A múltkor felmerült ez a kérdés Macedónia/Makedónia kapcsán.

Az ógörög írás -mely a főníciai íráson alapszik - még szinte teljesen fonetikus volt, "k" típusú hangból 3 volt, mindegyiknek külön betűje volt:

• Κ - a magyar "k"-val azonos, veláris zárhang,
• Γ - a magyar "g"-vel azonos, ez az előbbi zöngés változata,
• Χ - a magyarban ilyen nincs, ez a Κ hehezetes verziója.

(A mai görögben ezek közül csak a Κ ejtése maradt meg az eredeti, de erre most nem térek ki.)

A latin írás a görögből jön, de etruszk közvetítéssel, innen pár sajátossága. Egyes etruszk betűket a latinok átvettek, bár a latinban nem volt rájuk szükség, másokra meg nem volt saját betűjük. A legkorábbi latin szövegekben még látható ennek a nyoma.

A klasszikus latin ábécé az i. e. I. századra alakult ki. Pl. ekkorra jelent meg a latin G betű, mely az etruszkban nem létezett, ez önálló latin találmány. De hagyományból ekkor is megmaradtak egyes "felesleges" etruszk eredetű betűk a latinban.

Nem tudok nem kitérni ezzel kapcsolatban egy érdekességre. Beugratós kérdés szokott lenni egyetemeken klasszikus nyelvi vizsgákon, mi a pontos teljes neve Caesarnak, majd mutatják a nevét a szokásos rövidített alakban: C. Julius Caesar. Na most ilyenkor a nem eléggé tájékozott hallgató rávágja, hogy "Caius Julius Caesar", pedig nem, a neve valójában "Gaius Julius Caesar". Egyszerűen sokáig nem volt G, csak C, a "g" hangot is C-vel írták, s majd amikor lett immár G betű, a rövidítésekben - csak ott -akkor is C-t írtak.

Az egész történet bonyolult, a lényeg, hogy amikor kialakult a kapcsolat a görögök és a latinok között, felmerült az átírás szükségessége. A fentebb említett 3 "k" típusú hang átírása esetében a következő lett a helyzet:

• Κ - a latinban 3 betű is létezett erre, a C, a K, s a Q, ezek az etruszk átvétel eredménye (az etruszkban ez 3 külön hang volt), de saját latin szavakban kizárólag a C-t használták a "k" hangra, így a görög Κ is így lett átírva,
• Γ - a latinban ez lett a G, azonos hang, ez saját latin találmány, az etruszkban ugyanis ilyen betű/hang nem létezett - a C-ből lett egy vonal hozzáadásával,
• Χ - a latinban ilyen hang nem létezett, bár az etruszkban igen - ott 𐌙 volt a betűje -, de ez korán kihalt a latin írásból, így a latinok hallás után írták át, a CH kombinációval.

Mi van a magyar átírással? Alapvetően az, hogy a magyar szokás egészen a XIX. század végéig, XX. sz. elejéig az volt, hogy a görög neveket a latinon keresztül írjuk át, azaz magyar szövegben a latin verzió szerepel. Ez rendkívül jól látható pl. az ógörög irodalmi művek magyar fordításaiban:

(Nem akarom bonyolítani, de még korábban az Aeschyl verzió volt divatban, azaz germán-szláv szokás szerint a végződés levételével.)

A lényeg: a görög ΜΑΚΕΔΟΝΙΑ szó latinul MACEDONIA. Aminek ejtése csakis "makedonia".

A latin kiejtése, miután a nyelv kihalt, régiónként más és más lett. A magyar hagyomány teljes egészében a német kiejtést vette át. Ennek egyedisége, hogy a C-t "e", "i", "ae", "oe" előtt c-nek ejtjük - ez a germán világ egy részén kívül csak a szláv kultúrkörben szokás, dehát a magyar is ezt vette át, érthető okokból.

A magyaros latinságban tehát a Macedonia szó ejtése "macedonia" és nem "makedonia", mert minden latin szóban magyarul c-t szokás ejteni, ahol a C "e", "i", "ae", "oe" előtt áll - míg pl. angolul és spanyolul ilyenkor a szokott ejtés "sz", olaszul meg "cs".

Amikor a XIX. sz. vége felé megjelent az igény egész Európában az eredeti ejtés utánzására, ez először Angliában jelentkezett. Mára Angliában az iskolákban, ahol van latin tárgy, kizárólag a klasszikus ejtést tanítják.

Annyira, hogy az egyébként is társadalmilag rendkívül rétegzett angol nyelvben ez kifejezetten presztízskérdés. Pl. Newton főművének címét - Philosophiæ Naturalis Principia Mathematica, rövidítve: Principia - az átlagember Angliában "prinszipia" alakban ejti, míg a művelt ember "prinkipia" változatban.

Magyarországon az iskolai oktatásban viszont máig ragaszkodnak a magyaros latinhoz - jellemzően az iskolai latin könyvekben csak megemlítik, hogy létezik egy másik, klasszikus ejtés is -, ami persze nem hiba, hiszen ez egy létező hagyomány.

A mai magyarban a kérdés pár esetben zavart okoz. Hiszen vannak görög szavak, melyek egyszerre több forrásból jöttek be és/vagy különböző korokban. Lásd pl. "cyberbűnözés" és "kiberbűnözés" - ez tipikus öszvér eset, mindenki "kiber" alakban ejti, senki "ciber" alakban, miközben ha már "kiber", akkor "küber" kellene, hogy legyen, valójában angol hatás, a görög alak vegyítése a latin alakkal az angolon keresztül.

A macedón/makedón megkülönböztetést pedig abszurdnak tartom. Az állítólagos magyar szokás, hogy az ókori az "makedón", a modern meg "macedón", tudomásom szerint sehol a világon máshol nem létezik. Angolul és spanyolul pl. mind az ókorira, mind a modernre "sz"-szel mondják, kivéve ha valaki nagyon műveltnek akar látszani, mert akkor meg mind a kettőt "k"-val. A magyar szokást rossznak tartom, mert arra a félreértésre ad okot, mintha a két szó különböző lenne.

Nagyon szófogatlanok, haszontalanok voltak a román szavazók!

Micsoda dolog csak úgy ellenzéki jelöltre szavazni!

- Mars a sarokba, arccal a fal felé! akkor jöhetsz ki, ha majd helyesen szavazol - szóltak a románoknak. New Yorkból, a román alkotmánybíróság székhelyéről.

A progresszív emberiség ünnepel: győzött a demokrácia. De még sokat kell dolgozni az ilyen pajkos szavazókkal, szóval lesz bőven munka... Felháborító, hogy állampolgárok csak úgy szavazgatnak szabadon! Ez ellentétes minden civilizált, européer normával!!!

A fényképészet szakmai íve érdekes.

Kezdődött mint tudományos kísérlet, aztán lett művészet és magas szaktudást igénylő elfoglaltság, majd pénzes emberek hobbija, végül átlagemberek kicsit költséges hobbija. Végül: szinte ingyenes rutin.

A digitális áttörés mindent megváltoztatott. Digitális fényképészet valójában már a XX. sz. közepén létezett, de a költsége olyan volt, hogy csak hadseregek és komoly tudományos kutatóintézetek engedhették meg maguknak. (Kelet-Európában meg végképp: a szovjeteknél titkosítva volt az egész terület, csak a hadsereg intézeteiben foglalkoztak ezzel.)

A gyakorlatban csak a 90-es évek közepén estek le annyira az árak, hogy már drága, de megfizethető lett a technika. Az én első gépem egy Olympus márkájú volt, akkor a második legjobb típus volt a márkán belül, mai szemmel nevetségesen alacsony képességekkel, de így is 300 ezer Ft-ba került Budapesten 2001-ben.

Nagyjából 2003-tól zuhan a nem-digitális fényképészet. Mára visszament a művészeti szektorba.

A fényképész mint szakma pedig teljesen visszaszorult: mára csak egyes hivatalos és ünnepi eseményeken maradt meg.

Egyik emlékem a 70-es évekből a repülőtéri fényképész. Ismeretleneket fényképezett le, majd odament hozzájuk és el akarta adni nekik a képet (persze úgy, hogy pár nappal később elküldi postán). Kevesen utaztak akkor, a repülőutazás még luxus volt, s akadtak emberek, akik fizettek: hiszen jó emlék, hogy az emberről van emlék. Voltak ilyen fényképészek persze nem csak repülőtereken, hanem neves műemlékeknél is.

Már ez teljesen megszűnt. Mindenkinél van valamilyen fényképezőgép, ha más nem, akkor telefon. S senki se fog másnak fizetni azért, mert lefényképezi.

A 70-években, kisgyerekként, folyamatosan láttam ilyen fényképészeket. 1970-1973 között Peruban éltünk, persze minden nyáron hazautazva, aztán vissza, így egy csomó országon mentünk keresztül. Budapestről Limába és vissza alapvetően 2 útvonal volt: Madridon keresztül és New Yorkon keresztül, az utóbbi esetben ez plusz egy átszállás volt Frankfurtban, hiszen nem volt akkor Budapestről New Yorkba közvetlen járat. Viszont míg a New Yorkból Limába menő járat közvetlen volt, addig a Madrid-Lima és Lima-Madrid leszállt útközben 1 vagy 2 helyen, ezek vagy Caracas, vagy Bogotá vagy Quito.

New Yorkban csak egyszer voltam így. Szüleim nem szerették ezt a verziót, mert ott az átszállást a repülőtéren kellett eltölteni, a belső tranzit teremben, nem lehetett kimenni onnan, akkoriban nagyon nehezen adtak az amerikaiak vízumot kommunista hivatalos kiküldötteknek, még tranzitvízumot se igen adtak könnyedén.

Ezzel szemben Madrid a szabadság földje volt vízum szempontból: valószínűleg furcsán hangzik, de a Franco-rendszer heves antikommunizmusa nem terjedt ki a kommunista hivatalos személyekre, szóval egyrészt adtak vízumot minden további nélkül, másrészt tranzit esetében meg se követeltek vízumot, azaz azt kiadták a repülőtéren bárkinek, aki szólt, hogy ki akar menni a városba - 72 órás engedélyt jelentett ez automatikusan, de meg lehetett hosszabbítani bármely spanyol rendőrkapitányságon 21 napig, ismertem embert, aki élt ezzel. (Aztán a spanyol hatóságok ezt a gyakorlatot folytatták, csak az EU-csatlakozási tárgyalásaik során, 1984-től vezettek be immár szigorú vízumpolitikát: akkortól megszűnt minden francóista lazaság.)

Örülök, hogy egy alkalommal apám kifizette az alkalmi kéretlen fényképészt, így van egy darab képem, ez 1972, hogy éppen leszállok a limai repülőtéren:

Van egy ilyen közhely, hogy nem kell pénz a rendhez. Pedig de, nagyon is kell,

Anyai nagyszüleim kifejezetten szegények voltak. Pl. sose lett pénzük a víz bevezetésére a házukba (Budapest XVI. ker.), ez egyszerűen olyan nagy egyszeri költség lett volna, amit nem engedhettek meg maguknak. Én tulajdonképpen abba a házba születtem, szüleimnek saját lakásuk csak 3 éves koromban lett. Szóval a ház 1978-ban el lett adva, s csak az új tulaj fejlesztette fel a házat modern szintre - ők meg a pénzből venni tudtak egy kisebb lakást, mely már összkomfortos volt.

De csak szimpla szegények voltak, nem nyomorgó szegények. Ez egy hatalmas eltérés. A nyomorgó szegény képtelen tervezni, nem tudja biológiai szükségleteit kielégíteni, mindez olyan lelkiállapotba helyezi, melyben nem tud törődni a környezetével. Aztán erre jön az alkohol és a hasonlók. De ha nem is jön, kialakul egy olyan depressziós érzés, melyben az ember nem is akar törődni semmivel.

Ahol nyomor van, ott szemét van és kosz - egyszerűen ez a természetes következmény.

Amint a nyomor szimpla szegénységgé változik, a helyzet automatikusan javul: az emberek elkezdenek figyelni a környezetükre.

Szófiában rendkívül jól látható ez. Elsősorban persze a cigányok között. Hivatalosan 7 ezer cigány él a városban, a valós becslések szerint inkább 40 ezer (sok cigány nem mondja meg, hogy cigány). Bár Szófiában igazi nagy cigánygettó nincs - ellentétben pl. Plovdivval, ahol Európa legnagyobb cigánygettója működik -, de van 20-25 kisebb méretű, jellemzően pár egymás melletti ház, utcarész.

Íme egy jól jellemző helyzet: ez Szófia negyedik legnagyobb panel lakótelepe, neve "Druzsba", ebben van egy 3 épületből álló rész, melyben szinte mindenki cigány - azt hiszem, ezek eredetileg munkásszálások voltak, aztán emiatt nagyon olcsón voltak megvehetőek:

Azaz az igénytelenség a nyomor eredménye, s nem fordítva. Lám, még a félanalfabéta szófiai cigány is képes kiemelkedni, ha van valami kilátás előtte.

Pont ahogy a korrupció a szegénység eredménye, s nem a szegénység a korrupció eredménye, ahogy ezt a ballib axióma hirdeti.

Azért választottam ezt a környéket, mert ezen a lakótelepen éltem 1988-1991 között, majd pedig ott dolgoztam 2009-2014 között, szóval elég ismerős környék számomra.

A lakótelep elhelyezkedése Szófián belül (ma már persze nem tisztán panel, van sok új építésű, sokkal jobb minőségű ház is):

Az elvesztett doktorivédés-csata önkívületi állapotba sodorta a ballibek fanatikusait. Képtelenek feldolgozni, hogy Orbán Balázs fölényes győzelmet aratott a mértékadók felett.

Az egyik igazikonzervatív, valami Pőszegödör Lajos emiatt egyenesen államellenes cselekedetekre szólít fel a "nácik" ellen:

Mindenképpen elgondolkodtató: 1990-ben ilyen emberek képviselték a jobboldalt.

Kezdődik a liberális közvélemény megdolgozása.

Valahogy ki kell magyarázni most, hogy hirtelen "béke" kell, nem "egy centi földet se Putyinnak".

A legkeményebb atlantisták, mint mindig, a magyar ballib törzskommentelők között vannak, ők NATO-pártibbak a NATO vezetőségénél is. Máig nyomatják a végső győzelem szöveget, reménykednek Hitler Soros csodafegyverében, s amikor látják nagy nehezen mi a valóság, akkor is árulásra gyanakszanak.

Én meg jobban ismerem az oroszokat. Öt évet mindennap köztük éltem. Ezért tudtam már a háború kezdetekor, 2022-ben, hogy Oroszország ezt sose fogja tudni elveszteni. Mert:

• egyrészt az ország rendelkezik elegendővel, hogy kibírjon bármilyen blokádot,
• másrészt, ez a blokád sose lesz globális, a világ nagyobb része nem fog kiállni a nyugat mellett,
• harmadrészt pedig a csökkenő orosz életszínvonal erősíteni fogja az orosz vezetés iránti bizalmat a lakosság részéről, s nem csökkenteni, ahogy ezt kiszámolták a New York-i füstmentes dolgozószobákban.

S ismerek sok ukránt is. Még itt, a biztonságos NATO- és EU-környezetben is, csak egy kisebbségük kemény euroatlantista, azaz messze nem az a helyzet, amit a nyugati médiák sugallnak.

Úgy néz ki, a Soros-féle Drang nach Osten újabb kiadása is megbukott , s ezt a nyugat tudomásul vette. Jó hír.

Semmi se lett volna borzalmasabb régiónkban egy erős, fejlett, euroatlantista Nagy-Ukrajnánál.

Zelit emberileg azért sajnálom. Én ismerem őt még abból az időszakból, amikor senki se ismerte őt nyugaton: kifejezetten jó humorista volt, társulata számait érdemes volt nézni, mert tényleg eredeti humor volt bennük. Jól játszotta most is az elmebeteg amerikai lobbista és ukrán ultranacionalista fűrer szerepét, pedig ő valójában se nem amerikai, se nem ukrán, hanem egy oroszajkú zsidó színész. (A zsidó humornak komoly hagyományai vannak abban a térségben egyébként, az orosz kultúrában az "odesszai vicc" egy külön kategória.)

Arra jutottam, tulajdonképpen jól döntött a kínai emberke.

A perverz álművészet ellen kiváló eszköz a nevetségessé tétel.

Persze megtehette, ez a pénz, amit kifizetett nagyjából vagyona 0,4 %-a (megnéztem mennyi a vagyona), persze ez se kevés, de azért nem okoz nála nyomorba esést, s a cél pedig nemes.

Persze eredmény: ma már az álművészek se veszik a fáradságot, ők se veszik komolyan magukat.

Ilyenkor mindig eszembe jut az osztrák álművész Hermann Nitsch Magyarországon rendezett 1999-es kiállítása. Ő még közvetlenebb üzenetet sugárzott: állatokat darabolt, majd állatvérrel fröcskölt keresztény jelképeket.

A lényeg: amikor egyes magyar politikusok - először Semjén Zsolt, de aztán a kultuszminiszter Hámori József is - tiltakozott a kiállítás ellen, hatalmas ballib médiakampány lett a tiltakozók ellen: hogy mind múltban rekedt, álszent, maradi, ostoba alak, lám ilyenek az elavult mucsai kereszténydemokraták, akik nem hajlandók felnőni a modern nyugati kereszténydemokráciához! Aztán Hámori szintet lépett, elmondta őszintén, hogy ő egyébként sose hallott a "művészről", most tudta meg, hogy egyáltalán létezik - erre aztán jött a még keményebb ballib támadás: miféle kultuszminiszter az, aki nem ismeri a világ egyik legnagyobb élő művészét, s erre még büszke is?

S persze az ügy azzal végződött - ez 1999 volt, ne feledjük! -, hogy Nitsch ellenzése kódolt antiszemitizmus - ezt persze ki kellett magyarázni, mert Nitsch nem zsidó, sőt színárja németosztrák. De ennek bizonyítása meg az lett, hogy a kiállítás emlékkönyvébe egy Nitsch-ellenző - valószínűleg persze egy Soros-aktivista lehetett az illető - beírta: „Soros, vigyázz! A kurva anyádat, Demszky!”.

A nevetségessé tétel nagyon sok esetben hasznos és jól működő eszköz.

A DK nagyon kétségbe lehet esve: elmozdult soviniszta irányba.

Hiszen eddig úgy tudtuk tőlük: magyar az, aki Magyarország születik, él, adózik. Minden más nézet pedig sovinizmus. Aki pl. Romániában lakik és magát magyarnak mondja, az hazudik vagy téved, hiszen ő román! Ahogy ezt pár éve agyonlájkolt Facebook-posztban meg is fogalmazta egy fanatikus DK-rajongó:

Komoly kétségbeesés lehet arrafelé, ha ilyenek kezdődtek:

Tessék mondani: nem kellene ezt Rónai Sándort kizárni a DK-ből szélsőséges sovinizmusa miatt?

A hisztérikus oroszfóbia kötelező divat minden európéernél.

Ez a "szakértő" bácsi olyan okos ember egyébként, hogy 2 éve bizonyította: a kétharmados többséggel elfogadott alkotmány semmis, viszont a feles többséggel elfogadott meg jogállami alkotmány.

A valóságban fordítva van ez: Isten kitagadja az oroszok ellenségeit. S nem azt jelenti ezt, hogy el kellene fogadni az orosz érdekeket - én se fogadom el őket, hisz nem vagyok orosz. Csak annyit jelent: aki az miatt oroszellenes, ami miatt ez a mostani háborús hisztéria zajlik, az jó ember nem lehet.

A liberális demokrácia azt jelenti: az állam nem csak gyenge, de még a gyenge állam vezetőit se szabad csak úgy kiválasztani. Ugyanis helyes embereket kell megválasztani!

Ha a nép "rosszul" választ, akkor első körben csalásra kell hivatkozni, s ha ez nem megy, akkor arra, hogy a nép tiltakozik.

Ez egyébként egy érdekes dolog liberálisoknál: ha jó nekik a választási eredmény, akkor győzött a demokrácia, vége a vitának, de ha rossz, akkor az ellen tüntetni kell. S a liberalizmus egyik parancsolata kimondja: a tüntetés felülírja a választást, mert a liberális tüntetők valamiféle magasabb értékrend - civil kurázsi, humanizmus, polgári étosz, európai értékek, stb. - nevében jogosultak mindig mindenkor megmondani mi a jó.

Viszont ha ez így van, akkor minek pénzt költeni választásokra? Egyszerűen meg kell kérdezni a mértékadó liberális elitet mi a jó, s az lesz.

A süketelés magasiskolája. A Puzsér egyre butább.

Mi is a centrum? Azt jelenti nagyjából: nem mondunk semmit, s semmiről nincs határozott véleményünk.

Érdekes a ballib piaci logika.

Ha a liberális médiákban nem hirdetnek a gazdasági szereplők, akkor ennek oka: politikai nyomás. Azaz diktatórikus módszerek, fasizmus fennforgása van.

Ha viszont nem-liberális médiákban nem hirdetnek a gazdasági szereplők, akkor ez a gazdasági szereplők szabad akarata, ez a piac független döntése.

Jól emlékszem, 1990-től nagyjából 2006-ig minden olyan kérdésre, hogy vajon a nagy cégek miért nem hirdetnek a jobboldali médiákban, ez volt a válasz: a piac így döntött.

A Drága Bolgár Úr méltóztatott interjút adni:

Rosszabbra számítottam. Bolgár bácsi legalább nem hazudja át az egész időt. Elmondja, nem volt Kádár alatt sajtószabadság, ő és mindenki más is tudta a határokat, ezeket nem szegte meg soha.

Az interjúkészítő Gyűlölő Baszolcs viccesebb jelenség: alázatosan alákérdez. Persze érthető emberileg: Baszolcs bűnbánó ex-fideszes, igyekeznie kell, hogy befogadja őt a Szalon, különben a végén még el kell mennie dolgoznia, ami - valljuk be - tragikus fejlemény lenne, hiszen eddigi életében még sose tett ilyet.

A Drága Bolgár Úr mond azért egy apró füllentést: hogy neki nem kellett bizonyítania semmit, amikor az egyetem után munkát keresett. Pedig de.

Annak idején a Közgázon egyetlen szak volt, egységesen "közgazdaságtan", s a 3. évtől volt ezen belül szakosodás:

• nemzetközi kapcsolatok - ez volt a csúcs, a legjobb szakosodás volt, a leggyorsabb karriert jelentette,
• külkereskedelem - ez volt a második legjobb,
• politikai gazdaságtan - ez volt az elméleti szakosodás, tulajdonképpen csak halandzsázni kellett Marx- és Lenin-idézeteket, unalmas volt, s semmi karriert nem adott, ez tisztán egyetemi pályát jelentett,
• belkereskedelem - ide mentek azok, akik máshová nem jutottak be, ez volt a "büntetés" szakosodás.

Az én saját apám is oda járt, bár ő Bolgár bácsinál 6 évvel idősebb volt, a külkereskedelem szakosodás részre, 1958-1962 között. Amikor kérdeztem tőle, miért nem ment a nemzetközi kapcsolatok szakirányra, hiszen megvolt hozzá a megfelelő eredménye, azt mondta, "mert ott azonnal alá kellett volna írni a Belügynek".

Szóval ha Bolgár bácsi elvégezte a nemzetközi kapcsolatok szakirányt, akkor nyilván belügyes volt, más nem is lehetett. S ez nem feltétlenül erkölcsileg rossz, ott nem besúgók voltak, hanem leginkább kémek és kémelhárítók, s hát abban azért nincs sok kivetnivaló, hogy valaki saját országa hírszerzésének dolgozik, ez nem ugyanaz, mint jelenteni a szomszédokról és kollégákról. Csak vicces, hogy ezt úgy mondja el utólag, mintha semmi hasonló nem lett volna.

Az interjú vége azonban reménykeltő. Azt mondja Drága Úr, hogy - szerinte sajnos - már sose jön vissza az a világ, amikor mértékadó szerkesztőségek magas szakmai alapon határozták meg a közvéleményt. Nagyon remélem, ez tényleg így is lesz.

Honnan a félreértés?

Egyrészt van 3 ország, ahol ma számon tartanak Macedónia nevű tájegységet: Bulgária, Észak-Macedónia, Görögország.

Másrészt van az ókori Macedónia, a macedónok állama, ennek területe kiterjedt a mai Albánia, Koszovó, s Szerbia területére is.

Az ókori macedón állam az i. e. VII. században jött létre, a IV. században regionális nagyhatalom lett, majd bekebelezte az egész görög világot, de ennek folyamatában a macedónok átvették a görög kultúrát és nyelvet.

A mai görögök ezért is nagyon érzékenyek erre a témára: számukra a "macedón" szó a görög nép és történelem egy részét jelenti.

A II. sz. közepére Róma meghódította a macedón törzsterületet, onnantól római provincia lett.

A macedón nyelv kihalása az i. e. IV. században kezdődött, s nagyjából az i. sz. I. századra ki is halt teljesen. Ezzel együtt az identitás is megszűnt, a "macedón" egyszerűen "macedóniai görög" jelentést vett fel.

Miután mint önálló identitás kihalt, területnév lett a Macedónia szóból. Alapvetően arra a területre értették, mely az eredeti macedón törzsterület volt, de voltak időszakok, amikor attól délre és keletre fekvő területeket is Macedóniának neveztek. Pl. a VIII.-XI. sz. között Bizánc Macedónia nevű tartományának a székhelye a mai Edirne volt, mely messze keletre fekszik az ókori Macedóniától.

Ettől teljesen függetlenek a mai macedónok, Észak-Macedónia nemzetalkotó többsége. Alapvetően 3 elmélet létezik a mai macedónok eredetéről:

• kiemelt fantázia: az ókori macedónok megmaradtak, csak többször nyelvet váltottak, de utódaik a mai macedónok,
• mérsékelt fantázia: a szlávok VI. századi betelepülése során a térségben önálló macedón-szláv identitás alakult ki, ez máig megvan,
• tényekkel alátámasztott: a macedónok a bolgárokból lettek, a XIX. sz. vége és a XX. sz. közepe között.

A bolgár nemzetfogalomban Bulgária 3 fő történelmi régiója Moesia, Thracia, Macedonia - azaz az egész Macedónia integráns része a bolgár nemzeti területnek, s ez történelmileg akkor is igaz, ha az eredeti Macedónia területének nagy része elgörögösödött időközben.

A bolgár nacionalizmus ebben nem tekinti ellenségnek a görög nacionalizmust, azaz készséggel elismeri, hogy az ókori macedónok görögök lettek, s nincs közük egyetlen más mai néphez se. A bolgár nacionalizmus természetesen nem ismeri el a mai macedónokat, "kitalált" népnek tekinti őket.

A mai Görögországban hivatalosan nem ismernek el etnikai kisebbségeket, csak vallási kisebbségeket. Így nem létezik hivatalos statisztika. A görög álláspont szerint eleve nem létezhet macedón kisebbség, hiszen a macedónok görögök. Ami lehetséges az a "szlávajkú görög", s ma ez a lakosság zömében ténylegesen is görögként határozza meg magát. Az asszimiláció rendkívül erős volt a XX. sz. folyamán. Ma lehet pár tízezer idős ember, aki nem tekinti magát görögnek vagy nem csak görögnek tekinti magát: ezek egy része macedónnak, más része bolgárnak mondja magát.

Bulgária 1992 óta ismét elismeri a macedón kisebbséget. A valóságban nincs ilyen, a legutóbbi népszámláláson kevesebb mint 2 ezer ember mondta magát macedónnak egész Bulgáriában. A macedón nacionalista becslések szerint viszont Bulgáriában több százezer macedón él, akik az utóbbi évtizedek erőszakos asszimilációja miatt mondják magukat bolgárnak.

Saját történet. Amikor először jártam Macedónia ma is Bulgáriához tartozó részében, ez 1989 nyarán volt, volt bennem egy sajátos érzés: hátha mégis legalábbis részben igazuk van a macedón nacionalistáknak, s tényleg vannak ott valamilyen macedónok. Nagyon figyeltem, de nem találtam egy szál macedónt se.

Egyébként Bulgáriában a "macedón" szó gyakran használt, csak nem nemzetiségi, hanem regionális értelemben, lásd erről amit írtam fentebb - Macedonia, Moesia, Thracia -, szóval ebben az értelemben szó van macedónokról, ami könnyedén megzavarhatja a témát nem jól ismerőket.

A dolog magyar nyelvi vonatkozása, hogy "macedón" vagy "makedón". Ez egy teljesen egyedi magyar kérdés. Az eredeti latin név MACEDONIA, melyben a "c" ejtése természetesen "k", de mivel a középkori magyarországi latinban az ejtés "c" lett, így ez terjedt el.

Bosszúhadjárat a mérvadók által: micsoda dolog, hogy fideszes doktorálhat!

Akkora demagógia megy, hogy a gyűlölködők azt se veszik észre, hogy Rácz András "független" szakértő szerint is Orbán Balázs doktorijának 87 %-a eredeti munka - ez jóval az elvárt arány felett van.

Az egész érvrendszer az, hogy a szerző idéz saját magától, meg a tartalomjegyzéke idegen gépen készült - egyik se szabálysértés.

Annak idején Semjénnek volt hasonló esete, s magasan megnyerte: egyszerűen nem szállt vitába a gyűlölködő libbant hordával. A horda pedig lassan elfogyott.

Pedig de, az volt: kár tagadni, Csurka antiszemita volt.

Egyébként számtalan érdeme volt, de nem volt ő se tökéletes.

Sok dolgot, ami ma már evidencia, ő látott meg először a 90-es évek elején már.

Én nagyon kedveltem őt, a 90-es évek második felében a kedvenc magyar politikusom volt, de ez nem jelenti, hogy el kellene hallgatni hibáit. S bizony volt pár nagy hibája:

• a zsidókérdés,
• a kommunizmus és a liberalizmus azonosítása, a nacionalizmus felmagasztalása,
• s persze maga az egész stílus.

Az első nyilvánvaló. A liberális világrend etnizálása súlyos hiba. Persze erre azt szokták mondani, ez nem „etnikai zsidó”, hanem „civilizációsan zsidó”, ami viszont így káros és értelmetlen kifejezés. Kb. mintha a „kommunista” szót a „politikailag orosz” szóval helyettesítenénk.

A második hiba alapja egy tény: hogy Magyarországon egy adott időszakban az új liberális elit tényleg nagyrészt a volt kommunista elitből lett. Csakhát ettől még itt nincs azonosság. Éppenhogy ez úgy is magyarázható, hogy a kommunizmus kései szakaszában megbújt a liberalizmus. De a Csurka féle szöveg, hogy Kun Bélából vezette le az MSZP-t és az SZDSZ-t teljesen komolytalan. Ez súlyosan téves leegyszerűsítés, nem kisebb, mint az ellenoldal antiliberális=náci szövege.

Azt se ismerte fel, hogy a nacionalizmus a liberalizmus találmánya. Hozzáteszem, ezt én se láttam még át akkor, csak valahogy zavart az egész. de képtelen voltam tisztázni a problémát. Aztán ehhez hozzátett a MIÉP egy bizarr kálvinizmust is, arra alapozva, hogy Magyarországon a legnacionalistább hagyományosan a református egyház.

A harmadik meg az, amiatt sose lett a MIÉP nagy párt. Minden rendkívül okos ember gyakori hibája, hogy lenézi környezetét, arról fel se tételezi, hogy esetleg megérti őt, ezért elkezd végletesen leegyszerűsíteni. Én ezt felnőtt gügyögésnek hívom, annak mintájára amikor a felnőtt kisgyerekül próbál beszélni, miközben a kisgyerek ettől meg van döbbenve, miért tesz ilyet a felnőtt.

Én 1999-ben ábrándultam ki Csurkából. Amikor képtelen volt átlátni az 1999-es szerbiai háború összefüggéseit.

A neves ballib újságíró kesereg: az emberek nem kiváncsiak rájuk.

Persze csúsztat. Szerinte a dichotómia úgy áll, hogy két alternatíva létezik:

• a liberális újságíró alapos cikke,
• az influenszer hülyegyerek 10-másodperces videója.

Miközben eltérés nincs, mind a kettő szubjektív vélemény. Persze, a hosszabb anyag mindig értékesebb, hiszen több munka fekszik benne, de maga a médiacsinálás lényege azonos: befolyásolás. Lásd: hiszek valamit a világról, ezt elmondom, hogy mások is ugyanazt higgyék.

A liberális médiamunkások rögeszméje: amit ők mondanak, az független és pártatlan, míg minden más meg álhír és manipuláció.

Pedig ilyen nincs: független és pártatlan vélemény nem létezik.

Valójában miről is van szó? Már nem csak ők képesek másokat befolyásolni. Ez a nagy bánat alapja.

Idén júliusban nagy szenzáció volt Bulgáriában: egy teljesen sértetlen egész szobrot találtak egy építkezésen.

Ez a Rupite nevű faluban volt, ami a bolgár-északmacedón-görög hármashatárnál található, a fő bolgár-görög határátkelőhelytől 12 km-re. A falu egyébként másról híres: itt jósolt a legnevesebb bolgár jósnő éveken keresztül, temploma is van a jósnőnek, mellyel számtalan botrány áll kapcsolatban, hiszen az ortodox kereszténység nem ismeri el legitím tevékenységnek a jóslást.

A falu most alig ezer lakossal rendelkezik, de az ókorban fontos város volt: a macedónok alapították az i. e. IV. században, majd a római időkben megmaradt jelentősége, csak az i. sz. V. századtól szűnt meg mint régiós központ, akkor szűnt meg város lenni.

A mai Bulgária egész területe a Római Birodalom része volt hosszú évszázadokon keresztül.

A szenzációéhes újságírók persze valami ógörög szoborban reménykedtek. Mára kiderült: a szobor az i. sz. I. sz. elejének tömegtermeléséből van.

A történet érdekes. Az első de facto római császár - Octavianus - egy dologban nagyon sikertelen ember volt: az örökös kiválasztásában.

Egyetlen gyereke volt, egy lány - Julia -, aki a korabeli szokások szerint nem lehetett császár. Így húga fiát, Marcellust nevezte meg örökösének, akit a biztonság kedvéért össze is házasított Juliával. Azonban i. e. 23-ban nagy járvány érte Rómát, melyben az egész család megbetegedett, de míg a többiek meggyógultak, a 19 éves Marcellus belehalt.

Octavianus ekkor újra lépett: lányát feleségül adta legközelebbi barátjához, aki tulajdonképpen megnyerte Octavianusnak a polgárháborút, Agrippa tábornokhoz, aki 24 évvel volt idősebb a lánynál. A cél: Agrippa legyen az utód. Azonban ő is meghalt idő előtt.

Maradtak a gyerekek. Szerencsére lett 2 fiú is Agrippa és Julia házasságából: a 20-ban született Gaius és a 17-ben született Lucius. A biztonság kedvéért Octavianus a két gyereket fiává is fogadta, az öröklés biztosítására.

A két fiú természetesen teljesen ismeretlen volt a közéletben. Így Octavianus hatalmas kampányt indított népszerűsítésükre, ennek része volt tömegesen szobrok előállítása róluk, s a szobrok szétküldése az egész Birodalomban.

Kiderült: ez a most megtalált szobor is innen származik.

Persze így is fontos lelet. De azért mégse világszenzáció.

A történet vége persze az lett, hogy Octavianus ismét kudarcot vallott: Gaius elment harcolni Örményországba, Lucius pedig Spanyolországba, azonban mindketten megbetegedtek a csatatéren, majd mindketten meghaltak, az idősebb fiú 23 évesen, a fiatalabb 18 évesen.

Octavianus ekkor lemondott, hogy vérrokona legyen az utódja: fiává fogadta a felesége előző házasságából származó Tiberiust, aki aztán i. sz. 14-ben, Octavianus halálakor, ténylegesen az új császár lett.

A dolgokban fantáziát látó csodavállalkozó előad:

Ez szinte egy tökéletes kabarészám. Megpróbálom előadni a lényegét:

Szóval egyrészt van a jó nép és jó ország, a zsidók és Izrael. Őket nem szabad bántani! Persze köztük is akadnak csúnya, rossz emberek néha, ez a Netanjahu például pont ilyen ember: zsidó létére rossz ember. Honnan tudható, hogy csúnya, rossz ember? - egyszerű: hát onnan, hogy haverkodik a Zorbánnal!

Na de milyen ez a Nemzetközi Büntetőbíróság? Természetesen tiszteletreméltó szervezet! Csak most egy icipicit tévedtek: mert a jó Izrael ellen döntöttek.

Igaza van akkor a rossz Zorbánnak, hogy azt mondja, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság tévedett? Na, itt jön a nehéz rész! Egyrészt az tény, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság tévedett, de Zorbán attól még rossz, szóval ő ilyet nem mondhat, mert a Nemzetközi Büntetőbíróság a nemzetközi jog alappillérre.

A megoldás brilliáns: igen, nem kell elfogadni a Nemzetközi Büntetőbíróság döntését, de jogállami módon kell nem elfogadni, s nem putyinista-zorbánista fasiszta-kommunista diktátori módon!

Ez van, a ballibbant csodavállalkozói kiművelt koponyák szerencsére működnek!

A ballibaizmus persze egy abszurd eszme, hiszen nem lehet egyszerre baloldalinak és jobboldalinak lenni (hiszen a liberalizmus a legtisztább jobboldaliság).

Most egy műsorban ismét láthatjuk ezt:

Az idők során folyamatosan változott a ballib hozzáállás a munkavállalói jogokhoz, különösen a bérek tekintetében.

A ballibaizmus megszületése nagyjából 1991, de szélesebben nézve a kezdete már 1989. Nagyjából 1989-2010 között a ballibaizmus liberális oldala dominált minden tekintetben. Ebben az időszakban a "független" szakértők szigorú arckifejezéssel rámutattak minden lehetséges alkalommal: addig lehet nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér! Szóval a bérharc hülyeség, mert előbb gazdaságfejlesztés kell, növelni kell a hatékonyságot, s majd abból lesznek a magas nyugati bérek.

Ebben az időszakban a ballib szakértők rámutattak, hogy Zorbán béremelése összeomlást fog hozni. Emlékeztető: az Orbán-kormány 2001-re 40 ezer Ft-ra emelte a havi minimálbért az MSZP-SZDSZ-időszak 19500 Ft-os szintjéhez képest. A szakértők elmondták: ez kalandorság, összedől az ország, minden befektető elmenekül, ezer % infláció lesz, éhínség fog tombolni. A ballib törzsszavazók is mélyen fel voltak háborodva, hogy a Zorbán emeli a bérüket, egymás után telefonáltak be a nyugdíjas nénik a Drága Bolgár úr műsorába, zokogva tiltakozva a csillagászati béremelések miatt, melyek miatt a csupaszív nyugati befektetők éhen fognak halni.

2010 után lassan jött a ballibaizmus baloldali része, persze nagyon óvatosan, mert a független szakértők ódzkodnak a "populizmus" ellen, de ki lett mondva: Zorbánisztánban nyomor van, mert a bérszint nem skandináv.

Úgy tűnik, az idősebb nemzedékbeli klubrádiós szakértősereglet képtelen ehhez alkalmazkodni. Őket a szívük visszahúzza a régi időkhöz, így ismét vészjósló hangon mutatnak rá: termelékenységnövekedés és beruházások nélkül csúnya végük lesz a béremeléseknek!

A ballib mitológia fontos eleme: aki nyugatra megy élni keletről, az ezt mértéktelen liberalizmusimádata miatt teszi.

A Zorbán pl. ezért nehezíti a nyugat-európai magyarok szavazását: mert mind ballib szavazó! - szól a ballib monda.

A román elnökválasztás első fordulójának térképe érdekes. A második fordulóba 2 jelölt jutott be, a két legellentétesebb. A második helyezett a messze legnyugatosabb Elena-Valerica Lasconi, aki kb. a román Momentum irányát képviseli, szóval ez az Elena magyarra fordítva Donáth Annácska, csak picit idősebb korban. Az első helyezett pedig a messze leginkább nyugatellenes Călin Georgescu.

Elég érdekes kép rajzolódik ki: keleten szinte tarolt a nyugatos jelölt, míg nyugaton az országok zömében a nyugatszkeptikus jelölt nyert. (A magyarországi román szavazók esete nyilván egyik se, ez etnikai kérdés itt, azaz nyilván az egyetlen magyar elnökjelölt nyert az első fordulóban, ezért se nem piros, se nem zöld Magyarország.)

Na most jönnek a problémák!

Első probléma: vajon ha az emberek azért menekülnek nyugatra, mert imádják a nyugati rendszert, miért szavaznak ott a legkevésbé nyugatos jelöltre?

Második probléma: ezek szerint a társadalom krémje, a leginkább képzett, művelt emberek nem nyugatra, hanem keletre migrálnak? Hiszen keleten szavaz a többség a nyugatos jelöltre! Dehát miért mennek a vad keletre ezek a kiművelt emberfők, mit keresnek ott?

Harmadik probléma is van. Van ugyanis egy trükkös liberális magyarázat - tegnap olvastam -, mely szerint keleten azért szavaznak a nyugatos jelöltre, mert ott benne élnek a rossz rendszerben, érzik milyen szörnyű az, így természetesen annak ellenzésére szavaznak.

Viszont itt akkor két kimenet van:

• az emberek nyugaton hülyék, nem veszik észre, hogy milyen csoda jó világban élnek - de hisz akkor mégse ők a társadalom elitje!,
• Putyin propagandagépezete manipulál - de akkor miért nem manipulál keleten is?;

egyik se kedvez a ballib narratívának.

Természetesen a valóság más: az emberek nem politikai, eszmei okból mennek külföldre. Csakhát ezt nem szabad mondani, mert ellenkezik a ballib mondákkal.

A háttérhatalom óvatlan volt: "nemzetközi" "bírósága" személyzetét rosszul válogatta meg, az egyik "bíró" Netanjahu ellen is elfogatóparancsot adott ki. Pedig tudható: ezt az USA nem tűri el.

A folyamat persze szerencsés, a hágai kamubíróságok ideje lassan lecseng. Most ők maguk teszik nevetségessé magukat. Hiszen minél kevesebb a teljesítés, annál nevetségesebb minden teljesítést követelő intézmény hírneve.

Jogi szaknyelven mondva, a hágai "bíróság" desuetudóba megy át, azaz nem-érvényesítés miatt megszűnik.

Jó hír!

Hatházi Mákos, a fanatikus ballib megmondóember nehezen dolgozza fel a helyzetet.

Idén tavalyig még ő volt a Soros Központ által kijelölt teljhatalmú messiás. Aztán se szó, se beszéd leváltották. Pedig Mákos mindent teljesített.

Napokig zokogott Mákosunk. Próbált fellebezni, de mintha csak a Facebook moderátori döntése ellen lépne fel: falakba ütközött.

Érthető tehát kirohanása most, valójában "Lázár János" alatt "Soros gazda" értendő persze.

Mint a metoo kampány idején, a jobbos magyar médiák hibát követnek el: rövidtávú érdekek miatt elvesztik a hosszú távot.

Akkor az volt: öröm hangulat alakult ki minden alkalommal, amikor a metoo-aktivisták megvádoltak ballib személyiségeket. Miközben éppenhogy szolidárisnak kellett volna lenni velük, rámutatva az egész kampány abszurditására.

Aki elveket véd, az akkor is kiáll elvei mellett, ha azok éppen az ellenségeit segítik. Mert tudja mi fontosabb: a pillanatnyi győzelem egy kisebb ellenség ellen, vagy a nagyobb ellenség elleni küzdelem.

A pedofilozás ugyanaz. Az agyatlan pedofilozásra teljes hibás reakció az ellen-pedofilozás.

Egyrészt a serdült kiskorúak iránti nemi vonzalom nem pedofília. Egyedül a serdületlenek iránti nemi vonzalom pedofília. Nyilván el lehet ítélni azt, hogy felnőttek serdült kiskorúakat szereznek meg maguknak szexuális céllal, de ez akkor is egy külön téma.

Alapvetően a fiatalság dicsőítése egy férfi jelenség, s egyaránt igaz heteroszexuális és homoszexuális férfiakra is.

Míg nőknél korral jellemzően változik a kor-preferencia. A fiatal lányok, nők jellemzően valamivel idősebb férfiakhoz vonzódnak, majd később azonos korúakhoz, az idősödő nők pedig valamivel fiatalabbakhoz. Ezzel szemben a férfiaknál jellemzően nem változik ez korral: az átlag férfi minden korában a fiatal nőket kedveli, függetlenül attól ő éppen mennyi idős.

Hozzáteszem, ez az általános tendencia, van egy kisebbség, mely nem ilyen. Én is a kisebbséghez tartozom, én mindig a korosztályombeliekhez vonzódtam a legjobban, bármennyi éves is voltam éppen. Most is így van: sőt a korosztályombelieket nagyra értékelem, különösen mert az én korosztályomban a nők 90+ %-a már egyáltalán nem néz ki jól, így a kevés kivétel még inkább érdekes.

A homokosoknál hasonló tendencia van. A homokos férfiak zöme mindig a fiatalokat kedveli. Talán az egyetlen sajátosság, hogy ez erősebb tendencia, mint a heteró férfiaknál. A kutatások szerint arányaiban valamivel több a pedofil is a homokosoknál, de mégis: a homokosok 90+ %-a nem pedofil.

A lényeg szerintem:

• a homokosság és a pedofília összemosása kontraproduktív,
• a serdült kiskorúak iránti nemi vonzalom pedofíliának minősítése abszurd,
• végsősoron az egész téves hozzáállás oda vezet, ahol a homoklobbi is van: hogy a homokosság a normalitás része.

Azt mindenki tudja, hogy a Brit India felosztásakor 1947-ben lett egy muszlim többségű és egy hindu többségű rész, az előbbi Pakisztán, az utóbbi India nevén, majd pedig 1971-ben Pakisztán 2 részre szakadt: a keleti részből lett Banglades, a nyugati meg maradt Pakisztán néven.

Valójában az eredeti terv sose lett teljes. Nem mindenki ment el vallása szerint "hazájába", a mai Bangladeseben és Pakisztánban máig van pár % hindu, Indiában pedig a lakosság 15 %-a muszlim. Ami pedig az etnikai feloszlást illeti, ma egyedül Banglades egynemzetiségű ország: ott a lakosság 99 % bengáli. Indiában a fő nemzetiség a hondi, de aránya csak 44 %. Pakisztánban a helyzet még színesebb: a fő nemzetiség a pandzsabi, de aránya csak 34 %, viszont az ország hivatalos nyelve az urdu, mely alig a lakosság 9 %-ának az anyanyelve, de hagyományosan ez a régió muszlim presztízsnyelve. (Az urdu azonos a hindivel egyébként, ez kb. mint a szerb és horvát közti viszony.)

Brit Indiának azonban része volt még 3 mai ország: Bhután, Mianmar, Nepál.

Az okok eltérőek miért lettek ezek mára önálló országok.

Mianmar esete a legegyszerűbb: a buddhista többségű területet a britek már 1937-ben leválasztották Brit Indiáról, így eleve önállóan lett független, bár Indiával egyidőben.

Nepál sose volt hivatalosan brit gyarmat, de ez a mai India nagy részére is igaz: egyes részek gyarmatok voltak, más részek jogilag szövetséges államok. Az ok, hogy aztán a függetlenségről fel se merült Nepál csatlakozása Indiához, hogy pont jónak tűnt ütközőállamként Kína és India között.

Bhután esetében a helyzet hasonló volt. Csak míg Nepál jogilag független állam volt, Anglia által elismerve, addig Bhután a független szövetséges és a gyarmat státusz között volt mint védnökség. A bhutáni uralkodó ragaszkodott ehhez India függetlensége után, egyszerűen azt javasolta: Anglia védnöki státusza legyen felváltva India védnöki státuszával. Az ütközőállamiság miatt ezt India elfogadta, így egészen 2008-ig Bhután jogilag India védnöksége volt. 2008-ban ezt megszüntették, azóta jogilag Bhután teljesen független, de a gyakorlatban ma is Indiához van igazítva teljes külügyi és hadügyi politikája.

Amit kevesen tudnak: Sikkim esete. Ez a Nepál és Bhután közti terület. Története Bhutánéval volt azonos: védnökség előbb Anglia, majd India alatt, egészen 1975-ig. 1975-ben India része lett, ma India legkisebb állama.

Sokáig nem értettem mi az oka az elletétes fejleménynek. Leginkább azt a magyarázatot találtam, hogy míg a bhutáni királyság népszerű volt, a sikkimi nem, s míg Bhutánban a lakosság rendelkezett saját nemzeti identitással, addig Sikkimben a lakosság zöme magát egynek tekintette a sok indiai nép közül.

Kína csak 2003-ban ismerte el Sikkim csatlakozását Indiához.