Kevés a bolgár hír a magyar médiákban, szóval íme a fejlemények a bolgár szappanoperából.

Szóval május 15-én megkapta a kormányalakítási megbízást a legnagyobb bolgár párt, a GERB (Bojko Boriszov pártja). A bolgár szabályok szerint 3-szor ad a köztársasági elnök kormányalakítási megbízást, mindegyikre 7 nap van, s ha egyik se sikeres, a parlament feloszlik, új választás lesz, a parlament feloszlása napján pedig - ez az egyik abszurd bolgár szabály - a kormány mandátuma is megszűnik, helyére ideiglenes, ügyvívő kormányt nevez ki az elnök. (Az utóbbi időben ez viccesen alakult, mert eleve ideiglenes, ügyvívő kormány van, s ennek mandátuma szűnik meg, helyére kerül új ideiglenes, ügyvívő kormány, sokszor formálisan: a múltkor az elnök ugyanazt a kormányt nevezte ki ismét, egyetlen minisztert lecserélve.)

A GERB Marija Gabriel volt EU-biztost nevezte meg kormányfőjelölnek. El is kezdődtek tárgyalások. Egyrészt a kisebb pártokkal (kivéve a koalícióképtelen Újjászületés Pártot, mely nyíltan anti-euroatlantista párt, így nyilván alkalmatlan partner), másrészt a másik nagy párttal, a PP-DB-vel.

A GERB végig a PP-DB-t preferálta koalíciós partnernek, mert csak ez biztosított volna stabil többséget. A PP-DB viszont eleve azért alakult, hogy a GERB ne legyen hatalmon, így számára öngyilkosság lenne a koalíció. Pár hete valaki Magyarországon kérdezett a bolgár helyzetról, olyan akinek semmi fogalma nincs az egészről, neki azt mondtam a PP-DB helyzetéről: "képzeld el, holnap Orbán fejajánlja a DK-nak, lépjen be a kormányba" - persze nem teljes a párhuzam, de azért érzékelteti az egészet.

A PP-DB tehát harapófogóban van, egyrészt nem léphet koalícióra a GERB-bel, mert elvesztené identitását, másrészt nem mondhatja azt se, hogy új választást akar, mert azon még kevesebb szavazata lesz, mint ami most van. Az ilyen csodát ígérő pártokkal mindig ez van: gyorsan lesznek népszerűek, de még gyorsabban zuhannak le. A PP-DB pedig csodát ígért: a GERB teljes kiiktatását a politikából, a "korrupció" gyökeres megszüntetését, s "normális, európai" viszonyokat.

Szóval mentek a tárgyalások. A GERB mindenben engedett, ezt simán megtehette: míg a PP-DB-nek árt minden együttműködés a GERB-bel, addig a GERB-et csak tovább erősíti az, hogy engedményeket tesz, ez csak erősíti az "egyetlen komoly erős párt" imidzset.

Péntekre a GERB mindent elfogadott: legyen közös kormány másfél évre, a kormányfő ne Gabriel legyen, hanem a PP-DB jelöltje, s az összes miniszter is legyen a PP-DB embere, a GERB csak vétójogot kap, azaz megmondhatja, kit nem fogad el, helyett a PP-DB új embert nevez meg. A GERB egyetlen képviselője a kormányban Gabriel mint miniszterelnök-helyettes. A csavar: 9 hónap eltelte után Gabriel lesz a kormányfő, a kormányfőből meg helyettes lesz, de a többi kormánytag marad.

Tulajdonképpen koalíció, de a PP-DB mondhatja azt, ez mégse igazi koalíció, hiszen a GERB-nak csak 1 embere van a kormányban, ő is olyan ember, aki sose vett részt a bolgár belpolitikában.

Május 22-én tehát Gabriel vissza is adta a kormányalakítási megbízást.

Az előző napon, a PP vezető testülete (a PP-DB egy koalíció, ennek fele a PP) összeült, megtárgyalni a másfél éves de facto koalíció tervét. Később kiderült: a vezetőség egyik rebellis tagja, aki árulásnak tekinti a GERB-bel való koalíciót még ebben a lágy formában is, rögzítette az egész megbeszélést, elejétől végéig, 5 óra hosszban.

Aztán 26-án közzétette az egész felvételt az interneten. Persze a botrány hatalmas lett. Elhangzanak abszolút kompromitáló dolgok benne, többek közt, kicsit kiszínezve, de lényegileg, a nekem legviccesebb 8 elem:

• a PP minden elvileg független állami vezetőt az erőszakszervezetek, hírszerzés, kémelhárítás, stb. terén le fog cserélni a "mi embereinkre", kis sajnálkozással: "lehet, hogy a katonai elhárításnál nem fog menni",
• a fontos kinevezéseket egyeztettük az amerikai követséggel,
• kénytelenek vagyunk koalícióra lépni a GERB-bel, de azt fogjuk hazudni, ez nem koalíció, egyébként meg a GERB hülyékből áll, majd átverjük őket,
• plusz "kimossuk" Boriszovot, értsd: meggátolunk minden ellene folyó eljárást,
• nemcsak a többi párt, de még a saját belső partner (DB) nem komolyan vétele,
• őszinte vallomás: a valóságban a nép 7-8 %-a támogat minket, ez csak rosszabb lesz, legközelebb a harmadik, negyedik párt leszünk, szóval ez az utolsó esély, hogy kormányozzunk,
• a települések 90 %-ában semmilyen pozíciónk nincs, esélytelenek vagyunk az önkormányzati választáson,
• nemzetközi politikusok bizalmas infóinak nyílt közzététele, pl. "az Ursula azt mondta, a Schengen-tagságot el tudja intézni, de az euróövezeti tagsághoz még trükközni kell, ahhoz nincs hatalma".

29-én megkapta a PP-DB jelöltje a kormányalakítási megbízást, de most már - ez teljesen szokatlan - a köztársasági elnök is úgy adta át a megbízást, hogy megjegyezte: nem tenné ezt, ha nem kötelezné őt az alkotmány.

Június 5-ig van ideje a PP-DB-nek kormányt alakítani. A GERB most már nem akarja tartani az eredeti megállapodást, az új adatok ismeretében. A GERB egyelőre 2 új feltételt szabott:

• legyen először Gabriel a kormányfő, majd 9 hónap múlva a PP-DB jelöltje,
• minden miniszter legyen "szakértő", azaz egyetlen ismert pártpolitikus se lehessen a kormányban a kormányfőt és helyettesét leszámítva,

A kérdés: mi lesz a reakció. Még lehet kormány akár, de esélyesebb, hogy nem lesz. Ami biztos: a PP-DB zuhanása ma már megállíthatatlan. Ma már az se biztos, amire 1 hónapja még joggal számíthattak: hogy megszerzik Szófia és pár nagyváros vezetését az őszi önkormányzati választáson.

Tegnap óta viszont az a hivatalos hír, hogy lesz kormány. Ami rossz hír. Megvan ugyanis az a veszélye, hogy ezt az amerikai követség intézte el, ami pedig azt jelenti, Bulgária keményen el fog köteleződni az ukrán fronton. Sorosék tehát kierőszakolták a NATO és Oroszország közti nyílt háborút. Mi kisemberek annyit tehetünk, hogy jogilag hazaárulók leszünk, azaz mindent megteszünk a NATO veresége érdekében. Ez keresztény kötelezettség ugyanis.

A Partizán új műsora a Vétó. Amolyan politikai mélyelemző műsornak van szánva, melyben nem aktuális témákról van szó.

Látva ki a főember az ötlet mögött - Ruff Bálint, neves veterán ballib kommunikációs szakember -, arra számítottam, a szokásos süketelés lesz, unalomig ismételt marhaságokkal, orbánozással, európázással.

Szóval meglepődtem erősen: ezek tényleg elemeznek! Persze nyilván a szellemiség ballib, de látványosan nem törödnek a legszentebb ballib elvárásokkal se.

Az első adásban azt elemzik, hogyan lett a Fidesz hatalmas 2010-es győzelme, azaz 1990-2010 története ebből a szempontból. Érdemes megnézni, mert sok dolog hangzik el, de talán a kedvenc megállapításaim:

• az MSZP és az SZDSZ sose folytattak baloldali politikát, mindent egyes politikusaik egyéni megélhetésének rendeltek alá, emellett az elemi politizáláshoz se volt elegendő tudásuk,
• a ballib szellemiség alapja a technokrata pragmatizmus, erre azonban már nincs széles szavazóréteg,
• a baloldaliság és a liberalizmus összeférhetetlenségének kimondása,
• a populizmus szó rehabilitálása, szembemenve a liberalizmus "demagógia" értelmezésével,
• s még a ballib szentet, Bajnai Gordont is merik negatív értékeléssel emlegetni!

Meggyőződésem, hogy az ilyen dolgok azok, melyektől hosszú távon félnie kell a Fidesznek. Persze egyelőre nincs miért aggódnia Orbánnak, mert a ballib keménymag már az első adás után szidni kezdte a műsort, a kedvenc kommentem "a Partizán beállt a kártékony és fogalmatlan ellenzékfikázók körébe, ahol Hontok, Konokok, Schifferek, Puzsérok, Czeglédik, Vonák tanyáznak" vagy valami hasonló.

A ballib érvelés szerint ha rossz a helyzet egy országban, akkor ott bukik a hatalom a választáson. Ha nem bukik, az érthetetlen helyzet.

Ez egyrészt a liberális gondolkodás csapdája. Mindent materialista alapon néz, azaz valamiféle adásvételnek tekinti a szavazást, tehát ha a hatalom ad, akkor a szavazó rá szavaz, míg ha a hatalom nem tudott sikeresen kormányozni, azaz nem adott, akkor a szavazó az ellenzékre szavaz.

Miközben ez még a legmaterialistább nyugati államokban sincs így. Vannak mindig emberek, akik elkötelezettek valamilyen irányban, s akkor is az adott ideológiát képviselő pártra szavaznak, ha az nem tudott sikeresen kormányozni. Nem fognak ideológiát váltani csak mert a kedvenc ideológiát képviselő párt éppen rosszul teljesít.

Továbbá létezik ezen kívül még identitásszellem is. Mint egy focicsapat rajongói. A csapat lelkes hívei akkor se állnak át az ellenfélhez drukkolni, ha a saját csapat éppen nagyon rosszul áll.

Szóval a szavazás nem csak érdek, hanem eszmei és/vagy identitásbeli elköteleződés is.

Másrészt pedig még a materialista szavazó esetében sincs automatizmus. A kormánypárti szavazó első lépésben passzív lesz, s ahhoz hogy átálljon kell a következő 3 feltétel valamelyikének megléte is:

• a jelenlegi helyzet legyen annyira rossz, hogy alakuljon ki egy "bármi jobb ennél" érzés,
• ha a helyzet annyira azért nem rossz, csak mérsékelten rossz, akkor az ellenzéknek olyannak kell lennie, hogy a szavazó elhiggye róla a kormányzási képességet,
• ha a kormány és az ellenzék között nincs jelentős eltérés ideológiai értelemben, s mindkettő kormányképesnek tűnik, akkor a legegyszerűbb a helyzet: ilyenkor a szavazó hajlamos a legkönnyebben tábort váltani amolyan "adjunk esélyt az ellenzéknek" alapon.

Szerintem Magyarországon ilyen "bármi jobb ennél" érzés kétszer alakult ki: 1994-ben és 2010-ben.

1994-ben az emberek a nem teljesült csodavárás miatt azt érezték, ez az egész nem jó. Az ellenzék meg ügyesen épített erre, elhitette, hogy minden baj oka a szakértelem nélküli kormány, ezért végre szakértői kormány kell, amit az ellenzék képes biztosítani.

2010 meg ismert eset: Gyurcsány és Bajnai szerencsétlenkedése megágyazott a Fidesznek. Maga a hatalom érte el, szinte nulla ellenzéki kampány mellett, hogy az emberek váltsanak tábort. Sose láttam olyat, ami akkor volt: hatalmas számban álltak át akkor MSZP- és SZDSZ-szavazók a Fideszhez - különösen feltünő volt, mert én akkor nem szavaztam a Fideszre.

Véget ért a török választás: vesztett az a jelölt, akinek nyernie kellett volna a ballib keménymag szerint.

Így legalább minden világos: Törökországban diktatúra van!

Hiszen a ballib dogmatika szerint diktatúra nem váltható le választáson. Azaz ha nem bukik meg, akkor diktatúra. Ha meg megbukik, akkor nem volt diktatúra. Holtbiztos axióma ez tehát, sose lehet cáfolni, hiszen nincs tény, mely ellent tudna mondani neki. Erről mondta Popper - akinek zavaros politikai elméletei mellett volt valós teljesítménye is -, hogy tudománytalan, hiszen nem falszifikálható.

Lásd még a klasszikus példát Carl Sagantől: van egy sárkány a garázsomban, láthatatlan, sőt semmilyen eszközzel se mutatható ki jelenléte, mivel nincs anyagi teste. Ő persze ezt a vallás ellen használta, csak épp ez a vallás szemszögéből nem probléma, hiszen a vallás nem állítja magáról, hogy tudományos lenne.

Ezért is a liberális buborék a világ legkeményebbe. Nincs belőle kibújás. Még egy kemény keresztény hívőben is felmerül ritkán "mi van, ha tévedek, s mégsincs Isten?", de a liberálisban nem merül fel soha kétely. Hiszen saját eszméjét nem eszmének tételezi, hanem a tiszta racionalitás és logika egyenes következményének.

A magyar hegymászó halála olyan vitákat okozott, mintha a kérdés politikai lenne.

Az egyik tábor szerint meghalt a világhírű hős, aki utat mutat az emberiség számára. A másik szerint egy felelőtlen gazember megérdemelten megkapta, amit keresett.

Persze mind a kettő marhaság. Nyilván nem hősi tett húszezredikként megmászni egy hegyet. Mert ha igen, akkor én vagyok az új Kolumbusz, hiszen már jártam hajóval Európa és Amerika között.

S nyilván nem gazemberség a hegymászás hobbi.

Viszont a hobbik közt vannak veszélytelenek és veszélyesek. Bélyeggyűjtésbe nehéz belehalni, hegymászásba viszonylag könnyebb. Ennyi az egész.

A 3 ateista alapérv egyikén alapszik ez az elavulás tézis.

Emlékeztetőül a 3 ateista alapérv a vallás ellen:

• a vallás oka a hatalom: azért találták ki, hogy könnyebben tudja a hatalom engedelmességre bírni a tömegeket,
• a vallás oka a csalás: okos, de erkölcstelen emberek tudásukkal átverték a tudatlan tömegeket,
• a vallás oka a tudatlanság: az ősember keveset tudott, így mindenre természetfeletti választ adott, viszont azóta ahogy növekszik a tudás, a tudomány egyre jobban szorítja ki a vallást, hisz egyre kevesebb kérdésre nem tudunk tudományos választ adni.

Itt a legutóbbi releváns. A cikk szerint:

"A XXI-ik században vagyunk, ahol a tudomány soha nem látott szintre fejlődött, egyetemben az orvoslással. Ma már nem kell imádkoznia annak, aki megbetegedett, és nem kell Istenhez könyörögnie, ha a családtagjai betegek. Ma az orvosok kezében van, és sokszor nekik, vagy az elmúlt évszázadokban kifejlesztett gyógyszereknek köszönheti az életét. Nem az imának és a könyörgésnek, hanem az emberi elme által megalkotott eszközöknek. Ha mindenki csak imádkozott és könyörgött volna ahelyett, hogy bizonyos gyógyszerek és módszerek kidolgozásán fáradozik, akkor még talán ma is rettegnénk a fekete haláltól, vagy a tífusztól, de voltak olyanok, akik a tudományban hittek, nem pedig egy, a mennyben lebegő szakállas férfiban. Véleményem szerint előbbieknek többet köszönhet az emberiség, de vitatkozni nyilván lehet."

A cikkíró pondró túl fiatal, nem élt felnőttként a kommunizmusban, nem tudhatja, ez a szöveg már a későkádári tankkönyvekben se volt menő. S nem taktikából, hanem mert kőkemény butaság.

Persze gyakori ateista módszer az árnyékboxolás, azaz először kitalálni mit állít a vallás, majd azt hevesen cáfolni. Na, ez pontosan ez az eset. Röviden: ez a tudomány-vallás ellentét csak az ateista tudatlan agyakban létezik.

Ráadásul a hagyomány elvetése ezeknél a liberális emberszabásúaknál mindig szelektív: egyes hagyományokat sose akarnak elvetni.

Szürreális beszélgetés a CEU-n.

Akkora butaságok hangzanak el, hogy még az egyébként fanatikus ateista Para-Kovács műsorvezetőnek is túl sok, láthatóan viccelődik, néha egyenesen gyúnyolódik a résztvevőkkel. Felveti pl.: szabad-e a szülőnek anyanyelvet kényszeríteni a gyerekére, vagy válasszon a gyerek magának nyelvet nagykorúsága elérésekor?

A valóságtól teljesen elszakadt Békés és Waldmann meg sorozatban nyomják a baromságokat. Persze Szent Perinta bősz bólogatása közepette.

Megtudjuk, jelenleg a magyar ateista mozgalom lázas tevékenységet folytat: harcol az ellen, hogy az egyházak nem törlik tagjaik közül azokat a náluk megkeresztelteket, akik később kinyilvánítják kilépési szándékukat. Para-Kovács ezt is megtrollkodja: megjegyzi, hogy miért érdekelne bárkit, hogy egy általa nem elismert szervezet nyilvántartása mit tartalmaz.

A minta egyébként 30 éves, egy francia ateista akkor perelte be a francia katolikus egyházat, mert nem volt hajlandó törölni őt a nyilvántartásból, ahová úgy került be, hogy szülei csecsemőként megkereszteltették katolikus templomban. S persze elvesztette a pert, pedig Franciaországnál szekulárisabb ország nemigen van a világon.

Az érvek pedig ezek voltak, röviden:

• a szekuláris francia állam elismeri a vallások autonómiáját, azaz ezek hozhatnak bármilyen belső szabályt, ezek megváltoztatása állami eszközzel ellentmondana a szekuláris elveknek,
• mivel ugyanez fordítva is igaz, azaz egyetlen vallás se kényszerítheti ki állami eszközzel bármely belső szabálya érvényesítését, így egyetlen vallási belső szabály se képes sérelmet okozna egyetlen állampolgárnak se,
• a katolikus belső szabály szerint a tagság megszerzésének egyetlen módja a keresztelés,
• a katolikus belső szabály szerint nincs eljárás a keresztelés utolólagos visszacsinálására.

Mivel már írtam programozási tanulmányaimról, íme a fejlemények.

Rájöttem, eddig azért nem értem el eredményt, mert siettem. Túl gyors eredményt akartam. Ez pedig azzal jár, hogy az ember elveszti a fonalat.

Fontos tapasztalat: a programnyelv tanulása olyan, mint egy emberi nyelv tanulása. Komoly gyakorlás nélkül semmit se ér. Ugyanis hiába tud az ember dolgokat elméletben, ha azokat nem képes használni hatékonyan.

Szóval egyszerre 4 helyen tanulom az anyagot: az említett tankönyv mellett beiratkoztam 3 internetes tanfolyamra. Ill. van egy negyedik is, de az pénzes, ott csak a magyarázó videóikat nézegetem, nem lehet fizetés nélkül feladatot megoldani, de a magyarázatok jók. Ezek új dolgok. S ami jó: szinte mind ingyenes. Mármint ha az ember akarna hivatalos igazolást az elvégzésről, akkor nem ingyenes, de nekem az nem kell, viszont a feladatokat így is be lehet küldeni, azok ellenőrzésre kerülnek.

A több helyen való tanulás előnye, hogy egymást kiegészítik.

S ami jó hír: eddig a feladatok 99 %-át egyedül megoldottam, csak az 1 % esetében kellett a megoldáshoz segítséget keresnem, de ott is csak részben.

Az internetnek köszönhetően a téma könnyedén tanulható, csak akarni kell. Pont mint az emberi idegen nyelv tanulása: tele van a net ingyenes anyagokkal.

Szóval most lassú vagyok, ez sikeresebb taktika.

A kitekert ballib logika szerint: aki nem perel, ha rágalmazzák, az elismeri a rágalmazást, de legalábbis "retteg".

Az Amerika Népszava blog spermás cikke kapcsán jutott eszembe. A cikk persze nevetséges tartalmát illetően: tessék elképzelni, hogy valaki szex után évekig őrzi a spermával szennyezett ruhadarabot!

Az igazán értelmes az a hamis kiforgatása a dolgoknak, hogy az ember szent kötelessége minden marhaságra reagálni, sőt hivatalosan reagálni, mert különben elismeri az adott marhaságot.

Pedig ősi bölcsesség: a legjobb legyinteni. Ahogy a távol-keletiek is mondják: csatában a legjobb védelem nem részt venni benne. Reagálni akkor kell, ha a nemreagálás nagyobb kárt okozna.

A mai modern viszonyok közt pedig ez méginkább igaz: maga a reagálás csak segít a rágalmazónak, nagyobb hírértéket ad.

A patkányt is csak akkor likvidáljuk, ha közvetlenül veszélyeztet minket. Egyébként meg csak hadd dühöngjenek a patkányok.

Pogátsáék műsort készítettek a kanadai pszichológus és közíró Jordan Petersonról.

Előre szólok: nem érdemes megnézni, baromi felületes anyag, ami egyébként nem jellemző Pogátsára, de most teljesen befeküdt a ballib főáramba.

Tulajdonképpen csak egy dologban van igaza a kritikának: Peterson rendszeresen úgy nyilatkozik dolgok ellen, hogy azokat nem ismeri eléggé. Jó példa a Peterson-Žižek vita pár éve: Peterson elképzelt magának a vita előtt egy kommunistát, majd amikor kiderült, hogy Žižek nem felel meg nagyrészt ennek az ideálmodelnek, szó nélkül maradt, nem tudott már adekvátan reagálni, így aztán az egész vita baromi unalmas is lett. A sokkal okosabb Žižek pedig udvarias ember, nem használta ki szellemi fölényét, s direkt nem győzte le ellenfelét - a külsőleg agresszív alakok gyakran ilyenek, a lelkük mélyén udvariasak és békülékenyek. Így aztán a vitából nemvita lett.

Peterson olyan számomra, mint a reformkommunisták voltak a kommunizmus uralma alatt az antikommunisták számára. Vagy ahogy a hatalomra még csak törekedő Lenin tekintett a kapitalizmus nem-kommunista ellenfeleire: "hasznos idióták".

Peterson abba az áramlatba tartozik, ami rendkívül népszerű Észak-Amerikában a rendszer nem-balos kritikusai között. Tulajdonképpen Trump is ennek a hullámnak a terméke.

Szóval nyilván igaza van abban Petersonnak, amiről híres lett: a polkorrektség, a genderizmus, a feminizmus, a klímahisztéria, a BLM elutasítása.

De az alapokban abszolút téves amit képvisel. Peterson valójában ultraliberális, persze ha a "liberális" szót annak eredeti értelmében használjuk. Ez abszolút jellemző szinte az egész amerikai "szélsőjobbra" - mert ma már így szokás nevezni őket.

Az alap az abszolutizált emberi szabadság, ezt Istennek tulajdonítják, de teljesen szekuláris módon. S ahogy levezetik a természetes rendből a heteroszexualitást, úgy a kapitalizmust is, sőt - a mozgalom szélén - a szociáldarvinizmust és a rasszizmust is. Ebben a sajátos üdvtörténetben a felvilágosodás szinte Isten terve. Azt hiszem az ok a protestáns szellemiség, mely végsősoron megalapította az USA-t.

Szóval ők megjavítani akarják a rendszert, mégpedig a rendszer alapjaihoz való visszatéréssel, miközben maga a rendszer a probléma téves alapjai miatt.

Nyilván támogatjuk őket, hiszen hasznosak a rendszer hitelességének szétverésében, de közben sose szabad elfelejteni: alapeszméjük azonos a rendszerével. Mint ahogy annak idején megtapsolták az antikommunisták Gorbacsovot, hiszen kinevették Gorbacsov naív kommunista hitét, de javító szándéka jó volt a rendszer rombolására.

Ma van Bulgáriában az írásbeliség napja. A hagyomány szerint Cirill és Metód napja május 11., ez azonban átszámolva az új naptárra május 24.

A legviccesebb dolog persze az, hogy a cirill ábécé nem Cirill és Metód találmánya. Ők egy másik ábécét találtak ki, a glagolita ábécét, de az nem terjedt el soha. Viszont a balkáni szlávok mindenképpen saját írást akartak, szabadulni akartak a görög írástól. Ennek fő oka: nyelvészeti, de politikai is.

A görög ábécének 24 betűje van. Ez abszolút megfelelt az ógörög nyelvnek, ott majdnem teljes betű=fonéma egység volt, de még a későbbi görögnek is nagyban megfelel. A mai modern görög esetében már vannak persze egyes problémák:

• egyes betűk feleslegesek, hiszen a mai görögben nincsenek rövid és hosszú magánhangzók, tövábbá nincs "ü" hang se, ahogy nyílt és zár "e" megkülönböztetés sincs, márpedig mindezekre van betű az ábécében, hiszen ezek a hangok léteztek az ógörögben - ezeket a betűket mind a mai napig használja a mai görög nyelv, ezért is nagyon nehéz az újgörög helyesírás, kiejtés alapján nem tudható az írott alak, az az kb. mint a magyar j/ly esete, csak sokszorosan,
• másrészt pedig az ejtés változott, ill. új hangok jelentek meg az ógörög kor óta, így ma vannak olyan hangok a görögben, melyekre nincs saját betű, pl. "b","d", "g", "c", "dz" - ezeket a mai görög írás több betű kombinációjával jelzi.

A szláv esetében a helyzet ennél is bonyolultabb volt, a szlávban sokkal több hang volt, mint a görögben, így a görög betűk egyszerűen nem voltak elegek. Márpedig a kezdetben görög betűkkel próbáltak szlávul írni.

A nyilvánvaló megoldás egy teljesen új ábécé volt. Ezt alkották meg Cirill és Metód. Viszont a betűk nagyon szokatlanok voltak. Máig vitás, hogy a glagolita betűk hogyan lettek. A fő vélemény szerint Cirill és Metód önálló találmányai, de talán az örmény és a grúz betűk - melyeket jól ismertek - hatottak rájuk.

A másik megoldás a görög írás meghagyása lett volna, egyszerűen a görög betűkhöz mellékjelek rendelése. Ez viszont zavarónak tűnt.

A cirill ábécé tulajdonképpen a két elképzelés közti kompromisszum eredménye. Cirill és Metód tanítványai eldöntötték:

• ahol lehet, átvenni a görög betűt, annak hangértékében,
• minimálisra csökkenteni a mellékjeleket,
• a görög betűket, ahol lehet, kissé átformálni, de jól megkülönböztethető módon, közeli hangok jelölésére,
• új betűalakokat csak ott kitalálni, ahol végképp nem lehet megoldani a helyzetet.

Az eredeti cirill ábécében 45 betű volt, ebből 40 alapbetű és 5 csak görög szavak átírására, ez utóbbiak természetesen az adott betűkkel azonosak.

A 40 alapbetű:

• a betűk több mint fele a görög betűvel azonos, azonos hangértékben (természetesen a bizánci ejtés, nem az ógörög ejtés szerint), néhol kissé leegyszerűsített rajzzal: lásd pl. Л, ami a görög Λ apró módosítása, de máig látható cirillban az eredeti alak is, sőt kézírásban ez a gyakoribb, ezek amolyan írásmódbeli alternatívák,
• pár betű kissé módosítva lett eltérő hangérték miatt: erre jó példa a Б betű "b" hangértékben, mely a "v" hangértékű В görög betű módosítása - a В ejtése az ógörögben még "b" volt (lásd, a betű hagyományos magyar neve ezért "béta"), de ez már a korabizánci korban "v" lett, a szlávban viszont volt "v" és "b" külön fonémaként, így az előbbire maradt a В, utóbira meg ennek módosítása, a Б,
• a "jés" szláv jelöléshez egyszerűen az adott betűhöz balról hozzá lett kapcsolva az I betű egy vonallal, pl. Ꙗ, ami jésített A - a késő középkorban ez egyszerűsítve lett Я alakra, egykor szinte minden magánghangzónak volt ilyen alakja, mára ezek nagyobb része kihalt okafogyottság miatt,
• a görögből teljesen hiányzó mássalhangzókhoz át lett véve az eredeti Cirill-Metód ábécé megoldása, ezek: Ж, Ш, Ц, Ꙉ, Ч,
• a szláv magánhangzók száma a göröghöz képest dupla volt, így itt is sok új betű lett: Ѧ, Ѫ, Ъ, Ꙑ, Ь, Ѣ - mind az eredeti Cirill-Metód ábécéből

Néha egyenesen szolgai másolás történt a görögből, erre jó példa az eredeti cirill "u" betű, mely kettősbetűként indult, a görög ΟΥ alapján ОУ lett. Ennek oka, hogy az ógörögben nem volt "u" hang, az ΟΥ eredetileg hosszú zárt o hangot jelölt, de már a klasszikus kor végére "u" lett (az ógörög tanításában az "u" ejtés a bevett), s ezt vette át a szláv is, csak a késő középkorban lett belőle szimplán У, de az egyházi szláv könyvekben, feliratokban máig sokszor ОУ van.

Természetesen az eredeti cirill sokat fejlődött. Több betű esetében történtek változások. Továbbá az egyes szláv nyelvekben az ejtés nem feltétlenül azonos.

Jelenleg a szláv nyelvek közül kizárólagosan cirill írású az orosz, az ukrán, a belarusz, a ruszin, a bolgár (ideértve a macedónt is). A bosnyák-horvát-montenegrói-szerb nyelv esetében a kérdés alapvetően politikai:

• a horvát hivatalosan csak a latin ábécét fogadja el,
• a bosnyák elfogadja a cirillt és a latint is, de a latin aránya 90+ %,
• a montenegrói elfogadja a cirillt és a latint is, hivatalosan a latint preferálják, de a cirill használata elterjedt, bár a latin ma jóval erősebb,
• a szerb elfogadja a cirillt és a latint is, hivatalosan a cirillt preferálják, de a latin használata széleskörű a hétköznapokban, viszont a cirill számít a "hazafiasabbnak".

A szovjet múlt maradványaként több ex-szovjet nyelv nem-szláv nyelv máig cirillbetűs, a legfontosabbak: a mongol és a tadzsik. Ezeken kívül a kazahnak és a kirgiznek van cirill és latin írása is, a cirill jelenleg sokkal elterjedtebb, de hivatalos terv a latin kizárólagos használata.

A Szovjetunióban kötelező volt a cirill ábécé használata minden kisebbségi nyelv számára. Kivételt csak azok a nyelvek kaptak, melyeket az állam elismert mint hosszú írásbeli hagyománnyal rendelkező nyelveket. Így kapott mentességet az észt, a grúz, a lett, a litván, az örmény.

Ha egy bolgár embert idegesíteni akarunk, meg kell kérdezni tőle: "ti miért az orosz ábécét használjátok?", fokozott alakban: "véget ért már 30 éve a kommunizmus, s ti még mindig az orosz ábécét használjátok???". Ugyanis éppen az oroszok vették át a bolgároktól a cirill ábécét, s nem fordítva. S persze minden bolgár tisztában van vele, hogy a cirill ábécét a világ 99 %-a orosz ábécének hiszi, s hogy ez ellen nem lehet semmit se tenni, viszont ez csak növeli az idegességet.

Hosszú évekkel ezelőtt volt egy bírósági ügyem, ill. több is volt, de ez nem magánjellegű volt.

Említettem részben már miről volt szó részben, de pontos adatokat most se szeretnék megadni, mert az ügy nem csak engem érintett, meg eleve érzékeny téma még ma is. Plusz az egykori fő ellenfelem azóta meghalt, nem lenne szép így utólag belerúgni.

A lényeg az volt: a korábbi egyházügyi törvény (ez az 1990-ben teljes konszenzussal elfogadott egyházügyi törvény volt) olyan liberálissá lett megírva, hogy az alapvető jogbiztonságot is veszélyeztette.

A törvény alapvető hibái közismertek, gyakorlatilag bármit be lehetett jegyezni egyházként, nevetséges feltételekkel. Az eredmény az lett: Magyarországon lett egész Európában a legtöbb elismert egyház, egy időben 400 felett volt már a számuk.

Tulajdonképpen mindennek az oka a rossz lelkiismeret volt: Kádár alatt képtelenség volt egyházat bejegyezni, az Állami Egyházügyi Hivatal engedélye kellett mindenhez. Így aztán 1990-ben sikerült átesni a ló túlsó oldalára. Az akkori alkotmány "A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik." bekezdése kitágított értelemben lett felfogva, ami azt jelentette: az állami hatóságok még magát a bejegyzést se vizsgálták érdemben. Az a gyakorlat alakult ki a bíróságokon, hogy bármit elfogadtak bármely egyház nevében.

Büszke vagyok, hogy a helyzet megoldásában magam is részt vettem. Az első Fidesz-kormány idejében sikerült megértetni Semjén Zsolt akkori helyettes államtitkárral - aki akkor még csak harmadrangú politikus volt, azaz nem rendelkezett mai hatalmával -, majd a Fidesz 2002-es bukása után sikerült megtalálni - Semjén segítségével - a később miniszterré lett és ma református főember Balog Zoltánt, aki akkor még ismeretlen ember volt, ő volt Mádl Ferenc köztársasági elnök civilügyi tanácsadója. Balog azt is elintézte, hogy fogadjon engem fél órára a köztársasági elnök személyesen. Egyébként a kérdésnek politikai vonzata nem volt, Semjén ballib elődje (Szalay István) és ballib utódja (Gulyás Kálmán) is teljesen egyetértettek velünk, hogy a törvény abszurd, s a vele kapcsolatos bírósági gyakorlat még abszurdabb. (Szalay ráadásul még hívő is volt, így még segítőkészebb volt, bár az ateista Gulyásról se tudok rosszat mondani.)

A mostani egyházügyi törvény (ez 2011-es) nagyrészt meg is oldotta a problémát, de amiről én írok, az 2001-2005 közötti időszakban zajlott.

Szóval sokat segített Mádl nem-hivatalos közbenjárása. Mint államfő persze hivatalosan nem tehetett semmit, hiszen a köztársasági elnöknek semmi köze a "független bírósághoz", dehát a valóság azért nem ez. Mádl nemzetközi jogász szaktekintély volt, plusz gyakorlatilag ismerte az összes létező magyar bírósági vezetőt személyesen, s pár néhányperces magánbeszélgetéssel többet tudott elintézni, mint bármely hivatalos út.

De a nem várt második legfontosabb segítség az ellenféltől jött. Volt egy pap, aki megpróbálta kijátszani a helyzetet, pontosabban azt hiszem, nem is a pap volt az igazi bűnös, hanem a fia. Olyan hisztérikus lépéseket tett a srác minden létező fórumon, hogy már az is az én oldalamra állt (mert én voltam a "mi" oldalunk fő ügyintézője, gyakorlatilag én mozgattam a dolgokat, pl. a levelek 95 %-át én írtam egyedül), aki addig nem is kedvelt engem. Az abszurd vagdalkozás, marhaságok terjesztése oda vezetett, hogy immár azt se hitték el neki, amiben véletlenül igaza volt. (Az egyik marhaságot leírom: eszerint én és két társam elajándékoztuk a templomot kenőpénzért.)

Nem is tudom miért, de olvasva az Amerikai Népszava blogot, bevillant agyamba a hülyegyerek. Baromira emlékeztet a munkanélküli blogger Bartusra!

A lényeg: ki lett találva a Böjte-ügy. De nem megy sehogy. Még az átlag ballib szavazó se hiszi el a pedofil narratívát. Szóval dühöngenek a legkeményebb ballibek, s nyomják, nyomják az ügyet. Bartus a ballib dzsungelharcos, aki szerint még Gyurcsány se eléggé ellenzéki, élre áll tehát, s fújja a marhaságot.

Szerintem nagyon fog növekedni Böjte tábora.

A veszélytelen tüntetések ellen több módszer is létezik a nemzetközi gyakorlatban.

Veszélytelen alatt az értendő: sikere esetében se történik semmi lényeges.

A leggyakoribb 3 módszer:

egy - Provokátorok beszervezése a tüntetők közé. A provokátor durván törvényt sért, ezzel világos lehetőséget adva a rendőrség ellenlépésére. - Ez a módszer gyors megoldást hoz, de hosszútávon nem kifizetődő a hatalom számára, hiszen végül mindig a rendőri erőszakos reakció marad meg a köztudatban, akkor is, ha az teljesen törvényes volt;

kettő - Kifárasztás. Lásd "megunják és hazamennek". - Minimális erőszak, de kitartás kell hozzá. A rendőrség nem lép fel erősen, csak nem engedi a tüntetést célba érni. Órák múltán kifullad az egész. A hátránya: a rendőrség tehetetlennek látszik, a hatalom hívei elégedetlenek lesznek emiatt;

három - Hagyni a tüntetőket "győzni". Azaz a rendőrség látszatból véd csak, a valóságban hagyja magát elsöpörni. Lásd, a tüntetők be akarnak jutni valahová, a rendőrség nem engedi, majd a tüntetők győznek, s bejutnak. - Ez a módszer a leghatásosabb, Gyurcsányék is sikeresen alkalmazták 2006-ban. Az eredmény szinte mindig a hatalmat segíti. Ugyanis bármennyire is jól megszervezett egy tüntetés, a győzelem pillanatának érzése megszünteti a tüntetők egységét, egy rész elkezd vandálkodni, más rész csak néz maga elé, megint mások meg rádöbbenek: valójában nem történt semmi.

A bolgár politikai káosznak napokban volt a 2. évfordulója: 2021. május 12-én szűnt meg az utolsó stabil kormányzat, Bojko Boriszov kormányának mandátuma. Azóta folyamatosan vagy ideiglenes kormány van, vagy a megválasztott kormány megbukik pár hónap után.

A jelenség oka csak részben a szinte teljesen arányos választási rendszer.

Ugyanis arányos választási rendszer mellett is el lehet kerülni azt, hogy ne működjön a parlament és ne legyen választott kormány.

Azonban az 1991-es bolgár alkotmányt olyan emberek írták, akiknek csak könyvekből volt tudásuk az alkotmányozásról.

Eleve elkövették a legsúlyosabb jogászi hibát: ideális körülményekre tervezték a törvényt. Márpedig minden jó jogász feladata éppen az ellenkezője: a lehető legrosszabb eshetőségekre kell tervezni. Lásd, egy szerződés akkor van jól megírva, ha képes kezelni a szerződő felek minden lehetséges problémáját, s nem akkor, ha arra alapoz, hogy a szerződő felek jogszerűek és együttműködőek lesznek. Ilyen a törvény is: a lehetséges problémákat kell előre látni, s nem arra alapozni, hogy nem lesz probléma.

Szóval 1990-1991 között a bolgár jogászok mindent beleadtak. Beleírtak számtalan értelmetlen dolgot az alkotmányba, gyakorlatilag szemezgettek innen-onnan. A talán legviccesebb dolog: az alelnöki intézmény, ezzel Bulgária a világ egyetlen parlamentáris rendszerű országa, ahol van alelnök, miközben még az elnöki és félelnöki rendszerű országok nagyobb részében se létezik alelnök.

Szóval az egész alkotmányos rendszer belsőleg inkoherens. Ideális, tökéletes viselkedést remél, s erre alkotott szabályokat, jellemzően a lehető legszigorúbbakat. S azzal nem foglalkozik azzal, mi van, ha a körülmények nem tökéletesek.

Ilyenkor az eredmény mindig az: tömeges szabálysértés zajlik, hiszen mindenki tudja, a szabály rossz. Aminek eredménye meg az, hogy még a jó szabályt se tartják be tömegesen.

Magyarországon is akad ilyesmi, csak alacsonyabb szinten. Jó példa a lakcímbejelentés. Az eredeti cél: mindenki azt a lakcímet jelentse be, ahol ténylegesen van. Aztán ez a rendszerváltozás után összeomlott, számtalan okból. Ma már egy csomó ember nem a lakcímén él. Olyanok is, akik ténylegesen külföldön élnek. A jogszabály erre is vonatkozott: 30 napon túli külföldi tartózkodás esetében ezt be kell jelenteni. A szabály teljesen életszerűtlen, a legtöbben nem is tudnak erről, de akik tudják, azok se teljesítik. Pár éve a szabályt meg is szüntették.

Bulgáriában ez viszont alkotmányos szint. Az alkotmány még a kormányalakítási megbeszélés időtartamát is maximalizálja 7 napban, ilyen sehol a világon nincs. Mára ezért az a módszer alakult ki, hogy az államfő nem ad kormányalakítási megbízást, hanem vár. A jelenlegi bolgár parlament első ülése április 12-én volt, a frakciók megalakultak 19-én, az alkotmány szellemében már kormányalakítási megbízást kellett volna adni a legnagyobb fakciónak. De ha ez megtörténik, akkor ketyegni kezd a 7 nap! Így az államfő "megbeszéléseket tart a pártokkal" - ilyesmi eleve nincs az alkotmányban, hiszen nincs mit megbeszélni, a legnagyobb frakciónak jár a megbízatás -, s csak ezen a héten lett átadva a kormányalakítási megbízás. A cél semmi egyéb, mint trükk: az alkotmány kijátszása, miközben formális betartása, hogy legyen több idő a tárgyalásokra.

Hasonló az ideiglenes (ügyvívő) kormány intézménye. Máshol ez az intézmény szinte sehol se létezik. De ahol létezik is, ott se van minden olyan esetben, amikor Bulgáriában.

Még egy ilyen a bizalmatlansági szavazás. Ez korlátlan. Emiatt szokás lett: a mindenkori ellenzék rendszeresen bizalmatlansági szavazást kezdeményez "hátha összejön" alapon. Ha összejön, nem kell kormányt alakítani, csak bukik az addigi kormány, s helyére jön az ideiglenes.

S természetesen a politika alkalmazkodik az abszurd szabályokhoz. Mivel ha valaki nem alakít kormányt, akkor az ellenfele se fog tudni - ez a jellemző -, így a rendszer jutalmazza a nem-kormányzást. Hiszen legfeljebb ideiglenes ügyvivő kormány lesz, mely a bolgár szabályok szerint független a parlamenttől, nem felelős előtte, sőt megválasztásakor megszűnik a parlament mandátuma, új választást kell tartani.

Hogyan is lett ez a bolgár alkotmány? A kommunizmus bukása utáni kerekasztaltágyalásokon az antikommunista ellenzék elővezette azt az elképzelést, hogy nem lehet házat építeni nem az alapoktól kezdve, azaz a legelső feladat új alkotmány létrehozása. Egyes ex-kommunista vezetők elmondták - s ebben történetesen igazuk volt -, hogy ez hibás elképzelés, mert egy instabil helyzetben hiba lenne bebetonozni az alkotmányt, ráadásul nincs meg a kellő tapasztalat egy új alkotmányhoz. Az ellenzék ezt az érvet sikeresen lesöpörte, kb. azzal, hogy "a komcsik nem hajlandók lemondani a komcsi alkotmányról".

Ráadásul létezett egy hatalmas alkotmány-fetisizmus is a népben. Népszerű nézet volt, hogy a kommunizmus előtti alkotmány tökéletes volt. Azt persze nem lehetett visszahozni, mert mások a körülmények, de mindenképpen az volt kikiáltva tökéletes mintának. Miközben még azzal is számtalan gond volt: 1881-1883 között, majd 1923-1931 között, majd 1934-től az első kommunista alkotmány bevezetéséig - 1947-ben - fel volt függesztve.

Most tehát az a helyzet, hogy van egy rosszul megírt alkotmány, mely egyenesen segíti a káoszt. Ma már ezt minden jogász és politikus is tudja, de változtatni nehéz: egyszrészt az alkotmányváltoztatás szabályai is be lettek ugyanis betonozva, plusz mindez politikai kérdés, s nem érdeke a pártoknak a megállapodás.

A lényeg: amikor nincs egy domináns párt a parlamentben Bolgár alkotmányozás, a rendszer nem működik.

Idén csak huszenöt percet néztem az Eurovíziós Dalfesztiválból.

Szinte homofóbnak tűnt. Az ukrán zászlók száma felülmúlta a szivárványos zászlókét. Még a fények is kék-sárgán villogtak. Szerencsére a gyerekkúrók se lettek teljesen elfeledve, a közönség nagy része e büszke közösség tagjának nézett ki, ahogy az előadók része is.

Még viszonylag nagy a tolerancia a fesztiválon, nem lettek teljesen kitiltva a nőnek kinéző nők. Persze a nyugati szereplők többnyira torzonborz transzok, vagy ezeknek öltözött elmebetegek.

Új dolog: ma már a politikai szövegek sincsenek tiltva, persze csak ha egyeznek a háttérhatalmista direktívákkal.

Elnézve az egészet, különösen a nagyképeket, azonnal eszembe villant, jó lenne egy habparti. Van egyes elitebb diszkókban, éjszakai klubokban habparti, amikor lefújják a résztvevőket habbal. Bár személyesen ilyenben nem volt részem, de egyszer láttam közelről: szinte hihetetlen, de ez a hab nem hagy nyomokat, s nagyon gyorsan szárad, azaz ez nem fürdőhab, hanem sajátos száraz hab. Itt most olyan hab lenne ideális, mely halált okoz, persze teljesen fájdalommentesen, humanista módon. Az egész esemény pont akalmasnak látszott patkányirtáshoz.

Ősi maffiamódszer a védelmi pénz szedése.

Bulgáriában a 90-es években személyesen is láthattam a működését. A kommunizmus alatt túlfejleszett sportipar mellékterméke volt a jelenség kezdete.

A kommunizmusban állami presztízs volt a sport. Így hihetetlen mennyiségben voltak sportolók. Persze a kor szokása szerint álamatőrökként, azaz - nem ahogy nyugaton - nem voltak hivtalosan profik, hanem volt kamu civil munkahelyük, de a valóságban csak sportolással foglalkoztak. Mindez ment Magyarországon is, de Bulgáriában sokkal nagyobb mértékben.

A rendszer végével hirtelen lett tehát pár tízezer profi sportoló, aki immár nem tudott megélni. A legfelső, legtehetségesebb réteg persze megoldotta: a kapitalizmusban nyíltan profik lettek. De mindenki más számára ez az esély nem létezett.

Mivel az átlag sportoló semmihez se értett, hiszen gyerekkora óta csak sportjával foglalkozott, nehéz volt a munkakeresés. Aki jó volt a sportban, de profinak nem tudott elmenni, s a sportja valamilyen erősport volt, annak még volt kiútja. Tolmácsoltam párszor egy újgazdag bolgár millliomosnak, akinek a testőre olimpiai érmes birkózó volt!

De a nagy többségnek ez a lehetóség se létezett. Így aztán alakultak különféle sportegyletek, ezekből lettek őrző-védő cégek, az üzletileg jobban hozzáértő ex-sportolók vezetése alatt, s ezek aztán lassan felszívták a munkanélküli volt sportolókat.

Persze ezek a cégek végeztek valódi munkát is, lásd objektumok őrzését és személyvédelmet, de az igazi tevékenység a maffiszerű működés volt. Felosztották egymás közt az országot, s az adott területen elkezdtek "védelmet" ajánlani minden megjelenő vállalkozásnak, a legkisebbnek és a legnagyobbnak is. A csúcson - ez nagyjából 1992-1995 - még a virágárusok is ügyfelei voltak ezeknek a cégeknek.

Ha valamelyik vállalkozó nem szerződött le velük, annak boltját kirabolták, a berendezést tönkretették, sőt ha kell, meg is verték az illetőt. Így lassan minden vállalkozó beleszámolta költségeibe, hogy szerződnie kell. Tulajdonképpen a védelmet azok adták az adott vállalkozónak, akiktől félnie kellett.

Ahogy a klasszikus verzió: "fizess, különben tönkreteszünk".

Innentől egyébként korrekt volt a sztori: aki fizetett, azt nem bántották, sőt ha valami független tolvaj lopni merészelt a fizető vállalkozótól, az őrző-védők a rendőrségnél nagyobb hatákonysággal derítették ki a tettes személyét.

Az autóknál is így volt. Aki leszerződött náluk, s ellopták a kocsiját, nagy eséllyel megtalálták. Persze, hiszen kiválóan ismerték az egész autólopás iparágat. Egy időben bizonyos őrző-védő cégek matricája a kocsin teljes biztonságot jelentett a lopás ellen, ugyanis ha az autótolvajok nem mertek az ilyen kocsikhoz nyúlni.

A nagy veszély az volt, ha az üzlet túl jól ment. Ilyenkor ugyanis az örző-védők emelték az "előfizetés" díját is. Hallottam eseteket, hogy már a haszon harmadát szedték be néha az "őrzők".

A sztori vége egyébként az lett, hogy az örző-védők túl erősek lettek, s elhozta végzetüket. A 90-es évek közepére már olyan gazdagságot halmoztak fel egyes őrző-védő cégvezérek, hogy azt nem lehetett elkölteni a hagyományos módon: azaz luxusvillák, versenyautók, luxusélet költségeire, kasiznók és bordélyházak működtetésére. Olyan összegek gyűltek össze, hogy azokat már be kellett fektetni valami hagyományos üzletbe. A maffia örök problémája ez: a pénzt ki kell mosni, majd be kell helyezni valamilyen nem-maffia típusú üzletbe.

Persze volt aki nemzetközi szintre ment, beszállt a kábítószerkereskedelembe és a nőforgalmazásba. De ez tényleg csak a nagyok játéka, s veszélyes is. Az átlag bolgár újgazdag ex-sportoló nem mert ezekkel a nemzetközi keményfiúkkal tárgyalni: a leggazdagabb is kisfiúnak tűnt egy kolumbiai, mexikói, orosz, stb. "kollégához" képest. Szóval maradt a legális üzletbe való beszállás.

Azonban ilyenkor jön a baj: ezekben a hagyományos üzletekben már vannak erős emberek, akiket nem lehet zsarolgatni, sőt tárgyalni se nagyon lehetséges velük. Ehhez azért hiányzott az ex-sportolók tehetsége.

Az okosabb őrző-védők ezt megértették, így maradtak őrző-védőnek, nem merészkedték át idegen területre, egyszerűen elkezdtek tényleg csak őrzés-védéssel foglalkozni. (Mellesleg az egyik ilyen cég a volt miniszterelnök Bojko Boriszov cége volt.) Aki át is ment máshová, az is csak a hagyományos maffia-szerű dolgokba, lásd szerencsejáték. Egészen 2020-ig Bulgária leggazdagabb embere egy ilyen személy volt, ő szerencsejátékkal és ingatlanokkal foglalkozott: sokáig jó viszonyban volt Boriszovval, de valamiért összevesztek, így 2020-ban kénytelen volt elköltözni az Egyesült Arab Emirátusokba, azóta kb. 50 büntetőeljárés folyik ellene Bulgáriában.

De a leggazdagabbak mohónak bizonyultak. S átmentek a biztosítási és banki üzletágba. Csakhát ott már ott voltak az ex-kommunista nomenklatúra emberei, volt állambiztonságisok, ráadásul már komoly nyugati kapcsolatokkal. Szóval 1995-től kezdve az összes mohó őrző-védő vezér le lett vadászva, szó szerint, jellemzően fényes nappal a város központjában végezték ki őket profik, azaz direkt figyelmeztetésként minden még élőnek - Oroszországban akkor teljes káosz volt éppen, s a volt szovjet terroristaellenes egységek volt tagjainak egy része így talált "munkát": bérgyilkosságokat vállalt bárhol a világon, a korabeli hírek szerint 100 ezer dollárért bárkit képes megölni az ilyen "profi", kivéve poszton lévő állami vezetőket. A legjobban keresett szakemberek az Afganisztánban harcolt szovjet kommandósok volt, ők számítottak a szakma csúcsának, állítólag ők voltak az egyetlenek a világon, akiktől még az izraeli és amerikai csúcskommandósok is tartottak. Tehát pár év alatt minden túl nagyra nőtt őrző-védő vezért fizikailag megsemmisítettek, mára egyetlen ilyen cég se működik.

Az utolsó kivégzés 2005-ben volt, amikor az utolsó ilyen őrző-védő hátterű bankárt megölték, megint fényes nappal, a város központjában. Kiváló szervezés volt. Mesterségesen lassítva lett a forgalom, így a bankár dzsipje lassítani kényszerült. Közben a lámpa zöld lett, elindultak a gyalogosok. Az egyik "gyalogos" a dzsikijéből előhúzott egy kisméretű Uzit (ezt jobban kedvelik a bérgyilkosok, mint az egyébként gyorsabb Kalasnyikovot, mert kisebb, így jól rejthető), majd 30 centiről lőni kezdett. A dzsipen valami védelem volt, normál pisztolyok ellen, de nem ilyen támadás ellen. A bankár a helyszínen meghalt. Az utólagos vizsgálat igazolta: abszolút profi volt az elkövető, a forgalmas utcán senki se sérült meg a bankáron és testőrén kívül (s a testőr is csak megsérült, nem halt meg), 12 lövést adott le, ebből 9-et a bankár testébe, a másik 3-mal lyukat csinált a kocsi jobboldali ablakán.

Itt már az is felmerült, hogy nem csak a bolgár pénzügyi elit fizette a fizikai gyilkost, hanem az amerikai követség is benne volt, ugyanis a megölt ember már Amerikában is terjszkedni próbált.

Láthatóan örült mindenki az esetnek. A nyomozás is parodisztikus volt. Olyan képet adtak ki a gyilkos körözéséhez, hpgy az alapján szinte mindenkit le lehetne tartóztatni. Persze soha nem találták meg, ezen a szinten már sose találnak meg senkit. S ha mégis megtalálnák, akkor se lehet soha eljutni a megbízóig.

De miért mondom ezt el? Mert éppen nemrég fejeztem be a védemi pénz fizetését. Felmondtam a Google-előfizetésemet. Amit főleg azért létesítettem, hogy ne kelljen reklámokat néznem a YouTube-on.

Közben rádöbbentem: azért fizetek, hogy ne zaklassanak - annak, aki zaklat. Teljesen abszurd.

Most jönnek a reklámok, idegesítőek persze, de az még inkább az lenne, ha fizetnék.

Amikor persze nem sürgős, egyszerűen letöltöm a videókat. Ezt a YouTube gátolja, tiltja, de nem nehéz megoldani.

Gyakori panasz: a ballib turista megy nyugatra, s ott csúnyán néznek rá.

Mert a magyarokat nagyon utálja minden civilizált európai polgár. A ballib turista így magyarázkodni kénytelen, hadonászva magyarázza kézzel-lábbal, hogy ő nem a fasiszta Zorbánra szavazott. S amint ezt megértetette, a nyugati polgár azonnal nyájasan mosolyogni kezd és barátságos lesz a diktatúrából menekült igaz demokratával.

Lenne javaslatom. A ballib turista öltözzön megfelelő módon, a legjobb ha autóval utazik, mert azt még jobban fel lehet dísziteni.

Szóval bal szélvédőre egy szivárványos zászló, jobbra egy ukrán, középre slavaukraini felirat, hátulra valami gúnyos Putyin-kép. Garantált, hogy messziről integetni fognak az ilyen autónak a civilizált nyugati polgárok, s ha pedig kiszáll autójából a ballib turista, azonnal barackot kap a buksijára.

Évekkel ezelőtt - még 30 éves se voltam - egy ismerős mondta, élete vágya, hogy milliomos legyen, azonban ha sikerül, nem fog milliomos életet élni. Akkor azt gondoltam, ez marhaság.

Később jobban átgondolva, arra jutottam, tulajdonképpen ez a keresztény életfilozófia kifejezése egyszerű nyelven.

A keresztény hozzáállás 4 életmodelt határoz meg ugyanis tulajdonképpen, a legjobbtól a legrosszabbig:

• szegényen élni boldogan,
• gazdagnak lenni és nem élni gazdagként,
• szegényen élni boldogtalanul,
• gazdagnak lenni és gazdagként élni.

A legfelső fok a legjobb, de az átlagember erre nehezen képes. Speciális lelki alkalmasság kell ahhoz, hogy az ember annyira képes legyen elvonatkoztatni az anyagiaktól, hogy azok hiányában is boldog legyen. Az ismerős azt mondta magában: erre én nem vagyok képes, így megcélozta a kettes fokozatot.

A kettes fokozat pedig az, hogy az anyagiak megvannak, mégse élünk azokhoz mérten, hanem mentesülünk a gazdagság romboló hatásától. A pénz, a vagyon csak biztosíték, hogy ezek hiánya ne okozzon kétségbeesést, de átlagember szinten élünk mégis.

A többi nyilvánvaló: ha már úgyis boldogtalanak vagyunk, jobb szegénynek lenni, hiszen így legalább a romboló hatásoktól mentesek vagyunk.

Nagy izgalommal töltette el a török választás a ballib törzsszalont.

Persze mert megint belehallucinálták magukat egy teljesen más helyzetbe.

A vasárnap esti órák feszülten teltek el: hiszen ekkor derült ki, Törökország diktatúra-e vagy demokrácia. Demokrácia, ha az ő kedvencük nyer, s diktatúra, ha veszít - a képlet egyszerű.

E képlet abszurditása eszükbe se jut, hogy pl. miféle diktatúra az, mely még arra se képes, hogy megmanipuláljon egy választást. Meg eleve melyik diktatúra tart olyan választást, melyen a hatalmat meg lehet buktatni. Erre persze a szagértői ballib válasz az, hogy a demokrácia-diktatúra az nem egy be-/kikapcsológomb, hanem egy széles spektrum, azaz percenként lehet tologatni rajta a határt a kettő között, a pillanatnyi ballib mondanivaló szerint.

Amikor kiderült, a közvéleménykutatások nem igazak, azaz Erdoğan vezet, a ballib kommentelők 2 táborra oszlottak: egyik felük szerint csalás történt, másik felük szerint meg a törökök fogatlan mucsai bunkók.

Különösen az verte ki a biztosítékot a balib kommentelőkben, hogy kiderült: a török követségeken való szavazás eredménye szerint közel 60 % Erdoğanra szavazott. Ez teljesen megzavarja a ballibb axiómát, mi szerint aki külföldre megy, az a diktatúra elől menekül, azaz ellenzéki.

Egyébként a lényegről meg senki se beszél. Kılıçdaroğlu és Erdoğan között az ellentét abszolút nem olyan, ahogy ezt a ballib Móricka elképzelni. Az ellentét inkább fokozatos, hangsúlybeli. Kılıçdaroğlu nyugatpártibb, ez tény, de mondjuk Gyurcsánynéhez vagy MZP-hez ő is fogatlan mucsai, azaz a saját országa érdekeit nézi, nem a nyugatét, pl. egy Kılıçdaroğlu-kormányzat se szakítani Oroszországgal, nem vezetne be embargót, hanem megmaradna a mostani semleges álláspont mellett az orosz-ukrán viszályban. Kılıçdaroğlu ugyanúgy blokkolna minden közös NATO-akciót Oroszország elllen, ahogy most Erdoğan.

Ismét kiderült: hiába minden idegen pénz, alapos képzés, a balkáni helyi ravaszság legyőzhetetlen.

A legújabb bulgáriai választások (április 2.) óta megy folyamatosan a játék. Akkor ismét Bojko Boriszov nyerte a választást, aki a bolgár rendszerváltozás óta a leghosszabb ideig volt kormányfő. A magyar párhuzamok azonban nem állnak, más a helyzet, így nem jasasolnám se fideszesnek, se ballibnek, hogy Boriszovban Orbánt lásson, fő ellenfeleiben meg ballib összefogdosást.

A helyzet tehát most az volt: nincs kormánytöbbség. A szinte teljesen arányos választási rendszer miatt ugyanis nehéz többséget csinálni, pedig az egész bolgár politikai gyakorlat ahhoz van hozzászokva, hogy egy nagy párt irányít mindent. Ez azonban 2021 óta nem működik, senki se tudott azóta nagyot nyerni, viszont Bulgáriában nem szokás koalícióban kormányozni.

Boriszovnak 69 mandátuma van, kormányhoz 121 kell. Fő ellenzékének (PP-DB) 64 mandátuma van.

Mindkét fél határozott célokkal rendelkezik, ezeket azonban nem lehet nyíltan kimondani.

Boriszov célja: legyen koalíció, a PP-DB részvételével. Kívülről nézve ez teljesen logikus, hiszen alig van eltérés a két párt között politikai programjában: mindkét párt nyugatos, euroatlantista, nagyjából liberális-kozervatív vonal: a PP-DB talán kicsit nyugatosabb, de a GERB se nyugatellenes, ezek sokkal inkább hangsúlybeli eltérések, nagyjából mint a 90-es években a magyar középbal és középjobb között. De még ez a párhuzam is csalóka, a bolgár eltérés ennél is kisebb, teljesen hiányzik pl. az identitáspolitikai, szekértáboros elem itt.

Boriszov azért akarja ezt, a "nagykoalíciót", mert a PP-DB ellenzékként veszélyes, képes lenne az utcára vinni az ellenzékiséget. Ehhez ugyanis értenek nagyon.

A PP-DB meg szintén látja ezt: ha koalícióra lépne a GERB-bel (ez Boriszov pártja), azzal saját halálos ítéletét írná alá, hiszen eleve a "korrupt Boriszov" ellen alakultak, így semmivel se tudnák indokolni a koalíciót vele. A PP-DB számára az ideális helyzet: Boriszov más, kisebb pártokkal koalícióra lép.

Boriszov hetek óta ezen dolgozik: a PP-DB hitelességének lerontásán. Lassan a PP-DB minden igényét teljesítette, így a PP-DB egyre nevetségesebb helyzetbe kerül, hiszen lassan nincs mire hivatkoznia, miért nem akar kormányt.

Boriszov múltheti lépése: a bolgár EU-biztost nevezte meg kormányfő-jelöltnek. A neve Marija Gabriel, egy teljesen múltnélküli nő. 14 éve lett bolgár EP-képviselő, a GERB színeiben, azt megelőzően semmilyen politikai tevékenysége nem volt, teljesen ismeretlen volt, tulajdonképpen akkor lett ismert, amikor 2009-ben Boriszov rátette őt a jelöltlistára. Azóta is azonban semmilyen emlékezetes tette nem volt, tulajdonképpen tipikus "hátsósorbeli" képviselő, bármiféle saját véleménytől mentesen. Ideális európai ember: tud mosolyogni, nem csinál botrányt, képes bármilyen hosszan beszédeket mondani bármi értelmes tartalom nélkül, közben szigorúan alkalmazkodva a mindenkori európai fősodorhoz. Szerintem nagyon nem nőies, dehát senki se mondta, hogy nekem kell tetszenie. Mivel pedig semmit soha nem csinált, így ellene se lehet felhozni semmit.

Most tehát a PP-DB izzad, mit találjon ki, miért nem akarja támogatni Gabrielt. Eleve csúnyán hangzik, egy ennyire euroatlantistát, aki ráadásul nő, nem akarnak támogatni. Mert Gabriel pedigréja tökletes minden szinten: nyugaton szerzett diplomát, 14 éve folyamatosan Brüsszelben van, még a családja is tökéletes: a férje egy francia emberke, Joseph Daul volt ENP-vezér egyik volt titkára, vele már Brüsszelben ismerkedett meg az EU apparátusában. (Ezért is Gabriel a neve, ez a férj neve, a nő eredeti neve Nedelcseva). Még az egyébként vad bolgár bulvármédiák is csak annyit tudtak írni ellene, hogy valamikor tíz éve egy önéletrajzában egy adat nem volt valós.

Boriszov most azt játssza: mindent megígér a PP-DB-nek a koalícióért. A napokban feláldozta legközelebbi haverját, a bolgár legfelsőbb ügyészt is, aki szálka több párt, köztük a PP-DB szemében is. (Más kérdés: a főügyész megsértődött emiatt Boriszovra, s ellene fordult, így látványosan nem fogadva szót nem mondott le posztjáról.)

A szocialisták elnöknője szorított a hurkon, nem fognak részt venni a "szakértői" kormányban. Az Újjászületés Párt meg eleve ellenzék. A GERB pedig a maradék 2 kisebb párttal együtt 116 mandátum, azaz nem elég. Szóval minden a PP-BN-n múlik.

Az idő pedig Boriszovnak dolgozik. Ha koalícióra lép vele a PP-DB, akkor a PP-DB zuhan, a GERB meg emelkedik. Ha pedig a PP-DB nemet mond a koalícióra, a PP-DB zuhan és a GERB meg emelkedik.

Nekem könnyű, utálom mind a GERB-et, mind a PP-DB-t. Persze a PP-DB talán kicsit idegesítőbb, de nagy eltérés nincs.

Friss hír: Zorbán annyira retteg a neves ballib művész Gálvölgyitől, hogy meg akarta gyilkolni!

Persze rendkívül trükkös módon. Utasította a Mentőszolgálatot, ne menjenek ki hozzá azonnal.

Pedig közismert: Gálvölgyi egy szent ember, így a mentőnek kötelessége 30 másodpercen belül kint lennie nála, amikor ő ezt kéri.

Röhej. A ballibek teljes valóságidegenségének újabb jele. Egy egyszerű esetből, ami rendszeresen megesik, hihetetlen botrányt kavartak.

Egyébként nekem is tetszett Gálvölgyi színészként, bár közéleti szereplőként nem. De ennek semmi köze az egészhez.

De ez a gennyes elitizmus, mely szerint az ő hőseiknek minden jár teljesen abszurd.

Annak idején nekem sokat segített szakítani a ballibekkel a 90-es évek elején a Göncz körül kiépített kultusz. Szegény Göncz még nem is tehetett róla, de az egész hányngert keltő volt.

A ballib és általában a liberális szövegelés egyik kulcsszava a "megosztó". Lásd meg "árokásó". Enyhébb célzat esetében "kontroverziális", erősebb célzat esetében "fasiszta". Ugyanazt jelentik. Valódi jelentésük "nem tetszik nekünk".

Nemrég egy ballib megmondóember posztja alatt folytattam rövid vitát.

Maga a megmondóember nem reagált szóban, csak fanatikus hívei. Arra ment ki végül az érvelés, hogy én fasiszta vagyok, mivel megosztom az embereket ilyenekre és olyanokra.

Megjegyeztem: ez a hozzászólás önellentmondás, hiszen ezek szerint a fasisztákra és nem fasisztákra való megosztás is fasizmus, hiszen nem fogadja el, hogy valójában ezek "mind emberek". Továbbá elmondtam, a tudományos gondolkodás alapja a megosztás.

Ekkor reagált a ballib megmondóember: törölte minden hozzászólásomat, majd kitiltott.

Egyébként a téma a megmondóember halálhörgése volt Böjte Csaba kapcsán. Az új ballib direktíva szerint Böjte rohadék pedofil fasiszta gazember, s legalább életfogytiglanra kellene bebörtönözni, de a legjobb lenne felakasztani, mivel egyik alkalmazottáról kiderült, hogy kisgyerekeket molesztált.

Amikor 1990-ben Szófiában bemutattak egy magyar filmet Recskről, a közönség nevetett. Alapvetően azért, mert a recski láger minden szempontból üdülőhelynek tűnt bolgár verziójához képest.

A bolgár "Recsk" a legnagyobb bolgár Duna-szigeten volt, azaz a bolgár-román határon, Belene kisváros mellett, innen a sziget közismert neve is: Belene, másik neve pedig Perszin.

A lágert 1945 elején nyitották meg, a kommunista kormány intézkedése nyomán. Magyarorszzággal ellentétben, Bulgáriában nem volt átmeneti időszak, azaz a kommunisték azonnal átvették a hatalmat már 1944 szeptemberében.

A cél alapvetően az volt, hogy a kevésbé fontos ellenséges elemeket itt helyezzék el:

• akiket nem végeztek ki háborús bűnösként, s hosszú börtönbüntetést se kaptak, de nem akartak összeengedni a normál börtönlakókkal,
• olyan személyeket, akik ellen bírósági ítélet se született, de a hatalom szükségesnek látta izolálásukat, viszont nem volt cél likvidálásuk se,
• olyanok, akiket nem lehetett háborús bűnösnek nyilvánítani, de veszélyesek voltak a hatalom számára.

Utóbbira jó példa Konsztantin Muraviev miniszterelnök, aki 1944 szeptemberében pár napig vezette a bolgár kormányt. Szeptember 2-án bukott meg az utolsó német-szövetséges kormány, ekkor került az élre Muraviev, s őt döntötte meg 9-én a kommunista puccs.

Muravievet nem lehetett háborús bűnösnek nyilvánítani, hiszen ő szakított hivatalosan a németekkel, azaz "antifasisztának" minősült, viszont antikommunistaként nemkívánatos elem volt, így el lett helyezve Belenében. Miközben az összes élő korábbi kormányfőt mind kivégezték. Összesen 2700 embert végeztek ki bírósági ítélet után, s még ismeretlen számút csak úgy (becsült számuk 25 ezer).

A foglyok munkát végeztek itt, a láger javító-nevelő telepnek számított. A fő tevékenység a zöldségtermesztés és a disznóhízlalás volt. A csúcson 3 ezer fogoly volt.

1953-ban, Sztálin halála után a tábort megszüntették, azaz pont ahogy Recsk esetében. A nagy eltérés: 1956-ban a belenei tábor vissza lett állítva. S a fő ok Magyarország volt, az 56-os forradalomra hivatkozva lett újraindítva, lásd "az ellenforradalmi elemek ismét aktivizálódtak a szocialista tömbben".

1959-ben ismét bezárják a lágert, az "ellenforradalmi veszély" elmúlása miatt.

1972-1984 között ismét működik a láger. Ezúttal csak muszlimokat helyeztek itt el, olyanokat, akik tiltakoztak az "újjászületési folyamat" ellen.

Az "újjászületési folyamat" 1972-1989 között zajlott. Jelentése: a bulgáriai törökök és a bolgár muszlimok "visszatérítése" a bolgár néphez. Alapja az az áltudományos tanítás volt, hogy Bulgáriában egyáltalán nincsenek törökök, minden török valójában eredeti bolgár identitását elfelejtett bolgár. Így a megoldás: ezek az emberek most rádöbbennek valódi nemzeti identitásukra, elhagyják "elavult" muszlim szokásaikat, s "rendes" nevet vesznek fel.

1972-1984 között ment a bolgár muszlimok "újjászületése". Mindenki köteles volt bolgár nevet felvenni. Aki nem jelent meg önként a hatóságnál, annak a hatóság talált ki új nevet. Aki nem volt hajlandó átvenni új okmányait, az ellen szoft erőszakot alkalmaztak, pl. gyakori módszer volt: a boltokban csak személyi igazolvány bemutatása ellenében lehetett vásárolni, ugyanígy orvosi szolgáltatáshoz is igazolvány kellett, munkahelyen be kellett mutatni igazolványt, így aki nem vette át új igazolványát, az gyakorlatilag nem tudott élni. Aki pedig ezt is vállalta, azt letartóztatták. Ezekből a hangadókat vitték a belenei táborba.

1984-1989 között mindenki mást is "újjászülettek". A kisebbségek közül csak az örmények és zsidók kaptak felmentést, ők "baráti" kisebbségnek számítottak, így nem kellett nevet változtatniuk. 1984-1989 között tehát a muszlim cigányok és a törökök átnevezése zajlott, de itt már nem játszott szerepet a belenei tábor.

A láger teljes működése alatt összesen 20 ezer ember volt fogoly, a meghaltak száma 150. Nem volt haláltábor, azaz közvetlenül senkit se öltek meg, a 150 meghalt halálának oka a feszített munka és a nem elegendő élelmezés.

A kommunista rendszer bukása után a belenei tábor nagyobb részéből természetvédelmi terület lett, egy kisebb részén pedig börtön. Ez a börtön ma is működik, kettes kategóriája börtön - azaz a magyar kategorizáció - fegyház, börtön, fogház - szerint a közepes fokozat.

Személyes elem: az 50-es évek végén rab volt Belenében a múzsám egyik nagyapja is. Mint kisebb fokú háborús bűnös, mert 1940-1943 között dohányipari tágyalásokra járt Berlinbe, azaz "segítette" a náci Németországot.

Egyes ballib és ballibközeli megmondóemberek új sajátossága: kezdik kritizálni a ballib burkot.

A ballib politizálás menete ugyanis ez:

• reagálás Zorbánra, mindig az ellenkezőját kell mondani, mint ő,
• versengeni kell a legkeményebb ballib szavazók kegyéért,
• meg kell nyerni a ballib médiák tapsát.

Aztán jön a valóság: a vereség. Ami természetes, hiszen aki egy kisebbségnek politizál, az eleve nem lesz soha képes a többség támogatását megszerezni.

Pedig nagyon veszélyes ballibeknél a burok támadása. Ezzel gyorsan át lehet kerülni az "áruló Zorbán-bérenc" csoportba.

Akit pedig a ballib keménymag egyszer a szájára vesz, az aztán sose magyarázhatja ki "árulását".

A ballib közönség számára Schiffer ma már egyértelműen fideszes. Hont rejtett fideszes. Puzsér is az volt, bár az utóbbi időben igyekszik visszakapaszkodni a ballib szekérre. Az igazi hős Hadházi, aki hangzatos, teljesen értelmetlen akciókat csinál intenzíven zorbánozva.

Ceglédi kezdi unni, ez érdekes. Most már "vörös fonal" nélkül is képes a kordonbontók ellen beszélni. Mert most a Nagy Ballib Értelmező Szótár szerint 2 módon szabad megnyilatkozni:

• a lelkes egyetértés hangján, azaz a kordonbontás a megoldás mindenre,
• a konstruktív kritika hangján.

Ez utóbbi veszélyes dolog. Mint a szovjet időkben óvatosan nem egyetérteni a Pravdával valamilyen apróbb ügyben. A ballib szabályzat ilyenkor ezt írja elő mint kötelező magatartást:

• legalább 1 percig szidni kell Zorbánt és "diktatúráját",
• aztán 2 percig dicsérni kell a tüntető "diákokat",
• fel kell háborodni a "rendőri erőszak" miatt,
• majd azt kell mondani, kicsit halkabban, hogy "de" és "talán",
• sóhajtani kell egy nagyot, majd a lehető leggyorsabban ki kell jelenti "esetleg mégse ez a társadalom legnagyobb problémája".

Ha 1gy megy tovább, szerintem hamarosan fideszes áruló lesz Ceglédiből...

A valóságtól való teljes elszakadás jele a ballib burokban.

A pedagógusok státuszával kapcsolatos egyik érv: micsoda dolog, hogy a főnök belenézhet a munkaeszközbe, meg munkán kívül tilos a munkáltatót szidni.

Miközben mindenhol, a védett ballib burkon kívül ez a valóság! Sőt még ott is, mert nem hiszem, hogy sokáig állásban maradhatna egy neves ballib megmondóember, ha holnap elkezdene kritikus lenni pénzadója eszméivel szemben.

Ha a munkáltató ad eszközt a dolgozónak, azon bármit megnézhet a munkáltató, a dolgozó magánanyagait is. Ez a norma gyakorlatilag mindenhol. Sőt, ha a dolgozó magáneszközén van munkáltatói anyag, az is "monitorozás" alá esik.

S számtalanszor ki van kényszerítve a magáneszköz hivatali használata, a munkáltató szabályai szerint.

Jelenlegi munkahelyemen kaptam ugyan teljes felszerelést (egy második legjobb minőségű ThinkPad laptop, tartozékokkal), de telefont nem. S egy csomó hivatali hozzáféréshez kell hitelesítés, ami telefon nélkül nem lehetséges. Így pl. zárat kellett tennem a telefonomra, mert a munkáltató nem küld hitelesítést záratlan telefonra. Szóval kénytelen vagyok zárat használni, pedig nem szeretem az ilyesmit.

Az én helyzetem persze privilegizált, mert van saját eszközöm is, sőt minősegben jobb a hivatalinál, s azt használom magáncélra, de sokak nincsenek ilyen viszonylag kellemes helyzetben.

Olyan meg, hogy bármi véleményt mondok munkaidőn kívül a munkáltatóról teljesen kizárt, persze dicsérni azért szabad. S ezt én is szigorúan betartom. Mindig csak utólag mondtam véleményt munkáltatóról, akkor se kiadva bármi bizalmas infót.

Amikor 2 évig a Coca-Cola dolgozója voltam, ott el is lett ez szépen magyarázva. Szóval minden dolgozó - a főigazgatótól a takarítónőig - a Coca-Cola "nagykövete", élete minden pillanata kihat a cégre, hiszen egy külső ember számára nem különíthető el, hogy az alkalmazott mikor a Cola dolgozója és mikor magánszemély. Pont mint egy igazi nagykövet esetében! Az igazi nagykövetnek nem lehet soha magánvéleménye - ill. lehet, ha azt megtartja magának -, hiszen ő a mandátuma alatt még álmában is az országa kormányát képviseli, szóval még az is kihat országa megítélésére, hogy milyen ruhában milyen filmet néz meg a moziban szabadnapján.

Amikor Kubában éltem a 80-as években, volt is ilyen eset. Egy magyar diplomatát 7 hónap után hazarendeltek, pedig az akkori szokás a minimum 4-, maximum 6-éves kiküldetés volt a diplomatáknál és más hivatalos képviselőknél. Az illető csupán annyit tett, hogy egy szombat délután egy szálloda bárjában túl sokat ivott, rosszul lett, elvesztette eszméletét, majd a szálloda vezetősége, mivel az illető zsebében megtalálták a diplomata igazolványát, értesítette a rendőrséget. Ennyi volt: azaz az ember nem csinált semmilyen botrányt, csak egyszerűen részeg és rosszul lett, de a magyar hatóság megszüntette kiküldetését "munkájával össze nem egyeztethető magatartás tanúsítása" miatt.

Benne is volt a 40-oldalas munkaszerződésben a Colánál: munkaidőn kívül se szabad "nem megfelelő" magatartást tanúsítani. S arról meg egy vastag brosúra volt, mi nem megfelelő. Olyan szabályokkal, melyek a Kádár-kori szakszervezeti és vállalati üdülők szabályzatára emlékeztettek. Persze a szabályokat soha élő ember még nem tartotta be, ez nem is lehetséges, nem is ez a cél. A valódi cél: a félelem légkörének megteremtése, s hogy ha bármi "baj" is akadna, bárki azonnal kirúgható legyen teljesen szabályosan.

Egyik vicces esetem ezzel kapcsolatban. Késő délután jön a körímél, hogy mit nem szabad viselni az irodában. Persze a férfi rész rövid, kb. annyi, hogy ne hordjunk strandpapucsot és izompólót. A női meg nagyon hosszú, ez érthető, nőként sokkal nagyobb az esély "szabálytalanul" öltözni. Alaposan tanulmányoztam is a szabályzatot. Azonnal meg is láttam az engem izgató részt, a cicanadrágot és a feszülős nadrágot. A szabályzat szerint tilos a félhosszú cicanadrág, nem is baj, azt nem szeretem. A hosszú cicanadrág és minden feszülős nadrág (pl. bőr) meg tilos pólóval, de engedélyezett, ha a felsőruha takarja teljesen a feneket. Szép ábrák is voltak, hogy "ezt nem szabad" és "ezt szabad". Véget is ér a munkaidő, megyek haza, jön a lift, beszállok, s szemben áll a előbbi ímél küldője, az egyik HR-es csaj. Gyakorlatilag az "ezt nem szabad" ábra szellemében öltözve, műbőr cicanadrág színes csillogó pólóval, mely kb. a fenék felét takarta, szerintem saját magát rajzolhatta le az ímél készítése közben. Végignéztem, ő elmosolyodott, szerintem kitalálta gondolatomat, hogy éppen konstatálom a drasztikus eltérést az ímél és a valóság között.

Nyilván a Coca-Cola talán végletes példa, mert ez a világ egyik legnagyobb cége, nagyon kemény szabályokkal. De valamivel enyhébb formában ugyanez az egész céges világra jellemző.

Hozzá kell tenni: mivel a szabályok abszurdak, így a valóság mindig enyhébb. Ahogy a kommunizmusban: a látszat uralma van, de a hatalom mindig léphet, ennek tudata a lényeg. Szóval a valóságban minél alacsonyabb pozíciójú egy dolgozó, annál szabadabb. A Colánál én "könyvelő" voltam, ez a legalacsonyabb pozíció a nem-fizikai dolgozók között, alattam csak a kamionsofőrök, vagyonőrök és takarítónők voltak.

Ez a "könyvelő" is vicces, hiszen nem vagyok könyvelő. A valóságban ez azt takarta, hogy kezeltem 7-8 SAP-modult, melyeken keresztül elhelyeztem azokat a bejövő pénzeket, melyeket a program nem tudott automatikusan elhelyezni. Egyszerűen a Colánál hatalmas struktúra van. Az egyik nagy részleg a pénzügy, s ezen belül van: bejövő pénzek osztálya (ezen voltam én), kimenő pénzek osztálya, behajtási osztály, ellenőrzési osztály, stb., már nem emlékszem mindegyikre, s csak a részleg központi részében voltak igazi szakképzett könyvelők, mi tulajdonképpen a részmunkákat csináltuk nekik.

Szóval az én szabadságom nagyobb volt, mint a főnökömé, s sokkal nagyobb, mint az ő fönökéé, a legnagyobb főnök meg mozdulni se mert. A hárommal felettem lévő főnök pl. nem mert KFC-ben ebédelni, mert a KFC-ben a menühöz Pepsi-ital volt, s aztán nehogy meglássa valaki mit iszik. Nálam ezt mindenki leszarta volna, túl jelentéktelen ember voltam ahhoz, hogy bárki felvesse mit csinálok evéskor.

De ha elkezdtem volna szidni a céget, annak gyors következménye lett volna az én esetemben is.