Megnézvén a múlt heti Háttérkép műsort, mely a Hír TV kevés jó műsorainak egyike, örömmel vettem észre a változást.

Jó hír, hogy lassan a fideszes értelmiség, legalábbis annak egy része rádöbben: a kapitalizmus egy rossz rendszer, s nem javítani kell, hanem szétzúzni.

Eddig a fideszes beszéd az volt, hogy van egy csúnya, rossz ballib kapitalizmus, meg egy szép, konzervatív kapitalizmus. A rossz, gonosz Clinton, meg a jóságos, rendes Reagan, de lehetne európaiakat is említeni. Az egyikben a milliárdosok szorgalmasan dolgozó, ötletteli emberek, akik a nap 25 órájában dolgoztak, elérve álmaikat, míg a másikban mihaszna spekulánsok, akik ügyesen raboltak. S ugyanez nemzetközileg is: a szorgos hollandok századokat dolgoztak, ezért gazdagok, míg a lusta négerek henyéltek, s ezért nyomorognak. Hozzáteszem: ez utóbbi kérdésben még dolgozni kell, a fideszesek nagy többsége ma is komolyan hiszi a "dolgos holland - lusta néger" liberális narratívát.

Bogár - akit a messze legtisztább agyú embernek tartok a fideszes holdudvarból - nyíltan ki is mondja: nem lett volna soha kapitalizmus a gyarmatok kirablása nélkül.

A ballib médiák szerint Magyarország jelentősen lemaradt a régióban, míg mindenki más kezd felzárkózni. E cikk célja ennek az állításnak a megcáfolása.

A valóság: az egész régió együtt mozog.

A 11 kelet-európai EU-tagállam adatai, az első sorban a nettó havi átlagfizetés, a másodikban ugyanez vásárlóerőn átszámolva, mindenkét esetben a 100 % a 11 kelet-európai EU-tagállam átlaga:

• Bulgária - 57,6 % - 84,1%
• Csehország - 110,4 % - 105,9 %
• Észtország - 138,9 % 118,3 %
• Horvátország - 101,4% - 100,0%
• Lengyelország - 98,8 % - 104,9 %
• Lettország - 92,1 % 87,9 %
• Litvánia - 93,5 % - 98,6 %
• Magyarország - 89,1 % - 101,1 %
• Románia - 76,7 % - 91,0 %
• Szlovákia - 110,5 % - 98,3 %
• Szlovénia - 131,3 % - 116,0 %

Jól látható az adatokból: jelentősebben csak Bulgária van elmaradva, de ott se igaz ez vásárlóerőn számítva. S csak 2 ország emelkedik ki jelentősebben, Szlovénia és Észtország, de ott se igaz ez vásárlóerőn számítva. S természetesen egyáltalán nem igaz se a rohamos román felzárkózás, se a magas szlovák életszínvonal.

Az persze kétségtelen, hogy Magyarország hátulról a harmadik nettó bérszintben, de vásárlóerőn számítva ennél már jobb az ország helyezése. A lényeg azonban: nincsenek jelentős eltérések a régióban, nem gazdagok és szegények vannak, hanem különböző mértékben szegények.

Összehasonlításként a nem-EU-tag kelet-európai államok:

• Abházia - 16,5 % - 23,7 %
• Albánia - 45,8 % - 64,5 %
• Azerbajdzsán - 27,1 % - 61,2 %
• Belarusz - 45,2 % - 87,4 %
• Bosznia-Hercegovina - 54,5 % - 73,6 %
• Dél-Oszétia - 19,8 % - 28,4 %
• Észak-Macedónia - 45,8 % 68,2 %
• Grúzia - 33,5 % - 50,5 %
• Karabah - 34,2 % - 47,5 %
• Kazahsztán - 40,9 % - 71,4 %
• Koszovó - 43,5 % - 64,5 %
• Moldova - 31,0 % - 39,0 %
• Montenegró - 59,6 % - 78,6 %
• Oroszország - 57,6 % - 79,0 %
• Örményország - 34,2 % - 47,5 %
• Szerbia - 54,7 % - 69,0 %
• Transznisztria - 24,6 % - 32,2 %
• Ukrajna - 32,1 % - 49,9 %

Itt már valóban láthatunk jelentősen alacsony szintű országokat.

Az adatokhoz az EU és a Világbank adatait használtam fel, a 4 el nem ismert ex-szovjet állam esetében pedig az orosz statisztikai adatokat.

Térképen:

sötétkék: 50 % szint alatt, világoskék: 50-75 % szint, piros: 75-85 % szint, sárga: 85-95 % szint, narancssárga: 95-105 % szint, világoszöld: 105-115 % szint, sötétzöld: 115 % szint felett

Hosszú ideje megy a nagy nemzedéki vita a magyyar ballib agytrösztben: ki váltsa a 90-es évek nagy nemzedékét?

A szellemi leszármazottak egy része annyira megunta a liberális narratívát, hogy balról próbált előzni. Ezek azok a Jámbor és Gulyás féle figurák, akik mindig elmennek odáig, hogy tagadni kezdenek félénken egyes liberális axiómákat, majd azonban mindig visszariadnak, nehogy már szellemi szüleik lefasiztázzák őket a végén. Szóval ez a csoport mindig vissza is kullog, ahogy kell, a nagy ballib összefogdosásba.

A szülők fő pártja mára a DK, ahol a következő nemzedék akkor kap majd szerepet, ha Gyurcsány valamelyik gyereke elindul a politikusi pályán.

De most megjelent a konkurencia: a Momentum, az SZDSZ megismétlődése, kissé javított verzióban.

Miben is jobb a Momentum az SZDSZ-nél? Alapvetően 3 dologban:

• nem kutatnak a nap 24 órájéban antiszemiták után,
• nem gyűlölik vallásos hévvel a határontúli magyarokat,
• nem folytatnak kultúrharcot 100 évvel ezelőtti kérdések kapcsán (ennek az oka valószínáűleg az, hogy nem is ismerik ezeket a kérdéseket, íme hogy lehet tudatlanságból erényt kovácsolni).

De mondjuk el, van pár dolog, amiben a Momentum rosszabb a klasszikus SZDSZ-nél, azaz másképp fogalmazva találtam 3 pontot, amiben az SZDSZ jobb volt:

• az SZDSZ főemberei, de legalábbis holdudvari értelmiségei legalább értették, amit mondanak, míg a Momentum emberei csak kész gondolatok papagájszerű ismétlésére képesek,
• az SZDSZ hangadói hitelesek voltak személyükben, senki se tudta kétségbe vonni, hogy valóban hisznek mindabban a marhaságban, amit mondanak, míg a Momentumnak már rövidke története során is sikerült össze-vissza halandzsáznia, a kép az, hogy nem hisznek semmiben az égvilágon,
• az SZDSZ-esek emberibbek voltak: mégiscsak jobb volt a szemüveges, szakállas szociológus kinézet, mint ez az ifjú, frissen kinevezett cégvezető stílusú, celebkedős borzalom.

Amikor csak látom valamelyik momentumos főembert, mindig az az érzésem: ezek egyszerűen kellemetlen alakok és elvetemült gazemberek. Ha nem lennének politikusok, akkor valami átverős piramisjátékot szerveznének éppen.

Ismertem ezt a típust a 80-as évek kései kommunizmusából. A feltörekvő KISZ-aktivista típus, aki már nem hisz semmilyen marxizmusban, de ideálisnak tartja a KISZ-karriert. Egyszer találkoztam, már 1990-ben egy ilyen nagyreménységű aktivistával, piacon árult. Nem szokásom a káröröm, de akkor nagyon megörültem, hogy a kis mocsok nem tudta folytatni a rendszerváltás miatt karrierjét.

Ugyanígy fogok örülni az ifjú népnyúzó momentummenedszerek bukásának is majd valamikor.

Bevallom, csak idén jutottam el Bibó István Zsidókérdés Magyarországon 1944 után 1948-ban írt művéhez. Nagyon érdekes mű, mindenkinek ajánlom, megállapításai nagyon pontosak. Ingyenesen letölthető egyébként, de van hangoskönyv verziója is, egy jólélek feltöltötte a Youtube-ra.

Nem szándékom elismétleni a könyvet, csak 3 gondolat ami megragadt bennem, ill. ezt tovább is gondolva.

Miért van az, hogy a iszlám uralom alatt jobb volt zsidónak lenni, mint a keresztény uralom alatt? Mert az iszlám nem a judaizmussal harcban jött létre, így nem is tekintette alapból ellenségnek a zsidóságot. Ma már ez nyilván nem igaz, de ma ennek oka politikai: a zsidó állam megalakulása és sikeres létezése.

Kelet-Európában a kapitalizmus gyarmati képződmény, nem volt semmi helyi alapja. A lakosság számára idegen, nyugati uralom volt, mai szóval "külföldi befektetők". A helyi lakosság között pedig azok tudtak a legjobban alkalmazkodni az új, kezdődő kapitalista viszonyokhoz, akik a legkevésbé voltak integrálódva a korábbi, premodern viszonyokban. Azaz a leginkább marginális elemek tudtak élni az új lehetőségekkel, innen a zsidók túlaránya a kelet-európai tőkés osztályban.

A legrosszabb mindig a kettős állapot. Ha egy csoport asszimilálódott, az egy helyzet, akkor is, ha megmaradt ősi tudata valamilyen szinten. Ha meg egy csoport kisebbség, az is tiszta helyzet. A "se így, se úgy" állapot viszont megoldhatatlan helyzetet eredményez.

S még valami: ha Bibó a 90-es években írta volna meg a könyvét, kirekesztették volna a "szalonból", s bevették volna írását az antiszemita művek liberális indexébe.

Sokszor írtam már a liberális eszme tarthatatlanságáról. De most vegyük szemügyre csupán a liberalizmus önmaga által is állított fő alapelvét.

Ez az alapelv a lehető legteljesebb egyéni szabadság mint társadalomszervező erő. A liberálisok azt mondják: mindent szabad, míg az más szabadságát nem érinti hátrányosan.

Ha azonban a fő elv egy társadalomban a legteljesebb egyéni szabadság, mi lesz a következmény? Különösen, ha ideológiaként is kimondjuk ezt a szervező elvet. Azaz tagadunk minden szakralitást, transzcendenst, ill. ezeket a magánügy területére száműzzük.

Az eredmény szükségszerűen nem más mint a gyengék elnyomása az erősek által. Az emberek közti kapcsolat, ha azokat az egyéni szabadságra alapozzuk, oda vezet, hogy az erősek lenyomják a gyengéket.

Innen is a liberalizmus rendkívüli hatékonysága. Egyetlen más rendszer se olyan hatékony, mint a liberalizmusra alapozott társadalom, s minél liberálisabb egy társadalom, annál hatékonyabb. A liberalizmus ellenfele sokszor ezt nem akarják elismerni, pedig semmi gond ennek elismerésével, csak azt kell felismerni: a hatékonyság nem feltétlenül pozitív érték.

Valóban hatékony a liberális társadalom, csak éppen a társadalom nagy többségének kárán az, azaz semmi haszna ennek a hatékonyságnak a népesség nagy %-a számára. A % mértéke persze változik, de még a leggazdagabb magállamokban se esik 80 % alá, a legrosszabb helyeken pedig akár 99 % fölé is magasodhat.

Balszerencsém a múlt héten a Volvo hivatalos márkaszervizébe vitt.

Mivel várakoznom kellett kb. 3 órányit, az idő egy részében körbejártam az épületben, ahol szerviz mellett márkakeresledés is működik.

Minden fő típusból ki van téve 1-1 darab, részletes adatokkal. Bár már nem vagyok lelkes autóhívő, a téma - bevallom - mégse hagy hidegen. Szóval rögtön megnéztem a csúcsmodellt. Alapáron 20,5 millió Ft, de a legjobb verzió 27 körül van.

Szívesen megnézegettem, de rögtön tudtam: sose fogok ilyet venni. S nem pénzhiány miatt, mert szinte biztosan lesz pénzem ilyenre. S nem is azért nem veszek majd ilyet, mert túlárazottnak tartom (egyébként annak tartom). Hanem tisztán ideológiai okokból.

Ezeket most elsorolnám.

Először is Kelet-Európában akinek ilyen vagy hasonló kategóriájú kocsija van, az kb. 95 % eséllyel egy gazember. Akarnék én gazemberek közé keveredni? Nem, mert nem vagyok magam ellensége.

Másodszor, abszurdnak tartom az ilyen kategóriát normál, városi, városon kívüli országúti használatra. Az üzenet az, hogy a tulaj mindent és mindenkit leszar. Akarnék én ilyen üzenetet közvetíteni? Nem, mert nem vagyok magam ellensége.

Harmadszor pedig, a társadalmi igazságosság és az anyagiság kérdése. Nem vagyok a teljes egyenlőség híve, de az ellenkezőjét is károsnak tartom. Egyszerűen vannak dolgok, melyekben nem szabad nem szerénynek lenni. A szerénytelen ember minden esetben rabja lesz az anyagi világnak. Nem, nem rossz az anyagi világ, távol áll tőlem az ilyen manicheus vagy gnosztikus gondolat, az anyagi világ jó és a dolgok is jók, de magunkat túlságosan függővé tenni az egyes dolgoktól egészségtelen magatartás.

Egyébként önmagában a kocsi gyönyörű szép, tökéletes mestermunka, jól dolgoztak a svéd és a maláj proletárok, ez tény. De nem ez itt a kérdés.

Nem, nem maga a homoszexualitás mint betegség. Hiszen maga egy betegség csak rossz, mivel az egészséges állapot hiánya, tökéletlenség.

Itt a megélt homoszexualitásról van szó, s különösen annak propagandájától. Hiszen még a megélt rossz is megérthető, ha rossz szájízzel, titokban követik el, hiszen ez azt jelenti: az elkövető tudja, hogy rosszat tesz, amikor tettét elköveti.

Ahogy a nyomorgó ember által elkövetett lopás is kisebb bűn, ha a tolvaj is tudja, rosszat tesz. S nagyobb bűn, ha büszkén teszi, sőt kitalál rá egy eszmét, hogy erre joga is van, azaz nem is bűn, amit tesz.

A nyílt, büszke homokosság ugyanez: a rossz nyílt megvallása, tudatos rombolás. Olyan, mint pezsgőt önteni a fürdőkádba és belefeküldni. Olyan, mint ételt pazarolni. Olyan, mint állatot kínozni.

Ezért ilyen fontos a manapság egyre nagyobb hatalmú homoklobbi narratívájának aktív ellenzése és gátlása. A nyílt rossz szótlan tűrése cinkosság.

Ugyanez igaz napjaink másik nagy nemi betegségére, a pedofíliára is. Csak annak elterjedettsége sokkal kisebb.

A késő őszi hideg reggelen, esőben buszmegállóban álló ember és a megálló mellett kényelmes, meleg autóban elsuhanó ember között az ellentét olyan, mint lágerzsidó és SS-tiszt között: elementáris erejű és feloldhatatlan.

S nem kell nagyon gazdagnak lenni ahhoz, hogy az ember a gazdag szerepébe kerüljön. Egy kifejezetten szűkösen élő magyar vagy más kelet-európai kisember is átérezheti ezt, esetleg egy egzotikus, szegény országbeli nyaraláson, de akkor otthon is, egy cigánygettóban, De átlag hétköznap is kerülhet olyan helyzetbe, ahol ő hirtelen "a gazdag" lesz.

Ne feledjük azt se soha, hogy - minden halandzsázással ellentétben -, az átlagos szinten élő, sőt a nála 30-40 %-kal rosszabbul élő kelet-európai ember mindenképpen gazdag nemzetközi összehasonlításban. Szóval ha cikkemet pl. bengáliul írnám, akkor semmi értelme nem lenne neki, de magyarul írva van.

Hogy reagál a gazdag szerepében lévő ember?

Alapvetően úgy, hogy lenézi a szegényeket. S ez nem valami lelki gonoszság, hanem természetes reakció. Az ember első érzés az önvédelem, s amikor rosszat lát, az első gondolata az, hogy megnézze az a rossz megvan-e nála, s ha nincs, akkor örül. "Rákos a rokon? De jó, hogy én nem vagyok az."

A rosszabb az, amikor az ember rádöbben erre, s úgy próbálja magától elhessegetni ezt az érzést, hogy leereszkedik a szegényhez, látványosan jótékonykodva. Csak észre se veszi: ezzel a lelkében megjelent lenézést immár cselekvéssé alakítja, nyíltan kimutatja, hogy ő a több, a másik meg egy szar.

Pár éve ettől rettegek a legjobban: nehogy bárhogy is hasonlítsak ezekhez.

A legújabb Kötöttfogást érdemes megnézni. Mintha a ballibaizmus paródiája lenne, bár nem annak szánták.

A műsor a Soros Magyar Hangja produkciója.

Ez itt gyakorlatilag a ballib agytröszt pótcsapata, tombolnak két okból is. Egyrészt mert a főcsapat leszarta őket, sose engedi oda őket a főműsorokba. Másrészt mert a nép őket se akarja.

A HVG-s újságírónő túlérett kamasz lányként vihogva felmondja a 90-es évekbeli SZDSZ dogmáit.

Csintalan, aki egyébként rendkívül művelt ember, szokás szerint a legegyszerűbbet választja: bunkót alakítva orbánozik.

Vona nem tudja hol van, miután a földre zuhant a két szék között.

A mindig rossztollú Torkos pedig igyekszik magyarázni bizonyítványát: miért orbánozik miután évekig lihegett Orbán segge után.

Egyedül Dévényinek akad önálló gondolat a fejében, valószínűleg ezért is lépett ki ez egészből.

Jó hírek Brüsszelből.

Megválasztottak a Bizottság elnökének egy súlytalan, harmadrangú liberális politikust. Bónuszként erősen gyenge a legitimitása, éppenhogy megválasztották.

Szóval most majd 5 évig aktát fog tologatni, néha mond pár demagóg beszédet, nem beleszólva a nagyok dolgába.

A legjobb hír nem Timmermans, hanem Weber bukása. Egy vezető politikus, aki hónapokig kampányolt, komoly antipopulista programja is volt. Megválasztása adott volna neki egy erős plusz legitimációt, azaz komolyabb hatalmat is.

Emberileg is persze nyertünk. Weber egy gerinctelen, karrierista rongy volt. A komikusabb pillanata kampányának az volt, amikor Budapestre látogatva, ott zsidónak álcázva magát tett hűségesküt Sorosnak. Ezt csúnyán elszámolta. Még a liberálisok is része is rosszul volt ettől a hazug produkciótól, mert ezzel gyakorlatilag zsidózott egy hatalmasat, amit egy németnek különösen nem szoktak megbocsátani az igazi zsidók. Ursi viszont legalább egy egyszerű, őszinte teremtés, aki tisztában van saját képességeivel, s nem is tervez semmit, esetleg majd csak új irodabútort rendel a szobájába.

Szóval a liberális EU züllése megy tovább minden szabály szerint.

Ez nagyszerű hír a kisemberek számára.

Vicces látni közben a magyar ballib médiák és megmondóemberek vergődését. Úgy tűnik, csak az 24.hu-nál kaptak igazságrohamot, nyíltan leírják: ez bizony a liberálisok veresége.

Gyakran kommunistázzák Gyurcsányt a fideszes médiák? De van-e ennek bármi alapja?

A későkádári technokrata réteg masszívan liberális és nyugatpárti volt. Belülről ismerem ezt. Átéltem. Gyurcsány pedig pont úgy néz ki, mint ez a réteg, csak jelentősen fiatalabb a nagyobbaknál. Mondjuk ő lett volna Németh vagy Medgyessy, ha kicsit idősebb lett volna.

A KISZ, legalábbis a 70-es évektől - korábbról nincs személyes tapasztalatom, de pl. anyám azt állítja, már 1960-ban is így volt -, egy ideológiamentes ifjúsági szervezet volt. Alapszinten (ahol mondjuk Orbán volt iskolai titkárként) az volt a szerepe, hogy szerveztek programokat a diákoknak. S mivel ez volt az egyetlen szervezet, sokan tagok voltak, akár önkéntesen is.

Az ideológiát nagyon óvatosan nyomták, csak ízesítőként. Kádár politikája volt ez: a kisembert neveljük politakamentességre, akkor nem lesz baj vele, s ne nagyon akarjuk kommunistává nevelni a népet,hanem inkább adjunk neki szórakozást. Szóval a kötelezőt el kellett darálni - április 4-i menet, november 7-i ünnepség, stb. -, de a KISZ-foglalkozások 95 %-a szimpla bulizás volt.

Magasabb szinten - városi, kerületi bizottság, megyei bizottság - meg a KISZ egy afféle káderképző iskola volt. Ott tesztelték az ifjakat, akik politikai pályára készültek. A legjobbak bekerültek aztán KISZ KB-ba, s onnan ment az út az igazi hatalmi pozíciókba.

Jó példa Gyurcsány élete, 23 évesen már városi KISZ-bizottsági tag, ráadásul egy megyeszékhelyen, 1988-ben pedig KISZ KB-tag és az apparátus fontos tisztviselője. Egyszerűen pechje volt, hogy karrierje nem folytatódhatott a KISZ megszűnés és a rendszerváltozás miatt. Ha mondjuk a rendszerváltozás 10 évvel később lett volna, Gyurcsányt ez már valószínűleg az MSZMP KB apparátusának dolgozójának érte volna. (Aki nem élt akkor, annak: az MSZMP KB akkor a kormány felett álló szerv volt. Pl. az MSZMP KB külügyi bizottságában dolgozni vezető pozícióban nagyobb karrier volt, mint miniszterhelyettesnek lenni a Külügyminisztériumban.)

Mind Orbán, mind Gyurcsány abszolút született politikus, ez az életük, értezésük értelme. Ebben semmi eltérés köztük. Ami eltérés: Gyurcsány a szokványos, biztonságos KISZ-es karriert építette, s elég magasra is jutott, racionális döntés, hiszen ki tudhatta volna előre a rendszer bukását. Orbán pedig már akkor is merész, kockáztatós típus lehetett, így inkább egy ellen-KISZ-t alapított annak idején, amikor megérezte a lehetőséget. S mivel jó időben volt jó helyen, el is jutott a csúcsra már 35 évesen.

A ballib hiedelmekkel szemben, Orbánnak nem volt KISZ-karrierje, legmagasabb KISZ-pozíciója a gimnáziumi titkárság volt.

De hogy Gyurcsány valamikor is baloldali, sőt komcsi lett volna? Hát erősen kétlem. Tipikus technokrata nomenklatúra mentalitása van. Mint mondtam sokszor, magam is családilag ebből a rétegből származom, nagyon jól ismerem. Formailag persze mindenki komcsi volt, de közben ez a réteg olyan ultraliberális szövegeket mondogatott már akkor, hogy azt még Reagan és Thatcher is túl szélsőségesnek mondták volna.

Kádár személyzeti politikája pedig olyan volt, hogy a gazdasági, pénzügyi és nyugat felé külügyi posztokra ebből a rétegből választott.

Amikor általános iskolás gyerek voltam, a 70-es években a túlnépesedés volt a slágertéma a hülyeségek terén. Nagyjából 30-40 miliárdos lakosságot jósoltak teljesen komolyan a "szakértők", a XXI. sz. közepére. Olyan rajzok is megjelentek, melyeken emberek már fizikailag se férnek el a nagyvárosokban. Persze Magyarországon nyilván eleve szűrtebben érvényesült ez az egész kampány akkoriban, a cenzúra és az idegen médiák nehéz elérhetősége miatt, de még így is sokan komolyan vették mindezt.

Mára tudjuk, túlnépesedés nincs (nyilván egyes helyen, lokálisan lehetséges), s legmerészebben hazudni álmodni szerető források szerint se lesz 15 milliárd fölött a világ lakossága a XXI. sz. végén.

Akkoriban a második téma egyébként a kőolaj elfogyása volt. El kellett volna fogynia úgy már 15 éve. Csoda, az se fogyott el!

Látható ma egyre erősebben, a világ urait zavarja a harmadik világ fejlődése. Ezt szeretnék mindenáron fékezni. Bevetnek mindent, skandináv bohóclány hülyegyerektől exhibicionista tüntizőkig.

Mi kisemberek egy dolgot tehetünk, kiröhögjük őket, s tudatosan nem követjük egyik kampányukat se. Én pl. a "műanyagmentesség hónapjában" igekszem több műanyagot használni. S persze örülünk a jó időnek.

Rákosi tulajdonképpen antikommunista volt, mármint TGM szerint.

Kádár halálának 30. évfordulójára írt cikkjében képes volt leírni, hogy
"Miért kellett a hűségeseket, olykor a legjobbakat bezárni vagy kivégezni? (...) azért, hogy a Párt megértesse magával és a néppel, hogy kommunizmusról márpedig szó sincs". Tessék mondani, ez valami vicc?

Az írás többi része értékes, bár banális: leírja azt a tényt, hogy a liberális társadalom Kelet-Európában mindigis csak egy idegen betolakodás volt, a nyugati gyarmatosítás eredménye, s a nép sose azonosult ezzel. Ahogy Magyarországon a reformokat a nép már 300 éve is az idegen hatalmi érdekek megvalósulásának tekintette. Kelet-Európában - hála Istennek - sehol se alakult ki az kép, hogy a gazdag ember a sikerember, s ő megérdemli gazdagságát, így jogosan tagja az elitnek.

A kelet-európai ember tudja: a valóban gazdag ember mindenképpen gazember.

TGM persze tévesen azt mondja, azért mert ez nem "igazi" kapitalizmus volt, hiszen államfüggő volt, nem egy erős független nagypolgárság eredménye - ebben a téveszmében még érződik TGM egykori liberalizmusa -, pedig a kapitalizmus mindenhol ugyanígy kezdődött: az állam masszív segítségével. Csak aztán a gazdag magállamokban ez a nagypolgárság átvette az államot. Nálunk erre azért nem volt lehetőség, mert idegen kezekben állt a nagytőke, s annak nem volt semmi értéke egy független, liberális államot kiépíteni, jobb volt a félgyarmati modell.

S persze igaza van abban TGM-nek, hogy mindenhol rájött a hatalmon lévő kommunista elit, hogy a kommunizmus nem működik, talán csak Kambodzsa első kommunista időszaka (Pol Pot) a kivétel, ott sose alkudtak meg a vezetők.

TGM ellenzi a létezett kommunizmust. De akkor miért kommunista mégis? Túl okos ember ahhoz, hogy erre magyarázat lehessen az az újkommunista szöveg, hogy "az nem is volt igazi kommunizmus", s ő le is írja: a kommunizmus megvalósította a felvilágosodást, mely ellen végig harcolt a korábbi elit.

Igen, pont ezért zsákutca a kommunista eszme: a liberalizmus ellen a liberális alapokat elfogadva harcol.

Rendszeresen követem az egyik "Fideszből kiábrándult konzervatív" médiát, a Magyar Hangot, magát az újságnak nevezett blogot is, meg a videócsatornájukat is.

A FB-oldalukról egyébként gyorsabban tiltottak ki, mint egy hagyományos ballib média szokott, de ez mellékes. Ezzel csak azt bizonyították: tényleg liberálisok. A közhiedelem szerint a liberalizmus egyenlő a szólásszabadsággal, pedig nem, a klasszikus liberalizmus se gondolta ezt így, s a modern meg végképp nem gondolja így.

Mit is jelent ez a konzervatívizmus? Azt kb., hogy ugyanazt mondani, mint a ballibek, csak nem tenni hozzá, hogy ez baloldali program. Plusz egy kis gyurcsányozás, de egyre halkabban.

A vicces számomra az az értetlenkedés, ami a legújabb műsorukban is elhagzott: miért szavaznak pont a legszegényebbek a Fideszre, s hogyan képes a Fidesz elérni, hogy 2 teljes kormányciklus után is a legszegényebbek az ellenzéket hibáztatják helyzetükért, nem a kormányt. S tényleg ez valóban nagy teljesítmény: a szavazók többsége szinte mindig minden problémáért az éppen hatalmon lévőket szokta hibáztatni.

Pedig a magyarázat nyilvánvaló. A kisember azért szavaz a kormányra akkor is, ha szarul él, mert emlékszik az 1990-2010 közti liberális görénykurzusra, még túl kevés idő telt el azóta. S persze a jelenlegi ellenzék segít is nem felejteni. Egyszerűen túlságosan hasonlítanak a görénykurzusra, Három módon is:

• személyileg: nagyon sok az átfedés a politikusok, megmondóemberek terén,
• a politikai tartalom szinte 100 %-ban azonos, még jelszavak szintjén is,
• s talán a legfontosabb a hozzáállás: ugyanaz a mély lenézés a kisemberek felé.

Az utolsó ballib politikus, aki értette, hogy nem lehet megszerezni a kisemberek szavazatát úgy, hogy közben ellenük politizálunk mindenben, sőt még pocskondiázzuk őket - Horn Gyula volt.

Semmi szükség polgárosodásra. 1998-2002 között semmit se utáltam jobban, mint a polgári Magyarország programot és annak hirdetéseit.

Még a leggazdagabb nyugati társadalmakban se mindenki polgár, ott is a lakosság fele nem az.

A polgári léthez ugyanis egy olyan széles rendszer kell, mely intenízv lopáson alapszik, s ezt csak a leggazdagabb magállamok képesek fenntartani, sőt éppen manapság vesztik el lassan ők is ezt a lehetőséget.

A hagyományos polgári model az ógörög egyébként, ahol a lakosság 15-20 %-át kitevő szabad rabszolgatartók megéltek mindenki másból. Ennek silányabb változata a modernkori liberális modell, ahol még kisebb a polgárok aránya, s az ókori rabszolgáknál is jobban lenéznek mindenkit, aki nem tagja a kiválasztott polgári osztálynak.

Szóval a népnek, a kisembernek nem érdeke a polgárosodás. Erkölcstelen is, s elérhetetlen is. Erkölcstelen, mert másból él meg egy törpe kisebbség. S elérhetetlen is, mert nyilván sose élhet így a többség: egyszerűen matematikai képtelenség, hiszen nincs hozzá elég leigázható ember.

A Fidesz sikerének tehát egyik titka éppen az, hogy lemondott az 1998-2002 közti agyatlan polgárkodásról, s ehelyett 2008-2009 körül átfordult a polgároktól a kisemberek felé.

Döbbenten olvasom, hogy a liberális médiák nem háborodnak fel azon, hogy Archie "herceget" megkeresztelték. Pedig tessék odafigyelni alaposan: kiskorút, sőt beszélni nem tudó kisdedet, annak megkérdezése nélkül egy egyház tagságába belekényszerítették! Mi ez ha nem színtiszta fasizmus?

Pedig olyan szépen mentek a dolgok! Archie nagybátyja éppen a napokban nyilatkozott, hogy neki mindegy, ha valamelyik gyerekérő esetleg kiderül, hogy homokos.

Az UK-ban (Újangol Köztársaság) sajátos a szokásjog. Alkotmányuk többek között előírja, hogy legyen egy állami pénzből luxusfinanszírozott család, melynek feladata a nap 24 órájában idétlenkedni, lehetőleg naponta 4-szer ruhát váltva, véleményt semmiről se mondva, kivéve ha erre felszólítja őket egy-egy kormányukáz. Ilyenkor kötelesek elismételni a háttérhatalom éppen hatályos álláspontját, bármi egyénieskedés nélkül, pl. most arról, hogy milyen kül dolog homokbetegnek lenni.

Szerencsére évente csak párszor kell nyilatkozni, így az idő fennmaradó részében bőven akad lehetőség a semmittevésre. A semmittevés programja néha azonban igencsak megterhelő. Tessék csak elképzelni: pl. 10:40-től 10:55-ig meghatottan, őszinte sírással rákos gyerekek buksijának simogatása sárga nadrágban. majd rohanás, s zöld szoknyában 11:10-től 11:25-ig örömteli tapsolás a kutyapóráz-készítők fesztiválján, aztán piros gumicsizmában 11:50 és 11:55 között egy partra vetődött bálna visszatuszkolása a tengerbe, majd kis csendespihenő után merész lázadás a királyi család őskonzervatív protokollja ellen, pl. a szabályosnál 10 centivel hosszabb öv viselése helikopterezés közben.

Emlékszik még valaki, hogy mi a szerepe a monarchiának? Mármint a valóságban.

Az új agymosó kampány a Nyitottak vagyunk!. Lényege: az üzleti élet is fejezze ki támogatását a társadalomromboló, családellenes eszmék mellett!

Mivel dolgoztam már magam is "nyitott" munkahelyen, elmondom hogyan születnek meg a támogató aláírások. Három fő módszer van:

• Leszólnak a központból, ezen az eseményen részt kell venni. Alapvetően ez egy éves lista, egy évre előre küldik ki. Van pozitív és negatív része is,. a pozitív az, amin mindenképpen részt kell venni, a negatív meg az, amin semmiképpen. A köztes területről dönthet a helyi vezető. Pl. mindenképpen ünnepeljünk Újévkor, semmilyen formában se foglalkozzunk a parlamenti választással, s ami meg a könyvnapot illeti, döntsétek el ti ott helyben.
• A marketing osztály javaslata. Több hasznot hoz egy adott esemény támogatása, mint nem-támogatása. S ez a legsúlyosabb eset a mai Magyarországon: hiszen ez azt jelzi, már túl sok ember van, aki pozitívan áll a homoklobbihoz.
• Részt vesz egy másik fontos cég, esetleg konkurrens cég. Ilyenkor döntéskényszer van: a nem részvét esetleg már ellenzésnek tűnhet.

Ami SOSE történik: a dolgozók követelik, a cég vegyen részt.

A diplomaták esetében ne feledjük: nincs magánéletük, azaz munkaidőn kívül is országukat képviselők. (Ez persze igaz a multicéges vezetőkre is.)

A narratívák harca mindez, semmi egyéb. Ezért is az ellentüntetés alkalmatlan eszköz.

Az utolsó ilyen akció a kommunista Magyarországon a 80-as évek elején az új Nemzeti Színházra való gyűjtés volt: a munkahelyeken kötelező volt adakozni, meg volt mondva, aki nem ad "önként", az megnézheti magát.

Amikor rámondják a féllábú manökenre, a Down-kóros, torz arcvonású kisgyerekre, a túlsúlyos, elhízott nőre, hogy ők is szépek, máshogy szépek.

Pedig nem szépek, sőt csúnyák. Csak ezt nem szabad mondani.

Aki kimondja ezt, az ellen jön az érv: ő biztosan eltagadja ezen emberek alapvető jogait.

E logika mentén a születése óta néma kislányt is indítani kellene egy dalversenyen, majd neki kellene a legjobb éneklésért járó díjat kapnia, hiszen önhibáján kívül nem tud énekelni. Az hogy kiad pár torz hangot nyilván másként éneklés, s ezt az igyekezetét honorálni kellene.

Amit tesznek a liberálisok az nem más mint a szépség fogalmának megsemmisítése.

Miért éppen Gyurcsány lett az ellenzék vezére, kérdezik egyesek.

Pedig egyszerű. A magyar politika fő választóvonala: népi és urbánus.

Ki lehetne Gyurcsánynál alkalmasabb az urbánus vonal képviseletére? Hiszen minden fontos ismérvet teljesít:

• a volt kádárista technokrata elit tagja volt,
• vagyona legálisan lopott,
• imádja a nyugatot, minden nyugatit,
• nem kedveli a magyarokat, amolyan Ady Endre féle módon,
• szerinte a nyugati módszerek tökéletesek, s ha azok mégse működnek, akkor az emberek a hibásak.

Mi kell még?

Kiegészítés a korábbi cikkhez.

Szellemi tényezők típusai:

• érzés - külső inger általi kiváltás, pl. fájdalom,
• magatartés - hit, vágy, gondolat,
• érzelem, hangulat - pl. öröm,
• értelmesség - pl. felfogóképesség.

Hogyan különbözthető meg az anyagi és a szellemi tényező?

A szellemi tényezők 6 fő jellemzője:

• közvetlenség, azonnaliság: nem szükséges se elemzés, se előzetes tudás, lásd mindenki tudja biztosan, hogy fáj a foga, amikor fáj a foga, viszont egy adott fizikai fájdalomhoz már kell tudás és elemzés, pl. konkrétan mi az, ami miatt fáj a foga, a fájdalom hol van pontosan,
• egyediség: nem adható át másnak az adott szellemi tényező, csak én érzem, hogy fáj a fogam, bárki más, pl. a fogorvos csak következtet fogaim megvizsgálása után, szaktudása alapján, hogy valószínűleg fájnia kell a fogamnak állapota alapján,
• tévedhetetlenség: a szellemi sose tévedhet, nem érezhetünk fogfájást, ha nincs fogfájásunk, még akkor is igaz, ha valójában nem is a fogunkból jön a fájdalom,
• bizonyosság: a szellemi tényező nem lehet jelen, annak tudata nélkül, pl. nem lehet úgy fogfájásunk, ha nem tudjuk, hogy fogfájásunk van,
  mindegyik fenti eset képtelenség anyagi tényező esetében, viszont egyes szellemi tényezők esetében vitatható meglétük:
  • tudatalatiság, ami miatt igenis lehetünk egy bizonyos állapotban annak tudata nélkül, pl. elfojtott vágy,
  • s lehetünk tévedésben is, pl. mesterségesen felkeltett vágyak,
  • ahogy az egyediség és a közvetlenség se mindig igaz, hiszen a pszichológia tudománys éppen arról szól, hogy képes egyedi érzéseket leírni, s azokat létrehozni, ez minden manipuláció alapja,

íme a további 2 szellemi jellemző:

• térbeliség hiánya: a szellemi tényezőnek nincs se mérete, se helye, lásd a fogfájás nem helyezhető el a térben -
  • ellenérv: ez viszont igaz lehet egyes nem szellemi tényezőkre is, lásd kvantumfizikai objektumok, számok, stb.,
• szándék, dologi kapcsolat megléte: a szellemi tényezők valamely anyagi dologra vonatkoznak, még akkor is, ha ez a dolog ténylegesen nem is létezik, lásd a fogfájás nem képzelhető el a fogra való vonatkoztatás nélkül -
  • ellenérv: van kivétek, hiszen ez igaz lehet egyes nem szellemi tényezőkre, jelek, melyek utalnak valamire, továbbá egyes szellemi tényezőkre nem feltátéenól igaz,lásd ehyes érzelmek, pl. rossz kedv.

A két terület kapcsolata:

• materializmus: végsoron minden anyagi,
• idealizmus: végsoron minden anyagi,
• dualizmus: van külön anyagi és szellemi is:
  • lényeg alapú: külön alap,
  • jellemző alapú: azonos alap, külön jellemzőkkel.

Lényeg alapú dualizmust erősítő okok:

• vallás: halhatatlan lélek -
  • ellenérv: nem alkalmas ateistákra, továbbá a jövőben esetleg lehet tudományos alapon halhatatlannak lenni (lementve gépi formában a személyiséget),
• álom: az álomképek megléte -
  • ellenérv: az álom csupán emlékezés,
• képzelet: más az anyagi tárgyakról való gondolat, mint a hozzájuk kapcsolódó dolgokról -
  • ellenérv: lehet csak csalódás,
• jellemzők különbözősége -
  • ellenérv: lehet csak tudatunk kétféle működése ugyanarról,
• fogalomalkotás megléte: képesség a két dolog külön való felfogására -
  • ellenérv: ugyanaz mint az előbbi, ez lehet csak tudatunk kétféle működése ugyanarról,
• visszavezethetetlenség: a szellemi nem magyarázható meg az anyagival -
  • ellenérv: egyszerűen még nem elég fejlett a tudomány a visszavezetésre.

További ellenérv a dualizmus ellen:

• hogyan képes a nem anyagi, kiterjedés nélküli hgayni az anyagra? - erre a kérdésre adnak választ a különböző dualista elméletek.

Tervezem, hogy írok pár nem-politikai jellegűen liberális - nem gazdaságpolitikai értelemben liberális - agymenésről.

Első témám: az elfogadás.

A liberális mantra szerint mind tökéletes egyéniségek vagyunk, nagyon értékesek, s szent jogunk olyannak lennünk, amilyennek akarunk lenni (nyilván kivéve, ha a liberálisok valamely tabuját sértjük meg egyéniségünkkel).

Szóval a liberálisok szerint pl. a párkapcsolatban mindkét fél autonóm egyéniség, az egymásra hatás pedig valamiféle erőszak (nyilván elsősorban akkor, ha a férfi hat a nőre).

A valóságban egy kapcsolatban mindkét fél változtatja a másikat, semmi gond ezzel. Ez a kapcsolat lényege. Aki "autonóm" akar maradni, az nem lép kapcsolatba.

S mindkét fél tesz olyan dolgokat a másik kedvéért, melyeket egyébként nem tenne. Ezzel sincs baj.

Sőt, minden önálló egyén is állandóan változik. Csak a súlyos elmebajban szenvedők nem változnak soha. S a személyi változások oka szinte minden esetben a környezet, az arra adott reakció.

A szabadság nem az, hogy nem ér minket hatás, hanem az, hogy a hatásra reagálhatunk sokféle módon.

A liberális ideált logikusan végigvíve a legjobb egy teljesen gyengeelméjű egyén, aki mindenkitől elzártan vegetál.

Íme 10 meghatározó pillanat egy kisember életében, erről 12 írás. Nem időrendi sorrendben. De minden kisember átéli ezt, aki hajlamos a mélylélek és mélyanyag titokzatosságán elmélázni.

Amikor a lélek kérdését feszegeti, s rájön, nem mindenki lelkes. Lásd erről ezt az írást.

Amikor rádöbben mi az ünnep szerepe, erről a következő írás szól.

Amikor felmerül az anyagi és szellemi viszonya először, erről ez szól, de a téma még sokszor felmerül, mert ez a legfogósabb kérdés. Konkréten ez az írás amellett érvel, hogy az anyagi nem fontos.

Íme más értelemben ugyanez, ez az írás immár az anyagi nem puszta anyagiságáról szól.

De az anyag mégse anyag, ez már biztos.

Az önelégült hamisság pillanatát nehéz elkerülni, ez is tény.

A felnövekvő kamasz szembesülése az embertelen oktatási rendszerrel: íme.

S amikor a kisgyerek szembesül a természeti erővel, erről ez.

Amikor pedig a kiskamasz megérti az időt, az is egy borzongató élmény, lásd. De ugyanez megesik már felnőttként is, erről is egy írás, s ez is.

S végül az élet primitív formáinak viszonya az emberhez, lásd.

A szelektíven marxista álmarxista - az ideális magyar ál-újbalos megmondóember. Jó cikk jelzi ezt az álbaloldali, valójában ultraliberális Mércében.

Amikor valaki ismer egy elméletet, csak nem arra használja, amiről az szól. Igen, a nyugati jóléti kapitalizmus alapja a kizsákmányolás, az a kizsákmányolás, mely máshonnan veszi el az erőforrásokat, így a helyi, magállami alsó rétegek is nyertesek lettek vele.

Amikor éppen segít céljainak, akkor neomarxista, amikor meg nem, akkor hirtelen liberális, álbalos tolvajnyelven "neoliberális". Hogyan is van ez a furcsaság?

Kiderül: a csúnya Zorbán azért képes hatásosan "hazudni", mert a rendszer nem világos a többségnek. De mi is nem világos?

S jön a csúsztatás. A máskor iszonyúan elmaradottnak minősített Magyarország most hirtelen, csodás módon a fejlett-kizsákmányoló világ része. Pedig éppen a felhasznált elmélet világosan különbséget tesz magállam és félperiféria között.

Szóval van a csúnya, egységes kizsákmányoló államközösség, melyen belül van a "liberális polgári-imperialista" és a "nemzeti-soviniszta" vonal. Ez utóbbi az lenne, aki nem fogadja el se a nyugati fősodrot, se nem "menekültpárti". A menekültpárti az, gondolom, valami olyasmi, aki szerint a megoldás, hogy az egész világ költözzön Nyugat-Európába.

Plusz belsőleg inkoherens is az egész cikk, az sehogy se derül ki, hogy a "baloldali-szolidaritási pozíció" (ezek azok, akik egyetértenek a szerzővel) híveinek miért kell teljes mellszéllességben kiállniuk a
"liberális polgári-imperialisták" mellett.

Amiért érdemes olvasni az okosabb liberális megmondóembereket. Sajnos maga az esemény nincs fent sehol a neten, így a HVG beszámolójára vagyok utalva, de az is tartalmaz fontos megállapításokat.

A liberális elit szerint is lassan vége a liberális demokráciának. A valódi okokat jól ismeri mindenki, szerintem ők is, de nekik kötelességük úgy tenni, mintha nem ismernék őket. Mert a valódi ok leredukálható 2 fő tényezőre:

• a liberális gazdasági rendszer (leánykori nevén: kapitalizmus) nem képes jólétet teremteni, kívülről kell a forrásokat biztosítani, s egyre kisebb a lehetőség erre,
• a valóságteszt súlyosan korlátozza a liberalizmus esélyeit, s mivel egyre csökken a narratívamonopólium az elit kezében, egyre nehezebb eladni a mesét.

Kis óvatosan vázolja is: nem demokratikus a népszuverenitástól független hatalom, ezt kicsiben az alkotmánybíráskodással példázza. (S igen, nem véletlen, hogy a legrégebbi nyugati demokráciák máig nem tudnak megbékülni az alkotmánybíráskodással, Hollandia egyenesen tiltja alkotmányában az alkotmánybíráskodást.) Pedig éppen mindig ezt akarta a liberális elit. Mindig azt hallottuk, vannak valamilyen lebegő elvek, melyek csak úgy, automatikusan kötelezőek, minden választói akarat nélkül.

Aztán csak kibújik a szög a zsákból: az információs forradalom a fő oka a liberális demokrácia zuhanásának. Magyarra fordítva:

• nincs már minden média egy kézben,
• bárki, akár egy alsóközéposztálybeli is képes saját médiát működtetni. túlságosan lement a vagyoni belépési küszöb,
• hiába minden cenzúra és tiltás a fő internetes hatalmasságok részéről (Facebook, Google, stb.), ennek nincs elegendő hatása ahhoz, hogy az alternatív médiákat, véleményeket teljesen elnyomja, sőt sokszor éppen az elnyomási kísérlet teszi ezeket népszerűbbekké

Azt is mondják a megmondóemberek, hogy "a demokrácia értékei olyan értékek, amiket ha jól értelmezünk, automatikusan kizáródik az illiberális demokrácia", a jól ismert nóta, tehát minden ellenvélemény antidemokratikus. Ásít a kisember.

Gyakori hamis érv, hogy Magyarországon pártállam van, s nem számít, hogy van választás és több párt, mert egyes kommunista diktatúrákban is így volt ez.

Nézzük a kérdést részletesen.

Nem számítva az instabil, rövid életű kísérleteket, eddig a világ 25 országában volt marxista típusú, kommunista diktatúra:

• Európa: Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, NDK, Románia, Szovjetúnió;
• Ázsia: Afganisztán, Dél-Jemen, Észak-Korea, Kambodzsa, Kína, Laosz, Mongólia, Vietnám;
• Afrika: Angola, Benin, Etiópia, Kongó (Brazzavile), Mozambik, Szomália;
• Amerika: Grenada, Kuba.

Ezek közül ahol egypártrendszer volt jogilag, az úgy alakult ki, hogy a kommunista párton kívüli többi pártot betiltották, vagy kényszerítették beolvadásra a kommunista párttba, vagy kényszerítették beolvadásra valamilyen kommunista vezetésű szervezetbe.

Ennek a módszernek a jellemző példája pont Magyarország. A szocdem pártot beolvasztották a kommunista pártba 1948-ban, A radikális párt, a parasztpárt, a kisgazdapárt - és annak elszakadt részei - pedig kényszerűen beléptek 1949-ben a Magyar Függetlenségi Népfrontba (későbbi nevén: Hazafias Népfront), mely önálló politikai tevékenységet egyáltalán nem fejtett ki, Minden többi párt pedig be lett tiltva. Egy lett Magyarországon egypártrendszer.

A magyar rendszerhez hasonlóan egypártrendszer volt még a következő országokban: Afganisztán, Albánia, Angola, Benin, Dél-Jemen, Etiópia, Grenada, Jugoszlávia, Kambodzsa, Kongó (Brazzavile), Kuba, Laosz, Mongólia, Mozambik, Románia, Szomália, Szovjetúnió, Vietnám.

De 6 országban másképp volt.

Csehszlovákiában maradt 4 nem-kommunista párt. Ezek részei lettek ott is a helyi Népfrontnak, de nem szűnt meg jogilag a tevékenységük. Az NDK-ban ugyanez: 4 egyéb párt megmaradt. Bulgáriában maradt 1 darab nem-kommunista párt, ezt történelmi okokból hivatalosan nem szűntette meg a hatalom. Kínában egyenesen 8 ilyen párt van máig, ahogy Észak-Koreában is működik 2 nem-kommunista párt. Lengyelországban is 2 nem-kommunista párt jogilag megmaradt.

Az azonban nem valódi többpártrendszer, ha minden párt egynek van alárendelve, s még nem is kampányolnak egymás ellen. A kommunista többpártrendszerek csak technikai megoldások voltak ugyanarra, amire az egypártrendszer.

Mindenhol népfrontok voltak, s ezek belül lehettek az egyes formailag önálló pártok. Tehát egyes országokban, mint Magyarországon az összes nem betiltott pártot beolvasztották egy külön társadalmi szervezetbe, míg máshol beolvasztás helyett belépés volt, ami nem járt a jogi önállóság felszámolásával. De a gyakorlatban a helyzet azonos volt, a népfrontok programja az volt, hogy támogatják a szocializmus építését a kommunista párt vezetése alatt.

A közös mindegyik esetben:

• nem volt választási kampány,
• a pártok nem küzdöttek egymással, előre ki volt osztva az "ellenzéknek" adott mandátumszám,
• a pártok, ill. a népfront a kommunista párt irányítása alatt álltak.

Azaz szimpla formalitás volt a többpártrendszer fenntartása.