Miután kezdtek problémák lenni alig 3-éves telefonommal, újat kellett beszerezni.

Nem követem teljesen a telefonok fejlődését, így most szembesültem 2 technológia és 1 politikai fejleménnyel.

A 2 technológiai:

• az új telefonokra nem tesznek fejhallgató-bemenetet: szerintem hülyeség, bár bevallom, én a telefonomhoz 3 év alatt összesen 1-szer csatlakoztattam fejhallgatót kábellel, de valahogy mégis zavar a lehetőség hiánya,
• az új telefonokat hatamas belső memóriával készítik, s "emiatt" nincs lehetőség memóriakártya hozzáadására: szerintem ez is hülyeség, jobb a memóriakártya, mert átvihető más készülékbe is.

A politikai oldal viszont megdöbbentő. Ma már a 10 legnagyobb gyártó közül 5 kínai, 2 koreai, 2 amerikai, 1 európai (s úgy, hogy az egyik amerikai, a Motorola, is kínai tulajdon). Örvendetes hír ez.

Itt Bulgáriában a helyzet még drasztikusabb. Mivel nem akartam venni normál boltban telefont pénzért, hanem akciós telefonszerződés keretein belül akartam hozzájutni, eleve nem is volt nagy gondolkodás: a 12 gyártó közül 7 kínai, 2 koreai, 2 amerikai, 1 európai.

Mivel eleve kizárható volt az egyetlen igazi amerikai cég, az Apple (nem tetszik az iOs rendszer) és az európai is (a Nokia ma már nem gyárt csúcskategóriát, a legdrágább Nokia se felel meg annak, amit elvárok), így a kérdés rendkívül egyszerű: Kína vagy Korea.

Végülis a kérdés tovább egyszerűsödött: a nekem szükséges összes funkció 2 márka esetében van meg, ez a Samsung és a Xiaomi. A még esélyes Huawei kiesett a saját operációs rendszere miatt, melyet nincs kedvem megtanulni.

Nekem a telefon létfontosságú eszköz, a legkevesebbet telefonálásra használom. Így az egyes funkciók megléte a lényeg.

Nyilván megnéztem független elemzéseket. S azt találtam, hogy a nagy amerikai elemzők szerint is az egyetlen probléma a Xiaomival, hogy "a kínai kommunista titkosszolgálatok adatokat gyűjtenek titokban", egyébként meg minden szuper, sőt a fényképezőgép része jobb, mint a Samsung a Leica objektív miatt, szóval minden jó, csak olcsóbb, mint a Samsung, így a Köles márkát választottam (kínaiul xiaomi = köles).

Eddig egyetlen problémát tapasztaltam vele: kábeles csatlakoztatáskor minden egyes alkalommal engedélyezni kell az adatáramlást, eddig nem tudtam rájönni hogyan lehet ezt állandóra állítani. S a saját drájver telepítése nélkül is megy az adat, bár így néha megszakad hosszú átvitel alatt: amikor áttettem a kb. 200 GB hangköskönyvtáram aktuális részét, párszor megszakadt. Azóta azonban telepítettem a 2 saját drájvert is, hogy ne szakadjon meg ezentúl.

Az viszont döbbenetes, hogy kevesebb mint fél óra alatt fel lehet tölteni 100 %-ra az akkumulátorát, majd bírja 2 napig. Az előző telefon fél napig bírta az utóbbi időben.

Ráadásul még el is tudtam adni a régi telefont jó áron.

Tegnap volt a ballib ünnepi ciklus egyik hagyományos ünnepi eseménye, a Dühöngőnap.

Kijött ugyanis a számukra lehető legkellemetlenebb hír:

Ez kiütéses vereség a ballibek számára. S nem lényegileg, hanem jelképesen.

Lényegileg miért nem? Mert simán lehetséges, hogy a "támogatások" kifizetése aztán akadozni fog, megesik az ilyesmi az EU-ban. Az EU nem szótartásáról híres, azaz gyakori, hogy valami az elméletben igen, majd a gyakorlatban nem. (Lásd erről Bulgária és Románia csatlakozását a Schengen-övezethez.)

De a politikában mindig az elméleti szint a fontos. S most összedőlt a ballib mitológia egyik tartóoszlopa, az "Unió" - így kell mondani ballibául ugyanis, az "EU" és az "Európai Unió" verzió nem eléggé magasztos -, mely valamiféle természetfeletti liberális lény, mely mint a Vörös Hadsereg 1944-1945-ben felszabadítja a világot a rossz alól, többek között elsöpri Zorbán "diktatúráját" is, majd felvilágosultságot és jólétet oszt.

Olyan dühöngés és átkozódás van a kommentmezőkben, ami csak a magyar foci válogatott nagy nyeresége miatt szokott előfordulni. Még a nagy tavalyi ballib választási bukáskor is mérsékeltebb volt a hangnem. Egyes ballib kommentelők egészen az "Unió" szidásáig jutottak! A kedvenc kommentem: "rohadjon meg az egész brüsszeli gittegylet".

Farkasházy pert nyert egy olyan ügyben, melyben nincs igaza.

Megesik ez gyakran: a jó ügyvéd csodákra képes.

Persze közismert, a ballib kánon szerint az igazi demokrata mindig a magyar csapat ellen drukkol. Tök mindegy hány ítélet születik erről.

Persze vannak ballibek, akik nem tartják ezt be, dehát meg is kapják aztán ezért a magukét a saját oldaluktól.

Erről mindenki meggyőzödhet, elég csak a ballib kommenteket olvasgatni akár a konkrét ügyről szóló cikkek alatt.

Hadházi még flesmobot is szervezett az MTVA székháza köré ez alkalomból.

Az ürügy a 444.hu "leleplező" filmje a "propagandáról":

A tipikus ballib valóságtagadó csodavárás újabb esete. Ugyanis e film szemszögéból az emberek 3 nem egyenlő csoportra oszthatók:

• 80 %, akit a téma nem érdekel, ő sehol se fogja megnézni,
• 10 % ballib szavazó, akinek minek, hiszen így is ballib,
• 10 % nem-ballib szavazó, aki viszont érti a témát, s nem lesz emiatt ballib.

Hiszen miről is van szó? Arról, hogy Orbán felismerte azt, amit 1998-2002 között még nem látott: képtelenség viharos ellenszélben kormányozni, s ennek egyik fontos eleme a médiák feletti hatalom. Orbán 2010 után már tudta mit kell tennie: létre kell hoznia egy erős hálózatot, s nem szabad megengednie, hogy a médiák zöme "független", értsd ballib kezekben maradjon. Majd ez a médiahálózat alkalmazni kezdte a liberális médiák bevett módszereit, ráadásul sikerrel.

A liberális médiák emberei meg döbbenten állnak, mint a friss katona a fronton, aki szembesül azzal, nem csak ő fog lőni, hanem rá is lőnek. Máig képtelenek a liberális médiamunkások elfogadni, immár nem övéké a monopólium a médiapolitikában. S nyűgösek: "Zorbán, az úgy tisztességes, hogy csak mi támadunk téged, te meg tűröd, miért nem alkalmazkodsz a zeurópai normákhoz, te csúnya diktátor?".

Pogátsa megbotránkoztat. Már megint.

Egyik kedves szokása: elmegy a ballib szalon eseményeire és ott "fideszes" ízű mondatokat hangoztat. Szerintem az ilyenek után titokban hosszasan hahotázik, látszik az egész arcikifejezésén mennyire élvezi.

Szóval a ballib szalon egyik kedves szokása szavakon lovagolni. Itt éppen a "maffiaállam" szó van terítéken.

Pogátsa kezdi azzal, hogy az Orbán-rendszer kapitalizmus. Már ez súlyosan sérti a ballib keménymag érzéseit, hiszen a hivatalos tanítás szerint Magyarországon "feudál-oligarchizmus" izé van, nem kapitalizmus. Kapitalizmus csak 1990-2010 között volt a Ballib Katekézis szerint, azóta Zorbán leépítette.

Itt még a Pogátsa mellett ülő ballib főszaktekintély Mihályi is támogatja őt, sőt elmondja, szerinte is marhaság az "oligarcha" szó a magyar viszonyokra, mert Magyarországon sose voltak és most sincsenek oligarchák. Ez egyébként tény, magam is sokszor elmondtam ezt, szóval le a kalap Mihályi előtt, hogy ezt a ballib tabut merte kétségbe vonni.

De Pogátsa nem áll le. Jön azzal, hogy valójában marhaság szabadpiaci fejlődésről beszélni, mert ilyen soha, sehol nem volt, a fejlett nyugati államokban is mindig kemény állami segítséggel épült ki a kapitalizmus. Ez megint igaz persze, de ismét sérti a ballib hitelveket. Itt már Mihályi kissé komoran néz.

De még nincs vége. Pogátsa oda is eljut, hogy az egyik élő ballib szent, Magyar Bálint meghatározását is hülyeségnek nevezi, az említett "maffiaállam" kifejezést. Pogátsa elmondja, a világon mindenhol - a szovjet típusú "államkapitalizmust" leszámítva - gazdasági érdekcsoportok ejtik foglyul az államot, csak a foglyul ejtés mértéke eltérő, lásd Skandináviában a mérték csekély, az USA-ban nagyobb, Magyarországon még nagyobb, de van, ahol a magyar szintnél is nagyobb.

Konkrétan szerintem ez nem igaz egyébként, ez nem tűnik jó értelmezési keretnek. Mihályi is itt értelmesen ellenérvel: gyakorlatilag arra hívja fel a figyelmet, hogy ha nincs oligarcha, akkor politikai hatalomra hatni képes gazdasági érdekcsoport sincs, hiszen a kettő ugyanaz.

De most a konkrét állítás igazsága nem érdekes. A válogatott ballib közönség itt egyet is értene Pogátsával, hiszen ez a keret alkalmasabb az orbánozásra. Nem is ez kelt botrányt. Hanem eleve az a tézis, hogy Zorbán rendszere és a jó nyugati rend között nincs valós minőségi eltérés, ez csupán mennyiségi kérdés.

Érezhető is a mély morajlás.

Egyébként érdemes megnézni az egészet, alig 75 perc. Vannak benne más, általam nem említett elemek is.

Minden idők egyik legnagyobb átverése a Pisa-teszt nevű izé.

Lényege kb. mint az intelligencia teszteké: bármit képesek kimutatni, csak azt nem, amire kitalálták őket.

Az intelligencia tesztek valójában egy dolgot mutatnak ki: a rejtvényfejtésben való jártasság képességét. Aki nem szokott jetvényeket fejteni, az rosszul teljesít, legyen bármilyen intelligens is. Aki meg gyakran fejt rejtvényt, az jól teljesít, akkor is, ha nem kifejezetten intelligens.

Olyan ez, mint a sakk. Aki szeret sakkozni, az jól old meg sakkrejtvényt, aki meg nem, az nem.

Erről írtam már korábban. Példát is hoztam rá. Íme a legnagyobb intillegenciamérő sóhivatal, a MENSA egyik hivatalos tesztje:

A feladat: a bal oldali sorozatnak mi a 4. tagja, a megjelölt 4 lehetőség közül kell választani.

A hivatalos válasz – s csak ez számít helyesnek! – a D opció, mégpedig a logika ez:

• az első figura két vonal, ha a kép központját vesszük alapnak,
• a második három vonal már,
• a harmadik öt vonal,
• a vonalak száma a harmadik figuránál az előbbi kettő összege, tehát a negyedik figuránál szintén ez, azaz nyolc vonal.
• csak a D opció tartalmaz 8 vonalat.

Na most, eleve abszurd a logika, teljesen valószínűtlen.

Sokkal valószínűbb lehetőségek:

• a nem keresztezett vonalak száma számít, az elsőn 1, a másodikon 3, a harmadikon 5, azaz a növekedés 2, tehát a negyedik figura 7 vonalas, ennek csak a C felel meg,
• az egy vonással meghúzható vonalak száma számít, az elsőn 1, a másodikon 2, a harmadikon 3, azaz a növekedés 1, tehát a negyedik figura 4 vonalas, ennek csak a D felel meg, azaz ugyanaz az eredmény, amit a Mensa akar, de teljesen más logikával.

A tesztet kitöltő hiába talál meg teljesen jó logikát a rejtvényben, 0 pontot kap, ha az egyébként jó megoldása nem egyezik a rejtvénykészítő logikájával.

Azaz csakis a rejtvényrutin számít. Aki sokat fejtett ilyen rejtvényeket, az egyszerűen tudja mi a szokás, mik a bevett gyakorlatok. Semmi intelligencia tehát, csak gyakorlat.

Na, a PISA-teszt ugyanez. Ha az iskolában PISA-teszteket gyakoroltatnak az órákon a diákokkal, akkor kiválóan teljesítenek a PISA-teszten, ha meg bármilyen más módon oktatnak, akkor az eredmény rossz.

A PISA-tesztfeladványok tipikus elmés rejtvények, beugratós elemekkel. Még egy képzett felnőtt is összezavarodhat, az is, akinek egyébként semmi baja a számításokkal. Egy valaki teljesít biztosan: aki sok tesztet megoldott és nagy a gyakorlata.

Íme egy PISA-tesztpélda:

"A világkereskedelem 95 százaléka a tengeren zajlik, nagyjából 50 ezer tartályhajóval és és konténerhajóval. A legtöbb ilyen hajó gázolaj üzemanyaggal működik. A mérnökök a szél felhasználását tervezik a hajók teljesítménynöveléséséhez, javaslatuk az, hogy legyenek vitorlák rögzítve a hajókhoz, s így legyen kihasználva a szélenergia is, ezáltal csökkentve a gázolajfogyasztást és a környezetszennyezést.

A vitorla használatának egyik előnye, hogy 150 m magasságig megy fel, ahol a szélsebesség körülbelül 25 %-kal nagyobb, mint a hajó fedélzetén. Mekkora hozzávetőleges sebességgel fúj a szél ilyen magasságban, ha a szél sebessége 24 km/h a hajó fedélzetén?"

Na most, tipikus átverős feladat, mert sok irreleváns számadat van benne. Valójában a kérdés az, hogy mennyi 24 km/h + 25 %. Ami pofonegyszerű: a diákok nagy többsége erre 30 másodpercen belül képes választ adni, még számológép se kell, hiszen 24 * 1,25, ami fejben 24/4 * 5 = 30 vagy 24 + 24*0,25 = 30.

A feladat azt méri valójában: ki tudja gyorsan észrevenni az átverős, irreleváns adatokat. Erre pedig egyetlen módszer van: sokat gyakorolni ilyen trükkös kérdéseket.

A kérdés az: az iskolának tényleg az-e a célja, hogy érdekes rejtvények tapasztalt megfejtőit képezze ki?

Folyamatosan üzenget a nyugat Kijevnek.

Olyan dolgok zajlanak, melyek pár hónapja is elképzelhetetlenek voltak. Akkor még minden igazdemokrata köteles volt ismételgetni, hogy a hősi ukrán nép egységessé kovácsolódva küzd, egyre erősebben, az orosz katonák meg isznak és mosógépet lopnak, eleve az egész orosz hadiipar mindjárt leáll - még a jövő hét végéig -, hiszen a sikeres szankciók miatt már csak faásókkal és csúzlikkal képesek küzdeni a gonosz agresszorok.

Most meg a liberális lapok ukrán kudarcokról cikkeznek, immár a NATO vezetői se beszélnek Ukrajna területi integritásának "visszaállításáról".

A nyugat alkudni akar már. Az akadály maga az ukrán elnök, aki olyan jól játssza szerepét, hogy komolyan elhitte magáról, ő tényleg egy szuverén állam szuverén feje.

Én arra tippelek, hamarosan lesz egy újabb puccs Kijevben. A nagyurak új szerepet találhattak ki Zelenszkijnek: a hősi halott szerepét.

A Hodász-Soros konglomerátum folytatja munkásságát Krisztus ellenében.

Most meghívtak egy relativizáló rabbit és egy homokos református ex-papot is e nemtelen cél érdekében.

A műsor végére kiderül: szinte szégyellnie kell magát annak, aki nem homokos.

Soha a világtörténelemben nem volt ennyire nyitott a globális elit, mint manapság.

Ezért is teljes tévedés az az elképzelés, hogy születési, nemzeti, etnikai, vallási alap lenne benne, ill. bármi titkosság, rejtály. Nem, egyik sincs. A globális elitbe való belépés valójában mindenki számára nyitott. Egyetlen feltétel van: annak bizonyítása, hogy az egyén képes elegendő mennyiségű pénzt összeharácsolni. Amint valaki ezt teljesíti, bent is van.

Még hinni se kell semmiben. Ugyanis az alapkoncepció az, hogy aki szupergazdag, az úgyis - önérdekből - a liberális eszme híve lesz, hiszen ez ad a legnagyobb lehetőséget a gazdagodásra.

Nyilván akad olyan, aki képes szupergazdag lenni, mégse liberális, dehát ezzel senki se foglalkozik: a dolog természetéből adódóan ez egy törpe kisebbség az eliten belül.

Azaz ez messze nem olyan, mint pl. a szabadkőművesség, ahol a jelentős társadalmi pozíció mellett szükséges volt az egyéni képességek megléte és az őszinte hit is egyes meghatározott alapértékekben.

A ballibek kettes számú kedvenc "kereszténye", Fabiny Tamás "püspök" érdekes napokat élt át.

Úgy kezdte, hogy azt hitte Jézusban az igazság.

De aztán sokat követte a ballib médiákat, így megvilágosodott: Jézus téved, a valóságban Karsai Dániel eutanázia-celebnek van igaza!

Azóta a "püspök" a celebhez imádkodik, íme: "Az eutanáziával kapcsolatos nagyon összetett kérdésben személyesen sok a bizonytalanság bennem, de az Ön tevékenységének megismerése segít abban, hogy korábbi véleményemen változtassak. Ezt szeretném Önnek megköszönni.".

Hiába, ilyen ez a haladó igazkereszténység!

A buta közszereplő jó, mert akaratlanul is elárul dolgokat. A fanatikus ballib diákaktivista Pankotai Lili ezt teszi:

Elmondja szépen a ballib elképzelést a demokráciáról. Ennek lényege röviden a következő: mindenben döntsön a nép, hiszen demokrácia van, de ez csak addig igaz, míg a nép "helyesen" dönt, azaz úgy, ahogy a liberálisok szerint kellene. Ha a nép másképp döntene, azaz "helytelenül", akkor stornó demokrácia, hiszen ez olyan kérdés, amihez szaktudás kell, azaz a nép nem képes dönteni, hiszen nincs meg a szükséges felkészültsége. Hiszen amikor műteni kell valakit, akkor se népszavazást tartunk, hanem megkérdezzük a legjobb sebészeket, nem?

Dehát honnan tudjuk melyik az a kérdés, melyhez szaktudás kell? Egyszerű: minden olyan kérdés, melyben a nép döntése helytelen. A klasszikus körkörös érvelési hiba.

Először Sólyom és bandája követte ezt el még 1990-ben a halálbüntetéssel kapcsolatban, egy tipikus érvelési hibával: „A halálbüntetés elfogadhatatlan, hiszen az államnak nincs joga embereket gyilkolnia.”.

A következtetés: valójában semmi szükség demokráciára, hiszen mindent úgy kell eldönteni, ahogy a szakértők. Dehát ha a végső szó mindig a "szakértőké", akkor minek cirkuszolni választásokkal?

Egyébként semmi gond ellenezni a demokráciát, én is ellenzem, de tessék akkor koherensen ellenezni. A ballib pozíció belsőleg ellentmondásos, kb. a vegetáriánus húsevés kategóriája.

Az ókor legnagyobb elméi pl. szinte mind ellenezték a demokráciát, ahogy a kereszténység is ellenezte, de teljesen nyíltan, érvekkel.

Az utóbbi pár évtized egyik legkellemetlenebb sajátossága a Karácsony ellopása a liberálisok által.

Sok helyen már október végén kezdődnek a karácsonyi ünnepek, de november közepétől mindenképpen. Aztán mindenhol akciózás van. Jönnek a karácsonyi vásárok is. S mindeközben szól az úgynevezett karácsonyi zene, mely alatt ostoba, elmefogyatékosoknak írt számokat kell érteni.

A karácsonyi akciózás fő szörnyetege a Télapó, jó esetben egyedül mosolyog, rossz esetekben rénszarvasokkal és törpékkel. Fokozott esetben megjelenik LJ is, azaz a Liberális Jézuska, ő még a Telapónál is többet mosolyog, egyetlen dologgal lehet csak őt komor hangulatba billenteni: ha megemlítjük a valódi Jézust vagy hivatkozunk bármilyen módon a kereszténységre.

A németeknek idén nagy mázlijuk lett: legalább a zenétől megmenekültek.

A kultúrharc visszaütött. A nagyurak egyszerre akarnak kultúrát váltani és harácsolni, ez viszont nem szokott működni. Most is ez történt.

Nagy követője vagyok a különböző ballib beszélgetős műsoroknak. Tulajdonképpen magyar műsorok közül leginkább ilyeneket nézek. Fideszes kategóriából csak a Háttérképet követem, azt is csak Bogár miatt, és a Spirit FM pár ilyen adását, de utóbbiak azért inkább harmadikutasok, nem egyértelműen fideszesek.

Megfigyeltem, alapvetően 2 típusa van ezeknek a műsoroknak.

Az egyik a hergelős típus. Ez azt jelenti: összejönnek a stúdióban hétpróbás ballib megmondóemberek, s egymást licitálva orbánoznak. Mondjuk ilyen a Klikk TV és a TV13 szinte minden műsora. Érdekes jelenség: az úgynevezett kiábrándult fideszesek mind itt végzik, lásd, ma már a Szabadsajtó Klub is ide igazolt.

A másik típus a polgárpukkasztós. Itt is ballib megmondóemberek jelennek meg, de nem kizárólagosan, s ők is igyekeznek időnként eretnekeskedni, azaz kibeszélnek a ballib kánonból. Alapvetően ilyen a Partizán és a 24.hu.

A hergelős típus célközönsége a ballib keménymag. Itt tudják mi a Párt vonala, amit aztán szajkózni kell. A polgárpukkasztós célközönsége a ballib értelmiség. Ők nem vevők a szájbarágásra, szeretnének valami árnyaltságot, bár persze az alapértékekhez ők is ragaszkodnak.

Az ATV egy sajátos média. Ők az egyetlen, mely játszik mind a két tábornak. Vannak hergelős műsoraik, pl. a Civil a pályán és az Aktuál, de vannak polgárpukkasztós adásaik is, mint az Öt vagy a Lakner-Czeglédi só.

Mivel írtam már az első lépésről, íme a második.

Megcsináltattam a bal szememet is a múlt héten. Most már kezdek úgy látni, mint 30 éves koromban.

A dolog politikai érdekessége: nekem ez itt összesen - a 2 szem - 660 ezer Ft-ba került.

Miközben Magyarországon, ahol az egészségügy romokban van, ugyanez ingyenesen intézhető. Persze, van 1-2 éves várólista, de ingyen van.

Nyilván Magyarországon is van fizetős opció, azonnali műtésse, egy szem kb. 500 ezer Ft. Azaz drágább, mint itt. De itt csak fizetős lehetőség van. A bolgár társadalombiztosítás sokkal kevesebb dolgot fizet, mint a magyar.

Egyébként hiba volt a 2 szem között 13 hónapot várni, ez alatt szépen megvastagodott a hályog a nem operált szemen. De így is megvolt kevesebb, mint 10 perc alatt a tényleges műtét.

S megint én voltam a "kisgyerek" a betegek között. A legtöbb műtött ember aznap a klinikán 70 év feletti volt, alig 2 ember volt 60 alatti, s így is én a fiatalabb.

Persze örülök azért. A cukorbetegségnek 3 végeredménye szokott lenni: impotencia, láblevágás, szürkehályog. Szerintem a szürkehályog a legjobb opció a 3 közül.

Magyarország nem igazán fontos az USA-nak, ez az ügy következtetése.

Csak ez magyarázhatja azt, hogy senki se szólt az amerikai nagykövetnek: az antiszemita kártya a legbiztosabb mód egy ügy nevetségessé tételére. Különösen akkor, amikor nincs is zsidó kapcsolat az egészben.

Szerintem ez jó hír.

Amikor Kubában jártam egyetemre 1985-1986-ban, kedves egyetemi élményem volt az ideológiai oktatás.

A sajátos kubai felsőoktatás érdekessége volt - s ma is az -, hogy egyrészt van a hivatalos ideológia, másrészt minden más tárgy, s alig van köztük érintkezési pont. Ez teljesen új élmény volt mind korábbi szovjet, mind magyar tapasztalataimhoz képest.

A szovjet iskolában még fizika órán is volt "vörös farok", hogy pl. "ez és ez is bizonyítja a Marx és Lenin féle objektív materializmus igazságát". Ezzel szemben a kubai egyetemen a bölcsészkaron se volt alkalmazva a marxizmus. Simán előadtak egyenesen vallásos magyarázatokat pl. irodalomtörténet tárgyban.

Persze volt kötelező ideológiai tárgy, de teljesen külön.

S ez sajátos módon nem számított rendszerellenességnek. Simán lehetett olyanokat mondani, hogy "támogatom Fidelt és a forradalmat, de nem vagyok kommunista". Ma ez még inkább így van. A mostani kubai rendszer immár a vallást se üldözi, természetesen csak akkor, ha a vallás keretein belül nem folyik ellenzéki tevékenység. De immár semmi gond azzal, hogy valaki azzal jön, hogy ő pl. katolikus, s katolikusként híve a rendszernek.

Még az egyetemi diákszervezet, az UJC - a KISZ kubai verziója - is így működött. Míg az úttörőség ugyanúgy működött, mint Kádár Magyarországán, azaz minden diák de facto kötelezően tag volt, az UJC elit szervezetként működött és működik máig. Azaz 15-30 éves korban lehetett tagnak lenni, de egyrészt ki kellett érdemelni jó tanulmányi eredménnyel a tagságot, másrészt ideológiai elköteleződést is jelentett, azaz nem lehetett úgy, mint Magyarországon, ahol a KISZ lassan az ideológiamentes bulizás fedőszervezetévé vált.

Amikor én tanultam a Havannai Egyetemen, kubai diáktársaim alig 20 %-a volt UJC-tag. Hozzá kell tenni: Kubában eleve mindenkit felvettek egyetemre egy bizonyos szint feletti középiskolai osztályzat alapján, így nem is kellett az UJC-tagság, hiszen az nem jelentett előnyt.

S mivel a kubai kommunizmus jóval fiatalabb volt a magyarnál, s különösen a szovjetnél, még voltak emberek, akik vitázni próbáltak. 1985-ben még 25 év se telt el a kubai kommunizmus bevezetésétől. Fidel Castro alig 1961-ben nyilvánította ki, hogy ezentúl a "forradalom" kommunista irányt vesz.

Szóval emberek mertek vitázni az órán, ami pl. a szovjet rendszerben elképzelhetetlen lett volna. Ehhez persze hozzájárult az említettek mellett a latin jellem is, ami mindenképpen lazább.

Egyik érdekes ügy a következő volt: a belső ellentmondás, inkoherencia a marxizmus-leninizmusban. Hiszen egyrészt az állítja az eszme, tudományos alapokon áll, a tiszta valóságot veszi alapul, tényekre épít, ellentétben mindenféle idealista és vallásos eszmékkel. Másrészt viszont küzd valamiféle új embertípusért, mely jelenleg biztosan nem létezik. Ez a 2 egyszerre nem megy sehogy se.

A konkrét téma: ha megvalósul a végső kommunizmus, azaz minden javak ingyenesek lesznek, akkor hogyan lesz elérhető, hogy egyrészt ne legyen pazarlás, másrészt, hogy az átlagember akarjon bármit is dolgozni. Erre persze megvolt a szabványos válasz: jelenleg még az átlagemberre hatnak a kapitalista, polgári értékek, így önzően nem akar dolgozni, viszont korlátlanul habzsolni akar, de majd a tökéletes kommunista jövőben nem így lesz, akkor az átlagember egészen másképp fog hozzáállni a dolgokhoz.

Felmerült: de hisz immár 2 évtizede kommunista rendszerben élünk, s ennek semmi nyomát nem látjuk, az átlag kubain nem hogy nem látszik, hogy ne hatna rá az elavult polgári értékrend, hanem még inkább hat, lásd álma a fogyasztás. Hogyan lehet, hogy ez nem csak Kubában, de a fejlett európai szocialista országokban is így van, azaz ott se látható, hogy az emberek egyre emelkedettebb lények, s immár nem akarnak árukat habzsolni? Hiszen még a legjobbak, pl. a szovjet ösztöndíjasok Kubában se ilyenek: lám, a szovjet diáklányokon is jobban látható az új farmernadrág és magassarkú cipő iránti vágy, mint a forradalmi hevület.

Egy okos diák még bele is döfte a kést a marxista tanba, azzal, hogy levonta a következtetést: nem lehet, hogy a marxista-leninista eszme is egyfajta keresztény hit, mely a valósággal küzd? Ahogy a kereszténység elvárta egyes ösztönök visszatartását, pl. a szex gyakorlása irántit, azt be akarta űzni szűk keretbe, nem ugyanezt teszi a marxizmus is, hogy a természetes fogyasztási vágyat akarja leküzdeni, miközben minden jel arra mutat, ez képtelen cél?

Persze az ellenoldal tudott választ adni, bár az halványka lett. Két válasz is lett:

• A jövőben a termelés szintje olyan magas lesz, hogy az már a pazarlást is képes lesz kielégíteni, ami miatt meg fog szűnni a pazarlás, hiszen minek pazarolni, ha van elég.
• Eleve nem feltétlenül szükséges, hogy minden ingyen legyen. Lehet, hogy ez csak a normál emberi szükségletekre fog vonatkozni, nem a luxusra.

A másodikra persze jött a kritika: de hisz ezek szerint akkor mégse fog megszűnni a pénz.

Az elsőre is jöhetett volna kritika, hogy ez amolyan keresztény túlvilági jutalom féle ígéret, de ezt már nem merte senki se mondani, ez már rizikós lett volna: nem hinni, hogy a Forradalom egyre jobban képes majd működni.

Hosszú halandzsázós cikk: Kína nem volt soha kommunista, mert sose érvenyesültek hiánytalanul a kommunista alapelvek.

Ősrégi szélsőbalos módszer: éljenezni valamit, majd amikor az nem jött össze, elhatárolódni tőle, kijelentve, az nem is volt "igazi".

Egyébként ennek létezik a liberális verziója is, lásd "Magyarországon nincs kapitalizmus", mert helyette "félfeudális urambátyám rend" van. Mintha a kapitalizmus egyedül a kapitalizmus megálmodói által elképzelt ideális rendet jelentené.

Valójában ha a kapitalizmus egyedül a kapitalizmus megálmodói által elképzelt ideális rendet jelenti, akkor tényleg sehol a világon nincs kapitalizmus! Hiszen az eredeti ideál sehol soha nem valósult meg. Mégis ha bárki azt állítaná, sehol soha még nem volt igazi kapitalizmus, azt kiröhögnék, rámutatva: az alapnak nem kell hiánytalanul megvalósulnia a definíció alkalmazásához, elegendő ezt mindig tágasan értelmezni.

Egyedül a kommunisták egy része műveli komolyan ezt a szómágiát.

A témát illetően. Az, hogy most Kína kommunista-e vitás lehet, szerintem nem az. De az, hogy sokáig kommunista ország volt az szimpla tény.

Mert mi is egy kommunista állam, 8 jellemző:

• kollektívizmus individualizmus helyett,
• kötelező államideológia,
• a kommunista párt egyeduralmat gyakorol,
• állampárt van: az állam és a párt egy,
• civil társadalom nincs vagy teljesen vissza van szorítva,
• az egyének anyagi egyenlőségére való törekvés,
• a gazdaság alapja az állami tulajdon,
• a gazdaság fejlesztésének fő eszköze a központi tervezés.

A reformok előtti Kína megfelelt mind az 8 ismérvnek, ahogy Kádár Magyarországa is. Míg a mai Kína a 1., 6., 7., 8. elvnek egyáltalán nem felel meg, de a 2. és az 5. pontnak se már teljesen. Azaz Kína egykor kommunista volt, de ma már nem az.

Hosszú, de ezt érdemes megnézni:

Ami alapszinten kiderül: Vona és Puzsér értik a valóságot, míg MZP még vitapartnerei kérdéseit se, folyamatosan a felületen síklik, monomániásan ismételget oda nem való marhaságokat.

Persze Vonának sincs igaza, de ő koherens, s a legfontosabb: látja mi van. Ez ugyanis - ellentétben a ballib téveszmékkel - nem azonos az igazzal. Az igazság már a következő lépés ugyanis.

Puzsér meg mondja, amit mindig: közismert klasszikus liberális utópiáját. Ami persze marhaság, de koherens marhaság. Annyira jól látja a valóságot, hogy azt is kifejti, amit én szoktam: hogy a baloldal és a jobboldal csakis a modernitáson belül értelmezhető, a köztük az ellentét minimális a premodernitáshoz képest.

Puzsér azt mondja Orbánról, ő ma már tagadja a modernitást. Ennek én persze nagyon örülnék, ha igaz lenne, de nem tudom az-e: szerintem Orbán máig hisz valamiféle konzervatív modernitásban. De örülnék, ha tévednék.

MZP meg ismételten eldarálta az egybites ballib kommentelő szövegét: diktatúra, korrupció, jogállam, lopás, Európa, összefogás. Nem értem miért utálja őt ennyira a ballib törzsszavazó, mikor 100 %-ban felmondja a ballib krédót.

A ballib, s általában a liberális logika szerint mindenhez racionális bizonyíték kell, kivéve persze a liberális alapigazságokhoz, mert azok axiomatikus igazságok.

A Kolozsszaros Blogon jelent meg egy cikk a múlt héten ilyen témában.

A szerző kifejti: hatalmas probléma, hogy még mindig azt hirdetik sokan, a világot Isten teremtette, miközben erre nincs tudományos, racionális bizonyíték.

Persze ez a bunkóateista érvelés, amire a viccbeli minta a "nincs semmi Isten, baszdmeg, tavaly becsapott nálunk a villám a templomtoronyba". Hiszen az ellenkezőjére sincs semmilyen tudományos, racionális bizonyíték.

Ez a tudományos ateizmus csapdája: azt állítja, nem szabad semmit se elfogadni bizonyíték nélkül, majd bizonyíték nélkül állítja Isten nemlétét.

De ebben a cikkben különösen vicces, hogy keményen kiáll a genderideológia befogadása mellett, miközben arra sincs tudományos, racionális bizonyíték.

A ballibbant Hodász veszélyesebb az átlagnál.

Az ex-keresztény celeb ugyanis máig kereszténynek hazudja magát.

Legújabb YT-csatornájának programja az árokbetemetés. Ez jól hangzik első hallásra, kb. olyan, mint a "humanizmus" szó. Valójában azonban sátánizmus.

Isten ugyanis nem temet árkot, hanem mélyíti az árkokat. A rossz és a jó közötti árok betemetése valójában sátáni terv.

Bulgária jelenleg világelső lakosságvesztésben. Megelőz minden más EU-tagállamot - beleértve a kivándorlási rekorder balti államokat és Romániát -, de még a háborús Ukrajnát is.

Az ország csúcsa 1989-ben volt, az utolsó kommunista évben, ekkor a lakosság kicsivel meghaladta a 9 milliót.

Innen esett a lakosságszám az ezredfordulóra 8 millió alá, 2010-re 7,4 millióra, 2020-ra 6,5 millióra, a jelenlegi becslés 6,4 millió. Ez 29 % lakosságvesztés a posztkommunista 34 év alatt.

Érdemes összehasonlítani a szintén lakosságvesztő Magyarországgal, ahol azonban ez az arány "alig" 7 %.

A hivatalos bolgár statisztika 2050-re 5,4 millió lakosságot jósol, ami azonban túl optimista. Az eddigi összes előrejelzés is tévedett, pl. a 2010-ben készült előrejelzés 2020-ra félmillióval több lakost jelzett előre, mint amennyi ténylegesen lett. Szóval joggal lehet feltételezni, hogy ha csak nem történik csoda, 2050-re 5 millió alá esik a lakosságszám.

Több olyan jelenség is van, mely Magyarországon ismeretlen. A választásokon a részvételi arány nevetségesen alacsony, mert a lakcím szerint regisztrált lakosok egy jelentős része a valóságban külföldön van. S a közigazgatás.

Ahogy Magyarországon, a közigazgatás lakosságszámfüggő. Magyarországon a járás létezésének feltétele a legalább 10 ezres lakosságszám, ha tartósan ez alá esik a népesség, akkor megszüntetik a járást. Bulgáriában ez a szám 6 ezer fő, ha ez alá esik egy község (ami a magyar járásnak felel meg), a községet össze kell vonni másikkal. Ezt azonban nem teszik, mert olyan sok az ilyen község, hogy a feladat megoldhatatlan. Immár olyan község is van az országban, ahol a lakosságszám nemhogy a 6 ezret, de az 1 ezret se éri el.

Az egyetlen pozitívum: etnikilag/vallásilag semleges a jelenség, azaz egyik etnikum se dominál a kitángorgásban, s ami a szaprolatut illeti, egyedül a cigányok nem tartják az átlag trendet.

Íme Bulgária etnikai/vallási térképe járásszinten a 2021-es népszámlálás szerint:

Hozzá kell tenni: ezek bemondásos adatok, melyek megfelelnek a valóságnak, de a cigányokat leszámítva. A muszlim cigányok egy része ugyanis töröknek mondja magát, az ortodox cigányok egy része meg bolgárnak. A népszámláláson alig 270 ezer ember mondta magát cigánynak, miközben minden szociológiai kutatás szerint a valós számuk ennek legalább a duplája, de akár a triplája is.

De akár én is megerősíthetem ezt. A hivatalos szófiai adat szerint a lakosság 1 %-a cigány a városban, ami szemmel látható képtelenség.

Kis településen ez még inkább szembeötlő. Jártam saját apai nagyapám szülőfalujában - Draganovo, Gorna Orjahovica járás, Veliko Tarnovo megye -, ott a lakosság 2 %-a mondta magát cigánynak. Én viszont saját nem-reprezentatív felmérésem szerint, azaz körülnézve helyben, olyan 15-20 % közötti számra tippelnék inkább.

Azt hiszem, az öregedés egyik jele az állathalmozás.

Októberben volt a házassági évfordulónk. Ez akalommal beszereztünk egy harmadik macskát. 7-hetes kékes, szürke fajtát.

Ami érdekes: a másik két macskával kevésbé képes kommunikálni, mint a kutyákkal. A macska xenofil.

Én egyébként nem is vagyok igazán macskás ember, jobban értem a kutyákat.

A vízi csigákon felbuzdulva viszont megvalósítottam állat-terrárium tervemet. Összehoztam egy csigalakot. Rendesen felszereltem: kókuszos talaj mohával, rejtekhely, enyhe fény. S csak egy darab csigát szereztem be, hogy ne szaporodjon. A csiga nem társas lény, szóval megvan egymagában.

A csigám gyerekkorú, van egy apró sérülés a házán, de ez megoldódik idővel.

Látható: sárgarépa és tök van neki bekészítve, s kálciumblokk (ez a teknős formájú tárgy). Be van téve egy melegítőkő is, de ez csak a biztonság kedvéért: a csiga nem gyík, azaz nem igényli az állandó meleget.

Egyelőre nem sikerült hatékonyan kommunikálni vele.

Pedig a csiga közelebb áll az emberhez, mint az ember az Istenhez. Viszont az ember képtelen kommunikációs csatornát adni a csigának. A csiga így mindent természeti adottságnak vesz, a jót és a rosszat is, nem gondolkozik el azon hogyan került egy teljesen biztonságos környezetbe, hogy nem kell félnie ellenségtől, s hogy csodás módon terem minden nap friss étel. Amikor pedig valami rossz történik, a csiga egyszerűen elbújik és vár: egyik nap éppen sétált, mire akaratlanul zajosan kinyitottam a terrárium fedelét, ezt az állat meghallotta, megijedt, s azonnal visszahúzódott házába, s így is maradt fél óráig.

Ballib önellentmondás: egyrészt azt állítani, hogy konteó hinni a gazdag magánalapítványok hatalmában, ez amolyn laposföldi hiedelem, másrészt azt állítani, hogy ezek az alapítványok létfontosságúak a "civileknek" és a "demokrácia" ügyének.

Természetesen eleve ezek a civilek nem civilek, hanem alapítványi alkalmazottak. Akik bizonyos hatalmi érdekeket szolgálnak ki. Amivel önmagában semmi gond, csak nem kellene ezt tagadni.

Az ismételt antiszemitázás pedig ma már a ballib táborra se hat, immár ők is ásítanak ezen.

Annak idején egy balatoni nyaralás alatt olvastam el Asimov Alapítvány-trilógiáját. Aztán a trilógiából heptalógia lett, a szerző írt két bevezető és két befejező részt is. De ezek később lettek meg, s amikor én olvastam, még csak 3 rész létezett.

Tulajdonképpen Asimov politikai krédója csak az első befejező részben derült ki nyíltan. Korábban még nem volt tanácsos az USA-ban kommunistának lenni nyíltan - így is rajta volt Asimov az 50-es években a kommunistagyanús személyek listáján -, de a 80-as években ez már nem jelentett problémát. Eleve Asimov kommunistaként se volt soha szovjetpárti, ahogy kínaipárti se, ő valami elvont kommunizmusban hitt, ateista és racionalista alapokon.

Az Alapítvány pereme mű tulajdonképpen arról szól, hogy az emberiség előtt van 3 út:

• individualista, szabadságelvű, tulajdonképpen ez a nyugati rendszer kivetítése a távoli jövője: ez az Alapítvány uralta galaxis, ahol az uralom teljesen hagyományos módon zajlik, azaz gazdasági, katonai, politikai, tudományos-technológiai eszközökkel,
• van ennek a korrigált, irányított verziója, ez egyfajta szabadkőműves ideál: ez a Második Alapítvány világa, ahol a dolgok látszólag mennek a maguk útján spontán módon, a valóságban azonban egy szűk felvilágosult elit irányítja a folyamatokat mentális erők révén,
• s van egy teljesen más út, a tökéletes kollektívizmus: a Gaia bolygó, ahol minden entitás egyszerre egyéniség és közösség is, azaz nemhogy a tulajdon közös, de még a gondolatok is.

A történet arról szól, hogy az egyik szereplőre hárul, válasszon a 3 lehetőség közül, s ő a Gaiát választja, a bolygószintű rend kiterjesztését az egész világegyetemre.

Én 1986-ban olvastam a könyvet. Már akkor se tetszett. Ez ugyanis egy teljesen alaptalan utópia. Az utópiák fő baja pedig, hogy nem számolnak a valósággal, majd amikor észlelik, hogy a dolgok nem mennek sehogy se, féktelen erőszakkal reagálják le a csődöt. A marxi modell is végülis erről szólt.

Gaia pedig ennek felturbózott verziója: immár nem csak a tulajdonról kell lemondani, de az egyéniség minden maradványáról is. Persze, nyilván kiválóan működne egy olyan társadalom, melynek van közös tudata, de az emberi faj nem ilyen (sőt, a földi élővilág 99 %-a se ilyen), így az egész csak egy buta halandzsázás.

Érdekes az összevetés a Star Trek világával. Gene Roddenberry, a Star Trek megalkotója szintén erősen balos volt, de sokkal amerikaiabb módon, azaz ő a kommunizmust csak a gazdaságra akarta kiterjeszteni, egyébként valamiféle versengő társadalmat képzelt el, csak nem pénzbeli versengést, hanem tudományban, felfedezésben, stb. Így ott "Gaia" negatív szereplő, a Star Trekben Borgnak hívják, s valamiféle elnyomó, borzasztó ellenségként van ábrázolva. A Borg fő ellenség, míg pl. a még mindig kapitalizmusban élő idegen fajok csak amolyan vicces egzotikum.

Persze ebből a vicceskedésből is akadt baja Roddenberrynek. Őt nem kommunizmussal, hanem antiszemitizmussal vádolták meg. A fő kapitalista idegen faj ugyanis a ferengik, akik alacsony, szőrös, meglehetősen csúnya lények, nagy orruk és fülük van, s rendkívül kapzsik - a kritikusok szerint antiszemita karikatúrákból mintázta Roddenberry a ferengiket.

Szerencsére a Star Trek Roddenberry után 2 legnagyobb neve, a Kirk kapitányt és a Spock elsőtisztet játszó színészek megvédték Roddenberryt: "ha antiszemita lett volna, nem minket hívott volna meg a 2 főszerepre", ugyanis mind a két színész zsidó.

Tulajdonképpen ez a két véglet: az alaptalan utópia és a valóság megváltoztathatatlanságához ragaszkodás. Utóbbi végülis a klasszikus liberalizmus: azaz az ember rossz, s mivel úgyis mindig rossz lesz, így igyekezzünk ezt a rosszt jóra használni.

A keresztény elv egészen más. A rossz sose fogadható el, törekedni kell a jóra, de tudni kell, nem lehetséges a földi életben működő utópia.

Már írtam egy unikális 1985-ös élményemről: egy bolgár Komszomol (= KISZ) gyűlés kapcsán. Lényege az volt: egyetlen őszinte pillanat se volt az egészben, mindenki csak azért volt ott, mert "kell", viszont senki se bízott meg a másikban annyira, hogy erről nyíltan megállapodjon, szóval végig lett darálva az egész szöveg, majd mindenki ment boldogan útjára a végén.

Nemrég ugyanezt éltem át. Sajátos helyen: egy ortodox templomban.

Megemlékező gyászmise volt, ismerős ember halálának évfordulója.

Úgy tűnt, mindenki azért jelent meg a helyszínen, hogy aztán ne mondhassa senki, hogy nem ment el. Furcsa módon a pap is valahogy része volt az "összeesküvésnek": fénysebességgel eldarálta a szöveget, alig levegőt véve. Aztán elszaladt, még el se köszönt, s persze semmilyen beszédet nem mondott, még jelképeset se.

Vannak ugyanis ilyen jelképes beszédek, melyeket akkor mond el a pap, ha a meghalt embert nem ismerte, de a rokonait se, így semmi személyeset nem tud mondani. Ezzel alapvetően semmi gond: a nem templomba járó, nem is igazán hívő keresztény embert lelki üdvéért is lehet imát mondani, erre vannak a sablonszövegek, melyek bárkire érvényesek: rövid általános vázlat a túlvilágról és remény kifejezése, hogy Isten megbocsátja az elhunyt bűneit.

Amikor apám meghalt, ateista szertartással lett temetve, még annak is megvan a maga szokásrendszere. A temetkezési cég képviselője megkérdezi ilyenkor, rokon mond-e beszédet vagy ők mondjanak, aztán, ha a "vevő" az utóbbit választja, akkor 1-órás konzultáció jön a legközelebbi rokonokkal, majd a cég elkészít egy beszédtervet, amit aztán a közeli rokonok elfogadnak, s aztán ez kerül elmondásra az alkalmazott által.

Itt viszont semmi.

Mondtam is utána halkan "ha ilyen a dolog menete, jobb nem csinálni". Láttam egy korombeli ember nézésén, ő is valahogy furcsán érzi magát, mondom neki óvatosan "emlékszel a Komszomol-gyűlésekre?", mire ő elröhögte magát: rögtön ráérzett mire utalok.

Persze a vélemények nem egységesek. Van aki azt mondja, a tartalom nélküli forma is jobb a semminél. Sokan szeretik is ezt: lám milyen sokan bámulták pl. Charles és Camilla idei londoni koronázását, miközben az egésznek semmi értelme a valóságban, hiszen Anglia régóta köztársaság. Szerintem viszont fordítva van: a foklorizálódás árt a tartalomnak.