhez a korabeli választási rendszer.
Volt tehát 2 szavazólap - listás és egyéni:
az ország fel volt osztva 352 egyéni körzetre, egyetlen forduló volt, az nyert, aki a legtöbb szavazatot kapta - ekkor már kötelező lett a többes jelölés, azaz mindenhol volt legalább 2 jelölt, persze az egész egy operett volt, mert egyedül a hatalom indíthatott jelölteket, nem volt lehetséges semmilyen más szervezet általi jelölt, sőt független se - azaz tulajdonképpen a polgárok választhattak a hatalom jelöltjei közül, egyes körzetekben azért akadtak amolyan félfüggetlen jelöltek, ezeket nem a hatalom indította, de nekik is kötelező volt aláírni, hogy egyetértenek az egyetlen engedélyezett jelölőszervezet programjával, mely tartalmazta az MSZP egypártrendszerének támogatását - közülük akadt aki meg is nyerte a választást, a leghíresebb eset a később MDF-essé lett Király Zoltán volt az egyik szegedi választókörzetben,
volt egy lista, 35 névvel, ez országos volt, ezen tulajdonképpen ott voltak az ország tényleges vezetői, plusz melléjük téve néhány ember dísznek, pl. a magyarországi szlovák kisebbségi egyesület elnöknője és az országos főrabbi - itt a választó vagy az egész listát megszavazta vagy az egész lista ellen szavazott.
Fontos: a lista esetében csak akkor kellett a szavazólappal bármit tenni, ha a választó nemmel akart szavazni, a nem szavazatot a papír áthúzásával lehetett kifejezni. Bármi más "igen" szavazatot jelentett. Az egyéni szavazólap esetében meg úgy ment a szavazás, mint manapság: valakit be kellett jelölni.
Szóval megyünk be a szavazóhelyiségbe, elénk siet a bizottság elnöke, majd átadja haveromnak a 2 szavazólapot, aztán magyarázni kezd: "itt valakit húzz alá, mindegy kit", mutat az egyéni cédulára, "ezzel meg nem szabad csinálni semmit, csak tedd be a borítékba", mutat a listás cédulára.
Egyébként akadt akkor is 5 % bátor ember, aki áthúzta az országos listát, így a lista "csak" 95 %-ot kapott végül.
A másik meg ami eszembe jut egy 70-es évekbeli orosz vicc:
Mikor volt a világ első népi demokratikus választása?
Amikor Isten megteremtette Ádámot, majd elé tette Évát, s így szólt hozzá: "Ádám, válassz magadnak feleséget!".
Egy időben követtem, mert bár sose volt ez komoly zenei esemény, de legalább akadt humor benne, íme 3 kedvencem:
a 2006-os litván "versenyző": a valóságban humoristák
2 évvel később hasonlót próbáltak az észtek
ez is 2008: spanyol humorista - sajnos ez nem érthető a spanyol kultúra ismerete nélkül, pedig mestermű (01:39-től)
Aztán ez eltűnt. Még belenéztem a "versenybe".
Most már - kb. 3 éve - utólag se nézem meg ki nyert. Pl. az idei osztrák nyertes számát nem néztem meg, s nem is tervezem ezt. Nincs erre felesleges pár percem.
De nem ez a lényeg.
A lényeg az, hogy teljesen abszurd Izrael kizárását követelni. Valójában Belaruszt és Oroszországot se lett volna szabad kizárni.
Persze a legjobb az egészet beszántani, mert menthetetlenné vált.
Cikk a "trumpizmusról": Trumpizmus – globális káoszon innen és túl - teljes félreértése a dolgoknak. Pedig a szerző nem egy átlagos ballib idióta, máskor leír sok értékes dolgot. Sajnos azonban most marxista világnézete teljesen félreviszi.
Nem csoda, hiszen Marx téves eszméi nem voltak képesek már a 150 évvel ezelőtti helyzetet se leírni, még kevésbé a mostanit.
A szerzőt is befolyásolja végsősoron a valóság, hiszen leírja, nem lesz semmilyen munkáslázadás, "demokratikus szocializmus" iránti harc: "A munkásságot a vámháború eddig nem látott mértékben osztja meg (a vámok emelése az exportot előállítókat sújtja, az importhelyettesítő ágazatokban dolgozók helyzetét javítja), lázadására, ellenállására a belátható időben semmi esély nem mutatkozik.".
De mi az ok? Nem az, amit ír, hogy "A társadalom, a társadalmak védekező mechanizmusai pedig e vonatkozásban gyengék.", hanem sokkal inkább a józan felismerés.
A világról való ismeretek ugyanis terjednek. Egyre kevésbé hiheti azt, egy jóléti, gazdag társadalom tagja, hogy az ő helyzete a normális, így csak küzdenie kell, hogy az jobb legyen. Aki nyugaton nem dugja a fejét a homokba, az látja, hogy pl. egy átlag amerikai kb. 15-ször több jövedelmet kap, mint pl. egy átlag kínai, s ez vásárlóértékén is legalább 4-5-szörös eltérés. Továbbá, Kína még így is a jobban teljesítő országokhoz tartozik, a világ nagy része a kínai szint alatt van, Afrikában a kínai életszínvonal már középosztályt jelent.
Aki pedig mélyebben utána néz, láthatja a dinamikát: az utóbbi 50 évben az amerikai bérszint kb. a 4-szeresére emelkedett (reálértékben a duplájára), míg a kínai a 18-szorosára, ami reálértékben kb. 8-szoros. Ki lehet számolni: a kínai szint el fogja érni az amerikait, mert az amerikai nem képes elég gyorsan növekedni.
S innen a társadalmi helyzet. Az amerikai ember elégedetlen, mert hozzá van szokva a gazdagsághoz, neki az a normál állapot, hogy ő mindenkinél gazdagabb. Míg a kínai ember mélyen elégedett, mert hozzá van szokva a szegénységhez, így minden szintemelkedés javítja hangulatát.
Ahhoz, hogy a kínai szint emelkedése is leálljon, kell még 25-30 év. S Kína meg tanul a nyugat rossz példájából, hogy ne kövesse el ugyanazokat a hibákat.
Trump meg nyilván el fog bukni gazdasági programjában, nem tud soha annyit elérni, hogy az érezhető szintemelkedést hozzon az USA-ban a kisember számára. De ez nekünk nem is akkora probléma.
Én nem örülnék ennek lelkesen a ballibek helyében.
A második hely 36 %-a teljesen azonos a 2022-es második helyezett - MZP egyesült ballibjei - eredményével, az is 36 %-ot kapott.
Viszont akkor a győztesnek 52 %-a volt, nem 43 %-a. Ez hatalmas különbség. A Fidesznek így tudott kétharmadja lenni. Kicsit alacsonyabb aránnyal már nem lett volna ez meg.
Ezen kívül most ott van a DK.
Egy ilyen eredmény kizárja a kétharmados győzelmet, márpedig az a ballib narratíva, hogy "rendszert" kell váltani, nem kormányt.
Sőt, egy ilyen eredmény egyszerű többséghez is csak akkor elegendő, ha ez az eredmény országos, azaz nem csak egyes régiókra igaz. A 7 % előny azt jelenti - országos aránytalanság esetében -, hogy sok helyen az országos vesztes helyben győzni képes.
Szóval ha ilyen eredmény születne valójában az simán eredményezhet akár még patthelyzetet is, azaz senkinek se lesz többsége a 2 fő erő közül, vagy - ez is lehet - bármelyikük nyerhet vékony többséggel.
Én jelenleg fideszes egyszerű győzelemre tippelek, egyszerűen nem hiszem, hogy a Tisza előnye meglenne a nagyvárosokon kívül.
De egy Tisza-győzelem is alig 100-105 mandátumot hozna, azaz éppen meglenne az egyszerű többség.
Ha én lennék a Fidesz kampánycsapata, most azzal tölteném a fennmaradó időt, hogy a Tisza támadásán kívül a DK-t is erősen támadnám. Ez biztosítaná, hogy a DK bejusson a parlamentbe, s szerezzen jó eredményt. Minden DK-s eredmény - sőt minden DK-s indulás - egyértelműen a Fidesznek kedvez.
A ballib keménymag jelenleg vacillál, szavazzon-e a hiteles ballib jelöltre, azaz a DK-ra, vagy "csak Zorbán ne legyen" alapon a Tiszára. Egy jó fideszes DK-ellenes kampány képes lehet hitet önteni ebbe a ballib keménymagba, hogy erősítse az "a Zorbán retteg a DK-tól" narratívát, ami aztán szavazatokat eredményez.
A tét nagy. A Tisza úgyis meg fog bukni - a hozzá leginkább hasonlító projekt, a szlovák OĽANO is megbukott, pedig ők is nyertek már parlamenti választást, s az alapító kormányfő is volt rövid ideig -, de jobb lenne, ha kormányra kerülés nélkül bukna meg, s nem miután hatalomra kerül és hatalmas károkat tudna okozna az országnak.
Az én előrejelzésem az, hogy lesz a parlamentben 2 nagy párt: a Fidesz és a Tisza, a Fidesznek lesz 55 % körüli többsége, s még éppen bekerül a Mi Hazánk.
A dilettáns alkotmányjogász azt mondja: jogszakadás kell.
A jogszakadás azt jelenti: a közjogi állapot nem a hatályos szabályok alapján változik, hanem azokat felrúgva.
Nos, persze megesik a jogszakadás országok történetében. Magyarországon ez volt eddig: 1000, 1849, 1867, 1918, 1919, 1921, 1945, 1956.
Ahhoz, hogy jogszakadás legyen egy ország életében alapvetően a következők valamelye kell:
új országalapítás,
háborús vereség utáni káosz,
idegen uralom bevezetés vagy annak megszűnése,
forradalom,
puccs.
Na most az első négyet gyorsan kizárhatjuk, hiszen nyilván nem alakul jövőre új magyar állam, háború se lesz, idegen csapatok se vonulnak be, s forradalom se lesz. Marad a puccs.
Hiszen az puccs, hogy egy politikai erő választást nyer egy adott közjogi renden belül, majd kijelenti, hogy azt nem ismeri el, s újat alkot, nem betartva az erre vonatkozó szabályokat. Lehet persze ilyet tenni, de ehhez minek előtte választást nyerni?
A legviccesebb a "szakértő" azon érve, hogy "lehet, ha előre szólunk". Ez kb. olyan, mintha valaki kijelentené, hogy meg fogja verni Fleck Zoltánt, majd meg is veri őt, aztán amikor ebből rendőrségi ügy lesz, azzal védekezik, hogy ő előre megmondta, mire a rendőrség be is fejezi a vizsgálódást, hiszen akkor ez így mindjárt más.
A sajtószabadság liberális meghatározása azonos a demokrácia liberális meghatározásával.
Soros gazda nagy példaképe, Karl Popper osztrák-zsidó-angol filozófus - akinek egyébként van értékes munkássága is, nem csak marhaságokat írt, de Soros gazdánk a marhaságaiért imádja - ezt teljesen őszintén kifejti főművében.
Popper a felvilágosodás eszményéből indul ki, mely szerint létezik valamiféle absztrakt racionalitás, mely felfedezhető tudományosan. S minden ami ezt tagadja, az "dogmatizmus", mert minden olyan elv, mely nem vezethető le a valóságból tudományosan az "zárt" társadalmat eredményez. Zárt társadalom az, mely magát valamilyen nem-racionális elv köré építi fel, legyen az Isten, de akár Marx elmélete is.
Popper természetesen a legjobban a marxizmust kritizálta, hiszen korában ez számított számára a legnagyobb, legerősebb, sőt erősödő ellenséges "dogmatizmusnak". Ráadásul a marxizmus főbűne, hogy a felvilágosodásra hivatkozva dogmatizálódott, míg mondjuk a vallások legalább nyíltan tagadják a racionalitás eszméjét, azaz Popper szemszögéből a szocializmus/kommunizmus a legnagyobb ellenség.
A lényeg tehát: a tudomány felfedi a valóságot, ez racionális tudás, s mivel az, így a társadalom elfogadja, hiszen az ember alapvetően racionális lény. Az ellentétes nézetekkel szemben a megoldás könnyű: a racionális érvelés megold mindent. Tehát tolerálandó az ellenséges nézet is, míg az kész racionális vitára, mert a vitából úgyis a racionalitás jön ki győztesen.
Igenám, de mindig lehetséges valós veszély is, hiszen esetleg a dogmatikusok meggyőzik a hiszékenyeket, hogy a racionalitás nem jó. Tehát a nyílt, racionális társadalom önvédelme jogosult, ha az ellenséges nézetek veszélyeztetni kezdik magát a nyílt társadalmat. Mert az intolerancia végtelen tolerálása megszünteti a magát toleranciát, végsősoron magát a nyílt társadalmat. A demokrácia nem adhat esélyt a demokrácia ellenségeinek, csak addig, míg azok nem képesek a hatalmat átvenni demokratikus eszközökkel.
A sajtószabadság liberális logikája ezzel teljesen azonos. Amíg ők uralnak mindent, addig engedhető a nyíltan ellenséges vélemény is, hiszen az csak színfolt - lehet mutogatni "nálunk ezt is szabad" -, de amint veszélybe kerül a médiák feletti hatalom, már lépni kell.
A magyar liberális elit persze mindent túltolt. Amikor hatalmuk totális volt - lásd, 90-es évek - még az említett színfoltokat is ki akarták irtani, pedig ezzel saját maguknak készítették elő a gyászos jövőt.
S még 2010-ig is ebbe akartak kapaszkodni, pedig már nyilvánvaló volt - az internet miatt -, hogy nem képesek uralni a nyilvánosságot. Sőt, a "tiltott gyümölcs" értéket adták minden ellentétes álláspontnak.
Nagyjából 2004 körül döbbentem erre rá. Pedig akkor nem olyan nézeteim voltak, mint manapság, inkább amolyan "tiszás" voltam - mai szóval mondva, persze ez humoros anakronizmus -, de a ballib pökhendiség akkor is viszketést okozott nálam.
A konkrét eset: bemenve a MOL egyik benzinkútjára döbbenten tapasztaltam, hogy egyetlen ellenzéki - azaz nem-ballib - lap sincs az újságos részlegen. Amikor ezt meséltem ballib haveromnak, ő valamit motyogott, hogy "a szabad piacgazdaságban a piac így akarta", de komolyan azért ő se hitte el, hogy ez nem a MOL szolgai magatartása az állam felé. Én meg mondtam neki "meglesz még ennek a böjtje, s akkor a baloldal sírni fog" - ezen nevetett persze, hiszen azt hitte, ez az elit nem váltható le, sőt én is hajlamos voltam ezt gondolni.
Tulajdonképpen 2010 után én kifejezetten megdöbbentem, amikor láttam, hogy Orbán tényleg képes ennek a pökhendi társaságnak az életterét jelentősen csökkenteni - nem hittem, hogy ezt meg meri tenni. Valójában ha ez nem lett volna, sose lettem volna "fideszes".
"dehát csak nekünk van exkluzív jogunk agyat mosni!"
Az "eldöntöttem, hogy gazember leszek" hozzáállás rendkívül ritka. Szinte mindenki saját maga előtt jónak akar tűnni.
A kereszténység talán legnagyobb próbatétele is ez: ne beszéljük be magunknak hogy jók vagyunk.
Miért? Mert ha ezt tesszük, akkor sose jövünk rá, miben kell változtatnunk.
Olyan ez, mint a függetlenség képzete. Amikor nyomás van az emberen, s az egyén kényszerűen felvállal valamit, amiben nem hisz, a legtöbb ember ezt hajlamos kimagyarázni, mintha ő tényleg hinne abban a dologban. Mert kellemesebb érzés. Pedig nagy hiba! A helyes magatartás elismerni: "kényszer alatt cselekszem".
Akad, hogy a válás pozitívan hat. Íme a példa: ex-Gyurcsányné.
Nyilván vannak természeti adottságok, de igazán csúnya nő nagyjából nincs, leszámítva a genetikai betegség miatt torz embereket, lásd Down-szindrómások és társaik.
De rajtuk kívül van 3 típus: a legtöbb nő átlagos, s vannak kevesen átlagon felüliek és átlagon aluliak.
Az én ízlésem szerint a Klára az átlag alatti csoport (bocs). Mégis, amióta elvált, döbbenetes javulás tapasztalható nála:
elkezdett rendesen sminkelni, a korábbi minimálsmink helyett,
a haja immár nem első osztályos kisfiú típusú, hanem van benne valami pajkos elem,
s még a hangja is lágyabb lett, a korábbi kihallgatótiszt típusú stílushoz képest.
Persze most is nagy a kontraszt egy természetesen szép nőhöz képest - lásd a gyönyörű újságírónőt, aki beszélteti itt -, mégis: immár messze a régi nőimitátor-imázs:
Azt mondják, nem jó mozgósítás. Inkább én ezt érzem: elbizonytalanodás.
Saját, egyáltalán nem reprezentatív felméréseim is ezt igazolják.
Magyar ismerősi köröm eddig kb. így oszlott meg:
60 % "baloldali",
40 % "jobboldali.
A nagy változás a baloldalon lett: a baloldaliak egy része lelkes tiszás lett, még egy része kényszertiszás (ez az "utálom a Magyar Pétert, de legalább nem a Zorbán" típus), s csak egy kisebbség - 20 % - maradt klasszikus ballib, azaz szerinte a Tisza a Zorbán projektje az ellenzék megzavarására.
A jobboldalon a változás kisebb. Háromnegyedük ma is ott van, elsősorban ez a Fidesz, kisebb mértékben a Mi Hazánk. Egynegyedük átállt a Tiszához.
Alapvetően minél fiatalabb valaki, annál könnyebben lesz tiszás.
Alapvetően az most Orbánék nagy problémája, hogy nem tudják folytatni az életszínvonal érezhető emelését, ami volt kb. 2012-2022 között, egyszerűen rosszabb a globális gazdasági-pénzügyi helyzet. Márpedig szinte mindenki - egy szűk, elkötelezett tábort leszámítva - nem eszmék alapján szavaz, hanem közvetlen életérzékelése szerint.
Eddig ez két okból se volt probléma: egyrészt volt érezhető emelkedés, másrészt Gyurcsányékról senki se hitte el, hogy alatta majd jobb lenne bármi is.
S most mind a két probléma megjelent egyszerre: se érezhető emelkedés, se Gyurcsányék.
A Tisza-projekt sajnos rendkívül sikeres, nagyon jól össze lett ez állítva ott a tengerentúli agytrösztökben. A Soros-csapat kiváló munkát végzett. A felületes szemlélő könnyedén elhiszi, hogy az egész mögött van valami jó.
Ennek hatása pedig mindenre kihat, innen ez az elbizonytalanodás.
Mi lesz ebből, nehéz még látni. Szerintem a nemzetközi politika hatása lesz igazán fontos. Mindenesetre most lesz az első választás 2010 óta, melyen nem biztos ki lesz a győztes.
