Még a precovid kor élménye: hosszú zakatolás a villamoson, 20 megállót is utaztam akkoriban szinte napi szinten.

Ilyenkor az utasok nagy többsége munkába menő kisember. Ülnek, s néznek maguk elé unottan. Ráadásul ez már a B csapat, az értelmiségiek, pontosabban az irodai munkásság. Az A csapat, a fizikai dolgozók elfárasztják izmaikat, nincs idejük gondolkodni se, így kisebbnek érzik a problémát.

Furcsa, de ez van, az elnyomottabb kevésbé elnyomottnak érzi magát. De ez nem egyedi jelenség. Amikor a középkori Európában mindenki gabonakását, krumplit és kenyeret evett, s olcsó fröccsöt ivott hozzá, ünnepeken fogyasztva csak húst, gyümölcsöt, rendes bort és sört, kevésbé érezte magát az átlagember rosszul, mint amikor a XIX. században megjelent a nagy bőség, csak éppen a legtöbbeknek nem volt rá pénzük. A relatív negatívum mindig rosszabb az abszolút negatívumnál.

Szóval az irodai dolgozó nem fárasztja ki magát fizikailag, marad ereje gondolkodni. Így még jobban átlátja: amit csinál, annak szinte semmi értelme, s az egész életvitele abszurd.

Az egyik ok, amiért elkezdtem állandóan kocsival járni munkahelyre ez volt: meg akartam magamat kímélni az életgyűlölő kisemberek látványától. Nem, nem hibáztatni akarom őket, jogosan van bennük ez az érzée, de azt vettem észre, rám is kezd átragadni. Ami pedig kezdte rontani ihletemet. A rossz oldala: így kevesebb impulzust kapok a kisemberektől.

Mi történik az ember halálakor?

Az evilágból való kilépés véglegesedése azzal jár, hogy az egyén egy teljesen sötét kockába kerül, mely azonban végtelen méretű. A halott teljesen élőnek érzi magának, viszont minden testi igénye hiányzik.

Maga körül ebban az állapotban az ember csak a sötétséget látja, de ez nem félelmetes sötétség. Egyedül maga alatt lát fényt: ez olyan mint egy társasjáték kartonja. Azon aztán látja teljes evilági életét, annak minden elemével.

A halott lassan ráébred az az élet egészen más volt. Lassan elvész a gondolati kapcsolat is a "társasjátékkal". A halott agya kitisztul.

Ami aztán jön, az már e tiszta állapot elérése után következik. Nyilván maga a kitisztulás időtartama különböző, egyénfüggő.

Van egy makacs mítosz arról, hogy az indiánok ki lettek irtva. Ezért most pár adat.

A teljes amerikai kontinens lakossága 1500-ban 50 millió körül lehetett, ebből 25 millió az azték birodalom (a mai Mexikó középső része), 10-10 millió az inka birodalom (a mai Peru, Nyugat-Ecuador, Bolívia, Észak-Chile területén) és a több tucatnyi maja állam (a mai Guatemala, Honduras, Salvador, Belize, s Mexikó déli és keleti része), s 5 millió minden más, ez utóbbi a "vadon" élő, azaz az államiságot el nem érő társadalmakban élő indiánok.

Jelenleg a teljes amerikai kontinens lakossága kb. 1 milliárd fő, azaz pont a húszszorosa.

Azt hiszem, elég végignézni átlagos latin-amerikaikat, hogy az ember észrevegye bennük az indián elemet, de íme az adatok.

Amerikában jelenleg 40 ország van, ebből 35 "helyi", 5 pedig európai ország, melynek területe van az amerikai kontinensen. Az utóbbi 5 közül 2 azonnal kizárható:

• Dánia: hiszen amerikai területe (Grönland) történelmileg és kulturálisan teljesen eltér Amerikától, többek között sose éltek itt indiánok,
• Portugália: csupán földrajzi érdekesség, hogy az Azori-szk. két legnyugatibb szigete Amerikához tartozik, de ez mind történelmi, mind kulturális értelemben Európa.

Az egyes régiók nagyon különbözőek etnikailag és történelmileg is, így érdemes őket külön kezelni.

A legegyszerűbb a Karib-térség esete, ez ma kb. 45 millió fő, azaz az összamerikai lakosság 4 %-a. Ez az európaiak által legkorábban felfedezett terület. Eleve gyéren lakott volt, alacsony szintű társadalmi szervezettségben élő népekkel. S ez a terület, ahol valóban volt őslakos-irtás. Még nem voltak hatályban az indiánokat védő spanyol törvények (ezeket 1542-ben hozta meg a spanyol király), így a spanyol telepesek gyakorlatilag fogyóeszközként tekintettek az őslakosokra. Természetesen itt is a természetes halál volt a fő halálozási ok, nem a kegyetlenkedés, de az indiánokra erőszakolt kényszermunka tovább növelte az egyébként is magas halálozási arányt. Végülis éppen az indiánok kihalása szülte meg az ötletet, hogy néger rabszolgák legyenek betelepítve a helyükre.

A legnagyobb karibi szigeten - Kubában - 50 év alatt kb. 300 ezer indiánból 3 ezer maradt meg az indián törvények bevezetésekor. Ma persze turistáknak mutogatni szoktak kubai indián falvakat, de ezek amolyan skanzenek valójában (pl. Baracoa városban, Guantánamo megyében), nagyjából mintha Magyarországon valaki besenyő településeket kezdene reklámozni.

Ma a Karib-térség gyakorlatilag indiánmentes zóna. Ténylegesen csak genetikai maradványok vannak, se indián, se kevert fajú közösségek nincsenek. Az indiánok száma jellemzően nulla itt, s ha több ennél, akkor is messze 1 % alatti, ami szintén jellemzően kevert népesség.

Az egyetlen kivétel Dominica (a Közösség, nem a Köztársaság), ahol valami csoda folytán fennmaradt az ország keleti partvidékén egy indián törzs, ma az összlakosság kb. 3-5 %-át teszik ki.

A kontinentális Közép-Amerikában egészen más a helyzet. A lakosság kb. 170 millió fő. Az egyes országokban a helyzet:

• Belize - indián lakosság: 18 % - kevert indián-fehér lakosság: 53 %,
• Costa Rica - indián lakosság: 3 % - kevert indián-fehér lakosság: 15 %,
• Guatemala - indián lakosság: 44 % - kevert indián-fehér lakosság: 52 %,
• Honduras - indián lakosság: 6 % - kevert indián-fehér lakosság: 87 %,
• Mexikó - indián lakosság: 30 % - kevert indián-fehér lakosság: 60 %,
• Nicaragua - indián lakosság: 5 % - kevert indián-fehér lakosság: 69 %,
• Panama - indián lakosság: 12 % - kevert indián-fehér lakosság: 65 %,
• Salvador - indián lakosság: 2 % - kevert indián-fehér lakosság: 85 %.

Tehát az egyetlen ország a régióban, ahol az indiánok és a meszticek együtt nem alkotnak többséget Costa Rica. Az oka ennek: ez volt a leggyérebben lakott térség a régióban, s a hatalmas mértékű spanyol bevándorlásban így az őslakos arány jelentéktelen lett a régió többi országához képest.

Észak-Amerikában - lakossága 365 millió - az számok jelentéktelenek. Az USA-ban az indián arány 1 %, Kanadában 3 %, plusz 2 % mesztic.

Dél-Amerika - lakossága 420 millió - 3 régióra osztható:

• ahol gyakorlatilag nincs se indián, se mesztic: ez a 3 Guayana és Uruguay (terméeszetesen ide tartozik a Falkland-szk. is, mely lakatlan volt az európai gyarmatosítás kezdetén),
• ahol jelentős indián és mesztic kisebbség van: Argentína (2 % indián, 8 % kevert) és Brazília (2 % indián, 12 % kevert),
• ahol a többség indián és mesztic: az összes többi ország.

Argentína és Brazília esetéhez hozzá kell tenni az indián és a mesztic lakosság nem egyenlően elosztva él az országban. Brazíliában északnyugaton van a legtöbb indián, s ott valamint északkeleten a legtöbb mesztic. Argentínában pedig délen és északnyugaton él ez a lakosság a legnagyobb arányban.

Ma tehát az amerikai kontinensen összesen kb. 350 millió indián és fehér-indián keverék ember él. Az összlakosság harmada.

Afganisztán és az USA ottani veresége kapcsán a fősodrú liberális narratíva az, hogy a nagylelkű USA mindent megtett, de a bunkómucsai afgánok nem voltak hajlandók segíteni saját magukon, így nem volt mit tenni. S ha követett is el hibát a nagy USA - áldott legyen a neve! -, azt a rohadék Trump követte el, miközben a demokrata Biden hatalmas profi, hibátlan szent ember. Igaz, időnként elalszik tárgyalás közben, de ezt is azért, hogy álmában terveket dolgozzon ki a világ érdekében!

Igenám, de a radikális iszlamisták libbantak nem elégedettek. Hiszen az egyeneságú fejlődés nem mehet visszafelé! Meg hogy hogy nem akarják az emberek a jót? Miért nem védik meg a progressziót? S a nyugat meg hogyan képes aludni ezalatt?

Bevallom, nekem egyre szimpatikusabbak a talibánok. Valahogy úgy vagyok velük, mint a budapesti augusztus 20-i díszmenet vidámparki stílusú dekorációival: első látásra az ember megdöbben, miféle baromság ez, aztán amikor meghallja a ballib megmondóemberek folyamatos öklendezését, hirtelen úgy látja, nem is olyan rondák azok a dekorációk...

Egy tíz nappal ezelőtti cikk. Szánalmas, de őszinte, szóval figyelemre érdemes.

Szóval a neves ballib megmondóember Radnóti Sándor azt mondja, hogy ők a civilizáció, s az ellenvélemény a barbárság.

A barbárság törzsterületén irtózatos az elnyomás állítólag. Ez magyarra fordítva azt takarja: ott nem tehetnek meg bármint a liberális nagyurak és filantróger gazemberek.

Liberális, nyugati gőg ez, semmi más.

Pedig a nyugati szemétcivilizáció elleni ellenállás nem barbarság, szimplán egészséges önvédelem.

De nyugodtan nevezzenek minket a liberálisok barbároknak, semmi gond. Vállaljuk büszkén, hogy liberális értelemben barbárok vagyunk.

Ami pedig a radnótikat illeti, egy egészséges társadalomban nemhogy ők a megmondóemberek, hanem legfejebb egy megtűrt törpe kisebbség.

Melyek azok a területek, melyek "gyarmatgyanúsak"?

Alapvetően ez 2 kategória:

• melyeket az azt birtokló állam speciális státuszúként kezel, azaz a jogrend ott nem azonos azzal, ami az állam "normál" részén,
• ahol nincs ugyan speciális státusz, de területileg jelentős távolságra fekszik az ország fő területétől (itt eleve nem veszem figyelembe azokat az eseteket, ahol ez a távolság arányosan kicsi).

Íme a teljes lista:

• Angola:
  • Cabinda;
• Ausztrália:
  • Ashmore- és Cartier-szk.,
  • Heard-sz. és McDonald-szk.,
  • Karácsony-sz.,
  • Korall-tengeri-szk.,
  • Kókusz-szk.,
  • Norfolk-sz.;
• Azerbajdzsán:
  • Nahicsevan;
• Brunei:
  • Temburong;
• Chile:
  • Húsvét-szk.;
• Dánia:
  • Feröer-szk.,
  • Grönland;
• Egyesült Királyság:
  • Akrotíri és Dekélia,
  • Anguilla,
  • Bermuda,
  • Brit Antarktiszi Terület,
  • Brit Indiai Óceáni-szk.,
  • Brit Virgin-szk.,
  • Dél-Georgia és Déli-Sandwich-szk.,
  • Falkland-szk.,
  • Gibraltár,
  • Guernsey,
  • Jersey,
  • Kajmán-szk.,
  • Man-sz.,
  • Montserrat,
  • Pitcairn-szk.,
  • Szent Ilona, Ascension és Tristan da Cunha,
  • Turks- és Caicos-szk.;
• Finnország:
  • Åland-szk.,
• Franciaország:
  • Cliperton-sz.,
  • Francia Déli és Antarktiszi Terület,
  • Francia Guiana,
  • Francia Polinézia,
  • Guadeloupe,
  • Martinique,
  • Mayotte,
  • Réunion,
  • Saint Barthélemy,
  • Saint Martin,
  • Saint Pierre és Miquelon,
  • Új-Kaledónia,
  • Wallis és Futuna;
• Hollandia:
  • Aruba,
  • Bonaire,
  • Curaçao,
  • Saba,
  • Sint Eustatius,
  • Sint Maarten;
• Horvátország:
  • Dubrovnik-Neretva;
• Kelet-Timor:
  • Oecusse;
• Norvégia:
  • Bouvet-sz.,
  • Jan Mayen.szk.,
  • Svalbard;
• Oroszország:
  • Kalinyingrád;
• Portugália:
  • Azori-szk.,
  • Madeira;
• Spanyolország:
  • Ceuta,
  • Kanári-szk.,
  • Melilla;
• USA:
  • Alaszka,
  • Amerikai Szamoa,
  • Amerikai Virgin-szk.,
  • Baker-sz,,
  • Északi-Mariana-szk.,
  • Guam,
  • Hawaii,
  • Howland-sz.,
  • Jarvis-sz.,
  • Johnston-atoll,
  • Kingman-zátony,
  • Midway-szk.,
  • Navassa-sz.,
  • Palmyra-atoll,
  • Puerto Rico,
  • Wake-sz.;
• Új-Zéland:
  • Cook-szk.,
  • Niue,
  • Tokelau.

A listámon nem szerepelnek azok a határmenti kisebb exklávék, melyek történelmi okokból kerültek nem messze az anyaországtól. Ilyenek vannak a belga-holland, a német-svájci, a spanyol-francia, az olasz-svájci határon, valamint Omán és az Egyesült Arab Emirátusok határán. (Korábban 100 feletti ilyen eset volt az indiai-bangladesi határon, ezeket pár éve mind megszüntették.) A nagyobb hasonló eseteket viszont beletettem a listába.

A listáról zárjuk ki először azokat, melyek nyilvánvalóan nem gyarmatok, hiszen nincs és sose volt állandó lakosságuk. Ezek:

• Ausztrália:
  • Ashmore- és Cartier-szk.,
  • Heard-sz. és McDonald-szk.,
  • Korall-tengeri-szk.;
• Egyesült Királyság:
  • Brit Antarktiszi Terület,
  • Dél-Georgia és Déli-Sandwich-szk.;
• Franciaország:
  • Cliperton-sz.,
  • Francia Déli és Antarktiszi Terület;
• Norvégia:
  • Bouvet-sz.,
  • Jan Mayen.szk.;
• USA:
  • Baker-sz,,
  • Howland-sz.,
  • Jarvis-sz.,
  • Johnston-atoll,
  • Kingman-zátony,
  • Midway-szk.,
  • Navassa-sz.,
  • Palmyra-atoll,
  • Wake-sz..

Most zárjuk ki azokat a közeli exklávékat, ahol történelmi okokból az illető terület kissé távol maradt a fő területtől:

• Angola:
  • Cabinda: 40 km-re található a fő angolai területtől, a felsoroltak közül az egyetlen, ahol létezik szeperatista mozgalom, mely szeretne elszakadni Angolától. 1956-ig Cabinda önálló portugál gyarmat volt, azaz önálló identitása volt, s ez megmaradt a függetlenség után is. Tehát ez eddig az egyetlen gyarmatgyanús.;
• Azerbajdzsán:
  • Nahicseván: A határok megállapítása a szovjet időkben történt, amikor ennek nem volt még gyakorlati jelentősége, így Szovjet Azerbajdzsán 2 részre volt osztva, a nyugati Nahicseván, a keleti a fő rész, köztük örmény területtel. Ma Azerbajdzsán legfejlettebb része Nahicseván, a csak Nahicseván miatt létezik közös azeri-török határ. A lakosság 99 %-ban azeri. Az utóbbi 30 évben Azerbajdzsán két része között szárazföldi úton csak Iránon keresztül lehetett eljutni, a szovjetkori utak az azeri-örmány viszály miatt le voltak zárva. A tavalyi azeri-örmány háborúban aratott azeri győzelem egyik eredménye: az egyik tranzinút megnyílt örmény területen keresztül, orosz ellenőrzés alatt használható ez az útvonal.;
• Brunei:
  • Temburong; Brunei a világ második leggazdagabb országa, nincs elszakadási vágy. Temburong 25 km-mel keletebbre fekszik a fő brunei területtől, a lakosság ugyanaz - sőt a lakosság a két rész közti malájziai területen is ugyanaz. Pár év óta híd létezik a két brunei területrész között a tenger felett, így ma már át lehet haladni köztük határellenőrzés nélkül szárazföldi úton is.;
• Horvátország:
  • Dubrovnik-Neretva: Ez az eset az 1699-es karlócai béke eredménye máig. Az akkori Raguzai Köztársaság nem akart közös határt a vele viszályban lévő Velencei Köztársasággal, mely akkor birtokolta az észak-dalmáciai partvidéket és a közeli szigeteket. Így kettejük között egy kis területrész - Popovo Polje és Neum - a törökökhöz került mint egyfajta ütközőzóna. Később a terület osztrák, majd osztrák-magyar, majd jugoszláv lett, de státusza sose változott meg: sose lett Horvátországhoz csatolva, maradt boszniai terület, bár a lakosság 99 %-a horvát. Ez nem is okozott semmilyen gondot egészen Jugoszlávia széteséséig, akkor azonban hirtelen itt két országhatár keletkezett, s a független Horvátország két részre "szakadt" a kis boszniai területsáv miatt. A horvátok 30 éve hidat akarnak építeni a boszniai területrész kikerülése céljából, a híd építése 3 éve kezdődött, idén szerkezetkész lett, jövőre várható a végleges befejezése. Évtizedes viták folytak erről, a boszniai kormányzat kifogásolta, hogy a horvátok "bezárják" őket a híddal.;
• Kelet-Timor:
  • Oecusse: Itt a kérdés alapja, hogy Timor-sziget egy része holland volt, más része portugál, s a portugál rész két egymással nem kapcsolódó területből állt. A portugál részt megöröklő Kelet-Timor így ma két részből áll. Az egész sziget teljesen vegyes etnikai értelemben.
• Oroszország:
  • Kalinyingrádi terület: A volt Kelet-Poroszország északi része, mely nem a vele fizikailag határos szovjet köztársasághoz, hanem az orosz köztársasághoz lett csatolva a II. vh. után. Ennek eredménye: ma 800 km-re van Oroszország fő részétől. Etnikailag ez egy teljesen orosz terület.
• USA:
  • Alaszka: Ez közismert, megvette az USA Oroszországtól 1867-ben.

Most azokat vegyük ki, ahol a terület távoli, de a lakosság etnikailag nem rendelkezik önálló nemzeti öntudattal, nem létezik semmilyen komoly igény arra, hogy önálló állam legyen.

• Egyesült Királyság:
  • Anguilla: Arról híres, hogy ellenkezett, amikor a britek függetlenséget akartak adni nekik.,
  • Falkland-szk.: Közismert eset. A lakosság arra büszke, hogy brit.,
  • Gibraltár: Az előzőhöz hasonló, bár itt létezik helyi identitás, az csak a briten belüli refionális öntudat.,
  • Guernsey: Gyakorlatilag Anglia része. Történelmi és jogi okokból nem lett hivatalosan csatlakoztatva hozzá.,
  • Jersey: Ugyanaz mint Guernsey.,
  • Man-sz: Ugyanaz mint Guernsey.,
  • Szent Ilona, Ascension és Tristan da Cunha: Pár ezer fős telepes lakosság 3 egymástól távoli szigeten. Gazdaságilag is képtelen lenne a terület önfenntartásra, de igény sincs rá, a lakosság britnek tekinti magát.;
• Finnország:
  • Åland-szk.: A lakosság egyszerűen svéd anyanyelvű finnként határozza meg magát.;
• Franciaország:
  • Saint Barthélemy - Francia telepes sziget. Az egyetlen francia sziget a Karib-térségben, ahol a lakosság zöme nem rabszolgák leszármazottja. Élvezik a francia státuszt, annak negatív oldaláról pedig lemondtak, 2012-ben az EU-ból is kiléptek,,
  • Saint Pierre és Miquelon - Az utolsó észak-amerikai francia "gyarmat". Lakossága fehér telepesek utódai. Gyakorlatilag két lábon állnak: élvezik egyszerre Kanada és Franciország rendjét.;
• Norvégia:
  • Svalbard: Önfenntartásra képtelen norvég terület.;
• Portugália:
  • Azori-szk.: Felfedezése előtt lakatlan volt. Ma jelentős adóügyi kedvezményeket élvez.,
  • Madeira; Ugyanaz, mint az Azori-szk.;
• Spanyolország:
  • Ceuta: A három utolsó afrikai spanyol egyike. Ma már a lakosság jelentős része arab, de az arab lakosság is azért van ott, mert az Észak-Afrikához képes rendkívül magas spanyol életszínvonalat szeretné.,
  • Kanári-szk.: Hasonló, mint a 2 portugál terület esete, de itt létezett eredeti őslakosság, azonban kihalt, s a mai lakosság spanyol telepesek utódai.,
  • Melilla: Ugyanaz mint Ceuta.;
• USA:
  • Hawaii: Eredetileg kényszercsatlakoztatva az USA-hoz, az eredeti kultúra azonban marginális lett, s ma már a lakosság zöme is új betelepülőkből áll.

Méret miatt kizárható területek, olyanok, melyek rendkívül kis lakossággal rendelkeznek, az anyaország nélkül nem tudnának létezni. Valamint olyan területek, melyek gazdasági vagy politikai érdekből választotték a függetlenség elutasítását:

• Ausztrália:
  • Karácsony-sz.: Kétezer fő lakosság.,
  • Kókusz-szk.: Ezer fő alatti lakosság,
  • Norfolk-sz.: Kétezer fő lakosság, az egyetlen mely nagyobb autonómiát szeretne.
• Dánia:
  • Feröer-szk. - A függetlenség komoly esély, eddig gazdasági okokból utasította el a többség.,
  • Grönland - Itt napirenden van a független államiság.;
• Egyesült Királyság:
  • Bermuda - Itt komolyan felmerült a függetlenség ötlete, de ezt eddig a többség mindig elutasította. A fő érv: olcsóbb, ha Anglia fizeti a kül- és hadügyeket.,
  • Brit Virgin-szk.: Az egyik "adóoptimalizációs" sziget. Abból él, hogy máshonnan elvonnak pénzeket az adózás elől. Ehhez nagyobb, biztosabb hátteret ad egy fejlett állam szuverenitása, mely ráadásul gyakorlatilag teljes autonómiát adott.
  • Kajmán-szk.: Ugyanaz, mint a Brit Virgin-szk. esete.,
  • Montserrat: Egy természeti katasztrófa áll a függetlenség útjában. Brit segélyezés nélkül összeomlott volt a terület, a pár évvel ezelőtti hatalmas vulkánkitörés miatt, máig lakhatalan a sziget fele.,
  • Pitcairn-szk.: Az 50-fős lakosság nyilván nem lenne képes önálló államot működtetni.,
  • Turks- és Caicos-szk.: Ugayanaz, mint a Brit Virgin-szk. esete.;
• Franciaország:
  • Francia Guiana - Alapvetően itt a lakosság francia identitású. S a gazdasági előnyök is a függetlenség gondolata ellen hatnak.,
  • Guadeloupe - Mint Francia Guiana esete.,
  • Martinique - Mint Francia Guiana esete. De az összes francia amerikai terület közül itt a legerősebb a függetlenség támogatottsága, viszont itt is kisebbségben van ez az álláspont.,
  • Mayotte - Elutasított a függetlenséget, a Franciaországgal való teljes integrációt választotta,
  • Réunion - Mint Francia Guiana esete.,
  • Saint Martin - Mint Francia Guiana esete.;
• Hollandia:
  • Aruba - A már letárgyalt függetlenségét mondta vissza, pénzügyi okokból. Megelégedett az autonómiával.,
  • Bonaire - Még az autonóm státuszt sem akarta.,
  • Curaçao - Elutasított a függetlenséget, az autonómiát választotta.,
  • Saba - Még az autonóm státuszt sem akarta.,
  • Sint Eustatius - Még az autonóm státuszt sem akarta.,
  • Sint Maarten - Elutasított a függetlenséget, az autonómiát választotta.;
• Új-Zéland:
  • Cook-szk. - Teljesen autonóm, a teljes függetlenséget nem akarja, az új-zélandi állampolgárság megtartása miatt.,
  • Niue - Teljesen autonóm, a teljes függetlenséget nem akarja, az új-zélandi állampolgárság megtartása miatt.,
  • Tokelau - Elutasította az autonómiát is, nemhogy a függetlenséget.

Még hátra van pár kizárandó eset:

• Egyesült Királyság:
  • Akrotíri és Dekélia - Ez de facto egy nagyra nőtt támaszpont, mint terület nem vehető figyelembe. Ha megszűnne atámaszpont, Ciprus része lenne, ami ma is de facto szemszögből..
  • Brit Indiai Óceáni-szk. - Ez is de facto egy nagyra nőtt támaszpont, a specialitása, hogy az őslakosság el lett üldözve. Ha megszűnne a támaszpont, a terület ismét Maurituis része lenne.;
• USA:
  • Amerikai Szamoa - Elutasítja a függetlenséget,,
  • Amerikai Virgin-szk. - Minimális függetlenségi támogatás van, itt az autonómia státuszát érintik csak a viták.,
  • Északi-Mariana-szk. - Többször el lett utasítva a függetlenség, a jelenlegi társult állam státusz nagy támogatást élvez.,
  • Guam - A cél a társult állami státusz elérése.,
  • Puerto Rico - A teljes integráció hívei vannak a legtöbben, azaz legyen a terület teljesjogú USA-állam.,

Mi az ami maradt? Összesen 3 terület, mely Franciaországhoz tartozik:

• Francia Polinézia,
• Új-Kaledónia,
• Wallis és Futuna.

Továbbá a Húsvét-szk.

Ezek azok, melyekben jelentős a függetlenség támogatottsága. S ez sikeres is lett volna, ha nem lenne mindegyikben jelentős betelepült francia lakosság, mely érthetően függetlenség-ellenes. Nem véletlen, hogy ez az a 3 terület, melyet a francia hivatalos politika is "speciálisnak" tekint. Wallis és Futunán a francia közigazgatás elismeri a helyi 3 törzsi királyságot, Francia Polinéziában a helyi zászló a franciával együtt hivatalos, Új-Keledóniában pedig a legutóbbi függetlenségi népszavazáson 53:47 arányban lett elutasítva a függetlenség (az 54-tagú helyi parlametben pedig 26:25 az arány a függetlenségpártiak javára).

A Húsvét-szk. egy olyan terület, mely az országa többi részétől több ezer km-re van, etnikailag teljesen különbözik tőle.

Az írásmód mélysége azt jelenti: mennyire szoros a kapcsolat egy nyelv beszélt és írott alakja között.

Ha a kapcsolat kisfokú, az azt jelenti, az írás és a beszéd között a kapcsolatos semmilyen vagy felületes, ill. a kapcsolat nem egyértelmű. Az írás nem jelzi a kiejtést, vagy csak nagyon részlegesen jelzi. Ide tartozik:

• minden logografikus típusú írás, hiszen ennek az írástípusnak éppen az a fő jellegzetessége, hogy az egyes írásjelek jelentéstartalommal rendelkező elemeket jeleznek, nem hangokat - ilyen pl. a kínai írás, részben a japán írás, de ilyen volt az ősi egyiptomi és az eredeti maja írás (a mai egyiptomit - a kopt nyelvet - és a mai maját már nem így írják),
• minden szótagíró típusú nyelv, mert bár az írás és a beszéd között van egyértelmű kapcsolat, az nem hangokat, hanem hangkapcsolatokat jelöl - ilyen pl. részben a japán írás,
• minden mássalhangzóírás (abdzsad), hiszen csak a magánhangzókat vagy nem vagy nem teljesen jelöli., pl. a héber és az arab.
• s végül minden magánhangzójelölős mássalhangzóírás (abugida) és abc-típusú betűírás is, ahol elvileg minden hang jelölve van, de a kapcsolat esetleges, lásd az angol vagy a francia írás.

A legjobb példa erre az angol. Miért tartozik ide:

• a betűknek csak egy kis része jelez egyértelműen egy adott hangot: pl. ilyen a b és az f betű,
• egyetlen hang sem jelezhető egyértelműen egy-egy adott betűvel,
• önmagában egy-egy angol betű egy rakás hangot jelölhet, még egy sor betűkombináció esetében se lehet biztosra menni,
• a helyesírás bonyolultsága olyan fokú mindezek miatt, hogy több idő kell annak megtanulásához, mint egy jól megszerkesztett abugida-írás, sőt egy szótagírás esetében - a japán írásban ha nem számoljuk a kínai eredetű kandzsikat, kb. 70 jel van, s ezek egyetértelműen jelölnek hangot vagy hangkapcsolatot (a japán írás könnyű lenne, ha nem lennének kandzsik benne)!

Ha a kapcsolat közepes, az azt jelenti, az írás és a beszéd között erős a kapcsolat, de sok a kivétel és a :

• minden magánhangzójelölős mássalhangzóírás (abugida), ahol a kapcsolat erős az írás és a beszéd között, de nem teljes, viszont az esetek többségében megbízható, pl. hindi,
• minden abc-típusú betűírás ahol a kapcsolatos erős írás és beszéd között, de nem teljes, viszont az esetek többségében megbízható, pl. orosz.

Az orosz jó példa. Az egyes betűk jelzik nagyjából milyen hangról van szó, de a pontos ejtés csak a környező betűkkel együtt tudható biztosan. Pl. az orosz д betű lehet "d" vagy "gy", ez csak a következő betűből tudható meg. Ezen kívül egyes esetekben az írás történelmi elvű.

Ha a kapcsolat erős, az azt jelenti, az írás és a beszéd között erős a kapcsolat, a fonéma=betű elv a legtöbb esetben érvényesül, persze lehetnek kivételek, de ezek száma véges:

• a gyakoribb típus, amikor a szóelemek elemzésén alapul az írás, azaz az egyes szóelemek azok alapalakjukban érvényes kiejtés szerint írandó akkor is, ha az adott szóban az ejtés más, lásd ilyen a magyar írás, "barátság", mert a "barát" és -ság/ség elemekből áll, miközben a kiejtés "baráccság",
• a ritkább típus, amikor a tényleges ejtés számít, ilyen pl. a horvát, lásd "Zagreb" (Zágráb), de ha hozzátesszük a -čanin képzőt (mely lakost jelent), akkor az összetett szóban immár "zagrepčanin" lesz, mert a zöngétlen č hatására a b zöngétlenedik.

A magyar írás miben sérti meg a fonéma=betű elvet? Íme:

• a már említett szóelemző írásmód,
• a j fonémát 2 betű jelzi: j és ly,
• idegen szavakban felesleges plusz betűk önálló hangérték nélkül: q, w, x, y, ráadásul az utóbbi lehet "i" és "j" is,
• korábbi helyesírások használata nevekben, lásd Kossuth, ejtve "kosut",
• a "h" egyes esetekben néma, lásd "cseh",
• egyes idegen szavakban a "h" írása "ch" alakban, pl. technika,
• a rövid/hosszú magán- és mássalhangzók nem mindig pontos használata, lásd "egy" ejtve "eggy", "búcsú" ejtve "bucsu", "akkumulátor" ejtve "akumulátor", "unió" ejtve "únió", stb.,
• s természetesen minden kettős betű, lásd "község", nem tudható, ez "zs" vagy "z" és "s".

Ez egy térkép, de nem én készítettem, pl. nem is értek egyet több kategorizációval, mondjuk a spanyolt szerintem nincs miért a közepes kategóriába sorolni:

Puzsér azon panaszkodik, hogy minden beteljesül, mert a neki oly kedves liberalizmus immár csak olyan dolgokat képes produkálni, melyek ellen ő is évek óta küzd.

Puzsér olyan, mint az egyszeri marxista, aki küzd Lenin, Sztálin, Mao, Che Guevara, Pol Pot, s még minden további marxista nagyember ellen, s ezt mindig az "igazi" marxizmus nevében teszi.

Puzsér egy olyan sose létezett liberalizmusért lelkesedik, mely a szellem terén képes vezetni. Csak hát ilyen liberalizmus soha - se a gyakorlatban, se az elméletben - nem létezett. A liberalizmus alapaxiómája a racionalitás és az anyag, nem a szellem.

Rétvári Bence azt mondja ünnepi beszédében, hogy a marxista, kommunista eszmének nincs helye sehol a világban.

Marhaság, röviden fogalmazva.

Egyrészt az indoklás is abszurd. Hogy emberi áldozatokhoz vezetett. Nos, ezen az alapon a hadiipart és a késgyártást is be kell tiltani, sőt azokat hamarabb! Másrészt mert demokráciaellenes, keresztényellenes, zsidóellenes.

Nos, a zsidóellenesség teljes fantázia. Maga Marx is zsidó származású volt. De a szovjet állam alapítói között is többszörösen felül voltak reprezentálva a zsidók. A keresztényellenesség se igaz, a marxizmus tulajdonképpen eredetileg egyfajta ateista keresztény üdvtörténetnek indult, s ez aztán a gyakorlatban is folytatódott: a szovjet eszme gyakorlata zavarbaejtő módon utánozott keresztény intézményeket, hagyományokat. Hogy üldözte a hatalmon lévő kommunizmus a kereszténységet? Ez tény, de úgy, ahogy bármely más eszmét. A keresztényellenesség egyszerűen nem volt alapja a marxista tanításnak és gyakorlatnak.

Hogy demokráciaellenes? Nos, ez tény. Dehát ezzel mi a gond? Úgy kellene tenni, mintha a polgári társadalom lenne a világ csúcsa, mely ellen nem szabad szólni se?

De ami a legjobban zavar a beszédben: a büdös liberális szag, ami árad belőle. Ilyeneket 20-30 éve még neves ballib megmondóemberek hangoztattak, lásd "küzdjünk az ordas eszmék ellen".

Persze, nem vagyok hülye, tudom, hogy a beszéd a választási kampány része, s nem szabad komolyan venni. De akkor is: alá kell húzni, ez téveszmés gondolkodás.

1941 júliusa, a mai Belarusz keleti része.

Matthias Niedermüller SS-hauptsturmführer nagy állatbarát volt. Most a frontszolgálata során is csak az állatok tudták igazán felvidítani a szürke háborús hétköznapok terhe alól.

Nagyon megörült ma, mert egy rendkívül szép lovat zsákmányolt az osztaga.

Matthias állt az udvarban, megsimogatta a ló nyakát, majd azt mondta: - Gyönyörű állat!

Aztán, mintha ez a mondat valamiféle vezényszó lett volna, a közeli erdőből lövés jött, eltalálta a lovat, az összebicsaklott. Nyilvánvalóan nem a ló volt a célpont, hanem az ember. De a ló pár perc alatt kiszenvedett, s már csak a hullája feküdt a földön.

Matthias a következő napokban úgy érezte, immár teljes erkölcsi felhatalmazása van a partizángyanús elemek likvidálására.

A kevés lehetséges szórakozások egyike Kubában a 80-as években a mozizás volt. A kubai kommunista cenzúra a magyarnál jóval engedékenyebb volt, három kategórián - kemény horror, pornó, Kubát érintő antikommunista tematika - kívül minden engedélyezett volt, sőt az állam azonnal behozott minden új amerikai filmet az országba, természetesen illegálisan, az amerikai embargó miatt: de ez amerikai embargó könnyedén meg volt kerülhető Panamán keresztül, ráadásul akkor még létezett a Panamai Csatorna Övezet is, mely egyenesen vámmentes kereskedelmet biztosított.

A mozizást nagyon támogatta a kubai állam. Ez abból is látható volt, hogy a mozik a kórházakkal azonos védelmet élveztek az áramszünet alól - Kubában egyébként folyamatos áramszünet volt, jellemzően 2-óránként volt áram, aztán 2 óra áramszünet volt. Tehát a mozikban mindig volt áram.

A normál mozi nyitvatartás délután 14 órától volt hajnali 2-ig. S ez szó szerint folyamatos üzemmódot jelentett: azaz filmhíradó, film, majd ugyanez végig bármilyen szünet nélkül. A villany se lett soha felgyújtvam cxsak hajnali 2-kor, záráskor. S a mozijegy érvényes volt egész napra, azaz akár többször is végig lehetett nézni a filmet. Továbbá: a moziterembe bármikor be lehetett menni, nem csak a film kezdetekor.

Ismeretlen jelenség Kubában a helyjegy, azaz bárki bárhová ülhet a terembem, ahol van szabad hely.

Volt aki nem is a film miatt ment be a moziba, hanem a meleg elől menekült be a klímaberendezéssel hűtött terembe. A hűtés kubai szokás szerint 16-18 fokot jelentett, szóval érdemes volt meleg ruhát vinni a mozizáshoz.

A mozitermek utolsó sora - hallgatólagosan - szerelmespároknak volt fenntartva. Udvariatlanságnak számított, ha egyedülálló ember vagy nem-pár ide ül. Minden ellenkező híresztelés ellenére, a kubai lányok szégyellősek, s amit megengedtek a mozi békés sötétjében a párjuknak, azt nem engedték volna meg egy parkban ülve a nappali világosságban, szóval ezért egyes párok szintén nem a film miatt mentek moziba.

A legtöbb havannai mozi rendkívül modern, szép épület volt, a 40-es és 50-es években épültek, kb. abban a stílusban, mint a budapesti Uránia mozi, azaz kiváló hangosítás, kényelmes ülőhelyek, s belsőépítészetileg is nagyon szép.

Ami visszás volt: a hatalmas üres előterek. Ezek ugyanis még a régi rendszerre lettek tervezve, azaz boltok, étel- és italárusok részére. A kommunista Kubában viszont már nem volt mit árusítani, így üres pultokat látott az ember bemenetkor.

Ahol laktam, a legközelebbi mozi a Trianón nevet viselte, utalva a párizsi palotára. A "Trianón" ejtése spanyolul ahogy franciául, azaz a hangsúly az utolsó szótagon. A spanyol helyesírás mindig jelöli a hangsúlyt, de ennek módja első hallásra kicsit bonyolult:

• ha a hangsúly nem az utolsó vagy utolsó előtti szótagon van, akkor a hangsúlyos szótag magánhangzóján ékezet van, tehát pl. az "América" szóban a hangsúly hátulról a harmadik szótagon van;
• ha a hangsúly az utolsó vagy utolsó előtti szótagon van:
  • ha a szó magánhangzóra vagy n-re vagy s-re végződik, az ékezet csak akkor van kitéve, ha a hangsúly az utolsó szótagon van, tehát pl. a "Cuba" szóban a hangsúly az utolsó előtti szótagon van, a "Perú" szóban viszont az utolsó szótagon,
  • ha a szó nem magánhangzóra vagy n-re vagy s-re végződik, az ékezet csak akkor van kitéve, ha a hangsúly az utolsó előtti szótagon van, tehát pl. "Fidel" - a hangsúly az utolsó szótagon van, de "Chávez", mert a hangsúly az utolsó előtti szótagpn van;
• ha a szó egy szótagból áll, akkor az nyilván hangsúlyos, de a fenti szabályok nem érvényesek: csak akkor van kitéve az ékezet, ha ennek jelentéskülönböztető szerepe van;
• a fentiekbe belezavarhatnak még a nem-kettőshangzó összetorlódott magánhangzók, ezt nem részletezném, a lényeg: az ékezet ott olyankor is kell, amikor az általánosan szabályok szerint nem kellene ékezet, lásd "Hungría" (=Magyarország), azért van az i-n ékezett, hogy jelezze, ez nem "ia" kettőshangzó, hanem hangsúlyos i és hangsúlytalan a.

Ebben a moziban én összesen kb. 100-szor jártam. Egy időben annyira megszoktam a folyamatos vetítést, hogy bementem bármikor, elkezdtem nézni a filmet mondjuk a közepén, majd jött a híradó, aztán megnéztem a film elejét is: néha vicces volt, ahogy aztán fejben összeállt az egész film.

Ez a mozi havannai mércével kicsi volt, "alig" 1000 férőhellyel. Volt Havanna legbelsőbb központjában egy 6500 férőhelyes mozi is. Ahhoz hasonlót azóta se láttam.

Amikor jogász hallgató voltam 20+ éve, sajátos vizsgán vettem részt. A nagytudású professzor szokása az volt, ő se nem irat írásbelit, se nem vizsgáztat egyenként szóban. Azt találta ki, egyszerre vizsgáztat 10-emberenként szóban.

Bement tehát a 10 ember, húztak tételt, majd előadták saját tételüket kis felkészülés után. Egy hosszú asztalnál ülve, egyszerre, azaz egymás után. Aztán a prof feltett pontosító kérdéseket minden tételhez, jellemzően 10 körüli kérdést. Ha ezekre nem tudott választ adni maga a tételt elmondó, bárki más válaszolhatott.

A rendszer súlyosan kitolt azokkal, akik mázlisták voltak, mert olyan tételt húztak, amit jól tudtak, de mást meg nem tudtak jól. Viszont segítette azokat, akik a saját tételüket nem tudták jól, de volt általános fogalmuk az anyagról.

Ez római jog vizsga volt. A római jog vizsgákon a tételek kb. úgy oszlanak meg, hogy egynegyed-egynegyed részt ölel fel a 4 fő rész: történeti rész, személyi és öröklési jog, dologi jog, eljárási jog és kötelmi jog - ezt most növekvő nehézség szerint soroltam fel. S ez a nehézség komolyan értendő: a kötelmi jog pl. nem szimplán nehezebb, hanem sokszorosabban nehezebb, mint a történeti rész.

A történész kolléga örült kezdetben, mert történeti tételt húzott: "Kivonulás a Szent Hegyre". Bele is kezdett lelkesen, hogy 495-ben a plebeiusok kimentek, meg miért, meg kiment a konzul kérlelni őket jöjjenek vissza. A második mondatnál le lett állítva "maga ezt nyilvánvalóan kiválóan tudja, nincs miért folytatni". S jöttek a kérdések az egész ügy hátteréről, következményeiről. A kolléga itt már kezdett erősen halkulni.

Én meg úgy voltam ezekkel, hogy szerettem a lényeget nézni. Vagy készítettem puskákat, vagy használtam mások puskáit - a puska értelme ez: a lényeg összefoglalása. Egyik kedvenc puskakészítőm azóta ballib megmondóember lett, neve Lattmann Tamás, politikai szereplése gyalázatos, de puskakészítőként joghallgató korában rendkívüli tehetség volt, ezt el kell ismerni.

Szóval általában jó voltam abban, hogy átláttam a nagy képet, annak fő vonalait, így ha nem is voltam jó egyes részletekben, azt is tudtam, mely részleteket nem tudok rendesen. Hagyományos vizsgán ezzel lehetett jeles is az eredmény meg bukás is, viszont a fent leírt megoldás esetében ez biztos siker volt.

Ez már a 90-es évek vége volt, megszűnt a marxista szellemiségű római történelem a maga számtalan marhaságával, hogy pl. gazdag patríciusok osztályharca a szegény plebeiusokkal. Marx egész egyszerűen anakronisztikus volt. Erről azért pár szót.

A patricius-plebeius ellentét nem osztályellentét, s még kevésbé volt vagyoni alapú ellentét. Minden erőltetés, hogy tőkés-bérmunkás ellentét legyen belőle csinálva teljesen abszurd.

A valóságban ezek leszármazási kategóriák. Az ókori Rómát 3 törzs alapította (latinok, szabinok, etruszkok), mindegyik törzs 10-10 curiából áll, a curiák meg nemzetségekből, azok pedig családokból. A curia volt a fő egység, mert a korai római fő hatalmi szervben, a comitia curiatában minden curia 1-1 szavazattal rendelkezett. S itt jön a patriciusok szerepe: csak ők voltak a curiák teljesjogú tagjai, mindenki más vagy részt se vehetett vagy részt vehetett, de nem vehetett részt a döntésben (ez vitás kérdés).

S kik voltak a patriciusok? Azok a nemzetségfők, akik megalapították Rómát, s ezek vérszerinti férfi leszármazottai. Az ugyan igaz volt, hogy a kezdeti pillanatban ezek a leggazdagabbak is voltak, de ez nagyon hamar megváltozhatott. Hiszen aki ma gazdag, az elszegényedhet, különösen az utódai 2-3 nemzedékkel később. Ez még mai így van, de különösen abban a korban, amikor a gazdagság alapja a mezőgazdaság volt, pár évnyi rossz terméssel már koldussorba lehetett jutni.

S kik voltak a plebeiusok? Kétféle lehetett az eredetük:

• aki az alapításkor nem volt nemzetségfő, ill. ennek leszármazottja,
• aki az alapításkor ott se volt, azaz későbbi bevándorló, ill. ennek leszármazottja.

Gyakorlatilag tehát a patricius nem vagyonos ember, hanem őshonos vezető szerepű állampolgár leszármazottja, míg a plebeius meg nem szegény, hanem mindenki más, aki ugyan szabad ember, de nem tartozik az előbbi csoporthoz.

S mivel hamarosan lett a plebeiusok között egy elit réteg, jellemzően kereskedelemből meggazdagodottak (a kereskedelem akkor is több hasznot tudott hozni, mint a mezőgazdasági termelés), így lettek Rómában olyan szupergazdag emberek, akik vagyonuk ellenére nem részesültek a politikai hatalomból, miközben meg akadtak politikai hatalommal remdelkező szegények csak mert valamelyik "alapító atya" vérszerinti leszármazottai voltak.

Tulajdonképpen éppen ez adta a korai Róma fő társadalmi problémáját. Az egyre erősebb plebeius elit "rendszerváltozást" követelt, de legalábbis önmaga beemelését az államelitbe, míg a patriciusok meg harcoltak a hagyományokért, s berzenkedtek, hogy mindenféle alacsony származású "újgazdagok" hatalomhoz juthassanak.

E probléma megoldása már a római királyság alatt megkezdődött, az i. e. VII. században. A comitia curiatától lassan minden hatalom el lett véve - bár sose lett megszüntetve, a rómiak hagyománytiszteletét mutatja, hogy semmit se szüntettek meg, csak kiüresítettek. Ennek vicces jele: a királyság meg lett szüntetve Rómában i. e. 509-ben, de a király tisztség megmaradt még 8 évszázadon keresztül, csak éppen semmilyen funkciója nem volt immár az államszervezetben - kb. mintha ma kimondanánk, ezentúl a magyar köztársasági elnök egyetlen feladata minden december 31-én este beszédet mondani a tv-ben, de tiltakoznánk minden javaslat ellen, mely meg akarná szüntetni ezt a tisztséget, bár nyilvánvalóan teljesen felesleges, s arra hivatkoznánk, hogy ősi szokás a köztársasági elnöki szilveszteri beszéd, így ha nem lenne elnök, társadalmunk egyik alapja összeomlana, hiszen hogyan lennénk képesek szilveszteri tv-beszéd nélkül létezni?

Szóval a comitia curiata szerepe át lett adva lassan a comitia centuriatának, ahol immár minden szabad római férfi szavazhatott. S a centuriák beosztása immár nem leszármazási, hanem vagyoni helyzet alapján zajlott. Jött a házassági tilalom megszüntetése, majd az összes vezető tisztség megnyitása a plebeiusok ellen. Aztán immár szenátor is lehetett plebeius, pedig éppen a szenátori tisztség volt a patricius státusz fő jele. A patricius-plebeius megkülönböztetés utolsó maradványai is meg lettek szüntetve az i. e. III. sz. elején. Talán éppen a tökéletesen hatalommentes "király" tisztség maradt a legkésőbbig patriciusi priviégium.

Sőt olyan időszak is akadt, amikor a plebeiusok ideiglenesen több hatalmat kaptak - a néptribün tisztséget egy időben csak plebeiusok tölthették be, akkor is, amikor ez a tisztség bár főhatalmat adott, nem csupán a plebeiusok fő képviseletét jelentette.

A legjellemzőbb dolog két különböző nyelv beszélői között a nem-értés. Nem közvetlen értelemben, hanem kiejtésileg.

A magyar nem érti miért mondja egy orosz "ti" helyett, hogy "tyi", pedig hát nyilvánvaló mi a különbség a kettő között! A cseh nem érti miért mondja szinte az egész világ a cseh ř-t "rzs" alakban, miközben hát nyilvánvaló, hogy a ř az nem rž. Az amerikai is nevet a latin-amerikain, hogy az "i"-t mond, mikor "ɪ"-t kellene - hiszen nyilvánvaló, hogy ezek nem ugyanazok.

Az ilyen kérdéseket korán feltettem magamnak, gyerekkorom soknyelvű környezete miatt. Amit megfigyeltem: az emberek a saját nyelvükben képtelenek észrevenni az ilyen "furcsaságokat". S ez minden nyelvű embereknél így van.

Az eszperantó nevű nyelvparódia leglelkesebb propagandátorainak gyöngyszeme: az eszperantóban a hangok nem hatnak egymásra. Amikor először hallottam ezt, még el is gondolkoztam, lehetséges-e ez. Persze nem, ez marhaság. Kölcsönhatás mindig van, s éppen az a idegennyelv tanulás egyik nehézsége, hogy a kölcsönhatás nem azonos minden nyelvben.

Most szeretném azokat a magyar mássalhangzókat bemutatni, ahol "furcsaság" van, de amelyet magyar anyanyelvű ember sose vesz észre, kivéve persze, ha nyelvészetet tanul.

Igyekszem nem tudományoskodni, ill. megmagyarázom közérthetően a szakszavakat.

Először azokat, ahol a "furcsaság" kötelező, azaz mindenki így ejti.

Orrhangok labiodentalizációja. A három magyar "szabványos" orrhang - m, n, ny - közül az első kettőre hat. Az "m" bilabiális (azaz a képzés az alsó és a felső ajkak összeérintésével történik), míg az "n" alveoláris (azaz a a képzés a felső fogínnyel és a nyelvvel történik). Viszont amikor ez a 2 hang "v" vagy "f" elé kerül, az ejtés szinte képtelen feladat az m/n és a v/f különbözősége miatt, így az emberi hangképző szervek a dolgot leegyszerűsítik, az "m" ejtése "hátra" tolódik, a "n" ejtése pedig "előre".

A megoldás tehát m = ɱ és n = ɱ - azaz mind az "m", mind az "n" hekyett "ɱ" lesz, ami egy labiodentális orrhang (labiodentális = a képzés a felső fogsorral és az alsó ajakkal történik).

Szerencsére ez minden nyelvben ugyanígy van, legalábbis én nem tudok nyelvről, melyben ne így lenne. Így ez nem okoz gyakorlati problémát a nyelvek között.

Az egyetlen gond a helyesírás: mivel az ejtés azonos, így az olyan szavakban, ahol "m" vagy "n" van v/f előtt, a kiejtésből nem lehet megállapítani a helyesírást. Ennek következménye: a kevéssé iskolázott emberek keverik a m/n betűt ilyen esetben. Lásd komfort/konfort.

Orrhangok palatizációja. Ez a magyarul egyedül az "n"-t érinti, mivel csak ennek van palatális "verziója". (Lásd: palatális m nincs a magyarban.) Palatális = a képzés a szájpadlás tetejével és a nyelvvel történik.

Na most, ha "n" kerül a palatális "gy", "ny", "ty" elé, akkor abból "ny" lesz. Lásd "angyal" ejtése "anygyal". Ez eléggé általános jelenség más nyelvekben is, persze ahol léteznek ezek a hangok.

Orrhangok velarizációja. Veláris =  a képzés a hátsó szájpadlással és a nyelvvel történik. Ez történik az "n" hanggal a veláris g/k előtt. Lásd, a "hang" szóban az "n" egész más, mint a "nem" szóban.

Ez viszont nem feltlétlenül van így mindenhol. Pl. az oroszban ez nem létezik. Magyar füllel az orosz ejtés ezért olyan, mintha az oroszok szótagolnának ebben az esetben, vagy valamilyen sajátos gégezárat tennének be az n és a g/k közé.

Az egyetlen megmaradt ly esete. A magyar ly hang kihalt, mára csak egyes nyelvjárásokban ejtik. De máig mindenki ejti a köznyelvben is egy esetben: ha az "l" gy/ny/ty elé kerül.

Szóval ha valaki kérdezi, hogyan kellett eredetileg ejteni az ly-t, a válasz lásd pl. a "hölgy" szót, az ottani "l" máig ly-ejtésű.

S most a legfurcsább eset, a magyar "j" viselkedése. Itt valójában teljes a káosz. Amit a magyar ember j-nek képzel, az sokszor nem is az. Íme az esetek:

• a "j" zöngés palatális közelítőhang alapesetben: pl. "jó",
• a "j" azonban réshang lesz, ha zöngés mássalhangzó után kerül, ha utána szünet vagy zöngés mássalhangzó következik, ez a hang a legtöbb nyelvben a "h" részének számít,
• ha pedig zöngétlen mássalhangzó után kerül, s utána szünet vagy zöngétlen mássalhangzó következik, akkor még zöngétlenedik is, ez a hang a legtöbb nyelvben szintén a "h" részének számít.

Tehát egy idegen számára abszolút nem logikus hogyan lehet a magyuarban a j-ből h.

A "h" esete ehhez kissé hasonló:

• "normál" esetben zöngétlen közelítőhang gégehang, pl. "hónap",
• magánhangzók között zöngésedik, pl. "ehet",
• ha azonban szótag végére kerül, zöngétlen réshanggá lesz:
  • mély magánhangzó után: veláris, pl. "doh",
  • magas magánhangzó után: palatális, pl. "ihlet".

Mondjuk egy német vagy egy cseh számára rendkívüli meglepő, hogy egy magyar képes ugyan cseh/német "ch" hangot ejteni, de csak magánhangzó után. Lásd a "technika" szóban a "ch" nem gond egy magyar számár, de a "München" szóban már komoly megpróbáltatás, az átlag "münhen" vagy "münken" alakban ejti. Pedig a jelenség magyarázata ez a magyar sajátosság.

S most a nem kötelező ejtések. Ahol nem minden magyar ejt ugyanúgy.

Az "n" orrhang prepalatizációja. Prepalatális = a képzés a fogmederrel és a szájpadlással történik. Ha az "n" dzs/cs elé kerül, egyesik az n-t prepalatiálisan ejtik, ez amolyan "majdnem ny". Azt mondanám saját, nem-reprezentatív megfigyelésem alapján: minél magasabb a stílus, annál kisebb mértékű ez az ejtés. Mondjuk "halandzsa" - magasabb stílusban tiszta "n" hallatszik, alacsonyabb stílusban prepalatális "majdnem ny".

Egyébként ha megnyitunk egy vonatkozó könyvet, ott azt látjuk: a prepalatális ejtés az egyetlen. Csakhogy én ezt nem így hallom. Persze, lehet, hogy én tévedek.

A "v" approximantizációja. A "normál" magyar "v" réshang, ez azt jelenti a hang a lágáram részleges zárásával halad ki a tüdőből a szájüregen keresztül. Réshangok a magyarban: f/v, s/zs, sz/z. Ezek közül a "v" eleve sajátos pl. zöngésedési szemszögből. S talán ennek kapcsolódó jelensége, hogy egyesek közelítőhangként ejtik a v-t (közelítőhang = approximáns = a légáramban nincs semmilyen zár, az folyamatos, a beszédszervek csak megközelítik egymást).

Viszont ez az ejtés stigmatizált, azaz magas stílusban sose hallható. Népiesen ezt úgy nevezik "úgy beszél, mintha részeg lenne". Én viszont gyakran így ejtem. Saját magam elemzése közben döbbentem rá a megoldásra: ez gyerekkori spanyol hatás. A spanyolban ugyanis a "normál b" majdnem így ejtendő, csak kicsit még előrébb, magyar füllel mintha egy furcsa "b" és "v" közti, "részegen" ejtett hang lenne.

Spanyolban ilyen még a "d" és a "g" normál ejtése is, azaz közelítőhangként vannak ejtve, s ez is nagyon hatott rám. Amint elkezdek gyorsabban beszélni magyarul, azonnal elkezdek így ejteni. Ami szar dolog, mert mnagyarul ez műveletlenségnek számít. Amikor kell, odafigyelek, hogy "csattanjon" a hang: lényegében ez az eltérés, a magyar b/d/g "csattan", azaz zárhang (= teljes akadály van a szájban, ami felpattan), míg spanyolul folyamatos légáram van a legtöbb esetben (tulajdonképpen mindig kivéve mondat legelején, orrhang után, valamint nagyon tagolt ejtásben szó elején is). Praktikusan: egy normális folyó spanyol gyors beszédben csak orrhang után van magyar típusú b/d/g hang.

S végül a magyar nyelvészek egyik kedvenc vitája a kettő közül: a "gy" és a "ty" milyen hang. (A másik kedvenc vita: létezik-e a magyarban "dz" hang.) A vita lényege: megfigyelhető, a magyarok egy része nem ejti mindig zárhangként a gy/ty-t, hanem "tiszta csattanás" helyett egy kis mellékzörej is van. Szóvégén mindig van mellékzörej is, ami viszont azt jelenti, ez már nem zárhang, hanem zár-réshang. De sok ejtésben ez van a szó első magánhangzója előtti helyzetben is.

Könnyen felfogható: nézzük a "magyar", "hogy", s "gyors" szavakat. A "magyar" szóban egyértelműen zárhang van, tisztán csattan és kész. A "hogy" szóban csak nagyon tagolt ejtésben, talán versszavaláskor hallatszik zárhang, egyébként ez abszolút zár-réshang: mintha lenne benne egy kis "dzs" elem is enyhén. (Érdemes összevetni a "hogy" és "hogyan" szavakat, ég és föld!) A "gyors" szóban viszont már elmondható: választékos ejtésben mindig zárhang, de gyors beszédben azonnal átmegy zár-réshangba.

Bár behatóan nem foglalkoztam a kérdéssel, szerintem a magyar kiejtés valahol éppen átmenet lehet a régióban. Ugyanis hiába nem rokon a magyar nyelv a szomszédos nyelvekkel, kölcsönös hatás mindenképpen van. A magyartól északra van "gy" és "ty" zárhang (pl. szlovák, cseh, ukrán, ruszin). Délre viszont (szerb, horvát) nincs, ott a gy helyett palatizált dzs van, a ty helyett meg palatizált cs, azaz zár-réshangok. (Az ingadozást jól jelzi: magyarul egyszer "Milosevity", másszor "Milosevics" van írva.)

Magamat megfigyelve: zár-réshang gy/ty-t csak szóvégen mondok.

*

Az egyes használt fogalmak összesítve. A hangok meghatározásához két szempont szükséges: a képzés módját és a képzés helyének megadása.

A képzés módja szerint vannak, a 7 fő kategóriq (ezeket lehet még alkategóriákra is osztani):

• obsztruensek - akadályba ütközik a légáram a szájban:
  • réshangok (frikatívák) – az akadály a szájban van és részleges,
  • zár-réshangok (affrikáták) – az akadály kezdetben teljes, majd részlegessé válik,
  • zárhangok (okkluzívák) – az akadály a szájban van és teljes;
• szonoránsok - nem ütközik akadályba a légáram a szájban:
  • közelítőhangok (approximánsok) – a hangképző szervek csak megközelítik egymást vagy csak kis erővel érintik egymást,
  • orrhangok (nazálisok) – a légáram akadályozva van a szájban, de távozik az orron keresztül,
  • oldalhangok (laterálisok) – a légáram a nyelv mentén halad, de a nyelv akadályozza azt,
  • pergőhangok (tremulánsok) – a légáram rezegtetésel képződött hangok.

A magyarban van mind a 7 kategóriában hang.

A képzés helye szerint vannak, a 10 fő kategória (ezeket lehet még alkategóriákra is osztani)::

• bilabiális (ajakhangok) – a képzés az alsó és a felső ajkakkal történik,
• labiodentális (fog-ajakhangok) – a képzés a felső fogsorral és az alsó ajakkal történik,
• dentális (foghangok) – a képzés a felső fogsorral és a nyelvvel történik,
• alveoláris (fogíny-hangok) – a képzés a felső fogínnyel és a nyelvvel történik,
• posztalveo-palatális vagy posztalveoláris (fogíny-szájpadlás hangok) – a képzés a felső fogínnyel és a szájpadlással történik,
• prepalatális (fogmeder-hangok) – a képzés a fogmederrel és a szájpadlással történik,
• palatális (szájpadlás-hangok) – a képzés a szájpadlás tetejével és a nyelvvel történik,
• veláris (hátsó szájpadlás hangok) – a képzés a hátsó szájpadlással és a nyelvvel történik,
• uvuláris (nyelvcsap-hangok) – a képzés a nyevcsappal történik,
• laringeális (gége-hangok) – a képzés a gégével történik.

A magyarban uvuláris hang nincs, a többi kategóriában van magyar hang. (Uvuláris zárhang van pl. az arabban, nagyon jellemző, ez a ق betűvel jelölt hang, melyet latin átírásban q-val szoktak írni - ezért van az, hogy angolul Irak az nem Irac vagy Irak, hanem Iraq. Amikor parodizálni akarják az arab beszédet, nagyon szeretnek a humoristák ezzel a hanggal viccelődni. Ez ugyanaz, mint a héberben a ק, de a mai zsidók nem ejtik már így, európai hatásra: a modern héber nyelvet ugyanis szláv és germán anyanyelvű zsidók élesztették újra, ez hatalmas hatást tett a nyelvre, pl. az ilyen nagyon "idegen" hangok megszűntek egyszerűen: a mai zsidók tehát azonosan ejtik a ק és כ betűt, eredetileg csak az utóbbi volt azonos a normál magyar k-val, de ma ugyanígy ejtik az előzőt is, viszont a helyesírás megmaradt, ez olyan náluk, mint nálunk a j és az ly. )

Egyszer majd keresztezem a 2 táblázatot, s leírom mi hogy van érthető nyelven.

Lukácsi Katalin ballib megmondóember és celeb beáll a templom előterébe, s ott úgy tesz, mintha egy homoklobbista magazint olvasna. Ezúttal ruhában, amit nem igazán értek, hiszen biztosan nagyobb lett volna a hatás, ha most is levetkőzött volna, mint pár hónapja, amikor halott zsidókat gyalázott.

A gond Lukácsival, hogy kereszténynek hazudja magát. Ha lenne gerince, s nyíltan vállalná, hogy meggyőződéses ateista, semmi gond nem lenne vele. Persze igaza akkor se lenne, de legalább koherens lenne a viselkedése.

Van ugyanis a liberális hozzállás. Azt mondja, a homokosság oké, a pedóság meg nem az, mivel felnőttek szabadon tehetnek bármit egymással, viszont egy gyerek még nem döntésképes. Persze marhaság, de belsőleg koherensen logikus álláspont.

Van aztán a keresztény álláspont. Ez azt mondja, van jó szex és rossz szex, van helyes és helytelen nemi vonzalom. S a rossz, helytelen vonzalom akkor is rossz, ha abban önkéntesen, egyertértő módon felnőtt emberek vesznek részt. Lehet ez nem elfogadni, de ez is belsőleg logikusan koherens állapot.

Mit mond azonban az álkereszténység, pl. a Lukácsi-típusú? Valami olyan halandzsa érvelést, hogy a "szeretet" mindent felülír, de gyorsan kiderül, mégse ír felül mindent, csak azt, amit az illető álkeresztény pozitívumként szeretne hirdetni. Lám, Lukácsi támogatja a homokosságot, de ellenzi a pedóságot. Pedig egy pedó netalán nem érez szeretetet? De igen. Ha viszont így van, akkor nem lehet, hogy a pedó viszony egy "egész és teljes embert felölelő társkapcsolat, mint amelyre Isten vágyik az emberekkel"? De ugyanez elmondható egy zoofilre, egy szadistára, bárki másra: ha megcsalom a feleségemet, mert szertetet érzek egy másik nő iránt is, esetleg az is ilyen mindent eltötlő égi szeretet?

Persze tudom, Lukácsi Katit nem szabad komolyan venni. Valós motivációja a feltünési viszketegség és a munkakerülés. Szeretné most kampényidőszakban valahogy fenntartani nevét, hátha aztán felteszik valamelyik listára.

Pár napja írtam a kubai nemi erkölcsről. Most ezen a háttéren a kubai külföldi közösségek esete.

Akkoriban Kubában összesen 6 országból volt olyan méretű igjúsági jelenlét, ahol már lehet általánosítani, nagyjából számszerinti sorrendben: Szovjetúnió, NDK, Bulgária, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország.

Kelet-Európa tehát, melyben nem volt szexuális forradalom, de mégis volt nyugati hatás közvetve, így kubai szemmel sokkal szabadabb volt e tekintetben a viselkedés.

A szovjetek esete a legkönnyebb: szerepük de facto nulla volt. Egyrészt ugyanis a 18 éven aluliaknál kötelező puritanizmus volt, még egymással se igen buliztak, nemhogy másokkal. A szovjet hatóság nagyon rossz szemmel nézte, ha egy szovjet fiatal kubaiakkal vagy más idegennel barátkozott. S ezt csak a kaukázusi szovjetek nem tartották be tömegesen, lásd örmények és grúzok elsősorban, de ők szovjet szemmel is amolyan "déli, egzotikus, megbízhatatlan" alakoknak voltak beskatulyázva. Másrészt pedig 18 év felettiek alig voltak, a szovjet rendszerben a hivatalos kiküldöttek nem vihették magukkal családtagként már felnőttkort elért gyerekeiket. Így alig volt 18 éven felüli szovjet fiatal Kubában, csak pár ösztöndíjas volt ilyen.

Az ellenkező véglet a keletnémetek voltak, ők álltak minden tekintetben a szexuális forradalom csúcsán. Ez persze Magyarországon is így volt: a Balatonon is híres volt az "NDK-s lány" mint fogalom, aki ismerkedés után fél órával szexet akar a bokorban. Kubában az éghajlat ezt még erősítette is, a karibi klíma olyan, hogy jelentősen elősegíti a szexuális vágyakat - tudományosan nem tudom megindokolni, de a nedves meleg és a sós levegő közös hatása tényleg ilyen, különösen azokra, akik nem születtek bele ezekbe az éghajlati viszonyokba.

Tehát legendák voltak róluk. A fiúkat gyűjtő NDK-sokról, sőt a férfit megrőszakolókról.

A lengyel lányok voltak a helyi arisztokraták. Ők halálosan meg voltak győződve róla, hogy náluk szebb nincs a világon, s minden férfi titokban őket akarja. Így nagyon durván válogattak: nemhogy partnerük nem lehetett bárki, de még egy szimpla beszélgetést valakivel is kegynek tekintettek.

A lengyelek hitték, mindenkit megkaphatnak, egy más nő se az ő kategóriájuk. Ezzel egyszer magam is bajba keveredtem. Jövendő múzsámmal nagyjából 2 hónapja voltam együtt, s buliban voltunk egy háztetőn lévő medence körül. Unatkozó lengyel csaj eldönthette, ő képes bármely párt szétválasztani. Szóval produkálta magát, erotikusan táncolt, s bár semmilyen ruhát nem vett le magáról, rendkívül látványos volt, nem lehetett nem odanézni, különösen, mikor beállt az egyik zuhany alá, s magára engedte a vizet. Jövendő múzsám láthatóan durcis lett, hogy nézem a lengyelt, nehezen tudtam megnyugtatni, pedig elmagyaráztam "ha képes lennék nem felfigyelni ilyesmire, akkor homokos lennék". Végül azzal nyertem vissza a jóindulatát, hogy valójában nem a lengyel lány tetszett nekem, hanem az, amit csinált, s igazából akkor lennék a legelégedettebb, ha ő csinálná ugyanezt a lengyel helyett.

Később, nagyjából első házassági évfordulónkig többször volt ilyen félreértésünk, lásd "miért bámulod azt a csajt?" - "csak a ruháját nézem, szeretném, ha te is ilyet vennél fel, rajtad még jobban állna". Kellett kb. másfél év, hogy elhiggye, nem kamu a szövegem.

A csehszlovákok és a magyarok - akiket képtelenség volt megkülönböztetni egymástól, míg nem szólaltak meg - voltak a középmezőny. Nem volt se túl jó, se túl rossz hírük, s mindenképpen a legdiszkrétebbek voltak. Egyszer mesélték egy cseh lányról, hogy egy bulin túl sokat ivott, majd félmeztelenül táncolt - sokáig hír volt ez, a "keletnémet módra" viselkedő csehszlovák tiniről.

A bolgárok voltak mindenképpen az "olcsón hatásosat" mesterei. A szovjetek után a bolgárok voltak a legrosszabban fizetett külföldiek Kubában, s ez érthetően kihatott a kiküldöttek lányaira is. Az átlag bolgár lány csillogott, villogott, szokatlan dolgokat tett magára (ha pl. az ember látott egy bulin egy fiatal lányt 30 centis fülbevalóval, 90 % esélye volt, hogy a lány bolgár), s ebből az erős, előnytelen testalkatúak se maradtak ki.

S a bolgárok voltak a legjobban integráltak a kubai körülmények közé. Akár partner szinten is.

Ami drasztikus eltérés volt a kubai és a kelet-európai lányok között, hogy utóbbiak szabadabban viselkedtek, akkor is, ha volt párjuk. Kubai szemmel nézve egy lány akkor viselkedik szabadabban, ha partnert keres, ez az egyetlen elfogadható ok.

Ez olyan szinten megvolt, hogy még az öltözködésre is kiterjedt. A kubai elvárás: az elkötelezett lány legyen szerény kinézetű. Ha mégse az, akkor ott valami baj van, biztosan a kapcsolat nem működik.

Amikor már együtt volt a későbbi múzsámmal, én is kaptam erre felvetést. A múzsám mindig abszolút odafigyelt magára, pl. smink nélkül akkor láttam először, amikor először aludtunk együtt egész éjszaka, s lefekvés előtt nyilván megtisztította az arcát. Továbbá az öltözéke is mindig abszolút szexis volt. Egy nap meg is kérdezte tőlem egy kubai haver, engem nem zavar, hogy a "noviám" így néz ki, hiszen mintha fiút keresne magának? Én meg egy példával válaszoltam: ha lenne kocsid, mit szeretnél, az szép, tiszta legyen, mindig működjön rendesen, vagy legyen piszkos és időnként robbanjon le? A haver ezen jót nevetett, majd azt mondta "furcsa emberek vagytok ti Európában". Pedig igyekeztem elmondani, ha a csajom jól néz ki, az úgy értékelem, nekem néz ki jól, nem másnak, ha pedig hűtlen lenne hozzám, akkor tök mindegy lenne, ezt szexis külsővel vagy nélküle tenné.

Mivel mégiscsak Kubában nőttem fel, azért hatott rám az ottani megítélés. A csajom öltözködése terén pont nem, de mondjuk azt én se fogadtam el, hogy a csajomnak lehet esetleg hímnemű barátja. S ez nem bizalomhiány, hanem a normalitás: én vagyok a hímnemű barátja, minek kellene még barát, aki nem közös barát, hanem csak az övé?

Van azért valami mélyen drámai abban, hogy bár direkt beazonosíthatatlanul írtam, azok, akik az írás közben a szemem előtt lebegtek ma 50-65 év közötti nagymamák. Ha esetleg valaki olvas közülük engem - ilyen már megesett, visszajelzést kaptam olyantól, aki akkor ott élt -, biztosan nagyon mosolyog, esetleg büszke is amolyan "hű, milyen dögös csaj voltam!" alapon.

A lényeg: kubai szemmel el lett könyvelve, ezek a kelet-euópai népek baromira furcsák, a lányok "kurválkodnak", pedig nem is igazi kurvák, a fiúk pedig ebben nem látnak semmi problémát. Fura, abszurd népek!

Jellemzően minden népnek van valamilyen tipikus közmondása vagy vicces mondása, mely jellemzi az adott nép lelkületét.

A magyaroknál ez talán az "Okos enged, szamár szenved.", melyet egyébként marhára utálok túlértelmezése miatt.

A kubaiaknál ez a "Niño que no llora, no mama." mondás, melynek van magyar verziója: "Néma gyereknek az anyja sem érti szavát.". Szó szerint a kubai közmondás: "A gyerek aki nem sír, nem szopik.".

Az oroszoknál a csúcs közmondás - melyet az átlag nyugati képtelen megérteni, pedig a legjobban fejezi ki az orosz lelket - a "Работа не волк - он в лес не убежит." - szó szerint: "A munka nem farkas - nem szalad el az erdőbe.". Minden magyar megérti mit jelent, pedig ilyen magyar mondás nincs.

Az amerikaikat talán legjobban a "You can’t make an omelet without breaking eggs." jellemzi, mely a pragmatizmus dicsmondása tulajdonképpen.

A bolgár csúcs mondás egyértelműen a "Преклонената глава сабя не я сече." - "A lehajtott fejet nem vágja le a kard.". Mélyen a török időkből származik. A bolgár értelmiség jellemzően gyűlöli ezt a mondást. Pedig nem kell ezt úgy értelmezni, ahogy szokás: adjuk meg magunkat az erősnek, akkor az nem tapos el minket, ugyanis a mondás nem ezt jelenti. A mondás fő üzenete: ne harcolj nyíltan a túlerővel szemben. Ami nem jelenti feltétlenül azt, hogy egyet is kell érteni a túlerővel. Csak úgy kell tenni mintha.

S bizony máig ez jellemzi a bolgár lelket. Sose szabad pl. emiatt nagyon sarokba szorítani egy bolgárt, majd kicsikarni belőle valamilyen ígéretet - ugyanis meg fogja ígérni, majd a legelső pillanatban - amikor az illető már nem érzi magát sarokba szorítva - egyszerűen nem fogja betartani. S nem fogja ezt erkölcsi rossznak érezni, sőt erkölcsileg azt fogja rossznak tartani, aki olyan helyzetbe kényszerítette őt, melyben valamit meg kellett ígérnie, pedig azt esze ágában se volt megtenni.

A bolgárokkal mindig az a jó tárgyalási taktika, hogy szabadnak érezzék magukat, s legyen a megbeszélt dologból nekik is hasznuk. Ha ez teljesül, már erkölcsi rossz lesz az ígérete megszegése, s az átlag bolgár ezt nem fogja megtenni.

Ennek be nem tartása máig bajokat okoz. Magam láttam ilyesmit. A magyar turista nyaralóhelyet foglal Bulgáriában, abszurd módon lealkudja az árat. A bolgár fél kényszeresen elfogadja, mert éppen nincs más érdeklődő. Aztán pedig a bolgár fél azonnal keresni fog mást, aki többet fizet, s a magyar fél hoppon marad. Szóval: nem szabad soha túl jó üzletet kötni egy bolgárral.

A politikában ez szintén így van. Nagyon szoktam mosolyogni, amikor különféle brüsszeli jelentésekben kijön, hogy mekkora "éltanuló" ez a Bulgária, különösen mostanában a "rossz" magyarok és lengyelek hátterén nézve. Örülnek ám Brüsszelben, hogy míg mások "akadékoskodnak", addig a bolgárok mindenre rábólintanak, sőt aztán jogszabályba is foglalják a megállapodást viszonylag gyorsan. Az már elsíklik, hogy aztán lényegileg sose teljesül a megállapodás a valóságban. Amit Bulgária nem akar teljesíteni, arra rábólint, törvényt hoz róla, majd... nem teljesíti. Brüsszeli ésszel nem érthető ez a magatartás, nem is igen foglalkoznak vele, míg ott van a lengyel és magyar "probléma".

Mostanában nagy a döbbenet Brüsszelben, hogy Észak-Macedónia EU-tagságával kapcsolatban Bulgária nyíltan nemet mondott. Nagyon szokatlan. De ez ritka dolog: egyszerűen ez a kérdés annyira sérti a bolgár nemzeti érzést, hogy itt nem megy még a formai rábólintás se. De ez az első és egyetlen eset eddig, amikor Bulgária valamiben nem adott igazat az EU-nak.

Még előző munkahelyemen volt egy vicces délutánom ezzel a lehajtott fej módszerrel. Jön egy dörgedelmes ímél minden dolgozónak a kólcenterben. Ebben felvázolásra kerül az a "súlyos" probléma, hogy a dolgozók nem öltözködnek "illő" módon.

A dolog háttere: a cég amerikai központjából valaki látogatni jött, s szúrta a szemét az emberek öltözéke. Így aztán összeülhetett valami "bizottság" a "helyzet" megoldására. Nyilván nem voltam személyesen jelen (nem voltan semmilyen, akár alsószintű vezetői pozícióban se a cégnél), de el tudom képzelni a tanácskozást: az amerikaiak elmondták, az USA-ban hogyan öltöznek a dolgozók, mire a bulgáriai részleg meg rábólintott vita nélkül.

Aztán jött az ímél, súlyos mondatokkal, hogy mekkora probléma mindez, s hogy mindenki működjön közre megoldásában. Először még meg is ijedtem, mert én személyesen abszolút szabálysértőnek bizonyultam: nem kötelező ugyan a rendes ing, de galléros póló kell helyette, márpedig én mindig sima, gallértalan pólót viselek. De eztán megnyugodtam.

A legviccesebb: részletes bemutató is jött az ímélhez képekkel: LÁNYOK és FIÚK felosztással. Pl. a fiúk ne jöjjenek strandpapucsban vagy rövidnadrágban, ne legyen rajtuk izompóló, gallértalan póló, stb. A lányoknál persze hosszabb tilalmi lista volt, ennek egyik pontja elgondolkoztatott: a cicanadrág nem tilos, de csakis akkor viselhető, ha felül olyan blúz vagy pulóver van, mely a fenék alatt ér véget. Végülis ezt nem tartottam gondnak, szerintem is jobban áll feneket takaró felsővel a cicanadrág. De mivel a cicanadrág a kedvenc női ruhám, kicsit féltem, nehogy a kolléganők ezután ritkábban hordják ezt a ruhadarabot.

Aztán indultam hazafelé. Beszállok a liftbe, ahol már bent van a személyzeti osztály (HR) vezetője, egy 40 éves csaj, akit jól ismerek. Önkéntelenül végignézek rajta, s mit látok: műbőr cicanadrág, a fenék közepén végződő blúzzal! S ez a csaj ugyanaz volt, aki a dresszkódos ímélt aláírta másfél órával korábban!

Azonnal világos lett: nem kell komolyan venni az új szabályokat. Ezt mindenki pont ugyanígy értelmezte, kivéve pár még frissen az országba érkezett külföldi kollégát. S még én voltam az egyik legenyhébb szabálysértő, mert én eleve mindig hosszúnadrágban jártam be, azaz csak a gallértalanságom sértette a szabályzást. Viszont az egyik "laza csávó" kolléga már másnap rövidnadrágban, lyukacsos izompólóban, s strandpapucsban jelent meg.

Gondolom, a cég helyi vezetése boldogan jelentette a kaliforniai központba: dresszkód lett bevezetve! Azt persze biztos nem tették hozzá: senki nem tartja be, még maga a vezetőség se.

Latin-Amerikában, annak kontinentális részén két területrész van, mely ma nem spanyol vagy portugál nyelvű. Az egyik Közép-Amerikában Belize, a másik Dél-Amerika északi részén a Guyana-vidék egy része. Erről részletesebben.

A közhiedelemmel ellentétben a Guayana vidék nem csak a mai "három Guayana", azaz Guyana, Suriname, s Francia Guiana. Keletről nyugatra a terület eredetileg: spanyol Guayana, brit Guayana, holland Guayana, francia Guayana, portugál Guayana.

A terület mai viszonyai:

• volt spanyol Guayana: ez a mai Venezuela Guayana nevű tartománya,
• volt brit Guayana: az a mai független Guyana,
• volt holland Guayana: ez a mai független Suriname,
• volt francia Guayana: ez a mai Francia Guiana, az egyetlen mely máig de facto európai gyarmat, 1946 óta francia megye, azaz Franciaország szerves része minden tekintetben,
• volt portugál Guayana: ez a mai Amapá nevű brazil szövetségi állam.

A teljes terület kb. 1 millió km2, a lakosság 4 millió fő.

Az öt gyarmatosító hatalom között a határok a térségben folyamatosan változtak az idők során, ennek eredménye az, hogy máig vannak határviták. A legtöbb ilyen vita kis jelentőségű, az igazán komoly határkonfliktus a Guyana és Venezuela közti. A venezuielai álláspont szerint a Guyana közepén lévő Esequibo folyó volt a határ a gyarmati időkben Anglia és Spanyolország között, így a folyó teljes balpartját magának követeli mint Spanyolország jogutódja. Ha teljesülnének a venezuelai igények, az azt jelentené: a mai Guyana kb. kétharmada átkerülne Venezuelához.

A mai etnikai viszonyok az 5 gyarmatosító hatalom politikájának eredménye. A spanyolok alig hoztak be a térségbe néger rabszolgákat, így ma a venezualai Guayanában a lakosság legnagyobb része fehér-indián keverék és fehér. A portugálok intenzívebben használtak rabszolgákat, így a brazil Guayanában - Amapában - valamivel több ma a néger, de itt is a fehér-indián keverék és a fehér dominál.

Az angol, francia és holland politika egészen más volt. A franciák alatt gyakorlatilag nem létezett indián-fehér keveredés, viszont hatalmas mennyiségű rabszolga lett behurcolva. Így ma Francia Guiana gyakorlatilag néger terület, kevés fehérrel.

A hollandok és az angolok sajátossága az volt, hogy a néger rabszolgákon kívül indiai bérmunkásokat is betelepítettek. Ma Suriname-ban és Guyanában a legnagyobb etnikai csoport az indiai, őket követik a négerek. Van egy kevés indián, s fehér gyakorlatilag nincs.

Ennek következménye a sajátos vallási helyzet. Mindkét országban a lakosság 25 % hindu, 15 %-a muszlim - mindez az indiai bérmunkások utódai miatt.

Suriname és Francia Guiana sajátossága ezen kívül a maron lakosság. Maronoknak azokat a négereket nevezik, akik rabszolgaként lettek behurcolva, majd elszöktek. S mivel a gyarmati hatalom szinte csak a partvidéken volt tényleges, a délre, a dzsungelbe menekülő szökevény rabszolgák sikeresen képesek voltak szabad néger közösségeket létrehozni a nehezen elérhető vidékeken, melyek fennmaradtak egészen a rabszolgaság eltörléséig. Ma a lakosság 15-20 %-a maron származású e két területen.

Legjobban persze a nyelvek érdekelnek engem. Suriname-ban a lakosság zöme kettős anyanyelvű: holland és sranan tongo. A sranan tongo egy angol-holland keverékből lett kreol nyelv, egyes afrikai elemekkel, a néger rabszolgák találták ki, azonban aztán elterjedt más közösségekben is.

Életszínvonal tekintetében a leggazdagabb természetesen Francia Guiana, hiszen itt az európai Franciaország szociális rendszere van érvényben.

A francia-brazil határ erősen veszélyeztetett emiatt az illegális migráció szemszögéből. Sajátosság: míg a brazil állampolgárok vízummentesen utazhatnak be Franciaországba, ez alól kivétel a szárazföldi brazil-francia határon való átkelés. Itt vízumkötelezettség van, kivéve a tranzitutasokat. Ez a rendszer rendkívül trükkösen zárja ki a szegény brazil állampolgárokat, míg a gazdagabbakat beengedi. Hiszen akinek van pénze repülőre, vagy tranzitcéllal utazik, az már nem potenciális illegális bevándorló, hanem turista.

Van egy általános tévhit a könnyűvérű kubai nőkről. Nagyrészt abszolút téves. Valójában azt kell mondanom, akik gyors ismerkedést akar gyakorlatilag csakis szex céllal, annak könnyebb dolga lesz Magyarországon vagy Bulgáriában, mint Kubában.

Persze, vannak Kubában prostituáltak - s ma már nem is kis számban -, azonban ez más kategória.

Alapvetően még a kommunista rendszer előtt kialakult Kubában - s akkor Kuba tényleg a régió prostítúció központja volt -, hogy élés határvonal van a kurva és a rendes nő között. Ez annyira megmaradt, hogy a rendes nő nyilvánosan és világosban komoly partnerének se enged meg többet, mint csókolózást. Este az más, amikor sötét van, ilyenkor lehet látni sok mindent, bár abszolút udvariatlanságnak számít közel menni egy párhoz vagy akár csak jelezni, hogy valamit láttunk. A sötét tengerparton pl. szabályos "lájt szvinger" partik vannak, ez alatt azt értve, hogy párok szexelnek csoportosan, de párcsere nélkül és diszkrét távolságot tartva.

A "rendes" kubai nő furcsa európai szokásnak tartja az egyéjszakás kalandot és minden más hasonlót. Azzal semmi gond nincs, hogy egy pár gyorsan eljut az első szexuális kapcsolathoz, ez abszolút normálisnak számít. De ehhez hivatalosan "párnak" kell lenni. A két fél megállapodik, pár lesznek. Ennek kifejezettnek kell lennie, a lány hivatalosan "novia" (= menyasszony) lesz, ez a szó azonban nem jelent valós házassági szándékot Kubában, azaz a szó jelentése sokkal szélesebb, mint a magyarban, ahol a "menyasszony" csakis jövendő feleséget jelent - Kubában a szó valós jelentése inkább "hivatalos barátnő". (A férfi pedig "novio", azaz vőlegény, de ez is csak "hivatalos fiúbarát".)

A szóbeli elköteleződés abszolút szükséges, s ennek komolyan nem vétele súlyos illetlenség.

Amint megvan az elköteleződés, semmi akadálya a fizikai kapcsolatnak. De az átlag kubai idegennek tekinti azt, amit elsősorban amerikai filmekből ismer: hogy összejönnek emberek szexre, majd aztán pár lesznek. A kubai erkölcs szerint ez abszurdum, a helyes sorrend a fordítottja.

Nyilván a legtöbb partnerség Kubában is szétmegy, de ez nem gond, ha annak fennállása alatt a partnerek komolyan vették egymást. (A férfi akkor is komolynak számít, ha egyszerre egynél több "menyasszonya" van, míg nő esetében természetesen ez kizárt. Azaz a hűtlen nő kurva, míg a hűtlen férfi csak "bohém" lélek.)

Személyes közvetlenül tapasztalatról nemigen tudok beszámolni. Valószínűleg hihetetlen, de sose volt kubai barátnőm, pedig egész kamaszkoromat ott töltöttem. Pedig mindig volt barátnőm, csak az összes barátnőm Kubában élő külföldi volt.

Egyetlen egyszer próbáltam kihasználni egy alkalmat egy kubai lánnyal, de azonnal látható volt, hogy "rendes" lány, s elvárta volna, hogy "noviává" fogadjam, én viszont nem akartam becsapni, mert nem voltam szerelmes belé, csak az öltözködése tetszett meg. Meg egyszer egy kubai lány próbált felém közeledni, de egyrészt volt barátnőm, másrészt nem is tetszett a kubai csaj. Kamaszként is monogám típus voltam.

Szóval nem volt "noviám" Kubában. Legalábbis nem a szó kubai értelmében. Múzsámat Kubában ismertem meg, de mivel ő se kubai, nem volt szükség, hogy "novia" legyen - más kérdés, hogy végül tényleg "novia" lett, de immár a szó magyar értelmében.

Már megírtam mik a multinő típusok, de most ezen az általános hómofisz sokat változtatott. Hiába nincs iroda, ha van Skype, Teams, Team Viewer, Connect, WebEx, s még több hasonló, ahol videókapcsolat van.

A típusok persze maradtak, a 4 fő típus: az üzletasszony titkárnő, a szürke veréb, a hanyag bölcsész, s a csillogó modell. Lásd pontos leírásukat az eredeti cikknél.

A gond az, hogy a videókonferencián szabvány esetben a válltól felfelé látszik az ember, s ez sokban megnehezíti a nők dolgát.

A szürke veréb és a hanyag bölcsész nincs bajban, neki az új helyzet kifejezetten jó. Közel ül a kamerához, hogy lehetőleg csak a feje látsszon, maximum a felsőruha legfelső sávja. A lényeg: mindenki lássa, se ékszert nem hord, se smink nincs rajta. A hanyag bölcsész időnként azért rájátszik, pl. valamilyen pizsomaszerűt visel, s a videokonferencia előtt tükör előtt külön összekócolja a haját, nehogy valaki azt higgye, ő a drága idejét frizuracsinálásra pazarolja kemény munka helyett.

A titkárnő típus viszont nehéz helyzettel szembesül. A sminkje ugyan látszik közeli kameraállásból, sőt jobban látszik, de nem látszik, hogy hivatalosan van öltözve. A végén még azt gondolhatja valaki, hogy lezseren dolgozik! Szóval egy kicsit el kell távolodnia a kamerától, legalább mellmagasságból látszódjon a ruha. Kiskosztümöt persze nem vesz fel, azt azért röhejesnek gondolja ő is, hogy valaki otthon így ül. De követelmény valamilyen zakó, blézer, mely alól kilátszik hivatalos kisugárzású blúz.

A hómofisz legnagyobb áldozata azonban a fotómodell típus. Nagyon-nagyon nehézkes a vebkamerán át elküldeni az üzenetet, hogy ő csillog-villog otthon is. Ez a típus ezért kénytelen távol ülni a kamerától, hogy legaláb deréktól látszódjon, így viszont messze kerül a billenyűzet és az egér, azaz folyton előre-hátra kell mozognia.

Van egy ilyen típusú, szinte archetipikus kolléganőm. Ő időnként felállt a székről, hátralépett, megmutatta, hogy feszes bőrnadrág van rajta (vagy leggings, ez nem látszott, a bokáját azért nem mutatta be), plusz szünet alatt bekapcsolva "felejtette" a kameráját, s megigazította a sminkjét, mintha kozmetikai szereket reklámozó influenszer lenne.

Mindenki tudhassa: ő csak éjszakai alvás közben nincs sminkelve, s nála a sarokra való leszaladás is kizárt gondosan kiválasztott ruha nélkül. Nem negatív kritika ez, én ezt a típust szeretem a legjobban a leírtak közül, szóval nincs vele bajom, csak a dolog vicces oldalát azért észreveszem.

A cipőmániás nők viszont bajban vannak. Még nem sikerült ugyanis megoldást találni a lábbeli bemutatására vebkonferencián.

A férfiak esetében minden sokkal egyszerűbb. Etről csak pár szót. A nyakkendőben otthon ülés röhögést váltana ki, így ez kizárt. Szóval itt a rendes ing - póló - atlétatrikó a 3 opció. A két szélsőség: a nagyon hivatalos kolléga, akin a rendes ingen zakó van, s az ellenkező véglet, a "nagyon meleg van" alapon meztelen kolléga. Persze minden férfi csak válltól látszik, itt nem játszanak a női lehetőségek.

A férfiak fő gondja a háttér: ami a fejük mögött látszik. Alapvetően itt az opciók:

• a minimalista típus: a háttér üres fal,
• a kemény csávó típus: a háttér egy üres szoba, ahol pl. szobabicikli van, az eddigi legviccesebb esetem a háttérben motorkerékpár és súlyzók, képzelem milyen erőfeszítés volt a hálószobába becipelni a motort,
• az állatbarát: kutya vagy macska van hátul,
• a romantikus szerelmes: hátul a barátnő/feleség fényképe látható,
• a tudós: könyvespolc van hátul, fokozott esetben gondosan megválogatva mi legyen a látótérben,

Az utóbbi 2 évtized legjobb mjuzikelje a Mormon Könyve. A South Park alkotói készítették, amiből nyilvánvaló: ez egy paródia.

Persze az alkotás akkor élvezhető a legjobban, ha az ember valamennyire legalább tisztában van a mormonizmussal. Enélkül egyes vicces utalások nem érthetőek, bár maga a sztori így is élvezhető.

A sztori összes eleme egyébként olyan, ami abszolút hétköznapi a mormon életvitelben.

A két főhős két amerikai fiatal misszionárius, akiknek nagyjából nulla ismeretük van a világról: az egyik - Kevin - fanatikus, s komolyan hiszi, nagy tettek várnak róla, míg a másik - Arnold - egy laza srác, aki nem ismeri rendesen a mormon tanítást se, csak szeretne valahogy túl lenni a misszión, amire csakis családi hagyományból jelentkezett.

A misszionátus párt Ugandába osztják be, mely országról kezdetben azt se tudják, melyik földrészen van. Majd amikor megtudják, hogy Afrikában van, annyi jut eszükbe, hogy "Oroszlánkirály". A misszió ott korábban senkit se tudott megtéríteni, de Arnold sikeresen prédikál, csak nem a hivatalos tranítást, hanem különböző sci-fi filmekből összegyúrt halandzsát keverve egyes mormon történetekkel (ezt nyilvánvalóan a Vissza a jövőbe egyik jelenete ihlette, ahol Marty a saját apjának ad elő hasonlót).

Azonban a régiót rettegésben tartó hadúr mindenkit le akar gyilkolni. De ismét kitalálnak egy fantasztikus sztorit a misszionáriusok, melynek hatasára maga a hadúr is megtér.

A mjuzikel tulajdonképpen 4 réteg:

• szimpla sztori két bátor srácról,
• a mormonizmus ellentmondásainak bemutatása,
• általános valláskritika (a szerzők ateisták),
• s persze az egész amerikai kultúra kinevetése (bár ezt kevés amerikai érti).

A szerzők nagyon vigyáznak a szerzői jogra, így legálisan nagyjából nulla helyen nézhető meg az előadás, még hivatalos dvd-verzió sincs. A szimpla hang megvan sok helyen, legálisan is. Magát az előadást én csak úgy tudtam megnézni, hogy találtam egy kissé remegős, kézikamerás kalózfelvételt az egyik New York-i előadásról egy orosz torrent oldalon.

Viszont van egy sor amatőr előadás a neten, legálisan.

Szűcs Juditba konkrétan szerelmes voltam, 11-14 éves koromban.

Persze, gyorsan utánaszámoltam, hogy semmi esélyem nála, hiszen 14 évvel vagyok fiatalabb nála.

Tulajdonképpen nem is a zenéje ragadott meg - végülis az átlagos diszkó zene volt, kifejezetten bugyuta szövekkel, s ez a bugyutaság már akkor feltűnt, amiben az is segített, hogy fejből tudtam összes megjelent dalát 1978-1983 között. Mondjuk a "súlytalanul Marsra szállok, köröttem pompázó tarka virágok" sor már 12 évesen erősen elgondolkoztatott, vajon mit akar jelenteni - egyik kedvenc hobbim ugyanis a Planétárium látogatása és csillagászati könyvek olvasása volt.

Szóval mondjuk ki: nőként tetszett. Vékony, közepes magasságú, fehérbőrű csaj, fekete szemmel és hajjal, szép énekhang és kiváló tánctehetség.

eredeti 1980-as felvétel

Miatta változott meg nőízlésem: 11 éves koromig a szőke lányokat kedveltem, aztán 1978-ban megláttam Juditot! S pár másodperc alatt megváltozott ízlésem, sőt ez azóta is stabil: szóval 11 éves korom óta a sötét hajú lányok tetszenek.

Szerelmem fokozódott 1979-ben, amikor megjelent második nagylemeze, melynek főoldalán csábosan nézett félmeztelenül (egy sál takarta meztelenségét), hátoldalán pedig szűk bőrnadrágban és hosszúujjú bőr felsőben pózolt guggolva.

Volt egy barátnőm 13-15 éves koromban, akit rendkívül stresszelt Szűcs Judit imádatom. Szegény lány egyszer Szűcs Judit fényképével ment fodrászhoz, hogy ugyanolyan frizurát akar. (Egyébként sikerült neki.) Ha lehetett volna, a barátnő bizonyára a bőr ruházatot is beszerezte volna, de akkoriban ilyesmit színpadon kívül viselni kizárt volt, így kapni se lehetett.

Aztán persze megjött az eszem. 15 éves koromra rájöttem: röhejes és gyerekes dolog sztárokba szerelmesnek lenni.

De amikor 17 évesen éppen Kubában élve híre jött, Szűcs Judit Havannába érkezik, elmentem a koncertjére. Akkor volt éppen terhes a lányával, akiből egy időben Judit énekesnőt akart faragni, csak kiderült: nulla énektehetséget örökölt tőle gyereke.

A koncert után váltottam is vele pár szót. Aláírattam vele pár lemezét, ő meg megkérdezte "ezeket itt vetted?", majd csalódottan fogadta válaszomat "nem, Budapesten".

itt már 60 felett

Mindenesetre mint nőtípus örök hatást gyakorolt rám. Valószínűleg nem a puszta véletlen műve, hogy múzsám nagyon hasonló nőtípus. Csak ő alacsonyabb és fiatalabb nála.

Előző cikkemhez, gondoltam, érdemes megírni a kommunista kubai rend 3 fő megoldhatatlan ellentmondását.

Az első a cukornád alapú gazdaság. A kubai export harmada a cukorból jön be. A kommunista hatalom egyik legnagyobb vádja a korábbi rendszer ellen, hogy az semmit se tett a cukorfüggőség ellen. Majd az új hatalom se tett ellene semmit. Államosították az ültetvényeket és a feldolgozó ipart, de ezen túl más nem történt.

Ráadásul ennek részben racionális okai is voltak. A 70-es évek elején a cukor világpiaci ára hirtelen hatalmas emelkedésbe kezdett, a csúcson 10-szeres szintet érve el. Aztán zuhanás jött ugyan, de a 80-as évek elején ismét lett egy jelentős emelkedés. Ebből a kubai vezetés azt a téves következtetést vonta le, hogy ez mindig így lesz. Pedig azután már sose történt drasztikus emelkedés: egyrészt India és Kína elkezdett hatalmas mennyiségben cukrot termelni, másrészt egyre népszerűbbek lettek a mesterséges édesítőszerek.

A magas árakra számítva abszurd lett volna a biztos bevételi forrásról lemondani. A magas árakból származó extra bevétel pedig sose a gazdaság fejlesztésére volt használva, hanem az ország erejét meghaladó projektek finanszírozására, lásd baráti államok támogatása, ezek közül a legköltségesebb az Angolának adott katonai segítségnyújtás volt 1975-1991 között, a csúcsponton az angolai kubai haderő létszáma meghaladta az angolai hadsereg létszámát.

Az alacsony árak időszaka se izgatta a kubai vezetéset, mert a Szovjetunió politikai okokból a világpiaci ár felett fizetett a kubai cukorért. Egyébként ebben Magyarország is részt vett: bár Magyarországnak túltermelése volt cukorból, politikai okokból vásárolt a kubai cukorból, áron felül, persze jóval kisebb mennyiségben, mint a Szovjetunió.

A másik az élelmiszerellátás. A kubai rendszer lényege az volt, hogy mindenkinek jár gyakorlatilag ingyenesen pár alapvető élelmiszer a jegyrendszer keretein belül. Az intézkedés célja: a legszegényebbek se éhezzenek.

Lassan azonban az a helyzet alakult ki, hogy a termelés már a jegyrendszer által meghatározott mennyiségeket se tudta biztosítani. A szövetkezetek egyszerűen csak minimális mennyiségben termeltek, racionális érdekük volt ugyanis keveset termelni, mert a megtermelt mennyiséget úgyis elvette tőlük az állam, nyomott árakon.

Megoldásként meg lett engedve a terven felüli termény eladása szabad árokon, továbbá a háztáji gazdálkodás eredményének eladása is hasonló módon. Létesítve lettek úgynevezett termelői piacok. Itt azonban 2 probléma jelnetkezett:

• a termelők a legrosszabb termést adták le az államnak a terv teljesítése céljából, a legjobbat meg vitték a piacra, ezáltal a jegyrendszer kereteiben szétosztott élelmiszer egyre rosszabb minőségű lett, ami komoly elégedetlenséget okozott,
• egyes termelők gazdagok lettek (nyilván kubai mércével mérve), de ez is elégedetlenséget okozott, ráadásul ellenkezett a hivatalos ideológiával is.

Pontosan ugyanabban az évben, amikor a Szovjetunióban hatalomra jutott Gorbacsov, Kubában is megindult a "peresztrojka", csak éppen ellenkező irányban. A kubai peresztrojka neve "rectificación" volt, magyarul: helyrehozás, kijavítás. Lényege az volt: a kapitalizmus újjáéledt Kubában, ez tönkretette a forradalmi lelkesedést, így mindent meg kell tenni a nép helyes szellemiségének helyreállításáért. E helyreállítás egyik lépése a termelői piacok bezárása volt, azon az alapon, hogy az ott áruló emberek kapzsi individualisták, akik nem törődnek a közösség érdekeivel.

Én pont ezen időszakban voltam a Havannai Egyetemen hallgató, s jól emlékszem, a marxizmus előadáson a professzor asszony elmagyarázta: a Havanna központjában cipőtisztító bácsik idegen elemek a "forradalom" számára, s a jövő feladata a "cipőpucoló kapitalisták" mint osztály likvidálása.

A harmadik a valutarendszer. Két teljesen szeparált rendszer volt Kubában: belföldieknek és külföldieknek.

Mindennek a Szovjetunió megszűnése vetett véget. Az előjele ennek már 1989 volt, amikor a szovjet vezetés a korábbi negyedére csökkentette a Kubának adott de facto segélyt. Aztán ennek is vége lett 1991-ben.

A kubai gazdaság csőd állapotba került. Az életszínvonal a 60-as évek végének szintjére esett.

1993-ban a kubai vezetés legalizálta a külföldi valuta birtoklását bárki által (a kettős valutarendszer fennmaradt, csak idén lett teljesen megszüntetve). 1994-ben ismét engedélyezve lettek a termelői piacok.

A cukornádfüggés csökkent azóta, ma már a turizmusból több a bevétel, mint a cukorból.

Orbán Krisztián vátesz elmondja - pl. itt, de máshol is -, hogy a magyar rendszerváltozás kudarca 3 fő okra vezethető vissza:

• nem lett leváltva a kommunista elit,
• kritikálatlanul lett átvéve a korabeli nyugati ideológia,
• a külföldi nagytőke lett az ország gazdaságának fő tulajdonosa.

Nos, az első pont szerintem abszurd. Orbán a cseh példára hivatkozik, ahol bizonyos szint feletti kommunista hivatalnokok számára tilos lett a közéleti szerepvállalás az új rendszerben. A gond az, Csehország egyedi eset, ahol az állampárt egységes volt, nem reformálta magát, s így egységben adta át a hatalmat. Sőt, a volt cseh állampárt máig kommunista, nem lett belőle se szocdem, se liberális párt.

Magyarországon ha lett is volt lusztráció, az semmin nem változtatott volna az eszmei helyezeten, a későkommunista elit már régen liberális elveket vallott. Ha meg lett volna tiltva a személyes szerepük, ugyanazokat az eszméket már képviselte az egyik fő ellenzéki párt, az SZDSZ. Egy esetleges lusztráció csak megspórolta volna az energiát az SZDSZ számára az MSZP lassú bekebelezésére.

A kritikálatlan nyugatimádat természetesen jó meglátás. A nyugati nagytőke elnyomó szerepe pedig szimplán ennek következménye.

Szerintem a probléma végoka egy: a neve SZDSZ. Magyarországon nem a volt komcsik rontották el a dolgokat, hanem az egyik ellenzéki párt, az SZDSZ. Ez a párt és holdudvara példátlan szellemi hatalmat kapott, melyet a rendszerváltozással immár semmi se korlátozta.

Annak idején, a szovjet kivonulás után az afgán kommunista kormányzat még 3 teljes évig képes volt tartani magát. Az afgán kommunistáknak volt valamilyen tömegbázisuk: persze kicsi volt, de azért létezett.

Ezzel szemben az afgán liberálisok bázisa láthatóan nulla, még pár hetet se voltak képesek kibírni.

S persze van egy jelentős erkölcsi különbség: az utolsó afgán kommunista vezér nem pakolt be pár zsák pénzt egy repülőbe, majd nem ment el életfogytiglani üdülésre. Helyben maradt, vállalta a felelősséget.

Bátorsága annyira imponáló volt az ellenségeinek, hogy azok - a talibánok - csak felakasztották, előzetesen nem szentségtelenítették meg testét - bár ez volt az eredeti terv -, majd biztosították a család számára a muszlim szertartás szerinti temetést. Tehát elismerték ellenséges muszlimnak, ami más kategória, mint az "ellenséges hitetlen".

Hogyan lett a kubai nemzet?

Más volt spanyol latin-amerikai gyarmatokkal ellentétben Kubában gyakorlatilag hiányzott az indián elem, mellyel összeolvadtak a spanyol telepesek.

Kuba a XII. sz. előtt lakatlan volt, akkor települtek be indiánok a közeli szigetekről. A spanyol felfedezés - 1492 - után a kevés indián lakosság szinte teljes egészében kihalt, ma alig pár tízezer kubai van, akinek vérében kimutatható valamilyen kis indián eredet. Egy másik elmélet szerint Kuba nem volt lakatlan, több ezer éve vannak lakosai, a XII. században csak annyi történt, hogy az eredeti őslakosságot fejlettebb indián hódítók kiszorították Kuba legnyugatibb részébe. De a végkifejlet ugyanaz: az indián lakosság a XVI. sz. elején kihalt.

Tehát Kuba teljesen egészében spanyol telepes államként indult. A dohánytermesztés lett a fő tevékenység, mely már az indián korban megvolt. Mivel Kubában nem volt semmilyen jelentős kincs, így másodrendű szerepre szorult vissza a spanyol gyarmatok között: alapvetően megálló lett az amerikai kontinens és Spanyolország között. Kubába elsősorban szegényebb emberek települtek be Spanyolországból, leginkább Andalúziából. A dohánytermesztés mellett megindult más mezőgazdasági tevékenység is, leginkább kisebb, családi gazdaságokban.

Be lett víve Afrikából a kávé, ennek a termelése is megindult. Valamint - mai szemmel hihetetlen - lassan megindult a cukornád termelése, ez ugyanis akkor még nem volt a fő mezőgazdasági ágazat.

Egészen a XVIII. sz. végéig Kuba alapvetően szegény terület volt, a telepesek között alig volt gazdag ember. Az olcsó néger rabszolgamunka nélkül az egész gazdaság gyorsan csődbe ment volna, ugyanis képtelenség lett volna kitermelni annyit az ültetvényeken, ami elegendő lett volna fizetett bérmunkások alkalmazására. Így is rendkívül alacsony volt a profit, a kubai ültetvényesek 90+ %-a bankhitelből vette a rabszolgáit, s örök adósságcsapdában élt.

A XVIII. sz. végére kialakult a következő társadalmi eloszlás:

• 10 %: spanyolországiak, a közigazgatás, a rendfenntartó erők személyzete,
• 50 %: kreolok (azaz helyben született fehérek) - a felső réteg kisbirtokosok, az alsó az előbbiek személyzete, mesteremberek,
• 10 %: mulattok, akik a spanyol törvények miatt nem lehettek rabszolgák, ők jellemzően különféle mesterségeket műveltek, azonos szinten a szegény kreolokkal,
• 30 %: négerek, legnagyobb részek rabszolga, az ültetvényeken, volt egy kis réteg szabad néger is, a "házinégereket" - akik a család körül dolgoztak, nem az ültetvényen - szokás volt bizonyos idő után felszabadítani egyfajta jutalomként a jó munkáért, majd újra akalmazni őket immár szabad szolgákként.

Kuba virágkora, hirtelen meggazdagodása egy külső esemémy miatt következett be, a XIX. sz. első évtizedében. Haitin győzött a néger rabszolgák felkelése, Haiti lett az amerikai kontinens első független néger állama. A függetlenségi harcok alatt azonban összeomlott Haiti gazdasága, az addig a világ cukortermelésének jelentős részét adó haiti ültetvények 90+ %-a fizikailag megsemmisült.

Kubában, különösen annak keleti részen a gazdák kaptak az alkalmon: tömegesen tértek át a cukornádtermelésre, pl. a kávéültetvényesek is áttértek a cukornádra. Ezt az is segítette, hogy Haitiról sok szabad néger, aki addig a cukornáddal foglalkozott, Kubába menekült. (Máig vannak Kubában francia családnévvel rendelkező négerek, ezek mint volt haiti menekültek leszármazottai.) Lassan Kuba lett a világ egyik cukornagyhatalma. Hatalmas hasznok származtak ebből, kialakult immár egy szupergazdag kubai felső réteg is.

Tulajdonképp ez lett a spanyoltól különböző kubai nemzetiség kezdete.

Egyrészt a gazdag kubai réteg feltette a kérdést, minek fizet adót Spanyolországnak, mikor az nem engedi neki, hogy saját területét igazgassa: Kubát spanyol gyarmati tisztviselők irányították, s kubai gazdag réteg szavazhatott ugyan, képviselőket küldhetett a spanyol parlamentbe, de Kuba csak egy spanyol tartomány volt, semmi több. Az egész spanyol birodalom érdekeit nézve történt Kuba igazgatása, ami nem egyezett Kuba érdekeivel. Pl. míg Spanyolország Franciaországgal szövetkezett, s Anglia ellenében állt, addig a kubaiaknak sokkal jobban érdekükben állt az USA-val való szövetség. Továbbá, a spanyol birodalmi érdek a gazdaságban is ellentmondott a kubai érdekeknek: pl. Kuba csak Spanyolországon keresztül kereskedhetett a világgal, ami abszurdnak tűnt, hiszen pl. a párszáz kilométerre lévő amerikai piacon jobban el lehetett volna adni a kubai cukrot.

A kubai középosztály - elsősorban a kisebb ültetvények birtokosai - szintén érdekellentétbe kerültek Spanyolországgal. Spanyolország 1820-ban betiltotta a rabszolgaságot a jövőre vonatkozóan, azaz onnantól számítva nem vehetett senki új rabszolgát, bár a már meglévő rabszolgaság megmaradt. A kubai kis ültetvények azonban csődbe mentek volna, ha nem alkalmazhattak volna rabszolgákat, így folyamatos ellenségesség alakult ki a "rabszolgafelszabítópárti" spanyol hatalom és a rabszolgatartó kubaiak között. Kubába 1820 után is jöttek be rabszolgák, immár csempészáruként, ami még meg is drágította a rabszolgák árát. A kubai ültetvényesek folayamatos rettegésben éltek: mikor lesznek elkobozva tőlük illegális rabszolgáik a spanyol hatóságok által.

A cukornád egy olyan növény, hogy betakarítása csak egy bizonyos időszakban lehetséges, ha ezen túllépnek, akkor a termés már nem alkalmas feldolgozásra. A gépesítés kora előtt a betakarítás heti 7 napos munkát jelent, napi 20 óra munkaidővel - ez még a kor átlagos napi 16 órás munkaidejéhez képest is abszurdnak tűnt, s szabad ember csak olyan bérrel lett volna alkalmazható erre, amit a vállalkozó már nem tudott volna kifizetni.

A harmadik tényező: a felvilágosodás és a elsősorban a aszabadkőművesség hatása. A vékony kubai értelmiség egyszerűen elvi okokból ellenezte a spanyol uralmat: szabad polgári köztársaságot akart az USA mintájára, szemben a spanyol monarchia "feudális" elnyomásával.

A három csoport - bár más-más indítattásból - arra jutott, hogy vannak "ők" és vagyunk "mi", azaz a spanyolok egy idegen nép, akikkel szemben áll a kubai nép.

A kérdés csak az maradt, mi legyen a rabszolgákkal. Ez a probléma azonban automatikusan megoldódott. A nagy ültetvények gépesítésével a rabszolgamunka feleslegessé vált, a kis ültetvények pedig immár rabszolgákkal se tudtak nyereségesek maradni. A rabszolgaság hivatalosan 1886-ban lett eltörölve, de akkor már a legtöbb néger eleve szabad volt.

A XIX. sz. 60-as éveiben még akadtak a kubai elitben emberek, akik ki akartak egyezni Spanyolországgal, csak autonómiát követelve, de akkorra Spanyolország már elvesztette szinte minden területét Amerikában, így az utolsó két amerikai területe - Kuba és Puerto Rico - esetében nem volt hajlandó semmilyen kompromisszumra, úgy érezte, ezt a két területet mindenáron meg kell tartania. S bár az első kubai-spanyol háború (1868-1878) spanyol győzelemmel végződött, a spanyol hatalom immár képtelen volt konszolidálni. Ráadásul maga a háború ténye megerősítette: a kubai nép önálló.

A többi már formalitás. 1895-ban spanyolellenes felkelés robban ki Kubában. Az USA ebbe beleavatkozik 1898-ban a kubaiak oldalán. 1898 augusztusában Spanyolország kapitulál, s átadja 4 gyarmatát az USA-nak (Kubát és Puerto Ricót a Karib-tengeren, valamint a Fülöp-szigeteket és Guamot a Csendes-óceánon), mind a 4 amerikai függő terület lesz (Puerto Rico és Guam mind a nai napi az), de Kuba csak 4 évre: 1902-ban az USA megszünteti a Kuba feletti igazgatását, így Kuba 1902. május 20-án független állam lesz. 1958-ig május 20. volt a kubai nemzeti ünnep, azóta nem ünneplik, ugyanis a kommunista értelmezés szerint 1902-ben Kuba nem lett igazán függtelen, hanem a függetlenség álcája mögött amerikai csatlósállam lett.

Tegyük hozzá: a kommunista értelmezésnek van valós alapja, mert az 1902-es kubai alkotmány rögzítette az USA jogát a fegyveres bevatkozásra Kubában, ha az USA úgy látja, hogy "veszély fenyegeti" Kuba függetlenségét, magyarul: bármikor. Ennek máig tartó következménye a guantánamói amerikai támaszpont bérleti joga, mely csak közös megállapodással szüntethető meg. (Az USA-nak volt még két hasonló támaszpontja Kubában, ugyanezen szerződés alapján, de azokat visszaadta még a kubai kommunista hatalomátvétel előtt.)

Ma Kubában a lakosság 65 %-a fehér, 10 %-a néger, s 25 % mulatt. A mulattba minden keverék fehér-néger beletartozik, a nagyon sötét majdnem-négertől, az egészen világos, szinte csak kreolos bőrű fehérig. A kubai nemzeti érzés rendkívül erős. Néha egyenesen vicces mértékű, pl. amikor az USA-ba kivándorolt kubaiak USA-ban született gyereke saját magára mint "külföldön élő kubaira" hivatkozik.