A téma természetesen az igazságosság.

Az igazságosságot nem tudjuk meghatározni fogalomként, próbáljuk meg eszközként meghatározni tehát.

A bírák megmondják beszéd útján mi igazságos és mi igazságtalan. Aki igazságtalanságot követ el, az miért teszi ezt, talán mert gonosz? Nem, ez nem lehetséges, senki se direkt gonosz.

Hazudni és kárt okozni igazságtalan. De vajon az, ha az ellenségünkkel tesszük ezt? Az eredmény: ugyanaz egyszer igazságos, másszor igazságtalan.

Úgy tűnik, akkor igazságos valami, ha azt a megfelelő helyen és időben tesszük, míg az ellenkező esetben ugyanaz igazságtalan. Ahogy az orvos által ejtett vágás helyes, mert tudja, hogyan kell elvégeznie.

Az igazságosság alapja tehát a tudás, míg az igazságtalanság alapja a butaság. A tudatlanságot senki se akarja saját magának, azaz senki se akarattal buta. Aki igazságtalanságot okoz, az tehát buta.

Megláttam tegnapelőtt azt a képet, ami kiválóan jelképezi a ballib hazugságot.

Íme ez:

Nos, nem kell Che Guevarát se kedvelni, se utálni ahhoz, hogy az ember értelmezze ezt a helyzetet.

Che Guevara kommunista volt, azon belül is radikális, kb. Pol Pot későbbi vonala.

Jól ismerve a latin-amerikai helyzetet, el tudom azt is mondani, amit sokan Magyarországon nem tudnak.

A latin-amerikai baloldal sokban más az európainál manapság. A fő eltérő jellemző, hogy nem vallásellenes. A második: nacionalista. A harmadik: gazdaságpolitikiailag sokkal kevésbé fertőzött a liberális eszme által. Ami azonos az európai baloldallal, hogy az előbbiek mellett kulturálisan is balos, ez viszonylag új fejlemény, de ma már általános tény. A vallásosság és a kulturális balosság között persze ellentét feszül, ezt az egyes latin-amerikai balosok más-más módon oldják meg, a fősodrot jellemzendő elmondható, hogy a 2 legnagyobb etikai kérdésben általános, hogy a homoszexualitást illetően a latin-amerikai balosok inkább a megengedő, míg az abortuszt illetően inkább a tiltó álláspontot támogatják.

A párhuzam kicsit sántít talán, de ami Latin-Amerikában baloldal az magyar szemmel sokkal inkább LMP - az eredeti, schifferi - mint az, amit Magyarországon baloldalnak  szokás mondani. Latin-amerikai szemmel a Momentum, az MSZP, a DK, az Együtt tipikus liberális jobboldal.

A latin-amerikai kommunizmus ma már gyenge. Helyét átvette a populista újbal, mely csak részben merít a marxizmusból. Még a térség egyetlen
kommunista diktatúrája, Kuba is igyekszik módosítani a hivatalos politikán, bár nagyon óvatosan.

Miért is mondtam el ezt most? Mert egy argentín kommunistától hallottam, amikor a korábbi balos-populista Kirchner-féle korméányzatról mesélve azt mondta "nem az, hogy annyira jó lenne, de az ellenzéke annyira szemét, hogy nem tudom nem támogatni az elnököt". Egy mai Che Guevara hívő mondta ezt. S nem abban az értelemben Che-hívő, ahogy sok latin-amerikai szimplán nacionalista - értsd: USA-ellenes - hőst lát benne, nem beszélva a Che-pólós debilekről, hanem abban az értelemben, ahogy ezt olyan valaki mondja, aki egyetért a Che-féle radikális marxizmussal.

Szóval egy dolog biztos: ha ma élne Che és Magyarországon tüntetne, soha az életben nem állna ki a magyar ballibek oldalán. A mai latin-amerikai balos azt mondaná: a Fidesz a kisebb rossz, mert szemben próbál állni a nyugati erőközpontokkal és igyekszik nemzeti tőkét létrehozni a nemzetkőzi tőkével szemben.

Műbotrány, ezuttal a Fidesz oldaláról.

Egyetlen dologban van igaza a fideszes tiltakozóknak a brüsszeli hivatalos EU-megemlékezés kapcsán, de ott se pontosak.

Ez az egy dolog: vicces, amikor liberálisok éljenzik Marxot, miközben Marx éppen a liberalizmus ELLENÉBEN működött. De ugyanolyan vicces, amikor "jobboldaliak" komolyan elhiszik, hogy lenne bármilyen kapocs a baloldal és a liberalizmus között. Mert nincs ilyen kapocs. Az ugyanis nem kapocs, hogy ex-marxisták liberálisok lettek. Ne adjuk már a lovat az álbalos liberálisok hazugságai alá, ha lehet...

Nem kell ennek felismeréséhez marxistának lenni, én se vagyok az. Azonban Marx demonizálása hazug érvekkel abszurdum.

Sokszor elmondtam már: a liberális eszménél nincs gyilkosabb eszme, a liberalizmus megvalósítása során sokkal több ember halt meg, mint a létező kommunizmus összes áldozata. Ezen az alapon akkor démonizálni kellene a liberális eszme megalkotóit?

Szóval tessék bátran kritizálni a marxizmust, de értelmesen, s ne hisztivel.

Egyébként meg van olyasmi a marxizmusban, ami máig maradandó. S ez a maradandó éppen olyasmi, ami a liberális rend ellen szól.

Az önvédelem alapvető, elidegeníthetetlen jog.

Alapelve az arányosság.

Mind az egyén, mind a közösség jogosult rá. Ez az emberi büntetőjog alapja.

Aki bár ember, de nem emberi módon viselkedik, az morálisan nem ember. Morálisan megérdemli a halált. Nem embert ölünk meg, hanem emberszabású kártékony lényt.

A halálbüntetés ellen egyetlen érvényes érvet ismerek: a bíróság tévedhet, így ártatlan ember hal meg. Azonban jobban belemélyedve, ez az érv hamis, hiszen ezen az alapon a börtönbüntetés se alkalmazható, mert az is lehet tévedés. S - minden ellenkező híreszteléssel ellentétben - a börtönbüntetés sem csinálható vissza. Hiába minden esetleges későbbi kártérítés, az csak enyhítheti a kárt. Sokkal súlyosabb traumát lehet valakinek okozni egy igaztalan, hosszú börtönbüntetéssel, mint kivégzésével.

Azaz a jól megindokolt halálbüntetés morális alapon semmiképpen se vethető el.

Ami nem igazolható morálisan az a kegyetlenség, az embertelenség. A halálra érdemes embert akkor se szabad kegyetlen módon megfosztani életétől, ha az kegyetlenül viselkedett. Miért? Mert a kegyetlen bánásmóddal saját lelkünket romboljuk. Mi csak tisztítjuk a teret, de nem leljük örömünket az ölésben, hiszen nem olyan vagyunk, mint ő, aki megérdemelte a halált. 

Ahogy mondtam, a kártékony ember likvidálása egyfajta természetes önvédelem. Ahogy mérget teszük a patkányok ellen. A patkányokra nem haragszunk egyébként, csak szeretnénk őket távol tartani, nem akarunk ellenük véres bosszút se állni. Ahogy a patkányt se kínozzuk meg megölése előtt, úgy az emberpatkányt se. Vagy ahogy az elfogyasztandó állatot is szimplán levágjuk, de nem kínozzuk meg. Ha megkínozzuk őt, azzal magunkról bizonyítjuk, hogy valami nincs rendben velünk.

Halál nem csak emberölésért jár, s nem minden emberölésért jár halál. A modern világban sokkal nagyobb kár okozható formális emberölés nélkül, mint ami egy emberélet kioltását eredményező, de nem aljas bűncselekménnyel. Egy drogdíler pl. halált érdemel, míg egy embert halálra gázoló sofőr nem feltétlenül.

Halált osztani jogosult az állam első helyen. Második helyen maga a közösség, ha az állam tehetetlen közvetlen vagy közvetett okból. S harmadik helyen maga az egyén is jogosult kezébe venni a pallost és lesújtani vele.

Az egyik legrosszabb magyar kulturális hagyomány a filmek terén a szinkron mellett a filmcímek elrondítása.

Szinte minden külföldi filmet Magyarországon idióta címmel forgalmaznak. 

Minden alkotásnak része annak címe. A cím pontos lefordítása kötelező. Ez természetesen valóba nem jelent minden esetben szószerinti fordítást, néha ez alkalmatlan módszer.

A fordításelmélet szerint ha a szószerinti fordítás nem jó, mehetünk magasabb szintre, ez a szókapcsolat, kifejezés szintű fordítás, végső esetben a szituatív fordítás. Pl. az angol "no smoking" helyes fordítása a "dohányozni tilos", s nem a szószerinti "nem dohányozni".

A szokásos ellenérv a címrondítók részéről, hogy "a mi címünk kifejezőbb". Nos, ha egy fordítás kifejezőbb az eredetinél, az rossz fordítás. A fordítás azonos szinten kifejezőnek kell lennie, mint az eredetinek. 

A filmcím célja: elmondja mit akart a szerző, s nem az, milyen fantasztikus ötletei vannak a fordítónak.

Az ide kitett plakát elrettentő példa a magyar címferdető lobbi hülyeségére és bunkóságára.

A desztálinizáció (= elfordulás Marxtól) hozta létre a leválthatatlan kommunista nomenklatúrát. Már hiába hibázott az elvtárs, nem kellett félnie se kivégzéstől, se börtönből, de még csak életszínvonal csökkenéstől sem. A kommunista nomenklatúra egyfajta marxista nemességgé változott, örökletes jogokkal.

Ez az új nemesi osztály lassan észlelte: hiába minden előjoga, nem él jobban a nyugati alsó középosztálynál, s még a legfelső vezető réteg is alig éri el egy átlagos nyugati banki felsővezető életszínvonalát. Közben kifejlődött az új nemesi réteg értelmisége is, mely már átlátta: a marxizmus egy zagyvaság és megbukott minden szinten.

E réteg vezetője volt Gorbacsov, aki eldöntötte, megdönti a rendszert, visszaállítja a kapitalizmust. S ha már kapitalizmus lesz, mindenki igyekezzen abban a tőkésosztály részévé válni. A legtöbb esetben ez azonban csak arra volt elég, hogy mindenki leszerződjön a nyugati nagytőke helyi emberévé.

Oroszországban az újgazdagokat végül Putyin tette a helyükre. Mindenki választhatott: vagy hajlandó a de facto lopott vagyonból egy részt visszaadni és ezentúl orosz érdekeket szolgálni, vagy ha nem, akkor bíróság előtt bizonyíthatja, nem lopott. Mivel mindenki lopott, ez utóbbi nem volt realisztikus opció. Aki azt hitte, hogy nyugati hátszéllel majd ellen tud állni (Hodorkovszkij), az ráfázott.

A kelet-európai kis kommunista államokban hasonló folyamat zajlott, kicsiben, csak nem lett helyi Putyin, aki meg tudta volna védeni az állam érdekeit később.

Alapvetően minden kommunista állam Sztálin utáni propagandájának szerves része volt az a hazug szöveg, hogy "mi mások vagyunk, nem olyan, mint a többi szocialista állam".

S ezt mindenhol bevette a nagy többség. A sutogó propaganda nagy eszköz volt, s a kommunista állampártok értettek hozzá profiszinten.

Romániában a nemzeti érzelmekkel és a független külpolitikával játszottak, Lengyelországban a vallásszabadsággal és az utazási szabadsággak, Magyarországon a nyugati áruk meglétével.

A magyar sajátosság az volt, hogy Magyarországon az átlagember még azt is elhitte, hogy a fővezér "jót akar", de nem tehet jót, mert a "rohadék ruszkik" megkötik a kezét. Na, ezt egyetlen másik szovjet csatlósállamban sem vette be senki.

Erről a jelenségről hallottam egy viccet a 80-as években. De egyszer csak, mert - jellemző módon - nem terjedt el. A többség nem értette meg.

A vicc:
Megkérdezik a községben a tanácselnököt miért nem épül meg végre a járda a fő utcában.
- Mi megépítenénk, de - itt lehalkítja a hangát - az oroszok nem engedik.

2019 április eseményekről számolunk be.

Többhetes tiltakozások hatására lemondott Orbán Viktor.

A tüntetések egy hónapja kezdődtek, de az utóbbi héten már másfélmillió ember tüntetett éjjel-nappal a Parlament körül. Az utóbbi 4 napban a rendőrség is csatlakozott a tüntetéshez, sőt tegnapelőtt a hadsereg is támogatásáról biztosította a tüntetőket.

Orbán végül ma reggel lemondott, az ideiglenes kormány vezetését Kövér László vette át. A tüntetők követelik, hogy a parlament válassza meg Gyurcsány Ferencet kormányfőnek, de ezt a parlament Fidesz-frakciója elutasította. A Fidesz ehelyett előrehozott választásokat javasol. Erre válaszul Gyurcsány ultimátumot adott: ha nem választják meg őt a hét végéig, az egész országot blokád alá veszik a töntetők. Az USA, az ENSZ, a Soros Alapítvány és más szervezetek, valamint Fischer Iván karmester is követelik, hogy a magyar parlament ne próbáljon demagóg módon demokratikus választásokra hivatkozni, hanem most azonnal engedjen a nép akaratának.

Ez persze így fantázia, de tulajdonképpen ez zajlott/zajlik mostanában Örményországban.

Egyébként a nyugat megint nem ért valamit. Örményországban lehet, hogy megunta a nép a jelenlegi vezetést, de hogy az ország sose fog oroszellenes támaszponttá változni, az teljesen bizonyos. Mind gyakorlati, mind eszmei okokból. A gyakorlati ok: Oroszország a biztosíték, hogy az azeri-örmény viszályban az azeriek sose tudjanak nyerni. Egy nyugatpárti Örményországot Oroszország nem fogja megvédeni, s a nyugat se fog védelmet adni az örményeknek az azeriekkel szemben. Az eszmei ok pedig kulturális: az örmények oroszbarátsága független minden politikai rendszertől.

Khairophón kérdezi Szókratészt, mi volt az a csodálatos hang, melyet hallottak a strandon.

Szókratész elmondja, az egy halküón, ami egy tengeri madárfajta.

Utána néztem a szótárban, a magyar neve halkapó. Bevallom, sose hallottam róla.

Szókratész elmondja a rá vonatkozó mítoszt. Volt egyszer egy nő, Aiolousz lánya, aki meghalt férjét, Kéuxot siratta. Az istenek a nőt madárrá változtatták, s ez a madár máig a tengereket járja, keresve és siratja férjét. Mindezt azért kapta az istenektől, mert azok meghatódtak hatalmas szerelme miatt.

Amikor ezek a madarak fészkelnek, azokat nevezzük halküón napoknak, ezek a tél közepén vannak, ilyenkor az idő kivételesen kellemes: a tenger sima az ég pedig világos.

Khairophón kérdése: hogyan hihetünk az ilyen mesékben? A válasz: emberi értelmünk korlátozott, nem lehetünk biztosak mi lehetséges és mi nem, képtelenek vagyunk felérni az istenekhez, hogy meg tudjuk ítélni mi lehet és mi nem. Lám, az erős viharból hirtelen nyugodt idő lehet. Az istenek hatalma mérhetetlenül nagyobb, mint a miénk, elképzelhető tehát, hogy a legképtelenebb dolgok és könnyűek számukra. A természet hihetetlen dolgokra képes! Mi emberek képtelenek vagyok ezekről az erőkről bármilyen hiteles ítéletet mondani.

Az ügyintézés idegek harca.

A legfontosabb: érkezz a helyszínre enyhén mérgesen, majd bent tegyél negatív megjegyzéséket, panaszkodj. De mindig udvarias hangnemben.

Fontos: éreztesd, hogy te vagy az úr. Ha nem teszed meg, az alkalmazott érezteti ezt veled.

Alapvető: ne köszönj, s szakítsd félbe az ügyintézőt.

Ezzel az ügyintézőnek is segítesz, ő is csak egy elnyomott kisember. Hidd el: ő is utálja, hogy ott kell ülnie, ahol ül. Ha megszakítod, örül, mert nem kell végig mondania a szabványmondatokat.

Amit ne tegyél soha: ne alázd meg az ügyintézőt, ezzel ugyanis őt a munkahelyével szolidárissá teszed. A káromkodás sose segít, kemény szavakkal lehet beszélni, de a felesleges durvaság kontraproduktív.

A cél az ellenkező: legyen az ügyintéző munkahelye ellensége, ahogy te is az vagy, így együtt megoldást találtok. Ebben az esetben az ügyintéző örül, hogy segíthet neked, mert ezzel is bosszút áll munkahelye ellen.

A felforgató kézikönyveknek hinni csak ésszel szabad. Nem minden módszer működik mindig. S ugyanaz a módszer sose működik századszorra.

A magyar ballibek ultra tagozata viszont mindezt nem fogadja el.

Valahogy tenni kell a demokratikus és szabad választás eredménye ellen. Nem érdekli őket, hogy a ballib pártok elfogadták vereségüket, a ballib médiák is értelmetlennek minősítik az eredmények elleni harcot, sőt immár Soros gazda se küld pénzt felesleges célokra, ők azért próbálkoznak.

Szóval kimennek összesen heten, provokálni a Városliget fejlesztését végző munkásokat, majd fetrengenek, műeséseket produkálnak, aztán az egyik, láthatóan drogos állapotú nő kamusérülést szenved.

Ez régi módszer: ha az ügy népszerűtlen, nem az ügyért kell tüntizni, hanem sérülést kell szenvedni az ügyért, majd már a sérülés miatt kell tüntizni. A legjobb, ha a sérült kisgyerek, vézna nő, fizikailag gyenge férfi. Ideális esetben jó, ha a sérült bele is hal, de legalábbis vérző sebet szerez. Sajnos ez nem jött össze ezúttal, a valóságban semmilyen sérülés nem történt, dehát tüntizni csak kell.

Újságírókkal együtt 70 főt sikerült összecsődíteni a második tüntire, ami 10-szeres létszám az előzőhöz képest, csakhát ez édeskevés. A ballib megmondóemberek eleve szabotálták az eseményt, csak a Kettős Mérce című álbaloldali, ultraliberális blog volt aktív.

Ismét egy pofáraesés, de ebből se fognak tanulni.

2 éve személyesen is meglátogattam a ligetdogozók táborát

Nem személyes érintettség szól belőlem. Sőt épp ellenkezőleg. Én a rendszer nyertese vagyok.

Annak idején, 1978-ban budapesti iskolám is részt vett az első magyarországi, kísérleti IQ-felmérésben. Hatodikos, iszonyúan rossz tanulóként első lettem iskolám diákjai között, legyőzve a nyolcadikosakat is.

Az ELTE pszichológiai tanszékére mentünk el, az Izabella utcába - ma is ott van egyébként, pár dolog stabil minden rendszerben.

Az egyéni előnyöm az egészből annyi lett: addigi "sötét hülyegyerek" minősítésem "meg nem értett zseni" minősítéssé nemesedett, így bár ugyanúgy
rosszul tanultam, mint előtte, jegyeim javulni kezdtek. Korábbi éves 2,7-es átlagom felment 3,6-ra.

Erről jut esembe egy mellékes, de nem teljesen ide kapcsolódó eset: valószínűleg én voltam az első eset, akinek sikerült buknia testnevelés
tárgyból is, negyedik osztályban testnevelésből a féléves jegyem 1-es lett.

De most nem ez a lényeg, hanem maga a módszer. A legtöbb IQ-tesztfeladat olyan, hogy tapasztalatot is mér, ami súlyos hiba, pedig a rejtvényeket szerető ember nem feltétlenül intelligensebb a rejtvényeket nem kedvelő embernél. Ezt már annak idején észleltem, kb. 15 feladatot kellett megoldania minden diáknak, szigorúan külön-külön, elzárva egymástól, s ezek közül 4-5 olyan volt, hogy eleve előnyben volt az, aki szerette a Füles című lapot - a 70-es években a Füles volt az egyetlen magyar folyóirat, mely közölt keresztrejtvények mellett logikai feladatokat is.

Hasonló élményem egyik budapesti nyelvvizsgám alatt volt, 1993-ban. Spanyol vizsgára mentem, s egyik vizsgázó társam egy 17 éves félig magyar, félig venezuelai diáklány volt. A lány sokkal jobban tudott nálam spanyolul, hiszen az anyanyelve volt, hallottam is beszélni, mert a vizsgaterembe egyszerre 2-3 vizsgázót engedtek be. Na de mi történt? A vizsgabizottság előhúzott egy képet, rajta egy piramissal, meg építkező óegyiptomi munkásokkal, majd a vizsgázónak beszélnie kellett a képről. Csakhát a lányt nyilvánvalóan nem érdekelte semmilyen szinten a történelem, s láthatóan a műveltsége is erősen hiányos volt, így szabályosan nyögdécselt össze-vissza. Hozzáteszem: tökéletes spanyolsággal nyögdécselt, szép karibi nyelvjárásban. 

Jöttem én, a vizsgabizottság el volt ájulva tőlem, különösen mikor képes voltam gondolkodás nélkül spanyolra fordítani, hogy "el nem kötelezett országok mozgalma", hiszen akkor is érdekelt a közélet, s olvastam gyakran spanyol lapokat.

A végén a kiscsaj megbukott a vizsgán! Meg is jegyeztem neki: ez most nyelvvizsga vagy műveltségi felmérés? Mert az én spanyol szintem olyan 90 %-os volt akkor, a lányé meg 100, mégis nekem sikerült, neki meg nem. Vajon kötelező eleme a nyelvtudásnak az ókori Egyiptom ismerete és a közéleti hírekben való tájékozottság? Erősen kétlem.

Zsidókérdés ma Magyarországon nincs. Ez a nagy helyzet. A ballibek legnagyobb bánatára, tegyük hozzá...

Csurka legnagyobb hibája, hogy - bár a 90-es évek legnagyobb, legélesebb eszű magyar politikusa volt - összekötötte a liberalizmus, a nyugat és a kapitalizmus elleni kritikát a 2 világháború közt népszerű faji szemlélettel. Miközben a nyugati nyugatellenes kritikák ezt régóta elhagyták.

Csurka mestere és példaképe Szabó Dezső volt, aki minden magyar baj végokát abban látta, hogy németek és zsidók kizsákmányolják a magyar népet. Ő egyszerre utálta Hitlert és a zsidókat, s közben Horthy rendszerének se volt a híve, többek között Szabó arról híres, hogy ő találta ki Horthyék hivatalos keresztény kurzusára a gúnyos "görénykurzus" nevet.

Ami Szabó Dezső idejében még esetleg részben igaz is volt (valóban felül voltak reprezentálva a magyarországi elitben mind a zsidók, mind a svábok) az régóta nem igaz, s akkoriban se hiszem, hogy ez lett volna bárminek is a valódi, mély oka.

Ma pedig, egyszerűen a mai, végletesen globalizált világban a nagytőkének nincs nemzetisége, faji identitása. Ma már a nyugati nagytőke se szolidáris saját országával.

De mindenesetre innen volt Csurka felesleges és értelmetlen antiszemitizmusa, de a szomszédos népek elleni gyűlölködése is. Emlékszem, 1999-ben a MIÉP kiált a szerb nép elleni amerikai agresszió mellett, pontosan ezen abszurd faji, sovén szempontok miatt. Én magam 1995-1999 között MIÉP-szimpatizáns voltam, s 1999-ben szakítottam végleg Csurkáékkal, látva ezt a mély butaságot: történelmi bosszú okán (a szerbeké a Vajdaság) kiállni az amerikai agresszor mellett, s rémterveket vázolni arról, hogyan fogja az USA majd szépen visszaadni Magyarországnak Észak-Vajdaságot - az akkori Magyar Fórumban konkrét térkép is megjelent a visszaadandó területről...

S ugyanez a zsidókra is igaz. A zsidó nép a szövetségesünk, nem az ellenségünk. S a zsidó nagytőke nem szolgál zsidó érdekeket. Továbbá, a nagytőke legnagyobb része nem is zsidó. Eleve nincsenek ellenséges népek, ez baromság. Minden nép el van nyomva a háttérhatalom által.

Erre manapság kezdenek rádöbbeni olyan magyar ismerőseim, akik korábban zsidó összeesküvésekben hittek: most látják már Soros és Izrael antagonisztikus viszonyát.

A problémák oka nem nemzetiségi, faji, hanem rendszerszintű. A liberális kapitalista rendszer egyszerűen alkalmatlan az emberiség számára, mélyen igazságtalan és káros.

Na, meg is jött az új ballib szupermen, a hódmezői polgármester személyében.

Ami más a korábbiakhoz képest: MZP egy hatalmas ballib bukás után kezdte meg tevékenységét, s előtte pedig a ballibek folyamatosan sztárolták őt.

Ezek után nehéz lesz őt most dobniuk a ballib vezéreknek és megmondóembereknek, bár már nagyon csendesen ugyan, de fanyalognak MZP ellen.

Én azt hiszem, szemben sok kormánypárti elemzővel, hogy MZP szerepe alapvetően még pozitív is lehet. Ha betartja amit mond, azaz "múltbéli" politikusokkal nem közösködik, ez a teljes MSZP és DK eltakarítását fogja jelenteni, ami nagyszerű és üdvözlendő teljesítmény lenne. Hozzám persze távol áll a MZP által pedzegetett liberális-konzervatív szöveg, de mindenképpen a kisebb rossz a hagyományos ballibaizmushoz képest. Érthető persze a Fidesz álságos álláspontja is: a Fidesznek az ideális ellenfél Gyurcsány és az MSZP, míg a körvonalozodó új MZP Párt kellemetlenebb minden szempontból.

Azt mondhatom: visszafogott optimista vagyok. Ez a jövő évi májusi EP-választásokon derül majd ki leginkább. Addig hatalmas harc lesz MZP és a ballibek között, ez szinte biztos. A ballib médiák lassú áthangolódása várható: egyre kritikusabbak lesznek MZP iránt, s lassan igyekeznek kivonni híveiket a rendszeres tüntetésekről, mely ma már nem a Fidesz, hanem az MSZP és a DK ellen irányulnak. A Jobbik talán a legkevésbé van veszélyben az ellenzéki pártok közül, míg az LMP számára is súlyos veszély lehet, hogy szavazói, akik az MSZP-re és a DK-re nem voltak hajlandóak átszavazni, most átállnak a tervezett új párthoz. Meglátjuk mindezt a következő 1 év során.

Van három szakma, pontosabban szakmára jellemző hozzáállás, mely nehézséget okoz a hétköznapi életben, pontosabban a hétköznapi élethez való alkalmazkodásban.

Ezek a szakmai hozzáállások olyanok, hogy nehéz egyszerre alkalmazni őket és ezzel egyidőben hétköznapi életet élni.

E három szakma: a prostituált, a titkosügynök, s a filozófus.

Nem kell feltétlenül ezeket a szakmákat ténylegesen is gyakorolni, elég a rájuk jellemző világlátást alkalmazni.

Mi a prostituáltság lényege? Alapvetően durva materializmus, mely a nemi vágyat leegyszerűsíti annak testi részére, elfeledkezve a szellemi elemről. Én magam sose szerettem a prostituáltakat, s elsősorban nem valamiféle magas erkölcsi katedráról lenézve, hanem éppen emiatt: nagyon nehéz lehet aztán leszokni annak, aki beleszokott. A pornóipart is emiatt gyűlölöm: az se más, mint a prostitúció egyfajta alakzata. Már kamaszkoromban se néztem pornót, akkor még nem tudtam ezt megindolkolni, de valamiért taszított. Eszmét, ideológiát az ember tud változtatni, hiszen változik a világ körülötte, ő is változik vele együtt, így ugyanazt képes akár pont ellentétesen is értékelni, de sokkal nehézkesebb a spontán, érzékelésközeli hozzáállás változása, ezek ugyanis nagyon mélyen vannak az emberben.

Bevallom, a művészibb erotikát magam is szeretem, e szempontból sose tudtam elfogadni a keresztény eszme erre vonatkozó puritánabb világlátását, de még ott is azt látom, hogy a fizetett modellek sose képesek azt az élményt adni, mint amit a kedvteláéből szereplő amatőrök. Ahogy szoktam mondani: a fizetségért dolgozó modellek arcán ott van a pénz szagának hatása, s ez csúnyán lerontja akár még a legigényesebb művészi erotikát is.

A titkosszolgálati ember világlátása más szempontból gond: minden mögött terveket, álcát, becsapást lát. Sose hisz a közvetlen valóságnak, azt mindig elemezni kezdi, hiszen nyilván semmi se az, ami.

A filozófus esete a legzavaróbb: ő még a valóságot se látja meg, hiszen még az se biztos, hogy van valóság. Egyik kedves szokásom hangoskönyvek hallgatása útközben. Amikor filozófiai témájű anyagokat hallgatok, sokszor tapasztalom: még egy szimpla zebrán való átkelés is valahogy kiesik valóságkörnyezetéből a hallottak hatására.

Persze, a filozófus annyiban mindenképpen fontosabb, mint a prostituált és a titkosügynök, hogy passzív a valósághoz való viszonyában, viszont ebben van negatív elem is: még nagyobb az eltávolodás a hétköznapoktól. Van aki ebbe beleőrült, sajnos van ilyen ismerősöm. A fontos: megtalálni azt a határterületet, ami már elmélyedés, de még nem jár a valóságból való teljes kilépéssel.

A Törvények című mű folytatása. A kérdés: mit kell megtanulni ahhoz, hogy az ember bölcs legyen?

Kevesek képesek elérni a boldogságot életük során, de sokan reménykedhetnek abban hogy elérik ezt a túlvilágon. Nem szükséges semmilyen bonyolult módszer ehhez, csak sok fáradságos munka: a lélek megsejti, hogy a tudományokban van bölcsesség, de képtelen meghatározni hol és hogyan rejlik ez bennük.

Vannak tudományok és művészetek, melyek szükségesek az élethez, továbbá mindenképpen hasznosak, de mégse számít bölcsnek az ma, aki otthonos bennük.

Úgyszintén nem nevezzük bölcseknek azokat az embereket, akik akár természetes képesség, akár más ok miatt képesek gyorsan tanulni, gondolkodni. Ezt inkább képességnek, adottságnak mondjuk, nem bölcsességnek.

Nézzük ki hogyan lesz az állam igazságos és tisztességes vezetője először, amihez nyilvánvalóan bölcsesség szükséges.

Mi az, ami nélkül az ember értetlen lény lenne? Ez a számok tudása, azaz a matematika.

Ez a tudás számtalan dologban jelen van, mégse mondható el, hogy mindenki értené a számok erényességét és lényegét.

De vajon a matematika tudása a bölcsesség? Ehhez meg kell vizsgálni az istenek eredetét, hogy megérthessük a bölcsesség csúcsát, mert a matematika eredete isteni.

Vizsgáljuk meg az élőlényeket alkató elemeket, ezek: a tűz, a víz, a levegő, a föld, s az éter.

Ez után felsorolásra kerülnek a különböző típusú élőlények, melyek alapja egy bizonyos elem az 5 közül. Platón szerint az égitestek is élőlények, alapjuk a tűz, s ők a legboldogabb lények, lényegük isteni, s vagy halhatatlanok vagy rendkívül hosszú életűek. Az égitesteket az emberek életteleneknek hiszik, mivel azok mindig ugyanúgy mozognak, pedig az ellenkezője az igaz: a szabályos mozgás az értelem jele. Az égitestek kicsinek látszanak, de a valóságban óriásiak, csak messze vannak, mindegyikük lélekkel rendelkezik, hiszen szabályosság nem lehetséges az azt vezérlő lélek nélkül. Az égitestek vagy istenek, vagy inkább azok képmásai.

Istenekből 3 verzió van: az általunk ismert istenek (lásd az ógörög istenek) az első istenekből erednek (melyek valószínűleg azonosak az égitestekkel, ill. a mögöttük állókkal), vannak a levegőből épült démonok, s legfelül az éteri démonok, melyek láthatatlanok, érzékelhetetlenek az ember számára.

Továbbá az éget 8 erő irányítja. a Nap, a Hold, a csillagok, a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter, s a Szaturnusz. Mozgásuk tanulmányozása alapfeltétel a boldogsághoz.

Görögország elhelyezkedése kiváló, mert pont a nyár és a tél között van, ez segíti az erényességet, viszont a görögök külföldről tanulták meg az égitesteket, azokat könnyebben vették észre ugyanis a melegebb éghajlaton élő népek. (Ez érdekes megfigyelés, s történelmi tény: a görögök csillagászati tudásának alapja valóban Perzsia és Egyiptom.) Viszont a görögök képesek az idegen tudást is javítani, így az égitestek tisztelete is jobb a görögöknél.

Az istenek nem sajnálják tőlünk a tudást, ezért is tanítottak meg minket a matematikára. Az emberek korábban nem értették, hogy az égitesteket is lélek vezérli, ma már azonban tudjuk ezt. Minden jó dolgok mögött jó okok vannak, s ezek mindig győznek a rossz felett, az igazság mindig bosszút áll a gonoszság felett.

Erénytelenségünk fő oka is ez: helytelen módon tiszteljük az isteneket. A helyes tisztelethez szükséges a csillagászat tudománya.

Meg kell tanulnunk gyerekkortól az égitestek mozgását, ehhez elengedhetetlen a matematika. Az első fok az egyszerű számtan, maguk a számok és azok kapcsolata. A második fok a síkszögű geometria. ide tartozik a négyzetezés is, a harmadik a térszögű geometria (sztereometria), ahová a köbszámok és gyökök is tartoznak.

A matematikai tudás mögöttes oka az égitest-istenségek tudása. Aki mindezt megérti, az látni fogja az í: minden mögött ott van egyetlen dolog.

Aki mindezt elérte, az a legboldogabb, s halála után is ez lesz a sorsa örökre. Ezt azonban kevesek képesek elérni, mert ehhez mindenben erényesnek kell lenni.

Csak az alkalmas az állam vezetésére, aki mindezt elérte.

Kiváncsiságból utána számoltam, mi lett volna, ha megvalósul a ballibek által hirdetett összefogás.

Amit figyelembe vettem, a ballib (MSZP-DK), a Jobbik és az LMP eredményei az egyéni választókerületekben. A Momentum és az Együtt eredményeit csak ott vettem figyelembe, ahol volt tényleges jelentőségük.

A 106 választókerületből 48 ki is zárható az elemzésből, ezekben ugyanis ott a nyertes 50 % feletti eredménnyel nyert: 47:1 a Fidesz javára.

Van további 11 választókerület, ahol a Fidesz eredménye több, mint az egész ellenzéké, azaz csak azért nem érte el az 50 %-ot, mert kis, jellemzően kamupártok is kaptak szavazatokat.

Most pedig nézzük az úgynevezett átszavazási hajlandóságot. Azaz a ballib szavazók, a Jobbik szavazói, s az LMP szavazói részéről a hajlandóság átszavazni egymásra. Ezt direkt nagyon magasra, kétharmadra tettem, ez magasabb,  mint az összes közvéleménymutatásbeli eredmény. Nos, 12 olyan körzet van, ahol még így is a Fidesz  nyert volna.

Szóval egy ideális, szinte teljes ellenzéki összefogás esetében is megnyert volna 71 egyéni körzetet a Fidesz. Ez a körzetek 67 %-a.

Mi lett volna ebben az esetben a végeredmény? Valahol 115 és 120 között lett volna a Fidesz mandátumszáma.

térkép:

kék - ellenzéki győzelem,

narancs - Fidesz-győzelem 50 % feletti szavazati aránnyal,

sárga - Fidesz eredménye több, mint az egész ellenzéké,

zöld - ahol ideális átszavazás esetében is Fidesz-győzelem lett volna,

rózsaszín - ahol sikeres ellenzéki koordinácó esetében a Jobbik nyert volna a Fidesz helyett,

lila - ahol sikeres ellenzéki koordinácó esetében ballib győzelem (MSZP-P, DK, ill. 1 esetben Együtt) lett volna Fidesz-győzelem helyett,

fehéren maradt 2 körzet, az egyikben az LMP,  a másikban a "független" Kész nyert volna.

Oroszország érdeke alapvetően a nyugati hegemónia megszüntetése. Ez megtörtént 10-15 éve, az oszétiai háború volt a fő jel, hogy a nyugat immár képtelen akaratát korlátlanul érvényesíteni a világban. Ezt Oroszország egyedül érte el, nyilván Kína hallgatólagos egyetértésével.

2008 óta Oroszország fő célja a nyugat hatalmának további gyengítése. Mind háborúban, mind békében. Tavalyra a szíriai fronton a nyugat gyakorlatilag feltétel nélkül kapitulált. Azt sejtem, hogy hamarosan Líbiában is lehetséges ez. Irán esetében ugyanez van évek óta: ma már a nyugat is Oroszországra számít az iráni atomfegyverkezés megakadályozásában.

Ami pedig a békét illeti, Oroszország dolga egyszerű. A nyugatot számtalan konfliktus feszíti, ezek teljesen függetlenek az orosz érdekektől. Oroszország számára itt elegendő, hogy szimplán nem segít.

Ami Magyarországot illeti, itt a konfliktus alapja, hogy a kelet-európai népek megelégeltek a nyugat általi kizsákmányolást és szabadrablást. Így ismét van egy Oroszországtól független viszály, melyben az "az ellenségem ellensége a barátom" alapon a kelet-európaiak Oroszország természetes szövetségesei. Még akkor is, ha adott államok oroszellenesek, erre jó példa Lengyelország, mely dühüdt oroszellenességével együtt is segíti az orosz érdekeket.

Orbán mint a keleti antibrüsszelita ellenállás fő motorja igencsak hasznos Oroszország számára.

Ennyi az egész, szimpla érdekközösség.

Mivel a napokban sok butaságot olvastam magyar ballib médiákban igazságtalan és igazságos választási rendszerekről, íme egy rövid tájékoztató.

Kezdjük azzal: az arányosság és az igazságosság azonosítása súlyos hiba.

Az igazságosság ugyanis azt jelenti: az adott párt hatalma arányos annak társadalmi támogatottságával. Míg az arányosság azt jelenti: az adott párra leadott szavazatarány azonos az illető párt parlamenti mandátumarányával. Azonban ez egy teljesen arányos választás esetében szinte mindig koalíciókényszert jelent, ami azt eredményezi, a kisebb pártok hatalma aránytalanul nagy. Hiszen gondoljuk meg: ha van mondjuk két nagy párt, mindegyik 40 %-os eredménnyel, s ez a két erő egymás fő ellenfele, akkor bármelyiküknek szüksége van az 50 %-os kormánytöbbség eléréséhez valamely kisebb pártra, mely ezzel erős zsaroló lehetőséget kap. Azaz az eredmény igazságtalan: hatalmi szempontból egy 11 %-os pártra adott szavazat többet fog érni, mimt a nagy 40 %-os pártra adott szavazat.

Magyarországon ez meg is valósult 2006-ban, amikor az MSZP megnyerte a választ, de csak 186 mandátumot szerzett, viszont a kormányalakításhoz 194 kellett, így az alig 16 mandátumos SZDSZ súlya hatalmas lett. De 2002 is hasonló eset: a Fidesz megnyerte a választást, 188 mandátumot szerzett, de a második helyezett, 179 mandátumot szeztett MSZP alakított kormányt, mivel a 19 mandátumos SZDSZ vele kötött koalíciót.

Azaz egyszerűen nem igaz, hogy az igazságosság egyenlő az arányossággal.

Erre még egy érv a parlamenti küszöb intézménye: bizonyos támogatottság alatti pártok nem kapnak mandátumot, pedig ez abszolút igazságtalan, hiszen ez végülis a választási akarat megmásítása. Ha ma Magyarországon nem lenne választási küszöb, minden kb. 1,08 %-ot elért pártnak járna legalább 1 mandátum. Mi az oka a parlamenti küszöb intézményének? Ugyanaz, mint amit az előbb vázoltam: ne legyen a túl kicsi pártoknak túl erős szerepük.

Lássuk most azokat az EU-tagállamokat, ahol csak listás választás van, 5 %-os parlamenti küszöbbel:

• Belgium
• Csehország
• Észtország
• Horvátország
• Lengyelország
• Lettország
• Románia
• Szlovákia

Mi lenne egy ilyen rendszerben a Fidesz eredménye a 2018-as adatok alapján? 106 mandátum.

Ugyanez, de 4 %-os küszöbbel:

• Ausztria
• Bulgária
• Svédország
• Szlovénia

Nénetországban vegyes rendszer van, a mandátumok 40 %-ban egyéni körzetekben kerülnek kiosztásra, a többi listán, 5 %-os küszöbbel, de mivel az egyéni mandátumokat levonják a listásakból, azaz a kompenzáció teljes, így a gyakorlatban ez a választási rendszer is ide számítható.

Mi lenne egy ilyen rendszerben a Fidesz eredménye a 2018-as adatok alapján? 106 mandátum.

Ugyanez 2 %-os küszöbbel:

• Dánia

Mi lenne egy ilyen rendszerben a Fidesz eredménye a 2018-as adatok alapján? 102 mandátum.

Ugyanez 3 %-os küszöbbel:

• Ciprus
• Spanyolország

Mi lenne egy ilyen rendszerben a Fidesz eredménye a 2018-as adatok alapján? 102 mandátum.

Közel arányos választási rendszer, kb. a magyar önkormányzati választásokon a kisebb községek esetében alkalmazott kislistás módszer:

• Írország
• Luxemburg

Mi lenne egy ilyen rendszerben a Fidesz eredménye a 2018-as adatok alapján? Nehéz pontosan megmondani, de valahol 100-106 között.

Közel arányos választási rendszer, azaz nincs parlamenti küszöb, de nem országos lista van, hanem regionális listák vannnak, azaz a természetes küszöb magasabb, mingtha csak országos lista lenne:

• Finnország
• Portugália

Mi lenne egy ilyen rendszerben a Fidesz eredménye a 2018-as adatok alapján? Nehéz pontosan megmondani, de valahol 102-106 között.

Teljesen arányos választási rendszer, azaz csak országos lista és nincs parlamenti küszöb vagy regionális listák, teljes kompenzációval:

• Hollandia
• Málta

Mi lenne egy ilyen rendszerben a Fidesz eredménye a 2018-as adatok alapján? 100 mandátum. Éppen meglenne a többség.

Direkt aránytalan rendszerek:

• Egyesült Királyság: csak egyéni körzetek, 1 fordulóban,
• Franciaország: csak egyéni körzetek, 2 fordulóban,
• Görögország: listás, 3 %-os küszöbbel, a nyertes párt kap 50 plusz mandátumot,
• Litvánia: mandátumok fele listás, 5 %-os küszöbbel, másik fele egyéni körzetekben, 1 fordulóban, nincs kompenzáció,
• Olaszország: kétharmad listás, 3 %-os küszöbbel, egyharmad egyéni körzetekben, 1 fordulóban, nincs kompenzáció.

Mi lenne egy ilyen rendszerben a Fidesz eredménye a 2018-as adatok alapján?

• Egyesült Királyság: 171 mandátum
• Görögország: 115 mandátum,
• Olaszország: 123 mandátum.

Franciaország és Litvánia esetében nehéz kiszámolni az ottani 2 forduló miatt. De nézzük azt ami biztos: a Fidesz 47 választókerületben nyert több mint 50 %-kal, az ellenzék 1 választókeróletben. Tehát a 106 egyéni mandátumból 58 dőlt volna el a második fordulóban. Ezek kb. 60 %-a olyan volt, hogy a Fidesz előnye óriási volt, azaz még nagy ellenzéki átszavazás esetében is megnyert volna a Fidesz 25-30 mandátumot.

Livánia esetében tehát a Fidesz mandátumszáma 100 és 198 közti potenciálisan, persze a józan ész szerint valahol 125-140 között. Hiszen szinte kizárható az a ballib narratíva, hogy aki nem a Fideszre szavazott az 1. fordulóban, az tömegesen és 100 %-ban leszavazott volna az esélyes ellenzéki jelölre, de még ha így is lett volna, akkor is meglett volna a Fidesz többsége 100 mandátummal.

Franciaország esete az egyetlen, ahol elméletileg legyőzhető lett volna a Fidesz, hiszen itt csak 88 biztos mandátuma lett volna a Fidesznek. De ez csak puszta elmélet, hiszen ehhez minden valószínűség esetében adódott volna még  45-60 mandátum, azaz összesen lett volna 130-150 mandátum.

Következtetés: a Magyarországon kívüli 26 EU-tagállam esetében az ottani választási rendszer szerint is megnyerte volna a Fudesz a választást bizonyítható módon, 1 EU-tagállam választási rendszere esetében pedig elvileg kisebbségbe szzorulhatott volna ugyan, de ennek a valószínűsége minimális.

Azoknak mindezt, akik szerint a választási rendszer a hibás.

A magyar ellenzéki ultrák reménysége abszurd: nem lesz színes forradalom Budapesten. Nincs rá se belső, se külső feltétel.

Színes forradalmakban azokat nevezzük, amikor nyugati, háttérhatalmista érdekek mentén eltávolítanak a hatalomból legitim, szabadon megválasztott kormányokat.

Az első ilyen esetet, vagyis inkább próbáját személyesen átéltem: amikor 1990-ben a bolgár szocialisták abszolút többséget szereztek a választásokon, óriási tüntetéshullám lett az eredmény. A "kékek" szervezték ezeket, ez az akkori egyesült ellenzéket jelentette, hivatalos nevükön Demokratikus Erők Szövetsége - bolgár rövidítése: SZDSZ, de ez nem magyar SZDSZ bolgár verziója, hanem - magyar szemmel - kb. olyan, mintha 1990-ben az MDF, az SZDSZ, a Kisgazdapárt, a Fidesz, s a KDNP egyetlen pártként indult volna el a választásokon. A bolgár SZDSZ szinte mindenkit egyesített, aki valamiért ellenezte a kommunista pártot: tagjai között vannak mindenféle irányzatú emberek, csak a nacionalistákat és a törököket nem engedték be.

Egy kis előzmény. Bulgáriában a rendszerváltás napra meghatározható: 1989. november 10. Ezen a napon történt a palotaforradalom Todor Zsivkov ellen. Az új, puccsista vezetés azonban, bár egyáltalán nem akart rendszerváltást (a gorbacsovi reformoknál kevesebbet akartak), már november 18-án elvesztettek minden irányítást az események felett. Innentől kezdve az új vezetés csak sodródott az eseményekkel. 1989 december elején már maga a kommunista párt javasolja a többpárti demokrácia bevezetését. Ezek után szinte csoda volt, hogy nem az ellenzék nyert az első választáson. Mindenki az ellenzék győzelmére számított, ezt írta elő a szovjet-amerikai megállapodás is. De a nép nem fogadott szót: sokféle okból, de a szocialisták nyertek.

Szóval a választási eredmények ellentmondtak a szovjet-amerikai megállapodásoknak, melyekkel a volt szovjet befolyási övezet átkerül az USA-hoz. A bolgár szocialisták ugyanis ekkor még a semlegesség mellett állnak ki, s nem támogatják egyértelműen a nyugati értékeket. Így a szófiai amerikai követség és egyéb nyugati szervezetek (első helyen a Soros Alapítvány) finanszírozásával megkezdődik a Szófiai Egyetem elfoglalós diáksztrájkja, valamint más utcai akciók.

A szocialista államfő kénytelen lemondani, majd a helyére a parlament az SZDSZ elnökét választja, így próbálja a tüntetéseket lelohasztani. (Ekkor még a parlament választotta az államfőt Bulgáriában, ma már közvetlen az elnökválasztás.)

Az ellenzéket segíti a totális gazdasági káosz. Bulgáriában nem voltak kádári típusú reformok, gyakorlatilag egyik napról a másikra vezetik be a kapitalizmust.  Sosem látott áruhiány jelentkezik, bevezetésre kerül a jegyrendszer az alapvető élelmiszerekre, a kormány bejelenti az ország csődjét a külföldi hitelezők felé. Hatalmas tiltakozási hullám alakul ki, mely miatt a kormány már 1990 novemberében lemond, helyére koalíciós "szakértői" kormány jön, ez 1991 márciusára stabilizálja a pénzügyi helyzetet, februárban felszabadítják az ÖSSZES árat (egyik napról a másikra) és bevezetik a bolgár leva konvertibilitását (szintén egyik napról a másikra). (A magyar forint csak a 90-es évek második felében lesz konvertibilis.) Mindennek az ára a 300 %-os infláció, ami gyakorlatilag elveszi az átlagemberek megtakarításait. 

Az 1991-es új választásokat az ellenzék nyeri, de csak relatív többséggel, s sikeresen megbuknak 1 évvel később. Ismét "szakértői" kormány jön, a valóságban a szocialisták kormánya ez.

1994-ben újra választások zajlanak, ezen a szocialisták ismét abszolút többséget szereznek. Ez az utolsó szocialista kormány, mely megpróbálja megvalósítani a semleges Bulgária programját, azaz ellenzi a NATO-csatlakozást, továbbá igyekszik megtartani belföldi kézben a gazdaságot, ellenezve az óriáscégek kiárusítását nyugati befektetőknek filléres áron. Mindez természetesen nem járhatott sikerrel. a válasz a totális támadás mind belföldről, mind külföldről. 1996 közepén több nyugati bank támadást intéz a bolgár leva ellen, aminek következtében a bolgár pénznem összeroppan. Az addigi stabil dolláronkénti 50-60 leva közti árfolyam hetente, majd naponta zuhanni kezd, 1997 elejére elérve a 3000 levás szintet. Az infláció eléri a 700 %-ot az 1996-os évre.

A nyugatbarát erők hatalmas tüntetéseket tartanak, utcai blokádok vannak, vasúttorlaszok, általános sztrájk. Az 1990-es tüntetésekhez képest sokkal keményebb események zajlanak. Ez a valódi színes forradalom.

A kormány lemond, a szocialista párt pedig ekkor megváltoztatja addigi politikáját. Fél évvel később a szocialisták már NATO- és EU-pártiak, így a nyugat számára is elfogadott erővé válnak. 1997 februárja és májusa között szakértői kormány irányítja az országot, de facto ez az SZDSZ kormánya, majd hivatalosan is hatalomra jutnak 1997-ben.

Más kérdés: az egyesült ellenzék lassan szétesik, mára parlamenten kívüli erő. De ez már egy másik történet.

2000-ban zajlik egy hasonló színes forradalom Jugoszláviában, mára ők is buknak, a forradalom vezérét 2003-ban Belgrádban, a nyílt utcán lepuffantják.

2003-ban van a következő "forradalom", Grúziában. A vezetője ellen ma már nemzetközi körözés van kibocsátva a grúz kormányzat által.

2004 az ukrán "forradalom" éve: vezére ma már otthon van, Kanadában.

2005-ban Kirgizisztánban is megdöntik a hatalmat, amit aztán egy oroszbarát második "forradalom" dönt meg 5 évvel később.

Az egyetlen eddig sikeres hasonló "forradalom" az ukrán 2014-es, ahol máig hatalomban vannak a puccsisták.

Azaz szinte az összes eddigi színes forradalom elbukott (azokat eleve kihagytam, melyek csak próbálkozások voltak, pl. Belaruszban, Moldáviában). Miért? Mert valós társadalmi támogatás nélkül nem lehet demokratikus választások esetében a hatalmat sikeresen leváltani antidemokratikus eszközökkel. Ha sikerül is, aztán a választásokon bukik a "forradalmi", valójában puccsista vezetés.

Ami a magyar helyzetet illeti, sose volt olyan tüntetés, mely képes lett volna kormányt buktatni. Ehhez  a legközelebb az SZDSZ szervezte taxisblokád volt 1990-ben: tényleg megbénították az országot napokra, tényleg volt jelentős nyugati támogatás az egész mögött, mégis, maga az SZDSZ se akart mást, mint erős fogyelmeztetést adni a kormánynak.

A mostani tüntizés a szabad és demokratikus választási eredmények ellen meg csak szimpla terápia: a ballib ultrák levezetik a feszültséget. A nemzetközi háttér meg megosztott: Orbán sikeresen megosztotta a nyugati erőket.

Van ez a Szabadfogás című műsor a Hír TV-ben, melynek láttam nagyjából minden adását az utóbbi fél évben.

Gyakorlatilag nézhetetlen lenne, ha nem lenne benne Puzsér is szinte minden adásban.

A leggyakoribb szereplőket illetően a kép vicces.

Vannak ott többnyire hülyeségeket beszélő, de kétségtelenül hiteles személyek. Konok Péter ilyen, ő olyan ballib, aki egyben baloldali is akar lenni, s ez skizofréniát okoz nála. Amolyan TGM-féle. De van valami, ami nem vitatható el tőle: a hitelessége.

Wahorn leszar mindent. Vele picit elfogult vagyok, mert zenészként kedveltem. De tény: valamiféle alternatív ballib univerzumban él.

A legrosszabbak a jobbikos orientációjú szereplők: Pörzse és Gulyás. Róluk egyszerűen sugárzik a sűrű sötét butaság, Pörzse pluszban még egy kellemetlen seggnyaló is. Már nyilasnak se volt egy emberi alkat, kinyilasodása óta se változott semmi.

A ferencistaeretnek Lukácsi meg szép lány. Más jót nem lehet mondani róla.

Puzsér persze a műsor csillaga, gyakorlatlag az egyetlen, aki képes az orránál messzebb látni (bár azért Konok is félig-meddig képes erre), még sokszor a következtetései is jók, de mégse érti a nagy egészet. Mindenesetre az egyetlen, aki képes gondolkodni független módon.

Csintalan meg a demagógia mestere, látszik rajta, saját maga se hisz abban, amit mond. Az a típusú művelt ember, aki direkt hülyének tetteti magát, mert azt hiszi, így jobban tudja manipulálni a lenézett aljanépet.

A többi szereplő jelentéktelen alak, őket ki is hagyom.

Ezen a héten már nem nézem a műsort, eddig is csak a választás miatt volt érdekes.

Most, hogy Télinapot és Köpönyeget Fordító Geri április 9-én bebiciklizett a zuglói polgármesteri hivatalba, ahol majd jövőre bukik, várjuk a kitántorgás folytatatását. Mert megígérték!

Csak hát ezek az örökös elvi kitántorgók sose mennek el. Pedig hát már 1990-ben készen állt bőröndjük az előszobában, a következő héten már biztosan indultak, hiszen a horthysta Antall fasiszta diktatúrát vezetett be, s biztos volt az is, hogy az 1994-es választásokat eltörli.

Szóval aki még 2018-ban akar csak elmenni, az szerintem gyanús alak: az ilyen nyilvánvalóan a fasiszták által kilóra megvett álballib lehet csak, hisz az ilyen ember simán élt 28 éven keresztül fasiszta diktatúrában!

A normálisok számára pedig a következő ciklus 3 fő feladata:

• ellenállás az euroatlanista gyarmatosítóknak,
• az iszlamizáció megakadályozása,
• a nyugati rablóbefektetők rendszabályozása.

Ablak nyílt most, nagyhatalmi ablak, amit kár lenne nem kihasználni. A nyugat harmatgyenge, ez a Szíria elleni jelképes agresszióból is látszik.

Kelet-Európa érdekelt most egy gyengülő EU-ban, a nyugat kudarcában.

Ez Platón leghosszabb műve. Csak az egyes részek lényegi elemeit fogom felvázolni.

I. könyv

A törvények isteni eredetűek.

Az államok természetes állapota: az egymás közti háború. Az állam fő célja, hogy képes legyen magát megvédeni, azaz képes legyen győzni a többi állam felett. Ennek következménye az a spártai elv, hogy a legfontosabb polgári kötelezettség a katonai képesség.

A legnagyobb rossz a polgárháború, mert ebben az állam saját magával háborúzik.

Az athéniek szerint a legfontosabb győzelem az, amit magunk felett aratunk, ehhez a mértékletesség elérése szükséges. A mértékletességet kiegészíti a bölcsesség és az igazságosság.

Melyek a fő erények, s mik a fontossági sorrendjük? Az erények rangsora:

• emberi erények: egészség, szépség, erő, gazdagság,
• isteni erények: bölcsesség, mértékletesség, igazságosság, bátorság.

II. könyv

A nevelés jellege.

Az ember kisgyerekként először a gyönyörrel és a fájdalommal találkozik, ezek a jó és a rossz első megjelenései. Az gyönyört keressük, a fájdalmat kerüljük. A gyerekeknek meg kell tanítani, minek helyes örülnie, s mit helyes kerülnie.

Fontos eszköz a jó megtanításához a harmóniaérzék, mely leginkább a zenében, a táncban, s a testnevelésben érhető elő.

A gyereket szoktatni kell a jóhoz. Nem lehet maga a gyönyör a mérce, mert ebben az ízlések eltérnek, ehelyett a jó emberek gyönyöre kell, hogy legyen az az alap, melyhez képest megítéljük mit kell tanítani és mit nem.

A legszebb élet az igazságos élet.

III. könyv

Hogyan keletkeztek az államok?

A pátriárchia az eredeti rend, alapja a nagycsalád, a nagyobb települések pedig kisebbekből jöttek létre. A rend lehet arisztokrácia, monarchia, vagy ezek keveréke. Sokan tévesen abban hisznek, a törvényekkel mindenkinek egyet kell értenie, de ez hatalmas tévedés, ki gondolná, hogy egy orvos gyógymódjával egyet kell értenie a betegeknek?

Az államiság három alapeszméje: testvériség, szabadság, bölcsesség.

A vezető feladata a lehető legnagyobb bölcsesség adása az államának. A legnagyobb ostobaság jele: elítélni a jót és szeretni a rosszat.

Mik a hatalom lehetséges alapjai:

• szülői hatalom az utódok felett,
• nemesek hatalma közemberek felett,
• idősek hatalma fiatalok felett,
• gazdák hatalma a szolgák felett,
• erősek hatalma a gyengék felett,
• uralom sorshúzás alapján,
• bölcsek hatalma ostobák felett - ez az egyetlen természetes szabály az összes közül.

Az uralkodó legfontosabb erénye a mértékletesség, de ez önmagában nem elég, de szükséges minden máshoz. A mértéktelen ember kezébe nem szabad hatalmat adni. Az ideális tehát: a mértékletes és bölcs uralkodó.

A két állami alaptípus: a perzsiai monarchia és az athéni demokrácia. Minden más politikai rendszer e kettő valamilyen fokú keveréke.

A perzsák túlzásba vitték a rabságot, az athéniek meg a szabadságot. Az athéni rend oda vezetett, hogy ostoba emberek kezdtek uralkodni saját maguk felett.

IV. könyv

Az állam neve jellemzően földrajzi alapú.

Helyes, ha van közös nyelv, vallás és jogrend, de viszont az új állam esetében jobb, ha a lakosság heterogén, így könnyebb elfogadtatni velük az új rendet.

A legfontosabb, hogy az emberek a lehető legjobbakká váljanak.

A legjobb, ha akad egy jó, nemes és bölcs zsarnok, aki maga is helyes példát mutat.

Azonban ennek esélye minimális, mert a korlátlan hatalom megrontja az embereket. Így ideális állam nem lehetséges, a legkisebb rosszat kell tehát megtalálnunk, ez pedig a törvényes uralom.

Isten minden dolgok mértéke. Az ember mértékletességgel lehet a istenek előtt kedves.

A jó törvényhozónak példát kell mutatnia saját életével.

A törvényeknek preambulummal is kell rendelkezniük, hogy magyarázzák az illető törvényt. Ahogy az orvos is elmagyarázza, mi a beteg állapotának az oka, s mi rá a javasolt gyógymód. A törvény célja sose a büntetés, hanem a gyógyítás.

V. könyv

Az igazság a legfőbb jó. A lélek a fontos, nem a test, a fő alapelv a mértékletesség.

A legnagyobb rossz alapja pedig a túlzott önimádat.

Az ideális államban fontos a polgárok száma, az ideális szám 5040, ennyi teljesjogú polgárnak kell lennie. (Miért? Mert a legkisebb szám, mely osztható minden 1 és 10 közti számmal.) A közös istentiszteletek során testvéri érzések alakulnak ki a polgárok közt. A vezetőknek kell leginkább erényeseknek lenniük

Magántulajdon: nem szükséges, az ideális államban nincs tulajdon, továbbá nő- és gyerekközösség van
De mivel ez nem valósítható meg emberekkel, így a legkisebb rosszat kell választani.

A vagyoni különbségeknek minimálisnak kell lenniük, nem lehet senkinek se aranya, se ezüstje, se idegen valutája, minden 5040 családnak csak egyetlen örököse lehet. Születésszabályozás szükség, valamint a bevándorlás szigorú ellenőrzése. Ha a lakosság megnő, a felesleges lakosság elhagyja az államot, s máshol új államot alapít. A pénznek meg kell maradnia, de ez a pénz nem lesz átváltható más pénznemekre. Idegen pénz csak a a más államokkal való kereskedéshez szükséges mértékben megengedett, az államba azonban nem vihető be. A földtulajdon az államé, azt csak örökös használatra adja ki a családoknak, a föld nem lehet adásvétel tárgya. Nincs kamat. Az állam meghatároz vagyoni határokat, a legkisebb mérték mindenkinek jár, ennek a 4-szerese pedig a felső határ, akinek ennél több van, a többlet az államra száll.

VI. könyv

A közhatalmi tisztségek részletes leírása.

A magánéletet is szabályoznia kell az államnak.

VII. könyv

A szokásjog fontosabb, mert nem lehet mindenre törvény.

A testnevelés a legjobb tárgy a test számára, míg a zenei oktatás a legjobb a léleknek.

A nevelés módjának részletes leírása. Kisgyereknél a nevelés felvilágosítás jellegű, óvodás korban nevelő játék, később - 6 éves kortól - a különböző nemű gyerek nevelése elválik, de a lányokat is meg kell tanítani a fegyverforgatásra.
A matematika mellett a csillagászat is fontos tárgy, hiba, hogy egyesek ezt istentelennek gondolják.

VIII. könyv

A különböző vallási ünnepek és sportjátékok részletes leírása. A sportversenyeken már a kisgyerekek és a kamaszok is részt vesznek, külön kategóriában.

Családi jog. A homoszexualitás természetellenes, így tilos. A közeli vérrokonok közti nemi kapcsolat szintén tiltott.

A bűnt elkövető rabszolgák megkorbácsolása.

Gazdasági törvények.

IX. könyv

Szégyen, hogy kell lennie büntetőjogi rendelkezéseknek is, ez ugyanis azt jelenti, arra számítunk, hogy egyes polgárok nem lesznek jó. Mégis erre szükséges.

Következik a büntetőjogi szabályok részletes leírása. Pár érdekességet kiemelek.

A büntetés célja a javítás, nem a bosszú. Ha valaki javíthatatlan, ki kell végezni. Pénzbüntetés csak olyan mértékben lehet, hogy az ne szegényítse el a bűnöst és családját a minimális vagyoni szint alá. A bűnös családja ártatlannak számít, nem büntethető.

A lopás büntetése az ellopott érték duplája.

Enyhébb büntetés jár, ha károkozás történik jogsértés nélkül - elegendő a kár megtérítése.
Keményebb büntetés jár, ha Jogsértés is történik - a cél az elkövető és a sértett közti testvéri viszony helyreállítása.

A bűnök rangsorolása:

• gondatlanságból elkövetett,
• szándékosan elkövetett.

Azaz a legsúlyosabb a szándékos jogsértés, a legenyhébb pedig a gondatlan károkozás.

Mindenképpen halálbüntetés jár, ha:

• rabszolga öl meg szándékosan szabad embert,
• gyerek öl meg szülőt szándékosan, a gyerek a szülőjét önvédelemből se ölheti meg,
• más ember szándékos megölése aljas indokból,
• valaki az állami vagyonból lop.

A legnagyobb bűnök oka:

• a pénzéhség,
• az irigység,
• a félelem.

Az emberölés nem bűn, ha az oka önvédelem (kivéve az említett esetet) életét veszélyeztető támadás, rablás, nemi erőszak ellen.

X. Könyv

A legnagyobb bűn a szentségtörés, mert az állam alapját veszélyezteti.

Három tévhit az istenekről:

• nem léteznek,
• téteznek, de nem törődnek az emberek dolgaival,
• téteznek és törődnek az emberek dolgaival, de az elkövetett bűn megváltható áldozat bemutatásával.

A lélek előbbvaló a testnél,

Egyes dolgok nyugalomban vannak, mások mozgásban, a mozgás 10 változata:

1. körforgás,
2. helyváltoztatás,
3. csúszás,
4. gördülés,
5. egyesülés,
6. növekedés,
7. szétválás,
8. hanyatlás,
9. mások mozgatása,
10. önmaga és mások mozgatása - ez a legerősebb mozgás, az első mozgás, az első létező, ez a lélek jellemzője.

XI. könyv

Tulajdonjogi és kereskedelmi törvények leírása.

XII. könyv

Az idegen bűnöst enyhébben kell ítélni, mivel ő nem részesült abban az oktatásban, amiben a helyi polgár, azaz esetleg csak tudatlanságból követett el bűnt.

Katonai szabályok.

Kötelező a részvétel a politikai életben.

A külföldre való utazáshoz külön állami engedély szükséges, így lehet kizárni a káros idegen hatásokat. Ilyen engedély csak 40. évét betöltött polgárnak adható. Magáncélból senki se utazhat.

Részletes alkotmányjogi szabályok: a tisztségek, s azok betöltésének szabályai.

Végszó: minden törvény alapja az erény.

A fanatikus sose hiszi el, hogy vesztett. Ezért fanatikus.

Legtöbb fanatikusa születő és halódó eszméknek van.

A liberalizmus eszméje lejáróban van, nem csoda, hogy manapság sok a fanatikus a hívei között.

De általában is elmondható, hogy aki fiatal, az nehezebben tudja feldolgozni a vereséget. A vereség feldolgozásához kell egyfajta bölcsesség, élettapasztalat.

1986-1992 között Bulgáriában éltem, azaz a rendszerváltozást ott tapasztaltam meg elsősorban, bár persze gyakran jártam Magyarországon, pl. a falurombolás elleni budapesti tüntetésen részt vettem, sőt beléptem két akkori magyar pártba is, s persze elmentem szavazni is 1990-ben.

Azaz közelről követtem a magyar és a bolgár eseményeket is. A magyar események udvarias, szolíd légkörben zajlottak, a bolgárak nem annyira. Bulgáriában minden sokkal, sokkal erőszakosabban ment. Szóval bolgár szemmel az akkori magyarországi szélsőségesnek mondott események is érthetetlenül enyhének tűntek. Az is igaz, hogy eleve Magyarországon az egész folyamat a nagy többséget hidegen hagyta, míg a kisebb lakosságú Bulgáriában még másfél milliós tüntetés is megesett, de a több százezres tüntetések mindenképpen abszolút megszokottak voltak.

Az eltérések oka főleg 2 tényező volt.

Az egyik: a balkáni ember hevesebb a közép-európainál, sokat tűr, de ha esély van ellenállásra, akkor sokkal erőszakosabb. Más a történelmi tapasztalat. Azért egy dolog az osztrákokkal szemben ellenállni, akik mindig kesztyűs kézzel álltak bosszút, mint a törökökkel szemben, akik szemrebbenés nélkól irtottak ki egész falvakat.

A másik, s ez a fontosabb: míg Magyarországon már a legelején se a kommunista-antikommunista volt az igazi ellentét, hanem az urbánus-népi viszály megismételt továbbélése lett a fő választóvonal, addig Bulgáriában csak a 90-es évek végére tűnt el a kommunista-antikommunista ellentét mint fő viszályforrás.

Már meséltem, utolsó párttagságom 1993-ban szűnt meg (talán hivatalosan csak 1994-ben, már nem emlékszem), amikor előbb kiléptem a SZDSZ-ből, majd a Fideszből is. Bolgár pártnak is voltam tagja, de csak 1989-1990 között - ez egy amolyan, a Fideszt utánozni próbáló bolgár szervezet volt, sose lett belőlük komoly erő, bár két legfőbb vezetőjük még sokáig ismert közéleti ember maradt, két másik pártot is megjárva később, az egyikük ma is működő bolgár televíziós újságíró, a másik meg a privatizációs csalások révén mára multimilliomos üzletember lett. Mindkét embert személyesen is ismerem, mindketten egyébként kellemetlen alakok, de ez az ítéletem azért nem teljesen szubjektív az utóbbi esetében, akit onnan ismerek, hogy házasságom előtt a feleségem udvarlója volt, azaz - érthető okokból - nem igazán voltam a haverja.

Tüntizni abbahagytam 1992-ben, elsősorban egy bulgáriai élmény kapcsán: balszerencsém egyszer egy tüntetés első sorába vitt és sikeresen meghallottam a tüntetésszervezők őszinte, de minősíthetetlen magánbeszélgetését. Ekkor jöttem rá: a vezetőkben nem szabad megbízni, a tüntiző kisembereket csak kihasználják.

Később még eljártam Magyarországon 1997-1999 között politikai gyűlésekre (nem tüntetésekre, hanem amolyan előadásokra), majd 1999-ben ezt is beszüntettem. Azóta is természetesen mindig eljárok mindkét országban szavazni, s mindig van véleményem, de ezt csakis írásban fejezem ki nyilvánosan. Nem vágyom azóta arra, hogy bármilyen formában is politikus vagy aktivista legyek. Nekem a legjobb az elfogult mélyelemzői szerep: elfogult, mert mindig van saját álláspontom, s elemző, mert elfogultságomtól függetlenül nézem a folyamatok hátterét.

Mindezt azért mondtam el, hogy bár már immár 19 éve nem vagyok aktív politikai szereplő semmilyen formában, az előtt az voltam, azaz megértem azokat, akik ma is ezt teszik. Ráadásul kb. 1993-ig magam is liberális voltam, annak progresszív változatában, így a mostani ballib tüntizőket is meg tudom érteni. A jobbikosokat már nehezebben értem meg, nem értem mit akarnak és mit képviselnek, 1993-1999 között a kedvenc magyar pártom a MIÉP volt, de már a MIÉP egyes eszméivel se tudtam azonosulni, a Jobbik esetében meg mind a klasszikus reformnyilas jobbikos szellemiséget, mind a mai katyvaszos jobbikos szellemiséget szimplán hülyeségnek tartom.

A Jobbik -, legalábbis, ha marad a Vona-féle irányzat - a szerb haladók (Szerb Haladó Párt, szélsőjobb pártból mára Szerbia ura, a nyugat támogatásával) útját próbálja járni, csak ez Magyarországon képtelenség, mert a magyarországi nyugatias polgári értékeket csak akkor tudná képviselni, ha előbb megszűnik az MSZMP és a DK, márpedig most láthattuk: 20 % alá zuhantak, s mégse szűntek meg, sőt Gyurcsány sokkal jobban érezheti magát nyertesnek, mint Vona.

Szóval, még a múlt szombati tünti előtt megírtam: kimegy gágogni pár balliba ultra, aztán lenyugszanak, majd hazamennek. Ehhez képest ami történt: kb. 70 ezres tümeg lett, ami hatalmas eredmény, s a tüntizőkben a ballibek kisebbséget alkottak. Ahogy néztem: a Momnetum elvihette minden második, harmadik szavazóját, plusz nagyon erős jobbikos erők voltak jelen. Ami vicces: úgy tűmik, a ballibeket nem csak a Fidesz verte meg a választásokon, hanem a nem-ballib ellenzék is a tüntetésen.

Ettől függetlenül: az egész alapvetően egy terápiás tünti volt, levezetni a feszültséget.

Lám, ez is mennyivel erőszakosabb volt Bulgáriában. Amikor az első szabad választásokat a szocialisták megnyerték - a szavazatok 47 %-ával megszerezték a mandátumok 53 %-át -, az egyesült ellenzék - a szavazatok 36 %-ával megszerezték a mandátumok 36 %-át - hónapokig bojkottált, mind parlamenti, mind utcai eszközökkel.

Hozzá kell tenni: ehhez a nagyhatalmi környezet is alkalmas volt, plusz az ex-kommunista szocik nem mertek igazából kormányozni, a diktatórikus múltjuk miatt, ott is konszenzust kerestek, ahol erre semmi szükségük nem volt.

A lényeg: a nyugati bankok és az utcai tüntetések miatt az új kormány 1 évet se bírt ki, közben a szoci köztársasági elnököt is sikeresen megbuktatta az ellenzék, s már 1991-ben új, előrehozott választások lettek, melyen az egyesült ellenzék nyert. (Más téma: ők is csak 1 évig bírták, a szocik sikeresen bosszút álltak, s parlamenti eszközökkel megbuktatták a kormányt 1992-ben.) De ez alatt az egy év - 1990-1991 - alatt minden volt: vasútvonalak elfoglalása, utak lezárása, utcai harcok, a Szófiai Egyetem központi épületének több hónapos megszállása, stb. - mindez az amerikai követség és a szófiai Soros Alapítvény szinte nyílt támogatásával. Első kézből vannak infóim: az elején említett udvarló volt az egyetemi megszállást vezetője. Mindez gyakorlatilag az első "narancsos forradalom" volt: azaz egy legitím hatalom ellen a nyugat puccsot hajtott végre.

Hozzá kell tenni, akkor én az ellenoldalon álltam, azaz a nyugat oldalán. Mint mondtam, 1993-1994 táján válktoztattam meg korábbi nézeteimet, s lettem hithű liberálisból a liberalizmus ellensége.

A kisemberek most, Magyarországon mindenesetre teljesítették feladatukat: meggátoltuk az ismételt ballib országrontást, s esélyt adtak az országnak még legalább 4 évnyi izmosodásra. Sorosék persze nem fogják tétlenül, ölbe tett kézzel tűrni az ország szépülését, de szerencsére egyre kevesebb emberük és hatalmuk van. S szerencsére a magyar ellenzék nem képes úgy viselkedni, mint ahogy annak idején 1990-ben a bolgár, na és a nemzetközi helyzet is más. A 90-es években a nyugat még szabadon garázdálkodhatott a világban, plusz a különféle népellenes szervezetek (Soros Alapítvány, az amerikai Demokrata Párt alapítványa, az amerikai Republinánus Párt alapítványa, stb.) még állam voltak az államban, s minden kelet-európai hatalom rettegett tőlük.

A ballibek bukása Magyarországon, Orbán győzelme hatalmas eredmény, mely esélyt ad egész Kelet-Európának. S ez a legfontosabb.

Egy újabb ballib hazugságra derítek fényt.

A választások napján minden ellenzéki média büszkén mutatta a sorban álló átjelentkezős szavazókat, hogy íme a csupa fiatal, akik majd jól leváltják a Fideszt.

A választások után pedig minden média egy londoni kamufelmérést mutatott be, mely szerint ott a Fidesz 10 % alá esett, azaz be se jutott volna a parlamentbe, ha a külképviseleti szavazatok alapján lenne a végeredmény.

Rögtön gyanítottam, hogy ez az egész hazugság. De most már bizonyítékom is van rá.

íme a kamufelmérés

A valasztas.hu adatait lementettem a hét közepén, még a leveles, az átjelentkezős és a külképviseleti szavazatok teljes összeszámolása ELŐTT. Majd szombaton megnéztem a végleges adatokat. Nos, a leveles szavazatokat direkt nem vettem figyelembe, azaz csak azt néztem meg, hogy változott a szavazatok aránya minden lista esetében az átjelentkező és a külképviseleti szavazatok miatt.

Az eredmény érdekes. A lényeges eltérések a valódi végeredményhez képest:

• a Jobbik így picit jobb eredményt ért volna el,
• az MSZP-P egy picit rosszabb eredményt ért volna el, de még éppen bejutott volna így is a parlamentbe
• a kétfarkú kutyák dupla olyan eredményt értek volna el, de ez se lett volna elég a parlamentbe való bejutáshoz
• a Momentum sokkal jobb eredményt ért volna el, bejutva a parlamentbe,
• az LMP dupla olyan eredményt ért volna el,
• a DK kiesett volna a parlementből,
• az Együttnek most nem kellene pénzt gyűjtenie, mert elérte volna az 1 %-ot,
• a Fidesz eredménye jelentősebb alacsonyabb  lett volna, de így is kb. a dupláját kapta volna, mint a második helyezett Jobbik.

Hát nem tudom, de ez nekem tetszik. A DK kieséséért cserébe nincs fideszes kétharmad? Benne vagyok!

Íme ez lett volna nagyjából a mandátumeloszlás az egyik mandátumkalkulátort használva:

• Fidesz: 120
• Jobbik: 31
• LMP: 19
• MSZP: 16
• Momentum: 9
• egyéb: 4 (egyéniben bejutott volna az Együtt 1 mandátummal, a DK pedig 2-vel, plusz 1 nemzetiségi)

Magyarul: ökörség volt az ellenzéki médiák szövege.

 íme a valódi adatsor