A Partizán-féle ballib agymosás újabb demagóg fejezete. A Partizán ellátogatott az osztrák kommunistákhoz.

A Partizán csapatának alapeszméje az ideológiák direkt összezagyválása. Tulajdonképpen ugyanazt csinálják, amit a hagyományos ballibek, csak éppen az ellenoldalról.

A hagyományos ballib szöveg az ugyanis, hogy a kommunizmus az valahogy végsősoron azonos a liberalizmussal. Persze itt a fő ok az egykori főszereplők személyes élettörténete, azaz legalább az egészében van valami belső logika: hiszen a nagy nevek hithű kommunistákból lettek reformkommunisták, majd pedig ebből valamiféle, pragmatizmusnak szidott alapon, liberálisok. Csakhát politikusbetegség, hogy nem szabad bevallani a véleményváltozást, mert az "gerinctelenség" és "szélkakasság", így a magyarázat az volt, hogy "mindig baloldali voltam". Ami persze baromság, mert egyszerre baloldalinak és liberálisnak lenni alapvető képtelenség, ezt tiszta fogalmakkal dolgozva nem lehet értelmesen kimagyarázni. Egyetlen megoldás a fogalmak folyamatos farigcsálása és direkt összekeverése.

Miért? Mert a baloldaliság alapvető jellemzője a kapitalizmus elvetése, de legalábbis kritikája. Míg a liberalizmus egyik alapja éppen a kapitalizmus igenlése. Azaz a liberalizmus a legtisztább jobboldal. S ezen az nem változtat, hogy vannak áramlatok: hiszen vannak hagyományhívő liberálisok - ezek a konzervatívok -, s vannak a hagyományt egyáltalán nem hirdető liberálisok - ezek a progresszívek -, de attól még mindketten liberálisok.

S persze a belső baloldali választóvonalak is tiszták. Aki elveti a kapitalizmust, az kommunista, aki meg erősen korlátozni akarja, az szociáldemokrata. Aki meg az egész rendszert is elveti, az anarchista.

Na, most jött erre a Partizán pár éve. Ők az ellenkező irányból jöttek: azaz mintha kommunisták lennének, de közben mégis kiállnak a liberalizmusért. Ami persze megint elmebaj.

Ez az adás ennek az agymosásnak része: lehetőleg tovább keverni a zavart. Mintha a magyar ellenzék valamilyen módon szövetségese lenne az osztrák komcsiknak, ez az üzenet, miközben ez ellen mindenki tiltakozna. A téma ezért említésre se került a beszélgetésekben.

Egyébként a meginterjúvolt két osztrák komcsi tisztességesen válaszolt mindenre, csak épp nem kaptak egyetlen, magyar szemszögből releváns kérdést se.

A figyelmes néző persze észrevehetett pár magyar ballib szemszögből erősen zavaró tényezőt.

Az interjúalany hangoztatta, ő nem "baloldali", hanem kommunista, kifejezetten kimondta, hogy rejtőzködés lenne ez a szómágia.

Hangsúlyozta: ők a szociáldemokraták ellenfelei. Azaz nemhogy az osztrák középjobb (az ÖVP) ellenfelei, hanem az SPÖ-é is.

Az interjúalany továbbá nem határolódott el a létezett kommunizmustól, azt - bár kritikusan, de - vállalta mint saját történelmét, azaz nem mondta el a magyar baloldalon szokásos halandzsázás egyik szokásos mondatát se, lásd "az nem is volt kommunizmus", "államszocializmus volt", "államkapitalizmus volt", "elrontotta a csúnya Sztálin", "elrontotta a csúnya Lenin", "meghamisították Marxot", stb.

Sajnos a kommentek azt mutatják, az emberek 90+ %-a nem értette meg az egészet. Pedig tényleg tanulságos anyag, ha átlátunk a manipulálási szándékon.

Ma furcsa, ha a meglévő hatalmas információs hullám viszonyaiban bárki is buborékban él. Mégis gyakori.

Mit is jelent buborékban élni? Röviden: abban őszinte hitben lenni, hogy amit én gondolok, hiszek, az mindenki más gondolkodása, hite is, miközben a valóságban az én gondolatom, hitem messze nem mindenkié, sőt sokszor még csak nem is többségi.

Teljesen normális jelenség ez információhiány esetében. A Kádár-rendszer alatt gyakori jelenség volt, lásd "a magyar konyha a legjobb a világon", "a magyar a legnehezebb nyelv", "a magyar nők a legszebbek a világon" típusú álláspontokat.

Aztán az emberek külföldi utazásaival lassan csökkent ez. A legnagyobb sokk, amikor ugyanazt az abszurd álláspontot meghallja lokalizálva az ember más országban is mint abszolút igazságot.

Nagyon mentes voltam ez alól már gyerekként, mert lehetőségem volt több ország viszonyait, kultúráját megismerni. Mulatságos volt hallani pl. a kubaiaktól az "a kubai nők a legszebbek a világon", oroszoktól meg az "a legnehezebb nyelv a világon az orosz" állítást. Szóval minden ilyen állításhoz nagyon szkeptikusan viszonyultam, sokszor még azokhoz is, melyekben hinnem kellett volna, mert objektív igazságok.

Volt viszont egy buborék, melynek hosszú évekig a rabja volt: ez egy politikai buborék volt. Nagyon-nagyon sokáig komolyan hittem: a világon nincsenek kommunisták!

Abban a szent hitben voltam, hogy aki kommunistának mondja magát, az vagy érdekből vagy kényszerből teszi, valahogy úgy, mint amikor vendégsében az "ízlik az ebéd?" kérdésre igennel válaszolunk, mert vagy szeretnénk megnyerni a vendéglátó jóindulatát vagy egyszerűen nem akarjuk elszomorítani őt más válasszal.

Szóval komolyan hittem: nem léteznek emberek, akik ténylegesen hisznek a kommunista eszmében. Nyilván gyerekként ezt tapasztaltam környezetemben: a bátrabbak nyíltan, az óvatosabbak csendesen, de mindenki szidta a rendszert. Mind a pártonkívüliek, mind a párttagok. Eleve én úgy tudtam, a Párt az valami munkahelyi izé, ahová egyes felnőttek belépnek, mert így kell csinálni, de kizártnak tartottam, hogy bárki is komolyan hinne abban, amit a rendszer terjeszt ideológiaként.

Persze láttam néha embereket, akik határozottan helyeselték a kommunista eszmét, de én ott is azt a következtetést vontam le: ezek nagyon félénk emberek, akik még csendben se merik kimondani valódi véleményüket.

Az első sokk az volt, amikor találkoztam nem-kommunista országbeli kommunistákkal. Itt nem működött a magyarázat, hogy ezek félnek vagy kényszeresen igazodnak. De gyorsan kimagyaráztam: ők bizonyára egyszerűen nem tudják mit beszélnek, azaz nem ismerik rendesen a kommunizmust.

Tulajdonképpen csak 1989-1990 környékén jöttem rá, már huszonévesen, visszamenő hatállyal, hogy tényleg voltak kommunisták, azaz emberek akik hittek a kommunista eszmében. Ez bizony nagy meglepetés volt számomra.

Modern makacs ballib mítosz: itt a mindig felületes Konok adja elő.

A mítosz szerint: ha nem lett volna rendszerváltozás, akkor ma Orbán lenne az MSZMP KB első titkára.

Teljesen történelmietlen feltételezés. A Kádár-rendszer elitkiválasztó mechanizmusa ugyanis leginkább 2-féle volt: a párton belüli szervezetben az előremenetel, lásd városi, majd megyei vezetőség, majd onnan a legfelsőbb vezetés, s még a KISZ apparátusa.

Tulajdonképpen ez volt az egész szovjet blokkban a normál előremenetel útja. A nagy példa., a Szovjetunió esete is ez volt. Az összes posztsztálini szovjet vezér karrierje így ment:

• Hruscsov - 1935 megyei párttitkár, 1936 KB-tag, 1938 köztársasági párttitkár, 1939 PB-tag, 1953: első titkár,
• Brezsnyev: 1946 megyei párttitkár, 1950 köztársasági párttitkár, 1952 KB-tag, 1957 PB-tag, 1964: főtitkár,
• Andropov: 1940 köztársasági Komszomol-titkár, 1957 KB-osztályvezető, 1961 KB-tag, 1962 KB-titkár, 1967 PB-tag, 1982 főtitkár,
• Csernyenko: 1945 megyei párttitkár, 1956 KB-osztályvezető, 1960 KB-tag, 1976 KB-titkár, 1978: PB-tag, 1984 főtitkár,
• Gorbacsov: 1970 megyei párttitkár, 1971 KB-tag, 1978 KB-titkár, 1980: PB-tag, 1985 főtitkár,

S Magyarországon ugyanez volt: Kádár utódja, Grósz Károly pl. megyei pártvezetőből emelkedett ki az országos vezetés tagjává.

Ami biztos: aki se nem futott be KISZ-karriert, se pártkarriert, az nem volt esélyes. Olyan meg végképp nem, aki a KISZ ellenében alakított szervezetet.

Egyébként amikor Gyurcsány lett a kormányfő 2004-ben, volt egy hasonló, csak "jobbos" vicc: "Ha nem lett volna rendszerváltozás, most ki lenne az ország vezetője?" - "Gyurcsány Ferenc", ami bár közelebb áll a valósághoz, mégse valószínű, a kommunista rendszer szokásai miatt szinte kizárható, hogy egy pártfunkcionárius 43 évesen fel tudott volna érni a csúcsra.

Az ukrán nemzetépítés új divatja a helyes nyelvért való küzdelem.

A 30 évvel ezelőtt kezdődött nemzetépítési küzdelem újabb szakasza ez. Az első még teljesen rendben is volt, az arról szólt, hogy legyen az ukrán nyelv felemelve az orosz szintjére. Mert a 80-as évek végére már az a helyzet alakult ki, hogy a pár 1939-ig lengyel területet leszámítva mindenhol az orosz dominált: Kelet-Ukrajnában és Dél-Ukrajnában teljesen, a középső részen kevésbé, de ott is erősebb volt az orosz az ukránnál. S ez végülis teljesen normális igény volt: az ukránok tudjanak olyan szinten beszélni ukránul, ahogy oroszul beszélnek.

Aztán jött a második szakasz: az orosz erőszakos kiszorítása. A majdani puccs óta ez egyre erősebb.

Immár jön a harmadik szakasz: belekötés az ukránul beszélők "hibás" beszédébe is. Hibás alatt jellemzően orosz hatásnak vélt elemek értendők.

A mérce az irodalmi nyelv, melyet azonban nem beszélnek a hivatalos személyek se.

Arról se vesznek tudomást az aktivisták, hogy az ukrán nyelvterület nyitott északra és keletre is: északnyugaton összefolyik a belarusz nyelvvel, északkeleten és keleten meg az orosszal, széles övezet van, ahol a nyelvjárásról nem állapítható meg melyik nyelv része.

Amibe minden purista nyelvvédő beleesik: a saját nyelvünket romboljuk, ha ellenségnek nyilvánítjuk nyelvjárásainkat.

Amit itt megfigyeltem az hangtani jellemzően, ez a legkönnyebben érthető. Hiszen a szavak elleni harc más ügy, ez nem szokott bajt okozni. Persze az ukrán esetében ez nehézkes eleve, az orosz közeli rokonnyelv, a két nyelv egymástól kb. 500 éve vált el, így elég kevés az esély az orosztalan szókincsre. Ill. ez persze egyes speciális esetekben lehetséges, lásd pl. a hónapok nevét.

Ebben az ukránoknak pont szerencséjük van. A szláv nyelvek ugyanis a hónapokat illetően 2 csoportra oszlanak: ahol mág az ószláv hónapnevek használatosak és ahol ezek le lettek cserélve a latin hónapnevekre. A szláv neveket használják a belaruszok, csehek, horvátok, lengyelek, ruszinok, ukránok, a latin neveket használják a bolgárok, bosnyákok, macedónok, montenegróiak, oroszok, szerbek, szlovákok, szlovének, szorbok.

Külön vicces a szláv hónapneveknél, hogy nem azonosak. Pl. "levélhullás" hónap (ósszláv листопадъ) az horvátul október, míg csehül meg november.

Szóval itt az ukránok könnyedén megkülönböztethetik magukat az oroszoktól.

A harc viszont főleg a kiejtés miatt van. A következőket találtam:

• в, и, ч, щ betűk,
• zöngétlenedés,
• keménység/lágyság.

Az első pont a legegyszerűbb.

A "в" oroszul szinte mindig úgy ejtendő, ahogy a magyar "v" hang, azaz réshangként, míg az ukránban közelítőhang: vagy ugyanott - labiodentálisan -, ahol a réshang, de sokszor egészen hátul, velárisan, ahogy az angolban a "w". Az oroszban a "w" ejtés kizárt, míg a közelítőhangos ejtés csak magánhangzók között fordul elő, spontán beszédben - egyébként ez magyarul is így van normál spontán beszédben, csak az "odafigyelős" beszédben mindig réshang a "v".

Az и helyes ejtése mint az angol /ɪ/ - pl. a "kit" szóban -, viszont oroszajkúaknak ez teljes idegen hang, helyette /ɨ/ hangot ejtenek, amit az oroszban "ы" betűvel írnak.

A ч oroszul mindig lágy, míg ukránul mindig kemény. Természetesen az ukránok zöme lágyan ejti.

Ami a щ betűt illeti, ott alig 50 éve vált el egymástól a két ejtés. Ennek ejtése "scs" volt mind oroszul, mind ukránul. A hivatalos orosz-magyar átírás máig "scs" alakban ír át, lásd "Hruscsov". Azonban az oroszban ez lassan megváltozott, s mára teljesen elterjedt a "lágy s" ejtés - így már a korábban mindig lemény orosz "s" hangnak lett "párja". Az ukránban viszont ez nem jelent meg, maradt az "scs".

Az oroszban a zöngétlenedés sokkal gyakoribb, mint az ukránban. Oroszban minden szóvégi zöngés osztruens mássalhangzó átváltozik zöngétlen "párjává", kivétel ez alól csak a gyors beszéd, amikor a következő szó zöngés kezdetű. Tehát pl. az összes -ov végződásű vezetéknév ejtése "of". Ezzel szemben az ukránban szóvégen sosincs zöngétlenedés, s más helyzetben se mindig.

A kemény/lágy megint más kérdés.

Az oroszban szinte teljes "párosítás" van e tekintetben. A b, f, d, l, m, n, p, r, s, sz, t, v, z mássalhangzók lehetnek kemények és lágyak. Az ukránban viszont ezek közül kemény és lágy csak a d, l, n, r, sz, t, z lehet, a b, f, m, p, s, v mindig kemény.

Az oroszban a c, g, h, k és a zs mindig kemény, a cs és a j pedig mindig lágy. Itt az eltérés: az ukránban viszont: a cs mindig kemény, míg a c lehet kemény és lágy is.

Az eredmény: a legtöbb ukrán az orosz szabályok szerint ejt. Azaz ahol az oroszban nincs lágyság, ott kemény hangot ejt + j hangot, ahol pedig az oroszban lágyság van, de az ukránban kemény hang + j kellene, ott lágyat ejt.

Magyar füllel ez észre se vehető igazán, hiszen a mai magyarban csak 3 kemény/lágy "pár" van. Az átlag magyar észre se veszi, hogy mi a különbség pl. egyrészről lágy m és másrészről kemény m + j között, de orosz/ukrán füllel ez hatalmas eltérés.

A dolog annyira elterjedt, hogy még a láthatóan "csinált" beszédben is bajt okoz. Direkt belehallgattam az orosz anyanyelvű Zelenszkij elvtárs ukrán beszédeibe. Láthatóan alaposan fel lett készítve, de ami az и-t illeti, ő is klasszikus orosz ы-t mond a helyén ma is.

Miután kezdtek problémák lenni alig 3-éves telefonommal, újat kellett beszerezni.

Nem követem teljesen a telefonok fejlődését, így most szembesültem 2 technológia és 1 politikai fejleménnyel.

A 2 technológiai:

• az új telefonokra nem tesznek fejhallgató-bemenetet: szerintem hülyeség, bár bevallom, én a telefonomhoz 3 év alatt összesen 1-szer csatlakoztattam fejhallgatót kábellel, de valahogy mégis zavar a lehetőség hiánya,
• az új telefonokat hatamas belső memóriával készítik, s "emiatt" nincs lehetőség memóriakártya hozzáadására: szerintem ez is hülyeség, jobb a memóriakártya, mert átvihető más készülékbe is.

A politikai oldal viszont megdöbbentő. Ma már a 10 legnagyobb gyártó közül 5 kínai, 2 koreai, 2 amerikai, 1 európai (s úgy, hogy az egyik amerikai, a Motorola, is kínai tulajdon). Örvendetes hír ez.

Itt Bulgáriában a helyzet még drasztikusabb. Mivel nem akartam venni normál boltban telefont pénzért, hanem akciós telefonszerződés keretein belül akartam hozzájutni, eleve nem is volt nagy gondolkodás: a 12 gyártó közül 7 kínai, 2 koreai, 2 amerikai, 1 európai.

Mivel eleve kizárható volt az egyetlen igazi amerikai cég, az Apple (nem tetszik az iOs rendszer) és az európai is (a Nokia ma már nem gyárt csúcskategóriát, a legdrágább Nokia se felel meg annak, amit elvárok), így a kérdés rendkívül egyszerű: Kína vagy Korea.

Végülis a kérdés tovább egyszerűsödött: a nekem szükséges összes funkció 2 márka esetében van meg, ez a Samsung és a Xiaomi. A még esélyes Huawei kiesett a saját operációs rendszere miatt, melyet nincs kedvem megtanulni.

Nekem a telefon létfontosságú eszköz, a legkevesebbet telefonálásra használom. Így az egyes funkciók megléte a lényeg.

Nyilván megnéztem független elemzéseket. S azt találtam, hogy a nagy amerikai elemzők szerint is az egyetlen probléma a Xiaomival, hogy "a kínai kommunista titkosszolgálatok adatokat gyűjtenek titokban", egyébként meg minden szuper, sőt a fényképezőgép része jobb, mint a Samsung a Leica objektív miatt, szóval minden jó, csak olcsóbb, mint a Samsung, így a Köles márkát választottam (kínaiul xiaomi = köles).

Eddig egyetlen problémát tapasztaltam vele: kábeles csatlakoztatáskor minden egyes alkalommal engedélyezni kell az adatáramlást, eddig nem tudtam rájönni hogyan lehet ezt állandóra állítani. S a saját drájver telepítése nélkül is megy az adat, bár így néha megszakad hosszú átvitel alatt: amikor áttettem a kb. 200 GB hangköskönyvtáram aktuális részét, párszor megszakadt. Azóta azonban telepítettem a 2 saját drájvert is, hogy ne szakadjon meg ezentúl.

Az viszont döbbenetes, hogy kevesebb mint fél óra alatt fel lehet tölteni 100 %-ra az akkumulátorát, majd bírja 2 napig. Az előző telefon fél napig bírta az utóbbi időben.

Ráadásul még el is tudtam adni a régi telefont jó áron.

Tegnap volt a ballib ünnepi ciklus egyik hagyományos ünnepi eseménye, a Dühöngőnap.

Kijött ugyanis a számukra lehető legkellemetlenebb hír:

Ez kiütéses vereség a ballibek számára. S nem lényegileg, hanem jelképesen.

Lényegileg miért nem? Mert simán lehetséges, hogy a "támogatások" kifizetése aztán akadozni fog, megesik az ilyesmi az EU-ban. Az EU nem szótartásáról híres, azaz gyakori, hogy valami az elméletben igen, majd a gyakorlatban nem. (Lásd erről Bulgária és Románia csatlakozását a Schengen-övezethez.)

De a politikában mindig az elméleti szint a fontos. S most összedőlt a ballib mitológia egyik tartóoszlopa, az "Unió" - így kell mondani ballibául ugyanis, az "EU" és az "Európai Unió" verzió nem eléggé magasztos -, mely valamiféle természetfeletti liberális lény, mely mint a Vörös Hadsereg 1944-1945-ben felszabadítja a világot a rossz alól, többek között elsöpri Zorbán "diktatúráját" is, majd felvilágosultságot és jólétet oszt.

Olyan dühöngés és átkozódás van a kommentmezőkben, ami csak a magyar foci válogatott nagy nyeresége miatt szokott előfordulni. Még a nagy tavalyi ballib választási bukáskor is mérsékeltebb volt a hangnem. Egyes ballib kommentelők egészen az "Unió" szidásáig jutottak! A kedvenc kommentem: "rohadjon meg az egész brüsszeli gittegylet".

Farkasházy pert nyert egy olyan ügyben, melyben nincs igaza.

Megesik ez gyakran: a jó ügyvéd csodákra képes.

Persze közismert, a ballib kánon szerint az igazi demokrata mindig a magyar csapat ellen drukkol. Tök mindegy hány ítélet születik erről.

Persze vannak ballibek, akik nem tartják ezt be, dehát meg is kapják aztán ezért a magukét a saját oldaluktól.

Erről mindenki meggyőzödhet, elég csak a ballib kommenteket olvasgatni akár a konkrét ügyről szóló cikkek alatt.

Hadházi még flesmobot is szervezett az MTVA székháza köré ez alkalomból.

Az ürügy a 444.hu "leleplező" filmje a "propagandáról":

A tipikus ballib valóságtagadó csodavárás újabb esete. Ugyanis e film szemszögéból az emberek 3 nem egyenlő csoportra oszthatók:

• 80 %, akit a téma nem érdekel, ő sehol se fogja megnézni,
• 10 % ballib szavazó, akinek minek, hiszen így is ballib,
• 10 % nem-ballib szavazó, aki viszont érti a témát, s nem lesz emiatt ballib.

Hiszen miről is van szó? Arról, hogy Orbán felismerte azt, amit 1998-2002 között még nem látott: képtelenség viharos ellenszélben kormányozni, s ennek egyik fontos eleme a médiák feletti hatalom. Orbán 2010 után már tudta mit kell tennie: létre kell hoznia egy erős hálózatot, s nem szabad megengednie, hogy a médiák zöme "független", értsd ballib kezekben maradjon. Majd ez a médiahálózat alkalmazni kezdte a liberális médiák bevett módszereit, ráadásul sikerrel.

A liberális médiák emberei meg döbbenten állnak, mint a friss katona a fronton, aki szembesül azzal, nem csak ő fog lőni, hanem rá is lőnek. Máig képtelenek a liberális médiamunkások elfogadni, immár nem övéké a monopólium a médiapolitikában. S nyűgösek: "Zorbán, az úgy tisztességes, hogy csak mi támadunk téged, te meg tűröd, miért nem alkalmazkodsz a zeurópai normákhoz, te csúnya diktátor?".

Pogátsa megbotránkoztat. Már megint.

Egyik kedves szokása: elmegy a ballib szalon eseményeire és ott "fideszes" ízű mondatokat hangoztat. Szerintem az ilyenek után titokban hosszasan hahotázik, látszik az egész arcikifejezésén mennyire élvezi.

Szóval a ballib szalon egyik kedves szokása szavakon lovagolni. Itt éppen a "maffiaállam" szó van terítéken.

Pogátsa kezdi azzal, hogy az Orbán-rendszer kapitalizmus. Már ez súlyosan sérti a ballib keménymag érzéseit, hiszen a hivatalos tanítás szerint Magyarországon "feudál-oligarchizmus" izé van, nem kapitalizmus. Kapitalizmus csak 1990-2010 között volt a Ballib Katekézis szerint, azóta Zorbán leépítette.

Itt még a Pogátsa mellett ülő ballib főszaktekintély Mihályi is támogatja őt, sőt elmondja, szerinte is marhaság az "oligarcha" szó a magyar viszonyokra, mert Magyarországon sose voltak és most sincsenek oligarchák. Ez egyébként tény, magam is sokszor elmondtam ezt, szóval le a kalap Mihályi előtt, hogy ezt a ballib tabut merte kétségbe vonni.

De Pogátsa nem áll le. Jön azzal, hogy valójában marhaság szabadpiaci fejlődésről beszélni, mert ilyen soha, sehol nem volt, a fejlett nyugati államokban is mindig kemény állami segítséggel épült ki a kapitalizmus. Ez megint igaz persze, de ismét sérti a ballib hitelveket. Itt már Mihályi kissé komoran néz.

De még nincs vége. Pogátsa oda is eljut, hogy az egyik élő ballib szent, Magyar Bálint meghatározását is hülyeségnek nevezi, az említett "maffiaállam" kifejezést. Pogátsa elmondja, a világon mindenhol - a szovjet típusú "államkapitalizmust" leszámítva - gazdasági érdekcsoportok ejtik foglyul az államot, csak a foglyul ejtés mértéke eltérő, lásd Skandináviában a mérték csekély, az USA-ban nagyobb, Magyarországon még nagyobb, de van, ahol a magyar szintnél is nagyobb.

Konkrétan szerintem ez nem igaz egyébként, ez nem tűnik jó értelmezési keretnek. Mihályi is itt értelmesen ellenérvel: gyakorlatilag arra hívja fel a figyelmet, hogy ha nincs oligarcha, akkor politikai hatalomra hatni képes gazdasági érdekcsoport sincs, hiszen a kettő ugyanaz.

De most a konkrét állítás igazsága nem érdekes. A válogatott ballib közönség itt egyet is értene Pogátsával, hiszen ez a keret alkalmasabb az orbánozásra. Nem is ez kelt botrányt. Hanem eleve az a tézis, hogy Zorbán rendszere és a jó nyugati rend között nincs valós minőségi eltérés, ez csupán mennyiségi kérdés.

Érezhető is a mély morajlás.

Egyébként érdemes megnézni az egészet, alig 75 perc. Vannak benne más, általam nem említett elemek is.

Minden idők egyik legnagyobb átverése a Pisa-teszt nevű izé.

Lényege kb. mint az intelligencia teszteké: bármit képesek kimutatni, csak azt nem, amire kitalálták őket.

Az intelligencia tesztek valójában egy dolgot mutatnak ki: a rejtvényfejtésben való jártasság képességét. Aki nem szokott jetvényeket fejteni, az rosszul teljesít, legyen bármilyen intelligens is. Aki meg gyakran fejt rejtvényt, az jól teljesít, akkor is, ha nem kifejezetten intelligens.

Olyan ez, mint a sakk. Aki szeret sakkozni, az jól old meg sakkrejtvényt, aki meg nem, az nem.

Erről írtam már korábban. Példát is hoztam rá. Íme a legnagyobb intillegenciamérő sóhivatal, a MENSA egyik hivatalos tesztje:

A feladat: a bal oldali sorozatnak mi a 4. tagja, a megjelölt 4 lehetőség közül kell választani.

A hivatalos válasz – s csak ez számít helyesnek! – a D opció, mégpedig a logika ez:

• az első figura két vonal, ha a kép központját vesszük alapnak,
• a második három vonal már,
• a harmadik öt vonal,
• a vonalak száma a harmadik figuránál az előbbi kettő összege, tehát a negyedik figuránál szintén ez, azaz nyolc vonal.
• csak a D opció tartalmaz 8 vonalat.

Na most, eleve abszurd a logika, teljesen valószínűtlen.

Sokkal valószínűbb lehetőségek:

• a nem keresztezett vonalak száma számít, az elsőn 1, a másodikon 3, a harmadikon 5, azaz a növekedés 2, tehát a negyedik figura 7 vonalas, ennek csak a C felel meg,
• az egy vonással meghúzható vonalak száma számít, az elsőn 1, a másodikon 2, a harmadikon 3, azaz a növekedés 1, tehát a negyedik figura 4 vonalas, ennek csak a D felel meg, azaz ugyanaz az eredmény, amit a Mensa akar, de teljesen más logikával.

A tesztet kitöltő hiába talál meg teljesen jó logikát a rejtvényben, 0 pontot kap, ha az egyébként jó megoldása nem egyezik a rejtvénykészítő logikájával.

Azaz csakis a rejtvényrutin számít. Aki sokat fejtett ilyen rejtvényeket, az egyszerűen tudja mi a szokás, mik a bevett gyakorlatok. Semmi intelligencia tehát, csak gyakorlat.

Na, a PISA-teszt ugyanez. Ha az iskolában PISA-teszteket gyakoroltatnak az órákon a diákokkal, akkor kiválóan teljesítenek a PISA-teszten, ha meg bármilyen más módon oktatnak, akkor az eredmény rossz.

A PISA-tesztfeladványok tipikus elmés rejtvények, beugratós elemekkel. Még egy képzett felnőtt is összezavarodhat, az is, akinek egyébként semmi baja a számításokkal. Egy valaki teljesít biztosan: aki sok tesztet megoldott és nagy a gyakorlata.

Íme egy PISA-tesztpélda:

"A világkereskedelem 95 százaléka a tengeren zajlik, nagyjából 50 ezer tartályhajóval és és konténerhajóval. A legtöbb ilyen hajó gázolaj üzemanyaggal működik. A mérnökök a szél felhasználását tervezik a hajók teljesítménynöveléséséhez, javaslatuk az, hogy legyenek vitorlák rögzítve a hajókhoz, s így legyen kihasználva a szélenergia is, ezáltal csökkentve a gázolajfogyasztást és a környezetszennyezést.

A vitorla használatának egyik előnye, hogy 150 m magasságig megy fel, ahol a szélsebesség körülbelül 25 %-kal nagyobb, mint a hajó fedélzetén. Mekkora hozzávetőleges sebességgel fúj a szél ilyen magasságban, ha a szél sebessége 24 km/h a hajó fedélzetén?"

Na most, tipikus átverős feladat, mert sok irreleváns számadat van benne. Valójában a kérdés az, hogy mennyi 24 km/h + 25 %. Ami pofonegyszerű: a diákok nagy többsége erre 30 másodpercen belül képes választ adni, még számológép se kell, hiszen 24 * 1,25, ami fejben 24/4 * 5 = 30 vagy 24 + 24*0,25 = 30.

A feladat azt méri valójában: ki tudja gyorsan észrevenni az átverős, irreleváns adatokat. Erre pedig egyetlen módszer van: sokat gyakorolni ilyen trükkös kérdéseket.

A kérdés az: az iskolának tényleg az-e a célja, hogy érdekes rejtvények tapasztalt megfejtőit képezze ki?

Folyamatosan üzenget a nyugat Kijevnek.

Olyan dolgok zajlanak, melyek pár hónapja is elképzelhetetlenek voltak. Akkor még minden igazdemokrata köteles volt ismételgetni, hogy a hősi ukrán nép egységessé kovácsolódva küzd, egyre erősebben, az orosz katonák meg isznak és mosógépet lopnak, eleve az egész orosz hadiipar mindjárt leáll - még a jövő hét végéig -, hiszen a sikeres szankciók miatt már csak faásókkal és csúzlikkal képesek küzdeni a gonosz agresszorok.

Most meg a liberális lapok ukrán kudarcokról cikkeznek, immár a NATO vezetői se beszélnek Ukrajna területi integritásának "visszaállításáról".

A nyugat alkudni akar már. Az akadály maga az ukrán elnök, aki olyan jól játssza szerepét, hogy komolyan elhitte magáról, ő tényleg egy szuverén állam szuverén feje.

Én arra tippelek, hamarosan lesz egy újabb puccs Kijevben. A nagyurak új szerepet találhattak ki Zelenszkijnek: a hősi halott szerepét.

A Hodász-Soros konglomerátum folytatja munkásságát Krisztus ellenében.

Most meghívtak egy relativizáló rabbit és egy homokos református ex-papot is e nemtelen cél érdekében.

A műsor végére kiderül: szinte szégyellnie kell magát annak, aki nem homokos.

Soha a világtörténelemben nem volt ennyire nyitott a globális elit, mint manapság.

Ezért is teljes tévedés az az elképzelés, hogy születési, nemzeti, etnikai, vallási alap lenne benne, ill. bármi titkosság, rejtály. Nem, egyik sincs. A globális elitbe való belépés valójában mindenki számára nyitott. Egyetlen feltétel van: annak bizonyítása, hogy az egyén képes elegendő mennyiségű pénzt összeharácsolni. Amint valaki ezt teljesíti, bent is van.

Még hinni se kell semmiben. Ugyanis az alapkoncepció az, hogy aki szupergazdag, az úgyis - önérdekből - a liberális eszme híve lesz, hiszen ez ad a legnagyobb lehetőséget a gazdagodásra.

Nyilván akad olyan, aki képes szupergazdag lenni, mégse liberális, dehát ezzel senki se foglalkozik: a dolog természetéből adódóan ez egy törpe kisebbség az eliten belül.

Azaz ez messze nem olyan, mint pl. a szabadkőművesség, ahol a jelentős társadalmi pozíció mellett szükséges volt az egyéni képességek megléte és az őszinte hit is egyes meghatározott alapértékekben.

A ballibek kettes számú kedvenc "kereszténye", Fabiny Tamás "püspök" érdekes napokat élt át.

Úgy kezdte, hogy azt hitte Jézusban az igazság.

De aztán sokat követte a ballib médiákat, így megvilágosodott: Jézus téved, a valóságban Karsai Dániel eutanázia-celebnek van igaza!

Azóta a "püspök" a celebhez imádkodik, íme: "Az eutanáziával kapcsolatos nagyon összetett kérdésben személyesen sok a bizonytalanság bennem, de az Ön tevékenységének megismerése segít abban, hogy korábbi véleményemen változtassak. Ezt szeretném Önnek megköszönni.".

Hiába, ilyen ez a haladó igazkereszténység!

A buta közszereplő jó, mert akaratlanul is elárul dolgokat. A fanatikus ballib diákaktivista Pankotai Lili ezt teszi:

Elmondja szépen a ballib elképzelést a demokráciáról. Ennek lényege röviden a következő: mindenben döntsön a nép, hiszen demokrácia van, de ez csak addig igaz, míg a nép "helyesen" dönt, azaz úgy, ahogy a liberálisok szerint kellene. Ha a nép másképp döntene, azaz "helytelenül", akkor stornó demokrácia, hiszen ez olyan kérdés, amihez szaktudás kell, azaz a nép nem képes dönteni, hiszen nincs meg a szükséges felkészültsége. Hiszen amikor műteni kell valakit, akkor se népszavazást tartunk, hanem megkérdezzük a legjobb sebészeket, nem?

Dehát honnan tudjuk melyik az a kérdés, melyhez szaktudás kell? Egyszerű: minden olyan kérdés, melyben a nép döntése helytelen. A klasszikus körkörös érvelési hiba.

Először Sólyom és bandája követte ezt el még 1990-ben a halálbüntetéssel kapcsolatban, egy tipikus érvelési hibával: „A halálbüntetés elfogadhatatlan, hiszen az államnak nincs joga embereket gyilkolnia.”.

A következtetés: valójában semmi szükség demokráciára, hiszen mindent úgy kell eldönteni, ahogy a szakértők. Dehát ha a végső szó mindig a "szakértőké", akkor minek cirkuszolni választásokkal?

Egyébként semmi gond ellenezni a demokráciát, én is ellenzem, de tessék akkor koherensen ellenezni. A ballib pozíció belsőleg ellentmondásos, kb. a vegetáriánus húsevés kategóriája.

Az ókor legnagyobb elméi pl. szinte mind ellenezték a demokráciát, ahogy a kereszténység is ellenezte, de teljesen nyíltan, érvekkel.

Az utóbbi pár évtized egyik legkellemetlenebb sajátossága a Karácsony ellopása a liberálisok által.

Sok helyen már október végén kezdődnek a karácsonyi ünnepek, de november közepétől mindenképpen. Aztán mindenhol akciózás van. Jönnek a karácsonyi vásárok is. S mindeközben szól az úgynevezett karácsonyi zene, mely alatt ostoba, elmefogyatékosoknak írt számokat kell érteni.

A karácsonyi akciózás fő szörnyetege a Télapó, jó esetben egyedül mosolyog, rossz esetekben rénszarvasokkal és törpékkel. Fokozott esetben megjelenik LJ is, azaz a Liberális Jézuska, ő még a Telapónál is többet mosolyog, egyetlen dologgal lehet csak őt komor hangulatba billenteni: ha megemlítjük a valódi Jézust vagy hivatkozunk bármilyen módon a kereszténységre.

A németeknek idén nagy mázlijuk lett: legalább a zenétől megmenekültek.

A kultúrharc visszaütött. A nagyurak egyszerre akarnak kultúrát váltani és harácsolni, ez viszont nem szokott működni. Most is ez történt.

Nagy követője vagyok a különböző ballib beszélgetős műsoroknak. Tulajdonképpen magyar műsorok közül leginkább ilyeneket nézek. Fideszes kategóriából csak a Háttérképet követem, azt is csak Bogár miatt, és a Spirit FM pár ilyen adását, de utóbbiak azért inkább harmadikutasok, nem egyértelműen fideszesek.

Megfigyeltem, alapvetően 2 típusa van ezeknek a műsoroknak.

Az egyik a hergelős típus. Ez azt jelenti: összejönnek a stúdióban hétpróbás ballib megmondóemberek, s egymást licitálva orbánoznak. Mondjuk ilyen a Klikk TV és a TV13 szinte minden műsora. Érdekes jelenség: az úgynevezett kiábrándult fideszesek mind itt végzik, lásd, ma már a Szabadsajtó Klub is ide igazolt.

A másik típus a polgárpukkasztós. Itt is ballib megmondóemberek jelennek meg, de nem kizárólagosan, s ők is igyekeznek időnként eretnekeskedni, azaz kibeszélnek a ballib kánonból. Alapvetően ilyen a Partizán és a 24.hu.

A hergelős típus célközönsége a ballib keménymag. Itt tudják mi a Párt vonala, amit aztán szajkózni kell. A polgárpukkasztós célközönsége a ballib értelmiség. Ők nem vevők a szájbarágásra, szeretnének valami árnyaltságot, bár persze az alapértékekhez ők is ragaszkodnak.

Az ATV egy sajátos média. Ők az egyetlen, mely játszik mind a két tábornak. Vannak hergelős műsoraik, pl. a Civil a pályán és az Aktuál, de vannak polgárpukkasztós adásaik is, mint az Öt vagy a Lakner-Czeglédi só.

Mivel írtam már az első lépésről, íme a második.

Megcsináltattam a bal szememet is a múlt héten. Most már kezdek úgy látni, mint 30 éves koromban.

A dolog politikai érdekessége: nekem ez itt összesen - a 2 szem - 660 ezer Ft-ba került.

Miközben Magyarországon, ahol az egészségügy romokban van, ugyanez ingyenesen intézhető. Persze, van 1-2 éves várólista, de ingyen van.

Nyilván Magyarországon is van fizetős opció, azonnali műtésse, egy szem kb. 500 ezer Ft. Azaz drágább, mint itt. De itt csak fizetős lehetőség van. A bolgár társadalombiztosítás sokkal kevesebb dolgot fizet, mint a magyar.

Egyébként hiba volt a 2 szem között 13 hónapot várni, ez alatt szépen megvastagodott a hályog a nem operált szemen. De így is megvolt kevesebb, mint 10 perc alatt a tényleges műtét.

S megint én voltam a "kisgyerek" a betegek között. A legtöbb műtött ember aznap a klinikán 70 év feletti volt, alig 2 ember volt 60 alatti, s így is én a fiatalabb.

Persze örülök azért. A cukorbetegségnek 3 végeredménye szokott lenni: impotencia, láblevágás, szürkehályog. Szerintem a szürkehályog a legjobb opció a 3 közül.

Magyarország nem igazán fontos az USA-nak, ez az ügy következtetése.

Csak ez magyarázhatja azt, hogy senki se szólt az amerikai nagykövetnek: az antiszemita kártya a legbiztosabb mód egy ügy nevetségessé tételére. Különösen akkor, amikor nincs is zsidó kapcsolat az egészben.

Szerintem ez jó hír.

Amikor Kubában jártam egyetemre 1985-1986-ban, kedves egyetemi élményem volt az ideológiai oktatás.

A sajátos kubai felsőoktatás érdekessége volt - s ma is az -, hogy egyrészt van a hivatalos ideológia, másrészt minden más tárgy, s alig van köztük érintkezési pont. Ez teljesen új élmény volt mind korábbi szovjet, mind magyar tapasztalataimhoz képest.

A szovjet iskolában még fizika órán is volt "vörös farok", hogy pl. "ez és ez is bizonyítja a Marx és Lenin féle objektív materializmus igazságát". Ezzel szemben a kubai egyetemen a bölcsészkaron se volt alkalmazva a marxizmus. Simán előadtak egyenesen vallásos magyarázatokat pl. irodalomtörténet tárgyban.

Persze volt kötelező ideológiai tárgy, de teljesen külön.

S ez sajátos módon nem számított rendszerellenességnek. Simán lehetett olyanokat mondani, hogy "támogatom Fidelt és a forradalmat, de nem vagyok kommunista". Ma ez még inkább így van. A mostani kubai rendszer immár a vallást se üldözi, természetesen csak akkor, ha a vallás keretein belül nem folyik ellenzéki tevékenység. De immár semmi gond azzal, hogy valaki azzal jön, hogy ő pl. katolikus, s katolikusként híve a rendszernek.

Még az egyetemi diákszervezet, az UJC - a KISZ kubai verziója - is így működött. Míg az úttörőség ugyanúgy működött, mint Kádár Magyarországán, azaz minden diák de facto kötelezően tag volt, az UJC elit szervezetként működött és működik máig. Azaz 15-30 éves korban lehetett tagnak lenni, de egyrészt ki kellett érdemelni jó tanulmányi eredménnyel a tagságot, másrészt ideológiai elköteleződést is jelentett, azaz nem lehetett úgy, mint Magyarországon, ahol a KISZ lassan az ideológiamentes bulizás fedőszervezetévé vált.

Amikor én tanultam a Havannai Egyetemen, kubai diáktársaim alig 20 %-a volt UJC-tag. Hozzá kell tenni: Kubában eleve mindenkit felvettek egyetemre egy bizonyos szint feletti középiskolai osztályzat alapján, így nem is kellett az UJC-tagság, hiszen az nem jelentett előnyt.

S mivel a kubai kommunizmus jóval fiatalabb volt a magyarnál, s különösen a szovjetnél, még voltak emberek, akik vitázni próbáltak. 1985-ben még 25 év se telt el a kubai kommunizmus bevezetésétől. Fidel Castro alig 1961-ben nyilvánította ki, hogy ezentúl a "forradalom" kommunista irányt vesz.

Szóval emberek mertek vitázni az órán, ami pl. a szovjet rendszerben elképzelhetetlen lett volna. Ehhez persze hozzájárult az említettek mellett a latin jellem is, ami mindenképpen lazább.

Egyik érdekes ügy a következő volt: a belső ellentmondás, inkoherencia a marxizmus-leninizmusban. Hiszen egyrészt az állítja az eszme, tudományos alapokon áll, a tiszta valóságot veszi alapul, tényekre épít, ellentétben mindenféle idealista és vallásos eszmékkel. Másrészt viszont küzd valamiféle új embertípusért, mely jelenleg biztosan nem létezik. Ez a 2 egyszerre nem megy sehogy se.

A konkrét téma: ha megvalósul a végső kommunizmus, azaz minden javak ingyenesek lesznek, akkor hogyan lesz elérhető, hogy egyrészt ne legyen pazarlás, másrészt, hogy az átlagember akarjon bármit is dolgozni. Erre persze megvolt a szabványos válasz: jelenleg még az átlagemberre hatnak a kapitalista, polgári értékek, így önzően nem akar dolgozni, viszont korlátlanul habzsolni akar, de majd a tökéletes kommunista jövőben nem így lesz, akkor az átlagember egészen másképp fog hozzáállni a dolgokhoz.

Felmerült: de hisz immár 2 évtizede kommunista rendszerben élünk, s ennek semmi nyomát nem látjuk, az átlag kubain nem hogy nem látszik, hogy ne hatna rá az elavult polgári értékrend, hanem még inkább hat, lásd álma a fogyasztás. Hogyan lehet, hogy ez nem csak Kubában, de a fejlett európai szocialista országokban is így van, azaz ott se látható, hogy az emberek egyre emelkedettebb lények, s immár nem akarnak árukat habzsolni? Hiszen még a legjobbak, pl. a szovjet ösztöndíjasok Kubában se ilyenek: lám, a szovjet diáklányokon is jobban látható az új farmernadrág és magassarkú cipő iránti vágy, mint a forradalmi hevület.

Egy okos diák még bele is döfte a kést a marxista tanba, azzal, hogy levonta a következtetést: nem lehet, hogy a marxista-leninista eszme is egyfajta keresztény hit, mely a valósággal küzd? Ahogy a kereszténység elvárta egyes ösztönök visszatartását, pl. a szex gyakorlása irántit, azt be akarta űzni szűk keretbe, nem ugyanezt teszi a marxizmus is, hogy a természetes fogyasztási vágyat akarja leküzdeni, miközben minden jel arra mutat, ez képtelen cél?

Persze az ellenoldal tudott választ adni, bár az halványka lett. Két válasz is lett:

• A jövőben a termelés szintje olyan magas lesz, hogy az már a pazarlást is képes lesz kielégíteni, ami miatt meg fog szűnni a pazarlás, hiszen minek pazarolni, ha van elég.
• Eleve nem feltétlenül szükséges, hogy minden ingyen legyen. Lehet, hogy ez csak a normál emberi szükségletekre fog vonatkozni, nem a luxusra.

A másodikra persze jött a kritika: de hisz ezek szerint akkor mégse fog megszűnni a pénz.

Az elsőre is jöhetett volna kritika, hogy ez amolyan keresztény túlvilági jutalom féle ígéret, de ezt már nem merte senki se mondani, ez már rizikós lett volna: nem hinni, hogy a Forradalom egyre jobban képes majd működni.

Hosszú halandzsázós cikk: Kína nem volt soha kommunista, mert sose érvenyesültek hiánytalanul a kommunista alapelvek.

Ősrégi szélsőbalos módszer: éljenezni valamit, majd amikor az nem jött össze, elhatárolódni tőle, kijelentve, az nem is volt "igazi".

Egyébként ennek létezik a liberális verziója is, lásd "Magyarországon nincs kapitalizmus", mert helyette "félfeudális urambátyám rend" van. Mintha a kapitalizmus egyedül a kapitalizmus megálmodói által elképzelt ideális rendet jelentené.

Valójában ha a kapitalizmus egyedül a kapitalizmus megálmodói által elképzelt ideális rendet jelenti, akkor tényleg sehol a világon nincs kapitalizmus! Hiszen az eredeti ideál sehol soha nem valósult meg. Mégis ha bárki azt állítaná, sehol soha még nem volt igazi kapitalizmus, azt kiröhögnék, rámutatva: az alapnak nem kell hiánytalanul megvalósulnia a definíció alkalmazásához, elegendő ezt mindig tágasan értelmezni.

Egyedül a kommunisták egy része műveli komolyan ezt a szómágiát.

A témát illetően. Az, hogy most Kína kommunista-e vitás lehet, szerintem nem az. De az, hogy sokáig kommunista ország volt az szimpla tény.

Mert mi is egy kommunista állam, 8 jellemző:

• kollektívizmus individualizmus helyett,
• kötelező államideológia,
• a kommunista párt egyeduralmat gyakorol,
• állampárt van: az állam és a párt egy,
• civil társadalom nincs vagy teljesen vissza van szorítva,
• az egyének anyagi egyenlőségére való törekvés,
• a gazdaság alapja az állami tulajdon,
• a gazdaság fejlesztésének fő eszköze a központi tervezés.

A reformok előtti Kína megfelelt mind az 8 ismérvnek, ahogy Kádár Magyarországa is. Míg a mai Kína a 1., 6., 7., 8. elvnek egyáltalán nem felel meg, de a 2. és az 5. pontnak se már teljesen. Azaz Kína egykor kommunista volt, de ma már nem az.

Hosszú, de ezt érdemes megnézni:

Ami alapszinten kiderül: Vona és Puzsér értik a valóságot, míg MZP még vitapartnerei kérdéseit se, folyamatosan a felületen síklik, monomániásan ismételget oda nem való marhaságokat.

Persze Vonának sincs igaza, de ő koherens, s a legfontosabb: látja mi van. Ez ugyanis - ellentétben a ballib téveszmékkel - nem azonos az igazzal. Az igazság már a következő lépés ugyanis.

Puzsér meg mondja, amit mindig: közismert klasszikus liberális utópiáját. Ami persze marhaság, de koherens marhaság. Annyira jól látja a valóságot, hogy azt is kifejti, amit én szoktam: hogy a baloldal és a jobboldal csakis a modernitáson belül értelmezhető, a köztük az ellentét minimális a premodernitáshoz képest.

Puzsér azt mondja Orbánról, ő ma már tagadja a modernitást. Ennek én persze nagyon örülnék, ha igaz lenne, de nem tudom az-e: szerintem Orbán máig hisz valamiféle konzervatív modernitásban. De örülnék, ha tévednék.

MZP meg ismételten eldarálta az egybites ballib kommentelő szövegét: diktatúra, korrupció, jogállam, lopás, Európa, összefogás. Nem értem miért utálja őt ennyira a ballib törzsszavazó, mikor 100 %-ban felmondja a ballib krédót.

A ballib, s általában a liberális logika szerint mindenhez racionális bizonyíték kell, kivéve persze a liberális alapigazságokhoz, mert azok axiomatikus igazságok.

A Kolozsszaros Blogon jelent meg egy cikk a múlt héten ilyen témában.

A szerző kifejti: hatalmas probléma, hogy még mindig azt hirdetik sokan, a világot Isten teremtette, miközben erre nincs tudományos, racionális bizonyíték.

Persze ez a bunkóateista érvelés, amire a viccbeli minta a "nincs semmi Isten, baszdmeg, tavaly becsapott nálunk a villám a templomtoronyba". Hiszen az ellenkezőjére sincs semmilyen tudományos, racionális bizonyíték.

Ez a tudományos ateizmus csapdája: azt állítja, nem szabad semmit se elfogadni bizonyíték nélkül, majd bizonyíték nélkül állítja Isten nemlétét.

De ebben a cikkben különösen vicces, hogy keményen kiáll a genderideológia befogadása mellett, miközben arra sincs tudományos, racionális bizonyíték.

A ballibbant Hodász veszélyesebb az átlagnál.

Az ex-keresztény celeb ugyanis máig kereszténynek hazudja magát.

Legújabb YT-csatornájának programja az árokbetemetés. Ez jól hangzik első hallásra, kb. olyan, mint a "humanizmus" szó. Valójában azonban sátánizmus.

Isten ugyanis nem temet árkot, hanem mélyíti az árkokat. A rossz és a jó közötti árok betemetése valójában sátáni terv.

Bulgária jelenleg világelső lakosságvesztésben. Megelőz minden más EU-tagállamot - beleértve a kivándorlási rekorder balti államokat és Romániát -, de még a háborús Ukrajnát is.

Az ország csúcsa 1989-ben volt, az utolsó kommunista évben, ekkor a lakosság kicsivel meghaladta a 9 milliót.

Innen esett a lakosságszám az ezredfordulóra 8 millió alá, 2010-re 7,4 millióra, 2020-ra 6,5 millióra, a jelenlegi becslés 6,4 millió. Ez 29 % lakosságvesztés a posztkommunista 34 év alatt.

Érdemes összehasonlítani a szintén lakosságvesztő Magyarországgal, ahol azonban ez az arány "alig" 7 %.

A hivatalos bolgár statisztika 2050-re 5,4 millió lakosságot jósol, ami azonban túl optimista. Az eddigi összes előrejelzés is tévedett, pl. a 2010-ben készült előrejelzés 2020-ra félmillióval több lakost jelzett előre, mint amennyi ténylegesen lett. Szóval joggal lehet feltételezni, hogy ha csak nem történik csoda, 2050-re 5 millió alá esik a lakosságszám.

Több olyan jelenség is van, mely Magyarországon ismeretlen. A választásokon a részvételi arány nevetségesen alacsony, mert a lakcím szerint regisztrált lakosok egy jelentős része a valóságban külföldön van. S a közigazgatás.

Ahogy Magyarországon, a közigazgatás lakosságszámfüggő. Magyarországon a járás létezésének feltétele a legalább 10 ezres lakosságszám, ha tartósan ez alá esik a népesség, akkor megszüntetik a járást. Bulgáriában ez a szám 6 ezer fő, ha ez alá esik egy község (ami a magyar járásnak felel meg), a községet össze kell vonni másikkal. Ezt azonban nem teszik, mert olyan sok az ilyen község, hogy a feladat megoldhatatlan. Immár olyan község is van az országban, ahol a lakosságszám nemhogy a 6 ezret, de az 1 ezret se éri el.

Az egyetlen pozitívum: etnikilag/vallásilag semleges a jelenség, azaz egyik etnikum se dominál a kitángorgásban, s ami a szaprolatut illeti, egyedül a cigányok nem tartják az átlag trendet.

Íme Bulgária etnikai/vallási térképe járásszinten a 2021-es népszámlálás szerint:

Hozzá kell tenni: ezek bemondásos adatok, melyek megfelelnek a valóságnak, de a cigányokat leszámítva. A muszlim cigányok egy része ugyanis töröknek mondja magát, az ortodox cigányok egy része meg bolgárnak. A népszámláláson alig 270 ezer ember mondta magát cigánynak, miközben minden szociológiai kutatás szerint a valós számuk ennek legalább a duplája, de akár a triplája is.

De akár én is megerősíthetem ezt. A hivatalos szófiai adat szerint a lakosság 1 %-a cigány a városban, ami szemmel látható képtelenség.

Kis településen ez még inkább szembeötlő. Jártam saját apai nagyapám szülőfalujában - Draganovo, Gorna Orjahovica járás, Veliko Tarnovo megye -, ott a lakosság 2 %-a mondta magát cigánynak. Én viszont saját nem-reprezentatív felmérésem szerint, azaz körülnézve helyben, olyan 15-20 % közötti számra tippelnék inkább.