A ballib újságíró kimondja: mára az amerikai Republikánus Párt lett a munkáspárt.
Persze ez az egész világon jellemző, talán egyedül Latin-Amerika kivételével, hogy a jobboldal lett a kisembereké. De az USA-ban még inkább látható, mert kemény kétpártrendszer van: a radikálisok se önállóak, hanem betagozódnak ide vagy oda. Így vannak olyan teljesen furcsa dolgok, hogy kommunisták és konzervatívok egy pártban vannak, ahogy pl. harmadikutasok és klasszikus liberálisok is.
Amerikában eleve az egésznek van egy kulturális háttere is, sok ember azért szavaz az egyik vagy másik pártra, mert "nálunk a család ilyen vagy olyan".
Ami a legfontosabb tényező: Amerika csúszik le lassan. Persze most is a gazdag világ felső felének része, de ma már nem olyan mértékben, mint ahogy ezt az amerikai emlékezet számon tartja: a II. vh. utáni kb. 3 évtizedben az USA még annyira gazdag volt, hogy egy amerikai szegény is olyan szinten élt, mint egy nyugat-európai középosztálybeli.
Azóta a dolgok keményen megváltoztak: Amerika súlya lassan csökken, s amikor ismét volt egy csúcs a 90-es években a kommunizmus összeomlása miatt, azt már nem érezte meg az amerikai kisember, ez a többlet az amerikai elit zsebébe ment csak.
Erre a két amerikai párt különbözőképpen reagált. A baloldal a kisebbségek felé fordult, közben az elit egyfajta kultúrmisszióját teljesítve, kb. olyan magyar SZDSZ-es módon "majd mi megmutatjuk ezeknek az ostoba mucsaiaknak mi hogy van", lásd "tudjuk, merjük, tesszük!", ez ki is volt írva az SZDSZ plakátjaira 1990-ban. A jobboldal pedig így szabadon lehetett a társadalom többségének képviselője. Ahogy mondja itt Horváth, munkáspárt lettek.
A marhapacal persze korábban az egész világon fogyasztott étel volt. Tipikus szegényember étel. Nyugaton egyszerűen lassan kihalt, ma már csak hagyományőrző étel Nyugat-Európában.
Ahol megmaradt máig aktív ételként az Dél-Európa és Kelet-Európa.
A bolgár verzió tulajdonképpen a török verzió másolása, enyhe módosítással. Ellentétben a török verzióval, ahol ecet, fokhagyma, citromlé van hozzáadva a bolgárban citromlé nincs, viszont erőspaprika igen. Ez tehát pacalleves.
Amikor a 90-es években, a kommunizmus bukása után hatalmas gazdasági káosz és zavar lett Bulgáriában, különösen 1991-1997 között, még sok helyen voltak kis étkezdék, ahol kizárólag olcsó ételek voltak.
Pacalleves minden ilyen helyen volt. A tipikus helyzet: bejön a vendég, egy adagot vesz (pincér nincs, azaz sorba áll, majd leül egy szabad asztalnál), megeszik hozzá nagy mennyiségű kenyeret, vizet iszik (ha van pénze: akkor 1 dl pálinkát), aztán jóllakottan távozik. Maga a helyiség jellemzően primitív, azaz régi bútorok, műanyag abrosz, semmi extra, a falakat régóta festeni kellett volna.
Én sokat jártam ilyen helyekre, bár anyagilag akkor magasan a tipikus itteni vendég felett voltam, de egyszerűen tetszett az egész koncepció, meg az ilyen helyeken az a 3-4 étel, amit árultak, tényleg jó volt. Hiszen csak ezzel foglalkoztak, s sok ilyen hely volt, az egyszemélyben szakács-tulajdonos pedig kénytelen volt minőséget adni.
ez az én adagom egy étteremben, ez már "rendes" étterem - van abrosz -, idén októberben
Én eddig azt hittem, hogy a kiábrándult fideszes az csak a ballibek fantáziája.
Most alaposan meglepődtem: személyesen láttam ilyet.
Az illető nemrég még fanatikus fideszes volt, de abból az agyatlan típusból: viktorviktor! kiáltással az ajkán járt gyűlésekre, s mindenkit kommunistának nevezett, aki akárcsak olyan kérdést tett fel, melyet lehetett akár kormánykritikusnak is értelmezni.
De most a Tisza elárasztotta őt. Szinte hihetetlen, de igaz. Rádöbbent, hogy hatalmas a korrupció, Mészáros és Tiborcz ellopták az országot, Szíjjártó meg be akar lépni a "Szovjetunióba". Érdekes, hogy magát Orbánt nem szidja, csak valami olyan narratívája van, hogy Orbánnak rossz a káderpolitikája, s maga köré rossz embereket gyűjtött. De most majd jön a Magyar Péter - mondja -, s visszatereli Orbánt a helyes útra.
Szóval szerinte 2026-tól Fidesz-Tisza koalíció lesz. Magyar Péter meg fogja tisztítani a Fideszt a rossz emberektől, Orbán kénytelen lesz szót fogadni neki! Nem viccelek, tényleg ezt mondta.
Azért volt pár órám arra, hogy ellenőrizzem a magyar életszínvonalat személyesen is.
A legjobb módszer erre mindenhol a világon: bemenni a nagyváros központjába, majd ott a főútról bemenni egy kisebb, de nem legkisebb utcába, majd ott sétálni fél-egy órát. Ugyanis mindig ez az a hely, mely az átlagszintről a legjobb képet adja.
A rossz részek mindenhol megvannak, ezek a társadalom alsó 10-20 %-áról adnak képet (mármint Kelet-Európában, nyugaton ez inkább csak 10 %, Afrikában meg ez 80 %), ezeket felesleges nézni. A jó részek meg a felső 10-20 %-ot tükrözik, ezeket se nézem, hiszen mindegy (meg én magam is eleve ilyen helyen lakom Budapesten, örökölt lakásom ilyen helyen van).
Mivel Budapest eleve a szülővárosom, így a dolgom rendkívül könnyű, hiszen tudom hová kell menni. Tudom melyik a gazdag és melyik a szegény rész, így egyikre se megyek.
Tehát így okoskodtam:
bejárt útvonal
Megállapítottam: Budapest tipikus Kelet-Európa, azaz az, ami mindig volt. Világviszonylatban a magyar ember rendkívül gazdag, európai viszonylatban meg szegény, de nem nyomorgó rokon.
Amit látok pozitív változást: valamivel kevesebb a hajléktalan és a részeg, mint korábban, s a cigányok is mintha halkabban ordítanának.
Valójában most utaztam először Bulgária területéről/területére a Schengen-egyezmény keretein belül. Más irányban persze utaztam már így, lásd mentem már át az osztrák-német határon megállás nélkül.
De itt ez meglepő volt.
Komolyan nem is számítottam erre, de tény. Tehát a Szófia-Bécs-Budapest és a Budapest-München-Szófia útvonalon egyetlen egy helyen se kértek tőlem semmilyen útlevelet vagy igazolványt.
Egyébként elég bizarr dolog Budapestről Szófiába Münchenen keresztül utazni, de csak ilyen járat volt kényelmes módon. Minden más, földrajzilag logikusabb opció - pl. Budapest-Belgrád-Szófia vagy pl. Budapest-Bukarest-Szófia - hosszú órákig tartó várakozással járt volna.
Itt meg persze az ellenkező probléma jelentkezett: túl kevés idő az átszállásra. Végül jogilag el is késtem, a Budapest-München járat késett, így nem értem el a szófiai járatot. Azonban mivel mind a két járat ugyanaz a cég - Lufthansa -, így úgy döntöttek, nem akarnak fizetni nekem kártérítést, hanem inkább késleltették a szófiai járatot, azaz megvártak. Tehát összesen kb. 80 másodpercet töltöttem el a müncheni repülőtér épületében, szerencsére az érkezés helye 2 kapunyira volt csak az indulás helyétől. A többi utas biztosan nem volt boldog, hogy 1 darab ember miatt áll az egész gép, dehát őket senki se kérdezte. Szóval beszálltam, már mindenki ült szépen a helyén, majd mögöttem bezárták az ajtót és mentünk is.
Ami sajátos: ma már a nem-fapados járatok alkalmazkodtak a fapadosokhoz, azaz nincs semmilyen étel utazás során. A München-Szófia járaton mindenki kapott 1 darab kisüveg vizet és ezzel le is volt zárva a szolgáltatás. Mellettem ült egy csaj, aki pénzért akart rendelni szendvicset, de meg lett mondva neki "pénzért sincs". Persze ezt előre tudtam, így még Budapesten ebédeltem a repülőtéren.
A napokban úgy alakult, hogy el kellett utaznom 1 napra Budapestre. Ez eleve kissé kalandosra sikerült, manapság szinte nincsenek járatok Szófia-Budapest viszonylatban. Egyedül a Ryanairnak vannak néha járatai, havonta párszor, a Wizzair teljesen megszüntette a járatait, Bulgáriába csak Burgaszba és Várnába repülnek, az is csak nyaraló időszakban.
Szóval át kell szállni. Ami bonyolult, mert a késések miatt hatalmas bajok vannak. De erről majd később.
A lényeg: elindultam Bécsbe, oda van sok járat, s onnan meg már nem gond eljutni Budapestre.
Szépen kimentem, szokás szerint, a szófiai repülőtérre. Metróval, olcsó módon - a szófiai repülőtér jobb helyen van, mint a budapesti, azaz közelebb van a városközponthoz, tehát metró is jár oda. Persze mint ősinternetes ember én mindig a legmodernebb eszközöket választom, azaz nem is nyomtattam ki a jegyet, csak telefonos jegyalkalmazást használtam.
De mivel egyik kedvenc szokásom a fényképezés, nyilván fényképeztem, filmeztem folyamatosan. Eleve 3 eszközöm van erre.
Gondolom, már ekkor gyanús lettem a szerveknek. Aztán fatális hibát követtem el: vásároltam egy sonkás-sajtos szendvicset és tejeskávét, majd leültem a repülőtéri ablak mellé, pont ahol egy izraeli gép állt.
Eddig még csak gyanús voltam, de ekkor már világos lett a szerveknek: palesztín terrorista vagyok! Hiszen az utóbbi időkben szokás a palesztín és eleve a muszlim harcosoknál, hogy teljesen európai külsejű, lehetőleg kékszemű emberekkel dolgoznak, akik átmennek simán a faji alapú szemlézésen, hiszen elsősorban olyan sötétszemű, kreolos alakokat szoktak keresni a szervek.
Éppen megettem a szendvicsemet és megittam az italomat, amikor megjelent előttem két álcázott hatósági ember, egy férfi és egy nő, laza turistáknak voltak álcázva, a kb. 35 éves férfin direkt kiszakított farmer volt lyukas pólóval, a hasonló korú nőn meg bőrutánzatú cicanadrág virágos blúzzal, s párként voltak álcázva. Igazolták magukat, majd felszólítottak, kövessem őket.
Alaposan kihallgattak, keresztkérdéseket téve fel.
Én próbáltam érvelni: komolyan hiszik, hogy akinek rossz szándékai vannak, az nyíltan fog fényképezni, hogy ezt mindenki lássa, s nem fog rejtett kamerát használni, de ez nem hatott.
Végül azt mondták, adjam át eszközeimet, hogy megnézhessék mit fényképeztem. Itt kiderült: a nemzetbiztonsági szervek alkalmazottai nem kaptak megfelelő informatikai felkészítést, így végül én mutattam meg, hogyan kössék össze a fényképezőgépemet USB-kábellel a szolgálati számítógéphez, s hogyan nézzék meg a képeket.
Aztán kitöröltek pár szerintük "gyanús" képet. Közben megkérdezték "ugye a törölt képeket nem lehet visszaállítani?", amire én nemmel válaszoltam, pedig a válasz "igen", de nem akartam saját helyzetemet bonyolítani.
Aztán jött az egyenruhás főnökük. Ő már hivatalosan volt öltözve. Megszemlélte a helyzetet, majd azt mondta: "maga ilyen vlogger izé, aki felesleges dolgokat fényképez, aztán azokat felteszi a netre?" - aztán azt mondta, igazoljam magamat azzal, hogy megmutatom a honlapomat és mutassam meg korábbi képeimet a neten.
Mondtam, most már a győzelem biztos tudatában, hogy a YouTube-on a BircaHang csatornát keresse, meg is nézte, s meg is nyugodott, amikor legfrissebb videómban egy csigát látott egy terráriumban.
Aztán még barátságosan elbeszélgettünk, hogy milyen háziállataim vannak, meg neki is van egy macskája. Aztán azt mondta, hogy "jó utat", meg hogy legközelebb óvatosabban fényképezzek. Majd azt tanácsolta, Bécsben ne fényképezzek a repülőtéren, mert az ottani kollégák sokkal durvábbak, s ott egyenesen le fognak tartóztatni 72 órára.
Publikusz András olyan, mint az Oszkár-díj: valós értéke nincs, de egy dologra jó - mindig megmutatja mi az adott pillanatban hatályos mértékadó libbant vélemény. Andriska sajnos nem ért semmihez, kivéve egy dolgot: a szélirányt megérzi helyesen és be is mondja azonnal.
Végülis ez is "mérés", megméri gazdái vágyait.
Egykor a Szabó-család volt ilyen a rádióban: aki azt mondta, amit a műsor résztvevői, az biztosra mehetett.
Én akkor lettem biztos, hogy a kommunista rendszer bukik, amikor egy Szabó-család adásban 1989 nyarán azt mondta az egyik szereplő, hogy 1956-ban forradalom volt. Ez nagyobb jelentőségű volt, mint ugyanabban az évben januárban Pozsgay nyilatkozata, hogy nem ellenforradalom, hanem népfelkelés.
Aztán a Szabó-család Nagy Imre újratemetési beszédeit is kielemezte. Hogy csak vér ne folyjon, meg háború ne legyen, s mindenki szépen békéljen meg, mert mindjárt kísérteni fog a többpártrendszer és a szociális piacgazdaság. Csak ezek a békétlenkedő izgága fiatalok ne lennének, akik ijesztő beszédeket mondanak, pedig még semmit se tettek le az asztalra!
Mai szemmel szinte hihetetlen, de volt egy időszak a rendszerváltozás idején, amikor a Zorbán megítélése negatív volt, ez volt a "békétlenkedő izgága fiatal" korszak. Aztán még azon az ősszel ez stornózva lett, Orbán lett a "fiatal reménység", különösen miután az Antall-kormány megalakulása után Zorbán többször is keményen kritizálta a kormányt. Aztán a Zorbán egészen 1991 végéig pozitív ember volt, míg ki nem derült: nem csatlakozik a Demokratikus Kártyához, melyik pedig akkor tudományosan megállapította, hogy az országban fasiszta diktatúra tombol, Antall bevezette a horthyzmust, szidják az Árpi bácsit és báncsák a zsidókat.
A lényeg most: tudjuk, hogy Gyurcsány rossz ember, mert szidja a Tiszát!
Jobb elmenni az ilyesmi mellett és legyinteni. Az ellenkampány csak népszerűsít.
Nem kell tudomást venni róla, nem kell gyakorolni, s elhal.
Eleve felesleges a vallási oldalát nézni, Amerikában régóta nem vallási ünnep.
Ez sokkal inkább kulturális agresszió. Arra kell hivatkozni: "nem vagyok amerikai, minek ünnepelnék amerikai ünnepet?".
Bulgáriában a kommunizmus bukása után nagy volt az igény az ilyen idegen ünnepekre. Az elején a bolgár legprogresszívebbek, legdemokratábbak, s legjobboldaliabbak a Hálaadás Napot is ünnepelni kezdték, sőt egy kis rész még a Függetlenség Napját is - így hogy "Függetlenség Napja", mintha ez valami nemzetközi buli izé lenne. Ehhez képest a helyzet jó: csak a Helló In maradt, az is csak gyerekeknek és nagyvárosokban, de mára annyira elbolgárosították, hogy egy amerikai fel se ismerné az ünnepet.
Én úgy bojkottálom, hogy bár szeretem a sült tököt, ebben az időszakban direkt nem eszem ilyet.
Ijesztő cikk jelent meg a pravoslavie.ru honlapon, ez egy orosz keresztény független honlap, de a moszkvai pátriárka hivatalos áldásával működik, tehát jellemzően kifejezi valamilyen szinten a hivatalos véleményt. Létezik szerb, görög és angol nyelven is, az angol verzió az orthochristian.com címen van.
A cikket az autonóm Ukrán Egyház egyik metropolitiája írta.
A "metropolita" az egyik legmagasabb ortodox egyházi tisztség. A "görög" rendszerben a metropolita közvetlenül az érsek alatt van, míg az "orosz" rendszerben fordítva, a metropolita van az érsek felett közvetlenül, s van "vegyes" rendszer is - a bolgár és a szerb egyházban -, ahol az érsek és a metropolita ugyanaz.
Ukrajnában 2 ortodox egyház van jelenleg, teológiai értelemben mind a kettő ortodox (azaz minden tekintetben a hivatalos tanítást vallják), az eltérés a kanonikus státuszban van:
az autonóm Ukrán Egyház - ez a hagyományos, Moszkva alatt áll, bár ez erősen jelképes,
az autokefál Ukrán Egyház - az előbbiből szakadt ki 2019-ban, de ezt eddig nem ismerte el az ortodox részegyházak zöme;
nehéz objektív statisztikát találni melyiknek mennyi a tagsága. Nyilván most a háború miatt ez politikai kérdés is. Bár léteznek olyanok, akik a háborúban Kijev mellett vannak, de egyházilag Moszkva oldalán, s fordítva. A legbiztosabb saccolás: kb. azonos a hívek száma, jelenleg kb. 8000 templom van Kijev mellett egyházilag, s kb. 7000 templom Moszkva mellett.
2020-as térkép a megyénkénti vallási többségről: piros - orosz ortodox, zöld - ukrán ortodox, sárga - katolikus, fehér - senkinek sincs abszolút többsége
A szerző nyilván nem független, ő az "oroszpárti ukrán" rész metropolitája.
A cikk érdekes, s remélem nem valós probléma, csak aggódás jele.
A metropolita azt írja lényegében, az autokefál Ukrán Egyház létrehozása egy nagyobb projekt része, mely mögött titkos megállapodás van a konstantinápolyi pátriárka és a római pápa között.
A terv: az autokefál Ukrán Egyház és az Ukrán Katolikus Egyház egyesítése! Az Ukrán Katolikus Egyház a 23 keleti-katolikus egyház egyike, a második legnagyobb köztük, tagsága 3-4 millió fő. Ők a fő vallás Ukrajna 3 megyéjében (Ivano-Frankovszk, Lemberg, Ternopol). (Kárpátalján is sok a katolikus, de ők a Ruszin Katolikus Egyházhoz tartoznak. Az ukrán nacionalisták célja az ukrán és a ruszin egyházak egyesítése, de ez nem valósult meg. A magyar görögkatolikusok határozottan kiállnak a két egyház egyesítése ellen.)
Lényegében itt arról van szó: az egész ukrán egyház unióra lép Rómával, majd ennek mintájára Konstantinápoly is uniót hirdet Rómával. A teológiai eltérések maradnak, egyszerűen ez a rítus részének lesz nyilvánítva. Nyilván van egy kérdés, melyben ez tarthatatlan: ez a római pápa egyházfősége - ez el lesz ismerve Konstantinápoly által.
Ezek után az egység úgy lesz előadva, hogy nem történt változtatás a tanításban, Róma elismerte az ortodox tanítás érvényességét, a római pápa fősége pedig csak "jelképes".
Nehezen fog ez menni, Konstantinápoly hatalma csekély, s szerintem ehhez nincs meg a támogatás a Konstantinápolyhoz tartozó hívek körében se.
Természetes folyamat ez. Változnak az emberek. Ami nekünk természetes, az nem az se a szüleinknek, se a gyerekeinknek.
Alapesetben ez nem is probléma, mert a dolgok így kinyílnak, színesednek. Gond akkor van, ha az új visszafejlődést, elbutulást hoz.
Most pedig - ez a modernitás legújabb szakasza - tudatos elbutítás zajlik. A nyugati, euroatlantista, ateista és "modern-keresztény", liberális, felvilágosodáspárti erőközpontok tudatosan irányítják ezt a folyamatot.
Aki pedig az ellenoldalon áll, az vagy legyint és sodródik, vagy képtelen hatásosan fellépni ellene. A Fidesz esetében pontosan ezt látjuk.
Szóval nekem most, nézve az október 23-i tüntiket, úgy tűnik, Talpramagyar Péter esélyes. Sőt, már csak ő tudja elrontani. Felsorakozott mögötte Brüsszel, Soros, Halivúd gépezete. A mértékadó magyar ballib értelmiség nagy része is beállt mögé.
Abszolút nem tartom már kizártnak, hogy Magyarországon 2026-ban lengyeltípusú váltás lesz.
A fideszesek abban a hitben vannak, hogy a nyugat nem hagyja veszni a baloldalt, pedig de, Lengyelországban is hagyta. Lengyelországban a nyugat két kézzel leszavazott egy jobboldali pártra, csak hogy a másik, szintén jobboldali, de nem elég nyugatpárti erő elveszítse a hatalmat.
A nyugatnak mindegy baloldal vagy jobboldal van, a lényeg: az ukázok legyenek teljesítve.
Persze a hagyományos magyar baloldal keménymagja lázadozik, a DK körüliek nehezen tűrik el ezt, de ha sokat gágognak, le lesznek hűtve, váratlan irányból... nyugatról.
Orbánnéknak meg van másfél évük megmutatni, értik a helyzetet. Mert eddig könnyű volt a közutálatnak örvendő ballibaizmus ellen nyerni, de most először komoly ellenséget kaptak.
Pánikba esni meg nem kell. Az idő a nyugat ellen dolgozik mindenképpen. Miért? Mert a nyugat alapvető működési logikája fenntarthatatlan.
Amikor a cirill ábécét kialakították, még nem léteztek a mai számjegyek.
A mai, "arabnak" nevezett, valójában európai számjegyek a XII. századtól kezdtek terjedni, az ortodox területeken még később. Addig a görög számok voltak használatban, pontosabban azok cirill verziói.
A cirill ábécé úgy lett kitalálva annak idején, hogy elővették a görög ábécét, majd ahhoz hozzátettek új betűket, erre azért volt szükség, mert a szlávban jóval több hang volt, mint a görögben.
Akadt azonban pár olyan görög betű, melyre a szlávban egyszerűen nem volt szükség:
a két görög hosszú magánhangzó: Η és Ω - ezeknek már a középkori görögben se volt jelentőségük, mivel megszűnt a rövid-hosszú megkülönböztetés, de a helyesírásban használatban maradtak,
a szlávban felesleges mássalhangzók: Θ, Ξ, Φ, Ψ.
Azonban mindezek a betűt számot is jelentettek, így szükség volt rájuk:
Η = 8,
Ω = 800,
Θ = 9,
Ξ = 60,
Φ = 500,
Ψ = 700,
így mindegyik bekerült a cirillbe is, kissé megváltoztatott írásmóddal:
Η = И,
Ω = Ѡ,
Θ = Ѳ,
Ξ = Ѯ,
Φ = Ф,
Ψ = Ѱ;
sőt a görögben hangot nem, csak számot jelölő betűk is bekerültek - ezek mind ősgörög betűk, melyek a klasszikus ógörögbe már nem kerültek be, mert immár nem jelöltek önálló hangot, de számértékük miatt használatban maradtak:
Ϝ = 6 - ebből a cirillben Ѕ lett,
Ϙ = 90 - ebből a cirillben Ҁ lett,
ϡ = 900 - ebből a cirillben Ц lett.
Ezek közül a Ѕ és a Ц szláv hangot jelentett, hamarosan a Ф is - eredetileg nem volt "f" a szlávban (miközben a középkori görögben már "f" volt a Φ ejtése).
Az Η esete sajátos, a szlávba át lett véve mind az Η - И alakban -, mind az I, ezek ugyanazt jelentették. Nem világos mikor melyiket használták és miért. Aztán az egyes szláv ábécékben vagy az egyik maradt vagy a másik - az 1918 előtti orosz helyesírásban megvolt mind a kettő, szabályok írták elő mikor melyik használandó. A mai ukránban is megvan mind a kettő, de eltér az ejtésük.
Mi legyen azonban a többivel? Mármint a számként való használaton kívül.
A megoldás igencsak sznobra sikeredett: az összes görög eredetű szóban, ahol az eredetiben Θ, Ξ, Ψ, Ω volt, az adott szót szlávul is így írták, azaz Ѳ, Ѯ, Ѱ, Ѡ betűvel. Mivel az írástudók zöme pap volt, s ez a görög nyelv ismeretét is jelentette mindenképpen, ebből nem lett gond. Így tehát annak tudása mikor kell ezeket az idegen eredetű betűket írni műveltségi tesztté vált.
A XV. századtól a Balkánon elterjedtek az "arab" számok, végül a XVIII. sz. kezdetétől Oroszországban is. A számok betűvel jelölése megmaradt az egyházi szláv nyelvű egyházi könyvekben.
Maguk az egyes idegen betűk használata lassan kihalt a modern szláv írásban:
a Ѯ, a Ѱ és az Ѡ a legkésőbb Oroszországban tartotta magát, csak a XVIII. sz. elején szűnt meg használatuk,
igencsak sajátos módon, a Ѳ megmaradt Oroszországban egészen 1918-ig, ejtése azonos volt a Ф betűével, s nem csak görög eredetű szavakban használták, pontos szabályok voltak, mikor kell az egyiket és mikor a másikat írni.
Ez utóbbi oka az a sajátos fejlemény, hogy míg a balkáni szlávoknál a görög Θ ejtése "t" lett, addig Oroszországban "f".
Érdekesség: a görög számbetűk máig használatosak, ismeretük elvárt mind a mai napig. Persze az "arab" számok gyakoribbak ott is. De nem ismerni a görög számbetűket kb. olyan, mint nálunk nem ismerni a római számokat.
Azért ezen csodálkozom. Ez a Komjáthi nem tűnt akkora baromnak, hogy önként elvállalja az MSZP retkesattilájának szerepét.
Persze az is lehet, ő amolyan hősi halott típus, szeretne utolsóként meghalni a fronton.
Akkor robbant be a közéletbe, amikor megszervezte pár éve a Ballib Milliomosok Éhségmenetét. Azóta küzd, de az MSZP csak akkor volt hajlandó őt beengedni a belső körbe, amikor már úgyis veszve volt minden.
Szerintem az lenne az igazi, ha Németh Athénát nevezné ki maga mellé szóvivőnek.
Úgy döntöttem, túl kicsi a 30 literes akvárium, hiszen megnőtt a csiga. Gyakorlatilag kisgyerekként szereztem be, most pedig már felnőtt.
Vettem egy igazi terráriumot, 70 literes, de nem csak ez: rendes levegőnyílásokkal van ellátva.
A csigák nagyon nem szeretnek mozogni. A szabadon élő csigák ugyanott élik le egész életüket, csak akkor mozdulnak el, ha nincs étel, ital, vagy ragadozó jelenik meg megszokott helyükön.
Már megtanultam tehát: a környezeten nem szabad változtatni, ez többnapos félelmet okoz a csigának. A megoldás: az új tartályba a régi tartály tartalmát kell tenni, így maradnak a megszokott tárgyak, látványuk és szaguk.
Plusz a jótékony baktériumok és minirovarok. Ezeket kidobni nem szabad. Sőt, amikor elkezdtem építeni 1 éve ezt a terráriumot, direkt tettem be 20 darab áskarákot, hogy beinduljon a folyamat.
A művelet sikeres: a csiga már az új tartályba helyezése napján elkezdte belakni azt.
Anglia sajátossága: bár az uralkodók nem voltak külföldiek, mégse voltak angol anyanyelvűek egészen a XIV. sz. végéig.
Anglia nyelvi története rendkívül sajátos. Az eredeti kelta nyelvű őslakosságot meghódította Róma az I. században és ez a római uralom az V. századig tartott. Róma - szokása szerint - nem foglalkozott a nyelvvel, azaz a latin nyelv csak második nyelvként lett bevezetve, hivatalos célokra. A lakosság nagy része nem vált latin nyelvűvé, valószínűleg csak a városi lakosság lett kétnyelvű: brit (kelta) és latin.
A római uralom vége után a latin szerepe folyamatosan csökkent, majd jöttek a telepesek a mai Észak-Németországból és Dániából, legnagyobb részben a VI. században, a kelta őslakosság asszimilálva lett általuk, ill. kiszorítva észak és nyugat felé - a mai Wales közelében, Észak-Angliában, s Cornwallban maradt csak meg a brit nyelv, máshol a nyelv az óangolnak nevezett angolszász nyelv lett. A brit nyelv hatása az óangolra kicsi volt, azaz a betelepülés mértéke nagyon nagy lehetett.
Tehát az angolszász nyelv tulajdonképpen a mai Észak-Németországból és Dániából jött különböző germán törzsek nyelvéből alakult ki, helyi hatások nélkül.
A IX. században ismét telepesek jöttek, ezúttal Norvégiából. Anglia keleti részeit elfoglalva. Az ő nyelvük az ónorvég volt (de a korban ezt dánnak nevezték). Ez a nyelv már hatott az óangolra.
zöld - óangol, piros - dán, sárga - francia, lila - kelta (X. sz. eleje)
A X. században lassan egyesült Anglia, a dán és az angolszász részek egysége megvalósult, a két nyelv azonban párhuzamosan élt egymás mellett.
A nagy változás a normann hódítás. A normannok eredetileg szintén norvégiai származásúak, de Anglia meghódításakor már franciául beszéltek. Az első angliai normann uralkodó szabályos hadjáratot indított a dán nyelvű lakosság ellen, mert ők nehezebben fogadták el a normann uralmat, mint az angolszászok. Ennek hatására az ónorvég (dán) nyelv lassú kihalásnak indult.
Az eredmény: kevert eredetű óangol (angolszász) nyelvű lakosság, vékony francia nyelvű normann elittel. A normann elit persze idővel beemelt nem-normannokat is maga közé, de nyelvileg megmaradt az elkülönülés: az elit franciául beszél.
A francia erősen hatni kezdett közben az angolszászra, így lett a mai angol nyelv. Melyben, sajátos módon, több a latin, mint a germán szó. Egy sor elnevezés esetében máig megvan az, hogy adott dologra van 2 szó: egy "emelkedettebb" latin szó és egy "köznépi" germán szó - kedvencem: "pork" és "swine", mind a kettő "disznóhús", de az előbbi az "elitebb" verzió.
Tulajdonképpen csak a Százéves Háború (1337-1453) hatására jelent meg az angol nacionalizmus. Lassan kezdett kényelmetlenné válná, hogy az angol elit az ellenség nyelvén beszél.
Az angol nyelvtörténetben a XV. századra teszik a mai értelemben vett angol nyelv megszilárdulását.
Ekkorra már csak a legfelsőbb réteg volt francia nyelvű, az 1066-ban alapított normann dinasztiából leszármazók.
Az első király, aki angol anyanyelvűként nőtt fel IV. Henry volt. Franciául természetesen ő is tudott, de már csak idegen nyelvként. Az oka angolnyelvűségének: születésekor nem volt az uralkodásra esélyesek között, csak a körülmények alakulása folytán lett király 1399-ben. IV. Henry III. Edward király (1327-1377) unokája volt ugyan, de a trónöröklési rendben hátul volt, többen is megelőzték őt, végül a legitim király elleni de facto puccsal szerezte meg a trónt.
Onnantól kezdve egyértelmű lett: a hazafiasság parancsa az angol arisztokrácia számára, hogy angol legyen a nyelve.
Kiváló hír: immár fél éve halott a hírhedt Határátkelő Blog.
A honlap üres, a profilokban fél évnél régebbi minden bejegyzés, az utolsó cikk márciusi.
Az egykor nagy hévvel indított szélsőliberális, vadul magyarellenes blog már csak jelképesen létezik.
Emléknek maradt az utolsó cikk képe, melyen egy csak a szerkesztők nedves álmaiban létező, AI-val generált kép van a megálmodott magyar fiatalról, aki tiltakozásból, hogy nincs benne a magyar alkotmányban az ateizmus és a gyerekkúrás joga, elmenekült az országból. Az AI megrajzolt egy önelégült fazont, abból a felpofozásért könyörgő típusból:
A blogszerkesztők minden álma leomlott: nem sikerült bekerülniük a mérvadó ballib megmondóemberek belső körébe, így pénz se csorog immár. Se pénz, se taps...
Már arra sincs kedvük a szerkesztőknek, hogy a FB-profiljukról töröljék a kommenteket. Így Erdész Csaba barátomé minden második komment, ő arról híres, hogy még nálam is jobban utálja a Határátkelőt, sőt annak idején ő volt az, aki, pár éve, sikereresen nevetségességbe fullasztotta a Határátkelő olvasói találkozóját: különféle kamu neveken sokszorosan bejelentkezett, így a végén a találkozón az ülőhelyek 80 %-a üres maradt.
A kis drog- és homokpártoló magyarellenes libbant háborúzni akar:
a Nomentum még küzdő patkánya - nem akar a süllyedő Soros-hajóról a vízbe ugrani
Most hogy a Nomentum a megszűnés előtt áll, már nem kell taktikáznia, nyíltan kimondhatja: háborút akar, ha lehet, világháborút. Mert a világ inkább pusztuljon el, ha nem érvényesülhet az euroatlantista gazemberek akarata!
Ráadásul - mintha csak engem akarna idegesíteni - azt mondja, hogy Észak-Korea fővárosa "Fenjan" - nem, nem az, a főváros neve: Phenjan, legalábbis magyarul, az eredeti az kb. "phjonjan".
Ateista mémnek lett ez, pedig van valós értelme is:
Ugyanez a kritika egyébként fundamentalista hívőknél is meg szokott jelenni, persze ott a másik oldal szemszögéből.
A kritika lényege: "mindent vagy semmit", azaz nem lehet az ember egy vallás híve, ha nem fogad el mindent abból a vallásból. Az angol nem "svédasztalnak", hanem "cseresznyézésnek" (cherry picking) hívja ugyanezt.
Valójában azonban ez lehet negatív és pozitív jelenség is. A negatív a tudatos válogatás: azaz ezt és azt elfogadom, mást viszont elavultnak nyilvánítok, sőt az ellenkezőjét hirdetem.
Pozitív viszont ha tudomásul vesszük: az adott vallási minta mindig tökéletes, így elérhetetlen, azaz senki nincs, aki mindent teljesíteni tudna. Amíg az ember ezt elismeri és nem próbálja kimagyarázni, semmi baj nincs.
Az a helyzet, hogy pont Alicante környékét ismerem a legjobban, márpedig a cikkben erről van szó. Így könnyedén tudom az összes állítást cáfolni.
Tulajdonképpen a cikkben csak 2 adat felel meg a valóságnak:
az élelmiszerek és a rezsi árszintje közel azonos Budapesten és Alicantéban,
Alicantében rövidebb ideig kell fűteni télen (persze, hiszen Budapesten télen az átlag hőmérséklet 4 fok, Alicantében meg 12, s a tél hossza se azonos).
Minden más vagy kamu vagy el van hallgatva. Szóval kiegészíteném:
a szolgáltatások ára Alicantéban a budapesti felett van 20-50 %-kal,
a lakásbérleti árak Alicantéban jelentősen magasabbak: egy külvárosi lakás bérleti díja annyi, mint egy azonos méretű budapesti belvárosi lakásé.
Egy időben népszerű volt Alicante a távmunkában dolgozó fiatalok számára. Ma már nem az, egy egyszobás lakás bérlése és rezsije már meghaladja egy helyi fizetés felét. Úgy, hogy a helyi bérszint egyébként a magyar felett van kb. 30 %-kal.
A "tengerparton élés" egyébként azt jelenti: a tengerparttól 5-15 km-re, a tényleges tengerparton az árak rendkívül magasak.
Ami tény: akinek van egy jó helyen lévő budapesti lakása, az ezt eladva valóban tud venni Alicante környékén, a tengerparttól 10-15 km-re egy azonos méretű lakást emeletes házban.
Ez a lakástípus a legolcsóbb kategória arrafelé. Nála drágább a sorház, ahol több lakásnak van közös kertje. A legdrágább az önálló ház saját kerttel.
Ahol annak idején mi ténykedtünk, ez a tengerparttól 8 km-re van, itt így néz ki egy olcsó lakónegyed:
- mint látható, 2-4 emeletes házak lakásokkal, pár helyen közös medence több lakásnak.
Itt most - direkt megnéztem - a legolcsóbb új lakások 95 ezer eurónál kezdődnek, ez egy 65 m2-es lakás, 3-emeletes házban, saját zöldterület és persze medence nélkül. Nagyjából 130 ezerig mennek az árak, ugyanekkora méretnél, ez már azt jelenti, van közös zárt terület is, medencével, s jobb a lakás alapfelszerelése - valamilyen felszerelés egyébként mindegyikben van, a spanyol szokások szerint az új lakásokban a konyha mindig fel van szerelve, s a szobákban van klímaberendezés, azaz azonnal beköltözhető állapotú minden új lakás.
Alicantéba költözni Budapestről dolgozva és lakás nélkül valójában rosszabb életszínvonalt eredményez. Ha az embernek van pénze lakást venni, akkor pedig kb. ugyanaz az életszínvonal érhető el. Nyilván ez megoldás annak, akinek tetszik a spanyol tengerpart vidéke.
Ami biztos: egy átlagos magyar nyugdíjas semmivel se fog jobban élni, ha odamegy, pénze nem lesz elég.
De ha mondjuk adott egy nyugdíjas házaspár, akinek a nyugdíja személyenként legalább ezer euró, akkor még meg is fontolandó. Persze nem véve figyelembe az egészségügyi ellátást, ami egy kis spanyol településen sokkal rosszabb, mint Budapesten.
Jelenleg egyébként a magyar nyugdíjasok 5 %-a kap ezer eurós vagy magasabb nyugdíjat. A magyar nyugdíjasok 95 %-ának teljesen életszerűtlen a cikk tartalma.
Én egyébként nem mennék oda, bár kedvelem a vidéket, meg a helyi kultúra is otthonos számomra. Ez utóbbi esetben amiatt, hogy Alicante környékén nem tudott gyökeret verni a nagy-katalán nacionalizmus, bár a katalánok szerint egész Valencia is a nedves álmaikban létező "ősi katalán haza" része, szóval ez egy rendes spanyol vidék. Miért nem mennék, 5 okból:
a lakók választhatnak: vagy lebetonozzák a kertes részeket, vagy hatalmas összegeket költenek locsolásra, az egész spanyol mediterrán részen a legnagyobb rezsiköltség mindig a víz, ez egy meleg, száraz vidék,
csomó kellemetlen alak költözött oda, egyrészt bűnöző arabok és négerek, másrészt öntelt kelet-európai újgazdagok, utóbbiak még az előbbieknél is rosszabbak, s a helyi őslakosok engem is azonnal besorolnának az utóbbiak közé,
hemzseg a tengerpart a homokosoktól,
túl sok a turista, késő tavasztól kora őszig alig lehet mozogni, mindenhol tömeg van,
Számomra október 23-nak van egy teljesen személyes, politikamentes vetülete is.
1986. október 23-án, az 56-os felkelés, szabadságharc, forradalom, stb. 30. évfordulóján költöztem ki legelőször Bulgáriába.
Akkor persze ez totál hétköznap volt, csak kicsit több rendőr volt a budapesti utcákon a nap miatt.
Kimentem a repülőtérre jó korán, az országtól búcsúzva bementem a repülőtéri étterembe enni tatárbifszteket, azon az alapon, hogy most egy ideig nem ehetek ilyet (a bolgár szokásokban a nyershús evése kb. a kutyahús-evés kategóriája, szóval mindenki el van borzadva tőle).
Aztán felszálltam, s megérkeztem, már sötétben.
Szófia akkor kb. egy 20 évvel visszamaradt Budapest volt, minden szempontból - ma jobb a helyzet, már csak 10 éves elmaradás érezhető. S nemcsak az áruszint a boltokban volt siralmas - kb. egy 70-es évekbeli magyar falu kis közértjének szintjén voltak a legjobb boltok Szófiában -, de maga az egész környezet is nagyon lehangoló volt: alig pislákoló utcai lámpák, 30-éves villamosok, amolyan összeomlásközeli állapot.
A bolgár kommunizmus mindenképpen kevesebb eredményt mutatott fel, mint a magyar verzió: pl. a panel lakótelepek mindkét országban rendkívül csúnyák voltak, de egy átlag budapesti lakótelepen legalább meg voltak csinálva a járdák, voltak táblák, volt parkosítás, néha még színesebb festés is akadt, ezzel szemben az átlag szófiai lakótelepek jellemzően félkészen voltak átadva, azaz a lakások készen voltak, de körülöttük semmi, tehát hatalmas kátyúk, nem befejezett járdák, elhatárolatlan zöldterület, s minden szürke, barna, legfeljebb szürkéskék.
Az emberek meg még a magyarokhoz képest is rosszkedvűbbek volt. A bolgár átlagember a magyarhoz képest csak 2 dologban fejlettebb: tisztább, azaz sokkal ritkább a büdös ember, mint Magyarországon (ez a török hódoltság következménye, az iszlámban a napi 5 ima előtt kötelező tisztálkodni, s ez a szokás hatott a nem-muszlimokra is), s sokkal kevesebb a köztéri alkoholista - persze alkoholista Bulgáriában is van bőven, de ezt mindenki szégyelli, így otthon csinálja, a 4 fal között.
De ezt a kettőt leszámítva a bolgár ember siralmasabb látvány volt a magyarnál. Mogorvább, ellenségesebb, rosszabbul öltözött - ez utóbbi alól csak a fiatal lányok voltak kivétel, ők csillogtak, de ők is mogorvák és ellenségesek voltak.
Akkor tulajdonképpen nem is terveztem sokáig maradni Bulgáriában, alapvetően ideiglenesre lett tervezve, nagyjából fél évre, s hogy majd biztos visszaköltözöm 1987 nyarán.
Végül nem így lett, egészen 1992 nyaráig maradtam. Ami kifejezetten pozitív lett, mert így átélhettem a magyaron kívül még egy rendszerváltozást.
A lényeg: nekem október 23-án mindig ez jut eszembe először, nem 1956.
A zsidók nagyon sértődősök, amikor telepesállamnak nevezik Izraelt.
Pedig tényleg az, sőt nem az egyetlen a világon. Ez egy létező modell az emberi történelemben.
A telepesállam jelentése: egy nép behatol egy másik nép területére, majd ott uralomra kerül.
Mik a telepesállam alternatívái?
Az egyik megoldás: a telepesek többséggé lesznek, az eredeti lakosok olyan mértékű kisebbséggé válnak, hogy már nem is kell számolni velük. Erre példa az USA, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, de az ex-spanyol gyarmatokon közül is ilyen pl. Argentína, Chile, Uruguay, a három "fehér" dél-amerikai ország.
A másik megoldás: az asszimiláció. Azaz a bejövők egyszerűen magukhoz vonzzák az őslakosokat, így azok megszűnnek külön nép lenni. Tulajdonképpen ez az amit Európában a szokásos. Anglia erre kiváló példa: az eredeti kelta lakosokra rájöttek a rómaiak, aztán rájuk az angolszászok és vikingek, majd végül a normannok, s az egész országban nagyjából a XIII. századtól már lett egy közös nép, melynek uralkodói a normannoktól jöttek, a nyelv meg az angolszászból, bár idegen hatásokkal.
Ehhez hasonló az a modell, amit az átlag ex-spanyol latin-amerikai gyarmatokon lett: az őslakosok és a telepesek keveredéséből új nemzeti identitás alakult ki, mely számon tartja mind a két eredeti elemet, de egyikkel se vall kontinuitást.
Van persze elrontott telepesállam is: erre a legjobb példa Dél-Afrika - túl kevés telepes ment oda, meg se próbáltak közösködni az őslakosokkal, így azok küzdeni kezdtek a telepesek uralma ellen. Az eredmény: a telepesek uralma megszűnt, ma az őslakosok uralkodnak, a telepesek meg kisebbség.
Izrael baja az, hogy egyik sikeres megoldást se választotta: telepesállamnak indult, de a telepesek nem tudták vagy nem is akarták az őslakosokat leigázni, a keveredés meg nyilván szóba se jöhetett.
Így ma az a helyzet alakult ki, hogy az izraeli szuverenitás alatt álló terület kb. 15,5 milliós összlakosságából jelenleg csak 54 % az államalkotó zsidó nemzetiségű, s arányuk folyamatosan csökken.
Így tehát ma elsősorban nem palesztín, hanem zsidó érdek egy önálló palesztín állam, hogy a maradék területen nagyobb zsidó arány legyen. (Valójában még a nemzetközileg elismert izraeli területen is csak 73 % a zsidó.)
A másik oldalt meg nem sürgeti idő: a palesztín szaporulat nagyobb, így az idő nekik dolgozik.
Kevesen tudják, Kubában eredetileg nem egy, hanem két amerikai támaszpont volt.
Kuba függetlenségének oka: az 1898-as amerikai-spanyol háború.
A háború kitörésének hivatalos oka: a Maine nevű amerikai hadihajó felrobbanása és elsüllyedése a havannai öbölben. Az USA ezt spanyol támadás eredményeként fogta fel, ami - az azóta eltelt vizsgálatok szerint - nem volt igaz, ma már szinte mindenki elfogadja: baleset volt, műszaki hiba történt a hajó gépházában, ez okozta a robbanást és elsüllyedést.
De a lényeg: ez jó ürügy volt a háború elindítására. S az USA kevesebb mint 3 hónap alatt tönkreveri Spanyolországot: a harcok kizárólag a spanyol csendes-óceáni és karib-tengeri területeken folytak.
Szóval amerikai győzelem születik: ezzel megszűnik Spanyolország minden területe Amerikában és a Csendes-óceánban, a legtöbb spanyol terület (Fülöp-szigetek, Guam, Kuba, Puerto Rico) amerikai lett, míg a Karolina-szigeteket és Palaut, valamint a Mariana-szigetek Guamon kívüli részét eladták a németeknek. Onnantól kezdve Spanyolországnak Európában kívül csak Afrikában maradnak területei (ezek egy része máig megvan).
Az amerikai-spanyol háborúban a függetlenségpárti kubai felkelők természetesen az amerikai oldalon harcoltak, hiszen céljuk a spanyol uralom megszűnése volt.
Kubában volt a legerősebb a helyi erők súlya, így Kuba lett az egyetlen az USA által a háborúban megszerzett terület, ahol az USA kénytelen volt feladni a terület csatolására vonatkozó előzetes terveit, így 4 év ideiglenes amerikai katonai irányítás után, 1902-ben Kuba független állam lett. (A Fülöp-szigetek 1946-ban lett független, a Karolina-szk. és Palau csak 1979-ben, az összes többi máig amerikai terület.)
Viszont az USA széles jogokat tartott fenn magának Kuba függetlensége utánra is. Ezek lényege:
Kuba nem engedélyezi az USA-n kívül egyetlen idegen hatalomnak se, hogy katonai támaszpontot létesítsen területén,
az USA örök bérleti jogot élvez az általa kiválasztott támaszpontok felett Kubában, ezek a területek kubai szuverenitás alatt maradnak, de rajtuk Kuba átadja a szuverinitás gyakorlását az USA-nak,
amennyiben az USA úgy látja, hogy Kuba függetlensége veszélybe kerül, vagy a normál kormányzás ellehetetlenül, jogosult katonai erővel bevatkozni Kubában a függetlenség megóvása és a normál kormányzás visszaállítása érdekében.
Mindez persze hatalmas felháborodást váltott ki Kubában, de egészében 1940-ig hatályba maradt. Akkor Roosevelt amerikai elnök kezdeményezésére, aki szerette volna biztosítani Kuba szövetségesi szimpátiáját az USA oldalán a II. világháborúban, hivatalosan el lett törölve az USA összes fenti jogosultsága.
1902-1940 között egyszer élt az USA bevatkozási jogával, 1906-1909 között.
Ami támaszpontokat illeti, az USA eredetileg 3 területet szemlélt ki: a Pinos-szigetet (mai neve: Juventud-sziget, ez a legnagyobb kubai sziget a főszigeten kívül, Kuba karibi részén, délnyugaton), valami két kikötőt, az ország délkeleti részén, a karibi részén, a Guantánamo-öbölben, és északnyugaton, az atlanti részen, a Honda-öbölben. A Pinos-sziget esetében az eredeti terv egyenesen az volt, ez nem is lesz Kuba része.
A Pinos-szigeti terveiről az USA már 1903-ban lemondott, ekkor az USA hivatalosan átadta Kubának, majd letett támaszpontépítési szándékáról is. Ez máig egy gyéren lakott terület, a XIX. sz. előtt sose volt állandóan lakott, eredetileg a spanyolok börtönszigetnek használták (ez később is megmaradt, maga Fidel Castro is itt volt rab 1953-1955 között), ma igyekszenek idegenforgalmi céllal fejleszteni.
A Honda-öbölbeli támaszpont ki lett alakítva, azonban 1912-ban az USA lemondott róla, átadta a kubai hadseregnek: nem volt gazdaságos még egy támaszpontot fenntartani a közeli floridai támaszpontok közelében. Maradt a máig létező guantánamói támaszpont.
Ez megmaradt 1940 után, külön szerződés alapján, melynek sajátossága, hogy Kuba nem mondhatja fel egyoldalúan.
Az USA máig betartja az eredeti szerződést, azaz a támaszponton a kubai jog érvényes, persze ennek csak jelképes jelentősége van, egyszerűen fel van húzva a kubai zászló is, annyit jelent: az USA hivatalosan kubainak tekinti a területet, azt csak "bérli". A valóságban mintha az USA része lenne.
Sokáig át lehetett menni a támaszpontról Kuba többi részébe és vissza, ez a lehetőség le lett zárva 1964-ben. Kuba többi részéből átmenni a támaszpontra menedék kérése szempontjából értelmetlen, mert a támaszpont területe az amerikai jog szerint kubai terület, így aki bemegy oda, az jogilag marad Kubában, így eleve nem kérhet menedéket.
Korábban a támaszponton a legtöbb polgári alkalmazott kubai volt, s akadtak páran akik az 1964-es lezárás után ott maradtak. Ezek ma már mind 80 év feletti nyugdíjasok. Nagy részük elintézte az USA-ba költözést később, de van 2-3 idős bácsi, aki máig ott él.
A Honda-öböl beli volt támaszpont pedig ma egy átlagos kikötő. Inkább volt kikötő:
Teljesen őszintén elmondja az interjúalany, azt amit a későkádári gazdasági-pénzügyi elit szakértői rétege mélyen hisz ma és amit mélyén hitt már akkor is.
A recept: liberális demokrácia és szabadpiaci kapitalizmus. Az, hogy ez a világ legnagyobb részén nem hoz semmilyen eredményt nem számít, az mindig valami rejtélyes külső ok eredménye.
Pont ugyanaz, mint a kommunistáknál: az eszme jó, de mindig valami gonosz emberek elrontják.
A konkrétumokat illetően teljesen őszinte Surányi. Gulyás kérdésére, hogy miért írták azt amit írtak Kádár alatt, a válasz "akkor is azt akartuk, ami nyugaton van, de ez tabu volt, ezért lett a rendszer reformjába rejtve". Tényleg így volt ez.
Persze tudom, sokkal könnyebb cikket írni, mint beszélni mikrofon előtt kész szöveg nélkül. De ez akkor is a leépülés jele.
Puzsér kifejti: az illegális migráció fő áldozata az USA, mert oda nem középkori iszlamisták hatolnak be, mint Nyugat-Európába, hanem valami sokkal rosszabb: kukulkánista latin-amerikaiak, elsősorban a mexikóiak és a puertoricóiak.
Bevallom, az ilyen műsorokat háttérzajként szoktam hallgatni, a képet nem is nézve, de itt annyira megdöbbentem ezen a marhaságon, hogy direkt megnéztem a részt, visszatekerve. A csúcs: a műsorvezető társ is nehezen képes leplezni döbbenetét:
amikor szóba kerül Kukulkán
Az adás:
Egyébként Kukulkán az azték és maja vallás része, a Kukulkán név a maja verzió, az azték név ismertebb: Kecalkoatl, mindkettő jelentése: "Tollaskígyó".
Ami biztos: Puerto Ricónak mindehhez semmi köze. Ez a vallás a Yucatán-félszigetről eredt, onnan terjedt el egész Közép-Amerikában, a karibi szigetekre sose jutott el.
S természetesen a mai maják és aztékok se kukulkánisták. Az ősvallás csak a foklórban él tovább, erősen legyengített alakban. A mai magukat majának meghatározók száma kb. 6 millió, míg a mai aztékok száma kb. 1,5 millió. Gyakorlatilag mindenki katolikus., van egy kisebbség, mely protestáns missziók hatására protestáns lett, s Guatemalában pedig létezik egy kb. 100 ezer fős ortodox közösség is - az utóbbiak jellemzően a katolicizmus liberális iránya miatt kilépő ex-katolikusok.
Egyébként ezt régóta mondogatják sokan. Most DNS-vizsgálat is igazolja.
Maga a téma nem érdekes, de akadt egy ostoba komment:
Ez egy ősi magyar liberális probléma, melynek eredete nacionalista, abból a korból, amikor a nacionalizmus és a liberalizmus ugyanazt jelentette.
E kor eredménye az "a zsidó az egy vallás" nézet. A rendszerváltozás után - nem függetlenül a folyamatos ballib antiszemitázástól - ez éjjel-nappal harsogva lett. Mára komolyan elhitték egyesek.
A mai helyzet: két csoport van a világon, mely szerint "a zsidó az csak egy vallás":
feketeöves magyar ballibek,
szélsőséges palesztínok.
Pár éve ballib ismerős azután szakította meg velem a kapcsolatot, amikor elmondtam, nekem van egy ismerősöm, aki zsidó és ateista, s Moszkvából költözött Budapestre. "Az egy orosz, zsidó származású orosz", próbálta mondani nekem, mire én elmondtam: ő magát zsidó nemzetiségűnek tekinti, kifejezetten aláhúzza, hogy nem orosz.
