Hosszú idő óta van kapcsolatom bolgárul beszélő magyar anyanyelvűekkel és magyarul beszélő bolgár anyanyelvűekkel. Terveztem sok idő óta a két akcentus jellemzőinek rövid felsorolását. Íme tehát!

Természetesen  a mássalhangzókat illetően a legkisebbek a problémák.

A sztenterd bolgárban hiányoznak a magyar palatális zárhangok - gy, ny, ty -, viszont ezek a hangok előfordulnak allofónként egy sor bolgár nyelvjárásban bizonyos magánhangzók előtt.  Emiatt ezek a hangok könnyedén kiejthetők a legtöbb bolgár számára. Gondot akkor szoktak okozni, ha ezek a hangok szó végén vagy mássalhangzó előtt állnak, ez esetben a közepes szintű nyelvbeszélők gy, ny, ty helyett d+j, n+j, t+j hangkapcsolatot mondanak.

Ugyannek a fordítottja is gond lehet. A magyarok hajlamosak a bolgár д, т, н + я, ьо, ю (d. n, t + ja, jo, ju) kapcsolatokat magyar gy, ny, ty alakban mondani, sőt esetenként i előtt is. ez a sztenterd bolgárban hibás, bár egyes nyelvjárásokban előfordul, míg i előtt valóban csak pár nyelvjárásban létezik. A magyar ejtés bolgár fülnek nyelvjáriasnak, esetleg "oroszosnak" tűnik. Természetesen a sztenderd bolgár ejtés elsajátítása nem probléma a magyarok számára, hiszen a hibás "sztotyinka" helyett minden magyar képes "sztotinka" változatot ejteni.

A szóvégi obsztruens zöngés mássalhangzók a bolgárban zöngétlenednek, így a bolgárok számára nagyon furcsa, hogy a magyarban ez nem így van. A közepes szintű nyelvbeszélők jellemzően - helytelenül - zöngétlenítik a magyar szóvégi zöngés mássalhangzókat. Ugyanez az oka a magyarok akcentusának is a bolgárban. A magyarban a szóvégi zöngés mássalhangzók nem zöngétlenednek, így a magyarok számára nagyon furcsa, hogy a bolgárban ez történik. Így a magyarok számára külön feladat megtanulni, hogy a bolgár szavak végén nem lehetnek obsztruens zöngés mássalhangzók. s azokat helyettesíteni kell az illető hangok zöngétlen párját. Két példa: a magyar "Balázs" név bolgár fül számára természetellenes, hogy a végső zs nem s-nek ejtődik, ilyen a bolgárban nem lehetséges, a bolgár nyelvtanulónak külön meg kell tanulnia, hogy ez a "zs" nem lesz "s". Ugyanez fordítva: a bolgár vezetéknevek kb. 85 %-a -ов/-ев (-ov/-ev) végződásű, az utolsó "v" bolgárul mindig "f", ezt a magyaroknak külön meg kell tanulniuk.

További két mássalhagzó van, mely gondot szokott okozni: a h és az l.

A magyar "h" hang valójában 4 különböző hang lehet:

• posztpalatális réshang, ha szótag végén, mély magánhangzó után áll,
• proveláris réshang, szótag végén, magas magánhangzó után áll,
• magánhangzók között: zöngés gége-közelítőhang
• s minden más esetben pedig: zöngétlen gégehang közelítáhang.

E négy közül a második egyezik a bolgár х (h) hanggal, a bolgárok jellemzően ezt ejtik minden más esetben is. Mivel azonban a magyar nyelvben a négyféle h nem önálló fonéma, a magyar fül ezt az akcentust jellemzően nem érzékeli, azt nem tekinti durva eltérésnek. Fordítva a helyzet ugyanez. A bolgár h mindig proveláris réshang, lehet zöngétlen és nagyon ritkán zöngés. A hibás magyar ejtés nem feltűnő, esetleg akkor tűnik furcsának, ha a hang a szó elején áll, ez esetben a magyar gégehang ejtés a bolgár fül számára kissé furcsa, de ismétlem: nem tűnik durva eltérésnek.

A legproblémásabb mássalhangzó a l! A magyar l minden esetben - kivéve gy, ny, ty előtt - alveoláris oldalhang. Ilyen hang a bolgárban nem létezik. A "normál" bolgár л (l) hátrább ejtett, mint a magyar, s bár a két ejtés egymáshoz közeli, a bolgár fül ezeket egyértelműen megkülönbözteti. Ha egy bolgár parodizálni akarná a magyar akcentust, biztosan éppen az l hibás ejtése lenne az első ötlete. A bolgár л (l) hangnak létezik egy palatális oldalhang allofónja is egyes nyelvjárásokban, a bolgár fül - tévesen - ezzel a hanggal azonosítja a magyar ejtést.

A bolgárok egy része a bolgár л (l) hangot a sztenterd ejtéstől eltárően veláris közelítőhangként ejti, ez különösen a fiatalabbak között terjedt el. Azonban ez is teljesen hiányzik a magyarból.

Az eredmény: a bolgárok jellemzően képesek a helyes magyar l-ejtésre, s ha helytelenül is ejtik az, ez a magyar fül számára nem tűnik durva eltérésnek, kivéve ha egy bolgár veláris közelítőhangként próbálja ejteni a magyar l-t. Fordítva viszont a hibás magyar ejtés maximálisan sérti a bolgár fült.

Tapasztalatom: a bolgár л (l) ejtése a legnehezebb az összes bolgár mássalhangzó közül a magyarok számára. S a legtöbb magyar sosem sajátítja el ennek a hangnak a helyes ejtését.

Térjünk át a magánhangzókra! A legnagyobb problémák itt vannak.A két nyelv magánhangzó-rendszere között kevés a közös elem. Lássuk először az általános problémákat:

• a magyarban  a hangsúly rögzített, a bolgárban bármelyik szótagon lehet: hozzáteszem, ez mindkét nyelv anyanyelvi beszélői számára viszonylag gyorsan elsajátítható (a pontosság kedvéért: a magyar hangsúly is lehet máshol, ez megesik kérdő mondatokban, ill. hosszabb szavakban lehet két hangsúly is),
• a magyarban a hangsúlytalan szótagok ugyanúgy ejtendők, mint a hangsúlyosok,  a hangsúly csupán egy kis pluszt ad, ezzel szemben a bolgárban a legtöbb magánhangzó ejtése eltérő hangsúly alatt és hangsúlytalan helyzetben: a bolgárok számára a magyar beszéd "mekegés", nagyon nehéz megtanulniuk, hogy a hangsúlytalan magánhangzók ejtése azonos a hangsúlyosokéval, a bolgár beszéd pedig a magyarok számára időnként "elharapós", nagyon nehéz megtanulniuk, hogy a bolgár hangsúlytalan szótagok mások, mint a hangsúlyosak, hozzáteszem, hogy itt a magyarok dolga a nehezebb, a bolgárok haladó szinten képesek a magyar "mekegés" elsajátítására,
• a magyarban vannak rövid és hosszú magánhangzók, a bolgárban minden magánhangzó rövid, kivéve hangsúlyos helyzetben, amikor enyhén hosszabb az ejtés, de akkor sem olyan hosszú, mint egy magyar hosszú magánhangzó: a bolgárok számára abszurd jelenség, hogy egy hangsúlytalan magánhangzó hosszú lehet és egy hangsúlyos magánhangzó pedig rövid lehet, márpedig mindkét eset nagyon gyakori a magyarban, a magyarok helyzete ebben az esetben könnyebb, a magyarok hibája jellemzően csak az, hogy a bolgár hangsúlyos magánhangzókat túl hosszan ejtik.

Lássuk most magukat a hangokat. A sztenderd magyarban 14 magánhangzó van, míg a sztenderd bolgárban 6 magánhangzó lehet hangsúlyos helyzetben, melyek közül csak 2 fordulhat el hangsúlytalan helyzetben is, a többi 4-ből hangúlytalan helyzetben 2 magánhangzó lesz.

A 14 magyar magánhangzó: a , á, e, é, i, í, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű.

A hosszú magánhangzók alapból nehezek a bolgárok számára, különösen azok a hosszú magánhangzók, melyek nem a szó első szótagjában állnak: ez teljesen természetellenes a bolgár nyelv számára. Alapból a hosszúság is gond, a bolgár magánhangzók hosszabbak hangsúly alatt, de nem olyan hosszúak, mint a magyar hosszú magánhangzók.

A rövid magyar magánghangzók közül nem gond a bolgárok számára az i. Emellett kisebb gondot okoz csak az e, az o, és az u. A bolgárok az e hangot kicsit zártabban ejtik, de az eltérés nem jelentős. Az o és az u esetében a bolgárok ejtése tökéletes, ha ezek a hangok a szó elején állnak, más esetben azonban hajlamosan a két hangot egyformán ejteni, a magyar füllel valamiféle o és u közti hangot mondva.

Legnagyobb gondot az a, az ö, és az ü jelenti a bolgárok számára. Mindegyik teljesen hiányzik  a bolgárből, hozzá közeli hang sincs. Kevés bolgár képes az a helyes ejtését elsajátítani, helyette jellemzően egy a és o közti hangot ejtenek. Az ö és az ü elsajátítása már könnyebben megy, de itt jellemzően a legtöbb bolgár keveri ezt a két hangot.

Ami a magyarokat illeti a bolgár magánhangzókat illetően, a dolog szintén erősen problémás. A legnagyobb gondot a magyarban ismeretlen magánhangzó-redukció jelenti: a 6 bolgár magánhangzó - а, е, и, о, у, ъ - közül a sztendert nyelvben 4 másképp ejtendő, ha hangsúlytalan szótagban áll: az а és az ъ /ɐ/-ra redukálódik, míg az о és az у pedig /ʊ/-ra. A magyaroknak külön meg kell tanulniuk ezt - jellemzően  alegtöbb magyar képtelen ezt hibátlanul elsajátítani, így a magyar nem-redukció a bolgár fül számára vicces géphangnak tűnik.

A bolgár a a magyarban hiányzik fonémaként, de nem gond elsátítása, hiszen allofónként előfordul a magyarban is. Csak azt nem tudja elsajátítani, aki nagyon nem akarja.  A bolgár е már nehezebb a magyarok számára, ez a röviden ejtett magyar é és a magyar e közé esik. A legnehezebb természetesen a bolgár ъ, ezt a magyar igyekeznek ö-vel helyettesíteni, pedig a két hangnak egymáshoz nagyon kevés köze van. Az ъ ejtése magyar hangokkal kb. ez: magyar ö hang, de hátrébb ejtve, s ajakkerekítés nélkül, vagy magyar röviden ejtett é, de egészen hátul ejtve.

Amikor az embernek születésnapja van, számot vet az eltelt évről.

Ha kínai lennék, nagyon szerencsés ember lennék. Kínában a legszerencsésebb számnak a 8-as számít. Sok szülő igyekszik november elejére betervezni  a gyereknemzést, hogy a jövevény augusztusban születhessen. Augusztus 8-án születni pedig maga a csúcs. Hát, én meg pont akkor születtem: augusztus 8-án...

Szóval számomra az elmúlt év meghatározó eseménye apám halála volt.

Bár az utóbbi években nagyon gyér volt a kapcsolatunk, az ember szülőjének halála kiemelkedő esemény mindenkinek az életében, leszámítva talán csak azokat, akiknek rossz volt kapcsolatuk szüleikkel.

Azon gondolkoztam el, mi a legfontosabb amit apámtól tanultam. A legfontosabb egy dolog.

Ez a következő: nem szabad soha túl magasra igyekezni, mert ez olyan kompromisszumokra kényszeríti az embert, melyeket később sajnálni fog.

Apám felnőtt és aktív életéből 10 évet töltött el a kapitalista rendben, 32 évet pedig a kommunista rendszerben. (2000-től nyugdíjas.) A fentieket azonban mindig betartotta. Hozzáteszem: én magam sem értettem meg akkor, miért viselkedik így. Csak 40 éves koromban kezdtem érteni, míg ő, úgy tűnik, ugyanezt már huszonévesen felismerte.

A kommunista diktatúrában tudta apám, hogy ha ellenzéki lesz, azzal magát marginalizálja, aminek semmi értelme. De azt is tudta, az ellenkezője ugyanolyan hiba. Mindig csodálkoztam akkor: miért menekül a nagy karrierlehetőségektől, miközben mégiscsak épített karriert. Ez akkor úgy tűnt, mint az ember, aki szeretne nyerni egy kis pénzt a lottón, de retteg a dzsekpottól.

Amikor be akarták szervezni informátornak a belügyi szervek, nemet mondott. Természetesen sosem mondott nemet nyíltan, alapvetően konformista természetétől idegen lett volna a nyílt ellenkezés: mindig kamuokokkal mondott nemet, lásd "szeretnék segíteni, de képtelen vagyok titkokat tartani, azaz alkalmatlan vagyok" és hasonló halandzsázások.

Aztán 1982-ben felfigyeltek rá magas helyről - Marjai József miniszterelnökhelyettes, akkoriban a magyar külkereskedelem egyszemélyi ura figyelt fel rá -, rettegett, s mindent megtett, hogy legyen elfelejtve. Ha élt volna lehetőségekkel, lehetett volna miniszterhelyettes, vagy akár magasabb rangú is, kb. Párt KB osztályvezető-helyettesig vihette volna.

Aztán, amikor a 80-as évek végén a magyar kommunisták is elkezdték készíteni az ország kiárusítását új, nyugati gazdáiknak, jött a második lehetőség. Ha apám kihasznált volna mindent, lehetett volna banki felsővezető, akár bankelnök is.

Akkor azután, rendszerváltozás után pedig ott volt a harmadik lehetőség: a rablóprivatizáció. Könnyedén milliomos lehetett volna apám, megvoltak mind a kapcsolatai, mind a szükséges ismeretei.

A konszolidálódott új magyar kapitalizmusban szintén lettek volna karrierlehetőségek. A mai magyar társadalomban vannak olyan közismert személyek, akik apám kollégai voltak, egykor vele azonos pozícióban, sőt nála alacsonyabb rangú helyzetben. Ők ma gazdagok, hatalmasak.

S közben apám sosem volt ellenzéki, sőt kifejezetten konformista volt: számára minden rendszer létező adottság volt, melyet el kell fogadni és élni benne. De mindegyik rendszerben fékezte saját karrierjét, direkt nem használta ki azokat a lehetőségeket, melyek magasra vitték volna.

Ez tehát a legfontosabb tapasztalat, amit kaptam tőle.

Sokszor kapom a kérdést: mi az a balliba? Bár már írtam erről, íme egy új összefoglaló, kis nemzetközi kitekintéssel.

A politikai nézeteket alapvetően 2 tengelyen lehet megállapítani: gazdasági és ideológiai. Az előbbi lehet bal és jobb, az utóbbi lehet konzervatív és liberális.

A gazdasági tengely szélsőbaltól szélsőjobbig mehet, a szélsőbal kb. az anarchokommunizmus, a szélsőjobb a klasszikus liberalizmus. Azaz itt kizárólag a gazdaságpolitika számít. Az van szélsőbalon, aki teljesen ellenzi a magántulajdonon alapuló gazdaságot. s az van a szélsőjobbon aki a teljesen szabad magántulajdonon alapuló gazdaságot tekinti ideálisnak.

Az ideológiai tengely pedig megy ultrakonzervatívtól ultraliberálisig. Ennek semmi köze a gazdaságpolitikához, itt társadalmi értékkválasztásról van szó. A konzervatív szerint léteznek állandó értékek, s ezek megvédése fontos, ezeknek kötelező alapelveknek kell lenniük, míg a liberális szerint a társadalmi értékek esetlegesek, ezeket a mindenkori többségi konszenzus kell hogy meghatározza.mi.

Na most, a ballib az olyan ember, aki gazdaságilag ultrajobbos, s eszmeileg meg ultraliberális, s mindezt "baloldal" néven adja elő. Kicsit leegyszerűsítve "éljen a nagytőke és a homokházasság!".

Kelet-Európában a ballibizmus fontos eleme továbbá a "nyugat" lehető leghűségesebb kiszolgálása.

Kelet-Európában mindez a ballibaizmus csak 2 országban jellemző: Magyarországon és Lengyelországban. Máshol a jelenség szinte ismeretlen.

A volt Jugoszláviában pl. ezek a figurák jellemzően liberálisoknak hívják magukat, nem baloldaliaknak. Az ottani baloldal jellemzően nacionalista és nem imádja a nyugatot, különösen Szerbiában. Mondjuk egy szerb homokbüszkeség meneten nem fogunk látni egy szál baloldalit se, csak liberálist: ha mégis elmegy egy baloldali, az ELLENtüntetéshez fog csatlakozni.

Csehországban és Szlovákiában az ottani baloldal nyugatellenesebb, mint az ottani jobboldal. Ott a jobboldal a liberális, nem  a baloldal.

Bulgáriában hasonló: a nyugatról pénzelt álcivil álaktivizmus kizárólag a JOBBOLDAL egy részére jellemző. A bolgár baloldal nagy részén Soros neve szitokszónak számít.

Azaz a ballibaizmus (azaz az, hogy ultraliberálisok magukat baloldaliaknak hazudják) szinte csak Magyarországon és Lengyelországban divat.

Magyarország esetében az ok történelmi. A magyar jobboldal hagyományosan nem nyugatpárti és nem kapitalizmuspárti, hanem inkább nacionalista és harmadikutas. A magyar baloldal pedig hagyományosan nyugatimádó (nyilván a szovjetpárti komcsikat leszámítva, de már Nagy Imrével megjelentek a szovjetellenes kommunisták!) és liberális. A II. vh. után pl. nem véletlen, hogy a jobboldali antikommunisták számára sokkal elfogadhatóbb volt a kommunista gazdasági eszme, mint a liberális antikommunisták számára. A közös nevező: a kapitalizmus elvetése, de legalábbis nemszeretése.

A magyar rendszerváltozás után ráadásul a megmaradt kommunista párt zöme liberális lett (a Pozsgay-féle "népi kommunista", nagyimreista rész gyorsan marginális lett, maga Pozsgay már 1991-ben kilépett). Észrevehető, hogy mind a magyar, mind a lengyel komunista utódpártból gyorsan liberális pártok lettek - ezek a pártok névleg persze szocdemek, de Európán belül annyira a szocdem hagyomány jobbszélén vannak, hogy nem is igazán tartoznak oda. Nyugaton is lezajlott persze a középbal liberálissá züllése, de messze nem akkora mértékben, mint Magyarországon és Lengyelországban.

Spanyol ismerősöm nemrég kérdezte, milyen pártok vannak Magyarországon. Elmondtam a 4 fő irányzatot. Ismerős következtetése: a ballibek "liberális ultrajobbosok", a Fidesz meg "nacionalista baloldal". S igaza is van, ez így is van nyugati szavakkal. Csak - ismétlem, történelmi okok miatt - a magyar bal/jobb mást jelent, mint nyugaton.

Érdekesek a liberálisok nézetei a demokráciáról.

A szavazás csak addig számít, míg azon "helyes" eredmény születik. Ha nem, akkor baj van.

Aki "rosszul" szavaz, az 50-es IQ-jú ostoba paraszt, s a legjobb lenne elvenni tőle a szavazati jogot. Esetleg minden szavazójelölt járuljon először a Ballib Agytröszt elé, s csak annak legyen szavazati joga, akit ez a tiszteletreméltó, független, pártatlan,civil szervezet jóvá hagy. Így lesz igazi felelős demokrácia.

A valóság viszont az, hogy ha a lakosság 10 %-a szerint a a lakosság 90 %-a idióta, akkor szinte mindig az a valóság, hogy csak ez a 10 % az igazi idióta. Olyan ez mint a pókerversenyen, van erről egy mondás pókeres körökben. Minden pókerasztalon van legalább 1 balek. Ha azt hiszed, hogy mindenki az rajtad kívül, akkor te vagy az.

Most a törökországi puccs kapcsán is azonnal megjelent az az álláspont liberális körökben, hogy nem számít, hogy a törökök zöme Erdoğant támogatja, mert a "demokrácia" nem az ő oldalán van.

Úgy tűnik, a modern liberális eszme kezdi felvenni  a marxizmus egyik alaptételét, mely szerint létezik egy tudományosan igazolt igazság, ami miatt nem szükséges az embereket semmiről se megkérdezni, hiszen nyilvánvaló, hogy tudományos igazságokról felesleges szavazást rendezni.

Az nyugatihoz képeset alacsony magyar bérek egyetlen oka: a profitot kisíbolja a nyugat. De lássuk, mennyit is vesz el minden magyar embertől a nyugati kizsákmányolás?

Természetesen nem szabad a magyar béreket a legfejlettebb nyugati államokéhoz hasonlítani. Abszurdum azon panaszkodni, hogy a magyar átlagbér nem német szintű, azaz nem 700 ezer Ft nettó összeg körül van. Ez valóban gazdaságilag irreális, hiszen a német gazdaság tényszerűen jóval fejlettebb a magyarnál.

Hagyjuk azokat a ballib gágogásokat, melyek szerint Orbán lenne a hibás a bérekért. Nyilvánvaló mindenki számára - a legvadabb ballib fanatikusokat leszámítva -, hogy ez bugyutaság, hiszen ha ez igaz lenne, akkor például Gyurcsány magasak lettek volna a fizetések.

Tehát a gazdasági fejlettség valós tényező. Ezért nincs Magyarországon német bérszint. Mi a reális szint azonban? A magyar gazdaság fejlettségi szintje kb. annyi, mint az EU legszegényebb nyugati államaié. Azaz az indokolt bérszint ezen országokéval azonos kellene, hogy legyen. Mennyi ez számszerűen? Ha a bérszintbeli elmaradás csak annyi lenne, amennyit a gazdaság indokol, ma a magyar átlagfizetés nettó 130 ezer HELYETT nagyjából 300 ezer forint lenne! Ez lenne reális gazdasági okok miatt.

Viszont valóság a gazdaságilag indokolt bér 40 azaz NEGYVEN %-a, s ennek oka egyedül politikai, pontosabban geopolitikai.

Azaz a nyugat kisíbol a magyar dolgozók zsebéből folyamatosan 60 %-ot. Miért? Mert megteheti erőfölénye miatt.

Bevallom, nem vagyok  Erdoğan török elnök híve.

Az iszlamizmus taszít, még az Erdoğan-féle mérsékelt verzióban is.

Az viszont módfelett érdekes, hogy nem akkor történik puccs ellene, amikor mindenben szót fogadva a nyugatnak eszkalálta a szíriai helyzetet.

Érdekes módon puccs akkor történik, amikor a török vezetés mérsékli agresszív külpolitikáját, kibékül Izraellel, Oroszországtól pedig hivatalosan bocsánatot kér, majd szóba kerül az orosz-török gázvezeték tervének újraindítása.

Úgy tűnik, valakik nagyon idegesek lettek Washingtonban és Brüsszelben…

A magyar- és népellenesek erők belakapaszkodnak minden fűszálba.

Nincs építkezés likvidálás nélkül. A lényeg, hogy utóbbi minimális legyen.

Ha megszépül a liget, a ballibák átkozódni fognak. Dehát ez egy plusz érték: látni a dühöngve gágogó ballibák hisztijét.

Olyan ez, mint a metró. Amikor Demszky ígérte, de sosem csinálta meg, a balibák telegágogták a világot, hogy ez a világegyetem legfontosabb dolga. Aztán miután Demszky csúnyán elbukott, metrót 20 év alatt sem tudott építeni, s a tehetséges független Tarlós megcsinálta rekordidő alatt, most már húzzák a szájukat a ballibák, hogy "kihasználatlan a vonal", meg hasonló bugyutaságokat gágognak.

Ez van. A nép nem akar balib országrontást. Az ország pedig épül, szépül. Lesz szebb Liget, lesz olcsón termelő Paks, lesz minden egyéb - hiába hisztizik Soros.

S még valami: nem érvényesülhet 50 ember akarata szemben az egész városéval.

Ugyanezt mondták a ballibek is 2006-ban, hogy pár ezer tüntető nem teheti érvénytelenné milliók szavazását. Most mi változott?

Az, hogy pár embernek nem tetszik egy építkezés, egy parkszépítás rendben van. Tüntessenek bátran. De ha megpróbálják erőszakkal megakadályozna azt, akkor itt jön képbe a rendőrség.

Manipulált közvéleménykutatást könnyű csinálni. Megkérdezem, hogy például: "A csúnya, cigány Orbán ki akarja irtani a Városliget teljes élővilágát, s le akarja betonozni még az liget feletti égboltot is, Ön egyetért ezzel a pokoli tervvel?".

Ez így olyan, mind a zsidó viccben:

A rabbiképzőben a hallgatóknak dohányozni támad kedvük, s azon tanakodnak, vajon helyénvalló-e egyidőben tanulmányozni a Szentírást és dohányozni, ezért megkérdezik a rabbit:
- Rabbi, szabad a Szentírás tanulmányozása közben dohányozni?
- Természetesen szigorúan tilos - mondja a rabbi.
A hallgatók szomorúan hallják a választ, mikor az egyikük megszólal:
- Rosszul tettük fel a kérdést - majd odamegy a rabbihoz és ismét megkérdezi - Rabbi, szabad dohányzás közben a Szentírást tanulmányozni?
- Természetesen szabad, a Szentírás tanulmányozása minden körülmények között derék cselekedet - mondja a rabbi.

Egyébként az építkezés környékét pont kiválóan ismerem. 2006-2007 között szinte minden nap ott sétáltam a kutyáimmal, de gyerekkoromban is a környéken laktam 7 éven keresztül, 1973-1980 között.

А nép érdeke a jelenlegi hatalomgyakorlás folytatása, annak minden hibája ellenére.​

Az alternatíva a gyarmati iga folytatása, hatalmas elnyomással.

A téma egyébként biztos győzelmet hoz. Van három olyan téma van, amiben még a legvadabb ballib szavazók is egyetértenek Orbánnal:

• az álmenekültek kezelése,
• az egyneműek "házasságának" tiltása,
• a keleti kapcsolatok fejlesztése.

Nem a módszerek számítanak most, hanem a célok. A csúnya módszerek is megbocsáthatók, ha a célok jók.

Két álláspont van manapság a magyar politikában:

• a magyar ballibek szerint nem lehet magyar álláspont, hanem meg kell várni mit mondanak a hatalmasok, majd bólogatni kell,
• Orbánék szerint pedig kell magyar álláspont, s azért harcolni kell esetleg.

Az egyik debil politizálás, a másik értelmes.

Ha valóban közös érdekek mentén való együttműködésről lenne szó, ahogy ezt a ballibek állítják, akkor a ballibek időnként esetleg nem pont 100 %-ban ugyanazt mondanák, mint amit Brüsszel akar éppen. A valódi együttgondolkodás olyan, hogy vitázunk, de mivel értékrendünk hasonló, majd kompromisszumhoz jutunk. A ballib módszer más: mindig egyetérteni a nyugattal, mindegy mit mond.

Ez egy háború, meg kell nyerni.

A jelenlegi magyar politikában két út van:

• folytassuk a rendszerváltáskor elkezdett, mára tévesnek bizonyult irányt,
• csináljunk mást.

Orbánék az utóbbi mellett állnak pár éve. Ez bennük a pozitívum. A ballibek meg az első verzió mellett állnak, ezért nem engedi őket a magyar nép ismét hatalomba.

Összegyűltek Varsóban a háború uszítók.

Az agonizáló nyugat nem fogja feladni a harcot, ők nem olyanok, mint a Szovjetúnió, mely annak idején feladta a vesztes csatát, háború nélkül. A nyugat ennél sokkal agresszívabb.

A kezdeti pont a Közel-Kelet újragyarmatosítása volt, ez volt az “Arab Tavasz” nevű kémművelet. De a keleti élettér még ennél is fontosabb a liberális háttérhatalomnak. Lásd Soros nyilatkozatait Ukrajna fontosságáról!

Nagyon fontos, hogy mit lép Európa. Az európai népek érdeke, hogy szabotálják ezt a háborús hisztériát. Orbánék szerepe kulcsfontosságú: ravasz trükkökkel képesek lehetnek a NATO belső rombolására, ami fontos békepárti lépés lehet. A csehek és a szlovákok pedig talán még Orbánnál is fontosabb szerepetjátszhatnak ebben.

Szerencsére ma már nyugaton is növekszik a populizmus, a népek felkelése. Ma már a nyugat nem lehet biztos egy sor nyugati országban sem, lásd UK, Franciaország, Ausztria.

A nyugati propaganda által szajkózott “fenyegetettség” csak a vérre éhes nyugati nagytőke és csicskásaik nedves álmaiban létezik. A NATO háborús uszító politikájának véget kell vetni. Ennek ugyanis háború lesz a vége. Kinek érdeke a háború? A népek érdeke a béke.

Reméljük, az USA-ban a populista Trump nyeri a választásokat, ez esetben esélyes, hogy lassú rothadásnak indul az agresszív imperialista fegyverkezési tömb. Az ultrajobbos Clinton nyeresége erőt adna a háborúpárti lobbinak. 

Ez most ugyanaz a helyzet, mint ami Európában már volt a XX. sz. 30-as éveiben. Itt az ideje, hogy a magyar vezetés, a mostani okosabb legyen az akkorinál.

Rendkívül fontos ezért a magyar népszavazás pozitív kimenetele őssszel, valamint az osztrák elnökválasztás megismételt 2. fordulója – fontos, hogy ezeket a választásokat a nép nyerje meg. Reménykedjünk a jó eredményekben!

Ha a NATO erős, a natoiták véres háborút fognak kiprovokálni a világ népei ellen. Ezt el kell kerülni.

Kedves Homokos Embertársunk!

Megértjük problémádat, hiszen sokszor valóban könnyebb az embernek a homokba dugnia a fejét, mintsem szembesülni a nehéz igazsággal. De ehhez jogod van, Isten által adott szabad akaratoddal élhetsz ahogy akarsz. Viszont kérünk ne akarj mindenkit megtéríteni bűnöd elfogadására, mi sem tesszük ezt saját bűneinket illetően. Továbbá kérünk: legyél toleráns és fogadd el, hogy a normális többség nem hajlandó normálisnak elismerni a bűnön alapuló életviteledet. Ha akarod, bűnözz, de lehetőleg 4 fal között, s légy szíves, hagyd békén társadalmi rendünket, ne uszíts ellene.

Köszönjük megértésedet, minden jót kívánva:

keresztények egy csoportja

Az okosok, a szépek, a szakmájukban sikeresek, a fiatalok, a jóságos, modern emberek, a felszabadult lelkűek Anglia EU-tagságára szavaztak, míg az ostobák, a csúnyák, a lumpenek, a vének, a gonosz, múltban rekedt emberek, a téveszmékben élők pedig arra, hogy Anglia lépjen ki az EU-ból.

Legalábbis ez hangzik el manapság világszerte a hisztériás rohamba esett liberális megmondóemberek szájából és médiáiktól.

Hát igen, szomorú dolog ez a demokrácia nevű izé, hogy felelőtlen állampolgárok csak úgy szabadon szavazgathatnak, nem véve figyelembe a mindig igazat mondó, jövőbelátó bölcsek tanácsait, ahelyett, hogy a mindig okos liberális elitemberek irányíthatnának szabadon, hiszen övék a tökéletes igazság ismerete.

Hol hallottuk már mindezt? Tessék megkapaszkodni: a liberálisok legnagyobb ellenségeitől, a kommunistáktól! Ott egész elmélet lett kiépítve arra, hogy a nép képtelen felismerni saját érdekeit, mert tudata hamis, így kell egy bivalyerős Párt, mely acélkézzel vezeti a népet, természetesen a nép érdekében.

Mi a valódi helyzet? Az angol nép egyszerűen megunta, hogy brüsszelita idióták packáznak az országukkal. Anglia elég erős az EU nélkül is, így az angolok az EU megreformálása helyett inkább kiléptek a problémából.

S meg is jöttek a legfantasztikusabb liberális vészjóslatok: az Egyesült Királyságból kiválik Észak-Írország és Skócia, Gibraltár pedig csatlakozik Spanyolországhoz, sőt London független állam lesz! Ezekből egyedül Skócia kiválásnak van meg a valós esélye. Észak-Írországban hiába szavazott 56 % az EU-tagságra, a lakosság háromnegyede ellenzi az Írországgal való egyesülést. Ugyanez igaz Gibraltárra is: bár ott 96 % szavazott az EU-tagságra, kb. ugyanennyien szavaznának a Spanyolországhoz csatlakozás ellen. Londonban pedig hiába szavazott 60 % az EU-tagságra, London nem rendelkezik önrendelkezési joggal a brit alkotmány szerint.

Kitérnék arra is, amiről kérdést kaptam: miért szavaztak az emberek Gibraltáron, s miért nem szavaztak sehol a többi brit külbirtokon. A válasz: a 16 brit külbirtok közül csak 2 EU-tag: Akrotíri-Dekélia és Gibraltár, ezért a többin nem is lehetett népszavazás. Akrotíri-Dekéliában pedig azért nem volt népszavazás, mert ez az egyetlen brit külbirtok, melynek nincs polgári irányítása és nincs állandó, saját lakossága sem: ott mindenki vagy külföldi állampolgár vagy a brit hadsereg alkalmazottja,

A lényeg: az angol nép sikeresen megvívta függetlenségi harcát. S velük együtt hatalmasat buktak a magyar ballibák is. Azaz csupa jó hír.

Magyarország – és a többi keleti tagállam – érdeke jelenleg azonban más, mint az angol népé: ez az EU megváltoztatása. S csak ha ez nem megy, jön a kilépés.

Öt évet adunk a brüsszelitáknak, hogy távozzanak és adja át az EU-t az európaiaknak! Ha nem megy, leromboljuk az EU-t.

Kőkemény ballib mítosz, hogy a kitántorgók az ő híveik.

A szavazatok azonban ezt számokkal cáfolják.

Normál parlamenti szavazás esetében nem tudható, hogy hogyan szavaztak a külképviseleteken szavazók, ugyanis a szavazatokat nem számolják meg helyben, azokat hazaküldik.

Viszont szerencsénk van: az EP-választásokon a helyzet más, hiszen itt a szavazás tisztán listás, ami miatt a külképviseleti szavazatokat is külön összesítik. Még nagyobb szerencsénk van: 2014-ben volt magyar parlamenti és EP- választás is, így az adatok ugyanarra az időszakra vonatkoznak!

Lássuk hány százalékot kaptak az egyes pártlisták összesen és csak a külképviseleteken leadott szavazáson!

Látható: két pártlista van, mely külföldön jelentősen több szavazatot kapott, az Együtt-PM és az LMP. Az előbbi két és félszer, az utóbbi háromszor népszerűbb volt külföldön, mint összeségében. A ballib tábor két pártja - a DK és az MSZP - viszont külföldön feleannyi szavazatot kapott, mint összességében.

Összesítve a 3 ballib pártlista eredményét, arra a - ballibek számára mellbevágó - eredményre jutunk, hogy míg összességében megszerezték a szavazatok 27,90 %-át, a külképviseleti szavazatoknál arányuk csak 26,39 %, azaz külföldön még valamivel kevesebb is az elért eredményük. A kitántorgók nem rájuk szavaznak...

Tény tehát: a Fidesz népszerűsége alacsonyabb volt a külképviseleti szavazáson, mint összességében: 51,48 % helyett csak 45,36 %, de így is a Fidesz nyert fölényesen a külképviseleti szavazáson, ráadásul a Fidesz mínusz 6 %-a nem a ballibekhez ment, hanem az LMP-hez! A ballibek népszerűsége pedig hibahatáron belül azonos belföldön és a kitántorgók között.

A spanyol nyelv elterjedése és nyelvjárásai.

A spanyol a világ harmadik legnagyobb nyelve, anyanyelvi beszélőinek számát tekintve.

Európa:

Afrika:

Amerika:

a spanyol nyelv státusza:

sötétzöld – hivatalos nyelv és a lakosság 90-100 %-a anyanyelvi beszélő (Argentína, Costa Rica, Chile, Domikai Közt., Honduras, Kolumbia, Kuba, Mexikó, Nicaragua, Panama, Puerto Rico, Salvador, Uruguay, Venezuela)

világoszöld – hivatalos nyelv és a lakosság 75-90 %-a anyanyelvi beszélő (Ecuador, Peru, Spanyolország)

narancssárga – hivatalos nyelv és a lakosság 50-75 %-a anyanyelvi beszélő (Bolívia, Guatemala, Paraguay)

citromsárga – hivatalos nyelv és a lakosság kevesebb mint 10 %-a anyanyelvi beszélő (Egyenlítői Guinea)

barna –  nem hivatalos nyelv, a lakosság legalább 10 %-a anyanyelvi beszélő (Amerikai Virgin-szk., Andorra, Belize, Gibraltár, USA)

A nyelvjárásokat illetően 10 fő nyelvjárás határozható meg, ezek közül 4 spanyolországi, 6 pedig amerikai:

• közép-spanyolországi: Kasztília La Mancha és Madrid tartományok,
• dél-spanyolországi: Andalúzia, Extramadura, Murcia tartományok, Ceuta és Melilla városok, valamint Gibraltár,
• észak-spanyolországi: a többi spanyolországi tartomány, valamint Andorra,
• kanári: Kanári-szigetek,
• karibi: a karibi szigetek, Mexikó karibi partvidéke, Panama, valamint Kolumbia és Venezuela karibi partvidéke, s Belize,
• mexikói: Mexikó, a karibi partvidék nélkül, valamint ez a legelterjedtebb az USA-ban,
• közép-amerikai: a középamerikai államok, Mexikó és Panama kivételével,
• andoki: Ecuador, Peru, Bolívia nyugati része, valamint Kolumbia és Venezuela andoki része,
• argentín-uruguayi: Argentína, Paraguay, Uruguay, valamint Bolívia keleti része,
• chilei: Chile.

A spanyol – hatalmas kiterjedése ellenére – rendkívül egységes nyelv, sosem volt próbálkozás saját helyi szabvány létrehozására. Manapság pedig a könnyű és gyors kommunikáció még inkább erősítik a nyelv egységét.

Az egyes nyelvjárások között a legnagyobb különbségek a szóhasználatban vannak, a különböző szavak jellemzően egymás szinonímái.

A kiejtés meglepően egységes. A helyi sajátosságok párt pontban foglalhatók össze:

• az s és a d szóvégeken és mássalhangzók előtt gyakran eltűnik egyes esetekben, míg másokban nem,
• az ll és a y ejtése egyes régiókban ugyanaz, másokban eltérő – eredetileg az előbbi ejtése a magyar ly eredeti ejtésével volt azonos, míg az utóbbi a mássalhangzó utáni szóvégi vagy mássalhangzók közti magyar j-nek felelt meg: érdekes, hogy a két hang a magyarban is egyesült (a palóc nyelvjárást leszámítva),
• a y ejtése régiónként változó: az előbbi pontban leírtól a magyar zs-hangig terjedően,
• a j ejtése kétféle lehet: akár lehet olyan, mint a magyar h ejtése magánhangzók között, akár olyan, mint a ch a magyar technika szóban,
• nagyon jellemző, hogy a z és az s ejtése (valamint az e vagy i előtti e ejtése) azonos-e vagy sem,
• végül talán a legjellemzőbb: az s ejtése, azaz a magyar sz-szel egyező ejtése, vagy a magyar selypített sz-ként való ejtés.

Íme ezekről egy táblázat:

Ami érdekesség még, hogy a spanyol anyanyelvű átlagember hogyan érzékeli az egyes nyelvváltozatokat.

A /θ/ hang Spanylországon kívül nem fordul elő, a latin-amerikaik számára kifejezetten vicces ez a hang.

A d és s hangokat nem elharapó nyelvjárások beszélői számára a d és s hangokat elharapása “parasztosnak”, azaz műveletlen ejtésnek tűnik.

A tú személyes névmás (te) helyettesítése a vos névmással Dél-Amerikán és Közép-Amerika egy részén kívül ismeretlen, ennek használata így azonnal elárulja a beszélő eredetét. Fordítva ugyanez igaz a vosotros személyes névmásra (ti), ennek használata Spanyolországon kívül teljesen hiányzik, azaz aki ezt használja, az azonnal elárulja magáról, hogy ő spanyol. Ugyanez igaz a többes számú második személyű igaragozásra is: ennek használata teljesen hiányzik Latin-Amerikában, ez latin-amerikai füllel sznob beszédnek tűnik.

Az s ejtése annak selypítős változatában Spanyolországon kívül csak Chilében fordul elő, ez a hang a “normál magyar” sz-t ejtők számára kifejezetten komikus, míg fordítva meg a “normál magyar” sz ejtése “parasztos”.

Kerestem direkt pár videót, az egyes nyelvjárások bemutatására. Élő beszédet igyekeztem keresni, nem nyelvi tanítóanyagokat, mivel szerintem az előbbiek jobban kifejezik a nyelvet. A 4 legtipikusabb nyelvjárásra kerestem példát.

a spanyol államfő tavalyi karácsonyi beszéde – tipikus közép-spanyolországi nyelvjárás: /θ/ és selypített sz, a d-k és s-ek ejtése, erős /x/, nincs zs hang

a volt argentín elnök 2010-es újévi beszéde – argentín-uruguayi nyelvjárás: nincs se /θ/, se selypített sz, a d-k és s-ek laza ejtése, gyakori kihagyása, gyenge /ɦ/, zs hang

a mexikói elnök tavaly újévi beszéde: mexikói nyelvjárás: nincs se /θ/, se selypített sz, a d-k és s-ek pontos ejtése, erős /x/, nincs zs hang

a kubai vezető beszéde: karibi nyelvjárás: nincs se /θ/, se selypített sz, a d-k és s-ek laza ejtése, gyenge /ɦ/, nincs zs hang

Civil csak az lehet, aki független.

Vigyázat: a függetlenség nem jelent semlegességet. Sőt az igazi civil nem semleges, hanem erősen részrehajló, hiszen kiáll valami mellett. Ez nem gond. A gond csak az, ha valakinek a léte attól függ, amit támogat. Ha ez a helyzet, az az ember nem civil.

Aki más pénzén civil, az nem civil, ez nyilvánvaló. Az ilyen ember neve lobbista, szép szóval, vagy pedig csúnyább szóval: befolyási ügynök.

A magyar ballib “civilek” 95 %-ban nem civilek. Nem civil sem a 800 bérgágogó és bérretegő, sem Pumukli és elől kockás, hátul soros álpedagógusai, sem az éhségmenetelő ballib milliomosok, mint ahogy nem az sem a Fekete Nővér, sem a Fehér Nővér, sem a Nővér A Szürke 50 Árnyalatában.

Soros és a Norvégiai Köztársaság fizetett lobbistái nem civilek. Pont.

Itt közbeszólnak sokan: nem lehet pénz nélkül civilkedni. Csak ez nem igaz, mert lehet. Lehet adományokat szedni, természetesen korlátozott értékhatárral sok embertől, s – igen, ez a megdöbbentő lehetőség is fennáll! – lehet dolgozni is, ami mellett szabadidőben civilkedni.

A múlt hónapban a multi munkahelyemen látogatást tett a cég legfelsőbb tanácsa elnökségének elnöke (mai nyelven: CEO).

Ez ritka dolog, hiszen a tengerentúli nagyembernek nincs ideje állandóan látogatni a cége egyes részegységeit. Kedvenc magyar könyvem nyomán, a CEO olyan ritkán jár nálunk, mint ahogy a fülbetik bilevezik. Szóval nagyon ritkán, így ez hatalmas ünnep.

Már napokkal előtte érezhető volt az idegesség, mármint nem az egyszerű szürke alkalmazottak között, mert ők leszarták az egészet, hanem a helyi vezetőség tagjai között.

Mivel mindennek ismerem a kommunista verzióját, nem számítottam semmire. Már régóta  rádöbbentem: nincs semmilyen lényegi különbség a kommunista diktatúra és a kapitalista demokrácia között, annak emberi és propagandabeli elemeit illetően. S a kisember reakciója is ugyanaz: mindkettőre bólogat, de egyiket se veszi komolyan. Mert a kisembert az “előre a kommunizmus építésének útján” szöveg ugyanúgy hidegen hagyja, mint a “növeljük 2018 végéig a cég profitját 200 %-kal” szöveg – mindkettő tömény butaság és egyiknek sincs semmi köze a kisember életéhez.

Az alkalmazottak kérdéseket is tehettek fel a főmuftinak. Az egyik kérdés az volt “tisztelt főtitkár elvtárs, Ön milyen munka/magánélet egyensúlyt tart fent?”, mire a neves ember elmondta, hogy a kérdés értelmezhetetlen, mert egy olyan rendes, lelkes, kötelességtudó ember számára, mint ami ő is, nem létezik munka/magánélet egyensúly kérdés, ugyanis neki a munka része a magánéletének, sőt annak fő értelme.

Egyébként a nagyember, akit most láttam először élőben, kifejezetten jó benyomást tett rám így élőben: az eddigi közvetett ismeretség alapján nagyon rosszra számítottam. De kiderült: ő is csak egy ember, ő is csak egy alkalmazott (bár nálam pont 80-szorosan magasabb fizetéssel), s ő is a kényszerűség ketrecében él. Elmondta a kötelező bugyutaságokat, de szövege kb. 10 %-ában saját magát adta és őszinte volt. Ez az oka, hogy abba is hagytam a vele való viccelődést, amit gyakran csináltam kollégák előtt eddig.

A mai bolgár ábécé kialakulásáról már volt szó, lássuk most a többi szláv cirill ábécét.

A macedónról már volt szó, a bolgár kapcsán, a montenegrói saját cirill ábécé pedig csak tervezet, így marad 5 ábécé: orosz, ukrán, belarusz, ruszin, szerb.

Az eredeti cirill ábécé 45 betűből állt. Közülük 19 jelölt magánhangzót (sárgával jelölve), 25 mássalhangzót, 1 betű pedig (a Ҁ betű) nem jelölt hangot (pirossal jelölve), csak számot. (Minden betűnek volt szám jelentése is, a számként való használat a késő középkorban megszűnt.)

Fonológiailag az óbolgár nyelvben (erre lett létrehozva a cirill ábécé) 11 magánhangzó hang létezett. Miért volt tehát 19 magánhangzó betű? A magyarázat kettős:

• Mivel a cirill ábécé alapja legnagyobb részben a görög ábécé, valamint az ábécé fő célja a görög nyelvű egyházi szövegek bolgárra fordítása volt, így több olyan görög betű is bekerült a cirill ábécébe, mely bolgár szempontból felesleges volt. Két betű – a Ѡ és a Ѵ – kizárólag a görög Ω és Υ betűk átadására szolgált, olyan jövevényszavakban, melyekben az eredeti görögben ezek a betűk áltak. Bolgárban az Ѡ ejtése teljesen azonos volt az О ejtésével, az a Ѵ ejtése pedig az И ejtésével.
• Az óbolgárban – a mai bolgárhoz képest – több mássalhangzó volt: 7 mássalhangzó (a táblázatban zölddel jelöltek) mindig lágy volt, ezen kívül létezett további 15 kemény és 15 lágy mássalhangzó, melyeket azonban “páronként” csak 1-1 betű jelzett, azaz összesen 15 betű (kékkel jelölve). Írásban a lágy mássalhangzókat a következő módon lehetett megkülönböztetni az ugyanazon betűvel jelzett kemény mássalhangzóktól:
  • ha a lágy mássalhangzó után mássalhangzó következett, a lágy mássalhangzót jelző betűre aposztróf – ` – került, bár ezt a jelölést nem alkalmazták teljeskörűen, az aposztrófot sok esetben egyszerűen elhagyták, amikor egyértelmű volt, hogy melyik hangról van szó,
  • ha a lágy mássalhangzó után magánhangzó következett, a lágyságát a magánhangzó jelezte, mégpedig a következő módon:
    • lágy mássalgangzó utáni А, Е, Ѹ, Ѧ, Ѫ esetében a magánhangzó írása megváltozott és Я, Ѥ, Ю, Ѩ, Ѭ lett (ugyanezek a betűk jelezték a j+hang kapcsolatot is szó elején és magánhangzó után),
    • И, I, Ь, Ѣ magánhangzó kizárólag lágy mássalhangzó után következett, így ezeknél nem volt szükség a lágyság jelölésére, ugyanúgy, ahogy Ъ és Ы pedig mindig csak kemény mássalhangzó után jött (az И és az I ejtése azonos volt, ejtésük magánhangzó és lágy mássalhangzó után /ji/ volt, kivéve az И kötőszót, ahol ejtése /i/ volt.

A fentiekből látható, hogy az óbolgár magánhangzórendszere kiterjedtebb volt a mai bolgárénál. Míg a mai bolgárban 6 magánhangzó fonéma van (А, Е, И, О, У, Ъ), addig az óbolgárban e 6 mellett volt még további 5: Ѧ, Ѫ, Ы, Ь, Ѣ. Az Ѧ és az Ѫ orrhangú E és O, a szláv nyelvekből ez a két hang kihalt azóta, csak a lengyelben maradt meg, a mai lengyel helyesírás Ę és Ą betűkkel jelöli őket. Az Ы azonos a mai orosz Ы-vel, a bolgárból eltűnt ez a hang még a középkorban. Az Ь minden szláv nyelvből kihalt fonámaként, a mai oroszban előfordul allofónként. Az Ѣ – /æ/ – a mai bolgárban csak egyes déli nyelvjárásokban fordul elő, az irodalmi nyelvből hiányzik.

Látható, hogy minden hangnak – a lágy mássalhangzókat leszámítva – saját betűje volt, azonban van még egy kivétel, a /j/ hang, melyet az И betű jelzett, amely egyúttal a /ji/ kapcsolatot és az /i/ mássalhangzót is jelezte. Ennek kényelmetlensége felismerésre került már a XV. században, azóta került használatba a cirill betűs szláv nyelvekben az Й betű, a /j/ mássalhangzó jelölésére, míg az И maradt csak az /i/ magánghangzó jelölésére. (A szerb cirill ábécében a Й betű helyett a J betű használatos ugyanerre.)

Az Ѹ betűről szintén elmondható: ez görög hatás. A görögben az ΟΥ betűkapcsolattal lett jelölve az /u/ hang, ezt vette át a eredeti cirill írás, azonban – mivel ennek nem volt sok értelme a bolgárban – hamarosan az írás У betűt kezdett használni helyette, s az eredeti Ѹ a XIV. századtól már nem fordul elő.

A  táblázatban lilával jelölve van 3 darab “felesleges” mássalhangzó betű. Ezek oka ismét a görög. Ezek olyan jövevényszavakban voltak használatban, melyekben az eredeti görögben ezek a betűk áltak. A Ѯ, Ѱ, Ѳ betűk a görög Χ, Ψ, Θ betűket jelölték. A görög Θ hang eleve hiányzik a bolgárból, így a bolgárok számára a Θ azonos volt a Т-vel. Ez a három betű hivatalosan csak a XIX. sz. végén lett törölve a bolgár ábécéből.

E bevezetés után lássuk az egyes cirillbetűs szláv nyelveket!

orosz

Az oroszban jelenleg 33 betű van. A táblázatban pirossal jelölt betűk spontán módon kerültek ki a használatból. A zölddel jelölt betűket I. Péter cár írásreformja törölte, ezek az oroszban már nem létező és görög hangokat jelöltek. A 3 kékkel jelölt betű pedig Lenin írásreformjával szűnt meg, egyik sem jelölt önálló hangot. A XV. században került használatba a cirill betűs szláv nyelvekben az Й betű, a /j/ mássalhangzó jelölésére. Az Ё speciális orosz találmány a XVII. sz. végéről, az eredeti szláv ábécében hiányzó j+o ill. lágyság+o jelölésére, kötelezően használandó betűként csak a kommunista időszakban lett bevezetve, ma azonban használata ismét visszaesőben van: elfogadottnak számít E-ként való írása is.

Az orosz nyelv sajátossága, hogy az Е és Ѥ betűk szerepe megcserélődött: míg az Е volt az eredeti ábécében a “kemény e”, addig az oroszban ez lett a “lágy e”, viszont az Ѥ alapján lett kialakítva az orosz Э а “kemény e” jelölésére. Ez szintén I. Péter reformjának része volt. Ugyanekkor lett hivatalosan bevezetve az У betű is az az eredeti Ѹ helyére.

Szintén orosz sajátosság, hogy az eredetileg magánhangzót jelölő  Ъ és Ь betűkből keménységjel és lágyságjel lett.

Az oroszban mindig kemény a Г, К, Х, Ц,  s mindig lágy a Й, Ч, Щ. Az összes többi mássalhangzó betű – Б, В, Д, Ж, З, Л, М, Н, П, Р, С, Т, Ф, Ш – jelölhet kemény és lágy mássalhangzót is: a lágyság jelölése a betű utáni lágyító magángangzóval vagy lágyságjellel történik. Ha lágyító magánhnagzó magánhangzó másik magánhnagzó után vagy mindig kemény mássalhangzó után áll, akkor jelentése /j/ + az illető magánhangzó.

Fontos tudni: az oroszban erős magánhangzó-redukció van (azaz a hangsúlytalan magánhangzók ejtése jelentősen eltér ugyanezen magánhangzók hangsúly alatti ejtésétől), ezt azonban az írás nem jelöli. De ennek elemzése meghaladná e cikk kereteit.

ukrán

Az ukránt érdemes az oroszhoz hasonlítva vizsgálni. Az ukrán írásból ugyanúgy kihullottak a megszűnt és görög hangokat jelölő betűk. Ugyanúgy У lett az eredeti Ѹ helyett. Az eredetileg magánhangzót jelölő Ь betűből ugyanúgy lágyságjel lett. S szintén kialakult az Й betű, a /j/ mássalhangzó jelölésére. Megszűnt betűk: zöld, új betűk: sárga.

Lássuk most a különbségeket az ukrán ábécében az oroszhoz képest!

Az ukránban nincs Ъ – helyette, az orosszal azonos szerepben, aposztróf – ` – használatos.

Míg az orosz nyelvben az Е és Ѥ betűk szerepe megcserélődött, addig az ukránban nem: az Е maradt “kemény e”, a “lágy e” jelölésére pedig az Ѥ alapján ki lett kialakítva az Є.

Az eredi szláv ábécében az I jelentése /ji/, ezt a mai ukránban külön betű, az Ї jelöli – ez a betű már a korai bolgár ábécében kialakult, de ott kihalt, az ukrán ábécében a XIX. században lett visszaállítva. Az /i/ magánhangzót az ukránban pedig az I jelöli.

Az И betű az ukránban külön hang, ezt a nyugat-ukrán nyelvjárásokban /ɪ/ formában ejtik, a többi nyelvjárásban pedig [ɨ] formában, azaz azonosan az orosz Ы-vel. Személyes tapasztalatom, hogy – bár az irodalmi nyelvben az [ɨ] szabálytalannak számít – 10 ukránból 9 pontosan így ejti mégis.

Fontos: míg az I csak lágy mássalhangzó mögött állhat, addig az И mindig kemény mássalhangzó után.

Speciális ukrán betű a Ґ, ez a /g/ hangot jelöli, ellentétben a Г betűvel, mely pedig a /h/ vagy a /ɦ/ hangot. A Ґ betűnek egy időben politikai jelentősége is volt: a Szovjetúnión kívül élő ukránok használtak, míg Ukrajnában tiltva volt, “szovjetellenes” betűnek számított. Hivatalosan csak Gorbacsov idejében lett bevezetve Ukrajnában is.

Az ukránban mindig kemény a Б, В, Г, Ґ, К, Ж, М, П, Ф, Х, Ч, Ш, Щ, s mindig lágy az Й. Az összes többi mássalhangzó betű – Д, З, Л, Н, Р, С, Т, Ц – jelölhet kemény és lágy mássalhangzót is: a lágyság jelölése a betű utáni lágyító magángangzóval vagy lágyságjellel történik. Ha lágyító magánhangzó magánhangzó másik magánhangzó után vagy mindig kemény mássalhangzó után áll, akkor jelentése /j/ + az illető magánhangzó. Ehhez hozzá kell tenni, hogy mindez csak az irodalmi nyelvben és a nyugat-ukrán nyelvjárásokban érvényesül, mivel a kelet-ukrán nyelvjárásokban a Б, В, Ж, М, П, Ф, Ч, Ш, Щ is lehet lágy.

Fontos tudni: az ukránban – ahogy az oroszban – erős magánhangzó-redukció van (azaz a hangsúlytalan magánhangzók ejtése jelentősen eltér ugyanezen magánhangzók hangsúly alatti ejtésétől), ezt azonban az írás nem jelöli.

belarusz

A belaruszt érdemes szintén az oroszhoz hasonlítva vizsgálni. A belarusz írásból ugyanúgy kihullottak a megszűnt és görög hangokat jelölő betűk. Ugyanúgy У lett az eredeti Ѹ helyett. Az eredetileg magánhangzót jelölő Ь betűből ugyanúgy lágyságjel lett. S szintén kialakult az Й betű, a /j/ mássalhangzó jelölésére. Megszűnt betűk: zöld, új betűk: sárga.

Az ukránhoz hasonlóan, a belaruszban nincs Ъ – helyette, az orosszal azonos szerepben, aposztróf – ` – használatos.

A belaruszban nincs И, helyette I van.

Az orosszal azonos módon az Е és Ѥ betűk szerepe megcserélődött: míg az Е volt az eredeti ábécében a “kemény e”, addig a belaruszban ez lett a “lágy e”, viszont az Ѥ alapján lett kialakítva a belarusz Э а “kemény e” jelölésére.

Speciális belarusz betű a Ў, ez a /w/ hangot jelöli, mely az oroszból hiányzik, de az ukránban is megvan, viszont az ukránban nincs külön jele, az ukrán В egyaránt jelölhet /v/ és /w/ hangot.

A belaruszban mindig kemény a Д, Ж, Р, Т, Ў, Ч, Ш, s mindig lágy az Й. Az összes többi mássalhangzó betű – Б, В, Г, З, К, Л, М, Н, П, С, Ф, Х, Ц – jelölhet kemény és lágy mássalhangzót is: a lágyság jelölése a betű utáni lágyító magánhangzóval vagy lágyságjellel történik. Ha lágyító magánhangzó másik magánhangzó után vagy mindig kemény mássalhangzó után áll, akkor jelentése /j/ + az illető magánhangzó.

A belarusz helyesírás sajátossága, hogy egyedül a keleti-szláv nyelvek közül, jelöli a magánhangzó-redukciót. Talán ennek érzékeltetésére a legjobb az ország neve: Беларусь – ami oroszosan Белорусь lenne, miközben a kiejtés a két nyelvben azonos: /b^jɛləˈruːs^j/.

Magyar médiákban folyamatosan gondot okoz, mikor lesz az orosz/ukrán/belarusz nevekben a d/n/t-ből gy/ny/ty, íme hát egy összehasonlítás. A három nyelv “problémás” betűinek megfelelése.

ruszin

A legkisebb keleti-szláv nyelv a ruszin. Megszűnt betűk: zöld, új betűk: sárga.

A ruszin ábácét érdemes az ukránhoz hasonlítani. Az összes ukránban is meglévő ruszin betű jelentése azonos az illető ukrán betűkével. Egyetlen eltérés: az И betű mindig /ɪ/-t jelöl.

Ezen túl viszont a ruszin viszont rendelkezik 3 betűvel, melyek az ukránból hiányoznak: ezek a Ё, Ъ, Ы – mind a három az orosszal azonos jelentéssel.

A kövekező:  Д, З, Л, Н, Р, С, Т, Ц mássalhangzó betűk jelölhetnek kemény és lágy mássalhangzót is: a lágyság jelölése a betű utáni lágyító magángangzóval vagy lágyságjellel történik. Ha lágyító magánhangzó magánhangzó másik magánhangzó után vagy mindig kemény mássalhangzó után áll, akkor jelentése /j/ + az illető magánhangzó.

szerb

Megszűnt betűk: zöld, új betűk: sárga.

A szerb cirill ábécé az egyetlen teljesen fonetikus szláv cirill ábécé: minden betű egy hang, s minden hang egy betű. A XIX. sz. elején lett kialakítva. A szerb nyelvben 4 darab lágy mássalhangzó van: a lágy cs, a lágy dzs, a lágy l és a lágy n. Mind a négyre külön betű lett kialakítva, ezek: ђ, љ, њ, ћ. Úgyszintén külön betű lett megalkotva a kemény dzs hangra: џ.

Elmebetegség ez. Egy ország lakosa saját országa ellen drukkol sportban.

Nem arról van szó, hogy valaki nem drukkol – ez természetes, hiszen sokakat nem érdekel egy adott sport. Itt kifejezetten csak az ellendrukkerségről van szó, azaz az idegen ellenfélnek való drukkolásról.

Két esetben tapasztaltam ilyet eddig: a Szovjetúnióban és Izraelben. Szovjet észtek intenzíven drukkoltak a szovjet csapat mindenkori ellenfelének, bárki is legyen az. S a másik eset: az izraeli arabok ellendrukkersége.

Dehát mind a két eset érthető: az illetők ezzel is azt fejezték ki, nekik nem hazájuk az az ország, melynek állampolgárai, ők kényszerből részei ennek az országnak, de az országnak ők ellenségei, mert egy másik, saját országot szeretnének ennek az országnak a kárára.

De olyat, hogy valaki nem ellensége országának, s csakis azért ellendrukker, mert nem tetszik neki az éppen hatalmon lévő kormány – nos, ilyet csak Magyarországon tapasztaltam…

Az osztrákok kedden csak egy meccset vesztettek, amivel semmi gond. A magyarok előtt is ez áll, a csoportból továbbjutnak, de szinte biztosan vesztenek a nyolcaddöntőben. Nincs esélye a magyar csapatnak a legjobbak ellen, ez nyilvánvaló. De mindegy is ez: ez csak sport. De viszont a nagy csatát a ballibák vesztették el, akik komoly kampányt építettek fel a magyar csapat rossz játékára. S most mindez okafogyott le.

Mint az internetadó esetében 2 éve: amikor Orbán visszavonta, a ballibek tombolni kezdtek és nagyon megsértődték: elvették jól kidolgozott tervüket.

A cirill ábécé Bulgáriában lett megalkotva, 893-ban. A megalkotó: Kliment Ohridszki.

Аz eredeti ábécében 45 betű volt. Ez ebben a formában változatlan is maradt Bulgária török uralom alá kerüléséig.

A török uralom alatt több spontán változás zajlott az ábécében, egyes betűk használata abbamaradt, s megjelentek új betűk is, s egyes betűk ejtése megváltozott. A Temesközbe vándorolt bolgárok teljesen el is hagyták a cirill ábécét, áttérve a szerb-horvát latin ábécére (ma is azt használják).

Azonban egységes szabály nem tudott kialakulni, hiszen nem volt ehhez meg az önálló államiság, ill. olyan szervezet, mely ki tudott volna alakítani egy mindenki által elfogadott egységes írást.

Ez csak 1869-ben történik meg, amikor még emigrációban (Romániában) megalakul a későbbi Bolgár Tudományos Akadémia elődje, melynek egyik első lépése volt a bolgár ábécé meghatározása.

Ki lettek hivatalosan dobva az ábécéből azok a betűk, melyek eleve csakis görög nevek átírására voltak használatosak (zöld színnel). Továbbá törölve lettek a nyelvben már régóta nem létező hangokat jelölő és az ugyanazok hangokat duplán jelölő betűk (piros színnel). Egy betű egyszerűsítve lett (kék szín), s egy új betű pedig hozzá lett adva az ábécéhoz (barna szín). Sajnos egy létező hangot jelölő betű is meg lett szűntetve (lila szín). Így az ábécé 32 betűs lett.

Az ábécé etimológiai elven alapult, ennek keretében maradt meg az a szabály, hogy a mássalhangzóra végződő szavak végén kötelező maradt a Ъ vagy a Ь magánhangzó írása, annak ellenére, hogy a szóvégi Ъ és Ь betű nem volt kiejtendő. А Ь magánhangzó eredetileg lágy mássalhangó utáni Ъ hangot jelentett, a bolgárban azonban már a középkorban megszűnt ez a jelentése, akkortól egyszerűen Й hangot jelöl, szó végén pedig nem volt ejtve. A Ъ betű eredeti ejtése a bolgárban megmaradt mind a mai napig, de már a középkorban nem volt ejtve a szavak végén.

1899-ben a bolgár közoktatási miniszter írásreformot hajt végre. Ennek lényege teljesen indokolatlan: egy önálló hangot nem jelölő betű visszakerül az ábécébe (zöld színnel) és egy létező hangot jelölő betű pedig megszűnik (piros színnel). Ez utóbbi lépés miatt a bolgár írás máig logikátlan a névelők és az igeragok esetében: akkortól érvényes az a szabály, hogy a rövid névelőkben és az igeragokban szereplő Й+Ъ hang Я betűvel írandó, így az írás alapján nem tudható, hogy a Я mikor jelöli eredeti hangértékét és mikor Й+Ъ hangot. (Iskolázatlan bolgárok egyik jellemzője, hogy keverik a kettőt, ez kb. olyasmi, mint a magyarban a j/ly keverése, csak a különbség az, hogy míg a magyarban ez természetes nyelvfejlődés eredménye, addig a bolgárban ez egy átgondolatlan írásreform miatt van így.)

A posztkommunista Bulgáriában a kommunista írásreformot volt szokás szidni, pedig a valóságban az 1899-es reform sokkal abszurdabb volt.

1921-ben a baloldali kormányzat ismét írásreformot fogad el: törölnek 3 betűt. Ezzel a szóvégi, nem ejtett Ъ és Ь betű használata is megszűnik – ugyanez történik egyébként az 1918-as orosz írásreform esetében is. Hozzá kell tenni, hogy – ellentétben a bolgárral – az oroszban a kora középkor óta nem létezik az Ъ és Ь magánhangzóként.

1923-ben a baloldali kormányzat elleni puccs után visszaállításra kerül az 1899-es szabályzat.

A kommunista hatalom 1945-ben csinálja az utolsó írásreformot, ez a máig hatályos norma.

A reform részben indokoltnak mondható: az 1921-es reformmal azonos módon a szóvégi, nem ejtett Ъ és Ь betű használata megszűnik. Más részről viszont  a reform folytatja az 1899-es írásreform abszurditását, most már a rövid névelőkben és az igeragokban szereplő Ъ hang is А betűvel írandó, így az írás alapján nem tudható most már az sem, hogy a А mikor jelöli eredeti hangértékét és mikor Ъ hangot. Megszűnik 2 betű (piros színnel), ezzel a betűk száma 30 lesz. Ezek közül a Ѣ betű megszűnése pedig – bár ez nem jelöl önálló hangot a legtöbb bolgár nyelvjárásban – megszűnteti az egyes bolgár nyelvjárésok írásbeli egységét. A Ѣ ejtése eredetileg erősen nyitott “e” hang – mint az angol “man” szóban -, de ez az ejtés csak egyes déli bolgár nyelvjárosokban maradt meg, a keleti nyelvjárásokban “Я” lett, míg a nyugatiakban “Е”. Az 1945-es reform bonyolult szabályokat eszelt ki, hogy a Ѣ mikor írandó Е és mikor Я alakban, azaz semmiféle egyszerűsődés nem következett ebből.

A mai bolgár helyesírás tehát alapvetően szóelemző alapú, a következő sajátosságokkal:

• egy betű “felesleges”, nem jelöl önálló hangot, hanem két hang kapcsolatát jelöli a Щ betű valójában teljesen ugyanaz, mint a ШТ,
• két bolgár hangnak, a “ДЗ” és a “ДЖ” hangoknak nincs saját betűjük, a “ДЗ” hangnak eredetileg volt, 1869-ban szűnt meg, míg a ДЖ-nek sosem volt,
• az А és a Я betű bizonyos esetekben A/Я, bizonyos esetekben viszont Ъ/ЙЪ jelentésű,
• olyan szavakban, ahol az Е és a Я váltakozik egymással, a helyesírás az irodalmi normán alapszik, melyet gyakorlatilag senki sem beszél, mivel a bolgár irodalmi norma egyik nyelvjáráson sem alapszik, hanem egyfajta nyelvjárásfeletti keverék.

Érdekes megnézni, hogy mi  a helyzet a macedón nyelvvel. A macedón irodalmi nyelv 1945-ben került létrehozásra a bolgár nyelv délnyugati nyelvjárásai alapján. A macedón ábécé eltérései az 1869-es bolgár íráshoz képest, íme:

Lényege:

• visszahozza az S betűt (sárga),
• a ДЖ hang jelölésére átveszi a szerb ábécéből a Џ betűt (zöld),
• az Й betű helyére – szerb hatásra – a J betűt teszi (zöld),
• töröl 7 betűt (lila), bár ezek közül a Ъ törlése indokolatlannak tekinthető,
• behoz két betűt szerb hatásra (zöld),
• létrehoz két teljesen egyedi betűt (kék).

Ballib mítosz, hogy a külföldön élő állampolgárok szavazása valamiféle abnormalitás.

E mítosz szerint a szavazási jog valamiféle misztikus kapcsolatban áll az adózással.

Lássuk mi  a valóság az EU országaiban!

Jelenleg a 28 EU-tagállamból egy van mely teljesen kizárja a külföldön élők szavazását (ez Görögország), s további 7 ország korlátozza a külföldön élők szavazati jogát, ezek közül Magyarország az egyik, mivel  ahatályos magyar választási jog az állandóan külföldön élő magyaroknak csak listás szavazási jogot ad.

További megdöbbentő tény lehet  a magyar ballibek számára, hogy maga az EU hivatalos kiáll az EU-állampolgárok szavazati joga mellett, legalábbis azokat illetően, akik másik EU-tagállamban élnek: az EU hivatalos javaslata minden korlátozás megszüntetését javasolja.

A napokban az Index főoldalán megjelent egy erősen manipulatív térkép a régió életszínvonaláról.

Lássuk most a valóságot!

Én pártfüggetlen vagyok, azaz velem nem fogja tudni senki se megetetni se a fideszes, se a ballib kamut. Minden GDP-esés a Fidesz alatt ballib kamuzáshoz vezet, mint ahogy ez fordítva is volt a ballib kormány alatt. De egyik se igaz!

Ez a leszakadás, azaz Magyarország leszakadása a régión belül az ezredforduló óta tart, azóta 8 évig a ballibek, 7 évig meg a Fidesz kormányzott. S kapaszkodjon meg mindenki: se a ballib, se a fideszes kormányzás alatt nem volt egyértelmű fejlődés vagy zuhanás. Ami van az ezredforduló óta, az gyakorlatilag lassú stagnálás, s közben ugyanez a helyzet a egész régióban.

Tudod mi történt? Magyarország a 90-es években erősen kiemelkedett, ezzel került az elsők közé, majd ez az előny lassan elpárolgott, s visszaállt a természetes helyzet: Magyarország a II. vh. előtt is kicsivel szegényebb volt, mint az akkori Csehszlovákia, Legyelország és a 3 balti állam.

Ennyi az egész. Az a tény pedig, hogy nincs komoly fejlődés se a ballibek, se a Fidesz alatt egyetlen dolgot jelent: az egész FÜGGETLEN a magyar kormányzattól. Az okok külsők, elsősorban a hatalmas méretű profitkiporszívózás az országból a brüsszeliták által.

A Fidesz most pedzegeti már ezt az okot, de eszközük nekik sincs a folyamat megállítására. Az ugyanis, hogy felvonulunk délután a brüsszeli megszállás ellen sajnos nullát változtat a helyzeten. Ide évek munkája kell, komoly építkezés, de a jelenlegi geopolitikai helyzet Orbán ellen hat: senki sem fogja neki megengedni, hogy komolyan harcoljon. Mert egy dolog az ország megszabadítása a buziktól és más ballib perverzióktól, a szellemi építkezés, a keleti kapcsolatok építése, valamint a keményebb kiállás a nemzetközi porondon – mindezt a háttérhatalom morogva, de eltűri, de ha Orbán rászánja magát keményebb lépésekre, másnap bombázva lesz Budapest.

Úgy tűnik, ezt Orbán is érti, ezért is összpontosít manapság leginkább a brüsszeliták közti érdekellentétek kihasználására és a geopolitikai szituáció rombolására. De lesz-e siker, nem tudom.

Orbán nyilvánvalóan kénytelen lesz érezhető eredményeket is felmutatni, mert ellenkező esetben meg fog bukni. Az “a ballibek rossszabbak nálam” érv 2018-ban még működni fog, de 2022-ben már nem. Az emberek érezni is akarják a helyzet javulását, nem elég a tudat, hogy Orbán bátran harcol. S Orbán nem lesz képes érezhető eredményeket produkálni. Ezért is fontos addigra kialakítani olyan Orbán elleni ellenzéket, mely nem ballib irányultságú. Ez az ország érdeke. Ha ismét Soros csicskásai veszik át a hatalmat 2022-ben, az tragédia lenne.

Orbán helyzete hasonló most Horthyéhoz. Horthy is ezt próbálta: valahogy szabadulni a nemzetközi háttérhatalomtól, mely akkor leginkább Hitlert jelentette Magyarország számára. De Horthy elbukta a harcot. Orbán profibb Horthynál, ez tény, s persze előtte van a történelmi tapasztalat is.

Szóval hatalmas a harc, s borotvaélen táncolunk, miközben a profit- és hataloméhes hiénák üvöltve várják mikor lépünk félre.

S most lássunk egy korrekt térképet a kelet-európai országok életszínvonaláról!

sárga: mélyszegény (a világátlag harmada vagy alatta)

narancssárga: nagyon szegény (a világátlag fele körül)

világoszöld: szegény (a világátlag háromnegyede körül)

sötétzöld: átlagos (a világátlag körül)

rózsaszín: szerényen gazdag (a világátlag másfele körül)

piros: gazdag (a világátlag kétszerese körül)

A ballibák intenzíven gágognak Orbán volt Soros-ösztöndíjasi státusza miatt. 

Mi is a valóság?

Orbánnak ki lett szemelve a 80-as évek végén, mert az egyik legtehetségesebb politikusnak tartotta őt a háttérhatalom. Hát fogták, simogatták, pénzelték, pici pártját sikeresen benyomták a parlamentbe.

Aztán mi lett: a láncos kutya elkezdett gondolkodni, s arra jutott: felülvizsgálja az összes addigi tant és átáll a nép oldalára.

A háttérhatalom meg dühöng, nincs egyszerűen jelenleg más magyar politikus, akit képes lenne kiállítani Orbán ellen. Talán csak Gyurcsánynak van meg a szükséges szellemi képessége, de ő - bár támogatja a háttérhatalmi elnyomást - szintén túl önfejű alak, akit nem lehet alakítani. Meg már túl öreg is ehhez.

Így Sorosék most kétségbeesetten keresnek valaki újat, aki kiállhatna érdekeik kérlelhetetlen képviseletére. De jellemzően minden kiszemelt alak hipergyorsan bukik, lásd esztergomi polgármester, éhségmenetelő milliárdosok csicskása, Pumukli, Fekete és Fehér Növér, Nővér a szürke 50 árnyalatában, stb.

Ezért fontos addigra kialakítani olyan Orbán elleni ellenzéket, mely nem ballib irányultságú. Ez az ország érdeke.

Ha ismét Soros csicskásai veszik át a hatalmat, az tragédia lenne.

Vesztett Ausztriában az újjobbos jelölt, nyert az újbalos.

Ausztriában most a "szélsőjobb" jelölt ellen az egész mainstream elit kénytelen volt egy rendszeridegen jelölt mögé beállni. Mert bárhogy is hazudnak és csúsztatnak most a liberális médiák, a valóság egy: most itt két rendszerkritikus ember küzdött meg egymással. Ez pedig nem más, mint a rendszer vége.

A magyar ballibek öröme vicces, ki érti, hogy a rendszerhű, konformista magyar ballibek miért éljenzik saját vereségüket. Persze értem: pártérdekből igyekeznek csúsztatni, e csúsztatás fő ereje a Kettő Mérce blog, melynek alapvető módszere az újbalos értékek összemosása a liberális értékekkel.

Nem a józan liberalizmus nyert Ausztriában, hanem a liberálisok voltak kénytelen fogcsikorgatni beállni a számukra kisebbik rossznak tűnő rendszerkritikus jelölt mögé. Az átlag kisember teljesen józanul nem akar ballibeket, azaz nem akar se Tony Blairt, se Cameront, se Merkelt, se Hollande-ot, se hasonló ultraliberálisokat.

A liberális pártok - legyenek azok "jobboldaaiak" vagy "baloldaliak" - folyamatosan veszítik el a saját törzsszavazóikat. Ami természetes, mivel ezek a pártok ma már ultrajobbos liberálisok. A baloldalt ma a "populisták" képviselik, legyen az balos, vagy jobbos verzió.

Előbb-utóbb a balos és a jobbos "populisták" egyesülnek. Ez Görögországban már tény: ott koalícióban kormányoznak együtt.

Gyurcsány egyébként talán az egyetlen ma élő ballib politikus, aki valóban profi.

De 2006-ban mégis hatalmas öngólt rúgott saját magának.

Az alapgondolata természetesen helyes volt, de elfelejtette, hogy a kommunizmus és a demokrácia körülményei egészen mások, ugyanazok a módszerek nem működnek. A kommunizmusban bevált módszer volt ugyanis a hivatalos kiszivárogtatás. Csak hát ott a legrosszabb reakció sem lehetett több, mint intenzív morgás. A demokráciában viszont a szabad véleménynyilvánítás mellett súlyos következmények is lettek.

Tehát Gyurcsány tartott egy színpadias, direkt túlzó beszédet, majd azt kiszivárogtatta. A cél az volt, hogy megszerezze a teljhatalmat az MSZP-ben, s a pártból egy teljes mértékben jobboldali, liberális szervezetet alakítson, ugyanis még mindig voltak az MSZP-ban hangok, akik ezt ellenezték.

Az eredmény ismert: Gyurcsány csúnyán megbukott, s Orbánnak kétharmadja lett.