Kéri László visszaemlékezése kissé hosszú, párszor unalmas is, de egy dolog mindenképpen fontos: elismert ballib megmondóemberként cáfolja a KISZ-mítoszokat. Mármint az a népszerű ballib mítoszt, hogy Orbán mekkora köpönyegforgató, hogy KISZ-titkárként kezdte, majd egész máshol folytatta.
Persze Kéri nem Orbán - és az én - nemzedékem, ő fél/egy nemzedékkel idősebb. De így éppen hogy még hitelesebb a sztori. A Kádár-rendszer sajátossága ugyanis a folyamatos lazulás.
Kéri itt a 70-es évekbeli KISZ-ről beszél, hiszen annak volt részése. Elmondja teljesen korrekten: nem politikai értékválasztás kérdése volt a belépés, hanem automatizmus, s eleve a lényeg nem a politika volt, hanem ifjúsági érdekképviselet és kulturális programok szervezése (mert maga Kéri ezt végezte az egyetemi KISZ-ben).
Az én időm meg a 80-as években. Akkor a helyzet még lazább volt. A KISZ immár erről se szólt, hanem bulizásról.
Én sose lettem KISZ-tag - bár 1983-ban majdnem kikényszerítették a belépést -, pontosan azért, mert a környezetembeli KISZ-esekkel nem volt haveri viszonyom, így bulizni se akartam velük.
A bulgáriai EP-választáson minden a papírforma szerint történt:
még kisebb választási részvétel, mint eddig,
nyert Bojko Boriszov (GERB), nagy előnnyel,
a 2.-4. helyen mininális eltérés három párt között,
az 5. helyen a szocik, még rosszabb eredménnyel, mint eddig,
a 6. helyen ismét bejutott Szlavi Trifonov népszerű zenész és tv-celeb nehezen definiálható pártja.
Bulgáriában is dupla volt a választás: parlamenti választás is volt. A részvételi arány 32 % lett így is. Egyébként Bulgáriában a szavazás kötelező, de ez nem izgatja a bolgár kisembereket, akkor se mennek szavazni. A bolgár ember nem törvénytiszteletéről híres: a bolgár nemzeti jellem érti, hogy minden törvény komolytalan, melynek be nem tartásáért nincs rendes büntetés.
Íme a bejutott pártok eredménye, a küszöb a nemzeti választáson 4 %, az EP-választáson pedig 5,9 %.
A pártok előtti számok jelentése:
22: GERB (Bojko Boriszov pártja),
28: a török párt,
14: ez a 2021-ben alakult "korrupcióellenes" párt,
12: Újjászületés Párt,
24: szocialisták,
1: Szlavi Trifonov pártja,
25: Nagyság Párt.
EP-választás:
Bolgár parlamenti választás:
Jól látható: a két választás között csak a török párt esetében van releváns eltérés: ennek oka egyedül az, hogy a török párt szavazóinak egy jelentős része Törökországban él, ami kívül van az EU területén, így ott nincs EP-szavazás.
A nagy meglepetés a "Nagyság Párt", mely a semmiből jelent meg, a párt egyedül az interneten kampányolt. Alapítói az Újjászületés Pártból jöttek, hasonló dolgokat is mondogatnak, de míg az Újjászületés igyekszik az általánosan elfogadott tények keretén belül maradni, addig a Nagyság szeret a konteók mezején is működni.
A párt vezetői színes egyéniségek. Az elnök egy nő, aki azonban sose jelenik meg sehol és nem is nyilatkozik. Az egyik helyettese - Nikolaj Markov - saját magát "Markov ezredesnek" nevezi, de azt is mondja, hogy altábornagynak érzi magát, a valóságban nyugalmazott rendőrtiszt alezredesi rendfokozattal. A másik helyettes Ivelin Mihajlov építőipari vállalkozó, aki azzal lett híres, hogy nem messze Várnától létrehozta a "Történelmi Park" nevű idegenforgalmi létesítményt, mely több, Bulgária történelmét elmesélő időszakot utánzó épületet és más tárgyat tartalmaz, alapvetően 7 korszakot bemutatva:
élet a késő-kőkorban és a rézkorban (i. e. 6.-3. évezred),
trák kor (i e. XXII.-I. sz.),
római kor (i. e. I. - i. sz. V. sz.),
ősbolgárok (V-VII. sz.),
szlávok (V-VIII. sz.),
első bolgár királyság (VII-XI. sz.),
második bolgár királyság (XII-XIV. sz.).
A hivatásos történészek körberöhögték az egészet, áltörténelmi fantáziáknak minősítve a legnagyobb részét, de ez talán csak növelte az egész népszerűségét. Így lett még egy konteó: "a bolgárellenes hivatásos történelem el akar hallgattatni minket, az EU meg akarja semmisíteni a bolgár nemzeti érzést". A választási eredmény meg igazolja a sikert.
A Park nem csak műzeum, hanem vidámpark jellege is van, pl. vannak íjászversenyek, lovaglás ősbolgár módra, páncélos lovagok küzdelme, ezekből tanfolyamok és versenyek is vannak. Egyébként abszolút profi a kivitelezés, s rendkívül látványos.
a Történelmi Park hivatalos reklámfilmje
Egy időben állambiztonsági szempontból is vizsgálták az egészet, egyrészt, hogy hagyományőrzés címszó alatt fegyveres kiképzés zajlik a Parkban, másrészt honnan lett a gazdag, de annyira mégse gazdag alapítónak 250 millió levája (50 milliárd Ft), amennyibe az egész nagyjából került - az euroatlantista magyarázat itt Moszkva kezét látta azonnal.
Az Újjászületés Párt viszont inkább a CIA kezét látja itt, szerintük az egész célja az Ujjászületés táborának megosztása. Egyébként tény: ha nem lett volna a Nagyság Párt, most az Ujjászületés biztos második helyezett lett volna a választáson, minden elemző szerint.
Tulajdonképpen most fog kiderülni mi is a Nagyság: hiszen lesznek parlamenti képviselői. Én is Újjászületés-szavazó vagyok, de nem hiszek ebben a CIA-elméletben.
Választókerületek szerinti térkép: Bulgária 28 megyére oszlik, mindegyik 1-1 választókerület, kivéve a plovdivit, mely 2, s a fővárosit, mely 3.
ki a nyertes párt helyben: zöld - török párt, lila - GERB, kék - "korrupcióellenesek" - a tíz legnagyobb várost bejelöltem
Jól látható: mindenhol a GERB nyert, kivéve a 3 fővárosi választókerületből 2-ben, s azt a 6 megyét, ahol török vagy muszlim többség van.
Nyílt határozatban mondta ki az amerikai törvényhozás: a Nemzetközi Büntetőbíróság egy hatalom nélküli, nevetséges sóhivatal.
Persze a Nemzetközi Büntetőbíróság is megtette a magáét: óvatlanul nem csak Amerikának nem tetsző emberek ellen hozott döntéseket, hanem Amerikának tetszők ellen is. Hatalmas hiba volt. Amerika azt meg nyilván nem reagálhatja, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság néha jó, néha rossz.
Eleve az egész nemzetközi büntetőbíráskodás koncepciója torz. A korábbi, normálisabb korokban az volt a szokás, hogy zajlottak háborúk, majd a győztesek győztek, a vesztesek vesztesek, aztán mindenki hazament, de senki se rendezett kirakatpereket aztán a vesztesek ellen.
Aztán a nürnbergi precedens alapozta meg azt az abszurd gyakorlatot, hogy nem elég, hogy a vesztesek vesztesek, még cirkuszi koncepciós pereket is kell ellenük rendezni, minden hagyományos jogelvet eldobva.
Jó lépés amit az amerikai Kongresszus tett most: még egy ütés az egész "Nemzetközi Büntetőbíróság" nevű sóhivatal mocskos pofájára.
A sztárság nagy problémája: a sztár elhiszi, mindenki számára ő megkérdőjelezhetetlen, pedig csak a rajongói tábor számára az.
A kommunista diktatúrák ezért csináltattak folyamatosan hangulatjelentéseket: tudták, hogy nagy bajba fognak kerülni, ha elhiszik, hogy a mutatott valóság azonos a tényleges valósággal.
Talpramagyar Péter szerencsére nem elég intelligens, így ő maga fogja megásni saját sírját. Sorosék megint rossz csatalóra tettek.
Eleve egy új párt mindig csökken a kezdeti lelkesedés után, hiszen amint konkrétumokra kerül sor, már le fognak szakadni azok, akik a konkrét válasszal nem értenek egyet. Sokszor nagyon kevés is elég ehhez.
Velem is megesett ilyen. Majdnem leszavaztam valakire, míg azt nem mondta, hogy szerinte a kóbor kutyákat le kell vadászni - s csak emiatt nem szavaztam rá.
A Fidesznek egyébként jobb lett volna egy erősebb DK és egy gyengébb Tisza. De így alakult, ehhez kell alkalmazkodni. Szerencsére a Tisza már most megkezdte az öngyilkosságot.
A dolgok valószínű menete:
a megválasztott Tisza-képviselők egy része mást mond, mint a pártvezetés,
megkezdődik az ősrégi vita "adja vissza a mandátumát", persze nem adják vissza,
alakulnak új pártok,
vita tör ki, ki az igazi tiszás,
a DK rászáll az egészre, esélyt látva az elvesztett ballib választók visszaszerzésére.
A Kádár-rendszer egyik sajátossága a "Cikkek a nemzetközi sajtóból" című kiadvány, népszerű korabeli nevén "C Újság".
A sajtóirányításnak Kádár alatt több szintje volt. Nem csak a hivatalos és a tiltott létezett. A hivatalos médiák se voltak egyenrangúak - akkor minden média a Párt irányítása alatt állt -, pl. egyes lapoknak több volt megengedve.
De létezett több szint a titkos/bizalmas kategóriában is. A legszigorúbb számozott, névre szóló kiadványoktól egészen az utcán nem terjeszthető, de intézményekben szabadon forgalmazott kiadványokig.
A "Cikkek a nemzetközi sajtóból" című kiadvány valahol középtájon volt: bizonyos intézmények és személyek megkapták egy példányban automatikusan. A lap havonta 7-8 alkalommal jelent meg, hatalmas tartalommal, sokszor 50-60 oldalas volt, teljes egészében külföldi cikkek - 95 %-ban nem-kommunista nyugati lapokban megjelentek - fordítása szó szerint magyarul.
A lapot bizalmasan kellett kezelni, de ezt a laza későkádári időkben senki se vette komolyan. Akinek járt, az simán kölcsönadta rokonoknak, haveroknak.
A "Cikkek a nemzetközi sajtóból" 1956-1990 között jelent meg, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának megbízásából készítette az MTI csapata. A cél: a fontos elvtársak tájékoztatása miről van szó a nyugati lapokban. A cikkek legnagyobb része Magyarországgal, a szovjet táborral foglalkozott, valamint a kommunista rendszer kritikájával nyugati szemszögből.
Én először 1980-ban találkoztam a lappal. Akkor lett apám olyan szintű tisztség birtokosa, melynek már "járt" a lap. A jogosultak köre egyébként elég széles volt, több ezer ember tartozott a kiválasztottak körébe. A legalsó nomenklatúrának még nem járt, de a középszint aljának már igen. Amikor apám még Budapesten dolgozott az MKB-ben főosztályvezető-helyettes tisztségben, még nem járt neki, de amikor 1980-tól kereskedelmi tanácsos lett Havannában, már igen. Elvileg a lapot a kereskedelmi kirendeltség irodájában kellett volna tárolni, ott a tanácsosnak járt csak, más munkatársaknak meg a tanácsos egyedi döntése alapján, de a valóságban apám mindkét beosztottja hazavitte a lap minden számát olvasni teljesen szabadon. Persze a főnök privilégiuma: először ő vitte haza, s 2-3 napig otthon is volt a lap, szóval én előbb jutottam hozzá, mint a két beosztott.
Szóval ez volt az egyik kedvenc lapom 13-18 éves koromban. Talán furcsán hangzik, hogy egy ilyen korú gyerek ilyeneket olvasott, s nem mondják modern könnyűzenét hallgatott és lányokat kergetett egész nap, de engem az ilyesmi akkor is nagyon érdekelt.
Semmilyen kommentár nem volt a lapban, néha csak lábjegyzet, egyes, az adott országot nem ismerő embereknek magyarázattal. Viszont mégis volt egy sajátos szerkesztési politika, ezt akkor kamaszgyerekként nem vettem észre, de utólag visszagondolva már világos a kép.
A Kádár-rendszere sajátossága volt, hogy folyamatosan ment a "kétfrontos" harc a "szélsőségek" ellen, egyrészt a "balos elhajlók", a "dogmatikusok" ellen, akik keveselték a szocializmust, kritizálták a kapitalista reformokat és a túlzott "lazaságot", másrészt a "jobbos elhajlók", a "revizionisták" ellen, akik viszont még több kapitalista típusú reformot akartak, nagyobb szólásszabadságot és mélyebb nyugati kapcsolatokat.
Kádár elvtárs jellemzően megosztotta a két "frakció" között a hatalmat. A belügyet, hadügyet, külügyet odaadta a "dogmatikusoknak", a gazdaságot, kereskedelmet, pénzügyet meg a "revizionistáknak". Persze minden esetben maga Kádár döntött egyszemélyileg minden érzékeny kérdésben, mindkét frakció meghallgatása után.
Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya inkább a "dogmatikus" szárnyhoz tartozott, mégis, ők is fontosnak tartották a belső tájékoztatást, nyilván azzal a magyarázattal, hogy "ismernünk kell az ellenséget".
Ebből azonban az lett, hogy "lássuk mi a valós helyzet!". Abszolút ez volt a hangulat a nomenklatúra körében, legalábbis az általam ismert "revizionista" szárnyban.
Az egész lap szerkesztési politikája abszolút Kádár-párti volt. A magyar vonatkozású cikkek alaphangulata az volt, hogy vannak Kelet-Európában a rossz és a jó komcsik, a rosszak - pl. Husák, Honecker, Zsivkov - ragaszkodnak az elavult marxi eszmékhez, míg a jók meg "reformerek", lásd Kádár János, aki - bár óvatosan és halkan, de folyamatosan - harcol Moszkva diktátuma ellen, s ügyesen engedményeket ér el.
A rendszerváltozáskori ellenzék, s különösen annak jobboldali része, képtelen volt megérteni, miért nem áll ki mellettük teljes erővel a nyugat. Az MDF prominensei komolyan hitték, hogy a nyugati középjobb pártok egy emberként állnak majd ki mellettük, s döbbenten figyelték, hogy az MSZP-t mennyire imádják a nyugatiak.
Az ok az lehetett: az MDF prominensei nem férték hozzá a C-Újséghoz vagy közvetlenül a nyugati sajtóhoz, így nem ismerték ezt az általános nyugati hangulatot, hogy az MSZMP "reformerei" jót akartak, utódjuk az MSZP, így őket kell támogatni, szemben mindenféle, tök ismeretlen, a semmiből előbújt MDF-fel szemben.
Vicces és máig él a ballib rettegés a "zsidó" szótól. Csak úgy leírni nem szabad, ez amolyan "nemes" libbant hagyomány a 90-es évek liberális vészkorszakából.
A hír az, hogy meg lett választva Mexikó első zsidó elnöke. Igenám, de ezt így leírni nem szabad a magyar ballib médiákban, mert ez "zsidózás".
Összeült hát a szerkesztőség és hosszú tanácskozás után meg is lett a megoldás: "holokauszttúlélő"!
Na most, van egy kis baj. A "holokauszttúlélő" az nem fantáziaszó, hanem jelent valamit, mégpedig azt "túlélte a holokausztot".
De hogyan lehet a holokausztot vagy bármi mást túlélni? Egyetlen módon: az adott bármin keresztül mennés, de mégis sikeres életben maradás útján.
Ha nem ezt jelenti, akkor a szónak nincs értelme. Mert akkor én pl. a hirosimai atomtámadást túlélők unokája vagyok, hiszen tényleg egyetlen nagyszülőm se halt meg a hirosimai atomtámadásban - persze nehezen is halhatott volna meg, hisz egyikük se tartózkodott abban az időpontban Hirosimában.
Na, hasonló eset a megválasztott mexikói elnök Claudia Sheinbaum esete. Apai nagyszülei az I. vh. háború után vándoroltak Litvániából Mexikóba, azaz nagyjából 20 évvel a holokauszt előtt. S persze Mexikóban nem volt holokauszt. Azaz sose érintette őket a holokauszt, nem volt mit túlélniük. Az anyai nagyszülei pedig 1941-ben Plovdivból (Bulgária) vándoroltak Mexikóba. A bolgár holokauszt 1943-ra volt tervezve, azaz ez a kivándorlás megint 2 évvel az esemény előtt volt - hozzáteszem, végül nem lett bolgár holokauszt, a cár leállította az utolsó pillanatban 1943-ban, de mondjuk ezt nyilván nem tudhatták előre az érintettek, mégis: ez messze nem a "holokauszttúlélés" kategóriája.
Fene érti, miért retteg egy újságíró leírni, hogy "zsidó elnöke lett Mexikónak"?
A mexikói médiákban meg se értenék az egész belpesti hisztit. Lásd ez az elemző cikk az egyik nagy mexikói lapban, még a választás előtt:
a cikk címe: "Zsidó és indián"
A cím jelentése: a két legesélyebb jelöltről van szó. A végül győztes zsidó baloldali Claudiáról és a második helyezést elért jobboldali, anyai ágon indián, apai ágon félindián Xóchitl Gálvezről. Az elemző egyszerűen zsidónak és indiánnak nevezi őket, mivel tényleg azok - hihetetlen botrány lenne ebből Budapesten...
De a legnagyobb mexikói nyomtatott napilap, az El Universal se retteg a szavaktól, a győzelem utáni napon cikk a győztes jelöltről:
A vonatkozó részt lefordítom: "Az új elnöknő Mexikóvárosban született, édesanya, zsidó származású, litvániai és bulgáriai bevándorlók unokája. Carlos Sheinbaum Yoselevitz vegyész és Annie Pardo Cemo biológus lánya, ez utóbbi a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem sejtbiológiai tanszékének emeritusz egyetemi tanára, mely intézmény mindig is fontos szerepet töltött be Claudia életében.".
Nevezetes pillanat a két jelölt közti tv-vitából:
Xóchitl Gálvez (balra) és Claudia Sheinbaum (jobbra) - Xóchitl táblát mutat fel Claudia beszéde alatt: "Barátom/barátnőm, vedd észre, hogy Claudia hazudik"
Tulajdonképpen a legjobb válasz egy meglehetősen tehetségtelen humorista videója, a választás előtti napokban jelent meg:
Egyrészt nem jó a szám. A jó humor lényege: a valóságot mutatja, eltúlozva, kiemelve egyes elemeket. Mondjuk ellenpontként egy szintén ballib humorista munkája, ami viszont tényleg humoros:
Radics azért jó, mert tényleges dolgokat felnagyít, karikíroz, de nem dehumanizál, s nem mondja el direktben mit kell gondolni. Somogyi meg egyszerűen rossz: szájba rág, hazudik.
A humor minősége ugyanis oldalfüggetlen. Nagyon fanatikusnak kell lenni ahhoz, hogy az ember a neki közelálló üzenetű rossz humort éljenezze, míg a neki nem tetsző üzenetűt akkor is ellenezze, ha az jó minőségű.
Ilyen élményem a 90-es évek végén voltam egy Hofi-esten, a Madáchban. Akkor már Hofi messze volt csúcsidőszakán, lezülledt amolyan ballib pártsztárrá. Előadása abból állt, hogy előadta a ballib jelszavakat, szidta az ellenoldalt trágár módon, tulajdonképpen semmi vicces nem volt benne már. De teltház volt, s a pártos közönség még akkor is nevetve tapsolt, amikor Hofi nem mondott semmit.
De visszatérve a tehetségtelen Somogyihoz. Valójában a vicc az egészben: a ballib szalon tényleg komolyan hiszi, hogy a fideszes szavazó az ilyen.
Márpedig Sun Zi i. e. V-VI. századi kínai katonai szakértő és filozófus óta tudjuk, a legnagyobb hiba az ellenség nem megismerése, lebecsülése.
Valójában ha tényleg olyan lenne a fideszes szavazótábor, mint amit a tehetségtelen Somogyi megrajzol, akkor felmerül: hogy hogy nem képesek az européer művelt ballib szalontagok legyőzni egy ilyen könnyű ellenséget?
a Nomentum kiesett nem csak az EP-ből, de a budapesti közgyűlésből is.
A Tisza majdnem elintézte Télinapforduló Geri bukását is, kicsin múlott. Ez lett volna a nap jó híre. Sajnos nem jött össze, így a nap jó híre a magyarellenes nomentumosok szégyenfutása.
Ami biztos: a háttérhatalom lemondott a modern baloldalról, immár klasszikus jobboldali polgári párt alakjában fog támadni.
Sok munka lesz még ebben. Szerencsére az új pártok könnyedén esnek szét, de erre érdemes lesz rásegíteni.
Mivel ma is izgatja az embereket a gladiátor kérdés, számtalan tévhit van vele kapcsolatban.
A jelenség egyedi római, más kultúrákban nem létezett ilyesmi. Rómában az i. e. III. századtól létezett egészen az i. sz. V. századig, amikor vallási okokból be lettek tiltva a gladiátor játékok.
Amit megtudtam ezzel kapcsolatban, az ellenkezett sok mindennel amit hittem.
A közhiedelem szerint a gladiátorok szinte mind meghaltak. A valóságban a halálozási arány kb. 20 % volt.
Ennek magyarázata a gladiátorok eredete. Alapvetően 3 forrásból jöttek: büntetésként gladiátorságra ítéltek, hadifoglyok, s 90+ %-ban a legnagyobb csoport: gladiátornak kiképzett rabszolgák. Míg az első 2 csoportnál biztos halál volt a "játék" vége, az utóbbinál egyáltalán nem: gyakorlatilag vállalkozók kiképeztek rabszolgákat erre a célra, s így elemi érdek volt, hogy a harcos életben maradjon.
A nézők is itt nem a halált akarták látni, hanem a harctechnikát. A jól harcoló harcos, ha veszített is, életben maradt.
Szóval a közhiedelemmel ellentétben, ritka volt a vesztes gladiátor rabszolgák megölése. Aki a csata folyamatában nem kapott halálos sebet, az jellemzően kegyelmet kapott. Inkább a kegyelem megtagadása volt ritkaság.
A közhiedelemmel ellentétben a felfelé mutató hüvelyujj a játékszervező részéről nem a kegyelmet jelentette, hanem annak megtagadását. A hüvelykujj bármilyen irűnyú kinyújtása a kegyelem megtagadását jelentette. A kegyelmet a csukott ököl jelezte, azaz a hüvelykujj szorosan a többi ujj mellett maradt. Ennek oka egyszerűen az, hogy sok méter távolságról nem lehetett volna azt biztosan látni merre mutat a hüvelykujj, míg azt igen, ha nem mutat sehová.
A vérre éhes közönséget kielégítette, hogy mindenképpen volt halál: az elítéltek és a hadifoglyok miatt. A profi rabszolga gladiátorok inkább sztároknak számítottak. A közönség ünnepelte őket.
Egyébként a hadifoglyok közül csak azokat ítéltek az arénában való meghalásra, akik nem adták meg magukat a csata folyamán. A rómaiak rendkívül racionálisan viselkedtek: a magukat megadó ellenségeket sose ölték meg, belőlük is rabszolga lett persze, de életük nem került veszélybe.
Plusz véres elem volt a normál kivégzések megrendezése a játékokkal együtt.
A műsor rendszerint reggel kezdődött. Állatokkal, egyrészt állatok egymás ellen harcoltak halálig, másrészt emberek állatok ellen. Az állatok ellen harcoló emberek lehettek egyrészt kiképzett gladiátorok, ők a legritkább esetben haltak meg, másrészt elítéltek, akik biztos halállal "mentek" harcolni az állatok ellen, fegyverek nélkül.
Ezután jött az ebédszünet. Majd elítéltek kivégzése mint a program része. Ezek enyhébb bűnözők voltak, így nem állatok általi széttépés volt a sorsuk, hanem a hóhér kíméletesen, egy mozdulattal megölte őket, jellemzően karddal.
Aztán jöttek a történelmi műsorszámok: csaták újrajátszása. Erre kellettek a hadifoglyok, akik ellen pedig kiképzett rabszolgák harcoltak.
S ezután jött a főműsor: a szó szoros értelmében vett gladiátor harc, egy-egy ember egymás ellen, számtalan típusú gladiátor volt. A halálozási arány itt volt a legalacsonyabb.
S természetesen ez volt a legmagasabb kategória. A profi gladiátorok előbb fából készült fegyvermásolatokkal edzettek hónapokig, majd mehettek állatokat mészárolni, aztán lehettek hóhér szerepben, majd jött a hadifoglyok elleni harc, s csak ezután mehettek az "igazi", egy ember egy ember elleni párbajra.
Természetesen érdekeltté kellett tenni a gladiátorokat is. Jellemzően 10-15 részvétel után a gladiátor rabszolga fel lett szabadítva, s ha nyert, pénznyeremény is járt neki. Ez utóbbi miatt sok felszabadított rabszolga továbbra is folytatta a gladiátor karriert szabad emberként.
A császárkorban egyenesen törvény született a gladiárok kötelező díjazásáról: a rabszolga gladiátorok 400 sestertiust, a szabad harcosok 500 sestertiust kaptak minden egyes győzelemért. Ugyanaban az időben ez egy katonatiszt bére volt 3-4 hónapra.
Az egyes gladiátoriskolák szabályosan adták-vették egymás között a gladiátorokat. A sikeres gladiátorok meg amint idősebbek lettek, visszavonultak az aktív karrierből, s elszegődtek edzőnek az iskolákhoz. A legelitebb nyertesek sokszor saját gladiátor iskolát alapítottak. Mint ahogy a mai focisták és foci klubok esete, csak persze jóval veszélyesebb volt az a "sport", hiszen átlag minden ötödik "sportoló" belehalt.
A közhiedelemmel ellentétben, nem a gladiátorharc volt a legnépszerűbb római szórakozás. Hanem a lovaskocsis versenyek. A nyertes hajtók még a sokszorosan győztes gladiátoroknál is nagyobb celebeknek számítottak.
A legnépszerűbb kocsihajtónak a neve máig fennmaradt: Gaius Appuleius Diocles - 18 éves karrierje során évi 150 ezer sestertiust keresett - ez nagyjából 100 katonatiszt bére volt akkoriban, de még jellemzőbb, hogy alig 7 év alatt több pénzt keresett, mint amennyi a törvényes követelmény volt a szenátorságért való induláshoz, ez 1 millió sestertius volt. 800 ezer sestertiusért pedig rendes kis birtokot lehetett venni. Visszavonulása után még edzőként dolgozott. Összesen 35 millió sestertius vagyon maradt utána örököseire. S mindezt úgy érte el, hogy eredetileg életet a mai Spanyolország területén született rabszolgaként kezdte.
Ritka eset, hogy egy nem vezető személynek megmarad a képe az ókorból. Gaius Appuleius Diocles a kivételek közé tartozik, olyan sok képet csináltattak róla a rajongók, hogy ezekből pár fennmaradt, íme az egyik:
Már az 55 felettiek is többet nézik a telefonjukat, mint a tv-t - mondja az ATV.
Szerintem a kérdés ilyen módon való feltevése abszurd.
Magyarországon 1991 óta van részben hozzáférhető, 1995 óta meg teljesen hozzáférhető lakossági internet (1991 előtt is volt, de csakis egyetemeken, egyes hivatalokban).
Azt lehet mondani, hogy az első nemzedék az az, mely ekkor legalább 18 éves volt. Azaz a legfiatalabbak a 70-es évek elején születtek. Ezek ma mind 50 felettiek.
Én személyesen 1992 óta rendelkezem hozzáféréssel, ekkor voltam 25 éves. Ekkor még nem is volt a mai értelemben vett világháló - az csak 1993-tól van -, de volt ímél, FTP, Gopher, Usenet.
A világháló megjelenése előtt két fő vitafórum létezett: a Usenet és a levelezőlisták, az előbbire a magyar péld a soc.culture.magyar, az utóbbira a HIX-listák.
Ezek után úgy tenni, mintha az internet valami fiatalok ügye lenne, mely lassan terjedt el? Abszurd.
Ahogy a női divattal is szokott lenni, az adott vonal első követői rendszerint folytatják azt, itt is ez van: azaz teljesen téves a műsor állítása.
A jóslatoknál a legnehezebb ott jósolni, ahol az ember részese az egésznek, azaz félig-meddig drukkoló. Így jellemzően igyekszem jóslataimat kalibrálni e szerint.
A múltkor - 2022-es országgyűlési választás - azonban túlkalibráltam magamat, emiatt csak a Mi Hazánk eredményét találtam el - hogy éppen 5 % felett lesz, a valóságban egyébként majdnem 6 % lett.
Da a Fidesznek csak 50 %-ot jósoltam, miközben 54 % lett. A ballibeknek meg 40 %-ot, miközben 34 % lett.
Amiben nem tévedtem: más nem jut be. Pedig a legtöbben akkor a kétfarkúak bejutásában hittek.
Mostani jóslatom az, hogy 4 párt fog bejutni: a Fidesz, Talpramagyarék új szervezte, a DK, s a Mi Hazánk. Szerintem a kétfarkúak elrontották minden esélyüket a rendkívül rossz kampányukkal.
A Mi Hazánk éppen be fog jutni, 1 mandátumra elegendő szavazatuk lesz. Ők kifejezetten jól kampányoltak.
Talpramagyarék katasztrofális csapást fognak mérni a DK-ra. Közel lesznek a 20 %-hoz, sőt talán kicsit felette míg a DK közelebb a 10-hez.
A Fidesz pedig 50 % körül lesz. Talán kicsit alatta, talán kicsit felette.
Összegezve azt mondanám: 49-22-11-6 a %-os arány a 4 bejutónál. Azaz mandátumban: 12-5-3-1.
Ami jó hír lenne, sok szemszögből is:
vége a Nomentumnak, az MSZP-nek, a P-nek,
a túl szemtelen kétfarkúak vissamennek viccpárt státuszba,
hatalmas belharc lesz a ballib táborban.
Az ideális kimenet: Talpramagyar megsemmisíti a ballibeket a DK-n kívül, majd elveszti támogatottságát 2026-ig. Erre nagy az esély.
Egy hete egyes felmérések a DK-t már 10 alá számolták, a Tiszát meg 30 fölé. Szerintem ez kizárt, a helyzet megváltozott. Talpramagyar Péter két hatalmas hibát vétett:
egyrészt nem "hekkelte" meg az állami tv-ben a vitát,
másrészt nem egyértelmű üzenetet küldött az "orosz kérdéssel" kapcsolatban.
íme az egyik fatális hiba: Peti nem ismerte fel, hogy neki a ballib szavazóknak kell megfelelnie, nem a fideszeseknek
A konkrét személy lényegtelen: szürke ballib bukott politikus, aki nem csinált soha semmit, se jót, se rosszat. Szóval nem róla írok, hanem a jelenségről.
A probléma persze ősrégi. Amióta ki lett találva a demokrácia nevű oligarchikus diktatúra, kiderült: megoldhatatlan probléma a hivatásos politikusok kategóriája.
Jó példa Anglia. Angliában ez a rendszer évszázadok óta létezik, s sokáig ellen is álltak ennek a sajátos problémamegoldásnak. Egészen az I. vh. előtti évekig Angliában a hivatásos politikusok nem kaptak semmilyen fizetést, azaz csak politikusságból nem lehetett megélni. Ternészetesen ha valaki kormánytisztviselő lett az más, ott járt fizetés, de az angol parlamenti képviselők egészen 1911-ig nem kaptak semmilyen pénzbeli juttatást, ahogy csapatuk tagjai se.
Az alapgondolat az volt, ez nem munka, hanem megtiszteltetés. Persze az eredmény az lett, hogy csupa gazdag ember lett képviselő, akinek akkora tőkejövedelme volt, amiből meg tudott élni munka nélkül. Az angol baloldal (Munkáspárt) persze tudatosan indított nem gazdag embereket, már 1911 előtt is, ezek jellemzően a Munkáspárttal szimpatizáló szakszervezetek tisztviselői voltak, onnan kaptak fizetést.
A kérdés azonban maradt: de mi van a politikából távozó politikussal? Hiszen ha nem gazdag emberként lett politikus, akkor hirtelen nincstelen lesz. A hivatalos elmélet, hogy "visszamegy a szakmájába" a valóságban nem szokott működni, hiszen egy hosszú évekig hivatásos politikus nincs hová visszamenjen: elvesztette gyakorlatát, kapcsolatait, sokszor tudását is.
A korai szovjet rendszer persze ezt is meg akarta reformálni. Az alapötlet az volt: a politikus csak szabadidejében az. Persze azonnal működésképtelennek bizonyult, ez csak valóságos politikusi tevékenység hiányában működik, lásd szovjet parlament, ahol évente 5 ülésnap volt, melyen meg kellett szavazni mindent.
Emellett azonban gyorsan kialakult a valódi politikusi tevékenységet űzők köre, a Párt tisztviselői, ezek - a legalsó szint felett - mind fizetett állások lettek, hiszen ezek a tisztviselő teljes idejét igénybe veszik.
Sztálin haláláig még nem volt különösebb probléma az ex-politikusokkal, ezeket ugyanis jellemzően elküldték a gulágra.
Sztálin után ez megszűnt: hacsak valaki nem követett el valami nagyon nagy illetlenséget, nem hagyták soha az út szélén. Igazán megbukni sose lehetett. A legmagasabb szinten se. Az 1964-es szovjet puccs után, amikor a korábbi vezető Hruscsov el lett távolítva a hatalomból, senki se bántotta őt, s megmaradt minden anyagi privilégiuma: szolgálati lakás, szolgálati autó sofőrrel, jogosultság a zárt bolthálózatban való vásárlásra - neki munkahely nem kellett, hiszen már nyugdíjas korban volt, de persze kiemelt nyugdíjat kapott (a nyugdíja 400 rubel lett, mikor ebben az időszakban az átlagbér 120 rubel volt).
Aki meg még nem volt nyugdíjas, az bukás esetében el lett helyezve a számtalan kamuintézmény valamelyikében.
De ez igazán tökélyre nyugaton lett fejlesztve. A számtalan alapítvány, oktatási intézmény mind nyitva áll az ex-politikusok előtt: mindenhol kell "tanácsadó", aki persze a valóságban nem ad tanácsot senkinek. Aztán vannak a nagy nemzetközi sóhivatalok is. De a nagy cégek vezetősége is jó, sőt ez még jobb anyagilag. Egyetlen dolog fontos: "helyesen" kell politizálni a politikusi karrier alatt, azaz nem szabad a rendszerrel szemben kritikusnak lenni.
Szerencsére Újhelyityúkleves Pista elvtársnak ilyen problémája nincs: mindig a rendszer hű és lelkes támogatója volt. Az elvtárs még 50 éves sincs, szóval szédítő karrier áll előtte. Most csak intézményekkel kapcsolattartó "nagykövet" lesz, de lesz ez még jobb is. Talán sikerül egy nap felküzdenie magát valamelyik nagy óriáscég igazgatótanácsáig, ahol aztán "szakértősködhet" sok millióért.
Az én kedvencem az "emberiességi ügyi tanácsadó" - ez a "tényleg semmit se csinál" szinonímája.
Természetesen minden békés rendszerváltozás jellemzője: az elit átáll.
Az élelmesek előre megérzik a változást, s már kicsivel előtte átállnak.
Pár hete borzolja az amerikai-kubai közösséget egy komikus eset. Miközben az USA egyre nehezebben ad letelepedési engedélyt kubaiaknak, emiatt sokan inkább az illegális megoldást választják, azaz a besurranást az amerikai-mexikói határon keresztül, a valós családi kapcsolatokkal rendelkezők is hosszasan várakoznak, furcsa módon egyes kubai kommunista funkcionáriusok nemcsak letelepedési engedélyt kapnak, de egyenesen mendékjogot is (ez sokkal előnyösebb, mert ebben az esetben pénzsegély, ingyenes orvosi ellátás is jár bizonyos ideig).
Azaz egyik volt kubai megyei vezető most májusban lett menekült az USA-ban. Az 56 éves Arelys Casañola Quintana egész életében funkcionárius volt, utolsó kubai állása a megyei jogú Isla de la Juventud közgyűlésének elnöki tisztsége volt, ez nagyjából a kettes számú megyei vezető, csak a megyei párttitkár áll felette. Különösen vidámságot okozott a kubaiak körében, amikor kiszivárgott a mendékkérelem, ebben ugyanis Casañola arra hivatkozik, hogy "fél a szocializmustól", ezért akar az USA-ban menedékjogot.
Még Kubában mint tisztségviselő (szemüveges fehér nő, mindkét képen fehérbe öltözve):
Talpramagyar Péter Hejjmiakútyúkanyó Pártja akkora fanatizmust mutat fel, amit én eddig Magyarországon csak friss mlm-tagok és egyes radikális vallási szekták új belépőinél láttam.
A HVG múlt heti cikke a tv-vitáról pár órával a vita után jelent meg. S nagyjából 5 óra alatt Talpramagyar Péter immár abszolút többséggel vezet a cikkhez tartozó kérdőívben:
Persze lehet azt mondani, ez szervezett szavazás. Szerintem azonban spontán az egész, egyszerűen a hívek minden észbeli korláton átléptek.
Egyébként nem gond. Támogatom Talpramagyart. Persze nem céljaiban és eszméiben. Hanem abban, amit el fog érni. Olyan rombolást fog ugyanis okozni a ballib táboron belül, s aztán olyan hosszan tartó zavart, amire a Fidesz teljes propagandagépezete sose lenne képes.
Budapesten megvalósult egy fontos bolgár kisebbségi projekt: lett egy önálló, modern kultúrház.
Épült már egyszer egy ilyen, 70 éve, közadakozásból - a telket a magyar állam ajándékozta egyébként (pontosabban Budapest város), azaz "csak" az épületet kellett megcsinálni. Ez máig létezik: a IX. kerületben a Vágóhíd u. és a Fehérholló u. sarkán. Az idők során az épület leamortizálódott, közben a fenntartó, az 1914-ben alapított Magyarországi Bolgárok Egyesülete majdnem csődbe is ment a 90-es évek végén éppen az épület miatt.
A kultúrház jogilag a Magyarországi Bolgárok Egyesülete tulajdona volt, ma is az. Székhelyeként is működik - a Vágóhíd utcai épület megépülése előtt az Egyesület székhelye a Lónyai utcában volt -, meg mint normál kultúrház. Aztán idővel a egyik részén szálloda lett (1982-től), népszerű nevén "a bolgár szálloda", hivatalosan Rila Hotel, benne étteremmel.
Személyes elem: az épület bejáratánál az előtérben kint van az alapítók fényképe, az egyik képen apai nagyapám bátyja látható.
Szerencsére a csődből kimenekült az Egyesület. Sikerült egy hozzáértő embert választani elnöknek a 90-es évek végén, aki stabilizálta a működést, majd átvette a kisebbségi önkormányzat felett is az ellenőrzést, így részben piaci alapon, részben az állami pénzeknek köszönhetően megszűntek a problémák. Íme már az is megvalósulhatott, hogy teljesen új kultúrház épül, egyébként 40 méterre, a szomszédos sarkon.
Itt az egész sarok "bolgár". Mivel a két ország között a viszony szinte mindig baráti volt a történelem során, minden magyar államrend igyekezett segíteni. A régi kultúrházzal szemben egy hatalmas telek 1930-ben lett adományozva Budapest által a bolgár kisebbségnek, személyesen Horthy Miklós közbenjárására. A telek célja: nyugati felén épüljön ortodox templom, keleti felén meg bolgár tannyelvű iskola. Bolgár ortodox templom addig nem volt egyáltalán Magyarországon, a bolgárok jellemzően szerb vagy görög templomokba jártak (a románokban nem látták őket szívesen). Iskola volt három is - Budapest, Pécs, Miskolc -, de nagyon kicsik voltak, a budapesti Lónyay utcai pl. egy átalakított lakás volt.
A templom meglett 1932-ben, az első misén megjelent Horthy is. Ahogy a bolgár cár 1943-ben bekövetkezett halálakor az ebből az alkalommal itt tartott gyászmisén is jelen volt Horthy.
A kommunista időszakban ezt a modelt követve lett a kultúrház telkének adományozása. Aztán a rendszerváltoztatás után gyakorlatilag mindegyik magyar kormány támogatta az ügyet. Az első Orbán-kormány kb. 30 millió Ft-ot adott a tepmlom kertjében paplak építésére (ma ez a 30 millió nem tűnik túl soknak, de akkor elég volt erre a célra), de a projekt kezdete még a Horn-kormány alatt született meg, szóval nem igazán volt más viszony a ballib kormányokkal se.
Mivel én személyesen részt vettem egyházügyi dolgokban, ismertem szinte mindegyik egyházügyi főembert a magyar kormány részéről, s meg kell mondanom, az általam ismert 3 ballib kormányzati egyházügyi főember közül 2-ről csak jót tudok mondani (s szemérmesen elhallgatom ki a harmadik, mert ő se volt ellenséges, csak látszott rajta, hogy meggyőződéses ateista, s az egész baromira nem érdekli), s természetesen az 1 darab fideszes egyházügyi főemberrel (itt nem kell találgatni, hiszen közismert: Semjén Zsolt) is mindig kiváló volt a kapcsolat.
De visszatérve a témához, a tervezett iskola azonban sose valósult meg, a teleknek ez a része üresen állt 1930-2022 között. S itt lett most az új kultúrház.
ez nyilván az építkezés kezdete előtti állapot: A - templom (1932), B - paplak (2001), C - az iskolának szánt üres telken új kultúrház (2024), D - régi kultúrház (1957)
Rumen Radev, bolgár köztársasági elnök tulajdonképpen csak emiatt jött Budapestre május 24-én, az átadásra. Dehát ilyenkor szokás az alkalmat kihasználni másra is, Radev egyrászt Sulyokkal együtt adta át az épületet, másrészt tárgyalt negyedórát Orbánnal is.
A bolgár euroatlantista erőket már az is felbőszítette, hogy Radev egyáltalán elment látogatóba "Putyin EU-s fővárosába", Budapestre. De az végképp kiverte a biztosítékot, hogy Radev "orosz álhíreket terjesztett", azaz egyetértett Sulyokkal, hogy nem szabad csapatokat küldeni Ukrajnába.
a bolgár Szabad Európa cikkének címe: "Radev és Sulyok felszólaltak csapatok Ukrajnába küldése ellen, bár nincs is ilyen döntés"
A dolog pozitív oldala: a bolgár médiák megtanulták, a magyar államfő neve nem Сульок, hanem Шуйок.
Egyébként a köztársasági elnök funkciója Bulgáriában kb. mint Magyarországon, azaz jelképes. Bár a bolgár alkotmány egy picit több jogosultságot ad az államfőnek, s persze fő ereje, hogy közvetlenül van megválasztva.
Jelenleg Radev rendkívül pozitív szerepet játszik: igyekszik minden lehetőség szerint fékezni a bolgár kormány euroatlantista elköteleződését. Sokat persze nem tehet, de mindenképpen fontos jelzéseket küld.
Ha végül mégis kirobbantják Sorosék a világháborút, azaz idén nem adják fel a kudarcos harcukat a keleti fronton, Bulgária ki fog tudni ugrani, s jó hivatkozási alap lesz Radev több nyilatkozata a jövőre nézve. Ez már működött egyszer 80 éve.
Karikatúra bolgár erősen liberális lapban Radevről, hogy ahelyett, hogy a szófiai NATO-csúcson vett volna részt, inkább elutazott:
Miért nem lett iskola soha az iskolának szánt telken? Mert biztos sokakban felmerül ez. Nos, a válasz: a bolgár kommunista kormány nem akarta ezt, így a kommunista rendszer alatt ez nem is valósulhatott meg. A bolgár kommunista kormányzat ugyanis végig "gyanús" alakulatoknak tekintette ezeket a határontúli bolgár szervezeteket. Magyarországon a Horty-rendszerben még volt három bolgár iskola, ezek közül 2 meg lett szüntetve a háború után kifejezetten a bolgár állam kérésére - azzal az érvvel, hogy ezek ellenséges, elavult szellemiségű eszméket terjesztenek -, a budapesti Lónyay utcai pedig be lett olvasztva a bolgár követség újonnan létrehozott Bajza utcai iskolájába.
a Lónyay utcai bolgár iskola lány tánccsoportja 1932-ben (jobbról a második a nagymamám)
Hatalmas leleplezésnek van beállítva, meg az agyatlan kommentelők nagy része is ezt hiszi.
Aztán a szakértő - bár ballib - viszonylag korrekten, szabatosan elmondja: az egész világon ilyen egy kampány.
Hiszen miről is szól egy kampány? Arról amiről minden liberális demokrácia rendszere,
Egyrészt az emberek 99 %-a nem olvas semmilyen programot, ez nem érdekli, szubjektív személyes érzések alapján dönt szavazzon-e, s ha igen, akkor kire.
Aztán: van bizonyos százalék párthű szavazó, ezek azonban egyrészt kevesen vannak, másrészt ők úgyis szavaznak a kedvenc pártra, azaz felesleges kampányolni nekik.
Magyarországon a párthű szavazó kb. 20 %, fele-fele arányban a két oldal között. Azaz a 80 % körében kell kampányolni.
Nem más ez, mint kereskedelmi cégeknél a marketing. Amikor Nokia ügyfélszolgálatos voltam, egyszer volt egy érdekes előadás. Ebben arról volt szó, 3 vásárlói csoport van:
aki elégedett a termékekkel,
aki elégedetlen a termékkel, ezért átpártol más gyártóhoz,
aki elégedetlen a termékkel, de megoldást vár a cégtől, azaz a "márkasemlegesek";
s az ügyfélszolgálat szerepe egyedül az utolsó szegmens, hiszen az első csoporttal eleve nem kell foglalkozni, a másodikkal meg felesleges foglalkozni.
S a politikában hasonló van, csak mások az arányok. Valójában a pártsemleges szavazóknak kell kampányolni.
A ballib kampányok fő hibája - ezt már én teszem hozzá, nem hangzik el az adásban -, hogy folyamatosan a saját tábornak kampányol, meg legfeljebb szidja az ellentábort, a semlegesekről tudomást se vesz. Lásd mondjuk az "Európai Egyesült Államok" és az azonos neműek házasságának követelését, még a törzsszavazóik se értenek egyet ezekben a célokban.
A Fidesz sikerének oka pedig, hogy elsősorban a semlegeseknek kampányol, lásd most:
ne legyen háború, s ha lesz, mi maradjunk ki belőle - ebben gyakorlatilag mindenki egyetért, az is, aki szerint Zorbán gonosz, csúnya, korrupt ember,
ne jöjjön vissza Gyurcsány - ebben is egyetért még sok ballib szavazó is, eleve sokan emlékeznek a "baloldali szakértők" kormányzása alatti, mostaninál alacsonyabb életszínvonalra.
Talpramagyar Péter láthatóan megértette ezt, egészen másképp kampányol, mint ahogy ez szokás a ballib oldalon. Szerintem keményen meg fogja verni a DK-t most vasárnap, pontosan emiatt.
Honnan tudom, hogy a Fidesz fölényesen nyerni fog? Onnan, hogy a ballib megmondóemberek már elkedtek választási családról hallucinálni.
A kelet-európai csatlósállamokhoz képest a szovjet rendszer cenzúrája jóval nagyobb volt, a kubaihoz képest meg egyenesen óriási.
Már mondtam: a kubai kommunista cenzúra a késő-kádárihoz képest is rendkívül enyhe volt. Tulajdonképpen semmi se volt tiltva, ami direkt módon nem érinti a kubai rendszert. Ez máig így van: ha a külföldi mű nem foglalkozik közvetlenül Kubával, akkor jöhet, akkor is, ha antikommunista üzenetet tartalmaz.
A bolgár helyzet a magyarnál kicsit keményebb volt, de ebben nem sokkal.
A szovjet viszont rendkívül kemény volt. Egy csomó könyvet, amit Magyarországon simán kiadtak, azt sok esetben ott nem adtak ki. Ezen kívül folyamatosan kerestek megrejlő "titkos" üzenetet nem csak belföldi művekben - ott Magyarországon is kerestek ilyet -, hanem külföldiekben.
Sokkal komolyabban volt véve a hivatalos marxista eszme. Kevés területen lett megengedve a marxizmus mellőzése.
Egyrészt ilyen volt a könnyűzene egy része. A nyugati könnyűzene pop-diszkó és sanzon vonulata kifejezetten támogatva volt, annak idején meg is lepett, hogy mennyire jól ismeri az átlag szovjet ember pl. az olasz könnyűzenét - ez ide tartozó ismert előadókat folyamatosan sugározták.
a szovjet kultúrpolitika kedvenc olasz együttese
a rendszerváltozás után nagyobb sztárok maradtak Oroszországban, mint otthon - 10 évvel ezelőtti moszkvai fellépés már erősen a tagok 70-éves életkorának környékén
A másik, ami ilyen menedék lett az a sci-fi irodalom. Bár itt is születtek "pártos" művek, melyek a jövőbeli kommunizmust írták le, itt lassan ez a követelmény megszűnt. Az volt a magyarázat, hogy ez csak fantázia, nem a valóság, meg csak szórakoztatás, így az idegen szellemiségű műveket nem kell ellenséges propagandának tekinti.
A belföldi szerzők iránt persze keményebb követelmények voltak: bár a Sztálin utána időkben már nem volt kötelező marxista tartalmat beleírni a sci-fi művekbe, de azzal vitázni végig tilos maradt. A teljesen ellentétes szellemiségű műveket csak Gorbacsov alatt lehetett kiadni, kivételt csak világhírű írókkal tettek, ahol félre lehetett magyarázni a művet. lásd erre példaként Bulgakov Kutyaszív című művét, aminek mondandója abszolút világos mindenkinek, aki nem elmebeteg, de hivatalosan meg volt magyarázva, hogy nem az ami benne van.
A külföldi műveknél mindent kiadtak, ami közvetlenül nem érintette a hivatalos ideológiát. Persze egyes esetekben a fordítás csonkított lett, bizonyos mondatok át lettek szerkesztve.
Példa: Isaac Asimov A halhatatlanság halála című művében pár dolog lett csak átírva, a legviccesebb a következő:
az eredeti mondat: "Minden olyan rendszer, mint a Halhatatlanság, amely megengedi az embernek, hogy saját maga válassza meg a jövőjét, azzal fog végződni, hogy a biztonságot és a középszert választja, és az ilyen Valóságban a csillagokat nem lehet elérni.",
a szovjet ferdítés: "Minden olyan rendszer, mint a Halhatatlanság, amely lehetővé teszi egy maroknyi embernek, hogy döntsön az egész emberiség nevében, s kiválassza az emberiség számára annak jövőjét, azzal fog végződni, hogy a biztonságot és a középszert választja, és az ilyen Valóságban a csillagokat nem lehet elérni." (a magyar fordítást adaptálva fordítottam le oroszból);
az a vicces itt, hogy az átlag szovjet olvasó a ferdített verziót rendszerkritikusabbnak érezte, hiszen neki nem az ugrott be a "maroknyi emberről", hogy ez a nemzetközi globáltőke - ahogy ezt a cenzúra üzenni akarta -, hanem éppen a helyi "maroknyi ember", azaz a Párt vezetése. Ilyen az, amikor a cenzúra túlgondolja az egészet: úgy érezték, antimarxista lenne az az állítás, hogy az emberiség nem ura saját jövőjének, ezért lett az elit elleni szövegváltozat, ami viszont éppenhogy keményebb szovjetellenes értelmezést adott.
Isaac Asimov A halhatatlanság halála című művének kiadása a Szovjetunióban (az eredeti cím egyébként "Az örökkévalóság vége"), nincs cím se rajta, csak a szerző neve, ez egy "válogatott sci-fi művek" sorozat egyik részeként jelent meg:
Összehasonlításként a kommunizmus alatt kiadott bolgár és magyar fordítás, a magyar verizóban nem volt alkalmazva a szovjet típusú ferdítés, míg a bolgárban ügyeltek nem eltérni a szovjet fordítástól, így ugyanaz a ferdített mondat van benne:
A HVG cikke megörvendeztetett. A Nomentum május 24-i kombinált kínai- és oroszellenes tüntije.
Az üzenetek primitívek, be vannak kalibrálva a megálmodott átlag drogos nomentumos szavazó szintjére. A három fő üzenet:
miért vannak kínai szoftverek Magyarországon? - hiszen minden kínai szoftver mögött ott van a kínai állam!
az antikommunista Zorbán hogyan merészel gerinctelenül a kommunista Kínával haverkodni???
miért nem lép közbe mindezek ellen az "Unió"???
S persze még a szokásos: ne népirtson Kína az ujgúrok ellen és legyen Tibet független állam. Az előbbire valójában semmi bizonyíték. Az utóbbi esetben meg felmerül: a Nomentum miért akar határokat átrajzolni, s ha akar, miért csak ez a határváltoztatás a célja?
Valójában arról van szó, hogy a nyugati agyament tüntetések egyik kötelező elemévé vált a "Free Tibet!" köszöntés, kb. mint a plüssmackó a terrorizmus elleni tüntin, meg a négerek előtti térdepelés a rasszizmus elleni dzsemborikon, miközben az átlag tüntiző valószínűleg azt se tudja Tibet az Dél-Amerikában vagy Afrikában van-e.
a legjobb kép: látható, hogy kb. 30 a résztvevők száma
Közben lassan készül a liberális boszorkánykonyhákban a háború forgatókönyve. Még Trump elnökké választása előtt be kell indítani, hiszen lehet, hogy Trump kivonul Ukrajnából. A valószínű terv: lengyel és balti csapatok érkeznek Ukrajnába, amire az orosz fél támadással fog válaszolni ezeknek az országoknak a területén katonai célpontok ellen. Ezzel elvileg hatályba lép a NATO közös védelmi mechanizmusa. S ekkor majd kiderül: atom lesz vagy a NATO szétesése.
Puzsér, amióta kiszeretett MZP-ből, mondta: a legkárosabb jelenség a politikában a direkt félreértés. Ebben konkrétan teljesen igaza van. Konkrétan ő MZP vitamódszerére mondta ezt, de általánosan érvényes.
Friss példa a kétségbeesett Donáth Annácska szövege, mely szerint "Orbán Viktor rasszista húrokat penget, mert azt mondta, hogy nincs elég fehér keresztény ember Európában".
A mondás jelentése nyilvánvaló: aggódás, hogy a lakosság csökken. Mivel Európa jellemzője a fehérség és a kereszténység, ez úgy is kifejezhető, hogy "nincs elég fehér keresztény ember". Semmi egyéb.
Persze mindent bele lehet magyarázni. Csak ez mindig a belemagyarázó titkos gondolatait leplezi le.
Olyan ez, mint a "háttérhatalom" szó. Nagyon sokáig a ballib szalon kötelezővé tette azt az értelmezést, hogy e szó használata zsidózás. Csak nagyjából 10 éve szűnt meg ez, ma már ez annyira unott szöveg, hogy már nem szokás zsidózásnak minősíteni. De korábban számtalan ilyen vitám volt, kb. ebben az alakban:
Itt szerepe van a háttérhatalomnak.
A zsidóknak?
Milyen zsidóknak?
A háttérhatalomról beszélés kódolt zsidózás.
Nem, nem az. Az zsidózik valójában, aki ezt zsidózásnak tartja, hiszen az ilyen azonosítja a háttérhatalmat a zsidósággal.
A jelenlegi rózsaszín vatikáni pápa ünneplése ateista és liberális körökben akkor kezdődött, amikor egy direkt kérdésre válaszolva azt mondta: "Ha egy meleg ember keresi Istent, s jó szándékú - ki vagyok én, hogy megítéljem őt?".
Persze már maga az egész mondás egy hatalmas csúsztatás. Hiszen ha egy bűnös keresi jószándékkal Istent, azzal semmi baj, sőt ez a normális, hiszen mindenki bűnös. A patagóniai szivárványos gazember szokása csúnyán ködösíteni, itt is ezt tette: direkt összekeveri a bűnösséget Isten keresésével, s mindebből hamis következtetést sejtet.
De ezt most hagyjuk, ez számtalanszor meg lett magyarázva. Most az ítélkezés maga a téma.
A jellemző hivatkozás Máté evangéliumának 7. fejezetében a következő rész: "Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedből a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből!".
Na most, ha ezt tényleg így, szövegkörnyezetből kiszakítva értelmeznénk, akkor ez a következő abszurditásokat jelentené:
ha mi csendben nem szólunk bűn láttán, akkor mi se leszünk elítélve - azaz legyünk cinkosok, s akkor jutalmul be leszünk mi is véve a bűntetést nem kapó bűnösök csoportjába,
csak akkor szóljunk bárki bűnéről, ha mi bűntelenek vagyunk - azaz mivel nem vagyunk bűntelenek, ne szóljunk soha;
vajon tényleg ez lenne a kereszténység üzenete? Nagyon nem. Hiszen ez még a bűnök elleni absztrakt beszédet is megtiltaná, hiszen mi alapon prédikál egy bűnös a bűn ellen, akár személytelenül is? Valójában az egész Egyháznak fel kellene oszlatnia magát, hiszen nincs egyetlen bűntelen pap se a világon! Tehát ne szövegeljenek, hanem keressék magukban a gerendát!
A megoldás létezik, az I. század óta. Az ítélkezés Isten dolga, ő ítél meg mindenkit, csakis ő, mert csak ő lát bele mindenki lelkébe. Mi egyszerűen nem rendelkezünk a megfelelő információval, így se magunkat, se másokat nem tudunk helyesen megítélni. Azaz ebben az értelemben ne ítélkezzünk.
De ahogy nem dolgunk másokat megítélni, mert ez Isten dolga, úgy arra sincs jogunk, hogy mi döntsük el mi a jó és a mi a rossz, hiszen ez is Isten dolga. Ahogy el kell fogadnunk Isten ítéletét bárkire vonatkozóan, úgy el kell fogadnunk Isten ítéletet arról is mi a jó és mi a rossz. Ennek nem elfogadása, azaz a jó és a rossz relativizálása pontosan ugyanaz mint kisajátani Istentől az egyes egyének megítélésének jogát - azaz istentelen magatartás.
A következmény: azt nem gondolhatjuk soha helyesen, hogy XY sorsa mi lesz, hiszen ezt Isten tudja csak, de azt kötelesek vagyunk tudni, hogy egy adott magatartás jó-e vagy rossz. A jelen példát felhasználva: azt nem mondhatjuk bizonyossággal, hogy vatikáni Francisco Borgia Wurst pokolra fog kerülni, hiszen nem látunk lelkébe, nem tudjuk mi lesz ott élete végéig, ezt csakis Isten látja, azt viszont kötelesek vagyunk állítani, hogy heveny homoklobbizmusa keresztényellenes magatartás - míg magát a személy nem ítélhetjük meg, addig gonosz tevélenységet viszont kötelesek vagyunk megítélni.
Ha relativizáljuk a jót és a rosszat, az nem szerénység, alázat, jámborság, hanem szimpla rettegés a rossztól, nehogy az megbüntessen minket: azaz ez nem más, mint álszerény gyávaság.
Véletlenül futottam bele, mert nem szeretem a modern zenét, így zenei fesztiválokat se szoktam nézni.
A divattervező és modell szereplő átlátszó ruhában jelenik meg a dalfesztiválon.
Látszólag ez a kisebb rossz az eurovíziós gyerekkúrókhoz képest. Valójában ugyanolyan rossz.
Ahogy egy jó könyvben és filmben is az a jó, ha izgalmat kelt, ha a történet fokozatosan bontakozik ki, úgy a női szépség esetében is: a mindent mutatás egyszerűen nem jó. Persze ennek is megvan a helye, a pornóipar, ott rendben van, dehát San Remo mióta része a pornóiparágnak?
A nyelvészet általánosan elfogadott elmélete szerint a világon 4 helyen jelent meg az írás tartósan:
Egyiptom,
Kína,
Közép-Amerika,
Mezopotámia.
Ezek közül 2 ma nem létezik. A közép-amerikai és a mezopotámiai írást ma egyetlen nyelv se használja.
Ma minden írással rendelkező nyelv 99+ %-a az egyiptomi íráson alapszik, kevesebb mint 1 % meg a kínaian (a nyelvek számát tekintve persze, hiszen a kínai írást használó legnagyobb nyelv, a kínai a legnagyobb emberi nyelv). A kínai írást ma szinte csak a kínai nyelv használja, részben még a japán és a koreai (utóbbi erősen csökkenő mértékben).
Ami érdekes az egyiptomi írás leszármazottaival kapcsolatban, hogy megállapítható pár fontos pont, amikor az írások elváltak egymástól.
Az eredeti írásnak kialakult egy egyszerűsített verziója, ez azonban csakis mássalhangzókat jelölt. Az ok: az egyiptomi szemita nyelv volt, s a szemita nyelvekre jellemző a mássalhangzógyökök rendszere, ezek egyértelműek, így tulajdonképpen felesleges a magánhangzók kiírása, ez kiderül a szövegkörnyezetből a nyelvet ismerő ember számára.
Az egyiptomi egyszerűsített írás kikristályosodott verziója Főníciában jelent meg az i. e. XI. században, aztán innen állapítható meg 3 fő ág:
a déli: mely maradt a mássalhangzó-írásnál, innen származik a ma is használt arab és héber írás,
a nyugati: mely elkezdte jelölni a magánhangzókat önálló betűkkel: innen jön a görög, s belőle minden mai fő írás, lásd latin, cirill, grúz, örmény, stb.,
a keleti: mely szintén elkezdte jelölni a magánhangzókat, de sajátos mellékjelekkel, nem betűkkel: innen jön minden indiai és délkelet-ázsiai írás.
Ami érdekes azonban, a "déli" és a "nyugati" verzió rendkívül homogén maradt, nem igazán alakultak ki önálló írásjelek, egyszerűen át lettek véve a meglévők.
Jó példa erre a latin betűk rendszere. Az eredeti latin 23 betű megmaradt minden átvevő nyelvben, alig voltak változtatások. Amikor plusz betű kellett, az jellemzően mellékjelek hozzáadását jelentette, ritkán pedig betűk összeolvasztását. Általános változtatás a J, az U, s a W megjelenése. De igazán új betűk a legritkább esetben lettek kitalálva, pl. ilyen a német ß és az ógermán - az izlandiban ma is használt - Þ betű.
Hasonló az arab írás esete is. A perzsák átvették, de csak az arabban nem létező perzsa hangokra - cs, g, p, zs - csináltak új betűket.
Ezzel szemben a "keleti" ágon pont az ellenkező divat jelent meg: minden kultúra, mely átvette a betűket, azokat sajátosan egyedivé tette. Persze a közös eredet itt is észrevehető, azonban külön tanulni kell az írást szinte nyelvenként. Íme egy táblázat India 23 hivatalosan elismert nyelvéről:
S íme minden indiai hivatalos írásból egy példamondat (a szöveg János evangéliumának kezdőmondata: "Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, s Isten volt az Ige"):
bengáli: দিতে বাক্যছিলেন, বাক্য ঈশ্বরের সঙ্গে ছিলেন আর সেই বাক্যই ঈশ্বর ছিলেন৷
gudzsarati: જગતનો આરંભ થયા પહેલાંથી, તે શબ્દ ત્યાં હતો. તે શબ્દ દેવની સાથે હતો. તે શબ્દ દેવ હતો.
hindi: आदि में शब्द था, शब्द परमेश्वर के साथ था और शब्द परमेश्वर था.
kannada: ದಿಯಲ್ಲಿ ವಾಕ್ಯವಿದ್ದನು; ಆ ವಾಕ್ಯವು ದೇವರೊಂದಿಗೆ ಇದ್ದನು; ಆ ವಾಕ್ಯವು ದೇವರಾಗಿದ್ದನು.
malajalam: ദിയിൽ വചനം ഉണ്ടായിരുന്നു; വചനം ദൈവത്തോടുകൂടെ ആയിരുന്നു; വചനം ദൈവം ആയിരുന്നു.
بتدا میں کلام تھا اور کلام خُدا کے ساتھ تھا اور کلام خُدا تھا۔
Az indo-árja nyelvek esetében még látható a közös eredet, a többinél csak szakértő ismeri fel ezt, pedig ott is közös az eredet.
Az indiai szubkontinensen kívül még inkább így van. A burmai, khmer, laoszi, thai írás nem azonos egymással. Még a thai és a laoszi írás se azonos, pedig a két nyelv viszonya kb. mint a cseh és a szlovák, azaz kölcsönösen érthetők.
Míg Európában senki se érezte szükségesnek, hogy önálló írást alakítson ki - nyilván a cirill az egyetlen kivétel -, addig ebben a térségben szinte automatikus volt, hogy az önálló irodalmi nyelv önálló írással járul.
Ahol nincs önálló írás a térségben, az mindenhol európai hatás eredménye: a maláj és a vietnámi az európai gyarmatosítás hatására váltott át a latin ábécére.
Aki már a vita előtt elvesztette a vitát: a Kétfarkúak és a Nomentum. Ennek oka: azt se voltak képesek eldönteni, fognak-e vitázni vagy sem. Ami látható volt náluk: az önállóság teljes hiánya és a kényszeres alkalmazkodás a Pártközpont direktívájához.
Egyébként a kétfarkúakat még kedveltem is régebben, amikor tényleg viccpárt voltak. Mert a viccpártiság egy humor-műfaj, s van is értelme: rámutat a politika abszurd oldalára. Amióta azonban elkezdtek komolyan politizálni, ráadásul még az átlag ballib eszmeiséghez képest is fanatikusabb sorosista-brüsszelita programmal, az egész értelmét vesztette.
A tegnapi vita során ezt még tovább fokozták izzadságszagú viccelődéssel. Így próbálták megoldani azt a problémát, hogy a vietnámi listavezetőjük képtelen emberek előtt beszélni. Az eredmény így rosszabb lett. A kétfarkúak csak egyetlen dologban reménykedhetnek: hogy szavazóik nem nézték az adást.
Aki viszont váratlan teljesítményt nyújtott az Vona nője volt. Eddig azt hittem, kirakatbaba, most kiderült: képes beszélni és zavarmentesen részt venni ilyen eseményen.
Talpramagyar Péterről viszont kiderült: nem képes barátságtalan környezetben adni magát, itt inkább megszeppent kisfiúnak tűnt, nem utcai harcos népvezérnek.
A leghitelesebb szereplő ismét MZP lett: megint bizonyította, hogy nem áll kapcsolatban a valósággal.
Egyébként az egész vita teljesen érdektelen volt: tulajdonképpen mindenki elmondta azt, amire számítani lehetett.
A vicces elem a hagyományos ballib pártok belharca volt: a "ki utálja jobban Zorbán diktatúráját?" számban versenyeztek egymással. Nagyon ügyeltek, nehogy lemaradjanak ebben, mindvégig a ballib magszavazókhoz beszélve, akik szerint az éjjel-nappal az M1-et leső fogatlan félanalfabéta mucsaiak most először hallanak igaz szót.
Sokat vesztett a vitával:
Talpramagyar - kiderült, nem is annyira határozott kemény fickó,
a kétfarkúak - csak zuhantak tovább,
a Nomentum - megint kiderült, hogy ugyanazt mondják, mint a DK, akkor meg minek kellenek?
Ez jobb volt:
talpramagyar-hejjmiakőtyúkanyóisták és gyurcsányisták küzdelme
