Rendkívül vicces: volt MSZMP-tagokkal szövetkezve kritizálni, hogy az ellenfélben vannak volt MSZMP-tagok. Ráadásul a "kommunista" szót az MSZMP-tag szinonímájaként használni, sértésként, miközben a szövetségeseid közt vannak kommunisták.

Dehát ennyi a Momentum értelmi szintje. Persze a szónokló hülyegyerek eleve a kommunizmus bukása után született, szóval fogalma sincs az egészről, olvasni meg nem olvasott semmit - ez azért enyhítő körülmény.

A gond az, hogy egyre több az olyan, akinek nincs értelmezhető emléke a kommunista rendszerről.

Ez minden volt kommunista országban így van. Bulgáriában számtalanszor tapasztaltam. S mivel a legtöbb esetben munkahelyeimen szinte minden kolléga fiatalabb nálam - a kólcenteres üzletágban a huszonéves nemzedék alkotja a munkaerő 80+ %-át -, rendszeresen engem kérdeznek a múltról.

Jellemzően mindenki röhejes túlzásokban hisz. Vannak akik túl pozitívan látják a volt rendszert, annak csak a kellemes vonásait említik - a legjellemzőbb 3: olcsó volt a kultúra, nem volt munkanélküliség, az állam adott lakást a fiataloknak -, nem említve egy negatívumot se.

A többség viszont túl negatívan értékeli a volt rendszert. Sokszor teljesen fals módon, lásd, akkoriban a fiatalok egyenruhában meneteltek, nem volt szabad szórakozniuk. A kedvencem: csak vanília és csoki fagylalt volt kapható, a többit a komcsik betiltották, s még e kettőből se lehetett választani, mert a fagylaltos - aki persze az Állambiztonság informátora volt kötelezően - mindig keverve adta. Amikor egyszer egy ilyen "emlékezőnek" elmondtam, tény, nem volt akkor 50 különböző ízű fagylalt, de azért volt pár féle, pl. puncs, citrom, menta, karamell, s szabadon lehetett ízt választani, meg lettem gyanúsítva, hogy én védem a gulág-lágereket.

Ez a Butuscsér Ferike is valami ilyesmi.

Eleve az MSZMP-tagok döntő többsége sose volt kommunista. Egyszerűen kötelező volt bellépni egy csomó területen, s a párttagság semmilyen valós elköteleződést nem jelentett.

Az öncenzúra azt jelenti: nem mondjuk ki azt, amit szeretnénk, mert érezzük, mondandónk elfogadhatatlan a köz számára.

Alapszinten, széles értelemben, még az udvariasság is öncenzúra, hiszen sokszor hazudunk csak illemből.

Persze a szót érdemesebb szűken értelmezni, azaz kivéve belőle minden normál társadalmi együttélési norma miatti önvisszafogást.

A liberális eszme trükkje: minden ellenvéleményt, nem liberális megszólalást átteni a széles értelemben vett kategóriába. Azaz a nem liberális vélemény nem egyszerűen más, esetleg hibás vélemény, hanem egyenesen modortalanság, illemtelenség. Így az ilyen vélemények elnyomása nem is a szólásszabadság sértése, hanem szimplán a szellemi higiénia megőrzése.

Így pl. a homofób kijelentések elnyomása már nem a más vélemény üldözése, hanem csak a kulturált légkör őrzése. Pl. azt mondani, hogy "a házasság ellenkező neműek számára lett kitalálva" immár nem szimplán helytelen vélemény, hanem szalonképtelen, civilizálatlan állítás. Az ilyet pedig nyilván nem szabad engedni, hiszen a köpködést is tiltjuk az utcán, s senki se mondja, hogy a köpködés tiltása a szabadság elnyomása lenne.

Volt Angliában egy vicc a 40-es években a kommunistákról.

Ül 3 kommunista a kávéházban (mert a kommunisták sose munkások, sose dolgoznak, jellemzően kávéházban naplopó értelmiségiek).

Éppen beszélgetnek. A pártvonal szerint természetesen. Mindenki elmondja, mindenben egyetért a Párt határozataival.

Aztán egyikük kimegy a vécére.

Amikor visszatér, megdöbbenve látja, 2 elvtársa az ellenkezőjét mondja, mint amit 5 perce.

Ugyanis időközben megváltozott a pártvonal.

Na, valami ilyen élménye lehetett a bulváríró Stephen Kingnek.

Nem követte rendesen a pártvonalat. Ő még a tegnapi feminista ukázok szerint mondott véleményt, melyek kimondták: a nőknek mindig igazuk van, az abortusz pedig nagyszerű, vidám dolog, s természetesen alapjog. Ennek szellében King elmondta: az abortuszt a csúnya férfiak tiltják, s azért, mert őket nem érinti, bezzeg ha érintené őket, akkor senki se lenne abortuszellenes.

King bácsi nagy hibát követett el, nem olvasta el a mai ukázokat. A pártvonal pedig tegnap óta megváltozott: ma már a férfiakat is érinti az abortusz, hiszen semmi akadálya, hogy férfiak teherbe eshessenek. A tegnapi feminizmus ma már elnyomó ideológiának számít, mert felváltotta őt a genderizmus! Olyat ma már csak megveszekedett fasiszták állítanak, hogy férfiak nem szülhetnek.

Így lett rendes progresszív harcosból a neves bulváríró Ku-Klux-Klan szimpatizáns.

A normálisok körében fel szokott merülni ilyenkor: mi a teendő, az aberráltak belső vitáival kapcsolatban mi a helyes álláspont? Alapvetően 2 verzió van:

• védjük a kisebb rosszat, azaz álljunk ki a kevésbé libbantak mellett,
• kívülről halkan röhögjünk.

Természetesen az utóbbi a helyes: szerintem kifejezetten kellemes dolog, amikor a libbantak egymást ütik. S nagy hiba lenne közülük legitimálni a picit kevésbé elmebetegeket, ez csak az elmebetegségnek segítene.

A szélsőjobb sajnálatos sajátossága, hogy amikor nincs népszerűsége, marhaságokkal hergel.

A már szélsőjobbossá lett alkotmányos ellenállók eddig is sok marhaságot mondtak. Lásd pl., hogy ha a lakosság 1 %-a összegyűl egy tüntetésen, akkor a hatalom elveszti legitimítását, s ilyenkor az ENSZ ideiglenes kormány nevez ki. Meg, hogy Magyarország egy "magánállam", s cégként van bejegyezve a New York-i tőzsdén.

Azért mondom, hogy "szélsőjobbossá lett", mert eredetileg ez az "alkotmányos ellenállás" kifejezetten SZDSZ-közeli volt. Személyesen emlékszem a kezdetekre, ez 2011-ben volt, egy kifejezett SZDSZ-buzgó blogger, aki magát alkotmányjogásznak hallucinálta, kezdte el az egészet, mégpedig a NOL Blog hasábjain. Aztán persze az SZDSZ-es jogászok hamar leintették őt, így később maga az ötletgazda is átment szélsőjobbosba. Ma már az alkotmányos ellenállók leginkább a Szent Turul szárnyai alatt zsidózva orbánoznak.

A legsikeresebb alkotmányos ellenálló egy kamionsofőr egyébként, ő még egy 20-ezres tüntetést is meg tudott szervezni egyszer. Azóta a népszerűsége meredeken zuhant, így kénytelen új marhaságokat terjeszteni.

A legfrissebb: a társasházi törvény változása Zorbán és a zsidók trükkje, hogy elvegyék az emberektől lakásukat. Az elmélet - persze zsidózásmentes verzióban - elterjedt ballib rajongói körökben is. Még a HVG is kénytelen volt cikket szentelni a témának. A HVG törzskommentelői fanyalogtak is a cikken: biztos Zorbán megvette a lapot kilóra, ezért minősíti a HVG az egészet alaptalan rémhírnek.

Ami érdekes: az első bolgár sikeres szélsőjobb párt - a Támadás Párt - népszerűségének esése idején hasonló dolgot találtak ki. Persze zsidózás nélkül, a bolgár történelem más, mint a magyar, a zsidó tematika marginális, így antiszemitizmussal nem lehet semmit elérni. De a szöveg: aki részt vesz az államilag támogatott társasházi lakóház-szanálási programban, az a szerződés aláírásával átadja lakása tulajdonjogát az EU-nak.

A 2-án megválasztott parlament első ülése 12-én.

Vicces pillanat: az eskületétel. Ami után jön a bolgár és az európai himnusz.

Az Újjszületés párt képviselői leültek a bolgár himnusz után, így ültek az európai himnusz alatt.

Közérdeklődésre egy hétköznapi leírás a bulgáriai árakról.

Kiválasztottam a 12 legnépszerűbb terméket bolgár szemmel. Az árakat euróra számoltam át, nem forintra, mert a forint-euró árfolyam folyton változik, míg a leva-euró rögzített.

Könnyű dolgom van, mert ritkán járok boltba. Rendesen interneten rendelek, szóval csak a megszokott internetes szolgáltatóm oldaláról kell kimásolnom a képeket.

Igyekeztem nem választani se túl rossz, se túl jó minőséget, hanem jó közepeset, mellőzve viszont a termékutánzatokat, azaz ez mind igazi termék. Ahogy akciós árú terméket se választottam.

A bolgár szegénységkép az, hogy akinek nincs legalább étkezésenként egy szelet kenyere, ahhoz pár olajbogyó, szelet paradicsom, s kis szelet fetesajt, majd legalább fél doboznyi joghurt, az éhezik. Továbbá legalább hetvégén tudjon meleg ételt enni: legalább főtt krumplit valami fasírttal.

A spanyol baloldal hülyeségéről már írtam, íme újabb elem.

Eddig csak nemlétező szavak kitalálásával foglalkoztak a progresszívek, most már a nyelvtant is kezdik támadni.

A cél az úgynevezett genderinkluzívitás elérése. A "baj" a spanyol nyelvvel:

• egyrészt több esetben különbséget tesz hímnem és nőnem között,
• másrészt sok esetben a hímnemű alak az általános alak, azaz jelenti egyben a hím- és nőnemet is.

Szerencsére az igékkel nincs gond, a spanyolban az igéknek nincs neműk.

A melléknevek egy része viszont két alakkal rendelkezik, pl. rojo/roja, jelentése piros, az előbbi a hímnem, az utóbbi a nőnem, ugyanez a blanco/blanca - fehér - vagy a negro/negra - fekete - szó is, s még több száz meléknév, bár sok spanyol melléknév meg egyalakú, pl. verde - zöld -, vagy azul - kék - az egyszerre hím- és nőnem . A progresszívisták szerint ez addig nem gond, míg tárgyra vonatkozik. Bár nem értem miért nem gond progresszív szemszögből, hogy egyes főnevek önhatalmúlag hímneműek, de gondolom, ez majd csak a haladás következő szakasza lesz, hisz nyilvánvalóan felháborító, hogy pl. az "ejército" - hadsereg - szó hímnemű, ezzel azt a látszatot keltve, hogy a fegyveres harc a férfiak előjoga!

De most még nem itt tart a küzdelem. Egyelőre az emberekre utaló szavak vannak elővéve. Hiszen micsoda dolog, hogy pl. a "niños" szó egyszerre jelenti azt, hogy "gyerekek" és azt, hogy "kisfiúk", miközben a nőnemű verzió, a "niñas" csak "kislányok" jelentéssel bír. Továbbá mi van azokkal a kiskorú emberekkel, akik nem szeretnék magukat se fiúnak, se lánynak meghatározni, hanem valamely további 40-80 nem valamelyikéhez tartoznak?

Persze gyorsan meg lett alkotva a megoldás. Ahol a főnév/melléknév kétalakú, s ez az -o/-a végződésben jelentkezik, ott a sose létezett -e végződés alkalmazandó. Azaz pl. "niños blancos" - fehér gyerekek, fehér kisfiúk - vagy "niñas blancas" - fehér kislányok - helyett "niñes blanques"! (Aki nem ismeri a spanyolt: itt a "c"-ből "qu" azért lesz, mert ez a spanyol helyesírás előírása, "c" csak a, o, u előtt lehet a magánhangzók közül, ha "k" hangértékű, ez csak az írásalak, ejtésben c = qu, azaz nem ahogy sajnos elterjedt a magyar médiákban, ahol pl. a spanyol que "kve" vagy "kue" alakban van ejtve.) Ez a gendersemleges többesszám, további használható minden nem hagyományos neműekre is.

De ez nem elég, mert pech, de a spanyol névelőknek is van nemük. Van el és la, többesszámban meg los és las. Sőt van lo is, ez a semlegesnemű ő, de ez csak absztrakt tárgyakra, fogalmakra használható. Nosza ki lett találva a le, les alak is, mint gendersemleges egyes- és többesszám. Szóval maradva az előzőnél: "les niñes blanques".

Még nagyobb baj a személyes névmások. Az ő az vagy él vagy ella, az ők pedig vagy ellos vagy ellas, ismét hím vagy- nőnem. Van itt is ello, semlegesnemű ő, de megint csak absztrakt fogalmakra. Nem gond, lett hát elle és elles!

Sajnos a spanyol "mi" is nemfüggő, nosostros és nosotras, dehát így megy a korábbi recept: "nosotres". A spanyol "ti" esete ugyanez, de ez szerencsére Latin-Amerikát nem érinti, a spanyol nyelvterületen csak Spanyolországban van többes szám 2. személy.

A magázás nem gond, itt eleve egyalakú a névmás. Eleve a magázást a spanyol progresszívek igyekeznek tiltani.

A "forradalom" itt jelenleg áll. Nem lehet kitalálni tárgy- és részesesetet a személyes névmásoknak! Az "őt" ugyanis lo vagy la, az "őket" los vagy las, a "neki"/"nekik" meg le vagy les. Azaz nem lehet a magától adódó le/les alakot használni tárgyesetre, mert az már használatban van részes esetre. Plusz még egy baj: a spanyolországi középső és északi nyelvjárásokban - azaz Madridban is - ma is használatos a le alak hímnemben tárgyesetben.

Szóval objektív akadály van a forradalom útjában.

Szerencsére a spanyol progresszívek nem túl műveltek, így pl. a mutató névnmások fejezetet már nem olvasták el a nyelvtan könyvben. Mert ott aztán kemény meglepetés érné őket, egyes kétalakú szavaknál nem -o/-a a váltakozás, hanem -e/-a, azaz nincs mód e-síteni gendersemlegesen. Pl. a spanyol "ez" az este vagy esta, nem szerint. Nem lennék a progresszív nyelvreformerek helyében!

Most tehát a fent leírtak erőltetése megy, nem sok sikerrel. Az átlagember röhög ezen, még a baloldali érzelműek nagy része is. Olyan progresszívista vélemény is akad bőven, hogy a nyelverőszakolás látszattevékenység, s valójában a "jobboldalt" segíti azzal, hogy nevetségessé teszi a progresszíveket. Az egyébként nagy spanyolországi bal-jobb ellentét ellenére, mely nagyrészt kulturálissá vált mára. A másik két spanyolnyelvű ország, ahol szintén létezik erős bal-jobb harc Argentína és Chile. De ott se túl sikeres a nyelvreform.

Chilében a bal és jobb gyakorlatilag a volt Pinochet-ellenes és Pinochet-párti tábor kultúrharca. Amióta tavaly átvette a hatalmat a baloldal, s az új elnök az anarchokommunista Gabriel Boric lett, nagy erőkkel megkezdődött a felzárkózás a spanyolországi baloldalhoz a nyelvreform ügyében.

A napokban kiadott egy felhívást a chilei Szociális Minisztérium Gyermekügyi Államtitkársága, ebben felszólít a helyes nyelvhasználatra:

Az egyik ellenzéki, nyíltan Pinochet-párti chilei ellenzéki közíró erre azt írta: "A progresszívizmus gyógyíthatatlan mentális betegség, rendkívül ragályos, még azok számára is, akik az ellenfelei. A betegség egyik leggyakoribb tünete az úgynevezett befogadó nyelv."

Egyébként baromira utálom Pinochetet, de hát ebben konkrétan igaza van kései híveinek.

S persze a szakmai körök is ellenzik az egészet, teljesen politikamentesen is. A RAE - a spanyol nyelv fő testülete, a Spanyol Királyi Akadémia, melyet minden spanyol nyelvű ország elismer legfőbb nyelvi tekintélynek - tavaly azt nyilatkozta: a gendersemlegesség és a befogadó nyelvezet teljesen idegen a spanyol nyelv nyelvtani rendszerétől és hagyományától.

Szerintem a magyar progresszívek átkozódnak, hogy a magyarban - mint minden uráli-altáji nyelvben - nem létezik a nyelvtani nem fogalma, így nincs mi ellen harcolni!

A progresszívek érve: a nyelv változik. Ez persze igaz, ez alapvető nyelvészeti tény, csak a holt nyelv nem változik. S az is változik mi a helyes nyelvhasználat. Igaz, hiszen ami ma helyesnek számít, az 100 éve helytelennek számított. De minden változás demokratikus, a beszélők többsége dönt. Olyan nincs, hogy valaki fentről dönt. Mert ehhez egyszerűen nem alkalmazkodnak az emberek.

Annyira tipikus, hogy érdemes megemlíteni.

A Mérce nevű ballib média szerint a lázadás azt jelenti: pénzt adunk nekik.

Persze nem egyedi magyar jelenség. A nemzetközi baloldalon ez a szokás.

A spanyol névhagyomány magyar szemmel kissé furcsa.

Egyrészt a nők nem váltanak nevet soha házasságkor. Ez ősi szokás. Egyedül a főnemesség körében volt szokás utalni a férjre, de ebben az esetben is csak "de" + férj vezetékneve alakkal, azaz sose az eredeti vezetéknév helyett. De még a legfelsőbb körökben se volt ez kötelező, lásd Franco 36 éven keresztül tartó diktatúrája során a felesége sose viselte a férje nevét, még "de +" alakban se.

Ma is így van Spanyolországban, nevet változtatni csak államfői rendelettel lehet, s minden engedélyezett esetet közzétesznek a közlönyben.

Alapvetően a fő elv: az ember a nevét születésekor kapja, semmi ok nincs ezt megváltoztatni.

Továbbá minden embernek 2 vezetékneve van: az első apja első vezetékneve, a második pedig anyja első vezetékneve.

Így a normál spanyol név: 1 vagy több keresztnév + 2 vezetéknév. Pl. Fidel Alejandro Castro Ruz - a "Fidel Alejandro" két keresztnév, a "Castro" az apa első vezetékneve, a "Ruz" az anya első vezetékneve.

Castróék 1959-es hatalomra kerülése után - a kommunista országokhoz képest szokatlan módon - nem változtattak a jelképes dolgokon, se az ország neve nem változott, se a zászló, se a címer, se a himnusz. A a kubai zászlón/címeren lévő ötágú csillag nem kommunista jelkép, hanem XIX. századi szabadkőműves jelkép. Volt ugyan egy forradalmi zászló is kitalálva Castróék által, de ezt csak másodlagosan használják, sose a nemzeti lobogó helyett.

Szóval a névhasználatban se történt változtatás, matadt a régi spanyol hagyomány. Az egyetlen reform: a nevek "felszabadítása", azaz már nem csak keresztény keresztnevek lehettek, hanem bármi.

Ezzel be is indult a kubaiak fantáziája. Egyrészt jöttek a híres filmekből vett nevek. Aztán a politikailag motivált nevek, pl. a vietnámi hábori alatt sok kubai a "Hanoi" nevet adta gyerekének. Továbbá a bármilyen élmény alapján álló nevek, nekem volt egy Csajkovszkij nevű kubai ismerősöm, a szülők nagyon szerették Csajkovszkij zenéjét, így a gyereknek a "Csajkovszkij" (Chaikovski) nevet adták mint keresztnevet. Ennél csak a teljesen fantázianevek bizarrabbak. Kedvencem a Yotuel név, ez magyarul Énteő lenne.

Nemrég találkoztam a csúcsnévvel. Egy kubai filozófia professzor cikkét olvastam. Aztán rápillantottam a nevére: "Marxlenin Pérez Valdés". S nem, ez nem álnév, ez a valódi neve. Utána is olvastam ki ez: szóval ez egy harmincas csaj, ráadásul Fidel Castro egyik unokájának a felesége.

Fidelnek összesen 10 gyereke volt. 1 az első feleségétől, 5 a második feleségétől (özvegyétől), s 4 bizonytalan: 2 biztosan a két feleség közt lett, még 2 pedig nem megerősített. A legnagyobb fia az első feleségétől lett, akitől még a hatalomra kerülés előtt elvált, aztán a feleség volt férje hatalomra jutása után kivándorolt az USA-ba gyerekestül. Ez a gyerek aztán kamaszkorában Kubába látogatott apjához a 60-as évek közepén, majd váratlanul ott maradt. Apja aztán kiküldte őt a Szovjetunióba atomfizikát tanulni. A kis Fidel - mert a gyerek is Fidel volt - komoly tudományos karriert futott be, végül hazament és a kubai atomenergenetika főembere volt. Aztán a 80-as években a kis Fidel azt hitte, apja egyenrangú partnere, s valamiben összeveszett a nagy Fidellel, ennek eredményeképpen apja leváltotta őt. Végül csak a 2010-es években békültek ki. Apja halála után súlyos depresszióba esett, végül 2018-ban öngyilkos lett.

Szóval a kis Fidel orosz feleségétől született az említett ember, aki az említett Marxlenin nevű professzornő férje.

A ballib kommenteket olvasva íme megállapítottam a 3 leggyakoribb mesefigurát.

A kiábrándult jobboldali. Csecsemő kora óta antikommunista, utálta a Kádár-rendszert, mindig polgári Magyarországot akart. Lelkesen csápolt Zorbánnak, de aztán Zorbán becsapta őt, mert keleti autokráciát épített ki polgári állam helyett. Azóta ezért a DK tagja.

A keresztény ateista. Kádár alatt buzgó keresztény volt, állandóan misére járt (rendszeresen bérmálkozott), hittanra is járt gyerekként, ugyanis Kádár alatt teljes vallásszabadság volt, nem mint most, amikor üldözik az igazikeresztény Iványit. Aztán azonban látta, hogy a papok pedofilok, s mind Zorbán mellett kampányol. Ettől megrendült hite Istenben, így ma már meggyőződéses ateista. De most is hisz Krisztus krisztálytisztán balliberális üzenetében.

Az igazi tehetség. Mindegy mit csinál, nem is kell tudni mit. Egyetlen ismérve: mindig kiáll a ballib agytröszt mellett. Aki pedig kiáll mellette, az független, tehát ballib, tehát tehetség és szakértő.

Az utóbbi sajnos tényleg létezik.

Én - sokakkal ellentétben - örülök az ilyen híreknek, eseményeknek.

Teljesen logikusnak, sőt helyesnek tartom, hogy Európa kiáll alapértékei mellett. Márpedig a homoklobbi ideológiája alapvető európai érték. S mi se természetesebb, mint hogy az ember kiáll saját értékei mellett, harcol az azok ellen irányuló próbálkozásokkal szemben.

Magyarország nyilván nem tartja be az európai alapértékeket. Ahogy Kelet-Európa nagyobb része se, de Magyarország nyíltabban, mint a többi régiós állam.

Ki kell mondani, az európai értékeket elvetjük, érdekünk Európa összomlása, nem fejlődése.

Természetesen olyan sok helyről vagyok letiltva, hogy egyszerűbb lenne azokat a médiákat sorolni, ahonnan nem tiltottak le.

Régebben ez még zavart, ma már nem. Egyrészt így kevesebb időt pazarolok kommentelésre, több idő marad olvasára, másrészt személyem pozitív értékelésének tekintem a tiltást.

Van viszont egy hardkór letiltós csoport. Ők azt se szeretnék, hogy bizonyos emberek olvashassák őket. A Facebookon ez könnyedén megoldható: létezik olyan funkció, hogy a profilom, oldalam profilja ne legyen látható megjelölt más profilok számára. A YT-on csak régiós letiltás lehetséges.

Van még az IP alapján való tiltás. Ez már nehezebb ügy, az átlag felhasználó nem is tudja hogyan kell csinálni.

Rám persze egyik tiltás se hat, csak kb. 5-10 mp többletidőt igényel. Informatikus már régen nem vagyok, utoljára a Windows 3.1 korában értettem a dolgokhoz magas szinten, ma már csak tapasztalt felhasználói a szintem. De minden tiltás könnyedén leküzdhető.

Egyrészt van a igazi FB-profilom mellett még 4 - négy darab -, teljesen kamu adatokkal. Amíg az ember nem használja nyíltan a kamuprofilt, azt sose veszi észre a FB algoritmusa. Elegendő csak sose lájkolni, sose hozzászólni, s kerülni a nevetségesen hamis adatokat.

Még 2015-ben lett az első kamuprofilom, az ma már nincs meg, mert direkt "elrontottam". Azt még munkához használtam. Egy internetes cégnél dolgoztam, ahol munkaköri feladat volt a céget illegálisan reklámozni. Ez azt jelenti: mintha egyszerű vásárlók dicsérnék a céget. Magyarul: bérkommentelés. Megjegyzem: előbb volt céges bérkommentelés, mint politikai, a pártok a cégektől lesték el ezt a hatékony eszközt.

Szóval nyilván nem adtam a cégnek oda a valódi profilomat, így csináltam egy kamut. Csak erre. Maga a cégvezetés is mondta: senkitől se várják el, hogy valós profilján dolgozzon.

Kamuprofilt csinálni könnyű. Kellenek valósnak tűnő adatok, képek a netről, pár ártatlan poszt, s kész is. Ja, s barátok, a barátmentes profil gyanús. De rendkívül könnyű igazi barátokat szerezni. A trükk: női profilt kell csinálni, érdemes valami viszonylag csinos nős profilképet feltenni (de semmiképpen se durvát, túl szexiset, mert azt mindenki magát hirdető netes prostinak hiszi), majd a kitalált kamu életrajz szerint keresni vadigeneket, s bejelölni őket.

Én pl. a legelső kamuprofilom szerint Mohácson születtem 1987-ben, s a Pécsi Egyetemre jártam főiskolai képzésre 2008-2011 között angol-kommunikáció szakra. Aztán Budapestre költöztem, ahol egy biztosító cégnél helyezkedtem el mint ügyintéző. Közben éltem másfél évig Londonban, de hazaköltöztem, mert nem találtam meg számításomat. Hobbim: a női divat, az erdőjárás, a kosárlabda, s a fitnessz. Plusz vegetáriánus vagyok. A politika nem érdekel egyáltalán, s szingli vagyok. A teljes nevemre már nem emlékszem, csak arra, hogy a keresztnevem Boglárka volt.

Egy óra alatt meglett a profil. Aztán bejelöltem 100 idegent, akinek valamilyen kapcsolata van adatlapja szerint a kamu munkahelyemmel vagy a kamu egyetememmel. 80 férfit és 20 nőt jelöltem be. A nők közül alig 3-4 jelölt vissza, a férfiak közül viszont 50-en!

50-55 ismerős az már jó, sőt hamarosna jöttek az ismerősjelölések nőre vadászó vadidegen férfiaktól. Meg a hülye üzenetek. Így értettem meg, nem jó dolog csinos nőnek lenni, az embert folyamatosan zaklatják erősen elmebeteggyanús alakok.

Aztán amikor kiléptem a cégtől, lebuktattam a profilt. Majd csináltam még párat magáncélra, ezek közül 1 azaz egy bukott le azóta.

Arra használom, hogy ha valaki letilt teljesen, kamuprofilon keresztül nézhessem így is mit tesz közzé.

Az IP-s tiltás meg teljesen gyerekes. Elegendő hozzá az Opera ingyenes VPN-je.

Komoly tiltás esetében - ahol nem a hozzáférőt korlátozzák, hanem a hozzáfértet - meg ott van a Thor böngésző és társai. Pl. amióta tavaly Sorosék letiltattak az EU-ban több orosz médiát, ezeket így kell könnyedén elérni. Pl. az "orosz youtube", a rutube.ru rendesen csak így érhető el, pedig ez fontos média, itt lehet megnézni az ukrajnai háborús videókat liberális cenzúra nélkül.

Szóval mindig vicces, hogy van aki képes ilyen tiltásokat alkalmazni, miközben teljesen hatékonytalanok.

Az persze lehetséges, hogy valaki mindent tilt szinte, csak egy kis kör számára nyitott, de az öngyilkosság minden média számára.

Hatalmas botrány rázta meg a múlt héten a ballib közönséget: gyerekekkel Húsvét-ünnepeltetés történt!

A mezei ballibbantak csak hörögnek, a keményebbek egyenesen gyermekmegrontásról beszélnek. Van aki szerint ez egyenesen bűncselekmény.

A ballib kánon szerint a gyerek szent: nem szabad nevelni se, mert ez befolyásolás. Egyetlen kivétel: a felvilágosítás. Mi számít felvilágosításnak? Minden olyan információ átadása, ami liberális szemszögből pozitív. Pl. a gyerek elvitele homoknapra az teljesen rendben van. Ahogy az iskolai perverzió is teljesen oké. Hiszen ezek nem a papi pedofília részei, hanem a nyitottság eszközei.

S valami fontos: a legnagyobb baj itt nem a fanatikus ballibekkel van, ők csak adják magukat. Az igazi baj azokkal a "mérsékeltekkel" van, akik szerint gyereket ne vigyenek se Húsvétre, se homoknapra.

A jóvátétel egy bizonyos idő elteltével nem jóvátétel, hanem káros és igazságtalan.

Annak idején, 1990-ben ez volt talán az egyetlen kérdés, melyben az SZDSZ-nek igaza volt: igazságtalan a reprivatizáció, mert ártatlanok fizetik meg az árát.

Alapvetően ezért voltak a római jogban már 2500 éve is határidők, elevülési idők. Mert egy bizonyos idő után az igazság öncélú keresése igazságtalanságot okoz.

A bolgár példa a gyakorlatban is igazolta. Bulgáriában a kommunizmus bukása után teljes reprivatizáció volt, mindent visszaadtak az eredeti tulajdonosoknak vagy azok örököseinek. Az eredmény: pár tízezer ember nagyon jól járt, pár millió ártatlan kárán. Gazdasági haszna emellett nulla lett, sőt a mezőgazdaságban kifejezetten károkat okozott mindez: volt egy többéves időszak, amikor a mezőgazdasági földek legnagyobb része üresen állt, mert a régi-új tulajok se megművelni nem akarták a földeket, se eladni, hanem vártak valamilyen csodás áremelkedésre.

Pedig ott csak 50 év telt el. A tulajdon elvétele 1945-1959 között zajlott le, a visszaadás meg 1991-1992-ben.

A néger rabszolgaság esetében ez pedig sokkal hosszabb időszak. Az USA-ban 1865-ben lett betiltva a rabszolgaság, Franciaország esetében már 1848-ban, Anglia 1833-ban, Spanyolország 1811-ben (az akkor Spanyolországhoz tartozó Kuba ez alól akkor mentességet kap, mert a kubai gazdaság összeomlott volna rabszolgaság nélkül, végül Kubában csak 1886-ban lép hatályba a tilalom).

Hozzáteszem: alkapvetően mindig a gyarmatosítás ellen voltam, azaz a rabszolgaság ellen is. Sose osztottam azt a népszerű nézetet, hogy a bölcs liberális Európa segített a rabszolgasággal a gyarmatoknak.

Viszont teljesen abszurd, hogy pl. a mai USA teljes lakossága, melynek 95 %-a nem rendelkezik rabszolgatartó ősökkel, kollektívan bűnössé legyen nyilvánítva, s fizessen annak a kb. 10 %-nak, akinek voltak rabszolga őseik. Anglia esetében még inkább abszurdak ezek az arányok.

Eleve a jóvátátel azt jelenti: az fizet, akinek haszna volt, s nem mindenki.

Különösen vicces az a valós tény, hogy ha már fizetne valaki a rabszolgaságért, akkor nem a rabszolgák leszármazottainak kellene, hanem azoknak az afrikai országoknak, ahonnan elhurcolták a rabszolgákat.

Az angolok pl. rabszolgáik 90+ %-át a mai Ghába és Kamerun közti területről szerezték be. Itt a mai átlagos életszínvonal még a legszegényebb volt amerikai angol gyarmathoz - Belize - képest is a fele, az átlagos szintnek meg a 25-30 %-a. Teljes joggal elmondható: az átlag rabszolga-leszármazott néger sokkal jobban él, mint az átlag rabszolga ősökkel nem rendelkező néger. Mondjuk egy mai átlagos bahamai néger életszínvonala milliomos életvitelnek tűnik pl. egy mai kameruni szemével.

Ma tulajdonképpen csak egyetlen ország van az amerikai kontinensen, ahol ténylegesen afrikai életszínvonal van, ez Haiti, de pont itt nehéz lenne a gyarmatosítást okolni.

Meglepő cikk a múlt hétről a Mércében.

Persze az én életutam nagyon más, mint a szerzőé. Én a kádári nomenklatúra alsó részéből származom családilag, anyai ágamon alacsony rangú, részben kisnemesi rangú, de elszegényedett tisztviselők és kisvállalkozók, apai ágamon bevándorolt balkáni zöldségtermesztők. Sikeresen belesimultak szüleim a rendszerbe, így bár alacsony pozíciójú, de megbecsült tagjai lehettek a kádárista elitnek. Az elit annak a részének, mely mindvégig nyűgnek, külső kényszernek érezte a marxista eszmét, s titokban mindig a nyugati, liberális értékrend híve volt. Az az elitrész, mely győzelemként élte meg a kommunizmus bukását, annak ellenére, hogy látszólag éppen az ellenkező állásponton kellett volna állnia.

De ez csak egyfajta személyes elem. A cikk lényege ez:

Ez tényleg ritkaság a túloldalon: TGM és Csurka együtt említése. Persze a ballib tábor egyszerű szavazói szintjén ezt folyamatosan hallottam: "ez a TGM olyan lett, mint a Csurka, csak még nem zsidózik, de csak mert ő maga is zsidó".

Nem azt akarom mondani, hogy bármelyik rendszerkritikusság helyes lenne, mert mindkettő súlyos hibáktól szenved. Az újmarxista verzió arra válasz, hogy a klasszikus marxizmus a gyakorlatban bizonyította be alkalmatlanságát. S bár maguk az újmarxizmus nagy alakjai mondták el - a szerző is idézi -, hogy a kultúrharcot a rendszer könnyedén befogadja magába, ahogy a XIX. században a liberalizmus büszkén volt nacionalista, ma büszkén progresszív, s ha úgy adódna, simán visszatérne a nacionalizmushoz - egyik se okozna gondot, a liberális alapszmének így is jó, úgy is jó, mégis ezek az újmarxisták mindig bemennek ugyanabba a zsákutcába.

Kedvenc példám a spanyol Podemos párt, mely 2016-ban rendes kis rendszerkritikus újmarxista pártként indulva harmadik párt lett az országban, alig elmaradva a második helyezett hagyományosan szoclib-szocdem balközép párttól, 20 % feletti pártként, majd lassan elmerült a mocsárban: ma már csak kitalált genderekkel foglalkoznak, a bikák emberi jogaival, meg fasiszta emlékművek és utcanevek elleni harccal. Immár teljesen rendszerkonformak, s a következő spanyol választáson örülhetnek, ha elérik a 10 %-ot.

Magyarországon persze ilyen veszély nincs. Thürmer óta nincs értelmezhető rendszekritikus baloldal, s ő is elsősorban nosztalgiapárt volt. Nem azok alkották a tagságot, akik szerint a kapitalizmus rossz, hanem azok akik könnyes szemmel emlékeznek, milye szép is volt a 70-es években munkásőr-egyenruhában kirándulni a Mátrában.

A klasszikus jobboldalt pedig eleve nem kellett rendszerhűvé tenni, mert maga volt a rendszer. A modern nacionalista jobboldal se nagy gond, ha a klasszikus liberalizmust dicsőíti a progresszívizmus ellenében. Ha kell, a nagytőkés simán leszedi a szivárványos lobogót, s keresztet állít a helyébe.

Persze ez utóbbi mindig kockázatosabb. A nagytőke jobban szereti a baloldali kritikát, mint a jobboldali kritikát, mert az előbbi veszélytelenebbül integrálható.

Szintén spanyol példa. Figyelem a spanyol fősodrú humort. Ami természetesen mindig a progresszív, liberális szellemiség talaján áll. Hogyan is ábrázolják a baloldali és a jobboldali rendszerkrikutsokat? A baloldali rendszerkrikusok képe kb. a "megtévedt, de szerethető hülyegyerek", azaz zavaros alak, aki vicces dolgokat beszél, de alapvetően nem kell félni tőle, mert csak egy naív, szerethető, infantilis ember, aki nem ért semmit. Ezzel szemben a jobboldali rendszerkritikus: számító gazember, gerinctelen alak, aki maga se hisz abban amit mond, csak ki akarja használni a "mucsaiak" tudatlanságát.

Természetesen a jobboldali identitásharc ugyanúgy pótcselekvés, ahogy a baloldali. A jobboldali verziónak tulajdonképpen csak az ad erőt, hogy éppen az ellenoldali identitás része jelenleg a hivatalos ideológiának.

Itt maga a szerző belátja, az igazi rendszerkritika "irracionális". De akkor hogyan dicsőítheti ezzel párhuzamosan a racionalizmus diktúráját valló felvilágosodást?

A liberális vészkorszakban, még pontosabban a 90-es évek legelején lett kitalálva a ballib axióma, hogy "nincs kormánypárti humor, a humor kötelezően ellenzéki".

Persze marhaság, hiszen ez azt jelenti, hogy az x nézetű humorista köteles hallgatni, amikor az x eszméjű párt van kormányon, esetleg köteles azonnal teljes véleményváltásra.

Nyugaton, pl. Amerikában igenis tudható melyik humorista milyen irányzatot képvisel, s ezzel semmi gond.

A 90-es évek elejei "kötelezően ellenzéki" humor azt eredmémyezte, megmaradt a korábbi cenzúra, életveszélyes volt nem igazodni a mindenkori ballib pártvonalhoz. S még a tényleg tehetséges Hofi Géza is megtette ezt: amint világos lett mi a helyzet, kb. 1990 közepén igazodott, s onnantól afféle ballib udvari humoristaként működött. S mivel láthatóan ez kényszer volt nála, a színvonala is drasztikusan esett.

Páran persze megpróbáltak a ballib pártvonal ellenében humoristának lenni, sajnos a legtöbbjük szerény tehetséggel rendelkezett a téren, lásd Szuhay Balázs próbálkozásait.

A liberális vészkorszak lassan kidolgozta az általános axiómáit a művészetre vonatkozóan:

• az igazi művész csakis független lehet, mert bármilyen elköteleződés megöli a művészi szabadságot,
• a függetlenség azt jelenti: az ember liberális, mert a liberalizmus nem elköteleződés, nem ideológia, hanem a tiszta szabadságszeretet megvallása,
• aki tehát nem független, s ezt még meg is vallja, az egyszerűen nem igazi művész, a függetlenség hiánya azonos a tehetségtelenséggel.

Azóta is, elvárt, hogy minden művész segítse a ballib ügyet. Hiszen ezzel bizonyítja függetlenségét, tehát tehetségességét is. Ha nem áll ki nyíltan, az még megbocsátható, hiszen pl. esetleg retteg Zorbántól, de ha valaki nyíltan vállalja ballib-ellenességét, azzal elismeri: ő tehetségtelen!

Egy időben még a sportra is igyekeztek ezt kiterjeszteni a ballib megmondóemberek, bár ott rendkívül nevetséges ez, hisz az eredmény vagy van vagy nincs, az nem művészet, hogy lehet róla vitázni.

Pedig ez a kontraszelekció biztos receptje. Bödőcs Tibor pl. azért tetszik a ballib keménymagnak, mert hevesen orbánoz. Miközben teljesen szerény tehetségű ember, sőt vannak jobbak nála a ballib oldalon, de azok nem orbánoznak direktben és éjjel-nappal. Pl. az én egyik kedvencem a szintén ballib, de nagyon tehetséges Varga Ferenc József:

A Bagi-Nacsa duó esetében érdekes: ők eleve nem közéleti humort visznek, a számaikban kevés a politika. Mégis, mivel a magánéletükben a Fidesz mellé álltak, hirtelen tehetségtelenek lettek a ballib szalonban. A szalon bosszúja irtózatos.

a hivatalos ballib axióma

Bár én magam az intillegencia-tesztek nagy kedvezményezettja voltam mindig, mert kiemelkedő eredményeket tudtam elérni, ettől még abszurd marhaságnak tartom a tesztelést.

Már gyerekként sokat profitáltam ebből. Annak idején, 1978-ban budapesti iskolám is részt vett az első magyarországi, kísérleti IQ-felmérésben. Hatodikos, iszonyúan rossz tanulóként első lettem iskolám diákjai között, legyőzve a nyolcadikosakat is. Addigi “sötét hülyegyerek” minősítésem “meg nem értett zseni” minősítéssé nemesedett, így bár ugyanúgy rosszul tanultam, mint előtte, jegyeim javulni kezdtek. Korábbi éves 2,7-es átlagom felment 3,6-ra. Szóval a nyertesek között voltam.

Ennek ellenére marhaság az egész. Az IQ-tesztek nem intelligenciát mérnek, hanem rejtvényfejtési tudást.

Már 6-évesen érdekeltek a rejtvények, a Füles magazinból csak ezeket néztem, a keresztrejtvényeket nem szerettem soha. Aztán 11 évesen persze, hogy könnyedén megcsináltam az IQ-tesztet. Míg egy ugyanolyan intelligens gyerek, aki történetesen a Füles magazin nézegetése helyett pl. focizott, az meg nem tudta megoldani.

Az IQ-tesztes kérdések nagy része továbbá kétértelmű: nem a kreatívitást mérik, hanem a rejtvény-rutint. Plusz a feladat lényege találgatás: ki kell találni a rejtvénykészítő logikáját.

Íme egy MENSA-teszt példa:

Nézzük a 11-es feladatot: hogyan folytatható a bal oldali sorozat, válasszuk ki a 4 jobb oldali lehetőség közül a helyeset. A hivatalos válasz - s csak ez számít helyesnek! - a D opció, mégpedig a logika ez:

• az első figura két vonal, ha a kép központját vesszük alapnak,
• a második három vonal már,
• a harmadik öt vonal,
• a vonalak száma a harmadik figuránál az előbbi kettő összege, tehát a negyedik figuránál szintén ez, azaz nyolc vonal.
• csak a D opció tartalmaz 8 vonalat.

Na most, eleve abszurd a logika, teljesen valószínűtlen.

Sokkal valószínűbb lehetőségek:

• a nem keresztezett vonalak száma számít, az elsőn 1, a másodikon 3, a harmadikon 5, azaz a növekedés 2, tehát a negyedik figura 7 vonalas, ennek csak a C felel meg,
• az egy vonással meghúzható vonalak száma számít, az elsőn 1, a másodikon 2, a harmadikon 3, azaz a növekedés 1, tehát a negyedik figura 4 vonalas, ennek csak a D felel meg, azaz ugyanaz az eredmény, amit a Mensa akar, de teljesen más logikával,
• prímszámokat kell nézni a vonalak száma szerint.

A tesztet kitöltő hiába talál meg teljesen jó logikát a rejtvényben, 0 pontot kap, ha az egyébként jó megoldása nem egyezik a rejtvénykészítő logikájával.

Azaz csakis a rejtvényrutin számít. Aki sokat fejtett ilyen rejtvényeket, az egyszerűen tudja mi a szokás, mik a bevett gyakorlatok. Semmi intelligencia tehát, csak gyakorlat.

A madarak ketrecét nézve jutott eszembe ez.

Kamaszkoromban érdekelt a csillagászat. Azóta nem nagyon, csak a filozófiailag releváns része, szóval lehet, hogy nem minden adatom lesz tűpontos.

Alapnak vegyük a Föld bolygót. A Föld méret a Naprendszerhez képest 1 a 35 milliárdhoz, azaz 3,5 x 10¹⁰

A Naorendszer mérete a Tejútrendszerhez képest 1 a 250 millióhoz, ez már jobb arány, alig 2,5 x 10⁸.

A Tejútrendszer mérete a helyi galaxishalmazhoz képes 1:15, azaz 1,5 x 10¹ . Kis arány, aminek oka: a Tejút a második legnagyobb saját galaxishalmazában. Joggal lehetünk tehát tejúti lokálpatrióták!

A mi galaxishalmazunk mérete a mi szuperhalmazunkhoz képest mennyi? A szuperhalmaz a legnagyobb egység a látható univerzumban, 10 millió darab van belőle. A miénknek ma már neve is van, Laniakea. Hozzá képest a mi galaxishalmazunk 1:500, azaz 5 x 10².

S mennyi a Laniakea aránya a teljes látható világhoz képest. Nos, 1:100, azaz 1 x 10².

Összegezve: a Föld a látható világhoz képest: kb. 1:1x10²⁴.

A madárketrec a Földöz képest viszont csak kb. 1:2,5x10⁷.

Szóval panaszra semmi okuk.

Az idei váratlan iráni-szaúdi megállapodás lehet a vég kezdete. Ez a jemeni polgárháború ugyanis valójában Irán és Szaúd-Arábai harca harmadik országban, idegen harcosokkal.

Mai alakjában Jemen 1990 óta létezik, amikor Észak-Jemen és Dél-Jemen egyesült.

A terület a XVI. század előtt önálló törzsi államokra oszlott, az első egyesítést a törükök végezték el, amikor a XVI. század elején meghódították a területet. Azonban a század végén helyi siíta vezetássel felkelés kezdődött a szunnita törökök ellen: a felkelés sikeres lett, megalakult egy önálló jemeni állam. A törököknek több mint 200 évre volt szükségük a terület visszhódítására, ez csak a XIX. századra történt meg, de akkor is maradt egy kisebb független rész, a mai Jemen délnyugati csücskén található Lahidzs - ez a Báb al-Mandab szoros arábiai oldala, stratégiai jelentőségű, hiszen itt találkozik a Vörös-tenger az Indiai-óceánnal.

Lahidzs a XIX. sz. közepén de facto brit gyarmat lett. A britek lassan kierjesztették területüket, a XIX. sz. 70-es éveire az egész későbbi Dél-Jemen brit lett.

A Lahidzstól északra fekvő terület ezzel szemben maradt stabilan török. Ebből lett a későbbi Észak-Jemen. Amikor Törökörszág az I. vh. elvesztette területe 90 %-át, akkor alakult meg itt Észak-Jemen mint független állam, 1918-ban. Itt a monarchiát 1970-ben döntötték meg arab nacionalista erők.

Dél-Jemen 1967-ben lett független állam, ekkor ért véget a brit uralom. 1969-ben kommunisták vették át a hatalmat Dél-Jemenben, ezzel megalakult a világ egyetlen kommunista arab állama. A kommunista állam stabilizálódott, csak Gorbacsov idején szakított a kommunista ideológiával, amikor a szovjet segély mennyisége drasztikusan lecsökkent.

Sajátos módon, ellentétben a két Németországgal és a két Koreával, itt a kommunista rész volt a gazdagabb. Eleve történelmileg a leggazdagabb jemeni régió Dél-Jemenben volt, másrészt a szovjet segélyek miatt még növekedett is Dél-Jemen elsőbbsége. Ez természetesen relatíve értendő, mert egyébként Jemen a régió legszegényebb országa, lévén az egyetlen terület az Arab-félszigeten, ahol nincs jelentős kőolaj- vagy földgáz kincs.

1988-ban a két ország elhatározta az egyesülést, ami meg is történt 1990-ben.

Hamarosan azonban kiderült: súlyos ellentétek vannak. Az első polgárháború 1994-ben tört ki, amikor a déliek egy része vissza akarta állítani a független Dél-Jement, miután a volt északiak domináns szerepre tettek szert az egységes államban. A környező arab államok a délieket támogatták, a távolabbi arab államok pedig az egységpártiakat, a nyugat is az utóbbiak mellett állt ki. Az egységpártiak győztek.

2004-ben megjelenik egy új konfliktus, vallási alapon. A Jemen lakosságának harmadát kitevő siíták autonómiát követelnek. A siíták szinte teljes egészében a volt Észak-Jemen területén élnek.

2014-ben tör ki a második polgárháború, mely máig folytatódik. A siíta felkelők mára szinte egész Észak-Jement megszerezték, fő támogatjóuk a jemeni siíta lakosság, valamint a helyi arab nacionalisták nagyobb része, nemzetközileg pedig Irán. Ellenük harcol egyrészt a nemzetközileg elismert egységpárti kormány, másrészt a déli szeparatisták. Mára a lakosság kb. 60 %-a él a siíta felkelők irányítása alatt, 20-20 % pedig a déliek és az egységpárti kormány alatt.

A siíta felkelők aktívan harcolnak mind a déliek, mind az egységkormány ellen. A déliek és az egységkormány egymással ellenségesek, de nem folytatnak egymással aktív harcot, s mindketten közben jó viszonyban állnak Szaúd-Arábiával.

Kisebb csoportok is léteznek.

Google-térképen, a vörös vonal volt a határ a két Jemen között

2015 óta mind Irán, mind Szaúd-Arábia hatalmas fegyeveres segítséget nyújtanak az általuk favorizált csoportoknak. A másik két külföldi erő, mely segítséget ad Omán és az Arab Emirátusok, de kisebb mértékben. Az Emirátusok aktívan támogatják a délieket, semlegesek az egységpártiakkal szemben, s ellenségesek a siítákkal. Omán pedig minden félllel semleges, egyedül a déliek egyik, az omániakhoz etnikailag közel álló frakcióját támogatják. (Omán az egyetlen iszlám állam, ahol az állam nem támogatja se az iszlám szunnita, se a siíta ágát, ott egy harmadik irányzat a hivatalosan támogatott.)

Az idegen támogatás megszűnése valószínűleg gyengíteni fogja a harcok intenzítását, de nem lesz semmiképpen se ugyanaz az eredmény, mít Szíriában, az ottani polgárháborúban.

Szíriában mára, orosz és iráni támogatással, a központi kormányzat sikeresen visszaszorította a nyugatpárti iszlamista erőket, azok ma már csak egyes kisebb régiókat uralnak, de esélytelenek a központi hatalom megbuktatására. Ezek az egykor erős iszlamisták ma már csak a török támogatás miatt léteznek, s a törökök is csak annyira támogatják őket, hogy ki tudják őket használni a szír kormány és a szíriai kurdok ellen. Emiatt a szíríai kurdok viszont a korábbi ellenséges viszonyukat a szír kormánnyal szemben semlegességre változtatták. Mára az a furcsa helyzet alakult ki, hogy míg a kurdok jó viszonyban vannak mind az oroszokkal, mind az amerikaiakkal, akik viszont eközben más-más oldalt támogatnak a másik 2 erő közül, bár ma már az amerikai támogatás inkább jelképes, Trump alatt az USA gyakorlatilag beszüntette a katonai támogatást, s ezen Biden se változtatott

Jelemben azonban - ellentétben Szíriával - a háború belső viszályok miatt tört ki, az idegenek csak később kapcsolódtak be, kihasználva a helyzetet, így az idegen támogatás megszűnése csak enyhülést hozhat, nem megoldást.

Ballib halálhörgés van.

Egyik volt vezető emberük átment immár hivatalosan is az ellenoldalra. Erre a ballib szakszavak: gerinctelenség, köpönyegforgatás, szélkakasság.

Természetesen mindez csak akkor, ha valaki tőlük megy át az ellenoldalra.

Mert amikor fordítva zajlik, azaz valaki az ellenoldalról megy őhozzájuk, akkor annak neve érettség, fejlődés, szemkinyítás.

Ahogy a múlt esetében is. Csak akkor bűn az MSZMP-tagság, ha a volt tag aztán jobboldali lett. Mert ha a ballibekhez ment, akkor semmi gond. Tulajdonképpen erre lett kitalálva a "balliberális" szó a 90-es évek elején, valahogy elhitetni, hogy baloldal=liberalizmus.

Reich(sführ)er János mérges nagyon, modernül: "kiakadt".

Fel van háborodva, hogy valaki mert nyílt sisakkal szembemenni a nyugat hivatalos eszméjével, a szivárványkúrizmussal. Követeli Bencsik András azonnali kitiltását, letiltását, mert az kemény szavakkal lépett fel a homoklobbizmus ellen.

Természetesen Bencsik semmi elítélendőt nem mondott, ezt alá kell húzni. Egyszerűen kifejtette a keresztény álláspontot.

A műsorban egyedül Tompos mondott valami értelmeset. Megjegyezte, a magyarországi migránsválság alatt a Fidesz egyik érve az volt, hogy azért se szabad beengedni a "vadembereket", mert azok veszélyeztetik az európai szivárványtoleráns légkört.

Akkor is mondtam: súlyos hiba. Sose szabad rövidtávú célokból átvenni az ellenség narratíváját. A Fidesz sokszor esik ebbe a hibába, ennél súlyosabb eset volt feminista érvekkel szembenni egyes ballib celebekkel szemben. Ilyet sose szabad. Nekem éppen ez a legnagyobb bajom a Fidesszel: képes a hosszútávot feláldozni a rövidtáv kedvéért akkor is, amikor erre semmilyen kényszer nincs.

Sokszor mondtam akkor is: a migránsok nem vademberek, sőt sokszor egy magasabb erkölcsiséget képviselnek az európaihoz képest. A migráció nem engedése és a migránsok nem emberszámba vétele két teljesen különálló téma, amit nem értem, hogyan nem képesek egyesek megérteni. A migránsválság csúcsán egyedül Bogár Lászlótól hallottam az egész fideszes holdudvarból e témában értelmes megszólalást.

Pedig egyszerű: a lakásomba akkor se engedem be az idegent beköltözni, ha ő történetesen Nobel-díjas professzor és nagyszerű ember. A nem beengedés és az idegen minősége között nincs semmilyen logikai viszony. Azaz semmi szükség valakit levademberezni, mintha csak vadembersége miatt lenne szabad nem beengedni őt.

Szóval, ennek rámutatása valós kritika volt Tompostól, ezt el kell ismerni.

Francisco Conchita Buziglio Borgia Wurst parafenomén celeb, a Vatikán diktátora bocsánatot kért a hitérítés miatt az amerikai és afrikai őslakosoktól.

Szerintem nagyjából 2 év, s új bocsánatkérés lesz. Szóval várhatóan 2025-ben bocsánatot kár az európai és ázsiai őslakosoktól is a kereszténység ókorban zajlott terjesztése miatt.

Aztán pávatollat dug a seggébe, majd felhúzza a szivárványlobogót a Vatikánra.

A jó jel: nő az idegesség a patagóniai eretnek pofáján, egyre növekszik a düh a gonosz kis öregemberben. Ez azt jelzi, nagy az ellenállás "reformjai" ellen. Van remény tehát.

A tegnapelőtti bolgár választáshoz kis mellékes anyag.

Alapvetően minden nagyon hasonló a magyar választásokhoz.

Hideg volt, de sütött a nap, szóval lehetett menni kutyástul. Mi nem a lakóhelyünk szerint szavazunk, hanem egy kb. 900 méterre lévő másik szavazókörben, szóval ez hosszú séta. A trópusi azték kutya kicsit fázott is a végén, pedig kabátban volt:

Egy Billa-üzlet melletti iskolában van a szavazókörünk:

Az iskolába úgy jutunk be, hogy a hátsó kerítésen van egy kapu. Eredetileg itt nem volt kapu, csak valaki ellopta a kerítés egy részét kb. 20 éve, s onnantól sokan a nyitott résén keresztül mentek be az iskolába. Ez hosszú évek során hagyomány lett. Aztán amikor pár éve az iskola megjavíttatta a kerítést, direkt kaput tett oda:

Itt már közeledünk:

Ez egyébként egy szaktechnikum. A kommunizmus alatt még rádió- és tv-szerelés volt a fő profil, ma már 90 %-ban számítógép hardver és szoftver:

Ma már csak az intézmény nevéből látszik ez, A. Popovról van elnevezve, aki Guglielmo Marconival párhuzamosan, de tőle függetlenül feltalálta a rádiót:

Az iskola kapuján ki van téve mely szavazókörök vannak itt:

Mi az első emeleten vagyunk:

A mi szavazókörünk a 19-es számú, kicsit sorba kell állni:

Sorban állás közben van idő megbámulni a minden szavazókör elé kötelezően kitett tájékoztató anyagokat, a pártok nem tehetnek ki semmit, ez a választási bizottság kizárólagos feladatköre:

A legfontosabb anyag az összes bejegyzett pártlista, számmal, annak minden nevével, s annak is minden számával:

Egy ismeretlen, Covid-korban rekedt szavazópolgár tanulmányozza kire szavazzon:

Minek van a neveknek is számuk? A bolgár választási rendszer miatt. Ugyanis listás preferenciális szavazás van. Azaz a választó csak egy listára szavazhat, de azon belül kiemelhet egy nevet. Ha a kiemelt nevek közül valaki 5 %-nél több kiemelő szavazatot kap, akkor az előrébb ugrik a listán (de a listavezetőt nem lehet kiütni így). Nem kötelező kiemelni senkit, a nem-kiemeléssel a választó azt jelzi, egyetért a pártvezetás által megállapított sorrenddel.

Bent a helyiségben persze tilos fényképezni, de a folyósóról diszkréten befényképezni nem bűnös dolog. Itt látható, a fali táblára fel van írva pár fontos infó - a szavazókör országos azonosítószáma, az itt szavazásra jogosultak száma (505), s hogy egy adott időpontig hányan szavaztak, itt a 11 órás időpontig van adat (51 fő), mert mi fél 12 körül voltunk ott.

Azért a bizottság munkáját azért nem lehetett nem megörökíteni:

Bulgáriában 2 módon lehet szavazni:

• a Magyarországon is ismert módon, azaz mindenki kap egy papírt, azon pedig ikszelni kell,
• szavazógéppel, itt a gép kitölti az ember helyett a szavazólapot, képernyőn bejöli a szavazó mit akar, majd megerősíti, s a gép kidobja a kész papírt;

minden szavazónak jeleznie kell a legelején a bizottság kérdésére melyiket kéri, majd ez alapján kap vagy szavazólapot, vagy mágneskártyát a géphez.

A tilos fényképezés miatt sajnos nem tudok képet adni a gépes szavazásról, mert - azt hiszem, nyilvánvaló ez - minden hozzám hasonló számítógépmániás alak csakis géppel szavaz. Szóval csak a bolgár országos választási bizottság hivatalos tájékoztató videóját tudom megadni, itt 1:08-tól látható a gép, nem lehet beilleszteni videóként, íme a link: https://www.youtube.com/watch?v=M74_8KDHAQk.

A nyertesek választókerületi szinten: minden bolgár megye egy választókerület, kivéve Plovdiv megyét, mely 2, s a fővárost, mely 3. Jobboldalon alul kör = külföldi szavazatok:

Tegnap volt az ötödik bolgár parlamenti választás 2020 óta.

A legutolsó hitelesnek tűnő közvéleménykutatás a következőket jósolta:

• GERB - 25,9 %
• PP-DB - 25,4 %,
• DPSZ - 13,8 %
• Újjászületés Párt - 13,6 %,
• BSZP - 8,2 %,
• további 3 párt 1-4 % között, ezek nem jutnak a 4 %-os küszöb alatt,
• mindenki más 1 % alatt.

Az egyes pártok jellemzését megadtam sokszor, de íme még egyszer röviden:

• GERB - Bojko Boriszov - aki a rendszerváltozás óta a leghosszabb ideig volt kormányfő - pártja, euroatlanista, konzervatív-liberális, mérsékelten nacionalista,
• PP-DB - euroatlantista, konzervatív-liberális, egyes progresszív-liberális elemekkel,
• DPSZ - török-muszlim kisebbségi párt,
• Újjászületés Párt - nacionalista, oroszpárti, anti-euroatlantista,
• BSZP - az ex-kommunista állampárt, szociálliberális, de konzervatív fontos társadalmi kérdésekben.

A fő ellenfelek a GERB és a PP-DB, bármennyire is meglepő, hiszen valójában hasonlóak nézeteik. Az ellentét oka részben személyi, de még inkább Boriszov személye miatti: a PP-DB szerint Boriszov korrupt. A valós politikai irányt illetően az eltérés az, hogy míg a PP-DB erősen nyugatpárti, mintakövető, addig a GERB, bár szintén nyugatpárti, erősebben veszi figyelembe a helyi sajátosságokat.

Egy bolgár közvéleménykutató találó megjegyzése szerint a PP-DB "európai jobbközép", míg a GERB "balkáni jobbközép".

A többi párt lényegtelen. A DPSZ bárkivel szövetségre lépne, de nem igazán kedvelt partner egyik félnek se. A BPSZ volt már koalícióban a PP-DB-vel, de nem igazán kívánt partner, elsősorban külpolitikai iránya miatt: az orosz-ukrán viszályban nem áll ki az ukránok mellett, s euroatlantizmusa is fékezett habzású. Az
Újjászületés Párt pedig kizárt bárki másnak: nyílt nyugatellenessége miatt nem fogadható el a többieknek, bár a BSZP szavazótábora számára baráti pártnak számít, de a pártvezetőség ezt, nemzetközi okokból, nem ismerheti el.

Ezzel szemben a valós tegnapi eredmény:

• GERB - 26,7 %,
• PP-DB - 24,7 %,
• Újjászületés Párt - 14,6 %,
• DPSZ - 12,7 %,
• BSZP - 9,0 %,
• ITN - 4,3 %.

Ez még kicsit változhat, csak a szavazatok 80 %-a lett feldolgozva, s vannak még a külföldi szavazatok is. A külföldi szavazatok kétharmada mindig a DPSZ-hez megy, szóval kicsit javulni fognak.

A meglepetés: bejutott az egyik nem bejutónak jelölt párt, s az Újjászületés harmadik lett, nem negyedik.

A fő vesztes a PP-DB, még egyesülve se tudták megverni a GERB-et. Plusz még bejutott korábbi partnerük, az ITN is, akikkel tavaly összevesztek, s ami miatt a PP-DB kormánya megbukott.

Nyertes meg 4 is van:

• a GERB, bizonyították, nem lehet őket likvidálni,
• a BSZP, a vártnál kicsit jobban teljesítettek, s minden kihívójuk a 4 %-os küszöb alatt maradt,
• az ITN, hogy képesek voltak feltámadni,
• s persze az Újjászületés, hiszen most már középpárt, nem kispárt.

A nyugat, elsősorban az USA, nagyon szeretne egy GERB és PP-DB közti koalíciót, de ennek megvalósíthatósága erősen kétséges: egy ilyen koalícióval a PP-DB elvesztené teljes hitelességét, hiszen eddig mindent a "korrupt" GERB elleni harcra alapozott.

Pár tipikus plakát:

Sikerült megnéznem végül az új Blokád filmet. Eddig nem lehetett sehonnan letölteni, ezért nem tudtam megnézni.

Nos, jól van megcsinálva, el kell ismerni. A másik új magyar politikai sztárfilmet, az Elk*rtuk címűt nem szerettem, nagyon szájbarágós film, csak Gubás Gabi alakítása tetszett benne mint Gyurcsányné.

Persze nem lehet tudni valóban igaz-e a film narratívája, de mindenesetre igaz lehet, azaz nincs benne alapvető logikátlanság, abszurditás. Ilyen a jó történelmi film: egy adott narratívát mutat be, mely nem ellentétes a tényekkel.

Ami viszont problémás az a nemzetközi környzet bemutatása. A film legeleje. Itt az látható, hogy 1990 júniusában Antall moszkvai látogatásakor Gorbacsov fenn akarja tartani a Varsói Szerződést, s teljes erővel harcol érte. Ez a valóság teljes meghamisítása. A valóságban a berlini fal leomlása után pár héttel a szovjet vezetés egyértelműen kimondta: feladja a csatlósállamokat. 1989 decemberében ezt a máltai értekezleten egyenesen beemelték a nemzetközi politikai elvekbe, a Bush-Gorbacsov találkozón. A szovjet cél ekkor az volt egyedül: a NATO ne terjedjen keletre, s ha lehet, az egyesült Németország lépjen ki a NATO-ból, ez utóbbiról hamar lemondtak.

Eleve 1990 közepén Gorbacsov már a káosz közepén volt, legkisebb gondja se volt a Varsói Szerződés.

Hozzáteszem: mindez nem lényeges a film narratívájával kapcsolatban.

Az egyébként csúcs, hogy a Gorbacsovot alakító kárpátaljai magyar színész szinte anyanyelvi szinten beszél oroszul, s még Gorbacsov sajátos kiejtését is utánozza. Gorbacsov ugyanis csak 46 évesen került Moszkvába, s sose sajátította el a sztendert moszkvai kiejtést, mindvégig megmaradt otthoni dél-orosz nyelvjárási beszédénél. Gorbacsov családja az Észak-Kaukázus oroszlakta részéről származik.

Egyébként az orosz nagyon homogén nyelv, kicsik a nyelvjárási eltérések. De azért az ejtésben van 3 régió, ezek egyike a dél-orosz. S Gorbacsov is ezt beszélte. Ez a nyelvjárás azért is érdekes, mert nyugaton gyakorlatilag átmegy az ukrán nyelvbe délen és északon meg a belaruszba. A mai kelet-ukrajnai és délnyugat-oroszországi régióban a nyelv folyamatosan megy át egyikből a másikba, éles határ nélkül, ugyanez Belarusz esetében.

Persze a cél világos: ez valójában nem egy taxisblokád-film, hanem egy Antall-film. S a szovjet valóság elferdítése is ezt a célt szolgálja. Szerintem így is butaság ez: Antallnak 1990-ben nem kellett a szovjet fenyegetés ellen küzdenie, mert ilyen akkor már nem volt.

Ami zavar: ez egy szentfilm. Olyan, mint a ballib Göncz-kultusz a másik oldalon. A valóságot kellene terjeszteni, nem az elletétes marhaságot, a valóság pedig az: se Göncz, se Antall nem volt jelentős személyiség, még belföldön se, de nemzetközileg meg egyáltalán nem. Minek kell utólag valamiféle világhőst készíteni Antallból?