A dollarizáció azt jelenti: egy adott ország lakossága nem veszi komolyan országa hivatalos pénznemét.
Fokozott esete: eleve más pénznemet használnak. Enyhébb esete: a hivatalos pénznemet használják, de mindent idegen valutában számolnak, folyamatosan átváltva az aktuális árfolyam szerint.
Általában a magas infláció hatása ez, de nem minden magas infláció okoz ilyet. Ha a magas infláció időben lassan bontakozik ki, nem lesz dollarizáció.
Magyarországon sose volt dollarizáció, legalábbis soha a forint 1946-os bevezetése óta. Magyarországon hiperinfláció se volt 1946 óta. A legmagasabb magyar infláció azóta 1991-ben volt: 35 %.
Bulgáriában a rendszerváltozás óta kétszer is volt hiperinfláció: 1991-ben 473 % volt az éves infláció, 1996-ban pedig 489 %. De 1990-1997 között minden egyes évben a bolgár infláció jóval magasabb volt a magyarnál, s egyedül két évben nem volt hiperinfláció, 1994-ben és 1995-ben, amikor 25-30 % körüli volt az éves infláció. Normál mértékű - 10 % alatti - infláció Bulgáriában csak 1999 óta van, egyedül 2022-ben ment ismét kicsit 10 % fölé az egész világon jelentkező háborús infláció hatásaként (amit a ballib közgazdászok és pénzügyi zsenik - lásd Kériné - szerint a Zorbán talált ki).
Mégis: dollarizáció csak a második bolgár hiperinfláció alatt lett, mely az 1995/1996-os tél végén kezdődött és 1997 júliusáig tartott, kb. 15 hónap volt. Emlékezetes pillanat: a piacon almát áruló nénike dollárban számolt, majd a napi árfolyamon váltott levára, s így mondta az árat - a kor sajátossága: mindenkinél volt számológép (még nem voltak elterjedve a mobiltelefonok).
De pl. Szerbiában a helyzet teljesen hasonló volt évekig, csak ott nem dollárban, hanem német márkában számoltak mindent. (A szerb hiperinfláció sokkal nagyobb volt, mint a bolgár, a csúcspontján 25 ezer % volt éves szintre számolva.)
Kuba most hasonló helyzetben kezd lenni. Ott egyszer volt a 90-es évek hatalmas sokkja, 1991-2000 között, amikor a Szovjetunió és a KGST összeomlása miatt a kubai gazdaság teljesen szétesett. Az elmaradt szovjet segélyek katasztrófát okoztak. Az átlagos infláció 100 % körüli lett éves szinten, s csak azért nem több, mert nem volt az országban kapitalista rendszer, így az állam mindent képes volt a kezében tartani. Ezután jött egyfajta stabilizáció, majd lett a 2021-es nagy pénzügyi reform.
Ez a reform totálisan megbukott. Eredeti célja az volt, hogy a hármas valutarendszer ("normál" peso, konvertibilis peso, dollár) megszűnjön, s az egész gazdaság átálljon az egységes pesóra. Az ideológiai okokból erőltetett 1:1 árfolyam is fel lett adva, helyette 1:25 lett, de ez se segített, ma már a Kubai Nemzeti Bank hivatalosan is 110 pesót ad 1 dollárért, a 1:25 csak a kártyával fizető külföldi turisták lehúzására maradt hatályban.
De a helyzet így se rendeződött. Újra be lett vezetve a konvertibilis peso, csak immár nem bankjegy, hanem elektronikus pénz alakjában. Közben elszállt a peso teljesen, párszor 1:500 is volt az árfolyam (a mai 1:335). A kormányzat igyekszik valahogy lejjebb vinni a piaci árfolyamot, sikere is volt, a korábbi 400 körüli helyett ma inkább 300 körüli.
Azonban kiderült: hiába az árfolyam viszonylagos stabilizálása a 300-350 közti szinten, az árak a dollárhoz igazodnak, abban számol mind eladó, mind vevő. S mivel nincs bizalom a saját pénznemben, a kereskedők beleszámolnak mindenbe egy kockázati jutalékot. Hiszen most már van magánszektor Kubában, annak áraira nem tud hatni az állam. Így az árak immár dollárban nőnek meg.
Tulajdonképpen az alakult ki ami 1996-1997-ben Bulgáriában: már mindegy mi az árfolyam, dollárban megy a számolás.
A gond Kubában csak az, hogy az átlag kubai sokszorosan szegényebb egy 1996-1997 közti bolgárnál, s ma már Kuba "sikeresen" elérte a 89 %-os szegénységi arányt: a lakosság 89 %-a képtelen alapvető szükségeleteit kielégíteni jövedelméből.
S persze ehhez jön a "propaganda". Az idősebb kubaiak még mesélnek milyen volt a forradalom előtti Kuba. Persze Kuba akkor se volt az USA szintjén, de akkor egy átlag kubai annyit pénzt kesredett 1 hónap alatt, mint egy átlag amerikai 10 nap alatt, azaz 1:3 körüli volt az eltérés az életszínvonalban, míg most az arány inkább 1:30 - egy átlag kubai annyit pénzt keres 1 hónap alatt, mint egy átlag amerikai 1 nap alatt.
Kubai közgazdászok komolyan felvetették: a legkisebb rossz a valóság elfogadása lenne, azaz megszüntetni minden kubai pénzt, s bevezetni az amerikai dollárt. Egyébként ennek van precedense Latin-Amerikában, 3 országban - Ecuador, Panama, Salvador - az USA-dollár a hivatalos pénznem.
Ideológiai probléma esetében, csak hogy ne pont az USA-dollár legyen a pénznem, megoldható lenne másképp is: a kanadai dollár vagy az euró bevezetésével.
Persze az emberek ettől még nem lennének kevésbé szegények, s az ország vezetése is elvesztene minden kontrollt a pénzpolitika felett, de legalább megkezdődhetne egy normális gazdasági folyamat, hogy az emberek a pénzükben megbíznak.
Érdekesek ezek a Ballib Szigeten drogozó fiatal nyugatiak. Rendkívül műveltek, tájékozottak.
Itt pl. az angol - legalábbis kiejtése alapján angol - csaj fel van dúlva, hogyan lehet Zorbán 14 éve miniszterelnök, mivel demokráciákban korlátozott a mandátum.
Van egy kis gond ezzel: Angliában se korlátozott a mandátum! Ezek szerint Anglia nem demokrácia?
Tulajdonképpen Nyugat-Európában egyetlen ország van, ahol a politikai vezető mandátuma korlátozott: ez Franciaország, ahol az elnök legfeljebb kétszer választható meg. Egész Nyugat-Európa diktatúra?
Dehát ez van, az européer fiatalok a világ csúcsai így is. Butaságban, drogozásban és perverzióban mindenképpen.
6:40-től érdemes nézni
Aztán kiderül: a csaj nem angol, hanem dél-afrikai - a dél-afrikai angol ejtés nagyon hasonlít a britre -, szóval nem européer, hanem afrikéer, de ez a lényegen nem változtat.
A világban sokféle kormányzati rendszer létezik, de ahol van külön államfő és kormányfő, s a kormányfő az ország vezetője, ott nincs korlátja a kormányfői mandátumnak, ez alól egyetlen kivétel van: Thaiföld. Azaz teljesen téves erre hivatkozni.
A Klub Rádió "szakértőinek" sikerült elsütniük a napokban megint azt az árfolyamos marhaságot, melyet az általános iskola alsó tagozata felett mindenki ért, hogy baromság.
Ülnek körben a "szakemberek" és szörnyülködnek: Magyarország zuhan, a régió meg felzárkózik.
Egyre jobban szörnyülködnek, különösen, hogy magyar nép nem ébred fel. Mire egyikük megjegyzi és elmondja, nemrég Bulgáriában járt, s "tessék elképzelni: a bolgár leva, a lenézett bolgár leva 200-szor erősebb a forintnál!".
Persze valóban az:
Csak hát akkor meg 100 gramm búza 10-szer nehezebb, mint 10 deka sonka. Hiszen az egyik 100, a másik meg csak 10.
Arról nem is beszélve, hogy történelmileg se igaz, folyamatként se. A 80-as évek végi KGST árfolyam 1 leva = 13 forint volt, ez meg is felelt a valós piaci viszonyoknak kb. 1988-ig. Míg a mostani árfolyam pedig 1 leva = 0,2 Ft. A szakértőnek valahogy kimaradt, hogy a bolgár levából le lett vágva 3 nulla 1999-ben, azaz a mai 1 leva az valójában 1000 régi leva.
Szóval a leva a forinthoz képest 1988 óta 65-ször értéktelenebb lett. Azaz nem dollárhoz képest, hanem a szintén sokat gyengült forinthoz képest!
Hiába, ballib szakemberek...
50000 levás 1999 előtti bankjegy és annak új 1999 utáni 50 levás verziója a három nulla levágása után (direkt egész más képekkel lettek az újak, hogy ne legyen keveredés)
A Zorbán dolga rendkívül egyszerű: minden egyes pillanatban tudja, hogy ellenségei mire hogyan fognak reagálni.
Ha bármely pillanatban a magyar ellenzék talál esetleg valamilyen témát, amiben kissé megszoríthatná a kormányzatot, azonnal akad "gumicsont". Sokszor nem is kell dobni, mert megjelenik valamely különösen ostoba ellenzéki, aki önként bedobja.
Kedvenc ilyen esetem: amikor pár éve sikerült az ellenzéknek összetrombitálnia 10 ezer embert a túlóra-rendelkezések ellen, azonnal megjelent Hatházi Mákos, aki a tömeget elvezette az MTV székházáig, ahol aztán olyan mókás jelenetek zajlottak, melyeken máig mindenki röhög: Mákos megmutatta a lyukas zokniját emeletmászás közben, az idős ballib képviselő verekedni akart nála 40 évvel fiatalabb őrökkel, a nyugdíjas tanárnőnek öltözött fiatal szoci csaj ajtónak futott, társa pedig kamuképek hamisítását tervezte el nyíltan, élő adásba bemondva - azonnal vége is lett minden tiltakozásnak a túlóra-rendelkezések változtatása ellen.
A ballib szent ember, Iványi Mikulás mindig bedobható gumicsont.
Mert a ballibság egyik tesztje: az Iványi-imádat. Aki nem imádja, a fasiszta vagy lefizette őt a Zorbán.
A múltkor az ATV egyik műsorában - nem jegyeztem fel, az Emília volt a műsorvezető, erre emlékszem - az egyik ballib újságírónő, ha jól emlékszem Ónody-Molnár Dóra megpedzegette: ez az egész Iványi-ügy esetleg nem egy gumicsont, különösen ez a Donáth-szál, hiszen nyilvánvaló, sose lesz börtönre ítélve Annácska. Hát, megfagyott a légkör a stúdióban, a többi ballib résztvevő úgy nézett a Dórára, mintha személyesen a Zorbán testesült volna meg.
Dóra csendben is maradt az adás végéig, a többi résztvevő pedig levegőt alig véve bizonygatta: igenis nagyon komoly a baj, Annácskától retteg a Zorbán, ezért akarja ablaktalan várbörtönre ítélni.
A ballibek kedvenc választási szakértője ismét nagyot halandzsázik.
Persze közismert, Tóth Zoltán nem ért a választási rendszerekhez. Valójában a vágyait vetíti ki.
A következő baromságokat mondja el, kiválasztottam a 8 legnagyobb csúsztatást:
egy - A választójog tágítása az ugyanolyan bűn, mint a szűkítése. Azaz valahogy Zorbán ugyanazt csinálta, mint Rákosi 1947-ben, aki kizárta a választói névjegyzékből a németeket és a fasisztákat. Zorbán ezt azzal követte el, hogy választójogot adott belföldi lakcím nélkülieknek és adót nem fizetőknek.
Természetesen magyarázat nincs, hogy miért kellene belföldi lakcím vagy adófizetés a választáshoz. De ez már egy megrögzült ballib axióma, amit a ballib tábor keménymagja hisz, a műsor meg nekik szól.
kettő - Következetesen el van hallgatva egy fontos adat: a magyar választásokon az egyéni képviselői helyek döntenek el mindent, ez így volt mind 2012 előtt, mind a 2012-es választási reform után. Persze azért van ez elhallgatva, mert eleve lerontaná az egész álérvelést.
három - Egy szó se arról, hogy a levélszavazás csökkentett szavazati jog, Hiszen akinek nincs belföldi lakcíme, az csak listára szavazhat levélben, azaz éppenhogy ott nem számít a szavazata, ahol ez igazán fontos lenne.
A magyar választásokon egyszer megesett, hogy a listán nyertes párt elvesztette a választást, éppen az egyéni képviselői mandátumok miatt:
1998: az MSZP nyert, 33 % listán, a Fidesz második lett 30 %-kal, de a 176 egyéni mandátumból a Fidesz 90-et nyert, míg az MSZP csak 54-et.
négy - Szintén következetesen el van hallgatva az egyfordulós-kétfordulós témában, hogy a "szakértő" által majdnemhogy egyedül demokratikusnak kikiáltott kétfordulós rendszer a valóságban rendkívül ritka parlamentáris választásokon. Európában jelenleg alig 3 ország van, ahol van kétfordulós parlamenti választási rendszer:
Csehország - itt csak a felsőház esetében van egyéni, kétfordulós választás,
Franciaország - itt az alsóházban minden képviselő egyéni, s kétfordulós választás van,
Litvánia - a képviselők felét egyéni, kétfordulós választáson választják.
öt - Direkt keveri a "töredékszavazat" és a "nemlétező szavazat" fogalmát. Persze nyilván a töredékszavazat bizonyos értelemben tényleg nem létezik, de akkor ezen az alapon minden csalás minden választási rendszer, ahol bármilyen technikai elem van, lásd ahol pl. parlamenti küszöb van.
hat -Megint elhangzik, kb. százezredszer, hogy a külföldre dolgozni kiment liberális magyar nem szavazhat levélben, hanem ezer km-t kell utaznia a magyar követségig, bezzeg a jöttment határontúli mucsai levélben szavazhat.
Természetesen ez egy aljas hazugság. Akinek nincs belföldi lakcíme, az szavazhat levélben. Akkor is ha Magyarországon született, mindig magyar állampolgár volt, s csak kiment külföldre dolgozni. Egyetlen teendő van: elmenni az okmányirodába/kormányablakba és bejelenteni a belföldi lakcím megszünését. Ez kb. 15 perces procedúra, s semmit nem von maga után.
hét - A fiktív lakcím idekeverése. Rendben tartott, pontos, valós lakcímnyilvántartáshoz rendőrállam kell. Mivel 1990 óta nincs rendőrállam, az egész lakcímrend felborult, több módon is:
akik elmentek tartósan külföldre, ezt tömegesen nem jelentették be, pedig erre szabály kötelezte őket (ezt a szabályt végül Orbánék semmisítették meg, ha jól emlékszem 2014-ben),
tömeges lett a belső vándorlás, melynek során sokan szimpla érzelmi okokból megtartották eredeti címüket,
tömegesen elterjedt egy tévhit a lakáskiadók között, hogy "ha bejelentem a bérlőt, akkor nem fogom tudni kitenni", így a lakáskiadók nagy része egyszerűen meg se engedi a bérlőnek, hogy a bérlakást bejelentse címeként.
Ahhoz, hogy ezt a helyzetet sikeresen fel lehessen használni választásokon, olyan szervezés kellene, amire még a Fidesz se lenne képes. Valójában csak kisebb településeken, önkormányzati választáson lehet ezzel manipulálni sikerre számítva.
nyolc - Az arányos/aránytalan kérdés ködösítése. Ballib téveszme: az 1989-es választási rendszert a Fidesz aránytalanná tette. Valójában eleve aránytalannak lett tervezve már 1989-ben a választási rendszer, mégpedig direkt: hogy legyen biztos parlamenti többség, ne legyen folyamatos kormányválság. Az persze tény, hogy a Fidesz valamivel növelte az aráytalanságot.
Nehéz lehet a Szikra Forradalmi Kommunista Mozgalom élete.
Előbb le kellett szervezni 25 fő közönséget a forradalmi eseményre, azaz a Szikra Táborra. Szerencsére pár liberális eljött önként is. De aztán még 5 fő ellentüntetőt is biztosítani kellett. Hiszen akkora korszakalkotó egy ilyen Szikra Tábor, hogy nyilván minden náci mérges miatta, ezért helybe jön ellentüntetni.
Szerencsére a Nyílt Társadalom Alapítvány biztosított pénzt a görögtűzre.
Tulajdonképpen Gyurcsánynak egyetlen mondata igaz: "nem Isten teremtette a kereszténydemokráciát". Valóban nem: a kereszténydemokrácia egy XIX. századi liberális-konzervatív politikai eszme.
Ez egy "érdekes" vitamódszer egyébként: megcáfolni azt, amit senki se állított. Pl. én cáfolom, hogy Gyurcsány pedofil lenne, teljesen határozottan cáfolom ezt! Az meg tök mindegy, hogy senki se állította, hogy az lenne, csak én most az előbb, óvatosan tagadásba burkolva hintettem el a gondolatot.
Innentől persze abszurd arról értekezni, hogy Jézus kit engedett volna és kit nem a kereszténydemokrácia közelébe, hiszen a kérdés értelmetlen. Ezzel az erővel azt is kérdezhetnénk "vajon engedné-e Jézus, hogy a szomszéd sonkás-sajtot szendvicset egyen?" vagy "engedné-e Jézus, hogy Gyurcsányné legyen a DK-s árnyékkormány feje 2022-2024 között?".
Gyurcsány szerint Semjén azért nem lehet a KDNP elnöke, mert ő "juhnak öltözött farkas". Viszont ez is problémás, több okból is:
a kereszténység nem tartalmaz előírást arról ki lehet a KDNP elnöke, ezt a párt illetékes szervei döntik el teljesen szabadon,
a Biblia nem tiltja a juhnak öltözést farkasok számára,
Jézus nem volt soha farkasfób.
Gyurcsány azt mondja, ő azért támadja Semjént, mert így akarja védeni a kereszténységet. A baj ezzel: Gyurcsány láthatóan nem ismeri a keresztény tanítást. Így pedig hogyan képes megállapítani, hogy Semjén rossz keresztény.
Eleve még egy teológiailag képzett keresztény se tudja megállapítani egy másik emberről, hogy az rossz keresztény, ez ugyanis Isten feladata.
Azt is mondja Gyurcsány, hogy alapvető jog az egyházat kritizálni. Igen, így van, persze ilyen esetben is érdemes ismerni a kritizálónak azt amit kritizál. Pl. a "Jézus nem akart egyházat alapítani" állítás súlyos tévedés. Ez eleve a népszerű konteók sorozatába tartozik.
Ez egy különösen vicces ballib divat, érdemes külön megállni rajta. A lényeg: valahogy belekeverni a zsidó/antiszemita kártyát a sztoriba. Az nem baj, hogy a konteó nem koherens, hiszen eleve olyanoknak lett szánva, akik nem ismerik a keresztény tanítást. Szóval valahogy így megy a ballib "zsidó Jézus" konteó:
Jézus egy egyszerű rabbi volt,
az Egyházat nem ő, hanem Pál alapította (fokozott verzióban: Konsztantinosz császár a IV. században),
az Egyház meghamisította és megtagadta Jézust, fokozott alakban egyenesen antiszemita lett.
Érdekes, hogy itt a kettes pontban egyezik a ballib-ateista és a nyilas-pogány álláspont. Évekkel ezelőtt sokat vitáztam még a klasszikus Jobbik híveivel ebben. Ott akkor többségi volt a keresztényellenesség, annak is 2 verziójában:
az eredeti verzió, ezt annak idején Hitler is vallotta, ennek magyarosítása volt a jobbikos elmélet: eleve az egész kereszténység egy zsidó trükk, az igazi az ősmagyarok vallása volt,
a mérsékelt verzió: a kereszténység jó dolog, de csak az eredeti verzió, melyet a pártus-magyar herceg Jézus vallott, míg a mai verzió, az zsidó Pál hamisítása.
Sokszor elmagyaráztam annak idején is: még ha fel is tételezünk ellentétet az "eredeti jézusi" tanítás,melyet állítólag Péter apostol képviselt, és a páli állítólagos "újítás" között, akkor is éppen a zsidó Pál távolította el a kereszténységet a judaizmustól. Viszont a páli reformokat elfogadta mindenki, s így lett a keresztény teológia.
Azaz másképp, de mind a két nézet téves:
a nyilas-pogány elmélet problémája, hogy nem magyarázza, miért volt az állítólagos eredeti tanítás zsidósabb a páli "hamisításnál",
a ballib-ateista elmélet problémája meg az, hogy az "eredeti tan" képviselői miért fogadták el az "újítást".
Meg mondjuk érdemes lenne zsidó kereszténység-kritikákat olvasgatni, ahol logilkusan levezetik miért volt Jézus hamis messiás zsidó szemszögből, így miért nem lehetett egyszerű zsidó rabbi, kb. ezek a fő pontok:
Istennek nem lehet fia, ez istenkáromlás, Isten transzcendens,
a Szentháromság zavaros elmélet, bújtatott többistenhit,
Jézus messiás se lehetett, hiszen nem teljesített több messiásra vonatkozó követelményt,
Jézus nem tartotta be, sőt megváltoztatta a Törvényt, így még próféta se lehetett, nemhogy messiás.
Szóval a zsidó elképzelés Jézusról az, hogy egy szimpla csaló volt, ill. ennek udvariasabb alakjában: egy korabeli mozgalmár volt, aki mondott persze jókat is, pl. egyes erkölcsi kérdésekben, de alapvetően tanításainak vallási része idegen a judaizmustól.
De ha már konteó, vannak jobbak is. Pl. lehetne ilyenek olvasgatnia Gyurcsánynak, s akkor legközelebb írhatna hasonlókat, de érdekesebbeket, pl.:
Jézus leszármazottjai máig élnek Tibetben,
a Bibliát átírta Nagy Konstantin császár,
a Vatikán elégetett több bibliai könyvet,
Jézus földönkívüli volt, szabadidejében meg buddhista,
Jézus nem zsidó volt, hanem macedón/palesztín/pártus/piréz,
a világ leggazdagabb bankja a Vatikáni Bank, 500 kvintillió dollár van a széfjeiben,
a katolikus inkvizíció kiirtotta az indiánokat,
a Vatikán szervezte Hitlerrel együttműködve a zsidó holokausztot,
a katolikus inkvizíció máglyán égetett meg 5/10/20/50/100/200/500/stb. millió embert.
Valójában az egész szöveg tipikus ballib álkereszténység. Ősi liberális módszer: kitalálni egy hamis mércét arról mit jelent kereszténynek lenni, majd ezzel szembesíteni mindenkit, közben pedig elavultnak, gyűlöletkeltőnek minősíteni minden valós keresztény mércét. Ők megmondják ki az igazi és a hamis keresztény, de azt rajtuk kívül senkinek nincs joga megmondani, hogy egy adott állítás keresztény-e vagy sem.
Gyurcsány persze hozzátesz abszurd filozófiai gondolatokat is, lásd pl. "Minden emberi kultúrának megvan a maga Istene. (...) Isten tehát mindenképpen van és létezése hat ránk, ha hiszünk benne, ha nem." - teljes zagyvaság, kb. mintha azt állítánk "Minden konyhában van Sárgarépa. Tehát Sárgarrépa van, akkor is, ha nincs.".
Aztán még egy rész, mely az alapvető keresztény üzenet meg nem értését példázza: "Ezen a ponton jegyezzük meg, hogy fentebb hivatkozott férfi a hitbéli tökéletlenség reprezentációjának iskolapéldája, mert hitét saját alávalóságának, kisszerűségének, romlottságának fedőtörténeteként használja, tettei az istentelenséget példázzák, azok hamis hitvallásának tanui." - azaz aki nem tökéletes, az istentlen, miközben korábban ő mondta, hogy "A hit lehet-e tökéletes? Természetesen nem, mert a hitnek az ember az alanya. E tekintetben érdektelen, hogy a hit tárgya a feltételezett tökéletesség kizárólagos birtokosa, az Isten, mert a hit nem tőle és általa, hanem az embertől való." - végülis az derül ki, hogy Isten nincs, legalábbis semmi szerepe a világban.
A rajongói persze orgazmust kaptak a cikktől. Nekem legjobban Debtreczeni József igazikeresztény és igazijobboldali kommentelő hozzászólása tetszik:
- a pondrószabású nem talál szavakat, le van nyűgözve. (Direkt megnéztem, nem névrokon-e, de nem: ez AZ a Debreczeni.)
Egyébként én örülök az ilyeneknek. Mindez ugyanis csak minket erősít. A hasonló dolgok miatt aggódni szoktak egyes hívők, én viszont azt mondom nekik mindig: "Akkor kezdj aggódni, ha ezek megdicsérnek. Amíg szidnak és álkerezténynek neveznek, biztos lehetsz benne, hogy helyesen cselekszel.".
Az alapszabály: semmiképpen se szabad megfelelni a liberális modernista keresztényeszménynek.
Szóval Semjén Zsolt joggal örülhet: Gyurcsány is visszaigazolta, hogy helyesen, jól, keresztény módra politizál. Kicsit irigylem is a Zsoltot.
Spanyolországban nem mindenki lett boldog a spanyol foci válogatott győzelmétől az EB-n.
Az egyik spanyolországi baszk szélsőbalos nacionalista szervezet kampánya:
"Nem a spanyol válogatott elfogadására! A mi válogatottunk a baszk" - alatta kézzel: "Merino Oyarzabal árulók" - az áthúzott horogkeresztet nem kell magyarázni
Ugyanis történetesen éppen két baszk focista miatt jutott tovább a spanyol csapat. A negyeddöntőben Merino góljával nyert Spanyolország a németek ellen, a döntőben meg Anglia ellen Oyarzabal góljával.
Jó dolog az ismeretterjesztés, akár egyszerűsítetten is. A hamis ismeretterjesztés azonban rosszabb a semminél.
Íme egy példája ennek:
Az "ismeretterjesztő" úgy sorol fel és nevez megoldatlannak, sőt megoldhatatlannak paradoxonokat, hogy meg se említi, hogy ezeket már az ókorban megoldották.
Persze az megtehető, hogy valaki egy megoldást nem fogad el. Érvel, hogy miért nem jó. De az teljesen abszurd, hogy úgy tesz mintha a kérdés máig rejtély lenne.
Lássuk mindegyiket!
egy - "Minden krétai hazudik" - mondta egy krétai.
Nos, ez a legegyszerűbb: a megoldás az, hogy ez a konkrét krétai hazudik.
Ugyanis ha ez a krétai hazudik, akkor azt hazudja, hogy "minden krétai hazudik".
Itt a felületes szemlélő azért lát ellentmondást, mert - tévesen - a "mindenki" ellentétjének a "senki" fogalmát gondolja, pedig a "mindenki" ellentétje nem a "senki", hanem a "nem mindenki". (A "senki" valójában a "valaki" ellentétje.)
A krétai álparadoxon az i. e. VI. századból származik. 300 évvel később Arisztotelész részletesen - teljesesen kimerítően - leírta a kategórikus állítások rendszerét, Első Analitika című művében. Itt levezeti többek között: az általános igenlő állítás ellentéte a részleges tagadó állítás. Azaz a "minden krétai hazudik" ellentétje az "egyes krétaiak nem hazudnak".
Ez könnyedén belátható:
vegyünk 10 krétait (tételezzük fel: a krétaiak összlétszáma 10), közülük egy legyen a konkrét krétai, aki állítja a mondatot,
mikor igaz az az állítás, hogy "minden krétai hazudik"?,
ha mind a 10 krétai hazudik, mert ha akár 1 is igazat mond, akkor az állítás már nem igaz,
azaz nem mondhat igazat a konkrét krétai, hiszen ez önellentmondáshoz vezetne,
ellenőrizzük ezt le: tényleg hazudik ez a konkrét krétai?,
ha hazudik, akkor nem igaz az állítása, hogy "minden krétai hazudik",
ez tökéletesen teljesül ha legalább 1, legfeljebb 9 krétai nem hazudik,
azaz biztosan tudhatjuk: a 10 krétai közül legalább 1, legfeljebb 9 nem hazudik, s ezek között nem lehet a konkrét krétai.
Tehát nincs paradoxon itt, egyszerűen az állítás következtetése: ez az egy krétai mindenképpen hazudik, azt hazudja, hogy minden krétai hazudik, pedig valójában egyes krétaiak nem hazudnak. S íme nincs immár semmilyen ellentmondás, azaz nincs paradoxon.
kettő - A nagypapa paradoxon
Azaz az időutazó visszamegy a múltba, megöli saját nagyapját, mielőtt annak gyereke született volna, így viszont maga az időutazó se születhetett meg, azaz nem mehetett vissza megölni a nagyapját.
A megoldás a multiverzum. Azaz új "idővonal" alakul ki a múltba való beavatkozással, pont ahogy a jelenben is folyamatos elágazások képződnek.
Pontosan ezért nem lehet nyerni a lottón a lottósorsolás utánra utazva, megnézve az eredményt, majd visszamenve a múltba megjátszani a nyertes számokat. Hiszen az eredeti idővonalon - ahonnan visszament az időutazó - továbbra se lesz lottónyertes az időutazó. Ő egy másik idővonalon lesz lottónyertes, de ehhez nem kell időutazni, hiszen a sok milliárd idővonal közül egyen időutazás nélkül is ő a nyertes.
három - Kártya-/Pinokkió-paradoxon
Röviden: a kártya A oldala azt mondja: "a másik oldal állítása hamis", míg a B oldala azt mondja: "a másik oldal állítása igaz".
Ez valójában a krétai paradoxon átfogalmazása nehezebb verzióra. Itt a körkörös érvelés alesete áll fenn. A körkörös érvelés lényege: a következtetés már benne van az alapállításban, azaz nincs mit következtetni. Itt meg az van, hogy eleve ellentmondás van az állításokban.
A körkörös érvelés pedig érvelési hiba, azaz a megoldás az, hogy rámutatunk "ez érvelési hiba".
Hiszen a példában:
A: "a másik oldal állítása hamis" - azaz hamis a B-állítás, mely szerint "a másik oldal állítása igaz",
mikor hamis a B-állítás? - akkor ha "a másik oldal állítása nem igaz",
ha ez így van, akkor viszont nem igaz az A-állítás, hogy "a másik oldal állítása hamis",
tehát a B-állítás nem hamis,
azaz egymásnak ellentmondó kijelentéseket tartalmaz a feladat, ez körkörös érvelési hiba.
Tulajdonképpen mintha azt mondaná a feladat "ez egy kártyalap és ez nem egy kártyalap, tehát ez kártyalap vagy nem az?". A feladat hibás, ez nem paradoxon tehát.
négy - A toleranciaparadoxon
Azaz ha mindent tolerálunk, akkor a végső állapot: hatalomra kerül az az erő, mely aztán nem fog tolerálni semmit, s megszünteti a toleranciát.
Nem paradoxon, mert ez így van. Nem véletlen: nem is létezik olyan politikai/vallási eszme, mely a végtelen toleranciát hirdetné.
A liberalizmust szokták tolerancia-eszmének hirdetni. Valójában se a klasszikus liberalizmus, se a modern liberalizmus soha ilyet nem mondott. A klasszikus liberalizmus egyenesen kivánatosnak tartotta olyan hatalom létezését, mely biztosítja a szabadságjogokat azzal, hogy senki se képes ellene fellépni. A modern liberalizmus még inkább, Soros gazda mesterének, Karl Poppernek a főműve éppen erről szól.
A liberalizmust ellenzők elterjedt tévhite: a liberálisokat azzal vádolni, hogy nem "igazi liberálisok", hiszen nem tolerálnak mindent. Teljesen hamis érv. A liberálisok sose mondták, hogy mindent tolerálni kellene. Popper kifejezetten levezeti: a "nyílt társadalom" ellenségei ellen fel kell lépni, akár erőszakkal is.
Ahogy a kereszténység se hirdet abszolút erőszakmentességet.
öt - A 22-es csapdája
Csak azt lehet leszerelni a hadseregből, aki őrült és kéri emiatt a leszerelését. De aki beadja a kérelmet a leszerelésre, az nem őrült, hiszen belátja, hogy le kell szerelnie. Szóval senkit se lehet leszerelni.
Ez nem ókori. S valójában egy vicc. Tulajdonképpen vicc a bürokráciáról.
A kommunista rendszerben volt ilyen: az A okmány megkapásához be kell adni a B okmányt, az viszont csak a C okmány beadása után kapható meg, de a C okmányhoz meg A okmány kell.
Velem személyesen is megtörtént ilyen eset 1987-ben. Ahhoz, hogy felvegyenek magyar állampolgárként hallgatónak bolgár egyetemre, be kellett mutatnom a bolgár oktatási minisztérium igazolását, hogy fel vagyok véve. A bolgár oktatási minisztérium akkor vett fel, ha bemutattam igazolást, hogy magyar egyetem hallgatója vagyok és a magyar oktatási minisztérium adott igazolást önköltséges hallgatói státuszomról. A magyar oktatási minisztérium viszont akkor adott igazolást önköltséges hallgatói státuszomról, ha bemutattam a bolgár oktatási minisztérium előfelvételi igazolását. A bolgár oktatási minisztérium viszont előfelvételi igazolását csak akkor adott, ha volt a magyar oktatási minisztériumtól igazolásom önköltséges hallgatói státuszomról.
hat - A mindenhatósági paradoxon
Az ateisták egyik kedvence, pedig valójában egyszerűbb, mint a krétai.
A lényege: tud-e Isten olyan sziklát teremteni, melyet nem tud felemelni? Ha igen, akkor nem mindenható, hiszen nem tudja felemelni a sziklát. Ha nem, akkor nem mindenható, hiszen nem tud ilyet teremteni. Azaz nem lehetséges mindenhatóság. Tehát Isten létezése logikai képtelenség.
Ez szimpla hibás megfogalmazás. A mindenhatóság ugyanis nem jelenti az ellentmondásra való képességet.
Tulajdonképpen a paradoxon azt állítja: a mindenhatóság magában kell, hogy tartalmazza a mindenhatóság hiányát is, hiszen aki mindenható az arra is képes kell, hogy legyen, hogy ne legyen mindenható. Ez azonban logikai hiba, s teljesen értelmetlen.
Szent Ágoston szépen leírta ezt 1700 éve.
Szeretném hozzátenni: mindezt - az összes fentit - nem én találtam ki, ezeket a cáfolatokat már többnyira az ókorban megalkották. Én csak igyekeztem őket érthetően leírni.
Olyan ez, mint a sajtó- és szólássszabadság: addig fontos nekik, míg ők vannak alul, majd amint felülre kerülnek, már korlátozni akarják mások sajtó- és szólássszabadságát. Itt is így van: legyen békés mindenki, akinél fegyver van, kivéve ha a fegyver náluk van, mert akkor kiméletlen harcos magatartás szükséges immár.
A fanatikus ballib Buttani - Nagyonbuttani - Pista itt a nyílt hazugságtól se riad vissza:
Szerinte a semlegesség és a híd szerep rossz, mert az ilyet mindkét oldal támadja, állítja a libbant szakértőcske. A gond az, hogy ezt egy tény se igazolja. A semleges álláspont rendszerint kevesebb bajt okoz, s nemhogy mindenki támadja, hanem sokkal inkább mindenki elismeri, hiszen hasznos.
Valójában a magyar példa az ellenkezőjét igazolja: az ország akkor járt a legrosszabbul, amikor egy tábor, tömb lelkes és hű tagja volt.
Feljelentettek egy evangélikus papot a Btk. 333. § alapján. Jól ismerem a nevezett jogszabályt, mert engem is jelentettek már fel ugyanennek a törvényszövegnek az alapján.
Persze maga a törvényszöveg teljesen abszurd gumiszabály - "Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás vagy más, emberiesség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, vagy azokat igazolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." -, hiszen gyakorlatilag minden véleményt, elemzést tilt.
Az egész abszurd törvényszöveg teljesen politikai alapú. Akkor éppen az MSZP és a Fidesz azon küzdöttek egymással ki a nagyobb anti-antiszemita, így egymással versengve akarták tiltani a holokauszttagadást.
Végül, a 2010-es kétharmados győzelem után a Fidesz, félve, hogy a ballib ellenzék fel fogja használni ellene a nemzetközi zsidó lobbit, egy végletesen szigorú holokauszt-rendelkezést fogadott el, ez lett a Btk. 333. § (pontosabban ez a számozás csak 2012 óta van, mert akkor a Fidesz új Btk-t hozott, de a 333. § szövege ugyanaz, mint a korábbi Btk-ban volt, csak ott még más volt a száma).
Persze politikai értelemben a Fidesz nagyot nyert ezzel, azóta nehéz feladat lett az antiszemita kártya alkalmazása Orbánék ellen, de ettől még jogilag az egész egy abszurdum.
A helyzet csak azért nem durva a valós életben, mert a magyar ügyészi és bírói gyakorlat az, hogy rendkívül szűken értelmezik a Btk. 333. §-t, azaz csak a nyílt és egyenes tagadás esetében büntetés az eljárás vége.
Így persze az evangélikus papnak sincs félnivalója: már az ügyészi szakaszban el fog halni az ügy, s ha mégse, akkor sem lesz elítélve, ugyanis se nem tagadta a zsidó holokausztot, se nem vonta kétsége - sőt, éppenhogy állította megtörténtét -, jelentéktelennek se mondta, sőt kiemeltnek mondta, az pedig nagyon nehezen vehető "igazolásnak", hogy "a választott nép elutasítja Jézust, Jézus elmondja a próféciát, megtörténik a nép életében, ott, Jézus keresztje alatt azt mondják, hogy "vére rajtunk és gyermekeinken", ami azt jelenti, hogy mi felvállaljuk Jézusnak a halálát és annak minden következményét az utánunk következők, évszázadok és évezredek generációjára vonatkozóan is felvállaljuk ennek a következményét" - ez ugyanis idézet a Bibliából, s ez egy magyarázat, nem igazolás.
S ez nem csak keresztény teológia. A zsidó teológiában abszolút benne van ez az eszme, hogy "nem voltunk hűek Istenhez, ezért engedi, hogy mások elbánjanak velünk". Tele van az Ószövetség ilyen gondolatokkal, csak sajnos ma kevesen olvassák ezeket.
A Dies Irae (Harag Napja) keresztény fogalom ugyanis a zsidó יֹום אֲדֹנָי (Jóm Adónáj = Úr Napja) továbbfejlesztése, melynek lényege: a zsidóság elpusztul, az ok: az általános erkölcsi romlottság és idegen vallások követése, de ez kiterjed más népekre is, s a megmaradt kevesekből lesz Isten új népe, azaz a nem-zsidók közül is megtérnek Istenhez. Isten ugyanis csak akkor hagyja el a népét, ha az szembe fordul vele. Ajánlott irodalom - Szofóniás könyve:
"Közel van már az Úr napja, közel bizony, hamarosan elérkezik. Mily szörnyű kiáltozás az Úr napján! Mintha harcos hallatna csatakiáltást. Az a nap a haragnak a napja, a szorongatásnak és a gyötrelemnek a napja, a pusztításnak és a fosztogatásnak a napja, a sötétségnek és a homálynak a napja, a felhőknek és a komor fellegeknek a napja. Olyan nap, amelyen harsog a kürt és felhangzik a csatakiáltás a megerősített városok és a magas bástyák ellen. Veszedelmet hozok az emberekre, botorkálnak majd, mint a vakok, [mert vétkeztek az Úr ellen]. Vérük kiloccsan, mintha por volna, holttestük, mintha szemét. Ezüstjük, aranyuk nem mentheti meg őket. Az Úr haragjának napján, féltékenysége tüzében elpusztul az egész föld, mert megsemmisíti, kiirtja a föld minden lakóját."
"Szállj magadba, térj magadba, ó, szeretetre méltatlan nemzet! Mielőtt elűznének benneteket, s eltűnnétek, mint a pelyva; mielőtt rátok zúdulna az Úr izzó haragja, [mielőtt elérkezne hozzátok az Úr haragjának napja]: keressétek az Urat ti, szegényei a földnek, akik teljesítitek parancsait. Keressétek az igazságot, keressétek az alázatot, talán menedéket találtok az Úr haragjának napján."
"Jaj a lázadó és tisztátalan városnak, a hatalmaskodónak! Nem hallgatott a szóra, nem fogadta el a figyelmeztetést. Nem bízott az Úrban, Istenéhez nem közeledett! A főemberek olyanok ott, mint az ordító oroszlánok. Bírái, mint az esti farkas: reggel nincs min rágódniuk. Prófétái fennhéjázók és gonosztevők, papjai megszentségtelenítik, ami szent, és megszegik a törvényt. Csak az Úr igaz ott, aki nem művel semmi gonoszat: minden reggel kihirdeti törvényét, egyetlen hajnalban sem mulasztja el, és a gonoszságot nem ismeri." (a "tisztátalan város" itt Jeruzsálem)
"Igen, akkor majd tiszta ajkat adok a népeknek, hogy mindannyian segítségül hívhassák az Úr nevét, és egy szívvel szolgáljanak neki. Etiópia folyóin túlról is hoznak majd nekem áldozatot az én híveim. Azon a napon nem kell majd szégyenkezned a tetteid miatt, amelyeket ellenem elkövettél. Mert akkor majd eltávolítom körödből, akik gőgösek s hivalkodnak. Nem fogsz többé kérkedni szent hegyemen. Nem hagyok meg belőled, csak egy szerény kis népet, amely az Úr nevében reménykedik: Izrael maradékát. Nem művelnek többé gonoszságot, nem beszélnek hazugságot, nem lelsz majd csalfa nyelvet a szájukban. Legelnek, letanyáznak, és senki sem zavarja meg őket."
Nekem azonban inkább a lelkész egy másik mondata volt érdekes. Mert az ismételt holokauszt-műbotrány vidám lesz, megint nevetségessé fogják tenni magukat a ballibbantak. Az elsők között természetesen Perinta Messiás műfelháborodott:
Ami nekem igazán érdekes az a következő mondat a paptól: "Nem akarok túlzottan mélyen belemenni, de annak, hogy az ember felvilágosodott, annak érezzük a következményeit.Bekapcsoljuk az olimpiát, a közvetítést, és láthatjuk a negatív következményeket. A felvilágosodás gyümölcsét láthatjuk.". Kétségtelenül sajátos, hogy pont egy lutheránus pap támadja a felvilágosodást, aminek fő előkészítője éppen Luther volt. Dehát megesik az ilyesmi: elég sok antikommunista is kommunistaként kezdte.
Orbán lattéről beszélt. Ez ebben az alakban hibás jelkép.
Ugyanaz a hiba, mint amikor a liberálisok azt hiszik, egyes nyugati eszközök terjesztik a nyugati eszmét is. Pedig nem, nem terjesztik. Ebben hinni kb. olyan, mint azt hinni, hogy mivel szovjet tudósok találták ki a műholdat, így a műholdak marxizmust sugároznak.
Természeseten nem sugároznak. Ahogy a nyugati eszközök se sugároznak nyugatiságot.
Persze értem, hogy Zorbán jelképesen értette, nem szószerint.
Mára mind az internet, mind a mobiltelefon, mind a szociális hálók fontos eszközei a nyugat elleni harcnak, pedig eredetileg a nyugati propaganda eszközeiként lettek kitalálva.
Nem más a különböző nyugati globálételek és italok esete.
Én szeretem szinte az össze nyugati gyorsételt, a kólát, s legtöbb divatot is, pl. különböző kávétermékek, növényi tejek, s társai. Miközben a nyugti eszmét elutasítom. Egyedül a vegán szubkultúrát nem kedvelem, de azt is inkább azért, mert nehezen tudnék lemondani az állati eredetű termékekről. A húsról még képes lennék lemondani, de a tejtermékekről nagy fájdalom lenne.
S ebben semmi ellentmondás.
Természetesen tudom, hogyan sokan nem azért esznek, isznak ilyet, mert szeretik az adott terméket, hanem divatból. S eleve sok ilyen termék túl van árazva a divat miatt. Ami baj azok számára, akik azért veszik a terméket, mert a termék ízét szeretik.
Néha teljesen abszurd árak vannak. Ahol dolgozom, Szófiában, az irodaház alagsorában van több ilyen ételeladó vállalkozás is. Az egyik ilyen hely egy mini Starbucks, azaz nem lehet leülni, csak elvitel van, s nem minden Starbucks-termék van, csak a legnépszerűbbek. Én ritkán járok dolgozni, mert az idő 95 %-ában home office-ban vagyok, de amikor megyek, mindig veszek reggel egy darab fél literes cukormentes tejeskávét - hivatalos nevén: latte macchiato -, járna hozzá tejszínhab is, de én nélküle kérem, lévén cukorbeteg. Valójában a legjobb minőségű tejeskávé a piacon, amit lehet kapni - ezt kénytelen vagyok elismerni, pedig az egész Starbucks-kultúra teljesen távol áll tőlem.
Amikor rendszeresen jártam irodába dolgozni, igyekeztem spórolni. Azaz az irodában tartottam a szekrényemben prémium minőségű tejport, instant kávét, meg egy egyliteres hatalmas bögrét, s minden reggel csináltam magamnak italt (az ivóvízadó gépek tudnak csinálni forróvizet is). De így hogy csak ritkán megyek be, nem spórolok, ennyit megengedhetek magamnak.
Mert tényleg csillagászati az ár: a legutoljára 8,70 leva volt, ez nagyjából 1800 Ft, szerintem a reális ár 3-4-szerese.
mindig titkolom hol dolgozom éppen, de itt nem töröltem ki a cég nevét: azért mert nem a látható cégnél dolgozom: ez a Concentrix szófiai központja - a Concentrix egy amerikai cég, a világ 4. legnagyobbja az ssc szektorban -, de a cég csak 6 emeletet használ a 8 emelet közül (nyitottak még egy irodát, Plovdivban, s oda is tettek bizonyos részlegeket), a többi kettőt kiadták bérbe más cégeknek, én az egyik ilyen cégnél dolgozom, ami szintén ssc cég, de valamivel kisebb, a 10.-20. helyen van világranglistán
Persze a legjobb sehová se menni reggel, hanem otthon maradni. Amióta nagy a meleg, kutyát sétáltatok ilyenkor (délben már túl meleg van a kutyáknak). Sokkal kellemesebb dolog, mint beutazni valami életidegen irodai környezetbe. Mert életidegen, akkor is ha a szerencsések között vagyok: nincs se problémás kolléga, se problémás főnök, s a munkateher alacsony.
A 0808 napon érdemes kissé absztrakt témát elővetni.
Sok nyelv eleve szükségesnek tartja a jövőbeli múltat külön kategóriaként kezelni.
A magyar nyelvi logikától ez teljesen idegen. Amikor még voltak magyar igedidők, azaz nem csak a mostani 2 vagy 3 igeidő volt (azért írom így, mert a magyar jövő idő kérdése vitás), hanem volt egy sokkal "fejlettebb" rendszer 7 igeidővel (befejezetlen jelen, befejezett jelen, befejezett múlt, befejezetlen múlt, határozatlan múlt, régmúlt, jövő - ezekből mára maradt a két jelen, a befejezett jelenből lett a mai múlt idő), akkor se volt jövőbeli múlt.
Míg pl. a latinban ez egy alapvető idő (futurum perfectum) volt, ahogy a mai angolban is az (future perfect), de eleve minden indoeurópai nyelvben ez létezik, csak egyesekben kihalt (pl. a szláv nyelvekből kihalt, egyedül a bolgárban maradt meg).
A magyar nyelvi logika szempontjából ez lényegtelen: ami még nincs, az nincs, s nem számít, hogy lesz a jövőben, nem akarja a magyar külön kifejezni, hogy az múlt lesz a jövőhöz képest. A magyar ezt egyszerűen kifejezi a szövegkörnyezettel, s kész.
Lásd a Biblia hivatalos latin foirdításában azt a Jézus-mondást, hogy "aki kardot ragad, az kard által vész el" - ez magyarul két darab jelen idő, semmi gond. Miközben az eredetiben - mármint a latin verzióban, nem akarok görög eredetivel különcködni, az végképp senki se érti - az áll, hogy "qui acceperint gladium gladio peribunt" - a pereo ige (magyarul: elpusztul, megsemmisül, elvész) folyamatos jövő idő, hiszen egy jövőbeli esemény - "el fog pusztulni" -, de az accipio ige (magyarul: megkap, megfogad, elfogad, elvesz, megragad) már befejezett jövő idő, mert azt jelzi, ez az esemény megelőzi a másikat. Szóval aki a jövőben kardot ragad, ahhoz képest egy jövőbeli időpontban fog elvészni, ezért kell a "ragad" szót befejezett jövőbe tenni.
Persze mondható az, hogy ez felesleges. De végülis minden felesleges. A kínaiban pl. még többes szám sincs, a kínai nyelvi logika azt mondja: úgyis tudni lehet a szövegkörnyezetből, hogy valami egy vagy több (persze ha valaki nagyon akarja, tud többesszámot mondani kínaiul is egyes esetekben, de nem alapvető része ez a rendszernek, kb. mint ahogy a magyarban nincsenek nemek, de lehet ezt is kifejezni egyes esetekben, ha az ember odatesz nőre utaló szót egyes szavak mögé, de attól még, hogy van "tanárnő" szó, nincs a magyarban nyelvtani nem).
Amikor nagyon ki kell fejezni ezt a jövőbeli múltat, a magyar kifejezi, valamilyen kötőszóval jellemzően, lásd "addig" "amire", s társai.
Míg a latinban pl. rendkívül fontos volt ezt nyelvtanilag kifejezni, ma ez a modern nyelvekben sokkal kevésbé van. Ahol van is ilyen igeidő, ott is jóval korlátozattabb a használata. Az általam rendes szinten ismert nyelvek közül ilyen igeidő angolul, spanyolul, bolgárul van. Az említett Jézus-mondás spanyolul azonban nem használja ezt az igeidőt, a "ragad" szó szimplán kötőmódban van, az "elvész" van csak jövő időben. Angolul a helyzet hasonló, csak ott kötőmód sincs. Bolgárul is ez van. Konkrétan a mai angolban, bolgárban, spanyolban a befejezett jövő idő szintre csak az ilyen "addigra" típusú mondatokban használatos.
Pedig maga a fogalom rendkívül fontos. Itt az előrelátás egy sajátos verziójával van dolgunk. Arról van szó, hogy az alapján ítélünk, hogy a mai cselekvést/történést a jövőbe helyezzük képzeletben, de úgy hogy a jövőben múlt legyen, s megnézzük az eredményét. Könnyebb, mint az egyszerű jövőbelátás, mert itt csak egyetlen dolgot nézünk meg.
De honnan jutott eszembe mindez? Természetesen a politikából. A napokban néztem Lendvai Ildikó kommunista cenzor szakember, majd sikeres ballib politikus életinterjúját a Soros Magyar Hangja csatornáján:
Azonnal szembetűnő: az ex-politikus intelligens, okos, de teljesen hiányzik belőle a jövőlátás képessége. Ahogy előadja saját tevékenységét, különösen azt a részét, amikor már hatása is volt az eseményekre, abból teljesen látszik az ami a magyar politikában szabvány szinte: a sodródás az eseményekkel, a pillanat kezelése, s minden stratégiai gondolkodás teljes hiánya.
Még olyan vélemény is kialakult a magyar közéletben, hogy ilyen a modern politika, kormányozni kell és nem tervezgetni, sőt: akinek víziói vannak, az beteg.
Pedig nem, hiába él a polgári-liberális gondolkodás folyamatosan a jelenben, kizárva jövőt és immár múltat is, ez egy teljesen haszontalan politizálás. Ahogy az ember elzüllik, ha napról napra él, nincsenek tervei, álmai, úgy a társadalom is.
Tulajdonképpen ez a Zorbán titka. Ellenségei túl gyengék. A hagyományos ballibek teljesen azok, ők eleve rettegtek, nehogy valaki megvádolja őket stratégiával, mert ez a marxizmusban is megvolt, így menekültek ettől. De a mostani talpramagyarok is ezt teszik, valamiféle "ne legyen semmilyen oldal, legyen józan ész" típusú hamis koncepció alapján. Ezért van ennyire könnyű dolga a Zorbánnak.
Miközben írtam ezt, persze utána néztem más mit ír erről, mármint a nyelvtani részt illetően. Meglepetés: a magyar Wikipédia engem is megemlít. Esküszöm, nem én tettem be, nem is tehettem be, ki vagyok tiltva onnan 10+ éve.
- s még rendben is van, az egyetlen "az amerikai neoliberalizmus vs. az európai jóléti piacgazdaság" című marhaságot leszámítva, ahol előadja, hogy van gonosz "neoliberális" kapitalizmus és jóságos "jóléti" kapitalizmus. De ez közismert nála, ebben hisz vallásként. Polgári babona. Minden más helyénvaló.
A nagy baj nála, az előadásában: hogy az egész téma a valóságban nem létezik.
Ugyanis valamiféle negatív, romboló erőket feltételez az egész jelenségben. Persze, mert ő maga sose dolgozott. Egyszer elmondta, összes munkatapasztalata egy biztosító cég ügyfészolgálatán 2 vagy 3 nap munka.
Nos, én megjártam az utóbbi 17 év alatt kb. 50-60 hasonló tréninget. S egy valamit biztosan állítok: nem láttam embert, akire mindez károsan hatott volna. Mégpedig azért nem, mert nem láttam embert, aki komolyan vette volna az egészet.
A tréningeknek a dolgozók jellemzően örülnek, hiszen jelentésük "addig se kell dolgozni". Plusz az egész annyira primitív, hogy általában oda se kell figyelni.
Néha meg annyira szürreális az egész, hogy érdemes figyelni. Amikor a Coca-Cola alkalmazottja voltam 2015-2017 között, volt életem legőrültebb tréningje.
Egy nyugdíjas, karrierben sikereket sose elért angol operaénekes tartotta, akinek halvány fogalma se volt mit csinál a cég. Mégis tanácsokat adott a munkával kapcsolatban. Pl. azt hitte, mindnyájan a behajtási osztályon dolgozunk, pedig a tréningcsoport 90 %-a bejövő fizetések osztályáról jött, csak ő - ami teljesen érthető egy kívülállónál - azt hitte, hogy az Account Receivable és a Collections az ugyanaz, pedig nem, ez két külön dolog. Majd elkezdett abszurd tanácsokat adni, amiből látható volt, nem érti a témát. Az egyikre máig emlékszem: ha valaki nem tud fizetni banki utalással, ajánljuk fel neki a PayPal rendszerét! Ezzel csak egy "kis" gond volt: a Coca-Cola nem dolgozott a PayPal-lel, meg eleve Kelet-Európában a PayPal nemigen van elterjedve, szinte csak onlájn magánrendelésekre használatos, arra se túlzottan.
De az igazi csúcs a kétnapos (!) tréning második napján jött: ekkor került elő a személyiségfejlesztés, a haragkezelés, a stresszmegelőzés, s a többi modern baromság. Rögtön bele is kezdett a legelején a lehető legelemibb módon: felállt, felkapta a székét, majd valami morgó hangot kiadva magából azt meglóbálta a levegőben - aztán elmagyarázta, ez a legjobb módszer, ha valaki mérges, s szeretné, hogy mérgessége gyorsan múljon. Mindezt faarccal előadva. Ekkor már nézni kezdtem: ez az ember egy humorista, láthatóan valami paródiát ad elő a motivációs előadásokról.
S tényleg: a nap végéig még párszor elhangzottak válogatott baromságok. Olyan stílusban, mint ahogy Peter Sellers angol színész beszél a filmjeiben: azaz teljesen mosolymentesen, faarccal hülyeségek és közhelyek mondása.
Persze az egésznek az égvilágon semmi köze nem volt a munkához, de jól szórakoztunk. S akinek nem tetszett az előadás, az is örült, hogy addig se dolgozik.
Aztán meg is kerestem a nyugdíjas operaénekest a FB-on és barátnak jelöltem.
Néha persze - sőt a legtöbbször - nincs vidámság. A tréningen hülyeségek halmaza hangzik el, de nincs humor. A legmodernebb: az onlájn tréning. Beosztják a dolgozókat 4-órás időtartamra, amiből 3 óra maga a tréning, jellemzően valami rajzfilmszerű előadás, aztán van a vizsga. Jellemzően a vizsgkérdések olyanok, hogy vagy ki lett találni a válaszokat vagy többször lehet próbálkozni a válaszadással.
Néha van szigorú vizsga is, azaz egyszer lehet próbálkozni, aztán ismételni csak új időpontban lehet. Ilyenkor jellemzően ímélben elküldik előre a helyes válaszokat! Egyszer egy főnökömmel haveri kapcsolatba kerültem, kiderült, vannak közös érdeklődési pontjaink, így megkérdezhettem tőle nyíltan: mi értelme van az olyan tesztnek, aminek a válaszait előre megadják? Azt mondta: egyrészt ez a szokás, másrészt, ha túl magas a hibaszázalék, akkor Amerikában a nagyfőnökök dühösek, így a helyi vezetés arra jutott, "optimalizálni" kell a folyamatot, s azóta mindenki elégedett.
A nálam kb. 15 évvel fiatalabb srácnak mondtam "ugye tudod, hogy a kommunizmus pontosan ilyen volt? csupa látszat valós tartalom nélkül", mire ő "nem tudtam, óvodás voltam akkor, de elhiszem neked".
A ballib szerző profi politikus, a budapesti ballib szavazatok által megválasztva. Ez a Jámbor-típusú eset: azaz megválasztották egy liberális szervezet képviselőjeként, majd úgy tesz, mintha ő valami szélsőbalos, rendszerkritikus lázadó lenne, akit az éhes proletárok forradalmi tömege jutatott be pozíciójára.
Eleve az egész pártja, a Párbeszéd-Zöldek nevű fantompárt arról szól, hogy az LMP egy része nem akarta folytatni a schifferi rendszerkritikus-euroszkeptikus-balos vonalat, ezért elszakadt és egyesült egy magyar milliárdos és liberális ikonember, név szerint Bajnai Gordon pártjával! Erről egy szót se mond a libbantka. Mert ha azt mondaná, hgy pl. azóta megváltozott a véleménye, már másképp látja, akkor oké, de nem, ő nem is lát itt ellentmondást. Őrület!
A srác persze teljesen hülye. Gyanakszom, hogy súlyos drogproblémákkal küzd, mert ennyire idiótának lenni józan állapotban képtelenség. Saját magát cáfolja 2 bekezdésen belül.
Egyszer leírja, hogy "Ideje visszatérni Marxhoz, és magát a kizsákmányolást, a tőkés termelési viszonyokat, a bérmunkára alapozott világrendet, a munkaalapú társadalmat, az elidegenedést felszámolni. Legalábbis: ezt tűzni ki célul.". Bár ez is kissé visszás, hogy valaki, aki pozícióját polgári-liberális szavazatoknak köszönheti marxizmust akar, de hagyjuk. Kicsit olyan, mint lányokat futtatni, majd küzdeni a prostítúció ellen.
De az igazi őrület, hogy közben leírja, a marxizmus idejét múlt, hiszen nem ad választ a ma kérdéseire. Idézem szó szerint: "De akkor milyen legyen a baloldal, hogy a sajtó és a nép is felfigyeljen rá? Olyan, amely felismeri, hogy a proletariátusból prekariátus lett. Mondom magyarul: van elnyomott osztály, de nem a munkásosztály az (amit a kései kapitalizmus felszámolt), hanem a létbizonytalanságban, kiszolgáltatottságban élők tömegei. Vannak köztük kétkezi munkások, de többségük nem az. Nekik nem érdemes 19. századi álmokat álmodnunk, szakszervezetekről, általános sztrájkról." - na most, ez a posztmarxista baloldal, a woke-izmus alapszövege.
Nekem könnyű dolgom van: nem vagyok se marxista, se woke-ista. De azt hiszem az legalább elvárható, hgy valaki ne tegyen hitet egyetlen cikkjén belül két egymást kizáró gondolat mellett.
Sokszor kellett részt venni különböző fogadásokon. Mármint nem nekem, hanem a szüleimnek. Én csak akkor, ha nálunk zajlott. Akkor is csak akkor, ha akartam. A legtöbbször csak a kajából vettem magamnak, de néha részt vettem ténylegesen is, mert szürreális élmény volt.
Ezért is laktunk egy hatalmas villában, hogy legyen hely a fogadásokhoz. A fogadásokat ugyanis vagy hivatali helységben szokás rendezni vagy hivatalos személy lakásában, "rezidenciáján". Külön bérelni termet nem szokás, a magyar gyakorlatban ilyen sose volt, a 80-as években a magyar Külügy és Külker jellemzően spórolt.
Eleve mind a magyar követség, mind a magyar kereskedelmi kirendeltség kis épület volt - az utóbbi ma már nem létezik, a magyar rendszerváltozást követően Magyarország megszüntette havannai kereskedelmi kirendeltségét -, nem is voltak alkalmasak fogadásokra.
A fogadás egy teljesen szürreális valami, amolyan "vendégség light". Míg egy nomál vendégség esetében maximum 3-4 vendég jön, ezek aztán asztalhoz ülnek, pár óráig ott vannak, jó eséllyel folyik valami értelmes szagú beszélgetés is, a fogadás mindennek mini és abszurd verziója. Egyrészt maximum 2 óráig tart, nincs leülés, végig kell állni az egészet, s csak amolyan svédasztal van "falatokkal", másrészt meg 20-30 ember jön egyszerre, de volt már 50 is nálunk. A házunk 450 m2 alapterületű volt, ebből a nagy ebédlő, a nagy nappali, a bárhelyiség és a kis nappali összenyitható volt, s együtt 140-150 m2-t tettek ki, szóval volt hely.
A nagy ebédlőben volt egy hatalmas, baromi drága asztal, kézzel faragott alappal, hatalmas üveglappal, 16 személy le tudott ülni. Fogadáskor persze a székek ki voltak víve onnan. De így nagyon sokan elfértek tülekedés nélkül.
Házunk teljes berendezése egyébként eredeti volt. A ház az 50-es évek elején épült, az egyik nagy kubai szivargyár tulajdonosa lányának ez volt a havannai "belvárosi" háza - volt neki egy 5-ször akkora is, Havanna külvárosában -, minden az 50-es végi állapotot tükrözve, akkori csúcstechnológiával. S a vicces az volt, hogy a legtöbb dolog még működött is a 80-as években, pl. a konyhai tűzhelyek, az egyik hűtő mind eredeti volt és a mi időnkben minden rendesen működött. Még egy tv is volt az eredeti tulajtól, bár az aztán elromlott ottlétünk alatt.
Azt mondtam, "az egyik nagy kubai szivargyár", de valójában ez volt az egyes számú, ez a H. Upmann cég, mely a vezető szivargyártó volt Kubában a forradalom előtt. A céget egy még a spanyol gyarmati időkben Kubába kivándorolt német alapította - a cég neve az ő nevéből van: Hermann Upmann -, bár aztán a család elvesztette tulajdonát a gyár felett az I. vh. után, de maga a márkanév maradt, az új tulajok pedig még sikeresebbé tették a céget. (A baj onnan lett, hogy Upmannék nagy német hazafiak maradtak Kubában is, s az I. vh. alatt segítették a német titkosszolgálatokat, amit persze az amerikai szervek felfedeztek. Végül kénytelenek voltak alkut kötni a büntetlenségért cserébe a kubai szervekkel, de ennek során a tulajdonuk nagy részét elvesztették.)
S minden ott lett hagyva 1959 elején. A kubai felsőosztály komolyan hitte, Castróék úgyis buknak pár hónapon belül, így még meg se próbáltak bármit is elvinni kubai ingatlajaikból,, csak egyszerűen átmentek a túlparton - Floridában - lévő ingatlanjaikba - gyakorlatilag minden kubai milliomosnak volt ott is háza -, várva a visszatérést, ami persze sose következett be, de ezt akkor nem tudhatták. Szóval ott laktunk a házban, eredeti berendezéssel, sok esetben eredeti tárgyakkal. Mintha a tulajok elutaztak volna nyaralni, s arra a pár hétre kiadták volna a lakást bérbe teljes berendezéssel együtt.
A tulajdonosok a lakásaikat hagyták, hisz mást nem tehettek, de az üzletet nem. A szivargyárat újralapították Dominikában. Így aztán lett két Upmann - az eredeti kubai gyár és a dominikai. Később a dominikai céget megvette a világ legnagyobb szivargyártó és negyedik legnagyobb cigarettagyártó cége, a brit Imperial Brands. Az már az új idők jele Kubában, hogy 2002-ban az Imperial Brands megvette a havannai Upmann-gyár felét is (a kubai szabályok szerint kötelező az állami tulajdon megmaradása legalább 50 %-ban), szóval most már ugyanazok irányítják mindkét gyárat: az amerikai piacra a dominikai gyárból szállítanak (az USA-ban embargó van a kubai árukra), máshová meg a kubai gyárból.
Én nem vagyok dohányos ember, nem értek hozzá, de a szakértők szerint a minőség azonos, egyedül a kézzel sodort prémium kategóriában jobb a kubai gyár terméke, minden másban tök ugyanaz. Maga Fidel Castro is Upmann-rajongó volt, a havannai Upmann-gyár csúcsmárkáját, a Cohíbát, annak is legdrágább verzióját szívta. A Cohíba már akkor is baromi drága volt - az egyébként szivarozó apám sose engedhette meg magának, csak ha valaki nagy ritkán ajándékozott neki -, ma meg egyesen csillagászati az ára, egy darab ára 30-40 dollár körül kezdődik és több száz dollárnál végződik, verziófüggően. A csúcsverziók olyan drágák, hogy a dobozban van elemmel működő mini klímaberendezés is, melybiztosítja az állandó nedvesség- és hőfok-szintet.
Apám jellemzően az Upmann cég olcsóbb márkáit szívta - a Montecristo vagy a Romeo y Julieta márkát -, de csak 1991-ig. A KGST vége után minden kubai szivar magyarországi ára a korábbi többszöröse lett. Ekkor átállt a dominikai olcsóbb márkákra, ott vannak olyanok is, ahol egy 25-ös doboz ára alig 40-50 dollár.
ez a legolcsóbb Cohíba, egy 25-ös doboz 800 dollár - amerikai internetes boltban, magyar dohányboltban 580 ezer Ft körül láttam, azaz kicsit túlárazták
A kubai állam 1961-ben minden lakóingatlant államosított, aminek tulaja legalább 6 hónapja nem élt az országban. Ezekből aztán nagyrészt hivatalok lettek, kisebb részben meg beköltözött az új elit. Ahol volt bérlő fizikai személy, ott a bérlő lett az új tulajdonos (sajátos módon Kubában sose jelent meg a "tanácsi lakás" fogalma, amikor kiadtak egy államosított lakást valakinek, akkor az állam a tulajdont is átadta, bár eladási tilalom mellett, ezt csak pár éve oldották fel).
S egyes szebb, kiemelt ingatlanok pedig átkerültek a kubai hadsereg egyik vállalatához, mely ingatlanhasznosítással foglalkozott monopol jogokkal: a külföldi diplomáciai és egyéb képviseletek hivatali céljaikra, valamint alkalmazottaik számára kötelezően innen béreltek ingatlant. A mi házunk is ebből a kontigensből volt természetesen, a magyar Külkereskedelmi Minisztérium 1961-től bérelte, azaz a havannai magyar kereskedelmi kirendeltség létesítése óta. 1961-tól mindig a mindenkori magyar kereskedelmi tanácsos lakott ott. Egészen 1991-ig, amikor Magyarország bezárta a havannai kereskedelmi kirendeltségét, ezzel együtt megszűnt mind a kirendeltség irodája, s persze megszűnt a kereskedelmi tanácsos pozíció is, amivel a lakás visszaadása is járt, hiszen már nem kellett. Most nem tudom mi van a házban, de amikor pár éve néztem, egy kubai autókölcsönző központi irodája működött ott.
A fogadás célja egyrészt az ismerkedés, másrészt a kapcsolattartás. Fesztelen beszélgetés jellemzően. Ami fontos, azt úgyis normál vendégség, tárgyalás alkalmából lesz megbeszélve. Mivel mindenféle ember jelen volt, semmi érdemlegesről nem lehetett beszélni, hiszen bármiből lehetett volna konfliktus, szóval ilyen "csengetett, milord?" hangulat volt, csak épp inasok nélkül.
A kubai forradalmi környezet hatása lehetett, hogy inasok nemigen voltak. Én egyedül a szovjet nagykövet hatalmas fogadásairól hallottam, hogy vannak inasok, aki persze minden esetben - a korabeli szovjet divat szerint - a KGB alkalmazottai voltak, szóval ők se voltak "igazi" inasok. A mi házunkban természetesen csak kis fogadások voltak, az inas szerepét a saját anyám és a takarítónő látták el. Anyám eleve büszke volt, hogy sose rendelt ételt, hanem ő maga csinálta meg az ételeket saját kezüleg. Ez amolyan hobbi lett számára, s annyira belejött a gyakorlata, hogy a végén már olyan dolgokba is belevágott, amiben kevesen mertek - egyszer, emlékszem, az volt az igény, hogy legyen tipikus magyar deszert, s anyám képes volt dobostortát csinálni, ráadásul baromi jól sikerült.
Alapvetően mindenki be is tartotta ezeket a szabályokat, szóval a beszélgetések a "de szép a cipőd!" és a "gyönyörű a kubai természet" körben mozogtak. Az időjárásról - angol módra - nem lehetett beszélni, mert az Kubában az az egész évben szinte azonos, az meg nehezen lehetne beszédtéma "ma tök ugyanaz az időjárás, mint 12 hónapja bármikor"
Egyszer jött azonban egy forradalmár nő a fogadásra. Kubai, s az a tényleg kommunista típus. (Akkor még voltak ilyenek, azóta már védett populáció lettek.) Nem is érezte jól magát, zavarhatta a túl sok étel (pedig nem volt pazarlás, de kubai szemmel a normál mennyiség is szuperluxus), s ezt azzal próbálta kompenzálni, hogy politizálni kezdett. Azt fejtegette, hogy az USA se ítélhető el egyértelműen, mert bár most egy sátáni elnök van éppen az élen, akit a legjobb lenne lelőni - akkor éppen Reagan volt az elnök -, de pl. ott volt Lincoln, aki rendes ember volt.
Egy cseh nő meg ütemesen bólogatott, de érezte valamit mondania kell, s így hozzátette "meg Kennedy, jó elnök volt, le is lőtték". Én jobban ismertem a kubai narratívát, tudtam most mi lesz, szóval élvezettel vártam mi következik. A kubai nő, bár mulatt volt, falfehér lett, s döbbenten visszakérdezett "a fasiszta Kennedy jó volt???". A cseh nőnek közben leesett: a szovjet és általában a kelet-európai kommunista narratívában Kennedy valóban a "jófiúk" szériába volt besorolva, de a kubai narratíva egész más, hiszen Kennedy vezette be az embargót Kuba ellen, ő indította el a Disznó-öbli inváziós kísérletet, ő robbantotta ki az atomválságot, ő vonatta vissza Kubából az atomrakétákat, s alapvetően mindenben támogatta a Castro-ellenes kubai ellenzéket.
A cseh nő gyorsan megjegyezte, rosszul fogalmazott, biztos hiányos spanyoltudása az ok, s Kennedyt mint az egyik sátáni elnököt akarta példának hozni! Hiszen nyilvánvaló, a három leggonoszabb imperialista az amerikai elnökök között Kennedy, Nixon és Reagan! Ezt Csehszlovákiában az óvodások is tudják!
A kubai nő arcán látszott: erősen kételkedik ebben az utólagos magyarázásban.
Én meg bementem a szobámba röhögni.
a havannai magyar követség most (2021-ben) - 12:59 és 13:24 között jobbra látható az épület, elég jól látható a lobogó magyar zászló
Valójában semmi rosszabb nincs az 1 Ft-ért dolgozásnál. Ennek egyetlen üzenete: "én már annyit loptam össze, hogy nekem semmi az a pár szaros millió".
Nem véletlen talán, de az USA-ban egyenesen tilos az állami szférában ez. Persze azt megteheti egy amerikai állami vezető, hogy teljes fizetését azonnal elutalja valamilyen közhasznú célra - Trump pl. ezt csinálta elnökként -, ezt megteheti, de olyan nincs, hogy eleve lemond róla.
Az átlag magyar sose tudta megélni az igazi, klasszikus kapitalizmust.
Mert Magyarországon a kapitalizmusba való átmenet már Kádár alatt elindult, a nomenklatúra egy jelentős része már akkor liberális volt, s mert aztán nagyon gyorsan átvette a gazdasági hatalmat a nyugat. Azaz nem volt üres pont a folyamatban, kaotikus rész.
Persze káosz volt, de csak a munkavállalói oldalon: a rablóprivatizáció során egymillió embernek megszűnt a munkahelye. De a gazdasági elit szintjén sose volt kaotikus időszak: a tulajdon gyorsan átment, nem volt ingadozás. S az állam mindig megmaradt, gyengült, de nem annyira, hogy ki tudjon alakulni a klasszikus, eredeti kapitalizmus rendszere.
A nomenklatúra nemigen tudott már labdába rúgni, kevesek tudtak felemelkedni a nagypolgárságba (pl. ilyen volt Gyurcsány, aki sikeres tőkés lett, vagy Csányi, aki bankár vezető alkalmazotti pozícióját sikeresen banktulajdonosi pozícióra transzformálta), de a legnagyobb rész legfeljebb jó állást volt képes találni magának mint alkalmazott valamelyik nagy nyugati cég helyi részlegében.
A Kádár-kori maszek réteg egyáltalán nem volt képes alkalmazkodni, jellemzően teljesen lecsúszott, kisemberré lett az új rendszerben. Sok ilyet ismertem. Amikor 1997-ben Pátyra (Pest megye) költöztem, ilyen embertől vettem házat: az illető későkádári mércével gazdag volt, maszek hentes volt, de a rendszer bukásához nem tudott alkalmazkodni, ő ahhoz értett tudta hogyan kell kihasználni a kommunista gazdaság lyukait, de igazi vállalkozást nem volt képes vezetni: eladósodott teljesen a végén, el kellett mennie dolgozni egyszerű alkalmazottként egy újonnan nyíló hipermarketbe, a házát meg eladta, kisebbet vett, hogy ki tudja fizetni adósságait.
S a maffiózó rész se kapott szerepet soha Magyarországon, megmaradtak a hagyományos tevékenységnél: drogok, prostituáltak, szerencsejáték, uzsoraság.
Ezzel ellentétben a bolgár átmenet teljesen más volt.
Egyrészt nem volt előkészítve a rendszerváltozás, nemigen voltak liberális reformkommunisták, nemigen voltak kapitalista reformok, tulajdonképpen Bulgáriában még 1989 novemberében is az a gazdasági rendszer volt, ami Magyarországon a 60-as évek közepén.
Így minden hirtelen lett, kaotikusan. Sokszor megdöbbentő gyorsasággal. Pl. a magyar forint konvertibilissé tétele 26 évig tartott: 1969-ben piaci szintre lett emelve a "turista" árfoyam, 1971-ben megszűnt a rendeleti árfolyam, 1981-ben megszűnt a kettős árfolyam, s csak 1995-ben lett szabad váltás. Ezzel szemben Bulgáriában ez 2 hét alatt ment végbe: 1991. febrár elején még a normál kommunista típusú valutaszabályok voltak életben, aztán be lett jelentve a reform, s a hónap közepén már konvertibilis lett a bolgár leva. Ezzel együtt ki lett vezetve minden tervgazdálkodási és árkontroll szabály (ez utóbbi csak a tömegközledés, rezsi, s pár hasonló esetében maradt).
Szóval a kommunizmus végén az addig nulla szinten reformált Bulgáriában hamarabb lett szabad gazdaság, mint Magyarországon!
Én átéltem azt a napot személyesen is, 1991-ben Szófiában laktam egészen augusztus végéig. Látványos volt az a februári nap. A szemben lévő közértben egyik nap alig volt áru és sorban álltak az emberek, másnap nem volt sor és olyan áruk jelentek meg, melyek korábban csak valutásboltokban voltak kaphatók. Ez a dolog pozitív oldala, a negatív meg a hatalmas elszegényedés.
Egyik határozott emlékem: a szabványos, fél kilós joghurt ára az egyik nap 0,23 leva (akkori árfolyamon kb. 1 Ft) volt, míg másnap 1,50 leva (akkori árfolyamon kb. 6 Ft) . A hivatalos éves infláció Bulgáriában 1991-ben 473 % volt egyébként.
Amikor magyarok próbálják mesélni bolgároknak, hogy milyen nyomort hozott a rendszerváltozás Magyarországon, hiszen 1991-ben majdnem 40 % lett az infláció, a bolgárok ezen jót nevetnek.
De fentiek eredménye a káosz lett.
Egyrészt Bulgária sokáig ellenállt a nyugati integrációnak, csak 1997-re sikerült a nyugatnak elérnie, hogy az ország egyértelműen euroatlantista irányt vegyen, addig az oroszpártiság és/vagy a semlegesség volt a népszerű. Emiatt a nyugati tőke se jött.
Így viszont üres tér maradt, melybe be tudott nyomulni egyrészt az ex-kommunista nomenklatúra, másrészt a maffia. A bolgár maffia alapja a sport egyébként, a kommunista rendszer végével megszűnt a sport finanszírozása, sok addig profi sportoló jövedelem nélkül maradt. Sokak esetében a kiút az örző-védő cégek megalapítása lett. Ezek lassan, az alig működő állam miatt, maffiává nőtték ki magukat. Az egyre több pénz pedig be lett fektetve a gazdaság különböző szféráiba, teljesen normál dolgokba is, pl. bankok, biztosítók, élelmiszerboltok, stb.
Részben kialakult egyfajta szövetség a maffia és az ex-kommunista nomenklatúra között (különösen a nomenklatúra azon része esetében, mely a kommunista állambiztonsági szervekkel állt kapcsolatban), részben azonban ellenérdekek alakultak ki köztük. 1997-re azonban világos lett: a nyugat nem tűri el a maffia hatalmát. Ekkor kezdődött meg a maffia kiszorítása, éppen a nyugat felé néző ex-nomenklatúra segítségével. Egyrészt jogi eszközökkel - sokszor egyébként alkotmányellenesen -, de leginkább maffia-módszerekkel: a legnagyobb maffiavezérek le lettek vadászva orosz bérgyilkosokkal, a többiek meg gyorsan megértették, mi a teendő: maradni a maffiózós szférában, minden mást meg eladni a "jó" vállalkozóknak, de a legjobb nyugdíjba menni és élvezni az összeszedett pénzt és nem belepofázni a "nagyok" dolgába.
MIndenesetre ez az időszak 1989-1997 között nagyon sajátos volt. Innen lehetett megérteni hogyan lett pl. a vadnyugat Amerikában. Állam nincs, mindent szabad, s verseny van = az ideális kapitalizmus.
Természetesen mindez olyan pokoli állapotokat eredményezett, melyek pl. ma is vannak egyes afrikai országokban: egymás ellen fegyverrel harcoló vállalkozók, alacsony minőség, nulla vásárlói jogok, irdatlan szegénység, a közterületek és közszolgáltatások lepusztulása, stb.
A kisember vásárlóként ls állampolgárként teljesen ki volt szolgáltatva. De munkavállalóként még jobban. Minden létező munkavállalói jog megszűnt, ill. ami mégis megmaradt, az formálissá vált, nem lehetett érvényesíteni őket. Számtalan teljesen vad munkaügyi szokás alakult ki, melyek aztán csak a 2000-es évek körül tűntek el teljesen, pl.:
a munkavállaló nem bérmunkás, a munkáltató meg nem alkalmazó, hanem a munkáltató "kenyeret ad", amiért a munkavállaló "hálás",
a munkaidő addig tart, míg a főnök szól, a hivatalos munkaidő végén nem mehet haza a dolgozó, hanem vár, míg a főnök "haza engedi",
új alkalmazott felvételor nem mondják meg neki a fizetés összegét, az majd kiderül az első fizetéskor,
munkaszerződés csak hónapokkal később van, csak ha az alkalmazó "elégedett", s akkor is ő dönti el egyedül mi legyen benne,
szabadság nem létezik, azt le kell dolgozni, a betegséget is.
Az 1989-1997 közti 8 évből én 6 évet éltem Bulgáriában, szóval nagyrészt átéltem. Persze erősen privilegizált helyzetben, sose kényszerültem rá pl. dolgozni fenti módon. Összesen fél évet dolgoztam normál bérmunkásként, akkor is egy arab cégnél, ahol a fent leírtak sokkal kevésbé voltak meg. A többi időben egyrészt szoftvertanácsadó voltam (akkor volt még ilyen, sokan nem tudták kezelni az egyes programokat), másrészt tolmács-fordító. Ezek megbízás alapú munkák, azaz nem érinti őket a munkajog.
Tolmácsként volt nyilván érintkezésem maffiózós vállalkozókkal. Így beláttam valamennyire köreikbe. Alapvetően teljesen tudatlan alakok voltak, akiknek valamiért szerencséjük volt, s ezt képesek voltak kamatoztatni valamilyen veleszületett ravaszság révén. Szóval igazi tőkések.
Hogyan bírták ki mindezt az emberek? Alapvetően az emberek mindent kibírnak, ha nincs más út. Persze sokan megpróbáltak átmenni a "főnök" státuszba, nyilván ez nagyon keveseknek sikerült, hiszen a tőkés mindig sokkal kevesebb, mint a munkás. Egyesek azt csinálták, amit én is, azaz köztes helyzetet elérni: tehát valamilyen egyéni szolgáltatást adni, ami nem hoz munkavállalói alávetettséget - nyilván ez se lehetett általános megoldás.
De ismétlem, az én személyes helyzetem mindvégig jó volt, legalábbis az átlaghoz képest. Sose voltam rákényszerülve, hogy bármit elvállaljak. Néha még rosszul éreztem is magamat, hogy heti 4-5 óra munkával többet keresek, mint az átlagember heti 50-60 óra alatt, dehát arra jutottam: ez nem az én hibám, szerencsés vagyok, végülis én nem zsákmányolok ki senkit.
Az általános megoldás az átlag számára a kivándorlás lett. Tulajdonképpen ekkor lett megalapozva a bolgár demográfiai válság. S ez igazi demográfiai válság, nem olyan, amit a ballibek hallucinálnak most Magyarországról: a 90-es években kb. 2,5 millió ember ment el Bulgáriából, a lakosság majdnem 30 %-a, közben a születésszám a korábbi 40 %-ára esett.
Most ha az ember Szófiában kimegy egy közparkba, az állapot normális: sok kisgyerek játszik. Nem annyi, mint amennyi volt a kommunizmus végén, de az emelkedés drasztikus a 90-es évekhez képest, amikor sokszor alig pár gyerek volt a játszótereken. Emlékszem, amikor 1996-ban megszületett a második fiam, az egész kórházban rajta kívül még 1 azaz egy újszülött volt, mindez egy olyan helyen, ahol a 80-as évek végén hatalmas "forgalom" volt, átlag 20-25 szüléssel.
Bár nem tetszett ez a nyugati áradat, ami jött 1997 után, mégis azt éreztem, kisebb rossz, mint a maffiagazdaság.
A legrosszabb az egésznek a kulturális romboló hatása volt. Sok ember a saját bőrén tanulta meg: csak a pénz és az erőszak számít, minden más fantázia. Ez nagyon sokáig hatott, talán még 2010-ig is. Most már egyértelműen negatív a többség viszonya a 90-es évek maffizózós elitjének kultúrája iránt.
A jó meg az lett az egészben, hogy a bolgár átlagember elvesztette minden illúzióját. Az ország nagyfokú elzártsága miatt - a kommunizmus éveiben a bolgárok sokkal kevésbé utazhattak nyugatra, mint a magyarok - az átlagbolgár kőkeményen hitt a nyugati rendszerben, azt valami mesebeli utópiának képzelve el. Aztán megkapta, s meglátta a valóságot. A korabeli vicc szerint:
Mi Marx két főbűne?
1. Gátlástalanul hazudott a kommunizmusról, semmi se úgy lett, ahogy mondta! 2. Bezzeg a kapitalizmusról meg igazat mondott a rohadék!
A liberális halandzsaválasz erre az szokott lenni "dehát az nem igazi kapitalizmus!". Pedig de, éppen ez az igazi kapitalizmus, míg a nyugati modern kapitalizmus egy korlátozott, kevésbé szabad, a szocialista eszmék által erősen befolyásolt modell, mely alapjaiban éppenhogy szembemegy a kapitalizmus alapelveivel. Csakhát ez a modern nyugati kapitalizmus életképtelen.
Egyébként az orosz helyzet ehhez nagyon hasonló volt, nagyjából 1989-2007 között ez volt, a csúcs pedig 1993-2000 volt. Csak ott végül nem a nyugati tőke nyert, hanem az orosz állam erősödött meg. Nyilván a sokkal kisebb és gyengébb Bulgária számára ilyen opció nem létezett. Az oroszok ma ezt az "az orosz liberális demokrácia korszakának nevezik", más szóval "harmadik káosznak".
Az orosz népi történelemtudatban három "káosz" volt eddig, oroszul "szmuta" (= kb. „zavar”, "káosz"):
első szmuta: az eredeti orosz uralkodói dinasztia, a Rjurik-dinasztia kihalása utáni polgárháború, mely 1613-ig tartott, amikor a Romanov-dinasztia egyesítette az országot, leverve a többi nagyurat,
második szmuta: az 1917-es februári polgári forradalom és a kommunisták 1921-es győzelme közti időszak,
harmadik szmuta: a gorbacsovi reformok előrehaladása és az oligarchák Putyin általi likvidálása közti korszak, 1989-2007.
Máig nem értik a nyugatiak, az orosz kisember miért nem lázad Putyin ellen az elszabadult 15-20 %-os infláció és az életszínvonal 2022 óta bekövetkezett 20 %-os esése miatt. Pedig egyszerű: a 90-es évek liberális kormányzásához viszonyítanak, amihez képest még akkor is paradicsominak tűnne a mostani állapot, ha az ötször ilyen rossz lenne, mint ami ténylegesen van.
Egyébként Bulgáriában is volt próbálkozás az orosz típusú megoldásra, még 1995-1997 között, de hamvába dőlt az egész. Hiába akadt politikus, aki átlátta a helyzetet, nem volt képes se a nyugattal, se a belső oligarchákkal megküzdeni, márpedig egyszerre kellett volna mindkettővel.
Afrikában egy időben nagyon népszerű volt a "szocializmus". De a szó marxista, kommunista értelmében csak 9 afrikai országban volt "szocializmus": Angola, Benin, Burkina Faso, Etiópia, Kongó (Brazzaville), Madagaszkár, Mozambik, Seychelles-szk., Szomália.
Az egyes esetek külön-külön is érdekesek.
Ami a kommunista államiság kezdetét illeti, a módszer 3 féle volt:
katonai puccs: Benin, Burkina Faso, Etiópia, Kongó (Brazzaville), Seychelles-szk., Szomália,
normál választás: Madagaszkár,
sajátos út: Angola, Mozambik - itt egyszerűen a kommunisták alkották a gyarmati uralom elleni fő felszabadítási mozgalmat, így a függetlenség elérése után automatikusan ők lettek a kormányzó erő.
S hogyan lett vége a kommunista államiságnak, itt is több módszer volt:
újabb, immár nem kommunista hátterű katonai puccs megbuktatta a rendszert: Burkina Faso, Etiópia, Szomália,
békés rendszerváltozás, az ex-kommunisták ideológiát váltottak, majd kiszorultak a hatalomból: Benin, Madagaszkár,
békés rendszerváltozás, az ex-kommunisták ideológiát váltottak, majd hatalmon maradtak: Angola, Kongó (Brazzaville), Mozambik, Seychelles-szk.
Az utóbbi kategóriából a Seychelles-szk-en a volt állampárt mára csak egy párt a sok közül, másik háromban máig ez a domináns párt minden szempontból. Kongóban a volt állampárt volt már ellenzékben is a rendszerváltozás után, csak aztán visszaszerezte népszerűségét. Angolában és Mozambikban viszont a volt állampárt mindig hatalmon volt.
Ideológiailag mind a 4 volt állampárt ma "szociáldemokrata", "demokratikus szocialista" elveket vall hivatalosan, az angolai párt valójában erősen nacionalista is.
Angola eleve egy speciális hely. Azon kevés fekete-afrikai országok egyike, ahol az európai gyarmatosítók által helyben hagyott nyelv ténylegesen is nemzeti nyelv. Míg a legtöbb fekete-afrikai országban a lakosság 80-90 %-a nem beszéli a hivatalos nyelvet (ami jellemzően az angol vagy a francia), Angolában a lakosság kétharmada portugál anyanyelvű.
A portugálok és a spanyolok eleve mindig másképp gyarmatosítottak, mint az angolok, franciák, belgák, hollandok - az előbbiek asszimálni akartak, az utóbbiak nem.
Afrikában a spanyolok szerepe kicsi, egyetlen kis fekete-afrikai gyarmatuk volt, a portugálok viszont több gyarmattal is rendelkeztek. A portugál gyarmatosítási politika sajátossága volt a lakosság integrálási terve, melynek fő eleme a portugál nyelv terjesztése volt. Ez a következetes politika szinte teljes sikert ért el Angola tengermenti részein, ott a lakosság a XX. sz. elejére már csak portugál nyelvű lett. Ehhez járult a városok hatása a XX. sz. folyamán, a városokba migráló vidékiek második nemzedéke már portugál nyelvű lett. Ezzel szemben Angola belső részein a portugál mindvégig idegen nyelv maradt, a helyi eredeti nyelvek maradtak a fő nyelvek.
Valójában Angolában a fő ellentét kommunisták és antikommunisták között éppen ez volt: a portugál anyanyelvű angolaiak voltak a "kommunisták", a nem-portugál anyanyelvű angolaiak meg az "ellenzék". Sokan azért lettek "kommunisták", mert a másik lehetőségben a káoszt látták, hiszen hogyan is lehetne egy többnyelvű lakosságból nemzetet építeni. Hiszen 3 fő bantu nyelv van az országban, mellettük még tucatnyi kisebb.
Mára teljesen győzött a portugálajkú angolai nacionalizmus. A lakosság 40 %-a portugál anyanyelvű, más nyelven nem is beszél, további 30 % kétnyelvű, azaz portugálul és valamelyik bantu nyelven beszél, s csak 30 % a tisztán bantu nyelvű lakosság. Miközben Angola lakosságának alig 2-3 %-a etnikailag portugál vagy kevert angolai-portugál.
Ez Afrikában hatalmas eredmény, a fekete-afrikai országok 90 %-a törzsi alapú, nincs közös identitás.
Mára Portugália csak a világ harmadik legnagyobb portugálajkú országa: megelőzi Brazília és Angola.
S az angolai elit különösen vigyáz arra, ne legyen pidzsin vagy kreol nyelv, azaz a "tiszta" portugál nyelv van oktatva, használva. Persze létezik olyan mint "angolai portugál", melynek vannak sajátosságai a "portugáliai portugálhoz" képest, de az eltérés kevés, valójában az angolai portugál kevésbé különbözik a portugáliai portugáltól, mint a brazíliai portugál. A brazilok pl. az angolai beszédet sokszor keverik a portugáliaival.
igyekeztem olyan nyomornegyed-gyanús videót keresni, ahol igazi kisemberek nyilatkoznak
Ahogy mondják a régi informatikus viccben, minden fejlesztés első eredménye a pornó.
Mesterséges intelligencia, mely barátot/barátnőt hoz létre, majd beszélgetni lehet vele. Valami szextelefonszerű dolog, csak modernebb verzióban.
Odáig nem mentem el, hogy tényleg beszélgessek, mert ezt túl bizarrnak tartottam, viszont arra kiváncsi voltam ki a barátnőm a mesterséges intelligencia szerint.
Van több ilyen is a neten, persze olyat használtam, aminek a kezdeti stádiuma ingyenes. Hiszen eszem ágában sincs ilyesmiért fizetni.
A rendszer rendesen végig kérdezett, mi a nemem, korom, homokos vagyok-e vagy sem, majd hogy a barátnőben milyen típust szeretek, milyen fajú legyen, külsőleg nagyjából milyen, milyen legyen a jelleme, mi érdekli, stb. Egész hosszú folyamat.
Aztán meglett az eredmény. Íme az 54 éves argentín barátnőm, neve Ludovica de Luca, egyéni vállalkozó, otthonról dolgozik, hobbija a filmnézés és az olvasás, otthonülős típus, nem szeret se sportolni, se kirándulni:
Tulajdonképpen rendben van, csak 3 megjegyzésem van:
miért zöld szemű, én jobban szeretem a fekete vagy barna szemet,
túl nagy a melle, ez már szilikonkezelt kategória, a kicsit kisebb méretet jobban szeretem,
nem szeretem az ilyen kitárulkozós ruhát, túlságosan nyitott a dekolté.
Hozzátenném: nekem 54 éves helyett inkább 40-nek tűnik, dehát lehet, hogy fiatalos típus. Meg minek van a kezében valami fegyverszerű izé?
A kép tényleg egyedileg generált, nem találtam meg sehol hasonló verzióban.
A muszlimok szolidárisak a keresztényekkel annak kapcsán, hogy a párizsi perverzimpián meggyalázták a kereszténységet.
Pedig hasonló esetekben sok keresztény - a helyzetet teljesen félreértve - az ateista oldalra szokott állni. Lásd a 2015-ös Charlie Hebdo hiszti esetét, amikor magukat komolyan kereszténynek tartó emberek is kiálltak a francia ateista lap mellett.
Akkor éjjel-nappal zengett a propaganda, hogy az európai kultúra fontos alapeleme a gyalázkodás joga, s a befurakodott muszlimok ezt kötelesek elfogadni, vagy ha nem, akkor takarodjanak haza.
A következő időszak fontos feladata: felismerni, hogy az igazi ellenség nem az iszlám, hanem az euroéer szellemiség. Ezek egyszerűen férgek, ezt kell észrevenni, s nem együttérezni velük, mert párat közülük történetesen lepuffantott egy túlreagáló muszlim radikális. Azt lehet mondani, hogy az erőszak helytelen válasz - hiszen valóban az, plusz kontraproduktív is -, de ez nem jelenthet szolidaritást az éjjel-nappal aljasan röhögve gyalázkodókkal..
A Charlie Hebdo mostani címlapja, már a megnyitó-botrány után:
"A záróünnepség még szebb lesz!"
Egyszerűen öngyilkos magatartás a keresztény tábor részéről durván zsigeri antimuszlim alapon reagálni ilyenkor. Amikor keresztény-iszlám viszály van, akkor nyilván a keresztény oldalon állunk, de ateista-iszlám viszály esetében teljesen abszurd az ateistákat támogatni. Láthatóan a muszlimok ezt megértették: keresztény-ateista viszály esetében a keresztény oldal mellé állnak.
Ő még az SZDSZ 90-es években rekedt hangoskodóinak sajátos maradéka. Máig hiszi, minden a zsidók körül forog, így igyekszik mindenhová zsidó jelképeket rakosgatni, hátha valaki majd megtámadja őt emiatt. Mivel senki se támadja, hergeli magát: "na mi van, már a zsidókártya se működik???".
Évek óta alkalmazott módszere: a nemlétező pénzéből adakozik, majd amikor valami erre rámutat, hisztizik, hogy a szegény segélyezettjeitől el akarják venni a segélyt.
Ő amolyan szakállas, átoperált Perinta. Keresztény hívei nincsenek. Viszont minden ateista határozottan állítja róla, ő az igazi keresztény.
