Az orosz írás egyik "rejtélye" a Ё/ё betű. A betű orosz neve: "jo".
Amikor a kommunisták hatalomra kerülése után, 1918-ban széleskörű helyesírási reformot hajtottak végre, ez pár betűt is érintett:
4 betű meg lett szüntetve: І/і, Ѣ/ѣ, Ѳ/ѳ, Ѵ/ѵ,
1 addigi opcionális betű kötelező lett: Й/й.
Így alakult ki a ma is ismert 33 betűs orosz ábécé, melyből 32 betű kötelező, 1 pedig - Ё/ё - opcionális, azaz szabadon írható mint Е/е is.
1942-1956 között az Ё/ё kötelező lett hivatalosan, de a gyakorlatban ez sok esetben nem lett betartva, mert sok írógépen egyszerűen nem volt meg ez a betű. 1956-ban meg is szüntették a kötelezőségét.
Ilyen egyébként a magyarban is volt: a 35 egyjegyű magyar betű műszakilag túl soknak bizonyult, így az olcsóbb írógépekről egyszerűen hiányzott 3 betű: az í, az ú, s az ű. Szerencsére a számítógép elterjedése megszüntette ezt az abnormalitást.
Az oroszban most az a szabály, hogy nem kötelező az Ё/ё írása, de ajánlott, ha félreértést okozhat.
A nem kötelező Ё/ё sajátos mellékhatása a téves angol átírás. Nem ritka az orosz vezetéknevekben az ёв/ёва végződés, de ezek sokszor mint ев/ева szerepelnek. Az összesen 7 szovjet fővezér közül kettőnek a nevében is ez van: Хрущёв és Горбачёв, ezekből angolul Khruschev és Gorbachev lett - a magyar verzió viszont helyesen írja át az ё betűt, így magyarul Hruscsov és Gorbacsov. (Egyébként a Hruscsov szó valódi ejtése "hrusov", nem "hruscsov", de ez már más kérdés, az orosz щ betű ejtése megváltozott a XX. sz. során, ma már elavultnak számít az "scs" ejtés.)
A szláv nyelvekben Ё/ё betű az oroszon kívül a belaruszban és a ruszinban is van, de ott ezek kötelező betűk. (A másik 3 szláv ábécében - bolgár, szerb, ukrán - ilyen betű sose volt.)
Az egyébként nem ritkaság a nyelvekben, hogy van egy hivatalos és egy nem-hivatalos helyesírás is. Az ékezetes betűk írásának megoldásáig a magyar számítógépesek pl. nem használtak ékezeteket, mert a kódolás nem volt egységes. Én még jól emlékszem a 90-es évekbeli ékezetmentes magyar szövegekre, különösen ímélekben és különböző fórumokon.
A spanyolban ez máig így van, pedig immár nincs műszaki akadály: de "laza" helyzetben a spanyol nyelvűek nem írnak ékezeteket és az Ñ/ñ helyett is N/n-t írnak. De igényes szövegben mindez súlyos hibának számít. A spanyolban szigorú szabályok vannak az ékezetekre:
ha a hangsúly nem az utolsó vagy utolsó előtti szótagra esik, azt ékezettel jelölni kell mindig,
ha a hangsúly az utolsó szótagra esik és a szó magánhangzóra vagy n-re vagy s-re végződik, azt ékezettel jelölni kell mindig, ha a szó legalább kétszótagú,
ha a hangsúly az utolsó előtti szótagra esik és a szó nem magánhangzóra vagy n-re vagy s-re végződik, azt ékezettel jelölni kell mindig,
egyes esetekben a kettőshangzóknak tűnő betűkön is ékezet van, ez azt jelöli, hogy az valóján két szótag,
egyes esetekben az egyszótagú szavakon is ékezet van, ennek szerepe jelentésmegkülönböztetés: itt nincs szabály, meg kell legyezni, mikor írandó ékezet és mikor nem.
A gyakorlatban ezt nem mindig tartják be csupa nagybetűs szövegekben, de egyébként igen.
havannai plakát: "viva la revolucion" - helyesen "viva la revolución", az ékezet lehagyva, mivel nagybetűs a szöveg és stilizált
szintén havannai plakát, ugyanaz a szöveg, de ékezettel
Szóval a leírt szöveg alapján az is tud helyesen hangsúlyozni spanyolul, aki egyébként a nyelvet nem beszéli. Az írás ugyanis 100 %-ban tükrözi az ejtést, nincs kétértelműség, ami magyarul pl. néha megesik.
Vicces hír. Ma már nem kell listázni kik állnak liberális zsoldban. Megteszik ezt ők önként is.
Jó hír: a "harmadik kamuoldal", azaz a Soros Magyar Hangja ma már egyenrangú tagja a ballibbantak gittegyletének. Ezért küzdöttek a G-nap óta: elérték!
A Brezsnyev-kori szovjet vicc szerint beindul a szovjet tv 3. csatornája:
Az első csatornán unalmas politikai műsor megy, mire az állampolgár átkapcsol a kettes csatornára.
A második csatornán is unalmas politikai műsor megy, erre az állampolgár átkapcsol a hármas csatornára.
A harmadik csatornán a képernyőn egy KGB-tiszt jelenik meg, aki megszólal morcos tekintettel: "na, elég ebből a kapcsolgatásból!".
Valami ilyen dolog a szabad választás a liberális demokráciában: szabadon lehet választani azt, ami szabad.
Akkor ezen logika mentén Kubában is teljes a demokrácia. Én még nem hallottam egyetlen esetet se, hogy az államhatalom megakadályozta volna bárkinek is Kubában, hogy ha a rendszer híve, elinduljon parlamenti képviselői helyért vagy bármilyen választott posztért. Sőt, a hatalom kifejezetten szereti, ha lelkes hívei egymással küzdenek ki képviselje jobban a Forradalom szent ügyét!
Persze ha ellenzéki akarna indulni, azt a hatalom megakadályozza, de hiszen ebben semmi furcsa: egyszerűen csak az állam védi alkotmányos rendjét a felforgatók, bűnözők, ellenséges ügynökök ellen! Pont mint Romániában.
Az ukrajnai háború 3. évfordulóján szavazás volt az ENSZ közgyűlésében.
Két határozati javaslat volt:
egy kemény verzió, mely elítéli a háborút és Oroszország felelősségét hangoztatja,
egy mérsékelt verzió, mely csak elítéli a háborút.
A szavazás eredménye Európában:
zöld - megszavazta mind a 2 verziót, piros - nem szavazta meg egyik verziót se, barna - csak a mérsékeltebb verziót szavazta meg, narancs - csak a keményebb verziót szavazta meg
Vucsics szerb elnök később azt mondta, a szerb szavazat téves volt, egyik verziót se akarták megszavazni, az igen szavazat tévedés eredménye.
Nemrég még a zöldség csúcsa volt ilyen autóval rendelkezni. Mára kiderült: ez stornó, akinek ilyen kocsija van, az fasiszta!
A legrosszabb a helyzete persze azoknak a progresszív baloldaliaknak, akiknek nincs Teslájuk. Ők most kénytelenek venni gyorsan egyet, hogy aztán látványosan eladhassák.
Mint amikor a Vodafont megvette Mészáros üzleti köre, s erre a hírre azok a ballibek is felmondták előfizetésüket, akiknek ilyen nem is volt.
A lényeg: a három német centrista párt (CDU, SPD, FDP) összeredménye csak a 60 éven felüli nemzedékekben van abszolút többségben, míg a legfiatalabbaknál alig 30 %.
Miközben a szélsőjobb és szélsőbal összeredménye a legfiatalabbaknál 52 %, de a legidősebbeknél csak 18 %.
Rendkívül jól működik a liberális Tisza Párt ösztöne. Az ukrán ügyben se hajlandó együtt üvölteni a ballib keménymaggal.
Jó számítás: ki akarná a pénzét vesztes üzletbe fektetni. Talpramagyar Péter felismerte: vége a kék-sárga hisztériának, lassan az utolsó harcosok is feladják.
A ballib keménymag dühöng: mindenre számítottak, de arra rémálmukban se, hogy maga Amerika fog hátat fordítani az oroszellenes hecckampánynak.
Lassan az oroszellenes propaganda gyöngyszemei is el fognak tűnni, pl. a "bucsai mészárlás" című, melynek még annyi alapja sincs, mint a modern ukrán nemzetépítés alaphazugságának, a kamudomornak. (A kamudomorban legalább tényleg meghalt több millió ember, "csak" annyi nem igaz belőle, hogy az egész ukránellenes akció volt.)
Orbán dolga nehéz lesz a jövő évi választáson. Egy az ukrán hisztéria mellett végsőkig kitartó klasszikus ballib ellenzékkel könnyű dolga lenne, de láthatóan a Tisza Párt felismerte ezt a csapdát, s időben elkerülte.
Érdekes mellékfejlemény: Németország ismét szuverén ország lesz. Kihasználja az alkalmat a német vezetés, hogy lerázza magáról az amerikai uralmat.
A gond az, hogy ez nem a nemzeti Németország függetlenségi harca, hanem a liberalizmushoz fanatikusan ragaszkodó Németország felkelése a liberális konszenzust felrúgó USA ellen.
Tény: Puzsér elég jól megmagyarázza a pedofil-kamuügyet:
Amiben viszont nagyon csúsztat az maga az egész alapja: a direkt félreértés.
Ez két dolgot is jelenthet:
direkt belemagyarázni más szavába azt amit nem mondott,
egyetlen narratívát engedni más szava mögé.
Az tény, hogy előbbit sose csinálja Puzsér, azaz nem tesz olyat, amiről itt példaként beszél, a 2002-es "köteles beszéd" ügy a példa.
A másikat viszont évek óta, folyamatosan műveli.
Erre csak egy példa a kedvenc szövege Szent Istvánról, hogy ő a nyugatot választotta, ezért aki most a nyugat ellen beszél, az elutasítja az első királyt.
Miközben még haverja, FAM is többször megmegpróbálta elmagyarázni neki: létezik más narratíva is, pl. az "ez nem ugyanaz a nyugat már" című.
Csak ennyi megjegyzés. A pedóügy tárgyalása viszont jól sikerült.
Ritka dolog: egy ember felnőtt életében két világrendszerváltozás is bekövetkezik.
Ilyen utoljára az 1890-ben születettekkel következett be nagy mennyiségben: sokan átélték egymás után az I. világháború, majd a II. világháború utáni összeomlást és új rendet is.
Most ez körvonalazódik ismét. Akik átéltük felnőttként a világkommunizmus összeomlását - én akkor 22 éves voltam -, most átéljük 35 évvel később az azt követő amerikai alapú liberális világrend összeomlását is.
Én nem hittem volna, hogy Trump ezt hozza el. Azt hittem, csak a rendszer vadhajtásainak levágása fog történni, de az alap marad.
Kiderült: itt teljes peresztrojka zajlik. Az, hogy mindezt Trump megteheti egyetlen dolgot jelez: a korábbi elit nagy része mögötte él. Ellenkező esetben már nem élne, legalábbis lendületbe indult volna az egész hatalmi gépezet ellene. Míg most az látjuk: csak elképedt és pánikszerű jajjgatás hallatszik a be nem avatott második vonal és a propagandisták részéről.
Amit én látok mint jövőbeli eseményeket:
a NATO lassan megszűnik, nem lehet szerepe az USA nélkül - esetleg lesz egy nyugat-európai mini-NATO, melyből mi már ki tudunk maradni,
térségünkben újra alakul az Osztrák-Magyar Monarchia, persze nem országként, ez egy semleges régió lesz,
határok változnak, remélhetőleg békésen,
az EU sorsa nem világos még, a teljes szétesés vagy a mostani állapot fennmaradása a két lehetőség, ami viszont biztos: a szövetségi állammá alakulás kizárt mostantól.
Ami biztos: jobb lesz, mint most. S ez a változás most kivételesen nem a vesztesek oldalán talál minket. Számunkra ez ugyanis felszabadulás minden szempontból.
A felvilágosodás csúcsán - a XIX. században - volt az a nézet: milyen kár, hogy az ókori filozófia "háborúját" annak idején a Platón és az Arisztotelész féle irányzatok nyerték meg, gyakorlatilag teljesen, míg a "progresszív" atomisták buktak.
A kommunisták is ezt mondták a XX. században, az ógörög atomisták voltak a preferált ógörög filozófiai irányzat számukra. Valamiféle naív elődöknek számítottak.
A lényegi állítás: ha az atomizmus - és annak későbbi, "reform" verziója: az epikureizmus - nyertek volna, akkor nem jött volt el a Platón-féle "sötétség" - még annak enyhébb arisztotelészi verziójában sem -, sőt "sötét középkor" se lett volna, hiszen a kereszténység is filozófiájában gyakorlatilag 90 % platonizmus, hanem mindez helyett hatalmas tudományos fejlődés lett volna a józan ész alapján, mentesen a babonáktól és misztikumtól.
A klasszikus atomizmus - i. e. V-IV. sz. - leegyszerűsítve a következőket állította:
az anyag örök, atomokból áll, ezek jellegzetessége, hogy mozognak,
nincs semmilyen se külső, se belső rendező erő,
minden létező tehát véletlen eredménye, viszont a létezők magatartása tudományosan feltárható, mert előre meghatározott szabályokból következik.
Ehhez képest a kései atomizmus - az epikureizmus -, mely az i. e. IV. sz. és az i. sz. II. sz. között létezett ott változtatott, hogy kiiktatta a determinizmust: azt vallotta, hogy a létezők magatartása nem jósolható meg, mert a szabályok csak valószínűségek.
S tény: az epikureizmus, az összes ókori áramlat közül, hasonlít a legjobban arra, amit klasszikus, modern, materialista, tudományos világnézetnek lehet nevezni.
Mégis: már a kereszténység diadala előtt a nem-materialista sztoicizmus legyőzte az epikureizmust. S persze a platonizmus annak megújulása után egyre erősebb lett. A kereszténységnek már nem az atomizmussal kellett küzdenie.
Az atomizmus/epikureizmus ellen az érvek nem is elsősorban etikaiak voltak. A későbbi rossz hír ellenére az epikureusok nem voltak erkölcstelenek.
A kozmológiai alap se volt gond. A korban nem volt ismeretlen az örök anyag és a mindig létezett világ képzete.
A fő gond maga az alap volt, az ontológia. Az atomisták teljesen materialisták akartak lenni, annyira drasztikusan szakítva minden "szellemivel", hogy minden rendezőelvet is elvetettek.
Az anyag-szellem vita ugyanis megoldható volt több módon:
egy szellemi alapú eszmével - hogy valamiféle szellemi elv hozza létre az anyagot, a világot: püthagorizmus, elai iskola, de Platón is itt van,
maga a világ rendelkezik magában egy elvvel: milétosziak, pluralisták, s persze Arisztotelész.
Az atomisták azonban minden rendező elvet el akartak vetni, hogy gyanúja se legyen, hogy ők bármi mást hirdetnének az anyagon kívül.
Ha viszont nincs semmilyen elv, akkor képtelenség magyarázatot adni három látványosan szembeötlő kérdésre:
egyáltalán miért vannak folyamatok, az anyag miért mozog,
miért vannak az egyedi dolgok mellett dologfajták is,
hogyan lehetséges azonos tartalom eltérő forma mellett.
A közérthetőség kedvéért mindegyikre egy-egy példa:
ha nincs semmilyen rendező elv, se belső, se külső, akkor az atomok miért mozognak - logikus lenne, hogy egy helyben legyenek, s ne csináljanak semmit,
miért vannak pl. "kutyák", így általában, miért nem csak egyes állatok vannak, hogyan lehet, hogy egyes állatok részei a "kutya" kategóriának,
ha minden csak anyag, akkor miért azonos az értelme pl. az "5", az "öt" és az "V" feliratnak, az "öt" miért létezik anyagfüggetlen fogalomként.
Én annak idején, kamaszkorban, teljesen racionális alapon jutottam el a materializmus elvetéséig. Azaz minden vallási élmény nélkül. S persze családi hatás nélkül: totál ateista családban nőttem fel, s még az egyik nagyszülőm is meggyőződéses ateista volt, tulajdonképpen csak egyetlen valóban hívő nagyszülőm volt (a harmadik amolyan agnosztikus volt, a negyedik meg korán meghalt, nem hatott rám).
Egyszerűen a következetes materializmus nem logikus.
Egyébként a fizika új fordulata - relativitás és kvantum - óta immár egyre inkább úgy tűnik: mégis a püthagóraszi-parmenidészi-platóni vonal áll a legközelebb a tudományos világnézethez.
Korosztályombeli mondta pár éve: "ha neked azt mondta volna valaki 20 éve, hogy az oroszokat fogjuk 20 évvel később dicsérni, mit mondtál volna, ugye nagyot nevettél volna?".
A napokban hallottam ugyanezt: "ha neked azt mondta volna valaki 20 napja, hogy az amerikaiakat fogjuk 20 nappal később dicsérni, mit mondtál volna, ugye nagyot nevettél volna?".
Nemrég még komolyan ilyenekben hitt a nyugati közvélemény:
fantáziakép: az ukrán hadsereg győzelmi felvonulása a moszkvai Vörös téren
Kezdek kételkedni a Fidesz képességében a kampányvitel szemszögéből.
Mivel Puzsér hamarosan nagyinterjút fog készíteni Talpramagyar Péterrel, teljesen átgondolatlan kampány indult ellene "pedofilvédő nézetei" miatt.
Az érv: azt mondta, hogy "A pedofília maga egy hajlam. Én úgy gondolom, hogy egy hajlam önmagában nem lehet bűn.". Miközben ez teljesen korrekt megállapítás. Se a vallási, se a büntetőjogi elvek szemszögéből nem bűn semmilyen hajlam.
A büntetőjog nem foglalkozik hajlamokkal, a vallás pedig a pedofil vagy homoszexuális hajlamot betegségnek tekinti.
Tulajdonképpen Puzsér megszólalásában egyetlen hiba van, idézem: "akkor beszélhetünk bűnről, ha van sértett". Ez ugyanis nem igaz, egy sor sértett nélküli bűn és bűncselekmény létezik. Mind a vallási jogban, mind az állami büntetőjogban. Viszont a hajlam akkor se bűn, ez ettől teljesen független.
Teljesen hibás út a pedofil-hisztéria. Ezt a liberálisok találták ki, s teljesen abszurd úgy válaszolni rá, hogy becsatlakozunk.
Ezen kívül régi igazság: az ellenség elleni hamis érv mindig az ellenséget erősíti.
Röviden: az agyatlan pedofilozásra nem az agyatlan pedofilozás a helyes válasz.
S a legfontosabb: taktikai győzelem érdekében nem szabad stratégiát feláldozni. Ez olyan mint Gyurcsányék népszavazás-hergelése 21 éve: szép taktikai győzelmet arattak, azonban máig tart hatalmas stratégiai vereségük emiatt.
A többközpontú világ rémálom a liberális eszme számára.
A liberalizmus ugyanis totalitárius eszme: egyrészt saját maga egyedüli helyességében hisz, másrészt ebből következően saját univerzalitásában. Ha pedig valami általános abszolút igazság, akkor nyilván nincs helye toleranciának. Hiszen ez a tolerancia olyan lenne mint tolerálni, hogy 2+2 az nem 4.
Az USA új vezetése felismerte: nincs elég ereje az országnak és az általa vezetett tábornak saját ideológiáját rákényszeríteni az egész világra. Ennek a helyzetnek pedig 2 megoldása van:
a demokrata párti út: tovább nyomni mindent, hátha mégis sikerül, akár világháborút is kockáztatva,
a republikánus párti út: tudomásul venni a helyzetet, visszatérni védhető sáncok mögé, tudomásul véve, hogy másoknak is megvan a maguk területe és érdeke.
Az amerikai kisember számára már csak teljesen praktikus okokból is kedvezőbb az utóbbi, hiszen jobban jár, ha saját kormányzata elsősorban a belföldi ügyekkel foglalkozik.
Mint a zsidók és a holokauszt. Szent téma, érinthetetlen.
Csak persze ott legalább érzelmileg, sőt értelmileg is érthető: a zsidók személyesen érintettek, így semmi furcsa nincs abban, hogy a holokausztot fő témává emelték.
Persze egy időben kissé idegesítő volt, amikor még az akciófilmekbe is beletették a holokauszt témáját, dehát ez is érthető: Hollywood zsidó irányítású, azaz ott van a személyes elem.
Mint amikor egy időben örményekkel játszottam kvízjátékokat a neten. Amikor egy héten belül a huszadik örmény is elmondta, hogy emlékezzünk meg az örmény népirtás áldozatairól, már kissé untam a témát. Dehát hallgattam és megemlékeztem, végülis tényleg meghaltak ezek az emberek, s nyilván egy örmény számára minden e körül forog.
De amikor valaki rögeszmét csinál valamiből. ami nem érinti az más kérdés. Ilyenkor valami van az egész mögött.
A kritikálatlan ukránmánia valami beteges dolognak a jele. Vagy valami nagyon kidolgozott tervbe gázolt bele Trump csapata.
Én attól félek: semmi se dőlt el, szerintem merényletek következnek az amerikai vezetés ellen.
Nagy a gond a ballib fronton: az istenek összekaptak egymással.
A ballib szellem jellemzően személyi kultusz alapú, azaz egyes emberek körül forog minden. Különösen 2010 óta egyre erősebb ez a messiáskeresés.
Pedig a ballib messiások élete nem könnyű, ők olyanok, mint Hésziodosz nagy művében, az Istenek születésében a szereplők: először volt a Káosz és a Sötétség, ezekből lett az ismert Világ, de vele együtt megjelent a Halál és a Viszály is. A mindenkori Főisten személye háború eredménye tehát: Uránoszt letaszította a trónjáról fia Krónosz, nem is finomkodva: levágta apja nemi szervét, majd őt puccsolta meg fia Zeusz, aki már nem vágott le belőle semmit, csak száműzte jó messze, meleg égtájra.
Mindez magyarra fordítva kissé nehézkes: a gyurcsányi káoszból és sötétségből született MZP-nek nem tudjuk helyén van-e még a pénisze, azt levágta-e Hatházi Mákos istenség, de biztosan tudható: Talpramagyar Péter száműzte Mákos istent.
A gond az, hogy míg az ógörög tömegek mindig az aktuális főistenhez ragaszkodtak, a korábbiaknak nem maradt soha hívük, addig a modern ballib világban ez sosincs így: a ballib kemény mag frakciókra oszlik. Még mindig van egy hangosan ordító kisebbség, mely a Káoszra és a Sötétségre esküszik. De a legnagyobb baj: a nagy többség egyszerre imádja Mákost és Talpramagyart, kb. úgy, mint az MSZP társelnöki rendszere, de ez főisteneknél nem működik.
Ez a többségi rész pedig most bajban van: a főistenek összekaptak egymással. Most az isteni Talpramagyar teljhatalmú fegyverkezési követe, Atlanti-Szundi Ballibusz félisten a második legnagyobb bűnnel vádolta meg az isteni Mákost: hogy megélhetési istenség!
Össze is kaptak egymással a ballib igazhitűek, több tábor alakult ki:
Mákos leváltott istenség nyughasson végre a távoli Zuglóban, örüljön, hogy nem lehet semmije se levágva, s ne zavarja a patás Zorbán elleni szent háborút,
Talpramagyar főisten hibázott, emelje maga mellé Mákost,
na ugye, hogy a Káosz és Sötétség isteneinek van igazuk, hogy Talpramagyar és Mákos is valójában a patás Zorbán avatárjai!
A harc folyik: a végén valaki nemiszerv nélkül maradhat...
A Soros Magyar Hangjának rovata ez a Kitántorgó Árnyékok műsor.
A libbantak nem tanulnak semmiből.
Most elhangzik: azért rossz ez a csúnya világ, mert nem a könyvtárakban ülő okosok irányítanak, hanem a felfegyverkezett bunkók, s utóbbiak többen vannak.
Szerencsére azt ők is tudják, már az árnyékvilág részei, ezért magukat is így nevezték el. Ez mindenképpen dicséretes önkritika.
A dolgokban fantáziát látó ballib csodavállalkozó megfejti a világpolitikát.
Ő tudja: az eheti párizsi konferencia lényege Magyarország kizárása az EU-ból!
Tehát mindenki más rosszul tudja. S ez nem vicc, a csodavállalkozó komolyan hiszi mindezt.
A valóságban persze a párizsi találkozó lényege: az agresszív militarista liberális erők igyekeznek meggátolni az ukrajnai békét. Hatalmas veszteség lenne ugyanis számukra mindez anyagilag és erkölcsileg is.
A párizsi konferencia eredménye egyébként biztató: a felek megállapodtak, hogy nem tudnak megállapodni, ezért folytatni kell a semmit szakértői szinten a semmiről. Ez jó jel: ha az européerek nem csinálnak semmit, az mindig valami jó kezdete.
Veszélyes ellenség Talpramagyar Péter. Kíválóak az ösztönei.
Csupa olyat mond, ami nehezen fogható meg.
Kiválasztotta például hadügyminiszterének Atlanti-Szundi Libbantuszt, aki formában adja ugyan az euroatlantista narratívát, de tartalmilag szinte teljesen ugyanazt mondja az ukrajnai helyzettel kapcsolatban, mint Orbán - számtalanszor beszélt a témáról, ebből ez látható. Ez rendkívül ügyes lépés. Semmi MZP-s típusú szerencsétlenkedés, semmi militarizmus.
A ballib keménymag kissé persze ideges, de aztán ők is meggyőzik saját magukat, hogy "másképp nem lehet", "ő az esélyes", meg "de bezzeg milyen szépen korrupcióellenes".
A túlzás mindig esélyt ad - az ellenkező oldalnak.
A 2010 utáni Fidesz-siker sose lett volna lehetséges, ha nem lett volna 2 dolog előtte:
a szinte diktátori ballib hatalom a nyilvánosságban, mely a médiák több mind 90 %-át birtokolta egy időben,
Gyurcsány teljesen téves taktikája 2006-ban, görcsös ragaszkodása a hatalomhoz.
S ugyanez nagyban is így van. Trump nem juthatott volna hatalomra soha a woke-terror hiányában, s amit most tesz, annak a tizedét se tehetné meg most, ha nem lett volna korábban az ellenoldal teljes abszurditásba menő tevékenysége, sokszor az elemi józan ész ellenében.
A budapesti orosz követség előtt összecsődült 25 ember követeli Alekszej Nahalnij halálának évfordulóján: támogassuk az orosz politikai foglyokat!
Kétségbeesett kiáltás ez: az amerikai kormányzat kezdi leépíteni a kifizetéseket, ez súlyosan érinti az oroszországi liberális ellenzéket is.
Foglyok meg hamarosan nem lesznek, hiszen pénz hiányában senki se fog akarni börtönbe vonulni. Eddig jól fizető állás volt üldözöttnek lenni, ennek lassan vége.
Peresztrojka hangulat: hirtelen értelme lett olvasni az amerikai kormányzati nyilatkozatokat.
Ilyen utoljára 1987-1989 között volt. Azaz hasonló.
Mindig árultak a nagyobb újságárusoknál szovjet lapokat. Ezek sorsa jellemzően az volt, hogy dísznek kivittek 1 példányt az adott lapból, az aztán ott porosodott hetekig, majd leselejtezték. Ezek a lapok olyanok voltak, hogy csak elalvási problémák ellen voltak jók: csak el kellett kezdeni olvasni őket, s 5-10 percen belül bárkire álmot hoztak.
Aztán amikor 1987 elején - a januári szovjet pártplénum után - hirtelen drasztikusan lecsökkent a cenzúra, az egyes szerkesztőségek nagy önállóságot kaptak, s ez egyes reformista szerkesztőket arra vitt, hogy kezdjenek olyan cikkeket megjelentetni, melyekkel korábban csak szamizdatban vagy a Szabadság Rádió (a SZER szovjet területre szánt verziója) hullámhosszain lehetett találkozni.
Persze ez egy folyamat volt, az elején még maradtak egyes tabuk, aztán lassan minden megszűnt 1989 végéig: pl. kezdetben tilos volt Lenint kritizálni, mindent Sztálinra kellett kenni, a végén meg már Lenin ellen is lehetett nyíltan írni. De már a kezdeti szakaszban hatalmas változás volt: egyszerűen érdekesek lettek egyes szovjet lapok.
S megtörtént a hihetetlen: megesett, hogy egyes lapok elfogytak az újságosnál.
amikor elkezdtem rendszeresen venni az Ogonyok nevű hetilapot, s akadt hét, hogy már mindenhol elfogyott
A marxista filozófia tankönyvek legnagyobb hibája a görcsös igyekezet volt, hogy minden bele legyen erőltetve a marxi eszmébe, visszamenőlegesen is.
Aztán persze gyorsan kiderült, a legtöbb esetben a könyvekben szereplő marxi mondatok nem voltak több vörös faroknál: azaz a szerzők se gondolták komolyan, de ez volt a feltétel, hogy egyáltalán megírhassák a művet és az megjelenhessen. Így legalább megírhatták az adott történetet, s abban reménykedhettek, az okos olvasók nem a kötelező narratívát olvassák, hanem a tényeket.
Minden kommunista filozófia tankönyv atyja az 1941-1943-as szovjet A filozófia története című Sztálin-díjas monumentális mű:
Még így is párthatározat született a mű ellen, hogy az nem volt elég mértékben marxista a XVIII.-XIX. századi német filozófia elemzése kapcsán, s elfelejtették erősebben kiemelni annak konzervatív, retrográd oldalát is, túl pozitív megítélését adták Hegelnek, nem véve kellően figyelembe a nagy filozófus Sztálin elvtárs elemzését Hegelről. A határozat szerint újra kell írni a 3. kötetet. De ez sose történt meg azonban, s a kötetet nem vonták ki a forgalomból, mert a döntés szerint egyébként jó, a Sztálin-díj se lett visszavonva. A szerkesztőbizottság elnökét persze azért halálra ítélték, bár Sztálin elvtárs végül - rendkívül humánus módon - ezt megváltoztatta 20 év kényszermunkára, ami az érintett gyorsan bele is halt: az egész életében könyvtárakban üldögélő filozófiatörténész akadémikus nem bírta a nehéz fizikai munkát.
Pedig a szerzők egyébként nagyon igyekeztek marxisták lenni! Sokszor kifejezetten vicces módon.
Amikor pl. le van írva, hogy a filozófia születése Milétoszban eredetileg a vallás és a mitológia elleni ideológiai harc jegyében történt, s a legkorábbi ógörög gondolkodók "spontán materialisták" voltak.
Milétosz ma
Kérdés persze mi a materializmus. Az világos, hogy azt jelenti: minden létező anyagi. De mi az anyag?
Amikor a klasszikus fizika megszületett, Newtont azzal vádolták, misztikus elemeket visz be a rendszerbe, lásd pl. gravitáció. Az addigi arisztotelészi fizika szerint nincsenek ilyen erők, csak tárgyak vannak, s azoknak vannak tulajdonságaik. Newton viszont bevezetett különféle erőket.
A modern koncepció azóta az, hogy az anyag lehet szűk értelemben vett anyag, de lehet energia is, pl. különböző erőterek - ez mind az anyagi világ része.
Azaz - az arisztotelészi létező-meghatározást használva - a 4 arisztotelészi okból az anyagi ok és a formai ok elfogadása materializmus, míg ha elfogadjuk a másik két okot is (ható ok és cél ok), az már idealizmus. Miért? Mert az anyagnak nincs célja, csak "van", s a ható ok pedig külső erőt jelent. Azaz a materializmus az, ha van anyag, erő, s egyszerűen mindkettő teszi azt, ami eleve "benne" van.
Az első filozófiai áramlat a milétoszi nagyon jó tanulmányozásra. Ennek oka az, hogy minimális mennyiségű adat maradt fenn tőlük. Így viszonylag gyorsan át lehet nézni az összes anyagot róluk/tőlük. Persze a kevés adat azt is jelenti: viszonylag szabadon lehet fantáziálni róluk, hogy mit akartak mondani.
Az alapmű Hermann Diels és Walther Kranz Die Fragmente der Vorsokratiker című műve (a filozófiatörténetben a rövidítése: DK), amit én már csak azért se használok, mert nem tudok németül. De van angol és részleges orosz fordítása. (Az orosz fordítás sztorija olyan tipikusan orosz: eredetileg az egész DK le lett fordítva, mégpedig 2 kötetben, de csak az 1. kötet jelent meg, mert a második kéziratát a villamoson elvesztette a fő szerző, s csak az az egyetlen példány volt.) Meg van Kirk és Raven The Presocratic Philosophers című műve, mely rövidebb, ill. van egy új mű is, a 9-kötetes monumentális Laks és Most féle Early Greek Philosophy, mely még a DK-nál is részletesebb. Ha az ember belegondol: ha nem lenne internet, mindez elérhetetlen lenne, ezek a művek ugyanis egy csomó pénzbe kerülnek. Arról nem is beszélve, hogy sokkal könnyebb keresni elektronikus alakban, mint papír alakban. A lelkem mélyén persze sajnálom a szerzőket, hogy könyveik ingyen közprédává váltak, dehát mégiscsak fontosabb a tudás, mint a szerzői jogdíj.
A milétoszi iskola 3 képviselője: Thalész, Anaximandrosz, Anaximenész.
Thalésztól egy szó se maradt fent közvetlenül, csak későbbi idézetek. Az világos, hogy mindent a vízből eredeztetett, mindenki ezt írja róla. Ez akkor az anyagi és a formai ok: a víz mint anyag és mint inherens tulajdonságai.
Diogenész Laertiosz - A filozófiában jeleskedők élete és nézetei tíz könyvben - szerint: "Ezeket a mondásokat is neki tulajdonítják: "A lények közül az isten a legöregebb; ugyanis nem született. Legszebb a kozmosz: mert isten alkotása. (...)"".
Ezt kimagyarázni nem lehet sehogy. Teremtő Isten van itt.
Anaximandrosz esetében a helyzet nehezebb. Nincs egyértelmű utalás teremtésről.
Római Szent Hippolütosz Eretnekségek ellen című műve szerint: "Azt mondta, hogy a lét elve egy bizonyos természet, a határtalan, melyből az egek is létrejöttek, s a világok bennük. Ez örök és nem öregszik, és körülveszi az összes világot."
Cicero - Az istenek természetéről - szerint: "Anaximandrosz véleménye az, hogy az istenek születnek, hosszú időközönként jelennek meg és tűnnek el, s azonosak a számtalan világgal.".
Itt egyfajta panteizmust látunk, ami - bár nem felel meg a keresztény világképnek - semmiképpen se materializmus. A materializmus nem hisz semmiféle egységes univerzális természeti törvényben.
Hozzáteszem: a "határtalan" értelmezése nem egységes, én 2 fő irányt láttam:
ez valamiféle ősanyag, ami meghatározatlan,
ez egy elv;
de ez a mostani kérdés szemszögéből mindegy.
Az iskola utolsó tagja Anaximenész. Őt elemeztem már egy bizonyos szemszögből, ezt ajánlom: Ősanyag.
De most a mostani kérdés szemszögéből. Ismét Római Szent Hippolütosz Eretnekségek ellen című művéből: "Anaximenész [. . .] azt mondta, hogy az őselv a korlátlan levegő, melyből minden ami van, volt és lesz származik, és mi lesz, az istenek és az isteni dolgok is, míg minden más pedig a leszármazottaitól. A levegő formája a következő: amikor tökéletesen homogén, akkor láthatatlan a szemnek, de láthatóvá válik a hideg, meleg, nedvesség és mozgás hatására. Szüntelenül mozog: mert bármi ami átalakul, az nem alakulna át, ha nem lenne mozgás.".
Azaz itt is panteizmust látunk.
Ami biztos: materializmusnak nyoma sincs.
Tulajdonképpen az összes korai ógörög filozófiai iskola közül egyedül az atomistákról állítható joggal, hogy a materialisták voltak.
A későbbi fejlődés tulajdonképpen innen ágazott el:
az anyag saját tulajdonságai határozzák meg a dolgokat,
az anyagot is valamiféle általános elv határozza meg,
a kettő valamilyen kombinációja.
S persze egy teljesen új nézőpont: mely magát a létezést teszi alappá, minden mást csak következménynek.
A nyugati gondolkozás két alapköve - nyugati alatt itt nem-indiait és nem-kínait értve - Platón és Arisztotelész. Platón ennek a létezés alapú gondolkozásnak továbbfejlesztője, Arisztotelész meg igyekezett összebékíteni ezt a "világszellem" típusú elméletekkel.
A kereszténységben a fő gondolati eltérés a nyugati és a keleti kereszténység között: míg mindketten platóni alapon indultak, a nyugat haladt Arisztotelész felé. Végülis ez tette meg aztán az alapozást a felvilágosodásnak. Keleten nem lehetett emiatt felvilágosodás, eleve más az egész gondolati kép.
Egyébként az iszlám is ilyen: volt egy erős arisztotelészi hatás, de ez végül le lett küzdve. Ezért ismeretlen az iszlámban is a felvilágosodás.
A modern tudomány világképe pedig összeegyeztethető mindegyik verzióval.
