A minap egy zsidó tematikájú fórumon érdekes vitára akadtam, a fórum keresztény vitázói között.

A hozzászólók egy része kijelentette, minden kereszténynek szeretnie kell Izraelt, mert Izrael az ígéret földje, sőt az a keresztény, aki nem szereti Izraelt, az nem is igazi keresztény.

Egy másik csoport, mely elsősorban arab nemzetiségű keresztényekből állt pont az ellenkezőjét állította: a cionizmus emberellenes fasiszta eszme, így keresztény nem támogatja ezen ideológia hazáját, sőt az igazi keresztény kötelezően Izrael-ellenes és palesztínpárti.

Miután elmondtam a saját véleményemet, mind a két oldal rám támadt. A zsidópárti hozzászólok szerint én álcázott muszlim ügynök és meggyőződéses antiszemita vagyok, az Izrael-ellenesek szerint pedig álkeresztény zsidó provokátor.

Mit is mondtam?

Azt, hogy Jézus eljövetelével nincs többé se ígéret földje, se kiválasztott nép. A zsidó nép egy a sok nép közül, Izrael pedig egy a sok ország közül.

Minden keresztény lehet Izrael-párti, Izrael-ellenes, vagy semleges e kérdésben. Mint ahogy minden keresztény lehet pl. Banglades-párti, Banglades-ellenes, vagy semleges Banglades iránt. Izrael nem egy kiemelt állam a keresztény hit szempontjából.

Ugyanez a helyzet a zsidó néppel és a zsidó vallással. A zsidó nép nem kiemelt nép. A zsidó vallás pedig ugyanúgy idegen vallás a kereszténység számára, mint az iszlám, a mormonizmus, a budhizmus, vagy bármi más.

Főleg ez utóbbi álláspontom keltett felháborodást egyeseknél. Pedig ez a keresztény tanítás. Tévedés az újprotestáns keresztény cionizmus, mely nemcsak, hogy azonosítja a mai Izraelt az ősi Izraellel, de azt is vallja, hogy Istenhez két út van: a zsidó valláson és Jézuson keresztül. Azaz mintha Jézus hatályon kívül lenne helyezve a zsidók számára. Természetesen ez teljesen ellenkezik nemcsak a keresztény tanítással, de a történelmi tényekkel is: a legkorábbi keresztények pont az ellenkezőjét gondolták, azaz azt, hogy a kereszténység az „igazi judaizmus”, azaz minden zsidó hívőnek el kell fogadni Jézust.

Természetesen semmi gond, ha egy keresztény hívő politikailag Izrael-párti, amennyiben ezt nem vallási alapon teszi. Mint ahogy az se baj, ha Izrael-ellenes, ismét amennyiben ez nem vallási alapú ellenzés.

A ballib erők ismét hatalmas tömegtüntetésekkel készültek 1956 évfordulójára.

Úgy tűnik, idén elmaradt a Norvégiai Köztársaság Ballibahízlaló Alapjától a havi többmilliós segély, így nem tudtak a ballibek elegendő bértüntetőt mozgosítani. Emiatt a szokásos 800 fős tömegtüntetés helyett csak 200 fős tömegtüntetés lett. S Soros is már halálosan megunta a gágogókat, semmi kedve több pénzt befektetni beléjük.

Ez Gyurcsány fűrert a szokásosnál is hisztérikusabb agymenésre késztette: kijelentette, hogy a magyarok silányak, mivel nem hajlandók őt azonnal teljhatalmú királlyá koronázni.

A Gyurcsány féle hiszteró-liberálfasiszták egyszerűen nem képesek feldolgozni, hogy a nép nem akarja őket. Nem értik miért nem bukik Orbán, számtalan hibája miatt. Pedig a magyarázat egyszerű: Orbán mindenképpen, minden hibája ellenére, reményt adott, s igyekszik levezetni az országot a 25-éves liberális útról, ennek is köszönhető hatalmas mértékű támogatottsága. Orbán most taktikázik. Horthy útját járja. Egy részről kompromisszumot köt Hitlerrel (Obamával), más részről készíti elő a kiugrást.

Szóval a tény tény marad: a Fideszt akkor lehet majd leváltani, ha alternatívája nem a ballib országrontás lesz.

Oroszország alkotmánya 27 nyelvet nevez meg hivatalosként az országban.

Szövetségi szinten az egyetlen hivatalos nyelv orosz, de mindegyik autonóm területen (orosz szóhasznlatban “köztársaságban”) az orosz mellett hivatalos lehet más nyelv is. Az orosz alkotmány 26 nyelvet is nyelvet sorol fel, a regionális szinten hivatalos nyelvek megállapítása az egyes “köztársaságok” jigköre.

Oroszország közigazgatása bonyolult. Az ország 80 területre oszlik, ezek közül 22 autonóm, azaz saját alkotmánya és kormánya van (ezek a “köztársasaságok”), saját államnyelvet használhat az orosz mellett, s magas fokú önállósággal rendelkezik a szövetségi kormányhoz képest. Emelett van még 5 autonóm kerület, ezek azonban alá vannak rendelve valamelyik területnek a 80 közül, s önállóságuk kisebb fokú. Az aurtónóm kerületek egyetlen hivatalos nyelve az orosz. Egyébként mind a 85 közigazgatási egység közvetlen képviselettel rendelkezik az oroszországi parlament felsőházában.

A főbb tényezők, melyektől függ, hogy egy hivatalosnak nyilvánított nyelvnek mekkora a gyakorlati használata:

• mennyi az aránya az illető népességnek az összlakossághoz képest az adott “köztársaságban”,
• mekkora a kétnyelvűség aránya
• mekkora az igény a nyelv használói által a nyelv használatára, azaz csak amolyan népszokásként tekintenek rá vagy igénylik a nyelv használatát az élet minden területén.

Míg a szovjet korban a kisebbségi nyelvek iránti hivatalos hozzáállás változó volt (1917-től a 30-as évek végéig az állam kifejezetten támogatta a nem-orosz nyelvek használatát, aztán a 40-es évektől Gorbacsov idejéig meg az állam inkább az oroszítást támogatta). ma a hivatalos politika egyértelműen ezen nyelvek támogatása.

A 22 “köztársaság” közül 1 van, melyben csak az orosz a hivatalos nyelv, ez Karélia. Ennek oka, hogy Karélia lakosságának a 82 %-a orosz, s a karélok alig 7 %-ot tesznek ki. Emellett maguk a karélok hajlamosak a karélt finn nyelvjárásnak tekinteni, a nyelvnek nincs máig irodalmi sztendertje. A karél nyelv eleve nincs is hétköznapi használatban, a karél gyerekek megtanulják ugyan a nyelvet, de ezt az orosszal párhuzamosan teszik, s a karélt legfeljebb idősebb rokonokkal való kommunikációban használják a továbbiakban.

A karéliak fő vallása az ortodox kereszténység.

A többi 21 “köztársaság” mind élt jogával, hogy valamely helyi nyelvet hivatalosnak nyilvánítson.

*

Komiföldön, Mariföldön, Mordoviában és Udmurtiában a törzslakosság csak a teljes lakosság 25-45 %-át alkotja. Így a helyi nyelv (ez összesen 6 nyelv, mivel a marinak és a mordvinnak 2-2 változata is van, mindegyik hivatalos) hivatalos státusza erősen jelképes, hiszen a lakosság nagyobb része eleve nem is beszéli azt.

kétnyelvű felirat egy kormányhivatalon Komiban

A törzslakosság pedig szinte teljes egészében kétnyelvű, oroszul is tud anyanyelvi szinten, így a helyi nyelv gyakorlatilag nem is használatos a családon kívül.

A hivatalos nyelvi státusz tehát abszolút jelképes, minden oroszul történik valójában, talán ezt az ír nyelv helyzetével lehetne párhuzamba hozni Írországban: azaz az ír hivatalos nyelv, vannak rajta feliratok, oktatják is az iskolákban, de valójában minden érdemi tevékenység angolul zajlik. A különbség csak az: míg az írek zöme nem tud semmit írül, a komik/mordvinok/marik/udmurtok zöme még beszéli a nyelvet és használja is esetenként családi nyelvként az orosszal párhuzamosan.

A mari és a mordvin az uráli nyelvcsalád volgai ágához tartoznak, míg  a komi és azudmurt az uráli nyelvcsalád permi ágához.

a 2012-es eurovíziós fesztivál oroszországi résztvevői udmurt nyelvű számot adnak elő 

A komik, marik, mordvák és udmurtok fő vallása az ortodox kereszténység. Egy rész pogány sámánista, ezek aránya a mariknál a legmagasabb, a harmaduk sámánista.

*

Adigében, az Altáj Köztársaságban, Baskíriában, s Bujátföldön szintén kisebbségben van a törzslakosság: csak az összlakosság harmadát alkotják.

Az adige az észak-kaukázusi nyelvcsalád nyugati ágához tartozik, a cserkesz közeli rokona. A burját nyelv az altáji nyelvcsalád nyugati-mongol ágához tartozik, Az altáji nyelv az altáji nyelvcsalád nyugati-türk ágához tartozik. Az baskír nyelv pedig az altáji nyelvcsalád nyugati-uráli ágához tartozik.

Az altáji és a burját nyelv használata hasonló ahhoz, amit leírtam a komi nyelvnél: a gyerekek is megtanulják, de nem használatos családon kívül, minden más használatra az oroszt alkalmazzák. A baskír esete ennél jobb: itt a nyelvet annak beszélői egymás között előnyben részesítik az orosszal szemben, Az adige esete a legjobb: itt a nyelv széles körben használatos, azaz a nyelvet beszélők kifejezetten pozitívan viszonyulnak a nyelvhez.

Az altájiak többsége sámánista vallású, budhista és ortodox keresztény kisebbséggel. A burjátok fő vallása a budhizmus. Az adigék és a baskírek fő vallása pedig a szunni iszlám.

*

Jakutiában, Kalmükiában, s Tatársztánban az összlakosság kb. fele tartozik a törzslakossághoz.

A kalmük helyzet a legrosszabb, az anyanyelvi beszélők nagy része nem adja át a nyelvet gyerekeinek, az oroszt részesíti előnyben. A jakut nyelv esete a baskírhoz hasonló: széles körben használják. A tatár helyzete a legjobb: a felsőoktatásban és hivatalos célokra is használatos az orosszal párhuzamosan.

Vlagyimir Putyin tatárul próbál beszédet mondani Tatársztánban

Az jakut az altáji nyelvcsalád északi-türk ágához tartozik, A kalmük nyelv az altáji nyelvcsalád kelet-mongol ágához tartozik. A tatár nyelv pedig az altáji nyelvcsalád nyugati-uráli ágához tartozik.

A jakutok zöme ortodox keresztény, jelentős sámánista kisebbséggek. A tatárok többszége szunni muszlim. A kalmükök többsége pedig budista, magukat Európa egyetlen budhista népének hívják.

*

A Krímben az orosz mellett hivatalos a krími tatár nyelv (mely nem keverendő a szimlán tatárnak nevezett, fentebb említett volgai tatárral) és az ukrán is. Az ukrán hivatalos státusza merőben jelképes gesztus: Krím lakosságának alig 15 %-a ukrán, s ők is orosz anyanyelvű ukránok.

A krími tatárok zöme szunni muszlim. A krími tatár nyelv helyzete nem jó: az anyanyelvi beszélők nagy része nem adja át a nyelvet gyerekeinek, az oroszt részesíti előnyben.

Hakasziában a hakaszok aránya alig 12 %. A hakasz nyelv helyzete hasonló a krími tatáréhoz: az anyanyelvi beszélők nagy része nem adja át a nyelvet gyerekeinek, az oroszt részesíti előnyben., A hakaszok zöme ortodox keresztény.

*

Csuvasföld, Észak-Oszétia, Tuva. A törzslakosság az összlakosság kb. kétharmadát teszi ki.

csuvas dal

A csuvas nyelv az altáji nyelvek bolgár-türk ágához tartozik. Ez volt a mai Bulgáriát megalapító ősbolgárok eredeti nyelv, de míg Bulgáriában az ősbolgárok átvették a szláv nyelvet, addig a Volga mellé vándorolt honfitársaik megmaradtak az eredeti nyelv mellett. A csuvasok zöme ortodox keresztény. Az csuvas lakosság szinte teljes egészében kétnyelvű, oroszul is tud anyanyelvi szinten, a csuvas kizárólag családon belül használatos.

Az oszét az indoeurópai nyelvcsalád iráni ágához tartozik. A lakosság nagyobb része ortodox keresztény, egy kisebb része továbbra is az oszét pogány sámánizmus híve. Az oszétok egy része a középkorban Magyarországra vándorolt, ők a jászok. Az oszét lakosság szinte teljes egészében kétnyelvű, oroszul is tud anyanyelvi szinten, az oszét kizárólag családon belül használatos, hivatalos használata erősen jelképes. Viszont a nyelv létezése nincs veszélyben, a gyerekek is megtanulják.

A tuvai az altáji nyelvek észak-türk ágához tartozik. A tuvaiak zöme budhista, kisebb részük sámánista. A tuvai helyzete a legjobb: igen széles körben használatos, az orosszal párhuzamosan.

Tuva a két világháború között független állam volt.

*

S most olyan köztársaságok, melyek egyszerre több nép autonóm területének számítanak.

Kabardino-Balkária – a kabardinok aránya 57 %, a balkárok aránya 13 %. Mind a 2 nép fő vallása a szunni iszlám.

Karacsaj-Cserkeszföld négy etnikum autonóm köztársasága – a karacsajok aránya 41 %, a cserkeszeké 12 %, az abazoké 8 %, a nogajoké 3 %. Mind a négy nyelv hivatalos. Mind a 4 nép fő vallása a szunni iszlám.

A karacsaj-balkár nyelv egyezik a kun nyelvvel. A karacsaj-balkár és a nogaj nyelv az altáji nyelvek nyugati-türk ágához tartozik  A karacsaj, balkár és nohaj lakosság szinte teljes egészében kétnyelvű, oroszul is tud anyanyelvi szinten, “saját” nyelvük kizárólag családon belül használatos, hivatalos használata erősen jelképes.

Az abaza, a kabardin és a cserkesz nyelv az észak-kaukázusi nyelvcsalád nyugati ágához tartoznak. A kabardin és a cserkesz nyelv az adige nyelv közeli rokonai. E nyelvek helyzete jobb: családon kívül is használják őket, a nyelvet beszélők kifejezetten pozitívan viszonyulnak a nyelvhez.

Dagesztán a másik soknemzetiségű autonómia. Itt összesen 12 helyi nyelv hivatalos. Ennek következménye: a leginkább használt nyelv az orosz, második helyen pedig az avar. A 12 törzsnép a lakosság 95 %-t teszi ki összesen, a legnagyobb nép az avar, mely a lakosság 30 %-át alkotja. Mind a 12 nép fő vallása a szunni iszlám-

Hivatalos nyelvek: aghul, avar, azeri, cahur, csecsen, dargin, kumik, lak, lezgiai,nogáj, rutul, tabaszarán. Ezek egy részéről fentebb már szó volt, ezeket nem ismétlem.

Az aghul, a cahur,  dargin, a lak, a lezgiai, a rutul, s a tabaszarán nyelv az észak-kaukázusi nyelvcsalád nyugati ágához tartoznak. Családi körben használatosak.

A kumik az altáji nyelvcsalád nyugati-türk ágához tartozik. Családi körben használatos nyelv.

Az avar az észak-kaukázusi nyelvcsalád keleti ágához tartozik. Az avarról érdemes megemlíteni, hogy ez ugyanaz az avar, mely a magyar honfoglalás előtti Kárpát-medence történetéből ismert. Az avar széles körben használt nyelv, a nem-avarok egy része is beszél avarul Dagesztánban.

*

A végén pedig két szinte teljesen homogén autonóm köztársaság: Csecsenföld és Ingusétia. Itt a csecsenek és az ingusok részaránya 95 % körüli, ez a legmagabb arány ebben a két köztársaságban Oroszországban.

Kadirov csecsen elnök újévi köszöntője

A csecsen és az ingus az észak-kaukázusi nyelvcsalád keleti ágához tartoznak. Az ingus nyelv használata elsősorban családon belüli, míg a csecsen széles körben használt nyelv.

A csecsenek és az ingusok szinte kizárólag szunni muszlimok.

*

Egy nyelv státuszának fő kulcsa: az azt beszélő lakosság akarja-e használni.

folytatás az előző részből

A balti államok

Közös jellemző: a függetlenség után mindegyik országban a szovjet uralom ellen küzdő ellenzék vette át a hatalmat. A kommunista párt mind a három országban be lett tiltva. Mindhárom ország az EU tagja 2004 óta, Úgyszintén ezek az egyetlen volt szovjet tagállamok, melyek tagjai a NATO-nak.

Észtország. Parlamentáris köztársaság. Észtország elsőként nyilvánította ki függetlenségét a szovjet tagköztársaságok közül, még 1988-ban, bár a tényleges függetlenség csak 1991-ben következett be.

A lakosság negyede orosz. Egyetlen hivatalos nyelv az észt, mely az uráli nyelvcsalád balti-finn ágához tartozik, közeli rokonnyelve a finn. A lakosság kb. 70 %-a protestáns, a többi ortodox.

Lettország. Parlamentáris köztársaság.

A lakosság negyede orosz. Egyetlen hivatalos nyelv a lett, mely az indoeurópai nyelvcsalád balti ágához tartozik, rokonnyelve a litván. Kb. egyharmadnyi katolikus, egyharmadnyi ortodox, s egyharmadnyi protestáns él az országban.

Litvánia. Parlamentáris köztársaság.

Az egyetlen balti ország, ahol az orosz kisebbség száma alacsony, alig 5 % körüli. Egyetlen hivatalos nyelv a litván, mely az indoeurópai nyelvcsalád balti ágához tartozik, rokonnyelve a lett. A lakosság 80 %-a katolikus, protestáns és ortodox kisebbséggel.

a régió országainak zászlaja: a szovjet és a mai verzió, sorrendben: Észtország, Lettország, Litvánia

A többi ország

A három szláv ország és a román többségű Moldova, valamint a kevert lakosságú Transznisztria.

Belarusz. Elnöki köztársaság.

Belaruszban nem történt automatikus átmenet a volt kommunista vezetőség és az új függetlenségkori vezetés között. Az első elnök egy nyugatpárti reformkommunista volt, őt győzte le 1994-ben a választásokon a máig az elnöki tisztséget betöltő Aljakszandar Lukasenka, aki népszerűséget elsősorban annak köszönhette, hogy a szovjet múlttal való teljes szakítást határozottan ellenezte, a nyugat helyett inkább az Oroszországgal való együttműködést helyezte előtérbe, valamint lassította nyugati tőke befolyásszerzését az országban,

A belarusz politikai élet sajátossága, hogy a pártok minimális szerepet játszanak, a parlamenti képviselők többsége az elnököt támogató pártonkívüli képviselő.

A lakosság 80 %-a belarusz, a többi ukrán, orosz, lengyel. A lakosság 85 %-a ortodox keresztény. A hivatalos nyelv a belarusz és az orosz, a valóságban az orosz a fő nyelv. A belaruszok kétharmada egyáltalán nem vagy csak rosszul tud belaruszul.

Moldova. Parlamentáris köztársaság. Az utolsó szovjetkori reformkommunista elnök lett az első elnök a függetlenség után. A fő konfliktus mind a mai napig a Romániával való egyesülést támogatók és ellenzők között van. Moldova az egyetlen volt szovjet állam, ahol a kommunista párt máig az egyik meghatározó párt maradt, többször kormányon is volt.

A lakosság 70 %-a román. A többi ukrán, orosz, gagauz, bolgár. A lakosság 95 %-a ortodox keresztény. Egyetlen hivatalos nyelv a román, de a valóságban az orosz is használatos széles körben.

Oroszoszország. Félelnöki köztársaság. Az első elnök a reformkommunista Borisz Jelcin volt, akit még a szovjetkori, de Gorbacsov-ellenes oroszországi Legfelsőbb Tanács választott meg, majd 1991-ben közvetlen elnökválasztáson is megválasztásra került. Utódja 1999-től Vlagyimir Putyin, aki fokozatosan szakított elődje liberális és nyugatpárti irányvonalával.

A parlamentben Putyin pártja 53 %-os többséggel rendelkezik, a legnagyobb ellenzéki párt a kommunista, melynek 20 %-a van. A legutóbbi elnökválasztáson Putyin 64 %-os szavazati aránnyal nyert.

Oroszország közigazgatása bonyolult. Az ország 80 területre oszlik, ezek közül 22 autonóm, azaz saját alkotmánya és kormánya van, saját államnyelvet használhat az orosz mellett, s magas fokú önállósággal rendelkezik a szövetségi kormányhoz képest. Emelett van még 5 autonóm kerület, ezek azonban alá vannak rendelve valamelyik területnek a 80 közül, s önállóságuk kisebb fokú. Mind a 85 közigazgatási egység közvetlen képviselettel rendelkezik az oroszországi parlament felsőházában.

A lakosság 80 %-a orosz nemzetiségű. A lakosság 85 %-a ortodox keresztény, 10 %-a muszlim. Szövetségi szinten az egyetlen hivatalos nyelv orosz, de mindegyik autonóm területen az orosz mellett hivatalos a helyi nyelv is, az orosz alkotmány 26 nyelvet nevez meg regionális szinten hivatalosnak az oroszon kívül. A valóságban e 26 nyelv egy része csak jelképesen használatos, mivel a lakosság nagy része nem beszéli őket az illető autonóm területeken.

Transznisztria. Félelnöki köztársaság. A történelmi Moldovához nem tartozó terület, melyből Sztálin 1941-ben csinálta meg a későbbi Moldoviai Szovjet Köztársaság elődjét, ezzel előkészítve a Molotov-Ribbentrop paktum alapján Romániától kikényszerített Moldova csatlakozását a Szovjetúnióhoz. Így Moldova függetlenedése során a terület kimondta elszakadását Moldovától. 1992-ben háború tört ki emiatt Moldova és Transznisztria között, mely máig tartó tűzszünettel végződött. Transznisztria végső célja az Oroszországhoz való csatlakozás autonóm területként.

Demokratikus választásokon több erő is nyert a függetlenség óta, mind az elnökválasztásokon, mind a parlamenti választásokon.

A lakosság harmada orosz, harmada ukrán, harmada román. A lakosság 95 %-a ortodox keresztény. Hivatalos nyelv az orosz, az ukrán, s a román, de a valóságban az orosz a fő nyelv.

Ukrajna. Félelnöki köztársaság.  Az első elnök egy reformkommunista volt, az utolsó szovjetkori elnök. Azóta a nyugatpártiak és az oroszpártiak vetélkedése jellemzi az ukrán politikát. Ezt a törékeny egyensúlyt törte meg a nyugatról vezényelt 2014-es puccs, mely a lakosság alig felét képviselő nyugatpárti, részben újfasiszta erők diktatúráját tűzte ki célul az egész ország felett. A kijevi hunta ellen felkelés robbant ki a Krímben és Kelet-Ukrajnában: a Krím azóta népszavazással Oroszországhoz csatlakozott, míg Kelet-Ukrajnában de facto teljesen önálló autonóm kormányok vették át a hatalmat.

A lakosság 78 %-a ukrán, 17 %-a orosz. A lakosság 80 %-a ortodox keresztény, a többi katolikus. Egyetlen hivatalos nyelv az ukrán, de a valóságban az orosz is használatos, sőt Kelet-Ukrajnában az orosz a gyakrabban használt nyelv. Az ukrán nemzetiségűek kb. ötöde orosz nyelvű, egyáltalán nem vagy csak rosszul tud ukránul.

a régió országainak zászlaja: a szovjet és a mai verzió, sorrendben: Belarusz, Moldova, Oroszoszország, Transznisztria, Ukrajna (Transznisztria nem létezett a szovjet időszak végén, így itt a terület 1941-ig fennállt zászlaja látható, jelenlegi zászlaja azonos Moldova szovjet kori zászlajával)

A Szovjetúnió felbomlásakor mind a 15 szovjet tagköztársaság független és nemzetközileg elismert állam lett. (Volt korábban még 4 tagköztársaság is, de ezek már nem léteztek a Szovjetúnió szétesésekor.) Ezen kívül megalakult még 4 nemzetközileg nem elismert állam is.

További 3 terület is kinyilvánította a függetlenségét, ezek azonban azóta elvesztették függetlenségüket, ezek Csecsenia, Gagauzia, s Tatársztán. Csecsenia és Tatársztán ma Oroszország autonóm részei, Gagauzia pedig Moldova autonóm része.

Az életszínvonalat illetően a különbségek óriásiak. A Szovjetúnió megszünte után a szovjet kor kiegyenlítő hatása az egyes utódállamok között megszűnt, így mára a különbségek hatalmasak lettek: a leggazdagabb utódállam (Észtország) és a legszegényebb (Dél-Oszétia) között az életszínvonalbeli eltérés 12-szeres!

• Észtország, Kazahsztán, Lettország, Litvánia, Oroszoszország a magyar életszínvonallal nagyjából azonos szinten van.
• Azerbajdzsánban és Beleruszban a magyar életszínvonal háromnegyede van (ez azonos a két legszegényebb EU-tagállam, Bulgária és Románia szintjével).
• Türkemenisztán – a magyar szint fele.
• Grúzia, Örményország, Ukrajna – a magyar szint harmada.
• Karabah  Moldova, Transznisztria, Üzbegisztán – a magyar szint negyede-ötöde.
• Abházia, Dél-Oszétia, Kirgizsztán, Tadzsikisztán,  – a magyar szint tizede körüli életszínvonal.

A közép-ázsiai államok

A közép-ázsiai országok között jellemzője, hogy a szovjet kori vezetés átmentette magát teljes egészében a függetlenség utáni időszakba. Politikailag Türkmenisztán és Üzbegisztán diktatúrák, míg a többi három ország demokratikus. Kirgizisztánt leszámítva a többi négy országban a függetlenség óta mindig ugyanaz a politikai erő van hatalmon.

Kazahsztán. Elnöki köztársaság. Szovjet Kazahsztán utolsó pártvezetője lett az első kazah elnök, sőt mind a mai napig ő az elnök. Eredetileg az elnök pártja a Kommunista Párt volt, azonban később szakított vele, így ma a Kazah Kommunista Párt az egyik ellenzéki párt.

Az elnök minden eddigi elnökválasztást fölényesen megnyert, a parlamenti választásokon pedig mindig az őt támogató pártok szereztek többséget. Jelenleg az elnök pártja 85 %-os többséggel rendelkezik a parlamentben.

A lakosság 24 %-a orosz. Mind az kazah, mind az orosz hivatalos nyelv, bár a gyakorlatban az orosz használata még ma is gyakoribb. Nyelvileg a kazah nyelv az altáji nyelvcsalád nyugati türk ágához tartozik, közeli rokonnyelve pl. a kirgiz.

Vallásilag az ország 60 %-ban szunnita muszlim, 40 %-ban keresztény.

Kazahsztán messze a leggazdagabb az 5 közép-ázsiai állam közül.

Érdekesség: jogilag Kazahsztán volt a Szovjetúnió utolsó tagállama. Csak azután nyilvánította ki függetlenségét, miután ezt Oroszország is megtette, 4 nappal Oroszország után. Azaz jogilag a Szovjetúnó létezése utolsó 4 napjában egyetlen tagköztársaságból állt: Kazahsztánból.

Kirgizsztán. A térség egyetlen parlamentáris köztársasága. A független Kirgizsztán első elnöke a szovjet kor legvégén kinevezett államfő volt. Azonban itt – ellentétben a régió többi országából – két ízben is erőszakos hatalomváltásra került sor: 2005-ben tüntetések hatására kénytelen volt lemondani a vezetés, majd ugyanez megismátlődött 2010-ben is. A 2005-ös tüntetések mögött az USA állt, míg a 2010-esek mögött Oroszország.

Az orosz kisebbség aránya 6 %. Ennek ellenére a kirgiz mellett az orosz is hivatalos nyelv. Ennek oka az, hogy a kirgizek nagyobb része ma is kétnyelvű, azaz egyformán tud kirgizül és oroszul, sőt az idősebb korosztály egy része jobban tud oroszul, mint kirgizül. Nyelvileg a kirgiz nyelv az altáji nyelvcsalád nyugati türk ágához tartozik, közeli rokonnyelve pl. a kazah.

A lakosság 80 %-a szunni muszlim.

Tadzsikisztán. Félelnöki köztársaság. Itt az átmenet a szovjet korból a függetlenségbe káosszal társult. A volt szovjet kori pártvezér lett az első elnök – mint ahogy a többi közép-ázsiai országban is -, de a hatalmat képtelen volt konszolidálni. Tisztázatlan körülmények között történt halála után került az élre a jelenleg is hatalmon lévő második tadzsik elnök, de egészen 1997-ig folyt a polgárháború a kormányzat és az iszlamista, afganisztáni talibánok által is támogatott tadzsik ellenzék között, melyet a kormányzat végül orosz segítséggel nyert meg. (A tadzsikoknak Afganisztán szinte a második hazájuk, Afganisztán lakosságának 30 %-a tadzsik.)

A közép-ázsiai országok között itt a legkisebb az orosz kisebbség aránya, alig 1 %. Ennek oka: a legtöbb orosz a 90-es évekbeli káosz alatt elmenekült az országból. Ettől függetlenül ma is széles körben használatos az orosz nyelv, bár hivatalos státusza csak a tadzsik nyelvnek van. Tadzsikisztán az egyetlen közép-ázsiai ország, melynek nyelvenem türk, a tadzsik nyelv gyakorlatilag az indoeurópai perzsa nyelv helyi változata. (De az iráni perzsákkal ellentétben a tadzsikok szinte teljesen egészében szunnita muszlimok.) Úgyszintén Tadzsikisztán az egyetlen volt szovjet állam, mely tervezi, hogy a jelenleg cirillbetűs tazsik írást felváltja arabbetűs írással. (A szovjet kor előtt arabbetűs volt az azeri, a kazah, a kirgiz, a tadzsik, a türkmén és az üzbég nyelv, ezek közül az azeri, a türkmén, az üzbég azóta áttért a latibetűs írásra, míg a kazah, a kirgiz és a tadzsik maradt a cirillbetűs írásnál.)

Az elnök pártja a parlamentben 81 %-os többséggel rendelkezik.

Az egyetlen közép-ázsiai ország, ahol az iszlám államvallássá lett nyilvánítva. Ez a lakosság 90 %-ának a vallása.

Tadzsikisztán a régió legszegényebb országa, bár még így is magasabb az életszínvonal, mint a szomszédos Afganisztánban.

Türkmenisztán. Hivatalosan elnöki köztársaság, valójában inkább totalitárius diktatúra. Szovjet Türkmenisztán utolsó pártvezetője lett az első türkmén elnök, a posztot haláláig töltötte be.

Türkmenisztán az egyetlen szovjet utódállam, ahol a szovjet kor vége után is megmaradt az egypártrendszer: csupán annyi történt, hogy a Kommunista Párt át lett nevezve Demokrata Pártra, és a párt szakított a marxista ideológiával, azt mérsékelt iszlám nacionalizmusra váltva. Az első elnök halála után bevezetésre került a korlátozott többpártrendszer, de a gyakorlatban ma is az elnök pártja dominálja a politikai életet, mivel csak olyan pártokat engedélyeznek, melyek támogatják az elnököt. Így a többpártrendszer ellenére az elnök parlamenti támogatottsága 100 %-os. Ezen kívül – szinten egyedülállóan a volt szovjet térségben – minden média állami ellenőrzés alatt áll. A gyakorlatban Türkmenisztán az egyetlen szovjet utódállam, melyben a szovjet kori diktatúra megmaradt.

A lakosság 10 %-a orosz. Az egyetlen hivatalos nyelv a türkmén, de a gyakorlatban az orosz is széles körben használatos.  Nyelvileg a türkmén nyelv az altáji nyelvcsalád déli türk ágához tartozik, közeli rokonnyelve pl. a török. Vallásilag az ország 90 %-ban szunnita muszlim.

Üzbegisztán. Elnöki köztársaság, valójában autoritárius diktatúra. Szovjet Üzbegisztán utolsó pártvezetője lett az első üzbég elnök, sőt mind a mai napig ő az elnök.

Kisebb mértékben ugyan, mint Türkmenisztánban, de itt is gyakorlatilag diktatúra van: kizárólag az elnököt támogató pártok működnek. A médiák terén viszont a helyzet jobb, mint Türkmenisztánban: működnek a hatalomtól független médiák is.

A lakosság 5 %-a orosz, egyetlen hivatalos nyelv az üzbég, de az idősebb nemzedék beszél oroszul is, így az orosz is használatos a közéletben, bár szerepe csökken. Nyelvileg az üzbég nyelv az altáji nyelvcsalád keleti türk ágához tartozik, közeli rokonnyelve pl. az ujgur.

A lakosság 90 %-a szunni muszlim.

a régió országainak zászlaja: a szovjet és a mai verzió, sorrendben: Kazahsztán, Kirgizsztán, Tadzsikisztán, Türkemisztán, Üzbegisztán

A kaukázusi országok

Az összes térségbeli ország demokratikus rendszerű.

Abházia. Elnöki köztársaság. Bulgária mellett az egyetlen európai ország, ahol létezikalelnöki poszt is. A szovjet korban a Grúz Szövetségi Köztársaság autonóm köztársasága volt, azonban Abházia kimondta elszakadását és függetlenségét a Szovjetúnió szétesése időszakában, korábban még, mint maga Grúzia. Abházia azon már említett 4 terület egyike, mely a Szovjetúnió történetének egy szakaszában tagköztársasági státusszal rendelkezett, ez azelőtt volt, mielőtt a Grúz Szövetségi Köztársaság autonóm köztársaságává lett nyilvánítva.

Itt is a szovjet kori vezetés lett a független Abházia első vezetése. Azóta többször zajlottak le választások, a nyertes párt változott. A fő ellenzéki párt a kommunista.

A lakosságnak csak a fele abház nemzetiségű. A többi grúz, orosz és örmény. A lakosság kétharmada ortodox keresztény, jelentős muszlim kisebbség is van, valamint kb. 10 % az ősi abház pogány sáminizmus híveinek száma.

A hivatalos nyelv az abház, hivatalosan elismert második nyelv az orosz. Az abház az észak-kaukázusi nyelvcsalád nyugati ágához tartozik. Nem áll rokonságban a többi 5 kaukázusi állam hivatalos nyelvének egyikével sem.

Grúzia 1992-ben megtámadta Abháziát, a háborút Abházia megnyerte 1993-ben, orosz segítség, de az ország északkeleti része grúz megszállás alatt maradt a tűzszünet alapján. Ezt a területrészt Abházia csak 2008-ban szerezte vissza, a grúz-orosz háborúalatt.

Jelenleg nemzetközi jogilag rendezetlen Abházia státusza. Az országot 2008-ban hivatalosan elismerte Oroszország.

Azerbajdzsán. Elnöki köztársaság. A bevált posztszovjet recept szerint itt is a volt szovjetkori vezető lett az első elnök a függetlenség után, azonban a későbbi történet kicsit más. Az első elnököt, majd utódját is fegyveres felkelés űzte el a hatalomból. A helyzet 1993-ban stabilizálódott Heydar Aliyev – aki szintén szovjetkori vezető volt, de egyben nagy népszerűségnek is örvendett az azeriek körében már akkor – hatalomra kerülésével. Őt 2003-ban bekövetkezett halálakor fia váltotta az elnöki poszton, aki mind a mai napi betölti az elnöki tisztséget.

Az elnök pártja közel 90 %-os többséggel rendelkezik a parlamentben.

Azerbajdzsán az egyetlen szovjet utódállam, ahol a többségi vallás a siíta iszlám. Az ország szinte teljesen homogén, az azeriek aránya 90 % feletti, ennek fő oka, hogy a legnagyobb kisebbség – az örmény – teljesen egészében elmenekült az azeri-örmény háború alatt (valójában ez a háború máig tart hivatalosan, csak tűzszünet van).

Nyelvileg az azeri nyelv az altáji nyelvcsalád déli türk ágához tartozik, gyakorlatilag a török helyi változata. A törökországi török és az azeri kölcsönösen érthetőek, 99 %-ban azonosak.

Azerbajdzsán számára Törökország mellett nagyon fontos Irán is: Irán lakosságának az ötöde azeri nemzetiségű.

Azerbajdzsán külpolitikája nagyon sajátos: egyformán van kiváló baráti viszonyban az USA-val és Oroszországgal, valamint Izraellel és Iránnal, az egyedüli és ősi ellenség Örményország.

Dél-Oszétia. Elnöki köztársaság, A szovjet korban a Grúz Szövetségi Köztársaság autonóm tartománya volt, azonban Dél-Oszétia kimondta elszakadását és függetlenségét a Szovjetúnió szétesése időszakában.

Grúzia 1991-ben megtámadta Dél-Oszétiát, a háborút Dél-Oszétia megnyerte 1992-ben, orosz segítség, de az ország déli része grúz megszállás alatt maradt a tűzszünet alapján. Ezt a területrészt Dél-Oszétia csak 2008-ban szerezte vissza, a grúz-orosz háborúalatt, aminek oka az volt, hogy Grúzia háborút indított Dél-Oszétia ellen.

Jelenleg nemzetközi jogilag rendezetlen Dél-Oszétia státusza. Az országot 2008-ban hivatalosan elismerte Oroszország. Ellentétben Abháziáva, Dél-Oszétia számára a jelenlegi független státusz kényszer, az ország szeretne Oroszország részévé volna, hogy politikai egységet alkothasson a jelenleg Oroszország autonóm köztársasági státuszával rendelkező Észak-Oszétiával.

A lakosság 90 %-a oszét, a többi grúz. A lakosság nagyobb része ortodox keresztény, egy kisebb része továbbra is az oszét pogány sámánizmus híve. Az oszétok egy része a középkorban Magyarországra vándorolt, ők a jászok.

Az oszét az indoeurópai nyelvcsalád iráni ágához tartozik, nem áll rokonságban a többi 5 kaukázusi állam hivatalos nyelvének egyikével sem. Az oszét rokonnyelve pl. a perzsa és a kurd.

Grúzia. Félelnöki köztársaság, A lakosság 90 %-a ortodox keresztény. A lakosság 80 %-a a Grúz Ortodox Egyház tagja, ez gyakorlatilag államegyháznak számít.

Egyetlen hivatalos nyelv, a lakosság nagy része oroszul is beszél. A grúz a dél-kaukázusi nyelvcsaládhoz tartozik, nem áll rokonságban a többi 5 kaukázusi állam hivatalos nyelvének egyikével sem.

Eltérően más szovjet államoktól, itt nem az előző szovjetkori vezetés vette át a hatalmat a függetlenség után, hanem egy volt ellenzéki aktvista lett az első elnök. Azonban már 1992-ben katonai puccs döntötte meg hatalmát. A katonai puccs egyik támogatója Severnadze, volt szovjet külügyminiszter volt, aki 1995-tól Grúzia elnöke lett, míg 2003-ban felkelés űzte el őt a hatalomból. Azóta minden választáson új erő volt a nyertes, ami ritkaság a posztszovjet térségben.

Karabah. Elnöki köztársaság. Maga Karabah státusza Sztálin egyik abszurd ötlete volt: egy örmény autonóm tartomány az azeri szovjet köztársaságon belül, miközben a két nép egymás ősi ellensége! Amíg a valódi hatalmat Moszkva gyakorolta, ennek persze nem volt semmilyen jelentősége, de amint önállósodni kezdett mind Azerbajdzsán, mind Örményország, az ügyből megoldhatatlan probléma lett. Az azeri-örmény háborús konfliktus még a Szovjetúnió fennállása alatt, 1987-ben elkezdődött éppen Karabah miatt, majd ez a Szovjetúnió felbomlása után valódi háborúvá fokozódott, mely máig nem ért véget (csupán tűzszünet van hatályban 1994 óta). Az azeri-örmény háborút gyakorlatilag megnyerte Örményország, azaz az örményeknek sikerült megvédeniük az örménylakta Karabahot az azeri agresszió ellen, sőt sikerült azeri területeket is elfoglalniuk, ezzel közös határszakaszt kialakítva Karabah és Örményország között.

A lakosság 100 %-ban örmény, Az Örmény Apostoli Egyház tagja a legtöbb ember, van pár százaléknyi katolikus is. Egyedüli hivatalos nyelv az örmény, a lakosság nagyobb része beszél oroszul is. Az örmény az indo-európai nyelvcsalád örmény ágához tartozik.

Jelenleg nemzetközi jogilag rendezetlen Karabah státusza. Politikailag független államként működik, gazdaságilag és minden más gyakorlati kérdésben gyakorlatilag integrálódott Örményországban. Karabah befolyása Örményország politikai életére óriási: ezt mutatja, hogy mind a jelenlegi örmény elnök, mind elődje karabahi születésű.

Örményország. Félelnöki köztársaság. Mint Grúziában és eltérően több más szovjet államtól, itt sem az előző szovjetkori vezetés vette át a hatalmat a függetlenség után, hanem egy, a korábbi kommunista vezetéssel kapcsolatban álló, késői szovjet kori ellenzéki aktvista lett az első elnök, aki hírnevét azzal szerezte, hogy a karabahi örménység jogaiért küzdött még Gorbacsov idejében. Azóta többször voltak választások, minden alkalommal új nyertessel.

Az ország szinte teljesen homogén, a lakosság 99 %-a örmény. Az Örmény Apostoli Egyház az államvallás, hívei közé tartozik a lakosság 93 %-a.

Egyedüli hivatalos nyelv az örmény, a lakosság nagyobb része beszél oroszul is. Az örmény az indo-európai nyelvcsalád örmény ágához tartozik.

a régió országainak zászlaja: a szovjet és a mai verzió, sorrendben: Abházia, Azerbajdzsán, Dél-Oszétia, Grúzia, Karabah, Örményország (Dél-Oszétia és Karabah nem rendelkezett saját zászlóval a szovjet korszakban, mivel státuszuk csak “autonóm körzet” volt)

folytatás következik

Mivel Alex kolléga súlyos téveszmékben szenved a népszuverenitást illetően, íme pár rövid tisztázó gondolat a témát illetően.

A népszuverenitás egyetlen jelentése: a nép az egyetlen forrása a jogrendnek, az alkotmányos rendnek egy adott országban. Azaz a nép – akár közvetlenül népszavazás útján, akár szabadon és demokratikusan választott képviselők útján – az egyetlen jogforrás.

Nincs népszuverenitás, ha:

• nem a nép az egyetlen jogforrás, hanem pl. Isten, vagy a király,
• a nép nem képes megválasztani szabadon és demokratikusan a képviselőit.

Részleges vagy korlátozott népszuverenitásról beszélhetünk akkor, ha a nép mellett van más jogforrás is, ill. a nép sem jogosult változtatni a jogrenden.

Magyarországon 1848 előtt nem létezett népszuverenitás, mert a jogforrás a király volt, ill. – az Aranybullától kezdődően – a király és a rendek.

A népszuverenitás kezdete 1848. Ekkortól az egész nép és a király a jog forrása együttesen.

A teljes népszuverenitás Magyarországon pedig 1918-tól indult (de ez vitatható, lásd lejjebb), ekkortól a nép az egyetlen jogforrás. Ez tartott 1944-ig. Aztán visszállt a népszuverenitás 1990-ben.

Mindenképpen kulcselem a szabad és demokratikus választás. Ha ez a jog súlyosan sérül bármely oldalon, azt nemlétezővő teszi az egyébként formálisan létező népszuverenitást.

A szabad választójog aktív oldalának korlátozása önmagában nem teszi a választást nem-demokratikussá, ha a korlátozó elvek egységesek. Ma is korlátozott a szabad választójog: hiszen életkori és állampolgársági cenzus van, emellett bírósági ítélet is foszthat meg szavazópolgárokat a választás jogától. Korábban Magyarországon 1918-ig adócenzus is volt, 1939-ig pedig műveltségi cenzus is. Magyarország a mai értelemben vett általános választójog tehát 1939 óta van.

A szabad választójog passzív oldalának komoly korlátozása viszont szinte mindig megszünteti a demokráciát. Pontosan ezért vitás, hogy a Horthy-korszak demokratikus volt-e: ugyanis a jelöltállítás szabályai olyan bonyolultak  és legfőképp költségesek voltak, hogy ez szinte lehetetlenné tette az ellenzék számára, hogy jelölteteket indítsanak a választásokon. Ugyanez volt 1945-1948 között is: a hatalom csak egyes pártokat engedélyezett. S végképp megszűnt a szabad választás a kommunista diktatúra alatt: akkor eleve tilos volt másnak jelöltet indítania, mint a hatalom szervezetének, azaz eleve el se indulhatott ellenzéki jelölt a választásokon.

A helyzet 1990 óta tiszta: mind az aktív, mind a passzív választójog teljesen demokratikus, s a nép az egyetlen jogforrás, s a nép e jogát semmi sem korlátozza.

Manapság is vannak országok, ahol a nép alkotmányozási joga korlátozott, azaz a hatályos alkotmány kimondja, hogy vannak örökre szóló, megváltoztathatatlan szabályok. Pl. az olasz alkotmány kimondja: a köztársasági államforma nem változtható meg. Az történelmi magyar alkotmányban hasonló szabály volt a Habsburg-ház örökös joga a magyar trónhoz – ezt Horthyék törölték el 1921-ben, természetesen alkotmányellenesen, hiszen másképp nem lehetett. Érdekességképpen: a hatályos kubai alkotmány kimondja, hogy az ország szocialista berendezkedése sosem változtatható meg, az alkotmány e tekintetben nem változtatható meg, de ez most lényegtelen, hiszen Kubában eleve nem létezik népszuverenitás.

A parlamenti szuverenitás NEM ellentétes a népszuverenitással, amennyiben a parlament megválasztása szabad és demokratikus választások eredménye. A parlamenti szuverenitás csupán azt jelenti: a parlament bármit megtehet a hatályos jogi, alkotmányos rend keretein belül, megváltoztathat bármilyen korábbi jogszabályt, sőt magát az alkotmányt is, természetesen ezt is csak az alkotmány által meghatározott keretek között.

A parlamenti szuverenitásnak van szűk és széles értelmezése is. A jellemzőbb a szűk értelmezés (ez van Magyarországon is), mely szerint a parlamenti szuverenitás nem abszolút, azaz azt korlátozhatja az Alkotmánybíróság, sőt a hatályos nemzetközi szerződések is. Más országokban (pl. Hollandia, Finnország, Egyesült Királyság) viszont a széles értelmezés hatályos. Pl. a holland alkotmány kifejezetten tiltja az alkotmánybíráskodást, abból kiindulva, hogy egyetlen bíróság sem lehet jogosult a nép akaratát kifejező parlament döntéseinek felülvizsgálatára.

A népszavazás témája nem keverendő a népszuverenitás kérdéséve. A népszavazás a népszuverenitás kifejezésének egyik, de nem egyetlen formája.

A magyar alkotmányos rend 1990 óta a teljes népszuverenitáson alapszik. Azaz nincs miért “visszaállítani” a népszuverenitást.

E hónapban zajlik a Vatikánban a Családügyi Szinódus újabb háromhetes ülése.

Bár ez katolikus belügy, mégis a téma kulcsfontosságú minden keresztény számára.

Vitázhatunk egymás között sok mindenről, hiszen egyes kérdésekben nem azonosulunk a katolicizmus álláspontjával, azonban ez nem jelentheti az, hogy ne kellene támogatnunk ilyen esetben más felekezetek belső harcaiban az igaz oldalt a keresztényellenes sötét erők ellenében.

Jelenleg ilyen csata zajlik a Vatikánban. Az ördögi gonoszságot nyájas mosoly mögé rejtő, eretnekszagú argentín celeb nem nyugszik, nyomja a reformot és a haladást, azaz a Krisztustól való távolodást.

A Róma püspökének székét ideiglenes megszállás alatt tartó Francisco Borgia és veszetten vicsorgó klikkje ismételten kedvenc vesszőparipájuk, a homoszexualitás szerecsenmosdatását helyezik előtérbe.

Nulladik Ferenc, az emberarcú sátánizmus előmozdítója és homoerotikus titkárai éjjel-nappal igyekeznek megfélemlíteni a krisztushű erőket. Nem nyugszanak, míg nem lesznek lebontva a keresztek a templomok tetejéről és nem lesznek misék helyett tréfás-táncos csoportszex ismerkedőestek a templomok oltárain.

A magyar Erdő küzd a jó oldalon, le a kalappal előtte!

ezt a karikatúrát egy ateista vitapartnerem készítette rólam szarkasztikus céllal, de én büszke vagyok rá

Múlt hét csütörtökön 22 óra körül a bolgár-török határtól kb. 30 km-re fekvő Szredec kisvárosban bolgár rendőrök egy 54-tagú afgán illegális migráns csoportba ütköztek.

Miután a migránsok ellenállást mutattak, a rendőrök a levegőbe lőttek, egy golyó a közeli hídról visszapattant és halálosan megsebezte az egyik migránst, aki meg is halt a helyszínen.

A rendőrök elmondása szerint azért volt szükség a fegyverhasználatra, mert a migránscsoport csupa 20-30 év közti életerős férfiből állt, így a renderők a saját életüket látták veszélyben a többszörös túlerő ellenében.

Amint a hír ismerté vált, spontán tüntetések kezdődtek a lövést leadott rendőr védelmében. Ez különösen az után történt, hogy a bolgárellenességéről híres Helsinki Bizottság és az ENSZ elítélte a migráns lelövését.

Az ortodoxia egyházszervezete.

Jelenleg a khalkedóni ortodoxia 15 önálló részegyházra oszlik. Az önállóság természetesen csakis adminisztratív értelemben értendő.

Az ortodox egyházszervezetben fontos az ősi primus inter pares elv (első az egyenlők között), azaz minden püspök csak a saját püspöki területén rendelkezik korlátlan egyházvezetői hatalommal, más tekintetben csak első az egyenlők között. Azaz pl. egy metropolita vagy egy érsek, aki egy főegyházmegye vezetője mindig teljes hatalmat csak saját egyházmegyéjében gyakorolhat (a metropolita vagy az érsek mindig rendelkezik saját egyházmegyével is, melynek ő a püspöke), viszont főegyházmegyéjében ő csupán első a főegyházmegyéhez tartozó püspökök között, a főegyházmegyét illetően nem rendelkezhet egyedül, hanem csakis egyetértésben a többi püspökkel.

Ugyanez van részegyházszinten is, azaz a pátriárka sem korlátlan ura az egész részegyházának, hanem csupán első az egyenlőek között az egyházban lévő többi főegyházmegye-vezető között. Ugyanez a helyzet Világegyház szinten is.

Azaz röviden:

• a metropolita az első az egyenlők között a területéhez tartozó püspökök között.
• a pátriárka az első az egyenlők között a területéhez tartozó metropoliták között.
• a konstantinápolyi pátriárka az első az egyenlők között az összes pátriárka között.

Gyakori felreértést jelent, hogy az egyes püspöki címek jelentése nem azonos az egész egyházban. Mind az antiochiai, mind a konstantinápolyi hagyományban a pátriárka a legmagasabb püspöki rang, azonban míg a konstantinápolyi hagyományban a pátriárka után az érsek, majd a metropolita következik, addig az antiochiai hagyományban ametropolita a magasabb rang, s csak után következik az érsek. Emiatt az antiochiai hagyományt követő részegyházakban egyes esetekben a metropolitát szokás érsek-metropolitának is nevezni.

A 15 részegyházból jelenleg 9-nek a vezetője pátriárka: a 4 ősi pátriárkátuson (alexandriai, antiochiai, jeruzsálemi, konstantinápolyi) kívül a bolgár, a grúz, az orosz, a román, a szerb egyház vezetőjéé. (Az alexandriai pátriárka ezen kívül a pápa címet is viseli, mely azonos a pátriárkai címmel, a grúz egyház vezetője pedig a katolikosz címet is, mely egy ősi megnevezés a korai egyházból egyes olyan püspökökre, akik a Római Birodalom határain kívül működtek.)

A maradék 6 egyház – albán, amerikai, ciprusi, cseh-szlovák, görög, lengyel – vezetőjeérsek. Ennek oka egyrészt az, hogy ezek az egyházak jellemzően újabbak (később lettek függetlenek), másrészt történelmi hagyomány. A dolognak kánonjogi jelentősége nincs, az érsek által vezett részegyház nem kevésbé független, mint a pátriárka vezette részegyház.

A kánonjog szerint egy területen csak egy püspöknek lehet jogjatósága, azaz egy területen csak egy részegyház működhet. Sajnos ez azonban a gyakorlatban nincs betartva, kivéve az egyes részegyházak történelmi anyaterületét és az afrikai kontinenst. Jó példa erre Magyarország, ahol egyszerre 5 darab ortodox részegyház működik egymással párhuzamosan: a bolgár, a konstantinápolyi, az orosz, a román, s a szerb.

A 15 részegyházból 7 kizárólag csak az illető részegyház anyaterületén működik, ez az albán, az alexandriai, az amerikai, a ciprusi, a cseh-szlovák, a görög, a lengyel egyház. Azaz ezeknek a részegyházaknak nem léteznek külföldi egyházmegyéi, templomai.

Ezzel ellentétben a bolgár, a grúz, a román, s a szerb egyház rendelkezik külföldi egyházmegyekékkel, jellemzőan csak a külföldön élő kisebbségeik számára.

Az antiochiai és a jeruzsálemi egyház között vitás kérdés a Perzsa-öböl mentén lévő muszlim államok területe. Az antiochiai egyház szerint ezek az ő területeik kánonjogilag, viszont ennek ellenére a jeruzsálemi egyház is fenntart templomokat egyes régióbeli országokban.

A legnagyobb vitás kérdések az antiochiai, a konstantinápolyi és az orosz egyház között vannak területi kérdésekben,

Az antiochiaiak komoly missziós tevékenységet fejtenek ki külföldön, elsősorban Észak-Amerikában. A konstantinápolyi és az orosz egyház között pedig több helyen is párhuzamos, egymással “harcban” álló egyházszervezet épült ki. Pl. ez a helyzet Észtországban, Lettországban, ahol mind Moszkvának, mind Konstantinápolynak vannak templomai.

A teljesség kedvéért megemlíteném még Moldovát is, ahol az orosz és a román egyház van jelen párhuzamosan.

S természetesen a legnagyobb a káosz Észak-Amerikában van, ahol jellemzően 7 darab egymással párhuzamos ortodox egyházi struktúra épült ki.

Hozzá kell tenni: ezek a harcok az egymás fedő kánonjogi hatalmak között minden esetben adminisztratív jellegűek, sosem hitbéliek. Azaz az egymás struktúráinak jogosságát el nem ismerő részegyházak természetesen minden esetben elismerik egymást dogmatikai és egyházi értelemben. Azaz bár a Konstantinápolyi Egyháznak az az elve, hogy csak neki van joga a “barbár földeken” (ott, ahol még nincs megszervezett egyházi szervezet) működnie, ettől teljesen függetlenül az ott létező egyéb részegyházak papságát, annak minden szentségét, minden szertartását, minden tevékenységét érvényesnek tekinti.

Magyarországon a XIX: sz. közepéig az egyetlen törvényesen elismert ortodox részegyház a szerb volt, a szerb pátriárkához tartozott az összes magyarországi ortodox egyházközség. (Az egész szerb egyház székhelye 1691-1920 között Magyarországon volt!) A magyar hatóságok a XIX. sz. második felében engedélyezték az erdélyi románok kérésére, hogy az erdélyi ortodox egyházközségek szabadon dönthessenek, kihez akarnak a tartozni: a szerb pátriárkához vagy az 1872-ben létrejött független román pátriárkához. Természetesen a nagy többség a bukaresti pátriárkát választotta. Ekkor lett Magyarországon két ortodox részegyház. Majd az I. vh, idején lett engedélyezve a sokkal kisebb bolgár részegyház is Magyarországon.

Az I. vh. után jelent meg a Magyar Ortodox Egyház olyan hívekből, akik jellemzően görög, román és szerb származásúak voltak, de elmagyarosodtak, s már csak magyarul beszéltek. Ekkor merült fel az igény egy független magyar ortodox részegyház létrehozására, melyet az akkori hatalom (Horthy) is támogatott. A tervezett magyar részegyház azonban nem tudott létrejönni, mert az ortodox világegyház ezt nem támogatta. Emiatt a Magyar Ortodox Egyház kánonjogi státusza is rendezetben maradt, gyakorlatilag nem tartozott sehová se. A kánjogi rendezés 1948-ban történt meg, amikor a moszkvai pátriárka elismerte az összes olyan magyarországi ortodox egyházközséget, mely nem tartozott se a bolgár, se a román, se a szerb egyházhoz. Ekkortól ezek az egyházközségek az Orosz Egyház részei.

A rendszerváltozás után jelent meg egy új probléma. A Konstantinápolyi Egyház megjelent Magyarországon hivatalosan és magáénak követelte a magyarországi egyházközségeket. A moszkvai pátriárka alá tartozó magyarországi egyházközségek kb. negyede ekkor csatlakozott Konstantinápolyhoz, a nagyobb rész maradt Moszkva alatt. A magyarországi konstantinápolyiak bíróságon követelték maguknak a fő templomot is (Nagyboldogasszony Székesegyház. Budapest, V. ker., Petőfi tér), de a pert elvesztették, a templom máig a Moszkvához tartozó magyarországi ortodoxok tulajdona.

A nyelvi helyzet a magyarországi ortodox egyházközségekben jelenleg a következő:

• a 2 darab bolgár egyházközség (ezek közül a valóságban csak egy aktív, a másiknak nincs állandó papja) bolgár nyelvű
• az 5 darab konstantinápolyi egyházközség kevert, görög és magyar nyelvű,
• a 11 darab orosz egyházközség elsősorban magyar nyelvű, de az egyházi szláv. a görög és az orosz is használatos,
• a 19 darab román egyházközség román nyelvű. a magyar is használatos,
• a 42 darab szerb egyházközség egyházi szláv nyelvű, a szerb és a magyar is használatos.

Azt lehet mondani, hogy az etnikai kérdés a legnagyobb mai probléma az ortodox misszióknál. Különösen Amerikában létezik ez a gond. A probléma alapja a konfliktus az ortodoxiába beleszületettek és az “idegenek” között. A született ortodoxok, elsősorban a görögök, oroszok, románok, keresztény arabok hajlamosak a vallást valamiféle kiegészítésnek tekinti nemzeti identitásuk részeként, így idegenkednek a más nemzetiségű hívők iránt, azokat egyfajta másodosztályú hívőknek tekintik. Amikor pedig szóba kerül a nyelvi kérdés, azaz milyen nyelven menjen a mise, a beleszületettek körömszakadtáig ragaszkodnak a görög/orosz/román/arab/stb. nyelvű istentisztelethez, akkor is, ha a hívők többsége nem beszéli az illető nyelvet. Ez természetesen nevetséges az új, “idegen” hívők számára, akik joggal teszik fel a kérdést: ez egy templom vagy egy nemzetiségi klub?

Észak-Amerikában e tekintetben az Antiochiai Egyház, valamint az Amerikai Egyház (mely az Orosz Egyházból vált ki 40 éve) jár elől jó példával: igyekeznek mindig a többségi akaratot figyelembe véve megválasztani a templomi nyelvet.

az Amerikai Ortodox Egyház első nem született ortodox érsekének beszéde – Jónás érsek (eredeti neve: James Paffhausen), aki protestánsból lett ortodox 18 éves korában

Eva Brunne, magát püspöknek nevező svéd személy a XXI. század Luthere.

Nevezett bulvárceleb azzal hívta fel magára a figyelmet már korábban is, hogy a Svéd Evangélikus Egyház nevű ultraliberális-keresztényellenes-perverziótoleráns klubmozgalom első nyíltan homoszexuális „püspöke” 2009 óta.

Ezen kívül „házastársa” úgyszintén ”pap” a fenti szervezetben.

a „püspök” és „házastársa” éppen menetelnek a perverziót éltetve

Most ez a Brummi vagy mi is a pontos neve – elnézést kérve a hasonlatért a játékmackóktól – új ötlettel jött elő: le kell építeni a Svéd Evangélikus Egyház nevű klubmozgalom klubhelyiségeiben (templomaiban) és általában bárhol Svédországban a még megmaradt keresztény jelképeket. Ezek ugyanis zavarhatják esetleg a muszlim segélyvadászokat.

Brummika annyira reformista, hogy még egyes liberális protestánsok is felháborodnak tevékenységén – na, ez azért nem semmi. Ez kb. olyan, mint amikor az Al-Kaida aggodalmát fejezi ki, hogy az Iszlám Állam egy picit túl radikális.

A kereszténységet egyébként a svéd evangélikusok vitái nem érdeklik, hiszen minek avatkoznánk be mi keresztények egy idegen, nem-keresztény felekezet belügyeibe.

Ateista tévhit: Isten gonosz diktátor, aki abszurd szabályokat állít fel, s ezek megszegőit aztán bosszúból jól megbünteti.

Valójában egyetlen isteni törvény sem öncélű.

Egy görög teológus mondta: a keresztény hívő fejlődésének három szakasza van – rabszolga, bérmunkás, szabad ember.

• A rabszolga azért fogad szót ura parancsainak, mert fél a büntetéstől.
• A bérmunkás azért fogad szót ura parancsainak, mert elvárja cserében a jutalmat.
• A szabad ember viszont azért fogad szót ura parancsainak, mert érti, hogy ezek valójában nem is parancsok, hanem az ő saját javát szolgáló tanácsok, így a szabad ember önérdekből teljesíti a parancsokat, azért mert tudja, hogy azok éppen az ő javát szogálják.

Isten parancsa pontosan ugyanaz, mint egy anya tiltása kisgyermekéhez, hogy ne nyúljon bele a konnektorba. Ha pedig a kisgyerek belenyúl a konnektorba és megrázza őt az áram, az vajon a bosszúálló anya büntetése amiatt, hogy gyermeke szembement parancsával? Nem, nem az, az áramütés az anyától teljesen független következmény, s az anyai parancs pont arra volt, hogy megóvja gyermekét e következménytől. Ugyanez a helyzet Isten parancsaival is.

A következő képet jelentette meg egy oroszpárti magyar honlap:

A vita hatalmas lett.

A vitázók egy része egyetértését fejezte ki a képpel: igen, az iszlám terrorizmus feltétlen rossz.

Egy másik rész azonban botrányosnak, de legalábbis csúsztatásnak tartotta az összehasonlítást. Ez a másik rész is két egymással is vitázó alrészre oszlott.

Az egyik szerint a palesztínok harca nemes harc a „megszálló” zsidókkal szemben, s ennek legitím része akár az is, ami a képen látható.

A másik szerint a palesztín iszlám terrorizmus negatívum, de mégsem tehető azonosságjel az Iszlám Állam és Palesztína közé.

Elég jól érzékelhető a kép kapcsán pár tény:

• a mai oroszpárti magyarok egy része csak azért oroszpárti, mert a Jobbik is oroszpárti, de egyébként abszolút nem osztja az orosz hivatalos álláspontot sok kérdésben, ezek Oroszországban valamiféle antiszemitizmust támogató, zsidóellenes erőt látnak (ami természetesen abszurdum, köze sincs a valósághoz),
• egy másik rész oroszpárti és ezzel együtt muszlimellenes, osztva ezzel a mai modern nyugati újjobb általános nézetét, mely Oroszországban elsősorban valamiféle muszlimellenes erőt lát (ami ismét abszurdum, mert nem ez a valós helyzet),
• egy harmadik rész pedig képes a dolgokat előítéletmentesen vizsgálni.

Egyik korábbi munkahelyemen mondta a főnököm, hogy csak akarni kell, s teljesül az üzletember álma.

Látva mély hallgatásomat megérezte, hogy belül kinevetem őt, így hozzátette: "három hónapon belül a tevékenységünk sikeres lesz!".

Én a magam részéről sikeresen elmenekültem a cégtől. Ez volt életem első esete, hogy egy munkahelyen dolgozva aktívan kerestem más munkahelyet. Végül elmentem, bár nem volt meg az új helyem.

Azóta eltelt többször három hónap. Nézem a cég honlapját: egyfolytában „ideiglenesen átépítés alatt” szöveg tündöklik rajta.

Azt hiszem, mégsem jött be a hollywoodi sikerember süketelés...

A tavaly lelőtt maláj MH17-es járat esetéről elkészült a holland vizsgálóbizottság jelentése.

A jelentés fő megállapítása:

"az ukrán hatóságoknak le kellett volna zárniuk a légteret az ország oroszbarát szeparatistákkal vívott pusztító harc által érintett keleti térsége felett"

- igen, ez a legfontosabb megállapítás valóban, s ez a lényege a kijevista kormányzat felelősségenek.

Az utóbbi negyedszázad legidegesítőbb közéleti személyiségei.

A listába direkt nem tettem aktív, vezető politikust, ugyanis ha ezt tettem volna, csak belőlük állna a lista.

*

12.

Sas József (1939-) – az izzadságszagú magyar humor atyja.

A Kádár-rendszer utolsó éveiben Lenint simogatott, aztán gyorsan igazodott a ballib vonalhoz – mindig tehetségtelenül. Humorként akarta eladni az íztelen-szagtalan, dögunalmas politikai nézeteit, melyre a legjobb meghatározás: hányással terített, nihilizmussal kevert ultraliberalizmus.

Legutolsó vállalkozását, a Mikroszkóp Színpadot csak az mentette meg, hogy nem csak ő szerepelt benne.

11.

Andrassew Iván (1952-2015) – a lánglelkű cenzor.

Régivágású ballib megmondóember volt, aki szerint az igazi szólásszabadság azt jelenti: csak ballib vélemények hangozhatnak el. Szerinte a nem-ballib vélemények tiltása nem cenzúra, hanem felelősségteljes magatartás.

Saját magás messiásnak hitte, s képtelen volt belenyugodni, hogy ezt nem mindenki látja így.

10.

Lovas István (1945-) – az antiszemita alijázó.

Képtelen feldolgozni saját zsidó mivoltát, ezért ezt antiszemita összeesküvéselméletekkel kompenzálja, tahó stílussal megöntve. Minden mögött izraeli és zsidó mesterkedést lát.

9.

Vágó István (1949-) – a liberális hisztéria mosolygós arca.

Képtelen feldolgozni, hogy a nem mindenki ballib, aki ért valamihez. Szerinte sorcsapás, hogy vannak olyan művelt, tájékozott emberek is, akik nem hisznek a ballib eszmékben. Ezt az ellentmondást csak úgy képes feldolgozni, hogy az egész világot fasisztának mondja.

8.

Hofi Géza (1939-2002) – a Kádár-kor szelepe.

Sajnos a demokrácia beköszöntéhez azonban képtelen volt alkalmazkodni. A szólásszabadságot a korlátlan trágárkodás és gyalázkodás szabadságaként értelmezte, a szabad véleményt pedig a ballib eszme feltétlen, alávaló kiszolgálásaként. Tehetséges humoristából idős korára tehetségtelen és trágár politikai szónok lett.

7.

Nagy Bandó András (1947-) – a magyar ballib Coelho.

Rendszernyaló, közhelypuffogtató bérhumoristaként kezdte a kommunizmus alatt, majd folytatta ezt ballib bérencként. Álmondanivalók és ökörségek – ebben volt a legjobb.

Jó hír vele kapcsolatban: 60 éves korában szakított korábbi életével, s elkezdett önállóan gondolkodni. Azóta ezért ki is tagadta őt a ballib agytröszt.

6.

Bayer Zsolt (1963-) – a büdösszájú terminátor.

A ballib eszme fanatikus hívéből a Fidesz fanatikus híve lett, átmenet nélkül. Óriási teher minden eszme számára, melyet éppen támogat. Éles eszű elemző, sokszor helyesen is lát a dolgok mögé, de helyes elemzéseit is olyan mértékű bunkósággal adja elő, hogy az mindenkit elriaszt és elgondolkoztat, vajon nem az ellentétes álláspont igaz-e.

5.

Debreceni József (1955-) – a robotszolga.

Képtelen önállóan gondolkodni, mindig szüksége van egy tévedhetetlen vezérre, ez egyszer Antall, majd Orbán, aztán Gyurcsány. Sosem kételkedik éppen aktuális vezére egyetlen szavában sem.

Egyszer képes volt értelmes cikkeket írni, de ezt azóta sikeresen leküzdötte.

4.

Bartus László (1961-) – a ballib-kurucinfós blogger.

Fanatikus szektatagból fanatikus ballib lett, aki mindenhol az alvó ellenséget keresi. Mára megtalálta az ellenséget Magyarország teljes lakossága személyében, ebbe beleértve az az összes ballib pártot és az összes ballib megmondóembert is. Minden mögött fasiszta katolikusokat és muszlim terroristákat lát. Az egyetlen ember, aki szerint még Gyurcsány is része a katolikus-fasiszta-orbánista összeesküvésnek.

Ötven darab fanatikus hívével együtt évente megalapítja az egyetlen magyar demokratikus pártot, majd feloszlatja azt, miután befurakodott ellenségeket talál benne, s aztán újra pártot alapít.

Szerinte a kereszténységgel a fő baj, hogy az nem egy zsidó szekta.

Orbánnál csak egy embert utál jobban: korábbi messiását, Németh Sándort.

3.

Iványi Gábor (1951-) -  az antiorbánista vallás megalapítója és főpapja.

Azt hiszi, hogy a kereszténység fő feladata az ultraliberális propaganda terjesztése. Az úgynevezett tolerancia nevében hajlandó Krisztust is megtagadni. Diktatúrának hallucinálja, ha nem kedvenc pártja nyert választást. Időnként fél napot éhségsztrájkol.

2.

ifj. Hegedűs Lóránt (1968-) – a díszmagyar álpap.

Iványi Gábor ellentétes tükörképe, azzal az eltéréssel, hogy szerinte a kereszténység fő feladata nem a liberalizmus, hanem a szélsőjobb eszmék terjesztése.

Hatásosabb fegyver a kereszténység ellen, mint száz állig felfegyverezett ateista. Mindenhol ott van, ahol kárt lehet okozni a kereszténységnek, s ilyenkor fáradtságot nem ismerve munkálkodik.

1.

Balavány György (1968-) – a magyar főateista.

Ateista blogger, aki fanatikus fideszesből fanatikus ballib lett, s eközben szakított Jézussal is. Életcélja a kereszténységből valahogy ultraliberális szektát fabrikálni, ha lehet homokos értékrenddel.

*

Bocs, FSP, hogy nem tettelek bele a listába: még dolgoznod kell, hogy kiérdemeld!

A ballibek kedvenc állata, egy földikutya látogatott meg álmomban.

A földikutya két lábra állt ágyam mellett és rám nézett várakozva. Éreztem, valamit mondanom kell. de azon gondolkodtam, hogyan is kellene egy földikutyát megszólítani. Végülis ezt mondtam:

- Egyedem-begyedem, földikutya, üdvözöllek.

Ekkor a földikutya is üdvözölt, majd elmondta, ő egy időutazó kisállat, s most beszámol nekem a világról 2115-ben.

2115-ben már az egész világ teljesen toleráns, pl. az ENSZ alapokmányába is bele van írva a pedofób gyűlölködés tilalma, s mivel a nemi élet alsó korhatára a betöltött 6 év, a szülőknek tilos beleszólniuk gyermekük párválasztásába. A WHO is törölte azóta a pedofíliát a betegségek listájából.

Emellett a leghaladóbb skandináv protestáns felekezetek betiltották a keresztet annak kirekesztő mivolta miatt, s immár egyházi áldást kapnak a pedofil párok. Luxemburgban pedig immár nyíltan pedofil ember a miniszterelnök. A progresszióért erősen harcol Hollywood is, tavaly egy magyar film, A szerelem jogáért alkotás nyert díjat, mely elmeséli a 64 éves Perverzó Buzák bácsi és 6-éves párja, Rózsa Zolika romantikus kapcsolatát, valamint azt, hogy ezt a szeretnivaló párt hogyan taszítják ki, rekesztik ki a fasiszta magyar keresztények.

Azt is elmondta, egyes országokban sajnos még ma is vannak problémák. Pl. Magyarországon a lakosság egy része még mindig hisz a keresztény baromságokban, pedig azokon minden igazi liberális kisgyerek jókat nevet. Szerencsére azonban már Magyarországon is többségban vannak az európai, haladó gondolkodású emberek. Idén pl. Budapest VII. kerületében, az Orbán Viktor út és a Göncz Árpád utca kereszteződésében Gyurcsány Mohamed miniszterelnök felavatta a Rózsaszín Buzogány Tornyot, ez egy oktatási intézmény, mely toleranciára neveli a kisgyerekeket és szexuális felvilágosítást nyújt az óvodásoknak.

Azt hiszem, hogy a földikutya egy párhuzamos valóság jövőjéből jött, de ezt már nem tudtam megkérdezni tőle, mert a karórájára nézett és eltűnt.

Gyakori ateista érv, hogy a korai kereszténység esetleg még jó úton járhatott, de később megromlott. A jellemző érv: megrontotta Konstantin császár, ill. maga az államegyházzá válás, vagy a zsinatok megváltoztatták az eredeti tanítást.

A kereszténységben különbséget kell tenni 3 dolog között: dogma, kánon és álláspont.

A dogma Istentől van, megváltoztathatatlan igazság.

A kánont az Egyház hozza létre, kötelező érvényű, be kell tartani, de nem örök igazság, hiszen változott és változhat.

S utoljára az álláspont vagy vélemény. Ez időben és térben változó, az elfogadása ajánlott, de nem több ennél. Vitatható is akár.

A keresztény egyházszervezet dogmatikai alapja a hármas felosztás (püspök – pap – diakónus), valamint a püspöki és papi funkció korlátozása a férfiakra.

Minden más nem dogmatikai kérdés, hanem a gyakorlatban kialakult rend, a meglévő viszonyok által keltett igények mentén.

A kezdetekben városonként egy egyházközség létezett, aminek vezetője a püspök volt, akit segítet(tek) a pap(ok) és a diakónus(ok).

Amint azonban a hívők száma növekedett, már nem volt elég városonként egy-egy egyházközség. Ekkor történt az a változás, hogy maradt a városonkénti egy püspök, akinek megbízottjai lettek az egyházközségeket vezető papok.

Az apostolok alapította egyházközségek a kezdetektől nagyobb tiszteletet élveztek. Alexandria, Antiochia, Cyrene, Efeszosz, Karthágó, Róma, s természetesen a legelső egyházközség Jeruzsálemben.

A nagyobb városok lassan elkezdtek kiemelt szerepet játszani a környező kisebb települések számára. Gyakorlati okokból ezek a központok jellemzően az illető római tartományok székhelyén jöttek létre. Ugyanaz ez oka annak is, hogy Róma lett az első számú központ: hiszen Róma volt a Római Birodalom fővárosa.

A későbbi katolikus magyarázat szerint a Római Egyház elsőbbségének oka az, hogy azt Péter alapította, az a Péter, akit Jézus az Egyház vezetésével bízott meg. Azonban ez tévedés: Péter az Antiochiai Egyház alapítója is, azaz e logika alapján az Antiochiai Egyháznak is elsőrendű szerepet kellene játszania Rómával együttesen.

Mivel ez az egész terjedési folyamat nem alapult dogmán, ez nem egyformán zajlott le mindenhol.

Egyiptomban az alexandriai egyházközség hírneve akkora volt, hogy vezetője, az alexandriai pápa (vagy pátriárka, de a pápa a gyakoribb elnevezés) alatt alakult ki az egyházi szervezet, azaz a püspökök mai szóval vikáriusok lettek, az alexandriai pápa helyi képviselői. Kis-Ázsiában az érsekek inkább, mint a püspökök közti “első az egyenlők között” státuszt élvezték. Nyugaton a római pápa a kezdetektől hasonló szerepet jétszott, mint Egyiptomban az alexandriai pápa.

Az új területeken létrehozott egyházközségek élete sem alakult egyformán. Nyugaton és Egyiptomban minden új egyházközség a legfontosabb központ – Róma és Alexandria – alá tartozott a továbbiakban is. (Ez a helyzet Alexandriát illetően csak a XX. században változott meg, amikor az alexandriai pápa függetlenséget adott az Etióp Egyháznak.) Keleten viszont az új egyházi központok idővel fügetlenséget kaptak eredeti központjuktól: az első eset a Ciprusi Egyház, mely az V. sz. elején lett független addigi központjától, Antiochiától.

Természetesen “függetlenség” alatt kizárólag jogi függetlenség értendő, sosem hitelvi!

A IV. sz. elejére tehát alakult ki az a rend, hogy van 5 legfontosabb püspökség: Alexandria, Antiochia, Jeruzsálem, Konstantinápoly, s végül a köztük első helyet elfoglaló Róma. A korábban másodlagos jelentőségű Konstantinápoly úgy lett az ötös csoport része, hogy a Birodalom fővárosa át lett helyezve Rómából oda. Ebből is látható a gyakorlati szempont az egyhászervezet alakulásában.

Később keleten a független egyházközpontok száma növekedett: az első a már említett Ciprus volt.

A szerzetesség csak a III. században alakult ki, legelőször Egyiptomban, aztán onnan elterjedt Kis-Ázsiába, majd az egész Egyházban fontos intézmény lett. Később kialakult az a szokás is, hogy a püspököket a szerzetesek közül választották.

A szerzetesek elvonultak a világtól, nem éltek nemi életet, nem voltak házasok. Viszont a házasságtól való tartózkodásnak természetesnek kellett lenni, a művi meddőtlenítés (ill. csonkítás) szigorúan tilos volt, sőt ez kizáró okká vált a szerzetessé szentelésnél.

Így alakult ki: a szerzetesek és a főpapok nőtlenek, az egyházközségi papok pedig házas, családos emberek. (A római pápa a XI. században bevezette a nőtlenséget minden pap számára, azóta a római pápa alá tartozó papok nőtlenek, ill. nem kizárólagosan, ugyanis a nőtlenség kötelezettsége csak a latin rítusú papokra vonatkozik, a nem latin rítusú katolikus papok mind a mai napig házasok, így manapság a katolikus papok kb. 5 %-a házas.)

Ma a kereszténység apostoli hagyományt tartó része fenntartja a fenti egyházi szervezetet.

A bekövetkezett három egyházszakadás (431, 451 és 1054) miatt azonban jelenleg a történelmi, ősi főpapi tisztségeket egynél több személy tölti.

Alexandriai pápából 536 óta kettő van, 1215 óta pedig lett egy harmadik is. Antiochiai pátriárjából 518 óta kettő van, 1098 óta pedig lett egy harmadik is.

Jeruzsálemi pátriárkából 638 óta kettő van, 1099 óta pedig három.

De mindez a szerencsétlen körülmények tragikus következménye.

Sok hívő és egyben aktívan politizáló keresztény hajlamos arra, hogy saját politikai szimpátiáját megtámogatni próbálja vallásával is. A jobboldali szerint az igazi keresztény jobboldali. A liberális keresztény szerint Jézus is liberális volt. A balos keresztény szerint az igaz keresztény balos. A szélsőbalos szerint Jézus kommunista volt, a fasiszta keresztény szerint meg a fasizmus az igazi keresztény eszme. Mindez badarság.

A politika és a vallás két különálló sík. Egy hívő keresztény lehet bármilyen politikai áramlat híve – szélsőjobbos, szélsőbalos, liberális, konzervatív, szocialista, újjobbos, újbalos, bármi egyéb -, de lehet éppen apolitikus is. Természetesen amikor egy hívő politikai ideológiája és vallásos hite valamiben ütközik, akkor a hívő köteles a hitet választani, de az ilyen ütközési pontok nem gyakoriak. Pl. nem lehet egy keresztény rasszista, nem támogathatja a materializmust, az abortuszt, az egyneműek házasságát, a szabad szexet, a pedofíliát, a homoszexualitást, s más hasonló ügyeket, de ezen ügyek száma véges, azaz a politizáló keresztény szinte minden esetben szabadon választhat politikai álláspontot, s ezzel nem fogja megsérteni hitét.

A kereszténységnek emellett nincs államelmélete, nem létezik keresztény szempontból ideális állam. Azaz ebben a kereszténység erősen eltér pl. az iszlámtól, melynek van saját, teológiailag kötelező állameszméje.

A kereszténység, amikor megalakult idegen, ellenséges környezetben létezett. Aztán ez megváltozott a IV. században, amikor a Római Birodalomban államvallás lett belőle. Lassan kialakult keleten a cezaropapizmus, nyugaton pedig a papocezarizmus, de egyik sem lett sosem állameszme, mint ahogy a keresztény államvallású államok sem lettek ideális államnak nyilvánítva. Az államvallássá válás nem hatott ki a keresztény tanításra, az államvallásiság kizárólag praktikus, gyakorlati kérdés lett. Így amikor a kereszténység megszűnt államvallás lenni – akár azért, mert a környezet muszlim lett, akár azért mert az szekuláris-liberális lett -, az ugyanúgy érintetlenül hagyta a keresztény hit alapjait.

Az, hogy vannak egyes POLITIKAI irányzatok, melyek kereszténynek nevezik magukat (pl. kereszténydemokrácia, keresztényszocializmus, keresztény-nemzeti eszme, stb.) annyit jelent: az illető politikai ideológiák valamilyen módon és részben elfogadják a kereszténység alapelveit, de ez távolról sem jelenti, hogy ezek az eszmék keresztény politikai eszmék lennének, ilyenek nem is lehetnének, mert keresztény politikai eszmék egyszerűen nem léteznek

Hiába volt Magyarország és Bulgária ugyanabban a politikai rendszerben 40 éven keresztük, a rendszer leomlása után mégis a legtöbb dolog különböző lett politikai szempontból.

Íme a legérdekesebb különbségek a két ország politikai élete között az utóbbi negyed évszázad során.

Magyarországon a kezdetek kezdetén is a fő elválasztóvonal a “liberálisok” és a “nemzetiek” (korabeli szóval: urbánusok és népiek) között húzódott, melyben az ex-kommunisták másodlagos szerepet játszottak, majd ők is csatlakoztak ehhez a kétosztatú játékhoz, a liberális oldalt erősítve. Magyarországon egyszerűen nem maradt nyoma se a kommunista eszmének, annak még reformverziójában sem, sőt a szocialista eszmék sem gyökereztek meg: ehelyett liberális contra nemzeti lett a fő ellentét, Tulajdonképpen ez máig a meghatározó, a sajátos csupán az, hogy a Fidesz, mely korábban a “liberális” tábor egyik alkotóeleme volt mára a “nemzeti” tábor vezető erejévé vált.

Ezzel szemben Bulgáriát egészen az ezredfordulóig meghatározta a “kommunista” contra “antikommunista” ellentét. A kommunista oldalon persze a hagyományos kommunista eszme marginális lett (de nem tűnt el!), a fő eszme a reformkommunista és a szocialista lett, s kisebb jelentőséggel ugyan, de a nacionalista eszme is a  kommunista oldalon bukkant meg. Az antikommunista oldalon pedig együtt léteztek egymással egyébként teljesen összeférhetetlen eszmék: agrárbalosok, zöldek, liberálisok, konzervatívok, s az 1944 előtti rendszer fanatikus hívei.

Magyarországon a “jobboldal” a nemzeti szinonímája lett, a “baloldal” pedig a liberálisé. A magyar “baloldali” ezért ellenzi az államosítást, mindent privatizálni akar, nem szereti a szakszervezeteket, ellenzi a minimálbér emelését, s legfőbb szempontja a tőke érdekeinek maximális védelme.

Bulgáriában e tekintetben a “jobboldal” és a “baloldal” jobban hasonlít e szavak eredeti jelentéséhez. Bulgáriában is megjelentek ugyan a liberálisok a baloldalon, de fő terük ma is a jobboldalon van. Ennek folyománya az, hogy míg Magyarországon a különféle Soros- és hasonló alapítványok, “civilsegítők” szinte kizárólag a baloldalt támogatják, addigugyanezek a szervezetek Bulgáriában a jobboldalt pénzelik.

Mint mondtam, Bulgáriát egészen az ezredfordulóig meghatározta a “kommunista” contra “antikommunista” ellentét, azonban az ezredfordulón csupán az a változás állt be, hogy megjelent egy harmadik erő – a volt bolgár cár pártja -, mely megszűntette az eredeti ellentétet. Alig 8 év alatt azonban a cári párt marginalizálódott, s kinőtt belőle a jelenleg is kormányzó GERB párt. S szépen visszállt a korábbi ellentét: egyik oldalon a baloldal, a másikon immár a GERB vezette jobboldal. A különbség: a GERB a korábbi jobboldalhoz képest kevésbé dogmatikus, kevésbé liberális.

Geopolitikai értelemben így mára Magyarországon és Bulgária a két oldalra pont az ellenkező jellemző:

• magyar baloldal és bolgár jobboldal: erősen támogatja a nyugati értékeket, a nyugati rendet, azzal szemben legfeljebb enyhe kritikát fogalmaz meg.
• magyar jobboldal és bolgár baloldal: erősen vagy mérsékelten kritikus a nyugati értékekkel, a nyugati renddel szemben, azt nem vagy csak fenntartásokkal támogatja.

Ennek folyománya az is, hogy míg Magyarországon a nacionalizmus egyértelműen “jobboldali”, addig Bulgáriában “baloldali”.

A jelenlegi bolgár parlamentben 8 párt van. Ez helyi rekord egyébként. A bolgár választási rendszer szinte teljesen arányos, minden párt bejut, aki országos szinte legalább 4 %-nyi szavazatot szerez, s a mandátummegosztás a küszöböt megugrott pártok között teljesen arányos.

A bolgár parlamenti pártok:

• GERB – 35,0 % – a jelenlegi fő jobboldali párt, a volt cári pártból 2006-ban elszakadt szófiai főpolgármester által létrehozott párt,
• Bolgár Szocialista Párt – 16,3 % – a fő baloldali párt, a volt kommunista állampárt utódja, szocialista jellegű, de vannak szoclib és kommunista vonásai is, hivatalosan a magyar MSZP testvérpártja, de annál jelentősen balrább áll és eurószkeptikusabb is,
• Mozgalom A Jogokért És A Szabadságokért – 15,9 % – hivatalosan liberális párt, a valóságban ideológiamentes és a bulgáriai törökök és muszlimok etnikai pártja, az előző, szocialista vezetésű kormánykoalíció tagja volt, ez a legutáltabb párt Bulgáriában,
• Reformátor Tömb – 9,6 % – a volt hagyományos jobboldal utódja, jelenleg részt vesz a GERB vezette kormánykoalícióban,
• Hazafias Front – 7,9 % – a Támadás Pártból kiszakadt radikális nacionalista párt, a Támadás Pártnál mérsékeltebb, jelenleg részt vesz a GERB vezette kormánykoalícióban,
• Bolgár Demokratikus Központ – 6,3 % – egy újságíró által tavaly létrehozott párt, hivatalosan konzervatív, a valóságban jelentéktelen, mára teljesen marginális lett,
• Támadás Párt – 4,6 % – radikális nacionalista párt, erősen oroszpárti és nyugatellenes, az előző, szocialista vezetésű kormánykoalíció tagja volt
• Bolgár Újjászületési Alternatíva – 4,6 % – a Bolgár Szocialista Pártból kiszakadt párt, az anyapártnál gazdaságpolitikailag jobbra áll, viszont ezzel együtt EU-kritikusabb és oroszpártibb nála, jelenleg részt vesz a GERB vezette kormánykoalícióban,

A magyar viszonyokat nem vázolnám, ezt úgyis minden olvasó tudja.

Toleránsnak egyedül a bűnös iránt kell lenni, sosem a bűn iránt. Az igazi keresztény nagyon intoleráns a bűn iránt.

Nem szólhatsz más bűne miatt, ha te is bűnös vagy? Ha így lenne meg se szabadna szólalni bárkinek is, hiszen mindenki bűnös valamiben.

Mi akkor a „saját szemedben a deszkát se látod, máséban a szálkát is” figyelmeztetés lényege? Nem az, hogy ne vegyük észre a bűnt, hanem az, hogy ne ítélkezzünk.

Semmiképpen sem igaz a keresztényellenes kiforgatott ige, mely szerint mivel mi is bűnösök vagyunk, így tűrjük a bűnt. Pont fordítva: Jézus példajával legyünk maximálisan intoleránsak minden bűn iránt, s ezzel együtt teljesen toleránsak a bűnösök iránt.

1997-ben elhatároztam, hogy politikai karriert fogok építeni.

Ekkor már túl voltam két párttagságon (1988-1995 között a Fidesz tagja voltam, 1989-1993 között pedig az SZDSZ tagja). A 90-es évek közepén megváltoztak addigi politikai nézeteim, ezért léptem ki mind a kettőből.

Ekkor érdeklődni kezdtem a fasizmus iránt (hozzáteszem, a német náci verzió sosem vonzott, engem inkább a spanyol változat érdekelt). Az egyik szomszédom a MIÉP helyi vezetője volt, ráadásul igencsak kellemes ember, így adott volt, hogy a MIÉP-pel lépjek kapcsolatba.

El is mentem pár MIÉP-gyűlésre, részben jó volt, részben nagyon nem. A döntő negatív mozzanat az volt, hogy elmentem meghallgatni személyesen Csurka István előadását. Jól emlékszem, a Budakeszi Művelődési Házban tartott Csurka egy kb. egyórás előadást.

A bevezető szavakat Győri Béla. a MIÉP elnökségének tagja tartotta. Annyira demagóg volt, hogy hirtelen egy 80-as évekbeli kommunista tömeggyűlésen éreztem magamat. Aztán jött Csurka: mondott pár érdekes dolgot, ez tény, de áradt belőle a felsőbbrendűség érzete a jelenlévőkkel szemben. Na, ekkor döntöttem el, hogy nem akarok MIÉP-tag lenni, mert minek legyen az ember olyan párt tagja, melynek vezetője hülyének nézni a saját tagságát.

Közben kapcsolatban álltam a KDNP-vel is – ez még nem a mai Fidesz-részleg KDNP voltam, hanem a Giczy-féle független KDNP, mely akkoriban félig-meddig baráti viszonyban, amolyan hallgatólagos szövetségben állt a MIÉP-pel.

A KDNP-nél is voltam pár gyűlésen. Itt egy egészen más szintet láttam a MIÉP-hez képest, nem volt se demagógia, se félrebeszélés, se lenéző hozzáállás. Viszont a helyi tagság szinte teljesen nyugdíjasokból állt, így nem igazán éreztem magamat jól. Bár még fontolgattam egy ideig, ne lépjek-e be, ez sosem történt meg. Aztán 1998-ban a KDNP eleve szétesett részekre, s már nem volt hová belépni. Illetve lehetett volna belépni a fideszes új KDNP-be, de nem tartottam hitelesnek a Fideszt.

Szóval végülis 1999-ben eldöntöttem: mégsem szeretnék politikai karriert. Ekkor ismét változtattam politikai nézetemein, de már nem volt egyetlen olyan párt, mellyel valóban egyet tudtam volna érteni. Hozzáteszem: ilyen mind a mai napig nincs. Tudtam: politikai karrierhez el kell hallgatnom valódi véleményemet bizonyos esetekben, de ez meg taszított, nem bírtam volna ezt megállni.

Személyiségi jogi okokból a személyazonosságot felfedő adatokat töröltem.

Munkakönyv:

Szakszervezeti tagsági könyv:

Párttagsági könyv, ez a kedvencem, mert látható a tagdíjfizetésből mikor szűnt meg a Párt:

A tudományos cáfolat téveszméje, azaz a tudomány megcáfolta a Bibliát.

Lásd: a világ nem 6 nap alatt jött létre, nem a Föld a világ közepe, ill. új verzióban: evolúció, multiverzum, stb.

A vallás – a közhidelemmel ellentétben – nem egyfajta tudománypótló valami. Azaz nem igaz, hogy a vallás folyamatosan szorul vissza, mivel a tudomány egyre többet magyaráz meg a világból, ami miatt egyre kevesebb hely marad  a vallásnak.

A valóság más: a vallás nem része a tudománynak, s nem foglalkozik tudományos kérdésekkel.

Mindig felmerül erre ellenérvként, hogy “dehát x éve a keresztények ezt és ezt mondták, pedig ma már tudományosan bizonyított, hogy ez nem így van”. Igen, ez igaz, de ennek nincs vallási kihatása. Lássuk miért!

A kereszténységben különbséget kell tenni 3 dolog között: dogma, kánon és álláspont.

A dogma az Istentől van, megváltoztathatatlan igazság.

A kánont az Egyház hozza létre, kötelező érvényű, be kell tartani, de nem örök igazság, hiszen változott és változhat.

S utoljára az álláspont vagy vélemény. Ez időben és térben változó, az elfogadása ajánlott, de nem több ennél. Vitatható is akár.

A kereszténység természettudományos kérdésekkel SOSEM foglalkozott dogma vagy kánon szintjén, ezek mindig az álláspont szinten voltak, ha egyáltalán voltak.

Pl. 500 éve – az akkori tudomány alapján – az volt a általános nézet, hogy a Föld a világ központja, 400 éve az, hogy a Nap a világ központja, 150 éve az, hogy a Nap egy csillag a Tejút egyik külső karjában, 50 éve meg az, hogy maga a Tejút is csak egy a sok galaxis között és nincs is közepe a világnak, mert állandóan tágul.

Valójában fentiek egyikét sem hirdeti/hirdette az Egyház, de nyilván minden korban felhasználta az aktuális tudományos ismereteket. Manapság pl. az ősrobbanáshoz szokás hasonlítani a teremtést, pedig lehet, hogy 50 év múlva az lesz a fizika álláspontja, hogy az ősrobbanás nem is a világ kezdete, hanem pl. egy világegyetem kiválása egy másikból. Ez esetben 50 év múlva az Egyház is az akkori általános nézeteket fogja felhasználni.

Mindez azonban mindig kiegészítés csupán. Az Egyház igazsága nem ezen dől el, ezek legfeljebb segítő módszerek a hittérítéshez, miközben maga a hit nem kapcsolódik egyáltalán ezekhez a kérdésekhez.

Pl. a teremtés kérdése. Az egyetlen, amit az Egyház hirdet: a világot Isten teremtette. Hogy ez tudományosan hogyan magyarázandó, az nem teológiai kérdés és tökéletesen érdektelen az Egyház szempontjából.

Minden korban az Egyház valójában éppen azt “hitte” tudományos kérdésekben, amit az akkori tudomány is. Sosem született egyházi döntés semmilyen tudományos kérdésről. Miért nem? Mert nem ez az Egyház dolga.

Na de, jön a felvetés, akkor miért harcolnak a régészet, az evolúció ellen a keresztények, miért hirdetik, hogy a Föld alig 6000 éves? A helyzet az, hogy ilyen nézeteket csak egyes keresztény fundamentalista újprotestás felekezetek hirdetnek, s az általuk használt teológia és ideológia teljesen idegen az apostoli eredetű keresztény hagyománytól.

A témáról teljesen objektívan tudok írni, mivel sosem építettem karriert, sőt ma már ez szándékomban sem áll. Egyszerű szürke aktatologatóként tengetem életemet egy hatalmas multicégnél, s a munka számomra az élet másodrendű kérdése, melyre rá vagyok kényszerülve azon okból, hogy nem rendelkezem elegendő vagyonnal életem biztosítására. Azaz semmilyen szempontból sem vagyok érintett a kérdésben.

Lássuk most mi a különbség karrier és karrier között, egy diktatúrában és egy demokráciában. Életem első 22 évében diktatúrában éltem, így rendelkezem kellő tapasztalattal. Életem ez után következő eddigi 26 évében pedig demokráciában éltem, azaz erről is van elegendő tapasztalatom. Mondhatni: eddigi életem majdnem felerészben az egyik rendszerben, felerészben a másikban telt el.

Egy diktatúrában nincs civil szféra, nincs független gazdaság – vagy, ha a diktatúra enyhébb típusú: ezek csak erősen korlátozottan vannak meg -, így minden a politikától függ. Ennek következtében az átlagember, ha karriert szeretne, kénytelen kibékülni a hatalommal, kénytelen legalábbis nyilatkozati szinten elfogadni az államideológiát. Akkor is, ha egyáltalán nem áll szándékában a karrier politikai vonalon, ugyanis egy diktatúrában minden része valamilyen szinten a politikai vonalnak.

Ezzel szemben egy demokráciában a civil szféra és a gazdaság független tényezők, ezeknek csak egy része áll függésben az éppen hatalmon lévőktől, azaz szabadon építhető karrier a hatalom passzív vagy aktív elutasítása mellett is.

Természetesen tévedés a demokrácia szabadságát teljesnek mondani. Ez ugyanolyan tévedés, mint abszolút rabságként leírni a diktatúrát.

Minden rendszernek, a demokráciának is vannak alapjai, s ezeket az alapokat megsérteni minden esetben életveszélyes, akkor is, ha ez az életveszély nem magát a halált jelenti, hanem mondjuk csak az egzisztenciális ellehetetlenülést. Mondjuk ha valaki pl. kommunista iszlamiszta pedofil holokauszttagadó, nehéz dolga lesz anélkül egy európai demokráciában, hogy ne rejtse el nézeteit, akkor is, ha ezen nézetek egyikét sem tiltja az adott országban jogszabály.

A demokrácia és a diktatúra között a különbség kb. az, mint egy kutya esetében, ha azt láncon tartják, vagy csak a saját ketrecében mozoghat, vagy pedig mozoghat szabadon az egész lakásban és telken. Mindez mind korlát, de persze nagy a különbség a korlátozás foka között.

Nem fogadható el a Biblia a benne lévő ellentmondások miatt, valamint azért, mert jóval Jézus után íródott. Ez a következő tévhit.

Ezen kívül a kereszténység egyes elvei nincsenek meg a Bibliában. A Jézusban való hit rendben van, de az Egyházban való nem, mert az Egyház elferdítette a tanítást. Sőt, Jézus nem is alapított semmilyen egyházat.

Lássuk e téveszmék cáfolatát!

A Biblia egy hitbuzgalmi iromány, ez az EGYETLEN célja. Minden más csak “dísz” benne. Ettől még lehetnek benne érdekes lírai részek, történetek, példabeszédek, de mindez csupán a hitbuzgalmiság eszköze. A Biblia célja: mozgósítani Jézus Krisztus nevében, az örömhírt tudatosítani. Igen, vannak ellentmondások a Bibliában, hiszen több szerző írta. Ezért van az, hogy a Biblia önmagában, az apostoli hagyomány nélkül, csupán egy könyv. Sőt, a kereszténység egyes alapelvei be se kerültek a Bibliába!

A protestáns “sola scriptura” elve abszurdum, sőt hozzátehető: nem-bibliai elv, hiszen a Bibliában sehol sem szerepel ez az elv.

Teljesen hamis az az álláspont is, mely szerint volt valamiféle eredeti, “jó” kereszténység, amelyet valaki később (Pál apostol még az I. században, vagy a IV. században az államvallássá vált kereszténység idejében) meghamisított. A magyar szélsőjobb szerint pl. Pál zsidó érdekek mentén ferdítette el a keresztény tanítást. Mások szerint a IV. században Konstantin császár írta át a kereszténységet, az állami érdekek mentén.

Egy másik verzió szerint volt egy igazi titkos-keresztény irányzat és egy rossz zsidókeresztény irányzat. Ez a történet különösen népszerű az ezotéria iránt érdeklődők körében.

Valójában az Egyház története a kezdeti időkben éppen arról szólt, hogy az apostolok, majd az egyházatyák hogyan védekeztek az eretnekségek ellen, s a korai idők két nagy eretneksége a zsidó-kereszténység és a gnoszticizmus volt.