Már nyilvánvaló Zorbán felelőssége: a saját anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője volt, továbbá Novák Kati meg járt már a malom környékén, ahol akár össze is futhatott volna ennek az undorító kuláknak a munkatársával.
De a neves ballib újságíró Somos András is bűnözött: egy nem pedofil cselekedetet nem pedofil cselekedetnek nevezett.
Előre is remegek: mi lesz, ha kiderül, hogy Gyurcsányné is járt már egy olyan üzletben, ahol a malomtulajdonos is vásárolt...
Egyébként az egész hisztinek egyetlen nyertesei a tényleges aktív pedofilok. Ha ugyanis mindenkit és mindent pedofilozni kezdenek, az eredmény nem a kemény fellépés lesz, hanem minden összemosása.
Kiderül: a magyar ballib oldal végre kitermelte az igazi européer politikusokat.
Ungár nem, ő nem européer: az esélytelenek magabiztosságával ő megengedheti magának, hogy nem európai, hanem normális módon beszéljen. Azaz mond valamit, persze többnyire marhaságot, de mégis van megfogható tartalma mondásának.
Gyurcsányné is már profi, elmenne bármely nyugati ország rendszerpártjában bármely tisztségre. Kora miatt néha még érződik nála a stupid KISZ-es stílus, néha mintha szégyellné is magát mekkora kamuzást kell előadnia, de képes elég jól leplezni. Annácska viszont magába szívta a szakma minden csínját-bínját: tökéletes európai termék, sose esik ki a szerepéből - az a típus, aki akkor is képes gondolkodás nélkül 20 mondatot válaszolni, ha halvány fogalma sincs arról, amiről kérdezik.
Annácska, mi a véleményed a sötét anyag és a világegyetem háttérsugárzásának viszonyáról?
A sötét anyag és a háttérsugárzás rendkívül izgalmas kérdését pártunk kiemelten kezeli évek óta. Ez azonban nem pártkérdés, rendkívül fontos itt minden tisztességes ember, akár még kiábrándult fideszesek részvétele is. Optimista vagyok, mert egyre több lelkes fiatalt látok a kérdéssel foglalkozni. A részletekbe nem mennék bele, szociológus vagyok, nem elméleti fizikus, de vallom, itt elsősorban cselekvésre van szükség. Önkritikát szeretnék gyakorolni: eddig az EP-ben csak három ad hoc bizottságban merült fel mindez, a következő 5-éves ciklusban, tanulva hibáinkból, szeretnénk a kérdést jobban reflektorfénybe állítani, ez szívügyem. A kérdést nem szabad szakbizottságok füstös szobáiban hagyni, ki kell vinni a napfényre, az emberek közé. Ha ezt elmulasztjuk, akkor az emberek hitüket vesztik, s elfordulnak tőlünk. Márpedig a mi pártunk és Európa számára az emberek a legfontosabbak. Ez az igazi választóvonal, nem baloldal és jobboldal között húzódik, hanem az emberpártiak, legyenek bármilyen oldaliak, és a demagóg populisták mint amilyen Zorbán, között. A nap végén az emberek a hitelességet, a valódi, mérhető cselekvést jutalmazzák.
A politikai propaganda alapvetően a bulvármédiákból leste el a módszereket.
Az egyébként teljesen érdektelen celebeket úgy kell népszerűsíteni, hogy valami teljesen fals hírt közlünk róluk, majd azt megcáfoljuk kicsit később.
Kedvenc példám 20 éves. Akkor Anettka még celeb volt, de már leszálló ágában. Nyár volt, nem akadt téma, hát valamelyik magyar bulvárlap elővette őt. De nem volt mivel, mert akkor már Anettka normális emberként viselkedett. De sebaj, lefényképezték amint egy parkolóban, teljesen normálisan öltözve, egy ismeretlen férfivel beszélget, majd jött hozzá a szöveg "Vajon ki Anettka titokzatos párja?".
S még valóban híres emberek esetében is szokás a PR-trükk: marhaságokat vagy banális dolgokat írnak meg róluk.
A nagy celebekhez jó ha van tragikus elem is. Most hogy Vlaszov tábornok kései utóda, Alekszej Nahalnij meghalt, már nem lehet marhaságokat írni hollétéről. De még ki kell használni az utolsó esélyeket is: lám, a gonosz Putyin annyira retteg tőle, hogy még a holttestét is rejtegeti.
Idén még biztosan kap Nobelt és Oszkárt is és pár Pulicert, meg más hasonló kamudíjat, de aztán el lesz feledve, pedig egész életét hazája nyugat általi gyarmatosítására tette fel.
A témával azért merek foglalkozva, mert senki se mer, ez pedig vonz engem.
A pedóság és a hozzá kötődő pornó akkora tabu, mint párszáz éve a boszorkányság, ez pedig súlyos hiba.
Két év kemény tapasztalatom van a témában, mivel szociális médiában cenzorként dolgoztam 2020-2022 között.
S természetesen ott is 3 fő rettegés volt a szociális média tulajdonosaiban: nehogy bárki is, jellemzően a konkurrencia, megvádolja őket a következő 3 dolog valamelyikével:
gyűlöletkeltéssel,
öngyilkos és egészségromboló magatartással,
pedofíliával;
miért? - mert ezzel a hárommal lehet a legnagyobb negatív hírverést kelteni. S a negatív hírvers eredménye pedig a hirdetők csökkenése, márpedig az egész szociális háló csakis ezért van: a hirdetésekért.
S míg az első két témában még volt valami igyekezet a józan ész betartására, a harmadikban a totális védelemre lett minden berendezve.
Az, hogy mi a pornó a szó szoros értelmében nyilvánvaló, de ezt felnőttek esetében is tiltották. Viszont ami ezen túl volt, ott sorakoztak a teljesen abszurd szabályok.
Volt olyan kategória, hogy "nem erotikus tartalom szexualizált keretben", amibe bele volt téve tényleg minden, a józan észnek megfelelő és az azzal teljesen szembemenő anyag is. Volt itt minden: tényleg erotikusan illegő-billegő gyerektől teljesen ártatlan videóig, ahol enyhén látszik játék közben a kövér kislány fenekének a vonala vagy ahol a gyerek magyaráz, s magyarázat közben enyhén hozzáér testéhez, ez már "simogatja magát" értelmezést kapott.
A magyarázat az volt, ennek célja a "gyerekek védelme". Valaki - nem én, én sose igyekszem a munkahelyemet józan észre téríteni -megjegyezte: egy pedónak egy bármlyen keretezésű kisgyerek lehet erotikus, pont ahogy egy felnőtt férfi simán érezhet erotikusan egy padon ülő, semmi különöset nem csináló nőtől is. Az ilyen felvetéseke a válasz az volt "így döntöttek a központban, pont".
A legabszurdabb: a szexualitásra utaló tevékenység. Ez magyarul azt jelenti: csók, puszi, nemi szervet, feneket nem érintő simogatás. Ennek ábrázolása felnőttek esetében szabad. Gyerekek között is szabad volt, több korláttal. Felnőtt-gyerek viszonyban viszont nulla tolerencia volt, teljesen extrém módon.
Egyrészt a bigott amerikai értelmezés alapján, ahol a 18 éves srác pedofil, mert van 17 éves barátnője. Másrészt teljesen szexualizálva mindent, erre egy valós példa. Letiltott videó: 6-7 éves lányka balletozik (ez még nem tilos: szabad a gyerektánc, ha művészeti vagy sportbeli keretezésben van), azonban ez egy balettverseny, s a kislány a száma befejezése után odamegy a közönséghez, ahol egy kinézetre 35-40 éves nő megpuszilja őt, valószínűleg az anyja, esetleg a balettoktatója. Persze tiltás: felnőtt gyereket puszil!
Erre még a cenzorokat oktató görög nemzetiségű csaj is azt mondta "baromság, akkor ezek szerint a görög gyerek-születésnapi videók 95 %-a tilos kategória", még meg is kérdezte a vezetőséget mire jó ennyire szembe menni a józan ésszel, de azt a választ kapta "we must be on the safe side".
2 éves munkásságom alatta az összes "gyerekpornó", "gyerekszexualizálás", stb. kb. 99 %-a hasonló eset volt, azaz alaptalan baromság.
A vicc persze az, hogy a gyerekek baromi gyorsan ráéreznek hogyan lehet a szabályokat kijátszani. Ha pl. a lányka szeretné magát hiányos öltözékben mutogatni, akkor az iskolája tornatermében videózza magát, így átmegy, mert akkor már "sportol a gyerek" és nem "erotizált gyerekbemutatás", vagy kimegy valami vízpartra, ott is lehet, mert akkor meg "strandolás".
A ballib szörnycelebek pénteki tüntetése után a legérdekesebb a ballib kommentek olvasgatása volt.
A kezdeti pár órában, ez még szombat reggelig eltartott, a tábor még 2 szinte egyenlő részre oszlott:
pozitív táborra: "jó volt", "szép kezdeményezés", "nagyszerű kezdet",
negatív táborra: "ennek a sétálgatós tüntizésnek semmi eredmény", "Zorbán kér egy kávét".
Aztán drasztikusan kezdett nőni negatívok aránya. Már kezdték keresni vajon kit vett meg kilóra a Zorbán a szervezők közül, a legtöbben Gulyásra szavaztak, aki békésen hazaküldte a tüntetőket, ahelyett hogy kiadta volna a parancsot az ostromra.
Aztán jött a hagyományos ballib belviszály civilpártiak és pártpártiak között. A civilpártiak a pártokat hibáztatták, különösen a DK-t. A pártpártiak meg a gyurcsányfób civileket. Előbbiek még ezt is megengedték maguknak:
Végül azért megnyugodtak a kedélyek, a két tábor megegyezett, hogy a fogatlan mucsaiak menthetetlenek, lám még "Budapest Köztársaság" is tele van mucsaiakkal, akik még saját gyerekeik érdekében se képesek milliós számban megjelenni. Szóval nincs más, mint kitántorogni.
A 70-es évek elején egy Angela Davis nevű amerikai kommunista aktivista volt a szovjet tábor egyik kedvenc hőse. Pár hónapos börtönben levése úgy lett beállítva, mitha legalábbis halálra ítélték volna.
Akkoriban nyugaton is kötelező volt progresszív körökben éljenezni őt. Aki élt és mozgott, éljenezte őt, ha nem akart fasisztának minősülni.
Davis egyébként a kommunizmus bukása után rájött, már nem kifizetődő komcsinak lenni, így homoszexuális lett, küzdött az elnyomott néger homokosokért (Amerikában a néger lakosság jóval homofóbabb a fehéreknél), majd a változatosság kedvéért beállt a kritikátlan palesztínpárti táborba is.
Egyébként Davis ma is él, 80 éves. Ami nem jó, mert így kicsi a hírértéke: miféle progresszív hős az, aki nem hal meg a harcmezőn?
Napjaink új hősével, az oroszellenes Nahalnijjal nagyobb a szerencséje a progresszív emberiségnek: meghalt. Most tehát az új divat: ukrán zászlót lobogtatni - időnként palesztínnel együtt -, fontos embernek hallucinálni Nahalnijt, s kart lendítve slavaukrainozni.
Nagyon meglepődtem, hogy a múlt pénteki ballib szörnyceleb tüntin nem skandálták Nahalnij nevét. Még egy bizonyíték, hogy Zorbán kilóra megvette a szervezőket!
Az első ortodox ország, ahol bevezetik az egyneműek "házasságát": Görögország.
Persze várható volt. Kevés kivétellel, de a görög baloldal harcosan ateista, a görög jobboldal meg szégyenlősen ateista. A szabadkőműves, fanatikusan euroatlantista, amerikaimádó görög kormányfő még örült is a hatalmas brüsszeli nyomásnak.
Eleve összeurópai tendencia: jobboldali kormányok vezetik be a homokos álházasságot. Így volt ez Angliában is, Németországban is. Tulajdonképp az a ritkább eset, ahol baloldali kormány tette ez, pl. ilyen volt Spanyolországban.
Most Görögországban szinte minden párt kiállt a homokházasság mellett, egyedül a szélsőjobb és az ókommunisták ellenezték.
Ezt el kell magyarázni: Görögországban ugyanis kétféle komcsi van, s jobban utálják egymást, mint bármelyikük bárki mást. Van egyrészt az évtizedek óta létező KKE - Görögország Kommunista Pártja -, mely a régi hagyományos, szovjet típusú marxizmust viszi egészen mostanáig, s ennek részeként nem szokták támogatni a progresszívista célokat, azaz pl. az egynemű párok "jogait" se - ők tehát az ókomcsik. S vannak az újkomcsik, ez a Sziriza - Radikális Baloldal Progresszív Szövetség Koalíció -, ők abszolút progresszívista párt. (Jelenleg a görög parlamentben a KKE-nek 9 %-a, a Szirizának pedig 24 %-a van.)
Tulajdonképpen már rég tervezve volt a bevezetés, a vita csak az "egyházi kérdésben" volt a baloldal és a jobboldal között. Görögországban ugyanis lehetséges templomban is törvényesen házasságot kötni: azaz aki templomban házasságot köt, annak házasságát a templom regisztrálja az államnál, nem kell a házasodóknak külön elmenni az önkormányzathoz is aláírni.
A baloldal azt akarta, a templomokban is lehessen egynemű házasságot kötni - persze csak ha az adott vallás ezt engedi -, míg a jobboldal ragaszkodott: egynemű házasság csakis a polgármesteri hivatalokban lehessen köthető. Végül a baloldal engedett, s meglett az egyezség. Ez az egész amolyan függefa-levél volt a jobboldal számára tulajdonképpen, amolyan "megvédtük az egyházat!", pedig ez demagógia, hiszen a görög lakosság 95 %-át tömörítő ortodox egyházban eleve nem létezik és nem is létezhet egynemű házasság, így a "védelem" nem jelentett semmit.
A 300-fős görög parlamentben 176 képviselő szavazta meg. 76-an ellene szavaztak. A változást támogató pártok nem voltak egységesek: 46 képviselő nem ment be az ülésre szavazni. Ami a közvéleményt illeti, a felmérések szerint 40-45 % támogatja a homokházasságot 55-60 % ellenzi.
A Görög Egyház pragmatikusan állt hozzá: azt mondták, hogy ellenzik, de eleve az állami házasság nem számít, az nem igazi, csak az egyházi az, ott meg nem lehetnek egynemű párok. A Egyház inkább arra hívta fel a figyelmet: a hibás döntés miatt sok gyerek fog veszélyes helyzetbe kerülni.
Túl óvatosan állt hozzá az ügyhöz a görög egyházvezetés, ami hiba.
A sziget, ahol háborítatlan nyugalmuk van a milliomosoknak.
A Karib-térségben minden van az afrikai nyomortól a szuperluxusig. Előbbire példa Haiti, amihez képest még a szegény Kuba is élhető országnak tűnik. Az utóbbira meg sok példa van.
Ami a szigeteket illeti, az életszínvonal csak két országban igazán alacsony: Haitiben és Kubában. A többi helyen simán megvan legalább a kelet-európai szint, sőt pár helyen annál magasabb is. Az az igazi latin-amerikai mélyszegénység gettókkal, no-go zónákkal, hatalmas bűnözéssel, szeméthegyekkel, káosszal Haitit leszámítva nincs meg sehol a szigetvilágban.
Szóval vannak ugyan szegények, nem kis számban, de ez a kelet-európai típusú szegénységet jelenti, nem az afrikai verziót. Szóval vannak utak, van oktatás, van egészségügy, van áram, víz, szemétszállítás, mindenki tud írni-olvasni, az emberek lakásokban laknak, s a közterületeken rendőrök vannak, nem hadurak vagy bűnbandák fegyveresei. Csak épp az átlagember szűkösen él, s ha igazán ki akar törni, akkor kénytelen kivándorolni a gazdag világba.
Mindez csak a szigetekre igaz - Haitit leszámítva -, a kontinentális részen jóval nagyobb szegénység van.
Ma már mindenhol a fő iparág az idegenforgalom. Kivétel pár "szerencsés" hely, melyet a globális elit kiszemelt magának adóelkerülési céllal. Ez itt főleg 4 brit külbirtok: Anguilla, Brit Virgin-szk., Kajmán-szk., Turks- és Caicos-szk..Ezek mind nagyon kis területek, kevés lakossággal. Itt nem az idegenforgalom, hanem a péznügyi szektor a fő iparág, azaz a helyi lakos el tud helyezkedni bankban vagy más, idegen milliomosok adómosását segítő intézményben.
Jellemző mindenhol, hogy ingatlanokat árulnak bárkinek, azaz külföldieknek is. Sokszor ezért állampolgárság is jár.
A csúcs helyzet viszont Saint Barthélemy. A hajdan volt francia gyarmatbirodalom egyik maradványa. Eredetileg egy élhetetlen sziget, az európaiak megjelenése előtt lakatlan volt, a karibi indiánok sose telepedtek meg itt, mert nem volt semmilyen kedvező természeti érték, még vízforrás sincs a szigeten. Bár maga Kolumbusz fedezte fel a szigetet, sokáig senki se akart pénzt költeni a sziget gyarmatosítására. Egyrészt nem volt jelentős természeti érték, másrészt túl kicsi volt ültetvények létesítésére.
Szóval alapvetően amolyan francia halásztelepnek használták aztán. Bár a rabszolgakereskedelemben fontos szerepet játszott a sziget, sok hajó itt pihenőt tartott, magára a szigetre alig lettek behozva rabszolgák. Ennek eredménye: Kuba mellett Saint Barthélemy az egyetlen karibi ország/terület, ahol a lakosság többsége fehér. A lakosság nagy része az eredeti halászok leszármazotta, majd a II. vh. után megindult a gazdagturizmus.
Ugyanis fel lett fedezve a sziget alkalmassága a luxusturizmusra. Egyrészt politikailag stabil, máig Franciaország része, másrészt nehezen megközelíthető, harmadrészt nincs szinte semmilyen tevékenység a szigeten. Ez utóbbiak eredménye: nincs bevándorlás, hiszen nincs miért, s tömegturizmus sincs. Lassan ez lett a szupergazdagok turisztikai célpontja, s rájuk épült az idegenforgalom is hatalmas árakkal. Ma már nincs tényleg semmilyen normál turizmus, mert a milliomosokra szabott árak megfizethetetlenek mások számára (lásd, 1000 eurótól kezdő napi szobaárak szállodákban).
Hogy nehogy bezavarjon a helyiek dolgába az EU, kiharcolták: legyenek leminősítve francia tengerentúli megyéből tengerentúli közösséggé, 2009-ben. Ugyanis a francia tengerentúli megyék az EU szerves részei, ahol pár kivétellel érvényesek az EU minden szabályai, míg a tengerentúli közösségekben csak egyes alapszabályok érvényesek. Szóval van eurózóna, de nincs se közös vám, se ÁFA, viszont van szavazás a francia parlamenti és az EP-választáson. Saint Barthélemy azon kevés francia területek egyike, ahol nincs se jövedelemadó, se ÁFA.
Magánszemélyek egyedül ingatlanvásárláskor fizetnek adót, egyetlen egyszer, vásárláskor: 6 %-ot.
Vállalkozási adó viszont van: 20 %. S ez minden tőkejövedelemre érvényes, azaz a sziget nem adóparadicsom: nem érdemes helyben adóelkerülési célból céget létesíteni, így nincs is itt semmilyen ofsór tipusú tevékenység. A normál francia szabályok vannak hatályban pénzmosás, s általában a pénzügyek terén.
Tehát tényleg az egyetlen cél: jöjjenek baromi gazdag emberek, vegyenek drágán ingatlant, esetleg költözzenek oda, majd fogyasszanak a hatalmas helyi árakon, de ne csináljanak semmit pihenésen kívül.
Az ingatlanok árszintje megfizethetetlen kategória. Az egyszerű lakások 3-4 millió eurónál kezdődnek, egy közepes ház már 20 milliónál indul árban. Szigorú építkezési szabályok vannak, nehogy eltűnjön a szép kilátás, ez is emeli az árakat.
De jobban mutatja az árszintet az összehasonlítás a térséggel. Egy Saint Barthélemy lakás árán kb. 20 lakás vehető a Dominikai Köztársaságban, de még az elitebb, közeli Antigua-Barbudán is 7-8 lakás.
Jogilag a beköltözést nem korlátozzák. EU-állampolgár eleve szabadon élhet ott engedély nélkül, de másoknak se probléma. A helyzet az, hogy egyszerűen nem érdemes oda költözni, ha az ember nem szupergazdag.
Itt nem is létezik pl. amerikai nyugdíjas turizmus, mert ha az amerikai nyugdíjas oda megy, sokkal több költsége lesz, mintha otthon maradt volna. Gyakorlatilag az egyetlen beköltöző kategória a nyugdíjba vonulni akaró sokszoros milliomos.
Vendégmunkások persze vannak, de hazamennek a végén, hiszen annyi pénzt munkával keresni képtelenség, hogy aztán ott élhessennek. A legtöbb vendégmunkás francia, Franciaország több részéből. Az ok: Saint Barthélemy-n a bérszint kb. 20 %-kal magasabb, mint az európai Franciaországban, ráadásul nincs SZJA. De dolgozni csak úgy érdemes, ha a munkáltató szállást is ad, ez a jellemző egyébként, hiszen a legtöbb vendégmunkás szállodai alkalmazott.
Saint Barthélemy természetesen sok oroszt is bevonzott a 90-es években. A sziget tíz legdrágább ingatlanjából kettő Roman Abramovics orosz-izraeli milliárdos tulajdona. Abramovics a szuperjachtját egy időben a közelben tartotta, St. Martin sziget kikötőjében, onnan az orosz-ukrán háború kezdete után áthelyezte Törökországba, nehogy valamilyen EU-s szankció miatt lefoglalják.
Maga az utazás is nehézkes Saint Barthélemy-re. Nincs semmilyen rendszeres járat, a helyi repülőtér csak kisgépeket fogad, s csak nappal, a repülőtér ugyanis nem rendelkezik modern berendezéssel a sötétben való közlekedéshez. Gyakorlatilag arra van kiszámítva az egész, hogy a legtöbb embernek vagy van jachtja, vagy saját kisgépe, amivel átrepül a 35 km-re lévő nagy nemzetközi repülőtérről, mely St. Martin sziget holland felén található.
Normál ember úgy tud eljutni Saint Barthélemy-re, hogy St. Martin szigetről jegyet vált valamelyik charter alapú helikopterre, kisgépre, kompra. A kisrepülőre a jegy egy irányban 120 euró személyenként, elég soknak tűnik egy 15-perces útra.
a térség kulturális alapon: piros - angol, zöld - spanyol, narancs - francia, barna - holland - fekete vonallal a cikk témája
35 km az út a Princess Juliana nemzetközi repülőtérről (St. Martin, Hollandia) Saint Barthélemy repülőterére
Abramovics egyik háza a szigeten - 90 millió euróért vette pár éve
Olvasgattam Pottyantóssy Edina rajongóit. Még pár órával a meghirdetett tünti előtt.
A kedvencem a "lélekben ott leszek, de éppen halaszthatatlan tv-nézésem van Szegeden" típusú kommentek mellett a "Londonisztában élek, remélem sikeretek lesz, mert már alig várom, hogy haza költözhessek" típus.
Mintha azért ment volna ki, mert ez vagy más kormány van hatalmon. Mintha bármi politikai oka lenne a kitántorgásnak. S mintha visszajönne kormányváltozás esetében.
De sokszor láttam ezt Bulgáriában, ahonnan tényleg hatalmas kitántorgás zajlott le a kommunizmus bukása után: a népesség 9 millióról 6,4 millióra zuhant 35 év alatt!
S itt is mindig akadtak az ilyen kis kényszeres hazudozók. Mert egyébként semmi gond az őszinte kitátorgókkal, lásd "több pénzt akartam", "nem akarok küszködni, csak egy életem van", stb.
Az ilyen kis majmok viszont sose jönnek. Mindig újabb érv jön, hogy most éppen minek kell megváltoznia., hogy jöjjenek. S végül egyesek jönnek tényleg: amint elérik a nyugdíj korhatárt, mert a nyugati nyugdíjjal jobban élnek itt. Onnantól viszont már sose mennek el újra, bárki is kerül kormányra.
Egyébként a zseniális Robert Schekley megírta Jegy Tranaira című művében, ahol a valaha a Tranai bolygón járt emberek folyton dicsérik milyen jó is ott, csak épp mégse mennek oda vissza. A mű vége: "Goodman és az öreg Savage kapitány gyakran járnak az Eddie's Moonlight bárba, isznak Tranai Specialst, s a áldott Tranairól beszélnek, ahol megtalálták az Utat, s ahol az ember már nincs a mókuskerékhez láncolva. Ilyen alkalmakkor Goodman mindig az űrmaláriájára panaszkodott, ami miatt soha nem tud ismét utazni az űrben, így soha nem térhet vissza Tranaira.".
Magának a tüntinek az utolsó harmadát néztem. Mindenképpen jó jel, hogy a hatalmas hírverés ellenére is csak 50 ezer ember ment el (ami a valóságban persze 40 ezer volt, de most ez mindegy).
A végkövetkeztetés stílusosan: a szörnyek kint jártak a Hősök terén, majd hazamentek békésen drogozni. Sajnos ismerem mit jelent drogosnak lenni, bár én megam nem vagyok, sose voltam drogos, de akadt ilyen a rokonságban. Ez alapján határozottan állítom: a főszervező Pottyantóssy drogos állapotban mondott beszédet. A tüntit lezáró - és a szervezők között messze a legokosabb - Gulyás észre is vette mi az ábra, s hogy a tömeg fel lett uszítva, de a létszám kicsi forradalomhoz, így láthatóan direk lenyugtatta a tömeget a legvégén.
Valaki Orbán-rajongó feltette, s érdekes. Eredetiben nem láttam, mert nem tudok németül.
S nem Orbán miatt érdekes. Orbán semmi rendkívülit nem mond, diplomatikusan fogalmaz, udvariaskodik. Szerintem a videó főszereplője a német újságíró.
Állatorvosi ló mit is jelent "független" újságírónak lenni.
Ott volt akkor éppen az ukáz fentről, az interjú a Prigozsin-puccskísérlet vége után 4 nappal készült, ez fontos történelmi adat: azt kellett mondani, Putyin rendkívül gyenge. Orbán meg mondta a valóságot - amit egyébként szinte minden valóban független nyugati elemző is mondott akkor -, azaz hogy Putyin éppenhogy megerősödött.
Szerencsétlen újságíró meg - mintha nem is interjúvolna, hanem kampányolna - kétségbeesetten hajtogatja az érveket Putyin gyengesége mellett. Hiszen akkor a liberális médiák már hónapok óta hajtogatták képtelen blődségeiket:
kiképzetlen embereket küld Oroszország a frontra, akik fél óra harc után meghalnak - a valóságban a képzetlen újoncokat nem a frontra küldik, hanem oda, ahol nincs harc, így ők kiváltják a képzett katonákat, akik aztán mehetnek a frontra,
alig lehet embereket találni már - a valóságban akkora zsoldokat fizet az orosz hadsereg, hogy több a jelentkező, mint a hely,
nincs fegyver, lapátokkal harcolnak - a valóságban az orosz gazdaságnak át se kellett állnia hadigazdélkodásra, így is képes több fegyvert gyártani, mint a nyugat,
részeg katonák, mosogépeket lopnak, dezertálás - nyilván ilyenek minden háborúban vannak, de jelenleg is több a dezertáló ukrán, sőt olyan dezertáló ukrán, aki aztán tovább harcol az orosz oldalon az ukránok ellen,
elfogyott a technika - egyrészt van orosz gyártás, másrészt ma is beszerezhető minden nyugatról, a szankciók nem tudnak mit kezdeni a profitéhséggel,
Putyin meghalt, de legalábbis a hét végéig meg fog, helyette statiszták vezetik az országot.
orosz mém: a Putyin-hasonmások értekezletet tartanak a Kremlben, melyikük induljon az elnökválasztáson
Szerencsétlen újságíró meg izzad: tudja, ha nem küzd meg keményen a Központ narratívájáért, a szőnyeg szélére állítják, sőt rosszabb esetben még putyinistának is bélyegezhetik.
Nem volt ennyire veszélyes helyzet soha 2010 óta, ezt el kell ismerni.
A pedofil műbotrányt a Fideszen a kezdeti pillanatban csúnyán elrontotta: Novák megvédése helyett feláldozták őt. Pedig az ügy simán kimagyarázható lett volna. Hiszen kívülről nézve nem történt semmi.
A hibát aztán a ballibek gyorsan lereagálták, vérszemet kaptak.
S bár kezdetben össze-vissza szerencsétlenkedtek, pl. egymást kizáró akciókat szerveztek, meg marhaságokat követeltek - lásd alkotmánymódosítás -, tegnapra érezhetően valaki tanácsot adott nekik, s elkezdtek koordináltan támadni. Ennek kezdete a tegnapelőtti nap volt.
Most már totális támadás van. Immár az a narratíva, ami nyugaton a kitalált papi pedofília kapcsán ment, csak most nem a papok ellen, hanem az árvaházak kapcsán.
A gond ezzel az, hogy ez igaz is, minden nemzetközi kutatás igazolja: az aktív pedofília leggyakoribbb terepei az oktatási intézmények, a legpedofilebb szakma a pedagógusi, s ezen belül is a legveszélyesebb helyek azok, ahol szülői védelem nélküli gyerekek vannak, ezek pedig az árvaházak.
S lassan a ballib PR-szakemberek sikeresen csomagolják be ezt a témát, lásd pedofília = árvaház = Fidesz.
S ez bizony rossz hír. Arra pedig felesleges hivatkozni, hogy ez egy hazug narratíva, mert a modern demokráciában teljesen mindegy mi igaz és mi hamis. Egyedül az számít, melyik narratíva hat.
Most fog kiderülni, van-e még tudás Orbán PR-csapatában. A megafonosok eddig marhaságokat csináltak, döbbenve látom, hogy még erősítik is a ballib narratívát, az ugyanis nem működik, hogy "de, XY ballib is ezt csinálta", ez ilyenkor nem cáfolat, hanem erősítő tényező.
Persze nekem biztosan könnyebb, párszáz kilométerről jobban látni a lényeget. Mert csak a lényeg jön át, a felesleges részletek nem.
Mindenesetre nagyon nem szeretnék egy ballib fordulatot Magyarországon, ráadásul egy irtózatos marhaság miatt.
Az egyetlen sportban, melyhez értek - ez a sznúker - ezt úgy nevezik, hogy unforced error.
Idén elmaradt a nagy lumpenbaloldali ünnep, az antifasizmus elleni harc nevű utcai verekedés.
Bár minden meg lett szervezve, Olaszországban még magyar diplomáciai képviseletet is megpróbált letámadni a Soros-baloldal, minden hiába: nem sikerült a Kitörés-napon elegendő számú nácit lelni.
Az antifák órákig bolyongtak Budapesten utcáin, végül dologtalanul voltak kénytelenek nyugovóra térni ötcsillagos szállodáikba.
Bosszúsak a Soros Alapítvány központjában. Eldöntötték, jövőre az antifák mellett fákat is fognak delegálni Budapestre.
Megnyugtató hír tegnap estéről, a Nemzetközi Bálint Nap előestéjéről: Balog püspök helytállt.
Nehéz helyzetben volt, de a gerinces emberek ilyenkor is tudják helyüket.
Persze, egy hívőnek mindig könnyebb, hiszen tudja, van egy felsőbb hatalom, melynek érdekében érdemes akár hűtlennek is lenni kisebb erőkhöz.
Persze ez a kisebb erő nem kicsi, egyenesen a CEU bűzpincéjéből fújtak a szelek, erre lehet következtetni az eddigiek alapján.
Nem reformátusként köszönöm a nem lemondást. Bátor, gerinces lépés volt. Nem szabad meghajlítani a derekat az ateista ballib támadás miatt. Köszönöm a bátor kiállást!
Egyébként Balogot ismerem személyesen. Persze nem szeretnék nagyzolni, ez az ismeretség egy óra hosszú megbeszélést jelent 2003-ban, amikor ő Mádl Ferenc tanácsadója volt. De azt észrevettem: kívülről lágynak tűnik, valójában kemény ember. Ez most is igazolást nyert.
Multis karrieremből tudom - s ez immár több mint 16 éves -, hogy a legkisebb baj a nagyfőnökökkel van, ennél nagyobb a kollégákkal, s a legnagyobb a kisfőnökökkel.
A nagyfőnökökkel miért nincs baj? Egyrészt mert szinte sose ereszkednek le az egyszerű dolgozók közé, másrészt halvány fogalmuk sincs a munkáról - így velük a konfliktus esélye kb. nulla.
A szimpla kolléga már nagyobb veszélyforrás. Szerencsére nem vagyok nő, így ez se szokott érinti. Ugyanis megfigyeltem, a multi munkahelyeken a kolléga-konfiktusok az esetek 90 %-ban két nő között szoktak lenni, a férfiak jellemzően képesek kívül maradni az egészen.
A kisfőnök viszont baj vagy áldás. Ha normális, akkor minden szuper. Ha elmebeteg, akkor viszont érdemes azonnal más munkahelyet keresni, mert a helyzet sose fog rendbe jönni.
Alapvetően 4 típus van a kisfőnökből: 2 pozitív és 2 negatív.
A 2 pozitív típus:
a trükkös - egyszerűen ki akarja játszani a rendszert, semmi kedve dolgozni, ezért felküzdötte magát valamilyen kisebb főnöki pozícióba, mert azt hitte, akkor nem kell dolgoznia, leszarja mi van, így az alatta levőket se zaklatja,
a depressziós - az ő célja is a semmittevés, de ő ezt nem is titkolja, nagyszerű főnök, mert szolidáris az alatta levőkkel, akikről eleve feltételezi, hogy ők se akarnak dolgozni.
Ami meglepő: a kapitalizmus képtelen a fentiket kiszűrni. 2007-ben az akkori szófiai kisfőnököm ma már egy hatalmas nyugati multi bulgáriai országos igazgatója. A srác annak idején a fél napját az akkor népszerű Honfoglaló játék angol verziójával töltötte el, a nap többé részében meg szabadidős programokat egyeztetett, az egyik hobbija ugyanis a kugli volt, így igyekezett minden érdeklődött közös kuglizásra beszervezni.
De mi a 2 negatív típus:
a laza - ugyanis jellemzően gonosz, ő nem akar csinálni semmit, de eredményt akar az alatta levőktől, így azokat keményen terrorizálja, ő tehát az ideális nyugati embertípus,
a komoly - humoros alak, de mégse lehet nevetni rajta, ő az, aki komolyan elhiszi a cég szövegét, lelkesen hisz mindenben, minden szabályt betart és betartat, teljesen függetlenül attól, a szabályok értelmesek-e.
Természetesen a "komoly" a legrosszabb kisfőnök. S fokozottan rossz, ha nő. A nők ugyanis fokozott teljesítési kényszert éreznek, így kellemetlenebbek a férfiaknál.
A három momentumos grácia - Donáth Annácska, Csehszlovák Kattinka, Ukrán Annácska - esetében ezt érzem: ha ők lennének a közvetlen főnökeim, gyorsan munkahelyet váltanék. (Az igazság kedvéért megjegyzem: Ukrán Annácska azért mindenképpen fékezettebb habzású, nem akkora méretes hülye liba, mint a másik kettő, néha majdnem normálisnak néz ki.)
Most a libasereglet azt érezte, ütni kell a pedofil műbotrányt, s persze megint eltúloznak mindent: addig verik, míg szét nem esik, s be nem temeti saját magukat.
A fő követelés: legyen közvetlen elnökválasztás. Na most, ha Zorbán nagyon ki akar szúrni a ballibekkel, akkor teljesíti a követelést. Nem kerül semmibe, csak egy ötperces szavazás kell hozzá. S ha megtörténne, jönne a totális ballib összeomlás. Hiszen egyrészt a Fidesz jelöltje nyerne, csak immár egy szinte népszavazással, plusz bónuszként jól összevesznének egymással a ballibek ki legyen a közös jelöltjük.
Volt már ilyen. 2015-ben a migránsválság közepén. A ballibek követelték - megtámogatva minden élő és mozgó "független" nyugati média által -, engedje Zorbán a "menekülteket" ki az országból, tudván, ezt nem teheti meg egy sor szerződés miatt. Aztán Zorbán egy nap gondolt egyet, majd megszegve a szerződéseket, megengedte a "menekültek" kimenését nyugatra. Volt nagy meglepetés, a liberális kampány órák alatt össze is omlott.
Valami hasonló élményt követel szerintem Donáth Annácska.
A ballib elit persze igyekszik segíteni: Arató ballib milliárdos-médiamogul meg is szólalt:
Ezt imádom a mértékadó ballib értelmiségben: sose értik meddig lehet húzni a húrt, s mikor kell leállni. Mivel mindig túlhergelik magukat, az eredmény mindig az, hogy a nyerő helyzetet is képesek pillanatok alatt csúfos vereséggé változtatni.
Csodálkozom: ezek az emberek miért nem költenek egy kis pénzt PR-szakértőre?
Az orkrán nép fel lett cukkolva. Ez persze részben mentséget ad nekik.
De mégis: a hőbörgő agresszív alakokat akkor is le kell állítani, ha van mentségük viselkedésükre.
Szóval az orkránok túl magasra nőttek. Azt hiszik, az egész világon parancsolgathatnak.
Jó lesz majd enyhe visszavágásuk kisebbre. Szerintem ettől lenyugszanak.
A napokban észleltem, a vízicsigás akváriumomban túl nagyra nőtt a két eredetileg apró mohatörzsem. Nosza, kicsit ritkítottam őket, persze a gyökereket nem sértve. Sokkal jobb lett.
Rabszolgatartóval először 2007-ben találkoztam. Persze rabszolgái nem voltak, de a mentalitása rabszolgatartói volt.
Ez volt legelső multi munkahelyem. Szófiában. 4 hónappal azután, hogy oda költöztem Budapestről.
A 4 hónap alatt először megpróbáltam pókerezésből megélni, de kiderült: elég jó játékos vagyok, de annyira azért nem jó mégse. Aztán fordító is próbáltam lenni, ott meg kiderült: nincs elegendő megbízás.
Szóval jelentkeztem hirdetésre, a legegyszerűbbet választva, azaz "nulla szaktudás, magyar nyelvtudás kell".
Ez volt az outsorcing üzletág bulgáriai robbanásának a kezdete. Korábban csak Krakkóba és Budapestre mentek a nagy outsourcing cégek. 2006 végétől kezdett felzárkózni hozzájuk Szófia. Szófia titka az volt, mint a másik 2 városé: azaz képzett, de olcsó munkaerő, alacsony rezsi, EU-tagság, jó közlekedés, fejlett internet, de ehhez jött Bulgária esetében még a magyarnál és lengyelnél is alacsonyabb adószint.
Alapvetően az outsourcing üzletág 2 területet foglal el:
klasszikus ügyfélszolgálat, magyarul kólcenter,
részmunkák kihelyezése, ennek hivatalos neve shared services center, valami könnyen betanítható részfeladat kiadása a nyugati magállamokból.
A cél minden esetben azonos: a kiadások csökkentése. A nyugati munkahelyek megszüntetése, helyettük jóval olcsóbb kelet-európai munkahelyek létesítése.
Párszor, kezdődő projektekben ezt személyesen is láthattam. A ma már önálló cégként nem létező PartyPoker ügyfélszolgálata eredetileg a cég központjában, Gibraltárban volt, kb. 200 ember dolgozott ott, az egyszerű alkalmazottak kezdőfizetése bruttó 2200 gibraltári font volt (ez kb. 1 millió Ft). Aztán 1 évvel később - én 2009-2014 között dolgoztam a cégnél) már csak 20-an maradtak a gibraltári irodában, Szófiában pedig lett 350 alkalmazott, a kezdőfizetés átlag 1200 leva volt (240 ezer Ft).
De most első ilyen munkahelyemről van szó, 2007-ből.
Ahogy ez szokás, volt pár hét tréning. Ami azt jelenti: a nulláról indulva elmondják gyorsan mit kell csinálni.
Nagyon naív ember hiszi csak, hogy amikor a nagy nyugati cégek ügyfélszolgálatait felkeresi, ott szakemberekkel lép majd kapcsolatba. A valóság: ezeken a helyeken nem dolgoznak soha szakemberek, hiszen túl drága lenne szakembereket megfizetni, hanem ott betanított dolgozók vannak, akik jellemzően alig értenek az adott területhez. Megint egy PartyPoker-példa: amikor tréningen voltam ott 2009-ben, akadt több kolléga is, aki még a póker szabályait se ismerte a tréning első napján, de ettől függetlenül 4 héttel később már tanácsokat adott játékosoknak. Egy lelkiismeretes kólcenteres dolgozó, aki igyekszik a munkát komolyan venni, jellemzően pár hónap után ér el egyfajta kezdő szakértői szintre, a munkatapasztalat hatására. Aki pedig nem veszi az egészet komolyan, az évek után is előre megírt szövegek (scriptek) alapján "szakért", úgy hogy nem is érti mit kérdeznek tőle.
De ismét 2007. Szóval megvolt a tréning, volt vizsga (ez is egy vicc volt: akinek nem sikerült elsőre saját erőből, annak volt pótvizsga, melyen a vizsgáztató megmondta a válaszokat a vizsgázóknak). Aztán hozzánk látogatott a nagy ünnep, a tényleges munkakezdés - multinyelven: go live day - előtti napon az egyik nagyember az amerikai központból. Olyan karikatúraszerű redneck fazon volt, kicsit emlékeztetett külsőben a demagóg progresszív filmesre, Michael Moore-ra.
A nagyember nagyon nagy ember volt, nagyjából a cég negyedik lépcsőfokáról, ami egy 100 ezer alkalmazotttal rendelkező világcégnél hatalmas pozíció. Ez a szint akkor olyan évi 250 ezer dolláros fizetést jelenthetett, míg mi 500-700 dollár között kerestünk, szóval olyan 1:35 volt az arány.
Ez már olyan arány, amikor a jó ember is lenézi a másikat. Nem tudom jó ember volt-e, ez sose derült ki, de láthatóan igyekezett kedélyes lenni, olyan "Lenin elvtárs viccelődik a Putyilov-gyár munkásaival" stílusban. Aztán a nagyember beszédet mondott. Gyorsan kiderült: halvány fogalma sincs mit is fogunk csinálni, de még alapszinten se.
Én akkor még bőven liberális voltam. Nem progresszív-liberális, azzal szakítottam 1993 körül, hanem olyan konzervatív-liberális típus. Szóval csepet se voltam rendszerkritikus. Azaz hittem a polgári értékrendben, a liberális demokráciában, a kereszténydemokráciában, a kapitalizmusban. Akik ismertek már akkor, tudják rólam, hogy még Ayn Randnak is híve voltam - szégyellem, de így volt -, s az ő ihletésére hangoztattam az "a kapitalizmus problémáira a több kapitalizmus a megoldás" mondást.
Gyorsan átfutott a fejemben: ez pont akkora marha, mint a párttitkár vagy szakszervezetis volt a kádárista vállalatoknál - semmit nem ért, de tud halandzsázni.
Zsolt nevű kollégám, aki mellettem ült, meg is jegyezte - a magyar nyelv nagy előnye, hogy lehet beszélni, s szinte senki se érti - nem is halkan: "ez a fasz fingot se ért".
Nem mondom, hogy ettől változott meg a gondolkodásom, mert az hosszabb folyamat volt, de segített ez a jelenet is.
Mindenesetre megsajnáltam az emberkét. Élete abból áll, hogy járja a részlegeket és nevetségessé teszi magát ezrek előtt. Persze, jól megfizetik ezért, dehát akkor is szar helyzet.
Érdekes volt nézni a Novák Kati elleni tüntetést szombaton Novák lemondása után.
Donáth Annácska érdektelen volt, ő mindig ripacskodik. De a többiek dühe igazi volt ezúttal: Zorbán már megint elvette a játékukat, lemondatta Novákot, most törölni kell a jól kidolgozott tüntetési műsorrendet.
Már hiányoltam a dühödt krisztustagadó Hodász jelenlétét, de most megjelent. Elkezdett valamit hadoválni saját áldozatiságáról, de gyorsan észlelte, ő mint ex-keresztény még így is túl keresztény ennek a "tömegnek", szóval rövidre zárta, majd elpucolt.
Ami megnyugtatott: elhangzott a "nem hagyjuk!" skandálás. Ami ballibául azt jelenti: "hát, ennek vége, buktunk megint".
Egyébként véleményem nem változott: Orbán hibázott. Nem kellett volna se Novákot, se Vargát lemondatni. A biztos gyors kis győzelmet választotta, pedig nem kellett volna: minimális volt a kockázat és nagy az esély a nagyobb győzelemre.
Külön vicc: a ballibek közvetlen elnökválasztást akarnak. Még emlékszem, 20 éve a közvetlen elnökválasztás a Ballib Szalon szerint még a diktatúra egyik jellemzője volt.
A ballib keménymag közben kezd eszmélni. Már megjelent a konteó: Zorbán szivárogtatta ki az egész ügyet, mert le akarta így váltani a két engedetlen nőt...
Ki lesz kinevezve új köztársasági elnöknek? Ha megint nő, akkor van tippem.
Az igazi újságíró csak olyat kérdez, amit szabad, s csak olyantól, akit előzetesen engedélyezett egy Soros által finanszírozott független tényfeltáró bizottság.
Minden más magatartás a demokrácia és a jogállamiság megsértése, meg fasizmus persze.
S aki ezt elköveti, az nem újságíró, hanem propagandista.
Vannak ilyen listák arról melyek a legjobb útlevelek.
Jellemzően az 1. hely a szingapúri útlevél, mely 192 helyre ad szabad beutazási lehetőséget. Az utolsó helyen - 104. hely - meg Afganisztán, alig 28 szabad beutazási lehetőséggel. (Egy helyezésen több útlevél is van.)
A magyar útlevél 9. hely 187 szabad beutazással., a bolgár útlevél 16. helyezés 176 szabad beutazással. (A 11 ország, ahol a magyar útlevél jobb a bolgárnál: Bhután, Bolívia, Burkina Faso, Dél-Afrika, Kamerun, Kongói D. K., Egyenlítői Guinea, Eswatini, Nigéria, Thaiföld, USA.)
Az ilyen listáknál a gond azonban az, hogy nem azonos a mérce. Egyrészt mennyi az útlevelek száma?
A logikus az lenne: amennyi ország annyi útlevél, de nem ilyen egyszerű. Egyrészt az országok száma 201 (mindent beleértve, azaz a 7 nemzetközileg nem elismertet is), másrészt van még 3 entitás, mely de facto nem működik országként, de széles körben elismert útlevelet bocsát ki, ezek Máltai Lovagend, Nyugat-Szahara, Palesztína.
A helyzet azonban még bonyolultabb: 4 ország kiad több útlevelet is. Kínában 3 van: a hongkongiak és a makaóiak külön útlevelet kapnak. Anglia meg egyenesen káosz: 12 brit külbirtok saját útlvelet ad ki, plusz létezik még 3-féle "gyarmati" brit útlevél. S még jön Észtország és Lettország, ahol létezik útlevél letelepedett külföldiek számára: ezek azok a volt szovjet állampolgárok, akik Észtországban/Lettországban laktak az ország függetlenségének visszaszerzésekor, de az ész/latt törvények szerint nem voltak jogsultak normál állampolgárságra.
Szóval az ország által kiadott útlevelek száma 219.
Ami a beutazási helyeket illeti, helyzet még bonyolultabb: hiszen nyilván külön kell számolni azokat a területeket, melyek egy adott ország részei, de vízumpolitikájuk önálló.
Adódnak kifejezetten mókás helyzetek is, mint pl..:
az országot nem ismerik el, de az útlevelét igen: pl. ez Magyarország esete a tajvani útelvéllel,
az országot annyira nem ismerik el, hogy még a pecsétje is érvénytelenné tesz minden útlevelet, pl. Libanonba nem lehet semmilyen útlevéllel se belépni, ha abban izraeli pecsét van,
nyilvánvalóan az illegális migráció kiszűrésére hozott szabályok: pl. brazil útlevéllel vízumementesen lehet utazni Franciaországba, kivéve Franciaország Brazíliával határos megyéjét (Guyane) - hiszen oda egy szegény ember is eljut, azaz potenciális illegális migráns, míg akinek pénze van repülőre Franciaország más részébe utazni, az nem gond, az normál turista.
A magyar vízumpolitika az egyes "sajátos" útlevelekkel kapcsolatosan:
útlevél elismerve és vízummentesség: a 2 speciális kínai útlevél, az észt és lett "idegen" útlevél, az összes speciális brit útlevél, Koszovó, Tajvan, Máltai Lovagrend,
útlevél elismerve és vízum kell: Palesztína,
útlevél nem elismerve: Abházia, Dél-Oszétia, Észak-Ciprus, Nyugat-Szahara, Szomáliföld, Transznisztria.
A gyakorlatban a nem elismertek nagy része nem találkozik problémával. Az összes abház, dél-oszét és transznisztriai jogosult alanyi jogon orosz állampolgárságra, a transznisztriaiak moldávra is. (Nekem is van személyes ismerősöm, transznisztriai, aki Szófiában dolgozik, neki 5 azaz öt útlevele van: a transznisztriai mellett moldáv, orosz, román, s pár éve bolgár is.) Az észak-ciprusiak jogosultak ciprusira, de a török megszerzése is formalitás csak. A nyugat-szaharaiaknak szinte mindnek van algériai állampolgársága is, a szerencsésebbeknek spanyol is. Tulajdonképpen csak a szomáliföldi útlevél problémás ténylegesen.
Kedvenc ukrán filozófiatörténészem vadonatúj előadása:
A félreértések elkerülése végett: ő nem oroszpárti, nem tradicionalista, hanem katolikus, nyugatpárti, modernista, konzervatív-liberális, aki egy lassan eltűnő nyugatot sír vissza. Abszolút nyugatpárti, az újkori nyugati értékrendet tekinti követendőnek, aminek alapjául a nyugati kereszténységet állítja, s éppen azért nyugatkritikus most, mert a nyugatban a nyugati értékrend elárulását látja.
Alaptézisei, hogy a nyugati gondolkodás 3 alapja lassan elpárolog:
az igazságközpontúság helyére a relativizmus került, azaz nincs fix pont, minden viszonylagos és esetleges,
az igazságosság helyére a pragmatizmus, az instrumentalizmus lépett, azaz nincsenek nagy igazságok, csak jól vagy rosszul műödő eszközök vannak,
az isteni kegyelem elvét felváltotta a szekuláris humanizmus, mely éretlen kamaszok módjára viselkedő vezérek dühöngését jelenti minden másság, elsősorban a saját múlt, ellen.
Szerinte a hiba kezdete a kommunizmus feletti nyugati győzelemből - az első hidegháborúból - levont téves következtetések. Pont ahogy Anglia és Franciaország nem vette észre az I. vh.-ban történt győzelmük után, hogy valójában vesztettek, ugyanez zajlott le a kollektív nyugattal a 90-es évek elején.
Baumejszter a várható ukrajnai orosz győzelmet egyébként ugyanúgy nézi, mint az angol-francia győzelmet, azaz látszatnak: azaz ahogy annak idején valójában az USA nyert, most pedig az igai nyertesek a kollektív dél: India, Kína, s az iszlám.
A mondandója aktuálpolitikailag: a nyugat elvárja Ukrajnától a nyugatiságot, miközben ő maga lemondott erről az értékrendről. De a nyugatnak így kellemes: az utolsó ukránig harcolhat azért mi nincs is.
Mert a nyugat szembe megy a nyugati értékrenddel, tiltja a szólásszabadságot, s mára egy olyan elitet termelt el, mely az öngyűlöletre épül.
Persze igaza van. Csak én mindenben nem látok, vele ellentétben, problémát. Szerintem ez az egész, egyszer volt nagyszerű nyugat sose létezett.
A ballib álomvilágban egész Kelet-Európa már nyugati szinten él, Románia egyenesen mindenkit előz, hatalmas a fejlődés. Csak Zorbánisztán szegényedik! Mert a diktatúra akadályozza a kapitalizmust, a versenyt, s akkora a korrupció, hogy már mozdulni se lehet valaki lefizetése nélkül.
Bulgária volt csak mögöttünk. De idén jött a hír a ballib álomvilágból: immár Bulgária is fénysebességgel robog!
De mi is a valóság!
A magyar nettó medián bér 2024 januárjában 386 ezer Ft volt. Ugyanez Bulgáriában 1160 leva, ez a mai árfolyamon 231 ezer Ft. Ez a magyar szint 60 %-a. De persze így ez nem hasonlítható össze, az árszintet is nézni kell. A bolgár leva vásárlóértéke kb. 25 %-kal magasabb, azaz ez a 231 ezer Ft a valóságban 289 ezer Ft-ot ér magyar szemmel nézve, azaz az elmaradás kisebb: a bolgár szint a magyar szint kb. 75 %-a.
Bolgár sajátosság a hatalmas, Magyarországnál nagyobb, helyi egyenlőtlenség. Szófia kiemelkedően gazdag, az országos átlag 140 %-án áll, míg vannak régiók, melyek az országos átlag 60 %-át se érik el.
Szóval a szófiai életszínvonal kicsit magasabb a magyar átlagnál, kb. a magyar átlag 105 %-a.
Magyarországon is kiemelkedik Budapest, bár nem annyira, a budapesti bérszint az országos 123 %-a. Azaz a szófiai szint a budapesti 85 %-a.
A bolgár árak különösen a lakásáraknál alacsonyabbak, sokszor a magyar árak 50-60 %-a van, a bérleti díjak esetében is 70-80 % az arány. A szolgáltatások szinte mind is így vannak: 70-90 %. A élelmiszereknél már kisebb az eltérés, jellemzően a magyar szint 90 %-a van.
A rezsit illetően íme a saját számaim (kisméretű 3-szobás lakás a központ külső periféráján, mondjuk budapestiül: "Zugló"):
a lakás saját tulajdon, azaz 0 a költség, bérelve kb. 800 leva lenne (159 ezer Ft),
közös költség: 10 leva (2 ezer Ft)
ingatlanadó, szemétdíj: 232 leva évente (azaz havi 4 ezer Ft)
internet + tv: 39 leva (8 ezer Ft)
központi fűtés + meleg víz: 191 leva (38 ezer Ft)
hideg víz: 26 leva (5 ezer Ft)
áram: 33 leva (7 ezer Ft)
otthoni telefon + feleség mobiltelefona: 37 leva (7 ezer Ft)
Összesen: 71 ezer Ft/hó. Ez 230 ezer Ft/hó lenne, ha bérelni kellene, ami szinte azonos a jelenlegi bolgár nettó médián bérrel. Azt hiszem ez mutatja a legjobban a tényleges szintet az országban.
Nyilván lehet olcsóbban élni, mint mi. Pl. nem szükséges a lehető leggyorsabb netet használni, nem kell az egész lakást éjjel-nappal fűteni, nem kell egy csomó áramfogyasztó hobbi se (lásd terrárium, akvárium, rakás informatikai eszköz), de a költségek akkor se csökkennének a fentiek 80 %-ánál kisebbre.
Ha adott egy gyermektelen pár saját tulajdonú lakás nélkül, ahol mindkét ember médián, akkor az egyik fizetés elmegy teljesen a lakásra és annak költségeire. Ez persze csökkenthető valamennyire: nagyon kis lakásban kell lakni, nagyon rossz helyen, de jelentősen olcsóbb akkor se lesz, esetleg akkor meg fog maradni az egyik fizetés 30 %-a.
S nehogy bárki is félre értsen: nem panaszkodom. A magyar médián bér feletti a bérem. Munkám kevés. Nem fizetek se lakásbérletet, se lakástörlesztést. Szóval benne vagyok a helyi felső 10 %-ban.
Szent Perinta, a dühödt keresztényellenesek élő ikonja fel van háborodva: törölték hozzászólását.
Furcsa ezt az tőle hallani, aki még a semleges kommenteket is törli saját oldaláról.
Persze jó, hogy Perinta is beállt a műbotrányba. Még az kellene, hogy Vásárhelyi Mária petíciót indítson, majd Noár koncertet adjon. Akkor teljesen biztos lenne az újabb ballib pofáraesés.