Mivel már írtam programozási tanulmányaimról, íme a fejlemények.

Rájöttem, eddig azért nem értem el eredményt, mert siettem. Túl gyors eredményt akartam. Ez pedig azzal jár, hogy az ember elveszti a fonalat.

Fontos tapasztalat: a programnyelv tanulása olyan, mint egy emberi nyelv tanulása. Komoly gyakorlás nélkül semmit se ér. Ugyanis hiába tud az ember dolgokat elméletben, ha azokat nem képes használni hatékonyan.

Szóval egyszerre 4 helyen tanulom az anyagot: az említett tankönyv mellett beiratkoztam 3 internetes tanfolyamra. Ill. van egy negyedik is, de az pénzes, ott csak a magyarázó videóikat nézegetem, nem lehet fizetés nélkül feladatot megoldani, de a magyarázatok jók. Ezek új dolgok. S ami jó: szinte mind ingyenes. Mármint ha az ember akarna hivatalos igazolást az elvégzésről, akkor nem ingyenes, de nekem az nem kell, viszont a feladatokat így is be lehet küldeni, azok ellenőrzésre kerülnek.

A több helyen való tanulás előnye, hogy egymást kiegészítik.

S ami jó hír: eddig a feladatok 99 %-át egyedül megoldottam, csak az 1 % esetében kellett a megoldáshoz segítséget keresnem, de ott is csak részben.

Az internetnek köszönhetően a téma könnyedén tanulható, csak akarni kell. Pont mint az emberi idegen nyelv tanulása: tele van a net ingyenes anyagokkal.

Szóval most lassú vagyok, ez sikeresebb taktika.

A kitekert ballib logika szerint: aki nem perel, ha rágalmazzák, az elismeri a rágalmazást, de legalábbis "retteg".

Az Amerika Népszava blog spermás cikke kapcsán jutott eszembe. A cikk persze nevetséges tartalmát illetően: tessék elképzelni, hogy valaki szex után évekig őrzi a spermával szennyezett ruhadarabot!

Az igazán értelmes az a hamis kiforgatása a dolgoknak, hogy az ember szent kötelessége minden marhaságra reagálni, sőt hivatalosan reagálni, mert különben elismeri az adott marhaságot.

Pedig ősi bölcsesség: a legjobb legyinteni. Ahogy a távol-keletiek is mondják: csatában a legjobb védelem nem részt venni benne. Reagálni akkor kell, ha a nemreagálás nagyobb kárt okozna.

A mai modern viszonyok közt pedig ez méginkább igaz: maga a reagálás csak segít a rágalmazónak, nagyobb hírértéket ad.

A patkányt is csak akkor likvidáljuk, ha közvetlenül veszélyeztet minket. Egyébként meg csak hadd dühöngjenek a patkányok.

Pogátsáék műsort készítettek a kanadai pszichológus és közíró Jordan Petersonról.

Előre szólok: nem érdemes megnézni, baromi felületes anyag, ami egyébként nem jellemző Pogátsára, de most teljesen befeküdt a ballib főáramba.

Tulajdonképpen csak egy dologban van igaza a kritikának: Peterson rendszeresen úgy nyilatkozik dolgok ellen, hogy azokat nem ismeri eléggé. Jó példa a Peterson-Žižek vita pár éve: Peterson elképzelt magának a vita előtt egy kommunistát, majd amikor kiderült, hogy Žižek nem felel meg nagyrészt ennek az ideálmodelnek, szó nélkül maradt, nem tudott már adekvátan reagálni, így aztán az egész vita baromi unalmas is lett. A sokkal okosabb Žižek pedig udvarias ember, nem használta ki szellemi fölényét, s direkt nem győzte le ellenfelét - a külsőleg agresszív alakok gyakran ilyenek, a lelkük mélyén udvariasak és békülékenyek. Így aztán a vitából nemvita lett.

Peterson olyan számomra, mint a reformkommunisták voltak a kommunizmus uralma alatt az antikommunisták számára. Vagy ahogy a hatalomra még csak törekedő Lenin tekintett a kapitalizmus nem-kommunista ellenfeleire: "hasznos idióták".

Peterson abba az áramlatba tartozik, ami rendkívül népszerű Észak-Amerikában a rendszer nem-balos kritikusai között. Tulajdonképpen Trump is ennek a hullámnak a terméke.

Szóval nyilván igaza van abban Petersonnak, amiről híres lett: a polkorrektség, a genderizmus, a feminizmus, a klímahisztéria, a BLM elutasítása.

De az alapokban abszolút téves amit képvisel. Peterson valójában ultraliberális, persze ha a "liberális" szót annak eredeti értelmében használjuk. Ez abszolút jellemző szinte az egész amerikai "szélsőjobbra" - mert ma már így szokás nevezni őket.

Az alap az abszolutizált emberi szabadság, ezt Istennek tulajdonítják, de teljesen szekuláris módon. S ahogy levezetik a természetes rendből a heteroszexualitást, úgy a kapitalizmust is, sőt - a mozgalom szélén - a szociáldarvinizmust és a rasszizmust is. Ebben a sajátos üdvtörténetben a felvilágosodás szinte Isten terve. Azt hiszem az ok a protestáns szellemiség, mely végsősoron megalapította az USA-t.

Szóval ők megjavítani akarják a rendszert, mégpedig a rendszer alapjaihoz való visszatéréssel, miközben maga a rendszer a probléma téves alapjai miatt.

Nyilván támogatjuk őket, hiszen hasznosak a rendszer hitelességének szétverésében, de közben sose szabad elfelejteni: alapeszméjük azonos a rendszerével. Mint ahogy annak idején megtapsolták az antikommunisták Gorbacsovot, hiszen kinevették Gorbacsov naív kommunista hitét, de javító szándéka jó volt a rendszer rombolására.

Ma van Bulgáriában az írásbeliség napja. A hagyomány szerint Cirill és Metód napja május 11., ez azonban átszámolva az új naptárra május 24.

A legviccesebb dolog persze az, hogy a cirill ábécé nem Cirill és Metód találmánya. Ők egy másik ábécét találtak ki, a glagolita ábécét, de az nem terjedt el soha. Viszont a balkáni szlávok mindenképpen saját írást akartak, szabadulni akartak a görög írástól. Ennek fő oka: nyelvészeti, de politikai is.

A görög ábécének 24 betűje van. Ez abszolút megfelelt az ógörög nyelvnek, ott majdnem teljes betű=fonéma egység volt, de még a későbbi görögnek is nagyban megfelel. A mai modern görög esetében már vannak persze egyes problémák:

• egyes betűk feleslegesek, hiszen a mai görögben nincsenek rövid és hosszú magánhangzók, tövábbá nincs "ü" hang se, ahogy nyílt és zár "e" megkülönböztetés sincs, márpedig mindezekre van betű az ábécében, hiszen ezek a hangok léteztek az ógörögben - ezeket a betűket mind a mai napig használja a mai görög nyelv, ezért is nagyon nehéz az újgörög helyesírás, kiejtés alapján nem tudható az írott alak, az az kb. mint a magyar j/ly esete, csak sokszorosan,
• másrészt pedig az ejtés változott, ill. új hangok jelentek meg az ógörög kor óta, így ma vannak olyan hangok a görögben, melyekre nincs saját betű, pl. "b","d", "g", "c", "dz" - ezeket a mai görög írás több betű kombinációjával jelzi.

A szláv esetében a helyzet ennél is bonyolultabb volt, a szlávban sokkal több hang volt, mint a görögben, így a görög betűk egyszerűen nem voltak elegek. Márpedig a kezdetben görög betűkkel próbáltak szlávul írni.

A nyilvánvaló megoldás egy teljesen új ábécé volt. Ezt alkották meg Cirill és Metód. Viszont a betűk nagyon szokatlanok voltak. Máig vitás, hogy a glagolita betűk hogyan lettek. A fő vélemény szerint Cirill és Metód önálló találmányai, de talán az örmény és a grúz betűk - melyeket jól ismertek - hatottak rájuk.

A másik megoldás a görög írás meghagyása lett volna, egyszerűen a görög betűkhöz mellékjelek rendelése. Ez viszont zavarónak tűnt.

A cirill ábécé tulajdonképpen a két elképzelés közti kompromisszum eredménye. Cirill és Metód tanítványai eldöntötték:

• ahol lehet, átvenni a görög betűt, annak hangértékében,
• minimálisra csökkenteni a mellékjeleket,
• a görög betűket, ahol lehet, kissé átformálni, de jól megkülönböztethető módon, közeli hangok jelölésére,
• új betűalakokat csak ott kitalálni, ahol végképp nem lehet megoldani a helyzetet.

Az eredeti cirill ábécében 45 betű volt, ebből 40 alapbetű és 5 csak görög szavak átírására, ez utóbbiak természetesen az adott betűkkel azonosak.

A 40 alapbetű:

• a betűk több mint fele a görög betűvel azonos, azonos hangértékben (természetesen a bizánci ejtés, nem az ógörög ejtés szerint), néhol kissé leegyszerűsített rajzzal: lásd pl. Л, ami a görög Λ apró módosítása, de máig látható cirillban az eredeti alak is, sőt kézírásban ez a gyakoribb, ezek amolyan írásmódbeli alternatívák,
• pár betű kissé módosítva lett eltérő hangérték miatt: erre jó példa a Б betű "b" hangértékben, mely a "v" hangértékű В görög betű módosítása - a В ejtése az ógörögben még "b" volt (lásd, a betű hagyományos magyar neve ezért "béta"), de ez már a korabizánci korban "v" lett, a szlávban viszont volt "v" és "b" külön fonémaként, így az előbbire maradt a В, utóbira meg ennek módosítása, a Б,
• a "jés" szláv jelöléshez egyszerűen az adott betűhöz balról hozzá lett kapcsolva az I betű egy vonallal, pl. Ꙗ, ami jésített A - a késő középkorban ez egyszerűsítve lett Я alakra, egykor szinte minden magánghangzónak volt ilyen alakja, mára ezek nagyobb része kihalt okafogyottság miatt,
• a görögből teljesen hiányzó mássalhangzókhoz át lett véve az eredeti Cirill-Metód ábécé megoldása, ezek: Ж, Ш, Ц, Ꙉ, Ч,
• a szláv magánhangzók száma a göröghöz képest dupla volt, így itt is sok új betű lett: Ѧ, Ѫ, Ъ, Ꙑ, Ь, Ѣ - mind az eredeti Cirill-Metód ábécéből

Néha egyenesen szolgai másolás történt a görögből, erre jó példa az eredeti cirill "u" betű, mely kettősbetűként indult, a görög ΟΥ alapján ОУ lett. Ennek oka, hogy az ógörögben nem volt "u" hang, az ΟΥ eredetileg hosszú zárt o hangot jelölt, de már a klasszikus kor végére "u" lett (az ógörög tanításában az "u" ejtés a bevett), s ezt vette át a szláv is, csak a késő középkorban lett belőle szimplán У, de az egyházi szláv könyvekben, feliratokban máig sokszor ОУ van.

Természetesen az eredeti cirill sokat fejlődött. Több betű esetében történtek változások. Továbbá az egyes szláv nyelvekben az ejtés nem feltétlenül azonos.

Jelenleg a szláv nyelvek közül kizárólagosan cirill írású az orosz, az ukrán, a belarusz, a ruszin, a bolgár (ideértve a macedónt is). A bosnyák-horvát-montenegrói-szerb nyelv esetében a kérdés alapvetően politikai:

• a horvát hivatalosan csak a latin ábécét fogadja el,
• a bosnyák elfogadja a cirillt és a latint is, de a latin aránya 90+ %,
• a montenegrói elfogadja a cirillt és a latint is, hivatalosan a latint preferálják, de a cirill használata elterjedt, bár a latin ma jóval erősebb,
• a szerb elfogadja a cirillt és a latint is, hivatalosan a cirillt preferálják, de a latin használata széleskörű a hétköznapokban, viszont a cirill számít a "hazafiasabbnak".

A szovjet múlt maradványaként több ex-szovjet nyelv nem-szláv nyelv máig cirillbetűs, a legfontosabbak: a mongol és a tadzsik. Ezeken kívül a kazahnak és a kirgiznek van cirill és latin írása is, a cirill jelenleg sokkal elterjedtebb, de hivatalos terv a latin kizárólagos használata.

A Szovjetunióban kötelező volt a cirill ábécé használata minden kisebbségi nyelv számára. Kivételt csak azok a nyelvek kaptak, melyeket az állam elismert mint hosszú írásbeli hagyománnyal rendelkező nyelveket. Így kapott mentességet az észt, a grúz, a lett, a litván, az örmény.

Ha egy bolgár embert idegesíteni akarunk, meg kell kérdezni tőle: "ti miért az orosz ábécét használjátok?", fokozott alakban: "véget ért már 30 éve a kommunizmus, s ti még mindig az orosz ábécét használjátok???". Ugyanis éppen az oroszok vették át a bolgároktól a cirill ábécét, s nem fordítva. S persze minden bolgár tisztában van vele, hogy a cirill ábécét a világ 99 %-a orosz ábécének hiszi, s hogy ez ellen nem lehet semmit se tenni, viszont ez csak növeli az idegességet.

Hosszú évekkel ezelőtt volt egy bírósági ügyem, ill. több is volt, de ez nem magánjellegű volt.

Említettem részben már miről volt szó részben, de pontos adatokat most se szeretnék megadni, mert az ügy nem csak engem érintett, meg eleve érzékeny téma még ma is. Plusz az egykori fő ellenfelem azóta meghalt, nem lenne szép így utólag belerúgni.

A lényeg az volt: a korábbi egyházügyi törvény (ez az 1990-ben teljes konszenzussal elfogadott egyházügyi törvény volt) olyan liberálissá lett megírva, hogy az alapvető jogbiztonságot is veszélyeztette.

A törvény alapvető hibái közismertek, gyakorlatilag bármit be lehetett jegyezni egyházként, nevetséges feltételekkel. Az eredmény az lett: Magyarországon lett egész Európában a legtöbb elismert egyház, egy időben 400 felett volt már a számuk.

Tulajdonképpen mindennek az oka a rossz lelkiismeret volt: Kádár alatt képtelenség volt egyházat bejegyezni, az Állami Egyházügyi Hivatal engedélye kellett mindenhez. Így aztán 1990-ben sikerült átesni a ló túlsó oldalára. Az akkori alkotmány "A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik." bekezdése kitágított értelemben lett felfogva, ami azt jelentette: az állami hatóságok még magát a bejegyzést se vizsgálták érdemben. Az a gyakorlat alakult ki a bíróságokon, hogy bármit elfogadtak bármely egyház nevében.

Büszke vagyok, hogy a helyzet megoldásában magam is részt vettem. Az első Fidesz-kormány idejében sikerült megértetni Semjén Zsolt akkori helyettes államtitkárral - aki akkor még csak harmadrangú politikus volt, azaz nem rendelkezett mai hatalmával -, majd a Fidesz 2002-es bukása után sikerült megtalálni - Semjén segítségével - a később miniszterré lett és ma református főember Balog Zoltánt, aki akkor még ismeretlen ember volt, ő volt Mádl Ferenc köztársasági elnök civilügyi tanácsadója. Balog azt is elintézte, hogy fogadjon engem fél órára a köztársasági elnök személyesen. Egyébként a kérdésnek politikai vonzata nem volt, Semjén ballib elődje (Szalay István) és ballib utódja (Gulyás Kálmán) is teljesen egyetértettek velünk, hogy a törvény abszurd, s a vele kapcsolatos bírósági gyakorlat még abszurdabb. (Szalay ráadásul még hívő is volt, így még segítőkészebb volt, bár az ateista Gulyásról se tudok rosszat mondani.)

A mostani egyházügyi törvény (ez 2011-es) nagyrészt meg is oldotta a problémát, de amiről én írok, az 2001-2005 közötti időszakban zajlott.

Szóval sokat segített Mádl nem-hivatalos közbenjárása. Mint államfő persze hivatalosan nem tehetett semmit, hiszen a köztársasági elnöknek semmi köze a "független bírósághoz", dehát a valóság azért nem ez. Mádl nemzetközi jogász szaktekintély volt, plusz gyakorlatilag ismerte az összes létező magyar bírósági vezetőt személyesen, s pár néhányperces magánbeszélgetéssel többet tudott elintézni, mint bármely hivatalos út.

De a nem várt második legfontosabb segítség az ellenféltől jött. Volt egy pap, aki megpróbálta kijátszani a helyzetet, pontosabban azt hiszem, nem is a pap volt az igazi bűnös, hanem a fia. Olyan hisztérikus lépéseket tett a srác minden létező fórumon, hogy már az is az én oldalamra állt (mert én voltam a "mi" oldalunk fő ügyintézője, gyakorlatilag én mozgattam a dolgokat, pl. a levelek 95 %-át én írtam egyedül), aki addig nem is kedvelt engem. Az abszurd vagdalkozás, marhaságok terjesztése oda vezetett, hogy immár azt se hitték el neki, amiben véletlenül igaza volt. (Az egyik marhaságot leírom: eszerint én és két társam elajándékoztuk a templomot kenőpénzért.)

Nem is tudom miért, de olvasva az Amerikai Népszava blogot, bevillant agyamba a hülyegyerek. Baromira emlékeztet a munkanélküli blogger Bartusra!

A lényeg: ki lett találva a Böjte-ügy. De nem megy sehogy. Még az átlag ballib szavazó se hiszi el a pedofil narratívát. Szóval dühöngenek a legkeményebb ballibek, s nyomják, nyomják az ügyet. Bartus a ballib dzsungelharcos, aki szerint még Gyurcsány se eléggé ellenzéki, élre áll tehát, s fújja a marhaságot.

Szerintem nagyon fog növekedni Böjte tábora.

A veszélytelen tüntetések ellen több módszer is létezik a nemzetközi gyakorlatban.

Veszélytelen alatt az értendő: sikere esetében se történik semmi lényeges.

A leggyakoribb 3 módszer:

egy - Provokátorok beszervezése a tüntetők közé. A provokátor durván törvényt sért, ezzel világos lehetőséget adva a rendőrség ellenlépésére. - Ez a módszer gyors megoldást hoz, de hosszútávon nem kifizetődő a hatalom számára, hiszen végül mindig a rendőri erőszakos reakció marad meg a köztudatban, akkor is, ha az teljesen törvényes volt;

kettő - Kifárasztás. Lásd "megunják és hazamennek". - Minimális erőszak, de kitartás kell hozzá. A rendőrség nem lép fel erősen, csak nem engedi a tüntetést célba érni. Órák múltán kifullad az egész. A hátránya: a rendőrség tehetetlennek látszik, a hatalom hívei elégedetlenek lesznek emiatt;

három - Hagyni a tüntetőket "győzni". Azaz a rendőrség látszatból véd csak, a valóságban hagyja magát elsöpörni. Lásd, a tüntetők be akarnak jutni valahová, a rendőrség nem engedi, majd a tüntetők győznek, s bejutnak. - Ez a módszer a leghatásosabb, Gyurcsányék is sikeresen alkalmazták 2006-ban. Az eredmény szinte mindig a hatalmat segíti. Ugyanis bármennyire is jól megszervezett egy tüntetés, a győzelem pillanatának érzése megszünteti a tüntetők egységét, egy rész elkezd vandálkodni, más rész csak néz maga elé, megint mások meg rádöbbenek: valójában nem történt semmi.

A bolgár politikai káosznak napokban volt a 2. évfordulója: 2021. május 12-én szűnt meg az utolsó stabil kormányzat, Bojko Boriszov kormányának mandátuma. Azóta folyamatosan vagy ideiglenes kormány van, vagy a megválasztott kormány megbukik pár hónap után.

A jelenség oka csak részben a szinte teljesen arányos választási rendszer.

Ugyanis arányos választási rendszer mellett is el lehet kerülni azt, hogy ne működjön a parlament és ne legyen választott kormány.

Azonban az 1991-es bolgár alkotmányt olyan emberek írták, akiknek csak könyvekből volt tudásuk az alkotmányozásról.

Eleve elkövették a legsúlyosabb jogászi hibát: ideális körülményekre tervezték a törvényt. Márpedig minden jó jogász feladata éppen az ellenkezője: a lehető legrosszabb eshetőségekre kell tervezni. Lásd, egy szerződés akkor van jól megírva, ha képes kezelni a szerződő felek minden lehetséges problémáját, s nem akkor, ha arra alapoz, hogy a szerződő felek jogszerűek és együttműködőek lesznek. Ilyen a törvény is: a lehetséges problémákat kell előre látni, s nem arra alapozni, hogy nem lesz probléma.

Szóval 1990-1991 között a bolgár jogászok mindent beleadtak. Beleírtak számtalan értelmetlen dolgot az alkotmányba, gyakorlatilag szemezgettek innen-onnan. A talán legviccesebb dolog: az alelnöki intézmény, ezzel Bulgária a világ egyetlen parlamentáris rendszerű országa, ahol van alelnök, miközben még az elnöki és félelnöki rendszerű országok nagyobb részében se létezik alelnök.

Szóval az egész alkotmányos rendszer belsőleg inkoherens. Ideális, tökéletes viselkedést remél, s erre alkotott szabályokat, jellemzően a lehető legszigorúbbakat. S azzal nem foglalkozik azzal, mi van, ha a körülmények nem tökéletesek.

Ilyenkor az eredmény mindig az: tömeges szabálysértés zajlik, hiszen mindenki tudja, a szabály rossz. Aminek eredménye meg az, hogy még a jó szabályt se tartják be tömegesen.

Magyarországon is akad ilyesmi, csak alacsonyabb szinten. Jó példa a lakcímbejelentés. Az eredeti cél: mindenki azt a lakcímet jelentse be, ahol ténylegesen van. Aztán ez a rendszerváltozás után összeomlott, számtalan okból. Ma már egy csomó ember nem a lakcímén él. Olyanok is, akik ténylegesen külföldön élnek. A jogszabály erre is vonatkozott: 30 napon túli külföldi tartózkodás esetében ezt be kell jelenteni. A szabály teljesen életszerűtlen, a legtöbben nem is tudnak erről, de akik tudják, azok se teljesítik. Pár éve a szabályt meg is szüntették.

Bulgáriában ez viszont alkotmányos szint. Az alkotmány még a kormányalakítási megbeszélés időtartamát is maximalizálja 7 napban, ilyen sehol a világon nincs. Mára ezért az a módszer alakult ki, hogy az államfő nem ad kormányalakítási megbízást, hanem vár. A jelenlegi bolgár parlament első ülése április 12-én volt, a frakciók megalakultak 19-én, az alkotmány szellemében már kormányalakítási megbízást kellett volna adni a legnagyobb fakciónak. De ha ez megtörténik, akkor ketyegni kezd a 7 nap! Így az államfő "megbeszéléseket tart a pártokkal" - ilyesmi eleve nincs az alkotmányban, hiszen nincs mit megbeszélni, a legnagyobb frakciónak jár a megbízatás -, s csak ezen a héten lett átadva a kormányalakítási megbízás. A cél semmi egyéb, mint trükk: az alkotmány kijátszása, miközben formális betartása, hogy legyen több idő a tárgyalásokra.

Hasonló az ideiglenes (ügyvívő) kormány intézménye. Máshol ez az intézmény szinte sehol se létezik. De ahol létezik is, ott se van minden olyan esetben, amikor Bulgáriában.

Még egy ilyen a bizalmatlansági szavazás. Ez korlátlan. Emiatt szokás lett: a mindenkori ellenzék rendszeresen bizalmatlansági szavazást kezdeményez "hátha összejön" alapon. Ha összejön, nem kell kormányt alakítani, csak bukik az addigi kormány, s helyére jön az ideiglenes.

S természetesen a politika alkalmazkodik az abszurd szabályokhoz. Mivel ha valaki nem alakít kormányt, akkor az ellenfele se fog tudni - ez a jellemző -, így a rendszer jutalmazza a nem-kormányzást. Hiszen legfeljebb ideiglenes ügyvivő kormány lesz, mely a bolgár szabályok szerint független a parlamenttől, nem felelős előtte, sőt megválasztásakor megszűnik a parlament mandátuma, új választást kell tartani.

Hogyan is lett ez a bolgár alkotmány? A kommunizmus bukása utáni kerekasztaltágyalásokon az antikommunista ellenzék elővezette azt az elképzelést, hogy nem lehet házat építeni nem az alapoktól kezdve, azaz a legelső feladat új alkotmány létrehozása. Egyes ex-kommunista vezetők elmondták - s ebben történetesen igazuk volt -, hogy ez hibás elképzelés, mert egy instabil helyzetben hiba lenne bebetonozni az alkotmányt, ráadásul nincs meg a kellő tapasztalat egy új alkotmányhoz. Az ellenzék ezt az érvet sikeresen lesöpörte, kb. azzal, hogy "a komcsik nem hajlandók lemondani a komcsi alkotmányról".

Ráadásul létezett egy hatalmas alkotmány-fetisizmus is a népben. Népszerű nézet volt, hogy a kommunizmus előtti alkotmány tökéletes volt. Azt persze nem lehetett visszahozni, mert mások a körülmények, de mindenképpen az volt kikiáltva tökéletes mintának. Miközben még azzal is számtalan gond volt: 1881-1883 között, majd 1923-1931 között, majd 1934-től az első kommunista alkotmány bevezetéséig - 1947-ben - fel volt függesztve.

Most tehát az a helyzet, hogy van egy rosszul megírt alkotmány, mely egyenesen segíti a káoszt. Ma már ezt minden jogász és politikus is tudja, de változtatni nehéz: egyszrészt az alkotmányváltoztatás szabályai is be lettek ugyanis betonozva, plusz mindez politikai kérdés, s nem érdeke a pártoknak a megállapodás.

A lényeg: amikor nincs egy domináns párt a parlamentben Bolgár alkotmányozás, a rendszer nem működik.

Idén csak huszenöt percet néztem az Eurovíziós Dalfesztiválból.

Szinte homofóbnak tűnt. Az ukrán zászlók száma felülmúlta a szivárványos zászlókét. Még a fények is kék-sárgán villogtak. Szerencsére a gyerekkúrók se lettek teljesen elfeledve, a közönség nagy része e büszke közösség tagjának nézett ki, ahogy az előadók része is.

Még viszonylag nagy a tolerancia a fesztiválon, nem lettek teljesen kitiltva a nőnek kinéző nők. Persze a nyugati szereplők többnyira torzonborz transzok, vagy ezeknek öltözött elmebetegek.

Új dolog: ma már a politikai szövegek sincsenek tiltva, persze csak ha egyeznek a háttérhatalmista direktívákkal.

Elnézve az egészet, különösen a nagyképeket, azonnal eszembe villant, jó lenne egy habparti. Van egyes elitebb diszkókban, éjszakai klubokban habparti, amikor lefújják a résztvevőket habbal. Bár személyesen ilyenben nem volt részem, de egyszer láttam közelről: szinte hihetetlen, de ez a hab nem hagy nyomokat, s nagyon gyorsan szárad, azaz ez nem fürdőhab, hanem sajátos száraz hab. Itt most olyan hab lenne ideális, mely halált okoz, persze teljesen fájdalommentesen, humanista módon. Az egész esemény pont akalmasnak látszott patkányirtáshoz.

Ősi maffiamódszer a védelmi pénz szedése.

Bulgáriában a 90-es években személyesen is láthattam a működését. A kommunizmus alatt túlfejleszett sportipar mellékterméke volt a jelenség kezdete.

A kommunizmusban állami presztízs volt a sport. Így hihetetlen mennyiségben voltak sportolók. Persze a kor szokása szerint álamatőrökként, azaz - nem ahogy nyugaton - nem voltak hivtalosan profik, hanem volt kamu civil munkahelyük, de a valóságban csak sportolással foglalkoztak. Mindez ment Magyarországon is, de Bulgáriában sokkal nagyobb mértékben.

A rendszer végével hirtelen lett tehát pár tízezer profi sportoló, aki immár nem tudott megélni. A legfelső, legtehetségesebb réteg persze megoldotta: a kapitalizmusban nyíltan profik lettek. De mindenki más számára ez az esély nem létezett.

Mivel az átlag sportoló semmihez se értett, hiszen gyerekkora óta csak sportjával foglalkozott, nehéz volt a munkakeresés. Aki jó volt a sportban, de profinak nem tudott elmenni, s a sportja valamilyen erősport volt, annak még volt kiútja. Tolmácsoltam párszor egy újgazdag bolgár millliomosnak, akinek a testőre olimpiai érmes birkózó volt!

De a nagy többségnek ez a lehetóség se létezett. Így aztán alakultak különféle sportegyletek, ezekből lettek őrző-védő cégek, az üzletileg jobban hozzáértő ex-sportolók vezetése alatt, s ezek aztán lassan felszívták a munkanélküli volt sportolókat.

Persze ezek a cégek végeztek valódi munkát is, lásd objektumok őrzését és személyvédelmet, de az igazi tevékenység a maffiszerű működés volt. Felosztották egymás közt az országot, s az adott területen elkezdtek "védelmet" ajánlani minden megjelenő vállalkozásnak, a legkisebbnek és a legnagyobbnak is. A csúcson - ez nagyjából 1992-1995 - még a virágárusok is ügyfelei voltak ezeknek a cégeknek.

Ha valamelyik vállalkozó nem szerződött le velük, annak boltját kirabolták, a berendezést tönkretették, sőt ha kell, meg is verték az illetőt. Így lassan minden vállalkozó beleszámolta költségeibe, hogy szerződnie kell. Tulajdonképpen a védelmet azok adták az adott vállalkozónak, akiktől félnie kellett.

Ahogy a klasszikus verzió: "fizess, különben tönkreteszünk".

Innentől egyébként korrekt volt a sztori: aki fizetett, azt nem bántották, sőt ha valami független tolvaj lopni merészelt a fizető vállalkozótól, az őrző-védők a rendőrségnél nagyobb hatákonysággal derítették ki a tettes személyét.

Az autóknál is így volt. Aki leszerződött náluk, s ellopták a kocsiját, nagy eséllyel megtalálták. Persze, hiszen kiválóan ismerték az egész autólopás iparágat. Egy időben bizonyos őrző-védő cégek matricája a kocsin teljes biztonságot jelentett a lopás ellen, ugyanis ha az autótolvajok nem mertek az ilyen kocsikhoz nyúlni.

A nagy veszély az volt, ha az üzlet túl jól ment. Ilyenkor ugyanis az örző-védők emelték az "előfizetés" díját is. Hallottam eseteket, hogy már a haszon harmadát szedték be néha az "őrzők".

A sztori vége egyébként az lett, hogy az örző-védők túl erősek lettek, s elhozta végzetüket. A 90-es évek közepére már olyan gazdagságot halmoztak fel egyes őrző-védő cégvezérek, hogy azt nem lehetett elkölteni a hagyományos módon: azaz luxusvillák, versenyautók, luxusélet költségeire, kasiznók és bordélyházak működtetésére. Olyan összegek gyűltek össze, hogy azokat már be kellett fektetni valami hagyományos üzletbe. A maffia örök problémája ez: a pénzt ki kell mosni, majd be kell helyezni valamilyen nem-maffia típusú üzletbe.

Persze volt aki nemzetközi szintre ment, beszállt a kábítószerkereskedelembe és a nőforgalmazásba. De ez tényleg csak a nagyok játéka, s veszélyes is. Az átlag bolgár újgazdag ex-sportoló nem mert ezekkel a nemzetközi keményfiúkkal tárgyalni: a leggazdagabb is kisfiúnak tűnt egy kolumbiai, mexikói, orosz, stb. "kollégához" képest. Szóval maradt a legális üzletbe való beszállás.

Azonban ilyenkor jön a baj: ezekben a hagyományos üzletekben már vannak erős emberek, akiket nem lehet zsarolgatni, sőt tárgyalni se nagyon lehetséges velük. Ehhez azért hiányzott az ex-sportolók tehetsége.

Az okosabb őrző-védők ezt megértették, így maradtak őrző-védőnek, nem merészkedték át idegen területre, egyszerűen elkezdtek tényleg csak őrzés-védéssel foglalkozni. (Mellesleg az egyik ilyen cég a volt miniszterelnök Bojko Boriszov cége volt.) Aki át is ment máshová, az is csak a hagyományos maffia-szerű dolgokba, lásd szerencsejáték. Egészen 2020-ig Bulgária leggazdagabb embere egy ilyen személy volt, ő szerencsejátékkal és ingatlanokkal foglalkozott: sokáig jó viszonyban volt Boriszovval, de valamiért összevesztek, így 2020-ban kénytelen volt elköltözni az Egyesült Arab Emirátusokba, azóta kb. 50 büntetőeljárés folyik ellene Bulgáriában.

De a leggazdagabbak mohónak bizonyultak. S átmentek a biztosítási és banki üzletágba. Csakhát ott már ott voltak az ex-kommunista nomenklatúra emberei, volt állambiztonságisok, ráadásul már komoly nyugati kapcsolatokkal. Szóval 1995-től kezdve az összes mohó őrző-védő vezér le lett vadászva, szó szerint, jellemzően fényes nappal a város központjában végezték ki őket profik, azaz direkt figyelmeztetésként minden még élőnek - Oroszországban akkor teljes káosz volt éppen, s a volt szovjet terroristaellenes egységek volt tagjainak egy része így talált "munkát": bérgyilkosságokat vállalt bárhol a világon, a korabeli hírek szerint 100 ezer dollárért bárkit képes megölni az ilyen "profi", kivéve poszton lévő állami vezetőket. A legjobban keresett szakemberek az Afganisztánban harcolt szovjet kommandósok volt, ők számítottak a szakma csúcsának, állítólag ők voltak az egyetlenek a világon, akiktől még az izraeli és amerikai csúcskommandósok is tartottak. Tehát pár év alatt minden túl nagyra nőtt őrző-védő vezért fizikailag megsemmisítettek, mára egyetlen ilyen cég se működik.

Az utolsó kivégzés 2005-ben volt, amikor az utolsó ilyen őrző-védő hátterű bankárt megölték, megint fényes nappal, a város központjában. Kiváló szervezés volt. Mesterségesen lassítva lett a forgalom, így a bankár dzsipje lassítani kényszerült. Közben a lámpa zöld lett, elindultak a gyalogosok. Az egyik "gyalogos" a dzsikijéből előhúzott egy kisméretű Uzit (ezt jobban kedvelik a bérgyilkosok, mint az egyébként gyorsabb Kalasnyikovot, mert kisebb, így jól rejthető), majd 30 centiről lőni kezdett. A dzsipen valami védelem volt, normál pisztolyok ellen, de nem ilyen támadás ellen. A bankár a helyszínen meghalt. Az utólagos vizsgálat igazolta: abszolút profi volt az elkövető, a forgalmas utcán senki se sérült meg a bankáron és testőrén kívül (s a testőr is csak megsérült, nem halt meg), 12 lövést adott le, ebből 9-et a bankár testébe, a másik 3-mal lyukat csinált a kocsi jobboldali ablakán.

Itt már az is felmerült, hogy nem csak a bolgár pénzügyi elit fizette a fizikai gyilkost, hanem az amerikai követség is benne volt, ugyanis a megölt ember már Amerikában is terjszkedni próbált.

Láthatóan örült mindenki az esetnek. A nyomozás is parodisztikus volt. Olyan képet adtak ki a gyilkos körözéséhez, hpgy az alapján szinte mindenkit le lehetne tartóztatni. Persze soha nem találták meg, ezen a szinten már sose találnak meg senkit. S ha mégis megtalálnák, akkor se lehet soha eljutni a megbízóig.

De miért mondom ezt el? Mert éppen nemrég fejeztem be a védemi pénz fizetését. Felmondtam a Google-előfizetésemet. Amit főleg azért létesítettem, hogy ne kelljen reklámokat néznem a YouTube-on.

Közben rádöbbentem: azért fizetek, hogy ne zaklassanak - annak, aki zaklat. Teljesen abszurd.

Most jönnek a reklámok, idegesítőek persze, de az még inkább az lenne, ha fizetnék.

Amikor persze nem sürgős, egyszerűen letöltöm a videókat. Ezt a YouTube gátolja, tiltja, de nem nehéz megoldani.

Gyakori panasz: a ballib turista megy nyugatra, s ott csúnyán néznek rá.

Mert a magyarokat nagyon utálja minden civilizált európai polgár. A ballib turista így magyarázkodni kénytelen, hadonászva magyarázza kézzel-lábbal, hogy ő nem a fasiszta Zorbánra szavazott. S amint ezt megértetette, a nyugati polgár azonnal nyájasan mosolyogni kezd és barátságos lesz a diktatúrából menekült igaz demokratával.

Lenne javaslatom. A ballib turista öltözzön megfelelő módon, a legjobb ha autóval utazik, mert azt még jobban fel lehet dísziteni.

Szóval bal szélvédőre egy szivárványos zászló, jobbra egy ukrán, középre slavaukraini felirat, hátulra valami gúnyos Putyin-kép. Garantált, hogy messziről integetni fognak az ilyen autónak a civilizált nyugati polgárok, s ha pedig kiszáll autójából a ballib turista, azonnal barackot kap a buksijára.

Évekkel ezelőtt - még 30 éves se voltam - egy ismerős mondta, élete vágya, hogy milliomos legyen, azonban ha sikerül, nem fog milliomos életet élni. Akkor azt gondoltam, ez marhaság.

Később jobban átgondolva, arra jutottam, tulajdonképpen ez a keresztény életfilozófia kifejezése egyszerű nyelven.

A keresztény hozzáállás 4 életmodelt határoz meg ugyanis tulajdonképpen, a legjobbtól a legrosszabbig:

• szegényen élni boldogan,
• gazdagnak lenni és nem élni gazdagként,
• szegényen élni boldogtalanul,
• gazdagnak lenni és gazdagként élni.

A legfelső fok a legjobb, de az átlagember erre nehezen képes. Speciális lelki alkalmasság kell ahhoz, hogy az ember annyira képes legyen elvonatkoztatni az anyagiaktól, hogy azok hiányában is boldog legyen. Az ismerős azt mondta magában: erre én nem vagyok képes, így megcélozta a kettes fokozatot.

A kettes fokozat pedig az, hogy az anyagiak megvannak, mégse élünk azokhoz mérten, hanem mentesülünk a gazdagság romboló hatásától. A pénz, a vagyon csak biztosíték, hogy ezek hiánya ne okozzon kétségbeesést, de átlagember szinten élünk mégis.

A többi nyilvánvaló: ha már úgyis boldogtalanak vagyunk, jobb szegénynek lenni, hiszen így legalább a romboló hatásoktól mentesek vagyunk.

Nagy izgalommal töltette el a török választás a ballib törzsszalont.

Persze mert megint belehallucinálták magukat egy teljesen más helyzetbe.

A vasárnap esti órák feszülten teltek el: hiszen ekkor derült ki, Törökország diktatúra-e vagy demokrácia. Demokrácia, ha az ő kedvencük nyer, s diktatúra, ha veszít - a képlet egyszerű.

E képlet abszurditása eszükbe se jut, hogy pl. miféle diktatúra az, mely még arra se képes, hogy megmanipuláljon egy választást. Meg eleve melyik diktatúra tart olyan választást, melyen a hatalmat meg lehet buktatni. Erre persze a szagértői ballib válasz az, hogy a demokrácia-diktatúra az nem egy be-/kikapcsológomb, hanem egy széles spektrum, azaz percenként lehet tologatni rajta a határt a kettő között, a pillanatnyi ballib mondanivaló szerint.

Amikor kiderült, a közvéleménykutatások nem igazak, azaz Erdoğan vezet, a ballib kommentelők 2 táborra oszlottak: egyik felük szerint csalás történt, másik felük szerint meg a törökök fogatlan mucsai bunkók.

Különösen az verte ki a biztosítékot a balib kommentelőkben, hogy kiderült: a török követségeken való szavazás eredménye szerint közel 60 % Erdoğanra szavazott. Ez teljesen megzavarja a ballibb axiómát, mi szerint aki külföldre megy, az a diktatúra elől menekül, azaz ellenzéki.

Egyébként a lényegről meg senki se beszél. Kılıçdaroğlu és Erdoğan között az ellentét abszolút nem olyan, ahogy ezt a ballib Móricka elképzelni. Az ellentét inkább fokozatos, hangsúlybeli. Kılıçdaroğlu nyugatpártibb, ez tény, de mondjuk Gyurcsánynéhez vagy MZP-hez ő is fogatlan mucsai, azaz a saját országa érdekeit nézi, nem a nyugatét, pl. egy Kılıçdaroğlu-kormányzat se szakítani Oroszországgal, nem vezetne be embargót, hanem megmaradna a mostani semleges álláspont mellett az orosz-ukrán viszályban. Kılıçdaroğlu ugyanúgy blokkolna minden közös NATO-akciót Oroszország elllen, ahogy most Erdoğan.

Ismét kiderült: hiába minden idegen pénz, alapos képzés, a balkáni helyi ravaszság legyőzhetetlen.

A legújabb bulgáriai választások (április 2.) óta megy folyamatosan a játék. Akkor ismét Bojko Boriszov nyerte a választást, aki a bolgár rendszerváltozás óta a leghosszabb ideig volt kormányfő. A magyar párhuzamok azonban nem állnak, más a helyzet, így nem jasasolnám se fideszesnek, se ballibnek, hogy Boriszovban Orbánt lásson, fő ellenfeleiben meg ballib összefogdosást.

A helyzet tehát most az volt: nincs kormánytöbbség. A szinte teljesen arányos választási rendszer miatt ugyanis nehéz többséget csinálni, pedig az egész bolgár politikai gyakorlat ahhoz van hozzászokva, hogy egy nagy párt irányít mindent. Ez azonban 2021 óta nem működik, senki se tudott azóta nagyot nyerni, viszont Bulgáriában nem szokás koalícióban kormányozni.

Boriszovnak 69 mandátuma van, kormányhoz 121 kell. Fő ellenzékének (PP-DB) 64 mandátuma van.

Mindkét fél határozott célokkal rendelkezik, ezeket azonban nem lehet nyíltan kimondani.

Boriszov célja: legyen koalíció, a PP-DB részvételével. Kívülről nézve ez teljesen logikus, hiszen alig van eltérés a két párt között politikai programjában: mindkét párt nyugatos, euroatlantista, nagyjából liberális-kozervatív vonal: a PP-DB talán kicsit nyugatosabb, de a GERB se nyugatellenes, ezek sokkal inkább hangsúlybeli eltérések, nagyjából mint a 90-es években a magyar középbal és középjobb között. De még ez a párhuzam is csalóka, a bolgár eltérés ennél is kisebb, teljesen hiányzik pl. az identitáspolitikai, szekértáboros elem itt.

Boriszov azért akarja ezt, a "nagykoalíciót", mert a PP-DB ellenzékként veszélyes, képes lenne az utcára vinni az ellenzékiséget. Ehhez ugyanis értenek nagyon.

A PP-DB meg szintén látja ezt: ha koalícióra lépne a GERB-bel (ez Boriszov pártja), azzal saját halálos ítéletét írná alá, hiszen eleve a "korrupt Boriszov" ellen alakultak, így semmivel se tudnák indokolni a koalíciót vele. A PP-DB számára az ideális helyzet: Boriszov más, kisebb pártokkal koalícióra lép.

Boriszov hetek óta ezen dolgozik: a PP-DB hitelességének lerontásán. Lassan a PP-DB minden igényét teljesítette, így a PP-DB egyre nevetségesebb helyzetbe kerül, hiszen lassan nincs mire hivatkoznia, miért nem akar kormányt.

Boriszov múltheti lépése: a bolgár EU-biztost nevezte meg kormányfő-jelöltnek. A neve Marija Gabriel, egy teljesen múltnélküli nő. 14 éve lett bolgár EP-képviselő, a GERB színeiben, azt megelőzően semmilyen politikai tevékenysége nem volt, teljesen ismeretlen volt, tulajdonképpen akkor lett ismert, amikor 2009-ben Boriszov rátette őt a jelöltlistára. Azóta is azonban semmilyen emlékezetes tette nem volt, tulajdonképpen tipikus "hátsósorbeli" képviselő, bármiféle saját véleménytől mentesen. Ideális európai ember: tud mosolyogni, nem csinál botrányt, képes bármilyen hosszan beszédeket mondani bármi értelmes tartalom nélkül, közben szigorúan alkalmazkodva a mindenkori európai fősodorhoz. Szerintem nagyon nem nőies, dehát senki se mondta, hogy nekem kell tetszenie. Mivel pedig semmit soha nem csinált, így ellene se lehet felhozni semmit.

Most tehát a PP-DB izzad, mit találjon ki, miért nem akarja támogatni Gabrielt. Eleve csúnyán hangzik, egy ennyire euroatlantistát, aki ráadásul nő, nem akarnak támogatni. Mert Gabriel pedigréja tökletes minden szinten: nyugaton szerzett diplomát, 14 éve folyamatosan Brüsszelben van, még a családja is tökéletes: a férje egy francia emberke, Joseph Daul volt ENP-vezér egyik volt titkára, vele már Brüsszelben ismerkedett meg az EU apparátusában. (Ezért is Gabriel a neve, ez a férj neve, a nő eredeti neve Nedelcseva). Még az egyébként vad bolgár bulvármédiák is csak annyit tudtak írni ellene, hogy valamikor tíz éve egy önéletrajzában egy adat nem volt valós.

Boriszov most azt játssza: mindent megígér a PP-DB-nek a koalícióért. A napokban feláldozta legközelebbi haverját, a bolgár legfelsőbb ügyészt is, aki szálka több párt, köztük a PP-DB szemében is. (Más kérdés: a főügyész megsértődött emiatt Boriszovra, s ellene fordult, így látványosan nem fogadva szót nem mondott le posztjáról.)

A szocialisták elnöknője szorított a hurkon, nem fognak részt venni a "szakértői" kormányban. Az Újjászületés Párt meg eleve ellenzék. A GERB pedig a maradék 2 kisebb párttal együtt 116 mandátum, azaz nem elég. Szóval minden a PP-BN-n múlik.

Az idő pedig Boriszovnak dolgozik. Ha koalícióra lép vele a PP-DB, akkor a PP-DB zuhan, a GERB meg emelkedik. Ha pedig a PP-DB nemet mond a koalícióra, a PP-DB zuhan és a GERB meg emelkedik.

Nekem könnyű, utálom mind a GERB-et, mind a PP-DB-t. Persze a PP-DB talán kicsit idegesítőbb, de nagy eltérés nincs.

Friss hír: Zorbán annyira retteg a neves ballib művész Gálvölgyitől, hogy meg akarta gyilkolni!

Persze rendkívül trükkös módon. Utasította a Mentőszolgálatot, ne menjenek ki hozzá azonnal.

Pedig közismert: Gálvölgyi egy szent ember, így a mentőnek kötelessége 30 másodpercen belül kint lennie nála, amikor ő ezt kéri.

Röhej. A ballibek teljes valóságidegenségének újabb jele. Egy egyszerű esetből, ami rendszeresen megesik, hihetetlen botrányt kavartak.

Egyébként nekem is tetszett Gálvölgyi színészként, bár közéleti szereplőként nem. De ennek semmi köze az egészhez.

De ez a gennyes elitizmus, mely szerint az ő hőseiknek minden jár teljesen abszurd.

Annak idején nekem sokat segített szakítani a ballibekkel a 90-es évek elején a Göncz körül kiépített kultusz. Szegény Göncz még nem is tehetett róla, de az egész hányngert keltő volt.

A ballib és általában a liberális szövegelés egyik kulcsszava a "megosztó". Lásd meg "árokásó". Enyhébb célzat esetében "kontroverziális", erősebb célzat esetében "fasiszta". Ugyanazt jelentik. Valódi jelentésük "nem tetszik nekünk".

Nemrég egy ballib megmondóember posztja alatt folytattam rövid vitát.

Maga a megmondóember nem reagált szóban, csak fanatikus hívei. Arra ment ki végül az érvelés, hogy én fasiszta vagyok, mivel megosztom az embereket ilyenekre és olyanokra.

Megjegyeztem: ez a hozzászólás önellentmondás, hiszen ezek szerint a fasisztákra és nem fasisztákra való megosztás is fasizmus, hiszen nem fogadja el, hogy valójában ezek "mind emberek". Továbbá elmondtam, a tudományos gondolkodás alapja a megosztás.

Ekkor reagált a ballib megmondóember: törölte minden hozzászólásomat, majd kitiltott.

Egyébként a téma a megmondóember halálhörgése volt Böjte Csaba kapcsán. Az új ballib direktíva szerint Böjte rohadék pedofil fasiszta gazember, s legalább életfogytiglanra kellene bebörtönözni, de a legjobb lenne felakasztani, mivel egyik alkalmazottáról kiderült, hogy kisgyerekeket molesztált.

Amikor 1990-ben Szófiában bemutattak egy magyar filmet Recskről, a közönség nevetett. Alapvetően azért, mert a recski láger minden szempontból üdülőhelynek tűnt bolgár verziójához képest.

A bolgár "Recsk" a legnagyobb bolgár Duna-szigeten volt, azaz a bolgár-román határon, Belene kisváros mellett, innen a sziget közismert neve is: Belene, másik neve pedig Perszin.

A lágert 1945 elején nyitották meg, a kommunista kormány intézkedése nyomán. Magyarorszzággal ellentétben, Bulgáriában nem volt átmeneti időszak, azaz a kommunisték azonnal átvették a hatalmat már 1944 szeptemberében.

A cél alapvetően az volt, hogy a kevésbé fontos ellenséges elemeket itt helyezzék el:

• akiket nem végeztek ki háborús bűnösként, s hosszú börtönbüntetést se kaptak, de nem akartak összeengedni a normál börtönlakókkal,
• olyan személyeket, akik ellen bírósági ítélet se született, de a hatalom szükségesnek látta izolálásukat, viszont nem volt cél likvidálásuk se,
• olyanok, akiket nem lehetett háborús bűnösnek nyilvánítani, de veszélyesek voltak a hatalom számára.

Utóbbira jó példa Konsztantin Muraviev miniszterelnök, aki 1944 szeptemberében pár napig vezette a bolgár kormányt. Szeptember 2-án bukott meg az utolsó német-szövetséges kormány, ekkor került az élre Muraviev, s őt döntötte meg 9-én a kommunista puccs.

Muravievet nem lehetett háborús bűnösnek nyilvánítani, hiszen ő szakított hivatalosan a németekkel, azaz "antifasisztának" minősült, viszont antikommunistaként nemkívánatos elem volt, így el lett helyezve Belenében. Miközben az összes élő korábbi kormányfőt mind kivégezték. Összesen 2700 embert végeztek ki bírósági ítélet után, s még ismeretlen számút csak úgy (becsült számuk 25 ezer).

A foglyok munkát végeztek itt, a láger javító-nevelő telepnek számított. A fő tevékenység a zöldségtermesztés és a disznóhízlalás volt. A csúcson 3 ezer fogoly volt.

1953-ban, Sztálin halála után a tábort megszüntették, azaz pont ahogy Recsk esetében. A nagy eltérés: 1956-ban a belenei tábor vissza lett állítva. S a fő ok Magyarország volt, az 56-os forradalomra hivatkozva lett újraindítva, lásd "az ellenforradalmi elemek ismét aktivizálódtak a szocialista tömbben".

1959-ben ismét bezárják a lágert, az "ellenforradalmi veszély" elmúlása miatt.

1972-1984 között ismét működik a láger. Ezúttal csak muszlimokat helyeztek itt el, olyanokat, akik tiltakoztak az "újjászületési folyamat" ellen.

Az "újjászületési folyamat" 1972-1989 között zajlott. Jelentése: a bulgáriai törökök és a bolgár muszlimok "visszatérítése" a bolgár néphez. Alapja az az áltudományos tanítás volt, hogy Bulgáriában egyáltalán nincsenek törökök, minden török valójában eredeti bolgár identitását elfelejtett bolgár. Így a megoldás: ezek az emberek most rádöbbennek valódi nemzeti identitásukra, elhagyják "elavult" muszlim szokásaikat, s "rendes" nevet vesznek fel.

1972-1984 között ment a bolgár muszlimok "újjászületése". Mindenki köteles volt bolgár nevet felvenni. Aki nem jelent meg önként a hatóságnál, annak a hatóság talált ki új nevet. Aki nem volt hajlandó átvenni új okmányait, az ellen szoft erőszakot alkalmaztak, pl. gyakori módszer volt: a boltokban csak személyi igazolvány bemutatása ellenében lehetett vásárolni, ugyanígy orvosi szolgáltatáshoz is igazolvány kellett, munkahelyen be kellett mutatni igazolványt, így aki nem vette át új igazolványát, az gyakorlatilag nem tudott élni. Aki pedig ezt is vállalta, azt letartóztatták. Ezekből a hangadókat vitték a belenei táborba.

1984-1989 között mindenki mást is "újjászülettek". A kisebbségek közül csak az örmények és zsidók kaptak felmentést, ők "baráti" kisebbségnek számítottak, így nem kellett nevet változtatniuk. 1984-1989 között tehát a muszlim cigányok és a törökök átnevezése zajlott, de itt már nem játszott szerepet a belenei tábor.

A láger teljes működése alatt összesen 20 ezer ember volt fogoly, a meghaltak száma 150. Nem volt haláltábor, azaz közvetlenül senkit se öltek meg, a 150 meghalt halálának oka a feszített munka és a nem elegendő élelmezés.

A kommunista rendszer bukása után a belenei tábor nagyobb részéből természetvédelmi terület lett, egy kisebb részén pedig börtön. Ez a börtön ma is működik, kettes kategóriája börtön - azaz a magyar kategorizáció - fegyház, börtön, fogház - szerint a közepes fokozat.

Személyes elem: az 50-es évek végén rab volt Belenében a múzsám egyik nagyapja is. Mint kisebb fokú háborús bűnös, mert 1940-1943 között dohányipari tágyalásokra járt Berlinbe, azaz "segítette" a náci Németországot.

Egyes ballib és ballibközeli megmondóemberek új sajátossága: kezdik kritizálni a ballib burkot.

A ballib politizálás menete ugyanis ez:

• reagálás Zorbánra, mindig az ellenkezőját kell mondani, mint ő,
• versengeni kell a legkeményebb ballib szavazók kegyéért,
• meg kell nyerni a ballib médiák tapsát.

Aztán jön a valóság: a vereség. Ami természetes, hiszen aki egy kisebbségnek politizál, az eleve nem lesz soha képes a többség támogatását megszerezni.

Pedig nagyon veszélyes ballibeknél a burok támadása. Ezzel gyorsan át lehet kerülni az "áruló Zorbán-bérenc" csoportba.

Akit pedig a ballib keménymag egyszer a szájára vesz, az aztán sose magyarázhatja ki "árulását".

A ballib közönség számára Schiffer ma már egyértelműen fideszes. Hont rejtett fideszes. Puzsér is az volt, bár az utóbbi időben igyekszik visszakapaszkodni a ballib szekérre. Az igazi hős Hadházi, aki hangzatos, teljesen értelmetlen akciókat csinál intenzíven zorbánozva.

Ceglédi kezdi unni, ez érdekes. Most már "vörös fonal" nélkül is képes a kordonbontók ellen beszélni. Mert most a Nagy Ballib Értelmező Szótár szerint 2 módon szabad megnyilatkozni:

• a lelkes egyetértés hangján, azaz a kordonbontás a megoldás mindenre,
• a konstruktív kritika hangján.

Ez utóbbi veszélyes dolog. Mint a szovjet időkben óvatosan nem egyetérteni a Pravdával valamilyen apróbb ügyben. A ballib szabályzat ilyenkor ezt írja elő mint kötelező magatartást:

• legalább 1 percig szidni kell Zorbánt és "diktatúráját",
• aztán 2 percig dicsérni kell a tüntető "diákokat",
• fel kell háborodni a "rendőri erőszak" miatt,
• majd azt kell mondani, kicsit halkabban, hogy "de" és "talán",
• sóhajtani kell egy nagyot, majd a lehető leggyorsabban ki kell jelenti "esetleg mégse ez a társadalom legnagyobb problémája".

Ha 1gy megy tovább, szerintem hamarosan fideszes áruló lesz Ceglédiből...

A valóságtól való teljes elszakadás jele a ballib burokban.

A pedagógusok státuszával kapcsolatos egyik érv: micsoda dolog, hogy a főnök belenézhet a munkaeszközbe, meg munkán kívül tilos a munkáltatót szidni.

Miközben mindenhol, a védett ballib burkon kívül ez a valóság! Sőt még ott is, mert nem hiszem, hogy sokáig állásban maradhatna egy neves ballib megmondóember, ha holnap elkezdene kritikus lenni pénzadója eszméivel szemben.

Ha a munkáltató ad eszközt a dolgozónak, azon bármit megnézhet a munkáltató, a dolgozó magánanyagait is. Ez a norma gyakorlatilag mindenhol. Sőt, ha a dolgozó magáneszközén van munkáltatói anyag, az is "monitorozás" alá esik.

S számtalanszor ki van kényszerítve a magáneszköz hivatali használata, a munkáltató szabályai szerint.

Jelenlegi munkahelyemen kaptam ugyan teljes felszerelést (egy második legjobb minőségű ThinkPad laptop, tartozékokkal), de telefont nem. S egy csomó hivatali hozzáféréshez kell hitelesítés, ami telefon nélkül nem lehetséges. Így pl. zárat kellett tennem a telefonomra, mert a munkáltató nem küld hitelesítést záratlan telefonra. Szóval kénytelen vagyok zárat használni, pedig nem szeretem az ilyesmit.

Az én helyzetem persze privilegizált, mert van saját eszközöm is, sőt minősegben jobb a hivatalinál, s azt használom magáncélra, de sokak nincsenek ilyen viszonylag kellemes helyzetben.

Olyan meg, hogy bármi véleményt mondok munkaidőn kívül a munkáltatóról teljesen kizárt, persze dicsérni azért szabad. S ezt én is szigorúan betartom. Mindig csak utólag mondtam véleményt munkáltatóról, akkor se kiadva bármi bizalmas infót.

Amikor 2 évig a Coca-Cola dolgozója voltam, ott el is lett ez szépen magyarázva. Szóval minden dolgozó - a főigazgatótól a takarítónőig - a Coca-Cola "nagykövete", élete minden pillanata kihat a cégre, hiszen egy külső ember számára nem különíthető el, hogy az alkalmazott mikor a Cola dolgozója és mikor magánszemély. Pont mint egy igazi nagykövet esetében! Az igazi nagykövetnek nem lehet soha magánvéleménye - ill. lehet, ha azt megtartja magának -, hiszen ő a mandátuma alatt még álmában is az országa kormányát képviseli, szóval még az is kihat országa megítélésére, hogy milyen ruhában milyen filmet néz meg a moziban szabadnapján.

Amikor Kubában éltem a 80-as években, volt is ilyen eset. Egy magyar diplomatát 7 hónap után hazarendeltek, pedig az akkori szokás a minimum 4-, maximum 6-éves kiküldetés volt a diplomatáknál és más hivatalos képviselőknél. Az illető csupán annyit tett, hogy egy szombat délután egy szálloda bárjában túl sokat ivott, rosszul lett, elvesztette eszméletét, majd a szálloda vezetősége, mivel az illető zsebében megtalálták a diplomata igazolványát, értesítette a rendőrséget. Ennyi volt: azaz az ember nem csinált semmilyen botrányt, csak egyszerűen részeg és rosszul lett, de a magyar hatóság megszüntette kiküldetését "munkájával össze nem egyeztethető magatartás tanúsítása" miatt.

Benne is volt a 40-oldalas munkaszerződésben a Colánál: munkaidőn kívül se szabad "nem megfelelő" magatartást tanúsítani. S arról meg egy vastag brosúra volt, mi nem megfelelő. Olyan szabályokkal, melyek a Kádár-kori szakszervezeti és vállalati üdülők szabályzatára emlékeztettek. Persze a szabályokat soha élő ember még nem tartotta be, ez nem is lehetséges, nem is ez a cél. A valódi cél: a félelem légkörének megteremtése, s hogy ha bármi "baj" is akadna, bárki azonnal kirúgható legyen teljesen szabályosan.

Egyik vicces esetem ezzel kapcsolatban. Késő délután jön a körímél, hogy mit nem szabad viselni az irodában. Persze a férfi rész rövid, kb. annyi, hogy ne hordjunk strandpapucsot és izompólót. A női meg nagyon hosszú, ez érthető, nőként sokkal nagyobb az esély "szabálytalanul" öltözni. Alaposan tanulmányoztam is a szabályzatot. Azonnal meg is láttam az engem izgató részt, a cicanadrágot és a feszülős nadrágot. A szabályzat szerint tilos a félhosszú cicanadrág, nem is baj, azt nem szeretem. A hosszú cicanadrág és minden feszülős nadrág (pl. bőr) meg tilos pólóval, de engedélyezett, ha a felsőruha takarja teljesen a feneket. Szép ábrák is voltak, hogy "ezt nem szabad" és "ezt szabad". Véget is ér a munkaidő, megyek haza, jön a lift, beszállok, s szemben áll a előbbi ímél küldője, az egyik HR-es csaj. Gyakorlatilag az "ezt nem szabad" ábra szellemében öltözve, műbőr cicanadrág színes csillogó pólóval, mely kb. a fenék felét takarta, szerintem saját magát rajzolhatta le az ímél készítése közben. Végignéztem, ő elmosolyodott, szerintem kitalálta gondolatomat, hogy éppen konstatálom a drasztikus eltérést az ímél és a valóság között.

Nyilván a Coca-Cola talán végletes példa, mert ez a világ egyik legnagyobb cége, nagyon kemény szabályokkal. De valamivel enyhébb formában ugyanez az egész céges világra jellemző.

Hozzá kell tenni: mivel a szabályok abszurdak, így a valóság mindig enyhébb. Ahogy a kommunizmusban: a látszat uralma van, de a hatalom mindig léphet, ennek tudata a lényeg. Szóval a valóságban minél alacsonyabb pozíciójú egy dolgozó, annál szabadabb. A Colánál én "könyvelő" voltam, ez a legalacsonyabb pozíció a nem-fizikai dolgozók között, alattam csak a kamionsofőrök, vagyonőrök és takarítónők voltak.

Ez a "könyvelő" is vicces, hiszen nem vagyok könyvelő. A valóságban ez azt takarta, hogy kezeltem 7-8 SAP-modult, melyeken keresztül elhelyeztem azokat a bejövő pénzeket, melyeket a program nem tudott automatikusan elhelyezni. Egyszerűen a Colánál hatalmas struktúra van. Az egyik nagy részleg a pénzügy, s ezen belül van: bejövő pénzek osztálya (ezen voltam én), kimenő pénzek osztálya, behajtási osztály, ellenőrzési osztály, stb., már nem emlékszem mindegyikre, s csak a részleg központi részében voltak igazi szakképzett könyvelők, mi tulajdonképpen a részmunkákat csináltuk nekik.

Szóval az én szabadságom nagyobb volt, mint a főnökömé, s sokkal nagyobb, mint az ő fönökéé, a legnagyobb főnök meg mozdulni se mert. A hárommal felettem lévő főnök pl. nem mert KFC-ben ebédelni, mert a KFC-ben a menühöz Pepsi-ital volt, s aztán nehogy meglássa valaki mit iszik. Nálam ezt mindenki leszarta volna, túl jelentéktelen ember voltam ahhoz, hogy bárki felvesse mit csinálok evéskor.

De ha elkezdtem volna szidni a céget, annak gyors következménye lett volna az én esetemben is.

A legsajátosabb, legszánalmasabb dolog az influenszer, aki komolyan veszi saját magát, valami teljesen értelmetlen dologban.

Mert van az igazi influenszer, két típusú:

• valamit csinál, komolyan, majd megkeresik reklámajánlattal, s ezzel él,
• eleve minden csak a pénzért van a tevékenységben;

mind a kettőnek megvan a maga helye.

A szánalmasság az, hogy bemegyek az elitistának kikiáltott helyre, ott vállalom a hely minden idióta korlátát, kifizetem a hely költségeit, ezek mindig túlárazottak, s csak azért ilyenek, mert ez az elitista imidzs szükséges része. Aztán pedig baromi büszke vagyok magamra, hogy bemehettem oda!

Olyan, mint az "azért celeb, mert celeb" őrület.

Ennek internetes verziója a moderált vitafórum, különösen az előmoderált fórum vagy blog, De ilyen érzést kelt az olyan közösségben való tagság is, mely nem nyitott bárki számára.

Pont az elletétje, mint amit Woody Allen mondott: "Soha nem csatlakoznék olyan klubhoz, amely felvesz tagnak hozzám hasonlókat.".

Mint manapság az elitklubok. Ma már a befolyásos emberek nem szabadkőműves páholyba lépnek be, hanem elit golfklubba. Akkor is ha nem akarnak golfozni. Hanem csak mert oda kevesen léphetnek be. Meg azért kell x tárgyat megvenni, mert a "jobb" embereknek van.

A kisembereket szerencsére a probléma ritkán érinti közvetlenül. Hiszen eleve nincs pénzük a legtöbb hasonló marhaságra. Viszont így is óvatosnak kell lenni, mert a liberális propaganda folyamatosan támad.

A napokban döbbentem rá, elő vagyok fizetve öt darab szolgáltatásra, s ezekből simán kiváltható három. Az egyikben még azt is észre vettem magamon, hogy bizonyos büszkeséget érzek tagságom miatt. Mintha lenne ennek bármi értelme: egyszerűen megfizetek valamit, amit nálam rosszabb anyagi helyzetben lévőknek nincs lehetőségük kifizetni. Rádöbbentem: azoknak van okuk büszkeségre, akik nem fizetik ki, s rajtam kellene röhögniük, hogy én meg kifizettem.

Másnap léptem is: megszüntettem minden előfizetést, ami nem abszolút szükséges. Kellemes érzés elhagyni az elitet, még akkor is, ha ez kismértekű.

Csak egy példa. A Twitter tervezi, hogy a botokat fizetőssé teszi. Eddig teljesen ingyenesen lehetett náluk csinálni botokat. Ezek lényege: automatikus posztolás. Már kaptam is tőlük valami ajánlatot mint botüzelmetető, hogy x naptól évi nem is tudom mennyi összeg lesz a botüzemeltetés. Spontán erakcióm: nem fogok fizetni, egyszerűen nem fogom használni a Twittert, s kész.

Vakmerő azért nem vagyok. Előfizetője vagyok a Microsoft Office 365-nak. A havidíj rendkívül alacsony. S eddig még nem mertem megszüntetni. Magukat az alkalmazásokat még pótolni tudnám mással, de az 1 TB felhő nagyon vonzó dolog, ezt nincs mivel kiváltani. Szóval ezen még gondolkodom, vajon nem túl liberális magatartás-e Office 365 előfizetőnek lenni.

Nagy a ballib felháborodás: a bíróság szerint nem követtek el bűncselekmény az El*úrtuk készítői!

Egyébként maga az ügy csak politikai kérdés. A film nem jó, nekem csak a Gyurcsánynét alakító színésznő alakítása tetszett - bár probléma nála is a kinézete, túl szép a szerephez, nem értem, miért nem csúnyították, ez ma pofonegyszerű feladat egy sminkesnek.

Eljátszottam a gondolattal, vajon mi lett volna, ha a dolgok másképp alakulnak.

A 3 lehetőség íme.

Ugyanaz a film, de a bíróság a film ellen ítél: "a független bíróság győzött, Zorbán fasiszta diktatúrája súlyos vereséget szenvedett".

Más film, ballib alkotók készítettek filmet fideszesről:

• a bíróság a film mellett ítél: "a független bíróság győzött, Zorbán fasiszta diktatúrája súlyos vereséget szenvedett",
• a bíróság a film ellen ítél: "már a független bíróság maradványa se maradt Zorbán fasiszta diktatúrájában, ez végső csapás a szólásszabadságra, a független művészek ellen".

A ballib fanatikusok kommentjei előre jósolhatóak.

Íme 3 kedvenc kommentem, 3 különböző hír kapcsán:

Hír: "Agyonvertek egy kiskutyát a jászkarajenői plébánia udvarán" - komment: "Ugye egy szemét keresztény csinálta?".

Hír: "Felháborodást váltott ki, hogy nem írták ki magyarul a kolozsvári gyógyszerészeti múzeum nevét" - komment: "Joggal. Mert már ott is utálják a rohadt erdélyieket!".

Hír: "Meghalt Bajkai István, a Fidesz alapító tagja, országgyűlési képviselője" - komment: "Ideje volt. Eggyel kevesebben. A gond: túl lassan fogynak ezek a faszszopók.".

A Mérce május elsejei cikke rendkívül vicces.

Örök probléma a magyar törpe újbaloldal számára valahogy kimagyarázni a helyzetet: egyszerre lenni Orbán ellen és a liberalizmus ellen is.

A módszerek ezek lehetnek:

• valahogy éles különbséget felállítani a "jó" liberalizmus és a "rossz" neoliberalizmus közé - teljesen abszurd vállalkozás, az igazi liberalizmus mindig "neoliberális", így a "neoliberalizmus" nem jelent semmit, ráadásul ez baloldali nézőpontból semmit se old be, hiszen a baloldal antiliberális alapból, az nem lehet csak "anti-neoliberális",
• ugyanez a "populizmus" szó esete, a baloldal nem veheti át a liberális értelmezést, mely szerint a "populizmus" a "demagógia" szinonímája, hiszen hatalmas baloldali populista hagyomány létezik, de már a premodern korban is létezett a "populizmus" mint az elitizmus ellentéte - így ki lett találva, hogy van jó baloldali populizmus és rossz jobboldali populizmus, bár sose tudta senki elmagyarázni, mi is a kettő között a pontos eltérés, jellemzően az szokott kiderülni, az előbbi progresszívista, míg az utóbbi tradicionalista, de ez azonban nem bal-jobb eltérés.
• egyenesen konteót felállítani, mely szerint a "nemzeti populizmus" és a "neoliberalizmus" közt nincs is valós ellentét.

Ez a cikk az utóbbira sajátos próbálkozás. Persze konteózás nélkül.

Kiegészítésként. Ha el is fogadjuk, hogy van neoliberalizmus, vajon mi is az. A kapitalizmus legfontosabb 5 vonása, lássuk mire szokták itt ráfogni, hogy az nem "liberális", hanem "neoliberális":

• magántulajdon - tök ugyanaz a "liberális" és a "neoliberális"
• piacalapúság - egyedül itt szoktak rámutatni arra, hogy a "neoliberális" ezt tisztábban képviseli, elvet még a keynesiánus modelt is,
• verseny - itt semmilyen eltérés nem állapítható meg, minden liberalizmus egyben "neoliberális",
• profitirányultság - itt sincs semmilyen eltérés
• bérmunka-alapúság - természetesen itt se.

Jellemzően azt szokták a "neoliberális" és nem "neoliberális" kapitalizmus közti különbségnek mondani, hogy az előbbi kisebb államot akar és kevesebb külső bevatkozást a piaci folyamatokba. Szóval a nem-"neoliberális" abban hisz, a piac nem old meg mindent, míg a "neoliberális" ebben hisz.

A "neoliberalizmus" nagy nevei, Pinochet, Reagan, Thatcher arra reagáltak, hogy lassult a magállami növekedés, s ennek okaként a klasszikus liberalizmustól való eltérést látták, lásd az állam túl nagy szerepe, szociális kifizetések, a gazdagok túladóztatása. (Természetesen ez marhaság, az ok egész más volt, de most nem ez a témám.)

A magyar újbaloldal nagy gondja: hogyan is lehet Zorbánt valahogy betenni a Pinochet-Reagan-Thatcher eszmeiségbe. Ugyanis minden valamire magát is adó ballib szakértő éppen az ellenkezőjével vádolja az orbánizmust: hogy túl nagy az állam szerepe, nem ad elég teret a piacnak, s indokolatlan szociális juttatásokat ad.

Plusz a vicces tény: a Pinochet-Reagan-Thatcher eszmeiség egyetlen bevallottan lelkes híve az egyesült baloldal képviselője volt a magyar parlamentben 2014-2018-ban, s minden ehhez az áramlathoz közeli magyar közéleti személyiség - pl. Bokros Lajos, de az egyesült baloldal kornányfőjelöltje, MZP is - mind-mind, kivétel nélkül baloldali politikus a magyar közéletben. A magyar politikában ez a "neoliberális" áramlat sose volt jelen a magyar jobboldalon. Magyarországon a "neoliberalizmus" egyértelműen a baloldal része!

Szóval ebből a cikkből se derült ki, hogyan lehet a "nemzeti populista" Zorbán egyben "neoliberális" is. A bizonyítatlan állítása a szerzőnek: 1990-2010 között "globalista neoliberalizmus" volt Magyarországon, 2010 óta meg "nemzeti populista neoliberalizmus". A "globalista neoliberalizmus" azt jelentette: a nyugati multik és a magyar eredetileg ex-kommunista eredetű technokraták birtokolták a hatalmat, s a rendszer azzal legitimálta magát az állampolgárok előtt, hogy gazdasági modernizációt, emberi jogokat, demokratizálódást, s euroatlanti integrációt hirdetett. Ezzel szemben a cikk szerint a "nemzeti populista neoliberalizmus" azt jelenti: a technokraták részben nacionalistákká lettek, s új egyezséget kötöttek a nyugati multikkal, melynek fő eleme az, hogy hely lett a korábbi rendszer által háttérbe szorított nemzeti tőkéseknek is.

Indiában 3-szor több film készül, mint az USA-ban. Bollywoodot mindenki ismeri, pedig az csak az indiai filmgyártás 40 %-a. Van még Kollywood és Tollywood is, sőt még 10 további "wood".

A nyelvtől függ. India lakosságának 50 %-a hindi-urdu anyanyelvű, s még 15 % beszéli a nyelvet idegen nyelvként. Így ez a legnagyobb indiai filmgyártás, ezt nevezik Bollywoodnak.

A hindi és az urdu ugyanaz a nyelv, kb. olyan ez, mint a bosnyák-horvát-montenegrói-szerb. Egyszerűen az urduban több az arab és perzsa jövevényszó, míg a hindiban több az eredeti szanszkrit szókincs. Továbbá az urdut arab írással írják, míg a hindit szankszkrit írással. De beszélve simán értik egymást, csak egyes szavak okoznak nehézséget.

Amikor a XVI. században, pontosan ugyanabban az évben, amikor a mohácsi csata volt, a muszlim hódítók behatoltak Indiába, először a perzsa nyelvet vezették be hivatalosként, majd azonban átvették a legnagyobb helyi nyelvet, a hindit, annak kialakítva egyfajta muszlim verzióját. Ez lett az urdu, tulajdonképpen arab-perzsa hatású hindi. Amikor a britek megjelentek Indiában a XIX. században, először ők is átvették az urdut, csak később, vele párhuzamosan vezették be az angolt. India felosztásakor a mai Indiában az angol és a hindi, míg Pakisztánban az angol és az urdu lett a hivatalos nyelv, annak ellenére, hogy Pakisztánban máig a lakosság alig 10 %-a urdu anyanyelvű, de egyszerűen az urdu státusza nagyon magas kulturálisan.

Észak-Indiában a legtöbb nyelv eleve a szankszkrit leszármazottja. A viszony kb. mint a latin és az újlatin nyelvek esete Európában. A kölcsönös érthetőség persze különböző szintű, de még az egymástól legtávolabbi észak-indiai (indo-árja) nyelvek között is van az alapszókincsben jelentős kölcsönös érthetőség, a közelebbiek meg egyenesen képesek beszélgetni egymással kisebb problémákkal. Pl. a hindit és a pandzsabit beszélők beszélgetni is tudnak egymással, míg hindi-bengáli viszonyben ez nem lehetséges, ott csak egyes közös alapszavakat képesek felismerni a beszélők.

Dél-India viszont teljesen más. Az ottani fő nyelvek teljesen más nyelvcsaládba tartoznak, ezek a dravida nyelvek. A legfőbb nyelvészeti elmélet szerint egykor egész Indiát a sötét bőrű dravidák lakták, azonban az i. e. II. évezred elején északnyugatról megjelentek a fehérbőrű árják és hatalmuk alá vették Indiát. Északon az árák sikeresen asszimilálták az őslakosokat, délen viszont az eredeti nyelvek erősek maradtak. Ennek eredménye máig: északon az indo-európai, délen a dravida nyelvek dominálnak.

Ezért van, hogy ma az indiaiak mindenféle színben léteznek. A legtöbb a "barna", de vannak egészen sötétbőrű emberek, ahogy teljesen fehérek is, vannak pl. indiai színésznők, akik simán elmennének dél-európaiaknak.

Konfliktusok is akadtak ebből. Egy időben India központi kormánya megpróbálta az angolt kivezetni a használatból, helyére a hindit helyezve. Persze csak országos szinten, tartományi szinten maradt volna minden tartomány saját hivatalos nyelve. Ezt azonban még a rokon árják is hevesen ellenezték, Nyugat-Bengáliában azonnal tiltakoztak (eleve a bengálok a bengáli nyelvet a szankszkrit "legtisztább" leszármazottjának tekintik, azaz "jobbnak" a hindinél), de a dravida tamilok meg egyenesen bojkottáltak minden ilyen próbálkozást: Tamil Nadu tartományban a helyi vezetés egyenesen bevezette a kötelező angolt második nyelvként a hindi helyett a helyi iskolákban.

Mára mindenki beletörődött: az angol a közvetítő nyelv az indiai népek között.

A dravida nyelvek nagyjából semmiben se hasonlítanak az árja nyelvekre, így természetesen ott teljesen más a filmipar is. India második legnagyobb filmipara Tollywood, ez a telugu nyelvű filmgyártást jelenti. A telugu a 4 nagy dravida nyelv - kannada, malajalam, tamil, telugu - egyike, mindegyiket 30-50 millióan beszélik anyanyelvként.

De nyelvi eltérésektől függetlenül teljesen azonos a kultúra, azonos az ízlésvilág. A filmek is nagyon hasonlóak.

Viszont ez az indiai ízlésvilág teljesen más, mint a nyugati. A indiai nézők lelkivilága, elvárásai olyanok, hogy az indiai filmek Indián és pár környező orszáogon kívül eladhatatlanok.

Az alapvető eltérések a nyugati filmekhez képest ezek, mondjuk 5 "furcsaság":

Iszonyú hossz, a 2-órás film Indiában rövidnek számít, szokásos a 3-4 óra, a mozikban szünet van a felénél.

Nem törekednek a valósághűségre, gyakorlatilag minden indiai film egy mese, még a bűnügyiek is. Az európaiak röhögni szoktak az indiai akciójelenteken, hogy pl. valaki megemel egy kocsit, kitépi a lebetonozott villanyoszlopot, fél kézzel megver egy egész bandát, stb., míg az indiai néző számára ez teljesen oké, a mese része. A film célja ugyanis egy mesevilág mutatása, nem a valóságé, az utóbbi nem érdekli a nézőt, azt eleve megéli, minek nézne róla filmet. Emiatt minden indiai film szépen végződik, nincs szomorúság tartósan.

Mint Európában a XIX. sz. előtt, nem a téma a lényeg, hanem annak elmondási módja. Egy csomó film tök ugyanarról szól, a néző az elmondási mód leleményességét élvezi, mert eleve tudja mi lesz a vége.

Teljesen indokolatlan zenés részek. Időnként a szereplők énekelni kezdenek és táncolnak. Majd megy tovább a normál sztori.

Minden meztelenség, szex abszolút tilos. Az indiai filmes erotika az, hogy a színésznő táncol az esőben, tengerben, folyóban, stb., s a ruhája vizesen rátapad a testére.

Korábban már írtam az egyik népszerű ballib FB-vitamódszerről.

Lényege: a nem tetsző kommentelőnek választ írni, majd letiltani őt. Az eredmény: így úgy tűnik minden kívülálló számára: az ellenfél nem tudott választ adni. Hiszen a letiltott ember ezek után nem fogja látni eleve a neki írtat.

Rendkívül gyerekes dolog. Tulajdonképpen a valakibe való szófojtás netes verziója.

De azóta találkoztam egy még gyerekesebb módszerrel: először is a nem tetsző kommentelő fényképei mellé haragos emberfej ikont tenni, majd letiltani őt. Így az illető nem is fogja látni, ki tett rá haragos fejeket.

E módszer őse a politikai okból nem tetsző létesítmények indokolatlan lepontozása. Amikor pl. kiderült pár éve, hogy a Gundel étterem a Miniszterelnökség beszállítója, több ezren pontozták le az étterem minőségét.

A gyerekesség mindig gyengeséget jelent. Szóval én mindig örülök amikor az ellenség gyerekeskedik.

Amikor megjelenik egy-egy hír, hogy gyerekek állatot kínoznak, ez általános felháborodást kelt. Azokban is, akik egyébként rühellik a háziállat-tartást.

Pedig ilyen mindig volt. Amikor általános iskolás voltam a 70-es évekbeli Budapesten, hír volt az iskolánkban, hogy pár vagány nyolcadikos kiment a Margit-szigetre, s ott egy kóbor kutyát magukhoz édesgettek, majd megkínozták az állatot. A körülményeket pontosan persze nem tudom, de hihető volt az eset. Mindenesetre afféle felnőtté válási, beavatási szertartásként élték át az érintettek az eseményt. Ezen az se változtat, ha esetleg nem is volt a történet teljesen vagy részben igaz, maga a tény, hogy hasonló dolog büszkeség tárgya lehet már sokatmondó.

Nyilván az első reakció, hogy ezek a gyerekek elmebetegek.

Később azonban a témát sokszor látva, tapasztalva, ez egyfajta maradvány, atavizmus.

Az ókor előtti társadalmakban, amikor még a vadászat, halászat, gyűjtögetés volt a fő élelmiszerszerzési mód az emberi társadalomban, a gyerekek oktatásának fontos része volt az állatkínzás, az állatölés. Persze nem kutyával tettek így, a kutya háziasítva lett már az ókor előtt, s így védelem alatt állt, mint minden más fontos eszköz - a vadász kutyájára kezet emelni olyan bűncselekmény volt, mint pl. direkt elrontani egy fegyvert.

De a gyerekkorú kisebb vadállatokat gyakran nem ölték meg a vadászok, hanem meghagyták őket a gyerekeknek, afféle gyakorlatként, szokják meg a vért, az állat ellenállását, az ölést. Hiszen azt nem lehetett megkockáztatni, hogy egy éppen felnőtté lett fiatal fiú azonnal vadászni menjen élésben, minden tapasztalat nélkül - nagyon sok fiatal vadász belehalt volna ebbe. Kellett a gyakorlat, s ennek eszköze volt a kis állatok oktatásszerű kínzása, ölése.

Máig ez van minden ma is őskori módon élő társadalomban.

Aztán lassan ez megszűnt, amikor az ókorban megjelent e mezőgazdálkodás, s a vadászat immár csak kiegészítő szerepet kapott. Már nem kellett minden férfinek megtanulnia a vadász szakmát.

Látszólag ellentmondás, hogy eközben az élet szentnek számított minden őskori társadalomban. Az összes animista vallásban bűn az állat életének elvétele, viszont szükséges ezt a bűnt elkövetni, mert enni kell. Az ellentmondás feloldására születtek a különböző engesztelő szertartások.

A kereszténység úgy oldja meg ezt, hogy Ádám és Éva még vegetáriánusok voltak, s majd az lesz az emberiség is a paradicsomban, a mostani húsevés tehát átmeneti állapot, ez a bűnbeesés egyik következménye.

Oroszországban egyes vidéken, ahol megmaradtak a régi animista szokások, ez elsősorban Szibéria északi és középső fele, még a szovjet korban is betartották a vadászok az engesztelő szertartásokat, persze immár azt amolyan "néphagyomány" alakban. De azt, hogy valaki vadászani megy, elejt egy vadat, majd nem tesz le pl. egy kavicsot a "szent kő" elé a vadászat végén vagy nem köt fonalat a "szent fára" még a legnagyobb ateisták se merték megkockáztatni. Egyszerűen átnevezték "vadász hagyománnyá" az engesztelő szertartást. Mert biztos marhaság, hogy a leölt állam szelleme, esetleg az erdőszellem bosszút áll a szabálytalan vadászatért, de hát senkinek se fáj, ha mégis betartja az ősi szokást.

Amikor 1964-ben az argentín aranyifjú Che Guevara a Szovjetunióban járt, Brezsnyevék elvitték vadászni. Che Guevara automata géppisztollyal lőtt. A szovjet elvtársak ekkor könyvelték el őt véglegesen beszámíthatatlan őrültnek. Persze nyilván nem ez lett a szakítás oka, de Che Guevara ezután sose lett hős a szovjet rendszer számára. Ez a vadászati mód ugyanis még az ateista szovjet vezetés számára is szentségtörésnek tűnt. Mindenesetre, a szovjet vezetés nehezen titkolt megkönnyebbüléssel fogadta a hírt 1967-ben, hogy a CIA kivégeztette Che-t - a rossznyelvek szerint egyenesen a KGB adta meg hol keressék.