A Black Mirror sorozat egészen érdekesen indult 2011-ben.

Az első évad 3 fiilmjéből 2 egyenesen kiváló volt.

Ez ment a második évadban is 2013-ban, bár ott az utolsó résszel már gond volt, az ugyanis a liberális demokrácia választásait parodizálja. Aztán persze magyarázkodott az alkotó, hogy ezzel nem a liberális demokráciát akarta kritizálni, hanem az arra veszélyt jelentő "gátlástalan populistákat", dehát ez olyan, mint amikor a kommunizmusban az antikommunista alkotást úgy próbálta védeni az alkotója, hogy ő csak javítani akarta a rendszert építő kritikájával.

Az alkotó láthatóan megijedt, s a következő két évadban már biztos vizekre evezett: jött a homokosok "jogainak" védelme, meg a harc a szociális hálók túlhatalma ellen.

Onnantól ritkán volt figyelemreméltó rész.

A mélypont 4. és 5. évadja közti "interaktív" film nevű marhaság volt.

Most kijött a 6. évad is, megnéztem egyszerre mind az 5 filmet. Az első még legalább vicces, a többin volt ahol elaludtam. Szimpla szabványos filmek, semmi sincs bennük, ami miatt az első két évad érdekes volt.

Ó Vétó nevű műsor nagy igazságokat mond, de mind banalitás.

Tulajdonképpen csak a törzsballibeket dühíti fel a műsor, mert ellentmond a ballib dogmatikának. Szóval a műsor fő érdeme: segíti a Fideszt.

Nagyon szabadatosan el van mondva a ballibaizmus belső ellentmondása:

• a ballib eszme azon alapszik, hogy csak a ballibaizmus igazi ellenzékiség,
• minden nem-ballib ellenzékiség tehát a Fidesz kreálmánya,
• ezért minden ilyen kísérlet esetében a ballib taktika a következő:
  • az illető kezdeményezést fideszesnek beállítani,
  • nyomást gyakorolni az adott kezdeményezésre, "fogjon össze", azaz legyen ballib,
• az eredmény pedig az, hogy önmagát igazolja a kezdő tétel, hogy az igazi ellenzék ballib.

Viszont - ki meri mondani a műsor - az emberek nem akarnak ballibaizmust.

Nem adok sok időt Ruffnak, hamarosan ki lesz mondva, hogy Zorbán alvó ügynöke.

Orbán beszéde, ami miatt országosan ismert lett annak idején, éppen 34 éve volt.

Nagy Imre újratemetésén mondta el. Én nem néztem, csak olvastam, s azt is csak azután, hogy botrány lett belőle. Botrány lett, pedig akkor Orbán még szín ballib volt. De akkoriban még ment a harc a technokrata kommunisták és a liberálisok között, még a későbbi értelemben vett ballibaizmus se létezett.

Akkoriban a mértékadó vélemény az volt róla: békétlenséget szít, provokálja a ruszkikat, s eleve csúnyán szembemegy a vértelen rendszerváltás és nemzeti megbékélés eszméjével. Eleve miért "kommuniztázik", hiszen Nagy Imre is az volt, meg eleve a kommunizmus csodás eszme!

Ma a mértékadó ballib vélemény az, hogy Orbán kommunista, mindig az volt, a KGB már gimnazista korában felfigyelt rá, s egyébként is azért lehetett akkor ilyen látszatbátor, mert az egésznek semmi tétje nem volt, a Németh-kormány már letárgyalta a szovjet kivonulást, de íme azóta felfedte magát, ma a komcsi Putyin mellett áll!

Sokat változott a világ...

Hivatalosan eretnekdzsembori, a valóságban ateista gyűlés.

A Klub Rádió immár "bázisközösség". Vicces, de tényleg ezt állítják magukról.

Dobták Pankotai Lilit, mert Perinta Rita jobb választás, sokkal ügyesebben rugdossa a magyarságot és a kereszténységet. Lili még tapasztalatlan, túl mocskos a szája, Rita viszont képes rejtegetni magát.

Idézek: "Hodász furcsának találja, hogy az egyház miért épp a homoszexualitást jelölte meg a kereszténység ellenségeként, nem pedig a korrupt politikusokat.". Nos, ez mutatja, miért nem pap már Hodász. Rádöbbent, hogy alkalmatlan, hiszen aki azt se érti, hogy a korrupció sokkal kisebb bűn, mint a büszke homokosság, az tényleg nem való papnak.

Hodász láthatóan jól érzi magát. Megtalálta végre a helyét, a harcos keresztényellenesek között. Semmi gond, jobb is ez így. Az eddigi helyzet volt problémás: papnak hazudva magát rontotta a levegőt.

Jó lenne, ha Perinta is abbahagyná magát kereszténynek nevezni.

bolgár plakát, melyet a FB nem törölt, az algoritmus ugyanis nem érti az iróniát, a szöveg ez: "ünnepeljük meg az lgbtq+ történelmi hónapot"

Alapvetően ami rosszat Amerika a világra borít, az mind baloldali. Szinte mind.

Most nem mennék bele abba, hogy mi a valódi baloldal és a valódi jobboldal, egyszerűen csak használom ezeket a szavakat köznapi értelmükben. Szóval nyilvánvalóan baloldali érték Amerika három legfontosabb exportterméke: Hollywood, a genderizmus, s a homoklobbi.

Van azonban 2 nagy kivétel, melyek egyértelműen jobboldaliak, s ezek is Amerika világromboló exportjának fő elemei. Ezek a protestáns fundamentalizmus és a multi level marketing.

A protestáns fundikról sokat lehetne mesélni. Egyrészt undorító külsőségek, mint valami cirkuszi előadások. Mellette bizarr, a kereszténységben - még a hagyományos protestantizmusban is - ismeretlen hitelvek terjesztése. Aztán olyan típusú harc az ateizmus ellen, melyből az ateizmus biztos nyertesként kerül ki. Mindez kombinálva a klasszikus liberalizmus, a polgári értékrend kritikálatlan támogatásával.

Ennek is hatására alakult ki Amerikában az a bizarr kulúrharc, identitásharc, melyben a normális kisember nem szívesen csatlakozik egyik oldalhoz se: mert vagy kritikus lehetek a gazdasági rend ellen, de akkor ehhez szivárványzászlót is lengetnem kell, vagy magasba emelhetem inkább a keresztet, de akkor meg viszont ki kell állnom a nagytőke mellett is.

Ehhez a gazdagság- és egészség-fetisizmus. A hitszónok drága öltözékben, nulla túlsúllyal, kipihenten, jó arcszínnel, mindig mosolyogva. A nők, lehetnek bármilyen korúak, mindig karcsú Barbie-másolatok, mintha állandóan sportolnának és operaházi ünnepi előadáshoz lennének öltözve. Csupa tökéletes ember, de hisz nem is lehetne másképp, mivel Isten megáldotta őket!

A multi level marketing tulajdonképpen a protestáns fundamentalizmus vallásmentes verziója.

Engem összesen egyszer sikerült elrángatni mlm-toborzóra, persze átveréssel, azaz nem mondták meg előre, hogy mire megyünk, s bár az kiscsoportos találkozó volt alig 30-40 emberrel, már ott tapasztalhatók voltak a fő elemek. Nagy találkozón - számtalan videó van a neten - mindez teljes fényében van jelen.

A hitszónok helyén van a toborzó ember. A csodás megtértek helyett a magas jutalékot elértek vannak. S a hívők meg ugyanazok: örjöngő tömeg, aki elhitte, minden esélye megvan, hogy ő is a tökéletes emberek közé kerülhet hamarosan, már csak többet kell hallgatnia a gurura! Az egyik esetben a vezetőség Biblia-értelmezését kell vakon hinni, a másikban mag a vezetőség üzleti tervét.

Vásárhelyi Mária ballib megmondóember - aki egyébként az ex-fasiszta Vásárhelyi Miklós lánya - bojkottot hirdetett a Libri könyvesbolt-hálózat ellen, mivel annak tulajdonosi köre immár nem makulálátlanul ballib.

A ballibek ugyanis nem alkudnak, ők csak totális hatalmat fogadnak el. Ha valami az övéké, az semleges, ha nem akkor, az ellenséges. Kompromisszumról náluk szó se lehet.

Nem csak a politikában, ahol ha nem liberálisok vannak hatalmon, akkor az szerintük diktatúra. Hanem mindenben.

Ez van, ezek ilyenek. Ezért is sose szabad kiegyezni velük, náluk minden csak taktikai lépés a teljhatalmuk felé.

A modern liberalizmus egyik alapértéke a toleranciának nevezett valami.

Persze ez szómágia. A tolerancia valós jelentése ugyanis: eltűrni azt, amit ellenzünk. Azaz kulcselem az ellenzés. Amit nem ellenzünk, azt nem lehet tolerálni, hiszen azzal eleve vagy egyetértünk vagy semlegesek vagyunk vele szemben.

A liberális értelmű tolerancia jelentése: aktívan kiállunk valamiért, aminek nem vagyunk részesei. Pl. nem vagyunk homokosok, de minden eszközzel támogatjuk a homoklobbit.

Érdemes tehát a "tolerancia" helyett más szót használni, a legjobb: tolerasztia.

A tolerasztia 2 fő megjelenése:

• a már említett, azaz tapsolunk annak, ami minket közvetlenül nem érint,
• de vigyázat, ez csak akkor érvényes, ha az a szóban forgó dolog megítélése pozitív! - ha ugyanis nem az, akkor szó se lehet semmi engedékenységről, ilyenkor a helyes megoldás az aktív ellenzés.

Tehát a toleraszta támogatja azt, amit pozitívan ítél meg, s ellenez minden mást. Ez gyakorlatilag éppenhogy a tolerancia - a valós értelmű tolerancia - szöges ellentéte, hiszen azt jelenti: ne tűrjük meg azt, amit nem kedvelünk.

Hiszen nem nehéz azt elfogadni, amit eleve pozitívan, de legalábbis semlegesen ítélek meg. Ha heteroszexuálisként azt hiszem, hogy a homoszexualitás nagyszerű, de legalábbis egy alternatív valami, nem betegség, perverzió, akkor könnyedén támogatom a homoklobbit, hiszen ők - legalábbis ezt hazudják - csakis a homoszexualitás diszkriminációja ellene küzdenek.

Viszont ha modern liberális vagyok, akkor nem tolerálhatom a homofóbiát, hiszen az azt mondja: a homoszexualitás betegség, bűn, perverzió, azaz nem emelhető a normál szexualitás mellé. Azaz köteles vagyok kirekesztő lenni a homofóbiával szemben. (Itt persze a "homofóbia" szót annak eredeti értelmében használom, azaz nem mint homokosok elleni erőszak, homokosok gyűlölete értelemben.)

Mondjuk ha valaki azt mondja, ne lehessen tömeges muszlim bevándorlás egy nem-muszlim közsségbe, akkor ki kell állni a muszlimok mellett, mert ezzel küzdünk a "xenofóbia" ellen, márpedig a xenofónia nem tolerálható! Ha viszont egy betelepült muszlim család arra oktatja a gyerekét, hogy a homoszex az bűn, akkor a muszlim család ellen kell fordulni azonnal, a gyereket el kell venni szüleitől, hiszen ez a család homofób, az pedig nem tolerálható!

A modern liberális kötelező eleme tehát a tolerancia hiánya.

Annak idején a Szovjetunióban is volt három T - támogatott, tűrt, tiltott -, de a tiltott szélesebb volt.

Még a teljesen politikamentes dolgokban is. Emlékszem, egyszer 1982-ben egy "szocialista" ifjúsági társaságban egy keletnémet ifjú hozott magával valami színes magazint, azt pedig két szovjet srác nézegetni kezdte. Eleve már a magazin is csillagászati szinten volt a szovjet folyóiratokhoz képest: a szovjet könyvkiadásban egyedül a fontos, ünnepélyes ideológiai kiadványokban és még a festményreprodukciókat tartalmazó könyvekben alkalmaztak színvonalas nyomdai technikát, minden másban a II. vh. előtti szint volt a divat, azaz rossz minőségű papír, csúnya betűtípus, s maximum 16-színű képek, de sokszor még ez se, csak szürke-árnyalatos képek. Ehhez képest a keletnémet lap csúcstechnológia volt.

Szóval lapozgatták az oroszok a magazint. Persze nagy része ideológiai cikkek voltak, de mivel ez ifjúsági lap volt, volt benne politikamentes rész is bőven, zene, divat, stb. S akkor jött a döbbenet: az egyik oldalon a divatrésznél későkamasz csaj teljes oldalon, handbra pózban, magyarul: meztelen felsőtesttel, saját kezével takarva a melleit. Az oroszok ledöbbentek "ez valami nyugati pornólap?", mire a németek meg válaszoltak, "dehogy, ez a FDJ folyóirata" (az FDJ volt a keletnémet KISZ).

A Szovjetunióban teljesen elképzelhetetlen volt ilyesmi, egyszerűen ott ez még simán "tiltott" kategória volt, míg lám, az NDK-ban egyenesen "támogatott".

Voltak tehát kemény eltérések az egyes országok között. A könnyűzenében a szovjet kultúrpolitika 3 dolgot engedett meg "támogatott" kategóriában a posztsztálini érában:

• hazafias ének, ez az tipus, hogy az öltönyös ember kiáll a színpadra mintha beszédet mondó párttitkár lenne, majd ott egy helyben állva énekel pl. a győztes honvédő háborúról, ikonikus alakja a zsidó Kobzon volt, aki önmagában egy jelenség volt, írtam is róla, íme,
• a hagyományos esztrád zene, fő alakja a máig aktív, ma már 74 éves Alla Pugacsova,
• a diszkózene, nagyjából a 70-es évek végétől.

Ezeken kívül a dzsessz és a trubadúr-ének már csak "tűrt" volt, de a rock az kategórikusan "tiltott".

1981 volt, meg is kérdezte az iskolában egy srác a hivatalos személyt:

• Nálunk miért nincs rock?
• Mert okafogyott. A rock ugyanis a lázadás eszköze a nyugati kapitalista társadalom ellen. Ott rossz a társadalom, tehát a fiatalok lázadnak ellene. Nálunk viszont a társadalom már jó, hisz fejlett szocializmusban élünk, építjük a kommunizmust. Így nincs mi ellen lázadni. Ha pedig valaki mégis rockot csinálna, azzal a szocializmus ellen lázadna, ami a jó elleni lázadás lenne - magyarázta szabatosan a kérdezett.

Mindez a Mandiner cikke alapján villant az eszmbe, ott ismertetik egy német liberális szervezet álláspontját, mely szerint az AFD párt fő bűne, hogy "igyekszik elmozdítani a társadalmilag elfogadott diskurzus határait", magyarul: a társadalmi közbeszéd egyszer és mindenkorra rögzítve lett, minden már jó, így vitázgatni felesleges, sőt ellenséges dolog.

Szakembernek jó, közéleti szereplőnek borzalmas. Megesik ez.

Nádasdy ilyen. Sokat tett a magyar nyelvészetben a Kádár-korban abszolút monopolhelyzetre szert tett preskriptívista iskola hatalmának megtöréséért. Ma már a két irányzat - a preskriptív és a deskriptív - jó egyensúlyban van, s mindkettőben a szélsőségek marginalizáltak.

Röviden. A preskriptívisták a nyelvet valamiféle természetudományos alapon nézik, azaz a nyelvészet megállapítja mik a nyelv szabályai, sőt küzd ezek érvényesítéséért. Azaz van helyes nyelv és van helytelen nyelv, az előbbit védeni kell, az utóbbi ellen kötelező harcolni. A nyelvész pedig valamiféle rendőr: jutalmaz és büntet. Kádár alatt az nagyon ment: Grétsy László bácsi bement havonta a rádióba, s ott dörgedelmes hangon megmondta, hogyan kell magyarul helyesen beszélni. Ezzel szemben a deskriptívisták számára a nyelv társadalomtudományos jelenség, azaz a nyelvet azok beszélői döntik el, s mindig az a helyes, ami egyezik a többségi állásponttal, a nyelvész meg semleges szemlélő csupán.

Mindkét irányzat megszülte a maga radikális verzióját is, ezek szerencsére ma már nem jellemzőek. Ma már mindkét irányzat erősen mérsékelt: a preskriptívisták se hirdetik az állandó nyelvromlás tanát, s a deskriptívisták se hiszik, hogy a nyelvművelés mindenképpen áltudomány.

A reflexek azonban tovább élnek. Nádasdy is elköveti ezt ebben az interjúban. Nagyon érzékeny téma ugyanis az egyes nyelvek közti értékkülönbség, ez ugyanis a rasszizmusra emlékeztet.

Pedig ma már csak elmebetegek hiszik, hogy mondjuk az angol és a cigány nyelv egyenértékűek - nyilvánvaló, hogy az angol értékesebb, hiszen csomó olyan dolog kifejezhető vele, amire a cigány alkalmatlan, s ennek az oka nem az, hogy a cigányok buta népség, az angolok meg felsőbbrendűek, hanem az, hogy nem lett kialakítva pl. megfelelő tudományos szókincs a cigányban, így nem lehet cigányul pl. természettudományos cikket írni.

Innen jön a "nyelvnehézség" kérdése. Az a hibás elképzelés alakult ki, hogy a nehezebb nyelv értékesebb. Emiatt minden nacionalista ragaszkodik ahhoz a tévhithez, hogy az ő nyelve a legnehezebb a világon, minden progresszív meg harcol a nyelvek nehézségének összehasonlítása ellen.

Pedig a megoldás egyszerű: vannak objektív módon is nehezebb és könyebb nyelvek. S nem csak az írásban, ott ez nyilvánvaló, hiszen nyilván sokkal egyszerűbb megtanulni a 44 magyar betűt, melyek mindegyike hangot is jelent, mint a több ezer kínai karaktert, melyek nagy része hangfüggetlen. De maga a beszélt nyelv is ilyen:

• nem mindegy a fonémák száma, a latin 25 fonémájával nyilván egyszerűbb, mint a szankszkrit 47(49) fonémájával,
• nem mindegy a nyelvtani kategóriák száma és ezek megvalósulása, nyilvánvaló, hogy a magyar nyelvtani anyag az angolnak kb. a 10-szerese, azaz nehezebb,
• nem mindegy a mondattan se, bár ez összefügg az előzővel, kevésbé szempont ezért.

A nehézség nem jelent jobbságot, persze ettől függetlenül az megvan, hogy maga a nyelvi struktúra jelent valamilyen gondolati sémát is. Minden fordító ismeri ezt a jelenséget.

Van azonban egy állítás, melyben én is hittem: minden nyelv végsősoron egyformán nehéz, mert minden kisgyerek anyanyelvi környezetben felnőve egyforma gyorsan szerzi meg saját nyelvén az anyanyelvi szintet. Viszont ennek igazsága ma már vitatott. Kiderült: nem igaz, hogy csak a kisgyerekek agyi képességeitől, környezetük nyelvi gazdagságától, s a felnövekedésük alatti ingerek számától függ az anyanyelv elsajátításának sebessége.

Amerikában vizsgálták. Direkt közel azonos helyzetű gyerekeknél, hogy ki lehessen zárni a többi hatást. Navaho gyerekeket figyeltek meg: az egyik csoportban angol nyelvű családokat, a másikban navaho nyelvűeket. (A navaho a legnagyobb indián nép az USA-ban, 400 ezer fős létszámmal. Ma már alig 1 %-uk csak navaho anyanyelvű, 40 % navaho és angol anyanyelvű, a többség csak angol anyanyelvű.) Megfigyelték: az angolban az anyanyelvi szintet 5 évesen érik el, ahogy az átlag amerikai gyerekek, míg navahóban csak 7 évesen.

Azaz a helyzet: igenis vannak így is nehezebb nyelvek. Az alsó határ 5 év, de a felső 7. A nehezebb nyelveken az anyanyelvi gyerekek csak 7 éves korra érnek el anyanyelvi szinte, míg könnyebb nyelvek esetében már 5 éves korra. A magyar valahol középen lehet, ehhez igazódik a magyar iskolarendszer is a 6 éves korral követelményként az iskola megkezdéséhez.

Kérdés lehet: mi is az az anyanyelvi szint? A válasz: az a beszéd, amit az anyanyelvi közösség egyértelműen sajátnak tekint. Lehet tehát a beszédmód regiszterszinten hibás (lásd: nem a sztendert nyelv használata olyankor, amikor pedig ez az elvárás), de nem lehet olyan, amit a közösség egyértelműen idegennek ítél meg. Magyar példa: ha valaki azt kérdezi egy pohárra mutatva "meg-e szabad inni", akkor tudjuk, ez egy magyar ember, aki egyszerűen műveletlen regisztert használ, nem ismeri a sztendert nyelv szabályát az "-e" pozíciójáról, de ha azt mondja, hogy "meg-e szabad iszni?", akkor tudjuk, ez egy külföldi, ahogy - másik példa - a "mit csinálsz?" kérdésre adott "eszek" válasz is csak regiszterszintű eltérés, de nem nyelvi hiba, míg az "eszek az ételt" válasz nyelvi hiba, így csak magyarul nem jól tudó külföldi beszél.

Kamaszként nagy lehetőség volt számomra a kommunizmussal annak legtisztább, orosz formában megismerkedni.

Hozzá képest a magyar verzió már erősen fékezett habzásúbb volt, de még az általam szintén jól ismert bolgár és kubai verzió is elmaradt az eredetitől. Az orosz volt az igazi! S jól megismerhettem, mert szovjet-orosz iskolába jártam 5 éven keresztül, ott is érettségiztem.

A három legviccesebb dolog akkoriban, amit megtapasztaltam: a szómágia, a teljes tudás képzete, s dramatizáltság.

A szómágia a legegyszerűbb dolog. Egyes szavakat betiltani, másoknak teljesen új értelmet adni. A szótiltás persze az én időmben - a 80-es évek eleje - már sose volt durva, nem büntettek senkit a megszegésért, de éreztették vele: illetlenséget követett el, kb. mintha fingott volna a villamoson. Jó módszer, hatásosabb is a közvetlen tiltásnál: a tiltás ellen lázadoznak az emberek, de a jó illem ellen nem nagyon. A jó illem tulajdonképpen a szabályrendszer interiorizálása, azaz magunk is elhisszük, hogy amit teszünk vagy nem teszünk, azt nem azért tesszük vagy nem tesszük, mert valaki ezt nekünk megparancsolta, hanem mély meggyőződésből, hogy ez egyszerűen így helyes.

Ezért is sokkal nehezebb az ilyesmi ellen küzdeni. Ha az ember fel is ismeri egy-egy illemszabály abszurditását, nehezen képes áthágni. Valahogy kényelmetlen, kellemetlen ezt megtenni.

A szómásítás is érdekes dolog. A kedvenc szovjet példám a "demokrata" szó (oroszul: gyemokrát демократ). A szovjet propaganda ezt eredetileg a kapitalizmus és a szocializmus közti állapot megnevezésére találta ki, azaz ahol még nincs "szocializmus" - értsd: nem a kommunista párt gyakorolja a teljhatalmat -, de az adott ország vezetése szimpatizál a szovjet táborral, amolyan baráti állam. A II. vh. után szívesen alkalmazták ezt azokra az országokra, ahol már szovjet befolyás volt, de még nem lett bevezetve a kommunista pártállamiság, mondjuk Magyarországra 1945-1949 között. Érdekes, hogy a szovjet hétköznapi nyelvben viszont a szó rögzült, a hivatalostól eltérő jelentésben, egészen a kommunizmus kelet-európai bukásáig az szovjet köznyelv "demokrata" alatt a csatlós államok polgárait értette, lásd a "demokraták" azok a csehszlovákok, magyarok, lengyelek, stb. együtt.

Ez sokkal jellemzőbb a liberálisokra egyébként ma már, lásd "tolerancia", "meleg", "gender", "homofób", s még tucatnyi szó ilyen szó. Mindig kérdés ilyenkor mi a teendő:

• harcoljunk az adott szó eredeti jelentéséért, ezzel mindig hosszas magyarázatra kényszerülni,
• fogadjuk el, hogy a szó az ellenségé, s mondjunk más szót helyette;

kiváló példa a "homofób" szó erre: teljesen azonos nézeteket valló rendszerkritikusok két táborra oszlanak, a "nem vagyok homofób, de" táborra és a "homofób vagyok, na és?" táborra.

A dramatizáltság könnyű téma. A filmművészetben érthető a legkönnyebben: minél egyszerűbb a műfaj, annál látványosabb ez, egy tipikus szappanoperában már maga a zenei aláfestés jelzi melyik szereplő jó és melyik rossz, de a magasabb szintű filmekben is alapvető a zene, mi lenne mondjuk a Star Warsból John Williams nélkül?

1997-1998-ban a múzsám úgy tanult magyarul, hogy a La usurpadora című mexikói szappanoperát nézte magyar szinkronnal (magyarul a címe: Paula és Paulina). A sorozat rendkívül primitív, ezért nyelvtanulásra kiváló: kb. 2 ezer szó a teljes szókincs, mindig tőmondatokban beszélnek, minden iszonyú lassú, ráadásul a helyzetből érthetőek a szavak szinte mindig. Magam is kénytelen voltam pár részt végigszenvedni. (Legalább az egyik mellékszereplőt, az egyik gonosz nőt alakító színésznő rendkívül szép nő volt. Általában nem szeretem a szőkéket, de ő tetszett.) Itt tökélyre volt víve a zenei aláfestés.

Engem diákként a teljes tudás képzete zavart azonban a legjobban. A séma az volt: nem tudtunk semmit, de az okosok rájöttek, majd átadták a tudást, azóta nekünk csak hallgatni kell rájuk. S amint bármi lyuk támadt a rendszeren, az utólagosan belemagyarázták, mintha azt is tudták volna.

A modern liberalizmus egyre jobban halad ezen az úton. Nap mint nap látom. Jó jel, ez a vég jele ugyanis.

Természetesen van külön cikkem Lupitáról: íme.

A nyelvek életerősségére van egy 13-fokú skála, ezt érdemes használni, röviden a skála fokozatai:

• A – az illető nyelv életerős, nincs veszélyben, terjedése biztosított:
  • 0 – a nyelvet széles körben használják a nemzetközi életben,
  • 1 – a nyelvet országos szinten használják, az élet minden területén,
  • 2 – a nyelvet regionális szinten használják, az élet minden területén,
  • 3 – a nyelvet széles körben használják, az élet minden területén, a hivatalos állami használat kivételével;
• B – az illető nyelv állapota sérülékeny, azaz terjedése biztosított, de a nyelvhasználat nem általános:
  • 4 – létezik az adott nyelven széleskörű oktatás, irodalom, a nyelvnek van sztendertizált változata,
  • 5 – létezik sztendertizált nyelvváltozat, de elterjedése csak részleges, viszont nyelvfejlesztési politika van,
  • 6a – a nyelvet széles körben használják, de csak személyes célokra;
• C – veszélyeztetett nyelv, átadása csökkenőben:
  • 6b – a nyelvet széles körben használják, de csak személyes célokra, s beszélők aránya az életkorral csökken,
  • 7 – a gyerekek még megtanulják a nyelvet szüleiktől, de már nem adják át azt saját gyerekeiknek;
• D – erősen veszélyeztetett nyelv:
  • 8a – csak az idősebb nemzedék használja a nyelvet,
  • 8b – csak az idősebb nemzedék használja a nyelvet, s csak egymás közt;
• E – kihalt nyelv:
  • 9 – a nyelv tudata van csak meg a közösségben, azt csak mint identitásuk elemekét használják néha, de a nyelv már senkinek se az anyanyelve,
  • 10 – teljes kihalás állapota.

Nagyon nehéz megmondani hány nyelv van a világon, mert nem világos mi nyelv és mi nyelvjárás, sok esetben ez politikai kérdés is. De az általánosan elfogadott szám 7 ezer.

Ebből 1500 nyelv 1000 fő alatt anyanyelvi beszélővel rendelkezik, még 2 ezer nyelv pedig 1-10 ezer közti anyanyelvi beszélővel rendelkezik. Ez a 3500 nyelv szinte mind legalább C kategóriájú, egyszerűen a közösség túl kicsi. Csak nagyon extrém esetekben életképesek az ilyen nyelvek: pl. őskori körülmények között élő elszigetelt törzsek, melyek tudatosan nem illeszkednek be országukba, melynek elvileg részei. Lásd szentineléz nyelv Indiában, a szentinelézek egyszerűen megölnek mindenkit, aki a szigetükre próbál lépni.

A másik végleten van a 8 nyelv 100 millió feletti anyanyelvi beszélővel (sorrendben: kínai, spanyol, hindusztáni, angol, portugál, bengáli, orosz, japán), 75 nyelv, melyet 10-100 millió közti ember beszél (köztük a magyar), s 320 nyelv 1-10 millió közti anyanyelvi beszélővel.

A maradék 3000 nyelv a kettő között van: 1000 nyelv 100 ezer és 1 millió közti beszélővel, 2000 pedig 10-100 ezer köztivel.

Bár általában igaz, hogy a kis nyelvek veszélyeztettek, a nagyok meg nem, ez nem mindig igaz. Létznek 1 millió alatti nyelvek, melyek abszolút A kategóriások, pl. az izlandi és a máltai. S az ellepélda a belarusz 5 millió anyanyelvi beszélővel, mely azonban csak B kategóriás.

Alapvetően ha a beszélők száma 1 millió, még inkább, ha 100 ezer fő alatti, akkor az a nyelv kihalásra ítélt középtávon. Csak akkor nincs így, ha az adott közösség elzárt valamilyen okból, homogén, s kevés a kommunikáció a külvilággal.

A hivatalos státusz önmagában persze nem jelent sokat. Sok esetben egy nyelvnek csak jelképesen van hivatalos státusza, lásd belarusz és ír. Írországban egyenesen vicceket csinálnak az ír nyelv nemtudásából:

Jelenleg a 7 ezer nyelv kb. 10 %-a A-kategóriás.

Viszont a hivatalos státusz hiánya ellenható tényező. Akkor is, ha a státusz A. A talán legsajátosabb eset 2 indonéziai nyelv: a jávai és a szundai, az előbbit 80 millióan, az utóbbit 40 millión beszélik anyanyelvként. Viszont az indonéz nemzetépítési politika az, hogy mindenki legyen indonéz tudatú és nyelvű, minden más nyelv csak kulturális örökség, de nem szolgálja a modern államiságot. Mára sikerült is elérni: szinte mindenki kétnyelvű, s teljesen elfogadott lett, hogy minden "fontosabb" tevékenység indonézül van. Jávai nyelvű oktatás az iskolákban csak alsó tagozaton van, magasabb szinten az oktatás indonéz nyelvű.

A magyar nyelv stabil, nincs veszélyeztetve, ennek megváltozása se várható.

A ballib miszterológia szerint a krími tatárok a Krím jogszerű urai, s Sztálin semmisítette meg őket. Számtalan helyen olvastam ez a marhaságot.

Először is furcsa ballib szájból történelmi jogokról hallani, mikor ilyeneket minden más esetben kinevetnek.

Másrészt tényszerűen se igaz az egész narratíva.

A krími tatárok mint nemzeti identitás a késő középkorban jöttek létre a terület mongol uralma idején. Alapjuk a terület kun lakossága, melyhez azonban más népek is csatlakoztak. A mongol uralom sajátossága volt, hogy türk nyelvet használtak mindenhol, a mongol nyelvet sose terjesztették a mongol őshazán kívül.

A mongol uralom vége felé a krími tatárok már autonómiát élveztek, ez volt a Krími Kánság. A mongol uralom megszűnése idején rövid ideig ez független állam volt, majd az Oszmán Birodalom autonóm része lett.

A VI. orosz-török háborúban, 1774-ben a Krími Kánság elszakad az oszmánoktól, ez 1783-ig tart, amikor Oroszország csatolja magához a területet. A krími tatárok nagy többsége helyben marad, de a lakosság gyér, szervezett betelepítés indul meg: orosz és ukrán parasztok költöznek be tömegesen.

Az etnikai arányok ekkor kezdenek változni. A korábbi majdnem 100 %-os krími tatár többség a XIX. sz. 60-as éveire 50 % lesz. 1900-ra a krími tatárok már csak 35 %, az orosz és ukrán lakosság együtt 50 %. Ez a szovjet korban tovább nő, a II. vh. kezdetekor már 50 % az orosz, 20 % az ukrán, s a krími tatár arány alig 20 %.

1944-ben a szovjet hatóságok 8 nemzetiséget kollektív bűnösnek neveztek meg mint náci kolaboránst: ezek a balkárok, a csecsenek, az ingusok, a kalmükök, a karacsajok, a krími tatárok, a törökök, a volgai németek (csak őket, a nem volgai németeket nem érintette ez). A volgai németek sose lettek mentesítve a kollektív büntetés alól, a krími tatárok és a törökök csak Gorbacsov alatt, a többi 5 nép már Sztálin halála után az 50-es években.

A 80-as évek végén megkezdődik a krími tatárok visszatérése a Krímbe. A krími tatárok kb. fele azonban maradt ott, ahová Sztálin alatt lettek deportálva, ez a mai Üzbegisztán.

Ma a Krímben a krími tatár arány kb. 10 %.

E héten megülte Washington apraja és nagyja Amerika látványos bukását 34 éve Pekingben.

1989. június 4-én történt a CIA és a Soros Alapítvány által szervezett pekingi Tienanmen téri "diáklázadás" felszámolása. Az amerikai irányítók akciójának célja az volt, hogy elvéve Kína szuverenitását legyen az ország újgyarmatosítva, majd felosztva kisebb liberális bábállamokra.

Még áprilisban kezdődött a "felkelés", hetekig henteregtek fizetett és átvert kínai diákok drogfelhőben amerikai zászlókat lengetve, szidva a kínai népet. Sokáig a kínai vezetés tágyalt a diákvezetőkkel. Amint azonban világossá vált, hogy a diákok célja nem követeléseik teljesítése, hanem Kína megszüntetése, a kínai vezetés átgondolta további lépéseit.

Szerencsére a kínai vezetés józan maradt. Deng Xiaoping felismerte, hogy határozott, kemény kéz kell pár napig, mimimalizálni lehet így az elkerülhetetlen halálos áldozatokat, s aztán a nyugat beletőrödik akciójának bukásába, így a kínai állam megmarad, a kínai népnek megmarad saját független államisága. Igaza lett.

Washington számára ez máig gyásznap.

Mivel nem sikerült a Bush-Soros kormányzat pokoli terve 1989-ben, mára Kína gazdasági nagyhatalom lett és – hihetetlen fejlemény – az USA fő hitelezője. Nincs messze az idő, amikor katonailag is nagyhatalom lesz Kína. Teljesen érthető tehát a hisztérikus tombolás Washingtonban.

Mindig örülök, ha valakinek megváltozik a véleménye pozitív irányban.

Persze a negatív irány se gond. Az ember gondolkozik, változik a világ, változik az ember maga is. Azt csak a legfanatikusabb ballibek hirdetik, hogy pl. Orbán mekkora gazember, mert 1989-ben éljenezte Sorost, most meg ellene beszél.

Szóval jó dolog, hogy a fideszes médiaértelmiség keménymagja nem koszovázik már. Ugyanezek az emberek ugyanis 1999-ben versenyt koszováztak, értsd: az addig magyarul csak Koszovó vagy Rigómező néven ismert területet hirtelen elkezdték “Koszova” alakban emlegetni, csak mert a terület albán neve ez (Kosova).

Persze a háttérok érthető: a revízió. Hiszen ha lehet albán revízió, akkor lehet majd magyar is, ez volt a háttérben rejlő motiváció. Azaz ha Koszovó elszakadhat Szerbiától minden nemzetközi jogi elv ellenére, s ezt egyenesen a nagyhatalmak csinálják, akkor majd visszatér Erdély egy része is, a Székelyföld biztosan, meg legalább Kárpátalja déli sávja, esetleg Szabadka és Zenta környéke, stb.

Annak idején tulajdonképpen ezért szakítottam a MIÉP-pel. Az 1999 március-június közti Szerbia ellen NATO-agresszió során döbbenve tapasztaltam, szinte minden MIÉP-es ismerősöm nagyban kiáll a NATO mellett, annak ellenére, hogy a Magyarország NATO-csatlakozásáról szóló népszavazáson még a csatlakozás ellen voltak.

Próbáltam elmagyarázni miért kell Szerbia mellett állnunk és a NATO ellen, de csak egybites válaszokat kaptam, hogy "szemét szerbek, megérdemlik, vesszen Trianon", s hasonlókat. Amikor elmondtam, hogy Amerika célja nem a történelmi igazságszolgáltatás, hanem egyszerűen így akarják megbuktatni Milosevicset, aki ki mert állni Amerika ellen, csak legyintést kaptam. Hiába mondtam: ha Milosevics nyugatpárti lenne, most akkor Amerika a szerb erőkkel vállvetve küzdene az albán iszlámfundamentalista-nacionalista-narkókereskedő-vegyifegyvertrejtegető terroristák ellen, azaz az albánok csak egy ürügy, semmi egyéb. (Egyébként a hivatalos amerikai szövegek se beszéltek soha albánokról ott, ki lett találva a sose létezett "koszovár" nemzetiség.)

S az akkori fideszes médiamegmondók is mind ezt hangoztatták. A fideszes körökben máig érdemtelenül éljenzett Lovas István volt a legmocskosabb euroatlantista megmondóember. Lovas persze elmebeteg, mentségére mondva, abba őrült bele, hogy képtelen volt saját zsidó nemzetiségét feldolgozni, ami miatt éjjel-nappal mindenről a zsidók jutottak az eszébe. Akkori neves mondása az volt a NATO-agresszió kapcsán, hogy "égő szerb házak - csodás látvány". (Hozzáteszem, amikor megkérdeztem Bencsiket magánúton, szerinte ez normális szöveg-e, azt mondta nekem, ő nem ért egyet ebben Lovassal, sőt részben osztja azt, amit én mondok.)

Örömteli, hogy az azóta eltelt események sokakat más gondolatokra késztetnek immár.

Egyébként nem vagyok én jogfanatikus legitimista, se albánellenes. A koszovói albánok láttak akkor egy megnyílt politikai lehetőséget, éltek vele, pont: nincs ezzel semmi gond. Nem is velük van baj, hanem a mérhetetlen demagógiával az események körül.

Lásd: sérthetetlen nemzetközi jog, kivéve amikor "mi" azt mondjuk meg lehet sérteni, de ezt utánozni másnak akkor is szigorúan tilos, meg az ENSZ csak akkor számít, amikor "nekünk" tetszően dönt. Egyébként akkor azt is megmondtam: lesz ennek utóélete. Én akkor Kínára tippeltem, hogy majd Tajvant visszacsatolja a következő években, az 1999-es Oroszország akkor még egy gyenge, liberális, nyugati gyarmat volt, nem gondoltam, hogy meg tud erősödni. A történelem másképp alakult: nekem meg másképp ugyan, de igazam lett - Oroszország alig 8 év alatt visszaszerezte szuverenitását, s onnantól nem vette figyelembe a nyugat szabályait, s ennek lett az eredménye a Krím visszacsatolása ia 2014-ben, teljesen a koszovói precedens alapján.

Világraszóló ballib győzelem!

Ilyen utoljára 2017-ben volt, amikor az andorrai foci válogatott legyőzte a magyart. Akkor örömtüzek lángoltak fel a belpesti európai érzelmű értelmiség köreiben, hogy az európai andorraiak legyőzték a zorbánisztáni fasiszta csapatot.

Most ismét hasonló esemény zajlott: Sandu moldovai elnök elhárította Zorbán kézcsókját, azt kézfogássá redukálva!

Egyébként ez a kézcsók dolog abszolút idegen tőlem. De ez más kérdés.

Bottoni Stefano ugyan magyar identitású (mármint az is), de nem Magyarországon nőtt fel, nem ért dolgokat, melyek Magyarországon nyilvánvalóak. Kicsit olyan, mint én a bolgárokkal: persze sok mindent tudtam eleve az országról, meg a szokásokról, de nem éltem bennük aktívan, így amikor 19 évesen Bulgáriába mentem életemben először, tartós tartózkodásra, bizony nem kevés dolog akadt, amin megdöbbentem, s nem tudtam mi a helyes reakció - hiába minden kötődés, néha bizony "hülye turista" viselkedést prezentáltam. Plusz olyan dolgokat nem tudtam, melyeket mindenki tud, aki az országban nőtt fel. (Pár éve el is kezdtem pl. a bolgár irodalom alaposabb megismerését, mert zavart, hogy nem vagy alig ismerek olyan dolgokat, melyeket a helyben felnőtt művelt ember alapból tud.)

Valószínűleg hasonló tájékozatlanság az oka, hogy Bottoni bátran beszél arról, amiről nem szabad szólni. Tulajdonképpen ez a pár perc a beszélgetés egyetlen érdekes része. Ez pedig a zsidókérdés és az SZDSZ.

Gulyás csak néz maga elá a sok tabuellenes mondaton, de Bottoni rendületlenül mondja a magáét. Igyekszem átfogalmazva elmondani, mit mondott, de érdemes őt megnézni egyébként. Elmondja, természetesen nem faji kérdés ez, nem etnikai se, még csak nem is igazán kisebbségi. Hanem egyszerűen egy jól meghatárolt csoport sajátos szemlélete, melynek oka, hogy ez a csoport vagy személyesen vagy felmenőin keresztül olyat élt át, amit más nem, s mindez annyira meghatározta gondolkodásmódját, hogy szektásodott. Magyarul: aki áldozata volt a zsidóellenességnek, vagy áldozat leszármazottja, az nem képes a történelmet nem ezen keresztül nézni, s emiatt minden más szemléletet automatikusan támadásként él meg. Mivel pedig a magyar nép többsége nem úgy élte át mindezt, mint ez a csoport, az egész magyar nép valamiféle veszélyfaktorként tűnik a csoport számára. Az eredmény pedig az elszigetelődés a társadalomtól. S hozzá kell tenni: nem zsidókérdés ez a szó igazi értelemben, hiszen a csoport egyrészt gond nélkül befogadja a nem-zsidókat, ha azok hajlandók a csoportnarratívát átvenni, másrészt kiközösíti a másként gondolkozó színzsidókat. Szóval az SZDSZ lassan a zsidó áldozati narratíva pártja lett, s ezzel természetesen marginalizálódott, az SZDSZ először megpróbálta szektanarratíváját nemzeti eszmévé emelni, ez persze nem sikerülhetett, viszont ezzel a liberalizmus eszméje is lezuhant, hiszen mindenki összekötötte már a két témát - kb. ez a végkövetkeztetés.

Egyébként amit Bottoni elmond, ugyanazt írta le Csoóri Sándor 1990-ben a Hitelben Nappali hold című cikksorozata egyik részében - abból akkor többhónapos botrány lett. Az akkori totálisan ballib dominancia gyakorlatilag élete végéig - 26 éven keresztül - ellehetetlenítette Csoórit. A cikk után már csak az akkori marginális szélsőjobb tekintette sajátjának őt, saját pártja - az MDF, melynek egyik alapítója volt - nem védte meg. Mindenhol máshol szalonképtelen alaknak számított. Csak 2006 után, az immár lassan ismét ideológiát váltott Fidesznek köszönhetően tudott ettől kicsit megszabadulni.

Maga a beszélgetés egyébként nem túl érdekes: semmi újat nem mond a srác. A ballib keménymag pedig utálni fogja heves Gyurcsány-ellenessége miatt, plusz még azt is bevallja, hogy 2015-ig Fidesz-szavazó volt.

A téma bolgár, de teljesen érvényes más viszonyokra is, akár Magyarországon is.

Az amerikai kormányzat súlyos problémát észlelt Bulgáriában: terjed az ellenséges propaganda az országban, melynek célja az ország euroatlanti orientációjának aláásása! S ez nem minden: a bolgár iskolarendszer és a bolgár közbeszéd nem fordít elegendő figyelmet arra, hogy a bolgárok képesek legyenek elvetni minden olyan dolgot, mely ellentétes a nyugati értékrenddel!

Persze akadnak emberek, akik ezt felismerték, de ők se képesek hatékonyan fellépni e csúnya jelenség ellen, a hatalmas korrupció, forráshiány, az intézményi háttér nemlétezése miatt. Így sajnos egyre hatásosabb az ellenséges propaganda, ami miatt ma már nincs is semmilyen összehangolt politikai fellépés mindez ellen.

A helyzet tehát veszélyes és tűrhetetlen. Szerencsére Amerika egy jóságos és önzetlen ország, ezért segít a buta balkánmucsaiaknak! A bőkezű Amerika tehát hajlandó 878 ezer dollárt ajándékozni annak, aki képes javítani a fent leírt borzalmon: hogy emberek csak úgy képesek híreket olvasni és azokat nem úgy értelmezni ahogy azt Blinky bácsi és haverjai szerint kellene!

Egyedül a hatékonyság számít: jelentkezhet akár olyan személy/szervezet is, akinek nulla saját forrása van, azaz a teljes költség mehet kizárólag amerikai pénzből.

Alapvetően ez a liberális gondolkodású "okosak és szépek" fő problémája: tényleg meg vannak győződve róla, hogy csak tudás és műveltség, kellő tájékozottság kérdése, s mindenki "szabadelvűvé" válik. Valójában ennek az ellenkezője történik: minél több infó, annál kevesebb a liberális. Saját tapasztalatom az oroszokkal a kommunizmus idején és a kommunizmus után. A kommunizmus idején az orosz ismerőseim 90+%-a szilárdan meg volt győződve arról, hogy nyugaton minden nagyszerű, nincs gond, az emberek szabadok és jómódban élnek. Mivel 1992 óta az oroszok szabadon utazhatnak nyugatra, s hozzáférhetnek bármilyen nyugati információhoz, ez az arány drámaian csökkent. 2020-ban már valahol 10% körül volt csak.

Ismertem bolgár embert, aki ilyenből épített magának új házat. Az illető egy teljesen ideológiamentes csaló volt, de kifejezetten a rokonszenves típusból, azaz kisembert sose csapott be. Azt mondta viccesen, ő egy félig Robin Hood - Robin Hood ugyanis elvett a gazdagoktól és a szegényeknek adta, míg ő szintén elvesz a gazdagoktól, de megtartja magának. Szóval ő is az volt, amit a bolgár népnyelv elnevezett az újbolgár грантаджия (grantadzsija) szóval, mely az angol "grant" (adomány) és a török eredetű "cı" (foglalkozást jelölő rag) bolgárosított verziójából jön, magyarra nehéz lefordítani, talán "adomány-élősködő", de ez se adja vissza igazán, mert az "élősködő" negatív konnotációjú, s elmarad így a foglalkozásszerűséget jelölés.

Kérdeztem tőle: nem veszélyes ez? Azt mondta: egyáltalán nem, ha az ember okos és nem mohó. Szóval teljesíteni kell valamit mindenképpen, de abszurd módon drágán, s minden guruló centet jól meg kell fogni. Nyilván kell egy alapítvány, ennek kell elnök, aki persze ő maga, szép fizetés jár, ez nem is gond, Amerika se várja el, hogy ingyen dolgozzon bárki is, aztán kell legalább egy adminisztrátor: hát van alkalmasabb a feleségénél?! S tudni kell tárgyalni mindig. Hiszen kellenek vállalkozók az egyes részfeladatokra. Mondjuk kiadunk egy könyvet. A szerző eleve legyen a haverunk, fizessünk neki a piaci ár többszörösén, fontos a megbízható baráti kör, aztán ha a havernak lesz alapítványa, ő majd viszonozza. Majd jön a nyomda. Odamegyünk a nyomda tulajdonosához, megkérdezzük mennyiért vállalja - ha azt mondja, hogy 10 ezer, akkor mondjuk azt "mit szólnál inkább 20 ezerhez, de tudnál adni számlát 40 ezerről?", még nem akadt élő ember aki ne mondott volna igent.

S mi lesz a könyvvel, hiszen a kutya se veszi meg? Nem is kell, hogy megvegye! Ingyen szétküldjük iskoláknak, könyvtáraknak, azok meg beteszik valahová porosodni, pont ugyanoda ahová 50 éve betették Todor Zsivkov elvtárs műveit, majd 10 év múlva leselejtezik, a cigány gyerekek meg leadják papírhulladéknak, ezzel még a szociálisan hátrányos kisebbségek megsegítése is be lett ikszelve! Eleve hol itt a csalás? Mindenki jól jár, a washingtoni bürökratától az Isten háta mögötti cigánygyerekig mindenki boldog!

Azért megkérdeztem tőle: - Neked hogy sikerült mindezt a széles tudást elsajátítanod? - A kommunizmusnak köszönhetek mindent, - mondta, majd elmagyarázta részletesen - 1984-ben végeztem Leningrádban ifjúsági vezető szakon, akkor ott képezték a Komszomol jövendő alkalmazottait. Én is dolgoztam pár évig a Komszomol apparátusában, persze a legalacsonyabb posztokon. Nem mondom, az is jó volt, de ingyen nyaraláson, pár ingyen vacsorán kívül más nem esett le. A komcsik nagyon fukarok voltak. De el kell ismerni, a képzésük kiváló volt, máig abból élek, amit akkor tanultam. Amikor a rendszernek vége lett, azt hittem, bajban leszek, de nem, kiderült, az új gazdák bőkezűbbek is és ostobábbak is - fejezte be sikertörténetét.

A legviccesebb: egymást másolják ezek a "civilek". Valaki pl. biztos kemény pénzt akaszthatott le tavalyelőtt, amikor Budapesten BLM-tüntetést szervezett kb. 25 fő jelenlétével. A grantot kiutaló szervezet meg boldog volt: íme Budapesten is van BLM végre. Az meg tök mindegy, hogy Magyarországon nem volt soha néger rabszolgaság, eleve négerek sincsenek, csak párezer friss bevándorló, mind külföldi, elnyomatás nélkül. A másik ilyen a 2000-es belgrádi diáklázadás Milosevics ellen, ahol teljesen abszurd módon megjelent egy fehér zongora a téren - gondolom, többszörösen leszámlázva a zongora. Aztán lett fehér zongora minden második "spontán" tüntetésen világszerte, legutoljára a 2021-es minszki "forradalom" idején.

A kedvenc vitám: amikor az erősen cenzúrázott fórumon összekap egymással a válogatott ballib közönség.

Persze emberileg érthető: mivel ellenség nincs - hiszen minden akár a leghalványabban is fideszesgyanús ki van tiltva -, s egy idő után dögunalmas a diktatúrázás és orbánozás, kell valami igazi vérpezsdítő akció.

Szóval kutatják a válogatott ballib kommentelők egymás hozzászólásait, minden szótagot elemeznek, az esetleg nem lehet-e burkolt fideszes propaganda.

Múltkor is vicces helyzet a Böjte-hecckampány egyik őrült cikke alatti ádáz vita. (Nem, nem adok linket.) Persze nem maga a téma a vita, abban nyilván mindenki egyetért, hogy a román Böjte pedofil fideszes gazember milliárdos álpap, akit halálra kellene ítélni emberiség elleni bűntettei miatt.

De jön egy felvetés: a román hatóságok miért nem lépnek fel, hiszen eleve nem szeretik a magyarokat, tehát érthetetlen, hogy a román kormányzat, ügyészség, rendőrség miért nem él a lehetőséggel! Vajon Zorbán cinkosai a korrupciómentes európai jóléti Románia hatóságai? De miért?

Na, ki is tör a vihar! Egy kis rész azt mondja, mert a románok csak örülnek, hogy Böjte irtja a magyar gyerekeket, hiszen így kevesebb magyar marad ott. A nagyobb rész viszont hörögni kezd.

Hiszen mindez a logika Zorbán narratívája! Hiszen magyar az, aki Magyarországon született, ott él és adózik, meg még a nyugatra az országból a diktatúra elől elmenekültek. Romániában románok élnek, pont. Persze ezek egy kis része beszél magyarul, de attól még nem magyar, ahogy az emberi hangot utánzó papagáj se ember! Szóval Böjte román, a tettestársai is, a gyerekek is!

Még azt az erősen elmebeteggyanús kommentelőt is megróják "nacionalizmusa" miatt, aki "Európa legutolsója a magyar mindenben" és "Böjte egy határon túli moslékmagyar" típusú szövegeket nyom, ezt még ebben az alakban se szabad, mert így is segíti bújtatott módon Zorbánt!

Szóval nagyon ébernek kell lenni. Lehet az ember fanatikus ballib, mégis seperc alatt fideszes alvó ügynökké válhat, ha nem figyel oda!

Kevés a bolgár hír a magyar médiákban, szóval íme a fejlemények a bolgár szappanoperából.

Szóval május 15-én megkapta a kormányalakítási megbízást a legnagyobb bolgár párt, a GERB (Bojko Boriszov pártja). A bolgár szabályok szerint 3-szor ad a köztársasági elnök kormányalakítási megbízást, mindegyikre 7 nap van, s ha egyik se sikeres, a parlament feloszlik, új választás lesz, a parlament feloszlása napján pedig - ez az egyik abszurd bolgár szabály - a kormány mandátuma is megszűnik, helyére ideiglenes, ügyvívő kormányt nevez ki az elnök. (Az utóbbi időben ez viccesen alakult, mert eleve ideiglenes, ügyvívő kormány van, s ennek mandátuma szűnik meg, helyére kerül új ideiglenes, ügyvívő kormány, sokszor formálisan: a múltkor az elnök ugyanazt a kormányt nevezte ki ismét, egyetlen minisztert lecserélve.)

A GERB Marija Gabriel volt EU-biztost nevezte meg kormányfőjelölnek. El is kezdődtek tárgyalások. Egyrészt a kisebb pártokkal (kivéve a koalícióképtelen Újjászületés Pártot, mely nyíltan anti-euroatlantista párt, így nyilván alkalmatlan partner), másrészt a másik nagy párttal, a PP-DB-vel.

A GERB végig a PP-DB-t preferálta koalíciós partnernek, mert csak ez biztosított volna stabil többséget. A PP-DB viszont eleve azért alakult, hogy a GERB ne legyen hatalmon, így számára öngyilkosság lenne a koalíció. Pár hete valaki Magyarországon kérdezett a bolgár helyzetról, olyan akinek semmi fogalma nincs az egészről, neki azt mondtam a PP-DB helyzetéről: "képzeld el, holnap Orbán fejajánlja a DK-nak, lépjen be a kormányba" - persze nem teljes a párhuzam, de azért érzékelteti az egészet.

A PP-DB tehát harapófogóban van, egyrészt nem léphet koalícióra a GERB-bel, mert elvesztené identitását, másrészt nem mondhatja azt se, hogy új választást akar, mert azon még kevesebb szavazata lesz, mint ami most van. Az ilyen csodát ígérő pártokkal mindig ez van: gyorsan lesznek népszerűek, de még gyorsabban zuhannak le. A PP-DB pedig csodát ígért: a GERB teljes kiiktatását a politikából, a "korrupció" gyökeres megszüntetését, s "normális, európai" viszonyokat.

Szóval mentek a tárgyalások. A GERB mindenben engedett, ezt simán megtehette: míg a PP-DB-nek árt minden együttműködés a GERB-bel, addig a GERB-et csak tovább erősíti az, hogy engedményeket tesz, ez csak erősíti az "egyetlen komoly erős párt" imidzset.

Péntekre a GERB mindent elfogadott: legyen közös kormány másfél évre, a kormányfő ne Gabriel legyen, hanem a PP-DB jelöltje, s az összes miniszter is legyen a PP-DB embere, a GERB csak vétójogot kap, azaz megmondhatja, kit nem fogad el, helyett a PP-DB új embert nevez meg. A GERB egyetlen képviselője a kormányban Gabriel mint miniszterelnök-helyettes. A csavar: 9 hónap eltelte után Gabriel lesz a kormányfő, a kormányfőből meg helyettes lesz, de a többi kormánytag marad.

Tulajdonképpen koalíció, de a PP-DB mondhatja azt, ez mégse igazi koalíció, hiszen a GERB-nak csak 1 embere van a kormányban, ő is olyan ember, aki sose vett részt a bolgár belpolitikában.

Május 22-én tehát Gabriel vissza is adta a kormányalakítási megbízást.

Az előző napon, a PP vezető testülete (a PP-DB egy koalíció, ennek fele a PP) összeült, megtárgyalni a másfél éves de facto koalíció tervét. Később kiderült: a vezetőség egyik rebellis tagja, aki árulásnak tekinti a GERB-bel való koalíciót még ebben a lágy formában is, rögzítette az egész megbeszélést, elejétől végéig, 5 óra hosszban.

Aztán 26-án közzétette az egész felvételt az interneten. Persze a botrány hatalmas lett. Elhangzanak abszolút kompromitáló dolgok benne, többek közt, kicsit kiszínezve, de lényegileg, a nekem legviccesebb 8 elem:

• a PP minden elvileg független állami vezetőt az erőszakszervezetek, hírszerzés, kémelhárítás, stb. terén le fog cserélni a "mi embereinkre", kis sajnálkozással: "lehet, hogy a katonai elhárításnál nem fog menni",
• a fontos kinevezéseket egyeztettük az amerikai követséggel,
• kénytelenek vagyunk koalícióra lépni a GERB-bel, de azt fogjuk hazudni, ez nem koalíció, egyébként meg a GERB hülyékből áll, majd átverjük őket,
• plusz "kimossuk" Boriszovot, értsd: meggátolunk minden ellene folyó eljárást,
• nemcsak a többi párt, de még a saját belső partner (DB) nem komolyan vétele,
• őszinte vallomás: a valóságban a nép 7-8 %-a támogat minket, ez csak rosszabb lesz, legközelebb a harmadik, negyedik párt leszünk, szóval ez az utolsó esély, hogy kormányozzunk,
• a települések 90 %-ában semmilyen pozíciónk nincs, esélytelenek vagyunk az önkormányzati választáson,
• nemzetközi politikusok bizalmas infóinak nyílt közzététele, pl. "az Ursula azt mondta, a Schengen-tagságot el tudja intézni, de az euróövezeti tagsághoz még trükközni kell, ahhoz nincs hatalma".

29-én megkapta a PP-DB jelöltje a kormányalakítási megbízást, de most már - ez teljesen szokatlan - a köztársasági elnök is úgy adta át a megbízást, hogy megjegyezte: nem tenné ezt, ha nem kötelezné őt az alkotmány.

Június 5-ig van ideje a PP-DB-nek kormányt alakítani. A GERB most már nem akarja tartani az eredeti megállapodást, az új adatok ismeretében. A GERB egyelőre 2 új feltételt szabott:

• legyen először Gabriel a kormányfő, majd 9 hónap múlva a PP-DB jelöltje,
• minden miniszter legyen "szakértő", azaz egyetlen ismert pártpolitikus se lehessen a kormányban a kormányfőt és helyettesét leszámítva,

A kérdés: mi lesz a reakció. Még lehet kormány akár, de esélyesebb, hogy nem lesz. Ami biztos: a PP-DB zuhanása ma már megállíthatatlan. Ma már az se biztos, amire 1 hónapja még joggal számíthattak: hogy megszerzik Szófia és pár nagyváros vezetését az őszi önkormányzati választáson.

Tegnap óta viszont az a hivatalos hír, hogy lesz kormány. Ami rossz hír. Megvan ugyanis az a veszélye, hogy ezt az amerikai követség intézte el, ami pedig azt jelenti, Bulgária keményen el fog köteleződni az ukrán fronton. Sorosék tehát kierőszakolták a NATO és Oroszország közti nyílt háborút. Mi kisemberek annyit tehetünk, hogy jogilag hazaárulók leszünk, azaz mindent megteszünk a NATO veresége érdekében. Ez keresztény kötelezettség ugyanis.

A Partizán új műsora a Vétó. Amolyan politikai mélyelemző műsornak van szánva, melyben nem aktuális témákról van szó.

Látva ki a főember az ötlet mögött - Ruff Bálint, neves veterán ballib kommunikációs szakember -, arra számítottam, a szokásos süketelés lesz, unalomig ismételt marhaságokkal, orbánozással, európázással.

Szóval meglepődtem erősen: ezek tényleg elemeznek! Persze nyilván a szellemiség ballib, de látványosan nem törödnek a legszentebb ballib elvárásokkal se.

Az első adásban azt elemzik, hogyan lett a Fidesz hatalmas 2010-es győzelme, azaz 1990-2010 története ebből a szempontból. Érdemes megnézni, mert sok dolog hangzik el, de talán a kedvenc megállapításaim:

• az MSZP és az SZDSZ sose folytattak baloldali politikát, mindent egyes politikusaik egyéni megélhetésének rendeltek alá, emellett az elemi politizáláshoz se volt elegendő tudásuk,
• a ballib szellemiség alapja a technokrata pragmatizmus, erre azonban már nincs széles szavazóréteg,
• a baloldaliság és a liberalizmus összeférhetetlenségének kimondása,
• a populizmus szó rehabilitálása, szembemenve a liberalizmus "demagógia" értelmezésével,
• s még a ballib szentet, Bajnai Gordont is merik negatív értékeléssel emlegetni!

Meggyőződésem, hogy az ilyen dolgok azok, melyektől hosszú távon félnie kell a Fidesznek. Persze egyelőre nincs miért aggódnia Orbánnak, mert a ballib keménymag már az első adás után szidni kezdte a műsort, a kedvenc kommentem "a Partizán beállt a kártékony és fogalmatlan ellenzékfikázók körébe, ahol Hontok, Konokok, Schifferek, Puzsérok, Czeglédik, Vonák tanyáznak" vagy valami hasonló.

A ballib érvelés szerint ha rossz a helyzet egy országban, akkor ott bukik a hatalom a választáson. Ha nem bukik, az érthetetlen helyzet.

Ez egyrészt a liberális gondolkodás csapdája. Mindent materialista alapon néz, azaz valamiféle adásvételnek tekinti a szavazást, tehát ha a hatalom ad, akkor a szavazó rá szavaz, míg ha a hatalom nem tudott sikeresen kormányozni, azaz nem adott, akkor a szavazó az ellenzékre szavaz.

Miközben ez még a legmaterialistább nyugati államokban sincs így. Vannak mindig emberek, akik elkötelezettek valamilyen irányban, s akkor is az adott ideológiát képviselő pártra szavaznak, ha az nem tudott sikeresen kormányozni. Nem fognak ideológiát váltani csak mert a kedvenc ideológiát képviselő párt éppen rosszul teljesít.

Továbbá létezik ezen kívül még identitásszellem is. Mint egy focicsapat rajongói. A csapat lelkes hívei akkor se állnak át az ellenfélhez drukkolni, ha a saját csapat éppen nagyon rosszul áll.

Szóval a szavazás nem csak érdek, hanem eszmei és/vagy identitásbeli elköteleződés is.

Másrészt pedig még a materialista szavazó esetében sincs automatizmus. A kormánypárti szavazó első lépésben passzív lesz, s ahhoz hogy átálljon kell a következő 3 feltétel valamelyikének megléte is:

• a jelenlegi helyzet legyen annyira rossz, hogy alakuljon ki egy "bármi jobb ennél" érzés,
• ha a helyzet annyira azért nem rossz, csak mérsékelten rossz, akkor az ellenzéknek olyannak kell lennie, hogy a szavazó elhiggye róla a kormányzási képességet,
• ha a kormány és az ellenzék között nincs jelentős eltérés ideológiai értelemben, s mindkettő kormányképesnek tűnik, akkor a legegyszerűbb a helyzet: ilyenkor a szavazó hajlamos a legkönnyebben tábort váltani amolyan "adjunk esélyt az ellenzéknek" alapon.

Szerintem Magyarországon ilyen "bármi jobb ennél" érzés kétszer alakult ki: 1994-ben és 2010-ben.

1994-ben az emberek a nem teljesült csodavárás miatt azt érezték, ez az egész nem jó. Az ellenzék meg ügyesen épített erre, elhitette, hogy minden baj oka a szakértelem nélküli kormány, ezért végre szakértői kormány kell, amit az ellenzék képes biztosítani.

2010 meg ismert eset: Gyurcsány és Bajnai szerencsétlenkedése megágyazott a Fidesznek. Maga a hatalom érte el, szinte nulla ellenzéki kampány mellett, hogy az emberek váltsanak tábort. Sose láttam olyat, ami akkor volt: hatalmas számban álltak át akkor MSZP- és SZDSZ-szavazók a Fideszhez - különösen feltünő volt, mert én akkor nem szavaztam a Fideszre.

Véget ért a török választás: vesztett az a jelölt, akinek nyernie kellett volna a ballib keménymag szerint.

Így legalább minden világos: Törökországban diktatúra van!

Hiszen a ballib dogmatika szerint diktatúra nem váltható le választáson. Azaz ha nem bukik meg, akkor diktatúra. Ha meg megbukik, akkor nem volt diktatúra. Holtbiztos axióma ez tehát, sose lehet cáfolni, hiszen nincs tény, mely ellent tudna mondani neki. Erről mondta Popper - akinek zavaros politikai elméletei mellett volt valós teljesítménye is -, hogy tudománytalan, hiszen nem falszifikálható.

Lásd még a klasszikus példát Carl Sagantől: van egy sárkány a garázsomban, láthatatlan, sőt semmilyen eszközzel se mutatható ki jelenléte, mivel nincs anyagi teste. Ő persze ezt a vallás ellen használta, csak épp ez a vallás szemszögéből nem probléma, hiszen a vallás nem állítja magáról, hogy tudományos lenne.

Ezért is a liberális buborék a világ legkeményebbe. Nincs belőle kibújás. Még egy kemény keresztény hívőben is felmerül ritkán "mi van, ha tévedek, s mégsincs Isten?", de a liberálisban nem merül fel soha kétely. Hiszen saját eszméjét nem eszmének tételezi, hanem a tiszta racionalitás és logika egyenes következményének.

A magyar hegymászó halála olyan vitákat okozott, mintha a kérdés politikai lenne.

Az egyik tábor szerint meghalt a világhírű hős, aki utat mutat az emberiség számára. A másik szerint egy felelőtlen gazember megérdemelten megkapta, amit keresett.

Persze mind a kettő marhaság. Nyilván nem hősi tett húszezredikként megmászni egy hegyet. Mert ha igen, akkor én vagyok az új Kolumbusz, hiszen már jártam hajóval Európa és Amerika között.

S nyilván nem gazemberség a hegymászás hobbi.

Viszont a hobbik közt vannak veszélytelenek és veszélyesek. Bélyeggyűjtésbe nehéz belehalni, hegymászásba viszonylag könnyebb. Ennyi az egész.

A 3 ateista alapérv egyikén alapszik ez az elavulás tézis.

Emlékeztetőül a 3 ateista alapérv a vallás ellen:

• a vallás oka a hatalom: azért találták ki, hogy könnyebben tudja a hatalom engedelmességre bírni a tömegeket,
• a vallás oka a csalás: okos, de erkölcstelen emberek tudásukkal átverték a tudatlan tömegeket,
• a vallás oka a tudatlanság: az ősember keveset tudott, így mindenre természetfeletti választ adott, viszont azóta ahogy növekszik a tudás, a tudomány egyre jobban szorítja ki a vallást, hisz egyre kevesebb kérdésre nem tudunk tudományos választ adni.

Itt a legutóbbi releváns. A cikk szerint:

"A XXI-ik században vagyunk, ahol a tudomány soha nem látott szintre fejlődött, egyetemben az orvoslással. Ma már nem kell imádkoznia annak, aki megbetegedett, és nem kell Istenhez könyörögnie, ha a családtagjai betegek. Ma az orvosok kezében van, és sokszor nekik, vagy az elmúlt évszázadokban kifejlesztett gyógyszereknek köszönheti az életét. Nem az imának és a könyörgésnek, hanem az emberi elme által megalkotott eszközöknek. Ha mindenki csak imádkozott és könyörgött volna ahelyett, hogy bizonyos gyógyszerek és módszerek kidolgozásán fáradozik, akkor még talán ma is rettegnénk a fekete haláltól, vagy a tífusztól, de voltak olyanok, akik a tudományban hittek, nem pedig egy, a mennyben lebegő szakállas férfiban. Véleményem szerint előbbieknek többet köszönhet az emberiség, de vitatkozni nyilván lehet."

A cikkíró pondró túl fiatal, nem élt felnőttként a kommunizmusban, nem tudhatja, ez a szöveg már a későkádári tankkönyvekben se volt menő. S nem taktikából, hanem mert kőkemény butaság.

Persze gyakori ateista módszer az árnyékboxolás, azaz először kitalálni mit állít a vallás, majd azt hevesen cáfolni. Na, ez pontosan ez az eset. Röviden: ez a tudomány-vallás ellentét csak az ateista tudatlan agyakban létezik.

Ráadásul a hagyomány elvetése ezeknél a liberális emberszabásúaknál mindig szelektív: egyes hagyományokat sose akarnak elvetni.

Szürreális beszélgetés a CEU-n.

Akkora butaságok hangzanak el, hogy még az egyébként fanatikus ateista Para-Kovács műsorvezetőnek is túl sok, láthatóan viccelődik, néha egyenesen gyúnyolódik a résztvevőkkel. Felveti pl.: szabad-e a szülőnek anyanyelvet kényszeríteni a gyerekére, vagy válasszon a gyerek magának nyelvet nagykorúsága elérésekor?

A valóságtól teljesen elszakadt Békés és Waldmann meg sorozatban nyomják a baromságokat. Persze Szent Perinta bősz bólogatása közepette.

Megtudjuk, jelenleg a magyar ateista mozgalom lázas tevékenységet folytat: harcol az ellen, hogy az egyházak nem törlik tagjaik közül azokat a náluk megkeresztelteket, akik később kinyilvánítják kilépési szándékukat. Para-Kovács ezt is megtrollkodja: megjegyzi, hogy miért érdekelne bárkit, hogy egy általa nem elismert szervezet nyilvántartása mit tartalmaz.

A minta egyébként 30 éves, egy francia ateista akkor perelte be a francia katolikus egyházat, mert nem volt hajlandó törölni őt a nyilvántartásból, ahová úgy került be, hogy szülei csecsemőként megkereszteltették katolikus templomban. S persze elvesztette a pert, pedig Franciaországnál szekulárisabb ország nemigen van a világon.

Az érvek pedig ezek voltak, röviden:

• a szekuláris francia állam elismeri a vallások autonómiáját, azaz ezek hozhatnak bármilyen belső szabályt, ezek megváltoztatása állami eszközzel ellentmondana a szekuláris elveknek,
• mivel ugyanez fordítva is igaz, azaz egyetlen vallás se kényszerítheti ki állami eszközzel bármely belső szabálya érvényesítését, így egyetlen vallási belső szabály se képes sérelmet okozna egyetlen állampolgárnak se,
• a katolikus belső szabály szerint a tagság megszerzésének egyetlen módja a keresztelés,
• a katolikus belső szabály szerint nincs eljárás a keresztelés utolólagos visszacsinálására.