A ballib álhírek szerint félrefordítás, hogy Juraj Cintula, Fico merénylője baloldali, hiszen ő valójában oroszpárti neonáci.

Totális hazugság.

Figyelmetlen emberek elfelejtették levenni a FB-ról Cintula oldalát.

Íme mit ír az "oroszpárti" Cintula 2022-ben:

De még érdekesebb egy 2019-es beírás a szlovák elnökválasztás kapcsán:

Most ez nekem nem világos. Ezek szerint Zuzana Čaputová neonáci lenne? Persze nem.

Levonható a következtetés: a merénylő tényleg baloldali, legalábbis a szó kelet-európai értelmében, ahol a baloldali liberálist jelent.

A Partizán megérezhetett valamit: Čaputová nevét a riporter következetesen "kaputova" alakban ejtette. Szerintem nem tévedett, azt akarta ezzel kifejezni, hogy "kaputt a liberalizmusnak Szlovákiában":

Megnéztem a vitát.

Olyan unalmas volt, hogy két részletben néztem meg.

Ki nyerte meg? Ha a dolgokat úgy nézzük, hogy ki a legprofibb politikus, akkor természetesen Gyurcsányné magasan nyert. Egyszer se zavarodott össze, nem esett ki a szerepéből, mindenre válaszolt, s amikor nem akart rendes választ adni, akkor ügyesen terelt. Igazi európai politikus!

Tartalmilag persze többnyire hülyeséget beszélt, dehát ez fontos kulcseleme az európiaságnak.

Ki a vesztes? Egyértelműen a kutyapártos. Ennyire rosszul beszélni - hihetetlen, hogy beszélni képtelen embert küldtek vitázni. Mintha saját magamat látnám! Amennyira jól tudok írni, annyira rosszul tudok beszélni, különösen nyilvánosan - szóval teljesen átéreztem a csaj pánikját. Több esetben azt se tudta elmondani, amit egyébként valószínűleg kiválóan tud. Párszor látszott a fején: a legszívesebben elrohanna és hazamenne.

A momentumos Annácska hitelesen adta a hisztérikus robotembert. Majdnem kimondta: "nagyon akarok még képviselő lenni, légyszí szavazzatok ránk!". Közben gátlástalanul hazudott, valószínűleg még a közeli haverjai se hiszik el, hogy pl. "a Momentum miatt rendült meg Zorbán rendszere".

A mihazánkosnak könnyű dolga volt. Annyi baromság hangzott el a többi három résztvevőtől, hogy csak kicsit mást kellett mondania. Így kifejezetten moderálta magát Toroczkai. Viszont még nem elég rutinos, nem használt ki minden lehetőséget. Tartalmilag nyilván ő járt legközelebb a normalitáshoz.

A magyar médiák eléggé félretájékoztatnak katalán ügyekben.

Alapvetően az a kép van kialakítva az olvasókban, mintha lenne egy egységes függetlenségpárti katalán nép, s valami spanyol ellenerő, mely ez ellen fellép.

Egy spanyol napilap térképe az eredményekről, melyik párt lett győztes járás/kerület szinten:

Regionális eredmény összesítve:

• Függetlenségpártiak:
  • J: Junts (középjobb) - 22 % / 35 mandátum,
  • ERC: Esquerra (középbal) - 14 % / 20 mandátum,
  • CUP: CUP (szélsőbal) - 4 % / 4 mandátum,
  • A: Aliança (szélsőjobb) - 4 % / 2 mandátum;
• Függetlenségellenesek:
  • PSC: a szocialista párt (fő országos középbal párt) helyi részlege - 28 % / 42 mandátum,
  • PP: a Néppárt (fő országos középjobb párt) helyi részlege -11 % / 15 mandátum,
  • V: Vox (szélsőjobb) - 8 % / 11 mandátum,
  • C: Comuns (szélsőbal) - 6 % / 6 mandátum.

Persze nem lehet egyik oldalt se egybeszámolni, hiszen az eltérések sokfélék, a függetlenség támogatása vagy ellenzése még nem teszi elfogadhatóvá egymás számára az adott pártokat.

Mégis fontos adat, hogy a lakosság megoszlik a kérdésben kb. fele-fele arányban, de azért kicsivel magasabb a függetlenséget ellenzők tábora, az arány nagyjából 55:45.

Jelenleg a katalán kormányt a Junts és az Esquerra koalíciója alkotja, de nincs parlamenti többségük. Most ami várható a spanyol elemzők szerint: a PSC az országos helyzetet fogja lemásolni, ahol a középbal a szélsőballal alkot koalíciót, azaz a PSC és a Comuns koalíciója várható, melyhez megnyerik az Esquerra támogatását.

A logikus kérdés kívülről nézve az lenne: mik az etnikai viszonyok? Viszont ez a kérdés itt értelmezhetetlen. Erős hasonlóság van itt az orosz-ukrán és orosz-belarusz helyzethez, azaz sok esetben egyszerűen nem lehet egyértelműen megmondani ki milyen nemzetiségű.

Amit tudni lehet: minél kisebb egy település, annál erősebb ott a katalán nyelv.

Az önbevalláson alapuló statisztika szerint a nyelvismeret:

• spanyol: az emberek 47 %-ának anyanyelve, a lakosság 100 %-a képes érteni és beszélni,
• katalán: az emberek 36 %-ának anyanyelve, a lakosság 95 %-a képes érteni és 80 %-a képes beszélni,
• az emberek 11 %-a kettős, spanyol-katalán anyanyelvűnek mondja magát.

Viszont az anyanyelv nem jelent feltétlen nemzeti érzelmet, ahogy hiánya se jelenti a másik hiányát. Egy másik felmérés a nemzeti önazonosságot vizsgálta, itt a következő eredmény lett:

• 38 % - nemzeti identitású, azaz "katalán vagyok",
• 36 % - regionális identitású, azaz "spanyol és katalán vagyok",
• 12 % - országos identitású, azaz "spanyol vagyok",
• 8 % - nem foglakoztatja ez a kérdés,
• 6 % - külföldi identitású (bevándorolt idegenek, a 3 legnagyobb migráns csoport Katalóniában az arabok, a románok, s az angolok).

A következtetés: míg a "nemzetiek" szinte mind függetlenségpártiak, az "országosak" meg függetlenségellenesek, a regionális tudatú emberek döntik el a kérdést.

Magyar szemmel persze nem igazán érthető, hogyan lehet valaki egyszerre több nemzetiségű, hacsak az illető nem vegyes házasságból származik. Itt viszont ez teljesen természetes - ahogy az orosz-ukrán esetben is -, egyszerűen a történelem így alakult. A modern spanyol állam alapja Kasztília és Aragón szövetsége a XV. században. A katalán nacionalizmus viszont Aragónból vezeti le magát. Azaz a kérdést bárhogy lehet nézni: úgy is, hogy a kasztíliaiak "spanyolok" néven meghódították a katalánokat, de úgy is, hogy a katalánok a spanyolok részei lettek.

Minden ami megjelenik, azt igyekeznek azonnal kihasználni profit célra.

Immár a mémeket is.

Nekem a Facebook használati szokásom az, hogy a Facebookot csak személyekkel való kapcsolatra használom. Többet között ez azt jelenti: nincs egyetlen egy lájkolt oldalam se. Emiatt megesik, ismerősök haragszanak miért nem lájkoltam oldalukat. Pedig én még a saját oldalamat se lájkolom! Azt akarom ugyanis, hogy a hírfolyamomban csak imerősök posztjai legyenek.

Ezzel persze nem zártam ki a reklámokat. A reklámokat a Facebook által folyamatosan tiltott Facebook Purity alkalmazással érem el. Ez az alkalmazás azt is eléri, hogy kikapcsolja az egész FB-algoritmust, azaz minden ismerős megjelenik nálam, időrendi sorrendben.

Viszont azért képben akarok lenni, hogy milyen reklámok mennek és mit művel az algoritmus, így naponta jellemzően egyszer megnézem a "normál" Facebookot is - erre van a telefonom, melyen nincs semmilyen FB-módosító. Jellemzően kora reggel szoktam erre 5-10 percet szánni.

Direkt nem használok a telefonon VPN-t se, bár van rá jogosultságom, a Kaspersky előfizetője vagyok, van a csomagban VPN, de csak a többi eszközömön használom, s csak ha kénytelen vagyok rá: pl. nélküle egyes orosz honlapok nem érhetők el az EU-s tiltások miatt. (A vírusirtó részt persze minden eszközön használom.)

Szóval mivel bolgár IP-címet használok, magyar politikai reklámot nyilván sose kapok. Bolgárt igen, kampányok alatt, meg leginkább kereskedelmi reklámot.

KIfejezetten vicces, hogyan próbál az algoritmus profilozni. A megdöbbentő: baromi jól csinálja. Ugyanez a Google-reklámokra is igaz.

Mivel pl. a profilképemen az egyik kutyámmal vagyok, ömlik rám a háziállat-reklám. Míg sportszer-reklámot sose kapok, a rendszer észlelte, hogy utálom a sportot. Viszont kövér férfiaknak szánt ruhareklámok azok jönnek.

A legújabb tendencia a mémárusítás. Sokszor borzasztó buta módon, amerikai észjárással. Lásd, ha beírom, hogy munkaügyileg pl. targoncás vagyok, akkor jön, hogy vegyek sapkát "büszke targoncás vagyok" felirattal. Amerikában biztos hat, nálunk épeszű ember nem írná ki magára mi a foglalkozása, s azt végképp nem, hogy büszke a foglalkozására.

De a minap a következőre tényleg azt mondtam, ez valóban vicces:

Persze nem vennék ilyet, nem szeretem a feliratos pólókat, de jó ötlet.

A Soros Magyar Hangjának munkatársa, Gulyáságyú Balázs ismét gigantikus leleplezést hajt végre.

Pár hete kiderítette, hogy a bicskei lakos Kónya Endre Bicskén lakik. Most meg azt leplezte le: vannak kínaiak Magyarországon és kapcsolatot tartanak fent a budapesti kínai követséggel! Nyilvánvalóan ez szenzációs világbotrány.

A Gulyáságyú-fajtájúak képtelenek rájönni, hogyan lehetséges, hogy a Kínán kívül élő kínaiak nagy többsége nem támogatja Soros gazdát!

Csak kibújt a buziálarc alól az SS-egyenruha!

A német rózsaszín állam fegyverkezni szeretne. Persze most már nem gonosz, náci célokért, hanem a jó, progresszív értékek védelmében!

A kezdeti ellenzésekre, hogy mindez rossz történelmi emlékeket ébreszt, azzal válaszolt a Negyedik Birodalom szóvivője, hogy ez már egy másik Németország, lám, 2022 óta a szivárványos lobogó leng a Reichstagon:

Ez a döntés 2022-ben született: a berlini kalifátus 2067-ban tervezett kikiáltásig legyen a szivárványos lobogó a fő német zászló.

Ami jó jel: Sorosék nyűgösek. Láthatóan megviseli őket Harkov közelgő felszabadulása.

Az ultraliberális Drang nach Osten lassan összomlik.

Az idős Soros gazda tombol. Élete álma omlik össze. 50 éve próbál volt hazájából, Kelet-Európából nyitott, szivárványos, polgári, perverz, liberális régiót fabrikálni, de sikertelenül. S most a hadszíntéren se működik a terv: Zelenszkij kijevi teljhatalmú birodalmi megbízott csapatai hátrálnak.

S valaki nem bírta a nyomást, kiadta a parancsot. A békepárti Szlovákia nagy baj számukra., két darab Orbán az már túl sok.

Ez állhat a Fico-merénylet hátterében.

A kivitelezés leleplező: magányos elkövető, kissé megkattant személyiség zavaros előélettel, amatőr elkövetés - ez a CIA bevett receptje.

A modern baloldal két fő kamufogalma: a "neoliberalizmus" és az "államszocializmus".

Mindkét fogalomban közös: nincs valós jelentésük, csak praktikus célból lettek kitalálva. A "neoliberalizmus" szó egyetlen célja: így kritizálni lehet a liberalizmust a liberálisok megsértése nélkül, lásd "ó, mi nem a liberális eszme ellen vagyunk, csak a féktelen piacpártiság ellen", miközben a "féktelen" piacpártiság éppen egyik oszlopa a klasszikus liberális eszmének. A "nem-piacpárti liberális" az kb. olyan, mint a "nem-feketebőrű néger", képtelenség.

Az "államszocializmus" szó célja pedig az elhatárolódás a megvalósult marxista rendszerektől, lásd "ó, igen, ők elvileg ugyanazt hirdették, mint mi, de nem azt valósították meg!".

A kifejezés alapja, hogy átlátták kitalálói: nem lehet a megvalósult marxista rendszereket belegyömöszölni a kapitalizmus kategóriájába, hiszen a kapitalizmus 5 fő vonásából - magántulajdon, piac, verseny, profit, bármunka - 4 nem igaz rájuk, így valami más kellett. Szóval elismerik: a szovjet típusú rendszer és társai nem kapitalisták, azaz szocialisták. Viszont ki kell magyarázni: akkor a mai szocializmus-hívők miért kritizálják azokat a rendszereket?

Az érv rendszerint úgy halad, hogy mert igaz, hogy a kapitalizmus fő vonásai meg lettek semmisítve abban a rendszerben, de maradt a bérmunka és nem valósult meg a közösségi tulajdon és a "grassroots demokrácia" (ezt magyarul "bázisközösséginek" vagy "alulról építkezőnek" szokták fordítani). Emiatt tehát az szocializmus volt, de "valahogy" rosszul megcsinált szocializmus volt, ezért is vallott kudarcot.

Persze minden teljesen alaptalan.

Egyrészt nem lehet megoldani a társadalmat bérmunka nélkül, ez a fejlődés velejárója. A premodern korban még működött, hogy a nagy többség nem bérért dolgozik, mert akkor nem léteztek olyan bonyolult munkafolyamatok, melyek ma többségben vannak. A búzatermesztéshez nem kell bérmunka, az autógyártáshoz viszont abszolút szükséges.

Ezen kívül a bérmunka nem csupán gazdasági szükségszerűség, hanem lelki is. A vállalkozói típusú szellemiség nem általános, egy csomó ember egyszerűen nem akar vállalkozni, neki teljesen rendben van alárendelt szerepben munkálkodni, az ő egyetlen követelése, hogy ezért legyen tisztességesen és méltányosan megfizetve.

Saját családi példa erre. Anyai nagyapám. 1911-ben született Cinkotán (akkor még nem volt Budapest része, egészen 1950-ig önálló nagyközség volt Pest megyében, bár de facto akkor is Budapest része volt). Apai ágon nemesi származású, de az elszegényedett, birtokát vesztett nemesek széles rétegéből, akiknek csak a címük volt meg. A család abból élt, hogy volt egy boltjuk Cinkotán, mai szóval "sarki kisbolt", vegyeskereskedés, maguk a családtagok dolgoztak benne, nem volt külső alkalmazott. Nagyapámmal szemben is elvárás volt, végezzen el valami kereskedelmi iskolát, majd dolgozzon a családi üzletben. El is végezte, de gyűlölte az egészet. Amikor 1934-ben egy hirdetést látott az újságban "érettségizett fiatalokat felveszünk, 3 éves oktatás ösztöndíjjal, majd munka: Pénzügyőr Főiskola", azonnal jelentkezett, hogy megszabaduljon a vállalkozóság terhétől.

Másrészt az alulról építkezés abszurditása. Egy ország méretű közösségben ez képtelenség. Mindenképpen szükség van egyrészt egy "karrierista" alapú szakapparátusra, melyet nem megválasztanak, hanem kineveznek, másrészt kell olyan politikai vezetés, mely maga dönt, képtelenség mindenről folyamatosan konzultálni a tömegekkel. Arról persze nyilván lehet vitázni mi legyen a vezetés kiválasztásának módja, mik legyenek a jogai, de maga az elv alapja akkor se lesz "grassroots".

Valójában kiderül: az "államszocializmus" az egyetlen lehetséges "szocializmus".

Aláhúzom, mindez csak a megvalósult marxizmustól elhatárolódó balosokra igaz. Mindenki másra nyilván nem, hiszen az ő nézetük bár vitatható, de koherens álláspont. De ők nem is gondolják, hogy bármi baj lenne az "államszocializmussal".

Bevallom: én eddig se értettem, miért nem csinálnak a magyar állami médiák választási vitákat. Szóval üdvözlöm a változást.

Valamiféle abszolút téves helyzetértékelés eredménye lehetett az a döntés 2010 után, hogy ne legyenek választási viták, ill. ha vannak bárhol máshol, azokon a kormánypártiak nem vesznek részt.

Ez valami mítosz lehetett fideszes körökben, hogy a vita segíti az ellenzéket. Ez valami olyan hamis mítosz lehet, mint a ballibeknél az "a magas részvétel segít minket" szöveg 2010-2018 között: semmi alapja.

S különösen nem igaz ez, ha az ellenzék súlyosan megosztott. Valójában egy ilyen vita csak egy dolgot képes elérni: segíti az ellenzék megosztottságát.

Eleve: az értelmiségieknek rossz üzenetet küld a vita hiánya. Másokat meg úgyse érdekel az egész.

Már most látható: az ellenzéki narratívát erősen megzavarta a vita szervezése az állami tv-ben. Erre nem volt kész válaszuk. Most konteókat képesek csak előhúzni. A három kedvencem:

• nem élő adás lesz, Zorbán kivág részeket, eleve fegyveresek lesznek a stúdióban,
• Zorbán retteg, tele a gatyája, kénytelen volt engedni,
• Zorbán így aktiválja ellenzékromboló emberét, Talpramagyar Pétert.

Az utóbbi tábor még mémet is gyártott:

A hír:

A modern balib narratíva egyik fontos változása az utóbbi 3 évtizedben a kommunizmushoz való viszony.

Nagy utat sikerült bejárni.

Az eredeti, 90-es évekbeli tanítás kb. az volt, hogy a kommunizmus persze hülyeség, de a kommunisták jót akartak, szóval meg kell bocsátani nekik, különösen, ha közben megtértek és hithű liberálisokká váltak. S különbséget kell tenni igazi, jó kommunisták és csúnya, rossz álkommunisták között: az előbbiek megtérnek, az utóbbiak meg a "sztálinisták", akik továbbra is elvetik a liberalizmust, helyette valami nacionalista-sztálinista borzalmakban hisznek. Jó komcsi pl. Horn, rossz komcsi meg Pozsgay.

Ez mára mind stornó. Mára kiderült: minden komcsi rossz, aminek oka, hogy a kommunizmus alapja Kína és Oroszország imádata, azaz a szembemenés az euroatlanti-szivárványos progresszív értékrenddel.

Minden a helyére is került: Zorbán komcsiként kezdte, hiszen KISZ-titkár volt a 80-as évek elején, s most meg barátkozik Kínával és Oroszországgal, azaz most is komcsi. Mindigis komcsi volt, csak egy időben ezt titkolta!

Íme most tulajdonképpen arra készül, hogy kikiáltsa a népköztársaság-diktatúrát! Ezért hívta meg a kínai vezetőt! Ugye világos?

Ami már liberális-konzervatív koromban feltűnt: a magyar idegenellenesség alig jelentkezik a kínaiakkal szemben. A legkeményebb magyar nacionalisták se gondolták komoly problémának a kínaiakat.

2006-2007 között Budapest legbelsőbb központjában laktam, a Thököly út 1. szám alatt lévő műemlék-épületben, ez a Keleti pályaudvar terének északkeleti csücske.

Ennek a helynek volt sok hátránya, de előnye is. Pl. az, hogy a politikai szerveződéseket meg lehetett figyelni könnyedén.

Ez volt a Jobbik felmenő időszaka, a ez még a kezdeti Jobbik volt, mellyel a ballib agytröszt még nem összefogódzkodni akart, hanem aláírást gyűjtött a betiltásáért. Ma már kevesen emlékeznek erre, de akkor az volt a ballib rögeszme, hogy a Jobbik létezése ellentmond a 1947-es párizsi békeszerződésnek - persze ostobaság, dehát szinte minden ballib rögeszme ostobaság.

Szóval észleltem az ablakból: a jobbikos tüntik után a tüntiző fiatalok persze megéheznek, s enni-inni akarnak. Ekkor vettem észre: a közeli McDonald`s és KFC létesítményeket kerülik, gondolom ezek amolyan globalista étkezdéknek minősültek, melyek nem egyeztethetők össze a jobbikos esmékkel. Viszont a kínai büfék megteltek jobbikosokkal! Pedig hát ezek tényleg 100 %-ban nem magyar helyek, a magyarsághoz még annyi közük sincs, mint egy amerikai gyorsétterem-hálózat helyi tagjának.

Persze a primitív magyarázat: ezek a legolcsóbb helyek, azért mentek oda, hiszen olcsóbbak még az autentikus magyar kifőzdéknél is.

Ma már inkább arra hajlok: a magyar nacionalisták is megérezték a többezer éves kínai szakralitás szellemét, ösztönösen felfogták: Kína nem jelent veszélyt a magyar értékrendre.

- Drága Bolgár Úr, hát nem látja mi zajlik?! Zorbán vesztésre állt, ezért küldte ezt a Magyar Pétert. Most ő sikeresen összezavarta az embereket, szétzilálta az ellenzéket. De hiszen ez a Magyar egy fanatikus fideszes keresztény-jobboldali! Plusz gazember: verte a feleségét, majd lehallgatta őt! Ez a sok ostoba birca ellenzéki szavazó meg nem veszi észre a csalást, ott csápolnak Magyarnak, s azt se hallják meg, hogy egy az egyben a Fidesz szövegét ismétli. Azt se látják, hogy Magyar többet gyurcsányozik, mint a fideszes megmondóemberek! Én nagyon el vagyok keseredve, hogy ilyen hülyék az emberek, még a baloldalon is!

- Drága Bolgár Úr, hát nem látja mi zajlik?! A tehetetlen ellenzék évek óta, akarva és akaratlanul, Zorbánt segíti. Most is előre beletörődtek a vereségbe. Még a magaslabdákat mint a pedofil botrányt se voltak képesek kihasználni, közröhejre 1500 fős gyűlést sikerült szervezniük a botrány csúcsán. Erre megjött Magyar Péter, aki fél óra szervezéssel tízezreket mozgat meg. S mit csinál az ellenzék? Ahelyett, hogy örülne, hogy megjelent valaki, aki képes megtörni Zorbán diktatúráját, egy kórusban a Fidesszel szidják Magyart! Én nagyon el vagyok keseredve, hogy ilyen hülyék az emberek, még a baloldalon is!

A Kolozsszaros blog egyik legszélsőségesebb bloggerének beindult az agya a "gyónási titok botrány" hatására, bár közben kiderült: semmi se történt, s már csak mandátumáért kétségbeesetten küzdő Szabó Tímea rugózik az ügyön még mindig.

Ami engem sok ideje meglep: a liberális ateizmus sokkal keményebb a kommunista ateizmusnál. Sem a magyar általános iskolában, ahová jártam a Kádár-rendszerben, se később a szovjet középiskolában, ahol éppen Gorbacsov hatalomra kerülésének évében érettségiztem - azaz teljes egészében még a gorbacsovi reformok által nem érintett autentikusan kommunista késő-szovjet korban jártam oda - nem voltak akkora bődületes marhaságok a vallás ellen a tankönyvekben, melyek manapság népszerűek. sőt teljesen elfogadottak liberális körökben. A szovjet kommunista tankönyvek persze ateisták voltak, de legalább igyekeztek a józan ész határain belül maradni.

Ez a cikk is erre emlékeztet. Íme pár sokkoló példa.

Azt mondja az ballib blogget: "konkrétan üldözte a tudást, a gondolkodást és a fejlődést", mármint a középkori papok. Na most, ilyet egyetlen kommunista tankönyv se írt. A kommunista verzió az volt, hogy az Egyház kisajátította a tudást, a gondolkodást, így kontrollálva a fejlődés irányát, ami mindenképpen egy enyhébb narratíva.

A "sötét középkor" mítoszt persze a kommunista könyvek is ismételgettek, de sose ennyira tagadó tartalommal.

A valóságban persze tényleg volt sötét középkor, csak nem akkor és nem azért. A sötét középkor Nyugat-Európában volt csak, s csak az V. és VIII. század között, s éppen az vetett neki véget, hogy az Egyház komoly tényező lett a kultúrában. Kelet-Európában meg sose volt sötét középkor, hiszen keleten a Római Birodalom nem bukott el az V. században, hanem továbbélt még ezer évet. Magyarul: éppen az Egyház hatalmának hiánya okozta a sötét középkort, nem annak megléte! Olyan csak a beteg liberális nedves álmokban van, hogy volt a virágzó kultúra, majd jöttek a gonosz papok, s mindent leromboltak, az esetleg felbukkanó tudósokat meg máglyán elégették, majd az egyházi diktatúra alól felszabadulva kezdett csak ismét megjelenni a tudás.

Aztán azt mondja: "annak idején a faék egyszerűségével alkották meg az úgynevezett egyházi törvényeket, amelyek szerintem az akkor élő embereknek is igencsak brutális módon mentek neki, főleg azoknak, akik nem hittek vakon, vagy egyenesen tagadták Isten létét, és amelyek később még rosszabb helyzetbe hozták azokat, akik gondolkodni vagy kételkedni kezdtek az egyházban és annak tanításában".

Nos, annyit illeni tudni, hogy az egyházi törvények nem is vonatkoztak, s ma se vonatkoznak Egyházon kívüli kérdésekre. A latin-katolikus egyházi törvénykönyv pl. akár magyarul is ingyenesen olvasható a neten (a jelenlegi magyar katolikus egyházfő Erdő fordította magyarra évekkel ezelőtt, még mielőtt érsekké lett kinevezve).

A következő szózuhatag: "az egyház, amelyik szeretetre, megbocsátásra és egyéb földi nyalánkságokra hivatott, amelynek küldetése állítólag hitet adni azoknak, akik ebben találják meg a vigaszt magukra nézve, sok esetben ő maga követ el bűnöket a hívők és nem hívők ellen. Ilyen a vatikáni korrupció, a beleugatás társadalmi kérdésekbe (lásd: abortusz), az Isten nevében tett kinyilatkoztatások a bűnök alóli felmentésre vonatkozóan".

Itt több baj is van:

• az az állítás, hogy aki bűnös, az nem hivatkozhat semmire - érdekes, ez hogyan passzol a megbocsátással?,
• Isten nevére ezek szerint nem hivatkozhat az, aki magát Isten hirdetőjének tekinti - akkor végülis mi az egyház, valami klub?,
• úgy tűnik, nem szabad társadalmi kérdésekbe beleszólni - akkor kinek szabad? a szerző pl. miért "ugat bele" társadalmi kérdésekbe?

Aztán jön egy hosszas, teljesen tudománytalan magyarázat a pedofíliáról, nem idézem, mert hosszú, de a lényeg:

• a nemi vágy elfojtása természetellenes,
• ez a természetellenes magatartás abnormalitást okoz,
• az abnormalitás eredménye, hogy a papok gyerekekkel akarnak szexelni.

Ez engem arra a viccre emlékeztet, ahol a poén: "nincs akváriumod? akkor buzi vagy!".

Komolyan nézve meg azonnal adódik: akkor miért vannak pedofilek nem cölibátusban élők között, sőt, miért ez a nagy többség?

Aztán jön a csúcs, a komoly ateisták által is kiröhögött szcientizmus: "miért kell még mindig abba a dajkamesébe ringatni az emberiség erre fogékony tagjait, hogy nem ez az élet a fontos, amit most élünk, hanem ami majd jön? Annyira gyerekes, annyira sokszor cáfolták és tudományosan bizonyították az ellenkezőjét, hogy arra szerintem kismilliárd példa van, de valamiért még mindig tartja magát ez a nézet".

Ez már a "fent járt Gagarrin, nem látta Istent" kategória, melyet már a 70-es évektől se mondott a szovjet ateizmus, annyira buta érvnek tűnt.

Tulajdonképpen azonban mégis van egy nagyon örvendetes dolog. Az ilyen típusú ostobán ateista ballibbant kretének teljesen ugyanaz a kör, mely lelkesen csápol Iványinak, Libeeró Miklós ex-püspöknek, s persze Perintának, s jellemzően a jelenlegi római pápának, hacsak az éppen nem tesz olyat, mely szembemegy az ateista babonákkal.

Ez nagyszerű dolog minden keresztény számára. Azt erősíti meg, hogy az ilyen iványik, libeerók, perinták tanítása nem keresztény. Ami szimpla tény: ez a három ballib harcos hithű sátánista. (S aláhúzom: ez vélemény, nem tényállítás, azért mondom, mert Perinta szeret pereskedni.)

Csúcs a topkomment a cikkhez: "Szemét banda az egész, Orsóssal, a román cigánnyal az élen!" - ezt vonta le a libbant.

Nemrég a következőket tudtam meg hithű ballibektől:

• a kínaiak fejlődésben elmaradt véglények, rendszeresen leölik saját gyerekeiket,
• a kínaiak célja a világ leigázása, kommunizmus bevezetése mindenhol,
• a kínaik kedvenc szabadidős foglalkozása az állatkínzás,
• Budapesten a kínaiak kóbor kutyákat fognak be, majd belőlük darált hús készül, ez kapható a kínai büfékben,
• a kínaiak nem értenek semmihez, mindent ellopnak máshonnan,
• a kínai termékek értéktelen vackok,
• a kínai átlagbér napi egy tál rizsre elég, ezt akarják Magyarországon is megvalósítani,
• a kínaiak takarodjanak haza, kivéve ha ellenzékiek otthon;

még más is, kiválasztottam csak pár pontot.

Eljátszottam a gondolattal, vajon mi lenne, ha a "kínai" szót lecserelnénk "zsidó" vagy "cigány" szóra... Szerintem azonnal aláírásgyűjtés indulna a gyűlölködés ellen, s ez lenne a téma 2 hétig a ballib médiákban. Valószínűleg az EP is megvitatná a szürnyű esetet.

Én úgy nagyjából 2008-ig elhittem, hogy létezik valamiféle nyugati erkölcsi fölény. Pedig 2008 előtt is változtak nézeteim, de ezt nem vontam kétségbe.

Aztán 2008-ban az oszétiai háború volt az az esemémy, mely elvezetett 1999 óta képviselt liberális-konzervatív elveimmel való szakításig, s jelenlegi nézeteimhez. Az egész hazug nyugati médiakampány annyira gyomorforgató volt, hogy képtelen voltam tovább hinni a nyugati erkölcsi fölényben.

Mert hazugság korábban is volt, lásd a Szerbia elleni NATO-agresszió alatti kampányt 1999-ben, de az benne volt a háborúk alatt szokásos propaganda keretei között.

S a magyar belpolitika ebben egyáltalán nem hatott rám. Akkor a magyar politikai felállás még az volt, hogy az MSZP és a Fidesz azon versengtek ki tudja jobban másolni a nyugati modelt, s egymást azzal kritizálták, hogy a másik nem eléggé nyugathű. Szóval mindkettő abszolút rendszerpárt volt. Az eltérés csupán a kultúrpolitikában volt meg: az MSZP kozmopolita volt, a Fidesz meg nacionalista, meg személyi: az ex-kommunista nomenklatúra körei az MSZP-ben összpontosultak, míg a Fideszben csak kis mértékben voltak jelen, de semmi más.

Szóval egyik oldal mellett se álltam, nekem akkor a Fidesz még ellenszenvesebb is volt az MSZP-nél, mert az MSZP-nél is nyugatpártibb volt. Csak egy példa: Szíjjártó mint fideszes ifjúsági vezető kiállt ordítani a budapesti orosz követség elé, tiltakozva a valójában nem létező „orosz agresszió” ellen, a fideszes tüntetők meg „Grúzia 1956” jelvényeket hordtak magukon.

Ezért is szavaztam 2010-ben az LMP-re, hogy ne legyen se Fidesz, se MSZP a szavazatom. Aztán a Fidesz megváltozott, számomra ez váratlan volt, persze örülök neki.

Én végülis csak 2017-ben jöttem rá, hogy Orbán komolyan gondolja a dolgokat, nem csak halandzsázik. 2017-ben meg merte lépni azt, amit nem hittem volna, hogy mer: a CEU nevű rákos sejt kiebrudálását Budapestről. Ez veszélyes, kockázatos lépés volt, s mégis: megtette.

Nekem meg lassan kikristályosodott a fejemben: egy szavát se szabad elhinni a nyugatnak, mindent többször ellenőrizni kell, s a helyes alapállás, ha - az ellenkező bizonyításáig - mindent hazugságnak tekintünk.

Persze most már nem lep meg semmi. Az se, hogy lám szabad nemzeti, etnikai alapon gyűlölködni, ha a "rossz" népek ellenében tesszük ezt.

Én tulajdonképpen csak egy pártot sajnálok, Vonáét. Ez is a talpramagyarizmus egyik áldozata.

S nem, nem értek egyet semmiben Vonával. Azaz nem azért sajnálom, mert eszmeileg közeli lenne hozzám.

De egy valami tény. Vona helyesen felismerte: az eredetileg szélsőjobb Jobbik néppártosodása nem lehet vég nélküli, meg kell állni az úton, mert nevetségesssé válik az egész. S Vona lépett: 19 % eredménnyel 2018-ban lemondott, ami önmagában egyedi, ma minden ballib párt hatalmas sikerként könyvelne el egy ilyen eredményt, míg Vona kudarnak fogta fel. De lemondott, mert tudta, az út az összefogdodáshoz vezet, amihez már nem adta a nevét. Amihez Jákob-Parizer Péter adta a nevét, aki sikeresen nevetségessé is tette magát.

Vona viszont lassan megkezdett egy építkezést, elhatárolódva a ballibektől. Még sikeres is lehetett volna idén, de most már semmi esélye. Aminek egyetlen oka, hogy Talpramagyar hatásosabbn képes előadni ugyanazt, miközben teljesen felszínes egyébként.

Ez van, rossz helyen volt rossz időpontban.

Erre még a kommunista TGM is rámutatott többször: a munka kommunista propaganda általi dicsőítése későbbi fejlemény, mely alapvetően idegen a klasszikus marxizmustól.

Marx éppenhogy szakított a protestáns alapú liberális etikával, mely szerint a munka dicsőség. Ő sokkal közelebb állt az ókori görög elképzeléshez.

Az ógörög szó a munkára a пόνος, ami egyúttal fájdalmat is jelentett. A szlávok is ennek vették át az értelmét, három alakban: работа azaz raboskodás, трудъ azaz nehézség, s мѫка azaz szenvedés. Utóbbi azért érdekes, mert onnan van a magyar "munka" szó. (A románok nem szeretik ezt, ugyanis ők a szó magyar verzióját vették át - muncă -, nem az eredeti szláv verziót, ami az egyik érv arra, hogy a magyarok után jelentek meg jelenlegi lakóhelyükön.)

Fontos persze hozzátenni, az ógörögök nem minden mai értelemben vett munkát tekintettek munkának. Voltak olyan, ami értelemben munkának tekintett tevékenységek, melyekre másképp néztek, pl. orvoslás, tanítás, jogászkdás. Az ilyen emberek nem is fizetést kaptak, hanem "tiszteletdíjat", ezzel jelölve, hogy nem "alantas munkások". Vagyis egy szobrász: aki háztartási tárgyakat készít, az "fájdalom", de egész más az emlékműveket készítő szobrász, ő már "alkotást" visz végbe.

A legideálisabb helyzet persze az volt, ha valaki teljesen szabad ember és így is él. Azaz először is jogilag teljesjogú polgár, emellett pedig olyan a vagyona, melyből képes megélni bármilyen munka végzése nélkül.

Viszont aki ilyen szabad ember és semmit nem csinál, az erkölcsileg megvetendő ember. Az igazán méltó ember alkot folyamatosan, azaz hasznosan tölti idejét, részt vesz aktívan a közéletben, de mást is alkot: ez lehet sok minden, pl. akár dolgozhat is a szó mai értelmében, lehet orvos, szobrász, jogász, de lehet anyagilag teljesen inproduktív is, pl. tudománnyal foglalkozik vagy színdarabokat ír.

Róma számára ez az egész elképzelés idegen volt, ők a szabadidőt nem tekintették érvényes célnak. Persze ők is különbséget tettek alantas és méltó munka között, de sokkal több tevékenységet tekintettek méltónak, pl. a mezőgazdasági munka egyáltalán nem számított alantasnak, sőt: a lehető legjobb dolog a szabad gazda, aki dolgozik saját földjén. Szóval csak görög hatásra lett ez a otium cum dignitate - szabadidő méltósággal - elképzelés elterjedve, s kivételes dologként, mely eleve csak a legfelsőbb réteg számára áll rendelkezésre.

Az már a legújabb modernitás terméke, ahol a semmittevés az ideál. Lásd híres emberek, akik azért híresek, mert híresek.

 A kontinentális Közép-Amerikában a ma ismert 7 spanyol nyelvű ország mellett volt rövid ideig egy nyolcadik is: Los Altos néven.

Az amerikai spanyol gyarmatbirodalom létezése során (1492-1898) természetesen sokat változott, területe is változott az egyes gyarmattartó hatalmak közti harcokban, a belső beosztás is sokféle volt.

Ami a jelenlegi 18 spanyol nyelvű amerikai országot, melyek spanyol gyarmatok voltak, illeti, ezek közül az összes kontinentális az 1810-es/1820-as években szakadt el Spanyolországtól, csak a szigetországok szakadtak el később: Dominika 1865-ben és Kuba 1898-ban. (Mivel most nem független ország, nem vettem figyelembe, de persze Puerto Rico is, Kubával egyidőben.)

Teljesen racionális lett volna, ha az egyes területek nem válnak önálló országokká, hanem együtt alkotnak államot, hiszen minden közös: a vallás, a nyelv, a kultúra, a lakosság. Mégis, ez nem sikerült egyetlen esetben se. Az ok: az egyes helyi elitek eltérő érdekei és persze külső érdekek, különösen Anglia és az USA részéről, melyek nem akartak egy hatalmas idegen országot errefelé.

Tehát az összes egységpróbálkozás kudarc lett:

• 1816-1836 között a mai Argentína, Bolívia, Paraguay, Uruguay alkotta Río de Plata Egyesült Tartományok (Río de Plata = Ezüst Folyó, ez egy folyó hivatalosan, Argentína és Uruguay között, a valóságban ez egy tengeröböl inkább, az Uruguay és Paraná folyók közös tengeri torkolata, a födrajztudósók máig vitáznak a kérdésről, de a hagyományos neve "folyó", mert annak idején az első spanyol gyarmatosítók így nevezték el),
• 1819-1831 között a mai Ecuador, Kolumbia, Panama, Venezuela alkotta Nagy-Kolumbia,
• 1823-1841 között a mai Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Salvador alkotta Közép-Amerikai Szövetségi Köztársaság,
• 1836-1839 között a mai Bolívia és Peru alkotta Bolívai-Perui Konföderáció.

Tulajdonképpen csak Chile és Mexikó nem volt soha része ilyen egyesüléspróbálkozásnak. Chile mert földrajzilag elszigetelt, ez az Andok-hegység "túlsó", azaz keleti része Dél-Amerika déki részén. Mexikó mert már így is egy hatalmas ország.

Altos állam a Közép-Amerikai Szövetségi Köztársaság része volt, Guatemalából - mely akkor szövetségi állam volt, nem független ország - szakadt ki 1836-ban, ezt el is ismerte a szövetségi államvezetés. Guatemala azonban a döntés ellen tiltakozott, majd katonai erővel is beavatkozott. Ez semmi különös eseménynek nem számított, az egyes szövetségi államok közt már 1828-tól voltak fegyveres összecsapások.

A szövetségi állam rövid élete során kétszer is háború folyt a tagállamok között.

Végül 1838 áprilisában Nicaragua kimondta elszakadását. Novemberben elszakadt Costa Rica is. 1839 áprilisában elszakadt Guatemala, majd novemberben elszakadt Honduras. Közben Guatemala visszaszerezte Altost. 1841 januárjában Salvador is kilépett, bár ekkor már ő volt az egyetlen szövetségi állama az államszövetségnek (az államszövetség fővárosa Salvadorban volt).

Kicsit olyan, mint 1991-ben a Szovjetunió: volt pár nap, amikor jogilag egyetlen szövetségi köztársaságból állt, Kazahsztánból.

Aztán Altos még egyszer elszakadt az immár független Guatemalától, 1848-ban, s bár ehhez segítséget kapott Salvadortól is, a függetlenség csak 9 hónapig tartott. 1849-ben Guatemala visszaszerezte a területet.

Altos területe végül megosztásra került Guatamala és Mexikó között, 1882-ben a felek hivatalosan le is mondanak területi igényeikről egymás rovására.

Altos területe azonban ma is - mind a guatemalai, mind a mexikói rész - sajátos. Egyrészt ez hegyvidék (a név - Altos - jelentése "Magaslatok"), másrészt gyéren lakott.

A hasonló zászlókból máig látható, hogy az 5 ország egykor egyetlen szövetségi állam része volt:

Guatemala

Honduras

Nicaragua

Salvador

Egyedül Costa Rica tért el kissé a hagyománytól:

Az eredeti szövetségi állami zászló:

Térkép:

Az utótörténet: 1896-ban újra meg lett próbálva a Közép-Amerikai Szövetségi Köztársaság felállítása, immár csak Honduras, Nicaragua és Salvador tagságával, de ez is szétesett 2 évvel később, miután Salvadorban szövetségellenes katonai puccs megdöntötte a szövetségségpárti vezetést.

Az öt mai utódállam között kulturális, nyelvi eltérések máig nincsenek, de politikában és gazdaságban igen. A legszegényebbek Nicaragua és Salvador, a leggazdagabb pedig Costa Rica. Etnikailag közös jellemző, hogy a lakosság abszolút többsége mindenhol fehér-indián keverék, s néger lakosság egyedül Nicaraguában van (de ott is 10 % alatti az arány), aminek oka, hogy Nicaragua keleti partvidéke egykor brit gyarmat volt, ahová be lettek víve rabszolgák. A legindiánabb ország Guatemala, ahol a lakosság 35-40 % színindián, a legfehérebb ország pedig Costa Rica, ahol kb. 40 % a színfehér.

Ami a nyelveket illeti, Guatemalában maradtak meg az egész térségből a legjobban az eredeti nyelvek: a lakosság 30 %-a máig nem spanyol anyanyelvű, s az egyes maja nyelveket aktívan beszélik a falvakban. Sőt, a spanyol anyanyelvű lakosság egy része is beszél majául, a felmérések szerint az ország 60 %-a ért valamilyen szinten majául. Bár az egyetlen hivatalos nyelv a spanyol, az ország nagy részén az alapfokú oktatás kétnyelvű, azaz maja és spanyol, a spanyol csak középszinttől az egyedüli oktatási nyelv.

Guatemala egyik meglepő adata: a lakosság 3 %-a ortodox keresztény. A térségben sehol nincs hasonló. Máshol szinte minden ortodox bevándorló ortodox országokból. Itt viszont sikeres misszióról van szó, elsősorban maja indiánok között, ennek eredménye ez a magas ortodox arány.

A napokban újabb nagyszerű hír érkezett: a Nomentum 1 %-on!

Persze a Nézőpont fideszes, szóval sejthető az alulmérés, így lehet, hogy az az 1 % valójában akár majdnem 2 % is lehet, de ez nem von le az örömből: a 2 % is megsemmisítő eredmény Donáth és Orkrán Annácska, meg Csehszlovák Kattinka magyarellenes européer és gyomorforgató pártocskája számára.

A 60-as évek végi szovjet vicc jutott eszembe:

- Ingadozott Ön a Párt vonalát illetően?

- A Párttal együtt ingadoztam!

Utalás arra, hogy előbb Sztálint dicsérni kellett, majd szidni, aztán meg Hrucsovnak előbb tapsolni, majd nevetni rajta.

Csakhát aki a Szovjetunióban mindig a Párttal együtt ingadozott, az csakis nyerhetett, mert az igazságosztás is a Párt szerepe volt.

Ellenben egy szabadabb rendszerben mint amilyen a mostani magyar ez nem olyan könnyű. Csúnyán bukni lehet az ingadozással.

A Nomentum Párt esete pont ez lett: elvétették a ritmust. Egyszerre szidni Gyurcsányt és szövetkezni vele, egyszerre összefogdosódni és külön indulni nem megy, ehhez valami nagyon ütős narratíva kellene, mely képes az összevisszáskodást kimagyarázni, ilyen azonban nincs nekik.

Alapvető szabály: amikor megsértünk valamit, legalább úgy teszünk, mintha nem sértenénk meg. Vagy kitalálunk egy nyomós álokot a sértésre.

Modern szokás. Lásd a katonai agressziót. A XIX. sz. végéig senki se gondolta, hogy kamuzni kellene más ország megtámadásakor: egyszerűen megtámadta és pont. Hiszen mindenki elfogadta: a háborúindítás joga a szuverenitás egyik alapvető eleme. Akit megtámadtak, az is így látta, s nem panaszkodott, hogy "jajj, megtámadtak!", hanem tervezni kezdett, hogyan lehetne visszatámadni.

A XX. sz. elején ez megváltozott. Azóta hazudni kell minden ilyen esetben. Még a nemzetközi rendet nyíltan elutasító politikusok is hazudnak, lásd még Hitler is kitalált kamuindokot Lengyelország megtámadásakor 1939-ben, ahogy Sztálin is Finnország megtámadásakor, szintén 1939-ben. Pedig mondhatták volna az igazat is, de nem tették.

Ez is ilyen most: Lengyelországban hirtelen helyre állt a "jogállamiság" nevű kamu. Mi változott? Az EU-nak nem tetsző kormány helyére az EU-nak tetsző kormány került. Magyarul: ez egy beismerés, hogy a jogállamiság szó jelentése az EU-nak való tetszés.

Legalább kiküldhettek volna pár kamubizottságot a helyszínre, ezek nézhetté volna a semmit pár hétig, majd összeülhettek volna pár napra, aztán kijöhetett volna - hosszas kamuviták után - a döntés: "hurrá, megvan a jogállamiság!".

Nem értem. Az egyetlen magyarázat: a brüsszeli szivárványkúróknak annyira sürgős valami, hogy már kamuzásra sincs idő.

A liberális propaganda egyik kulcsszava az elfogadás.

Íme mit ír egy ballib blog: "Ameddig más országokban a kicsik akár már az oviban megtanulják, így aztán számukra természetes lesz, hogy nem vagyunk egyformák, hogy vannak közöttünk sérültek, hogy van, akinek más színű a bőre, a haja, más formájú a szeme, van, akinek két apja, esetleg két anyja van. Kicsi korban nagyon elfogadó még az ember, ha az élet, a valóság nincs elrejtve előle, akkor azt természetes módon építi be a gondolkodásába. Akit elzárnak a valóság elől, az később, amikor találkozik vele, félni, talán rettegni fog, mert nem érti, és amit nem ért, azt gyűlöli. A magyar kormány a vallás és a családbarátság jegyében, a gyermekek érdekére és védelmére hivatkozva félni tanítja a gyerekeinket. És mi ezt tűrjük. Ezt is tűrjük.". Szóhuzatag hülyeségekkel.

Érvelési hibák sorozata.

Egyrészt egyenlőségjel van téve a valóság megismerése és elfogadása közé. Miközben a kettő között nincs egyenlőségjel.

Az emberi társadalom természetesen mindig igyekezte megismerni a valóságot. Ez elemi érdek. Van azonban itt két fontos elem.

Először is, a megismerés alanya nem általános. Vanna dolgok, melyeket nem kell mindenkinek megismernie, mert csak egyes emberek számára hasznos ez a megismerés. Abban pl. egészen a modern perverz liberalizmus koráig konszenzus volt, hogy a felnőtt kor elérése előtt egyes dolgokat nem szabad megismerni, mert a még kifejletlen személyiség nem alkalmas erre. Erre épül pl. a korhatár alkalmazása filmeknél.

Azaz nem igaz, hogy alapból pozitív érték a megismerés. Hivatkozni erre tehát baromság.

Másrészt, a gyerekek nevelésének fontos eleme az értékek átadása, ami azt jelenti: megismertetni mi jó és mi rossz. Ha valaki ezt nem sajátítja el, akkor létezése is veszélybe kerülhet. Azaz a valóság megismerésével párhuzamos a valóság értékelése: ez jó, az meg rossz.

Továbbá az elfogadás nem azonos az igenléssel. Mindenki elfogadja pl., hogy van pedofília, hiszen előfordul embereknél ez a betegség, s ez egy tény, viszont elég kevesen hiszik, hogy teret is kellene adni ennek a betegségnek a kiélésére.

Persze maga a cikk egy önellentmondás. Azt mondja, hogy a magyar kormány félretanítja a gyerekeket - dehát hol itt az elfogadás, mi ez a megbélyegzés, hogy "félre"? Miért nem él elfogadással a cikkíró a magyar kormány felé? S még gyűlölködik is, lásd "mi ezt tűrjük", így tulajdonképpen arra szólítva fel, hogy ne tűrjük, ne "fogadjuk el".

A valóságban pont ez a liberális elfogadáspropaganda. Ami nekik tetszik, azt el kell fogadni, s aki nem teszi ezt, az fasiszta szalonképtelen. Ami viszont nem tetszik nekik, ott semmi lazaság, keményen ellenezni kell, s aki nem teszi ezt, az fasiszta szalonképtelen.

Egyszerűen nem vállalják fel az eszmék közti küzdelmet, ők kimondják mi jó és mi rossz, s aki erről akár csak gondolkodni is akar, az rossz. S mindezt aztán nem vállalják fel véleményként, hanem valami megkérdőjelezhetetlen objektív igazságként hirdetik. Na, ez az "elfogadás".

 A ballib agytröszt alapvetően meglévő érzésekre épít rá, csak rendre eltúlozza azokat.

Ahogy ez volt pont 20 éve az állampolgársági népszavazási kampányban. Valós létező érzés volt akor is a magyar lakosságban az idegenellenesség, s ennek legnagyobb része nem a nemzeti, etnikai, faji alapú, hanem a szociális volt, azaz "jönnek és mindent felzabálnak mint a sáskák, mindent amiért mi dolgoztunk". Szóval bizony létezett ez az érzés a határontúli magyarokkal szemben, különösen az érezhetően szegényebb erdélyiekkel és kárpátaljaikkal szemben.

A ballib kampánystáb pontosan ezt használta ki. Akkoriban Budapest VII. kerületében dolgoztam, s jól emlékszem, a szavazás előtti 2-3 hétben minden reggel tele voltak szórva az utcák gyomorforgató röplapokkal, melyek - ezek aláíratlan röplapok voltak - arra emlékeztettek, ha a nép igennel szavaz, több millió nyomorban élő zombi azonnal állampolgár lesz, átjönnek a határon, magyarországi kórházakban fogják kezeltetni magukat, családi pótlékot vesznek fel, majd magas nyugdíjt is kapnak, s végül nem marad pénz a rendesen dolgozó magyarországi kisemberek számára. Párszor képes anyag is volt, melyeken sztereotipikus szegény családok - jellemzően mindig kissé cigányosan ábrázolva - voltak láthatóak, hogy mindenki értse: íme ezek fogják ellopni a rendes emberek nyugdíját, de a baloldal megvédi az embereket, miközben a jobboldal csak rá szavazó zombikat akar szerezni.

S sikeres is lett a kampány: a szavazatok majdnem fele-fele arányban megoszlottak az igen és a nem között.

Utólag persze az egész akkori ballib siker az ellenkezőjére fordult: máig nem képesek a ballib pártok szavazatokat szerezni emiatt a határontúliak körében. S ma már a ballib pártok zöme visszatáncolt, ma már csak a DK tart ki a 2004-es ballib gyűlöletkampány mellett. Különösen mókás, hogy ugyanaz a kör, mely keményen határontúliellenes, egyben a legkeményebb támogatója az úgynevezett "menekültek" bejövetelének - ez önleleplező magatartás.

Persze a magyar liberális szavazóréteg éppen a DK-val ért egyet, az képviseli a legjobban az européer hazaáruló eszményt, így azóta a többi ballib párt marginalizálódott. De ez más kérdés.

Most hasonló a minta. A magyar lakosság nagy része nem vallásos, vagy egyáltalán nem vagy csak kulturális hagyományként az. Szóval a legtöbb demagóg keresztényellenes szövegnek igenis van táptalaja. Az "a pap nem csinál semmit, csak luxusban él az adózatlan perselypénzből" népszerű érv - annak ellenére, hogy igazságtartalma kb. nulla -, még népszerűbb az "éljenek meg híveikből" című lemez, s persze a "pedofil papok" című modern nyugati álhír-kampány is sikeresen bejött.

Gondolta hát a ballib stáb: íme a lehetőség! A Talpramagyar Péter által elnémított kegyelmi "botrányt" végre vissza lehet hozni, pedofilozni és keresztényezni kell, íme tehát a képlet: a modern gyerekvédő ballibek szemben a keresztény pedofil Zorbánnal!

Tulajdonképpen ez az egésznek a logikája. A mesterötlet: az átlag úgyse tudja mi a gyónás, csak zavaros hírei vannak róla harmadkézből, így komolyan beveszi, hogy ősi pedofil szokás gyónni minden egyes pedofil cselekedet előtt és után.

S igen, sokan vannak ilyenek, íme egy szinte tankönyvi példa:

- lássuk az elemeket:

• "ezentúl nem köteles egyetlen pap sem jelenteni" - valójában eddig se volt köteles, sőt ahogy az ügyvédi és orvosi titoktartás esetében, itt is ugyanaz volt érvényes,
• "a papok szeretik megvédeni a sajátjaikat" - azaz a pedofilok papok, még azt se veszi észre a kommentelő, hogy a kegyeleti "botrányban" nem pap volt a pedofil elkövető,
• "a hatóságok jóformán semmit sem tettek ez ellen" - nem derül ki mi ellen és mit, ez egy általános hangulatkeltés;

- szóval a pedofilok azonosak a papokkal, a papok folyamatosan pedofil szexszel foglalkoznak, viszont valami nem világos okból ezt szeretik folyamatosan meggyónni egymásnak.

Na, ezt a konteót csak az hiszi el, akinek fogalma sincs az egészről.

A valóságban a gyónás lényege éppen a titkosság. A bűnös elindul bűne felismerésének útján, ezért gyónja meg. Nem mint ahogy ezt Ballib Móricka elképzeli.

Perinta ateista teológus persze azonnal ráugrott a témára, egy méreteset hazudva:

- a valóságban a római pápa általában a titkosságot oldotta fel, sőt kötelezővé tette a jelentést ilyen esetekben, de ez természetesen nem vonatkozik a gyónás során szerzett ismeretekre. Sok rosszat lehet mondani a mostani római pápáról, de hogy egy alapvető szabályt megváltoztatna az tőle is elképzelhetetlen, márpedig a gyónás szentség, így nem lehet semmi miatt változtatást eszközölni benne.

Orbán azt mondja, a Talpramagyar Péter jelenség baloldali belügy.

Első hallásra persze marhaság. De másodikra már nem is az.

Egyébként volt már egyszer ilyen. Amikor a ballibek még domináns erők voltak és nem voltak részekre szakadva, sőt éppen összpontosultak: az 1994-1998 közti MSZP-SZDSZ koalíció eredménye ugyanis az lett, hogy az SZDSZ középpártból örökre kispárttá zuhant, míg az MSZP erősödött, s 2002-2010 között az MSZP volt már egyértelműen a vezető baloldali erő, nem az SZDSZ. Akkor Orbán megcsinálta ezzel párhuzamosan a darabokban lévő jobboldal összefogását. Aztán ez alól 2006-ban kibújt az MDF. Ez egyértelműen a baloldalnak kedvezett, de a baloldali megmondóemberek és politikusok úgy tettek, mintha az egész nem is érintené őket. Lendvai Ildikó - akkor az MSZP vezetésének egyik kulcstagja - el is mondta "ez a jobboldal belügye", pedig hát mindenki tudta, nagyon nem az.

Na, ez pont ugyanaz most. Egyszerűen nem szabad a "baloldal" és "jobboldal" szavakat azok eredeti értelmében használni.

Eredeti értelmében a baloldal/jobboldal fogalma a tőkéhez és munkához való viszony alapján áll:

• a jobboldal azt mondja: a tőke az alap, a munka következmény, mert a tőke teremt értéket, azaz valójában a munkának is az az érdeke, hogy a tőke legyen támogatva,
• a baloldal azt mondja: a munka az alap, a tőke értékteremtése is a munka kizsákányolásából van, így a munkát kell támogatni, igazságtalan a tőke támogatása.

Csakhát ha a klasszikus meghatározást nézzük, akkor ma már nyugaton gyakorlatilag mindenki jobboldali. Csak marginális "szélsőbalosok" maradtak a klasszikus baloldalnál.

Mivel pedig szinte mindenki jobboldali, így át kellett definiálni a fogalmakat. Ma már, az újrafogalmazott bal és jobb között az eltérés nem éles. Egy átlag nyugati országban csak onnan tudni, hogy ki baloldali és ki jobboldali, hogy ki minek mondja magát, egyébként szinte mindenben tök ugyanazt hirdetik.

A legnépszerűbb persze az a megfogalmazás, mely a progresszívizmust nevezte át baloldalnak, ennek ellentétét pedig jobboldalt - a Fidesz is ezt szereti hirdetni egyébként, mert könnyen kommunikálható -, ez azonban alapjaiban téves, hiszen ez egy másik "tengely". Klasszikus baloldali lehet progresszív és lehet nem az, ahogy egy klasszikus jobboldali is lehet progresszív és lehet nem az.

Magyarországon a helyzet könnyebb. Az egyik tábor Pannónia és István, a másik Hunnia és Koppány (persze most nem a valódi Istvánt és Koppányt nézve, hanem a róluk alkotott képzetet). Az egyik azt mondja: a világ erősebb nálunk, ezért be kell hódulnunk, majd megtalálni számításunkat, minden más őrültség, mert az erősek eltaposnak minket. A másik meg azt mondja: ellen kell állnunk, s ha meg is hódítanak minket, az erősek tartani fognak tőlünk, minden más őrültség, hiszen ha feladjuk önként magunkat, akkor biztosan el leszünk taposva.

Mindkét érvrendszer logikus. Így egyiket se lehet hatásosan megcáfolni. Azaz nem marad más, mint az érzelmi alapú választás köztük.

S Magyarországon a baloldal a "Pannónia" és a jobboldal meg a "Hunnia".

Szóval Talpramagyar végülis tényleg baloldali belügy. Mármint a "baloldal" szó ilyen értelmében. Arról van szó, hogy a baloldali tábor megunta hagyományos vezetőit, új ember kellett. S most zajlik a harc a régi és az új "pannonok" között. A "hunokat" meg nem igazán izgatja az egész.

Bulgáriában is dupla választás lesz június 9-én: az EP-választás mellett parlamenti is.

A bolgár választási szabályok miatt megint hatalmas számú résztvevő lesz. Ennek oka: alig van követelmény a választási részvételhez. Alig 2500 aláírás kell az induláshoz, amit csak az nem szerez meg, aki nem is akarja ezt. Így mindig indul egy csomó kamupárt.

A felmérések szerint 6 párt fog bejutni. Ismert az 1., az 5. és a 6. helyezett.

Míg Magyarországon csak idén lett Talpramagyar Péter, Bulgáriában ilyen pár évente van, immár 30 éve folyamatosan. Az út mindig ugyanaz:

• senki se ismerte az illetőt, vagy ismert ember ugyan, de nem a közéletből ismert,
• az illető ígéri minden probléma megoldását, valamint a meglévő "rendszer" "leváltását",
• új párt tele ismeretlenekkel - hiszen csak a vezér alapító ismert -, nincs semmilyen programja, mégis fenomenális eredményt ér el a következő választáson,
• új párt szétesik, nevetségessé válik, esetleg csak a "rendszer" részéve válik,
• új talpramagyar - pontosabban talprabolgár - jelenik meg, a régi marginális lesz.

Ez számtalanszor megismétlődött eddig. Máig tulajdonképpen csak 2 olyan párt van az országban, mely nem ez a típus, mégis képes volt folyamatosan fennmaradni a rendszerváltozás óta:

• a szocialista párt - a volt kommunista állampárt utóda, mely egyszerűen megszokásból sokáig sokak kedvence volt, s még ma is a legnépszerűbb a 70 éven felüliek körében (a párt 55 éves elnöknője valószínűleg az egyik legfiatalabb párttag),
• a török-muszlim párt - ez érthető, hiszen rá etnikai/vallási okból szavaznak, azaz nem kell megküzdenie a többi párttal.

A szocik persze ma már csak a biztos 5. helyre számíthatnak, 10 % eredménnyel. Egyrészt kevés a fiatal szavazó, másrészt a jelenlegi pártvezetés ellen lép fel több elvileg szintén szocialista személyiség - a bolgár szocik vezetőségét Európában is gyűlölik, a pártvezetés álláspontja egy sor kérdésben - elsősorban társadalometikai ügyekben - ellentétes a nyugat-európai baloldaléval, s közel áll ahhoz, mit a Fidesz is hirdet.

A 2020-as talprabolgár, egy zenész és médiaszeméyiség pártja még nem tűnt el teljesen, meglesz a 6. helyük, 5 % körülire mérik őket. Az égvilágon semmi konkrétumot nem mondanak, csak tiltakoznak a "dolgok menete" ellen, s ez még hat. Meg a pártvezetőnek saját tv-csatornája van, s elég népszerű zenész is.

A biztos nyertes a 2007-es taprabolgár, Bojko Boriszov. Ő az egyetlen, aki tényleg talpon maradt, máig nem tudta őt tartósan senki se eltakarítani. Kivételes eset, mert az ilyen emberek/pártok mindig eltűnnek idővel. Boriszov azonban ügyesen tudja máig eladni magát a közönségnek, s abszolút jól képes a helyzetet mindig kihasználni. Ha kell, kis időre visszahúzódik, hogy aztán újult erővel támadjon. Pl. 2013-ban megbukott a parlamenti választáson, lett egy ellene összehozott instabil koalíció, melyet Boriszov sikeresen megbuktatott, s a 2014-es előrehozott választáson visszatért a hatalomba. Most 25 %-ra mérik.

Az igazán érdekes a 2.-4. hely. Három pártot mérnek egyformán 15 %-osra. Nem számolható ki hol lesz.

Az egyik a török-muszlim párt, ez érthető, mindig ennyi körül szokott lenni.

A másik a szélsőjobbosnak tekintett Vazrazsdane (= "Újjászületés"), hivatalosan a magyar Mi Hazánk testvérpártja. Ilyen típusú párt Bulgáriában mindig volt 2005 óta, azaz megkésve kb. 10 évvel Magyarországhoz képest, ahol az első ilyen párt, a MIÉP, egy évtizeddel korábban megjelent.

A harmadik a PP (= "Folytatjuk a változást") párt, ez a 2021-es talprabolgár. A fő üzenet: az európaiság és a korrucióellenesség, bármit is jelentsenek ezek. 2021-ben még 25 %-ot kaptak, alig 3 év alatt ezt sikerült ledolgozni 15-re, ez is jól mutatja a hirtelen jött pártok életciklusát.

Az egész kampányhelyzet legviccesebb esete az "uszkárgate". A szinte teljesen a PP embereiből álló volt kormány belügyi államtitkára meglehetősen gyanús korrupciós ügybe keveredett. Ami más pártnál nem is jelentene akkora gondot, az illető embert leváltanák és el lenne felejtve pár napon belül, de egy "korrupcióellenes párt" esetében az ügy hatalmas károkat okoz. Ráadásul az illető államtitkárt a párt társelnöke éppen az ügy kirobbanása előtt 1 nappal védte meg rendkívül helyesen. Szóval röhejes helyzet.

S az az elem, ami miatt a politikát nem figyelők is észleltek az ügyet. Az államtitkár nagy állatbarát, úgy tűnik, hogy korrupciós ügyletei intézeseire is a kutyájával együtt megy. A lényeg: valaki lefényképezte a kutyáját úgy kinézetre 200-250 ezer euró készpénzzel, majd a képek kikerültek a nyilvánosságra:

S letagadhatatlan, mert az állatbarát politikus profilján szerepel többször is ugyanaz a kutya, vele együtt:

Egyébként én is megkedveltem a kiskutyákat. Korábban előítéletes voltam, németjuhászom, németjuhász-keverékem, höszkim, höszki-rottvájler keverékem volt, azaz csupa nagytestű fajta. Így azt hittem, a kiskutyák komolytalanok. Aztán 3 és fél éve lett 2 darab kistestű kutyám, bár nem pont uszkár egyik se. S megtapasztaltam: a kis fajták egyáltalán nem komolytalanok, sőt talán még jobban ragaszkodnak gazdájukhoz.

Már sokszor írtam a ballib propaganda aduászáról és annak elvesztéséről. Ez az aduász természetesen a fordított zsidózás, azaz az antiszemita kártya.

Már 1989-ben kezdődött: akkor találta ki a magyar liberális értelmiség, hogy aki őket nem kedveli, az mind burkoltan vagy nyíltan zsidóellenes. Ebben a legmesszebb TGM jutott, aki odáig ért el nemzetközi jelentőségű kutatásaiban, hogy megállapította: valaki lehet akár zsidó is, de ha nem liberális, akkor az is zsidóellenes!

A 2015-ös migránsválságot Orbán sikeresen felhasználta az antiszemita kártya elvételére. A jobbos szavazótábor antiszemita részét sikerült nagy mértékben átprogramozni zsidóellenesből muszlimellenessé. Aztán mindezt megkoronázta a szövetség Netanjahuval. A csúcson maga Izrael mért mélyütést a magyar ballib agytrösztre: Netanjahu képes volt kiállni Zorbán mellett, sőt utasította budapesti nagykövetét, vonja vissza a ballibeket támogató követségi nyilatkozatát, pedig Vágó István vezetésével az egész ballib agytröszt elzarándokolt a budapesti izraeli követségre, de mind hiába: Izrael zorbánista lett!

Persze azután is maradt a magyarázkodás, különböző konteók formájában. A kedvencem: Zorbán valójában antiszemita, de ezt azzal leplezi, hogy filoszemita szövegeket mond, viszont a fideszes tábor képes dekódolni a rejtett üzenetet és továbbra is antiszemita!

De ez egyre képtelenebb lett, már csak a legfeketövesebb ballibek hitték el. Maga a konteózás tévútnak bizonyult, hiszen addig az volt a mondás, hogy minden konteózás burkolt zsidózás, ezek után nehezen kimagyarázható, hogy ez az egyetlen konteó pont nem az.

De maradt legalább ez a folyamatos utalgatás.

Most a masszív nyugati palesztínpárti tüntetések kapcsán ez is kezd elszállni, ráadásul ezúttal nem muszlim/arab bevándorlók állnak a tüntetések mögött, hanem színamerikaiak, s a ballibek pechjére demokratapárti progresszív szekuláris baloldaliak!

Közben meg persze Trumpék ügyesen ki is aknázzák a helyzetet, Zorbán meg mgeduplázott erővel védi Izraelt! - Katasztrófa! - mondják a ballib PR-szakemberek.

A sültgalamb elszállt.

Egyébként Horváth Gábor meglepően - szokatlan módon - korrekt itt, tulajdonképpen rendesen elmondja a tényeket, alig próbál ferdíteni:

A Momentum kampánystábja még nem értesült erről, így a hagyományos módon propál kampányolni:

Az öncenzúra megint egy tipikus ballib gumifogalom.

Eredeti értelmében azt jelenti: cenzúra van, de forrása nem direkt külső kényszer. Mert a normál cenzúra az az ami pl. Kádár alatt volt: pl. egyes műveket egyszerűen nem engedtek kiadni és pont.

Az öncenzúra viszont az, hogy előre tudom, hogy cenzúrázni fognak, így eleve úgy írok, beszélek, hogy az még átcsússzon a cenzúrán. Azaz kicsit elhallgatok, kicsit kamuzok, kicsit finomítok, s egyes témákról meg eleve sose beszélek. Ez ma a legjobban a Facebook-kommenteknél érezhető át: mindenki tudja, hogy nem szabad pl. a bevándorlók ellen írni, ezt úgyis törlik, így az élelmes felhasználók kidolgoztak számtalan módszert ennek kivédésére, talán a legviccesebb amit eddig láttam: a kommentelő a "cserediákok áradata" ellen írt, csakhát a szövegkörnyezetből nyilvánvaló volt mire gondol a valóságban. De ugyanaz a "cigány" szó "norvég" szóra cserélése is, mert bár a Facebook minden nemzetiség elleni "gyűlöletet" tilt, a valóságban vannak nemzetiségek, melyek esetében szinte minden negatív álláspontot gyűlöletnek minősít: tehát a "de ostobák ezek a norvégek!" komment átmegy, míg a "de ostobák ezek a cigányok!" meg nem.

De mindentől teljesen függetlenül: van teljesen normális társadalmi öncenzúra is. Minden társadalomban van egy rakás íratlan szabály, s ezeket az emberek betartják - hacsak nem idegenek, akik nem ismerik őket -, mégpedig spontán módon, nem is érezve úgy ezt, mintha sérülne szabadságok. Amikor megkínálnak egy étellel, s az nem tetszik, csak a feleségemnek fogom megmondani az igazat, mindig másnak nem - mert így szokás.

Az öncenzúra tehát 2 típusú:

• az interiorizált hatalmi önkény szülte,
• s a normál társadalmi együttélés szülte.

A kettő között a határ persze nem éles. S ezzel akar mindenki trükközni.

Minden hatalmi érdekcsoport célja a saját szubjektív értékrendjét áttenni az előbbi típusból az utóbbiba. A magyar ballibek legnagyobb hibája a 90-es években az volt, hogy ezt annyira túltolták, hogy reakciót provokáltak ki maguk ellen, azokból is, akiket az egész nem is igazán izgatott.

Itt a ballib megmondóember is ezt teszi. A SZFE volt liberális diktatúrájának egyik neves képviselője, úgy tesz mintha a színész szakma liberális orientációja nem valami választható dolog lenne, hanem automatizmus.

Az egyik különösen idegesítő celeb szokás az "álomesküvő".

Már maga a szó is viszketést okoz nálam, nagyjából mint a "fehérneműt villant", a "cukiság bomba", a "csodaszép ruhaköltemény", a "kiakadt a politikus", az "én soha semmilyen pártnak nem voltam tagja", a "mi nem közvéleménykutatást akarunk nyerni", s egyre számosabb társai.

Amerikában, a megvalósult szabadkőművesség hazájában, egész iparág épült ki álomesküvők szervezésére. Amerikai ismerős mesélte: aki manapság nem alkalmaz házasságszervező céget az esküvőjéhez, azt mélyen lenézik, kb. mintha fingana és böfögne a hivatalos ebéden.

Kelet-Európában ez, hála Istennek, még nem terjedt el, a nagy többség "szakember" nélkül házasodik. Persze létezik a magyar falusi hagyományban a vőfély intézménye, de az jellemzően egy darab ember és nem ő dönt a házasodók helyett, továbbá ő csak magát a lagzit vezeti, nem szervezi előre.

Én persze nem vagyok releváns példa, én az ellenkező véglet vagyok. Az esküvőre metróval mentünk, aztán gyalog elmentünk az egész társasággal - létszám velünk együtt 7 fő - a VI. kerületi Bajcsy-Zsilinszky úti Havanna bárba, ahol mindenki kapott egy kubai koktélt, majd elköszöntünk, s mi mentünk ebédelni (nem volt pénz meghívni ebédre a többieket).

Bulgáriában a 90-es években kezdett hatni az amerikai divat, amolyan szuper-vőfély alakban. Az amerikai verzióhoz képest persze erősen mérsékelt alakban. Sajnos így is borzasztó volt, a vőfélyek igyekeztek a házasulókat rábeszélni mindenféle baromságra, amit valaha láttak bármilyen filmben. Pl. dudálva és luftballonokkal kell odahajtani a lagzi helyszínére, a házasodók kocsijára a motorháztetőre egy játékbabát kell kötni, aztán meg el kell dobnia a mennyasszonynak a harisnyatartóját - egyébként ezek mind létező szokások máshol, a játékbaba azt hiszem dél-olasz, a harisnyartó meg angol. Szerencsére azóta a helyzet szinte normalizálódott, a legtöbb idióta "szokás" eltűnt, de legalábbis marginalizálódott.

Amit viszont megfigyeltem: minél álomabb egy esküvő, annál nagyobb az esélye a válásnak aztán. Mert aki hülyén kezd hozzá, az hülyén is végzi. Lehet, hogy én azért nem vagyok elválva, mert álommentesen esküdtem...