A szakszervezetek szerepe az utóbbi 30 évben drasztikusan csökkent.

Ma Európában az átlagszám 25 %, azaz a dolgozók átlag 25 %-a szakszervezeti tag.

Egykor egyes nyugati országokban - elsősorban Franciaország és Olaszország - a dolgozók 90 %-a szakszervezeti tag volt, ma ennek nyoma sincs. Ma egyedül Skandináviában szakszervezeti tag a dolgozók több mint fele, mindenhol máshol a többség nem tag. A negatív rekorder ma Franciaország, ahol 10 % alatti a szakszervezeti tagok aránya.

Kelet-Európában a kommunizmus alatt a szakszervezeti tagság persze 99 %-os volt, ez automatikusan ment, hiszen a szakszervezet az állam része volt. Ahogy a diákból automatikusan úttörő lett, úgy a dolgozóból meg szakszervezeti tag, abszolút formalitás volt mindez.

A kommunizmus bukásakor szinte mindenki ki is lépett, hiszen ezt addig csak kényszernek tekintették. Ma Kelet-Euróában egyedül az ex-jugoszláv országokban magasabb a szakszervezeti tagság aránya, ott is csak 35 %, máshol 10-20 % közti. Magyarországon az arány 12 %. Bulgáriában 15 %.

A kelet-európai helyzet nagy furcsasága: a legtöbb szakszervezeti tag állami cégeknél van, nem ott, ahol kellene, azaz a tőkés cégeknél. Magyarországon is ez van: a legerősebb szakszervezet olyan helyeken van, mint MÁV és BKV.

Bulgáriában a helyzet szinte teljesen azonos. Vasút, tömegközlekedés, állami hivatalok, iskolák - ezek a fő helyek, ahol van értékelhető szakszervezeti tevékenység.

Egy csomó multinál dolgoztam az utóbbi 15 év során, a közös vonás: szakszervezet nem létezett egyikben sem.

Egy érdekes eset: 2008-ban az akkori multi munkahelyemen egy idősebb kolléga, aki korábban sokat élt Lengyelországban, elkezdett szakszervezetet szervezni. Én nem léptem be, nem hiszek az ilyesmiben. De biztos voltam benne, az egész csődbe megy. Egyrészt, alig lépett be valaki, a nagy többség hülyeségnek minősítette az egész próbálkozást. Másrészt, a szervezőt hivatta a vezetőség, s felajánlotta neki, közös megegyezéssel távozzon a cégtől azonnal, kompenzálásként kap plusz 2 havi munkabért. Ő meg látva az egyébként is gyér érdeklődést simán belement. Így a szerveződő szakszervezet meg is szűnt.

Egy időben, amikor még kevés volt az internet, azaz valamikor a 90-es években, sokat néztem tv-t.

Ekkor még nem létezett a letöltés se tartalmilag, se műszakilag. Egyszerűen olyan lassú volt a net, hogy megoldhatatlan volt bármi nagy anyag fel- és letöltése.

Én 1992 óta használom a netet, azaz még a világháló létrejötte - 1995 - előtt óta. Tehát végigéltem a leglassabb adatátviteltől mindent a szélessávig. Ma az otthoni nethozzáféresemmel 1 GB letöltése kb. 5-szer gyorsabban megy, mint 25-30 éve 1 MB letöltése, azaz kb. 5000-szeres a növekedés.

Szóval volt akkor videókölcsönző, meg persze a tv-sugárzás. Ha egy film nem volt népszerű, akkor ahhoz nem lehetett sehogy se hozzáférni.

Az ember nézett pl. sorozatokat tv-ben, számtalan reklámszünettel. Kellemetlen volt, de más nem volt.

Párszor megesett velem: elalszom a reklám alatt, majd a reklám végén nem ébredek fel. S mire felébredek, már egy másik film megy.

Ilyenkor először megpróbáltam mindig értelmezni a cselekményt. Hosszú percek kellettek rájönni, ez nem ugyanaz a film. Különösen vicces volt, amikor még álmodtam is közben, így már 3 eseményvonal keveredett.

A ballibaizmus egyik vonása a súlyos képmutatás.

Azt még valahogy meg tudom érteni, hogy valaki pl. homokbeteg, s ezt megpróbálja kimagyarázni. Ez alapvetően természetes emberi reakció. Senki se szeret önmagával ellentétben lenni. Ha mondjuk kleptomániás lennék, akkor esetleg igyekeznék kitalálni valamilyen elméletet, mely igazolja e mániámat.

Ez mellesleg nehéz téma. Minden ember hajlamos arra, hogy az, ami iránt pozitív érzelmei vannak, azt automatikusan jónak is állítja. Pedig esetleg az rossz, de legalábbis semleges. Ezzel máskor is vigyázni kell.

Szóval - visszatérve - érthető, hogy valaki aki valami egyértelműen rosszat művel, igyekszik azt legalábbis semlegesnek beállítani. Természetes reakció, az önvédelem alakja.

Ami viszont a perverzió csúcsa: nem művelni valamit, azt mégis hirdetni, de megtapsolva tartózkodni tőle.

A friss bulvárhír szerint Donáth Annácska gyereket szült. Semmi gond ezzel. Azonban a hírek szerint fiút szűlt, ez viszont már teljesen megmagyarázhatatlan. A Donáth-félék szerint ugyanis emberi nemek nem léteznek, ezek csak társadalmi konstrukciók. Szóval honnan tudja Annácska, hogy kisfiúja van? Esetleg megkérdezte a gyereket, aki szabadon nyilatkozott neméről? Ez kizárható.

Én azt sejtem, hogy Annácska ránézett gyermekére, azon egy hím nemi szervet tapasztalt, s ez alapján - fasiszta, kirekesztő, gendertudománytalan módon - arra következtetett, hogy a gyerek fiú. Azaz úgy tett, mint ahogy egyébként minden normális ember.

Viszont Annácskáék européer szektája szerint a normalitás elvetendő, s nemet megállapítani így nem szabad.

Na most, mikor mond igazat Annácska, amikor a saját esetében normálisan viselkedik, vagy amikor politikusként tagadja a normalitást? Ez a vizet iszik, bort prédikál magatartás, ami sokkal-sokkal rosszabb a vizet prédikálva borivásnál.

Annál ugyanis nincs rosszabb, mint amikor valaki normális, azonban ennek ellenére harcol szavakban a normalitás ellen. Ennél egy perverz abnormális is jobb, neki legalább megvan a mentsége, hogy saját magát védi.

A munkavégzés, az üzleti élet egyik fontos eleme az érdeklődés felmutatása. Ennek két alakja lehetséges: a kamuhozzászólás és a kamukérdezés, nyilván utóbbi a rövidebb út.

Egyébként mindez teljesen független a társadalmi rendszertől. Semmilyen értékelhető eltérés nincs egy kommunizmuskori gyűlés és egy mai modern multis üzleti értekezlet között.

A kamuhozzászólás a nehezebb műfaj. Módszere: kitapogatózni mi éppen a kötelező vélemény a cégnél, majd azt előadni kicsit más szavakkal, a legjobb ha beleszúrunk egy vicces mondatot is, hogy aztán emlékezzenek ránk. A kommunizmusban ez a típusú beszéd jellemzően úgy kezdődött, hogy "csatlakozva az előttem szólókhoz". A liberális verzió kicsit nehezebb, ott ugyanis már szimulálni kell valamilyen egyedi ötletet is. A legbiztosabb megoldás: figyelmesen meghallgatjuk, elolvassuk a vezetőség legfrissebb szövegeit, majd azokat elismételjük. Persze hozzátéve valami egyedit. Mondjuk javasoljuk, minden második pénteken legyen sárga nap, ekkor a kollégák vegyenek fel egy sárga ruhadarabot. Miért? Hát mert növeli a csapatszellemet!

Nem vicc. Egyik korábbi munkahelyemen időnként volt egészség nap. Ez azt jelentette, aznap ne a liften menjünk fel az emeletre, hanem a lépcsőn. Szerencsére ritkán volt, átlag félévente. Egyszer még én is felmentem a lépcsőn, a következő alkalmakkor már nem, csak azt mondtam "köszönöm" a lift előtt álló aktivistáknak, majd beszálltam a liftbe. Furcsán néztek rám, de eleve furcsa ember hírében álltam.

A legjobb, legegyszerűbb a kamukérdés. Nem kell hosszasan beszélni. Óvatosnak kell lenni, olyat ne kérdezzünk, ami pár perce elhangzott, mert ezzel csak saját figyelmetlenségünket áruljuk el. Olyat kérdezzünk, aminek egyrészt semmi értelme, másrészt előre tudjuk a választ. Fontos azonban, hogy a kérdésünk ne tűnjön szarkazmusnak, ezt nem szeretik a vezetők. Legyen mindig valami teljesen banális ügy.

Mondjuk mondhatod azt, szerinted nagyon fontos az ökológiai felelősség, mert globűális melegedés van, s mindjárt fél kilométerrel nő a tengerszint, ha nem teszünk semmit. S ezzel kapcsolatban kérdésed: lesz-e idén is több akció e tekintetben.

Ha ezt nem követed, sose lesz a cégnél karriered. Ugyanis a multik pont ugyanúgy működnek, mint a kommunista vállalatok, szinte minden teljesen a személyi kapcsolatoktól függ, s ehhez alapvető a saját személy reklámozása.

Még liberális koromban komolyan hittem, a profitéhes magáncégek jobban működnek, mint a kommunista állami vállalatok. Az első multi munkahelyemen el kellett töltenem 3 hónapot, hogy rájöjjek, fatálisan tévedtem. Fő megállapításaim ezek voltak:

• a profit ötödrangú szempont, a jó személyi kapcsolatokkal rendelkező vezető vagy részleg simán lehet vesztességes, akkor se lesz eltávolítva, míg a nem megfelelő személyi hálóval rendelkező meg akkor is el lesz távolítva, ha pénzt hoz a cégnek,
• alapvetően nyerő magatartás a munkaszimulálás, a csajok ezt nagyon tudják, még ebédidőre is úgy állnak fel, hogy panaszkodnak a sok munka miatt,
• az elvárt modellek utánzása.

Ez utóbbiról egy vicces sztori. Volt egy kollégám, aki karriert akart, de ennek ellenére velem valahogy és valamiért szimpatizált, szóval simán vette a rendszerkritikus szövegeimet. Nagy nehezen elért egy kisfőnöki pozíciót. Aztán látom, a folyosón szalad egy laptoppal a kezében és mosolyog, siet az egyik konferenciaterem felé. Mondom neki "már alakul, öregem, de még dolgozni kell a mosolyon: az igazi vezető gondterhelten néz maga elé, sose mosolyog".

Persze lehet semmit se csinálni ebből, amit leírtam, de akkor nincs karrier, s az első leépítésekor is téged rúgnak ki.

Én sose követtem ezt, még sose szólaltam meg semmilyen értekezleten, kizárólag hozzám intézett direkt kérdésre válaszolok. Dehát én eleve harcolok minden karrier ellen.

A humor a legjobb eszköz mindennek az elviselésére. Már a régi rendszerben éltem ezzel.

Amikor orosz iskolába jártam még a 80-as években, a legjobb orosz haverom apja magasrangú KGB-tiszt volt, rendkívüli karrierrel, pl. az USA-ban éltek évekig, a New York-i szovjet ENSZ-képviselet alkalmazottja volt, hivatalosan tolmács, a valóságban hírszerző. Apja magas rangja miatt a fiút az iskola vezetősége folyamatosan pátyolgatta. Ő meg baromira utálta az egészet, azt akarta, hagyják békén, de nem hagyhatták, pl. beválasztották az iskolai Komszomol-bizottságba tagnak. Ő meg eljárt a bizottsági ülésekre, de folyton hallgatott, ami egy idő után kezdett kellemetlen lenni. Mondja nekem a srác, mi a baja, valamit végre mondania kellene, de nem tudja mit, mert utálja az egészet. Ő tulajdonképpen csak elektromos zenét akar hallgatni (lásd Kraftwerk), meg nyelveket tanulni, nem Komszomol-marhaságokkal bajlódni. Erre előadtam neki egy bizottsági gyűlés paródiát.

A következő héten röhögve meséli, minden szuper, a paródiám egyik mondatát komolyan előadta a gyűlésen. Az én paródiámban volt egy rész "az elvtársak önéletrajzának megvitatása" címmel, itt elmondtam az összes akkori szovjet banalitást, lásd a nagymamája személyesen látta Lenint beszélni, az apja meg Berlinig jutott géppuskával 1945-ben, stb., majd "és rendkívül szerény egyéniség". Szóval a srác előadta a "rendkívül szerény egyéniség" megjegyzést, s végre lett egy hozzászólása a gyűlésen.

Az előző cikkhez kiegészítés.

Minden úgy lett, ahogy írtam, a sorrend nem változott. Apró korrekciók csak.

Az összesített eredmény szerint 7 párt jutott be:

• GERB: 25,3 %
• PP: 20,2 %
• török-muszlim: 13,8 %
• Újjászületés: 10,2 %
• BSZP: 9,3 %
• DB: 7,4 %
• Bolgár Felemelkedés: 4,6 %.

Területi eloszlásban a 31 belföldi választókerületben nyertes:

• a PP nyert 2 választókerületben: Szófia-főváros 3 választókerületéből 2-ben: északkelet és dél,
• a török-muszlim párt 5 választókerületben: Kardzsali, Razgrad, Sumen, Szilisztra, Targoviste,
• a GERB nyert a többi 24 választókerületben.

A külföldi szavazatokban természetesen - mint mindig - a török-muszlim párt nyert.

Mivel Bulgáriában se jelent semmit a szó eredeti értelemben a baloldaliság és jobboldaliság, a legegyszerűbb úgy érzékeltetni a bolgár politikát, hogy elhelyezzük az euroatlantizmus szerinti tengelyen.

Az egyértelműen euroatlantista erő a Demokratikus Bulgária nevű koalíció és a PP nevű párt (a PP a "Folytatjuk a változást" mondat bolgár rövidítése):

• a Demokratikus Bulgária a 90-es évekbeli bolgár antikommunisták maradványa, sokáig aztán parlamenten kívüli erő, majd lassan felépítették magukat újra, egyértelműen kötődnek a nagy amerikai pénzosztó alapokhoz, köztük a Soros Alapítványhoz,
• a PP tavaly alapított új párt, talán azt lehetne mondani róla, hogy a Demokratikus Bulgária emberarcú verziója, tele van fiatalokkal és hazatért bolgár emigránsokkal, az irány ugyanaz, de azt kevésbé dogmatikusan és sokkal lazábban adják elő.

Magyar párhuzam nehezen található. Talán mint a 90-es évek elején az SZDSZ és a Fidesz, amikor a Fidesz még nem kezdett kifarolni a ballib táborból.

Arról is szó volt, hogy együtt indulnak, de a szakértők kiszámolták, ez csak csökkentené a szavazatszámot.

Bulgáriában még ezek az erők se vállalják be egyébként a nyugati progresszívista értékrendet. Az ortodox kereszténység hatása miatt ez nagyon tabu téma, azaz pl. senki se beszél nyíltan homokos jogokról, genderizmusről, ateizmusról. (A bolgárban a "gender" szó elterjedt pár éve, kissé megváltozott értelemben, sértés jelentéssel, kb. magyarra a "köcsög" szóval fordítható, lásd "hé, te gender".)

Szóval az identitárius progresszív tematika egyszerűen nem téma, mert hivatalosan mindenki elutasítja. S ha valakit megvádol az ellenfele, hogy e téma híve, az azonnal igyekszik tiltakozni, kijelentve, ő keresztény ember és a hagyományos családokat támogatja. Még azok a politikusok is, akik közismertek homokosok.

Szóval ezek az egyértelműen euroatlantista erők se beszélnek ilyesmikről, ők csak a "nyugat része vagyunk" szöveget nyomják (ami egyébként nem igaz, Bulgária még annyira se volt soha nyugati, mint Magyarország, pedig Magyarország is csak nagyon tág összefüggésben volt az), meg utalgatnak arra, hogy a nyugat a nyertes erő, jólétet ad, szóval már csak haszonelvűségi alapon is a lehető legjobb megoldás nyugatosnak lenni.

A tengely másik vége az Újjászületés Párt, mely egyértelműen anti-euroatlantista. A NATO-tagságot ellenzi határozottan, az EU-tagságot félig-meddig.

Az összes többi párt a két véglet között van.

A volt miniszterelnök Bojko Boriszov pártja, a GERB egyértelműen az euroatlantista állásponthoz van közelebb, talán olyan, mint a Fidesz volt 2010 előtt. Az Európai Néppárt egyértelműen a GERB mellett kampányolt.

Viszont együttműködés egyrészről a Demokratikus Bulgária nevű koalíció és a PP, másrészről a GERB között nem lehetséges. Ennek oka, hogy a Demokratikus Bulgária nevű koalíció és a PP egész léte Boriszov elutasításán alapszik, sőt a PP-t eleve arra alapították, hogy megdöntse a GERB-kormányt.

Nyugatról egyébként komoly nyomás van, hogy legyen ilyen hármas koalíció, különösen most az ukrajnai háború miatt. A PP még azt is felvetette, egy Boriszov nélküli GERB esetleg partner lehetne, csak hát GERB Boriszov nélkül olyan, mint Fidesz Orbán nélkül, képtelen ötlet.

A bolgár szocialisták - meglepő módon magyar szemmel - még egy kicsit távolabb vannak az euroatlantizmustól, bár hivatalosan kiállnak mellette. De számtalan konkrét kérdésben nagyon kilógnak az Európai Szocialista Pártból, egyértelműen homofób álláspontot visznek, nem állnak ki Ukrajna mellett, s ellenzik a szekularizmust, plusz jó adag nacionalizmus van bennük.

Eddig ők voltak a Demokratikus Bulgária nevű koalíció és a PP koalíciós partnere, de ez is erősen kényszerszagú volt. Nyugaton a bolgár szocik oroszpárti hírben állnak, s a legjobban azt szeretnék, ha nem kapnának kormányzati szerepet. Mindenesetre a Demokratikus Bulgária és a PP számára egyértelműen a BSZP a kisebb rossz a GERB-hez képest.

S persze van egy tengelyen kívüli erő, a török-muszlim párt. Mely bárkivel koalíciót köтne, de vele senki se akar: aki eddig megtette, az vesztett ugyanis. Egyrészt nagyon korrupt párt hírében állnak, másrészt ez mégis egy "idegen" párt bolgár szemmel. Egyébként formailag a török-muszlim párt liberális, de ennek sok valós jelentése nincs. Néha elképzelem, amint a török-muszlim párt EP-képviselői elmennek valamelyik színtörök faluba valahol Kardzsali vagy Razgrad mellett és elmagyarázzák a helyi fejkendős muszlim néniknek, hogy 72 gender van és házasodjanak az azonos neműek, hülyeség az iszlám, kínzás a kisfiúk körülmetélése, s egyébént meg mindenki azonnal dobja el a kendőjét. Valószínűleg a kövekkel megdobálás lenne a legenyhébb reakció.

Az előzetes eredmények szerint nyert a GERB, 25 % az eredménye (a bolgár választási rendszer majdnem teljesen arányos, azaz ez kicsivel nagyobb mandátumarányt jelent,, nagyjából 26-27 % körül).

Második a PP, 19 %. Harmadik a török-muszlim párt, 15 %. Negyedik az Újjászületés 10 %-kal. Ötödik a BSZP 9 %-kal. Hatodik a Demokratikus Bulgária 7 %-kal.

További 2 pártnak azt jósolták a közvéleménykutatások, hogy talán elérik a 4 %-os küszöböt, talán nem. Mindkettő közelebb áll az anti-euroatlantizmushoz, mint a pro-euroatlantizmushoz. Az egyik - ITN - a kettővel ezelőtti választásokat még megnyerte! Ez mutatja a bolgár pártrendszer hihetetlen dinamikusságát, a semmivel létrejött pártok simán nyerni tudnak, majd meg simán elsüllyednek.

Az előzetes eredmények szerint az ITN nem jut be, kicsivel 4 % alatt marad, míg a másik párt, a Bolgár Felemelkedés nevű új párt meg éppen 4 % felett van, azaz bejut. A Bolgár Felemelkedést a volt hadügyminiszter alapította, aki azért mondott le tavasszal, mert nem értett egyet a kormány túl ukránpárti irányával. Ez is sajátos bolgár valami: az oroszpárti NATO-tábornok jelenség.

Az eredményekből látszik: hamarosan megint választás lesz, képtelenség így stabil kormányr alakítani.

Pontosítás: éjszaka - hacsak nem nagyon kötelező mást tenni - a kedvenc hobbim az alvás, szóval a cikket lezártam a hivatalos eredmények bejövetele előtt. A külföldi szavazás eredményei még hozhatnak apró változást, elsősorban kicsit növelni szokták a török-muszlim szavazatok számát, mert a külföldön élő aktív szavazók átlag kétharmada rájuk szavaz.

Épületes interjú, csak semmi értelme.

Különösen nők szeretik ezt a védekezési módszert: hülyének tettetik magukat.

Az interjúból kiderül, hogy Lendvai kb. egy ostoba liba, aki soha semmit nem tudott, értett, fogott fel. Persze tudjuk, hogy ez marhaság, a nő maximálisan intelligens, ellenkező esetben 5 percig se lett volna képes fennmaradni abban a ballib elitben, melyben pedig évekig fontos tényező volt.

Dehát így a legegyszerűbb: direkt hülyeségeket beszélni.

A kedvencem: rossz az államosítás, de jó a közösségi tulajdon. Namármost, ha nem vagyunk anarchisták - márpedig Lendvai nem az -, arra gyorsan rájöhetünk, hogy minden közösségi tulajdont valahogy irányítani, igazgatni kell, még akkor is, ha a közösségi jogosult kisszámú. S ha nagyobb számú? Mondjuk egy ország méretű? Nos, akkor is. S mi a neve az igazgató, irányító szervnek? A neve állam. Innentől pedig halandzsa a "közösségi tulajdont akarok, államit nem" szöveg. Kb. mint a "csak állatélet elvételét nem gyakorló mészárszéktől veszek húst".

Tulajdonképpen egy dologra azonban jó ez az egész: az egyik fő ballib archetípus bemutatására. Alapvetően 3 fő ballib archetípus létezik:

• a mindent és mindenkit lenéző gátlástalan gazember,
• a szolgalelkű, igazodó pondró,
• a hatalomban lubickoló nagyokos.

Azt hiszem, nyilvánvalóan ez a harmadik típus.

Régen elévült, megírható már. Meg hát eleve nem bűncselekmény.

Egy időben jó megbízóm egy erősen ex-titkosszolgálati hátterű bolgár üzletember volt. Akkoriban én még 30 se voltam, ő meg 55 körül volt, szóval most 80 felett van, ha még él.

Nem az a tipikus ex-komcsi újgazdag volt. Utálta a luxust. ami szokatlan volt ezekben a körökben. A valószínű ok: a különböző ázsiai harcművészetek fanatikus híve volt, díjai is voltak, s 55 évesen még simán gyakorolt: minden nap felkelt hajnalban, s egy órát gyakorolt a szabadban.

Egyébként kinézetre gyomorbajos, nélkülöző könyvelő kinézete volt. Senki soha nem találta volna ki, hogy a valóságban multimilliomos karatebajnok, aki valószínűleg egy egész csoport hulligánnal képes lenne puszta kézzel megbirkózni.

Ő keresett engem. Akkor Szófiában laktam. Volt egy hirdetésem, hogy bolgár-magyar fordítást vállalok. Felhívott, elmentem hozzá, adott 1 oldal szöveget, utólag kiderült, kamu volt, csak látni akart, megbízhat-e bennem. Megcsináltam, fizetett, majd megkérdezte: lehet-e szó tolmács-eszkort szolgáltatásról. Mert dolga van Budapesten, s tárgyalni akar, de ő csak bolgárul és oroszul beszél (Moszkvában végzett a KGB Akadémián, még a 70-es évek végén), a partnerek meg magyarul és németül, meg angolul, s megbízható tolmács kellene.

Megállapodtunk, jól fizetett, 3 napra az akkori bolgár havi átlagfizetésnél kicsit többet ajánlott.

Elmentünk, majd többször is. Azt, hogy pont miről tárgyaltunk, azt nem írom le, ez bizalmas infó továbbra is, de semmi bűnös nem volt benne: szimpla kereskedelmi ügylet, persze nagy összegről volt szó.

Aztán máskor is mentünk. Még beszélgettönk is sokat, bár haverok sose lettünk, mindvégig csendőrpertuban voltunk: én magáztam, ő tegezett, viszont - ez vicces volt - "Marinov úr" alakban szólított.

Bár hasznos tanácsot adott azért. Amikor pl. egy nagyobb összeget akartam áthozni Budapestről Szófiába készpénzben, azt terveztem, megyek olcsón, busszal, mire ő "ne hülyéskedj, Marinov úr, költs egy repülőjegyre", majd elmondta, ha bejelentem az összeget a Szerbiába való belépéskor Horgoson a határon - ahogy ezt meg kellett tenni a szabályok szerint -. a határőrök leadják azonnal az infót a haverjaiknak, aztán a busz meg lesz állítva 40-50 km-rel arrébb, s ki leszek rabolva. Még azt is mondta, ha kell, vesz nekem jegyet, s majd legközelebb levonjuk a megbízási díjamból.

Szót is fogadtam. S áthoztam a pénzt, pár ezer dollár volt, neki persze filléres összeg, de nekem jelentős.

De az érdekes, ami miatt az egészet írtam.

Egyszer megkérdezi, tudok-e németül vagy angolul. Mondtam, németül nem, angolul közepesen. Mondja, oké, akkor menjünk el Genfbe, egy napra, este megérkezünk, másnap délben vissza, mert kell tolmácsolni. Én mondtam, dehát én nem vagyok angol tolmács, érteni értek elég jól, de a beszédem közepes. Ő erre azt válaszolta: neki a megbízhatóság a fontosabb, nem a tökéletes nyelvtudás, nem akar más tolmácsot választani, mert azzal még egy ember tudna a dolgairól, míg engem már úgyis ismer, s megbízhatónak bizonyultam.

Meg persze nekem az az előnyöm is megvolt, hogy magyar útlevelemmel nem kellett vízum (neki meg volt állandó vízuma, fene tudja hogyan).

A bolgár állampolgároknak csak a 2000-es évek elején lett vízummentes Nyugat-Európa.

Szóval mentünk Genfbe. Nyilván nem fogok részleteket leírni erről se, de egy momentum van, ami miatt ezt leírom.

Az emberkének 3 helyen volt számlája, s az egyik bankba mentünk ezek közül. Úgy tűnik, ez volt legkevésbé fontos számlája, alig pár százezer frankja volt ott.

Jön a banki alkalmazott, olasz lehetett, legalábbis olaszos akcentusa volt angolul, külön szobába leülünk, majd lassan elmondja, hogy nagyon elnézést kér, de probléma van, mivel a bank úgy döntött, leépíti a lakossági szolgáltatásait, s a kis számlák fel lesznek mondva. Kiderült: 1 millió frank alatt minden számla kicsi.

Bolgár ember tudomásul vette, azt mondta, gondolkodik még, átviszi-e a pénzt máshová vagy megnöveli az egyenleget 1 millió fölé. Távoztunk.

Kifelé odaszólt nekem "ezek a majmok teljesen elvesztették a kapcsolatot a valósággal, az egyenlegem több, mint 20 évnyi svájci átlagfizetés, s ez nekik kevés - megértek a pusztulásra az idióta operettországukkal együtt".

S ez volt az a pillanat, amikor a leginkább egyetértettem vele hosszú, pár éves együttműködésünk alatt.

1997 óta nem tudok róla semmit.

A cégnél 5 műszak van.

Egyik rosszabb a másiknál.

A reggeli 7-től 16-ig van. 5-kör fel kell hozzá kelni, ami nem jó. Aztán napi kétszer felesleges utazás oda és haza. Egyetlen előnye: szabad az este.

Van a délutáni műszak. 15-től 24-ig. Még rosszabb. Éjfélkor nem jön időben a taxi (a cég fizeti), egyszer fél 2-re értem csak haza, a kedvenc kutyám még fel is sírt, miért ilyenkor jövök.

A csúcsrossz persze az éjszakai műszak: 23:30-tól 7:30-ig. Még otthoni munkával is szar volt, de még rosszabb irodában töltve. Plusz ilyenkor nem jár taxi.

Egyetlen előnye: a munkaidő 1 órával rövidebb. Jár étkezési hozzájárulás is, éjszakánként 12 leva (kb. 2400 Ft), de nincs hol elkölteni, mert a közeli benzinkúton nincs semmi normális étel. Szóval előre kell készülni, vagy a neten rendelni, de ki akar hajnalban ebédelni? Senki, szóval az éjszakai "ebédszünetben" szinte senki se eszik.

Van viszont a cégnél játékterem, billiárddal, pingponggal, hasonlókkal. ahol van egy rakás divány is, szóval le lehet feküdni. Meg van előtér is nagy és széles bűtorokkal.

Az éjszakai műszak olyan, hogy több nap után összeomlik az ember, még a huszonévesek is panaszkodnak.

Minden dolgozó be van osztva havonta 4 vagy 5 éjszakai műszakra. S mindig egymás utáni napokon.

S van két féléjszakai műszak: 17-től 2-ig, s 19-től 4-ig, az előbbi nem olyan rossz, kb. a késői lefekvés esete, az utóbbi nagyon rossz.

A éjszakai órák alatti munka előnye az, hogy ilyenkorra nem szerveznek semmilyen közösségi eseményt, megbeszélést, oktatást, egyéb marhaságot.

Bár az olyan megbeszélésekkel nincs bajom, ahol nem kell megszólalni. A gond: ilyenkor is oda kell figyelni félfüllel, mert esetleg név szerint kérdeznek valamit tőlem. Sokszor nem figyeltem oda félfüllel se, de mindig mázlim volt, sose buktam még le.

Alapvetően mindig mázlista voltam, egész életemben, a Sors mindig megsegített problémás helyzetekben. Egyszer megesett, hogy a másfél órás "fontos" megbeszélés alatt elmentem szakállat igazítani és zuhanyozni, jó 25 percre, s éppen visszaértem, felvettem a fejhallgatót, majd 30 másodperccel később meg lettem szólítva - na, ez az igazi mázli!

De spagettifőzést is csináltam már ilyen pillanatokban. Egy kollégám bevallotta, ő meg kutyát sétáltat a tréningek alatt.

De ez a múlt, ilyen dolgokat csak az otthoni távmunkánál lehetett csinálni. Az irodában csak a neten olvasni lehet ilyenkor, meg hallgatni valamit, de az utóbbi rizikós.

A cégnél a bérezés magas, persze nem a nyugati szinthez képest, de kelet-európai szemmel igenis magas, így szinte nincs kolléga drága telefon és más hasonló eszköz nélkül, szóval mindenki tud netezni munka közben a saját eszközén. s nincs rászorulva a céges, lekorlátozott gépekre.

Ha csak a fejhallgatókat nézem, a kollégák negyede felsőkategóriás fejhallgatót használ, mint amit én is. Még olyan is láttam, aki velem azonosat használ, pedig én tényleg az amatőr kategória legfelső szegmensében mozgok. Néha el is szégyellem magamat, hogy a fejhallgatóm ára több, mint egy átlag bolgár nyugdíjas házaspár havi össznyugdíja.

Egyébként az egész szféra olyan valóságonkívüli élményt ad. Az ilyen nemzetközi kólcenterek és ssc-k fő jellegzetessége, hogy mintha egy idegen állam követsége lennének. A helyi viszonyok alig hatnak, még az ünnepnapok se számítanak. Ahogy a nyelv se számít, minden angolul van, az ország hivatalos nyelve nincs használatban. Egyenesen vannak kollégák, akik egy szót se tudnak bolgárul. Az embernek olyan érzése van, mintha egy repülőtér tranzit termében dolgozna, valami VIP-várószobában.

Mi vagyunk a nemzetközi nagytőke segédmunkásai. S még mázlink is van, Bangalorében az ilyen segédmunkások havi 150-200 dollárt kapnak, s így is örülnek, mint majom a farkának, mert az átlagbér ott nettó 70 dollár körüli egy normál - azaz nem nemzetközi - indiai cégnél. Itt meg, a félperiférián, a legrosszabb helyeken is 4-szer több a bér, mármint a 150-200-hez képest.

Szoktak megkeresni engem állásajánlatokkal. Az eddigi legrosszabb ajánlat az idei év során 2200 leva bruttó volt, ez nagyjából 880 dollár nettó. Persze azonnal nemet mondtam, szóba se jöhet nálam 1000 dollár nettó alatti bér. Azt mondtam az ajánlattevőnek, alapvetően 1500 dollárt akarok, s esetleg le tudok menni 1200-ra, ha egyébként jók a körülmények, azaz otthon lehet maradni és nincs éjszakai műszak. A normális hr-esek szeretik az őszinte beszédet, a csaj megmondta őszintén "nincs rá keret", majd azért hozzátette "de felírtalak, s ha lesz egy drágább új projekt, szólunk".

Így megy ez a világ.

A multicégek idióta belső nyelvezetével 2007 óta ismerkedem, de még mindig képes vagyok röhögni rajta. A "legjobb" egy korábbi munkahelyemen volt, ahol a falra is rá voltak írva egyes jelszavak.

Íme az utóbbi 15 év tapasztalata. A 12 legnagyobb marhaság:

• 1. Szinergia. Eredetileg azt jelenti: kölcsönös hatáson alapuló együttműködés. A multivilágban azt jelenti: mndenki csinálja azt, amit a főnökség mond, úgy, ahogy a főnökség mondja, aminek a neve azonban nem szinergia, hanem alárendeltség.

• 2. Lépj ki a komfortzónádból! Eredeti jelentése: próbálj meg szokatlan, szabályellenes (unortodox) megoldásokat. Na most, ha ezt valaki tényleg megtenné, alapesetben azonnali kjrúgásba részesülne. Valójában azt jelenti tehát: tedd azt, ami a te komfortodnak ellentmond, de a cég komfortjának jó.

• 3. Nyitott ajtók politikája. Azaz minden főnök nyitott, bármikor felkereshető. Nehogy megtedd! Megjegyeznek mint bajkeverőt, s rossz véged lesz. A legritkább esetben beszélj főnökkel, s ha megteszed, mert másképp nem tehetsz, mindig csak a közvetlen főnököddel beszélj. Ha egy nagyobb főnökhöz fordulsz, az a lehető legnagyobb szabálysértő magatartás.

• 4. Használd a legjobb gyakorlatot (best practice). Eleve ez tökéletesen ellentmond a 2. pontnak. Azt jelenti: ne okoskodj, ne eredetiskedj, hanem csináld ahogy le van írva, hiszen nálad okosabb és tapasztaltabb emberek már rájöttek hogyan a legjobb csinálni. Magyarul ez kb. a "ne találd fel a melegvízet" mondás.

• 5. Agilis. Tulajdonképpen: fürge, lelkes, gyors. A valóságban: aki gyorsan megtanulja a folyamatosan és ok nélkül változó szabályokat, s azokat gondolkodás nélkül alkalmazza minden esetben.

• 6. Új szintre emelés. Magyarul: kicsit más lesz, lesz pár új szabály, mert a főrészvényesek keveslik a profitot. Szinte biztosan része ennek a bérek nem emelése és egyesek kirúgása. A szó kommunista verziója a "racionalizálás" volt.

• 7. Holisztikus szemlélet. Eredetileg: a részről csak az egész ismeretében szabad megszólalni, dönteni. A valóságban: csak a profit számít, mindent az irányából kell nézni. Valós jelentése tehát: profitközpontú szemlélet, ami persze nem baj - hiszen erre épül az egész polgári rend -, de minek átkeresztelni?

• 8. Csapatmunka. A csapat minden tagja csinálja tök ugyanezt, úgy ahogy a főnök mondta.

• 9. Az "a nap végén" mondás (at the end of the day). Először egy nem angol anyanyelvű főnöktől hallottam. Azt hittem, nem elegendő angoltudása miatt ismételgeti ezt folyton. Aztán kiderült: nem, az amerikaiak, kanadaiak, angolok, írek még többet használják ezt a kifejezést. Ez tulajdonképpen egy mindent ütő aduász, azt jelenti: csak az fontos, amit most mondok, azaz minden ellenérv felesleges.

• 10. Átszervezés, mert az ügyfelek vagy a piac ezt követeli meg. Jellemzően senki se követel meg semmit, meg se kérdezték az ügyfeleket vagy a piacot, csak akadt egy túlmozgásos vezető, aki éppen bizonyítani akarja, hogy szükség van teljesen felesleges munkájára. Legviccesebb formája: az eddigi 12 csoportból 15 lesz, s aki eddig az irodaház bal szárnyán ült, az most a jobb szárnyán fog. A "szakértők" háttértanulmánya szerint ugyanis mindez növelni fogja másfél éven belül a KPI-ket 6,5 %-kal.

• 11. KPI. Ez a kommunista tervgazdálkodási mutatók multiul. Jellemzően valamilyen számok összessége, kb. mint a Biblia protestáns értelmezésben, azaz melyből minden és annak ellenkezője is kiolvasható. Célja: a főnök jelentést készít a főnökének, az az ő főnökének, aztán így tovább olyan 10-12 lépcsőfok után megszületik az egyoldalas nagybetűs Jelentés a tulajdonosok számára, amit aztán megnéznek évente egyszer, de akkor se értenek belőle semmit. Ami nem csoda, hiszen az egész eleve nem egy értelmes adathalmaz.

• 12. Izgalom. Amikor valami különösen nagy marhaságot döntöttek el fent, azt mindig "izgatottan" közlik. Jelenlegi munkahelyemen a legutóbbi "izgalom" akkor volt, amikor eldöntötték, vége a távmunkának, be kell járni.

Több a multi jelszó és üres szólam, mint annak idején a kommunista.

Jövőre Horvátország bevezeti az eurót, míg Bulgária nem. Mi az oka ennek?

A közhiedelem ellenére ugyanis az euró bevezetése kötelező minden EU-tagállamban, egyedüli kivétel Dánia, mely mentességet kapott a legutóbbi EU-alapszerződés elfogadásakor.

Viszont ez a kötelezőség virtuális, nincs dátuma, azaz a végtelenségig lehet húzni a belépést, lásd Svédország ezt csinálja hosszú évek óta: egyszerűen sose adja be a csatlakozási kérelmet, pedig régesrég teljesítette a belépési követelményeket.

Jelenleg a helyzet tehát az, hogy 19 tagállamban euró van, s 8-ban nincs.

Ha egészen pontosak akarunk lenni, meg kell jegyezni:

• történelmi jog alapján 4 nem EU-tag miniállam is eurózóna-tag,
• az EU-tagállamok külső és távoli területein nem kötelező az euró bevezetése, ezzel jelenleg él Franciaország részben és Hollandia teljesen: a francia óceániai külterületeken és az összes holland külterületen nem az euró a hivatalos pénznem,
• s vannak országok melyek eurót használnak az eurózónával való megállapodás nélkül: Koszovó és Montenegró.

Ha abszolút pontosak akarunk lenni, van egy brit terület is, ahol az euró a hivatalos pénznem. Ez is történelmi jog alapján, de valójában inkább praktikus szempontból, ez Akrotiri-Dekelia terület, ami de facto két brit katonai támaszpont Cipruson, ahol a britek nem is tartanak fent polgári közigazgatást, azaz a pénzben is Ciprushoz alkalmazkodnak.

Amikor Ciprus független ország lett, a volt brit gyarmattartó két kis területet megtartott magának, ezek jogilag máig nem Ciprus részei, de a gyakorlatban igen: így intézték el a britek, hogy a két támaszpontjuk örökre az övék maradjon, s ne kelljen róluk egyeztetni a ciprusi hatóságokkal. Így pl. Líbia bombázásakor a NATO használta a két ciprusi bázist, s ehhez nem kellett beleegyezés a ciprusi kormánytól, mely egyébként ellenezte a bevatkozást.

S persze van kb. 10 ország, ahol saját pénznem van, de az árfolyam az euróhoz rögzítve van. Európában ilyen: Bosznia, Bulgária, s tavaly óta Horvátország.

Ami kiderült: minden szöveg csak kamu, valójában politikai döntés az eurózóna-tagság kérdése.

Bulgária és Horvátország egyszerre jelezték az eurózónába való belépés igényét, mégis jövőre csak Horvátország léphet be, Bulgária nem.

Miközben a hivatalos feltételek teljesítésében Bulgária még kicsit jobban is áll, mint Horvátország!

A hivatalos magyarázat: a bolgár infláció túl magas, nem teljesülnek a belépés feltételei. Ami igaz is, mert 2 % a maximálisan megengedhető éves infláció. Mindkét ország a covidra hivatakozva kért mentességet e követelmény alól, de ezt az EKB csak Horvátországnak adta meg. Ami vicces.

Valójában tehát az ok politikai. Nyilván a pontos ok nem ismerhető. Ami sejthető: a döntés idejében éppen omladozott a nyugatbarát bolgár kormányzat, továbbá Magyarország mellett Bulgária volt az egyetlen NATO-tagállam, mely megtagadta a fegyveres segélyt Ukrajnának.

Egyébként a bolgár átlagember szemszögéből teljesen mindegy, hogy mi a pénznem, a bolgár leva rögzítve van az euróhoz 1997 óta, nemrég volt a 25. évfordulója az árfolyamrögzítésnek.

Azóta az árfolyam csak technikai okokból változott. Az eredeti rögzítés 1 német márka = 1000 régi bolgár leva volt, ez lett aztán előbb 1 márka = 1 új leva, majd a német márka megszűnésekor 1 euró = 1,95 leva.

A bolgár átlagember 1:2 arányt számol egyébként, az egyszerűség kedvéért. Ha mondjuk a magyar turista leszáll repülővel Burgaszban, s mondjuk el akar jutni taxival Szozopolba, akkor a taxis azt mondja neki, hogy "óra bekapcsolása nélkül 60 leva vagy 30 euró".

A bolgár politika a kérdésben alig megosztott, egyetlen komoly párt van, mely ellenzi az eurót, ez egy 10-15 % közti népszerűségű nacionalista, EU- és NATO-szkeptikus, oroszbarát, covid-tagadó párt, nagyjából magyar szemmel kb. Mi Hazánk. A többi párt két részre oszlik: az azonnali bevezetést akarók, s a megfontolt de gyors bevezetést akarók.

Most a hétvégén lesz a bolgár parlamenti választás - ez a 14. alkalom a rendszerváltozás óta, amiből látható, Bulgáriában a választások zöme rendkívüli.

A bolgár példa jelzi, hogyan lehet egyenlő szabályokkal elriasztani az embereket a szavazástól.

A bolgár rendszerben ugyanis azonos lehetőséget kap minden párt az állami médiákban. Továbbá a választási részvétel követelményei olyan lazák, hogy csak az nem teljesíti, aki nem akarja teljesíteni.

Most pl. 29 - huszonkilenc - résztvevő van, ami bolgár mércével kevés, mert általában 40-50 résztvevő szokott lenni, de a 90-es években 150-200 se volt ritka. A legnagyobb rész sose hallott szervezet vagy tipikus 10-tagú fantompárt.

A 90-es évek elején humoros műsornak számítottak a választási adások, ma már csak unalmasak. Akkor még voltak egzaltált vicces figurák, kedves emlékeim: egy sündisznóhajú kövér nő, a "Bolgár Sólyom" párt elnöke, meg egy férfi, aki a fogait mutatta a kamerának "kiverték a komcsik a fogaimat!" ordítással, valamint egy Belgiumban élő szemüveges, csendes elmebetegnek tűnő alak, aki egy A3-as lapra köröket és négyzeteket rajzolt, kijelentve, hogy ez a jólét titka, de addig nem árul el részleteket, míg meg nem választják.

Ma már ebből csak egyes pártok neve maradt. Pl. indul az "Egység Nemzeti Mozgalom", az "Egységes Néppárt" (megfigyeltem: minél többet szerepel az "egység" és "egyesült" szó egy párt nevében, annál kisebb az illető szervezet), a "Koalíció Érted, Bulgária", s a "Jogok, Reformok, Alternatíva, Lehetőségek, Felelősség, Tolerancia és Egység Párt" (nem vicc, tényleg ez a nevük).

Valószínűleg sokan ismerik a Švejket, ahol szerepel a Törvényes Keretek Közti Mérsékelt Haladás Pártja. Miközben ez a párt tényleg létezett az I. vh. előtti Csehországban, ez volt a világ első viccpártja, s tényleg Jaroslav Hašek, a Švejk szerzője alapította.

Ezekre a bolgár pártokra jellemzően csak saját 10-20 tagjuk szavaz, s néhány haver, meg véletlenül még pár rosszullátó nyugdíjas néni, aki elnézi a szavazólapot.

Szóval aztán az állami tv-be meghívják az összeset, főműsoridőben, ahol aztán marhaságokat beszélnek. Én kifejezettem nézni szoktam minden választási műsort, de most már engem is sikerült lebeszélni erről.

Most már a komolyabb pártok eleve részt se vesznek az ingyenes választási műsorokban, nem akarják kiröhögtetni magukat ugyanis.

Lehet-e más érdekét képviselni úgy, hogy a képviselő nem része a képviselt érdekközösségnek.

Annak idején a kommunista mozgalom alapproblémája éppen ez volt: a proletárok képviselői csupa jómódú ember, de legalábbis szegény értelmiségi volt, igazi proletár nemigen volt.

Az eredmény: a kommunista mozgalom sose volt képes szerves kapcsolatot kiépíteni azokkal, akiket állítólag képviselt.

Amikor ezt kezdték felismerni a II. vh. utáni nyugati kommunista pártokban, voltak is megoldási próbálkozások, jellemzően vicces álmegoldások. Pl. a francia kommunistáknál tilos volt egy időben a szakmunkás átlagbérnél többet keresni, a többletet be kellett fizetni a pártkasszába, ez persze csak a politikai tisztségekből származó fizetésekre vonatkozott. Ráadásul a pártvezetőséget nem érintette, mert az olyan pénzen kívüli juttatásokban részesült, hogy az bőségesen kompenzálta a pénzmegvonást.

Mint egyes modern vallásokban, ahol azt hazudják, náluk mindenki önkéntes, nincs fizetett papság, miközben képtelenség nagy szervezetet fenntartani fizetett, csak azzal foglalkozó emberek nélkül. Jó példa a mormonok, akik verik a mellüket, hogy náluk mindenki önkéntes, csak aztán ez csak a legalacsonyabb tisztségekre vonatkozik a valóságban. Az utcán térítő fiatal misszionáriusok valóban nem kapnak semmilyen fizetést, ez tény, de a főnökeik már igen, bújtatott alakban. Nagyon régen ismertem egy mormon misszióvezetőt, nagy ember volt, később a mormonok egyik felső szervébe is bekerült (ugyan nem a legfelsőbe, de az aztán következőben, mindjuk kádárista szakszavakkal nem volt sose se a PB, se a Titkárság tagja, de a KB-tagságig eljutott). Úgy élt mint egy bankfiók vezetője, rendkívül magas életszínvonalon, s közben nem származott gazdag családból. A megoldás: az egyik mormon intézmény magasrangú alkalmazottja volt, ami már nem számít papi tisztségnek, így nem vonatkozott rá az ingyenesség követelménye.

Annak idején a szovjet propaganda úgy magyarázta a nyilvánvaló furcaságot, hogy a proletárforradalmat nem proletárok szervezték, hogy ezek olyan osztályidegen emberek voltak, akik képesek voltak osztályérdekeiken felülemelkedni.

Mert hát Engels nagytőkés volt, Trockij gazdag kereskedő fia, Lenin felső-középosztálybeli kisnemes család gyereke. Még Marx és Sztálin legalább tényleg nyomorogtak, de egyiknek se volt így se proletár a származása.

Szóval a hivatalos magyarázat közröhej tárgya volt.

Valójában ez kommunista kontextuson kívül is valós kérdés. Nagyapám mondta, a Horthy-rendszer alatt a lehető legjobb munkahely a szakszervezeti funkcionáriusé volt, ő ugyanis sose vesztette el állását.

Sokszor magamon is érzem ez. Nem hamis-e, hogy az ellen a rendszer ellen írok, melynek végülis a kedvezményezettje vagyok? Mert világszinten - bárhogy is számítom - benne vagyok a felső félmilliárdban, ez a világ 5-6 %-a, de talán inkább a felső 200 millióban vagyok benne inkább, ez még elitebb pozíció. Vajon nem olyan ez, mint Engels harca a tőke ellen?

A választ nem adom meg, nem az én dolgom ez.

Ha kiskutyákat ölnek, hörög a világ, ha embereket, akkor nem - mondja Ungváry abortuszellenes cikkében.

Jó meglátás.

Tulajdonképpen egyetlen tévedés van cikkében, az "Embert ölni márpedig nem szabad." mondás. Ez ugyanis nem igaz. A kereszténység sose volt feltétlenül életpárti, s nem is kell, hogy az legyen. A kereszténység feltételesen életpárti: azaz fő érték az élet, de nem abszolút érték. Van ugyanis egy sor kivétel.

Semmi gond katonának lenni és ölni, rendőrként lelőni valakit, kivégezni a bűnöst, önvédelemből ölni, sőt még a terhes anya is megölheti gyerekét, ha az veszélyezteti életét.

Ahogy egyébként az állatölés is, csak ott nyilván sokkal több a kivétel, hiszen nem erkölcstelen étkezési céllal állatot ölni se.

Az persze röhejes, hogy manapság a meg nem született gyerek kisebb érték progresszív körökben, mint a házi kedvenc. Mondom ezt úgy mint abszolút állatbarát, jelenleg 6 darab háziállatom van, ebből 2 kutya, s számomra a kutyáim abszolút baráti státuszban vannak.

A felnőtt emberek közti kapcsolatoknak sok szintje van.

Az alapszint az idegenség. Úgy teszünk, mintha ott se lenne a másik, nem köszönünk neki, nem reagálunk rá, s ha kényszerű helyzetben közel kell lenni hozzá huzamosabb ideig - pl. liftben vagy tömegközlekedésben -, akkor igyekszünk átnézni rajta.

Aztán jön sok szint, mely mind egyre magasabb kapcsolatot jelent: szomszéd, kolléga, távoli rokon, haver, közeli rokon.

A testvéri kapcsolat a legmagasabb fok a rokonságban, sajnos nem tudok róla semmi közvetlent, mert nincs testvérem.

Aztán jön a közeli baráti viszony és az azzal szinte egyenértékű szerelmi kapcsolat.

Azt hihetnénk, a kiteljesedett szerelem a legmagasabb fok, hiszen ott a felek egymást meztelenül tapasztalják, ráadásul a nemi kapcsolat révén a testek egymásba hatolnak.

Valójában nem. A legmagasabb fok az a kapcsolat, melyben a felek nem szégyellik egymás előtt biológiai jellegű szerves tevékenységüket, lásd szabadon vécéznek egymás előtt, ezt természetesnek véve.

A felső szint tehát az, amikor a másik előtt nem szégyelljük azt, amit minden más helyzetben szégyellnénk, rejtve tennénk.

Egy dolog ugyanis a szex valakivel, de ennél sokkal intímebb más előtt vécére menni nagydologra. Hiszen már gyerekkorban megtanuljuk, a felnövés fontos állomása, hogy már saját anyánk elől is bezárkózunk a vécébe kakiláskor, pedig hát ő aztán mindent látott rólunk ami csak elképzelhető, születésünk után hónapokon keresztül törölte a seggünket, a lehető leggusztustalanabb dolgokat megtapasztalva. Mégis eljön a pillanat, amikor saját anyánkat se engedjük immár, hogy lássa hogyan vécézünk.

Én későn szakadtam le anyámról, nagyjából 5 és fél éves korban jött el csak az a pillanat, hogy elbújok előle vécézéskor. De pl. a kisebbik fiam már 2 éves korában kizárt engem és anyját ilyen alkalmakkor.

Én azt hiszem a legfelső fok a fingás. Néha van ilyen inger. Amikor az utcán éri az embert, mindig körülnéz nincs-e más a közelben, s csak ha nincs, lépi meg akaratát.

Az intimítás végső foka az, amikor a másik ember előtt szabadon fingunk. Ez a legszorosabb barátság, lelki közelség fizikai jele.

Ahogy Isten mindent lát, s semmi bajt nem látunk abban, hogy érzékeli fingásunkat, hiszen ez egy természetes biológiai igény, nem bűn.

Ha nincs ember, aki előtt szabadon finghatunk, akkor valójában nincs igazán közeli embertársunk se.

A kommunizmusból a kapitalizmusba való átmenet Kelet-Európában mindenhol káoszt eredményezett. Egy időre az államhatalom megszűnt, de legalábbis erősen lecsökkent.

Persze voltak fokozatok. Talán Szlovénia és Csehország voltak a legrendezettebbek, ott alig érződött a folyamat. S az ellenkező véglet meg a volt Szovjetunió és Albánia volt. A szovjet poszkommunizmusban simán megesett, hogy pl. a rendőrök, katonák nem kaptak fizetést, mert még erről se volt képes gondoskodni az állam. Albániából meg legendás történetek jöttek, hogy pl. az állami gyár vezetősége leszereli a gyárban mindazt ami mozdítható, majd csónakokkal elszállítja Olaszországba, ahol a bolhapiacon mindent elad - a spontán privatizáció legdrasztikusabb példája.

Magyarország persze a cseh-szlovén modellhez volt közelebb, míg Bulgária a szovjet-albánhoz, de csak közelebb, mindenképpen mérsékeltebben. Szóval a magyar modell a rend volt, kisebb káosszal, a bolgár meg a káosz, valamiféle renddel.

A magyar hirdetésekben ennek jele mondjuk a "számlát adunk!" szöveg akkoriban, miközben mindig kellene számlát adni, de mivel senki se adott, így a számlaadás afféle speciális dologgá vált.

A bolgár káosz legviccesebb példája a Törvényességi Szerződés volt. Az ország posztkommunista vezetése 1990-ben "fantasztikus" ötlettel állt elő: a lengyel kerekasztal-tárgyalások mintájára Bulgáriában ne kerekasztal legyen, hanem megállapodás a társadalmi békéről!

Petar Mladenov bolgár államfő - a Todor Zsivkovot 1989 novemberében megbuktató 4- vagy 5-tagú kommunista összeesküvés egyik tagja - ezzel a sajátos lépéssel akarta szerepét bebiztosítani. Kiállt a nyilvánosság elé, felszólítva minden politikai tényezőt, dolgozzanak ki egy okmányt a békés átmenetről és a törvényesség betartásáról, majd аzt ünnepélyesen írják alá.

Sokan már akkor mondogatták, ez enyhén szólva kb. paródia szint, hiszen ha egy országban külön szerződést kell kötni a törvényesség betartásáról, az egyetlen dolgot jelent: ott nincs törvényesség. Meg hát a törvényességet nem szerződéssel hozzák létre, hanem azt kikényszeríti a hivatalos állami erőszakmonopólium, s ez nem marxista tézis, mert lásd mondjuk Thomas Hobbes, a liberalizmus egyik nagy elődjének munkásságát.

De Mladenov elnök vakon ment előre tervével. Közben a fő ellenzék is meglátta az egészben a saját hasznát: nem mondtak semmit, sőt részt vettek az okmány kidolgozásában, majd az aláírási ünnepségen nem írták alá! Végül a szerződést csak a volt kommunista párt és pár fantompárt írta alá, azaz az egész nevetségességbe fulladt. Plusz Mladenov elkövette azt a hibát, hogy - élő adásban - nyíltan kimutatta dühét, még oda is szólt az akkori fő ellenzéki szervezet elnökének "írd alá! írd alá!".

Végül Mladenov meg is bukott, 1990 júliusában le kellett mondania. Ebben ez az eset is közrejétszott, bár a fő ok egy nagyobb botrány volt, kikerült róla ugyanis egy hangfelvétel, melyet úgy értelmeztek, hogy a hadsereget szeretné bevetni az ellenzék ellen. Máig nem tudni, igaz-e ez a vád, a felvétel nagyon rossz minőségű, s kétféleképpen is érthető: "inkább jöjjenek a tankokkal" vagy "inkább jöjjön Sztanko" (magyarul is hasonlóan hangzik, de bolgárul végképp), Sztanko a parlament elnökének a keresztneve volt, Mladenov közeli barátjáé.

А Törvényességi Szerződést persze elfelejtették gyorsan. Az immár magát megreformálni akaró ex-kommunisták is megszabadultak tőle, csak a legelején volt az az ex-komcsi narratíva, hogy "lám, az ellenzék polgárháborút akar", ez azonban Mladenov bukásával gyorsan feledésbe merült. Pedig annak idején Mladenov még New Yorkba, az ENSZ-be is el akart küldeni belőle egy példányt!

Én személyesen utálom a fentezi műfajt, de a múzsám szereti nagyon. Így hát letöltöttem neki az új Gyűrűk Ura világegyetem részt, az idén kiadott sorozatot.

Azt előre tudtam, hogy én elalszom rajta, s már éppen aludni készültem, amikor felriasztott múzsám megjegyzése "hát, ez nagyon szar".

Szóval ő se akarja nézni.

Én egyébként nem tapasztaltam a látott kb. 25 percben semmi újat, ugyanaz a Gyűrűk Ura stílus. Amatőr színészek iszonyú rossz játéka, mindenki vagy gonosz vagy jó.

A gonoszok életcélja gonosznak lenni. De erről született jó paródia a Monthy Python jóvoltából.

A jók meg még nevetségesebbek. Átszellemült arccal néznek előre, s marhaságokat mondanak. Ilyen "alattam a pince, felettem a padlás, de ha fejre állok, akkor felettem lesz a pince, s alattam a padlás, ez a létezés nagy rejtélye" típusú álbölcsességeket, melyek elmondásakor láthatóan a színészek nehezen tartják vissza röhögőgörcsüket.

Egyik kedvenc filmem, Peter Sellers főszerepléséval a Being There - ott külön kiadták az elrontott felvételeket. Nagyon jó az a rész, ahol a szerepe szerint csendes elmebeteg és 0 körüli intelligenciával rendelkező Sellers egy hosszú, teljesen abszurd monológot ad elő - nos, ezt 15-ször kellett felvenni, mert a színész folyton elröhögi a szöveget.

De az a film jó, az új Gyűrűk Ura meg szar. Még a fentezikedvelők szerint is.

Amikor a Nokiának dolgoztam, s jöttek a panaszok, hogy "tegnap járt le a garancia, ma elromlott a készülék, micsoda szemét cég a maguké", megkérdeztem az illetékes vezetőmet, mi is a helyes válasz ilyen esetekben.

Ő elmondta: "a garancia lejárta után történt a meghibásodás? ez csak azt jelenti, cégünk tökéletesen működik, hisz sikeresen betartotta ígéretét a vásárló felé".

Azóta ehhez tartom magamat.

Már mondtam, a fényképezés mellett a másik műszaki mániám a fejhallgató. De míg a fényképezésben nem kell feltétlenül a legdrágább, csak a legolcsóbb kerülendő (egy hozzáértő ember jobb képet csinál olcsóbb géppel, mint egy dilettáns a drágával), addig a fejhallgatóban nincs menekvés: az ár kiválóan jelzi a minőséget.

Az amatőr kategóriában nagyjából 150 euró a határ. Ami az alatt van, azt felesleges megvenni, mert használhatatlan minden igényesebb alkalmazásra. Mondjuk ha venni akarunk egy 140 eurós fejhallgatót, akkor vegyünk inkább egy 10 eurósat: pont ugyanolyan szar lesz, de legalább sokkal olcsóbb.

Vannak persze csúcsmárkák, ilyenek ebben a műfajban a Sennheiser és a Bang & Olufsen - itt az az érzésem, hogy csak a márkanév miatt drágábbak a hasonló képességűeknél. Olyan átlag + 30-60 % itt a túlárazás.

A kiember viszont nem villogtatni akarja a márkanevet, hanem a legjobb minőséget keresi túlár nélkül.

2019-ben vettem meg az akkor legjobb 3 készülék egyikét, még a HVG is írt róla cikket, a HVG kevés igaz cikkeinek egyike volt, ez a Sony WH-1000XM3 volt, akkor újonnan az átlagára 300 euró volt.

3 év kiterjesztett garancia. 3 év és 2 hónap után elrepedt a jobboldali fejpánt alja. Sajnos ez elkerülhetetlen, ha az ember sokat használja. A kellemetlem az, hogy így is tökéletesen működik, csak éppen baromira csúnya. Megragasztottam persze, de ez így nem az igazi már.

Most szépen eladtam, itt az a jó, hogy van kereslet hibás, használt termékekre. Sok az ezermester, aki aztán megjavítja, majd használja vagy újra eladja.

Megvettem a kettővel újabb verziót. S pont ki lett javítva a fejpánt hibája: másképp csatlakozik a fejpánt, a repedés esélye jelentősen kisebb lett.

Persze műszakilag is javult: még jobb az aktív zajkizárás. Most pl. rajtam van, s a külső zaj 95 %-át nem hallom.

Olyan funkciója is van, hogy ha megszólalok, leáll automatikusan a visszajátszás. Ez persze marhaság, így ki is kapcsoltam, de esetleg lehet olyan, akinek pont ez kell.

A szerkezet "titkos" funkciója: aki pihenni akar, nem hallgat rajta semmit, csak felveszi és bekapcsolja, így egyfajta csendkamrába kerül.

Sose értettem azokat, aki vesznek valami drága lejátszót, hozzá meg egy szar fülhallgatót. Nem tartom ezt értelmes viselkedésnek.

Persze tudatában vagyok: egy kisebb család egy hónapig tudna étkezni egy ilyen eszköz árából, szóval a legtöbb ember nem azért nem vesz ilyet, mert hülye, hanem mert nincs rá pénze.

Számomra ez fontos, most meg is tudom ezt engedni magamnak (legalábbis ezt hiszem). Nagyon sokat segít a liberális mocsok elviselésében. Mondjuk az ember gyorsétterenben ül és közben valami egész mást hallgat, így kizárja a gyorsétterem ideológiai hatását. Vagy éppen szenved multi munkahelyen, de ezzel kizárja az egész nyomasztó környezetet, Hirtelen az idegesítő polgári-liberákis mocsok csak díszlet lesz egy abszurd színházban. S már nem idegesítő a környezet, hanem csak amolyan paródiává válik.

Egyik nap este az irodában jártam körbe, Beethoven szimfóniáit hallgatva (egyébként a barokk zene a kedvcem, de Beethoven az még jó). A végén már majdnem tetszeni kezdett az iroda!

Ja, s Beethoven. Természetesen a 9. szimfónia 4. tétele nálam tiltólistán van, azt nem hallgatom. Úgy vagyok vele, mint a karlendítéssel és a vöröscsillaggal, önmagában pl. a karlendítés nemes gesztus, én is szívem szerint gyakran szeretnék élni vele, de mivel ki lett sajátítva kellemetlen alakok által, sose alkalmazom.

Pont ilyen a 9. szimfónia 4. tétele is: amióta a libbantak himnusszá alacsonyították, hányingerem van tőle. Majd akkor fogom meghallgatni, amikor azt éppen sortűz megkapására váró libbant főemberek éneklik. Addig felesleges.

A hülyegyerek az osztályban terrorizálja az osztálytársait, különösen egy Zöldi Lacika nevű, aki az utóbbi időben Zeldiv Laszolov néven szólíttatja magát. Kapott pár pofont, de nem értett belőlük. Sőt még áthívott magához pár hulligánt az többi osztályból is.

Az igazgató végül kénytelen lépni komolyabb eszközzel.

Tulajdonképpen ez zajlott a kijevi NATO-kirendeltséget vezető hunta kapcsán is. Nagyobb erő kell a helyre tevéséhez, s ez most megvalósul: Oroszország nyílt csatába kezd, immár nem kímélve az ellenséget.

Nagy a pánik liberális körökben. Ezt jól jelzik az álhírek.

Kedvencem a BBC moszkvai riportja, melyben bemutatnak az egyik moszkvai repülőtéren egy 40-méteres sort "menekülnek az orosz hadkötelesek" szöveggel.

Na most, én amikor augusztusban Törökországba mentem nyaralni 60-, sőt 80-méteres sort is láttam, ezek szerint az EU-állampolgárok pánikszerűen menekültek az idei nyáron Törökországba?

Egyébként Oroszország minden háborút így nyert meg, évszázadok óta. Hatalmas emberáldozattal, s az ebből adódó erőfölénnyel.

Persze a fronton meghalás, megsebesülés olyan, mint a vécépucolás: mindenki tudja, hogy valakinek meg kell tennie, mert ellenkező esetben nagy baj lesz, de mindenki abban reménykedik, nem ő lesz a tényleges cselekvő.

A kérdés már csak az, hogy az agresszív NATO-tömb bevet-e végső kétségbeesésében atomfegyvert.

A ballib tábor szélén gravitáló minicsoportok időről időre felvetik: a magyar ellenzék sikertelenségének fő oka, hogy nem baloldali. Persze itt "baloldal" alatt azt értve, amit klasszikusan értenek alatta, azaz a kapitalizmushoz való kritikus viszonyt.

Csakhát ez képtelen terv. A magyar "baloldal" sose volt baloldali, semmilyen szemszögből. Magyarországon a "baloldal" szó jelentése: a magyar érdekek maximális feladása, a nyugat iránti kritikátlan rajongás, s a klasszikus liberális elvek lelkes tapsolása.

Az ok egyrészt maga a baloldal. A magyar baloldal - még az igazi - azzal kezdte annak idején, hogy kikáltotta a Tanácsköztársaságot, ami aztán minden épeszű embert gyorsan el is riasztott a baloldaltól.

Aztán - 70 évvel később - a rendszerváltó értelmiség sikeresen befejezte a "baloldal" szó hitelrontását: kiderült a baloldal lényege, hogy egyrészt tiszteleg a nyugati uraknak, másrészt mélyen lenézi a magyar kisembert.

Orbán sikerének fő titka, hogy mindezt felismerte, s pont az ellenkezőjét teszi mindennek:
- a "független" szakemberekre sose hallgat,

- ellentmond a nyugatnak,

- bár maga is az elit része, ezt leplezni igyekszik.

Ez utóbbi a legviccesebb, de leghatásosabb is. Ráadásul a ballibek mindig besegítenek.

Szerintem Orbán direkt ki is provokálja ezt. Lásd amikor rosszul öltözik, miközben milliárdos és lenne pénze a legszigorúbb divatkövetelményeknek is megfelelni. De direkt nem teszi. S a ballib megmondóemberek mindig besétálnak a csapdába, elkezdik ócsárolni Orbánt mekkora bunkó. Az emberek zöme viszont - még a ballib szavazók tübbsége is - megsértődik, hogy ezek a belpesti, valóságtól elszakadt, dúsgazdag sztárértelmiségiek miért szidják az átlagember öltözködését.

Amikor az első ballib személyiség 25 éve elkezdett rendszerkritikus lenni, ez TGM volt, a ballib közvélemény felzúgott "ez megbolondult, olyan lett, mint a Csurka".

Azóta ez a szabvány szöveg. Aki ma bármennyire is kritizálja az EU-t, az hiába orbánoz közben ezerrel, azonnal megkapja az "orbánista" jelzőt a ballib keménymagtól.

S persze mindez teljesen logikus. A magyar társadalom nemzeti vagy liberális, a kettő együtt nem megy, s semmilyen más irányzat se megy. Magyarországon nem lehetséges se zöld, se baloldali. de még radikális jobb irányzat se. Ha mondjuk valaki zöld, akkor felmerül: de milyen zöld, ballib zöld vagy nemzeti zöld?

Mint az ír viccben? Maga milyen vallású? Ateista. Oké, de katolikus ateista vagy protestáns ateista?

A saját példámon. Pont 30 éve van saját számítógépem, mármint ha csak a pc-t tekintjük annak, mert nem-pc gépem korábban is volt. A pc előtti korban több tábor volt: Commodore, Amiga, Atari, Spectrum, Apple II.

Magyarországon a Commodore és a Spectrum volt a legelterjedtebb, míg érdekes módon Bulgáriában az Apple II. Annyira, hogy Bulgáriában még gyártották is az Apple II klónját, a Pravec nevű gépet - Todor Zsivkov Pravecben - ez egy Szófia környéki volt falu, ma már város - született, innen a gép neve. A kései bolgár kommunizmusban Zsivkov mániája a számítástechnika volt, így hatalmas számokban ment az informatikai képzés is.

Én a Spectrum tábor tagja voltam egyébként.

De a pc az egy más világ.

A 90-es években még a macintoshok sokkal fejlettebb voltak a pc-knél, voltak is jócskán viccek, ezeket elsősorban mac-felhasználók találták ki a pc-seken röhögve. Pl.:

• Mi az, felszállásra készülő repülőgép hangja a szobában?
• Semmi különös, bekapcsoltak egy pc-t.

Meg a Windows/Linux előtti korról is voltak viccek, mondjuk:

• A macen egy ikont behúzok egy másik ikonhoz, hogyan kell ugyanazt megcsinálni egy pc-n?
• Egyszerű. Csak a villodzó sötét képernyőn beírok egy 8 szóból álló parancsot, s már kész is.

Persze fordítva is voltak viccek, pl.:

• Hogyan kell kicserélni egy kiégett Macintosh-villanykörtét?
• Sajnos ez nem lehetséges, új csillárt kell venned.

Szóval úgy kezdődött, hogy minden baromi drága volt, de a memória végképp, mind a tárhely, mind az operatív memória. Az első pc-ket eleve merevlemez nélkül árulták.

Az enyémen 120 MB merevlemez volt, s mindenki hüledezett 1992-ben "Atya Isten, mekkora!", s volt 4 MB RAM-om, ami szintén hatalmasnak számított, az átlag 2 MB volt, de sokan csak 640 KB-os géppel voltak.

Lassan mentem felfelé, az első pentiumos gépem 1996-ban lett. S az első Intel Core gépem meg 2010-ben lett.

Alapvetően mindig igyekeztem kb. a mésodik-harmadik szinten lenne a csúcshoz képest.

Ebben a hónapban csináltam a legutóbbi fejlesztést. Átálltam a 7. generációs Intel Core-ra. S - alig merem leírni - 64 GB RAM-ot telepítettem, ez kb. 16 ezerszer több RAM, mint az első gépemen 30 éve. Nagyon viccesen hangzik.

S megléptem a nagy lépést, vettem egy 1 TB-s ssd-t. Azt mondták, ez hatalmas gyorsulást eredményez.

Miért is? Kezdett idegesíteni, hogy a PhotoShop indulása 2 perc, aztán meg minden kattintás 10 másodperc. Még a LightRoom is erősen akadozott.

Alapvetően a gépemet íráson kívül kép-és videószerkesztésre használom.

Most árulom a régi alkatrészeimet, teljesen jó minden. Ha az ember csak netezni és írni akarna, minden szuper lenne.

Ami a legfurcsább számomra: a mostani alapkonfigurációkban nincs cd/dvd. Annyira elterjedtek az usb-memóriaegységek, hogy opcionális lett a dvd. Engem persze személyesen nem zavar, van külső dvd-íróm/olvasóm. De mégis valahogy sajátos hír ez.

Kiderült mindeközben: ma nem is olyan egyszerű egy gépet szűz állapotból működésbe hozni.

20-30 éve ez még baromi egyszerű volt. Kicsik voltak a különbségek. Nem volt hol tévedni.

Most órákat szenvedtem. Mind hardver, mint szoftver szinten. Ugyanis nagy upgrade esetében szeretek mindent nulláról kezdeni. Összesen nettó 10 órába telt az egész. S ha nem lenne valamilyen ismeretem a témában, nem tudtam volna megoldani.

Szoftver szinten a tudásom a 10-szerese a hardveres tudásomnak. Én vagyok az amerikai vonatkozó vicc élő példája, hogy:

• Hány programozó kell egy kiégett villanykörte kicseréléséhez?
• Egy se. Ez hardver probléma.

Szóval azon például harsányan röhögött volna egy hardveres szakember, hogy bedugom a hdmi-kábelt az alaplapra, majd hosszasan gondolkodom miért nem ad jelet. (Megoldás: a videókártya hdmi-kimenetébe kell dugni, nem az alaplap hdmi-kimenetébe.)

De most örülök, mint majom a farkának: a Windows most kb. 1 perc alatt teljesen feláll kikapcsolt állapotból, korábban 7-8 perc volt.

A legkomikusabb az volt, hogy olyan biztonsági intézkedéseket csináltam tavaly több támadási próbálkozás után a bérelt szerveremen - bircahang.org -, hogy sikerült most kizárnom saját magamat is: nem engedett ugyanis a szerver belépni, mert idegen támadásként értékelte a rendszer az ismeretlen új gépről való belépési kísérletet.

Még jó, hogy csináltam egy kiskaput. A telefonszámomra küldött kóddal ki lehet kapcsolni a védelmet. Kikapcsoltam ideiglenesen, megcsináltam a módosításokat, majd visszakapcsoltam.

Szóval aki meg akar hekkelni, annak először el kell lopnia a telefonomat vagy valahogy hozzá kell férnie a telefonszámomra küldött üzenetekhez.

Mi lett volna, ha a nyugat úgy viszonyult volna a kommunizmus bukása után Kelet-Európához a 90-es évek elején, ahogy a nácizmus bukása utáni Nyugat-Európához 1945 után?

Mi is történt 1945 után? A kollektív nyugat eldöntötte, a szovjet befolyási övezeten kívüli Európa fel lesz emelve drasztikusan. Hatalmas pénzek dőltek a régióba. Teljesen politikai okokból, sokszor minden gazdasági ésszerűség nélkül.

A leglátványosabb ebben Berlin volt a Fal fennállása alatt. Nyugat-Berlin életszínvonala még az átlag nyugatnémet szinthez képest is kiemelkedő volt, ez mindenáron fenn volt tartva minden gazdasági racionalitás ellenére, mert a városrész szerepe a kirakat volt az azt körbevevő szürke és komor NDK-hoz képest.

Még azok közé tartozom, akik felnőttként jártak a Berlini Fal mindkét oldalán. Valóban drasztikus volt az eltérés, pedig a keletnémet életszínvonal nem volt alacsony. De aki átment az egyik szektorból a másikba Berlinben, lehetett akár a kommunizmus legfanatikusabb híve is, nem tudta nem elismerni, hogy a kapitalizmus színes és érdekes, míg a kommunizmus meg szürke és unalmas.

Szóval az utolsó megsegített nyugati országok Portugália és Spanyolország voltak, mikor a 70-es évek végén csatlakoztak a fősodrú nyugati modellhez. De már korábban is védelmet élveztek ezek az országok, különutasságuk ellenére is, mert a szovjet rend kategórikus ellenzői voltak, azaz közvetve segítették a nyugati centrumot.

A legjobban persze Spanyolországot ismerem. A spanyol vezetés beszélhetett és cselekedhetett szabadon a nyugati liberális értékrend ellen, de mindez meg volt bocsátva neki amiatt, hogy ezzel együtt a szovjet rend ellensége is volt.

Miért nem tette ugyanezt a nyugat Kelet-Európával is, miért nem emelte magához? A fő ok: mert szükségtelen volt, nem volt immár szovjet modell, emiatt szovjet fenyegetés se, egyszerűen pénzkidobás lett volna arra költeni, ami megvolt ingyenesen is. Gorbacsov átadta ingyen, a népek meg még tapsoltak is közben, szóval minek költeni?

Maradt tehát Kelet-Európa elnyomott, szegény rokon, félperifériás, kizsákmányolt státusza. Azaz a mai ismert helyzet.

Mi lett volna, ha másképp történt volna? Most Magyarország kb. a spanyol életszínvonalon lenne, ez a mostani szint nagyjából 130-140 %-a, ami jelentős különbség.

Lenne két darab polgári ikerpárt, egy nevében baloldali és egy nevében jobboldali, melyek ugyanazt akarnák. S képtelenség lenne ellenvéleményt megfogalmazni velük szemben. Egyszerűen túl jó lenne az emberek életszínvonala ahhoz, hogy elfogadjanak bármilyen rendszerkritikus narratívát.

S mindenki meg lenne győződve, hogy alapvetően minden rendben van, csak kis korrekciók szükségesek.

Magyarul: megvették volna az embereket.

Én alapvetően örülök, hogy nem így lett. Most minden kelet-európai országban kritikus többséget, de legalábbis erős kisebbséget képes szerezni a rendszerkritikusság.

S mindezt a nyugat 30 évvel ezelőtti mohóságának köszönhetjük.

Bolgár Gyuri bácsi akkora nagy celeb, hogy megengedheti magának még az igazság kimondását is büntetlenül.

Ha nála kisebb ballib megmondóember beszélne így, már rég megkapta volna a "Zorbán ügynöke" minősítést.

Ez jutott eszembe az egyébként is épületes Partizán-interjú kapcsán.

Szóval a bácsi elmondja: nem léteznek független, objektív médiák és újságírók, legfeljebb abban van eltérés, hogy kézivezérlés van-e vagy a saját meggyőződése szerint nem függetlenek és nem objektívek az újságírók. De olyan nincs és nem is lehet, hogy valaki független és objektív.

Na most, ez fideszes körökben triviális igazság - amit egyébként nyugaton se cáfolnak -, de a magyar ballib körökben ez ellen sokéves harc folyik.

Most mi lesz, harcba kezdenek Bolgár bácsival?

Egyébként tetszett Bolgár egyenessége. Rendesen elmondta, bizony elfogadta a kádárista kereteket, ezek ellen sose lázadott fel, tudomásul vette, hogy ezek a játékszabályok, ő csak óvatosan próbálta feszegetni, tesztelni meddig lehet éppen elmenni, de sose akart hős lenni. Mármint itt a 70-es és 80-as évekbeli karrierjéről beszélve.

Abból még esetleg baja lehet a Hofi-rajongótáborban, hogy róla is elmondta, ő se volt se hős, se lázadó. Ez ugyanis szembemegy a hivatalos ballib kánonnal.

Szeretem az ilyen szöveget. Nyilván szinte semmiben se értek egyet vele, de értékelem, hogy nyíltan beszél, nem kamuzik.

A modern reformkatolikusok már odáig reformálódtak, hogy immár a katolicizmus teljesen vitán felül álló részeit is tagadják.

Mert a homokosság kérdésében még tudnak valahogy érvelni, ha erősen hamiskás is ez az érvelés.

Az egyházi hagyományra ugyanis azt mondják, az elavult és eleve nem biblikus (bár ez baromi furcsa érv egy katolikus szájából, hiszen az egész katolicizmus nem "biblikus"). Perintáék kedvenc magyarázata: a dolgokat társadalmi kontextusukban kell nézni. Nos, önmagában ez jó érv, csak éppen a "nem" szót akárhogy is nézem kontextusában, akkor se lesz "igen".

Aki esetleg nem elég járatos a keresztény dogmatikában, s ezt félreértené, annak elmagyarázom. A "biblikusság" követelménye egy tipikus protestáns érv, azaz protestáns szájából rendben van, de katolikus vagy ortodox szájból abszurdum. Amerikai ortodox vicc is van erről: amikor a protestáns azt mondja az ortodoxnak "a te felekezeted a Biblia alapkán áll?", a viszontválasz "a te Bibliád az Egyház alapján áll?". S ugyanez menne protestáns-katolikus verzióban is: a katolicizmus éppenhogy büszke arra, hogy nem "biblikus", hiszen tagadja a Biblia elsőbbségét az Egyház előtt. Persze ez a tagadás teljesen logikus: egyrészt az Egyház régibb, mint a Biblia, másrészt a Bibliát az Egyház írta és szerkesztette. Szóval katolikus és ortodox szemszögből a biblikusság érve kb. mint az az állítás, hogy a tojásnak a rántotta alapján kell állnia.

Az ószövetségi homofób részekre legyintenek, hogy azok elavult, zsidó szabályok, mint a sértéshús evésének tilalma.

Az újszövetségi homofób részeket meg kimagyarázzák. a kedvencem amikor a Római levél első fejezetét a homokosság dicséreteként értelmezik. Egyszer egy homokos álkeresztény honlapon végig is olvastam az érvelést. Nagyon humoros. Kb. az a lényege, hogy Isten csak a hitetlenek szeretetmentes szexét ítéli el, viszont az egymás szerető egyneműek szexuális életét nem. Nagyjából 3 perc kell ennek megcáfolására, de tényleg ezt állítják.

Viszont az abortusz tilalma már teljesen tiszta, itt egyszerűen nincs mit átértelmezni meg kitalálni. Teljesen egybehangzó minden, egyszerűen nem lehet még csak humoros ellenérveket is kiötleni.

Mégis állítólagos katolikusok nem csak az abortusz tilalma ellen szólalnak fel. hanem már az abortálandó gyerekek védelmének minimális fokozása ellen is. Mert ismerjük el: a szívzörej meghallgatásának kötelezettsége egy teljesen jelképes lépés. Mégis, küzdenek ellene az igazkeresztények.

Szerintem Perintáék és hozzá hasonlatosak következő akciója a feltámadás ellen lesz. A progresszív skandináv protestánsok már évek óta a kereszt ellen harcolnak, szóval ott a követendő példa.

Legutóbbi adásukban Puzsérék visszatértek szellemi témájukhoz. Ami jó, mert ebben tényleg képesek értelmeset mondani.

a műsor nagyjából első fele marhaság, azt nem ajánlom, tele van tévedésekkel és hülyeségekkel

Tulajdonképpen mindig a legnagyobb rejtély számomra Puzsérben az volt, hogy lehet valakinek a kedvence egyszerre Hamvas Béla és a liberalizmus. Lehet, hogy bennem a hiba, de az én Hamvas-olvasatom egyértelműen antiliberális, sőt Hamvas egyértelműen egy antimodernista szellemi irány legnagyobb magyar képviselője. De ezek összeegyeztetése legyen az ő baja.

A kérdés, amire kitértek: a 3 létsík egymáshoz való viszonya. A megnevezés nehéz magyarul, mert a "szellem" és "lélek" szavak simán felcserélhetők, sokan így, mások úgy értik.

Talán jobb ezért itt az eredeti görög szavak alkalmazása, ezeket ugyanis nem lehet keverni: szóma - pszükhé (középkori és újörög ejtéssel: pszihé) - pneuma. Itt a magyar "pszichológus" szó miatt nincs keveredés, hiszen nyilvánvaló, hogy a pszichológus nem vallási szertartásokat csinál. Míg a magyar "lelkész" szó meg mindent összezavar, hiszen a lelkész valójában "szellemész" kellene, hogy legyen, viszont ilyen szó magyarul nem létezik.

(A szláv nyelvekben pl. nincs ilyen probléma. ahogy az újlatin nyelvekben se: nem keverhető össze a "felső" és a "középső" szint.)

Első látásra úgy tűnne, a 3 szint összefügg. Ennek a legkövetkezetesebb képviselője az amerikai újprotestáns "jólét doktrína" (tegyük hozzá a tisztesség kedvéért: csak az újrotestánsok kisebb része hisz ebben), mely szerint az igaz hívő lelkileg (pszihé) és testileg is tökéletes, sőt a lelki egészség és a testi jólét éppenhogy a jhlyes szellemi (pneuma) élet jele.

S fordítva is. Magyarul: aki vak, süket, béna, impotens, stb. az meg is érdemli. S aki nyomorog, nélkülözve él, az is okkal él így, mindez az ő önhibája. A nyomorgás megoldása az igaz hit, mert aki nyomorog, az hitetlensége miatt van nyomorban, míg ha hinni kezd igaz szívvel, akkor Isten milliomost csinál belőle.

Tulajdonképpen, mint a liberalizmus: aki lusta, az szegény, míg aki szorgalmas, az elnyeri jutalmát, csak itt nem szorgalmasnak kell lenni, hanem igaz szívvel Istenben hinni. Hiszen Isten nyilván nem hagyja szegénységben, betegségben igaz híveit.

Persze mindennek semmilyen bibliai vagy szenthagyománybeli alapja nincs. Mindenki ismer egyértelműen gonosz, mégis luxusban élő makkegészséges embert. Ahogy Isten leghűebb emberei, az apostolok se lettek megajándékozva se gazdagsággal, se egészséggel, sőt az eredeti 12 apostol közül összesen 1 halt meg idősen, békésen, természetes halállal, mindenki mást megöltek.

A kereszténység eszméjs sokkal inkább azt mondja: pozitív testi és lelki (pszihé) állapot simán lehet negatív szellemi (pneuma) állappot mellett, s a pozitív pneuma meg nem ad pozitív testi és pszihés állapotot.

Sokkal inkább arról van szó, hogy a pozitív pneumatikus állapot erőt ad a negatív pszichés és testi állapot elviselésére. Nem megváltoztatására, hanem elviselésére.

Ha pedig valakinek pozitív mind a 3 állapota? Nos, az szimpla véletlen, egyszerűen szerencsés helyzet.

Ami szintén biztos: szinte képtelenség arra törekedni hogy mind a 3 legyen pozitív. Ugyanis választani kell, melyikre összpontosítsunk. S bármit is választunk, a többire nem marad erőnk és időnk.

Mondjuk a sztárfocistából ritkán lesz bölcselkedő, mert neki egész nap edzenie kell, s amikor nem edz, akkor meg aludnia kell, s nem mondjuk könyvolvasásra pazarolni az időt. Nem vagyok nagy focirajongó, de annyit még én is hallottam, hogy kiskamasz korában Cristiano Ronaldo a normál edzés után is edzett még pár órát, önszorgalomból. Tulajdonképpen sose csinált semmit, ami ne kapcsolódna a focihoz. Persze lehet, hogy amikor a közeljövőben abbahagyja a pályát, majd hirtelen művelődni kezd, de mégis valószínűbb, hogy fociedző lesz vagy valami ilyesmi.

A hívő számára a kérdés nem kérdés: a pneumát választja, hiszen ezt tekinti a "felső" szintnek, ezáltal a legfontosabbnak. Nyilván örül, ha mázlista, s a másik kettő is jól alakul, de tudja, nem ez a lényeg.

Lásd "teve" és "tű foka", ami egy közismert leiterjakab, félrefordítás, a valóságban nem "teve", hanem "kötél". A görög Biblia-szerző görög szóként értelmezett egy arámi szót. Görögül "teve" = kamélosz (ragozva: kamélon), arámiuk meg "kötél" = kamilon. Réadésul az Újszövetség korában már megkeződött a görög "éta" betű ejtésének változása, a korábbi "é" helyett a nép ejtésben már "i" lett, azaz "kamilosz" és "kamilon" volt az urcai ejtés, csak a a művelt emberek mondták még "é" alakban. (Valójában nem "é", hanem hosszan ejtett "e", de most a magyar hagyományos átírást alkalmaztam az egyszerűség kedvéért.)

Miért fontos ez? Mert míg a teve sehogy mehet át a tű fokán, ez fizikai képtelenség, addig a kötél nagy nehézséggel ugyan, de átmehet.

A mai görög helyesírás pont ezért pokoliam nehéz, mindenhol tartják a 2500 évvel ezelőtti írásalakot, miközben azóta az ejtés egész más lett, így ugyanaz a hang jellemzően 4-5 féle alakban is leírható, de mindig csak az egyik a helyes, s a helyes alak csakis gyakorlással tanulható meg. Kb. mint a magyar j/ly, de a görögben tíz darab ilyen j/ly van, s alig van szó, mely ne lenne "problémás".

Még jó, hogy pér évtizede a görögök megszüntették legalább a csendes hehezet és a 3-féle hanglejtés jelölését, ezek ugyanis megszűntek az ejtésben 1500-1800 éve, de a helyesírásban kötelező maradt az írásuk valamikor az 1970-es évekig.

Puzsérék persze elsősorban buddhista szemszögből adták elő mindezt, hisz a haverja buddhista hitoktató, de az ilyen dolgokban jól látható az ősvallás hatása, más hangsúllyal ugyan, de a buddhizmus ugyanezt mondja.

Azért hozzáteszem, vannak emberek, akik nem fogadják el, hogy a "teve" félrefordítás lenne. Ők a "teve" szót szimpla irodalmi túlzásnak tekintik.