A Hodász-Soros konglomerátum folytatja munkásságát Krisztus ellenében.
Most meghívtak egy relativizáló rabbit és egy homokos református ex-papot is e nemtelen cél érdekében.
A műsor végére kiderül: szinte szégyellnie kell magát annak, aki nem homokos.
Soha a világtörténelemben nem volt ennyire nyitott a globális elit, mint manapság.
Ezért is teljes tévedés az az elképzelés, hogy születési, nemzeti, etnikai, vallási alap lenne benne, ill. bármi titkosság, rejtály. Nem, egyik sincs. A globális elitbe való belépés valójában mindenki számára nyitott. Egyetlen feltétel van: annak bizonyítása, hogy az egyén képes elegendő mennyiségű pénzt összeharácsolni. Amint valaki ezt teljesíti, bent is van.
Még hinni se kell semmiben. Ugyanis az alapkoncepció az, hogy aki szupergazdag, az úgyis - önérdekből - a liberális eszme híve lesz, hiszen ez ad a legnagyobb lehetőséget a gazdagodásra.
Nyilván akad olyan, aki képes szupergazdag lenni, mégse liberális, dehát ezzel senki se foglalkozik: a dolog természetéből adódóan ez egy törpe kisebbség az eliten belül.
Azaz ez messze nem olyan, mint pl. a szabadkőművesség, ahol a jelentős társadalmi pozíció mellett szükséges volt az egyéni képességek megléte és az őszinte hit is egyes meghatározott alapértékekben.
A ballibek kettes számú kedvenc "kereszténye", Fabiny Tamás "püspök" érdekes napokat élt át.
Úgy kezdte, hogy azt hitte Jézusban az igazság.
De aztán sokat követte a ballib médiákat, így megvilágosodott: Jézus téved, a valóságban Karsai Dániel eutanázia-celebnek van igaza!
Azóta a "püspök" a celebhez imádkodik, íme: "Az eutanáziával kapcsolatos nagyon összetett kérdésben személyesen sok a bizonytalanság bennem, de az Ön tevékenységének megismerése segít abban, hogy korábbi véleményemen változtassak. Ezt szeretném Önnek megköszönni.".
Hiába, ilyen ez a haladó igazkereszténység!
A buta közszereplő jó, mert akaratlanul is elárul dolgokat. A fanatikus ballib diákaktivista Pankotai Lili ezt teszi:
Elmondja szépen a ballib elképzelést a demokráciáról. Ennek lényege röviden a következő: mindenben döntsön a nép, hiszen demokrácia van, de ez csak addig igaz, míg a nép "helyesen" dönt, azaz úgy, ahogy a liberálisok szerint kellene. Ha a nép másképp döntene, azaz "helytelenül", akkor stornó demokrácia, hiszen ez olyan kérdés, amihez szaktudás kell, azaz a nép nem képes dönteni, hiszen nincs meg a szükséges felkészültsége. Hiszen amikor műteni kell valakit, akkor se népszavazást tartunk, hanem megkérdezzük a legjobb sebészeket, nem?
Dehát honnan tudjuk melyik az a kérdés, melyhez szaktudás kell? Egyszerű: minden olyan kérdés, melyben a nép döntése helytelen. A klasszikus körkörös érvelési hiba.
Először Sólyom és bandája követte ezt el még 1990-ben a halálbüntetéssel kapcsolatban, egy tipikus érvelési hibával: „A halálbüntetés elfogadhatatlan, hiszen az államnak nincs joga embereket gyilkolnia.”.
A következtetés: valójában semmi szükség demokráciára, hiszen mindent úgy kell eldönteni, ahogy a szakértők. Dehát ha a végső szó mindig a "szakértőké", akkor minek cirkuszolni választásokkal?
Egyébként semmi gond ellenezni a demokráciát, én is ellenzem, de tessék akkor koherensen ellenezni. A ballib pozíció belsőleg ellentmondásos, kb. a vegetáriánus húsevés kategóriája.
Az ókor legnagyobb elméi pl. szinte mind ellenezték a demokráciát, ahogy a kereszténység is ellenezte, de teljesen nyíltan, érvekkel.
Az utóbbi pár évtized egyik legkellemetlenebb sajátossága a Karácsony ellopása a liberálisok által.
Sok helyen már október végén kezdődnek a karácsonyi ünnepek, de november közepétől mindenképpen. Aztán mindenhol akciózás van. Jönnek a karácsonyi vásárok is. S mindeközben szól az úgynevezett karácsonyi zene, mely alatt ostoba, elmefogyatékosoknak írt számokat kell érteni.
A karácsonyi akciózás fő szörnyetege a Télapó, jó esetben egyedül mosolyog, rossz esetekben rénszarvasokkal és törpékkel. Fokozott esetben megjelenik LJ is, azaz a Liberális Jézuska, ő még a Telapónál is többet mosolyog, egyetlen dologgal lehet csak őt komor hangulatba billenteni: ha megemlítjük a valódi Jézust vagy hivatkozunk bármilyen módon a kereszténységre.
A németeknek idén nagy mázlijuk lett: legalább a zenétől megmenekültek.
A kultúrharc visszaütött. A nagyurak egyszerre akarnak kultúrát váltani és harácsolni, ez viszont nem szokott működni. Most is ez történt.
Nagy követője vagyok a különböző ballib beszélgetős műsoroknak. Tulajdonképpen magyar műsorok közül leginkább ilyeneket nézek. Fideszes kategóriából csak a Háttérképet követem, azt is csak Bogár miatt, és a Spirit FM pár ilyen adását, de utóbbiak azért inkább harmadikutasok, nem egyértelműen fideszesek.
Megfigyeltem, alapvetően 2 típusa van ezeknek a műsoroknak.
Az egyik a hergelős típus. Ez azt jelenti: összejönnek a stúdióban hétpróbás ballib megmondóemberek, s egymást licitálva orbánoznak. Mondjuk ilyen a Klikk TV és a TV13 szinte minden műsora. Érdekes jelenség: az úgynevezett kiábrándult fideszesek mind itt végzik, lásd, ma már a Szabadsajtó Klub is ide igazolt.
A másik típus a polgárpukkasztós. Itt is ballib megmondóemberek jelennek meg, de nem kizárólagosan, s ők is igyekeznek időnként eretnekeskedni, azaz kibeszélnek a ballib kánonból. Alapvetően ilyen a Partizán és a 24.hu.
A hergelős típus célközönsége a ballib keménymag. Itt tudják mi a Párt vonala, amit aztán szajkózni kell. A polgárpukkasztós célközönsége a ballib értelmiség. Ők nem vevők a szájbarágásra, szeretnének valami árnyaltságot, bár persze az alapértékekhez ők is ragaszkodnak.
Az ATV egy sajátos média. Ők az egyetlen, mely játszik mind a két tábornak. Vannak hergelős műsoraik, pl. a Civil a pályán és az Aktuál, de vannak polgárpukkasztós adásaik is, mint az Öt vagy a Lakner-Czeglédi só.
Mivel írtam már az első lépésről, íme a második.
Megcsináltattam a bal szememet is a múlt héten. Most már kezdek úgy látni, mint 30 éves koromban.
A dolog politikai érdekessége: nekem ez itt összesen - a 2 szem - 660 ezer Ft-ba került.
Miközben Magyarországon, ahol az egészségügy romokban van, ugyanez ingyenesen intézhető. Persze, van 1-2 éves várólista, de ingyen van.
Nyilván Magyarországon is van fizetős opció, azonnali műtésse, egy szem kb. 500 ezer Ft. Azaz drágább, mint itt. De itt csak fizetős lehetőség van. A bolgár társadalombiztosítás sokkal kevesebb dolgot fizet, mint a magyar.
Egyébként hiba volt a 2 szem között 13 hónapot várni, ez alatt szépen megvastagodott a hályog a nem operált szemen. De így is megvolt kevesebb, mint 10 perc alatt a tényleges műtét.
S megint én voltam a "kisgyerek" a betegek között. A legtöbb műtött ember aznap a klinikán 70 év feletti volt, alig 2 ember volt 60 alatti, s így is én a fiatalabb.
Persze örülök azért. A cukorbetegségnek 3 végeredménye szokott lenni: impotencia, láblevágás, szürkehályog. Szerintem a szürkehályog a legjobb opció a 3 közül.
Magyarország nem igazán fontos az USA-nak, ez az ügy következtetése.
Csak ez magyarázhatja azt, hogy senki se szólt az amerikai nagykövetnek: az antiszemita kártya a legbiztosabb mód egy ügy nevetségessé tételére. Különösen akkor, amikor nincs is zsidó kapcsolat az egészben.
Szerintem ez jó hír.
Amikor Kubában jártam egyetemre 1985-1986-ban, kedves egyetemi élményem volt az ideológiai oktatás.
A sajátos kubai felsőoktatás érdekessége volt - s ma is az -, hogy egyrészt van a hivatalos ideológia, másrészt minden más tárgy, s alig van köztük érintkezési pont. Ez teljesen új élmény volt mind korábbi szovjet, mind magyar tapasztalataimhoz képest.
A szovjet iskolában még fizika órán is volt "vörös farok", hogy pl. "ez és ez is bizonyítja a Marx és Lenin féle objektív materializmus igazságát". Ezzel szemben a kubai egyetemen a bölcsészkaron se volt alkalmazva a marxizmus. Simán előadtak egyenesen vallásos magyarázatokat pl. irodalomtörténet tárgyban.
Persze volt kötelező ideológiai tárgy, de teljesen külön.
S ez sajátos módon nem számított rendszerellenességnek. Simán lehetett olyanokat mondani, hogy "támogatom Fidelt és a forradalmat, de nem vagyok kommunista". Ma ez még inkább így van. A mostani kubai rendszer immár a vallást se üldözi, természetesen csak akkor, ha a vallás keretein belül nem folyik ellenzéki tevékenység. De immár semmi gond azzal, hogy valaki azzal jön, hogy ő pl. katolikus, s katolikusként híve a rendszernek.
Még az egyetemi diákszervezet, az UJC - a KISZ kubai verziója - is így működött. Míg az úttörőség ugyanúgy működött, mint Kádár Magyarországán, azaz minden diák de facto kötelezően tag volt, az UJC elit szervezetként működött és működik máig. Azaz 15-30 éves korban lehetett tagnak lenni, de egyrészt ki kellett érdemelni jó tanulmányi eredménnyel a tagságot, másrészt ideológiai elköteleződést is jelentett, azaz nem lehetett úgy, mint Magyarországon, ahol a KISZ lassan az ideológiamentes bulizás fedőszervezetévé vált.
Amikor én tanultam a Havannai Egyetemen, kubai diáktársaim alig 20 %-a volt UJC-tag. Hozzá kell tenni: Kubában eleve mindenkit felvettek egyetemre egy bizonyos szint feletti középiskolai osztályzat alapján, így nem is kellett az UJC-tagság, hiszen az nem jelentett előnyt.
S mivel a kubai kommunizmus jóval fiatalabb volt a magyarnál, s különösen a szovjetnél, még voltak emberek, akik vitázni próbáltak. 1985-ben még 25 év se telt el a kubai kommunizmus bevezetésétől. Fidel Castro alig 1961-ben nyilvánította ki, hogy ezentúl a "forradalom" kommunista irányt vesz.
Szóval emberek mertek vitázni az órán, ami pl. a szovjet rendszerben elképzelhetetlen lett volna. Ehhez persze hozzájárult az említettek mellett a latin jellem is, ami mindenképpen lazább.
Egyik érdekes ügy a következő volt: a belső ellentmondás, inkoherencia a marxizmus-leninizmusban. Hiszen egyrészt az állítja az eszme, tudományos alapokon áll, a tiszta valóságot veszi alapul, tényekre épít, ellentétben mindenféle idealista és vallásos eszmékkel. Másrészt viszont küzd valamiféle új embertípusért, mely jelenleg biztosan nem létezik. Ez a 2 egyszerre nem megy sehogy se.
A konkrét téma: ha megvalósul a végső kommunizmus, azaz minden javak ingyenesek lesznek, akkor hogyan lesz elérhető, hogy egyrészt ne legyen pazarlás, másrészt, hogy az átlagember akarjon bármit is dolgozni. Erre persze megvolt a szabványos válasz: jelenleg még az átlagemberre hatnak a kapitalista, polgári értékek, így önzően nem akar dolgozni, viszont korlátlanul habzsolni akar, de majd a tökéletes kommunista jövőben nem így lesz, akkor az átlagember egészen másképp fog hozzáállni a dolgokhoz.
Felmerült: de hisz immár 2 évtizede kommunista rendszerben élünk, s ennek semmi nyomát nem látjuk, az átlag kubain nem hogy nem látszik, hogy ne hatna rá az elavult polgári értékrend, hanem még inkább hat, lásd álma a fogyasztás. Hogyan lehet, hogy ez nem csak Kubában, de a fejlett európai szocialista országokban is így van, azaz ott se látható, hogy az emberek egyre emelkedettebb lények, s immár nem akarnak árukat habzsolni? Hiszen még a legjobbak, pl. a szovjet ösztöndíjasok Kubában se ilyenek: lám, a szovjet diáklányokon is jobban látható az új farmernadrág és magassarkú cipő iránti vágy, mint a forradalmi hevület.
Egy okos diák még bele is döfte a kést a marxista tanba, azzal, hogy levonta a következtetést: nem lehet, hogy a marxista-leninista eszme is egyfajta keresztény hit, mely a valósággal küzd? Ahogy a kereszténység elvárta egyes ösztönök visszatartását, pl. a szex gyakorlása irántit, azt be akarta űzni szűk keretbe, nem ugyanezt teszi a marxizmus is, hogy a természetes fogyasztási vágyat akarja leküzdeni, miközben minden jel arra mutat, ez képtelen cél?
Persze az ellenoldal tudott választ adni, bár az halványka lett. Két válasz is lett:
A másodikra persze jött a kritika: de hisz ezek szerint akkor mégse fog megszűnni a pénz.
Az elsőre is jöhetett volna kritika, hogy ez amolyan keresztény túlvilági jutalom féle ígéret, de ezt már nem merte senki se mondani, ez már rizikós lett volna: nem hinni, hogy a Forradalom egyre jobban képes majd működni.
Hosszú halandzsázós cikk: Kína nem volt soha kommunista, mert sose érvenyesültek hiánytalanul a kommunista alapelvek.
Ősrégi szélsőbalos módszer: éljenezni valamit, majd amikor az nem jött össze, elhatárolódni tőle, kijelentve, az nem is volt "igazi".
Egyébként ennek létezik a liberális verziója is, lásd "Magyarországon nincs kapitalizmus", mert helyette "félfeudális urambátyám rend" van. Mintha a kapitalizmus egyedül a kapitalizmus megálmodói által elképzelt ideális rendet jelentené.
Valójában ha a kapitalizmus egyedül a kapitalizmus megálmodói által elképzelt ideális rendet jelenti, akkor tényleg sehol a világon nincs kapitalizmus! Hiszen az eredeti ideál sehol soha nem valósult meg. Mégis ha bárki azt állítaná, sehol soha még nem volt igazi kapitalizmus, azt kiröhögnék, rámutatva: az alapnak nem kell hiánytalanul megvalósulnia a definíció alkalmazásához, elegendő ezt mindig tágasan értelmezni.
Egyedül a kommunisták egy része műveli komolyan ezt a szómágiát.
A témát illetően. Az, hogy most Kína kommunista-e vitás lehet, szerintem nem az. De az, hogy sokáig kommunista ország volt az szimpla tény.
Mert mi is egy kommunista állam, 8 jellemző:
A reformok előtti Kína megfelelt mind az 8 ismérvnek, ahogy Kádár Magyarországa is. Míg a mai Kína a 1., 6., 7., 8. elvnek egyáltalán nem felel meg, de a 2. és az 5. pontnak se már teljesen. Azaz Kína egykor kommunista volt, de ma már nem az.
Hosszú, de ezt érdemes megnézni:
Ami alapszinten kiderül: Vona és Puzsér értik a valóságot, míg MZP még vitapartnerei kérdéseit se, folyamatosan a felületen síklik, monomániásan ismételget oda nem való marhaságokat.
Persze Vonának sincs igaza, de ő koherens, s a legfontosabb: látja mi van. Ez ugyanis - ellentétben a ballib téveszmékkel - nem azonos az igazzal. Az igazság már a következő lépés ugyanis.
Puzsér meg mondja, amit mindig: közismert klasszikus liberális utópiáját. Ami persze marhaság, de koherens marhaság. Annyira jól látja a valóságot, hogy azt is kifejti, amit én szoktam: hogy a baloldal és a jobboldal csakis a modernitáson belül értelmezhető, a köztük az ellentét minimális a premodernitáshoz képest.
Puzsér azt mondja Orbánról, ő ma már tagadja a modernitást. Ennek én persze nagyon örülnék, ha igaz lenne, de nem tudom az-e: szerintem Orbán máig hisz valamiféle konzervatív modernitásban. De örülnék, ha tévednék.
MZP meg ismételten eldarálta az egybites ballib kommentelő szövegét: diktatúra, korrupció, jogállam, lopás, Európa, összefogás. Nem értem miért utálja őt ennyira a ballib törzsszavazó, mikor 100 %-ban felmondja a ballib krédót.
A ballib, s általában a liberális logika szerint mindenhez racionális bizonyíték kell, kivéve persze a liberális alapigazságokhoz, mert azok axiomatikus igazságok.
A Kolozsszaros Blogon jelent meg egy cikk a múlt héten ilyen témában.
A szerző kifejti: hatalmas probléma, hogy még mindig azt hirdetik sokan, a világot Isten teremtette, miközben erre nincs tudományos, racionális bizonyíték.
Persze ez a bunkóateista érvelés, amire a viccbeli minta a "nincs semmi Isten, baszdmeg, tavaly becsapott nálunk a villám a templomtoronyba". Hiszen az ellenkezőjére sincs semmilyen tudományos, racionális bizonyíték.
Ez a tudományos ateizmus csapdája: azt állítja, nem szabad semmit se elfogadni bizonyíték nélkül, majd bizonyíték nélkül állítja Isten nemlétét.
De ebben a cikkben különösen vicces, hogy keményen kiáll a genderideológia befogadása mellett, miközben arra sincs tudományos, racionális bizonyíték.
A ballibbant Hodász veszélyesebb az átlagnál.
Az ex-keresztény celeb ugyanis máig kereszténynek hazudja magát.
Legújabb YT-csatornájának programja az árokbetemetés. Ez jól hangzik első hallásra, kb. olyan, mint a "humanizmus" szó. Valójában azonban sátánizmus.
Isten ugyanis nem temet árkot, hanem mélyíti az árkokat. A rossz és a jó közötti árok betemetése valójában sátáni terv.
Bulgária jelenleg világelső lakosságvesztésben. Megelőz minden más EU-tagállamot - beleértve a kivándorlási rekorder balti államokat és Romániát -, de még a háborús Ukrajnát is.
Az ország csúcsa 1989-ben volt, az utolsó kommunista évben, ekkor a lakosság kicsivel meghaladta a 9 milliót.
Innen esett a lakosságszám az ezredfordulóra 8 millió alá, 2010-re 7,4 millióra, 2020-ra 6,5 millióra, a jelenlegi becslés 6,4 millió. Ez 29 % lakosságvesztés a posztkommunista 34 év alatt.
Érdemes összehasonlítani a szintén lakosságvesztő Magyarországgal, ahol azonban ez az arány "alig" 7 %.
A hivatalos bolgár statisztika 2050-re 5,4 millió lakosságot jósol, ami azonban túl optimista. Az eddigi összes előrejelzés is tévedett, pl. a 2010-ben készült előrejelzés 2020-ra félmillióval több lakost jelzett előre, mint amennyi ténylegesen lett. Szóval joggal lehet feltételezni, hogy ha csak nem történik csoda, 2050-re 5 millió alá esik a lakosságszám.
Több olyan jelenség is van, mely Magyarországon ismeretlen. A választásokon a részvételi arány nevetségesen alacsony, mert a lakcím szerint regisztrált lakosok egy jelentős része a valóságban külföldön van. S a közigazgatás.
Ahogy Magyarországon, a közigazgatás lakosságszámfüggő. Magyarországon a járás létezésének feltétele a legalább 10 ezres lakosságszám, ha tartósan ez alá esik a népesség, akkor megszüntetik a járást. Bulgáriában ez a szám 6 ezer fő, ha ez alá esik egy község (ami a magyar járásnak felel meg), a községet össze kell vonni másikkal. Ezt azonban nem teszik, mert olyan sok az ilyen község, hogy a feladat megoldhatatlan. Immár olyan község is van az országban, ahol a lakosságszám nemhogy a 6 ezret, de az 1 ezret se éri el.
Az egyetlen pozitívum: etnikilag/vallásilag semleges a jelenség, azaz egyik etnikum se dominál a kitángorgásban, s ami a szaprolatut illeti, egyedül a cigányok nem tartják az átlag trendet.
Íme Bulgária etnikai/vallási térképe járásszinten a 2021-es népszámlálás szerint:
Hozzá kell tenni: ezek bemondásos adatok, melyek megfelelnek a valóságnak, de a cigányokat leszámítva. A muszlim cigányok egy része ugyanis töröknek mondja magát, az ortodox cigányok egy része meg bolgárnak. A népszámláláson alig 270 ezer ember mondta magát cigánynak, miközben minden szociológiai kutatás szerint a valós számuk ennek legalább a duplája, de akár a triplája is.
De akár én is megerősíthetem ezt. A hivatalos szófiai adat szerint a lakosság 1 %-a cigány a városban, ami szemmel látható képtelenség.
Kis településen ez még inkább szembeötlő. Jártam saját apai nagyapám szülőfalujában - Draganovo, Gorna Orjahovica járás, Veliko Tarnovo megye -, ott a lakosság 2 %-a mondta magát cigánynak. Én viszont saját nem-reprezentatív felmérésem szerint, azaz körülnézve helyben, olyan 15-20 % közötti számra tippelnék inkább.
Azt hiszem, az öregedés egyik jele az állathalmozás.
Októberben volt a házassági évfordulónk. Ez akalommal beszereztünk egy harmadik macskát. 7-hetes kékes, szürke fajtát.
Ami érdekes: a másik két macskával kevésbé képes kommunikálni, mint a kutyákkal. A macska xenofil.
Én egyébként nem is vagyok igazán macskás ember, jobban értem a kutyákat.
A vízi csigákon felbuzdulva viszont megvalósítottam állat-terrárium tervemet. Összehoztam egy csigalakot. Rendesen felszereltem: kókuszos talaj mohával, rejtekhely, enyhe fény. S csak egy darab csigát szereztem be, hogy ne szaporodjon. A csiga nem társas lény, szóval megvan egymagában.
A csigám gyerekkorú, van egy apró sérülés a házán, de ez megoldódik idővel.
Látható: sárgarépa és tök van neki bekészítve, s kálciumblokk (ez a teknős formájú tárgy). Be van téve egy melegítőkő is, de ez csak a biztonság kedvéért: a csiga nem gyík, azaz nem igényli az állandó meleget.
Egyelőre nem sikerült hatékonyan kommunikálni vele.
Pedig a csiga közelebb áll az emberhez, mint az ember az Istenhez. Viszont az ember képtelen kommunikációs csatornát adni a csigának. A csiga így mindent természeti adottságnak vesz, a jót és a rosszat is, nem gondolkozik el azon hogyan került egy teljesen biztonságos környezetbe, hogy nem kell félnie ellenségtől, s hogy csodás módon terem minden nap friss étel. Amikor pedig valami rossz történik, a csiga egyszerűen elbújik és vár: egyik nap éppen sétált, mire akaratlanul zajosan kinyitottam a terrárium fedelét, ezt az állat meghallotta, megijedt, s azonnal visszahúzódott házába, s így is maradt fél óráig.
Ballib önellentmondás: egyrészt azt állítani, hogy konteó hinni a gazdag magánalapítványok hatalmában, ez amolyn laposföldi hiedelem, másrészt azt állítani, hogy ezek az alapítványok létfontosságúak a "civileknek" és a "demokrácia" ügyének.
Természetesen eleve ezek a civilek nem civilek, hanem alapítványi alkalmazottak. Akik bizonyos hatalmi érdekeket szolgálnak ki. Amivel önmagában semmi gond, csak nem kellene ezt tagadni.
Az ismételt antiszemitázás pedig ma már a ballib táborra se hat, immár ők is ásítanak ezen.
Annak idején egy balatoni nyaralás alatt olvastam el Asimov Alapítvány-trilógiáját. Aztán a trilógiából heptalógia lett, a szerző írt két bevezető és két befejező részt is. De ezek később lettek meg, s amikor én olvastam, még csak 3 rész létezett.
Tulajdonképpen Asimov politikai krédója csak az első befejező részben derült ki nyíltan. Korábban még nem volt tanácsos az USA-ban kommunistának lenni nyíltan - így is rajta volt Asimov az 50-es években a kommunistagyanús személyek listáján -, de a 80-as években ez már nem jelentett problémát. Eleve Asimov kommunistaként se volt soha szovjetpárti, ahogy kínaipárti se, ő valami elvont kommunizmusban hitt, ateista és racionalista alapokon.
Az Alapítvány pereme mű tulajdonképpen arról szól, hogy az emberiség előtt van 3 út:
A történet arról szól, hogy az egyik szereplőre hárul, válasszon a 3 lehetőség közül, s ő a Gaiát választja, a bolygószintű rend kiterjesztését az egész világegyetemre.
Én 1986-ban olvastam a könyvet. Már akkor se tetszett. Ez ugyanis egy teljesen alaptalan utópia. Az utópiák fő baja pedig, hogy nem számolnak a valósággal, majd amikor észlelik, hogy a dolgok nem mennek sehogy se, féktelen erőszakkal reagálják le a csődöt. A marxi modell is végülis erről szólt.
Gaia pedig ennek felturbózott verziója: immár nem csak a tulajdonról kell lemondani, de az egyéniség minden maradványáról is. Persze, nyilván kiválóan működne egy olyan társadalom, melynek van közös tudata, de az emberi faj nem ilyen (sőt, a földi élővilág 99 %-a se ilyen), így az egész csak egy buta halandzsázás.
Érdekes az összevetés a Star Trek világával. Gene Roddenberry, a Star Trek megalkotója szintén erősen balos volt, de sokkal amerikaiabb módon, azaz ő a kommunizmust csak a gazdaságra akarta kiterjeszteni, egyébként valamiféle versengő társadalmat képzelt el, csak nem pénzbeli versengést, hanem tudományban, felfedezésben, stb. Így ott "Gaia" negatív szereplő, a Star Trekben Borgnak hívják, s valamiféle elnyomó, borzasztó ellenségként van ábrázolva. A Borg fő ellenség, míg pl. a még mindig kapitalizmusban élő idegen fajok csak amolyan vicces egzotikum.
Persze ebből a vicceskedésből is akadt baja Roddenberrynek. Őt nem kommunizmussal, hanem antiszemitizmussal vádolták meg. A fő kapitalista idegen faj ugyanis a ferengik, akik alacsony, szőrös, meglehetősen csúnya lények, nagy orruk és fülük van, s rendkívül kapzsik - a kritikusok szerint antiszemita karikatúrákból mintázta Roddenberry a ferengiket.
Szerencsére a Star Trek Roddenberry után 2 legnagyobb neve, a Kirk kapitányt és a Spock elsőtisztet játszó színészek megvédték Roddenberryt: "ha antiszemita lett volna, nem minket hívott volna meg a 2 főszerepre", ugyanis mind a két színész zsidó.
Tulajdonképpen ez a két véglet: az alaptalan utópia és a valóság megváltoztathatatlanságához ragaszkodás. Utóbbi végülis a klasszikus liberalizmus: azaz az ember rossz, s mivel úgyis mindig rossz lesz, így igyekezzünk ezt a rosszt jóra használni.
A keresztény elv egészen más. A rossz sose fogadható el, törekedni kell a jóra, de tudni kell, nem lehetséges a földi életben működő utópia.
Már írtam egy unikális 1985-ös élményemről: egy bolgár Komszomol (= KISZ) gyűlés kapcsán. Lényege az volt: egyetlen őszinte pillanat se volt az egészben, mindenki csak azért volt ott, mert "kell", viszont senki se bízott meg a másikban annyira, hogy erről nyíltan megállapodjon, szóval végig lett darálva az egész szöveg, majd mindenki ment boldogan útjára a végén.
Nemrég ugyanezt éltem át. Sajátos helyen: egy ortodox templomban.
Megemlékező gyászmise volt, ismerős ember halálának évfordulója.
Úgy tűnt, mindenki azért jelent meg a helyszínen, hogy aztán ne mondhassa senki, hogy nem ment el. Furcsa módon a pap is valahogy része volt az "összeesküvésnek": fénysebességgel eldarálta a szöveget, alig levegőt véve. Aztán elszaladt, még el se köszönt, s persze semmilyen beszédet nem mondott, még jelképeset se.
Vannak ugyanis ilyen jelképes beszédek, melyeket akkor mond el a pap, ha a meghalt embert nem ismerte, de a rokonait se, így semmi személyeset nem tud mondani. Ezzel alapvetően semmi gond: a nem templomba járó, nem is igazán hívő keresztény embert lelki üdvéért is lehet imát mondani, erre vannak a sablonszövegek, melyek bárkire érvényesek: rövid általános vázlat a túlvilágról és remény kifejezése, hogy Isten megbocsátja az elhunyt bűneit.
Amikor apám meghalt, ateista szertartással lett temetve, még annak is megvan a maga szokásrendszere. A temetkezési cég képviselője megkérdezi ilyenkor, rokon mond-e beszédet vagy ők mondjanak, aztán, ha a "vevő" az utóbbit választja, akkor 1-órás konzultáció jön a legközelebbi rokonokkal, majd a cég elkészít egy beszédtervet, amit aztán a közeli rokonok elfogadnak, s aztán ez kerül elmondásra az alkalmazott által.
Itt viszont semmi.
Mondtam is utána halkan "ha ilyen a dolog menete, jobb nem csinálni". Láttam egy korombeli ember nézésén, ő is valahogy furcsán érzi magát, mondom neki óvatosan "emlékszel a Komszomol-gyűlésekre?", mire ő elröhögte magát: rögtön ráérzett mire utalok.
Persze a vélemények nem egységesek. Van aki azt mondja, a tartalom nélküli forma is jobb a semminél. Sokan szeretik is ezt: lám milyen sokan bámulták pl. Charles és Camilla idei londoni koronázását, miközben az egésznek semmi értelme a valóságban, hiszen Anglia régóta köztársaság. Szerintem viszont fordítva van: a foklorizálódás árt a tartalomnak.
Nem vagyok nagy FB-kommentelő. Viszont két hónapja ki lettem tiltva egy bolgár FB-oldalról, ahová kommenteltem.
Ez egyébként egy rendszerkritikus oldal, viszont ez Bulgáriában gyakran - túl gyakran - együtt megy a kommunista rendszer kritikálatlan dicséretével.
Semmi bajom persze azzal, ha valaki kiemeli a kommunista rendszer pozitív vonásait, én is tudok ilyet mondani, de úgy általában dicsérni azt a rendszert, tudomásul se véve a problémákat, sőt azokat letagadva teljesen abszurd.
Vitáztam. A dolgok különösen akkor kezdtek rosszak lenni, amikor elkezdtem tényeket sorolni, többek között saját személyes élményeimre hivatkozva 1986-1989 között a bolgár kommunista rendszerről.
Szóval két napig vitáztam pár emberrel, végül minden ellenfelem kiderítette rólam, hogy én fanatikus euroatlantista vagyok, a nyugat esküdt híve, s egyébként meg hazudok. Mert akkor magas életszínvonal volt, az emberek bőségben éltek, alig tudták elkölteni hatalmas jövedelmüket, bezzeg most afrikai nyomor van.
Kezdtem magamat úgy érezni, mintha magyar ballibekkel vitáznék, csak épp ezek pont az ellenkezőjét állítják, de pont ugyanolyan hévvel és valóságtagadással.
Aztán vége lett a vitának: töröltek és kitiltottak liberális propaganda terjesztése miatt.
Eddig nem írtam az esetről. De most egy magyar ballib kommentelőnél találtam valami hasonlót:
Egyébként ez ma már ritkaság a ballib oldalon, mert ma már inkább kádáristának szokás szidni Zorbánt, de hát ezek szerint ez a hozzáállás is maradt még. De ez a szöveg pont ugyanaz a demagóg logika, mint amit a bolgár csoportban láttam.
Kiválasztottak egy darab terméket, a kenyeret, aminek közismerten erősen támogatott fix ára volt, s ebből vonják le az egész életszínvonalat. Elfeledve azt is, hogy akkor a kenyér tényleg "kenyér" volt, jellemzően 1- vagy 2-féle volt, választék nem volt. S még azt is, hogy ha az ember szombaton nem ment időben kenyeret venni reggel, délelőtt fél 11-kor már üres volt a kenyérpolc a közértben. Gyerek voltam akkor, de emlékszem, hasonló esetben, be kellett utazni Budapest központjába, az "éjjelnapaliba" - mert egy ilyen volt -, s csak ott volt kenyér szombat dél és hétfő reggel között. (Ez csak 1981-től változott meg, amikor engedélyezték a magán pékségeket.)
Sajnos ez a hozzáállás nagyon is jellemző. Eszmék hívei úgy oldják meg az esetleges nehéz kérdéseket, hogy azokat nem veszik figyelembe. Amivel csak azt érik el, hogy gyakorlatilag kihirdetik: eszméjük gyenge lábakon áll.
Pedig simán mondhatná azt a kommunista rendszer híve "igen, nem volt választék, de az alapvető áruk olcsók voltak, s ez így jobb megoldás", de nem, nem ezt mondja, hanem letagadja a nyilvánvalót.
A keresztény eszmében az a jó, hogy sose teszi ezt. Eleve az ókortól ilyen a papképzés: valaki, jellemző tapasztalt teológus az "ördög ügvédje" szerepét játssza, s sorolja a bizonyítékokat a keresztény állítások ellen, s a diák feladata meg ezeket cáfolni értelmes, koherens, logikus módon. Emiatt ma az a furcsa helyzet van, hogy egyes eltűnt vallási nézetekről csak onnan van infónk, hogy megmaradtak azokat cáfoló keresztény szövegek, idézetekkel a cáfolt állításokból, míg maguk ezek a cáfolt szövegek meg nincsenek meg.
Ha jól látom, az ukrán fronton éppen 1944 ősze van.
A német felső vezetés 1944 őszén is még fanatikusan hitt a csodában: hogy képes lesz nyerni az egyesült amerikai-angol-orosz erők ellen. A józanabbak, köztük a katonai vezetés tagjai viszont érzékelték, katasztrófa lesz mindennek a vége, s ideje menteni a menthetőt.
Erről szólt a Hitler elleni merényletkísérlet is. A cél az volt: megegyezni, szétszakítani az amerikai-angol-orosz szövetséget, legalább az angolokkal és az amerikaiakkal kiegyezni, de fenntartani a független német államiságot.
Ezzel párhuzamosan a nyugati szövetségeseknek is volt hasonló tervük, Foxley terv néven, a cél ugyanaz volt. S végülis pont ezért lett a terv elhagyva: jobb kimenet volt Anglia és különösen Amerika számára egy tönkrevert Németország, mint egy meggyengült, mégis szuverén Németország.
Valami ilyesmi zajlik Ukrajnában. Az ukrán Hitler, Zelenszkij fanatikusan hisz a győzelemben, pedig erre semmilyen esély nincs, immár nyugati szakértők is erről cikkeznek. Egyes ukrán vezetők közben tárgyalni szeretnének. Immár a NATO is küld jelzéseket ebbe az irányba.
Az orosz fél nem siet, neki teljesen megfelel a mostani helyzet fenntartása, amikor 3-szor nagyobbak az ukrán veszteségek, mint az oroszak.
Kérdés, kinek mi a pontos érdeke. Ezen dől el minden.
Sajátos módon Bulgáriában nem a kommunisták csinálták a legtöbb helynév-átnevezést.
Persze kommunista átnevezések is voltak. Ezek egy része még a kommunista rendszer alatt vissza lett csinálva. Várna neve 1949-1956 között Sztálin volt, Sumen neve 1950-1965 között Kolarovgrad volt (Vaszil Kolarov 1949-1950 között kormányfő volt, előtte Dimitrov egyik helyettese a Kominternben).
Pár név csak a kommunista rendszer után lett visszacsinálva.
S volt ami meg lett hagyva, mert az elnevezést már megszokta a lakosság, s az értelmezhető volt a névadó személytől függetlenül is. Macedónia bulgáriai részének legnagyobb városa máig Blagoevgrad - 1950-ben kapta ezt a nevet, a bolgár kommunista párt alapítójának, Dimitar Blagoevnek a tiszteletére. Azonban a "Blagoev" név jelentése "Blago fia", ill. melléknév a Blago/Blagoj névből, ami egy abszolút keresztény név, jelentése "jó, kellemes, lágy", eredete a Biblia szláv fordítása: amikor az angyal közli a hírt Szűz Máriával, hogy terhes és meg fogja szülni a Megváltót, ennek neve egyházi szlávul Благовѣ́щенїе - azaz szó szerint "kellemes hír átadása", a latin neve: Annuntiatio Domini. Szóval mivel a bolgár kommunista pártot egy ilyen szép bibliai nevű ember alapította, máig így hívják a várost.
Hasonló Dimitrovgrad esete, mely nem átnevezés, hanem új alapítás. Természetesen Georgi Dimitrov tiszteletére. De a Dimitrov név a Dimitar név jelzős verziója, magyarul "Demeter", ez pedig Bulgáriában a leggyakoribb 5 férfinév egyike. Szóval a város neve nem kell, hogy Dimitrovra emlékeztessen feltétlenül, végülis mintha magyarul "Demetervárad" vagy valami hasonló lenne.
Ráadásul a bolgár rendszerváltozáskor azt a vicceset is meglépte a helyi önkormányzat, hogy a város hivatalos ünnepét áthelyezte Georgi Dimitrov születésnapjáról - június 18. - október 26-ra, Szent Demeter napjára, arra hivatkozva, hogy a városban van egy XIX. századi templom Szent Demeterről elnevezve.
Ilyen trükkös dolgokat egyébként Magyarországon is csináltak. Laktam olyan helyen Budapesten, melynek közelében egy Pákozdi nevű hős ÁVH-sról volt elnevezve az utca, aki 1956-ben elhunyt az ellenforradalom elleni harcban, emléktáblája is volt - aztán 1989-ben egyszerűen levették az emléktáblát, s immár Pákozd település nevét viselte onnantól az utca, azaz maradt Pákozdi utca.
De Bulgáriában az igazi átnevezés hullám 1934-ben volt, a második bolgár katonai puccs után.
Korábban is voltak persze kisebb hullámok. Amikor az ország felszabadult a török uralom alól, természetesen mindenhol ahol volt bolgár névváltozat, ott az lett a hivatalos az addigi török név helyett, de ahol bolgár név nem volt, ott maradt a török. Pl. így lett Rusze a korábbi Ruscsuk - mai török írással: Rusçuk - helyett.
Alapvetően a török időkben a szokás az volt, hogy etnikai keverés csak a városokban volt, de ott is voltak etnikailag szeperált negyedek, míg a falvak inkább homogének voltak, azaz a beköltöző törökök jellemzően új falvakat alapítottak, persze török névvel, míg a bolgár falvak maradtak bolgárak, legfeljebb csak a hatóság képviselői jelentek meg ott. Új falvak esetében azok persze török nevet kaptak minden esetben, a lakosság etnikai összetételétől függetlenül.
Az átlagos helyzet az volt, hogy a török falvakban csak az ország felszabadulásakor lett bolgár lakosság. Ennek oka, hogy a felszabadítás során a török lakosság kb. fele el lett üldözve, ill. önként elmenekült, s helyükre bolgárok települtek be.
A felszabadulás után azonnal felmerült a probléma megoldásának igénye: miért maradjanak az országban török helynevek. Az első átnevezési hullám a XIX. sz. 90-es éveiben volt. Az egyik dédapám pl. a Veliko Tarnovo megyei Sztrazsica járásban született Vinograd faluban 1897-ben - ha 1 évvel korábban születt volna, akor még Kılıçlariban született volna, az eredetileg török falu 1896-ban kapott új nevet, teljesen új nevet, melynek semmi köze az eredetihez: a Kılıçlari az kb. "Kardfalva" vagy "Kardos", a Vinograd meg kb. "Szőlős".
Aztán volt még egy átnevezési hullám az I. vh. előtti években. Ekkor 300 településnév lett bolgárosítva.
De a nagy ugrás 1934-ben volt. Ekkor a kormányzat elhatározta: minden török nevet el kell törölni, kivéve azokat, melyek már nagyon rögzültek a használatban. Végül összesen 1800 település kapott új nevet, köztük 14 város, Bulgária településeinek kb. a harmada új nevet kapott ekkor. A török neveken kívül sok görög helységnév is meg lett változtatva.
Alapvetően a következő módszerek lettek alkalmazva:
A 1934-es átnevezési hullám eredményeinek 90 %-a máig él, azaz abszolút sikeresnek mondható.
A folyamat egyébként máig megy, de immár kisebb szinten, azaz pl. dombok, patakok, településrészek neve esetében.
Ami érdekes, van pár nagyon kiemelkedő név, mely egyértelműen török szó, mégis kedvelt a nagyközönség által, így az ezekre irányuló elnevezési tervek rendre elbuknak. Egyik Bulgária és Balkán legmagasabb hegycsúcsa, a Muszala-csúcs ("Musz Allah" - út Istenhez). S persze a fő ilyen név maga a "Balkán" szó, török jelentése "erdős hegyek". A modern bolgárban a Balkán szó kizárólagosan csak a félszigetre használatos, a hegységre nem: ott a "Balkán" megnevezéssel párhuzamosan van használatban a "Sztara planina" (= Öreg hegység) és még - bár ez ma már archaikus - a Hemusz név is, ez az ógörög Haimosz szláv változata, így nevezték a hegységet az ógörögök.
Nem vagyok egy nagy focirajongó, de a csütörtöki meccs - Bulgária-Magyarország EB-selejtező - érdekes volt. Persze nem maga a meccs miatt, hanem politikailag: egyrészt még a bolgár állami tv is egyszerre adta a meccset és a stadion körüli káoszt, másrészt várható volt, hogy a magyar csapat most szerzi meg az EB-re kijutást, aminek a magyar nyilvánosságban - sajátos módon - rendkívüli politikai jelentősége van.
Néztem persze a meccset is, kb. az idő 70 %-ában. A bolgár csapat rendkívül jól játszott. Most van a bolgár foci mélypontja éppen, s ehhez képest ez egy komoly eredmény, bármennyire is furcsán hangzik. A bolgár rajongók eszménye a 90-es évek közepe, amikor a bolgár foci világszínvonalú volt, az 1994-es VB-n Bulgária negyedik lett. Azóta van esés, majd zuhanás, most meg ez a meccs kezdeti emelkedésnek tűnt a mélyből: tulajdonképpen majdnem nyert a bolgár csapat, de a lényeg, hogy nen vesztett, mágpedig a selejtező csoport első helyezettjével szemben.
A tüntetések nem is a mostani edző vagy a játékosok ellen voltak, az edzőnek ez volt az első meccse, hanem a szövetség ellen, melyben éppen két frakció küzd egymással. A jelenlegi vezére a szövetségnek - Bobi Mihajlov - egyébként az 1994-es VB-csapat egyik kulcsjátékosa volt, dehát kiderült: aki tud jól focizni és többszörös milliomos lett csak focizásból, az nem feltétlenül tud szövetséget is vezetni.
Az igazi csemege viszont a magyar ballib kommentek. Hatalmas öröm volt, hiszen szinte az utolsó pillanatig Bulgária vezetett. Aztán a legvégén jött az egyenlítés: le nem írtható a gyász, mely eluralkodott a ballib keménymagban.
Már a meccse előtt voltak abszurd kommentek. Pl. volt aki remélte, a bolgár tüntetők megverik a magyar szurkolókat, miközben az egész tüntetés a valóságban semmilyen kapcsolatban nem volt a magyarokkal.
De a vége után jött az igazi. Íme a következőket "tudtam" meg:
A ballib táborban a vesztes fél - ez a Momentum - érzi, az idő ellenük dolgozik, a DK mindent nyer. Ők pedig nem akarnak DK-tagozat lenni. Így léptek.
Azonban a helyzetfelismerés abszolút téves.
Magyarországon 2 oldal van, "bal" és "jobb", persze egyik se jelent ténylegesen balt, vagy jobbot, de jobb híján ez megfelelő elnevezés. A lényeg: harmadik erőnek nincs hely.
Aki megpróbálta eddig, azt mind bukott, mindegy, hogy melyik oldalról kezdte. Ráadásul az még teljesen hiteltelen is, hogy valaki az ellen harcol, akivel összefog.
Hiszen nincs is valós üzenete a Momentumnak. Tulajdonképpen azt mondják: mi pont ugyanazt gondoljuk a világról, mint a DK, pont ugyanazt tennénk, mint a DK, de a DK legyen szíves és adja át nekünk a helyét. Ami komolytalan.
A másik oldalon a Mi Hazánk sikeresen kikerüli ezt a problémát: tulajdonképpen a Fideszen egyes ügyek nem elég határozott képviseletét kéri számon. De ugyanezt nem teheti meg a Momentum, a DK már így is túl határozott azon az oldalon.
Persze nem sajnálom. Egyrészt a mindenkit mélyen lenéző Annácska borzasztó idegesítő jelenség. Másrészt számunkra, kisemberek számára, a legjobb, ha a "baloldalt" a posztkomcsi újgazdag Gyurcsány-család képviseli.
Egyszerűen ilyen a magyar politika: kell egy nyugatos, modernista, nyitott párt és egy nemzeti, hagyományhű, szuverenista párt, másnak nincs hely. A kettő keverése nem vezet sehová, megbukott az egyszerre nyugatosnak és hagyományhűnek lenni akaró MDF, de annak új paródiája a "néppárti Jobbik" is, ahogy az egyszerre szuverenistának és nyitottnak lenni akaró LMP is.
Van egy népszerű tévhit fideszes-keresztény körökben: hogy a jelenlegi római pápa valójában derék ember, csak a liberálisok kiforgatják szavait.
Természetesen semmi sincs távolabb az igazságnál, mint ez a konteó. A Szent Péter római trónját ideiglenes megszállás alatt tartó patagóniai illetőségű szivárványember következetesen harcol a kereszténység ellen megválasztása óta.
Tulajdonképpen ő a vatikáni Gorbacsov, aki belülről bontja le a rendszert. Álvatikáni Ferkó példaképe Mihail Gorbacsov tehát, aki sikeresen lebontotta azt a szervezetet, melynek élére került: a szovjet kommunista rendszert. Nyilván Gorbacsov szerepe pozitív mindazok számára, akik ellenezték a szovjet kommunista rendszert - itt a helyzet azonos: keresztényellenes körökben Szivárványos Ferkó megítélése szintén rendkívül pozitív, ő gyakorlatilag szupersztár celeb náluk. Ahogy egykor Gorbi-mánia volt nyugaton, úgy van ma pápamánia ateista körökben. S ahogy egykoron a kommunisták ellenezték "Gorbit", úgy ellenzik ma a "pápát" a keresztények.
Neoton Éva sajnos már túl öreg ehhez, idén lett 70 éves, különben biztosan csinálna egy "Ferkó de jó ember vagy" slágert is.
Ferkó kemény kampánnyal működik. Teljesen normális szociális üzenetekbe rejti valódi céljait. Pont ahogy egykor Gorbacsov is a kommunista rendszer valós problémáira hivatkozott.
Szerencsére Ferkó de facto ellenpápának sokkal több ellensége van, mint egykoron Gorbinak. S mivel a vén patagóniai perverz egyre jobban érzi élete végét, kénytelen sietni, hogy sikeresen és időben teljesítse gazdái ukázatit, folyamatosan lehull róla a sátáni mosolymaszk, mögüle kilátszik a krisztustagadók kiöltött nyelve.
Most éppen egy amerikai püspököt rúgott ki Ferkó, aki ellenezte az, hogy befogadóbb legyen a katolikus egyház az "LMBTQ közösség" számára, továbbá szimpóziumok tartását olyan kérdésekről, melyek felül állnak a vitán. A püspök rámutatott: a krisztusi igazságokat elfogadni kell, nem vitázgatni róluk, az egyház feladata pedig nem a bűn felé befogadónak lenni, hanem küzdeni ellene. Ezek a szavak a püspök leváltását érték.
Idei budapesti látogatásán ismét kimutatta sátáni foga fehérjét Ferkó "barát". Amikor a miatta kiűrített budapesti fúutcán kevélyen végigrobogott egy direkt erre a célra kiválasztott kiskategóriás kocsiban. Persze bűn ha az ember szupergazdag és kérkedik vele, de van egy még nagyobb bűn: szupergazdagnak lenni, közben úgy tenni, mitha koldus lennénk. Szerintem még az is ki volt adva utasításba aznap, a díszautót ne mossák le.
Ma már nyilvánosak Oroszországban a Leninnel kapcsolatos dokumentumok. Néha az ember vicces apróságokat talál ebben. Amikor Lenin 1917. április 3-án megérkezik Szentpétervárra Svájcból a németek által biztosított lezárt vonaton, leszállás előtt a fülkében - ahol mellesleg 2 nővel utazik, a feleségével és a szeretőjével! - gyorsan cipőt cserél: a még Svájcban vett új cipőjét elcsomagolja a bőröndjébe, majd onnan elővesz egy kopott pár cipőt, amit felvesz. A két nő nézi őt furcsán, mire ő megjegyzi "a nemzetközi munkásosztály vezetője nem szállhat le a pályaudvaron vadonatúj cipőben".
Nekem rögtön ez ugrott be Ferkó Fiat-nagyzolása kapcsán. Szerintem legközelebb az is benne lesz a forgatókönyvben, hogy a út közepén lerobban a kocsi, Ferkó kiszáll, olajszintet ellenőriz, hozzáönt fagyállót, ráüt a motorháztetőre, majd visszaül, s indul a kocsi.
A ballib táborban Venezuela kérdése olyan, mint Kádár kérdése.
Ismert jelenség: a ballib keménymag egy része szerint az a baj Zorbánnal, hogy kádárista. Ami ellen leghangosabban a ballib keménymag másik része tiltakozik, hiszen szerintük Zorbán rossz, viszont Kádár meg jó volt.
Valami ilyen volt és van Venezuela ügye, különösen Chávez elnöksége alatt (Chávez elnöki mandátuma alatt halt meg 2013-ben).
Itt a ballib tábor rendszeres érve volt, hogy Zorbán utánozza Chávezt és diktatúrát épít. Ami ellen kétségbeesetten protestált a kevés marxista a ballib tábor szélén.
Ugyanis ilyen jelenség mindig volt a ballibeknél. Aki az 1989-as pártszakadásnál nem ment Thürmerékhez, hanem az elvileg szociáldemokrata MSZP-vel tartott, azok között akadtak azért szélsőbalosok, akik valahogy abban reménykedtek, le fogják téríteni balra az egyre liberálisabb MSZP-t. Egészen 2009-ig volt ilyen frakció az MSZP-ban, Bajnai fellépése volt az utolsó csepp a pohárban, mely végleges távozásra késztette a kis társaságot.
De a másik oldalon, a kőkeményen ballib-ellenes Thürmeréknél is lett idővel egy csoport, mely viszont valamiféle "összefogást" akart a ballibekkel a "fasiszták" ellen. Persze ez csak kb. 2 tucatnyi ember volt - gyakorlatilag Vajnai Attila és felesége Krisztina, meg pár haverjuk -, de a ballib médiák sztárolták őket, így úgy tűnt, valódi erőt képviselnek. Egy időben még magát MMM-et - a Magyar Marxista Messiást -, azaz TGM-et is becsábították valamelyik legújabb törpepártjuk vezetőségébe!
S egy időben még ment is valami "összefogás", talán éppen TGM jóvoltából, akinek erős hatása maradt volt ballib elvtársai között, de mindez gyorsan összeomlott. S a fő külpolitikai ok éppen Venezuela volt. Attila többször is tajtékzott, hogyan lehetséges, hogy a ballib megmondóemberek "magyar Chávezről" értekeznek Zorbán kapcsán, mikor pedig Zorbán fasiszta, Chávez meg a "mi emberünk".
Ami az egészben jó hír: a Fidesz abbahagyta korábbi nevetséges diktúrázását Venezuelával kapcsolatosan. A legutóbbi venezuelai puccskísérlet - 2019 - során a magyar kormányzat még a sikertelen puccsista CIA-ügynök Juan Guaidó oldalára állt, akinek programja kimondta: Venezuela legyen az USA által irányítva.
