Az idei magyar homokvonaglás kereteiben belül volt egy előadás, ez az álkeresztény vonal. Véletlenül találtam rá, a YT feldobta nekem:
Figyelmesen meghallgattam (nézni nem volt erőm, de háttéranyagként meghallgattam), s van egy kérdés, ami nem hagy nyugton.
Elmagyarázom.
Ha jól veszem ki, itt olyan emberek problémáiról van szó, akik szeretnének keresztény közösségi életet élni, de közben nem szeretnék megtartani a keresztény közösség élet szabályait. S nem csak azért nem akarják megtartani a közösségi szabályokat, mert azok őket személyesen érintik, hanem azért is, mert azokat eleve téveseknek hiszik.
Dehát akkor mi is derül ki ebből? Az, hogy ezeknek az embereknek nem keresztény közösség kell, hanem közösség. Ezzel semmi gond, jó és hasznos dolog közösséghez tartozni, én kifejezetten sajnálom, hogy autista mivoltam miatt sose éreztem szükségletet közösségi létre, mert nyilván jó lehet: az ember támogatást kap fizikai és lelki értelemben is.
Próbálom elképzelni: eljárok pl. a vegatáriánus klubba, ott jók a tagok. Csak éppen idővel rájövök, szerintem hülyeség a vegetarianizmus. Miközben az ottani társaságot továbbra is élvezem. Elkezdek panaszkodni, miért nem fogadja el a vegetáriánus klub a húsevést? Nem inkább azt teszem, hogy az ott megismert haverokkal a klubon kívül is szervezek közös programokat, így megmarad a kellemes társaság is, de nem nyom tovább a vegetáriánus eszme?
Szóval nem értem: mi akadályozza meg a kereszténységet elutasító ex-keresztény homokosokat, hogy saját klubokba tömörüljenek, s ott jól érezzék magukat?
Bulgária egyik sajátossága a kevés víz. A talajvíz is kevés, sokkal kevesebb forrás van, mint Magyarországon, s nagy folyók sincsenek.
Íme egy erősen sematikus térkép minden nagyobb bulgáriai folyóról:
Igazi nagy folyó 1 van: a Duna, mely azonban Bulgáriában mindig határfolyó. Eredetileg a Duna végig határfolyó volt, de Románia sikeresen megszerezte a terület egy részét, így ma Észak-Dobrudzsa román.
Az összes többi folyó méret szerint 3 kategóriába osztható, magyar párhuzammal:
"Maros" kategória: ez a Marica, a Meszta, s a Sztruma,
"Sió" katagória: az összes többi, amit jelöltem a térképen,
minden más "Rákos-patak" kategória.
A három nagy azonban kifolyik az országból. A Meszta és a Sztruma Görögországban folytatódik (a Meszta görög neve Nesztos, a Sztruma görög neve Sztrimonasz) és a Égei-tengerbe torkollik. A Marica pedig görög és török területen megy tovább, megint az Égei-tengerig, a görög-török kontinentális határ 90 %-a a Marica középvonalában húzódik (a Marica görög neve Evrosz, török neve pedig Meriç).
Eredetileg egyébként mind a 3 folyó torkolata bolgár területen volt, de Bulgária elveszti 1919-ben az Égei-tengeri tengerpartját a "bolgár Trianon" (Neuilly-sur-Seine-i békeszerződés) következtében, majd azt megpróbálja ugyan visszaszerezni később, de ez alig 3 évig tart (1941-1944).
Szófiában sokáig vízhiány volt. A Szófián áthaladó vizek Rákos-patak méretűek, íme az egyik szófiai patak:
Szófiának a fő ivóvízforrása a Szófia mellett elhaladó Iszkar folyón kialakított víztározó, íme a víztározó délkeleti része:
A kommunista idők kezdetén volt egy gigantikus terv az Iszkar és a Sztruma kiszélesítésére, s a két folyó összekötésére, hogy hajózható útvonal legyen a Duna és az Égei-tenger között. Aztán a terv el lett hagyva, miután Görögországban a kommunistáknak nem sikerült hatalomra kerülniük a II. vh. után. Ha a terv megvalósult volna, az Iszkar-víztározó a mostani sokszorosa lett volna, s kikötőként is funkcionált volna.
Az átlag bolgár folyók így néznek ki, ez a Jantra:
Sok háziállatom egyike Bohljumir, a szárazföldi csiga. Tudományosan nevén Lissachatina fulica, arról híres, hogy ez a létező legnagyobb csigafajta.
A népszerű nézet szerint a csigák a legostobább állatok a világon, a bogarak alatt vannak, éppen csak kicsivel a növények felett. A csigákat háziállatként tartóknak gyakori tanács: a csiga-terráriumba kissé ferdén tedd bele a vizes edényt, mert a csiga olyan buta, hogy belemászik és megfullad benne.
Látszólag tehát ez egy nagyon ostoba lény, érzések nélkül, s semmit se csinál biológiai ösztönei kiélésén kívül.
A napokban elhatároztam, a csiga terráriumát kissé átépítem, alapos tisztítást is csinálok. Az alaptalajt persze nem vettem ki, csak átforgattam - sose szabad az alaptalajt lecserélni, mert értékes baktériumok vannak benne, én pl. apró bogarakat is tettem bele az első berendezéskor, 1 mm-es ászkarákokat, ezek segítenek, hogy a talaj biológialag aktív maradjon, magyarul ne penészedjen, rohadjon, stb. De áthelyeztem egyes tárgyakat, meg tettem bele plusz növényt (persze csak olyat szabad, ami nem veszélyes a csigára, viszont nem is kedveli, azaz nem eszi meg).
Az átrendezés másfél órája alatt a csigát áttettem egy másik terráriumba - van még két terráriumom, melyekben csak növényeket tartok. Aztán visszatettem a csigát a helyére.
Ekkor jött a meglepetés: a csiga elbújt, azonnal bemászott az egyik "óvóhelyre" és ott maradt.
Meg is ijedtem, nehogy valami baj történt, másnap erőszakkal kivettem a csigát helyéről, az étele elé tettem. Mire ő nézegette kicsit az ételt, majd megfordult és visszamászott az óvóhelyére.
Meg is kérdeztem egy nálam jártasabb csigás embert. (Szinte hihetetlen, de kifejezetten magas a csigát háziállatként tartó emberek száma.) Ő azt mondta: a csiga nem annyira buta, amennyire hisszük, s egyszerűen lelkileg kellemetlenül érzi magát a változások miatt, így 3-4 nap kell neki, míg az új környezetet elfogadja. S legközelebb sose csináljak drasztikus változtatást egyszerre.
videó az új rendezés utáni időről, a csiga stabilan bent pihen a kedvenc vázájában
Kiskamasz koromban a 70-es éveben azon elmélkedtem, milyen jó is lenne valamilyen tv-adás, ahonnan lehívható lenne minden film, könyv, zene. Gyorsan arra jutottam, ez képtelenség.
Az internetet nem tudtam elképzelni. Mindvégig valami központi könyvtár lebegett a képzeletemben, Merész sci-fi művekben is ilyesmi volt jellemzően.
Pedig abszolút szükség volt az internetre. Nélküle minden borzasztó nehéz volt: a könyvekért el kellett menni fizikailag a könyvtárba, a filmeket csak akkor lehetett nézni, amikor leadták őket, stb. Amikor megjelentek a hang- és képrögzítő készülékek, az előbbiek minőségileg nem voltak jók, a jók meg túl drágák voltak, a első képmagnók pedig nagyon drágák voltak. Ráadásul a mágnesszalagos rögzítés súlyos problémákat okozott, alig pár év alatt a hang/kép tönkrement.
Az első videómagnóm 1984-ben lett, Betamax, ami 1986-ra irreleváns lett, mert a VHS legyőzte a Betamaxot. VHS rendszerűt 1990-ben vettem, amikor a nagyobbik fiam kisgyerekként nézni akart rajzfilmeket. Az utolsó elromlott videómagnómat 2004-ben dobtam ki, s onnan már nem vettem újat. Mert már nem kellett semmire.
Kamerára csak nagyon későn lett pénzem. A YT-on a legnézettebb videóm Szófia 2000-es lefilmezése:
a minőségen jól látható: ez később digitalizált analóg film
A szerzőijogi maffiát szerencsére lassan teljesen lenyomja a népharag.
A magyar torrentoldalakon nem igazán vagyok aktív. Tulajdonképpen eddig csak magyar könyveket szedtem le onnan. Filmet ugyanis könnyebben, gyorsabban le tudok tölteni bolgár torrentről. Idegen nyelvű könyvek esetében pedig az orosz torrentoldalak legyőzhetetlenek - plusz az orosz VK, ellentétben a FB-kal, nem tiltja a szerzőijog-sértést, így ott is van sok tízezer orosz- és angolnyelvű könyv.
Összesen 5 nyelv van, amin tudok kielégítő szinten olvasni - magyar, bolgár, spanyol, angol, orosz -, ezek közül nem is kell mindenhez torrent, csak nem szabad Google-keresőt használni, mert az kiszűri a "jogsértő" találatokat.
A magyar ncore-on volt évek óta tagságom. De olyan keveset használtam, hogy megszűnt tagságom. Valaki ismét meghívott tagnak az idei év elején. S akkor rájöttem: van valami, amit sose kerestem az oldalon. Rákerestem hát: színházi előadások. S megdöbbentem: kb. 500 színdarab van fent, magyar tv-csatornák felvételei színelőadásokról.
Valójában itt még a szerzői jog se sérül. Viszont hatalmas kincs.
Majdnem mindet le is töltöttem, kb. 250 GB összméretben, csak pár nagyon modernista izét nem szedtem le, ilyen buziskodásokat, ultraliberális "átértelmezéseket", magyarellenes Alföldi-rendezéseket, ezek nem érdekelnek.
De pl. a Szatmárnémeti Színház magyar tagozatának előadásai - soha az életben nem tudnék ilyesmihez hozzájutni internet nélkül.
az M5 felvétele: William Shakespeare: Tévedések vígjátéka - előadó: Szatmárnémeti Színház magyar tagozata
Mi is a mai modern liberális progresszívitás ideáltípusa?
Nehéz követni, mert folyamatosan változik. Aki a tavalyi ideált követi, az esetleg ma már fasizmus, szóval nagyon oda kell figyelni! Pl. pár éve sárga csillagot feltenni a ruhára még progresszív dolog volt, mert antifasizmus, viszont ma már fasizmus, hiszen az izraeli imperializmus melletti kiállást jelzi. Ahogy a palesztín kendő is: ma antimperializmust jelez, míg korábban kódolt antiszemitizmust jelképezett.
Sikerült összeszednem 12 ismérvet:
1. Nem szabad gyakran mosakodni, mert ez a természet kímélését jelzi.
2. Vegánnak kell lenni, mert így zöld.
3. Biciklizni kell, mert küzdelem a globális melegedés ellen.
4. Házasság: ez érzékeny kérdés, mert míg heteroszexuálisoknak tilos a házasság, addig homoszexuálisoknál kötelező.
5. Család esetében hasonló: heteroszex párok mondják azt, ők tudatosan nem vállalnak gyereket, mert így küzdenek a túlnépesedés ellen, míg a homoszexek viszont fogadjanak örökbe a lehető legtöbb gyereket. Időnként persze a nők essenek teherbe, hogy élhessenek szabad abortusz jogaikkal!
6. Kinézet: megint nehéz téma. Ha nő az illető, akkor ne legyen csinos és ne öltözzön szépen, ne sminkeljen, lehetleg legyen kócos, torzonborz, szakadt, mert ellenkező esetben a patriarchális elnyomás áldozata. Ha viszont férfiről van szó, ő sminkeljen, csillogjon-villogjon, mert így fejezi ki szabadon választott identitását.
7. Azonban bármi is a ruházat, kötelező elem rajta: a szivárványos sáv, a béke jel, s a palesztín kendő.
8. Zászlólengetés: itt 3 zászló közül lehet választani, a szivárványos, az ukrán, s a palesztín között, érdemes ezeket cserélgetni, hogy egyik se maradjon ki.
9. A "jó napot, szervusz" köszöntés helyett "slavaukraini" kötelező, korábban "free tibet" volt, de ez közben ki lett vezetve.
10. Fontos a helyes megértése a tolerancia fogalmának: ami nem egyezik minden részletében a modern progresszív liberális elvekkel, azt nem szabad tolerálni semmilyen alakban.
11. Alapvető a valóság tagadása. A valóságot fasiszták találták ki ugyanis.
12. Összegezve, a fő parancsolat: minden erővel kerülni kell azt, hogy az emberek esetleg normálisaknak gondoljanak minket!
Az oroszellenes hisztéria akkora, hogy immár elérte a Wikipédia személyes adatait is.
Emberek adatainál az a szokás volt divatban a Wikipédiában, hogy pl. születési helyeknél mindig az adott hely születéskori hivatalos neve szerepel, pl. ha valaki Pozsonyban született Trianon előtt, akkor "Pozsony", ha meg utána, akkor "Bratislava" - ez egy semleges gyakorlat. Ugyanez az országok esetében is, azaz az az országnév szerepel, ami a születés időpontjában volt és kész, nincs átírva se a mai országra, se bármilyen mai szempont alapján visszavetítve a múltra. Pl. az USA első elnöke, George Washington nem az USA-ban született, hiszen születése idejében ilyen nem volt, hanem "Brit Amerika" gyarmaton.
Direkt kiválasztottam egy releváns magyar és egy bolgár személyiséget:
mint látható Kádár Fiumében született, Ausztria-Magyarországon
a legnagyobb bolgár nemzeti hős pedig az Oszmán Birodalomban született
Szerintem ez egy elég jó, enciklopédikus gyakorlat. Meg hasznos is.
De azért nem szabad a semlegességet túlzásba vinni ám!
az észt főnő nem születhetett a Szovjetunióban, ő Észtországban született, pedig akkor ilyen nem is létezett
Tulajdonképpen azt mondja el, amit Csurka 30 éve, hogy a "szakmaiság egy bolsevik trükk". Csak ezt ballib oldaltól most.
Ősi ballib tabu megtörésének lehetünk szemtanúi.
Az egyik liberális alapállítás az ugyanis, hogy az "izmusok", az ideológiák rossz dolgok, helyettük létezik valamiféle józan és tudományos világnézet, mely nem eszméket gyárt, melyekhez aztán igyekszik hozzáilleszteni a tényeket, hanem fordítva: a tények semleges nézése alapján alakítja ki az eszmét, s ez az eszme pedig a felvilágosodás, a nyitottság, a tudományosság, melyek összegzése a liberalizmus. Szóval a liberalizmus valójában nem is ideológia, hanem egyszerűen a tényszerűség maga. (Ennek kifejtése a legjobban Karl Popper főművében található meg.)
A Mérce szerzője keményen cáfolja a liberalizmus fenti alaptételét. S teljesen mindegy, hogy ezt valahonnan a ballibaizmus széléről, a ballibség és az újbalololdal határvidékéről teszi, attól még igaza van. A szerző határozottan leírja: nem létezik semlegesség, szakmaiság, minden ideológia. Íme két mondata:
"Maga a tény, hogy létezik egyáltalán olyasmi, hogy társadalom, egy olyan valami, amely az őket alkotó egyének akaratától lényegében független törvényszerűségek szerint működik és kényszerként lép szembe velük, szóval már maga a társadalom létének fölismerése is feltételezi egy jó adag ideológia elfogadását."
"Nincs olyan szakmaiság, amelyet ne szőnének át keresztül-kasul ideológiák, elvi álláspontok, szubjektív elköteleződések. Még a matematika is gyanús. A gondolat és elkötelezettség nélküli szakmaiságnál unalmasabb, fullasztóbb, fantáziátlanabb és hazugabb ideológia kevés van."
Jól ismert liberális módszer ez: adni egy abszurd definíciót x-ről, majd minden nekik nem tetsző emberre alkalmazni a mércét, kijelentve, az illető nem képes megugrani a mércét. Persze, hogy nem, hiszen hamis a mérce.
Lásd pl. "Semjén álkeresztény", mert olyan meghatározása van adva a kereszténységnek, melyet Jézus Krisztuson kívül senki se tud teljesíteni, sőt talán még ő se.
A ballib blogger itt italálja: az igazi jó politikus nem hátrál, nem tárgyal, hanem parancsokat osztogat, agresszívan megy előre, s mindenkit pofánver, aki ellentmond neki, s ha pedig nem így tesz, akkor "gerinctelen" meg "szélkakas".
A valóságban még a 3 világhatalom - USA, Kína, Oroszország - vezetői se engedhetnek meg maguknak ilyen magatartást. Ők is pl. tárgyalnak, kétértelműen beszélnek, kötnek kompromisszumokat, azaz "szélkakaskodnak".
A konkrét hivatkozás pedig teljesen hamis: hogy Orbán milyen gerinctelen, hogy nem vétózta meg Rutte NATO-főtitkári kinevezését. Valójában ez egy teljesen jó megoldás: Magyarország ezzel kiharcolt magának egy olyan státuszt a NATO-n belül, melyet Ceaușescu Romániája élvezett a Varsó Szerződésen belül, azaz Románia nem kilépve a VSZ-ból nyíltan kimondta egyet nem értését a közös kül- és hadügypolitikával.
Alapvetően hasznos dolog, hogy az álarcok lehulltak.
Ma már Amerika nyíltan kiáll a homoklobbi mellett, s nyíltan támogatja a homoklobbit támogató helyi erőket.
Ezzel a képlet egyszerűsödik: euroatlantizmus = perverzió.
Nekünk ez nagyszerű dolog. Csak azok fájlalhatják ezt, akik szerint létezik normális nyugat, s különbség van a nyugat és a romboló progresszívizmus között.
Mi tudjuk, nincs ilyen különbség: a "normális nyugat" kifejezés oximoron. De így egyre többen tudják meg ezt.
Egy vicces momentum: pár DK-nyugdíjasnéni még mindig képtelen elfeledni a Nagy Római Macskabaszót:
Látható, hogy a Talpramagyart mozgató erők nem hülyék: a talpramagyaristák látványosan nem vettek részt az idei homokmeneten.
Persze aprókat füllenteni nem gond, de ekkorát hazudni azért kissé fájdalmas.
A HVG kezdeteire jól emlékszem, bár csak 12 éves voltam. Apám rendszeresen olvasta, a legelső számtól. Sőt, az előzményét is.
A Kádár-rendszer sajátossága volt ugyanis a "bizalmas kiadvány". Azaz nem volt titkos, nem aláírás ellenében, számozottan terjesztették, de a könyvtárakban/újságárusoknál se árulták. Ezek amolyan belső kiadványok voltak, melyek azonban elég széles körben terjedtek.
Az egyik ilyen lap a Világgazdaság volt, mely sok nyugati anyagot közölt, meg olyan cikkeket is, melyek nem egyeztek teljesen a hivatalos irányvonallal. Tulajdonképpen a későbbi SZDSZ-es és reformkommunista MSZP-es gazdasági-pénzügyi szakemberek egyik legális műhelye volt. Minden nem jelenhetett meg persze itt se, de jóval több, mint a normál sajtóban.
Én is gyakran láttam a Villággazdaságot, apám a 70-es évek második felében már benne volt a körben, melynek "járt". Bár bevallom, nemigen olvastam, pont ez a gazdasági-pénzügyi tematika akkoriban nem izgatott erősen.
A szerkesztőség aztán 1979-ben elérte: lehessen egy kivonatolt, jobban megszűrt Világgazdaság verzió, hetente egyszer, de immár nyilvános lapként. Na, ez lett a Heti Világgazdaság, rövidítve HVG. Plusz nagy újdonsága volt a lapnak a fűzött formátum és a jó nyomdai minőség, gyakorlatilag az amerikai Newsweek lett leutánozva külsőben.
Egyébként érdekes lap volt, akkor szenzáció, mert népszerű stílusban írtak, elsősorban gazdasági kérdésekről.
Kérdés: 1979-1989 között pontosan mitől is volt független a HVG? Mert tényszerűen legfeljebb az olvasóktól volt független.
A HVG a Magyar Kereskedelmi Kamara lapja volt, az meg a kormány felügyelete alatt állt, végsősoron az MSZMP KB gazdasági osztályának alárendelve.
Kádár alatt természetesen egyetlen lap se létezett, mely független lett volna a Párttól. Ill. voltak egyes kivételek, engedélyezett társadalmi szervezetek és egyházak lapjai, ezek azonban nem közölhettek semmit, aminek bármilyen politikai jelentősége lett volna. Pl. a Magyar Horgász című havilap - ezt időnként olvastam - teljesen szabadon írhatott horgászati kérdésekről.
Persze - mint mondtam - tény, a HVG-ben több szabadság volt, mint más lapokban, sok más lappal összevetve kifejezetten érdekes volt. De hogy független lett volna az egy méretes hazugság.
Lehet, hogy a HVG kampánya azoknak a szól, akiknek nincs már semmi ismeretük a Kádár-rendszerről, s beveszik a szemérmetlen hazudozást?
Az új modern ukrán nemzetépítés módszere a kőkemény múlthamisítás.
A fő csapás persze a kamudomor-mítosz terjesztése.
De a második kedvenc a szovjet múlt utólagos megváltoztatása, a Szovjetunió valamiféle ultranacionalista orosz állammá hallucinálása visszamenőlegesen.
A magyar nyilvánosságba is eljutott ez, lásd:
Teljes őrület ez az elmélet. Ami biztosan sose volt a szovjet gyakorlatban, hogy az orosz nemzetiség előnyt jelentett.
A kezdeti időszakban egyenesen hátrányt jelentett orosznak lenni, majd az egész kérdés jelentőségét vesztette.
A későszovjet időkben természetesen volt oroszosítás, amnek oka az egsyégesítés volt, nem valamiféle orosz nacionalista program.
Alapvetően ekkor már volt diszkrimáció is, a vezetők kiválasztásában. Azt lehet mondani, 3 csoport volt a szovjet gyakorlatban:
a "jó" nemzetiségek: a szlávok, a keresztény kaukázusiak,
a "gyanús" nemzetiségiek: baltiak, muszlim kisebbségiek, zsidók,
"semleges": mindenki más;
s persze a"gyanús" se tilalmat jelentett, hanem csak azt, az ilyen nemzetiségű embernek többet kellett teljesítenie.
Annak idején, a 80-as évek közepén pletyka volt, hogy 1985-ben Moszkvában két ember között választott a vezetőség, Alijev (mai írással: Əliyev) és Gorbacsov között, mindkét ember Andropov embere volt, de végül a vezetés azért választotta Gorbacsovot, mert ő orosz, míg Alijev azeri.
Ami viszont biztos: az ukránok mindig a "jók" között voltak, soha ukrán ember karrierje nem szenvedett csorbát a nemzetisége miatt.
A szovjet rendszer a politikai hűségen és megbízhatóságon alapult, a nemzetiség sokadik szempont volt.
Végig néztem kb. 10 elemző műsort a magyar választásról. Olyan 8:2 arányban ballib:fideszes megosztásban.
Nagyrészt süketelés. Meg nem süketelés, de olyasmi, amit meg lehetett volna mondani évekkel ezelőtt is.
Meglepő, de az egyetlen értelmes és egyben új gondolatot az egyik ballib elemzőtől hallottam. Ruff Bálinttól az egyik Partizán-műsorban - hozzáteszem, Ruff azért nem fősodrú ballib, kissé balra áll a megszokotthoz képest, pl. utálja Gyurcsányt.
Amit mondott és ami érdekes tény: "megszűnt a ballib szalon hatalma", azaz immár nem képesek a "mértékadó" ballib értelmiségiek eldönteni milyen legyen a Fidesz "baloldali" ellenzéke, hiszen Talpramagyar Péter úgy lett az ellenzék veszére, hogy látványosan és direkt nem fogadott szót az "értelmiségnek".
Szerintem jó hír ez, akkor is, ha ez mindenképpen nehezebb helyzetet teremt a Fidesz számára.
Megnyugodtam. Bár minket keresztényeket nem kerget pánikba az atomháború, nincs miért félnünk a haláltól, mégis szomorú esemény ez, amit jobb lenne elkerülni. Én elsősorban a sok feleslegesen meghaló állatot sajnálnám.
De most megjött a jó hír a NATO-tól: fokozott atomkészültség van elrendelve.
Ez egyértelmű jelzés Oroszországnak: ne tessék atomfegyvereken gondolkozni, mert mi se fogunk, sőt nem fogunk támadni semmilyen módon NATO-szinten.
Normál esetben ugyanis, ha valaki tényleg készül háborúzni, akkor ezt nem trombitálják ki, hanem csinálják.
Sok munkahelyen megfigyeltem: az átlagnál jobb kinézetű nők rendszeresen kiválasztanak maguknak egy csúnya lányt, s aztán azt pártfogolják. Hasznos, mert így még jobban látszik, hogy ők jól néznek ki.
Kedvenc ateista aktivistánk ebben is remekel. Kitesz egy posztot egy iszonyúan csúnya nőről, majd elmagyarázza, ő valójában szép, s mindenki hülye, aki nem ért egyet ezzel.
Azonnal felmerül a kérdés: ha ez a szép, akkor miért nem követi példáját a posztoló:
a posztoló miért igyekszik mosolyogni, miért nem néz maga elé mogorván-ellenségesen,
miért nem szed fel magára plusz 40 kilót,
miért nem hirdeti egyetlen betegségét se büszkén,
miért nem visel ormótlan öltözéket, hanem testhez álló, alakot kiemelő ruházatot?
Pont ugyanaz a szemforgatás, mint a munkahelyen. A posztoló azt akarja mondani "nézd csak, ugye én sokkal jobban nézek ki, pedig 20 évvel idősebb vagyok nála!".
Az európai szépségideál a szőke nő világos szemmel.
Igazán kivétel ez alól csak ott van, ahol nagyon sok a szőke világos szemű ember. Ott a nem-szőke egzotikusnak számít, emiatt szebbnek.
Az európai statisztikák szerint a legtöbb szőke ember Európában Finnországban van - 80 % -, a legkevesebb Örményországban - 3 % -, míg a világos szem legmagasabb aránya Izlandon van - 74 % -, a legkisebb pedig ismét Örményországban, ahol ismét 3 %.
Az Európán kívüli világban mind a szőke arány, mind a világos szem aránya 10 % alatti, kivéve persze az olyan régiókat, ahová jelentős európai bevándorlás ment. Alapvetően a nem-fehér fajoknál nagyon ritka jelenség ez, egyetlen sajátos kivétellel: az ausztráliai és melanéziai egyébként sötét bőrű embereknél 15 % körüli a szőke haj és a világos szem aránya.
Viszont Európán kívül egyáltalán nem a szőke-világos kombináció a szépségideál. Indiában és Latin-Amerikában a fehér bőr mindenképpen szépségideál, sőt minél fehérebb, annál jobb, de a sötét haj és szem kombinációval.
Viszont az Európán belüli régiókban és az Európához közeli régiókban (lásd arab országok), ahol a szőke-világos ritka, ott jellemzően ez az ideális. Azaz van egy bizonyos távolság, ameddig hat az európai képzet.
A Balkánon, különösen annak délkeleti részén, a szőke-világos kombináció ritka, így a szépségideál a skandináv nő. Sok, ennek az ideálnak nem megfelelő nő kényszert érez a szőkítésre:
tipikus bolgár jelenség: skandinávosított nő (ez egy bolgár politikai újságíró)
A fideszes influenszer azt találta mondani: "A Karsai Dániel kapja be… Azért, mert az életről egyedül a jóistennek van joga rendelkezni. A Karsai Dániel annyira, annyira izél, tehát hogyha olyan állapotban érzi magát, vegyen be két doboz Xanaxot, azt viszontlátásra.".
Óriási hiba, mert nem ajánlunk nyugtatót haldoklónak. Ezzel a egész egyébként helyes üzenet elvesztette erejét.
Aki a liberalizmussal csatázni akar, annak fokozott óvatosságra van szüksége. Mert az ellenség túlerőben van, s minden apró hibánkra azonnal lecsap. Olyan ez, mint amikor a cigány elmegy dolgozni: jobban kell dolgoznia a többieknél, mert mindenki eleve negatívan áll hozzá.
Az ellenség pedig tapasztalt, magasan fizetett harcosokból áll, akik tudják hogyan lehet a másik oldalt kihozni sodrából, felbőszíteni. Kötelező olvasmány: Szrdzsa Popovics szerb ultraliberális provokátor Útmutató a forradalomhoz című műve, meg annak klasszikus előde, az amerikai kommunista Saul Alinsky Szabályzat radikálisoknak: Gyakorlatias alapok realista radikálisoknak műve. Ezeket ismerni kell, s óvatosnak kell lenni.
Tudom, nekem könnyű. Az autizmus egyik pozitívuma, hogy átlag összesen kb. 2-szer évente leszünk mérgesek. De a keresztény, antiliberális harcosnak tréningeznie kell magát. Tapasztalat kell.
A karsaista halálszekta keményen támad minden fronton. Hatalmas erőkkel küzdenek Krisztus és az élet ellen. Ha leállunk velük vitázni, óvatosan kell szavainkat megválasztani. Karsai mögött ott áll Soros, s ügyesen manipulálnak azzal, hogy jelképük egy haldokló ember: s az átlagember nem szeret haldoklókkal vitázni. Miközben minenki érzi: ez egy trükk. Na, ezt kell helyesen lereagálni: rá kell mutatni a karsaisták kártékonyságára, de közben nem szabad személyében témadni a haldoklót.
Elismerem: a feladat nehéz.
Egyébként a karsaizmus nem új dolog. A mai liberálisok e tekintetben nem érzik visszásnak, hogy a legvadabb eutanáci forrásokból merítenek:
Örömködnek a talpramagyarok. A hagyományos ballibek is tapsolnak: lám mekkora megalázás Zorbán számára Mafred Weber, az Európai Liberális-Konzervatív Néppárt elnökének budapesti látogatása, személyesen Talpramagyar Péter meghívására.
A hírek látszólag jók: az igazi, jó, européer, keresztény, konzervatív nagyember legitimálja a várva várt, végre megjelent igazi, jó, européer, keresztény, konzervatív magyar politikust! Mindenki boldog.
Csakhát ez már volt. Sokszor. A mindenkori magyar jobboldal egy része mindig azt gondolta, "mérsékelnie" kell magát, azaz pirospontot kell kapnia a nagy nemzetközi és belpesti szalonzsűritől. Az első ilyen az MDNP volt 30 éve, ma már akkori vezető megbecsült ballib megmondóemberek - lásd Pusztay Erzsébet -, természetesen csúfosan buktak.
Mafred Weber egyébként tényleg ilyen: igazi európai konzervatív, azaz tök ugyanazt mondja, mint a liberálisok. Néha vannak apró kozmetikai eltérések: pl. ha a progresszívok azt javasolnák holnap, hogy vezessük be 2025-től a házasságot emberek és állatok között, valamint a pornót az óvodákba, akkor valószínűleg Weber felállna, elhamarkodottnak nevezné az ötletet, majd a 2026-os bevezetés mellett érvelne.
A gond csak az, hogy erre nincs kereslet Magyarországon. A magyar ember mérsékelt és nyugalomvágyó, de nem szereti a semmilyenséget.
Talpramagyar azonnali és látványos befogadása a nyugati nyálkonzervatívok által valójában kiváló hír a Fidesz számára.
Weber eleve vicces gyerek. Máig emlékezetes 2019-es budapesti száma, amikor a Ferihegyről Zorbánhoz haladva megállt a Dohány utcai zsinagógánál, majd ott - minden ok nélkül - kipát húzva magára lelkes védőbeszédet tartott a CEU mellett. A srác nem csak röhejes, de teljesen hülye is.
Három napja láttam először, s máig nem tudom eldönteni, ez komoly vagy paródia.
Mindenesetre Zelk Zoltán sorai jutottak eszembe, melyeket Rákosi elvtárshoz írt 1952-ben:
Csalódás, gáncs többé nem ér, igaz ember vezet, igaz vezér; nem ő - a bensőm parancsol, hogy kövessem, s legyek mögötte, amíg fűt a vér, a világok közt dúló ütközetben!
Azért tegyük hozzá: Zelk kissé visszafogottabb volt, ő pl. nem mondta, hogy csókoljunk kezet Rákosi elvtársnak.
A homoklobbista HVG-cikk mondása: "az LMBTQ-közösség egészsége mindannyiunk egészsége".
Valójában ez pont fordítva van: ha jó a bircáknak, akkor nem jó a farkasoknak, s ha jó a farkasoknak, akkor nem jó a bircáknak. Persze lehet mind a kettő mellett érvelni, de egyszerre nem megy ez.
Szóval ha egy társadalomban az LGBTQP+ emberek jól érzik magukat, akkor a társadalom többsége számára rossz a helyzet. Valakinek győznie kell.
Két út van: az európai és a keresztény.
Az européer megoldás: átnevelni a többséget, hogy fogadja el magára nézve egy törpe és beteg kisebbség értékrendjét.
A keresztény megoldás: megértetni a törpe és beteg kisebbséggel, hogy nem ők vannak felül és nem is lesznek, így egyetlen joguk csenden maradni és élvezni a megtűrt státuszt.
Alapvetően a népi kultúra mindig többet árul el egy társadalomról, mint a magaskultúra. Aki a jövőben tanulmányozni fogja korunkat, az nem a Zenekeadémia hangversenyeit fogja visszanézni, hanem pl. a Bunyós Pityu féle videókat.
A múltban alig van ilyenünk, sajnos. Hiszen mivel a XIX. sz. vége előtt nem léteztek olcsó és szélesen elérhető tárolási eszközök, a XVI. sz. előtt meg semmilyenek, így nyilván csak a legnagyobb értékeket őrizték meg. Szenzációnak számít, amikor megmaradt valami a régi korok népi kultúrájából, pl. a graffitik Pompeiből és társai. Vagy a téma kutatóinak egy kincse egy teljesen más tematikájú, keresztény hitvédelmi írás: Quintus Tertullianus (155-240) tollából: "A kereszténység védelme" - mert benne a szerző illusztrációképpen idéz, megemlít korabeli népi kulturális termékeket, melyek persze sehol máshol nem maradtak fenn, hisz ki adott volna drága pénzt alantas, obszcén szövegek lejegyzésére és másolására, Tertullianus is csak azért idézi őket, hogy ezzel is alátámassza "lám milyen primitív ez a római pogány vallás!" tézisét.
A legjobb forrás ma a humor. Hiszen a legtisztábban itt lehet meglátni mi is az kimondandó eszme. Hiszen lehet túlozni, nem kell tényszerűnek lenni, de mégis biztos talajon kell állni, hiszen különben a vicc nem lenne vicces.
Ahogy a kommunizmusról kiváló tájékoztatást adtak a szovjet viccek, úgy ez ma is így van.
Természetesen olyan vicceket szeretek, melyekkel nem értek egyet, hiszen elsősorban az ellenvélemény érdekel.
Egyik kedvencem a katalán TV3 csatorna humoros műsora, a Polònia (a TV3 a legnagyobb katalán állami tv-csatorna. Az irányvonal a katalán fősodor: azaz baloldali, progresszív, nacionalista.
Persze van nyelvi nehézségem, hiszen valójában egy szót se tudok katalánul. Szerencsére megment az újlatin nyelvek közelsége, szóval a beszélt katalánt értem 70 %-ban, az írottat meg 90 %-ban. Ezen kívül a Polònia egyes számai spanyol nyelvűek, amit meg jól értek mind a mai napig.
Egyébként érdekes: valójában a katalán közelebb áll történelmileg a franciához, mint a spanyolhoz, mégis a közös ország hatás eredménye, hogy szókincsben nagy a spanyol-katalán azonosság, a szavak kb. 85 %-a tök ugyanaz, legfeljebb kicsit másképp ejtve.
A minapi zenei számuk katalán. De nem is kell lefordítani, az üzenet nyilvánvaló: reakció az EP-választásra, a tehetetlen bürokratikus Európai Unió megsemmisül, immár vége a progresszívitásnak, a bürokraták kimutatják valódi mivoltukat, üldözni kezdik a palesztínokat, a homokosokat, a bevándorlókat, a transzneműeket (igen, ez a 4 az egy egész a progresszív katalán képzeletvilágban), s megjön "Le Pen, Meloni, Orbán, s a nácik" (igen, ez a felsorolás a számban), akik gumibotokkal mindent szétvernek, így küzdve a globális felmelegedés ellen, közben meg Macron kapkod ide-oda, megy a kivégzőpadra, mint előde XVI. Lajos.
Persze röhejes, de nem az, mert ezek az emberek tényleg elhiszik ezt.
Egyébként a Polònia humoristái baromi jók. Természetesen fő célpontjuk a spanyol Vox párt, s annak elnökét, Santiago Abascalt egy rá még külsőleg is hasonlító színész játssza rendszeresen.
ezt se kell fordítani: "életképek a katalán dzsungelből" - a Vox elnöke előbb elűz egy balos katalán függetlenségpártit, majd harcba kezd a katalán szélsőjobb elnöknőjével, de aztán meglátnak egy muszlim nőt, s ideiglenesen egyesülnek ellene, aztán megint összekapnak, végül meglepődve veszik észre, hogy ugyanaz a jelszavuk, csak az egyik spanyolul, a másik katalánul írta fel ("Mentsük meg Katalóniát!")
Az ex-politikus először is elmond egy valós tényt: hogy a magyar emberek zöme baloldali.
Direkt nem teszi hozzá ehhez, hogy természetesen ez a klasszikus baloldali értékrendet jelenti.
Persze pont azért nem teszi hozzá, hogy aztán lehessen egy jót halandzsázni.
Jön egy kis önkritika is, hogy a baloldali politikusok a hibásak, mert rosszul politizálnak. Pedig ez baromság: ha valami jó, azt egy azt rosszul képviselő embertől is elfogadják az emberek.
Aztán kiderül: az a baloldali amit a baloldali pártok mondanak.
Szép csavar. De ha így van, akkor az egész szövegnek semmi értelme. Hiszen akkor ezzel bizonyítva lett: a magyar emberek zöme nem baloldali.
Mint azokban a vicces YT-videókban, ahol "bizonyítják", hogy 1=2.
Mert hiszen mi a baloldali érték, ezt a legszélesebben értelmezve? Alapvetően 5 pont:
nagyobb, erősebb állam, hiszen az állam tudja megvédeni a gyengéket - de mit is mondanak erről Lendvai elvtársai? azt, hogy kis, gyenge állam kell, mert a piac megoldja,
igazságosabb társadalom - itt Lendvaiék válasza: csak esélyegyenlőséget kell adni, de ami ezen túl megy, az durva beavatkozás a szabad egyének életébe,
anyagi egyenlőtlenségek enyhítése - itt a szabványos balllib válasz: a jól kereső bérmunkást agyon kell adóztatni, míg a vállalkozót meg kell dicsérni, milyen nagyszerű "munkaadó" ő,
állami szerepvállalás a gazdaságban - itt a ballibek ordítanak, ezt tilos, mert zavarja a "versenyt", plusz "igazságtalan", mert a "zoligarchák megtöltik olcsó farháttal a kerti medencéjüket",
békepártiság a nemzetközi kapcsolatokban - itt a ballibek fanatikus NATO-pártisága az alapérték.
Szóval, mint látható, a magyar emberek zöme tényleg baloldali. S éppen ezért nem szavaz a "baloldali" pártokra.
A röhej, hogy ki is mondja a vége felé. Hogy nem "osztályalapú" baloldal kell? Oké, de akkor az nem baloldal. A baloldal alapja, hogy a munkaerejük eladásából élőket képviseli. A beszélgetőpartner még meg is jegyzi ezt, teljesen jogosan, de halandzsán kívül más válasz nem jön.
Az egész anyag kiválóan jelképezi az egész ballib szalonbeli bűzlő szellemiséget: hirdessünk klasszikus jobboldali, liberális értékeket, ezekhez adjunk hozzá egy kis buzi- és cigánydicséretet, majd mindezt nevezzük baloldalnak.
A fanatikus euroatlantista, ballib blog azt mondja "lassan színt kell vallani". Ez alatt azt értik, fel kell fegyverkeznünk tetőtől talpig, majd el kell kezdeni menetelnünk Moszkva felé, közben betiltva minden ellenvéleményt.
A cikk azt hazudja, a NATO-ban teljes az egység, a 32 tagállamból 31 lelkesen masírozni akar az alacsonyrendű mongol-tatár-orosz komcsi-náci ferdeszeműek ellen, s csak Zorbán a "helikopter".
Valójában csak a lengyeleknél és a 3 balti államban van egyértelmű többsége a harmadik világháború megindításának.
Miért nem mondja ki ezt mindenki nyíltan? Nos, ez szimpla taktika.
Ami biztos: a legtöbb ember nem gondolja, hogy érdekében állna egy amerikai ügynökök által működtetett puccsista kormány megsegítése világháború árán.
A lényeg most: ameddig Amerika nem tér észre, maximálisan ki kell maradni az egész háborús uszításból.
Vannak olyan liberális, polgári üzenetek, melyek rosszabbak a nyíltan perverz propagandánál.
Miért? Mert a rossz nyílt propagálása sok esetben kontraproduktív, sokakban ellenhatást vált ki. Pl. a nyugati nagyvárosokban a szivárvárványos gyerekkúrókkal együtt vonuló kisgyerekek látványa nagyon sok emberben automatikus ellenkezést vált ki.
Az alattomos propaganda veszélyesebb, íme rá egy példa:
Az üzenet az, hogy egész nap "pörögni" kell, "maximumon" kell élni, s aki nem így tesz, az deviáns, antiszociális "lúzer". Még a test normál működése is súlyos "probléma", melyet "azonnal" meg kell oldani. Pedig a fájdalomérzés, a fejfájás is egy egyszerű jel, azt jelzi: valami rosszul működik a testben. A megoldás nem a rohanás a fájdalom elnyomása céljából, hanem meggondolni mi a baj. Az átlag fejfájás egyszerűen a túlzott aktivitást, a pihenés hiányát jelenti - ilyen esetben nem az a megoldás, hogy eszement drogos módra ugrálunk a nappaliban, hanem lepihenünk.
A liberális ideál ez: az ember egész nap munkájával van elfoglalva, nincs ideje még rendesen a mukahelyre utazni se, hanem futni kell, nem szabad reggelizni, erre "nincs idő", s ha van is ebéd. azt sietősen kell végezni, majd este sokáig bent maradni, törni a fejet hogyan lehet még "jobban" dolgozni.
Nagyon régen észrevettem: a halivúdi filmekben szinte sose fordul elő, hogy emberek együtt reggeliznek, ebédelnek, vacsoráznak, s meg is eszik ételüket. A jellemző, hogy már késésben vannak, vagy fontos hívás jön, alapvetően mindig történik valami, s az étel az asztalon marad.
Tordaihasadék Bence fanatikus ballib politikus, a Párbeszéd nevű fantompártból, az a típus, akit az ember kérdés nélkül a legszívesebben pofánverne: az egész ember kisugárzása ezt az erkölcsi választ kényszeríti ki.
Szóval ha a ballib megmondóemberek közül értelmes reakciót várnék, ő azok között lenne, akire a legkevésbé számítanék.
S láss csodát: Bence megtalálta magában az erőt, s képes volt értelmesen megnyilatkozni!
Az nem újdonság számomra, hogy a kapitalista óriáscégek és a kommunista nagyvállalatok között nincs lényegi eltérés.
Csak az elnevezések másak. Pl. nem kommunista szombat van, hanem csapatépítés, nem szakszervezeti bizalmi, hanem panaszkezelő munkatárs, a propagandista neve PR-szakember, a személyzetis meg HR-es, a párttitkár neve pedig CEO.
De egy sor dologban teljes azonosság van. Önkéntes rendezvények, melyekre ha nem megy el az ember önként, akkor megnézheti magát. Aztán sokoldalas magatartási szabályzat, melyet állítólag a dolgozók kérésére állítottak össze, miközben még csak meg se kérdezték a dolgozókat: ez olyan, hogy élő ember képtelen betartani minden pontját, még ha akarná, akkor is képtelenség lenne.
A dolgozók hozzáállása is hasonló. Az átlag dolgozó bólogat, majd nem tart be semmit, s egy szót se hisz el. Pont mint annak idején: 95 % röhögött a kommunista propagandán, csak 5 % volt, aki elhitte - rajtuk mindenki más röhögött. Most is ilyen az arány: van 5 %-nyi, aki megpróbál értelmet látni a szövegekben - ők most is köznevetség tárgya: a legjobb esetben seggnyalóknak mondják őket, rosszabb esetben idiótáknak.
Egyik volt munkahelyemen minden emeleten a bejáratnál szavak és mondatok voltak a falon. Íme egy részlet:
Néhány mondatnak még értelme is van, pl. "szenvedély nélkül az élet semmi", de persze itt ez nem ezt jelenti, hanem azt, az ember élete nem ér semmit, ha nem dolgozik szenvedélyesen.
A legtöbb lózungot komolyan venni életveszélyes egyébként, pl.
"alkoss" - ha valaki egy cégnél az utasítások betartása helyett hirtelen alkotni kezdene, gyorsan az utcán találná magát.
"újíts" - ez még rosszabb: a dolgozó ha újít, az azt jelenti, nem úgy dolgozik, ahogy az meg van mondva, ez súlyos hiba,
"járd a járást" ("walk the walk") - ez egy ostoba angol közmondás, azt jelenti magyarul kb., hogy "ne pofázz, hanem csináld", azaz tényleges tevékenységet csináljunk, ne csak beszéljünk róla - nos, ha ezt egy munkahelyen bárki komolyan venné, azonnali elbocsátás lenne a vége.
A nagy többsége a jelszavaknak szimpla hülyeség, s az emberek legnagyobb része pont így is kezeli őket. Persze amikor kell, mindenki használja ezeket a szavakat, de csak úgy elhadarva.
Egyszer egy munkahelyemen új dolgozóként a kezembe adtak egy 200-pontos munkahelyi szabályzatot, s mondták, ha valami nem világos, kérdezzem közvetlen felettesemet. Én meg kiváncsi voltam mit fog mondani a srác, aki a közvetlen főnököm, szóval tényleg rákérdeztem az egyik pontra "ez konkrétan mit jelent?" - az adott pont úgy nézett ki, mintha valami internetes "corporate bullshit generator" munkája lett volna, kb. olyan volt, hogy "A dolgozó tartsa szem előtt a szinergikus működési stratégiák következetes alkalmazását." - ez engem a Kádár-kori "Mélyítsük el népi demokráciánkat!" jelszóra emlékeztetett.
A közvetlen főnök reakciója igazi csemege volt, rám nézett, majd a mondatra, aztán azt mondta "Ja, ez? Nem jelent semmit. Csak bele szokták írni a szabályzatba. Ne fáraszd magad, csak írd alá a végén, hogy megismerkedtél a szabályzattal!".
Azt veszem észre, hogy minden diktatúra ellenére az egy szabadabb világ volt, legalább voltak szférák, ahová nem nyomták be ezt a marhasághalmazt. Pl. az ilyen reklámokat csodaszámba véve lestük:
Annak idején szerelmes lettem a nőbe, pedig én 13 éves voltam, ő meg 23. Ma már nem értem, kifejezetten rosszul énekel.
Egyébként 3 villamosmegállóra laktam a Sugártól, ami a legelső magyar pláza volt.
