Az oroszellenes hisztéria akkora, hogy immár elérte a Wikipédia személyes adatait is.
Emberek adatainál az a szokás volt divatban a Wikipédiában, hogy pl. születési helyeknél mindig az adott hely születéskori hivatalos neve szerepel, pl. ha valaki Pozsonyban született Trianon előtt, akkor "Pozsony", ha meg utána, akkor "Bratislava" - ez egy semleges gyakorlat. Ugyanez az országok esetében is, azaz az az országnév szerepel, ami a születés időpontjában volt és kész, nincs átírva se a mai országra, se bármilyen mai szempont alapján visszavetítve a múltra. Pl. az USA első elnöke, George Washington nem az USA-ban született, hiszen születése idejében ilyen nem volt, hanem "Brit Amerika" gyarmaton.
Direkt kiválasztottam egy releváns magyar és egy bolgár személyiséget:
mint látható Kádár Fiumében született, Ausztria-Magyarországon
a legnagyobb bolgár nemzeti hős pedig az Oszmán Birodalomban született
Szerintem ez egy elég jó, enciklopédikus gyakorlat. Meg hasznos is.
De azért nem szabad a semlegességet túlzásba vinni ám!
az észt főnő nem születhetett a Szovjetunióban, ő Észtországban született, pedig akkor ilyen nem is létezett
Tulajdonképpen azt mondja el, amit Csurka 30 éve, hogy a "szakmaiság egy bolsevik trükk". Csak ezt ballib oldaltól most.
Ősi ballib tabu megtörésének lehetünk szemtanúi.
Az egyik liberális alapállítás az ugyanis, hogy az "izmusok", az ideológiák rossz dolgok, helyettük létezik valamiféle józan és tudományos világnézet, mely nem eszméket gyárt, melyekhez aztán igyekszik hozzáilleszteni a tényeket, hanem fordítva: a tények semleges nézése alapján alakítja ki az eszmét, s ez az eszme pedig a felvilágosodás, a nyitottság, a tudományosság, melyek összegzése a liberalizmus. Szóval a liberalizmus valójában nem is ideológia, hanem egyszerűen a tényszerűség maga. (Ennek kifejtése a legjobban Karl Popper főművében található meg.)
A Mérce szerzője keményen cáfolja a liberalizmus fenti alaptételét. S teljesen mindegy, hogy ezt valahonnan a ballibaizmus széléről, a ballibség és az újbalololdal határvidékéről teszi, attól még igaza van. A szerző határozottan leírja: nem létezik semlegesség, szakmaiság, minden ideológia. Íme két mondata:
"Maga a tény, hogy létezik egyáltalán olyasmi, hogy társadalom, egy olyan valami, amely az őket alkotó egyének akaratától lényegében független törvényszerűségek szerint működik és kényszerként lép szembe velük, szóval már maga a társadalom létének fölismerése is feltételezi egy jó adag ideológia elfogadását."
"Nincs olyan szakmaiság, amelyet ne szőnének át keresztül-kasul ideológiák, elvi álláspontok, szubjektív elköteleződések. Még a matematika is gyanús. A gondolat és elkötelezettség nélküli szakmaiságnál unalmasabb, fullasztóbb, fantáziátlanabb és hazugabb ideológia kevés van."
Jól ismert liberális módszer ez: adni egy abszurd definíciót x-ről, majd minden nekik nem tetsző emberre alkalmazni a mércét, kijelentve, az illető nem képes megugrani a mércét. Persze, hogy nem, hiszen hamis a mérce.
Lásd pl. "Semjén álkeresztény", mert olyan meghatározása van adva a kereszténységnek, melyet Jézus Krisztuson kívül senki se tud teljesíteni, sőt talán még ő se.
A ballib blogger itt italálja: az igazi jó politikus nem hátrál, nem tárgyal, hanem parancsokat osztogat, agresszívan megy előre, s mindenkit pofánver, aki ellentmond neki, s ha pedig nem így tesz, akkor "gerinctelen" meg "szélkakas".
A valóságban még a 3 világhatalom - USA, Kína, Oroszország - vezetői se engedhetnek meg maguknak ilyen magatartást. Ők is pl. tárgyalnak, kétértelműen beszélnek, kötnek kompromisszumokat, azaz "szélkakaskodnak".
A konkrét hivatkozás pedig teljesen hamis: hogy Orbán milyen gerinctelen, hogy nem vétózta meg Rutte NATO-főtitkári kinevezését. Valójában ez egy teljesen jó megoldás: Magyarország ezzel kiharcolt magának egy olyan státuszt a NATO-n belül, melyet Ceaușescu Romániája élvezett a Varsó Szerződésen belül, azaz Románia nem kilépve a VSZ-ból nyíltan kimondta egyet nem értését a közös kül- és hadügypolitikával.
Alapvetően hasznos dolog, hogy az álarcok lehulltak.
Ma már Amerika nyíltan kiáll a homoklobbi mellett, s nyíltan támogatja a homoklobbit támogató helyi erőket.
Ezzel a képlet egyszerűsödik: euroatlantizmus = perverzió.
Nekünk ez nagyszerű dolog. Csak azok fájlalhatják ezt, akik szerint létezik normális nyugat, s különbség van a nyugat és a romboló progresszívizmus között.
Mi tudjuk, nincs ilyen különbség: a "normális nyugat" kifejezés oximoron. De így egyre többen tudják meg ezt.
Egy vicces momentum: pár DK-nyugdíjasnéni még mindig képtelen elfeledni a Nagy Római Macskabaszót:
Látható, hogy a Talpramagyart mozgató erők nem hülyék: a talpramagyaristák látványosan nem vettek részt az idei homokmeneten.
Persze aprókat füllenteni nem gond, de ekkorát hazudni azért kissé fájdalmas.
A HVG kezdeteire jól emlékszem, bár csak 12 éves voltam. Apám rendszeresen olvasta, a legelső számtól. Sőt, az előzményét is.
A Kádár-rendszer sajátossága volt ugyanis a "bizalmas kiadvány". Azaz nem volt titkos, nem aláírás ellenében, számozottan terjesztették, de a könyvtárakban/újságárusoknál se árulták. Ezek amolyan belső kiadványok voltak, melyek azonban elég széles körben terjedtek.
Az egyik ilyen lap a Világgazdaság volt, mely sok nyugati anyagot közölt, meg olyan cikkeket is, melyek nem egyeztek teljesen a hivatalos irányvonallal. Tulajdonképpen a későbbi SZDSZ-es és reformkommunista MSZP-es gazdasági-pénzügyi szakemberek egyik legális műhelye volt. Minden nem jelenhetett meg persze itt se, de jóval több, mint a normál sajtóban.
Én is gyakran láttam a Villággazdaságot, apám a 70-es évek második felében már benne volt a körben, melynek "járt". Bár bevallom, nemigen olvastam, pont ez a gazdasági-pénzügyi tematika akkoriban nem izgatott erősen.
A szerkesztőség aztán 1979-ben elérte: lehessen egy kivonatolt, jobban megszűrt Világgazdaság verzió, hetente egyszer, de immár nyilvános lapként. Na, ez lett a Heti Világgazdaság, rövidítve HVG. Plusz nagy újdonsága volt a lapnak a fűzött formátum és a jó nyomdai minőség, gyakorlatilag az amerikai Newsweek lett leutánozva külsőben.
Egyébként érdekes lap volt, akkor szenzáció, mert népszerű stílusban írtak, elsősorban gazdasági kérdésekről.
Kérdés: 1979-1989 között pontosan mitől is volt független a HVG? Mert tényszerűen legfeljebb az olvasóktól volt független.
A HVG a Magyar Kereskedelmi Kamara lapja volt, az meg a kormány felügyelete alatt állt, végsősoron az MSZMP KB gazdasági osztályának alárendelve.
Kádár alatt természetesen egyetlen lap se létezett, mely független lett volna a Párttól. Ill. voltak egyes kivételek, engedélyezett társadalmi szervezetek és egyházak lapjai, ezek azonban nem közölhettek semmit, aminek bármilyen politikai jelentősége lett volna. Pl. a Magyar Horgász című havilap - ezt időnként olvastam - teljesen szabadon írhatott horgászati kérdésekről.
Persze - mint mondtam - tény, a HVG-ben több szabadság volt, mint más lapokban, sok más lappal összevetve kifejezetten érdekes volt. De hogy független lett volna az egy méretes hazugság.
Lehet, hogy a HVG kampánya azoknak a szól, akiknek nincs már semmi ismeretük a Kádár-rendszerről, s beveszik a szemérmetlen hazudozást?
Az új modern ukrán nemzetépítés módszere a kőkemény múlthamisítás.
A fő csapás persze a kamudomor-mítosz terjesztése.
De a második kedvenc a szovjet múlt utólagos megváltoztatása, a Szovjetunió valamiféle ultranacionalista orosz állammá hallucinálása visszamenőlegesen.
A magyar nyilvánosságba is eljutott ez, lásd:
Teljes őrület ez az elmélet. Ami biztosan sose volt a szovjet gyakorlatban, hogy az orosz nemzetiség előnyt jelentett.
A kezdeti időszakban egyenesen hátrányt jelentett orosznak lenni, majd az egész kérdés jelentőségét vesztette.
A későszovjet időkben természetesen volt oroszosítás, amnek oka az egsyégesítés volt, nem valamiféle orosz nacionalista program.
Alapvetően ekkor már volt diszkrimáció is, a vezetők kiválasztásában. Azt lehet mondani, 3 csoport volt a szovjet gyakorlatban:
a "jó" nemzetiségek: a szlávok, a keresztény kaukázusiak,
a "gyanús" nemzetiségiek: baltiak, muszlim kisebbségiek, zsidók,
"semleges": mindenki más;
s persze a"gyanús" se tilalmat jelentett, hanem csak azt, az ilyen nemzetiségű embernek többet kellett teljesítenie.
Annak idején, a 80-as évek közepén pletyka volt, hogy 1985-ben Moszkvában két ember között választott a vezetőség, Alijev (mai írással: Əliyev) és Gorbacsov között, mindkét ember Andropov embere volt, de végül a vezetés azért választotta Gorbacsovot, mert ő orosz, míg Alijev azeri.
Ami viszont biztos: az ukránok mindig a "jók" között voltak, soha ukrán ember karrierje nem szenvedett csorbát a nemzetisége miatt.
A szovjet rendszer a politikai hűségen és megbízhatóságon alapult, a nemzetiség sokadik szempont volt.
Végig néztem kb. 10 elemző műsort a magyar választásról. Olyan 8:2 arányban ballib:fideszes megosztásban.
Nagyrészt süketelés. Meg nem süketelés, de olyasmi, amit meg lehetett volna mondani évekkel ezelőtt is.
Meglepő, de az egyetlen értelmes és egyben új gondolatot az egyik ballib elemzőtől hallottam. Ruff Bálinttól az egyik Partizán-műsorban - hozzáteszem, Ruff azért nem fősodrú ballib, kissé balra áll a megszokotthoz képest, pl. utálja Gyurcsányt.
Amit mondott és ami érdekes tény: "megszűnt a ballib szalon hatalma", azaz immár nem képesek a "mértékadó" ballib értelmiségiek eldönteni milyen legyen a Fidesz "baloldali" ellenzéke, hiszen Talpramagyar Péter úgy lett az ellenzék veszére, hogy látványosan és direkt nem fogadott szót az "értelmiségnek".
Szerintem jó hír ez, akkor is, ha ez mindenképpen nehezebb helyzetet teremt a Fidesz számára.
Megnyugodtam. Bár minket keresztényeket nem kerget pánikba az atomháború, nincs miért félnünk a haláltól, mégis szomorú esemény ez, amit jobb lenne elkerülni. Én elsősorban a sok feleslegesen meghaló állatot sajnálnám.
De most megjött a jó hír a NATO-tól: fokozott atomkészültség van elrendelve.
Ez egyértelmű jelzés Oroszországnak: ne tessék atomfegyvereken gondolkozni, mert mi se fogunk, sőt nem fogunk támadni semmilyen módon NATO-szinten.
Normál esetben ugyanis, ha valaki tényleg készül háborúzni, akkor ezt nem trombitálják ki, hanem csinálják.
Sok munkahelyen megfigyeltem: az átlagnál jobb kinézetű nők rendszeresen kiválasztanak maguknak egy csúnya lányt, s aztán azt pártfogolják. Hasznos, mert így még jobban látszik, hogy ők jól néznek ki.
Kedvenc ateista aktivistánk ebben is remekel. Kitesz egy posztot egy iszonyúan csúnya nőről, majd elmagyarázza, ő valójában szép, s mindenki hülye, aki nem ért egyet ezzel.
Azonnal felmerül a kérdés: ha ez a szép, akkor miért nem követi példáját a posztoló:
a posztoló miért igyekszik mosolyogni, miért nem néz maga elé mogorván-ellenségesen,
miért nem szed fel magára plusz 40 kilót,
miért nem hirdeti egyetlen betegségét se büszkén,
miért nem visel ormótlan öltözéket, hanem testhez álló, alakot kiemelő ruházatot?
Pont ugyanaz a szemforgatás, mint a munkahelyen. A posztoló azt akarja mondani "nézd csak, ugye én sokkal jobban nézek ki, pedig 20 évvel idősebb vagyok nála!".
Az európai szépségideál a szőke nő világos szemmel.
Igazán kivétel ez alól csak ott van, ahol nagyon sok a szőke világos szemű ember. Ott a nem-szőke egzotikusnak számít, emiatt szebbnek.
Az európai statisztikák szerint a legtöbb szőke ember Európában Finnországban van - 80 % -, a legkevesebb Örményországban - 3 % -, míg a világos szem legmagasabb aránya Izlandon van - 74 % -, a legkisebb pedig ismét Örményországban, ahol ismét 3 %.
Az Európán kívüli világban mind a szőke arány, mind a világos szem aránya 10 % alatti, kivéve persze az olyan régiókat, ahová jelentős európai bevándorlás ment. Alapvetően a nem-fehér fajoknál nagyon ritka jelenség ez, egyetlen sajátos kivétellel: az ausztráliai és melanéziai egyébként sötét bőrű embereknél 15 % körüli a szőke haj és a világos szem aránya.
Viszont Európán kívül egyáltalán nem a szőke-világos kombináció a szépségideál. Indiában és Latin-Amerikában a fehér bőr mindenképpen szépségideál, sőt minél fehérebb, annál jobb, de a sötét haj és szem kombinációval.
Viszont az Európán belüli régiókban és az Európához közeli régiókban (lásd arab országok), ahol a szőke-világos ritka, ott jellemzően ez az ideális. Azaz van egy bizonyos távolság, ameddig hat az európai képzet.
A Balkánon, különösen annak délkeleti részén, a szőke-világos kombináció ritka, így a szépségideál a skandináv nő. Sok, ennek az ideálnak nem megfelelő nő kényszert érez a szőkítésre:
tipikus bolgár jelenség: skandinávosított nő (ez egy bolgár politikai újságíró)
A fideszes influenszer azt találta mondani: "A Karsai Dániel kapja be… Azért, mert az életről egyedül a jóistennek van joga rendelkezni. A Karsai Dániel annyira, annyira izél, tehát hogyha olyan állapotban érzi magát, vegyen be két doboz Xanaxot, azt viszontlátásra.".
Óriási hiba, mert nem ajánlunk nyugtatót haldoklónak. Ezzel a egész egyébként helyes üzenet elvesztette erejét.
Aki a liberalizmussal csatázni akar, annak fokozott óvatosságra van szüksége. Mert az ellenség túlerőben van, s minden apró hibánkra azonnal lecsap. Olyan ez, mint amikor a cigány elmegy dolgozni: jobban kell dolgoznia a többieknél, mert mindenki eleve negatívan áll hozzá.
Az ellenség pedig tapasztalt, magasan fizetett harcosokból áll, akik tudják hogyan lehet a másik oldalt kihozni sodrából, felbőszíteni. Kötelező olvasmány: Szrdzsa Popovics szerb ultraliberális provokátor Útmutató a forradalomhoz című műve, meg annak klasszikus előde, az amerikai kommunista Saul Alinsky Szabályzat radikálisoknak: Gyakorlatias alapok realista radikálisoknak műve. Ezeket ismerni kell, s óvatosnak kell lenni.
Tudom, nekem könnyű. Az autizmus egyik pozitívuma, hogy átlag összesen kb. 2-szer évente leszünk mérgesek. De a keresztény, antiliberális harcosnak tréningeznie kell magát. Tapasztalat kell.
A karsaista halálszekta keményen támad minden fronton. Hatalmas erőkkel küzdenek Krisztus és az élet ellen. Ha leállunk velük vitázni, óvatosan kell szavainkat megválasztani. Karsai mögött ott áll Soros, s ügyesen manipulálnak azzal, hogy jelképük egy haldokló ember: s az átlagember nem szeret haldoklókkal vitázni. Miközben minenki érzi: ez egy trükk. Na, ezt kell helyesen lereagálni: rá kell mutatni a karsaisták kártékonyságára, de közben nem szabad személyében témadni a haldoklót.
Elismerem: a feladat nehéz.
Egyébként a karsaizmus nem új dolog. A mai liberálisok e tekintetben nem érzik visszásnak, hogy a legvadabb eutanáci forrásokból merítenek:
Örömködnek a talpramagyarok. A hagyományos ballibek is tapsolnak: lám mekkora megalázás Zorbán számára Mafred Weber, az Európai Liberális-Konzervatív Néppárt elnökének budapesti látogatása, személyesen Talpramagyar Péter meghívására.
A hírek látszólag jók: az igazi, jó, européer, keresztény, konzervatív nagyember legitimálja a várva várt, végre megjelent igazi, jó, européer, keresztény, konzervatív magyar politikust! Mindenki boldog.
Csakhát ez már volt. Sokszor. A mindenkori magyar jobboldal egy része mindig azt gondolta, "mérsékelnie" kell magát, azaz pirospontot kell kapnia a nagy nemzetközi és belpesti szalonzsűritől. Az első ilyen az MDNP volt 30 éve, ma már akkori vezető megbecsült ballib megmondóemberek - lásd Pusztay Erzsébet -, természetesen csúfosan buktak.
Mafred Weber egyébként tényleg ilyen: igazi európai konzervatív, azaz tök ugyanazt mondja, mint a liberálisok. Néha vannak apró kozmetikai eltérések: pl. ha a progresszívok azt javasolnák holnap, hogy vezessük be 2025-től a házasságot emberek és állatok között, valamint a pornót az óvodákba, akkor valószínűleg Weber felállna, elhamarkodottnak nevezné az ötletet, majd a 2026-os bevezetés mellett érvelne.
A gond csak az, hogy erre nincs kereslet Magyarországon. A magyar ember mérsékelt és nyugalomvágyó, de nem szereti a semmilyenséget.
Talpramagyar azonnali és látványos befogadása a nyugati nyálkonzervatívok által valójában kiváló hír a Fidesz számára.
Weber eleve vicces gyerek. Máig emlékezetes 2019-es budapesti száma, amikor a Ferihegyről Zorbánhoz haladva megállt a Dohány utcai zsinagógánál, majd ott - minden ok nélkül - kipát húzva magára lelkes védőbeszédet tartott a CEU mellett. A srác nem csak röhejes, de teljesen hülye is.
Három napja láttam először, s máig nem tudom eldönteni, ez komoly vagy paródia.
Mindenesetre Zelk Zoltán sorai jutottak eszembe, melyeket Rákosi elvtárshoz írt 1952-ben:
Csalódás, gáncs többé nem ér, igaz ember vezet, igaz vezér; nem ő - a bensőm parancsol, hogy kövessem, s legyek mögötte, amíg fűt a vér, a világok közt dúló ütközetben!
Azért tegyük hozzá: Zelk kissé visszafogottabb volt, ő pl. nem mondta, hogy csókoljunk kezet Rákosi elvtársnak.
A homoklobbista HVG-cikk mondása: "az LMBTQ-közösség egészsége mindannyiunk egészsége".
Valójában ez pont fordítva van: ha jó a bircáknak, akkor nem jó a farkasoknak, s ha jó a farkasoknak, akkor nem jó a bircáknak. Persze lehet mind a kettő mellett érvelni, de egyszerre nem megy ez.
Szóval ha egy társadalomban az LGBTQP+ emberek jól érzik magukat, akkor a társadalom többsége számára rossz a helyzet. Valakinek győznie kell.
Két út van: az európai és a keresztény.
Az européer megoldás: átnevelni a többséget, hogy fogadja el magára nézve egy törpe és beteg kisebbség értékrendjét.
A keresztény megoldás: megértetni a törpe és beteg kisebbséggel, hogy nem ők vannak felül és nem is lesznek, így egyetlen joguk csenden maradni és élvezni a megtűrt státuszt.
Alapvetően a népi kultúra mindig többet árul el egy társadalomról, mint a magaskultúra. Aki a jövőben tanulmányozni fogja korunkat, az nem a Zenekeadémia hangversenyeit fogja visszanézni, hanem pl. a Bunyós Pityu féle videókat.
A múltban alig van ilyenünk, sajnos. Hiszen mivel a XIX. sz. vége előtt nem léteztek olcsó és szélesen elérhető tárolási eszközök, a XVI. sz. előtt meg semmilyenek, így nyilván csak a legnagyobb értékeket őrizték meg. Szenzációnak számít, amikor megmaradt valami a régi korok népi kultúrájából, pl. a graffitik Pompeiből és társai. Vagy a téma kutatóinak egy kincse egy teljesen más tematikájú, keresztény hitvédelmi írás: Quintus Tertullianus (155-240) tollából: "A kereszténység védelme" - mert benne a szerző illusztrációképpen idéz, megemlít korabeli népi kulturális termékeket, melyek persze sehol máshol nem maradtak fenn, hisz ki adott volna drága pénzt alantas, obszcén szövegek lejegyzésére és másolására, Tertullianus is csak azért idézi őket, hogy ezzel is alátámassza "lám milyen primitív ez a római pogány vallás!" tézisét.
A legjobb forrás ma a humor. Hiszen a legtisztábban itt lehet meglátni mi is az kimondandó eszme. Hiszen lehet túlozni, nem kell tényszerűnek lenni, de mégis biztos talajon kell állni, hiszen különben a vicc nem lenne vicces.
Ahogy a kommunizmusról kiváló tájékoztatást adtak a szovjet viccek, úgy ez ma is így van.
Természetesen olyan vicceket szeretek, melyekkel nem értek egyet, hiszen elsősorban az ellenvélemény érdekel.
Egyik kedvencem a katalán TV3 csatorna humoros műsora, a Polònia (a TV3 a legnagyobb katalán állami tv-csatorna. Az irányvonal a katalán fősodor: azaz baloldali, progresszív, nacionalista.
Persze van nyelvi nehézségem, hiszen valójában egy szót se tudok katalánul. Szerencsére megment az újlatin nyelvek közelsége, szóval a beszélt katalánt értem 70 %-ban, az írottat meg 90 %-ban. Ezen kívül a Polònia egyes számai spanyol nyelvűek, amit meg jól értek mind a mai napig.
Egyébként érdekes: valójában a katalán közelebb áll történelmileg a franciához, mint a spanyolhoz, mégis a közös ország hatás eredménye, hogy szókincsben nagy a spanyol-katalán azonosság, a szavak kb. 85 %-a tök ugyanaz, legfeljebb kicsit másképp ejtve.
A minapi zenei számuk katalán. De nem is kell lefordítani, az üzenet nyilvánvaló: reakció az EP-választásra, a tehetetlen bürokratikus Európai Unió megsemmisül, immár vége a progresszívitásnak, a bürokraták kimutatják valódi mivoltukat, üldözni kezdik a palesztínokat, a homokosokat, a bevándorlókat, a transzneműeket (igen, ez a 4 az egy egész a progresszív katalán képzeletvilágban), s megjön "Le Pen, Meloni, Orbán, s a nácik" (igen, ez a felsorolás a számban), akik gumibotokkal mindent szétvernek, így küzdve a globális felmelegedés ellen, közben meg Macron kapkod ide-oda, megy a kivégzőpadra, mint előde XVI. Lajos.
Persze röhejes, de nem az, mert ezek az emberek tényleg elhiszik ezt.
Egyébként a Polònia humoristái baromi jók. Természetesen fő célpontjuk a spanyol Vox párt, s annak elnökét, Santiago Abascalt egy rá még külsőleg is hasonlító színész játssza rendszeresen.
ezt se kell fordítani: "életképek a katalán dzsungelből" - a Vox elnöke előbb elűz egy balos katalán függetlenségpártit, majd harcba kezd a katalán szélsőjobb elnöknőjével, de aztán meglátnak egy muszlim nőt, s ideiglenesen egyesülnek ellene, aztán megint összekapnak, végül meglepődve veszik észre, hogy ugyanaz a jelszavuk, csak az egyik spanyolul, a másik katalánul írta fel ("Mentsük meg Katalóniát!")
Az ex-politikus először is elmond egy valós tényt: hogy a magyar emberek zöme baloldali.
Direkt nem teszi hozzá ehhez, hogy természetesen ez a klasszikus baloldali értékrendet jelenti.
Persze pont azért nem teszi hozzá, hogy aztán lehessen egy jót halandzsázni.
Jön egy kis önkritika is, hogy a baloldali politikusok a hibásak, mert rosszul politizálnak. Pedig ez baromság: ha valami jó, azt egy azt rosszul képviselő embertől is elfogadják az emberek.
Aztán kiderül: az a baloldali amit a baloldali pártok mondanak.
Szép csavar. De ha így van, akkor az egész szövegnek semmi értelme. Hiszen akkor ezzel bizonyítva lett: a magyar emberek zöme nem baloldali.
Mint azokban a vicces YT-videókban, ahol "bizonyítják", hogy 1=2.
Mert hiszen mi a baloldali érték, ezt a legszélesebben értelmezve? Alapvetően 5 pont:
nagyobb, erősebb állam, hiszen az állam tudja megvédeni a gyengéket - de mit is mondanak erről Lendvai elvtársai? azt, hogy kis, gyenge állam kell, mert a piac megoldja,
igazságosabb társadalom - itt Lendvaiék válasza: csak esélyegyenlőséget kell adni, de ami ezen túl megy, az durva beavatkozás a szabad egyének életébe,
anyagi egyenlőtlenségek enyhítése - itt a szabványos balllib válasz: a jól kereső bérmunkást agyon kell adóztatni, míg a vállalkozót meg kell dicsérni, milyen nagyszerű "munkaadó" ő,
állami szerepvállalás a gazdaságban - itt a ballibek ordítanak, ezt tilos, mert zavarja a "versenyt", plusz "igazságtalan", mert a "zoligarchák megtöltik olcsó farháttal a kerti medencéjüket",
békepártiság a nemzetközi kapcsolatokban - itt a ballibek fanatikus NATO-pártisága az alapérték.
Szóval, mint látható, a magyar emberek zöme tényleg baloldali. S éppen ezért nem szavaz a "baloldali" pártokra.
A röhej, hogy ki is mondja a vége felé. Hogy nem "osztályalapú" baloldal kell? Oké, de akkor az nem baloldal. A baloldal alapja, hogy a munkaerejük eladásából élőket képviseli. A beszélgetőpartner még meg is jegyzi ezt, teljesen jogosan, de halandzsán kívül más válasz nem jön.
Az egész anyag kiválóan jelképezi az egész ballib szalonbeli bűzlő szellemiséget: hirdessünk klasszikus jobboldali, liberális értékeket, ezekhez adjunk hozzá egy kis buzi- és cigánydicséretet, majd mindezt nevezzük baloldalnak.
A fanatikus euroatlantista, ballib blog azt mondja "lassan színt kell vallani". Ez alatt azt értik, fel kell fegyverkeznünk tetőtől talpig, majd el kell kezdeni menetelnünk Moszkva felé, közben betiltva minden ellenvéleményt.
A cikk azt hazudja, a NATO-ban teljes az egység, a 32 tagállamból 31 lelkesen masírozni akar az alacsonyrendű mongol-tatár-orosz komcsi-náci ferdeszeműek ellen, s csak Zorbán a "helikopter".
Valójában csak a lengyeleknél és a 3 balti államban van egyértelmű többsége a harmadik világháború megindításának.
Miért nem mondja ki ezt mindenki nyíltan? Nos, ez szimpla taktika.
Ami biztos: a legtöbb ember nem gondolja, hogy érdekében állna egy amerikai ügynökök által működtetett puccsista kormány megsegítése világháború árán.
A lényeg most: ameddig Amerika nem tér észre, maximálisan ki kell maradni az egész háborús uszításból.
Vannak olyan liberális, polgári üzenetek, melyek rosszabbak a nyíltan perverz propagandánál.
Miért? Mert a rossz nyílt propagálása sok esetben kontraproduktív, sokakban ellenhatást vált ki. Pl. a nyugati nagyvárosokban a szivárvárványos gyerekkúrókkal együtt vonuló kisgyerekek látványa nagyon sok emberben automatikus ellenkezést vált ki.
Az alattomos propaganda veszélyesebb, íme rá egy példa:
Az üzenet az, hogy egész nap "pörögni" kell, "maximumon" kell élni, s aki nem így tesz, az deviáns, antiszociális "lúzer". Még a test normál működése is súlyos "probléma", melyet "azonnal" meg kell oldani. Pedig a fájdalomérzés, a fejfájás is egy egyszerű jel, azt jelzi: valami rosszul működik a testben. A megoldás nem a rohanás a fájdalom elnyomása céljából, hanem meggondolni mi a baj. Az átlag fejfájás egyszerűen a túlzott aktivitást, a pihenés hiányát jelenti - ilyen esetben nem az a megoldás, hogy eszement drogos módra ugrálunk a nappaliban, hanem lepihenünk.
A liberális ideál ez: az ember egész nap munkájával van elfoglalva, nincs ideje még rendesen a mukahelyre utazni se, hanem futni kell, nem szabad reggelizni, erre "nincs idő", s ha van is ebéd. azt sietősen kell végezni, majd este sokáig bent maradni, törni a fejet hogyan lehet még "jobban" dolgozni.
Nagyon régen észrevettem: a halivúdi filmekben szinte sose fordul elő, hogy emberek együtt reggeliznek, ebédelnek, vacsoráznak, s meg is eszik ételüket. A jellemző, hogy már késésben vannak, vagy fontos hívás jön, alapvetően mindig történik valami, s az étel az asztalon marad.
Tordaihasadék Bence fanatikus ballib politikus, a Párbeszéd nevű fantompártból, az a típus, akit az ember kérdés nélkül a legszívesebben pofánverne: az egész ember kisugárzása ezt az erkölcsi választ kényszeríti ki.
Szóval ha a ballib megmondóemberek közül értelmes reakciót várnék, ő azok között lenne, akire a legkevésbé számítanék.
S láss csodát: Bence megtalálta magában az erőt, s képes volt értelmesen megnyilatkozni!
Az nem újdonság számomra, hogy a kapitalista óriáscégek és a kommunista nagyvállalatok között nincs lényegi eltérés.
Csak az elnevezések másak. Pl. nem kommunista szombat van, hanem csapatépítés, nem szakszervezeti bizalmi, hanem panaszkezelő munkatárs, a propagandista neve PR-szakember, a személyzetis meg HR-es, a párttitkár neve pedig CEO.
De egy sor dologban teljes azonosság van. Önkéntes rendezvények, melyekre ha nem megy el az ember önként, akkor megnézheti magát. Aztán sokoldalas magatartási szabályzat, melyet állítólag a dolgozók kérésére állítottak össze, miközben még csak meg se kérdezték a dolgozókat: ez olyan, hogy élő ember képtelen betartani minden pontját, még ha akarná, akkor is képtelenség lenne.
A dolgozók hozzáállása is hasonló. Az átlag dolgozó bólogat, majd nem tart be semmit, s egy szót se hisz el. Pont mint annak idején: 95 % röhögött a kommunista propagandán, csak 5 % volt, aki elhitte - rajtuk mindenki más röhögött. Most is ilyen az arány: van 5 %-nyi, aki megpróbál értelmet látni a szövegekben - ők most is köznevetség tárgya: a legjobb esetben seggnyalóknak mondják őket, rosszabb esetben idiótáknak.
Egyik volt munkahelyemen minden emeleten a bejáratnál szavak és mondatok voltak a falon. Íme egy részlet:
Néhány mondatnak még értelme is van, pl. "szenvedély nélkül az élet semmi", de persze itt ez nem ezt jelenti, hanem azt, az ember élete nem ér semmit, ha nem dolgozik szenvedélyesen.
A legtöbb lózungot komolyan venni életveszélyes egyébként, pl.
"alkoss" - ha valaki egy cégnél az utasítások betartása helyett hirtelen alkotni kezdene, gyorsan az utcán találná magát.
"újíts" - ez még rosszabb: a dolgozó ha újít, az azt jelenti, nem úgy dolgozik, ahogy az meg van mondva, ez súlyos hiba,
"járd a járást" ("walk the walk") - ez egy ostoba angol közmondás, azt jelenti magyarul kb., hogy "ne pofázz, hanem csináld", azaz tényleges tevékenységet csináljunk, ne csak beszéljünk róla - nos, ha ezt egy munkahelyen bárki komolyan venné, azonnali elbocsátás lenne a vége.
A nagy többsége a jelszavaknak szimpla hülyeség, s az emberek legnagyobb része pont így is kezeli őket. Persze amikor kell, mindenki használja ezeket a szavakat, de csak úgy elhadarva.
Egyszer egy munkahelyemen új dolgozóként a kezembe adtak egy 200-pontos munkahelyi szabályzatot, s mondták, ha valami nem világos, kérdezzem közvetlen felettesemet. Én meg kiváncsi voltam mit fog mondani a srác, aki a közvetlen főnököm, szóval tényleg rákérdeztem az egyik pontra "ez konkrétan mit jelent?" - az adott pont úgy nézett ki, mintha valami internetes "corporate bullshit generator" munkája lett volna, kb. olyan volt, hogy "A dolgozó tartsa szem előtt a szinergikus működési stratégiák következetes alkalmazását." - ez engem a Kádár-kori "Mélyítsük el népi demokráciánkat!" jelszóra emlékeztetett.
A közvetlen főnök reakciója igazi csemege volt, rám nézett, majd a mondatra, aztán azt mondta "Ja, ez? Nem jelent semmit. Csak bele szokták írni a szabályzatba. Ne fáraszd magad, csak írd alá a végén, hogy megismerkedtél a szabályzattal!".
Azt veszem észre, hogy minden diktatúra ellenére az egy szabadabb világ volt, legalább voltak szférák, ahová nem nyomták be ezt a marhasághalmazt. Pl. az ilyen reklámokat csodaszámba véve lestük:
Annak idején szerelmes lettem a nőbe, pedig én 13 éves voltam, ő meg 23. Ma már nem értem, kifejezetten rosszul énekel.
Egyébként 3 villamosmegállóra laktam a Sugártól, ami a legelső magyar pláza volt.
Nem szabad érthetően elmagyarázni semmit. Mert ha ezt tesszük, akkor olyannak tűnik, mintha a szaktémánk könnyű dolog lenne.
Sokszor tapasztaltam. Pl. amikor az 1986/1987-es tanévben az ELTE-n pszichológia szakos hallgatója voltam. Volt egy élettan nevű tárgy. Az eladó valami nagyon kiemelt professzor volt. Az, hogy én nem értettem egy szót se a mondandójából az még hagyján, sose voltam jó se biológiából, se kémiából, de pár ezekből a tárgyakat tanulmányi versenyt nyert évfolyamtárs se értette őt.
10-15 éve, amikor elkezdtem saját honlapot üzemeltetni, először a Joomla rendszert próbáltam. Nyilván elolvastam az alapokat, meg próbálkoztam, s hát akadtak kérdéseim, így ezeket rendszeresen feltettem Joomla-fórumokon. 3-4 hónap alatt rájöttem, semmi értelme kérdezni, ugyanis csak azok adnak rendes választ, akik velem azonos tudásszinten állnak, azaz nem képesek bonyolultabb kérdésre válaszolni. Mindenki más a következő 3 csoport valamelyikébe esik:
kijelenti, hogy aki ilyet kérdez, az hülye,
válasz helyet ajánl egy 200-oldalas könyvet, azt olvassam el,
megjegyzi, már a kérdésem is hibás, ezt eleve nem így kell csinálni, majd leír valamit, amiből 80 % teljesen érthetetlen.
Át is tértem a WordPress csomagra, az is ingyenes, de kevésbé bonyolult.
Aztán amikor tavaly visszatértem gyerekkori hobbimhoz, az akváriummal kapcsolatos dolgokhoz, megint ez zajlott le. Mivel 40+ éve nem foglalkoztam akváriumokkal, képbe akartam kerülni. Kiderült: kérdezéssel nem lehet sehová jutni, mert olyan válaszok jönnek, mint a Joomla esetében. Végülis videók és blogok nézegetésével kerültem képbe.
A másik gyerekkori hobbim a csillagászat volt. 1977-1980 között kb. 100-szor jártam a budapesti Planetáriumban, de a csillagvizsgálóban is voltam 3-4-szer. Azért nem lettem aztán csillagász, mert kellett hozzá sok fizika, az meg engem sose érdekelt.
Nemrég arra jutottam, újra kellene csillagászkodni. A technika hatalmasat fejlődött, minden relatíve olcsó lett. Körülnéztem pár fórumon, s megint jöttek a szakértők. Helyre lettem téve: ha nem költök el 2-3 millió Ft-ot, s nem veszek nagyjából 30 kilós felszerelést, nem lesz egyenlítői hangolású, motorizált égkövető rendszerem, akkor bele se kezdjek. Arra a felvetésemre, hogy nem lehet-e venni egy normál, kézzel forgatható állványos távcsövet, számítógépes vezérlés és motor nélkül, melyhez csatlakoztatok egy fényképezőgépet, jött a fölényes válasz, hogy az ilyen távcsövek óvodás kisgyerekeknek valók, egyébként csak nagyon buta emberek használnak ilyeneket.
Szóval körülnéztem. Ami korábban elképzelhetetlen volt amatőr szinten, az ma mind elérhető. A tapasztalatom: az 50 év feletti amatőr - nem hivatásos influenszer - magyarázókra érdemes hallgatni, jellemzően valós infókat adnak, szóval erre az amerikai emberkére hallgattam végül, külösen miután láttam, ezer feliratkozója sincs:
Egyébként tök mindegy mi a márka, ma már szinte minden távcső-gyár Kínában van, legalábbis az amatőr alsó kategóriában.
saját példány (félig összehúzott lábakkal) a megvétel napján, összeszerelés után - nem, nem gitározok, a kisebbik fiamtól maradt a sarokban a hangszer
Egyébként tudom: tényleg kell motorizált, egyenlítőtájolású, égkövető távcső pl. távoli objektumokhoz - galaxisok, csillagködök, stb. -, mert hiszen a Föld forog, mégpedig szédítő sebességgel, 15 másodpercnél hosszabb expozíció esetében mér elmosódik minden, márpedig a távoli égi objektumokat hosszú percekig expozálják, ellenkező esetben nem látszik se részlet, se szín, csak egy homályos folt. Dehát erre hivatkozni kb. olyan, mint azt mondani a haverokkal szombatonként focizgató embernek, hogy hülyeséget csinál, mert nem lesz belőle soha elsőosztályú focista celeb.
Én már annak örülni fogok, mint majom a farkának, ha egy nap tiszta égbolt lesz és a Jupiter éppen jó helyen lesz, s képes leszek lefényképezni a 4 nagy holdjával együtt a bolygót. A kisebb holdakhoz már profi teleszkóp kell, nem véletlen, hogy ezeket csak a XIX. sz. végétől fedezték fel.
Az áresésre példa: egy hasonló képességű távcső 45 éve nagyjából 2500-3000 dollárba került mai vásárlóértéken számítva. Most meg - mint látható a képből - a 250 dollár alatti kategóriában van.
Amerikai kontextuban a "kreol" szó sok félreértést okoz Magyarországon.
Kubában szembesültem ezzel: az újonnan érkezett magyaroknak idő kellett a kérdés megértéséhez.
A "kreol" szó ugyanis 3 dolgot jelent: színt, nyelvet, s fajt.
Magyarul viszont a fő jelentés a szín. Pl. ilyen egy kreol bőrű ember, azaz ez egyfajta világosbarna árnyalat:
jellemzően valamilyen fehér-néger keverék
A nyelvészetben viszont a "kreol" az egy nyelvtípus. Alapvetően a kreol nyelv az egy önállósodott pidzsin. A pidzsin pedig egy egyszerűsített keveréknyelv: amikor két különböző nyelvű közösség találkozik egymással, s nincs közös nyelvük, de egyik csoport se tanulja meg a másik nyelvét, hanem mindkét nyelv egyszerűsített alakjából csinálnak egy kevert nyelvet az egymás közti kommunikáció céljából.
Pidzsinek leginkább az európai gyarmatosítások során jöttek létre: mentek pl. az angolok Afrikába, gyarmatosítottak, de se ők nem tanulták meg a helyi nyelvet, s a helyiek az angolt, helyette lett valami sajátos keveréknyelv, kevés szóval, kevés nyelvtannal, egyszerűsített kiejtéssel.
Bár ritkán, de máshogy is lehetnek pidzsinek. Pl. eredetileg az angol nyelv is ilyen volt: amikor a XI. sz. végén a francia nyelvű normannok meghódították az angolszász és kelta nyelvű Angliát, lassan kialakult az angol nyelv mint a kettő egyszerűsített keveréke.
A pidzsinek azonban rövid életűek. Jellemzően kihalnak, hiszen végül megszűnik a kétnyelvűség, vagy valaki megtanulja a másik nyelvét. Ritkább esetben meg kreol nyelv lesz belőlük.
A kreol nyelv pedig olyan volt pidzsin, melyből önálló nyelv lett, azaz egy adott közösség anyanyelve lesz. A világ legnagyobb - ha az angolt nem számítjuk ide tapintatból - kreol nyelve a haiti nyelv, Haiti nemzeti nyelve. Ez a francia és 2 afrikai nyelv keveréke. A mai Haitiban a hivatalos nyelv a haiti és a francia: haitiul mindenki beszél, míg franciául csak a lakosság iskolázott része - alapvetően a szociális helyzettől függ, minél lejjebb van valaki, annál kevésbé tud franciául, s minél feljebb van, annál többet beszél franciául.
Amikor Haiti független lett, az eredeti terv az volt, hogy fel kell emelni az alacsony sorsú rétegeket, s ennek részeként meg kell őket tanítani "rendesen", azaz franciául beszélni, a kreol meg lassan haljon ki, esetleg maradjon meg a szubkultúrában. Ez azonban csődöt mondott: a lakosság zöme már erős kreol nyelvi identitással rendelkezett, a normál irodalmi franciát pedig idegen nyelvnek tekintette. Most már tehát Haiti hivatalosan kétnyelvű, de máig elvárt, hogy aki művelt, iskolázott ember, az tudjon "rendesen" beszélni, azaz irodalmi francia nyelven is.
haiti bankjegy - kétnyelvű szöveggel
Az én kedvenc kreol nyelvem a papiamento, ez portugál-spanyol-holland és guyanai indián nyelvek keveréke, nagyon érdekes a hangzása - az ABC-szigetek (a Venezuela partjainál lévő három holland sziget - Aruba, Bonaire, Curaçao) helyi nyelve:
Curaçao himnusza természetesen papiamento nyelvű
Most viszont a szó faji jelentéséről. A magyar emberek valami sötét, barnás, legalábbis cigányos kinézetű emberre számítanak, amikor kreolokról van, aztán jócskán meglepődnek: sokszor színfehér emberek a kreolok.
A kreol pedig nem ezt jelenti Latin-Amerikában. A kreol egyszerűen helyben született, vagy Spanyolországban született, de a helyiekkel azonosuló embert jelent, aki fajilag 100 %-ban spanyol, fehér ember, de Spanyolországot idegen, elnyomó hatalomnak tekinti.
Amikor a gyarmatosítás kezdete után beindult a tömeges betelepülés Spanyolországból az új gyarmatokra a XVI. sz. elején, természetesen kezdetben a telepesek magukat spanyoloknak tekintették. Nagyjából 250 év kellett, hogy ez az identitás megszűnjön, immár az identitás az lett, hogy valaki "kreol" vagy "félszigeti" (a "kreol" a "criar" szóból van, azaz "felnevel", értsd "helyben felnőtt", míg a "félszigeti" természetesen az Ibériai-félszigetet jelenti). Amikor megjelentek immár a politikai és gazdasági ellentétek is, robbant a helyzet: a helyi kreol elitek mindenhol szakítani akartak az immár idegennek tekintett spanyol uralommal és saját államokat akartak kiépíteni.
1811-1898 között végül az összes amerikai spanyol gyarmaton megszűnt a spanyol uralom. (Az utolsó két spanyol gyarmat Kuba és Puerto Rico, ők csak 1898-ban szakadtak el Spanyolországtól.)
Az összes új ország természetesen a kreol elitek országa lett. Ezek aránya helyben különböző volt. Volt 3 ország, mely masszívan kreol volt, azaz fehér a lakosság 90 %-a, ezek Argentína, Chile, Uruguay. Mindenhol máshol:
indián vagy mesztic (indián-fehér keverék) többség: Bolívia, Ecuador, Paraguay, s az egész kontinentális Közép-Amerika Mexikón kívül,
a kreolok és az indiánok/meszticek aránya kb. fele-fele: Kolumbia, Mexikó, Venezuela,
indián és mesztic többség, jelentős kreol és néger kisebbséggel: Peru,
kreol többség jelentős néger kisebbséggel: Kuba, Puerto Rico.
A mesztic lakosság integrálása már a spanyol uralom alatt megtörtént, a spanyol gyarmati logika is az "egy csepp vér" elvet alkalmazta, csak éppen fordítva, mint az angolok: míg az angoloknál az egy csepp idegen vér "idegen" státuszt eredményezett, adddig a spanyoloknál az egy csepp spanyol vér meg "spanyol" státuszt.
A "kreol" szót lassan elkezdték mindenkire használni, aki részese a közös, nemzeti identitásnak. Immár az integrálódott színindiánokra is, akik átvették a spanyol nyelvet. Ahogy a néger rabszolgák utódaira is, hiszen ők is "helyben születtek".
Tulajdonképpen csak azok maradtak kívül, akik indiánok és elszigetelt falvakban élnek, valamely indián nyelvet használva mindennapi életükben.
A mai faji arányok Spanyol-Amerikában:
Tipikus latin-amerikaiak:
néger:
Gina Torres amerikai színésznő (de mindkét szülője kubai)
mulatt:
Jennifer Lopez amerikai énekesnő (de mindkét szülője puertoricói)
mesztic:
Magaly Solier perui színésznő
indián:
Renata Flores perui énekesnő
fehér:
balra: Lis Cuesta Peraza (a kubai elnök felesége) - mellette a spanyol királyné, hogy legyen egy eredeti mai spanyol is
Bónusznak egy Renata Flores videó, melyben angolul és kecsuául énekli a neves Pink Floyd számot:
Kéri László visszaemlékezése kissé hosszú, párszor unalmas is, de egy dolog mindenképpen fontos: elismert ballib megmondóemberként cáfolja a KISZ-mítoszokat. Mármint az a népszerű ballib mítoszt, hogy Orbán mekkora köpönyegforgató, hogy KISZ-titkárként kezdte, majd egész máshol folytatta.
Persze Kéri nem Orbán - és az én - nemzedékem, ő fél/egy nemzedékkel idősebb. De így éppen hogy még hitelesebb a sztori. A Kádár-rendszer sajátossága ugyanis a folyamatos lazulás.
Kéri itt a 70-es évekbeli KISZ-ről beszél, hiszen annak volt részése. Elmondja teljesen korrekten: nem politikai értékválasztás kérdése volt a belépés, hanem automatizmus, s eleve a lényeg nem a politika volt, hanem ifjúsági érdekképviselet és kulturális programok szervezése (mert maga Kéri ezt végezte az egyetemi KISZ-ben).
Az én időm meg a 80-as években. Akkor a helyzet még lazább volt. A KISZ immár erről se szólt, hanem bulizásról.
Én sose lettem KISZ-tag - bár 1983-ban majdnem kikényszerítették a belépést -, pontosan azért, mert a környezetembeli KISZ-esekkel nem volt haveri viszonyom, így bulizni se akartam velük.
A bulgáriai EP-választáson minden a papírforma szerint történt:
még kisebb választási részvétel, mint eddig,
nyert Bojko Boriszov (GERB), nagy előnnyel,
a 2.-4. helyen mininális eltérés három párt között,
az 5. helyen a szocik, még rosszabb eredménnyel, mint eddig,
a 6. helyen ismét bejutott Szlavi Trifonov népszerű zenész és tv-celeb nehezen definiálható pártja.
Bulgáriában is dupla volt a választás: parlamenti választás is volt. A részvételi arány 32 % lett így is. Egyébként Bulgáriában a szavazás kötelező, de ez nem izgatja a bolgár kisembereket, akkor se mennek szavazni. A bolgár ember nem törvénytiszteletéről híres: a bolgár nemzeti jellem érti, hogy minden törvény komolytalan, melynek be nem tartásáért nincs rendes büntetés.
Íme a bejutott pártok eredménye, a küszöb a nemzeti választáson 4 %, az EP-választáson pedig 5,9 %.
A pártok előtti számok jelentése:
22: GERB (Bojko Boriszov pártja),
28: a török párt,
14: ez a 2021-ben alakult "korrupcióellenes" párt,
12: Újjászületés Párt,
24: szocialisták,
1: Szlavi Trifonov pártja,
25: Nagyság Párt.
EP-választás:
Bolgár parlamenti választás:
Jól látható: a két választás között csak a török párt esetében van releváns eltérés: ennek oka egyedül az, hogy a török párt szavazóinak egy jelentős része Törökországban él, ami kívül van az EU területén, így ott nincs EP-szavazás.
A nagy meglepetés a "Nagyság Párt", mely a semmiből jelent meg, a párt egyedül az interneten kampányolt. Alapítói az Újjászületés Pártból jöttek, hasonló dolgokat is mondogatnak, de míg az Újjászületés igyekszik az általánosan elfogadott tények keretén belül maradni, addig a Nagyság szeret a konteók mezején is működni.
A párt vezetői színes egyéniségek. Az elnök egy nő, aki azonban sose jelenik meg sehol és nem is nyilatkozik. Az egyik helyettese - Nikolaj Markov - saját magát "Markov ezredesnek" nevezi, de azt is mondja, hogy altábornagynak érzi magát, a valóságban nyugalmazott rendőrtiszt alezredesi rendfokozattal. A másik helyettes Ivelin Mihajlov építőipari vállalkozó, aki azzal lett híres, hogy nem messze Várnától létrehozta a "Történelmi Park" nevű idegenforgalmi létesítményt, mely több, Bulgária történelmét elmesélő időszakot utánzó épületet és más tárgyat tartalmaz, alapvetően 7 korszakot bemutatva:
élet a késő-kőkorban és a rézkorban (i. e. 6.-3. évezred),
trák kor (i e. XXII.-I. sz.),
római kor (i. e. I. - i. sz. V. sz.),
ősbolgárok (V-VII. sz.),
szlávok (V-VIII. sz.),
első bolgár királyság (VII-XI. sz.),
második bolgár királyság (XII-XIV. sz.).
A hivatásos történészek körberöhögték az egészet, áltörténelmi fantáziáknak minősítve a legnagyobb részét, de ez talán csak növelte az egész népszerűségét. Így lett még egy konteó: "a bolgárellenes hivatásos történelem el akar hallgattatni minket, az EU meg akarja semmisíteni a bolgár nemzeti érzést". A választási eredmény meg igazolja a sikert.
A Park nem csak műzeum, hanem vidámpark jellege is van, pl. vannak íjászversenyek, lovaglás ősbolgár módra, páncélos lovagok küzdelme, ezekből tanfolyamok és versenyek is vannak. Egyébként abszolút profi a kivitelezés, s rendkívül látványos.
a Történelmi Park hivatalos reklámfilmje
Egy időben állambiztonsági szempontból is vizsgálták az egészet, egyrészt, hogy hagyományőrzés címszó alatt fegyveres kiképzés zajlik a Parkban, másrészt honnan lett a gazdag, de annyira mégse gazdag alapítónak 250 millió levája (50 milliárd Ft), amennyibe az egész nagyjából került - az euroatlantista magyarázat itt Moszkva kezét látta azonnal.
Az Újjászületés Párt viszont inkább a CIA kezét látja itt, szerintük az egész célja az Ujjászületés táborának megosztása. Egyébként tény: ha nem lett volna a Nagyság Párt, most az Ujjászületés biztos második helyezett lett volna a választáson, minden elemző szerint.
Tulajdonképpen most fog kiderülni mi is a Nagyság: hiszen lesznek parlamenti képviselői. Én is Újjászületés-szavazó vagyok, de nem hiszek ebben a CIA-elméletben.
Választókerületek szerinti térkép: Bulgária 28 megyére oszlik, mindegyik 1-1 választókerület, kivéve a plovdivit, mely 2, s a fővárosit, mely 3.
ki a nyertes párt helyben: zöld - török párt, lila - GERB, kék - "korrupcióellenesek" - a tíz legnagyobb várost bejelöltem
Jól látható: mindenhol a GERB nyert, kivéve a 3 fővárosi választókerületből 2-ben, s azt a 6 megyét, ahol török vagy muszlim többség van.
