TGM, a neves álbaloldali liberális megmondóember polgári engedetlenségről hallucinál.

Persze érthető, hogy TGM tombol: az általa is támogatott liberális puccs csődöt mondott.

Azt állítja, a polgári engedetlenséghez elsősorban polgár kell, s ez szerinte nincs az országban. Természetesen igaza van, ha polgár alatt elhülyült liberálist ért, aki mindig készen áll a hatalom éljenzésére és a kisember eltiprására. De persze egy ilyen polgár definíció abszurd, kirekesztő, fájóan demagóg és mélyen hazug.

Nem, TGM, a polgári engedetlenséghez elsősorban nem polgár kell, hanem pozitív cél. A polgári engedetlenség mindig az elnyomottak, az alul lévők fegyvere. Sehol a világon nem volt még polgári engedetlenség, mely az oligarchia és a háttérhatalom érdekében jött volna létre. Miért pont Magyarországon lenne ilyesmi?

Az egyetlen útja a civilségnek a gazdagság. Aki mást állít, az hazudik.

Nézzük meg milyen egy civil helyzete!

A civil is ember, így meg kell élnie valamiből. Na most, erre összesen 3 lehetőség van:

• eleve van neki bőven pénze, azaz gazdag,
• dolgozik valamit, s abból van jövedelme,
• fizetett civil, azaz valaki fizet neki azért, hogy civil lehessen.

Lássuk a fentieket részletesebben is!

Az eleve gazdag helyzet nyilvánvaló, nem kell vele foglalkozni.

A dolgozó civil helyzete kétféle lehet: az illető alkalmazott valahol, fizetést kap, vagy vállalkozó és tőkejövedelme van. Mindkét esetben a gond: nincs elég ideje civilkednie, mert az idő legnagyobb részéből kénytelen dolgozni vagy vállakozásával foglalkozni. S van egy ennél nagyobb gond is: az érdekellentét. Bármilyen is a véleménye a civilnek, ez mindenképpen ütközik valaki másnak a véleményével. Látszólag ez a probléma nagyobb a munkavállaló esetében (hiszen a munkaadó ki fogja rúgni, ha annak álláspontja teljesen más, mint a civilkedő alkalmazotté), valójában azonban a probléma egy vállalkozónál még nagyobb is lehet, hiszen az ellenérdekelt fél könnyedén bojkotthoz nyúlhat vállalkozása ellen, ha a tőkés tulajdonos civilként kifejtett tevékenysége zavarja őt.

Ha pedig valakit fizetnek azért, hogy civil legyen, az nyilvánvalóan nem civil, hiszen köteles képviselni eltartója érdekeit. Pont ez az oka annak, hogy a legtöbb ballib civil valójában nem civil a szó igazi értelmében, mert jellemzően különböző alapítványok segélyeiből élnek meg. Én még sosem hallottam olyan alapítványról, mely bárkinek adna pénzt: jellemzően csak annak adnak, akik az alapítvány képviselte értékrend alapján állnak. Hozzáteszem: semmi bajom azzal, hogy valaki pénzért képvisel valamit, de az ilyenre a PR-munkatárs a helyes szó, nem a civil.

Egy gond van a tréfával: nem tréfa, hanem komoly.

A nem-személyes profilok kezelését totálisan megváltoztatta a Facebook. A folyamat még tavaly kezdődött el, most sajnos elért Kelet-Európába.

A “nagyszerű” újítások egyik eleme, hogy immár nem lehet a nem-személyes profilokkal (azaz az üzleti profilokkal, bár ide nem csak az üzletiek tartoznak, hanem minden más is) belépni, hanem egy új eszközt, a Business Managert kell használni. Önmagában ez nem is lenne akkora hatalmas baj, ha továbbra is lehetne látni a hírfolyamot. De nem lehet: egyes profiloknél NINCS hírfolyam.

Van egy humoros profilom, ott látható a hírfolyam, íme:

A hírfolyamon csak a BircaHang posztjai láthatóak, de ennek oka: csak ezt az oldalt lájkoltam a humoros profilom nevében.

Viszont a BircaHang Média profilján NINCS többé hírfolyam, s sehogy se tudom visszahozni, íme mi látható, csak egy üres oldal:

Pedig több EZER lájkolt oldalam van itt, de most egyiket se látom.

A probléma nem egyedi, tele van a témával egy rakás fórum, de általános megoldás sehol. Ha valakinek lenne ötlete, várom azt.

A személyes oldalamon minden a régi, de azzal csak saját két oldalamat lájkoltam, ill. itt vannak még egyes vitacsoportok (oda nem lehet nem-személyes profillal jelentkezni) és személyes ismerősök:

Nagy lehet a baj nyugaton. A rendszer agóniája hatalmas lehet, ha már ekkor erőfeszítéssel harcol Soros Magyarország ellen.

Egy minimális támogatottságú álszakmai tiltakozásból már-már össznépi forradalmat hallucinálnak a ballib „független” civilek és tartóik.

Szánalmas, ahogy a ballibák egymást hergelik. Pár százalékot ők négyötödes többségnek éreznek. Pedig mi is a helyzet? A ballibek jelenlegi támogatottsága 15 % körüli, míg a komprádor pumuklik háttérhatalmista akcióját alig 5 % támogatta. Azaz Gyurcsány, Bajnai és társaik nemhogy növelni tudták táborukat, hanem még meglévő táboruknak is alig az egyharmadát voltak képesek mozgosítani.

A magyar nép egyszerűen kiröhögte ismét a nyugati nagytőke láncos ebeinek sokadszor elismételt szánalmas próbálkozását.

Tombolnak a ballibák, Orbán kifogta még azt a kevés szelet is a kockás-soros tiltakozásból, ami benne volt.

Pedig mindent szépen eltervezett Soros és brüsszelita bűntársai. Egy látszólag politikamentes, szakmai tiltakozás, mely mögött a sötétben meg tudják kaparítani a hatalmat a ballibek és átadni az országot ismét a nagytőkének, közben minimálbért és tőkeadót csökkentve.

Ez van: a ballibek álmok ismét szertefoszlottak. Nem lesz Gyurcsány és Bajnai miniszterelnök, nem zúg ismét a ljberalizmus debil hangja a közmédiákból, nem vonulnak fel a budapesti kisiskolások kockás-soros egyenruhában a nyári homokság perverz menetén.

Mi a valóság? Az, hogy a nagy többség nem akar se ballib országrontást, se Soros-Pumuklikat, se nyugati gyarmatosítást. Ez van...

Az egyközpontú világnak immár hivatalosan is vége.

A Szovjetúnió legyőzése utáni évtizedben úgy tűnt mindenki számára: itt az Amerika-központú világ hosszú időre. Amerika maga is elhitte ezt, így nem tett semmit helyzete bebiztosítására.

Hála Istennek, ez nem maradt így.

Kína gazdasági nagyhatalom lett, ami magával hozta politikai-katonai erősödését. Ez már a 90-es évek kezdetén elindult, miután a kínai nép sikeresen leverte a Tienmen-téri puccsot, melynek célja az ország feldarabolása és a nyugati nagytőkének való kiárusítása volt.

Váratlanul a nyugat számára, a totálisan legyőzött és csúnyán megalázott Oroszországnak alig 10 év kellett, hogy feltámadjon hamvaiból. Elvesztette ugyan az ország területének 23 %-át, mégis képes volt magát újraépíteni. Az orosz nép a szemétdombra küldte a liberalizmust: a 90-es évek orosz liberalizmusa sok szenvedést és gyötrelmet hozott a népnek. Aztán az új, oroszpárti orosz vezetés lassan megvalósította a legfontosabb célokat: felmondta a nyugat kiszolgálását, független irányt vett fel, letörte a szegénységet és a nyugatpárti, liberális oligarchákat, s nem utolsósorban erős fegyverkezési programot indított, hogy minden elért célt meg is tudjon védeni.

A kezdet Putyin hatalomra kerülése, a fordulópont az oszétiai háború volt, amikor a nyugat ráuszította a liberális Grúziát, kövessen el agressziót az orosz szövetséges Dél-Oszétia ellen: a nyugati bábmesterek célja ezzel Oroszország fejlődésének megállítása volt. Az eredmény azonban pont az ellenkező lett: Oroszország egyesült egyetlen közös akaratban és 3 nap alatt visszaverte a grúz agressziót, majd a szánalmas szankciókat szimplán kinevette.

A végső pont pedig most a szíriai polgárháború, melyet Oroszország megnyert. A nyugat ma már kénytelen ismét elismerni: Oroszország független nemzetközi tényező, mely nélkül nem oldható meg a világ egyetlen konfliktusa sem.

A XXI. sz. 20-as éveinek legfontosabb eseménye az EU megszűnése lesz.

Az EU mint olyan nem tartható fenn belső feszültségei miatt. A két fő oka ennek: a pénzkiszívás a keleti tagállamokból a nyugati tagállamokba és a közös értékrend hiánya. Ezt erősítik az amerikai és az orosz érdekek is. Mindkét érdeknek csak akkor felel meg az EU, ha az az ő szövetségese, viszont mivel ez nem tudható a jövőre nézve, a kisebbik bajt egy nemlétező vagy széttagolt EU tudja biztosítani.

Mikor kiderült, hogy a centrum nem hajlandó pénzt áldozni a perifériára, világossá vált: vége az egésznek. Sőt, az euróövezet még rosszabbított is a helyzeten: egyes gyengébb centrumállamok is vissza lettek parancsolva a félperifériára, lásd Portugália, Görögország, Spanyolország. Az euróövezet elszegényíti az övezet szegényebb tagjait, onnan pénzt porszívóz át a centrumba, így a szegények ki fognak lépni. A porszívóhatást csak közös gazdaságpolitikával lehetne kivédeni, de ezt meg a centrumállamok nem akarják.
Anglia népszavazása az első lépés lesz idén. S teljesen mindegy a népszavazás eredménye: az mindenképpen gyengíteni fogja az EU-t. Sőt, elmondható, hogy ha Angliában nyer az igen, azaz az EU-ban való bentmaradás, az JOBBAN fogja gyengíteni az EU-t, mint az esetleges nem válasz. Miért? Azért mert az igen ára egy rakás Angliának biztosított kedvezmény lesz, ami csupán precedenst fog adni mindenki másnak hasonló engedmények kikövetelésére. Míg az angol nem tisztább helyzetet tudna eredményezni: hiszen ezzel ki lenne vágva a EU beteg szervezetévől a rákos daganat, a legnagyobb központrontó tényező. Az angol nem adna még pár plusz évet a betegnek, pont ahogy egy sikeres rákműtét is szokta ezt tenni.

Bárhogy is lesz, Németország súlya növekedni fog. S bár Németország mind a mai napig megszállt ország (a II. világháborút lezáró titkos szerződések szerint az USA-nak véjoga van a német kül- és hadügyi politikában), gazdaságilag ma ez egy vezető hatalom, melynek európai hatalmát semmi sem gátolja.  Az EU-mag az angol kilépés vagy kvázi-kilépés miatt átváltozik Hitler megálmodott német birodalmává. Ez gond lesz elsősorban Franciaországnak, mely nem fogja vállalni a német csicskás szerepét. A franciák nem fogják sokáig tűrni ezt, így a brit kilépés után jön 10 évvel a francia kilépés is. Franciaország az angol példa alapján kivételeket fog akarni saját maga számára a német  túlhatalom ellensúlyozására. Különösen ha sikeresen hatalomra jut a francia antiliberális baloldal - a Nemzeti Front -, de egy hagyományos, liberális kormányzat sem fog másképp cselekedni, legfeljebb csak lassabban teszi ezt majd.

Maradni fog Németország, Ausztria, Hollandia, Luxemburg, s a balti államok, melyek az Oroszország-elleneségük miatt bármit támogatnak, ami nem orosz. Formailag marad még Dánia és Svédország, melyek azonban most sem teljesértékű tagok (szaboltálják az euróövezetbe belépést).

Kelet-Európa - és benne Magyarország - a liberalizmus diktátumjának megszűnésében érdekelt mindenképpen. Ha az EU liberális marad, akkor meg kell szüntetni. Ha remény van viszont az EU népi, antiliberális alapon való átalakítására, akkor igyekezni kell fenntartani, bár valószínűleg ez lehetetlen vállalkozás.

A gazdasági közösség eleve adottság, ez maradni fog EU nélkül is, mert az EU előtt is létezett de facto. Akinek baja van az EU-val, annak sosem ezzel van baja. Ami valószínű:

• az eurót sok ország ki fogja vezetni, mert nem fogja megérni neki, s az euróból de facto márka lesz, melyet csak egyes Németországhoz erősebben kötődő államok fognak megtartani,
• a politikai intézmények át fognak alakulni laza, államközi fórumokká.

Azaz látványos "holnap vége az EU-nak" dolog nem lesz, hanem ez egy lassú agónia lesz inkább elhúzódva 20-25 éven keresztül. Ez a legvalószínűbb eseménysorozat, de a 20-as években lesz meg az a pont, amikor ez az agónia látványosan és hivatalosan is megindul.

A ballib agytröszt képtelen megérteni, mi az oka a Fidesz hatalmas népszerűségének.

Valós elemzés helyett álmagyarázatokkal jönnek elő. Lásd: a Fidesz megvett egy réteget, a többi szavazó pedig vallásos hittel fideszes.

Aztán vannak a vicces elemek is, melyek "kiszámolják", hogy a többség az országban ellenzéki, mert pl. csak a szavazásra jogosultak 27 %-a szavazott a Fideszre, azaz az ország 73 %-a ellenzéki. (Ez persze demagóg számítás, ily módon számolva az eddigi összes magyar kormány illegitím volt.) Be is írtam régebben egy ballib fórumra:

a ballibek a szavazásra jogosultak 16 %-ának támogatásával a hátuk mögött azt állítják, ők legitímebbek, mint a szavazásra jogosultak 27 %-ának támogatását bíró Fidesz - vicces...

választ persze sosem kaptam erre a hozzászólásra.

Mi a valóság?

Orbán szinte mindent megtehet, míg az ellenfelei a nyugatnyaló ballibák. Ez az igazság. Ki az ideális politikai ellenfél bárki számára? Az, aki egy biztos rosszat kínál alternatívaként, Így nyugodtan alhat az illető politikus, hiszen ellenfele előre megnyer neki és helyette minden csatát.

A Fidesz NEM a keménymagja miatt nyer választást, hanem a pártfüggetlen többség miatt, akik a Fideszt tekintik a kisebbik rossznak a ballibekhez képest. A keménymag sosem volt senkinek se elég. A ballibek sem nyertek volna sose választást, ha csak a keménymagjuk szavazott volna rájuk. Ha csak a fideszes keménymag szavazna a Fidesz, ma a Fidesz egy kicsi ellenzéki párt lenne.

Európa liberális fűrere, Satana Mertkell is rádöbbent: nem költözhet Pakisztán, Afganisztán, Irak, Szíria és Líbia teljes lakossága Nyugat-Európába. Igaz, ehhez kellett 2 millió álmenekült beáramlása, de jobb későn. mint soha.

Orbán eközben európai hírű, népszerű politikussá emelkedett, aki immár az egész kontinens kisembereinek tisztelét bírja. Pedig Orbán nem tett valójában semmi rendkívülit: csupán a nyilvánvaló butaság és a nyilvánvaló igazság között nem a liberális dogmák által megkövetelt módon választott, azaz nem a butaságot választotta, hanem az igazságot. Apró cselekedet ez, de liberális mércével még ez is óriási lépésnek tűnik.

A magyar ballibekkel pedig a padló fel lett mosva - ismét. A balga magyar ballib agytröszt komolyan hitte: csak ki kell állni a hatalmasok mellett és a siker magától jön. Nem, ez már nem így zajlik: amikor a tények ennyire nyomasztóan a liberalizmus ellen szólnak, a puszta hatalom már nem elég.

Pedig  a háttérhatalom mindent bevetett Magyarország ellen. Az összes ballib és a nyugati média KÖVETELTE, hogy Orbán mindenkit engedjen be és át. Amikor pl. minden nagy nyugati tévécsatorna a Keleti pu. elől átkozta Orbánt és éljenezte a "szegény, szerencsétlen" iszlamista terroristákat. Hatalmas provokáció volt, részletesen megszervezve Soros és más hasonlók által. Orbán sokszor hibázik, de ebben a csatában minden próbát kiállva csillagos ötösre vizsgázott: nem engedett egyik szélsőségnek sem, s udvariasan, de kőkeményen legyőzte a provokátorokat.

A röszkei csata pedig - amikor állig felfegyverkezett iszlamisták ostromolták meg Magyarország területét - bele fog kerülni a jövő történelemkönyveibe.

Egyszerre három operációs rendszert használok három különböző eszközömön.

A normál számítógépemen Windows 10 fut, a tabletemen Android, a telefonomon pedig Windows Phone 8.1. Ez nem okoz gondot, mert mind a három eszközt más-más dolgokra használom.

A 90-es évek Windows-korának volt jellemzője a shareware típusú alkalmazás. A fiatalok talán nem is tudják, mi ez. Ez azt jelentette: az illető alkalmazás se nem fizetős, se nem ingyen használható (freeware). A módszer jellemzően az volt: az ember használja a programot, de annak van valamilyen plusz eleme, ami csak akkor nyílik meg, ha az ember fizet. Pl. emlékszem olyan mp3-tag rippelőre és szerkesztőre, mely ingyenesen csak 20 számot engedett lerippelni egy cd-ről – ahhoz, hogy 20-nál többet tudjunk leszedni, vagy újra kellett indítani a programot vagy kifizetni az árát, amivel megszűnt a 20-as korlát,

Ma az Android- és a WP-alkalmazások terén látok hasonlókat: és a hibák ugyanazok. Az ingyenes verzió sokszor annyira lebutított, hogy használhatatlan. Vagy olyan elemek nem működnek benne ingyen, melyek nélkül értelmetlen a program használata.

S ott van az ellenkező véglet is. amikor teljesen ingyenes az alkalmazás, viszont meg lett tömve felesleges elemekkel.

Nekem egy egyszerű lejátszó kellett, mely képes mp3-on kívül flac-okat is lejátszani, s nem kér ezért semmit, de csak ennyit tesz és mást semmit. Mert nekem pl. semmi szükségem arra, hogy az alkalmazás elkezdje keresni a dalok szövegét (az általam hallgatott zene 90 %-a eleve XVIII. századi zene énekhang nélkül, azaz ez nekem abszolút felesleges is lenne).

A Windows Phone-nak nincs saját zenelejátszója, illetve ami van, az használhatatlan, mert:

• csak mp3-fájlokat játszik le,
• lejátszási listákat (playlist) akar csinálni, nem képes szimplán csak lejátszani egy adott mappát.

Nekem az igényem az volt: ne kelljen listákat csinálni (ez eleve egy elavult technológia a múlt század végéről), hanem egy adott mappát játsszon le, minden egyéb felesleges elem nélkül.

A lényeg: 10 alkalmazásnál többet kellett átnéznem, míg találok valamit, ami működik… S még most sem találtam olyat, ami teljesen megfelelne.

Megtörtént, amire számítottam.

Amikor tavaly meghalt Göncz volt köztársasági elnök, két fő esemény zajlott a hozzászólók között:

• abszurd személyi kultusz,
• patkányozás.

Az előbbi csoport bármilyen megjegyzést Göncz-cel kapcsolatban, ami nem szuperlatívuszokban reagálta le életét az elhunytnak heves gágogással, trágárkodással és műfelháborodással reagálta le. Amikor leírtam: Göncz ötödrangú politikus volt, megkaptam minden fanatikus ballibtől, hogy ezzel tisztességtelen ember lettem, ugyanis halottgyalázást követtem el.

Pedig mióta halottgyalázás egy közszereplő halálakor az illető pályájának kritikus elemzése?

A patkányozás is butaság, bebizonyítatlan – és szinte biztosan hamis – vádak sorolása egy halottról valóban nem helyes dolog – sosem az, de különösen nem pont elhunyta pillanatában. Nekem volt egy közös ismerősöm Göncz-cel, így én történetesen biztosan is tudom, hogy a Göncz besúgóságáról szóló mítoszok NEM igazak. Ezzel együtt Göncz sosem tetszett nekem, még liberális koromban sem tetszett, s ennek fő oka az a mértéktelen személyi kultusz, melyet a ballib megmondóemberek kreáltak köré.

De most meghalt a “másik oldal” embere – Pozsgay.

Érdekes módon most a ballib kommentelők elemeznek is, patkányoznak is – most ez nem halottgyalázás?

Pozsgay valóban elsőrangú politikus volt, a rendszerváltás egyik fő személyisége. Én nem szerettem, s akkor sem szerettem, amikor érdemein felül ünnepelt ember volt a rendszerváltozás előtti 1-2 évben – egyszerűen nem szeretem a személyi kultuszt. De el kell ismerni: az események egyik főszereplője volt akkoriban,

Most a legfőbb vád ellene, hogy gerinctelen volt. Persze tudjuk, ballib nyelven a “gerinctelen” szó mindenkit jelent, aki nem ballib, s Pozsgay sosem volt ballib, így ebből a szempontból tényleg nagyon gerinctelen ember volt. De a szó eredeti, igazi értelmében Pozsgay sosem volt az: ha az lett volna, meghúzódott volna a háttérben vagy egyenesen az MSZP reformereinek biztos győztes csapatához csatlakozott volna, s akkor ő lehetett volna a liberálissá vált MSZP egyik főembere a 90-es években. Ő azonban nem így tett, hanem elveinek megfelelően cselekedve inkább marginalizálta magát a politikában. Abszolút elvhű ember volt, sosem volt köpönyegforgató.

Nyugodjon békében!

Mohamed álpróféta utasításait követve, az iszlám ismét robbantott és megölt egy rakás embert.

Aztán ismét megismétlődött ugyanaz, mint ami eddig mindig hasonló alkalommal: az Európát vezető liberális debiltengely és annak vezetői elszavalták hányingert keltő szózataikat a béke vallásáról és arról, hogy nem kell semmin sem változtatni. Satana Mertkell, a debilek hitlere ismét derekasan szerepet vállalt az emberellenesség terjesztésében.

Satana Mertkell legjobb argentín barátja pedig, az eretnek Francisco Buziglio, Róma ellenpápája igyekszik segíteni a debilitás terjesztésében: Krisztust meggyalázva a katolikus Nagypénteken iszlamisták lábát mossa és csókolgatja. Valószínűleg ez – az iszlámláb-fetisizmus – egy újfajta szexuális orientáció, de felkérnénk Francisco Conchita Buziglio Borgia Wurst urat, ha lehet, a négy fal között, otthon éljen e szokásának, ne közterületen.

Eközben Hágában abszurd ítéletet kap a szerb hős, Radovan Karadžić, aki az elsők között vette fel a harcot az iszlamizmus ellen, még a 90-es évek elején, s így megakadályozta sikereseniszlám kalifátus kialakítását Boszniában. Ha nem lett volna az ő által vezetett fegyveres harc, ma Bosznia lenne Koszovó helyett az iszlám európai központja.  A háttérhatalom ezt nem tűrhette, így – ahogy ez a másik szerb hőssel, Slobodan Miloševićcsel is történt – biztos halállal végződő börtön lett a válasz.

Ilyen ez a debil Európa: aki igyekszik megvédeni őt az iszlamizmus ellen, annak börtön jár, míg a terroristáknak meg lábmosás és közös szelfi a jutalom.

A normalitás és a humanizmus nevében nemet kell mondani a debiltengelynek. Célünk: a kontinens visszahódítása!

az eretnek imát mond Mohamed álprófétáért

Sokáig magam is védtem az iszlámot. Nem mert szimpatikus volt – sosem volt az -, hanem mert úgy éreztem, az ateizmus és az iszlám harcában köteles vagyok az iszlám oldalán állni. Arra építettem: ha nem állunk ki az iszlámellenes ateista intézkedések (pl. bevatkozás az öltözködésbe) ellen, előbb-utóbb az ateista hatalom a keresztény szokásokba is bele fog avatkozni. Most azonban ezt a szolidaritást felmondjuk!

Célunk: az iszlám TELJES kiszorítása a kontinensről, az összes muszlim vallású deportálása. Kivétel nélkül. Mindegy ki hol született, teljes pogrom lesz. A spanyol állam által a XV. sz. végén és a XVI. sz. elején alkalmazott megoldás a példánk.

igen, ő is menni fog

A vallásszabadságot is felmondjuk. Kimondjuk: az iszlámot nem illeti ez meg a kontinensen.

Reális célok ezek? Most, ebben a pillanatban semmiképpen sem azok. Tudjuk: ehhez hosszú évek kellenek. De ha ki is tűzzük a célokat, akkor semmiképpen se tudjuk elérni őket.

Március 25. az Örömhír ünnepe, ezen a napon tudta meg Szűz Mária egy angyaltól, hogy terhes lesz Jézus Krisztussal. Ez a nap számvetésre is okot ad.

Nagyon régi internetes szereplő vagyok. Már a világháló megjelenése előtt is neteztem, ezt kevesen mondhatják el magukról. S már az első időkben megláttam az internetben rejlő hatalmas potenciált a demokráciára. Mára ez teljesen igaz lett: az eddig a hatalom kezében lévő médiákról átterelődött a hangsúly a személyes médiákra, legyenek ezek blogok, fórumok, kommentrovatok, bármi egyéb. A liberálisok kapkodnak is pánikba esve, hogy kicsúszott kezük közül a médiakontroll!

Az utóbbi években egyes neves magyar fórumok aktív hozzászólója lettem – elsősorban a blog.hu-n és az idén a liberálisok által szégyenletes módon megfojtott nolblog.hu-n -, ami egy érdekes tapasztalat volt. Azonban most kénytelen vagyok levonni a következtetést: nem éri meg folytatni ezt.
Annyi mocsok ömlött rám, hogy egyszerűen meguntam. S nem csak meguntam, de ráeszméltem, hogy lassan magam is mocskos leszek. Mivel nem vagyok saját magam ellensége, abbahagyom.

Szomorú tapasztalatom a magyar liberálisok viselkedése. Bár én magam 2008 óta elindultam az antiliberálissá válás útján, valahogy mindig volt egy olyan gondolat bennem, hogy a liberálisok műveltebbek és emberibbek, mint más eszmék hívei. A tapasztalat megcáfolt. Amikor liberális voltam, a liberalizmus ellenfelei nagyjából harmadannnyi mocskot szórtak rám, mint később, amikor már a liberálisok kezdtek támadni engem antiliberalizmusom miatt.

Tisztelet a kivételnek (mert mindig volt liberális vitapartnereim, akik képesek voltak emberi módon viselkedni) a magyar liberálisok egy fékevesztett, tomboló, gonosz, rosszhiszemű, műveletlen, tudatlan, primitív, gondolkodni képtelen csürhe, melyet a legjobb lenne likvidálni az emberiség érdekében.

Visszavonulásom a kommenteléstől kizárólag a közéleti, politikai témára vonatkozik. S ez a visszavonulás is csakis az idegen cikkek kommentelésére vonatkozik, a saját médiám él tovább, sőt valószínűleg aktívabb is lesz: a kommentírással felszabadult időmet fel fogom tudni használni médiám fejlesztésére.

Kb. 25 éve Bulgáriában egy hivatásos tüntető kitalálta a váltó-éhségsztrájkot.

Lényege: az egyik naplopó lumpen leül a járdára 4 órára, s nem eszik, majd feláll és elmegy enni, aztán jön a másik naplopó elmeháborodott, szintén 4 órára. Ez az éhségsztrájk-staféta. S nem, ez nem vicc.

Azt hittem ezt a "tiltakozási" formát nem lehet felülmúlni. Tévedtem. Ma azt olvasom, hogy az álpedagógusok terve: munkaidőn kívül sztrájkolni! S ez sem vicc.

Persze ki várhatott mást az egyenruhás - elől kockás, hátul soros ingű - álpedagógusoktól, de ez azért ez mégis meglepő.

Tervezem: én ezentúl meg éjszaka, alvás közben éhségsztrájkolni fogok. Rettegjen mindenki, aki nem teljesíti követeléseimet!

Van egy évekkel ezelőtt összeállított demagóg lista a neten, melyet manapság is még időnként elővesz egy-egy ballib propagandista.

A listának több változata is van, íme az egyik:

Balogh Gyula – MSZMP-tag
Boros Imre – MSZMP-titkár
Boros Imre – MSZMP-titkár, munkásőr
Boross Péter – MSZMP-tag
Chikán Attila – MSZMP-tag
Deutsch Tamás – KISZ-titkár
Fónagy János – MSZMP-tag
Harrach Péter – MSZMP-tag
Hoffmann Rózsa – MSZMP-tag
Járai Zsigmond – MSZMP-tag
Kerényi Imre – MSZMP-titkár
Kövér László – KISZ-titkár, az MSZMP KB Társadalompolitikai Intézetének munkatársa
Ligetvári Ferenc – MSZMP-tag
Martonyi János – MSZMP-tag
Matolcsy György – MSZMP-tag
Mikola István – a Hazafias Népfront alelnöke
Orbán Győző – MSZMP-párttitkár
Orbán Viktor – gimnáziumi, majd egyetemi KISZ-titkár
Pintér Sándor – MSZMP-titkár
Pozsgay Imre – MSZMP KB- és PB-tag
Rogán Antal – KISZ-titkár
Schmitt Pál – miniszterhelyettes a Lázár-, majd a Grósz-kormányban
Stumpf István – MSZMP-tag, a Hazafias Népfront alelnöke,
Szabadi Béla – MSZMP-tag, munkásőr
Szűrös Mátyás – MSZMP KB-titkár
Turi-Kovács Béla – MSZMP-tag
Varga Mihály – KISZ-titkár
Vonza András – MSZMP-tag

A lista lényege: a Fidesz vezetői kommunisták. A mondanivalónak van ballib és jobbikos verziója is, de ez a lényege.

Vicces: a lista szerint az MSZMP vezetőségéből összesen két ember hibás: Pozsgay és Szűrös, mindenki más vétlen, elsősorban azok vétlenek, akik kommunistából liberálissá lettek.

Mi a valóság?

KISZ-titkárnak lenni nem volt hatalmi pozíció a 70-es és 80-as években. Sőt a párttitkárság sem volt az, leszámítva egyes nagy gyárakat, vállalatokat, minisztériumokat. A párttagság pedig végképp nem jelentett hatalmat. A pártba való belépés oka az esetek 90 %-ában nem ideológiai meggyőződés volt, hanem munkahelyi kényszer.

Valójában a listáról összesen három ember az, aki valóban rendelkezett hatalommal: Pozsgay, Schmitt, Szűrős. Ezek közül Schmitt középkáder volt a sportügyek terén, Pozsgay és Szűrös pedig a legfelsőbb pártvezetés tagjai. Csakhogy mindketten éppen a rendszerváltozást elősegítő reformkommunisták közé tartoztak, azaz ugyanazok közé, mint Németh, Horn, Kovács, stb. – a különbsége csupán az, hogy míg Horn és Kovács liberális lett később, addig Pozsgay és Szűrös más irányban változtattak nézeteiken.

Gyakori ballib tévhit, hogy a kitántorgók őket erősítik.

Ezt a külföldi szavazási adatok sem igazolják, de van itt más is.

Ugyanez a folyamat Bulgáriában már teljesen lezajlott, mivel a kitántorás 20 évvel korábban kezdődött, még 1989-ben, s olyan hatalmas méreteket öltött (a lakosság 2 millióval csökkent 25 év alatt), amit Magyarországon sosem fog elérni.

A ballib logika szerint aki elmegy az országból, az eleve Orbán ellenzéke. Ez persze alapból nem igaz, lásd a szavazási adatokat. De nézzük tovább az érveket: aki elmegy és visszatér, az rendszerellenesként tér haza, s lassan nyugati viszonyokat teremt otthon. Azaz a fiatalok lassan ki fogják követelni, hogy nyugati típusú ballib kormányzat legyen az országban.

Lássuk mi volt Bulgáriában.

Az első hullám: a kommunisták és azok utódai a hibásak, hogy nem akarnak nyugatot építeni Bulgáriában, nem hajlandók 100 %-osan szót fogadni a nyugatnak!

Eredmény: buknak a posztkommunisták, s a jobboldal kerül hatalomra.

A második hullám: az antikommunisták a hibásak, mert nem védik meg az ország érdekeit, s mindenben szót fogadnak a nyugatnak!

Eredmény: bukik a jobboldal, s a posztkommunisták kerülnek hatalomra.

A harmadik hullám: minden párt rossz, építsünk közvetlen demokráciát, civilek irányítsanak, jöjjenek haza külföldi bolgárok, ők irányítsanak!

Eredmény: új, friss párt kerül hatalomra, melyben jelentős szerepet játszanak külföldről hazajött bolgárok.

A negyedik hullám: egyetlen bolgár kormány sem hibás, a nyugat általi kizsákmányolás a fő ok, az ok geopolitikai.

Eredmény: általános passzivítás, s kezdenek terjedni a geopolitikai okokat elemző emberek.

Magyarországon a helyzet csak annyiban más, hogy Magyarországon a "baloldal" a nyugatpárti, s a "jobboldal" a nyugatellenes. Emellett magyar sajátosság, hogy maga a "jobboldal" vált a nyugati kizsákmányolást hibáztató erővé.

A ballibák tavasszal kezdik meg éves életciklusukat. Ahhoz azonban, hogy a ballibák valóra tudják váltani genetikai lehetőségeiket, optimális tartási körülményekre van szükségük. A legfontosabb körülmény – a közhiedelemmel ellentétben – nem a takarmány minősége és a takarmányozás módja: egy balliba elvan hanyagul odavetett bircahúson is, ha nem akad éppen minőségi kukoricapehely. A legfontosabb a gágogás biztosítása. Ha a balliba nem gágog eleget, búskomorságba esik, aminek súlyos következménye is lehet, ez egyes esetekben akár fasizálódáshoz is vezethet!

A balllibák különösen érzékenyen reagálnak ha nincs elég közös gágogási lehetőség. A balliba elgágog ugyan egyedül is vagy Facebook-kommentekben éli ki magát, de mindez nem elégséges az optimális egészség fenntartásához: a balliba ugyanis közösségi lény, így ha elvesszük tőle a közösségi élményt, tolla elkezd barnulni, ami a fasizálódás első előjele: ilyen pl., amikor a balliba elkezd Orbán-ellenes jobbikos tartalmakat megosztani profilján.

Tehát a következtetés: kizárólag a közösségi gágogás adja meg a balliba szervezetnek szükséges energiatartalmat, kizárólag ebben az esetben lesz ideális a balliba szervezetében a vitaminok, az ásványi anyagok és a nyomelemek aránya.

Természetes ösztön a ballibánál, hogy amint eltűnik a hó, növekszik a nappalok hossza gágogásra készül. Egyes melegebb napokon már februárban kimegy az erkélyre próbagágogni, de a zord hideg ilyenkor visszűzi gyorsan a meleg radiátor mellé. Március idusa viszont az ideális dátum, ilyenkor a ballibák már kimerészkednek hosszabb időre is közterületre. Kezdetben kissé bizonytalanok, egymást csipkedik, hergelik, saját soraikban orbánista ügynököket keresnek, de aztán a napsütés meghozza életkedvüket: ekkor 800-fős csapatokban vonulnak ki másfél-két órás közös gágogási szeánszokra.

Az ideális gágogási szeánszokat a tapasztaltabb ballibák alaposan előkészítik: az ideális, ha van benne minden, ami létfontosságú az ideális hangulathoz: a nyugat éljenzése, a nemlétező diktatúra megbélyegzése, a köztársaság 15-percenkénti kikiáltása, valamint Orbán cigányozása alapvetően szükséges minden esetben.

Idén ideális körülmények várhatók. Egyetlen dilemma, hogy milyen jelvényt tűzzenek ki a ballibák. Magyar zászlósat nem lehet, mert az kódoltan antiszemita. A kockás lenne az ideális, viszont az nem látszik az eleve kockás ingen. Szerencsére a ballib agytröszt megoldotta a problémát: megalkotta az európai-kockás kokárdát.

Kellemes gágogást!

A nyugat egyik hatalmas fájdalma, hogy hatalmas a saját lakásban élő emberek aránya Kelet-Európában.

A hatalmas mennyiségű lakástulajdonos a kommunista diktatúra egyik pozitív öröksége. A kommunizmus tiltotta a lakáskiadást, azt tőkési életmódnak tekintette. Ezért az lakáskiadásból élők lakásait államosította, ebből lett a sok “tanácsi lakás”, viszont a saját lakásban élőktől a lakást a legtöbb esetben nem vette el a rendszer. Majd a rendszer vége felé lehetővé vált a tanácsi lakások megvétele a főbérlők által. Így a saját lakásban élő emberek száma 90 % felé emelkedett a 90-es évek elejére Magyarországon.

Hasonló a helyzet egész Kelet-Európában. Kis különbségekkel, pl. Bulgáriában sosem létezett tanácsi lakás, az államosított lakásokat eleve tulajdonba adták, s az újépítésű panellakásokat is mindig tulajdonba adták, nem főbérleményként állandó használatra.

Igenám, de a nyugat nem akar sok lakástulajdonost. A lakástulajdonos már tulajdonosi érzésekkel bír, nehezebb őt ide-oda rángtani, befolyásolni, az ilyen ember veszélyesen önálló.

Ezért immár negyedszázada megy a bérlakás agresszív propagandája. Jellemzően álérvekkel, hog mennyire nem éri meg a saját lakás, mennyire gátolja a mobilitást. A kelet-európai ember viszont ezt sosem vette be, a kelet-európai ember – még a liberális, nyugatpárti ember is! – saját lakást akar, ezt fontos életviteli alapnak fogja fel.

Jelenleg az EU-ban a saját lakásban élők aránya 65 %, viszont a kelet-európai tagállamokban ez az arány átlagosan 90 % feletti. A legnagyobb Romániában: 97 %, a legkisebb Lengyelországban: 60 %. Ez az arány Magyarországon elenleg 87 %, ami csökkenés a 90-es évekhez képest, de így is nagyon magas. Ezzel szemben Németországban pl. az emberek kevesebb mint fele él saját lakásban.

Ez áll valójában a lakáshoz jutást segítő CSOK program elleni liberális propaganda mögött: hatalmas dühöt váltott ki ez a kormánytervezet, mert az eleve magas lakástulajdonosi arányt még jobban növelni fogja. Márpedig a liberális nyugatnak könnyen manipulálható, gyökértelen bérlőkre van szükség, nem büszke lakástulajdonosokra. A sok lakástulajdonos gátolja a térség kizsákmányolását, s a nemzeti vagyon átszívását nyugatra.

A nyugat helyi komprádor ügynökei, a ballibek joggal vannak elkeseredve a CSOK miatt! Bevallom, én is ezt tenném a helyükben.

A liberálisok egyik kedvenc módszere a szómágia. Ennek jellemző példája az az álláspont, hogy csak 2 lehetőség van a világban: diktatúra és liberális demokrácia. Azaz ami nem diktatúra, az csakis liberális demokrácia lehet, tehát fordítva: ami nem liberális demokrácia, az mindenképpen diktatúra. A liberálisok a nem liberális demokráciákat egyformán diktatúrának nevezik, az egyetlen különbség, amit megengednek ebben az, hogy esetleg beszélnek a diktatúra erősebb és gyengébb fokáról.

Valójában mindez abszurd álláspont, a saját vágyálmak kivetítése és azoknak valamiféle független máz adása, miközben valójában egy erősen részrehajló állásponttal szembesülünk.

A valóságban ami nem diktatúra, az demokrácia.

Most kizárva a hagyományos monarchiákat és a marxista rendszereket a kategorizálásból, melyek beletehetők a kettő bármelyikébe, attól függően, mit értelmezünk demokrácián és diktatúrán. Ezek speciális esetek.

Mi a diktatúra?

A diktatúra jellemzői:

• a hatalom nem váltható le,
• a hatalom nem a népszuverenitásból eredeztetik,
• nincs jogállamiság,
• nem biztosítottak az emberi és polgári jogok.

Ezen belül lehet enyhébb (autoritárius) és keményebb (totalitárius) egy diktatúra. A különbségek a 2 között:

• pluralizmus: lehet korlátozott vagy teljesen hiányzó,
• civil szféra: lehet korlátozott vagy teljesen hiányzó,
• hivatalos ideológia: lehet, hogy ilyen nincs is, s lehet az is, hogy van,
• médiák: korlátozott vagy minden a hatalom kezében.

Ahol a diktatúra egyik jellemzője sem teljesül, az demokrácia. Ha valamelyik teljesül, akkor az diktatúra vagy valamely speciális eset (monarchia, marxista állam).

A liberális demokrácia két axiómára épít:

• a társadalom minden tagja nagyjából azonos anyagi helyzetben van, nincs senkinek se behozhatatlan erőfölénye,
• a társadalom minden tagja képes független, értelmes döntést hozni.

Az előbbi elv a klasszikus liberalizmus alapja: a társadalom magántulajdonosok közössége. Ez azonban utópia, sőt éppen a liberalizmus az, mely az ellenkező irányba hatott: meggyorsította az egyes egyének közti különbségek növekedését. Ez máig így van: a különbségek egyre növekednek. Ezt a problémát a XIX. századi liberalizmus is látta, s úgy igyekezett kivédeni, hogy a szavazati jogot vagyoni cenzushoz kötötte: azaz meghatározott egy minimális jövedelmet vagy vagyont, mely alatt az egyén nem bírt szavazati joggal.

Ami pedig az utóbbit illeti, a tömegdemokrácia léte bizonyította képtelenségét: az átlagember nem hoz sem független, sem értelmes döntést, manapság a választások eredménye a kampánytól függ, s a kampányt pedig az nyeri meg, akit jobban kedvelnek a médiák.

Azaz a modern liberális demokrácia nem más, mint egy féldiktatúra, ahol a háttérhatalom – a hatalmasok, a gazdagok – megválasztatják a nekik tetsző kormányzatot. Ha pedig a nép másképp dönt, ott van a háttérhatalom két fegyvere:

• a külső nyomás, azaz hiába választ egy ország népe bármilyen kormányt, ha az nem teljesíti a háttérhatalom igényeit, külföldről ez a kormány el lesz lehetetlenítve, lásd a mai Görögország esetét,
• a tabuk rendszere, azaz a liberalizmus lefektet egyes, senki által meg nem szavazott “alapelveket”, melyekről aztán nem szabad vitázni, demokratikusan szavazni, lásd pl. az amerikai Legfelsőbb Bíróság kimondja, hogy az egyneműek házassága alapjog, ezzel kivonva a kérdést a demokratikus akarat köréből.

A liberális demokrácia tehát nem képes a továbbiakban teljesíteni szerepét, elért lehetőségei határára, így az egyetlen megoldás leváltása. Ez zajlik napjainkban az egész világon.

Ez az emberke a jelenlegi kb. 8 ezer eurós bruttó havi fizetését szeretné a duplájára felvinni.

Az indok: alkalmazkodni kell a központi bankok elnökeinek fizetéséhez.

Után néztem direkt, egyes országokban a helyi nemzeti bank elnöke a helyi átlagbér hányszorosát kapja.

Az EU két szélsősége Horvátország és Bulgária. Horvátországban a nemzeti bankelnök fizetése a nemzeti átlag alig 4-szerese,  míg Bulgáriában a 20-szorosa.

Magyarországon jelenleg a szorzószám 9 körül van, hasonló a helyzet az EU-n belül a legtöbb országban. A skandináv EU-tagállamokban, Görögországban, Ausztriában és az USA-ban a bankelnök szerényebb: alig az átlag 6-szorosát keresi. A kelet-európai EU-tagállamok között a már említett Bulgária mellett csak Csehországban és Litvániában magasabb arányosan a nemzeti bank elnökének fizetése a magyar bankelnökénél. A nyugati tagállamok közül magasabb a fizetés arányosan Belgiumban és Angliában, valamint az Európai Központi Bank elnökének az esetében.

Én már a 9-es szorzót is túlzásnak tartom, az emelést pedig abszurd ötletnek. Szerintem a mindenkori MNB-elnök fizetésének a mindenkor miniszterelnök fizetésével kellene egyeznie. Nincs semmilyen értelmes ok, hogy egy nemzeti banki elnök az átlagfizetés közel 20-szorosát keresse.

Vicces viszont a ballib halálgágogás a téma körül. Jól emlékszem, hogy a ballib MNB-elnökök esetében a ballib megmondóemberek éjt nappallá téve hörögtek, hogy a bankelnöknek hatalmas fizetés kell, mert ez biztosítja függetlenséget, meg meg kell fizetni határtalan szakértelmét, továbbá a magánszektorhoz kell mérni a bérét, meg a piac láthatatlan keze elviszi az Óperenciás tengeren túlra a rosszul fizetett bankelnököt, s hasonló liberális bugyutaságok.

Akkor is megjegyeztem: furcsa módon a szent USA-ban NINCS a magánszektorhoz mérve a központi banki elnök fizetése, az ottani központi bankelnök fizetése jelenleg 200 ezer dollár bruttó évente, ami eltörpül minden nagy amerikai bank elnökének többmilliós – sőt többtízmilliós - éves fizetéséhez képest – vajon nem kellene-e Magyarországon is az amerikai példát követni? Erre sosem kaptam választ, csak halálgágogást, mely szerint ellenezni az MNB-elnök fizetését kódolt antiszemitizmus – a logika a következő: bank = zsidó, kis fizetés = zsidók kifosztása = 1944 = Auschwitz, tehát aki nem akar magas fizetést az MNB-elnöknek az Horthyék cinkosa a zsidók deportálását illetően.

Akkoriban tehát antiszemitizmusnak számított ellenezni az MNB-elnök magas fizetését, de ez a legjobb esetben is gusztustalan és romboló populizmusnak minősült. (A “populizmus” a liberálisok kedvenc szava mindenre, amit nem lehet rögtön lefasisztázni.)

Van egy kérdésem: azóta mi változott?

Megtudtam: antiszemita vagyok.

Bár ez nem újdonság, hiszen már FSP bérblogger világosan megmondta nekem tavaly, hogy antiszemita vagyok, mert aki nem nem tapsol lelkesen a budapesti amerikai követség ügyvívőjének, az antiszemita, mégis kicsit meglepett ez a második megerősítés. Ráadásul ezúttal ez a jelzés sokkal fontosabb helyről, a Népszabadság szerkesztőségéből érkezett, így immár nem vehetem félvállról. A Népszabadság nevű egykor még olvasható napilap a tulajdonosváltás óta a ballib agytröszt egyik kőkemény fegyveréve nemesedett, azaz nem babra megy immár a játék.

Bevallom, amióta a Népszabadság átalakította NolBlog rovatát Rákosi-módszerű, ultraliberális agymosó szitokszóróvá, ahol manapság FSP és Gusztustalan Jehu típusú, magukból kivetkőzött és erősen agyament, levitézlett, balliberális nyugalmazott megmondóemberek az urak nagyon-nagyon ritkán kommentelek. Olyannyira ritkán, hogy emlékszem minden kommentemre. A legutolsó kommentem február 20-án volt Gusztustalan Jehu „blogger” egyik hányására - kb. egy mondatot írtam be, tartalma kb. az volt, hogy „Jehu, mára nem csak teljesen megbolondultál, de rosszindulatú is lettél”.

Február 27-én ismét benéztem a rovatba, s megint be akartam írni egy kommentet egy másik cikkhez, ekkor fogadott a következő üzenet:

Mivel korábban tudtam kommentelni, de már nem tudok, a következtetés nyilvánvaló: egy darab kommentem alapján sikerül kideríteni antiszemita nézeteimet. Nyilvánvaló tehát: Gusztustulan Jehu álblogger cikke elleni egyet nem értés antiszemitizmusnak számít.

Ha komolyan venném a szennylappá ledegradálódott Népszabadságot, akár sikerrel is perelhetném őket rágalmazás miatt, de én nem veszem komolyan őket, minek tenném? Legyenek csak meg saját bűzlő liberális okádékjukban FSP-vel és Gusztustalan Jehuval, simogassák egymást homokpedótoleránsan, vegyék be a liberális szexbe saját unokáikat is, aztán versenyezzen ki a nagyobb tahó és ki képes aljasabban rágalmazni másokat. Végülis jobb ez így nekünk, a csendes többségnek: az ilyen aljanépeknek van már egy így saját diliketrecük, ahol kitombolhatják magukat. Csak egy gondom van: nehogy kijöjjenek onnan, mert akkor kénytelenek leszünk preventív céllal likvidálni őket egy alapos rovarirtási akció keretén belül... persze csak virtuálisan, mert nem vagyunk hajlandók átvenni ezen emberszabásúak és szüleik módszereit.

A ballibizmus súlyos bukása miatt a patkányok menekülnek a süllyedő hajóról.

Egyre nyilvánvalóbb: nem tartható tovább az a demagógia, mely baloldali köntésben uktrajobbos politikát próbál eladni. Azaz baloldalnak azt nevezni, hogy mindig a nagytőkének van igaza és a kisembernek meg kuss van. Ezt utoljára hitelesen Horn tudta előadni, az utolsó hiteles ballib politikus.

A ballibek értelmesebb része – SZDSZ – levonta már a tanulságot és megszüntette saját magát. A butább rész – DK – még erőlködik. A kettejük között az MSZP áll, melyben már megérett a felismerés a balra nyitás és a liberalizmussal való szakítás szükségességét illetően, de a gyakorlatban ezt nem merik megtenni, rettegve a ballib agytröszt bosszújától.

De van egy negyedik út is, a megbokrosodottak útja. Jellemző képviselőjükről, Bokrosról nevezve így őket. Ők azok, akik rájöttek: jobb levetni a baloldali köntöst, helyette vállalni a jobboldalit, hogy tovább lehessen nyomni ugyanazt: a nyugat kiszolgálását, a gyarmati modellt, a kisemberek lenézését.

Pedig pár éve még értelmes ember volt Bokros, pl. igyekezett tényekkel foglalkozni. Lehetett vele nem egyetérteni, de azt tagadni, hogy valósak az érvei nemigen lehetett. Amióta azonban csúfosan kiesett az EP-ből, s foggal-körömmel szeretne ismét képviselő lenni, ez viszont az agyára ment. Most egyetlen célja odacsapódni valamelyik ballib összefogdosáshoz, hogy az aztán adjon neki egy helyet pártlistán. Ennek rendel alá mindent manapság: csúsztat, hazudik, bohóckodik, segget nyal.

Mára 100-tagú pártja szinte jelképe ennek a negyedik útnak. Alapelveik összefoglalva 5 pontban:

• szűnjön meg a magyar állam mindenestül, ha lehet, minél hamarább,
• legyen minden privatizálva, az új tulajok legyenek nyugatiak,
• az egész magyarság szolgálja ki mindenben a nyugatot,
• szűnjön meg a minimálbér, a szakszervezet, az érdekvédelem, mindenki adja el a lakását, legyen kötelező a bérlakás, s mindent a nagytőke irányítson,
• s végül a “baloldali” farok: házasodhassanak a buzik, a pedók, s a transzcisz marslakó identitású gyíkemberek.

Szerencsére ezek az emberek kevesebb eséllyel rendelkeznek a hatalomra kerülésre, mint az, hogy én szépségkirálynő-versenyen fogok nyerni idén.

Nem lesz. Valójában senkinek se érdeke.

Mindenkinek csak felesleges kockázat lenne egy esetleges népszavazás.

Pedig látszólag mind a két téma nyerő: az emberek többsége nem akar iszlamista bevándorlást és szeretne hétvégén is vásárolni.

A fideszes migrációs népszavazáson biztos ugyan a Fidesz győzelme, de a részvételi arány túl kicsi lehet, ami így mégis romboló hatású lehet a Fideszre. Ezért nem érdeke a Fidesznek egy ilyen népszavazás tényleges megtartása. A lényeg: a téma lebegtetése.

A boltbezárós ballib népszavazás esete nagyon  hasonló. A téma keveseket érdekel komolyan – sokkal kevesebbeket, mint a migrációs ügy -, a részvétel nem lesz nagy rajta, ami katasztrófa lenne a ballibek számára, hiszen ismét megmutatná minimális mozgósítási képességüket. A ballibek érdeke a témát folyamatosan lebegtetni, ez hozza a legnagyobb politikai hasznot.

Most úgy tűnik, a Fidesz igyekszik provokálni a ballibeket, hogy bele tudjanak esni a csapdába: azaz látszólag gátolni fogja az ügyet, megadva a lehetőséget a ballibek, hogy “nyerjenek”, azaz LEGYEN népszavazás. Ezek után a ballibek nem fogják tudni tovább lebegtetni az egészet, kénytelenek lesznek ténylegesen elkezdeni szervezni a szavazást.

Jóslatom: a ballibek direkt rossz aláírásokat fognak benyújtani majd, hogy aztán a választási bizottság megállapíthassa: nincs meg a szükséges számú aláírás. Ezek után majd azt lehet mondani “a Fidesz kitalált formai okokból megakadályozta a szavazást”. Mert az, hogy a ballibek sosem csinálják meg az egészet a valóságban, az halálbiztos. Ennyire nem buták.

Egy álmarxista kolléga vitázik velem itt és itt. Mivel az emberke semmit sem ért a témához, igyekszik személyeskedni. Vicces látni, hogyan dühödik fel saját tudatlanságán, szinte hergeli magát folyamatosan.

Kigyűjtöttem "érveit":

• A hozzászólásodnak a többi részét egyáltalán nem veszem figyelembe, mert egészen nyilvánvalóan csak kekeckedsz.
• A kurva anyádat!
• A véleményed alapján semmire nem tartalak.
• A véleményed meg nem érdekel, mert te egy komolytalan blogger vagy.
• Anyád picsája hazudik!
• Betelt a pohár. 
• Blabla...
• Csökönyös fafejű vagy!
• És ilyen aljas módon próbálsz égetni a mandiner olvasóközönsége előtt!
• És te az agysejtjeid hiányát mivel kompenzálod, köcsög?
• Ez itt az utolsó kommentem. (ez után még jön 100+ komment)
• Hülye. 
• Hülyegyerek!
• Itt látszik meg, hogy mennyire pofátlanul a demokrácia ellensége vagy, miközben azt hazudod, hogy te baloldali vagy.
• JÓL VAN, HÜLYEGYEREK!
• Na ez a te pofátlan vitastílusod! Cinikus és pofátlan!
• Öntelt hólyag! 
• Pistike, gondolkozz!
• Szerintem ő természettől fogva ilyen hülye.
• Te egy mocskos alak vagy, ha ilyet ki mersz jelenteni!
• Te is csak egy ócska kizsákmányoláspárti blogger vagy, azért kardoskodsz itt a népszuverenitás ellen.
• Unfair emberekkel nem érintkezem.

Csak a jövő számára.

Pont ilyen alakok basáskodtak a kommunista diktatúrában és nyomták el az embereket. Még szerencse, hogy Alexke túl fiatal és emiatt nem lehetett hatalmi pozícióban a Kádár-rendszerben.

A társadalomromboló homoklobbi egyre újabb módszereket talál az emberi társadalom szétrepesztésére.

Az új alattomos módszer az előnytelenség, igénytelenség nyomása a nőknél. Ennek kódneve: plus size. A kampány lényege: szégyellje magát minden klasszikusan szép, vékony, magára ügyelő nő, mert ő nem “igazi nő”, míg az igazi nő a csúnyán elhízott, előnytelen kinézetű hatalmas bálnatehén.

egy igazi nő a homoklobbi szerint

egy álnő a homoklobbi szerint (direkt 40 év feletti és szőke nőt választottam, mivel én kifejezetten nem kedvelem a szőke hajat)

Hozzáteném: önmagában nem azzal van gond, hogy egyes nők kövérek. Vannak ilyen típusok, s vannak férfiak, akik kifejezetten ezt a típust szeretik. A gond a klasszikus szépség stigmatizációja, s egy emberidegen új ideál kötelezővé tétele.

A cél a férfiak természetes ízlésének megzavarása, annak lerombolása, s ezzel együtt a szép nők megszégyenítése, a csúnyaság tapsolása. A cél azonban túl átlátszó: az emberi társadalom lerombolásának liberális akcióterve jól érezhető az egész mögött.

¡No pasarán!