Azt mondják, nem jó mozgósítás. Inkább én ezt érzem: elbizonytalanodás.
Saját, egyáltalán nem reprezentatív felméréseim is ezt igazolják.
Magyar ismerősi köröm eddig kb. így oszlott meg:
60 % "baloldali",
40 % "jobboldali.
A nagy változás a baloldalon lett: a baloldaliak egy része lelkes tiszás lett, még egy része kényszertiszás (ez az "utálom a Magyar Pétert, de legalább nem a Zorbán" típus), s csak egy kisebbség - 20 % - maradt klasszikus ballib, azaz szerinte a Tisza a Zorbán projektje az ellenzék megzavarására.
A jobboldalon a változás kisebb. Háromnegyedük ma is ott van, elsősorban ez a Fidesz, kisebb mértékben a Mi Hazánk. Egynegyedük átállt a Tiszához.
Alapvetően minél fiatalabb valaki, annál könnyebben lesz tiszás.
Alapvetően az most Orbánék nagy problémája, hogy nem tudják folytatni az életszínvonal érezhető emelését, ami volt kb. 2012-2022 között, egyszerűen rosszabb a globális gazdasági-pénzügyi helyzet. Márpedig szinte mindenki - egy szűk, elkötelezett tábort leszámítva - nem eszmék alapján szavaz, hanem közvetlen életérzékelése szerint.
Eddig ez két okból se volt probléma: egyrészt volt érezhető emelkedés, másrészt Gyurcsányékról senki se hitte el, hogy alatta majd jobb lenne bármi is.
S most mind a két probléma megjelent egyszerre: se érezhető emelkedés, se Gyurcsányék.
A Tisza-projekt sajnos rendkívül sikeres, nagyon jól össze lett ez állítva ott a tengerentúli agytrösztökben. A Soros-csapat kiváló munkát végzett. A felületes szemlélő könnyedén elhiszi, hogy az egész mögött van valami jó.
Ennek hatása pedig mindenre kihat, innen ez az elbizonytalanodás.
Mi lesz ebből, nehéz még látni. Szerintem a nemzetközi politika hatása lesz igazán fontos. Mindenesetre most lesz az első választás 2010 óta, melyen nem biztos ki lesz a győztes.
A kolumbiai narkókartellekben volt szabály - talán még most is van -, hogy a kartell alkalmazottai számára zérótolerancia van a drogozást illetően.
A neves három pofon törvény volt hatályban:
aki először elkapnak, hogy drogozik, azt pénzbüntetéssel sújtják, azaz nem fizetik ki a munkáját bizonyos időre,
akit másodszor, azt megverik, olyan pár héten belül gyógyuló szinten,
akit harmadszor, azt lelövik.
S nem azért van ez, mint sokan gondolják, hogy az illető lopott drogot a "cégtől" - egyáltalán nem, a lopásért ugyanis eleve azonnal lelövés jár. Mindez arra vonatkozik, aki kifizeti tisztességesen az árut, s magáncélra használja.
Mert a cég nem akar drogosokkal dolgozni, ezek megbízhatatlanok. A drogosok azok a vásárlók, nem az eladók és terjesztők. A drog káros, mi nem akarjuk magunkat rombolni - ez a cég elve.
Annak idején apámtól hallottam ilyet, hasonlót. Élete háromnegyedében bankár volt, már a kommunizmusban is - bár külkereskedelem szakon végzett, nagyon gyorsan sikerült állást találnia a banki szférában, ez akkor nehéz volt, összesen 3 bank létezett akkoriban az országban: az MNB, az MKB, s az OTP.
Ezen kívül nagyon benne volt a témában. Még a Kádár-rendszerben az elsők között volt, aki Magyarországon foglalkozott a tőzsdékkel, évekkel azelőtt, hogy lett megint magyar tőzsde. Egy időben meghívott tanár is volt a budapesti Külkereskedelmi Főiskolán - ez jelenleg a Budapesti Gazdasági Egyetem egyik kara, de Kádár alatt ez még önálló intézmény volt, s ott is tőzsdei ismereteket tanított.
Ezzel az életpályával a háta mögött talán furcsa, de 3 fő tanácsa a következő volt:
tőzsdén befektetni csak olyan pénzt szabad, ami felesleges, azaz nem megyünk tönkre, ha veszítünk,
sose vegyünk fel banktól kölcsönt,
ha kénytelenek vagyunk mégis kölcsönt felvenni, sose vegyük fel olyan pénznemben, melyben nincs jövedelmünk.
Nekem mindig az jutott eszembe, hogy a bankár óv a banki szolgáltatásoktól, ahogy a drogkartelles óv a drogtól.
Persze igaza volt. Amikor beindult a nagy magyar devizahitel-hisztéria, ő már nyugdíjas volt, de akkor is mondta: ebből egyszer nagy bukás lesz.
Odáig sose jutott el, hogy rendszerkritikus legyen, azaz nem osztotta politikai álláspontomat - különösen nem a mostani álláspontomat -. ő egész életében nyugatpárti és liberális volt (nyilván a rendszerváltozás előtt titokban csak), de az ezredforduló után már akadt olyan kijelentése, hogy valami itt nagyon nincs rendben. Persze ő ezt nem a polgári rendszer alapvető hibájának vélte, hanem torzulásának, de így is sajátos volt, hogy "ezek megbolondultak" típusú kijelentéseket tett az elittel kapcsolatban.
A liberális demokrácia lényege: szabadon egyet szabad érteni a hatalommal. Azaz mindenki szabadon mondhat bármit, akarhat bármit, de annak egyeznie kell azzal, amit a hatalom mond.
A nyílt diktatúrához képest az eltérés: benne a hatalom erőszakosan fellép az ellenvélemény ellen, míg itt nincs erőszakos fellépés, csak ellehetetlenítés. Ami valójában sokkal hatékonyabb.
Lengyel elvtárs tulajdonképpen szinte ki is mondja ezt:
Ami mindenképpen érdekes: ha nyer a Zorbán jövőre, azt most már nem fogja békésen elfogadni a liberális elit. Ugyanis teljesen belelovalták magukat a győzelembe.
Lengyel elvtárs persze okos ember. Jóslásban nem jó, de elemzésben igen. Elmondja őszintén legnagyobb félelmét: bukik a Zorbán, majd szétesik a Tisza, hiszen tele van hozzá nem értő emberrel, akiket semmi se köt össze Zorbán gyűlöletén kívül.
Erős déjà vu érzés. A Pesti Srácok címlapja hétfő reggel, a vezércikk:
Volt már ilyen: 2000 novemberében a Demokrata hetilap központi cikke, Bencsik személyesen írta -hatalmas öröm, hogy a "jobboldali" George Bush legyőzte a "baloldali" Al Gore-t.
A cikk tele volt a valóság elemi érzékelésének teljes hiányával.
Én akkor már szakítottam MIÉP-pel, de volt sok jobbos ismerősöm, meg persze balos is. S döbbenten láttam, kb. senki se érti mi a helyzet:
a baloldaliak tömegesen szomorkodtak, hogy nem az "ő" jelöltjük nyert,
a jobboldaliak meg tömegesen elhitték, valamiért jó lesz magyar jobboldalnak ez a győzelem.
Nagyon kevesen értettek meg, amikor elmondtam: Amerikában egypártrendszer van valójában, az eltérés a 2 állampárt között kb. nulla (s ez így is maradt egészen Trump megjelenéséig), szóval teljesen abszurd bármelyik jelölt veresége/győzelme kapcsán komoly következtetéseket levonni, ugyanis semmi lényeges nem fog változni. S persze gyorsan igazam lett: a Bush-kormányzat semmivel se lett barátságosabb Orbánék felé, mint az azt megelőző Clinton-kormányzat.
Itt ugyanaz: komolyan örülni kellene egy román liberális győzelmének? Mi lett volna, ha a másik nyer? Lehet, hogy rossz lett volna, de lehet, hogy nem. Míg a mostani esetben garantáltan rossz lesz.
Ma lenne Kuba nemzeti ünnepe. Ugyanis Kuba 1902. május 20-án lett független állam.
Természetesen 1959 óta ezt Kubában nem ünneplik semmilyen alakban. Azóta a nemzeti ünnep a Batista-diktatúra elleni felkelés kezdete és Castróék hatalomátvételének napja.
Május 20. jelenleg csak az amerikai kubaiaknál nagy ünnep.
Rendkívül ügyes a kubai kommunista diktatúra. A korábbi klasszikus marxista politikán a 80-es évek közepétől kezdenek lassan nyitni. Ennek eddigi fő elemei:
a vallás mégse feltétlenül rossz, mert van progresszív kereszténység is,
az antikommunizmus se feltétlenül rossz, ha az USA-ellenes,
a kapitalista Oroszország elárulta ugyan a marxizmust, de mégis jó lehet külpolitikailag.
A legsajátosabb jelenség azonban a woke-dolgokhoz való csatlakozás. Ezt már Raúl Castro lánya elkezdte pár éve, amikor felkarolta a homokosok és minden hasonló téma ügyét.
Ami új: ez most már a mostani elnök alatt be lett építve a marxista állameszmébe is.
Íme mit posztolt pár napja a kubai vezér:
"A homofóbia és a transzfóbia elleni küzdelem Kubában a szocializmus méltányossági és igazságossági eszményeinek része. Gratulálok azoknak, akik 18 éve szervezik az előítéletek és a sztereotípiák leküzdésével foglalkozó felvilágosító napokat.. A szerelem már Törvény. Tegyünk meg mindent, hogy örökké győzzön!"
Ha ezt látná Che Guevara, aki annak idején azt vallotta, hogy a homokosságot a burzsoá ideológia okozza, s leküzdésének egyetlen módja, ha a homokosokat nehéz fizikai munkára fogjuk, mert attól észhez térnek és igazi marxista forradalmárokká válnak, akiknek pedig természetes vágya az ellenkező neműekkel való szex.
Van egy bolgár közmondás: "gyárat venni 1944. szeptember 8-án".
Arra utal: 1944. szeptember 9-én zajlott le a kommunista hatalomátvétel Bulgáriában, gyakorlatilag egy vértelen puccs volt. A harmadik bolgár puccs volt a XX. sz. során: az előző kettő 1923-ban és 1934-ben. Ill. négynek számítható: az 1989-es is ez volt.
De mindegy, a lényeg: elkésett cselekedet, melynek semmi értelme.
Nekem ez jutott eszembe Stürmer János ex-nyilas, majd liberális politikusról, hogy hirtelen képviselő lett:
A Biblia legvéresebb könyve a Józsué Könyve (az eredetiben Jehósua Könyve). Arról szól, hogy az Egyiptomból hazatérő zsidók hogyan hódítják meg Palesztínát, az eredeti terv szerint az ott lévő lakosságot kiirtva - bár ez nem történik meg soha teljesen, a valóságban a terület mindig vegyes marad.
Az üzenet sokféle. Természetesen a felszíni értelem az, hogy Isten ezt a földet a zsidóknak adta, ezért feladatuk azt megtisztítani az idegenektől. S ez a megtisztítás csak azért nem sikerül végül, mert a zsidók nem maradnak hűek Istenhez. Szóval szélsőséges zsidó szemszögből ez a könyv egyfajta terv, mi a teendő.
Zsidó vallási szemszögből - s persze ez a keresztény értelmezés is - viszont az értelme az egésznek más. Hiszen Istent nem érdeklik népek, a zsidók se azért voltak kiválasztott nép, mert zsidók, hanem mert ők voltak kiválasztva Isten parancsolatainak követésére. Isten természetesen egyáltalán nem támogatta a zsidókat, amikor azok szembementek a parancsolatokkal - erre számtalan példa van a Bibliában is.
Isten azért adja a földet a zsidóknak, mert az eredeti lakosság megsértett minden létező törvényt, a fő jogsértés természetesen az emberáldozatok szokása - s különösen a kisgyerekek feláldozása egyes akkori vallásokban -, valamint a szexuális jellegű normák felrúgása, lásd vallási célú prostitúció és a homoszexualitás normalizációja. A zsidóknál mindez teljes tilalom alá esett, ezért lettek kiszemelve mint a terület új gazdái.
Az utóbbi időben igyekszem többet foglalkozni a témával, s különösen a Biblia zsidó részének aktuális értelmezésével. Nehéz feladat, de hálás is.
Magától adódik az az értelmezés, hogy mindez tökéletesen illik a mai Európára. Európa lassú önpusztulása tulajdonképpen Isten akarata: az európaiak a kánaaniták, míg a muszlim migránsok a zsidók. Isten láthatóan nem segíti a formailag keresztény, valójában ateista nyugat-európai népeket, míg az egyáltalán nem-keresztény migránsokat igen, mivel értékrendjük közelebb áll a természetes jóhoz.
Tudom, nehéz ezt európaiként elfogadni, de sajnos ez a helyzet. S persze mindig van visszaút: Jézus óta a helyzet sokkal kedvezőbb, mint Józsué idejében, már minden bűn megbocsátható.
A Kubában dolgozó más kommunista országbeli kiküldöttek csúcsmániája volt ez: az aranycsempészet.
Ma már nem érdemes Kubában aranyat venni, mert a legbutább kubai is tudja az arany valós árát, s nem adja el senki olcsóbban annál, mint amennyit az ér.
Akkor - a 70-es és 80-as években - egyrészt az arany sokkal olcsóbb volt, mint manapság, másrészt a kubaiak nem ismerték valós értékét, harmadrészt akkoriban még a kubaiak számára a pénz önmagában korlátozott értékű volt.
Mostanában 1 gramm színarany értéke kb. 100-120 dollár között mozog, ez a 70-es években és a 80-as évek első felében 10-15 dollár között volt, az 1971-es nagy aranyrobbanás után.
1971-ban ugyanis Nixon elnök megszűntette az amerikai dollár aranyfedezetét, ez aztán lassan az arany értékének emelkedését hozta. 1971 előtt az arany ára rendkívül stabil volt: a megelőző kb. 200 (kétszáz!) évben alig 100 %-os emelkedést mutatott, nagyjából a XVIII. sz. végi 0,7 dollár/g szintről felment 1,4 dollár/g szintre 1971-ig.
A kubaiak ehhez voltak hozzászokva. Eleve a kubai peso - Castróék előtt - kötve volt az USA-dollárhoz és az aranyhoz, a legkorábbi időkben a nagyobb értékű érmék aranyból voltak, mégpedig úgy, hogy egy uncia - 28,4 g - arany pontosan 20 pesónak volt meghatározva, azaz mint az USA-ban, ahol szintén 1 USA-dollár 0,05 uncia színaranynak felelt meg:
kubai 20 pesós érme - a súlya 33,44 g, mint ez látható: ennek oka, hogy ez nem 100 %-os, hanem 90 %-os tisztaságú arany, a színaranyból ugyanis nem lehet érmét készíteni, mindig kell bele egy kis ezüst
Másrészt, mint mondtam, a kubaiak számára a pénz önmagában korlátozott értékű volt, hiszen a boltok üresek voltak, a pénzt nem lehetett elkölteni. Idegen valuta birtoklása pedig bűncselekmény volt, ezt az átlag nem tudta elkölteni, csak ha vannak megbízható külföldi ismerősei.
Tehát a kubai kommunizmus visszahozta a cserekereskedelmet, az áruknak lett igazán értékük, nem a pénznek. Nekem pl. volt egy ideig magántanárom orosz és spanyol nyelvből, itt is termékben volt meghatározva a tandíj, nem pénzben. A srác megmondta milyen ing kell neki, milyen nadrág, milyen cipő - s aztán az egész éves oktatás ki lett fizetve 2 pár cipő, 3 darab nadrág, s 15 ing formájában.
De ugyanez működött minden szinten, lásd kertész, aki havi 3 liter rumot kér pénz helyett.
Ez kihatott az aranyra is. Akinek volt ékszere, régi kubai aranyérméje, az nagyon áron alul adta el.
Pontos számokra persze nem emlékszem már, de a termékért cserébe vett arany ára nagyjából a piaci ár negyede-ötöde volt. Mondjuk a 80-as évek közepén 1 g arany piaci ára kb. 12 dollár volt, de a kubaiak simán árulták 2-3 dollár értékű termékért.
A nyugati kiküldöttek is csinálták ez, de a keletieknek még jobban megérte a KGST torz rendszere, lásd transzferábilis rubel, miatt. Jó esetben így el lehetett érni, hogy az ember az aranyat tizedáron vegye meg, ha ez rubelen keresztül tudta átszámolni.
Ma ilyen nincs, hiszen ma minden kubai szabadon rendelkezhet valutával, vásárolhat vele, így semmi ok nem a piaci áron eladnia aranyat. De akkor ez tömeges volt.
Persze volt egy nagy baj: Kubából kivinni aranyat tilos, kivéve a normál mennyiségű személyes ékszereket. Magát az országon belüli aranykereskedelmet a hatóság nem is korlátozta, csak megfigyelte, viszont a határellenőrzés rendkívül szigorú volt.
Voltak tehát rendkívül nagy lebukások. Magyarokra is emlékszem, akik 3-éves kiküldetés után pár kiló arannyal próbáltak távozni, valószínűleg teljes jövedelmüket erre költhették, csak hát a repülőtér szkennerjei jól működtek... Büntetőeljárást egyébként a kubaiak sose indítottak: csak elkobozták az aranyat, meg jelentették az illető kiküldöttet országa követségének.
Aztán azonban voltak olyan kiküldöttek, akik mentességgel rendelkeztek, nyilván ez egy minimális arány: 5-10 %. Jellemzően diplomaták, diplomata státuszú személyek: őket nyilván nem lehet átvizsgálni a határon.
De őket nem is akarta a kubai állam korlátozni. Volt ugyanis egy sokkal fontosabb cél, mint az arany védelme.
Mint mondtam, az aranykereskedelmet keményen figyelte a kubai hatóság. Azaz azok a kubaiak, akik külföldiekkel rendszeresen kapcsolatban álltak, állandó megfigyelés alatt álltak. S nem akadályozta őket a hatóság, viszont mindent dokumentáltak. Így hát ha kellett, fel lett használva az anyag az illető külföldi ellen.
A klasszikus és legjobb beszervezési mód a világ minden titkosszolgálatánál: a zsarolás. "Aranyat akarsz kivinni az országból, rendben, vigyed, ha együttműködsz, ha meg nem, akkor értesítünk tevékenységedről minden érdekeltet" - jó módszer. Annak idején suttogtak is az egyik nyugat-európai nagykövetről, hogy gyanúsan lelkes híve lett a kubai rendszernek.
A tv-n használva nem lehet sehogy se megbabrálni a YT algoritmusát, s ott VPN sincs, így időnként sajátos dolgokat dob fel.
A napokban ezt hozta fel:
- igen, 2007-es Heti Hetes adás!
Annak idején kb. soha nem néztem, mert 3 adás után világos lett: ez tömény és ostoba propaganda, ráadásul a sztárok zöme teljesen kamu alak. Bajor Imre pl. egy teljesen tehetségtelen színész, kb. az amatőr iskolai szinten van, Pogány Judit ugyan jobb nála, de ő se egy szupersztár, tulajdonképpen egyedül Gálvölgyi tényleg tehetséges színész. A többiek meg szart se érnek.
De most megnézve, kellemes élmény volt. Agyatlan affektálás, nyílt ballib propaganda, hányás. S persze mindenki más mély lenézése.
Időnként kell nézni ilyeneket, hogy az ember emlékezzen: mitől mentett meg minket a Zorbán 2010 után.
Sajnos a színészi tehetség nem jár együtt az ésszel. Se a szilárd erkölccsel, sőt a józansággal se.
Robert de Niro alig bírja rejteni örömét, hogy gyereke beteg. Hiszen politikailag ez pozitív betegség.
Ez egy gyakori érv szokott le a homoklobbi ellenzőivel szemben: "akkor is ezt mondanád, ha a te gyereked/unokád/testvéred/rokonod lenne homokos?".
Miközben ez egy teljesen hamis érv. Ezen az alapon: "akkor is a rák ellen beszélnél, ha a gyereked rákos lenne?" - miközben a válasz "igen, sőt akkor még inkább ellene lennék".
Hiszen ha valami valakit személyesen is érint, akkor az keményebb ügy, s ez nem enyhíti, hanem növeli az ellenérzést.
Persze ha valaki erkölcsileg nincs rendben, akkor esetleg fordítva reagál. Dehát Halivúdban ez munkaköri kötelesség perverznek lenni.
Csak abban reménykedhetünk, hogy mindezt de Niro bácsi nem gondolja komolyan, csak kényszerből halandzsázik.
Feldobta a telefonon a Facebook (ott nem működik a szűrő):
hány % hiszi, hogy az ő kultúrája magasabb rendű
Szerintem a normális az 50 % körüli szint.
A nagyon alacsony szint azt jelenti: az adott nemzet szét van esve. A nagyon magas meg azt: nem ismernek más kultúrákat.
Nyilván van ahol a magas % objektíve indokolt. Ez Görögország. Miért az? Mert:
a nemzetközi tudományos szókincs kb. fele görög eredetű,
a görög mitológia az európai kultúra egyik alapja,
a kereszténység fő nyelve a görög (az Újszövetség eredeti nyelve a görög, egyedül Máté Evangéliuma esetében vitás ez);
szóval van mire büszkélkedni.
A grúzoknál és az örményeknél ez az érzés pedig a "kicsik vagyunk, de megmaradtunk ellenséges környezetben" érzés része. Plusz, hogy hamarabb terjedt el náluk a kereszténység, mint nyugatabbra.
Ami nagyon fontos: az írásbeliség. Amikor egy nemzet saját írásbeliséget hozott létre, az mindig plusz büszkeségre ad okot. Európában ilyen: Bulgária, Görögország, Grúzia, Örményország.
Sajátos módon az európai hagyomány az, hogy ne legyen saját írás. Míg mondjuk Délkelet-Ázsiában szinte minden nyelvnek saját írása van.
A magas bolgár szám - 68 % - is ennek tudható, s saját írásnak. A bolgár nemzeti büszkeség másik eleme az egyházi szláv nyelv, s annak elterjedése a szláv világban, bár végül a katolikus szlávoknál azt legyőzte a latin. Mind nyelvben - bár eleinte a római pápa elismerte a szlávot nyelvként -, mind az írásban: az egyetlen katolikus szláv nép, mely használt más ábécét a latinon kívül a horvát volt, de ők is csak magánhasználatra.
A bolgár nemzeti büszkeség egyébként teljesen múltorientált, azaz nagyon ritka az olyan bolgár, aki a mai bolgár helyzetre lenne büszke. Az átlag bolgár szid mindent ami bolgár a jelenben, s dicséri a múltat. Egykor ez teljesen abszurd méreteket öltött, ma már kissé visszafogottabb: emlékszem, 30 éve még nem volt szabad beismerni, hogy valaki szereti a bolgár konyhát vagy tetszenek neki a bolgár nők, ez amolyan "elmaradottságnak" számított: az igazi menő ember az angol és a francia ételeket köteles szeretni és a skandináv nőket!
Időnként a fideszes médiák megpróbálják igazolni a kapitalizmust, miközben a magyar jobbos szavazótábor zöme nem áll a kapitalizmus pártján.
Mint amikor néha euroatlantistáskodni akarnak, lásd amikor tavaly Martonyi elvtárs megpróbált az ukránok oldalán uszítani - gyorsan meg is kapta a kommentelőktől amit érdemel.
Íme egy ilyen cikk 2 napja. A kérdés: "Akinek pénze van, biztos lopta?" - a válasz könnyű: "Igen!".
A cikk a liberális gondolkodást igyekszik népszerűsíteni, mi szerint kommunizmus nem elfogadni a nagy vagyonokat.
A valóságban a társadalom tudja, hogy akinek sok pénze, az valószínűleg lopta azt. Nyilván mindenki tudja, hogy ez nem egy 100 %-os szabály, nem természeti törvény, hanem inkább egy szabályszerűség: azaz bár akadnak kivételek, de azért az mindenképpen igaz, hogy a legtöbb esetben a nagy vagyon alapja a lopás.
Abban nyilván igaza van persze a szerzőnek, hogy eléggé visszás az a ballib gyakorlat, mely szerint az ő embereik "tisztességes milliárdosok", míg a nekik politikailag nem tetszők pedig "gonosz tolvajok". De ez már más kérdés, a ballib szómágia része, lásd még:
Bulgáriában nagyon gyorsan elkaszálták az euró bevezetéséről szóló népszavazási kezdeményezést. Még csak meg se lett vitatva a Parlament által, le lett söpörve azzal, hogy "alkotmányellenes".
Ez a második alkalom. Egyszer már ez volt 2023-ban.
Egyébként maga az ügy nem is fontos. Én személyesen egyáltalán nem tartom sorsdöntő kérdésnek a bolgár leva megmaradását, van ennél kb. 10 fontosabb ügy.
De maga az elv "érdekes".
Az egyik ostobább, de őszinte nyugatos bolgár politikus - ezek bolgár gúnyneve: "okosak és szépek" - nyíltan kimondta: azért nem szabad népszavazni, mert akkor a népszavazási kampányban az orosz hekkerek az interneten össze fogják zavarni a hozzá nem értő embereket, s azok "hibásan" fognak aztán szavazni.
Ezért Bulgáriában az EU- és a NATO-tagságról se volt népszavazás. A NATO esete még érthető: az emberek 65-70 %-a ellenezte a belépést, de a bolgár elit még az EU esetében se mert kockáztatni, pedig ott 70-80 %-os támogatottsága volt a belépésnek.
Páran nem is értik: én miért nem ellenzem aktívan az eurót. Pedig csak azért nem, mert hamarosan fontosabb ügyek lesznek, így érzem. Úgy néz ki, az EU nem bírja elviselni a vereséget az ukrajnai fronton, s az USA nélkül is el fogja indítani a háborút Oroszország ellen.
Akkor lesz fontos feladatunk: elérni a kiugrást ebből az egészből.
Mert Magyarország meg fogja úszni, Orbán azonnali semlegességet fog hirdetni, hacsak addigra nem bukik meg és nem lesz az új kormányfő az européer Brüsszel Péter - esetleg csak a magyar választások után indul a háború -, aki természetesen azonnal a keleti frontra fogja vezényelni a magyar haderőket.
Bulgária esetében viszont ki tudja akad-e majd vezető politikus, aki merni fogja elgáncsolni az EU militarista agresszióját. Szóval erre kell készülni.
Persze az eredmény jó lesz: az EU veszteni fog ebben a háborúban, dehát hatalmas pusztulásokkal fog mindez járni, amit jó kellene elkerülni. Persze valahol szívmelengető látvány lenne pl. az Eiffel-tornyot vagy az angol köztársasági elnöki palotát darabokban látni, csakhát még így is kár a sok elvesztett erőfeszítésért.
Ex-Gyurcsányné komolyan hiszi, hogy így ahogy alakult, ő lesz az igazi baloldal. Ezt már másfél éve nyomatják "DK - Szociáldemokraták" jelszó alatt.
Persze vicces: az arisztokrata lány szocdemet alakít.
Mert volt férje legalább volt átlagember is, KISZ-karrierje és azt követő megtollasodása előtt az volt. Klára viszont kommunista arisztokrata családban született, gyerekkorában átlagembert csak akkor láthatott, amikor bejött a lakásba takarítónő hetente 3-szor.
Ezt ő maga is érzi, igyekszik is dolgozni rajta. De ennek eredménye még rosszabb: az a Diana-hercegkisasszonyos "most fél órára együttérzek az elesettekkel" magatartás, ami rendkívül kínos. Még Dianának is rosszul állt, pedig ott náluk az angol köztársasági elnöki családban ez munkaköri kötelezettség.
A Gyurcsány-ellenes marxista-újbalos szerző nem is rossz cikket írt. Persze eszmei alapja abszurd, de egyes következtetései tulajdonképpen jók, ha azokat a cikkíró alapállásától elszakadva nézzük.
Amiben teljesen igazak a következtetései: a háttérhatalom immár nemcsak a baloldali értékekről mondott le (szerinte ez történt, persze valójában nem, sose voltak ilyen értékei, hacsak nem a progresszív értékrendet értjük baloldal alatt, de az is csak később jelent meg), hanem a hagyományos liberális elvekről is hajlandó lemondani, ha ez visszaadja neki a hatalmat. Ahogy az szerző írja: "a magyar liberális emberi jogi agendának végleg leáldozott. Helyébe viszont a nagy semmi kerül".
Felismeri azt is, mi a Tisza Párt lényege: "Maga Magyar Péter számos fórumon rendszeresen nyilatkozik úgy, az esetleges Tisza-kormány főbb irányvonalait, elképzeléseit nem is neki vagy politikusainak, hanem közelebbről meg nem nevezett „szakértőknek” kell majd kidolgozni. Hogy ez alatt a globális politika nagy részét már uraló „tanácsadó-consulting” céghálóra kell gondolni, esetleg a tech-oligarchák világára, vagy mindkettőre, azt egyelőre jótékony homály fedi." - igen, pontosan ez a lényeg: bármi legyen, csak független, szuverenista magyar politika ne.
S ennek érdekében folyamatosan vonják vissza a háttérhatalmi pénzosztó központok a támogatást magyar ügynökeiktől. Van aki magától megérti - lásd Ukrán Anna és Gyurcsány Ferenc -, hogy mit kell tennie, s aki meg nem, azt köznevetség tárgyává teszik: az egykor leghűebb háttérhatalmista magyar média, a Klub Rádió egy éve ezen dolgozik, folyamatosan nyomják minden erővel Brüsszel Pétert, s mutatják be múltban rekedt, fejlődésképtelen, kissé meg is hülyült figuráknak azokat, akik küzdenek máig a ballib szalonban a Tisza ellen.
Tulajdonképpen csak abban téved, hogy "Másfél évtizedig, ha valaki esetleg kinyilvánította, hogy „baloldali”, az az emberek számára egyet jelentett azzal, hogy hiperkapitalista, elzárkózó, gőgös, és a politikusok, akiket annak idején hatalomhoz juttatott, a rendőri erőszaktól sem riadnak vissza." - miközben ez nem másfél évtizede van így, hanem három és fél évtizede. A magyar baloldal a rendszerváltozás óta sose volt valójában baloldali, még mérsékelten se, úgy pedig, ahogy a szerző hiszi, azaz marxista módon, pedig végképp soha.
A magyar hagyomány egyszerűen az, hogy a "baloldal" a nyugatpártiságot, a kapitalizmus igenlését, a polgári-liberális eszmét jelenti. S ez nem Gyurcsány műve, ahogy a szerző hiszi, hanem ez a helyzet 1989, de legkésőbb 1991 óta.
Az új orosz divat: a Győzelem Napja ünnepre eldugni a Lenin-mauzóleumot:
pár nappal az ünnep előtt kezdődik a Lenin-lak körbeépítése
A sajátos orosz lélek kifejezése.
Egyrészt mindenki tudja, Lenin volt az orosz történelem egyes számú legkártékonyabb alakja. Gyakorlatilag semmi jót nem tett életében. Tulajdonképpen csoda, hogy nem sikerült végleg megsemmisítenie Oroszországot.
Én egész munkásságában egyetlen emberi elemet találtam: amikor a 90-es években közzétették addig titkosított műveit is, többek között szerelmes leveleit, melyeket svájci üdülése alatt francia barátnőjének írt. Ekkor derült ki: azért benne is volt valami emberi.
Másrészt viszont, a szovjet rendszer leomlása után sok volt szovjet régióban Leninből egyfajta "orosz" jelképet csináltak, s elkezdték rombolni a Lenin-szobrokat az oroszok elleni érzelmek részeként. Így, sajátos módon, a halála után 70-80 évvel Leninből orosz hazafit csináltak. Miközben semmi se állt tőle életében távolabb, mint az orosz hazafiság.
Ezek után a Lenin-mauzóleum lebontása úgy tűnne, mintha ez egyetértés lenne ezekkel az oroszellenes akciókkal. Így lett az orosz találékonyság mesterműve: nem bontják le, de amikor ünnepség van, eltakarják.
Pedig még Lenin is megérdemelne egy rendes temetést.
A szerző rendkívül mérges, mert Semjén kimondta az igazságot: a Fidesz-KDNP baloldalibb a ballibeknél.
Pedig tény: Magyarországon sose tudott gyökeret verni igazi, európai típusú jobboldali párt. Volt sok ilyen kezdemenyezés, s mint elbukott.
Már a rendszerváltozáskor is így lett: az MDF és a "szörnyű tagsága", ahogy ezt annak idején mondták az MDF vezetői.
Az Antall körüli központi mag ugyanis a német CDU-t akarta lemásolni, ami egy tipikus európai kereszténydemokrata párt. A kereszténydemokrácia pedig azt jelenti: liberálisok vagyok, de a liberalizmus túlkapásait igyekszünk enyhíteni, csillapítani a keresztény erkölcsi elvekkel.
S most mindegy, hogy a kereszténydemokrácia egy jó eszme-e - szerintem borzasztó eszme, de ez most nem releváns -, a lényeg az, hogy a MDF tagsága, lelkes tábora semmi ilyesmit nem akart, nekik a Csurka-féle MDF kellett, mely nem a kereszténydemokrata, hanem a népi-populista hagyományokra épített, azaz nem enyhíteni, csillapítani akarta a liberalizmust, hanem kidobni azt.
De minden későbbi alkalommal is ez lett: minden hasonló kezdeményezés elhalt. Mert Magyarországon a jobboldal nem liberális, míg a baloldal meg mélyen az. Így a marxista vagy más újbalos, radikálbalos eszme is halálra van ítélve az országban, mert a magyar baloldali ezeket mélyen megveti, számára a "baloldal" szó csupán szinonímája a "liberalizmus" szónak.
A dolog személyes oldala. Én egy időben megpróbáltam européer jobboldali lenni, nagyjából 1999-2008 között a leginkább. Aki engem ismer régebbről, az jellemzően abból a korszakomból ismer, mert akkor lettem ismert - persze az "ismert" szó itt csak a magyar internetes blogger szubkultúrát jelenti. Az ilyenek mindig csodálkoznak, hogy most nagyon mást mondok, mint akkor.
Nyilván megváltoztak a nézeteim, de alapvetően akkor is volt bennem valami idegenkedés pl. a kapitalizmus alapelveivel szemben, csak ezeket eldugtam mélyen magamban, amolyan "minden más rosszabb" alapon. Kicsit mint kamaszkorom lányos vitája.
A 70-es, 80-as évek Magyarországon az ifjúság két nagy tábora a "csövesek" és a "digók" voltak, ez alapvetően zenei alapon lett, a csövesek a rockzenét és minden hozzá hasonlót szerettek, a digók meg a pop- és diszkózenét. Ehhez persze lett ideológia is gyártva: a csövesek a lázadók, a rendszerkritikusok, az ellenzékiek, míg a digók a konformisták, a besimulók, a komcsik. Ennek annyi alapja tényleg volt, hogy a diszkózene totálisan politikamentes volt, s a hatalom kedvence volt emiatt, míg a másik irányzatban felmerült valami közéleti él is.
Szóval a csövesek imádták pl. Nagy Ferót és Schuster Lórántot, viszont gyűlölték Szűcs Juditot, s legfelső szinten a Neotont. A Neoton utálata kötelező dogma volt, ők lettek a hatalompárti zene jelképe akkor. Ha két csöves nagyon összeveszett egymással, akkor nem kurvaanyázták egymást, hanem kijelentették, hogy másiknak tetszik a Neoton - ez volt a legnagyobb sértés.
Nekem szinte a teljes haveri köröm csövespárti volt, s alapvetően egyet is értettem velük a világ dolgaiban, bár igazán sose voltam akkoriban zenerajongó.
Azonban volt egy baj: rájöttem, hogy hiába értek egyet az elviekben, egy dolog mégis zavar, a lányok megítélése. A csöves lányok ugyanis ilyen kócos, piszkos kinézetűek voltak, míg a digó lányok csillogtak. S bárhogy is próbáltam elhitetni magamnak, hogy nem jó a digóság, nekem mégis a digó lányok tetszettek.
Szóval valahogy így volt européer jobboldali korszakom is: valahogy sose tudtam eljutni oda, hogy tényleg őszintén megszeressem a tőkés rendet, hiába próbáltam magamat győzködni a kereszténydemokrácia jóságáról. Racionálisan éljeneztem a rendszert, de érzelmileg volt bennem egy keserű mellékíz.
De visszatérek a cikkre.
Valójában történelmileg se igaz, hogy a marxizmus harcolta ki a munkásjogokat. Sőt, végsősoron a hatalomra jutott marxizmus sokkal rosszabb körülményeket adott a munkásoknak, mint amiket azok rendelkeztek korábban.
Továbbá, a fejlett világban a "kiharcolt" jogok alapja semmi más mint tőkeérdek: a problémák egyszerűen ki lett víve a harmadik világba. S a mostani válság oka is ez: egyre kevésbé lehet a problémákat oda kivinni.
Sőt, a kritizált XIII. Leó római pápa 1891-es enciklikája sokkal reálisabban ítélte meg a helyzetet, mint az egész forradalmi munkásmozgalom. Pl. kiválóan leírja azt, amit 1891-ben még nem is lehetett tudni, de ma már világos: nem a magántulajdon a bajok oka.
még mielőtt kirúgták az együttes egyetlen énektehetségét, Pál Évát
Amikor megválasztották az új római pápát, akartam írni róla. Aztán kiderült: nincs mit írni. A megválasztott ember csak a legszélesebb esélyes-listákon volt rajta, s nem volt egyik tábornak se kiemelkedő képviselője.
Azoknak lett igaza, akik szerint esélytelen minden egyértelműen progresszív és egyértelműen konzervatív jelölt. Azaz mérsékelt progresszív vagy mérsékelt konzervatív lesz a győztes. Így is lett: egy mérsékelt progresszív nyert.
Nekem személyesen rosszak az előérzéseim, de semmi konkrétumot nem tudok mondani. Úgy érzem, hogy a ferencista irány megy tovább, csak burkoltabban. Ahogy ezt udvariasan Orbán is elmondta: "Szerintem a pápa (...) valószínűleg folytatni fogja, amit Ferenc pápa elkezdett, nagy változásokra nem számítok".
A Párbeszéd Leninnel párt igyekszik gyorsan lépni: a DK lassú halála miatti helyzetet kihasználva megszerezni a keresztényellenes keménymag tagjait szavazónak.
Remélik: így meglesz jövőre az 1 %, azaz pár naplopónak elegendő pénze lesz 4 évre, munkavégzés nélkül.
A párt új neve arra utal: ilyen keresztényellenes kampány utoljára a Szovjetunióban volt Lenin idejében.
Szerintem meglehet az az 1 %, már csak egy kicsit jobban kellene szidni a határontúli magyarokat, s akkor garantált, hogy átjön kellő számú bűzbogár szavazó a DK-tól.
Mindenki átmegy élete során több eszmei szakaszon, amikor a dolgokat egy adott módon látja, gondolja.
S jellemzően szinte minden szakaszból marad valami az emberben.
A napokban végig gondoltam, vajon mi maradt bennem abból a szakaszból, amikor - a szó mai magyar értelmében - baloldali voltam, azaz amolyan progresszív liberális, ez mondjuk 1984-1993 között lehetett.
Arra jutottam: egyetlen dolog maradt bennem akkorból. S ez a nemzeti romantika komolyan nem vétele.
Nacionalista persze most se vagyok, csak másképp vagyok antinacionalista, mint akkoriban, de ettől még elérzékenyülhetnék a nemzeti romantikától. Viszont erre képtelen vagyok.
A különböző hőseposzok, lelkes cselekedetek dicsőítése, fényes múltat bemutató alkotásoktól máig idegenkedem.
Racionálisan persze megértem, hogy ezekre szükség van. Kellenek jelképes dolgok, nem elég a tartalom, külső is kell. Nem lenne teljes egy Húsvét se, ha csak megemlékeznénk a feltámadásról, igenis kell az a kalács is, egy díszítés csak, de összetartást hoz, s nélküle nehezebb lenne a tartalom elmondása.
Ugyanez a nemzeti közösség. Kell az a díszítés, megértem racionálisan, bár nekem személyesen egyáltalán nem kell.
Pedig elegendő lenne csak halivúdi filmeket elemezni. Azokat profik készítik.
A legnagyobb hiba előre bejelenteni a hatást: ez minden esetben csökkenti azt.
A helyes módszer: a váratlanságra építeni, akkor még a kis ügy is nagyobbat szól.
Itt meg ráadásul egy mini törpeügy van.
Valójában sokkal fontosabb ügy a másik: mérges is Brüsszel Péter, pedig semmi oka erre. A DK de facto önfelszámolása - miután ezt pár napja a Momentum is megtette - csakis őt segíti. Persze, lesznek fanatikus keménymagos ballibek, akik nem fognak a Tiszára szavazni, de ők senkire se szavaznak majd dühükben, azaz otthon maradnak, így mégis Brüsszelt segítik.
A férfi, miután helyrehozhatatlanul impotens lett, elhatározta: cölibátusi fogadalmat tesz.
Ez ugrott be Fegyházőr levitézlett Nomentum-főmufti javaslatán:
A srácnak immár semmi esélye semmilyen állásra vagy karrierre pártja színeiben, így javasolja: az szűnjön meg.
Ami érdekes: a hívek 90+ %-a egyetért a megszűnéssel.
Nagy bajban lesznek most a keddenkénti Hatházi-ökörségeken résztvevő nomentumosok, mind a húszan. Ők vért izzadva küzdenek a 2026-os 1 %-ért, s erre volt elnökök kést döf a hátukba, hát miféle dolog ez?
