Amikor a keresztény-cionizmus találkozik az antiorbánizmussal, mindketten kézre fogva az elmebetegség erős gyanúját.

A múlt héten jó napom volt, már kora reggel elolvashattam a munkanélküli amerikai blogger Bartus agymenését Nincs nagyobb meghasonlás a világon, mint egy illiberális fasiszta zsidó állam címmel. Jobb, mint egy kabarétréfa.

Íme a kedvenc vicces aranyköpések, lehetne többet is leírni, de csak a legjobb 8:

• "zsidóságától megfosztott, pogány és fasiszta zsidó állam, amely a zsidóság önfeladásával és szellemi megsemmisülésével egyenlő" - Azaz ha Izrael nem azt csinálja, amit kellene a szerző szerint, az a zsidóság önfeladása.
• Kiderül aztán, hogy a zsidótlan pogány fasiszta Netanjahu hozza el majd a Messiást! Dehát akkor miért beszél ellene a blogger? Nem akarja a Messiás eljövetelét???
• "ideológiailag antiszemita (értsd: antiliberális)" - Nettó zsidózás ez. A szerző azt állítja, a liberalizmus egy zsidó eszme. Amellett, hogy ez marhaság, ilyet csak szélsőjobbos összeesküvéselméletekben lehet olvasni.
• Az Orbán-rendszer "a Biblia által babiloni rendszernek nevezett konstrukció, amelynek lényege egy hamis vallás összefonódása az elnyomó, zsarnoki államhatalommal, amelynek hamis ideológiáját adja" - Nos, az Orbán-rendszer eleve egy szekuláris rendszer. Nem is lehetne másképp, a magyar nép nem vallásos. Tulajdonképpen az átlag magyar csak akkor védi a vallást, ha azt valaki támadja.
• "az antikrisztusi világbirodalom, világdiktatúra, amely a világ végéhez vezet" "a konstantinuszi pogány fordulat után jött létre" és ez "a középkori katolikus egyház" - Nos, ellentmondás, mert ha már létrejött, most miért jön ismét létre Putyin, Trump, Orbán és Netanjahu vezetésével? S kiderül, nincs remény, mert azóta "betagozódott a protestantizmus és a neoprotestantizmus is, a pünkösdi-karizmatikus evangelikál mozgalommal az élen" ebbe a babiloni rendszerbe.
• Sőt, sajnos már a judaizmusra se lehet számítani, mert abban is meglett ez a "babiloni" fordulat. A zsidóság elpogányosodott és "katolizált". Nem derül ki, vajon az egész judaizmus vagy csak annak valamelyik irányzata. Gondolom, az egyetlen jó zsidó irányzat az, mely az egyébként nem-zsidó Bartus hülyeségeit szajkózza.
• "Saul, aki később Pál néven a pogányok zsidókeresztény apostola lett, mondta: nem az a zsidó, aki külsőképpen az, hanem az a zsidó, aki belsőképpen az. Miközben származása alapján nyilvánvalóan zsidó az, aki Ábrahámtól származik, de a zsidóságnak van egy belső lényege is, ez pedig az Isten ismerete, és mindaz, ami abból fakad.Ez pedig homlokegyenest ellenéte annak, ami pogány, ami nem zsidó. Ez a választófal zsidók és pogányok között." - Itt le is írja Bartus blogger saját magát. Ilyet még Bartus első számú ellensége, Németh Sándor se engedne meg magának.
• Netanjahu a Római Birodalom újraépítésén fáradozik, ez nyilvánvaló! "A Biblia szerint a római birodalom épül újjá a hamis római (konstantinuszi) pogánykereszténység és a zsarnoki államhatalom szövetségében. Ennek zsidó mutációja a Netanjahu által épített illiberális fasiszta zsidó állam, amely a világ legnagyobb torzszüleménye."

Na most, a keresztény-cionizmus már önmagában egy modern tévtanítás. Azt állítja, Istenhez két kapu van: a zsidó és a keresztény, s Jézussal nem szűnt meg az előbbi. Persze ezt az abszurd ellentmondást a keresztény-cionisták úgy oldják fel, hogy ez ideiglenes állapot, mert majd a végidőkben persze minden zsidó majd elfogadja Jézust. De addig is vallási kötelesség a zsidók támogatása.

De ez így csak egy teológiai tévtanítás. Különös akkor elmebeteg dolog, ha politizálják. Azaz a mai Izraelnek valamiféle speciális szerepet adnak az üdvtörténetben.

A Hit Gyülekezete keresztény-cionista elveket vall, ahogy az onnan kiszakadt Bartus is. Amerikában nagyon sok protestáns keresztény-cionista, szinte divat ez. A sajátos, hogy az amerikai keresztény-cionizmus szinte mindig "jobboldali" politikailag, míg Bartus éppen ez az oldal ellen küzd.

Magyar szemmel persze furcsa a helyzet. Hiszen a Hit Gyülekezete fennállása első 25 évében előbb radikálisan ballib, majd semleges, de a ballibekhez húzó felekezet volt, s csak az utóbbi 10-15 évben állt át a Fideszhez. Pedig valójában éppen ezzel az átállással állt helyre a "világ rendje": Amerikában eleve elképzelhetetlen lenne, hogy egy keresztény-cionista a Demokrata Párt oldalán álljon.

A hagyományos keresztény tanítás az ellenkezője: Jézus eljövetelével nincs többé se ígéret földje, se kiválasztott nép, a zsidó nép egy a sok nép közül, Izrael pedig egy a sok ország közül. Szóval minden keresztény lehet Izrael-párti, Izrael-ellenes, vagy semleges e kérdésben. Mint ahogy minden keresztény lehet pl. Banglades-párti, Banglades-ellenes, vagy semleges Banglades iránt. Izrael nem egy kiemelt állam a keresztény hit szempontjából.

Ugyanez a helyzet a zsidó néppel és a zsidó vallással. A zsidó nép nem kiemelt nép. A zsidó vallás pedig ugyanúgy idegen vallás a kereszténység számára, mint az iszlám, a mormonizmus, a budhizmus, vagy bármi más.

Tévedés az újprotestáns keresztény-cionizmus, mely nemcsak, hogy azonosítja a mai Izraelt az ősi Izraellel, de azt is vallja, hogy Istenhez két út van: a zsidó valláson és Jézuson keresztül. Azaz mintha Jézus hatályon kívül lenne helyezve a zsidók számára. Természetesen ez teljesen ellenkezik nemcsak a keresztény tanítással, de a történelmi tényekkel is: a legkorábbi keresztények pont az ellenkezőjét gondolták, azaz azt, hogy a kereszténység az „igazi judaizmus”, azaz minden zsidó hívőnek el kell fogadni Jézust.

Természetesen semmi gond, ha egy keresztény hívő politikailag Izrael-párti, amennyiben ezt nem vallási alapon teszi. Mint ahogy az se baj, ha Izrael-ellenes, ismét amennyiben ez nem vallási alapú ellenzés.

Az érdekes itt a cikk hisztérikus agymenése.

Pedofilnek lenni nem bűntett - ez a kereszténység állítása.

Abszolút így van. Hiszen egy téves nemi orientáció szimplán betegség. Egy betegség meg hogyan is lehetne bűncselekmény?

S még az állami jog is így látja ezt: a törvény nem bünteti a pedofiliát. A törvény csakis a pedofil nemi orientáció gyakorlati kiteljesülését és ennek aktív támogatását bünteti.

A kereszténység szerint a pedofília még csak nem is bűn, ellenben gyakorlati megélése az.

Persze a gazember patagóniai guru tudja mit csinál. Francisco Conchita Buziglio Borgia Wurst, argentín parafenomén médiaceleb jól tudja mi lesz kiemelve szövegéből, s azt is, hogy aztán az emberek 90+ %-a csak a címet fogja elolvasni.

Anatéma!

Annak idején Ronald Reagannak volt egy komolynak szánt, de valójában röhejes mondása. Sajnos nem találom, szóval emlékezetből: "A demokrácia azt jelenti, mindenkinek joga van ellenvéleményre. Ebben nem lehet ellenvélemény.". Szinte már ógörög elmés mondásnak hatott, amolyan Zenón féle mondatnak.

A kommunizmus egyik legelnyomóbb vonása volt a véleménykényszer.

Egy rakás tabutéma, ahol nem szabad mást mondani, mint ami az "egyetlen helyes" vélemény. S még jó, ha hallgatni szabad az adott kérdésről, azaz nem kell aktívan hangoztatni a kötelező "igazságot".

Tulajdonképpen Kádár népszerűségének egyik oka az volt, hogy Magyarországon kevesebb kötelező vélemény volt, mint más kommunista országokban. S több ügyben volt szabad legalább hallgatni. Összehasonlítási alapom van bőven 3 kommunista rendszerrel való közeli személyes kapcsolatom miatt: Bulgária (1986-1989), Kuba (1980-1986), Szovjetunió (1980-1985).

Mondok egy példát: a vietnámi háborút. Ebben Magyarországon se lehetett ellenvéleményt mondani.

Pedig lehetett volna érvelni a "rossz" ellenoldal mellett is.

A háború menete pár mondatban

• A franciák képtelenek megtartani maguknak Vietnámot.
• Északon a kommunisták veszik át a tényleges irányítást Kína támogatásával,, délen az antikommunisták Franciaország támogatásával.
• A franciák egy hosszú háború után lemondanak a területről, megmarad a nyugat számára a dél, erről a felek egyezséget kötnek.
• A kommunista észak nem törődik bele a kompromisszumba, széleskörű partizántevékenységet indítanak délen.
• A déli kormányzat képtelen ellenállni az északinak, bevatkozik oldalán az USA.
• Az USA veszít, egész Vietnám kommunista lesz.

Én persze az észak oldalán állok, tisztán nemzeti alapon. De formálisan, jogilag nézve az észak volt az, mely a háborút elindította, ez kétségtelen tény. Szóval az észak volt az "agresszor". A mai orosz-ukrán ügy logikáját visszavezetve, a jog liberális szerelmeseinek Dél-Vietnám oldalán kellett volna állniuk akkor.

Mert nekem könnyű, én leszarom a jogot, nem vagyok legitimista és legalista. De ők...

De ez mindegy, most a lényeg: nem volt szabad más narratívát még említeni se, nemhogy támogatni. Azt kellett mondani, itt van a jó észak és a rossz dél, s a rossz dél egyetlen motivációja a határtalan gonoszság. Megpróbálni árnyalni a helyzetet a dél burkolt támogatásának számított.

A modern nyugat immár visszaadta ezt a véleménykényszert. A BLM-térdepelés jó példa volt: még olyat se volt szabad mondani "én egyetértek a BLM-mel, de ezt a támogatási formát nem tartom jónak" - ez azonnal gyáva ellenvéleménynek volt értelmezve. Ahogy a "támogatom a melegeket, de szerintem a házasság legyen csak ellenkező neműek között" állítás is súlyosan homofób álláspontnak van minősítve.

Kelet-Európa szerencsére még a szabadság földje. Sokkal kevesebb a kötelező vélemény, mint nyugaton. Ami mégis kezd bejönni az az ukránpártiság. Kevesek mondják ki nyíltan, az orosz oldalt támogatják. A politikailag korrekt megfogalmazása ennek az "támogatom az ukrán népet az orosz agresszió ellenében, de" kezdettel kell, hogy induljon: e rövid "vörösfarok" el lehet mondani, miért van a véleménymondó az orosz oldalon.

Le a kalappal azok előtt, akik nem így mondják. S nyilván nem gyakorló politikusokra gondolok, nekik szakmai kötelezettségük a hazudozás.

Pár éve, egyik korábbi munkahelyemen kaptunk egy kis szimpatikus sötétsárga emberkét oktatónak.

Egy nap hallgattunk kólcenteres beszélgetéseket az oktatás során, persze angolul, mert ez volt az egyetlen közös nyelv. Az egyik felvételen egy fülöp-szigeteki kinézetű csaj tökéletes angolt produkálva beszél.

A fülöp-szigeteki nők sokan szerint a legszebbek a világon. Amolyan sajátos keverékből lettek.

Az egész térségre igaz: az eredeti, kőkori szinten élő őslakosságra rátelepültek 2500-3000 évvel ezelőtt Tajvanról kiindulva telepesek - mai nevükön az ausztronézek -, ma már ezek leszármazottai kb. félmilliárd ember az egész világon - a legnyugatibb pont Madagaszkár, a legkeletibb a Húsvét-sziget.

Aztán a középkortól jött a kínai betelepülés, majd a modern korban a spanyol gyarmatosítás - ez utóbbi csak a Fülöp-szigeteken és egyes környező óceániai szigeteken, a térség többi részét az angolok, hollandok, portugálok, franciák foglalták el. Ma kb. a lakosság 10 %-a számít őslakosnak a Fülöp-szigeteken, kb. 20 % a kínai vagy részben kínai, s a szó szoros értelmében vett "filippinó" kb. 70 %.

A spanyol gyarmatosítás itt nem lett sikeres, azaz sose sikerült a lakosságot nyelvileg átállítani, a spanyol nyelv maradt a felső réteg nyelve, a népre csak annyira hatott, hogy a filippinóban sok spanyol jövevényszó van. Nekem a magánvéleményem, hogy hathatott a kiejtésre is: nekem a filippino úgy hangzik mintha spanyolok halandzsáznának, időnként spanyol szavakat keverve a beszédükbe.

Szóval az átlag fülöp-szigeteki amolyan déleurópai kinézetű, enyhe sárga vonásokkal. Akiben több az őslakos gén, az kreolosabb, akiben meg több a spanyol, az világosabb. Az őslakosok ugyanis négerek. Sokan azt hiszik, négerek csak Afrikában vannak eredetileg, pedig nem: Ausztrália és Délkelet-Ázsia őslakossága is fekete bőrű, s nem a rabszolgakereskedők vitték oda őket.

Ez az őslakosság alig ismert Európában. Csak ha véletlenül bekerülnek a hírekbe. Pár éve volt hír sokfelé, hogy van egy nép az Andamán-szigetek egyik szigetén, akik évszázadok óta kategórikusan elutasítják, hogy fel legyenek "fedezve". Ha bárki idegen odatéved a szigetre, azt először jelekkel figyelmeztetik, távozzon, majd ha marad, megölik. 2018-ban emiatt volt hír: egy kínai származású amerikai protestáns lelkész próbálta meg a kapcsolatfelvételt. A történet vége az lett, mint minden korábbi alkalommal: lenyílazták a helyiek, majd a holttestét bedobták a tengerbe.

Szóval mellékesen ezért is marhaság az "néger" szó lecserélése az "afrikai" szóra.

De vissza beszédre. Valaki meg is jegyezte tréfásan az oktatónak: "jobban beszél angolul, mint te". Mire az oktató tiltakozott "ismerem őt személyesen, ő tanulta az angolt, csak jó a nyelvtehetsége, nekem viszont az anyanyelvem". Hirtelen hallgatás lett a reakció, mire hozzátette "ő amerikai angolt beszélt, én meg malájziai angolt". Egyesek azt amolyan kamuszövegnek vélték, amolyan "ő így száll le a bicikliről" vicc stílusban.

Pedig nem, tényleg ki lett alakítva Maláziában egy saját angol szabvány.

Malájzia hasonló a Fülüp-szigetekhez demográfiai értelemben, az eltérés: náluk van erős indiai elem is. A brit gyarmatosítók ide ugyanis nem szállítottak rabszolgákat Afrikából, ehelyett inkább bérmunkásokat Dél-Indiából, így máig van egy kb. 7 %-os indiai kisebbség. (A többi: 55 % maláj, 23 % kínai, 14 % őslakos.)

S bár amióta az ország független - 1957 óta - a kormányzat tudatos és erős malájosítást folytat, azaz minden szinten pozitív diszkriminációt élveznek a malájok és a maláj nyelv, a tényleges helyzet az, hogy a helyi kínaiak és indiaiak saját anyanyelvük mellett inkább angolul beszélnek, nem malájul. Ezt erősíti az, hogy a malájok között is presztízsnyelv az angol, az iskolai oktatásban kötelező tárgy, s a műveltség egyik jele, hogy az ember tudjon angolul is. Bár angol anyanyelvű alig a lakosság kb. 2 %-a (s ezek szinte mind az indiai vagy a kínai kisebbségből vannak), további 80 % beszéli valamilyen szinten.

Egyébként ez a malájziai angol kifejezetten szimpatikus magyar szemmel, pár dologban a kiejtés tök olyan, ahogy az átlag magyar beszél angolul:

• nem mondanak "th"-t, helyette t vagy d,
• az angol [ɪ] helyett sima i-t mondanak,
• a kettőshangzókból hosszú magánhangzót csinálnak.

A mi konkrét oktatónak angol-anyanyelvéségének oka hamar kiderült: indiai apa és kínai anya gyermeke, a szülei egymással angolul beszéltek. Kinézete érdekes volt: a tipikus dél-indiai kreolos bőrszín, de kínai arcvonásokkal. Ráadásul duplán kisebbségi is volt, mert vallásilag meg keresztény volt.

Érdekes jelentség az eszmementes párt. Mivel pártok eredetileg arra jöttek létre, hogy valamilyen eszme nevében egyesítsenek azonos gondolkodásúakat, s küzdjenek így együtt az adott eszméért.

Magyarország jelenleg van 6 darab parlamenti ellenzéki párt: DK, Momentum, MSZP, Jobbik, LMP, P. Ezek azért nem egyetlen párt, mert eszmeileg borzasztóan eltérnek egymástól, legalábbis ezt mondják.

Önbevallása szerint a P a legbaloldalibb. Valami olyat szoktak gagyogni, hogy ők európaista, zöld, progresszív, baloldali, de nem ám elavult-régibaloldali, hanem megújult-újbaloldali párt.

A DK viszont klasszikus polgári liberális, modern európaista balközép párt, ez mondják magukról.

Érdemes leszögezni: mindkét párt kb. 10 éve jött létre: a DK 2011-ben, a P 2013-ban, s azóta ideológiájuk nem változott.

Eddig minden rendben. De akkor felmerül a kérdés: pl. ez a Cake gyerek esetében, aki nem számol be arról, hogy nézetei megváltoztak volna. Most akkor mi a helyzet: akkor hazudott Cake, amikor belépett a Párbeszédbe, vagy most hazudik, amikor belép a DK-ba?

Esetleg - s bevallom, én erre szavazok - sose hazudott, se akkor, se most, mert egyszerűen az ellenzéki pártok között nincs semmilyen ideológiai eltérés. Ezek valójában haveri társaságok, nem pártok, s egyetlen valós ideológiájuk a ballibaizmus.

Dehát akkor miért van belőlük 6 darab?

Megpróbáltam megnézni az Avatár második részét.

Sajnos - vagy nem sajnos - nem sikerült. Már az első rész se tetszett: az amolyan modern progresszivísta indiánfilm.

A hollywoodi indiános filmek két alaptípusa:

• a konzervatív klasszikus verzió: Élnek a koszban a primitív indiánok, vad és barbár szokásokkal. De szerencsére megérkeznek az angolszász hősök, aki teljesen önzetlenül civilizálják őket. Ezt el is fogadja az indián nép zöme, különösen a csodaszép indián törzsfőnök-kisasszony, aki azonnal szerelmes lesz a legdaliásabb fehér hősbe. De sajnos akadnak mindenféle gonosz, retrográd indiánok is, akik nem akarják befogadni a fejlődés és a demokrácia szent értékeit, ezért aljas módon meggyilkolják a fehér hősöket. De végül hepiend: a daliás hős felgyógyul halálos sebéből, a csúnya retrográd indiánok meg kihalnak.
• a modern progresszív verzió: Élnek a pusztában teljes harmóniában a természettel az indiánok, minden indián képes még a békákkal is beszélgetni, éjszakánként meg a Holddal eszmét cserélni. Mindenki teljes jólétben és szeretetben él, egész nap mosolygás van, mintha mindenki gyorséttermi alkalmazott lenne. De akkor egy nap megjelennek a részeges, szadista fehérek. Minden szebb lányt megerőszakolnak, mindenkitől mindent ellopnak, aztán aranyat keresnek. Kiderül, a legtöbb arany az indiánok legszentebb dombja alatt van, ezért elhordják a dombot és szétdobálják a szent indián totemeket. Egyedül egy ember rendes a fehérek között, ő átáll, s segíti az indiánok küzdelmét, közben feleségül veszi a csodaszép indián törzsfőnök-kisasszonyt.

Szóval az Avatar 1. ez utóbbi földönkívüliesítve. Így sok jóra nem számítottam.

Szerencsére a segítségemre jött Morpheusz ógörög istenség, s kicsivel az 1. óra után elnyomott az álom az unalomtól. Különösen a túl sok számítógépes grafika és a színészek hadarása idegesített addig. Éppen a végső címek alatt ébredtem, jó hangulatban.

Aztán persze elolvastam miről szól a film. Sajnos így se értem teljesen, de öröm, hogy nem kellett végig szenvednem.

Annak külön örülök, hogy mindezért nem kellett pénzt kiadnom. A filmet ugyanis letorrenteztem.

A görög nemzeti öntudat hasonlít a magyarhoz abban, hogy bár a mai görögük elődei sokféle nép, ezek közül egyet választ ki - nyelvi alapon - a nemzeti önkép.

Bár többféle elmélet van, a legelterjedtebb szerint a görögök az i. e. XVIII. században jelentek meg a mai Görögország kontinentális déli részén. Indoeurópai nép, pontos eredetük ismeretlen. A betelepülés két fő hullámban zajlott, az első i. e. XVIII. században, a második a i. e. XI. században - a hagyomány szerint az első hullámban jöttek az akhájok, az iónok, az aiolók, a másodikban a dórok, ez a 4 törzsi elkülönölés megmaradt eredettudatként egészen az i. e. III. századig. (Az "akháj" megnevezéssel óvatosan kell bánni, később használatos lett minden görögre is.)

A betelepülés során asszimiláltak a helyi fejletlenebb népességet (akiket a görögök "pelazgok" névvel illettek), majd elkezdődött a szigetek meghódítása is. A legkésőbb a mai török partvidék benépesítése és Kréta meghódítása zajlott.

A krétai kultúra jóval fejlettebb volt a görögnél. A krétai nyelv eredete máig vitás, a megmaradt krétai szövegeket nem sikerült megfejteni, így töb elmélet is van: szemita nép, esetleg az indoeurópaiak önálló ága, vagy valamilyen ősi nyelv, az indoeurópai betelepülés előtti időkből (esetleg az etruszk rokonnyelve).

Kréta meghódítása a görögök által az i. e. XI. században fejeződött be, a krétaiak lassan asszimilálva lettek, a nyelv nyomai megmaradtak még az i. e. III. századig. Azóta Kréta teljesen görög identitású.

Az i. e. XI. században a görög civilizáció összeomlott, visszaesett szinte kőkori szintre, az írástudás is megszűnt. Az ok máig ismeretlen: éghajlati katasztrófa vagy idegen rablótámadások. Az i. e. VIII. században fejeződött be ez a korszak, onnantól már sok információ áll rendelkezésre.

Az i. e. VIII. században elkezdődött a görögök nyugat és kelet felé terjeszkedése, a legnyugatibb görög városállam a Gibraltári szoroson túli Kalathusza volt (mai neve: Aljaraque, Spanyolországban). Kelet felé a legtávolabbi görög városállam pedig Kolkhisz volt (ma: Kutaiszi, Grúziában).

Ekkortól alakult ki a görög városállamok rendszere. Becslések szerint kb. 1000 városállam volt, ezek közül 600-ról ismertek részletesebb adatok is. A 10 legjelentősebb görög városállam:

• 1. - Ajgina - sziget Attika és a Peloponnészosz-félsziget között, most párezres lakossággal,
• 2. - Argosz - máig létező kisváros a Peloponnészosz-félsziget északkeleti részén,
• 3. - Athéné (Athén) - nagyváros Attikában, a modern Görögország fővárosa,
• 4. - Eretria - jelenleg falu a Euboia(Evveja)-szigeten,
• 5. - Éleia - romváros, a Peloponnészosz-félsziget északnyugtai részén,
• 6. - Korintosz - máig létező kisváros a Peloponnészosz-félsziget északkeleti részén,
• 7. - Rodosz - a negyedik legnagyobb mai görög sziget,
• Szirakuszai (Siracusa) - olasz nagyváros Szicíliában (ennek nincs száma, mivel a térképen kívül esik, de úgyis mindenki tudja hol van Szicília),
• 8. - Szparté (Spárta) - jelenleg Szparti, kisváros a Peloponnészosz-félsziget déli részén,
• 9. - Thébai (Thiva) - máig létező kisváros Boiotiában.

Az i. e. VIII-V. sz. között kiemelkedett két városállam, Athén és Spárta. A különbözó érdekeken kívóül a két fő városállam politikai rendszere is eltért: Athén a magántulajdonra és a demokráciára épített, míg Spárta egyfajta sajátos kommunisztikus és arisztokratikus elvekre.

Természetesen az athéni demokrácia nagyon más volt, mint a mostani. Ha egy korabeli athéninek elmondanánk mlyen a mai myugati demokrácia, nagyot nevetne, s azonnal megjegyezné, ez nem demokrácia. Amit egy akkori athéni teljesen elfogadhatatlannak tartana, az 5 legfontosabb:

• a hatalommegosztást - a korabeli elképzelés szerint az osztatlan teljhatalom a népé, abszurdum külön törvényhozást, végrehajtást, ítélkezést üzemeltetni,
• a szakértőséget - a korabeli elképzelés szerint nem kell szakértelem a kormányzáshoz, minden polgár joga mindenbe beleszólni, s ha helyette szakértők vannak hatalmon, az a népszuverenitás lerontása,
• a közvetettséget - a korabeli elképzelés szerint a közvetett, delegált hatalom csakis kivételes lehet, míg ma ez a fő megoldás,
• a független gazdaságot - a korabeli elképzelés szerint a gazdagok közhatalma összeegyeztethetlen a demokráciával, így a népnek hatalma van a gazdaságban is, az nem lehet szabad magánügy,
• a független igazságszolgáltatást - a korabeli elképzelés szerint az ítélkezés a nép joga, nem lehetnek független, hivatásszerűen működő bíróságok.

Az i. e. V. században viszály tört ki a görögök és Perzsia között. Athén és Spárta, valamint több más görög állam perzsaellenes szövetséget kötöttek, s legyőzték a perzsákat. Ez után Athén jobban ki tudta használni helyzetét, s egyre dominánsabb erő lett. Spárta ezt nem tűrhette, kitört a háború köztük. A háborúban először Athén aratott sikereket, de a végén Spárta győzött.

Spárta azonban ugyanúgy nem volt képes biztosítani dominanciáját tartósan, ahogy korábban Athén se. Később ez folyamatosan váltakozik, a felek sok esetben perzsa segítséggel harcolnak egymás ellen. Rövid időre Thébai is felzárkózott Athén és Spárta mellé mint domináns hatalom.

Az i. e. IV. században a macedónok meghódítják a görög városállamokat, így először egyesítve őket. A Macedón Birodalom szétesése után az i. e. III. században az egyes macedón utódállamok közti viszályt kihasználva több görög városállam függetlenedik, két fő szövetségbe tömörülve. Ekkorra már nincs Athén-Spárta ellentét, mindketten ugyabban a szövetségben tagok.

A II. sz. közepére Róma meghódítja mind a két szövetséget. A mai Görögország területen a legutoljára Rómához csatolt terület Kréta volt, az i. e. I. sz. közepén.

A római hódítás azonban politikai alávetettséget jelentett, de kulturálisat nem: a rómaiak tisztelték a görög kultúrát, még a hivatalos nyelv is a görög lett a latin mellett az egész Római Birodalom keleti felében.

A Római Birodalom felosztása után az összes göröglakta terület keletre került, ahol az i. sz. V. századtól a görög nyelv lett a fő nyelv, a latin szerepe csökkent, majd a VIII. századtól a görög lett a Birodalom egyetlen hivatalos nyelve.

A görög identitás azonosult a rómaival. Bár a Birodalom lakosságának kb. fele nem volt görög.

A XV. században a törökök meghódították az egész területet, egyedül 7 görög sziget maradt meg - 6 sziget a Jón-tengerben, a legnagyobb Korfu, s 1 sziget a Peloponnészosz-félszigettől délre, ez volt a klasszikus időkben Spárta legfontosabb kereskedőtelepe, Kithra, ógörögül Küthéra -, ezek velencei gyarmatok voltak, majd 1799-ben az oroszok hódították meg őket, de ettől kezdve de facto autonóm terület, ez megmaradt a terület 1807-es francia és 1815-ös brit megszerzése után is, majd 1864-ben a britek hivatalosan lemondtak a területről az immár független Görögország javára.

Vicces tény: a kriket teljesen idegen sport Görögországban, kivéve Korfut, ahol a fél évszázados brit uralom alatt elterjedt.

Görögország 1829 óta független ország. A függetlenségkori területéhez nem tartozott az említett 7 szigeten kívül a mai görög területből még: az egész mai Észak-Görögország, az Égei-tengeri szigetek nagy része, Kréta - ezek maradtak török területek, kivéve Szamoszt, mely autonómiát - de facto függetlenséget - kapott Törökországon belül.

Görögnek lenni kulturális identitás. Az egész Balkán szinte azonos genetikailag: nagyjából negyed szláv gén, negyed közel-keleti gén, negyed őshonos balkáni gén, negyed minden egyéb: közép-európai, közép-ázsiai, germán. Minden a nyelvtől függ: a szláv-görög nyelvhatár egykor a mainál délebbre volt, s voltak kis foltok, ahol se a görög, se a szláv nyelv nem győzött: ezek az albán hegyek és egyes részek Macedóniában, ahol a latin nyelv fennmaradt a római korból - innen vándoroltak a későbbi románok mai területükre.

Egy sajátos emlékem 1989 húsvétjéről. Szófiában vagyok, elmegyek a központi templom, az Alekszandar Nevszki (Alekszandr Nyevszkij) Katedrális mellett, s látom, egy osztálynyi gyerek áll ott tanárnénikkel, bemenésre készen. Nos, ez akkor szürreális kép volt: a kommunista Bulgáriában képtelenség volt, hogy iskolai osztályt szervezetten templomlátogatásra vigyenek. Pedig láttam: ott van kb. 25 gyerek, 2 tanárnő, s minden arra mutat, ez egy osztály. A rejtély megoldódott, amikor a közelbe értem, hallótávolságba: ugyanis meghallottam, görögül beszélnek. Na, így már más, görög osztály a templomban = semmi különös ebben. De kinézetre képtelenség volt megállapítani, hogy ezek nem bolgárok, hanem görögök. Míg egy angol, német, sőt lengyel vagy orosz csoport esetében ezzel semmi gond: látszik, hogy nem bolgárok.

Az idei nyár végéig fog kiderülni mi lesz a keleti háború vége.

Mi lenne a legrosszabb forgatókönyv orosz szemszögből? Kb. az, ami a krími háború volt 1853-1856 között.

Az akkori helyzet hasonló volt: az egyesült Európa megrettent Oroszország emelkedésétől, különösen a Balkánon való terjeszkedés volt a fő félelem, ezt igazolta a független Görögország létrejötte 1829-ban az 1821-1829 közti törökellenes görög felkelés után, melynek fő támogatója Oroszország volt. Görögország esetében a nyugat már csak kármentést tudott folytatni: megakadályozandó hogy Görögországból ne legyen orosz érdekszféra, a nyugat a felkelés során oldalt váltott, elhagyva török szövetségesét a görög oldalra állt.

Azonban a nyugati politika az volt, Görögország még rendben van, de Törökország további gyengítése elfogadhatatlan, mert ez az oroszoknak kedvez. Az osztrák-német politika volt valamivel mérsékeltebb, mert arra számított, esetleg Németország és Ausztria képes lehet az orosz befolyást semlegesíteni, azt a sajátjával felváltani.

Azonban abban mindenki egyetértett, Oroszország veszélyes. Így 1853-ban kitört a háború. Először Oroszország támadott. Most nem célom leírni a 2 és fél éves háború eseményeit, a lényeg: az egyesült nyugat és Törökország végül legyőzték Oroszországot, Oroszország visszaadott minden a háború alatt elfoglalt területet, lemondott a törökországi ortodox keresztények feletti védelmi jogáról, s elfogadta a Fekete-tenger orosz partvidékének és magának a tengernek a demilitarizációját.

A nyugati győzelem nem tartott sokáig. Már a 70-es években Oroszország sikeresen elérte az említett rendelkezések hatályon kívül helyezését. De közben az orosz politika és közvélemény immár német- és osztrákellenes lett.

Más kérdés, hogy hosszú távon ez a helyzet katasztrofálisnak bizonyult mind Ausztria, mind Németország, mind Oroszország számára. A hármas szövetségük megromlott, majd szétesett. Végül ez vezette oda az eseményeket, hogy Oroszország - teljes logikátlan módon - az I. világháborúban a britek és a franciák oldalára állt.

Most Ukrajna az ürügy. Az egyesült nyugat számára rendkívül fontos az orosz vereség, ezért teljes erőforrás-készletét hajlandó bevetni.

Ami jó jel számunkra: azt jelenti, hogy a nyugat gyengének érzi magát, élet-halál harcnak éli meg a konfliktust.

A Soros Magyar Hangja folyóirat igyekszik alkalmazkodni egyre jobban a ballib ultra táborhoz. Valahogy feledtetni kell a fideszes múltat.

Ennek keretében leleplező cikk született az egyik ballib szent, a Nagy Római Macskabaszó kapcsán.

Aki nem tudja: a Római Macskabaszó egy DK-s homoklobbista aktivista volt, a neves ateista teológus Perinta közeli munkatársa, aki az interneten átkozódott évekig, ultraliberális és emberellenes értékrendet terjesztve, míg tavaly ilyenkor halálra nem drogozta magát egy római homoklubban egy álmatlan éjszakai orgiázás után.

Tudni kell: a Macskabaszó mindezt nem fiatalon, hanem 53 évesen tette. Márpedig 50 év felett nem életbiztosítás ilyen életmódot folytatni. Én időnként éjszakai műszakban voltam az utóbbi 3 év során, az is nagyon megterhelő volt, pedig közben se nem drogoztam, se nem vettem részt homokos orgián, csak ültem a gép előtt - de ugyanaz a korosztály vagyok. Abba is hagytam tavaly novemberben, kevesebb bért vállalva új munkahelyre mentem, ahol nincs éjszakai műszak, mert az egészség azért elsőrendű szempont.

A cikk persze konkrétan nem mond ki semmit, csak homályosan sejtet.

A lényeg: a Macskabaszó állítólag nagyon zavarta Zorbánt, ezért meggyilkoltatta őt, Salvini és a KGB segítségével. Hiszen a Macskabaszó leplezte le mind Borkai Zsoltot, mind Varga Juditot.

A háttérben felsejlik még egy sátáni figura, nehéz eldönteni, ki a sátánibb: ő vagy a gazdája, Zorbán. Az illető: Hont András! Mára Hont András felverekedte magát Schiffer András mellé a ballib agytröszt által leggyűlöltebb emberek listáján. Szóval a Hont súgta be a Macskabaszót Zorbánéknak!

Tehát Hont közvetítésével Varga Judit - Zorbán ukáza alapján - szólt Salvininek, majd az Putyinnak, így lett meggyilkolva a Nagy Római Macskabaszó! Hiszen akkora jelentőségű nemzetközi tényező lett, hogy miatta majdnem megbukott a "diktatúra".

Ezt kétséget kizáróan bizonyítja, hogy Varga Judit a FB-on előre bejelentette a gyilkosságot, pár órával annak végrehajtása előtt:

Azt pedig még a ballib óvodások is tudják: a politikai gyilkosságokat így szokás előre bejelenteni a Facebookon.

A Soros Magyar Hangja szerkesztősége próbált információt szerezni az olasz hatóságoktól, sőt a halál helyéül szolgálati homokklubtól is, de mindenhonnan csak hallgatás a válasz. Nyilván Hont András megfegyegette őket a KGB utasítására!

A cikk vészjósló befejezése: "A magyar Igazságügyi Minisztériumból viszont felhívtak minket. A minisztérium sajtófőnöke érdeklődött, miért is szeretnénk ezzel a témával foglalkozni. Egyúttal félre nem érthetően figyelmeztetett minket: Varga Juditnak rosszul esett a személyét érintő rágalomhadjárat, és aki valótlanságot sugalmaz róla, számíthat a jogi következményekre."

Hát kell ennél nagyobb bizonyíték?

Persze semmi különös. A ballib alternatív valóság ez: ott ahol Konrád Györgynek és Spiró Györgynek irodalmi Nobel-díja van, ahol a világkommunizmust Göncz Árpád és Horn Gyula döntötték meg, s ahol a szabadon gondolkodás azt jelenti, mindenki ugyanazt gágogja.

2026-ben Puzsér már a DK listáján lesz, befutó helyen.

Minden kész: a lekezelő stílus, a fejhang, a demagógia, a személyeskedés, s a kritikálatlan euroatlantizmus.

Persze majd ki kell magyarázni a korábbi Gyurcsány-ellenes szövegeket. Dehát erre ott a "rendkívüli helyzet" érv.

Mert most ez nem a kritika ideje, elvtársak, fogjunk össze Zorbán ellen! Hiszen Szent István belépett a NATO-ba, s ezért szent kötelességünk az euroatlantizmus.

Vicces dolog ez a nyáladzós gerinctelenség.

Nekrológot írt TGM-ről Jámbor, maga a cikk érdektelen sablonos marhaság, a lényegi elem Jámbor súlyos tudathasadása.

Lássuk csak. A cikk kiemelten pozitív jelzőként használja a "kommunista" jelzőt. Közben a szerző önminősítése "szociáldemokrata".

Már ez is problémás. A szociáldemokrácia és a kommunizmus ugyanis ellentétes eszmék.

A szociáldemokrácia középbal, a kommunizmus szélsőbal. Mondjuk mint az ellenoldalon a kereszténydemokrácia és a nácizmus.

A középbal lényege: elfogadni a polgári, liberális politikai, gazdasági berendezkedést, s azon belül igyekezni elérni reformokat, pl. kiterjeszteni az állami ingyenes szolgáltatásokat, növelni a munkások védelmét, nagyobb szerepet adni a szakszervezeteknek, stb.

A szélsőbal lényege: nem elfogadni a polgári, liberális politikai, gazdasági berendezkedést, hanem annak megváltoztatására törekedni. Hiszen a liberális, polgári berendezkedés alapjaiban igazságtalan, így nem lehet igazi megoldás keretein belül.

Két teljesen más eszme. A középbal szerint a polgári rend rossz, de minden más rosszabb nála, míg a szélsőbal szerint a polgári rend rossz, s minden más jobb nála. Lásd az utóbbira Lukács György mondását "a legrosszabb szocializmus is jobb a legjobb kapitalizmusnál".

A szélsőbal 2 fő irányzata a marxizmus (kommunizmus) és az anarchizmus. Mindkét szó csúnyán hangzik manapság: az anarchistákról mindenkinek agresszív randalírozó huligánok jutnak az eszébe, a kommunistákról meg Lenin és Sztálin gulágjai és Észak-Korea. Szóval manapság inkább a "rendszerkritikus baloldal" a kedvelt önmegnevezés.

Íme Jámbor saját mozgalma, a Szikra azt mondja magáról "rendszerkritikus baloldali, szociális és zöld ügyeket képviselő politikai szervezet". Oké, semmi gond, a szélsőjobb se használja magára a "szélsőjobb" szót, hasonló okokból, ott meg a "rendszerkritikus jobboldal" és a "nemzeti radikális" a kedvelt szóhasználat.

De felmerül a kérdés: a szociáldemokrata Jámbor esetleg tévedésből lépett be a kommunista Szikrába? Mert ha nem tévedés, akkor a másik opció: hazudik.

Nem kizárt, az egyetlen ok teljesen prózai: a 25-tagú Szikra képtelen lenne párszáz szavazatnál többet megszerezni, ezért ők inkább beálltak a mandátum kedvéért egy magát mégcsak nem is középbalnak, hanem egyenesen középjobbnak nevező ember - MZP - mögé, támogatva egy teljesen polgári, liberális programot?

Emberileg egyébként sajnálom ezt a Jámbort. Olyan szerencsétlen balek kinézete van. A parlamenti üléseken úgy néz, mint a megszeppent kisgyerek, akit a tanítónéni éppen rajtakapott valami csínytevésen. Még azt is el tudom képzelni róla, hogy tényleg nem érti mit művel.

Ilyen nem volt 45 éve: a kubai rezsim fő médiájában a központi cikk magyar vonatkozású. Szíjjártó Péter Havannába látogatott, ez az ok.

A 80-as években Magyarországnak rendkívül rossz hírneve volt a kubai vezetésben. Egyrészt a túl laza magyar rendszer miatt, másrészt a különutas magyar külpolitika miatt - főként Magyarország IMF-tagsága 1982 óta, miközben Kuba számára az IMF kb. a Ku-Klux-Klán kategóriájának minősült -, harmadrészt a csekély magyar segítség miatt: Magyarország adta a legkisebb mértékű pénzügyi ajándékozást a kubai rendszer számára az egész szovjet blokkból. Az általános kubai álláspont az volt, hogy Magyarországon a vezetés "ellenforradalmi", de legalábbis nem eléggé lelkesen kommunista.

Persze ez így nyíltan sose volt kimondva, inkább amolyan morgás alakjában jelentkezett. De Fidel komolyan elhitte: Kádárék bontották le a kommunista világrendszert. Még Gorbacsov megítélése is kicsit jobb volt, mint a magyar vezetésé.

1989 végén és 1990 elején ez szinte hisztérikussá vált. Magyarországon ugyanis 1990. májusáig kommunista vezetés volt, legalábbis formailag, hiszen nem volt jogilag olyan változás, mint több más ex-kommunista országban: 1989 júliusától Lengyelország hivatalosan se kommunista, ahogy 1989 decemberétől Csehszlovákia és Románia se. Kubai szemmel jobban fájt tehát a magyar "árulás", mint a csehszlovák, román, lengyel, hiszen az utóbbiakat legalább nem azok követték el, akik korábban a kubai rendszer barátainak mondták magukat.

Egyébként ez aztán megváltozott. A kelet-európai térségből a kubai rendszer ellen a legaktívabban a csehszlovák, majd cseh vezetés lépett fel. Míg a magyar vezetés inkább hallgatott. De az "árulás" bélyege maradt végig.

Most, egészen más elgondolásból, hirtelen Magyarország ellenségből semleges lett a kubai rendszer számára. A kommentek viccesek, több kubapárti kommentelő nem érti miért fogadja a legmagasabb szinten a "fasiszta" Magyarország külügyminiszterét a "forradalmi" Kuba elnöke.

Eleve gondoltam, megírom ezt, de most hogy TGM meghalt időközben, már kényszer lett.

Ő az, aki személyében is képviselte a ballib agytröszt belterjességét. Egykor a ballib lobbi egyik fő megmondóembere volt, de amikor 1994-ben elkezdte lassú távolodását a ballibaizmustól, sőt 2000 körül egyenesen szembefordult vele, ez cseppet se változtatott státuszán: ugyanúgy a liberális médiák ünnepelt hőse maradt, neki szabad volt szidni a liberális tabukat is akár. Ugyanis a mi kutyánk kölyke az más, neki lehet.

Kedvenc videóm róla:

öröm hallgatni hogyan kergeti az őrületbe a klubrádiós tudatlan ballib tyúkokat.

Élete utolsó 20 évére sikerült olyan eszmerendszert kidolgoznia saját maga számára, hogy azzal élő ember rajta kívül nem érthet egyet.

Én kifejezetten szerettem, minden elérhető anyagát megnéztem, elolvastam. Miközben sose értettem vele egyet, egyik szakaszában se. De rendkívül érdekes stílusa volt, s a legnagyobb baromságot is képes volt izgalmasan előadni.

Utolsó cikke egyfajta szellemi végrendelet. 5 tanácsot ad, nem idézem szó szerint, inkább körülírom:

egy - A baloldali legyen konzervatív, abban az értelemben, hogy mivel nincs "forradalmi helyzet", így a rendszer kritikája nem a "mi" ügyünket erősíti, hanem a nagyobb ellenségünkét. Azaz a baloldali fogjon össze a liberálissal és a konzervatívval, megvédendő a felvilágosodást.

A maga szemszögéből persze igaza van, mondom ezt mint a nagyobb ellenség képviselője. De a baloldal sikertelenségét is jól illusztrálja ez: úgy akartak a liberalizmus ellen harcolni, hogy közben annak alapját magukénak tekintették.

Megjegyzem: maga TGM magatartása se felel meg ennek a követelménynek, számtalanszor éppen ellenkezőleg cselekedett.

kettő - Egyedül a civil szféra maradt hű a TGM által "antifasiszta konszenzusnak" nevezett eszméhez, az államok lassan feladják ezt az elvet. Így összpontosítsunk rájuk.

Ez az "antifasiszta konszenzus" szerencsére lassan haldoklik, azt jelentette: a hivatalos eszme a liberalizmus, mellette megengedett a baloldal, feltéve, hogy az sose akar hatalomra jutni, cserébe viszont szabad a gazda a kultúrában. Ezt nevezik sokan - tévesen - kulturális marxizmusnak.

S tulajdonképpen ezt is így látjuk, fordított előjellel. Mindenki a szövetségesünk, aki rombolja az uralkodó közbeszédet. Sok magát "jobboldalinak" mondó is ezért szereti TGM-et, mert ő is ezt teszi rendszeresen - ezt TGM nem vette észre?

három - Ez tulajdonképpen az egyes pont picit más szempontú újrafogalmazása: mivel nem lehet győznie a baloldalnak (TGM a ballibeket természetesen nem tekinti baloldalnak!), így fogadja el a baloldali, hogy kilátástalan harc lesz, esetleg csak részeredményekkel.

Mindez persze igaz, s nem csak baloldali szemszögből. A kényszerű pragmatizmus és az eszme tisztántartása együttessége minden mai rendszerkritika elkerülhetetlen eleme.

négy - Lényegében azt mondja, vizsgáljuk felül biztosnak hitt nézeteinket, mert ezek lehet, hogy csak egy idegen rend szubjektív képzetei. Márpedig nem lehet úgy harcolni, hogy az ellenség fogalmait elfogadjuk. Persze itt TGM ellentmond első pontjának.

Ez is általános igazság. Magam direkt harcolok ezzel. Számtalanszor írtam róla.

öt - Legyünk globalisták, áljunk ki a globalizmus szervei mellett, nem mert ezek jók, hanem mert az aternatíva sokkal rosszabb. Azaz ez megint az egyes pont másképp való megfogalmazása.

Az ő szempontjából persze igaz. Ahogy fordítva is az: valójában mi is a legszívesebben globalisták lennénk, de nem lehetünk jelenleg azok, mert a globalista elit az ellenségünk.

A kereszténység egyik szokatlan jellemzője: nincsenek benne étkezési szabályok. Tulajdonképpen az egyetlen nagy vallás, ahol szintén nincsenek kifejezett étkezési tilalmak a buddhizmus.

Az egyetlen étkezési szabályok is csak ideiglenesek voltak, ezek az i. sz. 50-es Jeruzsálemi Zsinat döntései, melyek szerint a zsidó étkezési szabályok nem kötelezőek, viszont a nem-zsidó gyökerű keresztények is tartsanak be 4 szabályt:

• ne együnk idegen vallások áldozati ételéből,
• ne fogyasszunk vért,
• ne együnk élő állatot,
• ne együnk fojtott állatot.

Az ok a zsidó gyökerű és a zsidó szabályokat tartó keresztények megbotránkozásának elkerülése volt. Azt ugyanis eltűrték, hogy valaki ne tartsa be Mózes szabályait, de azt természetellenesnek tartották, hogy valaki Noé törvényeit se tartja be.

Noé 7 törvényéből 1 kifejezetten étkezési, az élő állat evésének tilalma, egynek pedig van étkezési vetülete is, ez a bálványok tilalma.

Amint a zsidó gyökerű és zsidó szabályokat tartó emberek aránya marginális lett a kereszténységben - ez már az I. sz. vége -, a szabályrendszer elhalt.

Szóval semmi gond keresztény szemszögből a disznóölés egyik jellemzőjével, a hagymás vérrel.

Bár nem erősségem a természettudomány - tulajdonképpen csak egy keveset értek a fizikához és a csillagászathoz, de pl. a kémiából nulla körüli a tudásom -, szoktam követni az elméleti fizikai dolgokat, persze csak ha bonyolult szavak és képletek nélkül vannak megfogalmazva. S csak ha a témának van valamilyen filozófiai kihatása.

Egy időben követtem ezt a Nassim Haramein nevű iráni-olasz származású, svájci-kanadai állampolgárságú, az USA-ban élő fazont, aki semmilyen egyetemet nem végezve síoktatóból lett elméleti fizikus. Kezdetben még érdekes is volt. De aztán még az én csekély fizika tudomásommal is rájöttem, hogy az egész figura nagyon sarlatánszagú.

Persze nem állítom, hogy ne lehetne a hivatalos utakat elkerülve amatőrként dolgokat elérni, mert lehet: Heinrich Schliemann szatócslegényből lett gazdag kereskedő, majd bármilyen történelmi, nyelvészeti, régészeti diploma hiányában lekörözte kora tudósait, amikor megtalálta mind Tróját, mind Mükénét, de Hamvas Béla is úgy lett a XX. sz. legnagyobb magyar filozófusa, hogy sose járt filozófia szak közelében se, majd sose dolgozott semmilyen akadémiai, egyetemi munkakörben.

Trója megtalásának története ismert, de Mükéné esete is kifejezetten vicces. Schliemann 1876-ban csak Homérosz leírása alapján megérkezik a feltételezett helyszínre, majd azzal a sajátos módszerrel kezd kutatni, hogy helyi lakosokat kérdezget "elnézést, nem tudja merre van a palota?" - Schliemann tökéletesen beszélt mind ógörögül, mind újgörögül, mindkettőt autodidakta módon kezdte tanulni még szatócslegényként -, majd amikor az egyik helyi lakos mutatott valamit, ott ásatni kezdett. Schliemann akkor már dúsgazdag volt, rendszeresen 300-400 kubikost alkalmazott az ásatásokon. S abszolút mázlista volt: a második napon megtalálták a palota maradványait. Schliemann persze tévesen datált, azt hitte az a trójai háború kori Mükéné, később kiderült, ő a 400 évvel korábbi réteget találta meg. De így is hatalmas szenzáció volt, a görög király személyesen ment el a helyszínre, később pedig a görög kormány a helyszínen lévő falut, mely a Harvati nevet viselte, visszanevezte, s azóta Mikinesz a neve, az a Mükéné név újgörög változata.

Schliemann körül persze több botrány is volt, többek között a megtalált kincseket magántulajdonaként kezelte, egyes szerinte lényegtelen romokat megsemmisített, stb. A nagy botrány: amikor a saját, nála 30 évvel fiatalabb feleségét beöltöztette a megtalált ékszerekkel, ezeket ő Szép Heléné ékszereiként azonosította, ez nem bizonyított, de az biztos, hogy valamelyik trójai előkelőség feleségéé lehettek. Máig erről ismert Schliemann felesége:

Haramein esetében se a formális tanulmányok hiánya a gond, hanem az egész stílus. Nekem úgy a második előadása végére jött le: ez egy vallásalapító guru, nem tudós. Az egy dolog, hogy kitalált valamit egy megoldatlan problémára, de az már gyanús, hogy azóta ő mindent ért, mindent tud, sehol, semmi kétség, s mindenkinek az egyetlen feladata elhinni mindent, amit ő mond. Ráadásul ő maga tudománynak mondja mindazt, amit mond. Ami gond: mert ha vallás, akkor annak megvan a helye, s ha tudomány, annak is, de a kettő keverve szinte biztosan marhaság.

Mindig eszembe jut ilyenkor egy orosz ismerősöm sztorija. Amikor elmesélte nagymamájának, hogy repülőn utazott, az halkan így szólt hozzá:

• Szaska, ne mondd másnak ezt, mert a szüleidnek baja lehet belőle (a sztori még a szovjet időkben volt), de tudd: a repülőgépet a komcsik találták ki, ahogy Gagarint is, a valóságban nem létezik se repülőgép, se Gagarin, a felhőkben a Szent Szellem van, s nem lehet oda feljutni élő emberként.

Szóval ennyit Harameinről. Pedig amit "kutat" az érdekes téma. A modern fizika megoldatlan kérdése a 4 fő erőhatás egyeztetése. Ugyanis van a ma többségi elmélet szerint 4 fő erő: a gravitáció, az elektromágnesség, a gyenge kölcsönhatás, s az erős kölcsönhatás. Az elektromágnesség és a gyenge kölcsönhatás egyesítve lett már a XX. sz. közepére elfogadottan, ahogy az erős kölcsönhatás is vele, ez a három együtt a kvantummechanika. Viszont a gravitáció nem fér bele, "kilóg". S innen a cél: a kvantumgravitációs elmélet megalkotása.

Nemrég találtam erről egy Haramein-típusú elmélkedést, de komolyabban vehető alakban. Ez az amerikai Klee Irwin nevű emberke Quantum Gravity Research nevű intézménye. A hivatalos tudomány zöme szerint ez ugyanúgy sarlatánság, mint Haramein, csak kifinomultabban. Ami biztos, ez nem átverés, pl. Irwin nem árul semmilyen csodakristályokat többezer dollárért. S persze itt új vallás sincs, az egész elmélet materialista, annak pánpszichista verziójában: azaz van egy ötödik alapvető kölcsönhatás is a gravitáció, az elektromágnesség, a gyenge kölcsönhatás, s az erős kölcsönhatás mellett, ez a világ általános szellemi ereje. A pánpszichizmusban az a "jó", hogy mind ateistáknak, mint hívőknek elfogadható: az ateisták azt mondják, "íme, amit a hívők Istennek hisznek, az valójában az anyag egyik alaptulajdonsága", míg a hívők azt mondják, "íme, ez Isten tudományos nyelvezeten való megfogalmazása". Erről a témáról többször írtam, íme az egyik vonatkozó cikkem: A dualizmus meghaladása.

Amit mondanak röviden, a valóság természetesen szimuláció, s erre van 7 fő árulkodó jel:

• a valóság mintás, mágpedig egy nyolcdimenziós kristályszerkezet vetülete,
• a valóság pixeles,
• aranymetszés,
• oksági hurkok,
• meghatározatlanság
• tudatosság,
• az információ az anyag alapja.

Persze kevés vagyok a megítéléséhez. A nyolc dimenzióhoz pl. egyáltalán nem értek. Az aranymetszés persze érdekes, de abban se látok világrejtélyt. De a többi 5 pontról magam is sokat gondolkodtam.

25 éve halott a legnagyobb magyar sci-fi író, Zsoldos Péter.

Főműve a Viking-trilógia, ez a 60-as években született, bár az utolsó részét a 80-as években írta már, de az a trilógia legkevésbé fontos része.

A mű kiválóan megírt. Valószínűleg már megfilmesítették volna, ha angol nyelvű lenne.

A történet valójában egy történelmi regény sci-fi keretben. Egy sikertelen földi expedíció története a 12 fényévre lévő Tau Ceti második bolygóján (a könyv szerint 11 fényév, azóta jobban megmérték), majd ottani elsősorban ókori civilizációk leírása, kb. a földi mezopotámiai városállamok mintájára. A sci-fi elem: egy földi ember az egyik városállam vezetője.

Tulajdonképpen semmi különös, csak egy jól megírt, kalandos, de egyben ismeretterjesztő szándékú írás.

Ami érdekes az, mint minden hasonló esetben maga a mögöttes ideológia. Amikor egy mű olyanról ír, ami vagy kitalált vagy a szerző által nem átélt eseményekről szól, mindig az az egyik legérdekesebb dolog, hogy a szerző mit képzelt el a leírtakról.

Itt Homérosz az egyik jó példa. A trójai háború az i. e. XII. században zajlott, a legnépszerűbb elmélet szerint valamikor a XII. sz. első két évtizedében. Miközben maga Homérosz kb. 450 évvel később írta műveit. Azaz mintha ma valaki regényt írna a XVI. században történtekről: biztosan utána nézne történelemkönyvekben mi volt akkor, de sok dolgot nem is értene, hiszen nem tudná beleélni magát az akkoriakba. Homérosz esete ugyanez, a mindig felhozott példa a harci kocsi. Homérosz idejében már nem használtak harci kocsikat, de az emlékük megvolt. Homérosz meg megpróbálta elképzelni mire is használhatták a harci kocsikat Trójában. Mi tudjuk mire, más forrásokból: állt benne a harcos és kardjával ütötte-vágta az ellenséget, a gyors mozgásnak köszönhetően sok ellenséges gyalogost lekaszabolva. Homérosz ezt nem tudhatta, korában csak gyalogos és lovas katonák voltak, így egyszerű szállítóeszköz nála a harci kocsi: a vitézek beszállnak, elvitetik magukat a csatamezőre, ott kiszállnak és harcolnak, szóval ez nem harci eszköz, hanem afféle dísz a gazdagabb vitézeknek.

A görög "sötét korban" - i. e. XI-IX. sz. - elveszett a korábbi időszak számos ismerete, ez is.

Szóval a kutató számára a Zsoldos-trilógia mögöttes értelme: mit hitt Zsoldos a világról, de legalábbis mi volt kora és környezete eszméje.

Zsoldos esetében a marxizmus szaga erős. A elképzelt jövőben, a XXV. században kommunista világállam van a Földön, s a marxista történelemszemlélet triviális tudományos ismeret.

A civilizáció materialista, nyoma sincs már vallásnak.

Alapvetően 3 fő ateista vallásmagyarázat létezik:

• tudománypótlék: amit az emberek nem tudtak megmagyarázni racionális érvekkel, ott elővették a láthatatlan, titokzatos erőket - azaz a papság egykor pozitív erő volt, hiszen kvázi-tudósok voltak, de szerepük egyre csökken a történelem során, hiszen egyre több dolgot tudunk racionálisan magyarázni, s ma már teljesen szükségtelenek a papok,
• átverés: azok a gátlástalan emberek, akik kiemelkedtek a tudatlan többségből, jó emberismeretük segítségével mindenféle hókuszpókuszokkal manipulálták az embereket, így javakat kicsalva tőlük - azaz a papság tulajdonképpen ingyenélő, átverő kaszt, lám, máig ezt csinállják, pl. pénzt kérnek felesleges, abszurd szertartásokért,
• hatalmi eszköz: a tömeget nem lehetett másképp szófogadásra bírni, a legerősebb földi hatalom ellen is lázadoztak az emberek, így ki kellett találni egy rettenes, teljhatalmú erőt, ami ellen immár a nép nem mert nem engedelmes lenni - azaz a papság a hatalom tartóoszlopa.

(Mondanom se kell, mind a 3 magyarázat marhaság. A másodikat bárki kapásból tudja cáfolni. Az elsőt se nehéz. A harmadikhoz már kell több idő, de itt is azonnal felmerülnek súlyos ellentmondások.)

Zsoldosnál mind a 3 szerepel, de a fő elem az átverés. Mind a könyvbeli őskori társadalomban (ez az első könyv legeleje), mind a könyvbeli ókori társadalomban (ez szinte minden más rész) a pap az átlagnál okosabb ember, aki azonban kétséges jellemű, igyekszik tudását rosszra, anyagi haszonra és hatalmi pozícióra használni. Ráadásul az ókori pap egyenesen ateista, ő maga se hisz abban, amit hangoztat, jól "tudja", hogy nincs természetfeletti, de azt is érti, a vallás kiváló eszköz az emberek féken tartására. Ezt maga a pozitív hős is így gondolja, csak ő jóra használja a vallást, rajta keresztül a tudományt fejleszti.

Az meg már magától értetődik, hogy a 60-as évekbeli Zsoldos kommunista utópiája antifeminista. A szovjet kommunizmus ilyen volt a legkorábbi szakaszát leszámítva, azaz támogatta a hagyományos "polgári" értékrendet házasság, család, nemek kérdésében.

Ma már mindenkinek van. Szinte.

Egyetlen embert ismerek, akinek nincs.

S van egy sajátos csoport, az okostelefon-tagadók. Ez közeli csoport, a múzsám is tagja. Következetesen ellenez minden okostelefont.

A családban a kezdetektől volt. Apámnak már 1990-ben volt mobilja. Még a kétkilós, vállra akasztható verzió. Persze neki se önszántából, a munkahelye adta neki.

A két fontos emlékem: 1992 és 1997.

1992-ben azt mondta nekem egy üzletember, neki nincs, mert nem elég fontos ember, nem kell, hogy döntései azonnal kommunikálhatók legyenek.

1997-ben meg láttam fiatal takarítónőt mobillal.

Azaz 5 év alatt kiemelt emberek eszközéből hétköznapi tárgy lett.

Én először 1996-ban vettem magamnak, de aztán hónapokig nem volt előfizetésem, túl soknak tűnt a költség. Majd 1997-től lett folyamatosan.

Fenyőünnep Geri főpolgármester jó példája az öngyarmatosító gerinctelenségnek.

Képes egy olyan társadalmi eszközt mint amilyen a nyelv is feláldozni seggnyalás céljából.

Persze, a nyelv változhat. Változik is. Akár városok neve is változik. Pl. 200 éve mindenki Szeredőcöt mondott, ma meg az átlag magyar meg se érti, mert csak a Szófia szót ismeri. A Szeredőc név lassan kikopott. Egyébként teljesen politikamentesen.

Mint város Szófia az i. e. IV. sz. óta létezik. Mint kelta település (a kérdés vitatott, egyesek szerint trák település volt), Szerdi néven, a görögök Szerdonpolisz néven emlegették. Ebből lett a római uralom alatt, az i. e. II. századtól Serdica, az i. sz. V. századtól beáramló szlávok ebből alkották meg a Szredec nevet. Az átnevezés Szófia névre a XIV. századból ered, a városban található - máig létező - IV. századi Szent Szófia templom tiszteletére. Amikor a magyarok kapcsolatba kerülnek a várossal, a város neve éppen Szredec, s ezt magyarosítják Szeredőcre.

Szóval nem egyedülálló a településnevek átnevezése idegen nyelven. De ez sose gyors folyamat. Az meg teljesen abszurd, hogy rövidtávú politikai okból történik egy átnevezés.

Én egyébként tudtam, hogy ez lesz. Amikor megkezdődött a harkivezés, lvivezés és luhanszkozás, vártam, ki lesz a legpéldamutatóbb ballib, aki elkezd kijivizni is. Hát, meglett: a gerinctelenség mosolygós arca, Télinapforduló Gerike.

De azért Gerike is óvatos duhaj. Beregszászt csak nem merte Berehove alakban leírni. Nem baj, majd jövőre:

Amióta a bolgár rendszerváltozás óta leghosszabb ideig - 2009-2013, 2014-2017, 2017-2021 - kormányfő Bojko Boriszov megbukott (pontosabban: egy egyébként megnyert választás után nem tudott kormányt alakítani) - ez 2021. május 12-én volt - eltelt máig immár 612 nap.

Ez idő alatt 3-szor volt parlamentáris választás. S összesen 232 napon keresztül volt rendes, parlament által megválasztott kormány. Ez az eltelt idő 38 %-a.

Szóval az idő legnagyobb részében ideiglenes állapot volt. Ideiglenes kormánnyal. A bolgár alkotmányjog speciális - és teljesen értelmetlen - intézménye az ideiglenes kormány. Lényege, hogy ideiglenes legyen, itt pedig nem ideiglenes, sőt ez lett immár a normál állapot.

Boriszov rendkívül ügyesen egyre jobban nyeri a játszmát. Amikor 20 hónapja elvesztette a kormányzati hatalmat, megmondta "nélkülem nem lehet ebben az országban stabilan kormányozni". S lassan minden esemény be is bizonyítja ezt.

Az ellene szervezett "korrupcióellenes koalíció" 3 új pártja közül 2 ma már a parlamenten kívül van, a harmadik - a PP rövidítésű párt - még megvan, de egyre jobban elszigetelve. A párt azóta sikeresen összeveszett fő patrónusával. a Boriszov-ellenes köztársasági elnökkel és a szocialistákkal is, akik támogatták. Most már csak a klasszikus bolgár jobboldal maradványa, a "Demokratikus Bulgária" nevű párt van mellettük, de az utóbbi időkben ez a kapcsolat is kezd problémás lenni: a DB ugyanis immár kezd hajlani valamilyen megegyezésre Boriszovval. Ahogy a köztársasági elnök is látványosan egyre kevesebb rosszat mond Boriszovra.

A PP várakozása eredetileg az volt, hogy Boriszovot egyszerűen ki lehet söpörni a polikai életből, egyrészt olyan többség lesz ellene, mely marginalizálja, másrészt az igazságszolgáltalás útján bötönbe lehet utalni "korrupció" okán. Mindkettő tévesnek bizonyult: a többség éppenhogy lett meg, a bíróság meg Boriszovnak adott igazat az egyetlen ellene indított eljárásban.

Bár a helyzet egész más, mint a magyar, a párhuzam emlékeztet a tavalyi választások előtti ballib hangulatra, melyben egyesek komolyan azt hitték, a Fideszt valahogy likvidálni lehet, vezetőit meg bebörtönözni.

Bulgáriában Boriszov még rá is játszik a helyzetre. Pl. nem indult személyesen az utóbbi 3 választáson, hogy ne legyen képviselői mentessége, így bármikor perbe lehessen fogni. Mégis: semmit se sikerült ellene létrehoznia ellenfeleinek, amikor meg egyszer megpróbálták, az ellenfelek buktak egy nagyot.

A nyugat pedig segíti Boriszovot. Mind Amerika, mind Brüsszel. A nyugat tulajdonképpen nem képes felfogni, hogy a hozzá hű PP miért nem akar együtt kormányozni a kicsit furcsa, de azért euroatlantista Boriszovval. Mert korrupt? "Dehát 8 hónapig tiétek volt a hatalom, miért nem tudtátok bizonyítani ez idő alatt a korruptságát?" - mondják nekik.

Most a kérdés az, lesz-e még egy parlamentáris választás valamikor tavasszal. Vagy mégis megállapodnak a pártok és lesz valamilyen koalíció.

Boriszovnak teljesen mindegy, mindkét esetben ő nyer. Ha választás lesz, azt megint meg fogja nyerni, bár megint nem lesz elegendő többsége kormányalakításhoz, de a PP biztosan esni fog szavazatszámban. Ha meg lesz koalíció választás nélkül, akkor az hatalmas pofon lesz a PP számára. Talán mégis az utóbbi a jobb a PP sázmára, mert akkor hivatalosan ellenzék lehet, készülre már a koalíciós kormány bukására, közben meg azt mondhatja "ti lepaktáltatok Boriszovval. én nem".

Lassan kiderül: a legnevesebb harvardi diploma, szakértelem, s nyugati élettapasztalat - a PP elnöke többet élt Kanadában és az USA-ban, mint Bulgáriában! - semmit se ér az őshonos balkáni ravaszsággal szemben.

Boriszov még szereti is bosszantani ellenfeleit, egyik kedvenc szövege az, hogy ő egész életében összesen egyetlen könyvet olvasott végig, Karl Maytól a Winnetou-t - persze ez valószínűleg nem igaz, de alkalmas az ellene fellépő értelmiségiek őrületbe kergetésére. A másik hasonló gyöngyszeme, amikor pár éve egy választási gyűlésen ezt mondta az egybegyülteknek szó szerint: "én is bunkó vagyok, ti is bunkók vagytok, szóval jól megértjük egymást".

A legnépszerűbb sci-fi művek hozzáállása rendkívül eltérő.

Szinte teljesen az a helyzet, hogy az alkotó a saját nézetét helyezi az elképzelt jövőbe.

Példaként vettem néhány nagyon népszerű alkotást, melyeknek jelentős a kulturális hatása:

• Alapítvány,
• Babylon 5,
• Csillagkapu,
• Star Trek,
• Star Wars.

A totál ateista Asimovnál a társadalom szekuláris, csak apró, bizarr valami a vallás, ami egyébként teljesen elvesztette jelentőségét.

A buddhista George Lucas az ellenkező véglet. Ott egyenesen a társadalom elitje a papság, ők védik meg a jót.

A Star Trek és a Babylon 5 alkotói agnosztikusak, Roddenberry inkább az ateizmusba hajolva, míg Straczynski inkább a vallás felé irányultan. A Star Trekben van vallás, de szinte kizárólag az idegen társadalmakban, miközben az emberiségben alig van nyoma. A Babylon 5-ben már vannak hívő emberek - sőt, az egyik főszereplő gyakorló zsidó -, de itt is az emberiség zöme szekuláris, az idegen civilizációkvan viszont nagyon elterjedt a vallás.

A Csillagkapu agresszívan ateista. Az egyik alapmotívum, hogy a vallás átverés, de legalábbis álcája valami másnak. Van benne jó vallás is, de az is átverés, csak jó cél érdekében.

A sci-fivel rokon fantasy műfaj egyszerűbb: ott a kvázivallások dominálnak. A legjobb példa a Harry Potter progresszívista miszticizmusa. Mivel a fantasyt utálom, nem is írnék róla többet.

Egy időben gyakrabban, ma ritkábban, de azért ma is szoktam nézegetni az alternatív történelmi fórumokat.

Ami érdekes, az nem a közelmúlt, az unalmas manapság, lásd számtalan mű született a "mi lett volna, ha nyer Hitler" témában.

Európai szemmel a legérdekesebb két esemény az ókorban, ezek alakulhattak volna másképp is, s ha így történt volna, minden egészen más lett volna.

Ez a görög-perzsa háború (499-449) és a pun-római háborúk (264-146).

Amit most leírok, annak zöme nem az én ötletem, olvastam több fórumon. Vannak egészen részletesen kidolgozott alternatív idővonalak is, én nem adok meg linket sehová, mert sok helyről vettem amit elmesélek. De én összesítettem az ötleteket, hozzátéve a saját következtetéseimet.

A valós idővonalban a görög-perzsa háború eredménye:

• Perzsia felhagy a nyugatra nyomulással,
• a görög államok megerősödnek,
• a macedónok egyesítik a görög államokat,
• a macedónok meghódítanak mindent Indiáig,
• elterjed a görög kultúra,
• bár ma már a görög egy kis nyelv csak, hatása máig hatalmas, még a kereszténység eredeti szent nyelve is a görög volt.

Ha a perzsák nyertek volna, mi történt volna:

• a görög államok egyesítése korábban lezajlott volna, csak nem macedón, hanem perzsa uralom alatt,
• sose alakult volna ki a görög térfélen akkora erő, így Perzsia nem szenvedte volna ezt az az ideiglenes zuhanást, ami a mi idővonalunkban történt, ahol csak az i. e. III. sz. közepén sikerült visszálítani a perzsa államot a macedón uralom után,
• a görög kultúra megmaradt volna a görög területen, se a Balkán nagy része, se a Közel-Kelet nem kapott volna görög hatást,
• a mi idővonalunkban elgörögösödött trákok megmaradtak volna a Balkán nagy részén,
• a perzsa lett volna a régió közvetítőnyelve,
• Perzsia maradt volna fontos tényező Európa szempontjából,
• lehet, hogy most az Újszövetség perzsa nyelvű lenne.

Minden más külső esemény ugyanúgy lezajlhatott volna persze: az iszlám megjelenése és hatalmas sikere, a szlávok benyomulása a Balkánra, a mongol invázió, a törökök bejövetele Kis-Ázsiába. Esetleg most az iszlámban az alapvetően perzsa siíta irányzat nagyobb súllyal rendelkezne, mint az alapvetően arab szunnita irányzat.

A mi idővonalunkban Róma megsemmisítette Karthágót (sokan a világ első népirtásának is nevezik), ennek eredménye:

• Róma lett a Földközi-tenger vetélytárs nélküli ura századokra,
• Róma asszimilálta a görög kultúrát,
• ma mindent a görög-római civilizáció határoz meg egész térségünkben, a ma nyugaton fő ellenségnek tekintett orosz-ortodox kultúra is ennek szerves része,
• ma karthágóaik nincsenek, csak genetikai nyomok Libanonban és Észak-Afrikában,
• ma a perzsák egyértelműen egy Európához nem kötődő, közép-ázsiai központú kultúra.

Ha Karthágó nyert volna Róma ellenében:

• Róma az elején elbukott volna, megmaradt volna egy itáliai közepes államként,
• sose terjedt volna el a latin kultúra, ma Nyugat-Európa nagy részén kelta nyelveken beszélnének, az Ibériai-félsziget nagy részén meg baszkul,
• a germánok jóval hamarabb bejöttek volna a mi idővonalunk szerinti Római Birodalomba, ma nyugaton kelta és germán népek lennének a döntőek,
• magyar szempontból érdekes: ma nem léteznének románok, a helyükön trákok lennének.

Tulajdonképpen a 2200 évvel ezelőtti alaphelyzet az lenne, hogy a Földközi-tenger keleti fele perzsa lenne, nyugati fele meg pun. Az iráni és a szemita kultúra harca. A görög-latin kettőség helyett perzsa-karthágói lenne.

Latin-Amerika se lenne. A kiváló hajós karthágóiak nyilván előbb-utóbb felfedezték volna Amerikát, ahol most karthágóiul beszélnének.

A honfoglaló magyarok szempontjából tulajdonképpen tök mindegy: ugyanúgy német és szláv szomszédok, csak délen sose létezett volna Bizánc.

Nehéz a ballib törzsszavazó élete, ismét egy hír, melyet nem lehet 1 másodperc alatt értelmezni. Nagy is a zavar a törzskommentelők körében.

Pár éve még minden olyan egyszerű volt:

• zsidók = ballibek, tehát palesztínok = Zorbán,
• antiszemitizmus = jobboldal, tehát zsidók = baloldal, palesztínok = jobboldal.

Aztán jött ez az átkozott Netanjahu, aki képes volt kiállni Zorbán mellett, sőt utasította budapesti nagykövetét, vonja vissza a ballibeket támogató nyilatkozatát. Pedig Vágó István vezetésével az egész ballib agytröszt elzarándokolt a budapesti izraeli követségre, de mind hiába: Izrael zorbánista lett!

S ami a legrosszabb: hiába bukott meg 2021-ben Netanjahu, az új kormány se kezdett világméretű harcot Zorbán ellen! Azóta meg a helyzet tovább romlott: ismét Netanjahu a kormányfő!

Most akkor mi is van? A palesztínok nem is rosszak esetleg?

Így aztán mostanra több ballib frakció alakult ki:

• a régivágású ballib: szerinte Izraelnek mindig igaza van, a palesztínok eleve nem is léteznek, s Netanjahu kellemetlen alak ugyan, de az izraeli demokratikus intézményrendszer majd túléli őt is,
• az európaizált ballib: szerinte a baj a "populistákkal" van, mindkét oldalon, a zsidó populisták hergelik a palesztín populistákat és fordítva, a megoldás a felvilágosodás és a liberális demokrácia fokozása,
• a progresszív ballib: szerinte a palesztínokat elnyomja az izraeli fasiszta állam, lám a fasiszta Zorbán is támogatja ezt.

Persze vannak egzotikus álláspontok is, de marginálisak, lásd TGM-et, aki szerint mindig a palesztínoknak van igazuk, Izrael pedig egy antiszemita ország.

Magával a hírrel persze nincs mit foglalkozni: nyilvánvalóan marhaság zászlókat tiltani.

A milliomos hülyegyerek halálra drogozza magát, unalomból. Ez közismert helyzet.

Milliomos ugyan sose voltam, s nem is drogoztam, de a helyzetet át tudom érezni.

Életemnek két időszaka is volt, amikor anyagilag messze kiemelkedtem az átlagból: 1991-1993-ban és 1995-1997-ben.

Gyerekként ilyen sose volt. Szüleim a kádárista nomenklatúra alsó szegmensébe tartoztak, de - a mai közhiedelemmel ellentétben - még a kádárista nomenklatúra felső része se élt sokkal jobban az átlagnál. A kádári rendszer egyik sajátossága volt, hogy nem engedte a túlzott anyagi gazdagodást a hatalomközeliek számára. Persze voltak kivételek - talán a legismertebb Czinege Lajos akkori örökös honvédelmi miniszter villaépítései -, de ezek tényleg csak kivételek voltak.

Én még azt is meg merem kockáztatni, hogy az én alsónomeklaturista szüleim rosszabbul éltek sok nem-nomenklaturista embernél. Persze voltak privilégiumok, de anyagilag ezek nem jelentettek előnyt. Gyerekkoromban ahol laktam két korosztályombeli szomszéd gyerek volt közelebbi haverom, az egyik anyagi körülményei jobbak voltak, mint az enyéim, a másik meg velem azonos szinten volt, pedig mindkettőnek a szülei teljesen nomenklatúramentes állásban voltak, az egyikük apja egyenesen csak szakmunkás volt, nem doktori címes közgazdász, mint az enyém. Persze telefonvonal-igénylésnél mi jóval hamarabb kaptuk meg a telefont, mint ők - itt működött a privilégium -, de semmi anyagiban nem. Nagyjából ilyen volt az a rendszer. Anyagilag a legjobban a különféle maszekok és félmaszekok voltak akkor, meg egyes kiemelten borravalós szakmák gyakorlói, nem a kormányzati tisztviselők.

Aki akkor gazdagodni akart, az nem pártkarriert épített, hanem elintézte, pl. kapjon engedélyt balatoni lángossütő üzemeltetésére. Korabeli karikatúra volt, ha jól emlékszem a Népszabadságban: hatalmas nappaliban egy félékszerezett középkorú nő, előtte egy kamasz fiú, a nő azt mondja a fiúnak "először végezd csak el az egyetemet, fiacskám, apád se azonnal szippantókocsisként kezdte!".

De 1991-1993-ban és 1995-1997-ben tényleg úgy alakult, hogy anyagilag az átlagszint tízszeresére kerültem. A fő ok: az átlag lezuhant, én meg növekedtem.

Ma már ha hasonló helyzetbe kerülnék, képes lennék kezelni. De az a helyzet akkor olyan volt, hogy a többség nagyon lent volt, s a viszonylag normális életvitel is luxusnak tűnt hozzájuk képest. Valójában szégyelltem magamat, s igyekeztem rejteni "gazdagságomat", de ezt nem lehetett, mert szinte bármi a gazdagság fittogtatásának hatott. Ha most lennék az átlagnál tízszer jobb helyzetben, azt senki se venné észre.

Ma is simán átélhető ez ideiglenesen, mondjuk elmegy az ember turistának olyan helyre, ahol az átlagos állapot a nyomor. De az is csak ideiglenes lesz.

A tartós kiemelkedő gazdagság lelki problémát okoz. Vagy az ember szégyelli magát. Vagy ha nem, akkor elmegy az ellenkező végletbe, elkezdi a többieket lenézni. Ez pedig elvezet aztán az önromboláshoz.

Ebben a kérdésben a marxista és a liberális dogmatika egyezik: a tőkének nincs nemzetisége.

A liberális logika szerint minden tőkés pozitívum, hiszen az illető a saját profitját hajszolja, ezzel pedig akaratlanul is segít a társadalomnak, munkahelyeket teremt, szerződik más tőkésekkel, adózik az államnak, szóval a kapzsiság felvirágoztatja a társadalmat. Szóval mindegy ki a tőkés személyesen, hiszen bárki is legyen, ugyanolyanak az érdekei, azaz ugyanolyan kapzsi, tehát ugyanolyan hasznos társadalmilag.

A magyar rendszerváltozás egyik axiómája is ez volt. Minden államit akár ingyen is oda kell adni a tőkéseknek, mert az állami tulajdon olyan rossz, míg a magántulajdon olyan jó, hogy mérlegelni se kell. Amint az egész gazdaság kapzsi emberek kezébe kerül, beköszönt a paradicsom! Nncs más út. Minden ellenvélemény pedig kommunista gondolkodás, elavult marhaság, tudománytalan babona.

A marxista elmélet ugyanez, csak fordított előjellel: minden tőkés célja a bérmunkások meglopása, így mindegy ki lop, az egyébként személyében tisztességes tőkés is kizsigereli a munkásait. Szóval a tőkés osztály likvidálandó és pont. Addig meg tök mindegy, ki az adott tőkés személyében.

Aztán a gyakorlatban egyik tábor se volt elvhű. Japán virágkora idejében a 60-80-as években a japán tőke erősen terjeszkedett, sokszor a Birodalom központjában is. Aztán jöttek a panaszok: milyen rossz, hogy az amerikai tőke elveszti pozícióit a japán tőkével szemben. Még vígjátékok is születtek e témában. A Gung Ho címűt ajánlom, tényleg nagyon vicces:

Ahogy a szovjet gyakorlat is. A 60-as években ki lett találva a "progresszív burzsoá" kategória a szovjet külpolitikában. Olyan politikai erőkre, elsősorban harmadik világbeli országokban, akik ugyan nem marxisták, de utálják a nyugatot, szóval ily módon hasznos partnerei lehetnek a Szovjetuniónak. Aztán szépen meg is lett az egész ideologizálva: ezek az erők ugyan kapitalizmust építenek, ami csúnya, rossz dolog, plusz fatális tévedés, de ez az épülő kapitalizmus a nyugat ellenében épül, vele harcban, így mégis pozitívum, plusz így a helyi munkásosztály létszáma is nő, az pedig előbb-utóbb proletárforradalmat robbant ki, s akkor ott is rendes szovjet típusú berendezkedés lesz végül.

S ma is így van ez. Az 5G technológia ellen hatalmas felhördülés megy évek óta nyugaton. A valós ok: a gyártók 80 %-a kínai, s Kínában van az egész fejlesztés központja. Lám, mégse mindegy ki a tőkés.

A valóságban tehát nem mindegy a tőke nemzetisége. Ha egy országban a tőke zöme idegen, akkor az teljesen megfoghatatlan. Még a skandináv modell is arról szól, hogy a tőke helyi és részt vesz a társadalmi teherviselésben.

Mindez a Vodafon állami felvásárlásával kapcsolatban, ami messzemenősen helyes lépés. Az Orbán-rendszer a gazdaságpolitikában kis mozgástérrel rendelkezik, de ezt többször is jól felhasználta: az eddigi legjobb lépés az embernyomorító manyup-rendszer gyors bezúzása volt, majd a bankrendszer hazaisítása. Most ez a lépés is maximálisan pozitív.

Annak idején a magyar kommunista humor egyik kedvenc témája volt a "miért rossz a tv műsora" kérdéskör. Hofi is mindig megemlítette.

Tulajdonképpen az volt kimondatlanul is számonkérve, miért nem a széles tömegek ízlése szerint alakul a műsor, miért akar a tv kényszeresen művelni. Hiszen a széles tömeg nem akar se operát nézni, se komolyzenét hallgatni, se népdalt és néptáncot a tv-ben, ő humort akar, cirkuszi előadást, diszkó- és rockzenét, s a magaskultúrából egyedül még az operett az, ami belefér neki.

Persze aztán a rendszerváltozás után kiderült, nem is volt olyan rossz a kommunista szórakoztatóipar, mert megkaptuk az ellenkező végletet: a széles tömegek legostobább rétegéhez igazított szórakozást. Mely kifejezetten és tudatosan rombol.

Egyébként a választ a "miért rossz a tv műsora" kérdésre már a kommunizmus alatt megadták, csak senki se vette komolyan, pedig végülis ha lehámozzuk a magyarázatokról az ideológiai burkot, őszinte volt. A 70-es évek végén megjelent a kor egyik neves megmondóemberének, Ipper Pálnak egy könyve fiatalok részére, melyben magyarázta a hivatalos állameszmét érthető szavakkal. Igen, furcsa gyerek voltam, képes voltam ilyeneket elolvasni. Valószínűleg én voltam az egyetlen a korosztályból, aki önként, kényszer nélkül, ezt elolvasta. A könyv megjelenésekor 12 éves voltam egyébként.

Abban kifejti, az olasz tv műsora képrázatos, míg a magyar tv-é szar - nem ezeket a szavakat használta, de ez volt a lényeg -, de ebben nincs semmi rejtély. Ugyanis Olaszországban a nagytőke van hatalmon, így érdeke érdekes műsorokat csinálni, mert ezzel elvonja az olasz munkásosztály figyelmét az osztályharctól. Ezzel szemben Magyarországon a munkásosztály diktatúrája a politikai rendszer, nincs miért elvonni a figyelmet, így a tv szerepe a néptömegek művelése. Szóval az olasz tv-ben esténként Raffaella Carrà táncol csillogó feszülős ruhában, szexis mozdulatokkal, fülbeszámő dalokat énekelve, nálunk meg Simándy József tetőtől talpig felöltözve a Bánk Bánt adja elő.

Tulajdonképpen már korábban is írtam erről. De az utóbbi napokban szilveszteri hangulatban voltam, így meghallgattam több 70-es és 80-as évekbeli magyar szilveszteri rádiókabarét. Aztán eljutottam az igazi, autentikus kommunista szilveszteri műsorig, a pre-gorbacsovi szovjetig.

Az arányok ezek voltak benne:

• 15 % szimfónikus zene,
• 15 % opera és balett, ügyelve, hogy ismertebb számok legyenek.
• 15 % hazafias rész: orosz népdalok, a népszerűbbek közül válogatva,
• 25 % kisebbségi rész, ügyelni kellett, hogy felhívják az emberek figyelmét, nem csak oroszok vannak a Szovjetunióban, így mindig kellett a második legnagyobb nép, az ukrán szereplése, jellemzően ukrán néptáncok, ezeket eleve szerette az átlag orosz is, meg a szintén népszerű kaukázusi foklór, az átlag orosz lenézte a kaukázusiakat, de az ételeiket és a zenéjüket, táncukat imádta,
• 15 % cirkuszi számok, ezeket az oroszok imádják,
• 10 % politikai tartalom, ügyelve, hogy ne legyen túl szájbarágós, jellemzően megemlékezés a háborús hősökről, ez is valami népszerű háborúkori dallal aláfestve, vagy pl. megszólal a kitüntett munkásnő, s kellemes ünnepeket kíván,
• 5 % műsorvezetés, a műsorvezető egyhén tréfás hangnemben beszél, laza stílusban, kerülve teljesen a politikát.

A német támadás után, 1941 júniusában, Sztálin megrendelésére megírt háborús induló mára szinte a honvédő háború himnuszává vált, sőt ma már sokszor ott is játsszák ahol nem kellene. Persze remekmű, Sztálin a zenéhez kivételesen értett, nem fogadott el művészileg szar munkát:

A zenekar és énekkar ténylegesen katonákból áll, az énekesnő csak annak öltözött (eleve nem mostani egyenruhát viseli, hanem a háború alattit), az utóbbi évek tíz legnagyobb orosz könnyűzenei sztárjainak egyike, énekes, szövegíró, zeneszerző:

Nehéz ügy, el kell ismerni. A magaskultúra kényszerítése jellemzően ellenhatást vált ki. Szóval nehéz a kérdésre egyértelmű választ adni. Lám, az orosz közönség is hogy reagál: feláll a háborús himnusz alatt, de amikor megjelenik a sztár énekesnő, tapsolnak, pedig himnusz alatt ez nagyon disszonáns.

S ha már szóba került, a tavaly meghalt Raffaella Carrà Spanyolországban még hazájában való híréhez képest is népszerűbb volt. Meg is tanult spanyolul, kicsit furcsa olasz akcentussal ugyan, de elég jól beszélt, s majd minden számát spanyolra is lefordította, íme az előbbi, már 70+ évesen adja elő: