A ballib hülyegyerekség mintapéldája ez a cikk. Tipikus. A szerző gyerek még, de pont ugyanazt adja elő, amit a 90-es években a Szent Árpi Bácsi SZDSZ-típusú "az idegen szép" és "merjünk kicsik lenne" lemezeken ment. Máig megy ennek utózengéseként ez a "Magyarország kis ország" szöveg, sokszor nem ballibek is ismételgetik, pedig semmi alapja.
A cikk logikája: nem szabad dicsőíteni a magyar nemzetet, mert vannak más nemzetek is. Csakhát ki mondta a magyar nemzetet dicsőítők közül, hogy nincsenek més nemzetek? Senki. Szóval ez így magyarellenes uszítás és árnyékbokszolás.
Ha a cikk logikáját komolyan vesszük, akkor pl. hiba törődni gyerekeinkkel, unokáinkkal, hiszen másoknak is vannak gyerekei, unokái.
Nehezen viseli ez a Lázár gyerek a hazaszeretetet, szerintem kezeltetnie kellene magát.
Az Ateista Társaság szerint arra, ami a többség igénye. Gyerekes elképzelés.
Ha tényleg csak arra mehetne közpénz, ami a többség igénye, akkor nagyon kevés dologra menne közpénz. Pl. nem mehetne a színházakra, könyvtárakra, hiszen a lakosság nagyobb része egyikbe se jár. De a mozgássérültek se kaphatnáak semmit, hiszen a lakosság túlnyomó többsége nem mozgássérült.
Természetesen ez egy abszurd elv. Az ateisták se alkalmaznák ezt az elvet a valóságban, csakis egyetlen terület: a vallás esetében.
Valójában ez csak a bevezetés hivatalossá tétele. Amióta Koszovó kikiáltotta függetlenségét, mindig eurót használtak.
A kommentelői reakciók 2-félék:
az ostoba: "Leköröztek minket, immár Koszovó is fejlettebb!",
a kérdést nem értő, de gondolkodó: "Hogyan vezethették be EU-tagság nélkül?".
Miről is van szó? Arról, hogy Koszovó idegen valutaként vezeti be az eurót. Azaz nem része a eurózónának, nincs joga részt vennie a döntéshozatalban, nem igényelhet bankjegyeket az EKB-től, nem verhet érméket. Kb. olyan, mint Kádár alatt a Konsumex-bolthálózat: ott a magyar forintot nem fogadták el, viszont a nagy nyugati valutákat igen, csak itt az egész országra igaz ez, nem csak egy adott boltrendszerre.
Mindennek persze számtalan hátránya van, s egyetlen előnye: a pénznem stabil.
Jelenleg a világon 17 ország van, mely ezt teszi, íme:
Mint látható: a többség kis állam, egy kisebb rész meg hiperinflációs válság után döntött az idegen valuta bevezetéséről. Az egyetlen kivétel Panama, ez egyik csoportba se illik: ott sose volt saját valuta.
A világ legtöbb országában saját valuta van.
S van egy átmeneti kategória: saját valuta van ugyan, de az 100 %-ban rögzítve van egy idegen valutához. Európában két ilyen eset van: a bolgár leva és a bosznia-hercegovinai márka.
Most már biztos bukik a Zorbán... legkésőbb tavaly őszig!
Néha érdemes régi bejegyzéseket nézni. Most rátaláltam egy 9 azaz kilenc évvel ezelőttire:
Már értem: azért nincs új Hofi az országban, mert képtelenség egy humoristának felnőni arra a szintre, melyet ballib médiák nulla erőfeszítéssel érnek el.
A ballibbant rituálé 3 alapeleme:
na, most már bekeményít Brüsszel!,
na, a következő tüntetés már sikeres lesz, százezrek elégedetlenek!,
na, ő (ide tessék behelyettesíteni az éppen regnáló ballib messiás nevét) megszólítja a tömegeket!
Aztán rendre kiderül:
fenébe, az EU képtelen kezelni az európai svédasztalra szaró cigány parasztot (ezt a gyöngyszemet nem én találtam ki, ballib kommentben láttam),
fenébe, a tömeg mucsai, fogatlan, funkcionális anafalbéta jobbágyokból áll, nekik pont jó az urambátyám-feudalista korrupt diktatúra,
fenébe, ő (ide tessék behelyettesíteni az éppen leváltott ballib messiás nevét) alkalmatlan, meg biztos Zorbán megvette őt kilóra.
Kár, hogy már nincs B1 Blog. De iure vannak, átköltöztek a HVG-re, de ott kb. nulla olvasójuk van. Oké, nem nulla, de kb. 100-szor kevesebb, mint az Indexen volt. Pedig kár értük, sokkal jobbak, mint a Hócipő féle humor, amin még a hócipős szerzők se tudnak nevetni.
Az ateista álláspont szerint a keresztény bűnbocsánat marhaság, mert jön a bűnös, bűnözik, majd meggyónja, majd megint bűnözik. Szóval végülis a bűnös lelkiismeret furdalás nélkül bűnözik.
A dolgok teljes félreértése ez.
Én úgy tapasztaltam, a legtöbb baj a legelső lépéssel van, a bűn felismerésével. Nagyon sok esetben az ember észre se veszi, hogy bűnt követett el.
Ha pedig az ember nem ismeri fel, hogy bűne van, akkor kizárt a bocsánat. A bocsánat 5 lépése ugyanis:
a bűn felismerése,
a bűn miatt lelkifurdalás,
a rossz érzéstől való megszabadulás igénye,
annak megértése miért helytelen az adott bűn,
a megértés interiozálása.
Ha bármelyik lépcsőfok hiányos, akkor az eredmény elmarad.
Amikor a kereszténységen a korral haladást kérik számon, van egy alapvető inkoherencia.
Ez legegyszerűbben úgy fogalmazható meg, hogy ha X akarok lenni, s X-nek alapvető jellemzője Y, akkor a következő lehetőségek állnak előttem:
X leszek örömmel, hiszen támogatom Y-t,
számomra Y elfogadhatatlan, így nem leszek X.
Ez mindenre igaz: belépek a kommunista pártba, mert hiszek a marxizmusban, focicsapat szurkolói klubjába lépek be, mert az a kedvenc csapatom, gyakran megyek diszkóba, mert szeretem a hangos popzenét tömegben.
Vajon mit szólnánk olyan emberről, aki:
azért lesz kommunista párttag, mert az szeretné, a párt változtasson ideológiát,
azért lesz egy focicsapat szurkulói klubjának tagja, hogy a tagságot meggyőzze, jobb sport a kosárlabda,
azért jár diszkóba, hogy ott meggyőzze az embereket, jobb a barokk zene.
Az Egyház célja a bűnösöknek utat mutatni, s nem az, hogy a bűnösök bűnére áldást adjon.
Persze lehet nem egyetérteni az Egyház álláspontjával, de ez esetben miért akar valaki az Egyházhoz tartozni?
A keresztény tanításban ez alapvető: a bűnről való tanítás. S mi bűn: minden olyan magatartás vagy elgondolás, mely szembemegy az isteni ideállal. S meglehetős bizonyossággal tudható mi az ideál.
Aki tagadja, hogy van bűn, vagy hogy eleve van objektív ideál, az nem lehet keresztény.
Ahogy az se lehet, aki egy bűnnek nevezett magatatás bűn jellegét tagadja.
Lássuk csak! Mi a koherens álláspont:
ha valaki szerint a homokosság probléma, s ő keresztény,
ha valaki szerint a homokosság nem probléma, s emiatt ő nem keresztény,
ha valaki homokos és küzd ezzel,
Egyetlen dolog nem koherens:
az az abszurd álláspont, hogy valaki magát büszke homokos kereszténynek vallja, vagy azt állítja, a homokosság nem bűn.
Mindig jobb az őszinte keresztényellenes ember, mint a hazug álkeresztény.
Volt annak idején egy kifejezetten jó kezdeményezés: blog, ahol külföldre kitántorgott magyarok írják meg személyes, szubjektív tapasztalataikat. 2011-ben indult, Határátkelő volt a neve.
Eredetileg az Origón volt, majd - az ottani teljesen elavult blog-szoftver miatt - átköltözött az Indexre.
A dolgok a 2014-es választás után kezdett durvulni. Ekkor a blog meggyőződésesen ballib tulajdonosai - egy házaspár egyébként - bepánikoltak. Arra számítottak ugyanis, hogy valamiféle szerepük lehet a politika alakításában. De nem, sose sikerült a blognak kritikus olvasottsági szintet elérnie, s a blogtulajok pedig nem rendelkeztek elég erős ismeretségi hálóval, így a ballib politikacsinálók is leszarták őket magasról.
Egy időben megpróbáltak üzleti vállalkozást csinálni a blgból, ez teljes kudarc lett: kb. 5 ezer rendszeres és 50 ezer rendszertelen olvasóval nem lehetséges anyagi sikert megélni - ez nem a blogtulajok hibája, ez egy teljesen politikafüggetlen tény.
Blogot ugyanis 3 módon lehet csinálni:
nagy olvasottságot elérve reklámokból megélni - ezt a blogok nagyjából 0,01 %-a éri el,
szponzort szerezve megélni - ezt a blogok nagyjából 0,1 %-a éri el,
nem megélni belőle, hobbiként csinálni - ilyen a blogok nagyjából 99,89 %-a.
A blogtulajdonosoknak nem maradt más mint a harmadik út. De ekkor arra jutottak: ha már pénzük nem lesz az egészből, akkor legalább a blog feleljen meg nekik politikailag.
2015-ben megkezdődött tehát a blog átalakítása ballib pártorgánummá. Erről vita is volt a blogon, ez máig látható itt (észre lehet venni: nagyon sok hozzászólás van tőlem).
Ki lett választva egy belső kör - a VIP-tagok -, mely szabadon kommentelhet, mindenki másnak meg lett előmoderáció. Ez lett a szektásodás első jele.
Lassan kezdett megszűnni minden vita.
Személyesen engem az egész az elején nem is érintett, én VIP-tag lettem, pedig ezt sose kértem, de gondolom, hasznos voltam a kommentgerjesztésben, szóval betettek a belső körbe kérés nélkül, s csak 2016 elején vettek ki onnan.
Pedig csak maradni kellett volna a bevett modellnél: feltenni az olvasók releváns cikkeit, majd engedni a szabad vitát, s csak végső esetben moderálni, akkor is csak utólag. Nekem több cikkem is fent volt náluk, ezeket valamikor aztán törölték miután szembefordultam a bloggal, leleplezve sanda szándékaikat - a blogtulajok mérges kis bosszúálló ballib szarzsákok, nem értik, hogy én érinthetetlen vagyok, természetesen az összes hozzájuk beküldött cikkem fent van az én médiaszerveremen is íme, bár itt paródiák is vannak.
A napokban új cikket tettek fel, melynek lényege: Magyarország rossz, csúnya ország, s mindenki hülye, aki még ott él. A haldokló rúgni próbál, De már a belső kör legfanatikusabb ballib pártkatonái is csak legyintenek.
szegény Határátkelő "István", már megint kiizzadtál egy kamucikket?
nem szabad kiállni magunkért, mert a múlt elmúlt, s csak a hülyék néznek hátrafelé,
ha viszont a szomszédban "populista" a kormányzat, akkor kötelesek vagyunk hadüzenetet hirdetni.
Most, hogy Magyarország viszonya a 7 szomszédja közül 6-tal legalábbis jó, de egyesekkel egyenesen kiváló, nagy a ballib halálhörgés.
Vicces, hogy akik eddig szentségtörésnek tekintették eleve bármilyen nemzeti kisebbségi kérdés határozottabb képviseletét is, most kb. azt követelik, Zorbán indítsa meg a magyar csapatokat Szlovákiába a 10 évvel ezelőtti Malina Hedvig ügy miatt.
Az első félhivatalos ortodox reakció a vatikáni homokáldásra.
Hivatalos nyilván sose lesz, mert nem szokás. Az 1965-ös katolikus-ortodox kiátkozás-visszavonás óta a szokás az, hogy hivatalosan a közös dolgokat emlegetik, a problémákról meg hallgatnak, amikor pedig szóba kerül az újraegyesülés, a válasz az szokott lenni, hogy "ez nem időszerű".
Ugyanaz van egyébként a katolicizmus és a nem-khalkedóni kereszténység 2 ága között is. Ahogy a khalkedóni ortodoxia és a nem-khalkedóni kereszténység 2 ága között. Az egyetlen viszony, ahol nincs formálisan visszavonva a kiátkozás az a nem-khalkedóni kereszténység 2 ága közti, ennek oka hosszú sztori.
A dobroedelo.ru természetesen nem hivatalos egyházi szervezet, ez jogilag civil szervezet, de egyházi finanszírozás nélkül nem létezhetne. A szervezet olyan dolgokat tesz közzé teljesen ingyenesen, amit egyszerűen képtelenség lenne biztos anyagiak nélkül: gyakorlatilag a teljes, már szerzői jogból kifutott egyházi szláv és orosz nyelvű ortodox keresztény irodalom elérhető, ahogy töménytelen mennyiségű multimédiás anyag is: övék az Ekzeget_Bible YT-csorna is, melyen minden elképzelhető témáról van anyag, de a Biblia össze könyve is elemezve van fejezetenként több szemszögből is, jellemzően az elemzők között vannak szerzetesek, világi papok, s világi teológusok is - s nem ilyen felületes elemzések ezek, hanem egy-egy fejezet jellemzően 15-25 percben van előadva.
Orosz sajátosság, hogy az Egyháznak hatalmas anyagi lehetőségei vannak. S ebben nem csak az állami finanszírozás játszik szerepet. Meglepő fejlemény a szovjet korhoz képest, amikor az egyházellenes elnyomás ott sokkal nagyobb volt, mint pl. Kádár Magyarországon. Szóval aki nagyon meggazdagszik, az egy idő után úgy érzi, adakozni kéne valamit az összelopott pénzből, s ilyenkor mindig az árvaház, az állatmenhely, meg a vallás szokott az emberek eszébe jutni.
De most a téma, ami miatt ezt írom. Végre megjött most a reakció a friss vatikáni fejleményekre is homokáldás ügyben. A szerzetes atya rendkívül udvarias hangnemben kritizál.
Tulajdonképpen a legkeményebb szó az, hogy "vad és érthetetlen, de nem váratlan"
A bibliai hivatkozásban is visszafogott az atya, nem a Római levél 1. fejezetéből idéz, ami sokkal durvább, hanem a visszafogottabb 1. korintusi levál 6. fejezetét: "Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát." (9-10.).
Nem rejti el a hivatalos katolikus magyarázatot se, hogy "nem a párok kapcsolatát áldjuk meg, hanem a párok tagjait", csak felhívja az elemző a figyelmet ennek következményeire.
Végül megsemmisítő kritika alá veti a "szeretet parancs" kifordított értelmezését. Ahhoz hasonlítja: mintha egy vándor lépegetne egy szakadék felé, mi pedig nem szólnánk neki mi fog történni vele, s arra hivatkozunk, hogy szeretjük őt, ezért nem figyelmeztetjük.
az első 2 és fél perc szól a témáról, a második fele a videónak egy nemrégi orosz botrányról szól
A jellemző ballib érv: hogyan lehet elitellenesként hiteles egy elitbeli ember?
Hiszen Trump nyilván az elit tagja, stabilan - évtizedek óta - benne van az USA leggazdagabb felső ezrében, azaz a felső 0,001 %-ban is a felső részben van.
Pedig csak így lehet. Képzeljük el, mi lenne, ha ilyennel egy kisember próbálkozna. Azonnal eltaposnák.
Én még nem vagyok biztos benne, hogy az amerikai elit engedni fogja novemberben a szabad választásokat az USA-ban, erősen hajlok arra, hogy komoly bevatkozás lesz a folyamatba, hogy veszítsen Trump. De ha Trump képes lesz ismét elérni az elit egy részének támogatását, akkor győzelme biztos.
Egy újabb Trump elnökség pedig rendkívül hasznos lesz a világnak.
A progresszívek nagy erénye: nem ismernek mértéket, ezzel aztán saját vesztüket okozzák.
A néger rasszista progresszívek túltolták, ma már nem éljenzik őket, nem kötelesek már a legfejlettebb nyugati államokban se térdepelni a focisták egy többszörösen elítélt kábítószerterjesztő tiszteletére. A tavalyi év végén a mozgalom végképp lefejezte magát: kiálltak a palesztín oldal mellett az izraeli-palesztín háborúban. S ezzel nem a zsidó értelmiség szimpátiáját vesztették el, azt nem - az amerikai zsidó értelmiségben az alapállás az önutáló zsidó mentalitás -, hanem a közvéleményét, mely vagy zsidópárti vagy semleges, de meglehetősen távol áll az egyoldalú palesztínpártiságtól.
De manapság a bulvár mindennél fontosabb. Aki a bulvárban vezet, az ellen nagyon nehéz felvenni a harcot.
Jó, hogy akadt ez az angol hülyegyerek, "Harry herceg" nikkel. Ő és még a nála is butább felesége pár éve elhatározták: ők lesznek a "progresszív királyok". A minta adott volt: Harry édesanyja volt a "szívek hercegnője" 30 éve, csak ezt kellett kiterjeszteni.
Persze Diana nem volt hülye, ő tudta hol a határ, sose próbált kilépni a bulvármédiák nedves álomvilágán kívülre, értette, hogy ha ezt megteszi, nevetségessé fog válni.
Harry nem örökölte édesanyja értelmét, így ezt nem értette. Ősbuta felesége még cukkolta is őt. S meglett a terv: harcos progresszívek lesznek!
Persze ma minden álkirályi család progresszív, de jellemzően annyit tesznek csak, amennyi kötelező, nem tűzik ki a homokzászlót, vagy ha igen, nem lengetik legalább.
Nagyszerű hír: saját közegük rúgja most a "hercegi" párt.
Trombitás Kristóf alapvetően rendes gyerek. Azt hiszem, írhatom így, ez nem sértés: pont ugyanannyi idős, mint a nagyobbik fiam.
Bár Trombitás ősfideszes családból származik - apja Fidesz alapító tag, egy ideig országgyűlési képviselő -, ő maga nem azonnal lett fideszes. Az egyébként marginális tradicionalista mozgalomban kezdte, mely kezdetben sokkal inkább a Jobbikhoz állt közel, természetesen ez véget ért a Jobbik 2014-ben indult "néppártosodásával", azaz hithű liberális párttá való átalakításával. Aztán a tradicionalisták egy része a Fideszhez kezdett közeledni.
Ennek alapján tetszenie kellene nekem. A gond, hogy ez a tradicionalizmus a László András féle irány, mely az én ízlésem számára legitimista, formalista. Bocs, de szerintem a legitimizmus baromság. Eleve irtózom az ilyen beavatás szerű dolgoktól, ezek szinte mindig átverések.
Mindegy. A lényeg most a cikke, melyben ezt írja: "Nem kétlem, hogy a gyermek pszichés fejlődésének jobb, ha apát és anyát lát maga körül, de abban meg biztos vagyok, hogy két anya vagy két apa sokkal jobb, mintha egy se volna.".
A gond ezzel az, hogy ez ultraliberális álláspont. Hiányzik az elemi logika is: a nagyobb rossz és a kisebb rossz között mindig a kisebb rossz a helyes választás, mármekkora is a nagyobb rossz díszítése. Szülő nélkül felnőni rossz, de mégis ez a kisebbik rossz ahhoz képest, ha két perverzzel növünk fel.
Aki szülő nélkül nő fel, abban nagy eséllyel megmarad az érzés, hogy mi az, amit nem kapott meg: normális szülői környezetet. Míg aki álszülőkkel nő fel, az jó eséllyel kifordult értékrendben nő fel, melyből aztán talán képes lesz megszabadulni, talán nem.
Jó hír, hogy időközben ő maga is rádöbbent: hibázott, töröltette cikkét. Remélem arra is rájön, miért.
Én arra tippelek, az utóbbi időben Trombitás túlságosan az eretnek római pápa hatása alá került, szerintem innen eredeztethető ez a mélyen keresztényellenes cikke is.
Azt írja: "Lehet, hogy a mindenfajta populizmusok áttörése és az információtechnika fejlődése végzetesen meggyengíti a szabadság pozícióját az egész világon." és "(...) lassan két éve, hogy lemondtuk a családi tévé-előfizetést, miután már kedvenc amerikai állatorvosos valóságműsorainkat is a kormány kampányfilmjei szakították meg „társadalmi célú hirdetés” néven. De mondom, csapdában vagyunk, mert túl nagy befektetés meg gondosság kéne ahhoz, hogy a háztartásban minden eszközön és platformon kivédjük a rablóállami butítást.". Nagyon tipikus.
A leginkább jellemző a magyar ballib értelmiségi elitre ez a hármas: határtalan gőg, a nép lenézése, s ragaszkodás a saját buborékhoz.
Szerencsére mind a három sokat segít mindenkinek, aki küzd a ballib eszmeiség ellen. A kisember, még a legtájékozatlanabb is, utálja, ha egy törpe önkijelölt kisebbség lenézi őt, ráadásul büszkén és nyíltan.
A buborékból való kinézéstől idegenkedés pedig rendkívül hasznos a buborékon kívülieknek. Hiszen aki csak a saját dolgait ismeri, az nem képes hatékonyan küzdeni az ellenvéleményen lévőkkel szemben.
Viccesek ezek a ballib megmondóemberek: egyedül Trianont fogadják el lelkesen, míg Ukrajna esetében foggal-körömmel küzdenek a teljes revizióért, itt a "mindent vissza!" az alapelvük.
Ballib műbotrány: a humoristát nem engedték fellépni egy bizonyos művelődési házban.
Nem, nem eltiltotta az állami hivatal országosan, hanem egy adott hely nem adott neki lehetőséget fellépésre.
Egyébként marhaság ilyet tenni, minek mártírokat csinálni.
De képzeljük el mi lenne ellenkező esetben: ha a ballib vezetésű ház nem engedett volna fellépni egy ellentétes állású előadót!
Először is megjelenne pár alkotmányjogász, akik türelmesen elmagyaráznák: nem létezik alanyi jog fellépésre. Aztán jönnének a jogvédők, akik azt is tisztáznák a mucsai fogatlan fejekben, hogy a művelődési ház vezetőjének alkotmányos joga mérlegelni kit lát szívesen és kit nem. Aztán persze megjelenne több liberális is, akik azt is megjegyeznék: a liberalizmus nem jelent korlátlan szabadságot.
A fősodrú elképzelés szerint az indo-euróőai nyelvek őshazája a Fekete-tenger északnyugati partvidékétől a Kaszpi-tenger északkeleti partvidékéig terjedő terület, a nyelv beszélői itt éltek az i. e. 4. évezredig, majd innen indultak ki azok a migrációk, melyek hatására ma az emberiség majdnem fele valamely indo-európai nyelvcsaládbeli nyelvet beszéli anyanyelvként.
a legtöbbek által elfogadott leszármazási táblázat (csilaggal a kihalt ágak)
Az egyes ágak mai nagysága teljesen eltérő. Az indo-árja ág a legnagyobb, 1 milliárd feletti anyanyelvi beszélővel, az itáliai ág 900 millió, a germán ág 500 mllliós, a szláv 250 milliós. A legkisebb az illír, az örmény, s a balti ág 4-5 millióval, s utolsó pedig a kelta ág, ma 1 millió alatti anyanyelvi beszélővel.
Mint látható a balkáni ág az i. e. 5-3. évezredben vált ki. Ami érdekes: eddig a fő elmélet az volt, hogy az indo-európai migránsok kipusztították az eredeti lakosságot ott, ahová betelepültek, ez alól kevés kivétel volt pár hegyvidék, tehát csak a baszkok és egyes kaukázusi népek maradtak meg az eredeti lakosságból.
Az persze tény, hogy mint identitás csak a baszkok és pár kaukázusi nép maradt meg. De mára az derül ki: az eredeti lakosság nem lett kipusztítva szinte sehol. A migránsok nagyrészt üres területre jöttek, az eredeti lakosság közé, majd pedig, mivel sokkal többen voltak, lassan asszimilálták az őslakosokat.
A görögök esetében ennek írásos nyomai is voltak, ott már pár évtizede megdőlt a kipusztítás elmélet. Ő ógörögök külön elnevezést is használtak az őslakosokra: pelazgok.
A modern genetikai adatok most a trákok esetében is ezt igazolják. Amikor először megjelentek a Balkánon, elsősorban a mai északkelet-Bulgáriában, keveredtek a helyi lakossággal, tulajdonképpen így lettek "trákok". A G-haplocsoporttal azonosítják ezt a népességet, ennek aránya a mai Bulgáriában 5 %. Magyarországon pedig az arány 3 %.
Legnagyobb sajnálatomra, el kell mondanom, saját genetikai vizsgálatom szerint én nem tartozom a G-csoporthoz, ilyen vonal pontosan 0 % van bennem.
Akár az is lehetne a címe: "Miért népszerűtlenek az autisták?". Mert ez majdnem csupa olyan dolog, amit egy autista sose ejtene ki a száját, s ha ki is ejtene - mert azt olvasta, ilyeneket jó mondani -, akkor is úgy tenné meg, hogy abban köszönet nem lenne.
Íme a mondatok a cikk szerint:
Na most ezek közül 8 mondatot csak kényszer alatt mondana ki az autista:
Örülök, hogy végre megismerhetlek/találkozunk! - Miért nem mondaná? Mert ezt mesterkélt és szinte sose igaz udvariassági fordulatnak hiszi.
Észrevettem/hallottam, hogy milyen jó vagy ebben. Lenyűgöz az, hogy… - Miért nem mondaná? Ugyanaz, ez mesterkélt és szinte sose igaz udvariassági fordulat.
Nagyon tetszik a ruhád/hajad/táskád… (itt mondhatsz bármit, amivel megdicséred) - Miért nem mondaná? Ez pont ugyanaz, mint az előző eset csak objektívizálva. Autista ilyet csak legközelebbi ismerősnek mondani és neki is csak akkor, ha tényleg így gpndolja ezt.
Tényleg? Ez nagyon érdekes! - Miért nem mondaná? Mert ha a tartalom őszinte is, a forma mesterkélt.
Teljesen egyetértek! - Miért nem mondaná? Mint az előbbi: az "egyetértek" az igazmondó alak, a "teljesen egyetértek" már hamiskás, sokszor egyenesen szarkazmusnak hat.
Neked mi a véleményed arról, hogy…? (mondj olyat, ami témába vág, és szívesen beszél róla a másik, de kerüld a kényes témákat) - Miért nem mondaná? Mert ez egy érzelmi trükk, aljasság. Az autista utálja az aljasságot.
Mesélj még erről! - Miért nem mondaná? Mint az előző, mert ha érdekel a téma, akkor ezt nem így fejeznénk ki.
Teljesen átérzem a helyzetedet. - Miért nem mondaná? Mert nem igaz. Sose senki se képes más helyzetét teljesen átérezni, ez képtelenség, így ilyennek a kimndása a másik ember lenézése, nem más, mint a "gyertek máskor is bármikor" a vendégség végén.
Alapvetően az autizmus legfőbb jellemzője a korlátozott társadalmi kommunikációs készség. Az autizmusról számtalan hamis kép létezik a nem-autista nem-szakemberek körében: egyrészt azt hiszik, az autisták szuperintelligens magányos emberek, másrészt félhülye tömeggyilkos idegbetegek, pedig egyáltalán nem igaz egyik se.
Itt is erről van szó: egyes bevett társadalmi normák másképp felfogása. Az egészséges embereknek az a viszonya egyes magatartásokhoz, hogy ezeket nem szabad komolyan venni, ezek csak amolyan szokások. Lásd, ahogy szokás utcán ruhát viselni akkor is, amikor a nagy meleg meztelenséget indokolna, meg akkor se fingunk mások előtt, ha nagyon kell, miközben a fingás egy teljesen természetes dolog, vagy hogy agyon kell dicsérni a vendéglátó ételét, akkor is, ha az nem is érdemelne kiemelt dicséretet.
Élés határvonal nincs egyébként. Az átlag autista is tesz dolgokat csak szokásból, irracionálisan. Csak a nagyon durva fokú ateisták nem tesznek semmit racionális ok nélkül. S a másik vég is ilyen: még egy teljesen a közszokásokba beágyazott egészséges ember se teljesen rabja a társadalmi szokásoknak.
A határvonal ott van, hogy az autista a szürke zóna egyik végéhez közelít, míg az egészséges ember a másikhoz. Az egészséges ember nem érzi, hogy egyes udvariasnak számító magatartásokat, mondatokat komolyan kellene gondolni, ő abban hisz, a társadalom normái szerint ezek a normális együttélés részei. Miközben az autista számára kellemetlen lenne ezeket a normákat használni, mert ő ezeket komolyan veszi.
Az autista csak akkor akarja az ebédet "nagyon finomnak" minősíteni, ha az szerinte tényleg az, míg az egészséges ember abban hisz, hogy a "nagyon finom" jelentése nem "nagyon finom", hanem az, hogy "köszönöm, hogy meghívtál ebédre".
Egészséges ember ezt könnyedén átérezheti. Mégpedig kultúrsokk révén. Ez azt jelenti: egy x kultúrában szocializálódott ember átköltözik olyan y kulturális környezetbe, ahol egyszerűen nagyon más az össztársadalmi konszenzus abban, mi a "szokás".
Németországba költözött amerikaitól hallottam, hosszú ideig kellett szokni: nem szabad "csevegni", mert a németek vagy furcsán néznek, vagy - s ez a rosszabb - komolyan veszik. Amerikában pl. a "hogy vagy?" egy tartalmatlan köszöntés, nem valódi kérdés, a szabványos válasz rá az, hogy "hogy vagy?". Németországi amerikai mondta, a németek vagy szemtelen tolakodásnak vették a kérdést, azaz kb. "mi közöd hozzá hogy vagyok???", vagy komolyan vették, s leálltak hosszú percekig magyarázni hogy vannak.
Az autizmus kb. ugyanez, csak nagyobb mértékben. Az autista tehát a legrosszabbul olyan közösségben érzi magát, ahol sok az "értelmetlen" szokás. De neki alapvetően az emberi társadalom mint olyan okoz "kultúrsokkot".
Az autisták egyébként 2 módon szokták a helyzetet kezelni:
megpróbálják megtanulni mikor szokás egy adott dolgot tenni, szinte tanulják a "normális" viselkedést utánozni: ennek a kockázata azonban nagy, mert mivel továbbra se érzik át a szokást, csak gépiesen másolnak, sokszor akkor is csinálják, amikor éppenséggel éppen nem kellene,
beletörődnek az "udvariatlan, kellemetlen, antiszociális nagyképű alak" képbe.
Mint magam is autista, jól szoktam szórakozni az ilyen kultúrsokkos élményeken. Hiszen a mi szempontunkból itt arról van szó: az egyik értelmetlen szokáshoz szokott ember döbbenten áll a másik értelmetlen szokást alkalmazó közösséghez és viszont. Hát nem lenne egyszerűbb legalább egyeztetni írásban az értelmetlent, ha már nem lehet beszüntetni?
Az egyik legtipikusabb demagóg érv műsorba emelve:
Leginkább a nyugati rendszer legitimálására használatos: a rendszer jó, hiszen magasabb az életszínvonal.
Korábban ennek radikális alakja volt: az emberek Kubából úsznak át az USA-ba és nem fordítva, szóval aki kritizálja az USA rendszerét, az hülye.
Ennek verziója az a liberális dogma is, miszerint "mindenki annyit ér, amennyije van" - pénzügyileg ez nyilván igaz, dehát pénzügyileg véve ez egy közhely - kb. azt jelenti: "akinek sok pénze van, az gazdag" -, viszont másként való alkalmazása abszurd.
Gyakori ballib érv, hogy Magyarországon pártállam van, s nem számít, hogy van választás és több párt, mert egyes kommunista diktatúrákban is így volt ez.
A csúsztatás jelentős. Ugyanis nem akkor van többpártrendszer egy országban, amikor ott több párt működik. Hanem csakis akkor, ha a több párt versenyzik is egymással a hatalomért, legalább formálisan.
Tény: valóban voltak kommunista országok, ahol létezett több párt:
a kommunista Csehszlovákiában 5 párt működött,
az NDK-ban szintén 5 párt működött,
a kommunista Lengyelországban 3 párt működött,
a kommunista Bulgáriában 2 párt működött.
S a ma magát kommunistának tekinti 5 országból is így van ez 2-ben ma is:
Észak-Koreában 3 párt működik,
Kínában 9 párt működik
Viszont az egyes pártok között nincs verseny. Az egyes pártok nem is indulnak választáson, a kommunista párt sem indul!
A Magyarországon is így volt ez: az 1947 választás után először 1990-ben volt olyan parlamenti választás, melyen pártok indultak, a 2 dátum között csak egy szervezet, a Hazafias Népfront (neve 1954-ig: Magyar Függetlenségi Népfront) indíthatott jelölteket.
Azaz - minden népszerű tévhittel ellentétben - Kádár MSZMP-je nem indult soha választáson!
Bulgáriában a helyzet teljesen azonos volt: bár 2 párt működött, 1947-1990 között csak a Hazafias Frontnak lehettek jelöltjei. A 2 párt között előre el voltak osztva a mandátumok. Az utolsó kommunista "választáson" 1986-ban a Bolgár Kommunista Párt kapta a mandátumok 69 %-át, 25 %-ot kapott a Bolgár Földműves Népi Szövetség, s még 6 % független jelölt is volt.
A peresztrojka jegyében bevezett reform se okozott gondot: már lehetett minden választókerületben 2 jelölt közül választan, szemben a korábbi gyakorlattal, ahol mindenhol 1 jelölt volt.
Hogyan oldotta meg a rendszer, hogy az előre rögzített arányok megmaradjanak? Nagyon egyszerűen: minden választókerületben 2 azonos jelölt indult, azaz ahol pl. független jelölt volt, ott annak "vetélytársa" is független volt, ahol meg BKP- vagy BFNSZ-jelölt, ott is azonos identitású volt a másik. Így bárkire is szavazott a választó, maradt az arány.
Persze az egész eleve egy színjáték volt: a parlament csak ünnepi üléseket tartott évente 5-6 napig, melyeken beszédek hallgatása mellett megszavaztak mindent egyhangúan, amit az Államtanács - a magyar Elnöki Tanács bolgár verziója - előterjesztett. Tulajdonképpen számomra máig nem világos minek kellett ezt az egészet eljátszani 5-évente.
A vicces időszak 1989 novembere és 1990 áprilisa között volt. Az 1986-os kamuválasztáson megválasztott parlament a rendszer bukása miatt hirtelen elvesztette feletteseit, nem tudott már működni a bevált rendszer. A képviselők mint a karámból kiszabadult, kiengedett bircák kezdtek el viselkedni. Mivel hirtelen nem volt aki egyértelmű utasításokat adjon mit csináljanak, elkezdtek állandóan ülésezni, s folyamatosan felszólalni. Különösen emlékszem egy képviselőre, aki néha másfél órás beszédeket tartott, abban előadva visszaemlékezéseit, hogy mekkora sérelmek érték őt a volt vezér, Todor Zsivkov részéről. Persze akkora nagy sérelmek nem igazán érhették, ha egyszer Zsivkov képviselői helyet biztosított neki.
Tulajdonképpen csak azért nem fulladt az egész közröhejbe, mert az Államtanácsban ott volt több ember is, aki részt vettek a Zsivkov elleni november 10-i puccsban, s ezek valahogy képesek voltak a szálakat irányítani.
Egy időben - úgy 20+ éve - magam is Wikipédia-szerkesztő voltam. Hosszú ideje kiléptem onnan, az egésznek semmi értelme. Azaz pontosabban, az eredeti angol verzió hasznos onlájn enciklopédia, sok adattal, bár ott is érdemes a dolgoknak máshol is utána nézni, de tény: ez hasznos legalábbis mint kiinduló forrás, leszámítva persze a kortárs liberalizmus által erősen fertőzött témákat.
Ami érdekes manapság az 2 jelenség: a különböző ideológiai táborok harca a cikkek felett, s egyes kistudású de magabiztos emberek szélmalomharca.
Ez utóbbi kifejezetten humoros. Emlékszem, 15 éve volt egy amerikai szerkesztő, aki pár hónapos magyartanulás után immár teljesen kompetensnek érezte magát a magyar nyelvet illetően, így több teljesen megalapozatlan rögeszméjét is beleírta cikkekbe. A legviccesebb: a magyar nyelv neve szerinte "magyarul", s ehhez hosszú ideig ragaszkodott is. Angol anyanyelvéből kiindulva jutott erre a következtetésre, hiszen "you speak Hungarian" az "beszélsz magyarul", szóval ez nyilván a nyelv neve a mondatban tárgyként. A srác nem volt egyébként hülye, végül azzal győztem meg, hogy ha ez tényleg így lenne, akkor a helyes alak "beszélsz magyarult" lenne, hiszen minden ilyen esetben kötelező a tárgyrag. Ez rádöbbentette: téved.
A különböző ideológiai táborok harca pedig érdekes, mert mutatja a közhangulatot. Ha valami iszonyatos marhaság képes többség által elfogadott tényként megjelenni, akkor az sokat elmond a többségről.
Nemrég tanulmányoztam az Ukrajnában uralkodó szélsőnacionalista őrjöngést a Wikipédián. Íme ennek egy sokatmondó példája: mikor alakult Oroszország és mikor alakult Ukrajna.
az ukrán Wikipédia szerint Ukrajna 882-ben alakult meg, míg Oroszország 1283-ban
Az ukrán verzió szerint az ukrán állam kezdete 882, majd ebből lett - szakadt ki? - 1283-ban az orosz állam. Többszörösen téves. Eleve még ha igaz is lenne ez a sajátos elmélet, hogy a Kijevi Rusz identitása ukrán, amihez képes az orosz identitás új valami, akkor is 1157 lenne a helyes dátum, ekkor alakult meg ugyanis a Moszkvai Nagyfejedelemség előállama, a Vlagyimir-Szuzdali Fejedelemség.
Az angol Wikipédiáig nem tudott eljutni ez a nevetséges verzió, bár próbálták, így ott valós adatok vannak:
882 - Ukrajna alapítása, Oroszországé pedig 879
Az angol Wikipédia a KIjevi Ruszt mind az orosz, mind az ukrán állam kezdetének tekinti - ez teljesen korrekt. Az oroszt csak azért adja 3 évvel korábbra, mert Kijev csak 882-ben lett az állam fővárosa, az állam pár évvel korábban Novgorodban alakult ki, majd lassan kiterjedt. Persze így is indokolatlan eltérő éveket megadni, de az a 3 éve hibahatár kategória.
Érdemes az orosz Wikipédiát is megnézni, lám, ott nincs hisztéria, Ukrajna nem szerepel mesterségesen kései dátummal:
882 - Ukrajna, 862- Oroszország
Az orosz Wikipédia egységesen 882-t írja alapításnak, azaz a KIjevi Rusz egyszerre része mindkét ország történelmének. A kis trükk csak annyi, hogy Oroszországnál szerepel a 862-es dátum is, ez az állam alapításának lehető legkorábbi dátuma, melyet csak legendák igazolnak, de a történelmi adatok nem.
A korrekt persze az lett volna, ha a 862-t oda írták volna Ukrajnához is. De ez a kis csúsztatás eltörpül a másikhoz képest.
A valós helyzet ez:
az orosz őskrónika szerint 862-ben két szláv és két finnugor törzs elhívják Rurikot, hogy uralkodjon felettük, ez a Rusz állam kezdete,
879-ben az állam már biztosan létezett Novgorod központtal, erre bizonyíték van,
Rusz terjeszkedik, délre, a főváros 882-től Kijev
a XII. században Rusz kezd részekre esni, a három legerősebb rész:
a Novgorodi Köztársaság, kezdete: 1136-ban, fővárosa: Novgorod (Moszkvától kb. 200 km-re északkeleti irányban)
a Vlagyimir-Szuzdali Nagyfejedelemség, kezdete: 1157-ben, főváros: Szuzdal (Moszkvától kb. 400 km-re északkeleti irányban)
a Galíciai-Volhíniai Fejedelemség, kezdete 1199-ben, főváros: Vlagyimir (csak névegyezés, ez a Vlagyimir a mai északnyugat-Ukrajnában van, 20 km-re a lengyel határtól)
mai - 2020 - határokkal - világoszöld: Rusz eredeti területe, sötétzöld: miután Kijev lett a főváros
Már sokszor írtam a kommunista cenzúra egyik sajátos eredményéről: a rejtett üzenet lázas kereséséről.
Az emberek képesek voltak a sorok között olvasni ott is, ahol a sorok között nem volt semmi. A cenzorok meg keresték szintén, nehogy legyen valahol becsúszott rossz üzenet.
A kommunista Bulgária legsikeresebb énekesével is megesett ez. Neve Emil Dimitrov, stílusa a hagyományos esztrád zene volt, erős sanzon elemekkel. Ez a zenei stílus államilag támogatott volt, szemben a csak a 70-es években engedett könnyebb műfajokkal mint diszkó és rock.
Dimitrov született tehetség volt, sikerült leküzdeni azt a hátrányát is, hogy származása miatt kilógott a kánonból: félig nyugati volt ugyanis, az anyja francia volt. Emiatt szabadon utazhatott is, sok időt töltött teljesen legálisan Franciaországban, miután szülei elváltak és anyja hazament.
Franciaországban is próbált énekes karriert - anyanyelvi szintén beszélt franciául is -, de ott csak már befutott bolgár énekesként lett ismert, bár sose annyira ismert, mint Bulgáriában. Szóval karrierjét Bulgáriában alapozta meg.
Dimitrov egyébként homoszexuális volt, ez látszott is egész fellépésén, de ezt végig titkolta. Tehát hoszú évekig házas volt, gyereke is lett, ezzel párhuzamosan volt egy másik, férfi partnere is, aki dalainak fő zeneszerzője és ügynöke volt.
a zeneszerző és az énekes
Dimitrov ideológialag egyébként rendben volt: hívő kommunista volt, ez a rendszerváltozás után lett nyilvánvaló - nyilvánosan támogatta a poszt-kommunista utódpártot, majd halálakor úgy rendelkezett, hogy egyes dalainak jogdíj-jogosultságát a pártja kapja meg.
Romantikus dalokkal alapozta meg karrierjét, de egyszer úgy döntött, hazafias dal is kellene. Így egy eredetileg romantikus francia nyelvű számát, a Monica címűt új szöveggel látta, hazafias tartalommal, persze új címmel, ami Országom.
Itt kezdődött a baj. A szövegben ugyanis az szerepel többször, hogy "visszatérek" meg az, hogy az énekes hazája Bulgária. A szemfüles cenzor azonnal leleplezte a turpisságot: de hisz ez egy disszidálásra felszólító ellenséges dal! Hiszen az rendben van, hogy vissza akar térni Bulgáriába, de eleve most hol van, miért nincs Bulgáriában, miért ment el, na és a szöveg szerint hosszú ideig álmatlanul forgott és szenvedett, miért kellett ilyen hosszú idő, hogy eldöntse a visszatérést, netán annyira rossz a szocialista Bulgáriában élni, hogy e miatt hosszasan szenvedni kell? Meg hogy a családja miatt tér vissza a dal szerint, szóval egyébként maradna nyugaton? Nyilvánvalóan ez ellenséges propaganda, a visszatérés ürügye alatt azt sugallja, milyen jó nyugaton élni!
Szóval a dalt nem engedték játszani évekig. Csak 1980-ra sikerült meggyőzni a hatóságot, hogy Dimitrov elvtárs ezt nem ellenforradalmi célzattal csinálta, hanem a szöveg az ő személyes életrajza kontextusában értelmezendő, azaz ő mint bolgár-francia állampolgár Bulgária mellett döntött, mert mélyen hisz a szocializmus ügyében, meg egyébként is, az eredeti szöveg a szerelemről szól, a szerelmeshez való visszatérésről.
Egyébként teljesen idegen tőlem ez a zenei stílus, csak a politikai vonatkozás érdekel ebben a történetben.
eredeti verzió franciául
a hazafiasított változat bolgárul
Nagyon népszerű dal lett aztán, különösen amikor 1989-tól megindult a masszív kitántorgás Bulgáriából.
Amikor pár éve egy cigány énekes a zenekarával paródiát csinált belőle, nagy botrány lett az esetből:
kattintani kell, nem linkelhető közvetlenül: itt arról van szó, hogy Bulgáriába visszatérés helyett Németországba költözik az énekes
A Kolozsszaros "portál" - valójában egy szimpla blog - rögeszméje, hogy nekik tartozik a társadalom.
Most is fenyegető-könyörgő cikkel kezdték az évet: micsoda dolog, hogy ez az 5-tagú szerkesztőség nem képes fejedelmi módon megélni napi átlag 5-6 rövid cikk megírásából, melyek mind egy kaptafára készülnek, nagyjából minden a következő 3 dologról szól:
Zorbán a hibás mindenért,
a magyarok idióták,
a ballibaizmus a megoldás a világ minden bajára.
A szerkesztőségi emberek valószínűleg keményen drogoznak, ezért hiszik azt, hogy napi fél óra munkáért ultramagas bér jár. Csalódottak, mert ezt még a fanatikus ballib közönségük se veszi be, s nem gondolja, hogy szimpla orbánozós cikkekért fizetniük kellene a "becsületkasszába".
Igen, ez nem vicc, ezek a valóságtól teljesen elszakadt orkok komolyan azt hiszik, hogy aki olvassa őket, majd nem hullat rájuk aranyesőt, az becstelen!
Persze értem én: ki szeretne dolgozni, s ki nem szeretne milliomos életvitelt cserébe a semmiért? Bevallom, én se szívesen dolgozom, bár szerencsés vagyok: jelenlegi munkám laza és viszonylag kis erőfeszítést igényel, de még így is jobb lenne, ha egyáltalán nem kellene dolgoznom, csak meglenne a biztos anyagi hátterem.
Csakhát nekem legalább annyi eszem azért van, hogy nem kezdem el szidni az egész világot, hogy az nem ad nekem milliókat!
A ballibek szerelmesek az "oligarcha" szóba. Valami nagyon sátáninak tekintik.
Az ünnepi ÉS-ban személyesen Bokros messiás igyekszik indoklást adni ehhez a szómágiához.
Az elején még - Arisztotelészt idézve - teljesen korrekten leírja: az oligarcha az, aki vagyont halmoz fel, majd a vagyona alapján politikai hatalmat szerez.
De itt észbe kap Bokros: rájön, ez nem jó, mert akkor Orbán rendszere nem oligarchia, az orbánista milliárdosok pedig nem oligarchák, hiszen itt nyilvánvaló: nem az történt, hogy milliárdosok megcsinálták az Orbán-rendszert.
Szóval elkezdi a fogalmat szélesíteni, már-már a Rövid ballib értelmező szótár mélységeibe menően, ahol "oligarcha - nem-ballib milliárdos". Egyrészt immár nem kell politikai hatalom, elég "politikai befolyás", másrészt immár az is oligarcha, aki eredetileg szegény volt, majd hatalomra került, s hatalmi pozícióját vagyonszerzéssel támasztotta meg.
Mulatságos különösen, hogy a bokrosított definíció szerint mindenki oligarcha, akinek nem csak a profit a célja. Mulatságos, mert itt egy elefánt van a szobában, amit persze Bokros nem akar észrevenni: a legtipikusabb példája ennek ugyanis nem más mint Soros György!
A cikk egyébként marhaság, tulajdonképpen egyetlen érdeme, hogy cáfolja az "újfeudális orbánizmus" című ballib mítoszt. De a cikk többi részére felesleges időt vesztegetni, mert a már említett átdefiniálásból kiindulva érvel.
