Nem vagyok nagy FB-kommentelő. Viszont két hónapja ki lettem tiltva egy bolgár FB-oldalról, ahová kommenteltem.

Ez egyébként egy rendszerkritikus oldal, viszont ez Bulgáriában gyakran - túl gyakran - együtt megy a kommunista rendszer kritikálatlan dicséretével.

Semmi bajom persze azzal, ha valaki kiemeli a kommunista rendszer pozitív vonásait, én is tudok ilyet mondani, de úgy általában dicsérni azt a rendszert, tudomásul se véve a problémákat, sőt azokat letagadva teljesen abszurd.

Vitáztam. A dolgok különösen akkor kezdtek rosszak lenni, amikor elkezdtem tényeket sorolni, többek között saját személyes élményeimre hivatkozva 1986-1989 között a bolgár kommunista rendszerről.

Szóval két napig vitáztam pár emberrel, végül minden ellenfelem kiderítette rólam, hogy én fanatikus euroatlantista vagyok, a nyugat esküdt híve, s egyébként meg hazudok. Mert akkor magas életszínvonal volt, az emberek bőségben éltek, alig tudták elkölteni hatalmas jövedelmüket, bezzeg most afrikai nyomor van.

Kezdtem magamat úgy érezni, mintha magyar ballibekkel vitáznék, csak épp ezek pont az ellenkezőjét állítják, de pont ugyanolyan hévvel és valóságtagadással.

Aztán vége lett a vitának: töröltek és kitiltottak liberális propaganda terjesztése miatt.

Eddig nem írtam az esetről. De most egy magyar ballib kommentelőnél találtam valami hasonlót:

Egyébként ez ma már ritkaság a ballib oldalon, mert ma már inkább kádáristának szokás szidni Zorbánt, de hát ezek szerint ez a hozzáállás is maradt még. De ez a szöveg pont ugyanaz a demagóg logika, mint amit a bolgár csoportban láttam.

Kiválasztottak egy darab terméket, a kenyeret, aminek közismerten erősen támogatott fix ára volt, s ebből vonják le az egész életszínvonalat. Elfeledve azt is, hogy akkor a kenyér tényleg "kenyér" volt, jellemzően 1- vagy 2-féle volt, választék nem volt. S még azt is, hogy ha az ember szombaton nem ment időben kenyeret venni reggel, délelőtt fél 11-kor már üres volt a kenyérpolc a közértben. Gyerek voltam akkor, de emlékszem, hasonló esetben, be kellett utazni Budapest központjába, az "éjjelnapaliba" - mert egy ilyen volt -, s csak ott volt kenyér szombat dél és hétfő reggel között. (Ez csak 1981-től változott meg, amikor engedélyezték a magán pékségeket.)

Sajnos ez a hozzáállás nagyon is jellemző. Eszmék hívei úgy oldják meg az esetleges nehéz kérdéseket, hogy azokat nem veszik figyelembe. Amivel csak azt érik el, hogy gyakorlatilag kihirdetik: eszméjük gyenge lábakon áll.

Pedig simán mondhatná azt a kommunista rendszer híve "igen, nem volt választék, de az alapvető áruk olcsók voltak, s ez így jobb megoldás", de nem, nem ezt mondja, hanem letagadja a nyilvánvalót.

A keresztény eszmében az a jó, hogy sose teszi ezt. Eleve az ókortól ilyen a papképzés: valaki, jellemző tapasztalt teológus az "ördög ügvédje" szerepét játssza, s sorolja a bizonyítékokat a keresztény állítások ellen, s a diák feladata meg ezeket cáfolni értelmes, koherens, logikus módon. Emiatt ma az a furcsa helyzet van, hogy egyes eltűnt vallási nézetekről csak onnan van infónk, hogy megmaradtak azokat cáfoló keresztény szövegek, idézetekkel a cáfolt állításokból, míg maguk ezek a cáfolt szövegek meg nincsenek meg.

Ha jól látom, az ukrán fronton éppen 1944 ősze van.

A német felső vezetés 1944 őszén is még fanatikusan hitt a csodában: hogy képes lesz nyerni az egyesült amerikai-angol-orosz erők ellen. A józanabbak, köztük a katonai vezetés tagjai viszont érzékelték, katasztrófa lesz mindennek a vége, s ideje menteni a menthetőt.

Erről szólt a Hitler elleni merényletkísérlet is. A cél az volt: megegyezni, szétszakítani az amerikai-angol-orosz szövetséget, legalább az angolokkal és az amerikaiakkal kiegyezni, de fenntartani a független német államiságot.

Ezzel párhuzamosan a nyugati szövetségeseknek is volt hasonló tervük, Foxley terv néven, a cél ugyanaz volt. S végülis pont ezért lett a terv elhagyva: jobb kimenet volt Anglia és különösen Amerika számára egy tönkrevert Németország, mint egy meggyengült, mégis szuverén Németország.

Valami ilyesmi zajlik Ukrajnában. Az ukrán Hitler, Zelenszkij fanatikusan hisz a győzelemben, pedig erre semmilyen esély nincs, immár nyugati szakértők is erről cikkeznek. Egyes ukrán vezetők közben tárgyalni szeretnének. Immár a NATO is küld jelzéseket ebbe az irányba.

Az orosz fél nem siet, neki teljesen megfelel a mostani helyzet fenntartása, amikor 3-szor nagyobbak az ukrán veszteségek, mint az oroszak.

Kérdés, kinek mi a pontos érdeke. Ezen dől el minden.

Sajátos módon Bulgáriában nem a kommunisták csinálták a legtöbb helynév-átnevezést.

Persze kommunista átnevezések is voltak. Ezek egy része még a kommunista rendszer alatt vissza lett csinálva. Várna neve 1949-1956 között Sztálin volt, Sumen neve 1950-1965 között Kolarovgrad volt (Vaszil Kolarov 1949-1950 között kormányfő volt, előtte Dimitrov egyik helyettese a Kominternben).

Pár név csak a kommunista rendszer után lett visszacsinálva.

S volt ami meg lett hagyva, mert az elnevezést már megszokta a lakosság, s az értelmezhető volt a névadó személytől függetlenül is. Macedónia bulgáriai részének legnagyobb városa máig Blagoevgrad - 1950-ben kapta ezt a nevet, a bolgár kommunista párt alapítójának, Dimitar Blagoevnek a tiszteletére. Azonban a "Blagoev" név jelentése "Blago fia", ill. melléknév a Blago/Blagoj névből, ami egy abszolút keresztény név, jelentése "jó, kellemes, lágy", eredete a Biblia szláv fordítása: amikor az angyal közli a hírt Szűz Máriával, hogy terhes és meg fogja szülni a Megváltót, ennek neve egyházi szlávul Благовѣ́щенїе - azaz szó szerint "kellemes hír átadása", a latin neve: Annuntiatio Domini. Szóval mivel a bolgár kommunista pártot egy ilyen szép bibliai nevű ember alapította, máig így hívják a várost.

Hasonló Dimitrovgrad esete, mely nem átnevezés, hanem új alapítás. Természetesen Georgi Dimitrov tiszteletére. De a Dimitrov név a Dimitar név jelzős verziója, magyarul "Demeter", ez pedig Bulgáriában a leggyakoribb 5 férfinév egyike. Szóval a város neve nem kell, hogy Dimitrovra emlékeztessen feltétlenül, végülis mintha magyarul "Demetervárad" vagy valami hasonló lenne.

Ráadásul a bolgár rendszerváltozáskor azt a vicceset is meglépte a helyi önkormányzat, hogy a város hivatalos ünnepét áthelyezte Georgi Dimitrov születésnapjáról - június 18. - október 26-ra, Szent Demeter napjára, arra hivatkozva, hogy a városban van egy XIX. századi templom Szent Demeterről elnevezve.

Ilyen trükkös dolgokat egyébként Magyarországon is csináltak. Laktam olyan helyen Budapesten, melynek közelében egy Pákozdi nevű hős ÁVH-sról volt elnevezve az utca, aki 1956-ben elhunyt az ellenforradalom elleni harcban, emléktáblája is volt - aztán 1989-ben egyszerűen levették az emléktáblát, s immár Pákozd település nevét viselte onnantól az utca, azaz maradt Pákozdi utca.

De Bulgáriában az igazi átnevezés hullám 1934-ben volt, a második bolgár katonai puccs után.

Korábban is voltak persze kisebb hullámok. Amikor az ország felszabadult a török uralom alól, természetesen mindenhol ahol volt bolgár névváltozat, ott az lett a hivatalos az addigi török név helyett, de ahol bolgár név nem volt, ott maradt a török. Pl. így lett Rusze a korábbi Ruscsuk - mai török írással: Rusçuk - helyett.

Alapvetően a török időkben a szokás az volt, hogy etnikai keverés csak a városokban volt, de ott is voltak etnikailag szeperált negyedek, míg a falvak inkább homogének voltak, azaz a beköltöző törökök jellemzően új falvakat alapítottak, persze török névvel, míg a bolgár falvak maradtak bolgárak, legfeljebb csak a hatóság képviselői jelentek meg ott. Új falvak esetében azok persze török nevet kaptak minden esetben, a lakosság etnikai összetételétől függetlenül.

Az átlagos helyzet az volt, hogy a török falvakban csak az ország felszabadulásakor lett bolgár lakosság. Ennek oka, hogy a felszabadítás során a török lakosság kb. fele el lett üldözve, ill. önként elmenekült, s helyükre bolgárok települtek be.

A felszabadulás után azonnal felmerült a probléma megoldásának igénye: miért maradjanak az országban török helynevek. Az első átnevezési hullám a XIX. sz. 90-es éveiben volt. Az egyik dédapám pl. a Veliko Tarnovo megyei Sztrazsica járásban született Vinograd faluban 1897-ben - ha 1 évvel korábban születt volna, akor még Kılıçlariban született volna, az eredetileg török falu 1896-ban kapott új nevet, teljesen új nevet, melynek semmi köze az eredetihez: a Kılıçlari az kb. "Kardfalva" vagy "Kardos", a Vinograd meg kb. "Szőlős".

Aztán volt még egy átnevezési hullám az I. vh. előtti években. Ekkor 300 településnév lett bolgárosítva.

De a nagy ugrás 1934-ben volt. Ekkor a kormányzat elhatározta: minden török nevet el kell törölni, kivéve azokat, melyek már nagyon rögzültek a használatban. Végül összesen 1800 település kapott új nevet, köztük 14 város, Bulgária településeinek kb. a harmada új nevet kapott ekkor. A török neveken kívül sok görög helységnév is meg lett változtatva.

Alapvetően a következő módszerek lettek alkalmazva:

• az eredeti török név pontos fordítása, ha a névnek volt jelentése és az nem számított "problémásnak", pl. Ayvacık (= kb. "Birsalmás") névből lett Djulevo (jelentése ugyanaz),
• az eredeti török név hangutánzása, nem véve figyelembe a jelentését, pl. Hasani (a Haszan névből, azaz "Haszanfalva") Jaszeni (= "Kőrisfalva") lett,
• ahol az előbbi 2 egyike se működött, ott teljesen új nevek születtek (ilyen alig az átnevezések ötöde volt), jellemzően keresztény szentek, bolgár hősök, történelmi események, a bolgár felszabításban részt vett idegen hősök neve, néha tárgyak neve is, pl. Sztoletovo (= kb. "Sztoletov-falva"), Nyikolaj Sztoletov orosz tábornokra emlékezve, aki egyik vezetője volt az orosz hadseregnek a felszabadítás során.

A 1934-es átnevezési hullám eredményeinek 90 %-a máig él, azaz abszolút sikeresnek mondható.

A folyamat egyébként máig megy, de immár kisebb szinten, azaz pl. dombok, patakok, településrészek neve esetében.

Ami érdekes, van pár nagyon kiemelkedő név, mely egyértelműen török szó, mégis kedvelt a nagyközönség által, így az ezekre irányuló elnevezési tervek rendre elbuknak. Egyik Bulgária és Balkán legmagasabb hegycsúcsa, a Muszala-csúcs ("Musz Allah" - út Istenhez). S persze a fő ilyen név maga a "Balkán" szó, török jelentése "erdős hegyek". A modern bolgárban a Balkán szó kizárólagosan csak a félszigetre használatos, a hegységre nem: ott a "Balkán" megnevezéssel párhuzamosan van használatban a "Sztara planina" (= Öreg hegység) és még - bár ez ma már archaikus - a Hemusz név is, ez az ógörög Haimosz szláv változata, így nevezték a hegységet az ógörögök.

Nem vagyok egy nagy focirajongó, de a csütörtöki meccs - Bulgária-Magyarország EB-selejtező - érdekes volt. Persze nem maga a meccs miatt, hanem politikailag: egyrészt még a bolgár állami tv is egyszerre adta a meccset és a stadion körüli káoszt, másrészt várható volt, hogy a magyar csapat most szerzi meg az EB-re kijutást, aminek a magyar nyilvánosságban - sajátos módon - rendkívüli politikai jelentősége van.

Néztem persze a meccset is, kb. az idő 70 %-ában. A bolgár csapat rendkívül jól játszott. Most van a bolgár foci mélypontja éppen, s ehhez képest ez egy komoly eredmény, bármennyire is furcsán hangzik. A bolgár rajongók eszménye a 90-es évek közepe, amikor a bolgár foci világszínvonalú volt, az 1994-es VB-n Bulgária negyedik lett. Azóta van esés, majd zuhanás, most meg ez a meccs kezdeti emelkedésnek tűnt a mélyből: tulajdonképpen majdnem nyert a bolgár csapat, de a lényeg, hogy nen vesztett, mágpedig a selejtező csoport első helyezettjével szemben.

A tüntetések nem is a mostani edző vagy a játékosok ellen voltak, az edzőnek ez volt az első meccse, hanem a szövetség ellen, melyben éppen két frakció küzd egymással. A jelenlegi vezére a szövetségnek - Bobi Mihajlov - egyébként az 1994-es VB-csapat egyik kulcsjátékosa volt, dehát kiderült: aki tud jól focizni és többszörös milliomos lett csak focizásból, az nem feltétlenül tud szövetséget is vezetni.

Az igazi csemege viszont a magyar ballib kommentek. Hatalmas öröm volt, hiszen szinte az utolsó pillanatig Bulgária vezetett. Aztán a legvégén jött az egyenlítés: le nem írtható a gyász, mely eluralkodott a ballib keménymagban.

Már a meccse előtt voltak abszurd kommentek. Pl. volt aki remélte, a bolgár tüntetők megverik a magyar szurkolókat, miközben az egész tüntetés a valóságban semmilyen kapcsolatban nem volt a magyarokkal.

De a vége után jött az igazi. Íme a következőket "tudtam" meg:

• az eredmény csalás, mert csak a hosszabbításban történt meg az egyenlítés,
• Zorbán megvette a lengyel bírót, aki addig hosszabbítgatott, míg nem lesz egyenlítés,
• Zorbán megvette Petkovot, az öngólt rúgó bolgár focistát,
• a magyar csapat nem tudott nyerni, csak a korrupt Platini szabályai miatt jutott tovább,
• a focit gólra játsszák, Bulgária-Magyarország 3:1, hiszen ők 3 gólt rúgtak,
• hát, sikerült, alig 3200 milliárd közpénzből tovább jutott a szotyiköpködő válogatottja a legkönnyebb selejtező csoportból,
• utolsó lehetőség volt, hamarosan kizárja a putyinista Magyarországot az UEFA,
• ez van, de reménykedjünk, az EB-n utolsó helyen esnek ki a náci kolostormalacisták.

A ballib táborban a vesztes fél - ez a Momentum - érzi, az idő ellenük dolgozik, a DK mindent nyer. Ők pedig nem akarnak DK-tagozat lenni. Így léptek.

Azonban a helyzetfelismerés abszolút téves.

Magyarországon 2 oldal van, "bal" és "jobb", persze egyik se jelent ténylegesen balt, vagy jobbot, de jobb híján ez megfelelő elnevezés. A lényeg: harmadik erőnek nincs hely.

Aki megpróbálta eddig, azt mind bukott, mindegy, hogy melyik oldalról kezdte. Ráadásul az még teljesen hiteltelen is, hogy valaki az ellen harcol, akivel összefog.

Hiszen nincs is valós üzenete a Momentumnak. Tulajdonképpen azt mondják: mi pont ugyanazt gondoljuk a világról, mint a DK, pont ugyanazt tennénk, mint a DK, de a DK legyen szíves és adja át nekünk a helyét. Ami komolytalan.

A másik oldalon a Mi Hazánk sikeresen kikerüli ezt a problémát: tulajdonképpen a Fideszen egyes ügyek nem elég határozott képviseletét kéri számon. De ugyanezt nem teheti meg a Momentum, a DK már így is túl határozott azon az oldalon.

Persze nem sajnálom. Egyrészt a mindenkit mélyen lenéző Annácska borzasztó idegesítő jelenség. Másrészt számunkra, kisemberek számára, a legjobb, ha a "baloldalt" a posztkomcsi újgazdag Gyurcsány-család képviseli.

Egyszerűen ilyen a magyar politika: kell egy nyugatos, modernista, nyitott párt és egy nemzeti, hagyományhű, szuverenista párt, másnak nincs hely. A kettő keverése nem vezet sehová, megbukott az egyszerre nyugatosnak és hagyományhűnek lenni akaró MDF, de annak új paródiája a "néppárti Jobbik" is, ahogy az egyszerre szuverenistának és nyitottnak lenni akaró LMP is.

Van egy népszerű tévhit fideszes-keresztény körökben: hogy a jelenlegi római pápa valójában derék ember, csak a liberálisok kiforgatják szavait.

Természetesen semmi sincs távolabb az igazságnál, mint ez a konteó. A Szent Péter római trónját ideiglenes megszállás alatt tartó patagóniai illetőségű szivárványember következetesen harcol a kereszténység ellen megválasztása óta.

Tulajdonképpen ő a vatikáni Gorbacsov, aki belülről bontja le a rendszert. Álvatikáni Ferkó példaképe Mihail Gorbacsov tehát, aki sikeresen lebontotta azt a szervezetet, melynek élére került: a szovjet kommunista rendszert. Nyilván Gorbacsov szerepe pozitív mindazok számára, akik ellenezték a szovjet kommunista rendszert - itt a helyzet azonos: keresztényellenes körökben Szivárványos Ferkó megítélése szintén rendkívül pozitív, ő gyakorlatilag szupersztár celeb náluk. Ahogy egykor Gorbi-mánia volt nyugaton, úgy van ma pápamánia ateista körökben. S ahogy egykoron a kommunisták ellenezték "Gorbit", úgy ellenzik ma a "pápát" a keresztények.

Neoton Éva sajnos már túl öreg ehhez, idén lett 70 éves, különben biztosan csinálna egy "Ferkó de jó ember vagy" slágert is.

Ferkó kemény kampánnyal működik. Teljesen normális szociális üzenetekbe rejti valódi céljait. Pont ahogy egykor Gorbacsov is a kommunista rendszer valós problémáira hivatkozott.

Szerencsére Ferkó de facto ellenpápának sokkal több ellensége van, mint egykoron Gorbinak. S mivel a vén patagóniai perverz egyre jobban érzi élete végét, kénytelen sietni, hogy sikeresen és időben teljesítse gazdái ukázatit, folyamatosan lehull róla a sátáni mosolymaszk, mögüle kilátszik a krisztustagadók kiöltött nyelve.

Most éppen egy amerikai püspököt rúgott ki Ferkó, aki ellenezte az, hogy befogadóbb legyen a katolikus egyház az "LMBTQ közösség" számára, továbbá szimpóziumok tartását olyan kérdésekről, melyek felül állnak a vitán. A püspök rámutatott: a krisztusi igazságokat elfogadni kell, nem vitázgatni róluk, az egyház feladata pedig nem a bűn felé befogadónak lenni, hanem küzdeni ellene. Ezek a szavak a püspök leváltását érték.

Idei budapesti látogatásán ismét kimutatta sátáni foga fehérjét Ferkó "barát". Amikor a miatta kiűrített budapesti fúutcán kevélyen végigrobogott egy direkt erre a célra kiválasztott kiskategóriás kocsiban. Persze bűn ha az ember szupergazdag és kérkedik vele, de van egy még nagyobb bűn: szupergazdagnak lenni, közben úgy tenni, mitha koldus lennénk. Szerintem még az is ki volt adva utasításba aznap, a díszautót ne mossák le.

Ma már nyilvánosak Oroszországban a Leninnel kapcsolatos dokumentumok. Néha az ember vicces apróságokat talál ebben. Amikor Lenin 1917. április 3-án megérkezik Szentpétervárra Svájcból a németek által biztosított lezárt vonaton, leszállás előtt a fülkében - ahol mellesleg 2 nővel utazik, a feleségével és a szeretőjével! - gyorsan cipőt cserél: a még Svájcban vett új cipőjét elcsomagolja a bőröndjébe, majd onnan elővesz egy kopott pár cipőt, amit felvesz. A két nő nézi őt furcsán, mire ő megjegyzi "a nemzetközi munkásosztály vezetője nem szállhat le a pályaudvaron vadonatúj cipőben".

Nekem rögtön ez ugrott be Ferkó Fiat-nagyzolása kapcsán. Szerintem legközelebb az is benne lesz a forgatókönyvben, hogy a út közepén lerobban a kocsi, Ferkó kiszáll, olajszintet ellenőriz, hozzáönt fagyállót, ráüt a motorháztetőre, majd visszaül, s indul a kocsi.

A ballib táborban Venezuela kérdése olyan, mint Kádár kérdése.

Ismert jelenség: a ballib keménymag egy része szerint az a baj Zorbánnal, hogy kádárista. Ami ellen leghangosabban a ballib keménymag másik része tiltakozik, hiszen szerintük Zorbán rossz, viszont Kádár meg jó volt.

Valami ilyen volt és van Venezuela ügye, különösen Chávez elnöksége alatt (Chávez elnöki mandátuma alatt halt meg 2013-ben).

Itt a ballib tábor rendszeres érve volt, hogy Zorbán utánozza Chávezt és diktatúrát épít. Ami ellen kétségbeesetten protestált a kevés marxista a ballib tábor szélén.

Ugyanis ilyen jelenség mindig volt a ballibeknél. Aki az 1989-as pártszakadásnál nem ment Thürmerékhez, hanem az elvileg szociáldemokrata MSZP-vel tartott, azok között akadtak azért szélsőbalosok, akik valahogy abban reménykedtek, le fogják téríteni balra az egyre liberálisabb MSZP-t. Egészen 2009-ig volt ilyen frakció az MSZP-ban, Bajnai fellépése volt az utolsó csepp a pohárban, mely végleges távozásra késztette a kis társaságot.

De a másik oldalon, a kőkeményen ballib-ellenes Thürmeréknél is lett idővel egy csoport, mely viszont valamiféle "összefogást" akart a ballibekkel a "fasiszták" ellen. Persze ez csak kb. 2 tucatnyi ember volt - gyakorlatilag Vajnai Attila és felesége Krisztina, meg pár haverjuk -, de a ballib médiák sztárolták őket, így úgy tűnt, valódi erőt képviselnek. Egy időben még magát MMM-et - a Magyar Marxista Messiást -, azaz TGM-et is becsábították valamelyik legújabb törpepártjuk vezetőségébe!

S egy időben még ment is valami "összefogás", talán éppen TGM jóvoltából, akinek erős hatása maradt volt ballib elvtársai között, de mindez gyorsan összeomlott. S a fő külpolitikai ok éppen Venezuela volt. Attila többször is tajtékzott, hogyan lehetséges, hogy a ballib megmondóemberek "magyar Chávezről" értekeznek Zorbán kapcsán, mikor pedig Zorbán fasiszta, Chávez meg a "mi emberünk".

Ami az egészben jó hír: a Fidesz abbahagyta korábbi nevetséges diktúrázását Venezuelával kapcsolatosan. A legutóbbi venezuelai puccskísérlet - 2019 - során a magyar kormányzat még a sikertelen puccsista CIA-ügynök Juan Guaidó oldalára állt, akinek programja kimondta: Venezuela legyen az USA által irányítva.

A mai modern liberális hatalom eljutott oda, ahová a kommunista diktatúra nem: már közvetve együttműködni az ellenséggel is bűn.

Kína kapcsán készülőben az újabb liberális világbotrány.

Az első eset 2020-ban volt a Mulan című amerikai film kapcsán. A filmmal magával semmi baj nem volt, az történelmi tematikájú. Azonban kiderült: a kínai-amerikai színésznő, aki a főszerepet játssza a filmben nem ért egyet a Párt vonalával, mármint nem a kínai kommunista párttal, hanem a hollywoodi liberális párttal. A színésznő ugyanis a hongkongi ellenzéki tüntetők ellenében foglalt állást, márpedig a Párt direktívája kimondja: a hongkongi ellenzéket köteles támogatni az egész progresszív emberiség.

Fontos aláhúzni: a film maga nem áll semmilyen kapcsolatban a témával, itt a színésznő magánvéleményéről volt szó. Azonban nincs mese: ha valakinek a véleménye "hibás", akkor minden vele kapcsolatos dolog is az, így megszületett a bojkottfelhívás a film ellen. Végül az egésznek csak azért nem lett jelentősége, mert közbejött a covid-járvány, ami miatt alig működtek a mozik, így nem volt hol bojkottálni.

A friss probléma: a legnépszerűbb kortárs kínai sci-fi szerző Liu Cixin műve, a Háromtest. Hollywood megfilmesítette, a bemutató jövőre lesz. (Ettől függtelenül már meg van filmesítve Kínában: 30-részes tv-sorozat fomájában.) Maga a történet itt sincs semmilyen kapcsolatban a politikával, a tematika sokkal mélyebb. De itt is "baj" akadt. Nem a szereplőkkel, nem az amerikai megfilmesítés szerzőivel, hanem az eredeti könyv írójával.

Liu Cixin ugyanis kijelentette, híve a jelenlegi kínai politikai rendszernek, nem lát semmi jót a liberális demokráciában, nem hiszi, hogy az egyéni szabadság megfelelő társadalomszervező elv lenne, s támogatja még a kínai kormányzat ujguriai politikáját is, mely a nyugati álhírek szerint "népirtás".

Az amerikai filmváltozatot megvalósító Netflixnek már magyarázkodnia kellett ez ügyben. A cég vezetősége hűségnyilatkozatot adott ki, mely szerint természetesen nem értenek egyet Liu nézeteivel, a könyvben ezek a nézetek nem is szerepelnek, s Liu nem vett részt a megfilmesítésben.

Meg kell mondanom: ilyen még a Szovjetunióban se volt, azaz hogy egy politikamentes művet nem szabad megfilmesíteni, mert szerzője nem szereti a szovjet rendet.

A liberálisok hisztiznek, egyre idegesebbek. Ami persze jó jel. Az tesz ilyet ugyanis, aki nem biztos magában.

Annak idején, még a kommunizmus éveiben, talán 1986 tavasza lehetett, Havannában beszélgettünk 2 amerikai balossal. Kommunisták ugyan nem voltak, de nagyon közel álltak hozzá: akkori szóval progresszív liberálisok voltak, de ma ez már mást jelent, akkor ez még nem jelentett woke-ideológiát, hanem csak egyfajta kvázimarxista rendszerkritikát.

Szóval a helyzet az volt, hogy ők védték - legalábbis mentegették - a kubai rendszert, mi meg kelet-európaiak védtük az USA-t és rendszerét.

Mondtak persze sok marhaságot is, láthatóan nem ismerték rendesen a kommunista országok belső életét, de volt egy pont, ahol bizony elgondolkoztam már akkor: ez a cenzúra és a szólásszabadság kérdése volt.

Amikor felvetettem, hogy Kubában minden média egy kézben van, az államhatalom kezében, s képtelenség olyasmi közzététele, amit a hatalom nem enged, erre az az első hallásra sajátos válasz jött, hogy igen, egyetért, hogy ez egy nagyon rossz állapot, ő se támogatja ezt, de még mindig ez a kisebb rossz az amerikai állapotokhoz képest.

Teljesen abszurdan hangzott el, hiszen Amerikában semmilyen cenzúra nincs, bárki alapíthat médiát, a tartalmat senki se kontrollálja, az egyetlen szankció az utólagos bírósági eljárás lehet, de ehhez tételesen meg kell sérteni jogszabályt, márpedig ezek a jogszabályok ismertek, azaz ha az ember óvatos és kikerül minden lehetséges jogszabálysértést, akkor semmi baja nem eshet: publikál bármit és semmi sem történik, a hatalom nem tesz ellene semmit. Erre ő elmagyarázta: ha direkt tiltás van, az egy tiszta helyzet, minden világos, s küzdeni lehet ellene, pl. a kubai ellenzéki kicsempészi az anyagát az USA-ba, majd az ott megjelenik, a végén nagyobb hírverést okozva, míg Amerikában egyszerűen észre se veszi senki az ellenvéleményt.

Miért rosszabb Amerika? Mert a nagy médiák uralják a piacot, szinte mindenki csak őket nézi/olvassa, az ott dolgozók beosztottak, akik szigorú utasításokat követnek, "rendbontók" be se kerülhetnek oda, így a rendszerkritikus persze kinyomtathat bármit, de az úgyse fog eljutni senkihez, egyszerűen el fog tűnni a nagy kavargásban.

Eleve több ezer ilyen kispéldányszámú orgánum van, nagy részük baromság. Az amerikai beszélgetőpartner szerint egyeseket eleve a hatalom hoz létre direkt dezinformációs céllal. Hiszen a leghatékonyabb módszer bármi ellen, ha azt utánozzuk, csak épp nyilvánvaló marhaságokkal körítve, így az adott üzenethez oda fog ragadni a komolytalanság bélyege. Ez ma Magyarországon is látható: aki háttérhatalomról beszél, arra rögtön ott a válasz, hogy vagy zsidózik, vagy "alufólia sapkás".

Ráadásul aki ilyet tesz, az felkerül a "láthatatlan listára", onnantól egzisztenciálisan megsemmisül, kénytelen lesz a legócskább, rosszul fizető munkát végezni, ami el fogja venni egész idejét - tulajdonképpen csak ha valami véletlen folytán eleve vagyonos ember, olyan szinten vagyonos, hogy abból képes passzív módon megélni, akkor élhet úgy, hogy nem törődik mindezzel. Azaz az amerikai teljes szólás- és sajtószabadság rendszere végülis hatékonyabban éri el ugyanazt, amit a kommunista kubai durva cenzúra, ráadásul mindezt a totális szabadság zászlaját lengetve.

A legkönnyebb dolog utálatos dolgokról írni.

Van pár női ruha, amit gyűlölök, mondjuk a csúcshármas: a gombos kardigán, a kertésznadrág, s a harisnyatartó. Szerintem maximálisan nőietlenek.

S nem vagyok ezzel egyedül. Feleségem mesélte, hogy amikor aktív gimnáziumi tanárnő volt, hallotta kolléganőktől a tanácsot: ha a tanár néni szexis, s a kamasz fiú diákok nagyon nézik őt, a legjobb megoldás felvenni egy csúnya kardigánt, ettől jellemzően lelohad a srácok hevülete, s nyugodtan lehet órát tartani.

Szerencsére a harisnyatartó ma már csak retró viselet, egyszerűen okafogyottá vált a harisnyanadrág megjelenésével.

Ugyanis a XX. sz. 50-es évein végén jelent meg a harisnyanadrág, előtte nem létezett. Korábban kellett a harisnyatartó, hogy ne csússzon le a nő lábán a harisnya. Szóval a derékon viselt harisnyatartó kényszer volt, ez tartotta meg 2-2 ponton a harisnyát.

Anyám mesélte, hogy amikor először munkába állt 1961-ben, első fizetése 900 Ft volt, s ebből elköltött 300 Ft-ot egy darab harisnyanadrágra - akkor ezt csak csempészeknél lehetett kapni, nem volt kapható az országban, viszont minden fiatal nő ilyet akart, szóval aki tudott nyugatra utazni, az rendszeresen csempészett, jobb üzlet volt műszaki cikkek behozatalánál.

Ami azonban meglepett már kamaszkorban: milyen sok férfi imádja a harisnyatartót, azt egyenesen valamiféle szexis ruhadarabnak tekintve. Különösen zavart ez, mert én meg nem tudtam az egészben semmi szexiset látni. Engem kifejezetten zavart, ha láttam az a deréken lógó izét. De láthatóan nagyon elterjedt tetszés volt ez, hiszen a sztriptíztáncosnőknél szinte egyenruha.

Amikor a 80-as évek végén, 90-es évek elején beindult a "szexuális forradalom" a tv-ben, újra ezzel szembesültem. Végképp elkönyveltem: akkor ebben se hasonlítok az átlagra.

Közvetlenül a kommunizmus bukása előtt volt nyugaton ugyanis a nagy televíziós szofterotikus hullám. A kemény pornó már marginális lett, elfoglalta helyét a szubkultúrában, de kiment a fősodorból, viszont még a feminista hullám nem érkezett meg.

Ebben az ideiglenes résben helyett kapott a játékos, sokszor kifejezetten bugyuta erotika. Ma már bármilyen ilyen szofterotika hatalmas tiltakozást váltana ki nyugaton mint “nők megalázása”. Ez a hullám nagyjából a 90-es évek közepéig ment egyébként. Aztán már csak a nyugat perifériáján élt tovább: Oroszországban és Törökországban.

Aki nem élte ezt meg, annak egyes korabeli filmek és tv-műsorok megnézése segíthet. Az olasz Colpo grosso nevű tv-vetélkedőt ajánlhatom példának, ahol a műsor lényege, hogy táncosnők sztriptízt mutatnak be, s a két játékos pontokat gyűjt kérdésekre adott válaszokkal, bizonyos számú hibás válasz esetében pedig vetkőzniük kell.

Magyarországon a német verzió – Tutti Frutti – volt ismert, mert a kábelhálózatokon jellemzően megvoltak a fő német tv-csatornák. Ez nem keverendő a magyar Tutti Fruttival, mely egy keménypornós lap volt a 90-es években, a kettő között csak névazonosság van.

A magyar celeb Kiszel Tünde karrierje is úgy kezdődött, hogy a Tutti Fruttiban volt táncosnő, mármint a német tv-műsorban, nem a pornólapban.

Emellett számtalan más tv-sóműsornak voltak hasonló elemei. Volt egy szintén olasz vetélkedő, ahol házaspárok versenyeztek, s a feleség egyes ruháit “elvesztette” (nem emlékszem a címére).

Tulajdonképpen ezeknek a műsoroknak a hatalmas érdeklődési köre amiatt volt, hogy mindezt a tévében adják, mert egyébként alig volt benne valami, ami ne lenne látható máshol, pl. egy nudista strandon több dolog volt látható, mint ezekben a műsorokban.

Én is csak a német verziót ismertem. Aztán később tudtam meg, az eredeti verzió az olasz, de van a németen kívül svéd és spanyol változat is. Ezekből már csak az ezredforduló után láttam részeket, az internet jóvoltából.

Alapvetően szeretem a sztriptízt, amolyan határesetnek tekintem a művészet és a pornográfia közti szürke tartományban. Ami azonban mindegyik említett műsorban zavart: minden versenyző szinte egyenruhában van, hasonló stílusban öltözve, s mindegyiken van harisnyatartó.

A YouTube-on nem érdemes keresni őket, alig van, nem a meztelenség miatt, hanem a szerzői jogok miatt - inkább pornóhonlapon vagy orosz videóhonlapokon vannak részek.

Idén értesültem ezzel kapcsolatban valami újról. A műsornak volt egy latin-amerikai verziója is, mégpedig brazil változat, Cocktail néven. Teljesen azonos a koncepció: bohóckodó műsorvezetők, táncosnők, andalító zene, bugyuta kérdések, 2 versenyző, akik vetkőznek, ha pontokat vesztenek.

Viszont egy hatalmas meglepetés: a brazil verzióban szinte sosincs harisnyatartó!

Hát, azt hiszem, még egy jele annak, hogy szocializációm során magamba szívtam a latin-amerikai kultúrát, s az ottani közelebb áll hozzám.

Folytatva a korábbi témát.

A vizes akváriumomban sikeresen elértem a kiváló vízminőséget. A hőmérséklettel volt egy kis baj, de végül kiderült: a hőmérő rossz. Plusz azt tanácsolták nekem, mindenképpen legyen az akvárium alatt valamilyen réteg, szóval tettem alá habszivacsot.

Végülis arra jutottunk, csiga legyen az akváriumban. Eredetileg zebracsigát - Neritina zebra - akartam, de sehol nincs éppen, így sisakcsigát - Neritina pulligera - vettem. Három darabot. Az egyik megszokta az új helyet, folyamatosan mozog. A másik is megszokta, de passzívabb. A harmadik félórás gondolkodás után elbújt, a növények közé, nem akar megjelenni azóta.

A csigák gyakorlatilag nyertek a lottón. Ahonnan vettem őket, ott egy teljesen dísztelen akváriumban voltak, 30-40 csiga együtt, kevés élelmiszerrel. Ehhez képest most hatalmas teret kaptak, ráadásul tele algával.

Eleve a "piacgazdaság" szó egy szómágia eredménye, valódi jelentése: "kapitalizmus", csak a rendszerváltozáskor nem merték ezt a szót nyíltan kimondani, így született a "piacgazdaság" szó helyette. Olyan ez, mint "prostituált" helyett a "szexmunkás" szó, meg a "buzi" helyett a "meleg".

Ősi ballib hittétel: van valamilyen jó kapitalizmus, amihez képest van egy elrontott verzió, ez az amit pl. Zorbán is művel. Azaz a feladat: eltávolítani a hatalomból a Fideszt, megszüntetni a rossz haveri-maffiózó álkapitalizmust, s helyére bevezetni a jó, européer igazi kapitalizmust, lehetőleg Gyurcsányné szakértői kormánya vezetésével.

Egyrészt a kapitalizmus mindig haveri, s létrejötte mindig állami alapú. Az államtól független kapitalizmus egy későbbi szakasz, amikor a nagytőke immár átvette az államot, azt irányítja: ekkor a kapitalizmus már valóban nem függ az államtól, hiszen immár az állam függ a kapitalistáktól.

Kérdés, ez kinek jó. Gyakorlatilag senkinek. Vajon jó-e a kisembernek, hogy elveszti minden ráhatási lehetőségét az államra?

Persze az igazság kedvéért hozzá kell tenni, a "jó kapitalizmus" mítosz a "jobboldalon" is él, ott azt jelenti: valami titokzatos balosok elrontották a rendszert, ezért szar.

Egy dologért mégis dicséretet érdemel Bodnár, a "szociáldemokrata" DK ultraliberális árnyékminisztere: többször is bátran kimondja a "kapitalizmus" szót. Szerintem a szőnyeg szélére fogja ezért még állítani a főnöke, Gyurcsány.

A művészet szabadsága álságos érv, hiszen nincs egyetlen dolog se, mely speciális jogokkal bírna a szabadság terén.

A ballib álláspont még inkább álságos: dichotómiát állítanak a szabadság és a tiltás, a cenzúra közé. Miközben ők üvöltenének a leghangosabban, ha valami számukra elfogadhatatlan jelenség hivatkozna a művészi szabadságra.

Csak egy példa. A 90-es években a magyar ballibek kutatták hol adják ki a neves német államférfi, Hitler Adolf műveit, s megpróbáltak ez ellen minden eszközzel fellépni. A magyar kiadót - Gede testvérek - évekig üldözték. Egy dolgot értek el ezzel: azt sugallták, ez valami csodás mű, tele nagy igazságokkal és titkokkal, melyet a hatalom el akar rejteni az emberek elől. De aki akkor arra hivatkozott, alapvető szabadságjog megismerni egy könyvet, s különösen egy olyat, mely meghatározó erejű volt a XX. sz. történelmében, ennek tiltása abszurd és szabadságellenes, azt azonnal legalábbis nácirelativizálónak nevezték. (Ma már a konkrét kérdés egyébként elavult, a mű a neten kb. tízezer helyről letölthető, csak az nem olvassa el, aki direkt nem akarja, s ma már kb. senki se hiszi, hogy nagy titkos igazságok lennének benne.)

De a lényeg: sose a szabadság és a tiltás harcol egymással. Teljes szabadság nincs és nem is lehet. Minden társadalom tiltásokra épül, legyenek ezek jogszabályok vagy íratlan normák.

A harc mindig az: mi legyen tiltva és mi legyen támogatva, s esetleg mi legyen a semleges szürkezóna köztük.

A tisztességes ballib álláspont az lenne: szerintünk a homoszex pozitív jelenség, így annak propagálása jó. S nem az álszent hivatkozás a művészi szabadságra.

Ez talán a legnagyobb lelki bánata a magyar ballib keménymagnak.

Még az 1990-es választások előtt ki lett találva az antiszemita-kártya mint a mindenkori "jobboldal" ütésére szolgáló biztos érv. S nagyon jól működött, ebben sokat segített az a tény, hogy ténylegesen is létezett antiszemita összeesküvéselmélet a "jobbos" szavazótábor egy részében.

A jelenség akkor kezdett megszűnni, amikor a Fidesz átment a ballib táborból a nemzetibe - érdemes emlékezni a Fidesz 90-es évek eleji gúnynevére: "Zsidesz" -, majd pedig különösen akkor, amikor a Fidesz 2010 után sikeresen szétszakította az addig szinte egységesen ballib magyar zsidóságot.

Ehhez már csak bónusz volt a 2015-ös migránsválság, ahol Orbán álláspontja a józan ész oldalával egyezett, míg a ballibek az abszurd európai konszenzus oldalára álltak, nem számítva arra, hogy az ideiglenes lesz, s lassan átmegy Orbán oldalára az európai konszenzus, ez kiütésszerű eredmény lett a ballibeknek.

Mára a dolgok egyenesen odáig fajultak, hogy aki nem áll határozottan Izrael oldalára, az antiszemita-gyanús. S aki a korábbi abszurd migránspárti állásponton van, az is antiszemita-gyanús tehát.

Tegyük hozzá: a hivatalos magyar álláspont az izraeli-palesztín ügyben természetesen marhaság, a valóságban ez nem egy "ártatlan Izrael és terrorista palesztínok" ügy.

A Fidesz-álláspont egyszerűen pragmatikus, s pont bele is illik a korábbi narratívába. Ballib oldalról pedig egyszerűen nincs válasz, nem is lehet, hiszen bármilyen kritika antiszemita-gyanús lenne. Az egyetlen kritika a konteó, valamelyik ATV-műsorban haknizva Konok adta elő, lásd kb. "a Fidesz filoszemitizmusa álca, de a fideszesek értik, s tudják, hogy az antiszemitizmus a valódi program", de ezt olyan arccal mondta, hogy ő se hiszi el komolyan, csak saját imidzsépítésének része.

Furcsa fogalom a "tanszabadság", mármint liberálisoknál.

Azt jelenti: ha a tankönyvet nem mi írtuk, akkor a tanár bármit taníthat, az ellenkezőjét is. Ha viszont mi írtuk, akkor tanítsd azt, kussolj, hisz az iskola nem a tiéd.

Ha mondjuk a tankönyv nem isteníti a homokosságot, akkot alapvető emberi és tanári jog az iskolai órán éljenezni a homokosságot. Ha viszont a tanhatóság homoklobbista, liberális, s a tankönyv is ilyen, akkor egy keresztény tanárnak is kutya kötelessége tartania magát a könyvhöz.

A következtetés mindig ugyanaz: mindez szimpla hatalmi kérdés. Azaz nem szabad belemenni a szabadság-vitázgatásba. A politikai hatalmat meg kell szerezni, birtokolni kell, s keményen alkalmazni.

Itt ugyanis vagy mi diktálunk vagy ők, a kettő kizárja egymást.

Igencsak vidám dolog a ballib keménymag világnézete: mindig abszolút igazság a mindenkori nézet, s mindig náci, aki ellene van, viszont pár évente az abszolút igazság változik, sőt időről időre a mindenkori igazság a pár évvel ezelőtti ellentétje. A tegnapi hithű ballib tehát ma már náci, ha kitart a korábbi direktíva mellett.

Pár éve még az is náciságnak számított, ha valami a "menekült" szó helyett a "migráns" szót használta, s eleve embertelen barbárságnak számított bármilyen határellenőrzés. A legnevesebb ballib megmondóemberek cikkek sorozatában írták le, hogy a határellenőrzős állatkínzás is egyben: ez nem vicc, én még emlékszem, amikor 2015-ben az volt az egyik vád Zorbán ellen, hogy a déli határkerítéssel kiirtja a földikutyákat.

Egyébként meg csak így tovább: a liberálisoknál senki se képes jobban nevetségessé tenni a liberalizmust.

A Soros Magyar Hangjának extra adása szinte alig orbánozott, az idő 90 %-át elvitte a pánikolás, hogy ezek a csúnya iszlamisták meg fogják semmisíteni csodás gyerekkúrós-szivárványos nyugati civilizációnkat.

Egyrészt maga a képlet is hamis, ez egy álprobléma. Az iszlám persze ma is erős vallás - nem olyan, mint a kereszténység, mely egy hanyatló, haldokló dolog -, de messze van virágkorától, s terjeszkedési potenciálja nulla. Az iszlám manapság nem terjed, elérte maximális határait, ezen túl csak migrációval terjed. Ráadásul az iszlamizmus abszolút nem egyenlő az iszlámmal.

A nyugat nem keresztény. A nyugati kereszténység csak azért életerős és aktív, mert a nyugaton kívül hatalmas bázisa van. (Ha van esze a katolikus vezérkarnak, akkor a jelenlegi szégyenbohóc Patagóniai Ferkó halála/leváltása után egy kőkemény katolikus négert tesznek Szent Péter római trónjára, aki vasököllel szétcsap a "reformerek" között.) A mai nyugat újpogány, progresszív new age vallású, az is paródiaszerűen.

Ha az iszlám meg tudná semmisíteni ezt a mai nyugatot, az jó hír lenne. Sajnos azonban nem tudja, ehhez nincs ereje. Lassú, hosszú, egyre torzabb haldoklás lesz a nyugat sorsa.

Ami biztos: a kisemberek nem állnak a Soros Magyar Hangjában pánikolók oldalán, sőt remélik csapatuk gyors bukását, csapat alatt nem a szaros szerkesztőségüket értve, hanem az egész imádott nyugati rendjüket.

A baloldal - s most nem a ballibeket értve alatta, hanem az igazi baloldalt - "szépsége": képtelen látni a valóságot, helyette egy kitalált valóságképet elemez.

Hosszú cikk sok marhasággal a Mércében, hamis kép a helyzetről, majd hosszas elemzés a nemlétezőről.

Valami titokzatos jelenségként értelmezi a cikkíró azt a helyzetet, hogy a "baloldal" szavazótábora inkább az elit, míg a "jobboldalé" inkább a kisember.

Pedig ezt még annak idején a szovjet propaganda is értette. Annak idején, a 80-as években, még a szovjet tankönyvekben is el volt szépen magyarázva, miért van az, hogy a nagy Szovjetunió kiáll sok esetben a "burzsoázia" oldalán. Ugyanis volt akkor egy olyan kategorizálés, mely az országokat 5 csoportra osztotta:

• a szocialista tábor, ide tartozott a Szovjetunió és minden szovjet mintát követő állam, de a nem-szovjet típusú, viszont egyértelműen kommunista diktatúrák is, lásd Kína, Jugoszlávia,
• volt aztán a főellenség: a fejlett kapitalista nyugat, lásd USA, Kanada, Ausztrália, Japán, Dél-Afrika, Nyugat-Európa, stb.,
• aztán volt a "félfeudális" harmadik világ, lásd az egyértelműen nyugati szövetséges, de a nyugati mintát sokban nem követő országok, pl. Szaúd-Arábia,
• volt még a progresszív harmadik világ, azaz olyan országok, melyek nem fogadták el a kommunista társadalmi mintát, de valamiféle progresszívista eszmét igen, lásd Szaddám Irakja, Kadhafi Libiája, stb.,
• s végül voltak a "nemzeti-burzsoá" rezsimek, melyek egyértelműen kapitalizmust működtettek, nem voltak "progresszív" tendenciáik, de a helyi elit a nyugat ellenében politizált, pl. Indiát rendszeresen ide tették.

Ez utóbbiakról meg volt rendszeresen állapítva, hogy a lakosság ezeket támogatja, hiszen ezek mindenképpen jobb opció, mint a nyugat félgyarmati függőségű államai.

A magyar viszonyokra lefordítva: a magyar "jobboldal" ilyen nemzeti-burzsoá rend, míg a magyar "baloldal" a nyugati függőség híve. S semmi különös abban nincs, hogy az elit így baloldali, hiszen az eredeti állapot Magyarországon éppen ez, s az elit is ez alapján alakult ki a rendszerváltozás után.

Két éven keresztül cenzorként dolgoztam, udvariasabb nevén: moderátorként.

Munkahelyválasztásom fő oka mindig a fizetés. De párszor más motiváció is hatott azért. Amikor pl. 2009-ben elmentem dolgozni a szerencsejáték iparágba, ennek egyik oka az volt, hogy szerettem volna meglátni milyen belülről egy pókerterem és egy kaszinó. Megtudtam. Korábban pókereztem, azóta soha: baromira untat már az egész.

S semmi összeesküvés vagy leleplezés nincs az egészben: határozottam tudom állítani: az onlájn kaszinók és pókertermek nem csalnak soha. Miért nem csalnak? Hát tisztán önérdekből: teljesen csalásmentesen rengeteg pénzt keresnek, hülyeség lenne ezt csalással tönkre tenni.

A másik dolog, ami izgatott: a nagy internetes cégek, szociális hálók cenzurázási gyakorlata. S nem úgy általában, hiszen ez közismert, hanem belülről, alapszinten, a hétköznapok gyakorlatában.

A legjobb persze a Facebook lett volna , de annak cenzúrázása, legalábbis a magyar részén, pár éve még mindenképpen, a volt NDK területén zajlott. A második opció, a magyar Google-nél pedig ez Írországban zajlott.

Nyilván költözni nem akartam. De amikor szociális háló moderátori munkára jelent meg hirdetés, azonnal jelentkeztem, pedig az elején még nem is volt tudható, ez melyik cég. Aztán elvégeztem két tesztet, egy intelligencia- és egy logika-tesztet. A végén fel is vettek munkába. Nagyon komolyan vették: 5 teljes hét felkészítés volt.

A cég: a TikTok.

Van egy mítosz a cenzori munkáról: hogy hű de stresszes, meg micsoda lelki megterhelés, az ilyen pozícióban dolgozók kiégnek, tönkre mennek. Eddig is tudtam, de most már belülről tudom: mindez egyszerűen marhaság. Ez a dolgozók önfényezése, pont amikor az autószerelő minden munkát nehéznek nevez, hogy ezzel is éreztesse: mekkora szakember és hős ő. Szóval nem, a cenzori munka nem nehéz és nem terhes, lelkileg teljesen elviselhető. A fő baj vele a valóságban: unalmas.

Talán a legfontosabb tehát: a moderátori munka nem stresszes, hanem dögunalmas. A moderálandó anyagok 99,9 %-a semmilyen kihívást nem jelent. A tévhitek szerint kb. minden tizedik posztban gyereket basznak, állatot kínoznak, meg öngyilkosságot követnek el - a valóságban ez ilyesmi a fehér holló kategóriája.

A cenzori munka alapvetően 4 részre osztható: közízlés védelme. törvényesség védelme, közerkölcs védelme, politikailag motivált törlés. Persze van más is, számtalan kategória van, de ezek a legalapvetőbbek.

A közízlés védelme nyilvánvaló: amit az átlagember ízléstelennek hisz, az ne látszódjon. Azaz az ilyesmit tartalmozó anyagot tilos feltenni. Példa: szaró, hányó ember, súlyos balesetről készített kép, ahol látszik a sérült, állatkínzás, stb.

Ezek közül az állatkínzás speciális. A szakszerű élelmiszer célú állatölés nem számít kínzásnak, azaz engedett. Kicsit leegyszerűsítve: disznóvágásról szabad posztolni, kutyába rúgásról nem.

A törvényesség védelme se túl bonyolult. Azaz pl. senki se dicsekedjen a platformon, hogy mit lopott, meg ne használja a lehetőséget mondjuk orrgazdaságra.

A közerkölcs már kissé sajátos. Itt a követelmény a pornó és meztelenség általános tilalma. Ide értve a szexre utalás tilalmát is, pl. teljesen felöltözve, kihívóan banánt nyaló nő is tilos. Sőt felnőtt kor alatt a félmeztelenség is tilos, kivéve ha az társadalmilag nincs stigmatizálva. Példa: 15 éves lány bikiniben tilos, kivéve ha strandon van.

A politikai motiváltság egyrészt külső, másrészt tartalmi.

A külső: vannak eleve tiltott szervezetek, melyekről csak azokat ellenezve szabad posztolni. Pl. az Al-Kaida. De vannak ilyen jelképek is. Pl. horogkereszt csak akkor posztolható, ha az nyilvánvalóan buddhista és nem náci jelkép, vagy ha valaki tüntet a nácizmus ellen. A legnagyobb gonoszok gonosza Hitler német politikus, őt csakis történelmi dokumentumfilm vagy ellenzés kontextusban szabad szerepeltetni.

Ha kamasz lennék, komolyan utánanéznék ki ez a Hitler nevű fazon: biztos nagy arc lehetett és jókat mondhatott, ha ennyire tiltják.

Érdekesség amikor ott dolgoztam, az egyetlen eleve tiltott magyar vonatkozású dolog a nyilaskereszt volt, modern magyar szervezet nem szerepelt a listán, tehát pl. a Mi Hazánk nem esett tiltás alá. Már nem emlékszem biztosan, de azt hiszen a Dúró Dóra eleve rendszeres tiktokos volt (lehet, hogy ma is az, de nem fogom most megnyitni az alkalmazást, a cégtől való kilépéskor töröltem a telefonomról, mert nem látom használatának értelmét, hisz nem vagyok kamaszkorú és nem tervezek a telefonom kamerája előtt táncikálni se, a profilom viszont máig megvan, nem töröltem, ezt elsősorban tesztelésre használtam).

De visszatérve a politikai cenzúrásra. A belső szempont a nehezebb. Egyrészt vannak "védett csoportok", melyeket kritizálni se szabad, általánosan se, udvariasan se. Minden más esetben a kritika szabad, de a gyűlölködés nem. Jó példa: a homokosság esete. A homokosokat nem szabad civilizált hangnemben se kritizálni, nem mondható olyan, hogy pl. "szerintem nem lenne szabad, hogy a homokosok házasodhassanak", viszont a homofóbok ellen csak az agresszív kritika tiltott, azaz az, hogy "minden homofób idióta" azt szabad, de azt nem, hogy pl. "az összes homofóbot fel kellene akasztani".

Ami a legnagyobb tanulság: a nyugati liberális rend rendkívül zárt. Hiába jön a magállamokba idegen tőke, azt ellehetetlenítik vagy megadásra kényszerítik.

A cég példája rendkívül jól érzékelteti itt ezt. Még a platform betiltása is napirendre került az USA-ban kitalált okok alapján, pár napig 2019-ben az alkalmazás törölve volt a Google Playből és az Apple Store-ból, maga Trump elnök állt ki a cég ellen rendkívül hevesen!

Aztán hirtelen engedélyezték. Miután a Kínán kivüli tevékenységre önálló cég lett alapítva (a TikTok eredetileg tisztán kínai), USA-beli székhellyel. a szerverek az USA-ba kerültek (az amerikai titkosszolgálatok hozzáférést kaptak az amerikai "nemzetbiztonsági" ügyekbem a szerverekhez), az alaptőke fel lett emelve, bevéve így amerikaiakat is a tulajok közé. S "mellékesen" a Kínán kívüli platformon immár nem a kínai vezetés világlátása, hanem a nyugati liberális elvek lettek a tartalmi politika alapja.

Érdekesség: korábban nagy téma volt, hogy a "kínai pártállami diktatúra" a platformon keresztül "kémkedik". Aztán amióta az amerikai titkosszolgálat fér hozzá az adatokhoz, hirtelen már nincs "kémkedés". Az már nem kémkedés, hanem demokráciavédelem ugyanis.

Mint ahogy abból is nagy liberális sikítás lett, hogy Oroszország megkövetelte 2021-ben, hogy az orosz felhasználók adatai orosz szervereken legyen, pedig a vonatkozó orosz törvény a korábbi amerikai törvény másolata.

Persze időnként fel-feltör az elemi felháborodás a mélyen rasszista nyugati szuperelitben, mit keresnek ezek az idegen, alacsonyabbrendű, ferdeszemű fajok köreikben.

A kínai főtulajnak persze így is jó volt, a hatalmas profit miatt simán megérte. A cég rendkívül gazdag, aminek oka a platform rendkívüli népszerűsége. Zhang Yiming, az egésznek az ötletgazdája alapvetően helyesen vette észre, hogy a mai fiataloknak már a FaceBook is túl bonyolult, a YouTube meg egyenesen, akadémiai szint, így létrehozta az egyperces videók tárházát, mert egy percig még egy kamasz is képes figyelni. Beáll a fiatal a telefonja elé, mond valami hülyeséget vagy idióta mozdulatokat ad elő, amit a többi fiatal megtapsol és kész, ez az alapja az egésznek.

Azaz a nagytőke fő szempontja mindig a profit, minden más másodlagos. A kínai tőke se csinál mást, ha nyugaton kezd működni.

A következménye ennek: a változásnak szelleminek kell lenni elsősorban, nem gazdaságinak. Önmagában az utóbbi nem elegendő. Persze a nagytőke magánkézben eleve tévút, de ezt máskor is elmondtam: a kapitalizmus, a polgári társadalom zsákutca.

Ahogy a nyugati tőke is simán alkalmazkodik egyébként. Ez nálunk is látható volt: a muszlim és az orosz régióban a homokosság nyílt propagandája pl. tiltott volt!

A fő lépés tehát mindenképpen nem a gazdasági, hanem a politikai reform. Likvidálni kell a polgári társadalmat, a liberális társadalmat, aminek következménye az lesz, hogy megszűnik a tőke minden politikai hatalma. Aztán már lehet folytatni, eldönteni milyen összeghatár felett nem kívánatos a tőke magánkézben, s az e felettit államosítani.

De vissza a TikTokra! Mivel munkám alá esett az amerikai BLM néger rasszista mozgalom csúcspontja, íme a nyugati politikai korrektség vicces jellegének megmutatkozása ezzel kaocsolatban.

A rombolást tartalmazó posztok tiltva voltak alapból. Viszont ez alkalomból az utasítás az lett: a rombolással együttjáró BLM-tüntik, pl. tüntizők betörnek ablakokat, autókat fordítanak meg, vandalizálnak közterületi tárgyakat, kivételt jelentenek a szabály alól, mert ezek jó célért folytatott rombolások. Hiszen a rasszizmus ellen küzdenek.

S a bónusz: ugyanebben az időben a BLM-ellenes tüntik posztolása tilos volt, a teljesen békés fellépéseké is. A magyarázat szerint: mert ezek "gyűlöletbeszédet" képviselnek.

Az abszurd szabályok egyébként még jók is voltak dolgozói szemszögből, lehetett min röhögni. Igazi fellélegzés mondjuk a tízezredik tükör előtt billegő kamaszlány után.

A genderhisztis ügyek viszont idáig mentek, hogy megváltoztatták a szabályokat a józan ész irányába.
Az alapszabály az volt hogy a genderidentitása senkinek se kérdőjelezhető meg. Pl. gyűlöletbeszéd azt mondani egy nőnek, hogy ő nő, ha ugyanő férfinek hirdeti magát. Viszont kezdetben ez odáig ment, hogy ezzel visszaéltek, nők elkezdték mutogatni a meztelen mellüket arra hivatkozva, hogy ők férfiak (a férfi meztelen felsőtest nem tilos ugyanis). Ezért kijött a módosítás: nőinek kinéző mell akkor is tilos, ha a tulajdonosa nem nő. Hihetetlen fasizálódás! A cég burkoltan azt mondta ezzel, csak két nem létezik, ami a genderjogok sárba tiprása! Mintha Putyinisztánban lennénk, ahol a nők nők, a férfiak meg férfiak!!!

S végül: tényleg olyan borzasztó a tartalom? Mint mondtam, egyáltalán nem, inkább az ásítás a jellemző érzés a stressz helyett. A platform felhasználóinak 80 %-a 18 éven aluli. Aminek az eredménye: a tartalom legnagyobb része szimpla hülyeség. Ha meg kellene mondanom mi a legjellemzőbb poszt, nos azt mondanám: kisminkelt. szépen felöltözött kamaszlány aki szexis mozdulatokat próbál előadni a telefonja előtt marhaságokat beszélve.

2 év munka alatt alig volt valóban durva tartalom. Én 3 esetet tudnék megosztani, amivel személyesen találkoztam:

• mexikói narkóleszámolás: a díler srác láthatóan meglopta feletteseit, ezért elfogták, s macsetével könyökből levágták mindkét kezét, majd a földön fetrengve hagyták - tipikus "ne lopj, díler, mert te is így jársz" narkókartelles "oktató" videó az új "alkalmazottaknak",
• tengerimalacos hülyegyerek a vécén lehúzza élő tengerimalacát, a kisállat másodpercekig küzd a vízsodrás ellen, de végül persze veszít,
• szakszerűtlen, kegyetlen kecskevágás: az arab kinézetű srác nem ölte le rendesen a kecskéjét, azaz nem vágta át a torkát (ez a normális muszlim "halal" módszer, az állat ebben az esetben halott 4-5 másodpercen belül, sok ilyen videót láttam muszlim ünnepekkor), hanem félig vágta át, majd az állatot felakasztotta horogra, s elkezdte nyúzni még élve, a szerencsétlen kecske meg vérzett és üvöltött a fájdalomtól - mivel hagyományos egyperces videó volt, nem láttam a végét, gondolom, az állat haldoklott 7-8 percig még.

De ismétlem, az ilyesmi ritkaság. Sokkal inkább az irdatlan hülyeség a jellemző. Van egy jó mém a TikTokról, én még másfél éve láttam: "Ha azt hiszed, hogy a fiatal nemzedék a jövő záloga, telepítsd a TikTokot, s nézegesd pár órán keresztül a videókat!". Mondanom se kell: a mém teljesen igaz.

Káros a TikTok? Nem hiszem. Nyilván elősegíti a hülyeség terjedését, dehát ez mindenre elmondható. Végülis egyperces videókban értelmesen is lehetne beszélni. A TikTok legnagyobb bűnének a különböző "kihívásokat" tartják, lásd jön egy hülyegyerek, felugrik, a bal kezét a háta közepére teszi, jobb kezével átnyúl jobb térde alatt és megfogja bal fülét, azt üvöltve, hogy "kricc!", majd azt mondja "te is csináld meg, ha mered", mire jön több százezer hülyegyerek és megcsinálja. Alapvetően ezek szimpla marhaságok, a tényleg veszélyes "kihívásokat" a vezetőség jellemzően cenzuráltatja. (A "kihívás" példa lopott, aki rájön honnan, annak gratulálok.)

Akit érdekel, annak egyébként ajánlom. Munkavállalói szemszögből a cég teljesen korrekt. Tízszer is inkább beszélnek a dolgozóval, mielőtt kirúgnák. Rossz teljesítmény esetében nem kirúgás van, hanem plusz képzés, több tréning, személyes segítő rendelése a dolgozóhoz. S tényleg nagy hülyeséget kell elkövetni az azonnali elbocsátáshoz, az én időm alatt csak ténylegesen munkaszabotáló embert rúgtak ki. Plusz a munkerőpiaci átlag felett van kb. 20-25 %-kal a bérszint.

Számomra lett egy plusz haszna is az egésznek: növekedett a cigányok iránti toleranciám. A magyarországi TikTok-felhasználók kb. harmada ugyanis cigány. Így belátást kaptam a cigányság életébe. Mondjuk továbbra se szeretnék cigány szomszédot, de kezdtem megérteni a cigányokat: valójában nem gonoszok, egyszerűen csak még közel vannak a nomád mentalitáshoz, ami számunkra furcsa dolgokra készteti őket. De egyébként sok pozitívumot is mutatnak emiatt: szolidaritás egymással, családszeretet, a gyerekek imádata. Ja, s a lovas videók: olyan állat iránti szeretet árad belőlük, hogy döbbenetes. Lásd cigány kamaszgyerek, olyan kinézettel, hogy nem szeretne senki se találkozni vele az utcán, de a gettótanyán büszkén sétál a lovával, azt rendesen gondozza, s lám még videót is készíttet magáról.

Egyébként, a közhiedelemmel ellentétben, nem látok Magyarországon problémás cigánykérdést a jövőben. A kamaszlányok szintjén a cigányság integrációja már meg is valósult: a cigány kamaszlányok ugyanolyan telefonokat használnak, mint a magyar kamaszlányok, ugyanúgy vannak öltözve, ugyanolyan marhaságokat beszélnek, s ugyanúgy idétlenkednek.

De azért most elsősorban boldogság tölti el szívemet: boldog vagyok, hogy 12 hónapja nem láttam egyetlen videót se Csárlitól, sőt nem is hallottam róla semmit. Charlie D'Amelio a TitTok fő sztárja, már 10 milllió dollár körül keresett a lájkokból.

A következtetés: "nem vagyok szabad, mert nem vagyok szabad".

• Az a szabadság, ha elmondhatom, amit akarok.
• Dehát te most éppen azt teszed.
• De nem gondolkodhatok szabadon. Mert propaganda van, uszítanak, megosztják a népet.
• Dehát szabad fórumok vannak a kifejezésre, pl. itt.
• De nem hall meg minket senki!
• Mi akkor a szabadság számodra?
• Az igazi szabadság az, ha az van, amit mi akarunk!
• Te szabad vagy?
• Nem, mert alulfizetik az egészségügyet és az oktatást.

A szélsőségesen zsidópárti blogger szerint a palesztínpártiság csak egy hülye divat.

S még sok tekintetben igaza is van. Szerintem is valószínűsíthető, hogy a palesztínpártiak zöme nem is tudja mit csinál, csak zsigeri az egész.

A dolog sajátossága a magyar következmény. 20-25 éve még minden tiszta volt: a "baloldal" zsidópárti volt, a "jobboldal" palesztínpárti, a korai Jobbik gyűlésein a palesztín kendő rendes használati eszköz volt, az Árpád-zászlóval szinte azonos gyakorisággal. Ma a helyzet vicces: a "baloldal" és a "jobboldal" továbbra is utálja egymást, de már mindketten zsidópártiak. De ez csak magyar egzotikum.

Nemzetközileg a helyzet egész más. S nem úgy, ahogy ezt a szélsőséges zsidópártiak hiszik, hogy antiszemitizmus van a háttérben. Nem, nem az van, hanem a szimpla "antiimperialista" eszme vulgarizált verziója, lásd elnyomottak = jók = baloldal, azaz Hamasz = palesztínok = jók = baloldal, tehát zsidók = elnyomók = rosszak = jobboldal

A szerző csak egy dolgot "felejt el": pedig ott van, mint elefánt a szobában. Ez a palesztín zászlónál kb. 100-szor jobban reklámozott jelkép: az ukrán zászló. Ahol a modell pontosan ugyanígy zsigeri, ráadásul ez hatalmi szóval is megerősített zsigeriség. De ezt nem említi meg, mert e kérdésben ő is a "divatliberalizmus" oldalán áll.

S aláhúzom: nincs bajom azokkal, akik tényleg a palesztín ügy mellett vannak, s emiatt tüntetnek. Ahogy az ukránokkal sincs bajom - persze nem értek velük egyet, de BAJOM nincs velük. Teljesen legitím dolog tüntetni jelképpel, csak legyen ez autentikus és őszinte.

Az egyik ballib követelés az iskolai indoktrináció, propaganda beszüntetése, helyette szabad, semleges oktatás bevezetése, mely nem adatokat magoltat, hanem gondolkodni tanít.

Képzeletbeli matematikaóra a semleges, szabad iskolában: "Gyerekek, ma arról fogunk beszélni, hogy mennyi 2 + 2. A legutóbbi közvélemenykutatások eredményei szerint országunk lakossagának 95 %-a szerint a válasz '4'. Viszont 4,9 % nem válaszolt a feltett kérdésre, 0,1 % pedig azt mondta, hogy '5'. A súlyozott átlag '4,001'. Tehát azt mondhatjuk, hogy egyértelmű válasz nem adható a feltett kérdésre. Vége az órának."

Az 500 évnyi török uralom sajnálatos következménye Bulgáriában az önbecsülés hiánya.

Az erőszakos, ellenséges, idegen uralom megtanította az embereket: jobb csendben maradni, nem hőzöngeni, mert baj lesz belőle. Önmagában persze természetes viselkedés, minden közösség alapértéke az önvédelem, hiszen ha a közösség léte veszélybe kerül, akkor minden más értelmét veszti. A gond az, ha ez túlmegy egy adott határon.

Az ember egy adott pillanatban ugyanis nem képes lelkileg tűrni az alávetettséget, így megpróbálja megideologizálni a helyzetet. Ami hatalmas hiba. Mert sokkal, de sokkal jobb arra jutni, hogy most gyenge vagyok, de nem hagyom magamat, hogy most vesztettem, de ezt nem próbálom mentegetni, hanem elismerem, mint alkalmazkodni próbálni a helyzethez, felmentve magamat, azzal hitegetve saját magamat, hogy valójában nem is vagyok annyira elnyomva.

Kisebb mértékben, de a magyarokkal is ezt csinálta a Kádár-rendszer, viszont mára ez elmúlt. Bulgáriában viszont ez nem egy 30-éves időszak volt, hanem 500 év. S máig hat.

Talán a legjellemzőbb a mai nap: Halloween. Ami egy eredetileg nyugat-európai keresztény középkori ünnep - melynek alapja egy kelta pogány ünnep - amerikanizált verziója, mely a XX. sz. végén kezdett agresszívan terjedni a világban.

Sok helyre eljutott, mint sajátos amerikai szokás. Magyarországra is megpróbálták beerőszakolni a 90-es években, kevés sikerrel: sose lett több, mint egyfajta vicceskedés. Bulgáriában ellenben komolyan elterjedt.

Borzasztó élményem 2005-ből. Budapesten a belvárosban minden csendes, az egyetlen iskola, ahol van halloweeni díszítés és önneplés az a Bajza utcai bolgár iskola.

Persze Bulgáriában ez egy teljesen vallásmentes ünnep. Még az a kapcsolat se lehetséges, ami Magyarországon lehetséges lenne. A nyugati kereszténységben ugyanis létezik Mindenszentek ünnepe, mindig november 1-jén, a Halloween meg tulajdonképpen ennek előestéje. A keleti kereszténységben, azaz az ortodoxiában is, viszont a Mindeszentek májusban-júliusban van (a legkorábbi lehetséges dárum: május 30., a legkésőbbi július 3., a dátum mozog, mindig a Pünkösd utáni vasárnap), azaz semmi kapcsolat nincs Mindszentek és Halloween között, azaz a Halloween egy teljesen vallásmentes esemény az ortodox világban.

Ez egyébként nem egyedi dolog. Az oroszoknál így lett pl. a karácsonyfa "újévi fa", mert egyszerűen a fát akkor állították fel, amikor a szokás bement Oroszországba Németországból a XIX. században, mint nyugaton, amikor viszont nem volt Karácsony Oroszországban, így a fa nem kötődött össze soha a Karácsonnyal. Ami miatt az ateizmust hirdető szovjer rendszer se tiltotta be soha a faállítást, hiszen mi ok lenne egy teljesen szekuláris, újévi szokás ellen fellépni.

Szóval Bulgáriában van Halloween. Az ezredforduló után kezdett kialakulni valami ellenállás nacionalista-vallási alapon, de ez is gyenge. Annyira persze nem elterjedt ünnep, mint Amerikában, de pl. az iskolákban tömegesen ünneplik.

Más ortodox országokban ennek nyoma sincs. Görögországban az átlagember nem is tudja mi a Halloween, csak amerikai filmekben látta, s ha bárki ünnepelné, gyorsan elterjedne róla, hogy az illető amerikai. Oroszországban már jelen van valamennyire, a 90-es évek liberális évtizede alatt megjelent az ünnep az orosz nagyvárosokban, de mára visszaszorult, marginalizálódott, átlagosan az orosz lakosság 4-5 %-a ünnepli.

Egyébként a nyílt Halloween-ellenes kampánynak nem vagyok híve, ez csak jobban reklámozza az adott dolgot. Vannak pl. a FB-on ilyen csoportok, hogy "Ki a Halloweennel a bolgár iskolákból és óvodákból!", a bolgár állami tv-ben van egy keresztény műsor minden héten, ott ilyenkor hisztérikus ellenkampány szokott lenni a "sátánista ünnep" ellen. A legjobb eszköz a lassú feledés, eljelentéktelenítés.

Már írtam a bulgáriai önkormányzati választásokról.

A Balkánon az élet érdekes, mindig történik valami. Lehet a kormány totálisan euroatlantista, a kulturális háttér akkor is marad az ami. Ezért is marhaság teljesen helyidegen értékrendet kényszeríteni egy társadalomra, de most nem erről, hanem a konkrét helyzetről.

Bulgáriában máig létezik a választási csend intézménye, ami Magyarországon is volt a 90-es évek végéig, azaz a választás napja előtti napon tilos kampányolni. Persze senki se tartja be, a neten egymás után jönnek a reklámok, a fő kormánypárt buzis hangulatú reklámja minden második YouTube-videó alatt megjelenik), ha az ember nem használ éppen VPN-t, hanem normál bolgár IP-címmel jelentkezik be (pedig a kormánypárt szófiai polgármesterjelöltje csak kulturálisan homokos, ténylegesen nem az).

De a legviccesebb: a pénteki nap rendkívül sűrű volt. A köztársasági elnök és a kormány közti harc újabb része zajlott le. A köztársasági elnök Bulgáriában ugyanis, bár nem feje a végrehajtó hatalomnak, valamivel erősebb, mint Magyarországon, ez eleve következik abból, hogy nem a parlement választja meg, hanem a nép, de alkotmányosan is: vannak egyes intézmények, melyekben az államfőnek saját kinevezési joga van, azaz nem úgy, ahogy Magyarországon, ahol a köztársasági elnök minden kinevezési joga kormányzati ellenjegyzéshez van kötve: a magyar köztársasági elnök tulajdonképpen csak saját kabinetjét, saját munkatársait nevezheti ki a kormány hozzájárulása nélkül. Bulgáriában nem így van, az államfőnek valós hatalma van pl. az állambiztonsági szervek vezetősége terén, de még az igazságszolgáltatásban is. Nem ő az ország vezetője, de van bizonyos hatalma.

A történet megértéséhez tudni kell, hogy Bulgáriában létezik az úgynevezett gépi szavazás, azaz nem papírokat tölt ki, ikszel be a szavazópolgár, hanem ehhez használhat gépet is, kb. mint ahogy az USA-ban. Hosszú ideje létezik gyanú, hogy a gépek manipulálhatók. Most a géppárti kormáyzat adott ehhez érvet akaratalanul: az egyik miniszterhelyettes megjelent a szavazógépek igazoló eljárásán, s teljesen abszurd módon ott gyanúsan viselkedett. Amit a Nemzetbiztonsági Állami Ügynökség konstatált, aminek hatására pedig a Központi Választási Bizottság betiltotta a gépes szavazást. Mindezt a szavazás kezdete előtt 20 órával!

Hatalmas ütés ez a fő kormánypártnak, a PP-nek, melynek egyik alapvető ígérete a gépi szavazás kötelezővé tétele volt.

A PP többi ígérete már nevetségessá vált: hiszen nem tettek semmit Bojko Boriszov "korrupciós modellje" ellen, sőt koalícióra léptek Bojko Boriszov pártjával. Most ígérték még a gépes szavazást, Bulgária belépését a Schengen-övezetbe, s a bolgár leva felváltását az euróval, ez utóbbi a legkevésbé fontos belpolitikilag, mert ezt Boriszov pártja is ígéri. Most ott tartunk tehát, hogy a "korrupcióellenes" és "euroatlantista" PP semmit se tud teljesíteni, még a gépes szavazást se.

Az eredmény egyébként is katasztrofális a PP számára, tulajdonképpen nem tudtak sehol se igazán áttörni, a PP nem lett az ország új vezető pártja, továbbra is a GERB - Boriszov pártja - jóindulatától függ a kornányzati képesség.

Ami persze jó hír. A GERB nem egy jó párt, számomra teljesen idegen, de a PP még nála is rosszabb.

Magyar párhuzamot nehéz mondani, de a GERB kb. az első Orbán-kormány alatti Fidesz, míg a PP kb. Hadházy. Persze sántít, a példa, de ad valami infót a helyzetről.

A választás eredménye pedig az lett Szófiában, amit előző cikkemben jósoltam. Megyénként a legerősebb párt: sötékék = GERB, világoskék = PP, zöld = török, piros = szocialisták, sárga = helyi szervezet:

Politikailag a kormánykoalíció győzött, megerősödött. A GERB és a PP nem tudta egymást legyőzni, így egymásra szorulnak, azaz a kormány megerősödött. Bojko Boriszov ügyesen lépett, hogy a fővárost odaadta a PP-nek.

U. i.: Novembertől kevesebb időm lesz, azaz minden valószínűség szerint csak napi 1 cikket fogok tudni feltenni. Sajnos ez van, az anyagi kötöttségek folytan visszahúznak a fogyasztói társadalom liberális mocsarába.

A legfontosabb európai fegyveres konfliktusok a történelem során. Abból a szemszögből, hogy vannak-e tartós eredményeik. Úgy írom, mintha nagyon távolról nézném, szinte egy másik bolygóról.

ókor (5 esemény):

Római Hódítások i. e. 752 - i. sz. 555

Róma meghódítja előbb Közép-Itáliát, majd az egészet, aztán az egész mediterrán vidéket és Európa nagy részét. Azért i. sz. 555 a végszám, mert ez az utolsó nagy és sikeres terjeszkedés. Eredmény: a latin nyelv hatása a kultúrára máig, s ma 900 millió ember anyanyelve latin származék.

Görög-Perzsa Háborúk i. e. 499 - i. e. 449

Eredmény: Perzsia kiszorul Európából. A perzsa kultúra hatása megszűnik a régióban.

Macedón Háborúk 336–323

Nagy Sándor egyesíti a görögöket, meghódítja az akkori ismert világ felét. Eredmény: a görög egység megmarad, a görög kultúra hatása messze terjed a görög lakosságon túl, az egész kelet-mediterráni térségben, sőt Közép-Ázsiában is megmarad sok ideig.

Karthágói-Római Háborúk i. e. 246 - i. e. 146

A kor 2 nagyhatalmának konfliktusa. Eredmény: Róma marad az egyetlen naghatalom a régióban, Karthágó megsemmisül.

Gót-Római Háborúk i. sz. 248 - 554

Eredmény: a gótok megdöntik a Nyugat-Római Birodalmat.

középkor (8 esemény):

Arab Hódítások 622 - 1492

Az arabok elfoglalják az akkori ismert világ nagy részét. Eredmény: Európából végül kiszorulnak az arabok, de Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában máig hat mindez: itt ma arab/arabizált népek élnek

Frank-Lombard Háborúk 755-774

A frankok legyőzik a Észak-Itáliát uraló lombardokat. Eredmény: a frankokkal szövetséges római pápa világi uralma itt kezdődik el.

Magyar Hódítások 862-955

A magyarok "kalandozásai". Eredmény: a magyarok végül vereséget szenvednek, de elismert országot képesek kialakítani a Kárpát-medencében.

Angol-Normann Háború 1066-1071

A normannok legyőzik az angolokat. Eredmény: új angol nemzet jön létre, a mai angolok e hódítás eredményei. E nélkül a mai angol nyelv se létezne, mely az újlatin normann és a germán angolszász keverékeként jött létre.

Mongol Hódítások 1223-1552

A mongolok megtámadják Közép- és Kelet-Európát, Közép-Európában csak pár évig maradnak, de keletebbre egészen a XVI. századig. Eredmény: az orosz állam részekre esik, csak a XVI. századtól képes ismét egyesülni kezdeni.

Római-Török Háborúk 1299–1478

A törökök meghódítják Nyugat-Ázsiát, majd a Balkán nagy részét, végül megsemmisítik a Római Birodalom utolsó maradékát.

100-éves Háború 1337-1453

Eredetileg szimpla dinasztikus vita az angol és a francia király között, kinek van joga a francia trónra - a korabeli jog szerint egyébként az angoloknak volt igazuk. De a kérdésből nemzeti ügy lett, francia szabadságharc. Eredmény: kialakul végleg az önálló angol és francia nemzet.

Török hódítások 1354-1923

A törökök elkezdik Európa meghódítását, Bécsig jutnak, majd visszaszorulnak. Ma kis területük maradt Európában, de hatásuk a Balkánon maradandó, a mai balkáni muszlim lakosság (főleg: bosnyákok, valamint az albánok többsége) e hódítás eredménye, ahogy a máig ható török kulturális hatás a Balkánon.

újkor (10 esemény):

Orosz-Svéd Háborúk 1495-1790

Harc Északkelet-Európában a dominanciáért. Eredmény: Oroszország győz, Svédország megszűnik nagyhatalom lenni.

Orosz-Török Háborúk 1568-1918

Oroszország terjeszkedése délnyugati irányban. Eredmény: Oroszország minden XV. század utáni török hódítást megszerez.

30-éves Háború 1618-1648

Háború egyrészt Ausztria és szövetségesei, másrészt Franciaország és szövetségesei között. Eredmény: gyakorlatilag döntetlen, kialakul a szuverén nemzetállami koncepció mint fogalom, megerősödik Poroszország, a felek elismerik a független Svájcot. Tulajdonképpen a németeken belül az osztrák-porosz ellenségeskedés kezdete.

9-éves Háború 1688–1697

Franciaország háborúja az európai államok ellen, az erős Franciaország igyekszik tovább erősíteni magát, dominálva Európát. Eredmény: katonailag döntetlen, de franncia szemszögből ez vereség, mert nem sikerül a francia hatalmat növelni Európában.

Spanyol Örökösödési Háború 1701-1715

Kihal a Habsburg-ház spanyol ága, a jogos örökös a francia király unokája. Franciaország szeretné gyakorlatilag egyesíteni a két országot. Ez ellen lép fel a többi európai országok koalíciója. Eredmény: az európai államok elismerik a francia király unokáját spanyol királynak, de azzal a feltétellel, hogy Franciaország és Spanyolország sose egyesülhet. Máig hat: bár ez ma már nem hatalmi kérdés, de a jelenlegi spanyol király ennek a királynak az egyeneségi leszármazottja.

A spanyolok nagy bánata máig: az ezt a háborút lezáró békeszerződés adja át Gibraltárt a briteknek.

Osztrák Örökösödési Háború 1740-1748

Az osztrák uralkóház kihal férfiágon, Mária Terézia kerül a trónra, ez ellen tiltakozik Poroszország és szövetségesei. Eredmény: elismerik Mária Teréziát, viszont Poroszország megkapja Sziléziát.

7-éves Háború 1756–1763

Ausztria szeretné visszaszerezni Sziléziát, ezért szövetkezik Franciaországgal, míg Poroszország pedig Angliával. Eredmény: osztrák-francia vereség, Szilézia porosz marad, Franciaország pedig elveszti minden észak-amerikai gyarmatát 1 kis sziget kivételével.

Francia Háborúk 1792-1815

Franciaország megpróbálja ismét egyesíteni Európát saját hatalma alatt, sikertelenül. Eredmény: legyőzik Franciaországot, de az a vereség ellenére nem veszít területet a háború előtti állapothoz képest, megkezdődik a német egység előkészítése.

I. vh. 1914-1918

Erről nemigen kell mondani semmit. Harc a világdominanciáért, Németország szeretne részt kapni a világhatalomból. Eredmény: Ausztria, Németország, Törökország megszűnnek nagyhatalom lenni, Oroszországban győz a kommunizmus, Anglia és Franciaország lesznek Európa urai.

II. vh. 1939-1945

Ez se nagyon elemezendő: Németország megpróbálja visszaszerezni nagyhatalmi stáruszát, sikertelenül. Eredmény: Anglia és Franciország megszűnnek nagyhatalmak lenni, Európát felosztják egymást közt az amerikaiak és az oroszok majdnem 50 évre, majd Oroszország is megszűnik nagyhatalom lenni, s egész Európa amerikai irányítás alá kerül.