A budapesti orosz követség előtt összecsődült 25 ember követeli Alekszej Nahalnij halálának évfordulóján: támogassuk az orosz politikai foglyokat!
Kétségbeesett kiáltás ez: az amerikai kormányzat kezdi leépíteni a kifizetéseket, ez súlyosan érinti az oroszországi liberális ellenzéket is.
Foglyok meg hamarosan nem lesznek, hiszen pénz hiányában senki se fog akarni börtönbe vonulni. Eddig jól fizető állás volt üldözöttnek lenni, ennek lassan vége.
Peresztrojka hangulat: hirtelen értelme lett olvasni az amerikai kormányzati nyilatkozatokat.
Ilyen utoljára 1987-1989 között volt. Azaz hasonló.
Mindig árultak a nagyobb újságárusoknál szovjet lapokat. Ezek sorsa jellemzően az volt, hogy dísznek kivittek 1 példányt az adott lapból, az aztán ott porosodott hetekig, majd leselejtezték. Ezek a lapok olyanok voltak, hogy csak elalvási problémák ellen voltak jók: csak el kellett kezdeni olvasni őket, s 5-10 percen belül bárkire álmot hoztak.
Aztán amikor 1987 elején - a januári szovjet pártplénum után - hirtelen drasztikusan lecsökkent a cenzúra, az egyes szerkesztőségek nagy önállóságot kaptak, s ez egyes reformista szerkesztőket arra vitt, hogy kezdjenek olyan cikkeket megjelentetni, melyekkel korábban csak szamizdatban vagy a Szabadság Rádió (a SZER szovjet területre szánt verziója) hullámhosszain lehetett találkozni.
Persze ez egy folyamat volt, az elején még maradtak egyes tabuk, aztán lassan minden megszűnt 1989 végéig: pl. kezdetben tilos volt Lenint kritizálni, mindent Sztálinra kellett kenni, a végén meg már Lenin ellen is lehetett nyíltan írni. De már a kezdeti szakaszban hatalmas változás volt: egyszerűen érdekesek lettek egyes szovjet lapok.
S megtörtént a hihetetlen: megesett, hogy egyes lapok elfogytak az újságosnál.
A marxista filozófia tankönyvek legnagyobb hibája a görcsös igyekezet volt, hogy minden bele legyen erőltetve a marxi eszmébe, visszamenőlegesen is.
Aztán persze gyorsan kiderült, a legtöbb esetben a könyvekben szereplő marxi mondatok nem voltak több vörös faroknál: azaz a szerzők se gondolták komolyan, de ez volt a feltétel, hogy egyáltalán megírhassák a művet és az megjelenhessen. Így legalább megírhatták az adott történetet, s abban reménykedhettek, az okos olvasók nem a kötelező narratívát olvassák, hanem a tényeket.
Minden kommunista filozófia tankönyv atyja az 1941-1943-as szovjet A filozófia története című Sztálin-díjas monumentális mű:
Még így is párthatározat született a mű ellen, hogy az nem volt elég mértékben marxista a XVIII.-XIX. századi német filozófia elemzése kapcsán, s elfelejtették erősebben kiemelni annak konzervatív, retrográd oldalát is, túl pozitív megítélését adták Hegelnek, nem véve kellően figyelembe a nagy filozófus Sztálin elvtárs elemzését Hegelről. A határozat szerint újra kell írni a 3. kötetet. De ez sose történt meg azonban, s a kötetet nem vonták ki a forgalomból, mert a döntés szerint egyébként jó, a Sztálin-díj se lett visszavonva. A szerkesztőbizottság elnökét persze azért halálra ítélték, bár Sztálin elvtárs végül - rendkívül humánus módon - ezt megváltoztatta 20 év kényszermunkára, ami az érintett gyorsan bele is halt: az egész életében könyvtárakban üldögélő filozófiatörténész akadémikus nem bírta a nehéz fizikai munkát.
Pedig a szerzők egyébként nagyon igyekeztek marxisták lenni! Sokszor kifejezetten vicces módon.
Amikor pl. le van írva, hogy a filozófia születése Milétoszban eredetileg a vallás és a mitológia elleni ideológiai harc jegyében történt, s a legkorábbi ógörög gondolkodók "spontán materialisták" voltak.
Kérdés persze mi a materializmus. Az világos, hogy azt jelenti: minden létező anyagi. De mi az anyag?
Amikor a klasszikus fizika megszületett, Newtont azzal vádolták, misztikus elemeket visz be a rendszerbe, lásd pl. gravitáció. Az addigi arisztotelészi fizika szerint nincsenek ilyen erők, csak tárgyak vannak, s azoknak vannak tulajdonságaik. Newton viszont bevezetett különféle erőket.
A modern koncepció azóta az, hogy az anyag lehet szűk értelemben vett anyag, de lehet energia is, pl. különböző erőterek - ez mind az anyagi világ része.
Azaz - az arisztotelészi létező-meghatározást használva - a 4 arisztotelészi okból az anyagi ok és a formai ok elfogadása materializmus, míg ha elfogadjuk a másik két okot is (ható ok és cél ok), az már idealizmus. Miért? Mert az anyagnak nincs célja, csak "van", s a ható ok pedig külső erőt jelent. Azaz a materializmus az, ha van anyag, erő, s egyszerűen mindkettő teszi azt, ami eleve "benne" van.
Az első filozófiai áramlat a milétoszi nagyon jó tanulmányozásra. Ennek oka az, hogy minimális mennyiségű adat maradt fenn tőlük. Így viszonylag gyorsan át lehet nézni az összes anyagot róluk/tőlük. Persze a kevés adat azt is jelenti: viszonylag szabadon lehet fantáziálni róluk, hogy mit akartak mondani.
Az alapmű Hermann Diels és Walther Kranz Die Fragmente der Vorsokratiker című műve (a filozófiatörténetben a rövidítése: DK), amit én már csak azért se használok, mert nem tudok németül. De van angol és részleges orosz fordítása. (Az orosz fordítás sztorija olyan tipikusan orosz: eredetileg az egész DK le lett fordítva, mégpedig 2 kötetben, de csak az 1. kötet jelent meg, mert a második kéziratát a villamoson elvesztette a fő szerző, s csak az az egyetlen példány volt.) Meg van Kirk és Raven The Presocratic Philosophers című műve, mely rövidebb, ill. van egy új mű is, a 9-kötetes monumentális Laks és Most féle Early Greek Philosophy, mely még a DK-nál is részletesebb. Ha az ember belegondol: ha nem lenne internet, mindez elérhetetlen lenne, ezek a művek ugyanis egy csomó pénzbe kerülnek. Arról nem is beszélve, hogy sokkal könnyebb keresni elektronikus alakban, mint papír alakban. A lelkem mélyén persze sajnálom a szerzőket, hogy könyveik ingyen közprédává váltak, dehát mégiscsak fontosabb a tudás, mint a szerzői jogdíj.
A milétoszi iskola 3 képviselője: Thalész, Anaximandrosz, Anaximenész.
Thalésztól egy szó se maradt fent közvetlenül, csak későbbi idézetek. Az világos, hogy mindent a vízből eredeztetett, mindenki ezt írja róla. Ez akkor az anyagi és a formai ok: a víz mint anyag és mint inherens tulajdonságai.
Diogenész Laertiosz - A filozófiában jeleskedők élete és nézetei tíz könyvben - szerint: "Ezeket a mondásokat is neki tulajdonítják: "A lények közül az isten a legöregebb; ugyanis nem született. Legszebb a kozmosz: mert isten alkotása. (...)"".
Ezt kimagyarázni nem lehet sehogy. Teremtő Isten van itt.
Anaximandrosz esetében a helyzet nehezebb. Nincs egyértelmű utalás teremtésről.
Római Szent Hippolütosz Eretnekségek ellen című műve szerint: "Azt mondta, hogy a lét elve egy bizonyos természet, a határtalan, melyből az egek is létrejöttek, s a világok bennük. Ez örök és nem öregszik, és körülveszi az összes világot."
Cicero - Az istenek természetéről - szerint: "Anaximandrosz véleménye az, hogy az istenek születnek,
hosszú időközönként jelennek meg és tűnnek el, s azonosak a számtalan világgal.".
Itt egyfajta panteizmust látunk, ami - bár nem felel meg a keresztény világképnek - semmiképpen se materializmus. A materializmus nem hisz semmiféle egységes univerzális természeti törvényben.
Hozzáteszem: a "határtalan" értelmezése nem egységes, én 2 fő irányt láttam:
de ez a mostani kérdés szemszögéből mindegy.
Az iskola utolsó tagja Anaximenész. Őt elemeztem már egy bizonyos szemszögből, ezt ajánlom: Ősanyag.
De most a mostani kérdés szemszögéből. Ismét Római Szent Hippolütosz Eretnekségek ellen című művéből: "Anaximenész [. . .] azt mondta, hogy az őselv a korlátlan levegő, melyből minden ami van, volt és lesz származik, és mi lesz, az istenek és az isteni dolgok is, míg minden más pedig a leszármazottaitól. A levegő formája a következő: amikor tökéletesen homogén, akkor láthatatlan a szemnek, de láthatóvá válik a hideg, meleg, nedvesség és mozgás hatására. Szüntelenül mozog: mert bármi ami átalakul, az nem alakulna át, ha nem lenne mozgás.".
Azaz itt is panteizmust látunk.
Ami biztos: materializmusnak nyoma sincs.
Tulajdonképpen az összes korai ógörög filozófiai iskola közül egyedül az atomistákról állítható joggal, hogy a materialisták voltak.
A későbbi fejlődés tulajdonképpen innen ágazott el:
S persze egy teljesen új nézőpont: mely magát a létezést teszi alappá, minden mást csak következménynek.
A nyugati gondolkozás két alapköve - nyugati alatt itt nem-indiait és nem-kínait értve - Platón és Arisztotelész. Platón ennek a létezés alapú gondolkozásnak továbbfejlesztője, Arisztotelész meg igyekezett összebékíteni ezt a "világszellem" típusú elméletekkel.
A kereszténységben a fő gondolati eltérés a nyugati és a keleti kereszténység között: míg mindketten platóni alapon indultak, a nyugat haladt Arisztotelész felé. Végülis ez tette meg aztán az alapozást a felvilágosodásnak. Keleten nem lehetett emiatt felvilágosodás, eleve más az egész gondolati kép.
Egyébként az iszlám is ilyen: volt egy erős arisztotelészi hatás, de ez végül le lett küzdve. Ezért ismeretlen az iszlámban is a felvilágosodás.
A modern tudomány világképe pedig összeegyeztethető mindegyik verzióval.
Legalábbis szerintem.
Vicc: az européerek háborúzni akarnak.
Nem tűrik, hogy az USA békét szeretne, az EU bolondomir vezetése nem hagyja annyiban.
Szerencsére mindez csak vicc. Az EU-t senki se kérdezi mit akar.
Aki valamilyen eszme őszinte híve, az két módon viszonyulhat:
Egy valamit nem lehet mondani:
- ez ugyanis annak bevallása, hogy eszmém helytelen.
A körvonalazódó ukrajnai béke a legnagyobb csapást nem Ukrajnára, sőt nem is a nyugatra méri, hanem a legfanatikusabbakra: ezek a kelet-európai euroatlantisták.
Rendkívül jó az emlékezetem még, szóval emlékszem a magyar ballib euroatlantistákra és fantasztikus jóslataikra: különösen a HVG cikkeiben és kommentszekciójában lehetett "komoly" elemzéseket olvasni az orosz összeomlásról és a közelgő ukrán győzelemről.
Meg persze a hivatásos ballib "szakértők":
Az a röhej, hogy egész idő alatt az ukrán médiák és elemzők sokkal visszafogottabbak voltak, ma is azok. Rendszeresen követem őket, elsősorban azokat, melyek oroszul vannak, mert az ukránt is megértem valamennyire, de azért ez nem olyan könnyű, oda kell figyelni: az orosz anyagokat tudom háttérzajként is hallgatni, az ukránokhoz összpontosítani kell - szerencsére a legtöbb ukránpárti ukrán média is orosznyelvű.
Mindig lebegett a háttérben pl. az a gondolat, hogy itt a "más farkával veri a csalánt" sztorit látjuk: azaz Amerika meg akarta gyengíteni Oroszországot, így a legolcsóbb megoldást választotta, felcukkolta az ukrán vezetést valami lehetetlen célra, megígért mindent, majd aztán nem adta meg az ígértet, közben százezrével halnak meg vagy válnak nyomorékká fiatal ukrán férfiak, milliók elmenekülnek, a kár több trillió, Amerika meg hatalmas pénzeket nyer ezen.
Ezért sincs pánik a mostani hírek hatására az ukrán elemzők körében - nyilván a mesékben élő ultranacionalistákat leszámítva, de őket csak viccből szoktam néha nézni, hallgatni, olvasni -, tulajdonképpen kb. erre számítottak.
Megpróbálják a dolgot pozitív oldaláról nézni: ha minden jól megy, maradni fog egy kisebb ukrán állam, s az nem lesz orosz irányítás alatt.
Pánik a magyar és más kelet-európai fanatikusok körében van, hozzájuk képest még a galíciai ukrán ultranacionalisták is kissé oroszpárti-gyanúsok.
Éjjel-nappal harsogják a médiák, hogy elszaporodtak a vakondok.
Aztán felmérést végeznek a kutatók, megkérdezik az emberek, hallottak-e a vakondokról.
Hát persze, hogy hallottak! Hiszen mindenhonnan erről van szó.
Szóval rendkívül magas lesz a vakondérzékelési index.
Na, a korrupcióérzékelési index is ilyen. Nem mutat semmit arról, milyen a korrupció mértéke. Azt mutatja, sikeres volt a kampány a róla való beszédet illetően.
Optimista vagyok: nagy ballib bukás lesz jövőre is.
Figyelmesen meghallgattam az egészet, figyelmesen (persze háttérzajként, annyi időm nincs, hogy nézzem is).
A srác egyrészt átvette a Hadházy-féle demagógiát, másrészt szektavezér stílusban ad elő.
Vicces volt: még a Gulyás Marci is láthatóan ingerült lett egy idő után.
2 óra alatt semmi konkrétum se hangzott el.
Jó dolog: nem lesz kormányváltás ebből.
Az új ballib mánia: milyen kínos, hogy a Zorbán szövetségese egy homokos nő.
Pár éve ugyanez ment a lengyelek kapcsán: hogyan lehet az ukránokat nem támogató Zorbán haveri viszonyban az ukránpárti lengyel kormányzattal?
Pedig semmi ellentmondás: a diplomácia egyszerűen ilyen - nem kell mindenben egyetérteni. S lehet jó kapcsolat bizonyos ügyekben való egyetértés alapján, más ügyekben nem egyetértve.
Még a magánviszonyokban is így van: nemigen létezik baráti vagy szerelmi viszony, melyben a felek mindenben egyetértenek.
Ritkaság, hogy a dolgok azért derülnek ki, mert maga az érdekelt hozza nyilvánosságra azokat.
Most ez történt az USA-ban: az új amerikai kormányzat szakítani akar a korábbi hosszú gyakorlattal, hogy az amerikai kormányzat szabályos lobbi hálózatot tart fenn világszerte, mindezt "civilek támogatása" címszó alatt hirdetve. S kezdik közzétenni kik kaptak pénzt. De már eleve látszik a sírásból-rívásból kik érintettek.
Volt már ilyen egyszer. Oroszországban a kommunista hatalomátvétel után. A legelső kommunista kormányban a külügyeket személyesen Trockij elvtárs kapta meg, ő pedig még Leninnél is radikálisabb volt.
Első döntése külügyi népbiztosként Trockijnak az volt, hogy az összes titkos külügyi okiratot egy az egyben nyilvánosságra hozta. Évekig súlyos bajt okozott ez a nyugatnak is, mert így sok nyugati titok is kiderült.
A jelenlegi orosz szabályozás a legviccesebb: Oroszországban szabad külföldi pénzből működtetni civil szervezetet, pártot, vagy így megmondóemberként működni. Csak ezt jelezni kell.
Van pl. egy orosz ellenzéki ember, akit hosszú ideje követek. Nem is a politikai véleménye érdekel, hanem elsősorban a vallástörténeti elemzései, ezek rendkívül jók. Ráadásul azért is érdekes, mert az illető egyszerre hívő keresztény és nyugatos liberális - nyugaton fasisztának számítana így is, mert az összes etikai kérdésben a keresztény oldalon áll (lásd, a homoszexet is az abortuszt "szörnyű bűnnek" nevezi), de egyébként a nem-etikai politikai kérdésekben radikálisan Putyin-ellenes, liberális, nyugatpárti. Egy időben egyetemi tanár is volt Moszkvában, s nem akárhol, hanem az elit MGIMO-n, aztán pár éve kirúgták onnan persze. A háború kitörése után elhagyta Oroszországot, jelenleg Prágában él, de anyagai most is fent vannak sok orosz honlapon - a vallási és filozófiai tematikájú előadásai fent vannak olyan helyeken is, melyek egyébként Putyin-pártiak, mert ezek az anyagok egyszerűen jók.
Szóval anyagai simán olvashatóak, de az orosz jogszabályok szerint minden esetben jelezni kell, hogy az illető idegen ügynök. S ez fel is van tüntetve, íme egy példa:
Egy kis humor.
Most már bizony indul a szabadságharc, mert az utolsó alkotmányjogászok se értettek egyet Geri Tibi agymenésével, amivel immár 13 éve házal minden lehetséges fórumon. (Az agymenés lényege: Magyarország nem létezik, s a hatályos alkotmány nem hatályos.)
Geri Tibor egykor az egyik fő ballib blogger volt a NolBlogon. S hiába orbánozott éjjel-nappal, a ballib jogászok egymás után szakítottak vele, mert közösködni dilettáns marhaságaival azért ők se akartak.
Tibi annyira megharagudott emiatt a ballibekre, hogy haverkodni kezdett különböző szélsőjobbos törpeképződményekkel. Azokkal a "sumér-hun-maja-maori-magyar 15000 éves Szent Korona" típusúakkal, akik egyébként vicces figurák, sokat lehet nevetni rajtuk.
Persze idővel velük is összebalhézott. Aztán jött az Alkotmányos Ellenállás, ott meg egy még nála is agresszívabb, az alkotmányjoghoz még nála is kevesebbet értő kamionsofőr átvette a vezető szerepet tőle.
Maradt egyedül Tibi, már csak friss feleségével együtt vezető tagok a legújabb, Szabadság Mozgalom nevű, többnyire csak a neten létező szervezetben.
Most azonban betelt a pohár: a Pécsi Egyetemen is elfáradtak a sok bugyutaságtól, amit Tibi terjeszt, így kitiltották onnan a Szabadság Mozgalmat.
Nincs más hát mint indítani a szabadságharcot! Hiszen az mégse tűrhető, hogy az ország egyetlen alkotmányjogásza se ismeri el, hogy mindenki mindent rosszul tud, mert egyedül Tibi az egyetlen igazi alkotmányjogi szakértő!
A feminizmus fő célja a családrombolás.
Így minden adandó alkalommal fellép abszurd üzenetei közvetítése céljából.
A szöveg: "Minden nőnél fennáll a lehetőség, hogy a következő nőnapon nem a kezébe, hanem a sírjára kerül majd a virág.". Ez ugyanaz a logika, mint a pedofília-hisztéria, mely lassan azt akarta csúcspontján elhitetni az emberekkel, hogy a férfiak zömének titkos vágya a gyerekkel való szex, s eleve minden sarkon áll legalább 2-3 pedó támadásra készen. Miközben a valóságban a pedofil szexuális orientáció, a kutatások, szerint az emberek kb. 0,1 %-ára jellemző, azaz nagy ritkaság egy pedofillal találkozni.
Ez itt ugyanaz. Nyilván létezik családon belüli erőszak - bár a legtöbb esetben a nő az agresszor -, dehát ebből azt levonni, hogy kb. minden nő halálos veszélyben él teljesen abszurd.
A cél a házasság és a család befeketítése. A szándék érezhetően a homoklobbi szagát hordozza. A ki nem mondott üzenet: csak a leszbikus kapcsolat biztonságos, minden más esetben a nők az életükkel játszanak.
Az aljas politikai szándék is azonnal látszik: mindenki azonnal a genderista Isztanbuli Egyezményre tereli a szót.
Az ultraliberális, gyakorlatilag anarcho-liberális Javier Milei csodát tett. Milei 2023 decembere óta az ország - Argentína - elnöke.
Persze nem abban a tekintetben tett csodát, amit ígért. Bár nem is igazán tudható mit ígért és mennyi idő alatt. A kampányában annak idején azt ígérte, hogy egy ideig minden sokkal rosszabb lesz, de aztán majd jó lesz a végeredmény. Valamiféle liberális gazdasági csoda, ahol kicsi az állam, minden piaci alapú, s ez paradicsomot eredményez.
Az argentín politika lényege az utóbbi évtizedekben az volt, hogy a perónisták egymással harcolnak: a jobboldali perónisták a baloldali perónistákkal. Valójában ma már mindkét szárny nagyon messze van a perónizmustól, de mégis így nevezik magukat, mert Perón személye általánosan pozitív megítélésű máig.
Tulajdonképpen ez ellen lépett fel Milei. Elitellenességgel, hiszen harcol az évek során kialakult merev rendszer ellen, melyben mindkét típusú peronista frakció benne volt.
Egyébként valamennyi eredményt Milei tényleg elért. A szegények arányát felvitte 25 %-ról 60 %-ra, viszont ezzel az inflációt le tudta vinni 100 % alá (furcsán hangzik, de Argentínában ez eredmény, Milei előtt 200 % felett volt). A szegénységet úgy sikerült ennyira drasztikusan felvinnie, hogy az árakat felszabadították és szinte minden szociális juttatást pedig megszüntettek. Az állami támogatás is megszűnt: pl. a tömegközlekedésben a jegyár egyik napról a másikra 400+ %-kal lett megemelve. Még az árfolyam is kezd stabilizálódni, nagyjából 1 USD = 1000-1200 argentín peso szinten, 5 éve 1 USD még kb. 50-60 argentín peso volt. S persze az alacsonyabb szinten beállt stabilizáció oda vezetett, hogy megkezdődött a gazdaság növekedése: azaz van pozitív eredmény is.
Tudni kell, hogy az argentín nép nagyon harcos típus. Képes a legkisebb sérelem miatt is tüntetni, sztrájkolni.
Most azonban minden negatívum ellenére az elnök népszerűsége máig 65 % körüli. Ahol eddig tömegtüntetések indultak spontán módon, mert pár fillérrel nőtt valami lényegtelen adó mértéke, most tömeges támogatást élvez egy teljesen vadkapitalista politika.
Nekem az az elméletem, hogy az lehet, ami Bulgáriában volt az 1996-1997-es nagy válság után. Addig terrorizálták a lakosságot bizonytalansággal, kiszámíthatatlansággal, hogy most már minden elmegy, csak legyen stabilitás.
Аz akkori bolgár helyzet, érzékeltetve, a válság kezdete előtti időszaktól a vége utánig:
Jól látható: a kb. 100 dollár körüli átlagbér zuhanni kezdett, 2 év alatt visszajött az eredeti szintre. Amit az emberek immár pozitív eredményt éltek meg, hiszen ott volt a sokkal rosszabb élmény. Majd valóban elindult egy lassú menet felfelé. Közben persze pár száz ember milliomos lett a válságból, dehát ez már senkit se érdekelt ekkor, hiszen mindenki örült, legalább stabilitás van.
Hozzáteszem: Argentínában ennyire rossz sose volt: a mostani válság alján is "csak" kb. 250 dollárra esett le az átlagbér. S most már 470 dollár az átlag, sőt a fővárosban 700 körül.
Egyébként szerintem biztos bukás lesz a Milei-kísérlet vége. Nem lehet országot így működtetni.
Donald Trump keményen bünteti a Nemzetközi Büntetőbíróság nevű sóhivatalt.
Láttam olyan felületes értelmezést, hogy ez csupán a szokásos sztori, azaz a zsidók kiemelése. Hiszen a kiinduló ok a Netanjahu elleni intézkedés a Nemzetközi Büntetőbíróság részéről.
Pedig egyáltalán nem. Ugyanis még ha így is lenne, akkor se ez lesz az eredmény. Az ilyesmi ugyanis precedenst teremt.
Emlékeztetnék a koszovói precedensre. Amikor 1999-ben a kollektív nyugat beavatkozott Szerbia belügyeibe, területének egy részét elszakította, majd azon új államot hozott létre, ezzel a nyugat nyíltan megszegte saját szabályait a határok erőszakos megváltoztatásának tilalmáról.
Akkor számtalan magyarázat született, hogy ez nem precedens, hanem egyedi eset, meg eleve valami teljesen sajátos ügy.
A magyar sajtóban is számtalan cikk született erről. S teljes egyetértés volt: a baloldal az egyediséget emelte ki, a jobboldal meg az etnikai alapú határmódosítást.
Valójában a nyugat egyetlen okból szegte meg akkor saját szabályait: meg kellett büntetni a szerbeket, mert nem voltak hajlandók integrálódni a nyugatba. Ha ugyanakkor Szerbiában egy nyugatbarát kormányzat lett volna hatalmon, ugyanaz a nyugat a szerb vezetést segítette volna az albánok ellen, s gyorsan "kiderült" volna róluk, hogy iszlamista terroristák, vegyifegyvereik vannak, kóbor macskákat kínoznak, Észak-Korea pénzeli őket, valamint pedofilok.
Egyszerűen a nyugat akkor még komolyan hitte, az USA az egyetlen világhatalom és ez így is marad, hiszen Oroszország rendkívül gyenge, Kína pedig csak gazdasági értelemben erős, de nincs befolyása a világhatalomra. Szóval úgyse lesz képes senki megismételni a koszovói módszert.
Aztán lett meglepetés, amikor 9 évvel később megcsinálta ugyanezt Oroszország, 2008-ban Abházia és Dél-Oszétia esetében! S jött a halandzsa, hogy az egyik "humanitárius beavatkozás" volt, míg ez a másik meg "gonosz agresszió", dehát ezt maguk a halandzsázók se hitték komolyan.
Szóval a precedens az precedens, bármennyire is magyarázzák, hogy nem az.
Ez a helyzet ugyanaz. A Nemzetközi Büntetőbíróság nevű sóhivatal egy káros képződmény, s minél kisebb a mozgástere annál jobb. Teljesen abszurd, hogy egy senki által meg nem választott, háttérhatalmi hátterű csoportka "ítélkezik".
Ezért jó hír, hogy Trump rombolja a Nemzetközi Büntetőbíróság erkölcsi tőkéjét.
Korábbi cikkem folytatásaként. Egy kora középkori kulcsesemény. Persze az alternatív történelem hívei sokszor feldolgozták.
Ritkán lehet azt mondani, hogy egy adott esemény kulcsfontosságú volt, de ez ilyen.
A lényeg itt: az iszlám sose lett volna világvallás, s az arab hódítás sose történt volna meg a világban, ha nem lettek volna az évszázadokig tartó római-perzsa háborúk, s különösen azok végső szakasza.
A római-bizánci részt nem írnám le, ez közismert. De a perzsákat azért kicsit részletesebben.
A perzsák a területen valamikor az i. e. X. században jelentek meg mint az egyik iráni nép - őshazájukból, a mai afgán-tadzsik határvidékről terjedtek nyugatra. A mai Irán délnyugati részén telepedtek le először, velük jött több más iráni nép is. Eleinte a perzsák közeli rokonai, a médek voltak a legerősebb iráni nép, de az i. e. VI. századtól a perzsák vették át a vezetést, idővel a médek is beolvadtak közéjük. Az i. e. IV. században a macedónok az egész térséget meghódították. Nagy Sándor halála után itt egy görög állam jött létre, de a lakosság zöme maradt perzsa és más iráni nép. Ez az állam lassan csökkent területileg, a keleti részeken kialakult egy új önálló perzsa állam, a Pártus Birodalom - a pártusok szintén egy iráni nép. Ez meghódította a volt-macedón részek nagy hányadát, folyamatos harcban Rómával. A i. sz. III. századtól ez lett az Iráni Birodalom, immár pártus helyett perzsa nyelvvel, ez tartott egészen a muszlim hódításig - a VII. sz-ig létezett, amikor az Arab Kalifátus része lett.
Perzsia persze később visszaállt, a XVI. századtól ismét lett egységes Perzsia, s máig van. A perzsák sikeresen kihasználták a XIII. századtól kezdődő mongol uralom meggyengülését, mely azonban azt a szerepet is eljátszotta, hogy a terület sose lett arabosítva, sőt a perzsa kultúra erősödött. Ezt az a vallási jelenség is erősítette, hogy a perzsák zöme az iszlám siíta ágát választotta, szemben az arab világban többségi szunni ággal.
A lényeg: kb. 600 éven át folytak a harcok Róma és Perzsia között, egyszer az egyik győzött, másszor a másik.
Maurikiosz római császár (582-602) 591-ben sikeresen legyőzi Perzsiát, de felismeri, hogy Perzsiára szükség van, ne keletkezzen a területen hatalmi vákuum, így szövetségesi kapcsolatokat épít ki Perzsiával. A császár célja a keleti határa biztosítása volt, hogy a Balkánon vissza tudja szorítani a benyomuló avarokat és szlávokat - ez sikeres is lett.
Azonban puccs - Phókasz (Fokasz) vezetésével - megdöntötte Maurikiosz hatalmát, a császárt megölték, ami után a perzsák támadtak, hiszen a velük szövetséges császár már nem volt hatalmon. 26 éven keresztül háború folyt a két birodalom között, s amikor 628-ban a háború véget ért, nagyjából döntetlen lett az eredmény, viszont ez idő alatt Perzsia ereje szinte teljesen elszállt, de Bizánc is jelentősen meggyengült.
Mindez lehetővé tette, hogy a 633-ban megalakult Arab Kalifátus alig pár év alatt meghódítsa egész Perzsiát, de Bizánctól is örökre elhódítsa észak-afrikai és közel-keleti tartományait.
Ha nem lett volna a 602-es puccs, sose tört volna ki a 602-628-as bizánci-perzsa háború, s az arabok nem lettek volna képesek mindarra a hódításra, melyet véghez vittek. Ez az alternatív történelmi logika alapja.
A nyilvánvaló következményeket leszámítva - lásd, nincsenek ma arabok Észak-Afrikában és a Közel-Keleten, valamint Irán és Közép-Ázsia nem muszlim - sok más érdekes következmény is lett volna, többek között:
De a történelmi valóság ez:
18-éves multikarrierem alatt sok szokással találkoztam. Ezek egyike a dolgozók megajándékozása filléres dolgokkal az év végén.
A legtöbb helyen tulajdonképpen megalázzák a dolgozókat. Azt adják oda, ami megmaradt a promóciós anyagokból, lásd falinaptárak, noteszek, tollak, kitűzők, s társai. A mai digitális korban mindez jellemzően teljesen felesleges.
Sokszor a legszívesebben azonnal kidobnám az ajándékokat a kukába, ezt csak erkölcsi okokból nem teszem soha: hiszek abban, hogy a tárgyakban van lélekszikra, így a tárgyakon tett bosszú helytelen cselekedet.
Ennél jobb, amikor a cég termékéből adnak. A Coca-Colánál ez volt divatban - ott 2015 áprilisa és 2017 májusa között dolgoztam, a szófiai közép- és kelet-európai központban, a "bejövő fizetések" osztályon, annak magyar részlegén -, szóval minden év végén adtak 2 üveg alkoholt, valamint 12 nagy műanyag üveg alkoholmentes italt (a Coca-Colának van alkohol iparága is, bár minimális a fő szénsavas iparághoz képest, sőt van egyes országokban még tejipari érdekeltség is, bár Magyarországon csak a szénsavas ital, az ásványvíz és a gyümölcslé iparág van jelen).
Tavaly év végén nagyon meglepődtem. Az első eset, hogy ténylegesen használható ajándékot adtak. Ráadásul nem kellett cipekedni se, mindenkinek kiküldték futárral. A csomag tartalma:
Máig nem értem: hogyan lehet, hogy használható ajándékot ad egy multicég... Véletlenül bekerült a józan ész a HR részlegre!
Index címlapja, rákattintottam, csak mert azt mondja "nehéz kvíz":
3 perc alatt kész, eredmény: 10/10.
Amiből nem azt a következtetést vonom le, hogy kivételesek a magyar történelmi ismereteim. Hanem azt, hogy az átlagszint erősen lezuhant.
Egyébként bevallom, az egyik kérdésre - "I. Lipót miért kapta a Teveszájú elnevezést?" - nem tudtam a választ, de kitalálható volt a lehetőségből, hogy mi a helyes válasz.
Hozzáteszem: én összesen 3 évet tanultam iskolában magyar történelmet - 1977-1980 -, azaz az átlagnál jóval kisebb a kitettségem a magyar történelem oktatásának.
Szóval vagy én vagyok nagyon művelt vagy az átlagszint csúnyán bezuhant - én az utóbbira fogadnék. Szerintem tudásszintem e témában közepes.
Libeeró Miklós - más nevén: Brrrrr Miklós - távozik a közéletből.
Remélhetőleg azért, mert megbánta kereszténygyalázó rombolását, melyet évek óta fáradhatatlanul művel.
A neves antiferencista katolikus pap itt elég jól vázolja, pedig itt csak Libeeró működésének egy elemét veszi elő:
Valójában az antifa hőbörgés nem más, mint a nyugtamajmolás egyik mellékterméke.
A "szikrázók", "lángolók", s más debilek megtudták, hogy nyugaton nagy divat antifának lenni, s ennek fontos része, hogy ártatlan embereket terrorizálnak az közterületen, bedrogozva rongálnak, vörös zászlóval a kézben üvöltenek. Mivel ők is "progresszívek", így eldöntötték, ők is követik a divatot.
Ugyanaz a mentalitás, amely a BLM-hisztéria csúcspontján, 2020 tavaszán egyes magyar progresszíveket arra vitt, hogy Budapesten tüntetést tartsanak a BLM nevében! Miközben egyrészt Magyarországon nincs rabszolga múlt, alig van néger, s még soha senki se számolt be négerek elleni rasszista alapú rendőri erőszakról. De kellett a tünti, mert most ez a divat. Persze az egész nevetségességbe fulladt, még a progresszív törzstüntizők zöme is annyira abszurdnak tartotta az egészet, hogy alig 20-25 fő jelent meg.
Az antifák is ilyesmi. Csak hát, bár a "fasizmus" elleni harc mélyen benne van a ballib szellemiségben - hiszen mindenki fasiszta, aki nem ballib! -, azért a ballibek 99+ %-a se gondolja, hogy erőszakos tüntetéseket kellene szervezni és azokon részt venni.
Így a tenni akaró, tettvágyban szikrázó, drogozástól pirosló arcúak nehéz helyzettel szembesülnek: nincs kritikus tömeg. Most már a CEU sincs helyben, mely eddig delegálni tudott embereket, ma már mind az "egyetem" bécsi k(r)ampuszán vannak.
Így külföldről kell importálni aktivistákat. A Norvégiai Köztársaság Alapja szerencsére biztosít pénzt. Szerintem a "nácik" egy része is importált statiszta.
Fontos persze előtte a médiakampány, azt a látszatot kell valahogy kelteni, mintha mindez fontos lenne. Pedig nem az, ez csak bábjáték Soros gazda utazó cirkuszában.
Orbán Viktor hírneve Bulgáriában rendkívül magas. Ha Bulgáriában indulna választáson, többet kapna, mint amennyit Magyarországon kap. Szerintem simán meglenne a 60 % is.
A bolgár baloldal egyértelműen szereti őt, mind a radikálisak, mind a mérsékeltek, esetleg egyesek annyit tesznek hozzá, hogy "nem mindenben osztom álláspontját, de ő egy pozitív jobboldali, s nem olyan, mint az átlag jobbos". A bolgár jobboldalon kicsit kisebb a kedvelés-indexe, a nagyon euroatlantista jobbosok nem szeretik őt oroszbarátsága miatt, de így is, a jobboldaliak nagyobb része orbánista. Még az oroszellenesek egy része is megjegyzi "nem tetszik az oroszbarátsága, de elismerendő, hogy védi országa érdekeit".
Van azonban egy pont, amiben senki se ért egyet Orbánnal. Ez a macedónkérdés.
A mai Észak-Macedónia politikai képe úgy képzelhető el, nagyon leegyszerűsítve, hogy van 3 tábor:
Orbán balkáni-jugoszláv politikája meg úgy alakult, hogy a szerbekkel alakította ki a legjobb kapcsolatot. Márpedig az észak-macedóniai VMRO szerbbarát. Ennek oka leginkább történelmi: tulajdonképpen a második - kommunista - Jugoszlávia volt az a keret, melyben hivatalos szinten volt támogatva a macedón nacionalizmus, ma ez abban is látható, hogy Titónak a legtöbb szobra és emlékműve az egész volt Jugoszláviában éppen Észak-Macedóniában maradt meg.
Ráadásul a legjobb kapcsolat Magyarország és Észak-Macedónia között éppen akkor lett, amikor a miniszterelnök a VMRO akkori elnöke, Nikola Gruevszki volt, márpedig Gruevszki az egyik legradikálisabb a bolgár-kérdésben, azaz nem hajlandó kompromisszumra a bolgárokkal a két ország közti történelmi és nyelvi vitában, ő radikális macedón nacionalista álláspontot foglal el.
Máig az a kép tehát, hogy Észak-Macedóniában Orbán azokat támogatja, akik bolgár szemszögből a legkellemetlenebbek. Most is az van, hogy az észak-macedón médiák egy része magyar kézben van, s ezek mind VMRO-hívek.
Innen az egész helyzet.
Itt a bolgár VMRO volt EP-képviselője egy egyetemi konferencián beszél Orbánról, hogy "a barátunk, de nem ebben" - természetesen van bolgár VMRO is, ez persze bolgár nacionalista, s az észak-macedóniai VMRO esküdt ellensége jelenleg, bár egy időben, amikor az észak-macedóniai VMRO mérsékeltebb volt az ottani bolgár-kérdésben, akkor majdnem rendezett viszonyuk volt:
Aki nem ismeri a balkáni történelmet, annak persze furcsa, hogyan lehet, hogy ugyanazokat a neveket, jelképeket használják egymással ellenséges szervezetek - lásd 2 darab VMRO ugyanazzal a zászlóval -, de itt ez a dolgok rendje. Mindez minden szinten jelen van, még az utcanevekben is.
Ahol jelenleg lakom, a legközelebbi főút Todor Alekszandrov nevét viseli. Íme a cikk róla a macedón, a bolgár, s az angol Wikipédiában:
Mondanom se kell, Szkopjében is fontos főút viseli a nevét.
A kozmopolitizmus is már gond, mert aki mindenhol otthon van, az sehol sincs otthon. Viszont ha ez kombinálódik az elitbuzizmussal, az immár hatalmas baj.
Krasznohorkoló tipikus díszpéldánya ennek a furcsa, de káros fajnak.
Kijelenti, hogy milyen rossz emberek ezek a buta magyarok. Pedig szégyellniük kellene magukat a fogatlanoknak, hiszen "a magyar történelem csak vereségekből áll". A fő probléma szerinte az, hogy nem elég, hogy a fogatlanok léteznek, de még jogaik is vannak - ez így nácizmust fog okozni!
Vicceskedni is próbál a makákó, megjegyzi, hogy nincs értelme Trianonról beszélni, mert "Trianon csak egy kastély Franciaországban".
Orbán nagy érdeme, hogy az ilyen Krasznohorkoló-félék már nem akarnokoskodnak Magyarországon. Hanem kénytelenek Berlinben bérretegni.
Napjaink lázas vitakérdése Bulgáriában az euró bevezetésének kérdése.
Ugyanis Bulgária gyakorlatilag teljesítette a bevezetés formális követelményeit:
A vicces, hogy mind a két tábor, az európártiak és az euróellenesek is fantasztikusnál fantasztikusabb érveket hoznak fel.
Az ellenzők szerint a belépés után a bolgárok fogják fizetni az olasz, spanyol, görög, portugál államadósságot. A pártolók szerint viszont be fog köszönteni a paradicsom.
Én alapvetően semleges vagyok a kérdésben. Bulgária pénzügyileg nem független már 1997 óta, amikor rögzítve lett a bolgár leva, szóval tulajdonképpen a kérdés lényegtelen.
A kamuszakemberek megszólalnak. Fájó marhaságokat mondanak.
Az egyik példa persze Puzsér:
Elmondja: a kezdő is tudja, hogy az "our" ejtése nem "áur". Persze óvatos, nem mondja el, hogy mi a helyes ejtés. Sejtem, hogy fogalma sincs, így inkább nem kockáztat.
Pedig éppenhogy erősen közelít a helyeshez az "áur" ejtés!
Az angol egyik jellemzője, hogy sok szó esetében létezik egy "kiművelt" és a egy "köznapi" ejtés is, az utóbbi jellemzően rövidebb, egyszerűbb. Az "our" esetében a kiművelt ejtés 2 szótagot ejt, a köznapi 1-et.
Magyar betűkkel - hogy ne bonyolítsam IPA-jelekkel most - a szabványos brit ejtés "áuö" vagy "á", míg a szabványos amerikai meg "áuör" vagy "ár". (A brit és az amerikai angol között több eltérés van, ezek egyike az "r" kezelése: az amerikaiak rendesen ejtik, a britek nem vagy csak alig. Az ausztrál, a dél-afrikai és az új-zélandi angol a brithez közelít, az ír és a skót meg az amerikaihoz. Nyelvtörténetileg persze az "amerikai" az eredeti, az "r" elvesztése későbbi angliai jelenség.)
Természetesen az "áu" kettőshangzó, nem két magánhangzó - de gyakorlatilag egyetlen magyar se ejt angolul kettőshangzókat, ez magyar hatás: magyarul a kettőshangzó "parasztosnak" számít, az irodalmi magyarban nincs egyetlen kettőshangzó se, az idegen eredetű szavakban is a magyarok vagy két magánhangzót ejtenek vagy redukálnak egyre, lásd mondjuk az "Európa" szóban.
Szóval lehet azt mondani, miért nem ejt Deutsch kettőshangzót, dehát én eddig csak Szíjjártót hallottam korrekt angol kettőshangzókat ejteni.
Deutsch számára tanács:
Meghallgattam több magyar politikust is angolul, Szíjjártót leszámítva egyik se ejtette helyesen. S Szíjjártó esetében is azonnal hallható, az angol nem az anyanyelve.
A várakozás ellenére, úgy néz ki, nem lesz hamarosan béke Ukrajnában.
Kósza hírek szerint Trump teljes kivonulást ígért Putyinnak, cserébe egyetlen dolgot kért: a kínai-orosz szövetség jegelését. S Putyin nemet mondott. Pedig az ajánlat extrém volt:
Miért mondott nemet Putyin? Mert Oroszország célja nem területszerzés, nem a területszerzés nemzetközi jogi elismertetése. NATO-flotta Odesszában biztosan nem fér bele az orosz elképzelésekbe. Kínával pedig öngyilkosság lenne rosszban lenni pár volt ukrán terület miatt.
Valójában még a Krímet is Ukrajnában hagyta volna Oroszország, ha cserébe semleges Ukrajna maradt volna. De egy kisebb Ukrajna NATO-tagsága se fogadható el Oroszország számára.
Szóval úgy néz ki, a háború megy tovább. Trump azt szeretné, ha az amerikai pénzügyi támogatás helyét átvenné az EU.
A tárgyalások meg mennek tovább. Alapvetően Trump számára nem prioritás az ukrán kérdés, így bármikor lehet új megállapodás.
Gyurcsány össze akar fogdosni. Már megint.
S megint a szokásos módon: kimegy 800 tüntiző, majd kikiáltják a "köztársaságot", aztán másfél órát ácsorognak és hazamennek.
Pedig New Yorkból leszóltak: tessék nyugdíjba menni, most nem "szociáldemokrata köztársaság" lesz, hanem "européer nemzeti-konzervatívizmus".
Szerintem ha Gyurcsány továbbra se ért Soros gazda jó szavából, hamarosan akad pár "független" oknyomozó, aki "kideríti", hogy Gyurcsány korrupt, Gyurcsányné meg pedofileket bújtat brüsszeli irodájában!